Az utóbbi hetekben az Antena 1 televízió nézôi megállapíthatták, hogy az illetô adó egyes szerkesztôi valószínûleg ötlethiánytól vezérelve ott is szenzációt kerestek, ahol az nem létezett. Szakmaiatlan fogásoktól sem visszariadva próbáltak meg elôtérbe kerülni, és "bombahírt" bevetni a piacon: "figyelem, a csapvíz mérgezett". Az információt az ország összes nagyobb városában el akarták hinteni. Sikerült is sugározniuk néhány riportot különbözô városokban, köztük Marosvásárhelyen is, mindaddig amíg az Országos Audiovizuális Tanács nagyon határozottan közbeszólt, és levonta a következtetést: "a használt címek és a riportok tartalma tendenciózusak, pánikot kelthetnek, és számos, reális alapot nélkülözô túlzást tartalmaznak." A marosvásárhelyi Aquaservhez eljuttatott átiratban azt is megjegyzik, hogy "a riportok hangvétele eltúlzott volt" és a televízióadót figyelmeztették, hogy tartsa be a szakmai szabályokat.

De mi is történt valójában? Az Antena 1 engedte magát behúzni a szenzáció utáni hajszába mindenáron, határok nélkül, még a valóságot is figyelmen kívül hagyva, és olyan információkat tett közzé, melyek szerint "a csapvíz mérgezô, az emberek különbözô fertôzéseket, rákot kaphatnak" stb. De hogyan jutottak erre a következtetésre? Egy olcsó kísérlet nyomán, mert nem nevezhetjük másnak ezt a "vízanalízis-játékot", ezt az újságírói próbálkozást amely nem tiszteli a szakma deontológiai szabályait, és a közzétett információt nem pontos adatokra alapozza.

Így tehát az utóbbi napokban az illetô televízió két alkalmazottja "vízpróbát vett" a vízhálózat két pontjáról, nyilván anélkül, hogy tudták, vagy tudni akarták volna, hogy pontos, törvényes elôírások és az eljárást szigorúan leíró szabályok vonatkoznak az ivóvízminták vétele, konzerválása, szállítása, megôrzése és azonosítása terén. Azt sem vették figyelembe, hogy az ivóvíztörvény nagyon pontosan leszögezi, hogy "az ivóvíz minôségének monitorizálását a termelô, szállító cég és a megyei, illetve a Bukarest municípiumi közegészségügyi hatóságok biztosítják" és nem más szervek. Az illetô vízmintákat, ki tudja milyen feltételek között, egy bukaresti intézetbe küldték, amelynek nincs az Egészségügyi Minisztériumtól engedélye, hogy ivóvízpróbákon analíziseket végezzen. Ez mégis elvégzett néhány vizsgálatot, és levonta a következtetést, hogy: "a marosvásárhelyiek vízcsapjaiból folyó víz megfelel a törvény szabta minôségi elôírásoknak, de mégis ennek a víznek a fogyasztása különbözô szenzációs megbetegedéseket okozhat." Felháborító, hogyan engedhetik meg maguknak egyes felelôtlen személyek, egy televíziótársaság alkalmazottai, hogy valótlan információkat terjesszenek egy életbe vágó termékrôl, fôleg most, az aszály idején, amikor emberek ezrei szenvednek a vízhiány következtében, hogy pánikot keltsenek bármilyen valós alap nélkül, és hogy ilyen felületesen és szakmaiatlanul kezeljék mindennapi életünk egyik nagyon fontos aspektusát, nevezetesen a csapvíz minôségét.

Megengedik maguknak vajon a Megyei Közegészségügyi Hatóságok, az ivóvíz szállítói és elosztói, hogy "játsszanak" az emberek biztonságával és egészségével? Meggyôzôdésünk hogy NEM! Volna valakinek bátorsága a fent említett intézményekbôl, hogy ne monitorizálja állandó jelleggel a csapvíz minôségi mutatóit pontosan úgy, ahogyan a törvény elôírja? Határozott válasz: NEM! Az Egészségügyi Világszervezet vajon csak a létezés gyönyörûségéért állapította meg azokat a bizonyos elfogadott maximális koncentrációkat az ivóvíz mutatóiban? NEM! Legyen világos: ha nincs meghaladva e mutatók elfogadott határa, függetlenül attól, hogy ólomról, kadmiumról, vegyszerekrôl stb. van szó, akkor az elfogyasztott víz nem jelent veszélyt az emberi szervezetre sem most, sem 100 év múlva!

Az Aquaserv teljes egyet nem értését fejezi ki a közvélemény ilyetén megtévesztésével szemben, és biztosítja a fogyasztókat, hogy maximális komolysággal kezeli továbbra is a törvényes elôírásokat, és a csapvíz normális paraméterek közti biztosítását!

A gabonatermesztôk megyénkben 36.765 hektáron vetettek búzát, rozsot és tritikálét. A Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság szakembereinek becslése szerint a búzánál az átlagos hozam – az idôjárási viszonyok miatt – hektáronként 2630 kg körül alakul. Amennyiben ez megvalósul, 96.686 tonna kenyérgabona kerül raktárba. Ez a mennyiség fedezi a megye kenyérgabona-szükségletét (évente átlagban 90.000 tonna).

A búza betakarítása a Mezôségen, a Nyárád, a Maros alsó folyása mentén a múlt hét végén kezdôdött. A tegnap Maroskeresztúr Marosvásárhely felôli határában Ilie Chesa mezôgazdasági vállalkozó kombájnjával kistermelôk parcelláin aratta a kenyérgabonát. Ottjártunkkor a helybéli Vinczefy Kálmán és Fülöp Balázs búzáját aratták. A két kistermelô a hozammal nem dicsekedett: a sokféle magas költség miatt már nem jutott pénzük a vegyszerezésre. Ráadásul a tavaszi szárazság is hozzájárult a hozam csökkenéséhez.

Ilie Chesa vállalkozó a maroskeresztúri határban 30 hektáron termesztett búzát, szalmásgabonát összesen 40 hektáron. A terület egy részét béreli. A termesztési technológiákat szigorúan tiszteletben tartotta, a fogyasztásra szánt búza átlaghozama becslése szerint meghaladja a 4800 kilogrammot. Emellett 1,5 hektáron zab-, míg 4 hektáron tritikálé-vetômagot termeszt. Ezeken a parcellákon a termesztési költségek magasabbak voltak, a mostoha idôjárás miatt, viszont elégedettek a becsült hozammal.

Marosvásárhelyen tegnap délelôtt egy nagy kapacitású tehergépkocsi tíz tonna ócska- vasrakományt szállított, és 11 órakor az Înfratirii utcából, az útkeresztezôdésben jobbra térve a Cutezantei utcába, felborult a szembejövô sávon, a rakomány az úttestre és a járdára szóródott. Trif Claudiu rendôrügynök elmondta, hogy feltételezések szerint a baleset oka: a túlterhelt teherautóval a gépkocsivezetô túl gyorsan kanyarodott jobbra, a rakomány a raktér bal oldalára tódult, emiatt a gépkocsi megingott, majd a bal oldalára borult. A gépkocsivezetônek kisebb sérüléseken kívül nem esett komolyabb baja, senki sem sérült meg. Du. 2 óráig a forgalmat korlátozó jármûvet nem sikerült a nagy teljesítményû daruval sem elmozdítani, emiatt órákon át komoly forgalmi dugó keletkezett a két utcában.

Elsô alkalommal szervezték meg Udvarfalván az 50 évesek találkozóját, az ígéretek szerint azonban hagyományt teremtenek a rendezvénybôl. Nem jött, mert nem jöhetett el minden Udvarfalván született vagy itt iskolába járt, esetleg idetelepült 50 éves, de akik megtehették, ha csak egy rövid "osziórára" is, megint diákként ültek a padokban. Magukról meséltek, 35 év fontos eseményei pillanatok alatt peregtek le: családalapítás, szakmai pályafutás és… tervek jövôre. Hiszen való igaz, mint Dósa Ilona volt osztályfônök mondotta: "életetek csúcspontjához most érkeztetek el", és pedagógusi intelme most is idôszerû: "az életben nem a külsôségek a fontosak, hanem az emberség, minden helyzetben".

Istentisztelettel kezdôdött szombaton Udvarfalván az 50 évesek találkozója, a református templomban Szabó Árpád lelkipásztor köszöntötte az ünnepelteket, mindazokat, akik a faluban születtek, itt laknak vagy itt jártak iskolába. Nagy József Levente, a marosvásárhelyi Tulipán utcai gyülekezet lelkésze – maga is egyike az ünnepelteknek és a szervezôbizottság tagja – az istentisztelet után a helybéli iskola udvarára összegyûlt udvarfalviakat köszöntötte. Elmondta, hogy kezdetben csak egy találkozóban gondolkodtak, azonban "menet közben a programok úgy fonódtak egybe, mint ahogy gyermekkorunkban a gyermekláncfû karikáit fontuk egybe". Említést tett az iskola falán nemrég leleplezett tábláról, amely emlékeztet arra, hogy a tanintézmény 1911-ben épült, Farkas Jenô udvarfalvi református lelkésznek köszönhetôen, éppen ezért a tantestület javasolta, Farkas Jenôrôl nevezzék el az iskolát, ami várhatóan ôszig meg is történik. A marosszentannai iskola igazgatója, Barna Valeriu köszöntése után Barra Endre, az udvarfalvi iskola egykori igazgatója tartott rövid falu- és iskolatörténeti elôadást, felhíva a figyelmet arra, amit fontosnak tartott elmondani: a magyarság létszámbeli csökkenésére és önazonossága megôrzésének szükségességére, mert "aki nyelvét, múltját, önazonosságát elveszíti, az önmagát veszíti el". Szász Erzsébet tanító néni vezetésével az udvarfalvi kisiskolások az évzáró ünnepségbôl válogatott szép, zenés-táncos mûsort mutattak be. Mialatt Szabó Árpád lelkész és az 50 évesek egy része megkoszorúzta egyik elhunyt társuk sírját, az iskola végzettjei osztályfônöki órán vettek részt. Dósa Ilona, aki VI., VII. és VIII. osztályban volt egykor a most 50 éves diákok osztályfônöke, hangsúlyozta, magyar-fizika szakos tanárként egyrészt arra törekedett, hogy diákjai szeressék anyanyelvüket, másrészt arra, hogy a technikai fejlôdésre irányítsa a figyelmet, hiszen "a XXI. század emberei vagytok" – mondta.

Huszonkét volt diákja számolt be életútjáról, arról, hogy ki mit ért el, anyagilag, szakmailag és a magánéletben. A szemekben néha megvillant a huncutság, ha régi csínytevésekre emlékeztek, és elmondták, hogy büszkék gyerekeikre, egyesek pedig már az unokákat nevelgetik. Osztályfônökük mellett tanáraik is jelen voltak, Barra Endre matematika, Gherman Corina román nyelv és irodalom, valamint Tóth Emma francia-zene szakos tanár, akik arról beszéltek, hogy tervezni kell, tanulni egymástól, gondolkodni és érezni, arról, hogy az életben sok minden kell a szerencséhez, tehetség is kell, hogy ez a találkozó egyedi és még egyszer ezzel a generációval nem fordul elô. Ha velük nem is, de másokkal biztosan, hiszen a szervezôk – Ráduly Sándor, Nagy József Levente és Ráduly Ferenc – megígérték, segítenek a "következôknek" abban, hogy jövôre és ezután minden évben megszervezzék az 50 évesek találkozóját.

Emil Boc és Theodor Stolojan, a PD illetve a PLD elnöke hétfôn aláírta a két párt közötti együttmûködési protokollumot. A dokumentum tíz pontból áll, és a két alakulat vállalja, hogy országos és helyi szinten ellenzékként együttmûködik, és monitorizálni fogja a kormány tevékenységét.

Az elsô pont elôírja, hogy a PD és a PLD parlamenti és politikai, országos és helyi szinten mûködik együtt. A második pont szerint a PD és a PLD ellenzéki pártoknak vallják magukat a jelenlegi kormánnyal szemben. A PD és a PLD közös álláspontra helyezkedik a PNL–RMDSZ kormánnyal szemben, de a PSD-vel szemben is, amely Románia reális kormányzója – áll a harmadik pontnál. A negyedik pont szerint a PD és a PLD helyi tanácsosai kölcsönösen támogatják egymást a helyi közösségek számára kidolgozott célok elérésében. Az európai parlamenti választások kampányában a PD és a PLD nem támadja egymást – áll a dokumentum ötödik pontjánál. A hatodik pont szerint a két alakulat közösen és folyamatosan monitorizálni fogja a kormány tevékenységét. A hetedik pont szerint a PD és a PLD közös vitákat és tevékenységeket szervez a politikai osztály és az intézmények reformja érdekében, és támogatják a civil társadalom kezdeményezéseit. A PD és a PLD törvénytervezeteket fog benyújtani és támogatni a kommunizmus elítélése fényében – áll a nyolcadik pontban. A kilencedik pont rámutat, a két alakulat szeretné, ha a csatlakozás utáni országos stratégia minél hamarabb elkészülne. A tizedik pont leszögezi, hogy a PD és a PLD közös eszmét dolgoz ki, ami Románia aktív együttmûködését illeti az EU építésében.

A PD részérôl Emil Boc, Vasile Blaga, Cezar Preda és Radu Berceanu írta alá a protokollumot, míg a PLD részérôl Theodor Stolojan, Valeriu Stoica, Gheorghe Flutur és Florin Popescu.

A két ország viszonyában felgyülemlett feszültség oldását célzó "baráti hangvételû" megbeszélést folytatott George Bush amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök ez utóbbi nem hivatalos egyesült államokbeli látogatásán – közölték Putyin környezetébôl. Vasárnap háborúellenes tüntetôk százai gyûltek össze az amerikai elnök szüleinek nyári rezidenciája közelében.

Putyin helyi idô szerint vasárnap érkezett a Bush család nyári rezidenciájára, a Maine állambeli Kennebunkportba. A két elnök kötetlen jellegû, napirend nélküli találkozóján minden bizonnyal az amerikai rakétapajzs európai kiterjesztésének kérdése, valamint Koszovó függetlenségének ügye szerepel a tárgyalások középpontjában.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter elmondta, hogy a két államfô – közös vacsorájuk során – nagyon tartalmas és baráti hangvételû beszélgetést folytatott "az életrôl" és a két ország viszonyának történetérôl. Egyetértettek abban, hogy a kétoldalú kapcsolatok nem válhatnak a két országban sorra kerülô elnökválasztási kampány túszává. (Bush és Putyin egyaránt elnöki mandátuma utolsó szakaszához közeledik.)

Szergej Prihogyko orosz elnöki tanácsadó megjegyezte, hogy a feszült viszony oldását célzó "alapozó" beszélgetést követôen hétfôn térnek rá a konkrét vitás kérdésekre.

Lavrov hozzáfûzte, hogy a két elnök találkozójára való felkészülés során több megállapodást is elôkészítettek, de ezekrôl Bushnak és Putyinnak kell majd döntenie.

A látogatáson, amely a vasárnapi megbeszélés és vacsora után, hétfôn közös reggelivel, majd informális megbeszéléssel folytatódott és ebéddel ért véget, megfigyelôk szerint nem várható áttörés, "nagy bejelentés".

Ezek a kukacok a halottak húsával táplálkoznak, ezért a kukacok fejlettsége információkkal szolgál a halál beálltát illetôen. A legyek és más rovarok segítségével, amelyek a holttestekbe telepszenek, Bernecke le tudja leleplezni a gondozás elmulasztását is. Azonnal felismeri például azt, ha idôs emberek haláluk elôtt sebekkel borítva feküdtek.

"Ez nagyon gyakran elôfordul" – állítja a biológus, akinek erôs idegekre van szüksége az egyáltalán nem hétköznapi munkához. Ahhoz, hogy a halál arcába nézzen, Bernecke megtanulta azt, hogyan kell megérezni a hullaszagot, erdôben, vagy lakóházban egyaránt. "Mindig azt mondom a diákoknak, hogy tanuljatok meg lélegezni és a szagokat elemezni" – hangoztatja a biológus, aki szerint hiába válik egyfajta sztárrá az ember, az nem változtat a hosszú munkaidôn és azon, hogy ez alapvetôen rosszul fizetett munka.

"A munkát jól kell csinálni, hiszen ezen is múlik, hogy börtönbe kerül-e valaki vagy sem" – véli Bernecke, aki talán érthetô módon nem tud húst enni. Ugyanakkor a sokéves tapasztalat nyomán rendelkezik néhány tippel, például azzal, hogyan nyomja el eperillattal egy bizonyos szer a hullaszagot.

"Egy egészen biztos, a halál nem a vég" – hangoztatja Bernecke, hozzátéve, hogy "a halál után még jönnek a legyek". És akkor kezdôdik a kriminálbiológus munkája.

Szombaton, az Erdélybôl Európába elnevezésû fórumon, Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács elnöke bejelentette, július elején Marosvásárhelyen is megkezdik a belsô népszavazást.

Elmondta, hogy a belsô népszavazást Erdôvidéken kezdték, jó eredménnyel. Majd következett Sepsiszék, Udvarhelyszék, Gyergyószék, Kézdiszék, Orbaiszék, Csíkszék és Marosszék. A részvételi arány kb. 70-80 százalék volt, az IGEN szavazatok aránya mintegy 98 százalék. Eddig körülbelül 170.000 IGEN szavazatot sikerült összegyûjteniük. Reményét fejezte ki, hogy elérik a 250 ezret. Tájékoztatta a jelenlevôket, hogy Marosszéken Szovátán kezdték a népszavazást, a Küküllô és a Nyárád mentén folytatják. A felméréseik alapján, jelentette ki, Marosvásárhelyen is számíthatnak az egyházak támogatására. Külön kiemelte, hogy az RMDSZ marosvásárhelyi körzetei is kifejezték támogatási szándékukat.

Felhívta a figyelmet, hogy a népszavazást körültekintôen kell megszervezni és pontosan kell lebonyolítani, ami nagyon sok munkát igényel. "Nem elég a népszavazást helyeselni, effektív segítséget kérünk ebben a munkában". Helytelennek nevezte azt a felfogást, hogy "az autonómia iránti igényünket nem kell népszavazással kifejezzük, hisz az magától értetôdô. Kristoph Pan, Mischl Ebner, Olli Rehn és más európai uniós politikusok és politológusok éppen azért bíráltak bennünket, mivel igényeinket nem tudtuk egyértelmûen kinyilvánítani és felmutatni. Így történhetett meg – jelentette ki –, hogy a bukaresti EBESZ-tanácskozáson államelnökünk kijelentette: Romániában a nemzeti kisebbségek problémái modellszerûen oldódtak meg, amit mi aztán határozottan cáfoltunk".

Fodor szerint a népszavazás eredményeit "szakszerûen és sokrétûen" kell hasznosítaniuk. "Például fel kell szólítanunk Románia parlamentjét, hogy érdemben tárgyalja Székelyföld autonómia- statútumára vonatkozó törvénytervezetünket, melyet mindeddig elfektetett. Többek között el kell érnünk, hogy az Európai Unióban érvényesítsék az Európa Tanács nemzeti kisebbségekre vonatkozó ajánlásait, mint pl. az 1201-es ajánlást és az Európai Parlament 1991. november 21-i határozatát, amely szerint az unió és a tagországok bátorítják a területükön történelmileg jelen levô etnikai és nyelvi közösségek identitásának kifejezését és együttélésük lehetôségét, garanciát vállalva az állampolgárok tényleges egyenlôségének biztosítására, a sajátos helyi, regionális vagy csoport-önkormányzási formák szavatolására".

Magyar levelek

Nem fontos hír, eléggé érdektelen, de tanulságos. Megtalálták Magyarország legidôsebb mosógépét. Mûködik, hetente kétszer ma is használja gazdája; ötvenhat esztendô után. Persze a faramuci szociológus menten kiszámolta, sokban áll ez a masinéria, mert ha idôközben lecserélik (nyilvánvalóan többször), nem megy veszendôbe kétmillió forint. Ennyi hiány mutatkozik bizony áramhasználatban, javításokban, ha valaki ragaszkodik holmi ócska szerkezethez, amit már csak némi jóindulattal lehet mosógépnek nevezni. Hányszor kellett bütykölni, gazdája se tudja már, de azt váltig bizonygatja, nincs fontosabb annál, hogy mindmáig nem kellett rozsdatemetôbe vinni. És avval ô egyáltalán nem törôdik, hogy azért ott lenne a helye. Vehetett volna másikat nemegyszer, akár automatát is, de minek, amikor ez is megtette. S amikor igénytelennek könnyebb lenni, akárcsak makacsul kitartani. Neki aztán zagyválhatták a reklámhôsök: "hülye azért nem vagyok". Hogy aki egy kicsit is ad magára, lakását nem múzeumnak tartja, és idejében eldobja lejárt szavatosságú kacatjait. Mert a világnak nem lehet hátat fordítani; a változásoknak pláne. Ebben persze van tékozlás jócskán. Van. Együtt jár a haladással. Ma a társadalom pazarló, dúskáló, kinek hol, milyen a szerencséje. Ma egy háztartási berendezést legfeljebb tizenöt évre terveznek. Elég az, gondolják a fogyasztás szigorú menedzserei ma, amikor mindent el kell(ene) adni. Nincs más érdek. Természetesen igaz, hogy idôközben okosodik az ember s vele együtt a gépek, s van úgy, hogy azok olyasmit is tudnak, amit mi nem.

De hol van ettôl a matuzsálemkorú mosógép, amely még mindig munkára van ítélve, olyanra, amilyenre. Ami esetünkben egyáltalán nem számít. És nem azért, mintha megveszekedett környezettudatos lenne a régiség birtokosa. Ilyesmi a világnak ezen a fertályán nemigen jöhet szóba. Még nem. Mert még azért lelkesedünk, hogy akármit megvehetünk, ha futja a pénzünkbôl. Boldogabb tájakon immár megnézik, mit, miért, mennyiért; könnyû nekik. Lehetnek megfontoltabbak. Már ott sem dobnak el túl hamar akármit. Nem takarékosabbak lettek, dehogy. Csak rájöttek, a jólét nem lehet függvénye a pazarló gazdálkodásnak. Ott mostanában ez a módi, a kényszer. Kevesebbôl többet. Mert a foglalkoztatás nem mellékes körülmény. S a gondolat evvel együtt üdvözítô.

Magyarhonban ez az ôsöreg tragacs mosógép bulvárkuriózum, semmi más. Elfelejthetnôk, ha rajtunk múlna, ha az esetnek nem volna jelzésértéke. A közbeszédet a politika gátlástalan átváltozásai bolondítják. Fenekestôl kellene felforgatni bizonyos dolgokat. Hiszen itt minden másképp van, mint ahogyan lehetne. És mégis. A helyzet és az állapot fölötte érzékeny. Az ország eladósodását kellene megállítani s a költségvetés egyensúlyvesztését helyrebillenteni. Mert muszáj. A lehetôség sokféle, csak várni nem lehet vele. Bebizonyosodott: a rendszerváltás lemaradásait s a keletkezett károkat pénzben nem könnyû pótolni. Pedig valami olyasmi történik. Reformkorba lépett a magyar, eléggé tétován. A jelenség aligha egyértelmû. Ki-ki másként látja, dicséri vagy szidja. Egy biztos: volt, lehetett valamikor elviselhetôbb reform is. Politikusok gesztusai árulkodnak, nincs megértés; a fejre állás izgatottságával kezelik az ügyet. Jobbról, balról, szinte mindegy. És semmi bravúr, csak a magyarázkodás és ellenkezés. A történelem szerelmesei olvashattak békésebb reformokról talán. Ez most nem olyan. Azt mondták, nem fog fájni. Hát fáj. Kit ne zavarna az adóemelés, vizitdíj, a kórházsorvasztás meg a betegek egyre szaporodó várólistája? Ki ne esne kétségbe a sokasodó rendôrbotrányoktól? Jóllehet innen nehéz továbblátni a csalódott sokaságnak. Nem akar vagy nem tud. Evvel is kellene valamit kezdeni, feltétlenül. Nemigen mutatkozik varázsképlet csak úgy. Bonyolultabb ez annál. De az mégsem lehet, hogy a (ki tudja hányszor összetákolt) mosómasina esete legyen példa a változatlanságra. Elég rossz ómen lenne.

Demokráciadeficit van az RMDSZ-ben – hangzott el múlt pénteken azon a kerekasztal- megbeszélésen, amelyet a Szabadelvû Kör elnöke, Eckstein-Kovács Péter szenátor kezdeményezett a marosvásárhelyi vár Mészárosok bástyájában. A meghívottak között volt Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke, dr. Magyari Nándor László szociológus, dr. Ovidiu Pecican történész, akik elsôsorban az RMDSZ és a kisebbségek helyzetérôl, a demográfiai trendrôl, autonómiáról és regionalizmusról beszélgettek.

A Szabadelvû Kör elnöke, Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor pénteken délután Marosvásárhelyen a fôtéri virágóra mellett felállított sátorhoz hívta meg a platform tagjait, szimpatizánsait, akiktôl azt várták, hogy aláírásukkal támogassák az RMDSZ- platformként mûködô szervezet bejegyzését. A késéssel érkezett szenátort nem várta tömeg, az aláírásgyûjtésben csupán néhány fiatal segédkezett. Az estére meghirdetett téma – Alternatívák a magyar érdekképviseletben – sem vonzott sokakat, alig húszan gyûltek össze a Mészárosok bástyájában az "RMDSZ EgyHangúságával" szembeni "Alternatíváról" beszélgetni, pedig a szervezôk meghívták Markó Béla szövetségi elnököt, Kelemen Atilla megyei elnököt, Fodor Imre SZNT-elnököt is. Egyikük sem jött el. De nemcsak az alternatívákról esett szó, hiszen mint Eckstein-Kovács Péter megjegyezte, olyan idôszerû kérdésekrôl kell beszélni, amelyek nemcsak a magyar, a román közéletet is érintik.

A politikai élet történéseit 15 éve elemzô dr. Magyari Nándor László szociológus szerint a válság az RMDSZ-ben hosszabb idô eredménye, a demokráciadeficit már évek óta kialakult. A következô válsághelyzetet is elôrevetítette, szerinte ez a jövô évi választásokkor következik be, amikor az RMDSZ képviselôi nem jutnak be a román parlamentbe, mert a szövetség nem nyeri el a szavazatok 5 százalékát. "Az RMDSZ akkor tévedt el, amikor a belsô demokráciát feladta és nehéz lesz újra nyitni" – jelentette ki. Az MPSZ-re és esetleges bejegyzésére utalva hozzátette: egy másik, megnevezhetô romániai magyar entitás közkedveltté válhat és elvihet szavazatokat.

Eckstein-Kovács Péter úgy vélte, az RMDSZ a magyarság szavazatának 50 százalékára számíthat a kutatási eredmények szerint, amit egy kis kampánnyal "fel lehet tupírozni", míg az MPSZ a szavazatok mintegy 8-10 százalékát vinné el, ezért fontos a kommunikáció javítása, majd feltette a kérdést: mi a valószínûsége annak, hogy létrejöjjön egy román és magyar érdekeket egyaránt képviselô regionális párt?

Smaranda Enache szerint "olyan pillanathoz jutottunk, amikor a romániai magyar közösségnek már nem lesz elegendô a homogén romániai kisebbségpolitika", ezért várhatóan újfajta, autonómiára és regionalizmusra támaszkodó kisebbségpolitikát kell folytatnia Romániának is, hiszen régiókhoz kötôdnek azok az európai stratégiák, amelyek a kisebbségek megmaradását célozzák. Egyes statisztikák szerint ha marad a jelenlegi helyzet, a kivándorlás, 60 év múlva a szászok számát üti majd a romániai magyarság. " A regionális-centrikus politikához szövetségesek kellenek, pártok, civil szervezetek, más kisebbségek, és sietni kell. Ha 2008-ban a magyar közösség nem lesz jelen a parlamentben, nem dolgoztuk ki a régiók parlamentjére vonatkozó szabályzásokat, nem voltak régiós választások – ez a magyar közösségen belül krízishelyzetet hoz létre" – tette hozzá Enache asszony. Azt a kérdést feszegette a továbbiakban, hogy a magyar közösség, az RMDSZ kibír-e egy gorbacsovizmust, és arra a következtetésre jutott, hogy mégsem a megreformálásban kell gondolkodni, hanem új pártokat kell kitalálni.

Dr. Ovidiu Pecican szerint rövidesen módosul a szociális és gazdasági "földrajz", az európai parlamenti választások után "a dolgok láthatóbbá válnak" és bárki is képviseli majd a magyar kisebbséget, három irányba kell majd tekintenie: Bukarest, Budapest és Brüsszel felé. A románok is kisebbségnek számítanak az EU-ban, és "érdekeinket nem védelmezhetjük egymástól külön".

Eckstein-Kovács Péter a Népújság kérdéseire is válaszolt. Az általuk kínált alternatíváról elmondta: "Az RMDSZ-t ki kell nyitni a többszínûségnek, többszólamúságnak, az emberek érezzék, hogy megtalálják a nézeteiknek megfelelô hangot és álláspontot a szövetségen belül. Ez most nem így van és az utóbbi idôben mindenkit, aki kritikusabban nyilvánult meg, többé-kevésbé ellenségként kezeltek a szervezeten belül. A platformunk bejegyzésével is az a cél, hogy az RMDSZ legyen sokszínû szervezet, hogy az SZKT ne bérelt helyekbôl álljon, hanem az RMDSZ-ben politikai platformok legyenek. Meg kell jeleníteni itt is azokat az ideológiákat, amelyek az Európai Parlamentben is jelen vannak és legyen egy szabad verseny, amelyben a legnagyobb támogatottságú platformnak jut a vezetô szerep".

Felvetésünkre, hogy amolyan rebellisnek számít az RMDSZ-en belül, kifejtette: "Mindig RMDSZ-ben gondolkodtam, az utóbbi idôben a korrupcióellenes harc támogatása tekintetében, az ANI-törvénnyel kapcsolatban volt markánsan eltérô véleményem, a nôk szerepét illetôen évek óta szorgalmazom, hogy legyen nôi parlamenti képviselônk, és a népszavazás volt a legutóbbi eset, ahol a közvélemény-kutatásra alapozva idôben figyelmeztettem, hogy ne próbálják egy rossz döntés mellé felsorakoztatni a magyarokat. Ha ez azt jelenti, hogy rebellis vagyok, akkor bumm, rebellis vagyok!".

Jelenleg a Szabadelvû Körnek mintegy 40 tagja van, az SZKT-ban pedig 10-en tagjai a platformnak. Kovács-Eckstein Péter szerint pénteken sikerült összegyûjteniük Marosvásárhelyen azt az aláírásszámot, amely a megyébôl elegendô a platform bejegyzéséhez.

A Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján, melyre idén Kisvárdán június 21–30. között a tizenkilencedik alkalommal került sor, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, illetve a társulat tagjai több díjat is kiérdemeltek.

A díjak (a szervezôk által kibocsátott közlemény szerint) a következôk:

– Az Oktatási és Kulturális Minisztérium Életmû-díja: Kincses Elemér rendezônek több évtizedes színházi munkássága elismeréseképpen.

– A Szülôföld Alap megosztott díja: a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata részére az Yvonne burgundi hercegnô címû elôadás bemutatásáért. Rendezô: Alexandre Colpacci.

– Szabolcs-Szatmár-Bereg megye díja: a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Yorick Stúdió részére az Alvajáró románc címû elôadás bemutatásáért. Rendezô-koreográfus: András Lóránt.

– Kisvárda város megosztott díja: Nagy Dorottya részére a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Yvonne burgundi hercegnô címû elôadásában nyújtott alakításáért.

– A Kisvárdai Várszínház és Mûvészetek Háza egyéni díja: Szabadi Nóra részére a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Yvonne burgundi hercegnô illetve a Tompa Miklós Társulat és a Yorick Stúdió Alvajáró románc címû elôadásban nyújtott alakításáért.

Az óvások elbírálása nyomán megszülettek az idei kisérettségi végeredményei. Az általános iskolát záró vizsgán elért átlag ellen 486-an fellebbeztek. A legtöbben (249-en) a román nyelv és irodalomból elért jegyet kifogásolták, 23-an az anyanyelvi, 176-an a matematika-, 23-an a földrajz-, 15-en a történelemteszt eredménye ellen nyújtottak be óvást. Ezek közül 108-at elfogadtak (mivel az újrajavítás nyomán 0,50 százaléknál nagyobb különbség volt a két jegy között), 378-at pedig visszautasítottak.

A végeredmény tehát a következô: a kisérettségire beiratkozott 4830 diákból 4675-en jelentek meg a képességvizsgán, akik közül egy tanulót kizártak. Átmenô jegyet 3696-an értek el, ami a vizsgára állt diákok esetében 79,06 százalékos arányt jelent.

Ha viszont figyelembe vesszük, hogy 5890 tanuló ballagott a nyolcadik osztály végén (3810-en a román, 2011-en a magyar és 66-an a német tagozaton), akkor a fenti százalék lényegesen csökken, hisz valójában 2194 diák nem vett részt vagy nem szerzett átmenô jegyet a szakaszzáró megmérettetésen, s így a sikeresen vizsgázók aránya nem éri el a hatvan százalékot sem.

A legtöbben, 1027-en 7-7,99 közötti általánost írtak, 6-6,99 közötti jegyet 942-en kaptak, 8-8,99 közötti átlagot 903-an. Tízesre senki sem teljesített, de 9-9,99 közötti jeggyel 484 diák dolgozatait minôsítették, s 5-5,99 között 340-en teljesítettek.

A végleges eredmények kifüggesztését követôen megkezdôdött a jelentkezési ívek kitöltése. Lényeges tudni, hogy minél több választási lehetôséget, középiskolát kell feltüntetni, hisz az elmúlt években volt olyan diák, aki viszonylag jó eredménnyel lemaradt a listáról. A diákok és a szülôk július 2-7. között ellenôrizhetik, hogy a listán levô adatok helyesek-e, majd az országos számítógépes elosztás július 13- án lesz. A vizsgára nem jelentkezett, valamint a kimaradt diákokat június 23-án osztják el elsôsorban az ipari iskolákba, ahova kisérettségi nélkül is felvételt nyerhetnek.

Járható az út Szászrégen és Marosvécs között, a tengelytörô gödröket betömték, és a község saját úthálózata is bôvült néhány kilométernyi aszfaltozott szakasszal. Talán ez és persze a száraz, kánikulai idô vonzott a tavalyinál nagyobb tömeget vasárnap a Maros partján tartott cseresznyevásárra, amely már rég nem az ízletes piros gyümölcsrôl szól, hanem afféle nyári sokadalom "oroszpiaci" felhajtással, gépzenével, bámészkodással, körhintákkal, kirándulókkal. A falu, amely hírnevét a mecénás író Kemény Jánosnak köszönheti, ezúttal sem aknázta ki kulturális kincsét, az emlékszobát pl. éppúgy zárva találta a kíváncsiskodó látogató, mint egy éve. (A parkba már fel sem mentem.) Mézeskalácstól a szépítôszerekig, cipô, ruha, játék, zöldség, gyümölcs, mezôgazdasági és mindenféle más szerszámok, mechanikus és elektromos szerkenytûk, üstök, kondérok, marhakolompok, báránycsengôk, iparmûvészeti csodák és förmedvények is, fülrepesztô "manélé"-zene, szóval minden, ami csak elképzelhetô és el sem képzelhetô egy ilyen sokadalomban, a mindent eluraló bóvli, bóvli, bóvli, és a lacikonyhák csípôs füstje, rotyogó bográcsok, mustáros kolbászka (miccs), flekken, kürtôs kalács, sör, sör, sör. A vécsiek már szombat este meggusztálták a felhozatalt, újságolja Ördög Ferenc. Na és talán olcsóbban jutottak a kívánt portékához? Jó elôre bespájzoltak maguknak? Egy csodát, nevet a nemrég még futballistaként ismert fiatalember, ma páratlan népszerûségnek örvendô önkormányzati vezetô. – Semmit sem adtak olcsóbban, mint most! Ebben az egyben nagy a kereskedôk között a harmónia...

A dinnye kilaja egy lej, a barack még mindig magasan feszít. A cseresznye, meggy ára a tavalyihoz képest nem sokat változott, igaz, a nagyon szép hat lejt is megért volna, de négy és öt között már elfogadható gyümölcsöt kóstolhattak a látogatók, a savanyabbja három és fél lejért várt vevôre. Megszaporodott az ókirályságból érkezô árusok száma, ez is fokozta a zsibvásár-hangulatot. Itt ugyanis nem kell jó elôre bejelentkezni, helyet foglalni a "prérin"; elég, ha kirakódáskor megfizeti a taksát a kereskedô. A talmi portéka mellett találni jó minôségû fazekas-terméket, kerámiát, faragott tárgyakat, ötletes játékokat. A székelyföldiek is kezdik felfedezni maguknak Marosvécset. Csetri Dénes szalmakalapjaival, koszorúfonataival például Kôrispatakról érkezett.

Mindig nagy érdeklôdés kíséri a néptáncmûsort. A parányi betonszínpad izzik a forró napban, slagról locsolják, pillanatok alatt felszárad. Ülôhelyek hiányában a tömeg körbeállja, és a két nyelven elhangzó polgármesteri köszöntést követôen önfeledten tapsol kedvenceinek. Hiszen ismerôs, visszajáró csoportok: felsôidecsi, holtmarosi, alsóidecsi, magyarói (a Csurgó ifiegyüttes), kisidecsi és persze a házigazda vécsi fiatalok követik egymást, a táncok is alig másak, s az egyetlen szólóénekes idén is a disznajói Zsigmond Dezsô. A magabiztos bemondó is idevaló, Zsigmond Tünde pedagógus, "civilben" a közeli Disznajó kultúrügyeit intézi, mivel oda szólította házassága. Van egy óriási gondjuk ezeknek a táncos csapatoknak, tudom meg: a magyaróiakat és a kisidecsieket kivéve nincs saját zenekaruk, ezért a vécsiek is CD-rôl pergetik a muzsikát – ami nem növeli a mûvészi hatást. Ha tréfára fognám, azt mondhatnám, hogy a marosvécsi cseresznyevásár legkeresettebb portékája... a prímás. (Kísérôit többnyire maga hozza.) Valahány kitûnô vonós lakodalmat, mulatságot muzsikál a bulikkal telített hétvégeken. Sajnos, egyébként is alig lehet ôket megfizetni, a mostani szûkös költségvetési körülmények között. (Viszont a július 6-8. közötti ratosnyai népünnepélyen – a prefektúra szervezi és istápolja – a község reprezentatív néprajzi standját százmillió régi lejért állíthatja fel ott a helyi önkormányzat.)

Egy disznajói román asszony gazdag embernek néz bennünket Szász Károly fotós társammal, és földet (több hektárt) kínál eladásra. Ilyen vonzata is van hát a gyülekezésnek. A magyarok és románok elég jól elvannak itt. Valaki felhívja figyelmünket az egyik kisidecsi táncoslányra. Nézzék csak jól meg a mindjárt következô vécsieket: hadd lám, ráismernek-e Pop Rodicára (képeinken). Második "jelenéséhez" a Vécsre költözött család gyermeke (édesapja a polgármesteri hivatal pénztárosa) a haját is kibontja, de a fotós csakhamar "azonosítja", és újabb párjával együtt kapja lencsevégre.

Nem újdonság ez. Rodica néhány szót már tud magyarul. Dan Petrisor is a vécsiek táncosa, számára nem gond a kommunikáció. (Egyébként a vajda-szentiványiak között is nem egy román anyanyelvû táncol.) A kisidecsi táncvezetô, Petru Ilea is beszél magyarul. És persze, a helybeliek csaknem anyanyelvi szinten értetik meg magukat románul.

Mire a hôség tetôz, a vásár is csúcspontjára hág, a falu közepe és a kastély közötti útszakasz a rendôri buzgólkodás ellenére beszûkül, lépésben haladnak a jármûvek. Évente egy napon bocsánatos, bár azt is el lehetne képzelni, hogy a mellékutcákban parkoltassák a vásárra érkezôk gépkocsijait, így az áthaladó forgalom simább volna.

Ha a közösség egyelôre nem képes is a vásárt valamiképp "felcsatolni a magasabb kultúrához", azért nem kell rosszat gondolni a településrôl. Továbbra is irodalmi zarándokhely marad. Annyira, hogy nemsokára Dsida Jenô emlékét idézik itt. A világhálón olvasom: augusztus 18- án, szombaton emlékeznek a száz éve született költôre a Kemény-kastély parkjában. Szervezô a marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány. Az ünnepség 10 órakor kezdôdik az elnöki megnyitóval, következik a polgármester köszöntôje és a lelkészi áhítat. A mûsor az ünnepi emlékezésekkel folytatódik, majd koszorúzás a Helikon asztalánál. Fellép Dévai Nagy Kamilla budapesti elôadómûvész és diákjai, valamint a Dsida Jenô versmondó verseny díjazottjai.

Akkor is érdemes lesz eljönni Marosvécsre.

Telenézô

A Magyar Televízió fél évszázadát számos mûsor eleveníti fel. Az ismétlések azonban a mostani nemzedékeknek vajmi keveset árulnak el a hajdani Szórakoztató Fôosztály áldásos tevékenységérôl, s annak "vezérhajójáról", a szilveszteri mûsorról. Az m1 vasárnaponként válogat a hatvanas-hetvenes évek szilveszteri kabaréiból. Mûsorvezetôként láthattuk már Bodrogi Gyulát, akit frissen választottak a Nemzet Színészévé, konferált Lorán Lenkével együtt is, következett Tahi Tóth László, jön Sztankay István és talán Balázs Péter. A korszakra emlékezve Vágvölgyi B. András azt írja jegyzetében (Élet és Irodalom, 51. évfolyam, 26. szám), hogy egyebek mellett a Magyar Televízió beindítása jelentette azt a médiaforradalmi vetületet, mely a kádárizmus hatalmi és ideológiai bázisát adta. "Ha mai generációknak kell elmesélni, hogy mi volt anno egy szilveszteri mûsor, azt nyilván nem értenék meg elsôre, s még a legérzékenyebb, legempatikusabb fiatalok is csak órák múltán kezdenék el kapiskálni egy ilyen adás társadalmi üzenetét. Mikor Kellér Dezsô konferanszié Honthy Hanna örökifjúságán élcelôdött, Honthy Hanna pedig azt mondta, hogy azért jött a szilveszteri kabaréba, mert a Cicavízióba és a Futrinka utcába nem hívták, az például nem kizárólag egy bornírt televíziós párbeszéd volt, hanem a dívaság, a primadonna- tempó, a dzsentroid operettvilág rehabilitációja is. Amikor Vadnai László hollywoodi producerekkel való poliglott találkozásait meséli az 1965-ös szilveszteri mûsorban, és a közönség dôl a röhögéstôl, hogy akkor ô most németül beszélt egy amerikai emberrel, abban már benne vannak a farmotoros Ikarusszal Bécsbe tett társasutazások – mikor jó esetben az utazóközönség fele jött vissza –, , az IBUSZ-kozmopolita szemlélet, mely a kádárizmus társasági nyelvét vasár- és ünnepnapokon hatotta át. Vagy vegyük Rodolfó, illetve Alfonzó figuráját! Békebeli cirkuszos, varietés emberek voltak ôk, már a mûvésznevek is, a hanglejtés, a színpadi személyiség olyan ízeket hozott – látszólag politikamentesen, persze –, melyek a harmincas évek kispolgári félvilágát idézték. Csak a kezemet figyeljék, mert csalok, mondta Rodolfó, de mondhatta volna Kádár is. Alfonzó korai korszakáról olvastam anno – talán a Film, Színház, Muzsikában –, hogy vándorcirkuszosként a háború elôtt bejárta a Balkánt és Észak-Afrikát, ha jól emlékszem, a szudáni Kartúmig jutott erômûvészként. Igazi Rejtô Jenô-i figura, internacionális tapasztalattal, a nemzetkarakterológiai gagek bajnoka (hogyan csinálja a német, a francia, az angloamerikai meg a szovjet ugyanazt), és ugyebár a világfürdôhelyeket sem lehet épelméjû fürdôvendégekre blazírozni. Brachfeld Siegfried törtmagyarja a nyitottság látszatát keltette, egy vicces bécsi vagy müncheni sztori után elfelejtette a kádári kispolgár, hogy oda csak háromévente, hetvendollárnyi valutakiutalással mehet, ha a munkahelyi személyzetis, illetve a KISZ-titkár is úgy gondolja. Az 1972-es szilveszterben megjelent a korszak botrányzenekara, az Illés, mûnépi ruhácskákban vakítottak, és még szó se volt a magyarság Pilis-beli szívcsakrájáról, viszont még bôven velük van Illés Lajos és Pásztory Zoltán. Hofi Gézáról azért nem szóltunk, mert ôt még nem láttuk a szilveszteri ismétlésekben, illetve tavaly ment Gondolj apádra! címen összegzés életmûve tekintetében."

Vasárnap este mindenfélét kóstolgattam, de még a Cobra 11 sem tudta lekötni a figyelmemet. Aztán rákattintottam a régi kabaréra, és ott is maradtunk. Kicsit kopott, kicsit ósdi, de micsoda nagy színészek komédiáznak-táncolnak-énekelnek!... És ahogy például Márkus László a szemünk elôtt szedi szét a frissen vásárolt fotelt, csak azért, hogy megtudja, mitôl olyan méregdrága, az: lenyûgözô.

A mûsor után nem is akartam semmi mást látni, még focit sem.

Sok a terv, kevés a pénz

Marossárpatakon nagyobb munkálatokra csak pályázati alapokból lenne lehetôség, a helyi költségvetésbôl szinte semmire sem futja – közölte lapunkkal Ercsei György polgármester (képünkön). Elmondta, tervben van egy új kultúrotthon megépítése, amely az erdélyi fejedelmek mellszobrainak helyet adó park mögötti téren kapna helyet. A jelenlegi kul-túrotthon a Teleki grófi család egykori istállójában székel évtizedek óta, az épület annyira megrongálódott, hogy többe kerülne feljavítani, korszerûsíteni, mint egy újat kivitelezni. A helyi önkormányzat 15 ezer lejt utalt ki a költségvetésbôl a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére, hogy a felépítéshez szükséges pénzösszeget megpályázhassák a kormánynál. A polgármester úgy tudja, hogy az ilyen jellegû építkezési munkálatokat kilencven százalékban támogatja a kormány, a szükséges tízszázalékos önrészt pedig helyi alapból fedeznék. Közölte, amennyiben a pályázat kedvezô elbírálásban részesül, még az idén elkezdik az építkezést.

Emellett a pókakeresztúri és mezômajosi bekötôutak leaszfaltozásának megvalósíthatósági tanulmányára 13 ezer illetve kilencezer lejt fordított az önkormányzat. A munkálatokhoz szükséges pénzösszeget ugyancsak pályázat útján szerezné meg az önkormányzat.

A polgármester arról is beszámolt, hogy Marossárpatak faluban megvan az építkezési engedély a víz bevezetésére, amelyet a 7-es kormányhatározat alapján állami pénzbôl finanszíroznak. A kormány még nem utalta ki a munkálatokra szükséges hárommillió kétszázezer lejt, de remélhetôleg még az idén elkezdôdhet a fôvezetékek lefektetése. A vizet a Jézus kútja bôvízû forrásból nyernék, a vezetékek összhossza 17 kilométer lenne. Egyelôre csak utcai és biztonsági csapokat szerelnének fel. Az intézményeket, magánházakat a szennyvízcsatorna kiépítése után csatlakoztatnák a fôvezetékekre. A kanalizálás elôtanulmánya elkészült, az anyagi fedezetre pályázati alapokból van csak lehetôség – foglalta össze az idei terveket Ercsei György polgármester.

Rövidesen elkezdôdik a település régi tárgyainak az összegyûjtése falumúzeum létrehozása céljából. Ercsei György polgármester a Marossárpatakért Egyesületnek megígérte, hogy a községi könyvtárat átköltöztetik a polgármesteri hivatal épületébe, s így a könyvtárnak jelenleg helyet adó, régi stílusban épült ház két helyiségében berendezhetô lesz a falumúzeum.

Az ötlet nem csak abból adódott, hogy minden szomszédos településen van már múzeum. Az egyesület elsôsorban azért találja fontosnak berendezni, mert az utóbbi években régiségkereskedôk, gyûjtôk potom áron vásároltak fel igen értékesnek bizonyuló tárgyakat a falubeliektôl.

A régiségek összegyûjtésére, rendszerezésére Mózes Sándor magyar szakos tanár és Berekméri Edmond tanító vállalkozott. Munkájukat Rend Mária és Gálfi Tibor nyugalmazott tanítók, Kristóf Eszter, Nagy Emma és Nagy Márta segítik.

Egyelôre még csak terv szintjén, de készül Marossárpatak falumonográfiája is. Amint sikerül összegyûjteni a falu gazdasági, kulturális életérôl, a háborús idôszakról fennmaradt adatokat, szeretnék azokat kötet formájában megjelentetni. Tulajdonképpen a település történetét 1943-ig felkutatta és megírta néhai Adorjáni Károly tanító. Így a mostani vállalkozó kedvû oktatóknak attól az évtôl napjainkig bekövetkezett eseményeket kellene megírniuk.

Legutóbbi ülésükön a helyi tanácsosok arról döntöttek, hogy nem adják el azt az épületet, amelyben a családorvosi és fogorvosi rendelôk mûködnek. Ercsei György polgármester elmondta: mivel az orvosok nem helybéliek, a tanácsosok többsége úgy vélte, hiba lenne eladni nekik az 1930-as években a lakosság hozzájárulásából épült ingatlant, hiszen bármikor választhatnak más helységet orvosi praxisuk gyakorlásához. Miután elutasították az ingatlanvásárlásra vonatkozó kérésüket, az orvosok az önkormányzat támogatását kérték – és meg is kapták – az épület rendbetételére és a rendelôk korszerûsítésére.

Az elôzetes számítások alapján hozzávetôleg negyvenötezer lejre lesz szükség a munkálatok kivitelezéséhez. Ennek során a teljes épületet át kell alakítani, korszerûsíteni, ezenkívül belsô illemhelyeket, fertôtlenítôhelyiséget, várótermet és az egészségügyi fogyóanyagokból származó hulladék tárolására alkalmas helyiséget kell biztosítani.

A polgármester szerint a munkálatokat még az idén el szeretnék kezdeni, a szükséges pénzösszeget viszont csak költségvetés-kiegészítéskor tudják kiutalni.

A Marossárpataki Újság hét éve jelenik meg rendszeresen 160-200-as példányszámban. Külsô munkatársak ugyan vannak, de ôk csak ritkán írnak a közlönybe, amely jelenleg egyszemélyes vállalkozásnak tûnik – derült ki az újságot író, szerkesztô, tördelô, nyomtató, sokszorosító és kézbesítô Berekméri Edmond pedagógussal folytatott beszélgetésbôl.

Az újságot a Marossárpatakért Egyesület adja ki, a lap kimondottan

Sárpatak faluról szól. Célja beszámolni annak kulturális és sporteseményeirôl, valamint a település múltját feleleveníteni és megismertetni a fiatalabb nemzedékkel. Az utóbbi rovat egyik témája a haditörténet. Az évek során legalább húsz érdekes interjút tett közzé a lap, a beszélgetések a második világháborút megjárt sárpataki személyekkel készültek.

A kéthavonta megjelenô ingyenes hírlap gyermek- és humoroldalt is tartalmaz. Berekméri Edmond arról is beszámolt, hogy lévén helyi tanácsos, a lapban gyakran közlik a tanácsi határozatokat is.

Egyetlen gondot a támogatók hiánya okoz. A helységben tevékenykedô kisvállalkozóknak nem szívügye a faluújság, minimális támogatásuk egy-egy csomag papírban ki is merül. Elôfordul, hogy az olvasók ajánlanak fel kisebb összegeket, így járulva hozzá az újság megjelenéséhez. Az önkormányzat biztosítja a sokszorosítást, ám mindent összevetve, ezek közel sem elegendôek a költségek fedezésére.

Sajnos, a különbözô alapítványokhoz benyújtott pályázatok rendre kudarccal végzôdtek, az újság kérelmét sokadik alkalommal is elutasították.

Marossárpatakon egy udvaron három épületben mûködik a Szent Erzsébet Alapítvány gyermekotthona, ahol a gyámhatóság által kihelyezett azon kiskorúakról gondoskodnak, akikrôl szüleik lemondtak, vagy megfosztották ôket a szülôi jog gyakorlásától.

Pál atya kezdeményezésére négy éve indult be a tevékenység, kezdetben hat gyerekkel, mára viszont közel húsz kiskorú talált itt otthonra. A gyerekekkel, akik segesvári, medgyesi, szentannai származásúak, minden házban két-két személy foglalkozik.

Az otthon vezetôje, Bakó Judit körbevezetett a két lányos házban és a fiúk szállásán. Mindenhol példás rend fogadott. Mint mondta, amióta véget ért a tanév, a nagyobbak besegítenek a házi és kerti munkába, illetve vigyáznak a kicsikre. A legkisebb bentlakó hároméves, a legnagyobb lány, aki betöltötte a tizennyolcadik életé-vét, nemrég ment férjhez egy falubelihez. A helybéliek elfogadták a gyerekek ottlétét, az iskolában sem voltak különösebb gondok ilyen téren. Bakó Judit elmondta, az udvaron egy kis fakápolnát szeretnének építtetni, hogy megfelelô körülmények között misét tarthassanak. Tervben van egy kisebb játszótér kialakítása a gyerekek számára. Az uniós követelményeknek megfelelôen igyekeznek, hogy mihamarabb elkészüljön az épülôfélben lévô konyha, ebédlô és mosoda, amelyet a három ház lakói közösen használnának.

A nyár folyamára jelentôs munkálatokat terveztek a Marossárpataki Általános Iskolában. A helyi tanács és az iskola vezetôsége megnyerte a Világbanknál azt a pályázatot, amelybôl a tanintézmény központi fûtésének beszerelési költségeit fogják fedezni. Ezenkívül helyi pénzalapokból belsô illemhelyet alakítanak ki az iskolában.

A szászrégeni FAER Alapítvány tízezer lejjel támogatja a multifunkcionális iskolai sportpálya leaszfaltozását. Az egyedüli feltétel az, hogy legalább ekkora összeggel a község is járuljon hozzá a kivitelezéshez. Ercsei György polgármester szerint az összmunkálat 35 ezer lejbe fog kerülni, a különbözetet már az év elején átutalták az iskola költségvetésébe. Ezzel szemben nagy elôrelépés eddig nem történt a sportpálya kiépítésében, egyelôre csak egy köves réteg került rá, hogy esôzéskor ne váljon sártengerré.

A helyi önkormányzat számos terve közül, mint a bekötôutak aszfaltozása, vízbevezetés, iskolakorszerûsítés, sportpálya kialakítása, melyiket tartja sürgôsebbnek?

Cotârlan Sára, Póka: – Mindenik terv megvalósítása rendkívül sürgôs. Az utak állapota kifogásolható. Jó lenne, ha rövid idôn belül vezetékes vize lenne a településnek, mert számos kút vize szennyezett, a megengedettnél jóval magasabb a nitráttartalma. Emellett a Póka–Marosvásárhely összeköttetésen kellene javítani, hiszen a kevés buszjárat miatt sokan nem vállalnak munkát a városban, hanem itthon mezôgazdaságból, állattenyésztésbôl igyekeznek fenntartani magukat, kevés sikerrel.

Gábor Ibolya, Marossárpatak: – Sokat nem várok a jelenlegi községveze-téstôl, még azt sem tudták megakadályozni, hogy a mezôrôl ellopják a terményt. Kiásták az összes krumplimat.

Kovács István, Marossárpatak: – Öt éve ígérik a községvezetôk a minifutball- pályát, de jelentôs elôrelépés nem történt. Két fiam van, a barátaikkal a kiszáradt halastóban alakítottak ki maguknak egy olyan helyet, ahol kedvükre rúghatják a labdát. Hadd tegyem hozzá, hogy a vízbevezetéssel is egy helyben toporognak, nem tudom, hogy mikor és lesz-e egyáltalán belôle valami.

Dénes Erzsébet, Marossárpatak: – Az iskola korszerûsítését, a belsô illemhely kialakítását nagyon fontosnak tartom. Emellett jó lenne, ha a gyerekeknek sportolási lehetôséget is biztosítanának a tanintézményen belül, hiszen évek óta abból áll a testnevelési óra, hogy egymásnak gurítják a labdát. Egy megfelelô sportpályára lenne szükség, ahol biztonságos körülmények között focizhatnának, kosárlabdázhatnának.

Cotârlan Remus, Póka: – Sajnos, hogy a vízbevezetés egyelôre csak Sárpatakra vonatkozik, és nem terjed ki Pókára is, habár felénk is rendkívül szennyezett a kutak vize. Jó lenne, ha ránk is gondolna az önkormányzat, és nem csak a vízzel kapcsolatosan, hiszen az utak állapota mellett Pókában a közvilágítás is nagyon gyenge.

Kétnapos falunapokat és gólyafesztivált szervezett Sáromberkén a Patronus Pro Sarumberg Egyesület, a Milvus Csoport – Madártani és Természetvédô Egyesület, valamint az EU-RO Sport Management az elmúlt hét végén.

A szervezôk változatos, színes kínálattal igyekeztek bevonni a falu apraját-nagyját a programokba. Nem maradtak el az ilyenkor szokásos sportrendezvények, gyermekversenyek, koncertek. Ezek mellett pedig kulturális színt is igyekeztek adni a falunapoknak. A rendezvényen jelen volt a magyarországi Nagypeterd település tizenhat tagú küldöttsége, akik testvértelepülési kapcsolat kialakítása céljából látogattak Sáromberkére. Tímár József polgármester elmondta, egyelôre az iskolák és az egyházak szintjén kívánják tartani a kapcsolatot a Maros megyei faluval, valamint hogy a közeljövôben megszerveznék a gyermekek csereüdültetését.

Szombaton a helyi kultúrotthon falán helyezték el Miholcsa József szobrászmûvész Ady Endre- emlékplakettet, amelynek leleplezése a rendezvény hivatalos megnyitóját jelentette. A dombormûvel a költô születésének 130. évfordulójára emlékeztek. Ehhez az apropót az szolgáltatta, hogy a kultúrotthon évek óta a költô nevét viseli.

A megnyitót futóverseny követte, majd Sáromberke és Sárpatak falvak között kötélhúzásra került sor a Maros partján. A folyó közel 120 méter széles szakaszának kétoldalán a települések 20-20 vállalkozó kedvû lakosa helyezkedett harci pózba. Az összetoldott kötél nem bizonyult elég erôsnek, kétszer is elszakadt a sáromberki oldalon. Felére csökkentették a csapattagok számát, s ennek eredményeként a sárpatakiak behúzták a vízbe ellenfelüket. Közben az általános iskola udvarán mindössze két csapat szállt be a fesztiválokon immár hagyományosnak számító bográcsgulyásfôzô versenybe. A körtvélyfájiak és marosvásárhelyiek közül az utóbbi szakácsok fôztje nyerte el a zsûri tetszését.

Valamivel nagyobb érdeklôdésnek örvendett Berekméri D. István tanár II. Rákóczi Ferenc, az ország nélküli fejedelem címû kötetének bemutatása, amelyen Kozsik József mûsorvezetô felolvasta Vajda András néprajzos méltatását. Elhangzott, hogy a falu méltón lehet büszke a tanár úrra, hiszen a Telekiek életét epikus énekköltészetben elmesélô szerzeménye után arra is vállalkozott, hogy hasonló mûfajban megírja a fejedelem életútját. A mû a nevelô, tudománynépszerûsítô irodalom része kíván lenni, amely az irodalom és a történelem határán mozog – hangzott el a méltatásban.

A délutáni órákban termékbemutatóval egybekötött "nyitott kapuk" várták az érdeklôdôket a BeWaMi kenyégyárnál.

Az est fénypontját Gáspárik Attila és Nagy István kabarémûsora jelentette a helybélieknek, a szabadtéri színpad elôtt lelkes tapssal köszönték a színészpáros felléptét.

Az elsô alkalommal szervezett falunapok és a harmadik alkalommal sorra került gólyafesztivál keretében vasárnap a Teleki-kastélyhoz tartozó, gyönyörûen kialakított halastónál, az úgynevezett Camp Fishben horgászverseny zajlott. Zima Ferenc, a horgászterület jelenlegi üzemeltetôje elmondta, hogy harcsát, pontyot, tükörpontyot és kárászt telepített a tóba, a sporthorgászok és mûkedvelôk tavaly nyár óra vehetik igénybe a szolgáltatásokat. Ez alkalommal a versenyre 17 horgász iratkozott be, s a kifogott halmennyiség alapján kerülhettek az elsô három helyre a szerencsésebbek. A nyerteseket horgászbottal, orsóval és más horgászfelszerelésekkel jutalmazták.

A felnôttek versenye mellett az Alpha Transilvana Alapítvány és a Milvus játszóházat szervezett a gyerekeknek. A gólyaélet
"nehézségeit" kipróbálandó, fél lábon állásban, fészekrakásban, "gólyatojás"-adogatásban kelhettek versenyre a gyerekek. A tizenévesek feladata volt minél több gólyafiókát megszámlálni, fecskefészkeket keresni a településen. Késô délután a helyi általános iskolások által elôadott színdarab és a Napsugár néptáncegyüttes elôadása volt mûsoron.

Mindkét nap zárómozzanataként hazai és külföldi énekesek, együttesek léptek színpadra.

A többhetes szervezés eredményeként jól sikerült falunapokat tartottak Sáromberkén. A szervezôk viszont nem titkolták, hogy jövôre több olyan rendezvényt szeretnének, amelybe középkorú és idôsebb személyeket is bevonhatnak, mivel most leginkább a gyerekek és fiatalok, illetve a sportkedvelôk vehették ki részüket a különbözô megmérettetésekbôl, szórakoztató játékokból.

Csittszentiván faluban volt a munkahelyünk negyvenegy évig (1959–2000). Amikor oda kerültünk, a falutól a Marosig terjedô határrész olyan volt, mint a Kánaán, gyönyörû gabona és zöldség termett.

Most olyan, mint a hajdani izraeli föld, amit a hódító ellenség, a rabszolgákat felhasználva, beszóratott kôvel, hogy a zsidók ne tudják megmûvelni. A Maros tele van kôvel, lebontott épületek betondarabjaival, földtúrásokkal.

A termôföld alól kibányászott kavicsra szükség volt az építkezéseknél. De a félretolt termôtalajt vissza lehetett volna egyengetni. Igaz, ma nincsenek rabszolgák – Istennek hála –, de vannak munkagépek, csodásabbnál csodásabbak. Az "egyenetlent egyenessé" lehetne tenni.

Mikor jön el annak az ideje, hogy a prófétai szó valósággá váljon? Magától ez nem lesz meg. Nekünk kell tenni érte, hogy megtörténjen. Én hiszem, hogy eljön ennek is az ideje, mert a Prédikátor könyvében az áll, hogy "mindennek rendje és ideje van. Ideje van a kövek szétdobálásának, ideje van a kövek összeszedésének. " (Préd. 3:5.)

Egy szentiváni atyafi így vélekedett, mikor errôl beszéltünk: "…amikor az emberek megéheznek …elegyengetik a csúnya határrészt."

Jó lenne nem várni meg ezt, most, amíg tart az alkalmas idô (a kairosz) össze kellene szedni a szétdobált köveket – de nemcsak Szentivánon, mert ezek a kövek nem csak a határt teszik terméketlenné, hanem a közfelfogást is. Nyomják a szívünket is, hitünket is, nyomják a jövônket is.

Mi nem tudjuk a köveket kenyérré változtatni, Jézus sem tette meg, mikor a földön járt. De összegyûjteni, azt meg tudjuk tenni. Tegyük meg, mindenfelé, hogy szép legyen a környezetünk. Legyen ismét a Maros tere Kánaán, a tavak vize helyett kalászokat ringasson a szél s "bicska" nagyságú halak helyett zöldségek növekedjenek: murok, petrezselyem, paradicsom, paprika, káposzta és egyebek, úgy, amint volt néhány évvel ezelôtt.

És mindaz, amit felsoroltam, nemcsak szentiváni jelenség. Jellemzô a Maros, Nyárád, Küküllôk melletti falvakra mind.

Gyûjtsük össze a köveket, egyengessük el az egyenetlent azzal a tudattal, hogy az Úré a föld s annak teljessége (Zsolt.kve.) Becsüljük meg, amit ajándékba kaptunk!

Id. Balogh Károly

A tantárgyversenyek, irodalom- és rajzpályázatok értékes díjakat eredményeztek. Fülöp József tanár úr, az iskola aligazgatója és felesége, Zsuzsa tanárnô az év folyamán sok nevelô jellegû kirándulást szerveztek.

Meglátogattuk a Marosvásárhelyi Területi Rádióstúdiót. Izgalmas, érdekes dolgokat tudtunk meg a mûsorok készítésérôl.

Kétszer is csodálhattuk, hallgathattuk a nevelô hangversenyeket a Kultúrpalotában az Állami Filharmónia elôadásában: Vadászat a zenében; Lovaglás a zenében.

A Természetrajzi Múzeumban olyan dolgokat láttunk, amit még sosem. A híres vár udvarán megtudtuk tanárainktól a bástyák, vártemplom történetét, örülhettünk a gyerekvárosnak.

Az idéni gyermeknap nevezetes marad mindannyiunknak.

Megtekinthettük Székelyudvarhely nevezetességeit, Homoródfürdôt, Csíksomlyón a kegytemplomot, és nem véletlenül hagytam a felsorolás végére a Csíkszeredában szerzett felejthetetlen élményt, a Munkácsy Mihály- kiállítást.

Olyan híres festményeket láthattunk eredetiben, amilyeneket talán sosem fogunk látni. Pákh Imre New York-i üzletemberre és mûgyûjtôre a világ minden magyarja büszke lehet.

Köszönjük a tanulók és a szülôk nevében azoknak a tanároknak, akik a tanév folyamán nem csak oktattak, hanem neveltek is.

Gáspár Katalin, VI. osztályos tanuló, Gyulakuta

Olvasói viszontválaszom jogával élve felháborodásom szeretném kifejezni a 2007. június 20-i Népújság hasábjain megjelent véleménynyilvánításról, amelyet Vajda György újságíró tollából származóan jelentettek meg. Az újságcikk címe: Szépséghibás szépségverseny. Engem személyesen egy bizonyos mondat zavar, mégpedig "A Gyerekek Klubjának mazsorettjei nyitották meg a rendezvényt, majd az Apollo klub társasági táncosainak kiscsoportosai botladoztak a színpadon." Kérdésem az újságíró úrhoz, hogy milyen minôségben bírálta a színpadon táncoló gyerekek munkáját. Mint újságíró? Ez a végzettség talán elegendô ahhoz, szakszemmel eldöntse, hogy tánc, avagy botladozás? Ezek a 8-9 éves gyerekek többéves munkájuk eredményének parányi részét mutatták be a marosvásárhelyieknek. Saját fiam is köztük "botladozott", aki már 6 éve edz és több mint egy éve sportszerûen ûzi a társasági és sporttáncot. A versenyeken, amelyeket hála istennek nem újságírók bírálnak, több ízben is kitûnt. Országos III. II és I. helyezettsége is ügyességének nyilvánítható, no meg Szôke István tanár úr szakszerû irányításának köszönhetô. Kérdem én mint laikus, hogy annak a fáradságot nem ismerô tanárnak, aki türelemmel, szeretettel és odadással oktatja a kis nebulókat, vajon milyen érzés volt olvasnia az ön értékelését? Hát mondom én, hogy lehanyatló. A körülmények is kedvezôtlenek voltak, mivel ezek a gyerekek igazi táncparketten szoktak táncolni a versenyeken és nem afféle szônyeggel letakart cement színpadon. Bátran állítom, hogy nem 6 táncot, csupán egy bécsi keringôt kipróbálhat Ön is azon a színpadon, mi hajlandóak leszünk megtekinteni és utólag elbírálni.

Kérésem, hogy noha sokszor sokat megengednek maguknak az újságírók, mivel mindenhez értenek, azért mégis mértékkel vádaskodjanak, és a merész kifejezésektôl, amellyel mást sérthetnek, tartózkodjanak.

Plájás Gyöngyi

Elegem van abból, hogy csúfolódnak velem és sérült társaimmal, azzal, hogy olyan feljárókat készítenek a járdáknál, hogy a felmosógép is neki kell rugaszkodjon. Hát én a kis, gyenge elektromotoros kocsimmal! Egy biztos, a kockaköveken agyrázkódást kapsz! Elegem van abból, hogy évek óta nem tudtam színházba menni! Ha meg szeretnék enni valamit, nem tudok bemenni. Semmi esélyem. Ha mégis megesik a szívük rajtam, és kihozzák az ételt, odadobják nekem, mint a kutyának!

Elegem van azokból a feljárókból, amiket Marosvásárhelyen építenek. Azt is csúfságból csinálják: vagy igen meredek, vagy túl keskeny, vagy az ajtó miatt nem lehet bemenni rajta. Ha feljutottál, akkor jön a következô meglepetés. Nagy a küszöb, vagy keskeny az ajtó. Na, ne mondjam, hogy direkt úgy csinálták! Azokról most nem beszélek, akiket törvény kötelez, és ennek ellenére sem építettek feljárót. A buszokon a sofôrnek vagy kedve, vagy kulcsa nincs leereszteni a feljárót. Vagy nem is mûködik. Hölgyeim és uraim, álljanak mellénk és harcoljanak velünk, mert aki értünk kellene tegye, csak gúnyolódik. Nem gondolnak arra, hogy a sors nem válogat.

Innen jelzek a tanácsnak, hahó, mi is itt vagyunk! Ne csak a szórakozás legyen a fô cél, hanem a betegekre is gondoljanak!

Bereczki Antal mozgássérült

a romániai magyar politikai élet csatározásai. És azt hiszem, hogy nem csak engem, hanem sok honfitársamat is. Azokat, akiket nem anyagi vagy hatalmi cél fordít a politika felé, han