Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Tavaly ez idô tájt robbant ki a költségelosztó-botrány Marosvásárhelyen. Számos panaszt tettek le a Fogyasztóvédelmi Hivatalhoz olyan lakosok, akiknek csillagászati összeg "jött ki" közköltségek címen. Lapunknak is többen jeleztek a költségek kiszámításával kapcsolatos rendellenességeket. Az Energomurhoz hiába fordultak, a szolgáltató mosta kezeit.

Tény, hogy a Fogyasztóvédelmi Hivatal ellenôrzést rendelt el a négy költségelosztókat forgalmazó és szerelô cégnél, tulajdonosi társulásoknál, a távhôszolgáltatónál. Ennek jegyzôkönyve több oldalon át sorolja azokat a hibákat, amelyeket a berendezések felszerelésével kapcsolatosan tapasztalt, úgymint azokat is, amelyeket a fogyasztás, a költségek kiszámolásánál, elosztásánál ejtettek az illetékesek. A rendellenességek hallatán a prefektus, jellemzô módon, kezdetben felháborodottan ígérgetett fût-fát, hogy majd rendet teremt, és nem engedi, hogy "átverjék" a fogyasztókat, aztán megfeledkezett. Idôközben ugyanis a jegyzôkönyveket a bíróságon megfellebbezte három cég: az Iton, az Elsaco és az Ista (az FGH, amelynek esetében kevesebb rendellenességet találtak és amely igyekezett kijavítani a hibákat, újraszámolni a költségeket ott, ahol ez indokolt volt, nem fordult bírósághoz). Az ügyben illetékes bíróság buzgalma – mint mára kiderült – a lajháréval ér fel, ugyanis a per még mindig az elején tart. Mindig találnak ürügyet a halasztásra, és érdembeli elôrelépés nem történik. Na, vajon miért? – tehetjük fel teljesen fölöslegesen a szónoki kérdést. Az ellenôrzést végzô felügyelôt a mai napig sem hallgatták ki, sôt, a szóban forgó személyt, aki nem volt hajlandó "alkut kötni", tavaly fegyelmi bizottság és közigazgatási bíróság elé is citálták.

A költségelosztókra visszatérve, az ügy lényege azon túl, hogy magától értetôdôen ki kellene javítani a szerelési rendellenességeket és több odafigyeléssel kellene kezelni az adatokat, a tavalyi közköltségek újraszámolása lenne. Azok a nyugdíjas családok, amelyek a havi nyugdíjt messzemenôen meghaladó számlákat kaptak, azok, akiknél "elnézték" az adatokat (példaként említsük, hogy 4 helyett 40 fûtôtestelemet vettek figyelembe), joggal várják el az újraszámolást, a pluszban fizetett kiadásaik megtérítését. Ami nem kis összeg, és bizonyára nem szívesen válnának meg tôle a fent említett cégek.

Az eddig tapasztalt gyorsaság alapján az ügy lezárása akár évekig is elhúzódhat, a megkárosított fogyasztók nincs hova forduljanak, a profitot hajszoló szolgáltatók kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem a fogyasztó panaszaira figyeljenek. Lerázzák, mint kutya a bolhát. A több oldalról is nyomás alá helyezett fogyasztóvédôk gyakorlatilag semmit nem tehetnek, meg kell várni, míg a bíróság dönt – halljuk a lyukas garast sem érô hivatkozást. A prefektus pedig a kisujját sem mozdítja a fogyasztók érdekében. Minek is, állása attól függ, mennyire készséges a befolyásos körök irányában. Az istenadta nép pedig érje be bájmosollyal és ígéretekkel, s tûrje birka módra, amit szolgáltatás címén a nyakába sóznak.

Szász Károly a marosvásárhelyi szakszervezetek háza folyosóján a KRESZ-bôl újravizsgázásra váró gépkocsivezetôket kapta lencsevégre. Az új szabályzat bevezetése óta megyénkben 263 hajtásit vontak be, az újravizsgázók közül 36-an rendelkeztek megfelelô ismeretekkel.

A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) székelyudvarhelyi szervezetének vezetôsége úgy véli, a Székelyföldön egyetlen lehetôség maradt a demokrácia megóvására: a területi autonómia.

A székelyudvarhelyi szervezet vezetôsége kedden közleményt adott ki, amelyben rámutat, két nappal korábban a székelyudvarhelyi választási bizottság visszautasította az MPSZ jelöltjeinek részvételét a helyi tanács választásán. "A törvényeket lehet értelmezni az emberek érdekében, de ellenük is. A választási bizottság Székelyudvarhelyen, 2007. január 21-én bizonyíthatóan 6784 választópolgár akarta ellenére cselekedett. Az RMDSZ paktumpolitikájával egy olyan választási törvényt alkotott, amely a magyar szövetség 15 éves törvényhozói munkájának csúcsteljesítménye. Ez a törvény az egypártrendszer diktatúráját valósítja meg az Európai Unió egyik tagállamában" – áll a közleményben. "Úgy véljük, ami Székelyudvarhelyen történik, az nem helyi és nem is nemzeti, hanem a demokráciához kötôdô probléma" – áll még a közleményben.

A közlemény rámutat, az MPSZ három nap alatt közel nyolcezer aláírást gyûjtött össze, a város lakosságának több mint 15 százaléka írta alá azt, hogy az MPSZ részt vegyen a helyi választásokon.

"Az RMDSZ egyetlen aláírás nélkül indul a helyi választásokon. A székelyudvarhelyi polgárok alapvetô emberi jogait sértették meg újból, amikor megfosztották ôket a választás lehetôségétôl" – mondja ki a dokumentum.

Az MPSZ helyi vezetôsége szerint egyetlen út maradt a demokrácia visszaállítására: a területi autonómia.

Az év elején az MPSZ udvarhelyszéki szervezetének elnökei felmondtak tisztségükbôl az ellen tiltakozva, hogy a helyi választási törvény "diszkriminatív és nem demokratikus", és a törvény értelmében csak az RMDSZ vehet részt a választásokon. Szakács István, az udvarhelyszéki szervezet elnöke és Thamó Csaba székelyudvarhelyi elnök mondott le tisztségébôl.

A helyi választásokat február 4-én tartják Székelyudvarhelyen, miután a helyi tanácsot feloszlatták.

A Marosvásárhelyi Táblabíróság Melletti Ügyészség tegnap elhangzott tevékenységi beszámolóját bírálatokkal illette Dan Chiujdea, a Legfelsô Bírói Tanács alelnöke, aki szerint a beszámolóból nem derül ki a megoldott ügyek komplexitása, így nem értékelhetô pontosan az ügyészek munkája sem. Hangsúlyozta: a 2007-es év az átszervezések éve lesz, több ügyészre, bíróra van szükség, ugyanakkor egyes bíróságok, ügyészségek tevékenységét be kell szüntetni. Dan Petru fôügyész szerint az erdôszentgyörgyi bíróság mûködtetése sem lenne indokolt.

A tavalyi tevékenységi beszámolót nagy sietséggel kellett elkészíteniük, mindössze két nap alatt – ezzel védekezett Dan Petru, a Marosvásárhelyi Táblabíróság Melletti Ügyészség fôügyésze azokkal a bírálatokkal szemben, amelyeket Dan Chiujdea, a Legfelsô Bírói Tanács alelnöke fogalmazott meg. Az alelnök többek közt azt kifogásolta, hogy a tevékenységi jelentés (amely fôként számadatokat tartalmaz a tavaly megoldott esetekkel kapcsolatban) nem tükrözi az esetek bonyolultságát. "Elvártam volna, hogy kiemeljenek néhány nagyobb esetet, elvártam volna, hogy azokat az ügyeket is elemezzék, amelyek kudarcnak bizonyultak, valamint azokat az okokat, amelyek közrejátszottak abban, hogy a bíróságok felmentô ítéletet hoztak" – jelentette ki Dan Chiujdea. Hozzátette: az ügyészeknek, bíráknak tudniuk kell, hogy az Európai Unióba való csatlakozással az ügyészek és bírák anyagi vonatkozásban is felelôsségre vonhatók lesznek azokban az ügyekben, amelyek az Európai Emberjogi Bírósághoz jutottak és amelyekben a román állam veszít. A Legfelsô Bírói Tanács alelnöke ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a bíróságoknak, ügyészségeknek össze kell hangolniuk tevékenységüket, hogy elkerülhetôk legyenek az olyan helyzetek, amikor ugyanazon ügyben különbözô döntések születnek. "Hogyan várhatjuk el a polgároktól, hogy bizalmuk legyen a bíróságok, ügyészségek iránt, ha ugyanazon ügyet mindenki másként bírálja el? – tette fel a kérdést.

Ugyanakkor a sajtóval és médiával való kapcsolat átláthatóbbá tételét javasolta, azt, hogy az újságírók számára tegyék lehetôvé az információk gyors, pontos közlését. Akkor is, ha negatív, akkor is, ha pozitív információról van szó. Azt is megtudtuk, hogy megkülönböztetett figyelmet szentelnek Maros megyének, ami a személyzet bôvítését, megfelelô székhely kialakítását illeti, hiszen köztudottan nincs elég ügyész, bíró, és a jelenlegi épület sem megfelelô.

Dan Chiujdea szerint 2007-ben jó néhány bíróság, ügyészség felszámolását is tervezik. Azokét, ahol nem tudják megindokolni a kiadásokat, ahol nincs igény e tevékenységre, ahol 1-2 ügyész dolgozik csupán és természetesen szem elôtt tartják a földrajzi kritériumokat is. A Népújságnak az erdôszentgyörgyi bíróság épületével kapcsolatos kérdésére Dan Petru fôügyész elmondta, mindössze 7 község van a bíróság övezetében, ami nem jelentene többet, mint évi 100-200 ügyet. Ezért pedig nem érdemes fenntartani egy bíróságot, ügyészséget. Az épület üresen áll, de más rendeltetést is kaphatna – tette hozzá Dan Chiujdea.

Helyre kell hoznunk azt a téves hulladékgazdálkodási stratégiát, amelyet uniós kényszerre és a pénzmosók sugallatára lenyomtak a torkunkon – többek között így fogalmazott dr. Dorin Florea polgármester tegnap délelôtt a marosvásárhelyi Continental Szállodában, ahol a hivatal meghívásának eleget téve a felsô- ausztriai AVE Energie AG Umwelt cég ismertette tevékenységét, amely kiterjed a hulladékgazdálkodás minden szegmensére. A rendezvényen részt vettek helyi és a regionális környezetvédelmi hivatalok és egyes megyei települések képviselôi is.

Ismert immár, hogy megfeneklett a megye által 1998-ban választott hulladékgazdálkodási stratégia, ezért az egész rendszert újra ki kell építeni. A rendezvény célja, hogy az új helyzetnek megfelelôen helyi vagy regionális hulladékgazdálkodási tanulmányt készítsünk, aminek alapján a kiválasztott módszer kivitelezésére uniós alapokra pályázzunk. Az osztrák cég teljes szolgáltatást végez, több országban alkalmazza a legújabb technológiát, ezt a tapasztalatot hozta el hozzánk – fejtette ki bevezetôjében a polgármester, majd Helmut Burger cégvezetô ismertette a vállalkozást.

Megtudhattuk, hogy cégük hat országban dolgozik, évi 1,1 millió eurós üzleti forgalommal, 3200 alkalmazottal, és mintegy 4,5 millió lakostól, illetve 40.000 cégtôl gyûjti be a hulladékot. Ausztrián kívül több telephelyük van Magyarországon, Csehországban, Ukrajnában, Szlovákiában és Romániában is. Gyakorlatilag a gyûjtéstôl a szállításon át a feldolgozásig, újrahasznosításig mindennel foglalkoznak. Két hulladékégetôt üzemeltetnek, de van hûtôgép-újrahasznosító üzemük, biomasszagyáruk, állati és fahulladékot feldolgozó részlegük és több mint 1000 haszonjármûbôl álló gépparkjuk.

A bemutatót követôen éles vita alakult ki a résztvevôk között. Dorin Florea polgármester kijelentette, Bukaresttôl függetlenül felvállalja az új stratégia kidolgozását, kivitelezését. Azt is megtudhattuk, hogy szombaton Marosvásárhelyre várja Sulfina Barbu környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztert, aki mindenben támogatja ôt. Az elképzelés szerint az új hulladékgazdálkodási rendszerbe belefoglalják majd a nagyvárosi övezethez tartozó településeket, de ha a megye vagy akár a régió más helysége is érdekelt lenne, akkor annál nagyobb az esély a kivitelezésre. A regionális stratégiát is megváltoztatjuk, ha kell! – mondta a polgármester.

Stefanescu Danut, a megyei környezetvédelmi ügynökség vezetôje bevallotta, hogy a megye hulladékgazdálkodási rendszere nem mûködik, még távol állunk az elvárásoktól. Segesváron van az egyetlen olyan hulladéktároló, amelyik megfelel az uniós elvárásoknak. Sehol nincs értékelhetô szelektív hulladékgazdálkodás. Kijelölték ugyan az elektronikai és elektrotechnikai hulladékbegyûjtôket, de valójában ez a rendszer sem indult még be. Nincs külön építkezési törmelékek tárolója, a veszélyes hulladékot csupán a megyei kórház égeti el.

Csegzi Sándor alpolgármester, kiegészítve a polgármester által elmondottakat, kifejtette, tudomása szerint a megyei és regionális hulladékgazdálkodási stratégiát elavult statisztikai adatokra alapozva készítették el, most más a szemét összetétele is, ezért új stratégiát kell kidolgozni.

Raluca Hategan, a kolozsvári regionális környezetvédelmi központ képviselôje emlékeztette a polgármestert, hogy az országos stratégiát egyeztették az Európai Unióval, és ezt nem lehet utólag megváltoztatni. 2009. július 16-ig le kell zárni az új környezetvédelmi szabályoknak meg nem felelô hulladéktárolókat, és csak annyi létezhet, amennyit jóváhagyott az unió. (Sz.m.: ötvenkét hulladéktároló lehet az országban.) A törvénynek megfelelôen (61/2006- os kormányrendelet) a hulladékgazdálkodási stratégiát a megyei tanács kell kidolgozza, a marosvásárhelyi vagy a kistérségi tervek csak ennek alapján készülhetnek el. Constantin Constantinescu, a szebeni regionális környezetvédelmi központ vezetôje egyenesebben fogalmazott. Úgy tûnik, a legnagyobb gond nem a hulladékgazdálkodással van, hanem azzal, hogy a marosvásárhelyi elöljárók és a megyei tanács nem tudnak megegyezni. Elôször a nézeteltéréseket kell tisztázni, aztán közösen kidolgozni egy tervet, amely meg kell feleljen a már létezô elképzelésnek. Nem számít, hogy ezen belül milyen konkrét hulladékgazdálkodási megoldásokat találnak, csak az elfogadott határidôket – mindenekelôtt a szeméttelepek lezárására vonatkozókat – kell tiszteletben tartani.

A felvetett kérdésekre válaszként Florea kifejtette, hogy az országos hulladékgazdálkodási terveket azok állították össze, akik pénzt akartak mosni ezen keresztül. A megyei terveket pedig fentrôl jött parancsra készítették el, felületesen. Ezek alapján még pályázni se lehet. Az viszont tény, hogy a nyárádtôi hulladéklerakó megépítését vállaló olaszországi cég képviselôit az Interpol keresi. A megyei tanács által ellenük indítványozott per 4-5 évig is elhúzódhat. Ezért kell a polgármester szerint valamilyen megoldást találni.

A megyei tanács képviselôit azért nem hívta meg a polgármester – tudtuk meg –, mert "párhuzamosságok" alakultak volna ki. Majd tájékoztatja a megyei önkormányzatot elképzeléseirôl, s azt is elmondta: reméli, szombatra a környezetvédelmi hivatal képviselôi is konkrét javaslattal állnak elô.

A Népújság arra volt kíváncsi, milyen költségei vannak az osztrákok által bemutatott technológia meghonosításának, illetve az is érdekelt, mennyi idô alatt lehet a rendszert kiépíteni.

Helmut Burger válaszként elmondta, Ausztriában 2004-ben kellett lezárni az addig meglévô, nem uniós normáknak megfelelô hulladéktárolókat. A stratégián viszont már 1990-tôl dolgoztak. Hosszú, nehézkes és költséges folyamat, s még mindig vannak olyan régiók, ahol nincs minden megoldva. Mi több, az elképzelések is változtak. 10 évvel ezelôtt a szelektív hulladékgazdálkodás számított a legkorszerûbb hulladékkezelési technológiának, mára azonban kiderült, hogy ez túl költséges, inkább az égetést, illetve ezen belül hô- és villamosenergia-fejlesztést választják. Minél elôbb lépnek, annál kevesebb költséggel jár egy ilyen rendszer kiépítése. Csak alapos tanulmány alapján állapíthatják meg, hogy a megoldások közül melyik alkalmazható Marosvásárhelyen vagy akár a megyében, és azt sem kell figyelmen kívül hagyni, hogy ez nyereséges üzleti vállalkozás. Ezt követôen lehet csak beruházási értékekrôl beszélni. Az osztrák cég a tapasztalatait szeretné megosztani velünk, hogy mit választ a város, a megye, az az itteni döntéshozóktól függ.

A Maros Vízügyi Igazgatóság alkalmazottai a múlt hónapban se ültek karba tett kézzel. Az idôjárás lehetôvé tette, hogy az árvízvédelmi munkálatokat folytassák. Ez különösen fontos, hiszen 2007-re igencsak szeszélyes idôjárást jósoltak a meteorológusok, és az árvízveszélyre is felhívták a figyelmet. Saját költségvetésbôl, a szakminisztérium támogatásával 45 átereszt újítottak fel. Ezek igen fontosak, hiszen a polderek és a gátak között vezethetik el a vizet az árterületekrôl. A munkálatok értéke 304.248 lej. A marosvásárhelyi Globe Trotters Kft. mintegy 600 méteren megerôsítette a Maros partját Marosfelfaluban, a gátat pedig kôvel borították be. Ezért 720.000 lejt fizettek a cégnek. Gyakran okozott gondot Dicsôszentmártonban a Botorka pataka, itt gátat emeltek a parton. Decemberben 800 métert készítettek el, ennek értéke 599.950 lej. Radnóton befejezték a Maroson átvezetô hidat, efölött pedig ki kellett építeni a radnóti vízüzem vízkivételét. Ennek a hozama 850 liter lesz másodpercenként, innen látják el majd ivóvízzel a várost és elôreláthatólag a környékbeli falvakat is. Az összberuházás értéke 16.385.876,43 lej. Decemberben összesen 18.010.074,82 lej értékben vettek át a vízügyi igazgatóság szakemberei elsôsorban árvízvédelmi munkálatokat – tájékoztatott Calin Fokt, a vízügyi igazgatóság szóvivôje.

Tavaly kezdtek hozzá a nagyernyei kultúrotthon bôvítéséhez, ahova a polgármesteri hivatal új székhelyét is tervezték. Az építkezést befejezték, az épületben lévô termeket hamarosan berendezik, majd az önkormányzat átköltözik az új ingatlanba. A hozzá tartozó telekre 60-70 férôhelyes parkolót készülnek kialakítani.

Évekkel ezelôtt merült fel a probléma, hogy a polgármesteri hivatal jelenlegi székhelye, a volt mezôgazdasági termelôszövetkezet egykori gazdasági épülete – mely szolgálati lakásoknak adott helyet – nem felel meg az elvárásoknak. Eredetileg a szövetkezet egyik épületét szerették volna megvásárolni, végül a kultúrotthon átalakítása mellett döntöttek. A munkálatok a tavaly kezdôdtek el, decemberre készült el az új épület, a beköltözést februárra tervezik. Már mûködôképes a kazánház és beszerelték a villanyhálózatot – tájékoztatott Jánosi Ferenc polgármester.

A beruházás önerôbôl valósult meg. A munkálatok során az épület alapját megerôsítették, az utcára nézô részre emeletet húztak, a tetôteret pedig beépítették. Az emeleten hat irodát alakítottak ki, ahol a házasságkötô terem, a polgármester, alpolgármester és a könyvelôség irodája kap helyet. A kultúrotthon nagytermét – amely megtartja eredeti funkcióját – felújították, hôszigetelô ablakokkal látták el, padlócsempét raktak le. Rendbe tették a színpadot, de még hiányoznak a kellékek, függönyök és a bútorzat. A kivitelezés megtervezéséhez szakember segítségét igényelték. A bútorok, irodai felszerelések több tíz ezer lejbe kerülnek. Az idei költségvetés megtervezésekor a belsô berendezés beszerzése lesz az elsôrendû szempont – közölte Jánosi.

Az épület hátsó felében, a földszinti három irodában fog mûködni a pénztár, az adó- és illeték-, valamint a mezôgazdasági osztály. Az építkezési engedélyt, illetve a szociális segélyeket is ott vehetik majd kézhez az érintettek – fejtette ki a polgármester.

Két lány is álldogál a marosvásárhelyi hadkiegészítô parancsnokság toborzóirodája elôtt. Várakozás közben derül ki, azért vannak itt, mert a hadseregben szeretnének állást találni. Sokakban fogalmazódik meg a kérdés: mi késztet egy nôt arra, hogy a katonaságot válassza szakmájaként?

C. Valéria húszéves marosvásárhelyi lány. Kereskedelmi líceumot végzett, magas, vékony, nôies alkat. Ô válaszol elsôként kérdésemre: – Már kiskorom óta arról álmodozom, hogy a hadseregben fogok dolgozni, tetszik a fegyelem, ami e szakmával jár és az egyenruha is vonzó. A szüleim támogatnak az elhatározásomban, a testvérem rendôr, így könnyebben megbarátkoztak az ötlettel – meséli.

Köztudott, hogy január elsejétôl megszûnt a kötelezô katonai szolgálat, így a hadsereget jelenleg hivatásként lehet választani. Ezen opcióval igen sokan kívánnak élni. Megyénkben eddig 461 jelentkezôt tartanak számon, akik közül 42-en nôk. A hadsereget munkahelyül választók közül 245-en városiak, míg 216-an vidékiek. Habár a szakiskolát végzettek már megfelelnek a toborzási követelményeknek, Maros megyében 279 jelentkezô líceumi végzettséggel, 154 szakiskolai, míg 28 fiatal egyetemi végzettséggel rendelkezik – tájékoztatott Todea Ispas, közönségkapcsolattal megbízott tiszt. Maros megyében idén 100 hivatásos katonai állásra pályázhatnak az érdeklôdôk. E helyek közül némelyeket a katonai szolgálatot letöltött személyek foglalhatják el, de vannak katonakönyvvel nem rendelkezô jelentkezôknek fenntartott helyek is. Az utóbbi csoportba sorolandó egyének számára Segesváron van tizenöt állás. Némely esetben nehézséget okoz a lakhelyváltás, elôny azonban, hogy abban az esetben, ha más városban található katonai egységnél helyezkedik el valaki, a havi ezer lejt meghaladó fizetés mellett akár ötven százalékig terjedô lakbértámogatásban is részesülhet.

Mivel a helyek száma korlátozott és sok a jelentkezô, szükséges a válogatás. Ennek elsô lépése, hogy a szándékukat írásban is benyújtó tizennyolc és huszonhat év közötti fiatalok katonai kórházban orvosi vizsgálaton kell átessenek, majd Gyulafehérváron kerül sor a pszichológiai ellenôrzésre és a fizikai erôpróbára. E kizáró jellegû ellenôrzésen mindkét nem képviselôi azonos mércének kell megfeleljenek. A próbákon jegyeket kapnak, és ahogyan az iskolában is szokás, a legjobb átlagokat elérô fiatalok jutnak az állásokhoz. Mielôtt ez megtörténne, a katonakönyvvel rendelkezôk egy-két hónapos, míg azok, akik nem töltöttek le katonai szolgálatot, öt hónapos felkészítôn kell részt vegyenek.

Jegyzet

Nem elôször ütközöm abba a kellemetlen akadályba, hogy különféle intézményeknél a fônök távollétében senki sem nyilatkozik. Minap bemegyek egy irodába, kedvesen fogadnak, de amikor információkat kérek, felhívják a fônököt. Ô öt utcával arrébb tartózkodik, aki információkkal tudna szolgálni, mellettem áll. Mégis el kell mennem az ötödik utcába, mivel az illetô csak felettese jelenlétében tájékoztathat. Nem mellékes, hogy amit tudni szeretnék, nyilvános, közérdekû információ, nem államtitok, tehát minek a sok hûhó? Mialatt álldogálok, a jelen lévô ügyfeleket tájékoztatják, minden lényeges dolog elhangzik, mégsem ismétlik meg kérésemre ugyanazt. Beletörôdöm. Nincs menekvés, muszáj végigjárnom az elôírt utat, nem fogom fél óra alatt letudni a dolgot. Miért intézzük egyszerûen, ha valamit bonyolítani is lehet? Elindulok a fônökhöz. Szerencsém van, elkísér az alkalmazott, de késôbb derül ki, nemcsak útba szeretne igazítani, hanem, mert felettese nem tudja pontosan mindazt, ami engem érdekel, tehát mégis szükség van az "irodakukacra" . Ha a vezetô úr tudna teljes és pontos információt adni, megérteném és türelmesen megvárnám, de így? Talán csak a hiúságát kell azzal legyezgetnünk, hogy elôtte beszélgetünk? Ez lenne a híres hierarchia, amit nem szabad megszegni? Megérkezünk az irodába, mosolygós kapus fogad az örömhírrel, a vezetô kilépett, de biztos, hogy visszajön, mert két óra múlva egyik alkalmazott szülinapját ünneplik. Kísérôm próbálja telefonon elérni, de az ki van kapcsolva. Mit tehetünk? Várunk. Áll mellettem az, aki tudja mindazt, amire szükségem van, de én mégis várok. Nem információra, hanem valakinek az egyszerû jelenlétére. Amikor végre megérkezik, betessékel, leülünk, és kísérôm elmond mindent, amit tudni szerettem volna. A felettes meg csak ül bôr karosszékében és hallgatja. Erre kellett várni ennyi ideig?

(MTI) – A kanadai Gabriel Resources cég sok millió dolláros médiakampányba kezdett Romániában és világszerte a Verespatakon felépítendô ciános aranybánya terve mellett. A Nyugat-Kárpátokba tervezett beruházás Európa legnagyobb nyitott, zagytározós bányája lenne és sok ezer tonna ciánnal veszélyeztetné a Tisza és a Duna élôvilágát.

A kanadai beruházó elszántságát jelzi, hogy január 24-re kibérelte a National Geographic washingtoni székházát, hogy ott egy fogadás keretében mutassák be a "Mine Your Own Business" ("Törôdj a saját bányáddal") címû propagandafilmjüket. A film az embereket tönkretevô környezetvédôket állítja szembe a lakosság boldogságáért mindent megtevô bányavállalatokkal.

Hegyi Gyula európai parlamenti képviselô szerint az ókori emlékekkel rendelkezô Verespatak és környéke sokkal többet profitálhatna az évszázados kisipari hagyományú bányászatból és az ökoturizmusból, mint a bánya megnyitásából. Ez utóbbi esetben egy kanadai cég 16 év alatt kibányászná az aranyat, elvinné Romániából a profitot és mindörökre tönkretenné Verespatak egyedülálló természeti környezetét.

A magyar képviselô szerint a verespataki aranybánya megnyitása ellentétes lenne több uniós jogszabállyal, ezért Hegyi Gyula felszólítja az immár uniós tagállam Romániát, hogy ne építse meg ezt a környezetet veszélyeztetô, jogszabályokat sértô beruházást. A magyar képviselô ezt mind a román sajtónak (www.rosiamontana.org/documents/english/press/200701hunmep.htm), mind Sztavrosz Dimasz környezetvédelmi biztosnak jelezte. Az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosa Hegyi Gyulához írt válaszlevelében megerôsítette: az Európai Bizottság továbbra is nyomást gyakorol Romániára, hogy minden körülmények között tartsa be az uniós környezetvédelmi jogszabályokat az engedélykérelem elbírálásakor.

A 37. davosi Világgazdasági Fórumot január 24-28. között rendezik meg a népszerû svájci téli üdülôhelyen. A Világgazdasági Fórum (WEF) kormányokon kívül álló, profitra nem törekvô, független nemzetközi magánalapítvány genfi székhellyel, amely a világ állapotának fejlesztése mellett kötelezte el magát. Nagy befolyással bír, mert vezetô gazdasági döntéshozók egyik legtekintélyesebb vitafóruma.

Az évenkénti csaknem egyhetes téli davosi eszmecserére a világ politikai, társadalmi és gazdasági vezetôi gyûlnek össze, hogy megvitassák a világ elôtt álló kihívásokat, megoldási lehetôségeket és meghatározzák a jövôt érintô legfontosabb feladatokat.

A Fórum megalapítója és elnöke a német születésû Klaus Schwab genfi professzor, aki azzal a céllal hozta létre, hogy lehetôséget adjon a világ legkiemelkedôbb politikai, gazdasági és pénzügyi személyiségeinek a kötetlen eszmecserére semleges terepen. Az elsô davosi találkozón, amelyet 1971-ben tartottak, megvizsgálták azokat a lehetôségeket, amelyek a Közös Piac hatról kilenctagúvá bôvülésébôl fakadtak. Mivel igény volt a folytatásra, Klaus Schwab megalapította az Európai Vállalatirányítási Fórumot, amely 1987- tôl Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) elnevezéssel a világméretû együttmûködés elôsegítését vállalta. Az éves találkozók sok fontos nemzetközi kezdeményezés kiindulópontjává váltak. A tanácskozás témáit a világpolitika és a gazdaság fejleményei határozzák meg. Az idei találkozó jelmondata: Globális teendôk a változó erôviszonyok jegyében. A Fórum tevékenységi formái: davosi éves találkozó, országfórumok, iparági fórumok, a döntéshozókat összekapcsoló elektronikus hálózat, a Welcome mûködtetése és a globális kezdeményezések. A Fórum kéthavonta megjelenô folyóiratot ad ki World Link címmel. Idén már bárki eljuttathatja véleményét online a találkozó mintegy 2400 résztvevôjéhez, akik az ígéretek szerint válaszolnak is. A Világgazdasági Fórum éves találkozóit mindig Davosban tartják. Ez alól csak a 2002-ben rendhagyó módon New Yorkban megrendezett tanácskozás volt kivétel. A szervezôk a találkozó helyszínének megváltoztatásával fejezték ki a város iránti szolidaritásukat a 2001. szeptember 11-i terrortámadás miatt.

Mindenekelôtt erre mutatott rá az a tanulmány, amelyet szerdán hoztak nyilvánosságra Berlinben. A 2006-ra vonatkozó, úgynevezett szociális jelentés szerint a keletnémeteknek mindössze nyolc százaléka derûlátó a jövôt illetôen, ezzel szemben csaknem negyven százalékuk súlyos aggodalmakkal, illetve félelmekkel tekint a jövôbe. Öt keletnémet közül négy részben vagy teljes mértékben elégedetlen sorsának alakulásával.

A tanulmányból kitûnt, hogy – noha a munkanélküliség az elmúlt idôszakban némelyest csökkent – mindenekelôtt a gazdasági gondok, továbbá a kormány által végrehajtott szociális reformok hatásai miatt alakult ki ilyen, rendkívül borúlátó hangulat az egykori NDK lakosai körében. A kutatást végzô Berlin- Brandenburg tartomány illetékes központjának szakértôi mindezzel összefüggésben kiemelték: miközben 2000-ben a keleti tartományok lakóinak többsége még elégedetten nyilatkozott az életkörülményeiben beállt változásokról, ugyanez az arány mostanra 39 százalékos mélypontra süllyedt az újraegyesítés óta.

A jelentés rámutatott arra is, hogy különösen az ötven év felettiek csalódottak helyzetük miatt. A munkanélküliek körében pedig teljes a reménytelenség, több mint kilencven százalékuk semmi esélyt nem lát az elhelyezkedésre. Minden második keletnémet azt a véleményt fogalmazta meg, hogy helyzete erôteljesen rosszabbodott 2001-hez képest.

Az idézett szakértôk szerint a növekvô elégedetlenség, illetve a rohamos elszegényedés a fô oka annak, hogy a szélsôjobboldali eszmék a keletnémetek körében termékeny táptalajra találnak. Mindenekelôtt ez a magyarázata, hogy az egykori NDK lakói mind nagyobb számban rokonszenveznek a szélsôjobboldali, idegenellenes nézetekkel, s nemcsak a munkanélküli fiatalok, hanem a lakosság más rétegei is.

Tizenhét évvel a német egység helyreállítása után a keletnémetek alig egynegyede érzi magát "igazi szövetségi polgárnak", míg hatvanhárom százalékuk ellenkezô érzelmekkel rendelkezik. Az egykori NDK-t azonban csak tizenöt százalékuk kívánja vissza.

Döntött az RMDSZ operatív tanácsa

A jelöltek túlnyomó többsége alkalmas lenne arra, hogy az RMDSZ EP-választási listáján befutó helyen szerepeljen. Legtöbbjük megfelelt azoknak a szempontoknak, amelyeket jelöltjeinkkel szemben megfogalmaztunk: tapasztalattal rendelkeznek, ugyanakkor minden bizonnyal képesek lesznek arra is, hogy e pályán hosszú távon megmaradjanak – nyilatkozta Markó Béla szövetségi elnök azt követôen, hogy az RMDSZ operatív tanácsa meghallgatta és rangsorolta az európai parlamenti választáson indulni kívánó jelöltjeit.

Az operatív tanács döntése szerint a szövetség EP-listáját Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter vezeti, ôt Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter követi. A további sorrend: Korodi Attila, Sógor Csaba, Bíró Rozália, Niculescu Tóni, Szabó Károly, Fekete Emôke, Csutak István, Hodgyai Géza, Jakab István.

Markó Béla meggyôzôdése, hogy Nagy Zsolttal kapcsolatosan nem merülhetnek fel kételyek. – Ô nagyon jól felkészült politikusa az RMDSZ-nek. Külpolitikában sokat bizonyított, éveken át képviselt bennünket az Európai Néppárt végrehajtó bizottságában. Hasonlóan vélekedett Winkler Gyuláról is, akinek jelölése mellett szól az is, most miniszterként is külkapcsolatokért felelôs területen dolgozik.

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke nemrég sajtótájékoztatón kijelentette: a Szövetségi Egyeztetô Tanács tevékenysége nem felelt meg az elvárásoknak, ezért a márciusban sorra kerülô kongresszuson úgy módosítják a szervezet alapszabályzatát, hogy úgynevezett autonómiatanácsot hoznának létre helyette, miközben a Szövetségi Képviselôk Tanácsa megmaradna politikai döntéshozó testületnek. Errôl kérdeztük Takács Csaba ügyvezetô elnököt.

– Olyan alapszabályzatra van szükség, amely növeli az RMDSZ hatékonyságát, nyitottságát. Ugyanakkor bizonyos intézményszerkezetek átalakítására is szükség lesz, hiszen elsô alkalommal lesz európai uniós politikai szereplô az RMDSZ, tehát bôvült az a terület, ahol ki kell fejtse a tevékenységét, erre alkalmasabbá kell tenni, hogy az erdélyi magyarság érdekeit megfelelôbben tudja képviselni.

– Mi lesz az autonómiatanácsok lényege?

– Egyre többen fogalmazzák meg, hogy szükség lenne egy olyan testületre, amelynek pontosan meghatároznánk a feladatát és sokkal több hatáskört adnánk, mint a Szövetségi Egyeztetô Tanácsnak volt. Konkrét hatásköröket kell kidolgozni, pontosan meg kell határozni a finanszírozási formáját, sôt közvetlenül be kell vonni a különbözô támogatási rendszerekbe, illetve a magyar közélet kulturális, oktatási és minden olyan intézményrendszerrel kapcsolatos döntéseibe, amelyeket eddig többnyire az RMDSZ – az ügyvezetô elnökség javaslatára, az Operatív Tanács döntése nyomán – oldott meg. Ezek mind egy ilyen jellegû tanácsban történnek majd meg. Gyakorlatilag az, amit a román parlament tulajdonképpen egy jogszabály által nem akar törvényes jogkörökkel ellátni, megtörténhet, hogy magára vonatkozóan az RMDSZ ezt a képviseletet egy olyan formában érvényesíti, mintha egy törvény által elôírt kötelezô alkalmazás tárgyát képezné.

– Elmondaná magyarul is?

– Nos, ebben az a lényeg, hogy az Arad megyei prefektust például nem lehet semmire kényszeríteni, de Arad megyében egy RMDSZ-es polgármester figyelembe kell vegye az autonómiatanács azon véleményét, hogy kit tart a legalkalmasabbnak ott az illetô kulturális intézmény vezetôi tisztségére. Ennek a testületnek a szakmai véleménye arról szól, hogy ki legyen például a fôtanfelügyelô, a színházigazgató, egy kulturális rendezvény fôgondnoka, tehát minden olyan kérdés, amely a romániai magyar közösség nemzeti kulturális örökségének a megôrzéséhez járul hozzá a gondozástól a továbbviteléig, menedzseléstôl a véleményezéséig, az értékrendek kialakításáig, a könyvkiadástól a médiatámogatásig. Ha egy ilyen testülettel az RMDSZ a formai kereteken túl – alapszabályba fektetve – a tartalmi eszközöket is beviszi a mindennapi életbe, akkor nyilvánvaló, hogy ez egy komoly lépés lesz az autonómia felé. Hiszen elôbb-utóbb lesz kulturális autonómia Erdélyben, az RMDSZ elôbb- utóbb eléri a céljait.

Ez pedig jó próbatétel arra, hogy mennyire vagyunk alkalmasak az autonómia gyakorlására. Mert akkor már nem lehet rámutatni a csúnya román prefektusra, a csúnya román iskolaigazgatóra, nem lehet hivatkozni arra, hogy valakik megtiltották. Mi magunk kell a saját döntéseinkért felelôsséget vállalnunk. Sokszor kényelmetlenebb, nehezebb, konfliktusosabb helyzeteket teremt, mint amikor az ember azt mondja, el vagyunk nyomva, tesszük, amit tenni lehet. Mert örökké találunk felmentést a saját hibáinkra, tehetetlenségünkre, a saját hanyagságunkra. Nem tudunk elôre lépni, mert nem megfelelôképpen választották ki az irányt, az utat, a személyt, a háttérben levô szükséges finanszírozást és így tovább. Én azt mondom, ez a kulturális autonómiatanács nagy próbatétel egy reális autonómiarendszer mûködtetésére az erdélyi magyarság számára. A politika most el fogja dönteni, nyilván egyeztetve az értelmiséggel, hogy milyen mértékig tesszük magunkat próbára, milyen mértékig tudunk felnôni ehhez a feladathoz. Amíg a racionalitás keretei, a saját képességeink és eltökéltségünk indokolttá teszik.

– Ezt hogy érti pontosan?

– Úgy gondolom, hogy a kongresszus ezzel kapcsolatos döntései az alapszabály- módosításról lényegesen meg fogják tudni határozni az uniós, de a belpolitikai és a román közéleti viszonyainkat is, sôt a magyar–magyar viszonyokat is országon belül, és a magyar–magyar viszonyokat erdélyi magyar és magyarországi magyar intézményrendszerek között. Szerintem a román politikai élet számára is egy olyan folyamatot indíthat be, amikor le tudjuk dönteni a hiedelmeket, a magyarellenes hangulatkeltésre alkalmas állításokat. Megítélésem szerint, úgy, ahogy ma már a kétnyelvû feliratok, az anyanyelvhasználat joga elfogadott, intézményesült, ugyanúgy elfogadják majd ezt is. Ha azt vesszük, hogy innen, Vásárhelyrôl indult el a magyarellenes pogrom, itt lehetett egymásra uszítani két közösséget, amelyek két hónappal korábban együtt örültek a szabadságnak, és hogy ma már ezt nem lehet megcsinálni, remélem, néhány év múlva autonómiakérdésben sem lehet megcsinálni.

A kongresszus ilyen szempontból is fontos, nem beszélve arról, hogy a rögtön utána következô európai parlamenti választásokon az erdélyi magyarságnak egy másik próbatétele következik. Hiszen Romániában jelen vagyunk a politikai életben, Magyarországon idônként figyelembe vesznek, de közvetlenül Bukarest után Brüsszelben lesz a legerôsebb a hangunk, ha az erdélyi magyarság akaratából oda kerülnek a mi képviselôink is.

Január 19-21. között 50 romániai magyar középiskolás diáklapszerkesztô számára nyílt lehetôség a Nagyváradon megrendezésre került Országos Középiskolás Diákújságíró-találkozó keretében, hogy szakmai, tapasztalati ismeretet gyûjthessen írott és internetes sajtó területén.

A Bihar Megyei Magyar Középiskolás-egyesületek Tanácsa egy olyan szakmai rendezvény megszervezését kezdeményezte, amelyik orvosolhatja a szakmaiság hiányát, illetve lehetôséget nyújt a diákújságíróknak a kapcsolatépítésre, tapasztalatcserére, így segítve építkezô fejlôdésüket.

A találkozón 16 középiskolás diáklap szerkesztôi vettek részt az ország különbözô részeirôl: Szatmárnémetibôl, Sepsiszentgyörgyrôl, Székely-keresztúrról, Temesvárról, Csíkszeredából, Nagyenyedrôl, Kézdivásár-helyrôl, Kolozsvárról, Marosvásárhelyrôl, Nagybányáról, Váradról.

A találkozó egyik részét a szakmai elôadások képezték, ahol neves szakemberek mutatták be az újságírás és az internetes sajtó rejtelmeit.

Az esemény második részében, a csoportmunkák során a tapasztalatcsere, együttmûködés megalapozása kapott nagy hangsúlyt, illetve a gyakorlati foglalkozások.

A rendezvény megvalósításában partner volt a Nagyváradi Magyar Diákszövetség.

Kattogó mesevonat, mesekút, gyermekkacaj, közös játék és szebbnél szebb magyar népmesék, valamint egy hozzáértô tanító néni teremtett kellemes hangulatot szombaton a marosvásárhelyi Dacia Általános Iskolában, ahol a mesék csodálatos világába kalauzolt el az a tizenöt kisgyerek, akik a Csipike mesemondóverseny körzeti szakaszán részt vettek.

A megmérettetésen a marosvásárhelyi Dacia Gimnázium, a 2-es, 13-as és 14-es iskolák tanulói mellett mezôpaniti és udvarfalvi másodikos kisdiákok is bebizonyították elôadói tehetségüket, amikor elmesélték a közönségnek, miként tette lóvá a rókát a szegény ember, hogyan is szól a három pösze leány, valamint a szürke ló meséje.

A kellemes idôtöltés mellett azonban a zsûrinek döntenie is kellett, a sok ügyes gyerek közül bizonyára nem volt könnyû kiválasztani azokat, akiket díjban részesítenek. A legügyesebb kis mesemondó címet Vajda Boróka, a Nicolae Balcescu Általános Iskola kisdiákja érdemelte ki. A második díjban Barabási Barbara részesült, aki szintén a Nicolae Balcescu iskola tanulója. Az elsô két helyezést elért diák Szathmári Zsuzsa tanítványa. A harmadik díjat Tordai Beatrix, a Dacia Gimnázium tanulója vette át, tanító nénije Pop Ilona. A három dicséretet Bukur Tamás (Dacia Gimnázium), Kluzsán Kriszta (Marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskola) és Nagy Andrea (Mezôpaniti Általános Iskola) tanulói vehették át.

Vihar jár még a székely ormokon, / S új vész lobbanthat lármafát elôttünk (Farcádi Sándor) * Már több hete foglalkoztat annak a prófétának a sorsa, akit Marosvásárhely grafikusa: Molnár Dénes metszett fehér-feketébe. A grafikán a vívódó próféta fejét hátraszegve az eget nézi, száját hatalmasra tátja, mert arra vár, hogy Isten teletöltse. (Henter György) * Vass Tamás 1988. március végén, 45 évesen hagyta itt azt a helyet, ahol lázban alkotott, s ahol minden alkotásában lelkének egy darabját hagyta azokra, akik megértették és szerették. (Henter György) * A 93 temetés mellett 53 keresztelést jegyeztünk be, de ezek közül közel tízen nem itt születtek, és nem is itt laknak az országban. Százötvennél több volt a kiköltözés, mint a bejelentkezés, így egyházközségünk nyilvántartott lélekszáma ma: 3.795. (Ötvös József) * ÚJ KEZDET, református folyóirat, 2007., 1. szám (január), Marosvásárhely

Az ünnepnapok igazi örömérôl szól a torzszülött Grinch története. A sok gúnyolódás, bántás elôl egy barlangba menekült az emberek elôl. Ördögi bosszút eszelt ki. Karácsony elôtt visszatért a városba és összezavarta a vásárlás lázában rohangáló embereket, magával vitte a lakásokban titokban felhalmozott csiricsáré ajándékokat. Nem sejtette, hogy gonoszkodásainak köszönhetôen a város minden lakója a legszebb karácsonyát élte meg. Végre egymásra figyelt, egymásnak örvendett apraja-nagyja a közös ünnepi vacsora mindenkit összebékítô szeretetlakomáján.

Fenyeget bennünket, hogy a gyerekeinket már csak az ajándékainkkal szeretjük. Sokat dolgozunk azért, hogy a legkülönb játékot, a legjobb cipôt adjuk nekik, és nem hiszünk abban, hogy ha velük töltjük az idônk egy részét, ölünkbe vesszük, nyakunkba ültetjük ôket, akkor ez többet jelent nekik a drága játékoknál.

* * *

Az ünnepek csendje után újra beköltözünk az autónkba, ebbe a hermetikusan zárt, mesterséges ingerekkel elviselhetôvé tett fémkalitkába. A légkondi egyformán langyos, reklámillatosítóktól émelygôs levegôjében a médiák ontotta manipulált hírözönre, dübörgô gépzenére, mobilhívásokra figyelünk. Az autó zárt világában nincs lelket melengetô tavaszi napsütés, nincs orgona- vagy akácillat a mellékutcákban. Sietôsen elhúzunk régi osztálytársunk mellett, akit évek óta nem láttunk. Kirekesztjük a visszatért énekesmadarak csivitelését.

Dühöngünk a torlódások, a felelôtlen, agresszív vezetôk kiszorító manôverei miatt, és közben teljesen megfeledkezünk arról, hogy a hátsó ülésen a gyermekünk szorong szótlanul. Idegességünk óhatatlanul ráragad. Magába roskadva bámulja azt a szôrös állatkát – van már legalább húsz belôle –, amit most kapott tôlünk, idôhiányban szenvedô szeretetünk legújabb jeleként. Arról álmodozik, hogy milyen szép volt – valamikor réges-régen –, amikor kézen fogva bandukoltunk az utcákon és megálltunk a kerítés tövében domborodó, nyüzsgéssel teli hangyabolynál. Megcsodáltuk az út széli bokron a tegnap óta kijavított pókhálót.

Délutáni foglalkozásra sietünk vele. Tanuljon még valamit a gyermek, idegen nyelvet, számítógép-kezelést, mert a mai élet elvárásai közepette nem lehet elég korán kezdeni. Rohanás, kapkodás lesz a vége, amikor a gyermekkel kapcsolatos tennivalókra is idôt kell szakítani. Majd talán átveszi a nagymama ezt a családi feladatot is. Belökjük a terembe, azután hajtunk tovább, mert még sok a dolgunk ma délután. Este majd kikérdezzük, hogy mit tanult az órán. Reméljük, hogy nem hiába töltötte az idôt holmi felesleges festegetôs, vagy éneklôs játékokkal, kezét, ruháját bepiszkító gyurmálással, netalán buta hancúrozással a többi ugrabugra csemetével.

Versenyközpontú a világunk, mégis milyen jó lenne, ha mi, szülôk, nem csak a gyerekünk teljesítményére figyelnénk. Fedezzük fel benne a Csodát, mindazt, ami szeretetre méltó. És ámulatunkat, gondoskodó szeretetünket érezze a gyerek is. Ahogy József Attila hallja az édesanyjától: nekem nôsz nagyra, szentem! Most még nekünk – anyáknak, apáknak – mosolyognak, a mi örömünkre gyarapodnak. Késôbb már ritkábban fognak ránk figyelni, talán éppen az általunk támasztott – játékaikat, kedvenc idôtöltéseiket fenyegetô – elvárások terhe alatt.

A kutatóknak nem sikerült egyértelmûen kideríteni, hogy a domáldi birtok mikor játszott jelentôsebb szerepet Bolyai János életében. E sorok írójának az a véleménye, hogy Bolyai János nem élt 12 évet folyamatosan Domáldon, hanem ingázott 1833-39 között Marosvásárhelyrôl Domáldra, többet tartózkodott Marosvásárhelyen, mint itt, és csak 1839-ben költözött ki a domáldi birtokra. A két Bolyai között a domáldi birtokhasználat is árnyaltabb volt, mit ahogy az eddigi szakirodalom bemutatta.

Bolyai János 1833 júliusában végérvényesen hazaköltözött Marosvásárhelyre. De még egy évet sem élhettek együtt Farkassal, János albérletbe költözött. Ennek több oka is lehetett, például az, hogy két igen erôs és impulzív egyéniségrôl van szó. Farkas megjegyezhette, hogy a Református Kollégium szolgálati lakásában nem illendô, hogy egy nyugdíjas osztrák tiszt is állandó lakó legyen. Ne felejtsük el, hogy János Önéletrajzi visszaemlékezésében azt az indokot adja, hogy Farkas féltette a szolgálóját tôle. Dokumentum van arra, hogy már 1833 júliusában János kosztozni eljár egy asszonyhoz. Természetesen Farkas azzal nyugtatja meg a lelkiismeretét, hogy Jánosnak felajánlja Domáldot, mint a Bolyaiak egyik ôsi jussát, hogy gazdálkodjon János rajta. Ugyanígy tett Farkassal annak idején édesapja, id. Bolyai Gáspár, mikor Farkas hazatért Göttingából. Akkor sem tudott a két Bolyai, Gáspár és Farkas sokáig egy fedél alatt élni Bólyában. Ezt Farkas meg is írta Gaussnak. Akkor Gáspár átengedte birtokának jobbik felét Farkas fiának, hogy azon gazdálkodva kezdje meg az életet.

Nos, szerintem ugyanez történt 31 évvel késôbb Farkas és János között. Csakhogy ez még nem jelentette azt, hogy János azon nyomban ki is költözött Domáldra. Elôször is nagyon beteg volt. Ezt tévedés volna nem figyelembe venni. Domáldon nem részesülhetett orvosi ellátásban és még gyógyszertár sem volt. János pedig nagy gyógyszerfogyasztó volt. Ezt igazolja az a megmaradt 47 orvosi recept, amit felírtak neki.

Tudjuk, az 1837-es év nagy eseménye a két Bolyai szakterületén a Jablonovszki-féle pályázat a képzetes mennyiségek tisztázására. Azt biztosan állíthatjuk, hogy erre a pályázatra Dósa Elek hívta fel Farkas figyelmét, ugyanis erre írásos dokumentum van. A Bolyai-kutatók azt írják, hogy ekkor Farkas levelet írt Jánosnak Domáldra (ezt a dolgot még Németh László is felhasználja irodalmi alkotásaiban: Változatok egy témára), amiben értesíti fiát a Jablonovszki- féle pályázatról. Kutatóként kerestem ezt a levelet a Teleki-Bolyai könyvtárban ôrzött kéziratok között és az MTA Könyvtára Kézirattárának Bolyai-gyûjteményében, de még csak nyomára sem bukkantam. Ezért arra a következtetésre jutottam, hogy nem volt szükség ilyen levélre, hiszen Bolyai János 1837-ben még Marosvásárhelyen lakott. Feltételezhetô, hogy ez a levél nem létezik. Arra viszont már van bizonyíték, hogy 1837. április 17-én Bolyai János egy kertet vett bérbe "Méltóságos Felsô Kápolnai Katutsi Sigmond" úrtól, a Szent Miklós utcában. A Bolyaiak a pályázatukat itt, Marosvásárhelyen tették postára Vályi Károly postamesternél, Bolyai Farkas tanítványánál, ami ott volt a Fürdô utca felsô felében, a mai Dósa-féle ház szomszédságában, a mai Borsos Tamás, akkor Fazekasok utcájában. A Bolyai-irodalomban az már közismert, hogy támadt köztük egy kis nézeteltérés, hogy ki hogyan és mikor tette fel a pályázatát a postára. Tehát ez is bizonyíték, hogy Bolyai János Marosvásárhelyen volt állandó lakos 1833-1839 között!

Továbbá ne felejtsük el, hogy a bólyai és domáldi jószágot mint osztatlan birtokot együtt bírták a Bolyai testvérek, nevezetesen Farkas és Antal. Igaz, hogy hallgatólagosan Antal gazdálkodott Bólyában és Farkas Domáldon, de a tulajdon közös volt.

A probléma szerintem akkor kezdôdött, amikor János tényleg ki akart költözni Domáldra. Antal megkövetelte Farkastól, hogy felügyelhesse János domáldi gazdálkodását. Erre utal a következô okirat:

"Alább irt látván, hogy betegességem ’s hivatali elfoglaltságom miatt Domáldi kis jószágomra nem ügyelhetek úgy a’ mint kellene: ezennel Kedves Testvéremnek Bolyai Antalnak inspectiójára bízom, hogy a’ mint a’ jószág épülésére legjobbnak véli, úgy rendeljen mindent. Birtokosi ’s tulajdonosi jogomat mind az által minden esetre fenn tartom, különösen pedig arra a’ naponként inkább fenyegetô esetre, hogyha szolgálatomat nem vihetvén, végre oda kell szorulnom. A’ mi az építési költséget, sôt tervet is illeti, abba meg kell magamnak is egyeznem. ’S ezen egész egyezés csak addig tart, míg valamelyik fél felbontja. Irtam Mvásárhelyt 1838-ban Húsvét 3-dik napján.

Bolyai Farkas

Megesmerem ’s elfogadom Bolyai Antal

Azóta az alma ’s körte termésnek feladás szerinti kétharmadán kívül semmit se kaptam.

Bolyai Farkas Mvásárhelyt 1843-ban június 8-dik napján" K 23/31

Bolyai Antal nem annyira János gazdálkodásával nem volt megelégedve, mint inkább János magánéletével. Véleményünk szerint az is téves megállapítás, hogy Bolyai János rossz gazda volt. Több okirattal is igazolni tudjuk, hogy Bolyai János odafigyelt a gazdálkodásra, a nagyapja által zálogba adott földet igyekezett visszaszerezni, javításokat végzett az ôsi kúrián, figyelte a birtokháborításokat, és a falu mindennapi életét sem nézte közömbösen. Egyes Bolyai- kutatók szerint Bolyai Antal szerezhette Orbán Rozáliát Jánosnak gazdaasszonynak. E sorok írója szerint erre nincs bizonyíték. Sokkal inkább valószínû az, hogy János az ingázása során megpihenhetett Orbánék házánál, mert az Kóródszentmártonban, az útelágazásnál állott (és áll ma is). Bolyai Antalnak, aki a fenti okirat szerint felügyelte a domáldi gazdálkodást, nem tetszett, hogy János túl közel engedte magához Orbán Rozáliát. A fenti okirat 1838-ban íródott, mint tudjuk, 1837-ben Orbán Rozália szült egy fiút Jánosnak. Dénes Marosvásárhelyen született és ott is keresztelték. Tulajdonképpen ez nem tetszett Antalnak, és élete végéig sem vette tudomásul, hogy Bolyai Dénes Jánosnak törvényes örököse. Antal ezért akarta Domáldot is felügyelni. Bólyai birtokrészét még életében Gergelynek, János féltestvérének ajándékozta, és vallotta, hogy Gergelyben van minden reménye. Bolyai Antal bizakodott, hogy Gergely unokaöccse összegyûjti a még megmaradt és visszaperelhetô birtokokat. Antal ezt több levélben is leírja, hogy Bolyai János bomlasztja az ôsi família hírnevét, míg Gergely talán valamit visszaállít a nagy múltú család régi dicsôségébôl. Abban is szerepet vállalhatott Bolyai Antal, hogy Gergely egy második unokahúgát, Berecki Karolinát vette feleségül és ezzel még egy kicsit megnövelte a bólyai jószágot, egy kicsikét egyesített a szétdarabolt és elvesztett ôsi bólyai nagybirtokból.

Milyen érdekes is a sors! Ma mégis Bolyai János mellszobra díszíti Bólya központját, és Bolyai János neve tündököl az egyetemes tudományban.

70 év múlva érhetjük el London jelenlegi gazdasági mutatóit

Gazdasági szakértôk számításai szerint, ha nagyon igyekszünk, tíz év múlva elérhetjük az Európai Unió átlagfejlettségi szintjének a kétharmadát. Vagyis, egy évtizeddel az uniós csatlakozás után Románia még mindig az unió legszegényebb országai közé fog tartozni. Ugyanakkor, ha az uniós átlagnál magasabb gazdasági növekedéssel számolunk, 70 év múlva elérhetjük London jelenlegi gazdasági mutatóit, olvashattuk a minap a Capital folyóiratban.

Statisztikai adatok szerint 2002-ben London volt a legerôsebb európai régió gazdasági szempontból. A toplista másik végén (a csatlakozni kívánó országokat is beleszámították) Románia északkeleti régiója szerénykedett: Suceava, Botosani, Iasi, Neamt, Bákó és Vaslui megyék. Akkor az egy fôre esô bruttó hazai termelés (GDP) 13,9-szer volt nagyobb Londonban, mint Moldvában.

Egy évvel késôbb az olló összébb záródott: már "csak" 12,8-szor volt magasabb a briteknél, mint nálunk, 2006-ban pedig az angol GDP "mindössze" 11,5-ször haladta meg a mienket. A szakértôk úgy vélik, ha megtartjuk a jelenlegi gazdasági fejlôdési ütemet, 70 évnek kell eltelnie, amíg Románia északkeleti része eléri a londoni gazdasági fejlettségi szintet. Legalábbis papíron. Nem ennyire látványos, de óriási a különbség a romániai GDP és más uniós országok gazdasági mutatói között is.

Más fejezetek sem mutatnak rózsásabb helyzetet. Romániában 2006 novemberében az átlagbér kb. 260 euró volt, míg ugyanebben az idôszakban Lettországban például 350, Magyarországon 500, Szlovéniában 1000, Spanyolországban 1350, Svédországban 2600 euró volt az átlagjövedelem. Nálunk csak Bulgária áll rosszabbul, ahol az átlagbér 200 euró.

Mózes Edith

Kötélhúzás Európával

Az Európai Bizottság (EB) figyelmeztetése ellenére arról döntött múlt heti ülésén a kormány, hogy az autókra idéntôl bevezetett beíratási, ún. regisztrációs adót nem törli el, de a szabályt kidolgozó pénzügyi és környezetvédelmi tárca vezetôi szerint hajlandók lennének csökkenteni ezen az adóterhen. Az EB álláspontja szerint az adót nem csökkenteni, hanem eltörölni kellene, és az EB nem csak Romániával szállt vitába a használt autókra kivetett ilyen természetû adó miatt: az elôzô bôvítési körben csatlakozott Lengyelország és Magyarország is konfliktusba keveredett az uniós hatóságokkal a használt autók megadóztatása miatt, az uniós jogi fórumokon épp a napokban született végleges és jogerôs ítélet arra vonatkozóan, hogy Lengyelországban az államnak vissza kell fizetnie a használt autók tulajdonosainak a jármûvek után felvasalt bejegyeztetési adót. Másik friss fejlemény az ügyben, hogy Kovács László adóügyi európai biztosnak a napokban a The Sunday Telegraphnak adott nyilatkozata szerint, melyet részben bukaresti központi lapok is idéztek, készülôben van egy uniós tervezet, miszerint valamennyi tagállamban egységes környezetadót fognak kivetni a jármûvekre. A tervezet alapján, melyet az adóügyi biztos szerint az EP-képviselôk kétharmada támogat, az adó tételét az adott jármû által a környezetbe kibocsátott szennyezés mértéke alapján állapítják meg, nem a jármûvek kora függvényében. Becslések szerint ez a szabályozás leghamarabb 2009-tôl léphet életbe.

Érdekharcok a háttérben

Lapunkban nemrég írtunk már arról, hogy a regisztrációs adó elsôsorban az új autók forgalmazóinak üzleti érdekeit védi, ami abból is lemérhetô, hogy egy átlagos hengerûrtartalmú vadonatúj személygépkocsinál ez az adóteher néhány száz euró, míg ugyanazon mûszaki tulajdonságú, de alig néhány éves kocsi esetén már többszörös az adótétel. A tét nem kevés: az autógyártók és kereskedôk szakmai szervezete, az APIA napokban közzétett jelentése szerint tavaly több mint 257 ezer új autót adtak el Romániában, és a piac jelentôs mértékû, több mint 10%-os növekedést könyvelt el. Ez a növekvô trend nem új, a román autópiac évek óta dinamikusan fejlôdik. A piacon érdekelt üzleti kör elôtt sem maradhatott titok, hogy az uniós csatlakozással egy idôben az importvámok megszûnte az elôttünk csatlakozó tagállamok tapasztalatai szerint is nagyobb hatással járt a használt autókra nézve, mint az újakra: a legszemléletesebb példa a Lengyelországé, ahol az uniós csatlakozás utáni elsô három hónapban (a lengyel adóhatóság csak ezután lépett) 1,2 millió használt autót vittek be az országba, miközben az új autók eladásai jelentôsen visszaestek, holott a csatlakozás elôtti években a lengyel újautó-piac is dinamikusan fejlôdött. Nálunk az eddigiek alapján szó sincs hasonló jelenségrôl, hiszen a használt autók piacán épp a regisztrációs adó miatt alig lehet frissen behozott kocsit találni, inkább már korábban forgalomba írt autók közül lehet válogatni.

A használt nem feltétlenül ócska

A regisztrációs adó bevezetését elsôsorban környezetvédelmi indokokkal magyarázták, de egyszerû számítások alapján rá lehet jönni, hogy az adótételnek a jármû kora szerinti emelkedésében nem lehet nyomon követni a különbözô környezetvédelmi szabványok alapján kiszámítható szennyezés arányát. Ezzel az adóval valójában a használt autók árát eddig magasan tartó importvámot mentették át. Olyan indoklás is elhangzott a regisztrációs adó kapcsán, hogy Romániát nem hagyják autótemetôvé válni a hatóságok. Azonban a használt autó nem feltétlenül roncsautó, legalábbis a lépten-nyomon fellelhetô lerakatokban a gazdára váró használt autók többsége alig páréves, még jó néhány évig használható darab. Jól emlékezhetnek még a fiatalabbak is a rendszerváltás után az országba beáramló használtautó-áradatra, de azóta sokat fejlôdött ebbôl a szempontból is a romániai fogyasztói kultúra: ma a használt autók többségét nem udvarok sarkából hozzák, hanem erre szakosodott kereskedôktôl, és a használtautó-kereskedések csak azért nem terjedtek el jobban, mert eddig az importvámnak volt korlátozó hatása erre a piacra. Mostantól a regisztrációs adónak van, és egyelôre meghatározhatatlan ideig marad is. A készülô uniós szabályozásból és a lengyel példából nem lehet más következtetést levonni, mint hogy a regisztrációs adó jelenlegi formájában nem lesz hosszú életû, különben is gyökerében ellentmond az uniós államokon belüli szabad árumozgást alaptételként kezelô európai szemléletnek. Az idôt illetôen, ameddig hatályban lehet tartani, szintén a lengyel példából indulhatunk ki, az ô esetükben másfél évre volt szükség, hogy az Európai Bíróság a jogtalan adó visszafizetésére kötelezze az államot. Románia esetében a jogi eljárás még el sem kezdôdött, egyelôre a kötélhúzás folyik a román és az uniós illetékesek között.

Benedek István

A Norvégia és Oroszország között megosztott Barents-tengerrôl a hidegháború idején legföljebb a sarki tôkehal vagy az amerikai és szovjet tengeralattjárók "bújócskája" jutott az ember eszébe, ám a jóval az Északi- sarkkörön túl fekvô területet ma már elsôsorban Európa utolsó kiaknázatlan természetes nyersanyag-lelôhelyeként tartják számon.

A tengerfenék alatt nemcsak olaj, de Európa szükségleteinek nagy részét évtizedekig kielégítô földgáz is rejlik, amelynek feltárására – akár a XIX. századi aranylázhoz hasonló mértékû – fokozott igénnyel lehet számolni. A kiaknázásban Norvégia jár az élen: még 2007 folyamán megkezdi a földgáz kinyerését az elsô mezôrôl. "A Barents-tenger új tényezôként tûnik fel Európa energiaforrásainak térképén" – idézte a Newsweek Jonas Gahr Store norvég külügyminisztert, aki igyekszik megismertetni a világgal hazája rejtett nyersanyagkészleteit.

Store várhatóan lelkes hallgatóságra talál az európai vezetôk körében, akik számára nagy kincs a baráti államok új energiatartalékaihoz való hozzáférés. Manapság ugyanis elsôdlegesen Oroszország látja el Európát földgázzal, ám az Ukrajnával, illetve Fehéroroszországgal folytatott gázár-viták során kiderült: a Kreml igyekszik politikai tôkét kovácsolni az energiapiacon betöltött nagyhatalmi pozíciójából. "Oroszország politikai eszközként kezdte használni az energiát. Az európaiak attól tartanak, hogy legközelebb ôk esnek ennek áldozatul" – vélekedik Dmitrij Kiszeljov, az orosz stratégiai tanulmányok központjának munkatársa.

Az Európai Unió félelmeit fokozza, hogy saját gázkészletei, az Északi-tenger egykor bôséges tartalékai rohamosan fogyatkoznak. Nyugat-Európa jelentôsebb földgázfogyasztói kereshetnek ugyan más forrásokat a Közel-Keleten és Algériában, ám e távoli és instabil országok tartalékaival nemigen lehet megnyugtatóan enyhíteni az Oroszországtól való függést.

Norvégia vonzerejét tovább fokozza, hogy a külügyminiszter leszögezte: "Oslo nem követi Oroszország magatartását", és gazdasági helyzetét nem játssza ki politikai ügyekben. Az olaj- és földgázbevételektôl erôsen függô ország nem is engedhetné meg magának, hogy ellenségeket szerezzen, vagy mérsékelje az adottságai kiaknázására tett erôfeszítéseit. Múlt hónapban a norvég olaj- és földgázipar két legfontosabb szereplôje, a Norsk Hydro és a Statoil 30 milliárd dolláros fúzióját jelentették be, létrehozva ezzel a világ legnagyobb nyílt tengeri kitermelôjét.

Norvégia energiaipari adatai valóban bizakodással tölthetik el az európaiakat. A skandináv ország nemcsak az olajpiac meghatározó szereplôje, de a világ harmadik legnagyobb földgázexportôre is Oroszország és Kanada után. Az utóbbi hat évben megkétszerezte a kivitelbôl származó jövedelmét, a következô 15 évben pedig becslések szerint 50 százalékkal fogja növelni az Európába irányuló exportját. Jelenleg Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság szükségleteinek negyedét fedezik a norvég földgázkészletek, és további növekedés várható. Tavaly nyáron avatták fel az Északi-tengert az angol partokkal összekötô 1200 kilométeres – a világon a leghosszabb – tenger alatti gázvezetéket. Norvégia ezenkívül ígéretet tett arra, hogy 2011-re évente 135 milliárd köbméter földgázt fog Európába szállítani.

Az export jövôbeli bôvítésének egyik alapját képezhetik a Barents-tenger alatti, eddig kiaknázatlan készletek. Jelenleg egy sarki sötétségbe borult, Hammerfesthez, a legészakibb európai településhez közeli szigeten norvég munkások egy földgázt fogadó állomás felépítésén munkálkodnak. 2007 végére már folyamatosan fog érkezni ebbe az üzembe a parttól 140 kilométerre fekvô Snohvit mezôrôl érkezô nyersanyag, amelyet a hûtés és cseppfolyósítás után Európába és az Egyesült Államokba szállítanak. "Ez még csak a kezdet. A Barents-tenger Európa új olaj- és földgázbirodalma lehet" – értékeli a terület jelentôségét Sverre Kojedal, az elsôként kiaknázandó mezôn folyó munkálatokért felelôs Statoil társaság képviselôje.

Ugyanakkor a legoptimistábbak számára is világos: Norvégia a mennyiség tekintetében hosszú távon nem veheti fel a versenyt a világ földgázkészletének negyedével rendelkezô Oroszországgal. Az ismert orosz tartalékokat 47,82 trillió köbméterre becsülik, míg Norvégiában csak 2,41 trillió köbméterrel számolnak. Bár a Barents-tenger alatti, még kiaknázásra váró Shtokman földgázmezô tízszer nagyobb lehet a Snohvit mezônél, a szibériai területek alatt még ennél is gazdagabb tartalékok rejtôzhetnek.

Norvégiát egy sor politikai és ökológiai szempont gátolja abban, hogy feltárja a tengerfenék e természeti kincsekben különösen bôvelkedô darabját. A Barents-tengert "a világ utolsó érintetlen tengeri környezetének" tekintô Természetvédelmi Világalap (WWF) aggályai hatására az oslói kormány tavaly nyáron ötéves moratóriumot hirdetett az egyik ígéretes terület kiaknázására az északi partoknál. Emellett Norvégia és Oroszország 30 éve nem tud megállapodni a Barents-tengeri pontos határairól, így eddig mindkét ország kitermelôi távol tartották magukat egy 155 ezer négyzetkilométernyi, bizonytalan hovatartozású területtôl.

Mindazonáltal, amennyiben a geológusok reményei valóra válnak, a Barents-tengeri hozam 2014-re megkétszerezôdhet. A gyorsan fejlôdô technológia további új lehetôségeknek ad teret: a földgáz kinyerésére a vízfelszín fölé emelt költséges szerkezet helyett a Snohvit mezô készleteit már a tengerfenékre telepített és a partról távirányítással mûködtetett berendezés segítségével fogják kiaknázni. Idôvel akár a sarki jégréteg alatti energiatartalékok feltárására is lehetôség nyílik.

Olvasom, hogy az egészségügyi minisztérium luxusvécéket akar felszerelni a személyvonatokon. Erre mondják: ahogy azt Móricka elképzelte!

Eugen Nicolaescu minisztériumában egy, a reform meg a felzárkózás buzgalmától hajtott tisztviselô gondolt egy merészt és nagyot, s máris kidolgozta annak a miniszteri rendeletnek a tervezetét, amelynek nyomán – ha hatályba lép – a vonatok vécéiben folyékony szappant, szalvétákat, deopasztillákat, fertôtlenítô szereket és ki tudja még mit talál majd az utazó. A tervezet szerint a toalett mellett mosdófülkék lesznek, tükörrel, fogassal, megfelelô fényforrásokkal, konnektorokkal, papírkosarakkal felszerelve. Ugyanakkor az is "tervben" van, hogy az utasfülkékben télen minimum 18 fokos meleget fognak biztosítani, és hogy a fûtôtestek hômérséklete nem haladhatja meg a 80 fokot. Még szerencse, mert különben az utasok agya úgy felfône, mint az ötletgazdáé…

Ezzel szemben a szomorú valóság: kívülrôl ütött-kopott, szutykos vagonok fogadják az utasokat. Ha meg valahogy sikerül feltornászniuk magukat – mert akrobatamutatványokra kényszerülnek felszálláskor –, az utasfülkében többnyire ugyancsak siralmas kép fogadja ôket. Minden piszkos, az ülések roggyantak, olykor szakadozottak, a bûz mélyen beleivódott a kárpitba, falakba. Ha pedig valaki, természetes élettani kényszerek okán, a toalettre kénytelen menni, egyik ájulásból a másikba esik. Több okból. Egyrészt a budi körül lengedezô húgyszagtól (ami már azért is furcsa, hiszen a sínekre pottyantunk), másrészt, mert a látvány minden rémálomnál rémesebb: kosz, rozsda, ürülékmaradvány, papír, szemét, vizelettérkép a padlón, mûvészi rendetlenségben… Nem részletezem, mindenkinek lehetnek bôven emlékképei.

Aztán szerepel a tervezetben a vasútállomásokon levô közvécék megreformálása is. A marosvásárhelyi állomáson mindjárt a képünkön látható törökbudi lecserélésével kezdhetnék, ha nem kellene attól tartani, hogy a normális angolvécét rövid idô alatt tönkre sz…ná sietôs dolgában az utazóközönség.

Emlékszem, a rendszerváltás utáni elsô külföldi kiruccanásomkor tátva maradt a szám, amikor láttam, hogy a közvécékben tisztaság van, sôt narancsillat, nem budiszag. Volt folyékony szappan és törülközô, kézmosó, jobb helyeken tusoló is. A legjobban azonban azon csodálkoztam, hogy, bár nem volt "vécésnéni", mindenki becsülettel letette egy tálacskára és – uram isten! – senki sem lopta el a tarifát.

Így aztán aki mifelénk valami ilyenszerû rendet akar, nyilván feltalálja újra a spanyolviaszt. A vonatok – mondjam így – higienizálása tényleg idôszerû, de alighanem illuzórikus vállalkozás az utazóközönség jól rögzült szokásrendjéhez mérve. Jó szokás szerint ugyanis, bizonyára egy nap alatt eltûnik majd szappan és törülközô, kitépik a falból a tükröt, sôt a vécékagylót is elviszik, amíg még csillog rajta a kulimász.

Az egyetlen, tutira vehetô "pozitív" változás a vonatjegyek árának látványos növekedése lesz. Végtére is, a luxuskomfortnak ára van!

A szászrégeni református egyházközségbe január 7-14. között Demeter József református lelkipásztor vendéglelkészeket hívott meg minden délutánra, akik két helyen tartottak istentiszteletet. Az Eszter imaházban délután 16 órától, míg a szászrégeni református templomban 17 órától. Az imahéten a következô lelkészek hirdették az igét: Kántor Attila esperes Marosvásárhelyrôl, Lukácsy Szilamér erdôcsinádi, Szabó Andor mezômadarasi, Dobos Loránd szászrégeni segédlelkész, Komáromi István nagyernyei, Porkoláb Levente sáromberki, Nagy Sándor mezôfelei, Dénes Katinka marosvásárhelyi, Szabadi úti segédlelkész.

Az imahét napjain nagy volt az érdeklôdés, mindkét helyszínen megteltek a padok, a szép igemagyarázatok lekötötték a hívek figyelmét. Lélekben gazdagodtunk, valósággal felfrissülve távoztunk. Demeter József a vendéglelkészeknek kérdéseket tett fel, hogy mi is képet alkothassunk, milyen gyülekezetekbôl érkeztek. Fôleg arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen jövôt vetítenek a gyülekezetek elé. Kiderült, hogy az említett településeken nagy létszámú gyülekezetek vannak, a templomlátogatás azonban 12-20 százalék körül van.

Jenei Árpád, Szászrégen

Még alig aludtak ki a karácsony fényei, s szívünket még melengette az ünnepi hangulat, a marosvásárhelyi Máltai Segélyszolgálathoz 29 levél érkezett: öt-nyolc osztályos tanulók vallomásai arról, hogy hogyan élik meg az adventi idôszakot.

A segélyszolgálat által meghirdetett irodalmi pályázatra érkeztek a meglepôen jó dolgozatok.

Öröm volt olvasni ôket. A gondolatok ôszintéknek tûntek, a legtöbb írás nemcsak az ünnepre való készülôdés leírására szorítkozott, de a lelki megújulást, az advent vallási jellegét is kidomborította. Soraikból kiviláglott, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, s ezt a szeretetet gyermeki világukban ôszintén meg is élik. Hûen érzékeltették a szülôk, de különösen az édesanyák szeretô gondoskodását, hogy meghitté, széppé tegyék a karácsonyt, s együtt ünnepeljen, örvendezzen a család.

Nem volt könnyû a zsûrinek a legjobb írást kiválasztani. Mindenki dicséretet kapott, a legsikeresebb dolgozatokat pedig díjazták is. A díjazottak: Dóczi Orsolya a 2-es számú általános iskolából, Mátyás Borbála a Mihai Viteazul Általános Iskolából, Simon Éva Beáta, Török Beáta a Gyulakutai és Kacsó Edina, a Backamadarasi Általános Iskolából.

Mivel a legtöbb pályamunka a Gyulakutai Általános Iskolából érkezett, a kiértékelés Szabadi Magdolna és Tamás Kovács Emese magyar szakos tanárok szervezésében a helybeli iskolában történt, kis ünnepség keretében, a tanári kar és a szülôk jelenlétében.

A Máltai Segélyszolgálat köszönetet mond a tanároknak, a tanulóknak, hogy felhívásukra készségesen válaszoltak.

Radványi Hajnal, Marosvásárhely

Szombaton, január 20-án mesemondásra gyûltek össze Szászcsávásra, a Belle József Általános Iskolába a Kis-Küküllô menti településekrôl tizenkét falu és város II. osztályos tanulói.

Kedves, kellemes fogadtatásban részesültünk. A vendégfogadó iskola szervezôközössége nagy meglepetéssel szolgált: farsangi hangulatot árasztó teremben kopott csörgôs guzsaly, orsók, vetélô, faragott és festett járom, szôttes törülközô, hímzett terítôk, rokka, sok színes cserépedény, egy csodálatos asztali lámpa alja (mely valamely szász kézmûves munkáját dicsérheti) "mesélt" a múltról, a nagyböjti idôszakban zajló farsangi munkákról, éneklésrôl, mesélésrôl. Így és ilyen környezetben születtek történetek, mesék, indultak útjukra a mesehôsök, melyek azóta is járják a világot, ha meg nem haltak. Lehet, hogy vannak közösségek, ahol kiveszôfélben vannak, de a Szászcsávásra sereglett 42 II.-os tanuló kísérô tanítóikkal és szüleikkel arról bizonyosodtunk meg, hogy újraéledtek elfelejtett mesehôsök, bátrak és bugyuták, okosak és furfangosok, elôadóik által. Ilyen környezetben indult útjára, pontosabban fejrôl fejre, mesemondó nagyapó "varázssisakja", mígnem a benevezett tanulók szájából kicsalta a csodálatos magyar népmeséket.

Valamennyi versenyzô szép mesemondással ajándékozta meg a hallgatóságot, mely azt igazolja, hogy él a mese, a mesélés kedvenc idôtöltés és megfelelô szórakozás is gyerekeink számára.

Természetesen, mint minden verseny, ez is értékelôvel ért véget. Íme az eredmények:

I. hely: Mihály Szidónia Renáta – Dicsôszentmárton

II. hely: Molnár Eszter Izabella – Dicsôszentmárton

III. hely: Costea Doris – Küküllôdombó

Különdíjban részesültek a következô mesélôk:

– Legjobb elôadó: Orbán Csenge Melinda – Magyarsáros

– Legérdekesebb mese bemutatója: Hadnagy Ilma – Dicsôszent-márton

– Legérdekesebb öltözetû mesélô: Dobai Gergely Márk – Mikefalva

Értékes jutalommal távozott minden mesemondó és lelkiekben gazdagodva valamennyi résztvevô.

Köszönettel tartozunk a szász-csávási Belle József Általános Iskolának a nagyszerû élményért, kitûnô szervezésért és vendégszeretetért, amelyben mindannyiunkat részesítettek.

Tóth Katalin tanítónô, Magyarsáros

A 2007. január 16-i szám nyárádszeredai oldalában Vajda György tollából megjelent Gyûjtés éve lesz? Túlméretezett templom címû cikkében a kedves olvasó az épülô unitárius templomról olvashatott. Mivel e rövid cikk rólunk szól, mely a mi olvasatunkban sajnálatos módon félreértésekre adhat okot, fontosnak tartottam, hogy, mint az említett egyházközség lelkésze "meg-szólaljak" az újságban, és közzétegyek egypár lényeges dolgot. Többek között azt, hogy ebben a formában, miszerint az épülô templomunk "túlméretezett" lenne, nem nyilatkoztam. A "túlméretezettség" fogalma, ha szóba is jött a rövid idô alatt – amíg az interjú készült –, nem olyan összefüggésben, mint ahogy ezt a megjelent írásból kiolvasom. Nem az a célom, hogy e pár sorban e fogalomról értekezzek (ez nem az én feladatom). A helyesbítés vagy kiegészítés jogán egypár lényeges dolgot osztok meg az olvasóval, amirôl nem olvashatott az említett cikkben és ami elhangzott az interjú során a felvetett kérdések kapcsá