Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A közéletet az utóbbi napokban uraló elnöki-kormányfôi pengeváltás hangzavarában szinte elveszett az arról szóló hír, hogy a privatizációs kémbotrány már vizsgálati fogságban levô gyanúsítottjai további egy hónapig maradnak fogdában, amíg az ügyészek gyûjtik ellenük a bizonyítékokat.

Azt még halkabban említették meg, hogy az ügyben a 2004-ig hatalmon levô szociáldemokrata kormány ipari miniszterét is készülnek kihallgatni a közvádlók. Ennek a fejleménynek az igazán halovány hangsúlyozása vall hangosan arról, hogy mennyire politikai töltetû ez a most éppen kissé háttérbe szoruló ügy. Ugyanis érdemben azon kellene munkálkodjon az igazságszolgáltatási gépezet, hogy terheli-e büntetôjogi felelôsség (és ha igen, mekkora) a volt kormánypárt adott idôben illetékes kormánytisztviselôit azért a tetemes összegû ajándékért, amit az energiaipari nagyvállalatokat felvásárló cégek kaptak a privatizált társaságok köztartozásainak eltörlésével és egyéb jogi kedvezményekkel. Nem mellékes persze az ügy nagyobb hangsúlyt kapott kémkedési vonulata sem, de a lényeget tekintve az csak a felszín, a tartalom mélyebben rejtôzik.

Vélhetôen nem érdek a logika szerint az ügyben igencsak negatívan érintett ellenzéki politikus, és vele együtt pártja felelôsségének elôtérbe állítása, amire magyarázat lehet az, hogy a hatalom vezéregyéniségei és alakulataik közt hovatovább elkerülhetetlennek látszó szakadás esetén a mostani ellenzékiek és parlamenti szavazataik jól jöhetnek egy kormányváltáshoz.

Azt maguk a szociáldemokraták is jól tudják, hogy nehéz kihagyni ôket a hatalmi számításokból bárkinek is, aki az országházi erôvonalak átrajzolásába fog. Mint nem is késtek a közvélemény tudtára adni, mind az elnököt, mind a kormányfôt lemondatnák a levélbotrány kapcsán, "természetesen" szigorúan erkölcsi megfontolásból. Bár elsô látásra helyénvaló ez az üzenet, torz és hiteltelen erkölcstelen forrásból erkölcsi érveket hallgatni. Ugyanis a volt kormánypárt annyit valóban megtett, hogy kitakarított soraiból néhány korrupt vezéregyéniséget, köztük a szóban forgó privatizációs ügyletek idején az ipari tárcát vezetô exminisztert is, de ez a bevett gyakorlattól való elhatárolódásnak még kevés , hogy megnyirbálódott hitelük helyreálljon. Ha a vádhatóságoktól is kérnék vagy kérték volna, hogy nézzenek a vezérkari szerepekbôl kiebrudalt expárttársak körme alá, akkor hitelesebben építhetnék be üzenetükbe az erkölcs fogalmát. De amíg idejutunk, a Dâmbovitán tengernyi víznek kell lefolynia, mert ameddig hasonló hamis üzenetekkel és kirakatügyekkel lehet mérgezni a közéletet és a közvéleményt, addig erkölcs és értékelvû, konszolidálódott demokráciáról korai beszélni ebben az országban.

A megyei törvényszék tegnapi végleges és megfellebbezhetetlen döntése alaptalannak nevezi és elutasítja a hadrévi romáknak a marosludasi bíróság végzése ellen benyújtott fellebbezését. A romák kártérítési követelései nem jártak sikerrel, sôt, a törvényszék bírói tanácsa perköltségek kifizetésére kötelezte ôket.

A közel tizennégy évvel ezelôtti véres hadrévi események során 14 házat gyújtottak fel és négy – egy román és három roma nemzetiségû – személy vesztette életét. Ezt követôen a házak egy részét újjáépítették, öt személyt emberölés miatt elítéltek, ám a kártérítési perek még évekig elhúzódtak. Eugen Huruba jogi végrehajtó által a Legfelsôbb Semmítôszék és Bíróság végzése alapján – amely helyt adott a romák anyagi követeléseinek, 1,3 milliárd régi lej anyagi és 580 millió lej erkölcsi kártérítést ítélve meg javukra – kibocsátott lefoglalási jegyzôkönyvek ellen fellebbeztek a hadrévi románok, és a marosludasi bíróságon nyertek. A bírósági végzés nemcsak felfüggesztette, hanem egyenesen hatályon kívül helyezte e jegyzôkönyveket. A ludasi bíróság végzését ezúttal a romák fellebbezték meg, a megyei törvényszék bírói tanácsa azonban, alaptalannak tartva a fellebbezést, tegnap elutasította azt. A hadrévi románok védôügyvédje, Flaviu Ionescu szerint a kártérítési ügyben az Európai Emberjogi Bíróság (CEDO) is döntött már korábban, a CEDO határozata szerint a román állam által fizetendô 11 ezer és 95 ezer euró közötti kártérítésben benne foglaltatik a hadrévi román lakosság által fizetendô kártérítés is.

A megyei törvényszék tegnapi, a romák fellebbezését elutasító végzése megfellebbezhetetlen, információink szerint a roma felperesek ismételten az Európai Emberjogi Bírósághoz szándékoznak fordulni kártérítési követeléseikkel.

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök azon határozata, hogy leváltja tisztségébôl Sebastian Bodut, az Országos Adóügyi Hivatal (ANAF) elnökét, pénteken megjelent a Hivatalos Közlönyben, így érvénybe is lépett.

Tariceanu kormányfô pénteken menesztette tisztségébôl a demokrata párti (PD) Sebastian Bodut a közvélemény félreinformálása miatt, ami a kormány intézkedéseit illeti.

"A kormányfô megengedhetetlennek tartja, hogy egy államtitkár megtámadja a kormány határozatait, ahelyett, hogy ezek érvénybe ültetését segítené, kívülre helyezvén magát a kormánystruktúrákon, amelyben alkalmazásban áll. Sebastian Bodu a közelmúltban olyan személyes véleményeket tárt a nyilvánosság elé a szenvedélyadó, a gépkocsi-beíratási adó és az Országos Integritási Ügynökség kapcsán, amelyeknek semmi közük nincs az államtitkári minôséghez, hanem politikai természetûek voltak" – áll a kormány közleményében. Tariceanu úgy véli, hogy ha Bodunak tudomása volt adócsalási esetekrôl a szenvedélyadó bevezetése után, az ANAF elnökeként intézkednie kellett volna az ügyben. Ilyen körülmények között felelôtlenség, hogy épp az ANAF elnöke beszéljen az adócsalás növekedésérôl, saját "percepcióira", és nem konkrét adatokra alapozva. Ez félrevezeti a közvéleményt, mutat rá a kormányfô.

Sebastian Bodu nyilatkozataival ellentétben a gépkocsi- beíratási illeték nem ütközik az európai uniós szabályokkal, az egyetlen gond ennek jelenlegi értéke. Az értéket a parlament szabta meg, az európai keretekbe beilleszkedô eredeti variánst a kormány javasolta. A kormány gyorsan megoldja a helyzetet, miután tárgyalt az Európai Bizottság Illetékek Fôosztályával, emlékeztet az idézett forrás.

A kormányfô a PD-tôl vár javaslatot a tisztség betöltésére, mielôtt kinevezné Bodu utódját, mivel a politikai algoritmus értelmében ez a párt jogosult a tisztségre. A PNL több területi vezetôje kérte a kormányfôtôl csütörtök este a Központi Vezetô Tanács ülésén, hogy menessze Sebastian Bodut, nyilatkozták pártbeli források a Mediafaxnak.

Bodu menesztését többek között Ludovic Orban és Crin Antonescu is kérte. A miniszterelnök azt válaszolta, hogy elemezni fogja a helyzetet, és elsô lépésként azt kéri Bodutól, hogy vonja vissza az interjúban mondott vádakat.

Az ANAF-elnök egy interjúban azt állította, hogy Sebastian Vladescu pénzügyminiszter megtartotta a gépkocsi- beíratási illetéket, az EB figyelmeztetése ellenére.

Pénteken reggel a meteorológusok figyelmeztettek, hogy az idôjárás országszerte elromlik, a szél erôsen fog fújni, Máramarosban, Erdélyben, Dobrudzsában és a Fekete-tenger nyugati medencéjében a szél sebessége eléri az 50-70 kilométer/órás sebességet.

Az Országos Meteorológiai Intézet figyelmeztetést küldött az államelnöki hivatalhoz, a kormány fôtitkárságához, a Sürgôsségi Helyzetek Fôfelügyelôségéhez, a belügyminisztériumhoz, a védelmi minisztériumhoz. Sárga jelzésû figyelmeztetést küldtek Arad, Fehér, Bihar, Beszterce-Naszód, Brassó, Kolozs, Konstanca, Kovászna, Hargita, Hunyad, Máramaros, Szilágy, Szatmár, Szeben és Tulcea megyék prefektusi hivatalainak.

A hegyvidéken 1.400 méteren felül nagyon erôs szélfúvások lesznek, a szél sebessége meghaladja a 100 kilométer/órás sebességet is, hóviharokat okozva.

Legkevesebb negyvennégy ember vesztette életét az Európán átsöprô Kirill orkán miatt, amely súlyos fennakadásokat okozott a légi és a vasúti közlekedésben is.

Nagy-Britanniában legalább tizenhárom, Németországban tizenegy, Hollandiában hat, Lengyelországban hat, Csehországban három, Franciaországban három, Belgiumban pedig két halálesetet jelentettek péntek délig.

Nagy-Britanniában a helyenként 160 kilométer/óra sebességgel dühöngô szélviharban kidôlô fák és leomló falak alatt lelték halálukat az áldozatok, köztük egy kétéves gyermek. A szigetországban pénteken több településen szünetelt a tanítás az iskolaépületekben keletkezett károk vagy áramszünet miatt.

Németországban, ahol a mostanihoz fogható, helyenként 200 kilométer/órás sebességet is elérô széllökésekre az utóbbi csaknem 30 évben nem volt példa, ugyancsak kitépett fák, ledôlt falak és kiszakadt ajtók okozták tizenegy ember halálát, köztük egy másfél éves kisgyermekét. Észak-Rajna-Vesztfáliában, az ország legnépesebb tartományában öt személyt csaptak agyon kidôlt fák. A sérültek száma meghaladja a százat. Az anyagi károk szerte az országban tetemesek, de felmérésük legkevesebb egy napot vesz igénybe. Sok helyen pénteken zárva maradtak az iskolák, és elsôsorban a keleti országrészben számos településen még pénteken reggel is szünetelt az áramszolgáltatás.

Hollandiában a hat személy közül négy életét ugyancsak rájuk zuhanó fák oltották ki. A kormány válságstábja felszólította a lakosságot, hogy ne merészkedjen ki az utcákra.

Lengyelországban – ahol hat emberéletet követelt az orkán – Wroclaw, Varsó és a Mazuri-tavak környékén számos település áram nélkül maradt. A szél házak tetejét tépte le Wroclawban, Lodzban és Krotoszynben.

A csehországi Óriáshegység legmagasabb pontján, a Snezkán óránkénti 214 kilométeres sebességet ért el a szélvihar. Prágában a történelmi Károly-hídon csütörtök este óránként 164 kilométeres sebességû szél tombolt. Több ezer ember maradt áram nélkül csütörtök éjjel, ezért a Cseh Energetikai Mûvek (CEZ) péntek reggel ellátási szükséghelyzetet hirdetett ki az ország egész területén.

Szlovákiát megkímélte az orkán: nem követelt emberéletet, de még csak komolyabb sérülést sem okozott és jelentôsebb károk sem keletkeztek.

Riadókészültséget léptettek életbe Kalinyingrádban, a Balti-tenger partján fekvô, Litvánia és Lengyelország közé beékelôdött orosz enklávéban. Az elôrejelzések szerint a kiadós esôzéssel kísért szélvihar Oroszország középsô részét is el fogja érni.

Az orkán számos országban megbénította a vasúti közlekedést, és súlyos fennakadásokat okozott a légi forgalomban.

Amikor belépünk, szabadkozik, róla aztán nincs mit írni, a fényképezôdéshez pedig el kell rendeznie magát. Könnyû léptekkel szalad a szobába az ünneplô fekete kendôért, majd mégis abban maradunk, hogy a fején levô sokkal fiatalosabb. Valójában nem kell fiatalítani, hisz szabályos vonásai, filigrán alkata nem mutatja azt az évszázadot, amit megélt. A nyárádremetei Fogarasi Polixénia márciusban tölti a száz évet, de a január 18-i misén még áhítattal hallgatta az imádságot.

A konyhában békésen duruzsol a tûz, rend, tisztaság veszi körül. Az ágy fölötti szálöltéses falvédôn a példamondat: Tizenkettô nincs még egészen/Az ebéd már megfôtt szépen. A falvédô fölött pufók angyalok és kereszt, kicsit lennebb a megboldogult férj képe jelenti az állandó és biztos társaságot, amelyben napjai és éjszakái peregnek.

Emlékezete színes kaleidoszkóp, múlt és jelenbeli események villannak fel, évtizedeket átívelô gondolattársítások révén.

Póli néni nyolcgyerekes családban Nyárádköszvényesen született. Az öt fiú és három lány közül az ô életét mérte a leghosszabbra a Teremtô. "Nagyon fájdalmasan" beteg egyszer volt, 1937-38-ban. Valami "fertôzô nyavalya" támadta meg – emlékezik a betegségre, amit az érintett falubeli fiatalok közül egyedül ô élt túl. Az elkövetkezô hetven év során a négy szülésen kívül – három lányt és egy fiút hozott a világra – soha nem kellett orvoshoz fordulnia. Mostanában szédül egy kicsit, a látása homályosodik, a hallása is romlik, s megtörténik, hogy gyengének érzi magát, de csak néha szedi az orvosságot.

Emlékezetében a fiatalkori események maradtak meg a legtisztábban.

– Úgy szerettem a színdarabokat, olyan szépeket adtunk elô Kerezsi tanító úr vezetésével. Büszke voltam, hogy a négy lány közül engem is bevettek a komoly emberek közé, s úgy kellett viselkednem, mint egy színésznônek. A legnagyobb bánatom az volt, amikor férjhez kértek – mondja, majd hozzáteszi, hogy ha késôre is, de jól választott, hisz férjével 52 évet éltek békés házasságban. – Soha egy durva szava nem volt hozzám, mindig én voltam a hirtelenebb, s hogy elkerülje, hogy visszaszóljon nekem, inkább kiment a gyermekekkel az udvarra.

– Kimondhatatlanul jó gyermekeim vannak, mindennel ellátnak, amire szükségem van – bizonygatja, miután sok szomorú eseményt és boldog pillanatot is felidéz. Tragédiákat és örömöket, mikor mit hozott az élet. Aztán elárulja, hogy mostanában furcsa álmai vannak, hosszú, érdekes történetek a képzelet tartományaiban, ahol a pokol és a mennyország küszöbén is járt már.

Amikor a hosszú élet titkáról kérdezzük, egyértelmûen a jó Isten gondoskodásáról beszél. Bár nemrég még mindennap járt templomba, most már csak hetente egyszer van rá ereje. A kérdésre, hogy van-e valamilyen nagy titkos kívánsága, Póli néni azt feleli, hogy embertôl már nincs amit kívánnia, egyetlen vágya, hogy a jó Isten megadja számára a boldog halál lehetôségét. Miközben mondja, megkér, hogy dobjunk egy fát a tûzre, de ne a hengerest, mert az nedves. Búcsúzáskor a késôi órában még kikísér, mert kíváncsi az autónkra, majd a kapu elôtt újabb és újabb emlékeit szeretné megosztani velünk. De nincs már idônk, s fürgén siet vissza a házba száz év emlékei és furcsa álmai közé.

Január 16-án délelôtt a Dózsa György utca 38. szám alatti tömbház egyik alagsori lakásának ablakában legyek özönére lett figyelmes az egyik szomszédasszony. Kopogott a lakás ajtaján, de senki sem nyitott ajtót. Észrevételét jelezte a lépcsôházban lakó V. I.-nek, aki a tulajdonosi társulás alelnöke. A télidôben szokatlanul sok légy láttán rosszat sejtve telefonáltak a rendôrségre.

A rendôrség kiszállt a helyszínre, bekopogtak, de az ajtó nekik sem nyílt ki. Erôszakkal nem akartak bemenni, és távoztak. Másnap, miután felvették a kapcsolatot az ott lakó nô hozzátartozóival, a fiával és menyével, a rendôrök ismét a helyszínre mentek, de ekkor sem feszítették fel az ajtót. A feladat a lakó menyére és egy segítôjére hárult. Amikor benyitottak, borzalmas szag és plafonig érô szeméthalmok fogadták ôket. A 73 éves J. I. holtteste erôsen bomlásnak indulva hevert a fürdôszobában. A kriminalisztikai szakemberek a helyszínen erôszak nyomát nem állapították meg. A holttestet az Igazságügyi Orvostani Intézetbe szállították.

Dr. Hecser László fôorvos szerint nagyon nehéz megállapítani, hogy a holttest mennyi ideje lehetett a lakásban. Valószínûleg hónapokról beszélhetünk. A végkövetkeztetést csak akkor mondhatják ki, miután minden tanút kihallgattak és pontosan megállapítják, hogy milyen hômérséklet volt a helyiségben. A szakember megerôsítette: J. I. nem lett erôszakos halál áldozata.

Tegnap délután még a tömbház valamennyi nyílászárója tárva-nyitva állt. Bûz terjengett a lépcsôházban.

Az idôs házaspár, akik felvállalták az ügyintézés kommunikációs részét, a rendôrségre való telefonálgatást, elmondták, hogy a két éve ott lakó szomszédasszonyt hónapok óta nem látták. Zárkózott, furcsa természete miatt senkivel sem állt kapcsolatban. A fiával sem, a testvéreivel sem. A Kárpátok sétányán élô fia a korábbi nézeteltérések miatt nem kereste, amikor a baj kitudódott, szívbetegségre hivatkozva nem ment el a lakásig, a tömbház sarkánál megállt. Egyébként a hét unoka közül egy-egy néha eljött, kereste, kopogtak, a nagymama nem nyitott ajtót, és elmentek.

Az elhunyt nô nem fizetett közköltséget, így a tömbház adminisztrátora sem láthatta. A lakásban se gáz, se víz, se villany nem volt. Valamennyi szolgáltató lepecsételte a csapokat, illetve az órákat. Ennek okát nem ismerni. Annyit viszont tudtak a szomszédok, hogy az asszony nem volt szegény, lakását megvásárolta és bankszámláján is volt pénz. Ami megdöbbentette a szomszédokat: a konyha, a szobák, a fürdô tele volt hordva szeméthalmokkal. A kamionnyi palack, rongy és kartondoboz között járatok voltak, ahol az asszony közlekedett.

Az elhunyt fia kijelentette a szomszédoknak, hogy az üggyel foglalkozó rendôr megtiltotta a takarítást mindaddig, amíg a kivizsgálás le nem zárul.

A szagtól, az ablakban levô döglött legyektôl – amit a szomszédok kívülrôl fújtak le rovarirtóval – való szabadulás reményében V. I. tegnap felkereste a Közegészségügyi Igazgatóságot, ahol dr. Cojan Aurelia igazgató egyelôre elutasító választ adott, mondván: a takarításra várni kell.

Jegyzet

A taxisokról már csepegett ki néhány jegyzet a tollamból. Azóta eltelt egypár év és újra felgyûlt bennem a "dicsérni" való, és "a nép nevében" merek szólni. Városunk "csodálatos" vonatállomására siettem egy este, így hát bepattantam az egyik taxiba és indultunk is. Kellemes volt az utazás, az úriember szidta a rendszert, az életet, a valutaárfolyamot, trágárabbnál trágárabb szavakkal tûzdelte tele mondanivalóját. Miután kiszálltam, az ugrott be, vajon mit szólna egy ilyen taxishoz egy, a világ másik sarkából érkezô magyar, biztos elszégyellné magát. Igyekeztem elfelejteni a hallottakat, izgalommal vártam a Kolozsvár felôl érkezô "szemétvonatot" lerobbant vagonjaival, mocskos fülkéivel. Leszedtük a magas lépcsôkrôl a csomagokat, idôs néniket, bácsikat, és indultunk az állomás elôtt parkoló taxik felé. Voltak ott elegen, égtek is a kis zöld lámpák a kocsik tetején, ami ugyebár azt jelenti, hogy nem "okupát". Be is ültünk volna, ha…! A sofôr bácsik kicsit odébb nagy hangerôvel társalogtak, magokat köpdösve, nagyokat nyerítve osztották az élet gondjait. Látták, hogy rájuk várunk, nem, nem rohantak besegíteni a csomagokat az autóba, ránk se hederítettek. A nagyobb cégek taxijai nem ránk vártak, hanem olyan utasokra, akik hosszabb útra mennének, valahova a közeli faluba… "Banikért" nem érdemes beindítani az órát. Amikor meg mertem kérdezni, hogy mi a helyzet, azt a választ kaptam: várnak valakit. Aztán tizenöt perces integetés után megállt egy arra haladó taxi, és felvett, nagy örömünkre, de máris azzal kezdte, hogy ha nem kapcsolja be az órát, mehet? Harmincnál többet nem adok, mondtam már felháborodva, elég volt ebbôl a "civilizált csúfságból", amit egyes taxis urak megengednek maguknak a mi pénzünkön. Fogyasztóvédôknek meg melegen ajánlom, néha ugorjanak taxiba... talán valamilyen maradandó élménnyel szállhatnak ki.

Napokon belül szolgálatba áll a nyugat-afrikai Libériában az ENSZ elsô teljesen nôi – 105 indiai rendôrnôbôl álló – békefenntartó alakulata – közölte pénteken egy indiai tisztségviselô. A csapat, amely szeptember óta készül a feladatra, vasárnap indul Libériába – mondta el Abhisek Dajal, az alakulat tisztjeit toborzó indiai központi tartalékos rendôri erô egyik szóvivôje.

"Kiküldetésük egyelôre hat hónapra szól, az esetleges hosszabbítás a világszervezet döntésétôl függ" – mondta a szóvivô.

Feladatuk a libériai rendôrök kiképzésétôl a helyi választások nyugalmának szavatolásán át a börtönök biztonságának megteremtésében való részvételig terjed majd a polgárháborúból nemrég kilábalt nyugat-afrikai országban. India évtizedek óta jelentôs szerepet vállal az ENSZ mûveleteiben, s eddigi békefenntartó kontingenseiben is voltak már nôk. Ez azonban az elsô kizárólag nôkbôl álló csoportjuk, s a részvevôk szerint ennek jelentôs haszna lesz a konfliktusövezetekben. "A nôi rendôrök megjelenése sokkal kevésbé fenyegetô, miközben – ha kell – épp olyan kemények tudnak lenni, mint férfi kollégáik. De konfliktushelyzetben sokkal könnyebb velük szót érteni, s emiatt jelenlétükben nagyobb biztonságban érzik magukat a nôk és a gyermekek" – mondja Szíma Dhundia, az alakulat egyik parancsnoka.

A zászlóalj minden tagja harcolt már felkelésekben a dél-ázsiai ország saját, forrongó pontjain – iszlám szélsôségesek ellen Kasmírban, szeparatista gerillák ellen az észak- indiai dzsungelekben vagy a közép-indiai maoista lázadók ellen.

Az 1989-tôl 2003-ig tartó libériai polgárháborúban becslések szerint mintegy 200 ezer ember halt meg, s az ország hárommilliós lakosságának fele otthonának elhagyására kényszerült. A felszabadított amerikai rabszolgák által 1847-ben alapított ország még ma is a talpra állásért küzd.

A biztonságról, a háborút lezáró 2003-as békemegállapodás értelmében, az ENSZ 15 ezer fôs békefenntartó missziója gondoskodik – soraiban vasárnaptól az Indiából érkezô 105 fôs nôi rendôrzászlóaljjal.

Tizennyolc hónapra teljhatalommal ruházta fel a venezuelai parlament csütörtökön Hugo Chávezt, a dél- amerikai ország sajátos "szocialista" elveket valló elnökét. Chávezt egy hete iktatták be újabb hatéves államfôi megbízatásába, miután decemberben újraválasztották a legmagasabb közjogi méltóság tisztségébe.

Az új törvény, amelyet a képviselôk egyhangúlag fogadtak el, felhatalmazást ad Cháveznek arra, hogy rendeletek meghozatalával alkosson törvényeket ebben az idôszakban.

Chávez, aki puccsista katonatisztként lépett a politika porondjára, elôször 1998-ban nyert elnökválasztást. Fidel Castro kubai vezetô követôjének tartja magát, és beiktatási ünnepségén nagymértékû államosítást helyezett kilátásba az energiai és a távközlési szektor területén. Ugyancsak jelezte, hogy az állam ellenôrzése alá szándékozik vonni a stratégiai vállalatok tulajdonjogát, így az ország olajtermelését is.

Venezuela az olajexportáló országok szervezetének, az OPEC-nek az egyetlen latin-amerikai tagja. Naponta 3 millió hordó olajat termel ki. Ennek a felét az Egyesült Államokba exportálja, és a világon az ötödik legnagyobb olajexportôr. Chávez tervei között szerepel az alkotmány jelentôs megreformálása is, és elképzelései értelmében törölnék az alaptörvénybôl azt a korlátozást, amely megakadályozná, hogy 2012-ben, és késôbb is újból indulhasson elnökválasztáson, mert a jelenlegi törvények egy személynek csak két elnöki periódust engedélyeznek.

Chávez baloldali alapokon át akarja alakítani a venezuelai társadalmat, Lenin és Marx írásain, valamint a Biblián alapuló "Venezuelai Szocialista Köztársaság" megteremtését akarja elérni.

Az élôben sugárzott, meglehetôsen egyértelmû sugdolózások soha nem látott nézôi panaszáradatot indítottak el, amelynek nyomán a brit médiafelügyelet (Ofcom) és a területileg illetékes rendôrség is vizsgálatot kezdett. Az Ofcom szerdai bejelentése szerint a hatósághoz addig 13 ezer nézôi bejelentés érkezett telefonon és e-mailben, és a rendôrségre is befutottak feljelentések.

A Channel 4 kereskedelmi adón futó "Celebrity Big Brother" – vagyis a showbiz közismert személyiségeit, énekeseket, modelleket, színészeket egy fedél alá gyûjtô BB-ház – szereplôi az indiai filmipar egyik fénylô csillagát, Shilpa Shettyt kezdték ki. Egyes nézôi bejelentések szerint a többiek például "pakinak" nevezték a fiatal színésznôt. Ez a Nagy-Britanniában élô pakisztáni közösség rendkívül durva, lealacsonyító megjelölése az angol nyelvben (nem beszélve arról, hogy az oldalvágás célzottja ezúttal indiai, és nem is pakisztáni).

Az egyik BB-lakó egyenes adásban kérdezte meg a csinos indiai sztártól, hogy rendes házban, vagy "valami kunyhóban" él-e, egy másik alkalommal pedig, amikor Shilpa indiai módra elkészített sült csirkével akart kedveskedni a lakótársaknak, többen elhúzták a szájukat, kifogásolva, hogy a színésznô kézzel érintette az ételt. "Ki tudja, hol jártak azok a kezek" – hangzott az egyik megjegyzés.

Az egyik lakótárs azt találta kérdezni, hogy az indiai nôknek nô-e borosta az arcukon, egy másik pedig következetesen csak úgy szólítja Shilpát, hogy "az az indiai", és nem hajlandó kiejteni a nevét.

Az ügy politikai botránnyá kezd fajulni. Keith Vaz parlamenti képviselô, választóinak megkeresésére, szerdán határozati javaslatot terjesztett az alsóház elé, azzal a céllal, hogy a ház szólítsa fel a program készítôit "sürgôs közbelépésre". A határozat követelné, hogy a mûsorkészítôk emlékeztessék a BB-ház lakóit: elfogadhatatlanok a rasszista megnyilvánulások.

Ugyanaznap, az azonnali képviselôi kérdések és miniszterelnöki válaszok heti félórájában Tony Blair kormányfô – képviselôi felvetésre – kijelentette: a szóban forgó mûsort ugyan nem nézi, de a rasszizmus minden formáját tûrhetetlennek tartja. A programot szponzoráló Carphone Warehouse, a legnagyobb brit mobiltelefon-forgalmazó hálózat – amely hírek szerint évi 3 millió fonttal támogatja a BB-sorozatot – közölte, hogy "felülvizsgálja" a szponzori szerzôdést.

(MTI) Új, a korábbinál átláthatóbb szerkezetben látja el a jövôben a hazai nemzetiségi, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos feladatokat a kormányzat – közölte a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) nemzetpolitikáért felelôs szakállamtitkára pénteken Budapesten újságírók elôtt. Gémesi Ferenc azt hangoztatta, hogy a kisebbségi kérdésekkel kapcsolatos kérdésekben nem politikai, hanem szakmai döntések születnek majd.

Mint mondta, az eddigi sokszereplôs intézményi struktúrát leegyszerûsödött szervezet váltja fel. A szakállamtitkárság keretein belül látják el a jövôben a most megszüntetett Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) valamint a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), továbbá az utóbbihoz kapcsolódó közalapítványok feladatait, fôosztályi keretek között.

Az olcsóbb mûködtetés indokai között említette, hogy amíg a HTMH mûködtetése az elmúlt évben 900 millió forint volt, addig például az Illyés Közalapítvány egymilliárd forint támogatási forrás elosztásáról dönthetett. A támogatáspolitika átalakítása kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a megjelent hírekkel szemben a kisrendezvények projektjeire is tudnak forrásokat biztosítani a Szülôföld Alap keretébôl.

Elmondta, míg a határon túli magyarsággal kapcsolatos feladatokat ellátó intézményekben korábban közel 140-en dolgoztak, addig a jövôben a szakterületen mindössze 46-an tevékenykednek majd. Gémesi Ferenc terveik között említette, hogy kijelölnék azokat a határon túli fontos, "nemzeti jelentôségû" intézményeket, amelyeknek támogatására több évre garanciát vállalnának.

Alapelv, hogy a kisebbségeket érintô szakmapolitikai kérdéseket, intézkedéseket nem elkülönülten, hanem az országos szakmapolitikai stratégia részeként kezeljük – közölte a szakállamtitkár. Elmondta, a "támogatáspolitika alapintézménye", a Szülôföld Alap pályázatai várhatólag márciusban jelennek majd meg.

Az úgynevezett "zászlóshajó-projektek" között említette azt az elképzelést, amely szerint a 2007 és 2013 közötti idôszakban a magyar határ két oldalán, több mint száz helyen "visszaépítenék" a településeket összekötô útszakaszokat.

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is két helyszínen, Nagyváradon, illetve Berettyóújfaluban tartanak közös rendezvénysorozatot a magyar kultúra napja alkalmából. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete, valamint Berettyóújfalu önkormányzata által szervezett eseménysorozat pénteken, Nagyváradon, A magyar kultúra ünnepe 2001-2006 címû emlékkönyv bemutatásával, valamint a berettyóújfalui Városi Zeneiskola zenekarának hangversenyével kezdôdik. Vasárnap 17 órakor a Nagyváradi Állami Színházban kerül sor a gálakoncertre, amelyen – immár hagyományosan – átadják a Magyar Kultúráért-díjakat. Beszédet mond a rendezvény két fôvédnöke: dr. Szili Katalin, a magyar Országgyûlés elnöke, valamint Markó Béla szövetségi elnök. A miniszterelnök-helyettes ezt megelôzôen, 15.30-kor jelen lesz a felújított Bunyitay Vince Könyvtár ünnepi átadásán is.

Bár még hivatalosan be sem jegyezték a Szabad Demokrata Pártot (PLD), a Liberális Pártból nemrég disszidált Gheorghe Flutur alelnök szerint hamarosan hatalomra kerülnek, lett légyen szó elôrehozott vagy "normál" választásokról. Legkevesebb 20 százalék bizalmat elôlegezett maguknak, elôrevetítve a kormányátvétel lehetôségét. A kérdésre, hogy hogyan képzeli el, azt mondta, hogy "rettenetesbe kapcsolnak" és addig dolgoznak, amíg kijön az eredmény.

Egyébként, véleménye szerint legkésôbb februárban megbukik a kormány.

Országjáró körútjának csak az egyik állomása volt Marosvásárhely, ahol a dr. Schwartz Ladislau (a 2004-es választásokat követô idôszakig a Nemzeti Liberális Párt – PNL – megyei szervetének egyik vezetô személyisége volt) vezette támogatókkal találkozott. Az alelnök felkérte a támogatókat, hogy Schwartz Ladislau vezetésével a legrövidebb idôn belül hozzák létre a "platformisták" megyei szervezetét, mert bármelyik pillanatban várható, hogy kormányra kerülnek. Flutur szerint a tagságuk 70%-a olyanokból áll, akiknek "eddig nem volt dolguk a politikával". Ugyanakkor úgy gondolja, hogy a liberálisok jelentôs része is hozzájuk fog csatlakozni.

Egyébként a találkozó visszatérô motívuma a "Tariceanu mondjon le" szlogen volt, aki – egyebek mellett – képes volt "eladni" magát a PSD- nek, hogy elfogadják a költségvetést. A kérdések során lapunk megkérdezte: mire alapozza azt a kijelentést, miszerint az idei költségvetés a PSD és PNL közötti egyezség eredménye, amely ezer milliárd lejbe került?

Ugyanis Flutur azt állította, hogy a szavazatokért cserébe a kormány ezer milliárd lejes "karácsonyi ajándékkal" lepte meg a PSD-s polgármestereket.

Gh. Flutur kijelentette, hogy a december 22-i kormányhatározatra gondol, amelybôl kiderül, hogy az ország néhány megyéjében 100%-ig PSD-s polgármesterek kaptak karácsonyi juttatást. Ugyanerre a felvetésre Cristian Georgescu PSD-szenátor azt válaszolta, azért szavazták meg az idei költségvetést, hogy elôsegítsék Románia EU-csatlakozását.

Újságírói kérdésre, hogy mi a véleménye az RMDSZ-rôl, kijelentette: az RMDSZ jó partner, profi módon politizál, lojális és aktív. "Azonos a vércsoportunk, még az RH-nk is", tette hozzá.

A jövô hét végén ül össze a Szociáldemokrata Párt (PSD) megyei szervezetének állandó bürója és a marosvásárhelyi szervezet végrehajtó bürója, hogy döntsenek a következô helyhatósági választásokon induló marosvásárhelyi polgármesterjelöltrôl, nyilatkozta Cristian Georgescu szenátor.

A szervezet prioritásai között a pártstruktúra átszervezését említette, hogy gyorsabban tudjanak reagálni a politikai kihívásokra. Ezért jelenleg a területi szervezeteket leltározzák fel. A 2008-ban sorra kerülô helyhatósági választásokon azok a polgármesterek élveznek elônyt a jelölések során, akik hûek maradtak a PSD-hez. A megyében 80 szervezetük van, s a szenátor úgy gondolja, február közepéig el tudják végezni a munkát.

A szenátor szerint a DA Szövetség természetellenes, konjunkturális szövetség volt, ezért nem lepte meg az utóbbi napokban csúcsosodott konfliktus. Mint mondta, Basescu és Tariceanu azokkal a fegyverekkel lônek egymásra, amelyekkel kölcsönösen megajándékozták egymást, nem törôdve azzal, hogy ártanak az országnak.

Lapunk kérdésére, hogy véleménye szerint a két vezetô politikus közül melyik a "kisebbik rossz", kijelentette: egyformán rossz mind a kettô, mert "ellopták a választópolgá-rok szavazatait, és saját céljaikra használták fel a hatalmat". Mint mondta, el kellett volna fogadni a lobbitörvényt, akkor nem lett volna szükség "cédulázásra", hivatalosan és törvényesen intézhették volna az ügyeket.

Nyílt levélben fordult a megye prefektusához, Ciprian Dobréhoz és a megye parlamenti képviselôihez, szenátoraihoz az Azomures vegyi kombinát független szakszervezetének vezetése, amelyben kéri, követeléseiket támogassák azzal, hogy a kormány tudomására hozzák: a földgáz és egyéb közmûszolgáltatások árának indokolatlan növelése a termelés leállításához és elbocsátásokhoz vezet. A szakszervezet tiltakozó megmozdulásokat helyez kilátásba.

Elsôsorban a földgáz, a villamos energia és bizonyos közmûszolgáltatások árának "indokolatlan" növelése ellen tiltakozik az Azomures független szakszervezete. Siderias Ioan szakszervezeti elnök elmondta: remélték, hogy tavaly november óta, amikor már jelezték az árnövekedések várható következményeit – azaz a termelés leállítását és kollektív elbocsátásokat –, a kormány megteszi a megfelelô intézkedéseket, ám nem így történt. A szakszervezet vezetése ezért csütörtökön nyílt levélben fordult Ciprian Dobre prefektushoz illetve a megye parlamenti képviselôihez, szenátoraihoz, támogatásukat kérve ahhoz, hogy követeléseiket továbbítsák a kormányhoz. A levél szerint a földgáz árának növelése az Azomures összeomlását eredményezheti, és gyakorlatilag "tehetetlen szemlélôi vagyunk egy egész gazdasági ágazat – a vegyipar – összeomlásának". A megoldást a nyílt levél aláírói szerint az jelentené, ha a kormány a közmûszolgáltatások árainak megállapításánál az európai törvénykezéssel összhangban járna el, amely kedvezményes tarifákat határoz meg a nagyfogyasztók számára és megfelelô programokkal támogatja a mezôgazdasági termelôket. A szakszervezet az alkalmazottak bérének növelését is követeli, valamint azt, hogy az országos minimálbért legalább 450 lejben állapítsa meg a kormány. Ha a helyzetre nem találnak rövid idôn belül megoldást, a független szakszervezet újabb tiltakozó megmozdulásokat helyez kilátásba, amelyen a megye vegyipari üzemeinek érdekvédelmi szervezetei is képviseltetik magukat.

(Tél úr monológja)

Nem borzolok

ideget:

pányvázom a

hideget,

csóró-kóró szegény

ne félj,

megjámborult idén

a tél:

összes lakás

– örömlak,

villog a rúzs

s körömlakk,

mosoly szépül

száz szájra

– kucorog a

gázszámla!

nem szorongnak,

mint a hering,

ki merre bír,

arra kering,

ölel a nap

csitris langya

– mi a fene?

– csíp a hangya?

mámik gondja

elegyes:

–Hû, a konyha

be legyes!

A nép utcán

pompázik

– üsse kô! – ha

pont ázik,

már hóvirág

virágzik.

Az udvaron

van duma,

hömpölyög, mint

a Duna,

kedvelt zug az

árokparti

– csatában a

tarokkparti.

Ne bánd, ha láb

sárt dagaszt

– érezd, élvezd

a tavaszt,

öleld a csajt

gyöngéden,

lásd: ez a tél

– gyöngy éden.

Orrolsz netán

– mert rügyezik

bokor, platán?

Lekonnyad a

"trompa"?

Értsd meg, tatám:

tél is lehet

ravasz róka –

ez: farsangi

tavaszmóka!

Kajcsa Jenô

Nemrég látott napvilágot a hír, miszerint nem nevezhetnek el utcát Kossuth Lajosról Marosvásárhelyen, egy román bíró ítéletére alapozva a döntést. A romániai ítészek szerint Kossuth Lajos negyvenezer erdélyi román megöléséért és háromszáz parasztház felgyújtásáért felelôs. Mindeközben pedig Románia uniós tagállam lett. Egy olyan multikulturális, multietnikumú struktúra része, ahol a különbözô, együtt élô nemzetiségeknek autonóm jogokat biztosítanak (Baszkföld, Katalónia, Dél-Tirol, Azori-szigetek, Madeira, Korzika).

A SZÁMOK NEM HAZUDNAK

A Kossuthra rótt vád nem új keletû a román történetírásban. 1996. március 14. óta Kolozsvárott, a Biasini Szálló épületén – a Petôfi Sándor tiszteletére elhelyezett emléktábla alatt – román és angol nyelven írt bronzöntvény hirdeti: "A magyar nemesek 1848-1849- ben 40 ezer románt végeztek ki és 239 falut fölégettek." Az adat 1849-bôl, román kútfôbôl származik. 1850-ben az osztrák, hivatalosnak tekinthetô felmérés szerint a román áldozatok száma 4366 fôben állapítható meg – a harc közben elesettek száma nélkül. Ugyanezen felmérés szerint az erdélyi magyar lakosság vesztesége – a polgári lakosságot nézve – 7500-8500 fôre tehetô. George Baritiu román történész 1890-ben hatezer román polgári lakos haláláról számolt be, s a mai napig ezt a számot tartja hitelesnek a mérsékelten liberális román történészgeneráció is. Ha tehát a számokkal "játszunk", akkor a románok embervesztesége minimum 4366, maximum 6400 fô. Ez nem kevés, de messze van a negyvenezertôl.

Való igaz, hogy Kossuth Lajos, a magyar nemzeti hagyományban "pozitív hôs", "jó figura", a 19. század egyik legnagyobb alakja, és nem negatív tettei, megnyilvánulásai miatt emelkedett piedesztálra a Kárpátokon innen s túl egyaránt, hanem "váteszi szerepe" okán. Tény az is, hogy az 1848- as, úgynevezett áprilisi törvények a nemzetiségekre vonatkozóan nem tartalmaztak külön cikkelyeket. Az elsô felelôs magyar minisztérium – Batthyány Lajos gróf vezetésével – a 19. századi nemzetfelfogáshoz hûen és jó szándékúan úgy vélte: egy politikai nemzet van, az pedig a magyar, s a történelmi Magyarország területén élô népek kollektív jogokat nem kaphatnak, de egyéni, állampolgári jogokban részesülhetnek.

Miután a nemzetiségek (románok, szlovákok, horvátok) megtartották a magyar forradalom kirobbanása kezdetén gyûléseiket, valóban elégedetlenségüknek adtak hangot: kollektív jogokat, nemzeti önrendelkezést követeltek. Az akkor már szabadságharcba hajló események során pedig átálltak a Habsburgok oldalára.

Kossuth Lajos késôn ismerte fel ezt a problémát. A helyzetet nehezítette, hogy Erdélyben, amely a hatályos törvények alapján Magyarországgal egyesült, polgárháborús helyzet alakult ki a magyarok és a románok közt.

AZ ERDÉLYI BELHÁBORÚ

Mi is történt valójában? Az úgynevezett 2. balázsfalvi nemzetgyûlés után Avram Iancu – a Habsburg-udvar által buzdított – felfegyverzett román csapatai 1848 októberében kisebb hadjáratba kezdtek az erdélyi magyarok ellen. Október közepétôl november közepéig tucatnyi magyar település lakosságát mészárolták le. 1849 januárjában Nagyenyeden egy nyolcezer-kilencezer fôs román felkelôcsapat feldúlta a várost, különös kegyetlenséggel nyolcszáz embert ölt meg. A mészárlások Hariban, Nagylakon, Borosbenedeken és Járán folytatódtak. A román–magyar összecsapásokban esett el a márciusi ifjak egyik jeles alakja, Vasvári Pál is. Avram Iancut a magyar forradalom leverése után nem vonták felelôsségre. Az enyhülés a kompromisszumra készen álló Nicolae Balcescu fellépésével kezdôdött, ô békülô szándékkal fordult Kossuth Lajoshoz. A magyar kormánnyal aláírt "megbékélési tervezet" képezte részben az alapját a magyar nemzetgyûlés 1849. július 28-án elfogadott határozatának, amely nem adott ugyan területi autonómiát a nemzetiségeknek, de elismerte jogukat a szabad nemzeti fejlôdésre, és kiterjedt nyelvhasználati jogokat biztosított nekik, valamint alapelvvé emelte "minden népiségek nemzeti szabad kifejlôdését".

A kérdésre, hogy tömeggyilkos volt-e Kossuth Lajos, úgy gondolom, a válasz egyértelmûvé vált, pedig a kütahyai alkotmánytervezetre (1851), s a Duna- konföderációs tervezetére (1862) még nem is utaltunk, pedig ezek a Kárpát-medencében a mai napig jelen levô nemzetiségi kérdés alternatíváját képviselték, harag és részrehajlás nélkül.

JOGOK ÉS KÖTELESSÉGEK

Románia európai uniós tagállam. Véleményem szerint Románia ünneplése, örömujjongása, amelyet a televízió is közvetített, érthetô, ám az uniós lét nemcsak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is jár. Románia is hasonló rendszerben integrálódik az európai nemzetek egyesülésébe, mint ahogy Kossuth Lajos a Duna-konföderációs plánumában elképzelte. Kossuth akkor nem emlegette fel a régi sérelmeket, pedig lettek volna.

Nem a feledés a megoldás, hiszen a román történetírásnak is joga van saját nemzetének történelmét saját felfogása szerint elemezni, de az objektivitás, a statisztikák, az írott források higgadt, racionális módon történô figyelembevétele elkerülhetetlen, ugyanúgy, ahogy nélkülözhetetlen az audiatur et altera pars elve is, azaz a másik fél, a magyar történészszakma meghallgatása is. Vérváddal, tömeggyilkossággal sújtani Kossuthot felelôtlenség. Azt a Kossuthot, aki az 1862-es alkotmánytervezetében ekképpen szólt: "Egység, egyetértés, testvériség a magyarok, a románok és a szlávok között (…) Íme, ez az én legforróbb vágyam, íme legôszintébb tanácsom, íme a mosolygó jövô záloga mindezen népek számára."

Kovács Emôke történész

"Késôbb a perzsák támadják meg az athéniakat, s a hosszú, évekig tartó háborúban újabb legendás hôsök születnek, mint Miltiádész, a maratoni gyôztes, vagy Xerxész, a thermopülei hadvezér, aki megmenti országát a betolakodóktól, hogy a késôbbiekben Periklész alatt felvirágozzon a kultúra, a tudomány, az építészet, s mindaz, ami máig nyomot hagyott az emberiség történelmében" olvasom egy görög szellemi útinaplóban lapunk vízkereszti mellékletében.

Kiegészítésül csak azt fûzöm hozzá, hogy az örvendetes esemény a II. perzsa hadjárat idején esett meg Marathonnál 490-ben idôszámításunk és / vagy Krisztus elôtt, szeptember 2-án. Ekkor mintegy 10 ezer nehézfegyverzetû katonából álló athéni sereg fogadta Dáriust vagy Darejoszt.

A cikkben található vagy-tól kezdve azonban valami görcs vagy zavar állhatott be a tudósításba, ugyanis kis mindentudó kronológiám azt suttogja nekem, hogy "480 [i.e.] Xerxész hadjárata. A perzsa sereg Trákián és Makedónián át betör Thesszáliába (tavasszal). A görögök feladják a Tempe völgyének védelmét, a thesszálok átpártolnak a perzsákhoz." Íme egy árulás a maga merô tényszerûségében! De hol vagyunk még a nemzetektôl?!! Itt még csak a szakadozott szélû etnikum egy csoportja találja a perzsákat erôszakosabban rokonszenvesnek...

De ne kalandozzunk tova, olvassuk tovább figyelemmel a kézikönyvet: "Athén visszahívja osztrakizált (cserépszavazással elítélt) és számûzött polgárait. A Közép- Görögországba áradó perzsa haderôt Thermopülainál Leonidász spártai király próbálja megállítani (augusztusban). A perzsák elfogalják Boiótiát, Attikát és Athént."

Tehát Thermopülainál nem sikerült megakasztania az amúgy athéniekkel egykor szövetséges, de a demokrácia megveszekedett ellenfelének, a spártai Leonidásznak 300 saját katonájával és az 5600 fôs görög szövetséges hadakkal a perzsákat, magának Xerxésznek az elit hadait. De ami késik nem múlik. Mint egy amerikai szuperprodukcióban szeptember 28- án "a görögök fényes tengeri gyôzelme [bekövetkezett] Szalamisznál. Xerxész tengeri hadereje hazatér, a szárazföldi csapatok" tengeri támogatás és utánpótlás hiányában pedig csúfosan visszavonulnak Thesszáliába, oda, ahol a színes útirajz szerzôje is nyaralhatott a tavaly nyáron.

Tehát Xerxész minden lehetett, akár egy szabadságesszé hôse, sôt, az ajatollahok segítségével a holokauszttagadás perzsa bajnoka is, csak az athéni demokrácia megmentôje nem. Ez majdnem olyan "szokatlanul" hangzanék, mintha Nagy Szulejmán rohant volna ki a szigetvári várból 1566-ban, hogy megvédje Magyarországot Zrínyi Miklós Isztambulból kiindult hódító hadaival szemben. Vagy 1849-ben a Habsburg- házi Ferencz Józsika menekült volna örökre külhonokba és Kossuth Lajos uralkodott magyar hazánk felett 1848-tól 1916-ig. Sôt, egy arasszal még tovább is.

Ez a Leonidász, akinek a neve és híre máig él a görög és román névadási szokásokban (vö. Leonida – a legnagyobb bukaresti élelmiszerforgalmi cég a második világháború elôtt) tehát spártai király és hadvezér volt, aki életét áldozta hôsiesen a Közép-Görögországba vezetô szorosban, mely akkor csak néhány tíz méter széles volt, hogy a perzsáktól megóvja Görögországot. Két napig állt ellen a túlerônek. Minden katonájával együtt – szól a hír – elesett, s szép feliratot kapott a hálás közvetlen utókortól, amit Pauszániász (i.sz./Kr.u. 115-180) görög világutazó örökített az irodalmi tudatra.

Persze, az én tudományom még az átkos szocializmus idején megjelent szovjet ihletésû lexikonokból és ceausista idôtározóból ered, s a rendszerváltás óta ezek az ókori dolgok is megváltozhattak. Mint tudjuk, a múlt percrôl percre kifürkészhetetlenebb.

(Sebestyén)

Az utolsó brit boszorkányper 1944-ben elítélt vádlottjának rehabilitálása érdekében a boszorkányaktivisták világszerte aláírás-gyûjtésbe kezdtek.

Helen Duncant, a skót jövendômondót és szellemidézôt 1944-ben ítélte kilenc hónapos börtönbüntetésre a brit legfelsôbb bíróság egy 1735-bôl származó törvény alapján. Európa utolsó boszorkányperének vádlottjáért most, a Harry Potter-kultusz idején egyre népszerûbb boszorkányság rajongói mozgalmat indítottak, hogy Tony Blair kormánya kezdeményezze az uralkodónál a 62 éve hozott ítélet felülvizsgálatát.

Duncan híres és megbecsült látnok volt, akihez a háború alatt még maga VI. György király és a miniszterelnök, Winston Churchill is gyakran fordult tanácsért. Éppen rendkívüli képességei miatt került bajba, egy szeánszon ugyanis megidézte a HMS Barham nevû hadihajó egyik matrózának szellemét, ebbôl pedig mindenki megtudhatta, hogy a hajó elsüllyedt. A katonai hírszerzés emberei ekkor komolyan aggódni kezdtek, mert a hajó valóban megsemmisült, a hírt viszont titokban akarták tartani, mert a hadvezetés nagyban készítette elô a normandiai partraszállást és attól tartottak, hogy a hír rossz hatással lehet a katonák harci kedvére.

A katonai titkosszolgálat ezért lejárató kampányt indított a látnok asszony ellen, akit a legfelsôbb bíróság végül egy 1735- bôl származó törvény alapján fekete mágia gyakorlása miatt 9 hónapos börtönbüntetésre ítélt. Churchill még a börtönben is felkereste tanácsadóját, de szabadon bocsátását nem tudta elérni. Második miniszterelnöksége kezdetén, 1951-ben sikerült hatályon kívül helyeztetni a 18. századi törvényt, de Duncan becsületét ez nem adta vissza, az asszony így megkeseredve hunyt el 1956-ban.

Halálának ötvenedik évfordulóján Gordon, a skóciai Presoungrange bárója kampányt indított Duncan rehabilitációjáért. A báró a helyi igazságszolgáltatás vezetôjeként már nyolcvannál is több 16-17. századi boszorkányítéletet megsemmisített, Duncan esetében viszont maradt az aláírásokkal megtámogatott, a kormányhoz címzett petíció, mert a legfelsôbb bíróság ítéletérôl van szó, amelyet csak az uralkodó helyezhet hatályon kívül a kormány kezdeményezésére.

Így végül a rendkívül felvilágosultnak és modernnek tartott brit uralkodóház is elismerheti, amit Magyarországon már Könyves Kálmán óta tud mindenki: "Boszorkányok pedig nincsenek."

A háborúpárti amerikai politikusokhoz hasonló európai "héják" addig-addig nyüslettek- nyüzsgölôdtek, amíg sikerült egymásnak ugrasztaniuk országokat és népeket. Mire hozzálátott a szarajevói büntetôbíróság az elhíresült trónörökös-gyilkosság körülményeinek a kivizsgálásához, Szerbiában réges-rég eldördültek az ágyúk. Vilmos német császár azzal a nyilatkozattal biztatta 1914 nyarán állig fölfegyverzett katonáit, hogy "Mire a falevelek lehullanak, otthon lesztek, szeretteitek körében – gyôztesen!" Csak azt felejtette el hozzátenni, hogy melyik év ôszére gondolt, számolva a villámháborús terv kudarcának lehetôségével.

Tessenek szemügyre venni az alábbi képet. A manapság gyártott városi autócskákból kettô is elférne azon a helyen, amit egy ilyen terepszínû kóberes monstrum elfoglalt. Az 1910-es évek parancsnoki jármûveinek még elmaradhatatlan része volt a lovas hintóktól, bérkocsiktól tovább éltetett megoldás szerint kialakított hágcsó, mely a fel- és leszállást volt hivatott megkönnyíteni. Az ajtók mûködtetését ezzel szemben puritán egyszerûséggel oldották meg. Se kilincs, se fogantyú. A hátsó ajtó olykor a menetiránnyal szemben nyílt ki és csuklópántjai több ujjnyira kiálltak a kocsi oldalából. Az extra kényelmes bôrfotel, illetve kanapészerû ülések miatt a szerszámokat és egyéb kellékeket, tartozékokat az utastéren kívül, a kocsiszekrényre rögzített ládákba és dobozokba, rekeszekbe rejtették, mit sem törôdve az esztétikummal. Az is jellemzô volt abban az idôben, hogy a személygépkocsik síküveg szélvédôjét néhány csavarlazító és megszorító kézmozdulattal a kívánt dôlési szögbe lehetett állítani, vagy egyszerûen ráfektetni vízszintesen a motorháztetôre. A fénykép láttán fölösleges hangsúlyoznunk, miszerint a kocsi erôforrásának életre keltése nem a gyújtáskulccsal, nem is gombnyomásra, még kevésbé elektronikus indítókártyával történt, hanem erélyes kurblizással.

Ugyanakkor – holott viharos idôkre emlékezünk – nem feltételezhetjük, hogy a konstruktôrök sokat tettek az autóban ülôk biztonságának megóvásáért. Milyen páncélozásról és milyen golyó- vagy repeszálló ablakról beszélhetünk egy olyan nyitott jármû esetén, amelyben legfönnebb a napsütéstôl, az esôtôl vagy havazástól óvhatta meg a felhúzható vászontetô rangos utasait?

Jelen esetben a rangok nemhogy hiányoztak volna, de igen magasak is valának. A Budapesten 1916 novemberében megjelent Érdekes Újság a következôképpen tárta olvasói elé a mellékelt illusztrációt: "Nemrég ünnepelték meg a fronton, hol török csapatok is küzdenek, kétesztendôs évfordulóját annak, hogy az ozmán birodalom a központi hatalmakhoz csatlakozott és beavatkozott a háborúba. A török szövetség a régi barátság jussán is rokonszenves nekünk, nagyra becsüljük a törökök vitézségét és erényeit…" Hát igen, tehetnénk hozzá, három évszázadon át volt szerencsénk fürödni az oszmán barátság és szeretet minden gyönyörûségében. De hát olyan körülmények között, amikor a muszka a Fekete-tenger kapujának számító Boszporusz-szoros birtoklására törekedett, más hadszínterekrôl nem is beszélve, reményt keltett a "testvéri" segítség.

Ami nem kevésbé érdekes: ebben az autóban Enver pasa Mackensen tábornok társaságában látható (?) – a hátsó ülésen. Enver pasát 1914 januárjában hadügyminiszterré, majd vezérkari fônökké nevezték ki. A világháború alatt ô volt a török hadsereg és hadvezetés éltetô szelleme. Az összeomlás után elmenekült, távollétében halálra ítélték az ex helyettes generalissimust. 1922-ben Turkesztánban tûnt fel, a szovjet bolsevistaellenes felkelés vezetôje volt, s az egyik ütközetben elesett.

Mackensen August német tábornagy (felsô kép) 1915- ben az orosz arcvonalon Galícia felszabadításáért, késôbb Szerbia, majd hazánk ellen döntô eredményû hadmûveleteket vezetett. 1918-ban az erôszakkal meghódított Románia katonai kormányzója volt. Az összeomláskor az antant (így ejtik ki a szövetséget jelentô francia entente szót) hadserege elfogta és a görögországi Szalonikibe internálta, de onnan 1919-ben visszakerült Németországba.

Ajtay László

Nagy Noémi Konstancán született ugyan, de szülei nyárádszeredaiak. Amikor édesapját 1968- ban elbocsátották a hadseregtôl, nem sokkal születése után, a család hazaköltözött. Noémi az iskolai tanulmányait Nyárádszeredában végezte. 1983-ban érettségizett a mezôgazdasági szaklíceumban. 1984-ben sikeresen felvételizett a Bukaresti Egyetem biokémia karára 1989-ben ötödéves hallgatóként biotechnológiában és immunológiában is szakosodott. Az egyetem után a calafati bioszintézis gyárban dolgozott, ahol takarmányfermentáló baktériumokat tenyésztettek. Eredményes munkájának köszönhetôen 1991-ben a Román Akadémia marosvásárhelyi orvostudományi fiókegységénél dr. Buksa Kálmán kutatócsoportjához került, ahol a vércukorszint megállapításához szükséges újabb módszerekkel kísérleteztek. Sokáig kellett állni a kutatómunkával, hiszen tevékenységüket annyira nem támogatták, hogy még a különbözô reagensek vásárlására sem volt pénz. Dr. Bérczes Judit kapcsolatainak köszönhetôen beajánlotta Noémit a stockholmi Karolinska Egyetem tumorbiológiai intézetében dolgozó dr. Vánky Farkasnak, s így lehetôsége nyílt, hogy egyéves ösztöndíjjal Svédországban gyarapítsa tudását. Noémi 1995. október 30-án érkezett a svéd fôvárosba. Azóta ott dolgozik. Azt a P50-es fehérjét vizsgálja, amelyiknek a tudósok szerint igen nagy szerepe van a sejtek immunválaszában. Ha ennek "viselkedését" a beteg sejtben sikerül megfejteniük, akkor Noémi munkájának eredményét világszinten alkalmazhatják a rákbetegség gyógyításában. Nem nagy dolog – véli a biokémikus, hiszen a Karolinska Egyetem mikro- és tumorbiológiai intézetében több mint 400, a világ minden tájáról ide érkezett tudós, egyetemi hallgató dolgozik. Noémi kutatási területérôl több szakdolgozatot, cikket közölt már, amelyet referenciaként bárhol elismernek. Kutatásairól tartott már elôadást Amerikában, Ausztráliában, Kanadában, Németországban. Decemberben pedig megvédte a doktori disszertációját.

Tudományos munkáját pályázatok révén finanszírozzák. Ha egy cégnél dolgozna, sokkal többet keresne, mint az intézetben viszont szereti ezt a munkát. Bár gyakran hazavágyik, vissza nem jönne, mert a tudásával itt nincs mit kezdenie.

(vajda)

A nôk elnézôbben bírálják el azokat a férfiakat, akiket más nôk vonzónak találnak – állapították meg skót tudósok.

Ben Jones skót pszichológus, az aberdeeni egyetem kutatója arról számolt be a Brit Királyi Társaság folyóiratában, hogy nôk ugyanazokat a férfiképeket vonzóbbnak találják, ha egy mellé tett fényképrôl nô mosolyog rájuk.

Az állatvilágban már dokumentáltak ilyen eseteket, leírták, hogy a nôstény fürjek, pintyek vagy az akváriumi guppy halak elôszeretettel adják össze magukat olyan hímekkel, amelyeket más nôstényekkel is láttak párzani.

Evolúciós szempontból kifizetôdô lehet lekopírozott párválasztás. Ha nehéz kiválasztani a legjobb nyersanyagot, vagy túl sok idôbe és energiába telik, van értelme azt az egyedet választani, amelyik másutt már bizonyított.

Bár az emberi párválasztásnál is felléphetnek nehézségek, eddig nem bizonyították, hogy a nôk is mások feje után mennek.

Ben Jones munkatársaival 28 nônek és 28 férfinak férfifénykép-párokat mutatott, és kérték, hogy értékeljék, mennyire találják ôket vonzónak. A fotókat már elôzôleg rangsorolták, és 40 nô nagyjából egyformán vonzónak találta ôket. Ezután a két férfi kép közé egy profilból mutatott nôi képet tettek, aki az egyik férfi fényképe felé fordulva mosolygott.

Az újabb megkérdezések során a nôk vonzóbbnak találták azokat az arcokat, akikre rámosolyogtak és kevésbé vonzónak, akik láthatólag nem váltottak ki ilyen reakciót.

A férfiak pontosan fordítva látták a dolgot, jóval kevésbé találták vonzónak azokat, akikre rámosolyogtak a nôk, a kutatók szerint azért, mert az azonos nemûek közötti versengés természetes ellenszenvet vált ki a sikeres versenytársakkal szemben – olvasható a New Scientist angol tudományos folyóirat honlapján.

A Marosvásárhelyi Református Kollégium neves tanárai mûködésének sorát, az 1932–33-as tanévben egy fiatal tanár, Kiss Pál folytatta, akinek tevékenysége a történelem és a földrajz oktatása keretén belül a mûvészetek történetének és alkotóinak ismertetésében nyilvánult meg. Mûvészettörténeti oktatása érthetô, mert ô maga is alkotómûvész volt, elôadásai, ismertetô írásai cáfolatlanul elfogadhatók.

Kiss Pál 1911. július 27-én született Marosvásárhelyen. Iskolai tanulmányait a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban kezdte el, s mint kitûnô elômenetelû tanuló, az 1927–28. évi román érettségi vizsgára jelentkezett, a húsz kollégiumi tanulóból sikerrel vizsgázott nyolc maturandus között volt. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron a történelem- és földrajztanári szakon 1932-ben summa cum laude eredménnyel végezte.

Tanári mûködését a marosvásárhelyi kollégiumban kezdte el, s az 1932–33- as tanévnyitó ünnepség után az I. B osztályba beiratkozott tanulókkal ismerkedett meg. Attól a naptól nyolc éven át tanára és osztályfônöke volt jelen sorok írójának. Mint hálás tanítvány, majd közös érdekû szellemi barátja vállalkoztam az ismertetô írására.

Kiss Pál nem elégedett meg a kötelezô tananyag ismertetésével, hanem minden órán a tananyaghoz kapcsolódó képzômûvészeti ismeretekkel bôvítette magyarázatait. Még az osztályfônöki órákon is képzômûvészeti reprodukciók bemutatásával kedveltette meg tanítványaival a mûvészeteket. Ismertetô elôadásain szabadegyetemi módszerrel beszélt, a mûvészetek szeretetére nevelte tanítványait, hallgatóit. Mint kezdô tanár a kollégiumi bentlakás felügyelô tanára volt.

Lakószobáját a második emeleten mûteremként használta. Tanári mûködésével párhuzamosan az iskola ifjúsági könyvtárát is vezette, tanítványait a könyv szeretetére és használatára nevelte. 1941-ben nôsült meg, leánya, Kiss Réka, 1942-ben született.

Az 1943. év elején jelent meg a Marosvásárhely és a Közmûvelôdési ház képtárának magyar értékei címû két kisméretû kötete. 1943-ban jelent meg díszes kötésû könyve, Marosvásárhely története címmel. Az 1944. évi államváltozáskor köteteit elkobozták s tanári mûködését Budapesten folytathatta.

1945-tôl 51-ig a budapesti Lónyai utcai gimnáziumban, majd 1951–1976 között a Képzô- és Iparmûvészeti Gimnáziumban a történelmet és a mûvészetek történelmét oktatta. 1951–1955 között a képzômûvészeti fôiskolán is oktatott. 1946-ban summa cum laude eredménnyel szerezte meg a mûvészettörténész doktori címet. 1946-tól kezdve mûvészettörténeti írásait M (Marosvásárhely) elônévvel jegyezte. Mûvészettörténeti óráinak sikere érdekében fehér-fekete, illetve színes diapozitív képek vetítésével keltette fel a tanulók érdeklôdését. Elôadásai érdekfeszítôek voltak, módszeresen lényegretörôek, a tanulók és a hallgatóság képességét szem elôtt tartva. Barátságos természete és mosolya kedveltté tette hallgatói elôtt. Magyarázatai során fontosnak tartotta a tárgyalt korszak történelmi, tudományos, irodalmi és zenei életének rövid ismertetését is tudósítani. Budapesti tanítványaival tanulmányúton Bécsben, Csehországban járt, egyénileg a Szovjetunióban, Olaszországban, Jugoszláviában volt, s mindenhol diapozitív felvételekkel gazdagította szemléltetô anyagát.

Meghívottként mûvészettörténeti elôadásokat tartott különbözô intézmények, könyvtárak elôadótermeiben, a József Attila Szabadegyetemen Budapesten és vidéken (Szeged, Sopron, Gyôr, Kalocsa, Baja, Miskolc stb.). A Magyar Rádió Szabadegyeteme mûsora keretében éveken át elôadásokat tartott az erdélyi székely mûvészekrôl. Hasonlóképpen elôadásokat tartott a Pedagógus Szakszervezetnél, a Rajzpedagógusok Munkaközösségében, a Kossuth Klubban, a Nyugdíjasok Klubjában, vidéki kultúrotthonokban.

Ismeretterjesztô elôadásainak és nyomtatásban megjelent írásainak anyagát nagyrészt – az erdélyi képzômûvészek életérôl, alkotásairól – könyvtárak, múzeumok és magángyûjtemények felkutatása révén gyûjtötte össze. Fáradhatatlanul tanulmányozta és szakértelemmel véleményezte a tárgykörébe tartozó anyagot és megjelent köteteivel gazdagította az egyetemes magyar mûvészettörténet irodalmát. Tanulmányai jelentek meg a Mûvészet, a Látóhatár, a Forrás és a Rajztanítás címû folyóiratokban. A Velasquez és Repin mûvészetérôl címû kötete a Mûvelt Nép könyvkiadónál 1933-ban látott napvilágot, mely bizonyítja, hogy M. Kiss Pál nemcsak a magyar, hanem az egyetemes mûvészettörténettel is foglalkozott. Számos ismertetô cikket tett közzé Marosvásárhely mûemlékeirôl, valamint az erdélyi magyar festôkrôl és kiállításaikról. (Dósa Géza, Boér Márton, Szabó János, Vida Árpád, Bikfalvi Koréh Zsigmond, Nagy István, Nagy Imre, Gy. Szabó Béla, Berde Amál, Gámentzi Zoltán, Karácsony János, Ferencz Júlia).

Sok kiállítást rendezett Budapesten, azok katalógusaiba bevezetô ismertetôt írt a kiállító mûvészekrôl. Sok kiállítás megnyitására és tárlatvezetésre kérték fel Budapesten és vidéki városokban, a sajtó útján is beszámolt a kiállításokról. Az országos jellegû Mûvészettörténeti Értesítôben jelentek meg ismertetô írásai. A Forrás mûvészeti rovatában 1974-ben jelent meg Nagy István-portrék címû tanulmánya, képmellékletekkel. Az 1979-ben megjelent, a Mûvészetekrôl mindenkinek címû kötetében áttekinthetôen mutatja be az ôskortól napjainkig a mûvészetek nagy korszakait, stílusait. Az 1990-ben megjelent, az Erdélyi magyar mûvészek a XVIII–XX. században címû nagy kötetében foglalta össze az alig ismert, vagy méltatlanul elfelejtett magyar festôk és szobrászok életrajzi adatait és mûvészeti alkotásait. Kötetében két erdélyi tudósról (Bolyai Farkas, Kôrösi Csoma Sándor) írt ismertetôt.

M. Kiss Pál több száz mûvészettörténeti cikke tájékozódást ad a képzô-, ipari- és építômûvészet, az irodalom és a zenemûvészet témavilágából. Több mint három évtizeden át tanította a mûvészetek történetét, a mûvészi alkotások értékelését. Társszerzôként írt a Mûvészeti Lexikon I–IV. köteteiben is. Saját grafikai és festészeti munkáiról keveset írt, beszélt. Gulyás Károly, a kollégium rajztanára volt tanítványainak 1902–1932-es évek iskolai kiállításain 1932-ben Kiss Pál Virágok címû akvarelljét mutatta be.

Hálás tanítványai (képzô- mûvészek) elismerô szavakkal számoltak be tanáruk mûvészettörténeti elôadásairól, mint mondták, "a mûvészet szeretetére egy egész országot tanított". Elôadásaival igazolta, mint mondta: "munkám és magánéletem a mûvészet". 1991-ben Budapesten az Építôk Mûszaki Klubjában, egykori tanítványainak kiállításán Kiss Pál egyik festménye is látható volt. 1994-ben pedig a Pataky Galériában Erdélyi táj címû akvarelljét állították ki. M. Kiss Pál, Marosvásárhelyen és Budapesten mûködött tanár magatartása és mosolya szerény volt, félszegen fogadta az elismerô szavakat. 1990 után évente jött haza családjához Marosvásárhelyre. M. Kiss Pál 2002-ben Budapesten halt meg, a marosvásárhelyi református temetôben alussza örök álmát.

M. Kiss Pál kitüntetései:

1995-ben Munka Érdemjegy, bronz fokozat

1957-ben az Oktatásügy kiváló dolgozója

1977-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérem

1978-ban kitüntetô oklevél a T.I.T. országos elnökségétôl

2002-ben post mortem a Marosvásárhelyi Református Kollégium, a Bolyai Elméleti Líceum és az Öregdiákok Köre Érdemlevél aranyfokozatával tüntette ki. Most, mikor visszaemlékeztem volt tanárom óráira, a több mint ötvenéves baráti kapcsolatra, mûvészettörténeti munkásságára, igyekeztem összefoglalni oktatói munkásságát, ismertetni szellemi egyéniségét.

Keresztes Gyula

Nem túl magas, reménytelenül sovány, bajuszos, pedáns, szolgálatkész alapító tagként bukkant fel a marosvásárhelyi Székely Színházban. Akár alabárdosként feszített, akár népség, katonaság között nyüzsgött a színpadon, sohasem hozott szégyent az örökös segédszínész státusára, még akkor sem, amikor egyszer komolyabb színpadi feladatként a megadott végszóra egy pohár vizet kellett a színre vinnie …

Történt egyszer, hogy a bal elsô bejáratnál várakozott a pohár vízzel és tálcával, mélyen koncentrálva várta az ügyelô intését, közben a feszült figyelem- összpontosítás, meg a szöveg mormolása mellett, ami így hangzott: "Uram, parancsoljon, itt a pohár víz", észre sem vette, hogy a háta mögöt, az egyik heccmester mûszaki haver a lábánál két számmal nagyobb papucsának a végét két hatalmas fogantyús facsavarral a padlóhoz rögzítette. Elérkezett a várva- várt pillanat: tálca a vízzel jobb kézben, asztalkendô bal kézben, Ferike mereven elôredôl, végszó, intés és … indulás…

A segédszínész teste lódul, a lába csak ezután szakad ki a papucsból, minek következtében a tálca poharastól a színpad túlsó felébe repül, míg barátunk hason landol a fotel elôtt, s kétségbeesetten, rémült arccal bámult az ég felé. Tarr László megmentette a helyzetet:

– Na, pajtás, megjöttél a vízzel?

A nézôtéren kitört a nevetés, hatalmas taps, függöny…

*

Az egyik nyilvános szilveszteri mûsorban rendezô barátom, Tarr László a Mi, férfiak, tudunk vásárolni címû kabarétréfámban mindenáron szerepeltetni szerette volna – legalább egy mondat erejéig – Bedô Ferit. Addig kapacitált, hogy végül beírtam a jelenetbe egy egyetlen mondatos szerepet: – Kérek egy prériegér színû sapkát. Ennyi volt az egész szerep. Leírta egy lapra, majd buzgón ismételgette, és közben testbeszéddel megjátszta szerepét, akár egy megszállott állami díjas népmûvész. Mikor elkészült, Tarr Laci a bebeszélô mikrofonon beszólt a nézôkkel megtelt nagy stúdióba:

– Bedô mûvész urat kérem a mikrofon elé… A közönség néma csendben figyelt, amíg Bedô Ferike félrebillentett fejjel, kimért léptekkel a mikrofon elé ért, átszellemülten még egy utolsót köhintett és várta a jelt, amire elkezdhette a szöveget. Intés, Bedô mûvész megvárta Csorba András végszavát.

– Mit parancsol a kedves vevô elvtárs ?

– Kérnék egy pér… préát… bocsánat a bakiért, kissé deprimálódtam… ha lehetne, vegyük elölrôl, Andris, kérem a végszót…

A negyedik nekifutásra nagy nehezen kimondta a préri szót, de az egér helyett már azt mondta, hogy egrér, s miután valahogy kinyögte a prériegér szót, elrontotta a sapkánál, mert úgy belejött a sok r betûbe, hogy a sapkából is srapkát csinált. Miután már az egész társulat kórusban tanította Bedô mûvész urat a szövegre, egyszer csak hirtelen, egy szuszra kibökte a teljes szöveget. Utána mély csend, se taps, se kacaj, végre sikerült… Ezután a hangfelvétel- készítô operatôr lépett színre. Elnézést kért: a magnó felvevôfeje nem rögzített semmit, intésre ismételjük meg a felvételt… Örömünkre, már a második nekifutásra sikerült a szöveg. Csak az újrahallgatásnál vettem észre, hogy a sikeres szövegben is hibát ejtett Ferike, mivel nem azt mondta, hogy kérek egy prériegér színû sapkát, hanem a mondatba belecsempészett egy fölösleges t, betût, ilyenformán azt mondta, hogy kérek egy prériegér SZINTÛ sapkát… Szerencsére utólag egy egyszerû ollónyisszantással a t betût sikerült eltávolítani a felvételbôl.

Akkoriban kialakítottam egy összeszokott rádiószínházi együttest, amelybôl sosem hiányzott Tóth Tamás, Gyarmati Pityu, Magyari Gerô, Ferenczy István, Mózes Erzsébet, alias Mojszi, Csorba András, Borbáth Oti, Biluska Annamária, Bács Feri, Nagy Jóska és még alkalmanként mások. Annyira ragaszkodtak Bedô mûvész úr közremûködéséhez, hogy az én tudtom és beleegyezésem nélkül, minden felvételre magukkal cipelték a néma statisztát.

– Pajtikám – kunyerált Laci barátom –, írjál már be legalább egy kutyaugatást vagy kakaskukorékolást valamelyik szövegbe, hogy egypár lejjel a kicsi Bedô Ferike is felkerülhessen a fizetési listára.

– És ha azt is elrontja ?

– Akkor ugatok én, vagy kukorékolok helyette, hadd legyen meg a csórónak a sikerélménye meg az a fél deci vodkája, nem beszélve arról, hogy a mûsor végén bemondjuk a nevét is. A felesége sikítani fog örömében. Ugye, megérted, haver?

Hát persze hogy értettem…

Csifó János

Ezen a hétvégen és hétfôn mindenütt, ahol magyarok élnek, megemlékeznek a Himnusz születésnapjáról. Az anyaország mellett talán Erdélyben zajlik a legtöbb esemény a január 22-i évfordulóhoz kapcsolódóan. Irodalmi estek, versmûsorok, színházi elôadások, hangversenyek, kiállítások és más megnyilvánulások közönsége elôtt méltatják Kölcsey Erkel Ferenc által megzenésített költeményének jelentôségét, ünneplik a magyar kultúra napját, amely 1989 óta lett az összmagyarság fontos dátuma. Amint már többször is hírt adtunk róla, Marosvásárhelyen vasárnap délután 5 órakor Gyôrffy András, Gyôrffy Zsolt és Szabó Elôd fellépésével, Farkas Ernô közremûködésével rendez az EMKE megyei szervezete verses-zenés elôadást a Kultúrpalota kistermében. Hétfôn a 7-es Számú Általános Iskola tanulói, tanárai tartják tisztelgô mûsorukat a himnusz születésének 184. évfordulója alkalmából.

Sütô András posztumusz a Magyar Kultúra Lovagja

A Magyar Kultúra Napján adják át a Magyar Kultúra Lovagja elismerést azoknak a hazai és határon túli személyiségeknek, akiket a magyar és az egyetemes kultúra ápolása, fejlesztése terén huzamos idôn át kifejtett önzetlen, lovagias tevékenységük elismeréseképpen társadalmi szervezetek, önkormányzatok, civil közösségek jelöltek a címre. E rangos elismerést a Falvak Kultúrájáért Alapítvány hívta életre 1998-ban. A cím átadására a XI. Magyar Kultúra Napja gála keretében a budapesti Stefánia Palotában kerül sor. A kitüntetettek oklevelet, ezüst kitûzôt és érmet kapnak, nevüket bejegyzik a Magyar Kultúra Lovagjai Aranykönyvébe. Az ünnepélyességet ez évben is emeli a Szent Korona jelenléte, mely mellett a történelmi korok katonái állnak díszôrséget. Az eseményre 12 országból várnak vendégeket. A Norvég Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és Ukrajna magyarországi nagykövete is megtiszteli jelenlétével a rendezvényt. A Magyar Kultúra Napja gála a multikulturális Európai Unió példaértékû eseménye, mely megmutatja, hogy ünnepelheti egy nemzet a kultúráját úgy, hogy abban más nemzetek képviselôi is részt vesznek. A gála hazai díszvendég települése Szabadbattyán a Sárrét, külföldi díszvendége a kárpátaljai Rahó a Tisza forrásvidékének kultúráját mutatja be.

A 2006. évi kitüntetettek között erdélyiek is vannak. Az ô nevüket soroljuk most föl: posztumusz a Magyar Kultúra Lovagja: Sütô András író (Marosvásárhely), Magyar Kultúra Lovagja: Both Aranka tanárnô, táncoktató (Székelyudvarhely), Szôcs Lajos tanító, helytörténész (Korond) .

"Torkod remegve és ujjongva sírja,

Hogy líra – líra – líra – líra – líra!"

(Áprily Lajos)

Van úgy, hogy már a puszta szó szabadság:

Igézet, ír, megenyhít átkokat,

S különb a játék, mint a kózsa vadság,

Ha szenvedés, veszett hit látogat,

S kimondható a lázas mondhatatlant

S belakható a vers is, bármit ád,

Mert benne minden elbolyong lakatlan,

De lelke zenget Áprilyt, Dsidát –

Ô tudta ezt … Érezte, néha áthoz

A test határán egy-egy hírt a hang:

Rendet teremt, s nem úr a néma káosz,

Ha szól a titkon mélybe hullt harang,

S ha hangja feltör, évek fénykörében

Sötéten árad szét erôs remény,

S miképp egy angyal – sérthetô, törékeny,

S miképp egy asszony – büszke, kôkemény.

Kovács András Ferenc

100 éve született Vásárhelyi Z(iegler) Emil

A két világháború közötti romániai magyar irodalom több mint félszáz képviselôje kapott meghívást Kemény Jánostól a vécsi találkozókra. Legtöbbjük ismert a nagyközönség számára, de van olyan is, aki a második világháború után eltûn