Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Nyugodt lélekkel vonhatunk egyféle értelemben párhuzamot a történelembe napkirályként bevonult néhai francia uralkodó, és a mai román politika tengerén kapitánykodó tengerész között.

Igaz ugyan, hogy kapitányunk azt még épp nem mondta, mint XIV. Lajos, hogy "az állam én vagyok", de nem áll távol a neves koronás államfô abszolutista felfogásától, amit a minap is bizonyított azt kijelentve, meggyôzôdése hogy az igazságügyi miniszternek a feddhetetlenségi ügynökség létrehozását célzó törvénykezdeményezése megkapja a parlament jóváhagyását. Csipetnyi humorral közelítve a dologhoz azt is mondhatnánk, viharedzett tengerészhez illôen elnökünk elôre érzékeli a politika tengerének széljárását, és tudni véli hogy az inkriminált törvénytervezet ellenzôi kisebbségbe kerülnek a törvényhozásban. És hogy honnan tudhatja? Hát ô forgatja a szélmalmot a háttérben.

Komolyra fordítva a szót, a már sok vihart kiváltott feddhetetlenségi törvénytervezet elvileg a korrupcióellenes harcot szolgálja, gyakorlatilag viszont rendôrállami eszközök szinte korlátlan használatára is lehetôséget adó csaknem tökéletes harceszköz a hatalmi harcokban az ellenfelek lejáratásához. És a gyakorlat fényesen bizonyította már sokszor az utóbbi években, hogy szép hazánkban a korrupció elleni fellépés jelszavával legtöbbször a politikai riválisokat igyekeznek harcképtelenné tenni a hatalmat éppen birtoklók. Mert az ô hátukon is hiába keresnénk angyalszárnyakat.

Tôlünk nyugatabbra szocializálódott európaiak számára nehezen emészthetô a korrupciónak az a foka, amely nálunk szinte együtt jár az élettel, és amit teljesen kiirtani belátható idôn belül lehetetlennek tûnik. Nyugati szemmel valószínûleg az a határvonal sem tûnik átjárhatónak, ami egy ilyen törvény tiszteletre méltó szelleme, és gátlástalan felhasználása között húzódik. Ha ismernék az itteni valóságot, akkor a brüsszeli illetékesek sem támogatnák ezt a törvényt a feddhetetlenségére már néhány alkalommal rácáfolt kezdeményezô elképzelte formájában, mert erkölcsi értékrendjükkel nem egyeztethetô össze a hatalmi harcnak az a mûfaja, melyet a Dâmbovita partján gyakorolnak.

Kapitányunk pontosan azért halászik nemes jelszavak csalétkével a zavarosban, mivel jól ráérzett, hogyan lehet európai fûszerrel tálalni a balkáni fogásokat. Már új európai idôszámításunk elsô napjaiban is tett hasonlót a szólásszabadság ellen súlyosan vétô kultusztörvény elfogadásával is. Nagy kérdés, hogy mi tudná felnyitni a jóhiszemû törvényalkotásban és erkölcsben hivô európaiak szemét arra, hogy a konszolidált demokráciák klubjának is számító államszövetségbe frissen csatlakozott országunkban a demokrácia lélekvesztôjének egyik meglékelôje éppen a kapitány, aki európai zászló helyett idôrôl idôre kalózlobogót von az árbocra.

Valóságos rohammal kell szembenézniük ezekben a napokban a Megyei Lakosság-nyilvántartó Hivatal személyazonossági iratokat kibocsátó részlege alkalmazottainak: a személyazonossági kártya kibocsátását naponta átlagban 130-150 személy igényli. A hivatal vezetése emiatt úgy döntött, csütörtöktôl sorszám alapján fogadják az ügyfeleket. Útlevelet viszont feleannyian igényeltek az idei év elsô 10 napjában, mint tavaly ugyanebben a periódusban.

Románia EU-csatlakozása a külföldre való utazás feltételeinek egyszerûsödését is magával hozta, ami azt jelenti, hogy a román – és immár uniós – állampolgárok az EU- tagállamokba személyazonossági kártyával vagy útlevéllel utazhatnak. A marosvásárhelyi Transilvania repülôtéri határôrség vezetôje, Sand Aurel megkeresésünkre azonban elmondta, hogy a külföldi utazásra vonatkozó új szabályozás szerint valóban elegendô a személyazonossági kártya felmutatása a határátkelôknél, "de külföldre utazáskor azért egyelôre ajánlatos az útlevelet is magunkkal vinni". Elôfordulhat ugyanis, tette hozzá, hogy egyes uniós államoknak még nem sikerült beszerezniük a romániai személyazonossági kártya modelleit, ami azonban nem ok arra, hogy a kizárólag e dokumentummal utazó román állapolgárt emiatt visszatartsák. Ilyen esetben panaszt lehet emelni a szóban forgó határátkelôhely illetékeseinél és magyarázatot kérni a továbbutazás megakadályozásának okairól. "A román állampolgároknak ugyanolyan jogaik vannak, mint az unió más polgárainak. Az EU tagállamaiból érkezô állampolgárok személyi kártyával is beutazhatnak Romániába, ez a marosvásárhelyi repülôtéren is így történik, és ez a szabály vonatkozik az uniós országokba utazó román állampolgárokra is" – jelentette ki Sand Aurel, aki szerint a papírformaságok leegyszerûsödése semmiképpen nem jelenti azt, hogy nem szûrik ki a gyanús személyeket. "Erre megvannak a megfelelô eszközök, adatbázisok állnak rendelkezésünkre. Ha az országból kiutazó polgár személyi igazolványán szereplô adatok gyanúra adnak okot, a határôrnek joga van plusziratokat követelni, úgy mint gépkocsivezetôi jogosítvány, útlevél, munkahelyi igazolvány, amit ellenôriznek" – mondta. A marosvásárhelyi Transilvania repülôtéri határôrséghez naponta nagyszámú érdeklôdô telefonál az új kiutazási feltételek kapcsán. Az egyik leggyakrabban elôforduló kérdés: kötelezô-e felmutatni az egészségügyi biztosítást az országból való kilépéskor? Sand Aurel elmondta, hogy az egészségügyi biztosítás nem kötelezô, de mindenkinek saját érdeke, felelôssége ezt megkötni. A repülôtéri határôrség az EU-államokba utazó román állampolgártól kilépéskor csupán a személyi kártyát vagy az útlevelet, az utazási jegyet és a beszállásra jogosító iratokat (boarding pass) követeli. Nem kötelezô felmutatni egészségbiztosítást (még az EU-egészségbiztosítást sem), valutát és meghívót sem, útlevél pedig abban az esetben kötelezô, ha az utas olyan országba utazik, ahova vízum szükséges.

Az EU-csatlakozással megnôtt a "kereslet" a személyi kártyák iránt. Mivel útlevél helyett is elfogadják ezeket az uniós tagállamokba való belépéskor, akik nem rendelkeznek ezzel az igazoló irattal, most sürgôsen be szeretnék szerezni. A lakosság a napokban valósággal megrohamozta a lakosság-nyilvántartó hivatal személyikártya- kibocsátó részlegét. Chera Cristian, a részleg vezetôhelyettese elmondta, 50-60 százalékkal nôtt az igénylôk száma, a legtöbben a régi típusú személyazonossági igazolványt cserélik le kártyára. A "buletinek" ideje lejárt, és ha eddig nem sok figyelmet fordítottak ezek cseréjére, most változott a helyzet. Természetesen olyanok is vannak szép számmal, akik kénytelenek iratot cserélni, hiszen lejárt a személyazonossági igazolvány érvényességi ideje, vagy akik lakcímet változtatnak, esetleg elvesztették, vagy akiktôl ellopták a régi igazolványt és azok, akik a 14. évüket töltik be. Míg tavaly 22.000 személyi kártyát bocsátott ki a Megyei Lakosság-nyilvántartó Hivatal, idén, az elsô munkanapokban máris több mint 800-an adták be igénylô iratcsomóikat. Olyan munkanap is volt, amikor 150 kérést nyújtottak be – mondta Chera Cristian. Emiatt voltak kénytelenek bevezetni a sorszámot, és elôreláthatólag hosszú ideig ez a rendszer mûködik majd. Az ügyfeleknek az illeték kifizetésekor, a földszinti pénztárnál osztják ki a sorszámot, a kész kártya átvételéhez nem szükséges a sorszám. A hivatal vezetése úgy döntött, hogy kedden és csütörtökön a megszabottnál 1 órával korábban már fogadják az ügyfeleket.

Míg a személyi kártyákat igénylôk száma napról napra nô, az útlevélosztálynál csendesebb a helyzet. Ciobanu Dorin, a megyei útlevélosztály vezetôje elmondta, az év elsô 10 napján csupán 445 útlevélkérést nyújtottak be, ami megközelítôleg fele a tavalyi év hasonló idôszakában igényelt útiokmányoknak. Nagyon sokan csak érdeklôdnek az új kiutazási feltételekrôl. A sürgôsségi eljárással kérelmezett útleveleket – bár a törvény 3 napot ír elô – másnap már kibocsátják, ennek feltétele az 1 millió lejes sürgôsségi illeték kifizetése. Ciobanu Dorin hozzátette: várhatóan idén megjelenik az elektronikus, speciális azonosító mikrocsippel ellátott útlevél, de még nem tudni pontosan, mikor. A jelenleg érvényben levô útleveleket csak akkor kell kicserélni, ha lejár az érvényességük (az EU-államok viszont megkövetelik, hogy az érvényesség lejárta elôtt 6 hónappal megtörténjen a dokumentumcsere) – tette hozzá Ciobanu. Tavaly a megyei útlevélosztály 42.939 útlevelet bocsátott ki.

Az RMDSZ idei prioritásai a március elején Aradon sorra kerülô kongresszus, illetve a május 13-án esedékes európai parlamenti választásokra való felkészülés. Ha eddig kihívás volt az uniós csatlakozásra való felkészülés, most a belépést követôen az EU-tagságnak való megfelelés jelent igazán provokációt, fôleg, mert az unió esélyt kínál a strukturális alapokkal, de ehhez növelni kell az ország befogadóképességét. Ezért készítettek év eleji leltárt a tegnap tartott Területi Egyeztetô Tanács ülésén, nyilatkozta sajtótájékoztatón Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke.

A kongresszus legfontosabb feladatának az RMDSZ Programjának és Alapszabályzatának a módosítását nevezte, hiszen úgy kell megszervezni a szövetséget, hogy egyaránt állni tudja a sarat az itthoni provokációkkal szemben, ugyanakkor megfeleljen a brüsszeli elvárásoknak is. Ezekrôl tárgyaltak a területi elnökökkel, és mint mondta, körvonalazódnak a módosítások. Az elnök szerint a Szövetségi Képviselôk Tanácsa megfelelôképpen mûködött, s továbbra is ez a fórum hozza meg a politikai döntéseket, ezzel szemben a Szövetségi Egyeztetô Tanácsot újra kell gondolni, s helyette inkább Kulturális Autonómiatanácsot kell létrehozni. Ugyancsak változtatni kell az Operatív Tanács mûködésén, amely eddig esetlegesen, a szükségek függvényében ült össze. A területi elnökök javaslata az volt, hogy havonta hívják össze. A bizottságok ma ülnek össze Kolozsváron.

Markó elmondta, hogy a kongresszus elôkészítésével párhuzamosan készülnek az EP-választásokra, amelyre május 13-án kerül sor. Hétfô, január 15. a jelölések határideje. Újságírói kérdésre válaszolva jelentette ki, hogy nem szimbolikus jelöltekre, nem húzóemberekre van szükség, hanem olyan fiatal politikusokra, akik Brüsszelben akarnak és tudnak dolgozni. A jelölés egyetlen feltétele, hogy az illetô RMDSZ-tag legyen. A választáson részt venni óhajtó politikai pártoknak 200 ezer aláírást kell összegyûjteniük március 13-ig. A kampány 30 napos lesz. Eddig 7-8 személy jelentette be az EP-választásokon való indulási szándékát, közöttük Kóródi Attila államtitkár és Winkler Gyula megbízott miniszter. A Népújság kérdésére mondta, hogy tekintettel az eddigi parlamenti választások eredményeire, a szövetség két EP-mandátumra számít.

A csatlakozás utáni program módosító javaslatain az RMDSZ-politikusok még dolgoznak. A Népújság felvetésére, miszerint Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök azzal vádolta a koalíciós partnereket, hogy máig sem adták le a módosító javaslataikat, holott a PNL két hónapja elküldte nekik a tervezetet, Markó kijelentette: a programtervezetet december végén kapták meg. Szintén a Népújság kérdésére, hogy nincs-e összeférhetetlenség a miniszteri funkció és a privatizációs bizottsági tagság között, az RMDSZ azt válaszolta: "Szigorú törvényeket hozunk, de mindegyikükben ott van a kiskapu". Itt is meg lehet találni azt a bizonyos kiskaput.

Környezetvédelmi számvetés

Maros megye eddig teljesítette az Európai Unióval való csatlakozási tárgyalásokon leszögezett környezetvédelmi feltételeket, betartva azokat a határidôket, amelyeket megadtak egyes környezetkárosító tevékenységek felszámolásáért – hangzott el a Megyei Környezetvédelmi Ügynökség csütörtöki sajtótájékoztatóján, ahol Stefanescu Danut fôfelügyelô, Gabriela Boca, a monitorizálási osztály vezetôje, valamint Corneliu Botez, az uniós programok gyakorlatba ültetéséért felelôs felügyelô és Viorica Nistor, az engedélyeket kibocsátó osztályvezetô jelenlétében az említett témakör mellett a 2006-os tevékenységrôl is beszámolt.

A fôfelügyelô elmondta, december 31-ig be kellett zárni az összes veszélyes, elsôsorban kórházi hulladékégetô kemencét. Megszüntették a segesvári, szászrégeni, ludasi és dicsôszentmártoni krematóriumot, csak a megyei kórház mellett mûködik egy ilyen égetô a megyében. Szintén bezárták a ludasi cukorgyár és az Aquaserv vállalat ülepítôit. Mi több, a marosvásárhelyi Azomures Rt. is 2007. január 9-tôl egy új, korszerû ülepítôben tárolja az ipari hulladékot, a korábbi – a környezetvédelmi elôírásoknak meg nem felelô – 32 hektáros helyett. A vegyi kombinát 2015-ig kell alkalmazza a környezetvédelmi programot, eddig a beruházásokkal az ütemtervnek megfelelôen haladtak. A megye mindmáig legnagyobb ökológiai gondja a dicsôszentmártoni Bicapa Rt. A bikromátgyár meddôhányója ugyanis, fôleg esôzésekkor, szennyezi a Kis-Küküllôt. Az állami vállalat a csôd szélén áll. A tulajdonos, az Állami Vagyonkezelô Ügynökség nem vállalja a beruházást, magáncégek nem jelentkeztek az egység privatizálására, s mindeddig senki nem hajlandó több millió eurót befektetni a meddôhányó környezetkímélô lezárására. A cég gazdasági gondjaira jellemzô, hogy a napokban a prefektúra közbenjárásának köszönhetôen szolgáltatnak újra áramot. A területet átvehetné a polgármesteri hivatal is, azonban az önkormányzat csak pályázatok által finanszírozhatja az ökológiai rekonstrukciós munkálatot. A végleges megoldás még várat magára – mondta a fôfelügyelô.

Megyénkben 32 olyan cég/berendezés van, amely légszennyezô vegyi anyagokat bocsát ki. Ezeket is ellenôrizték, közülük csak hármat nem engedélyeztek, további 10-et pedig 2004. október 31-ig kell felszerelni szûrôberendezésekkel. 38 benzintöltô állomás, illetve kôolajszármazékokat szállító gépkocsik, konténerek szennyezô hatását is vizsgálták. Ezek közül 6 nem felelt meg az elvárásoknak, január 31-ig a cégvezetôk ki kell küszöböljék a hiányosságokat, 4 töltôállomást pedig bezárattak. A megyében 20 olyan – leginkább a tégla- és az üveggyártásban használt – berendezést mûködtetnek nagy cégek, amelyek többrendbéli szennyezést okoznak. Január elseje után 11 megkapta a környezetvédelmi engedélyt. A segesvári Siceram téglagyár 2009-ig, a dicsôszentmártoni hasonló tevékenységû Cars Rt. 2013-ig, a Stimet üveggyár 2015-ig, míg a radnóti hôerômû 2013-ig kell új környezetkímélô technológiát bevezessen.

Kudarcként említették, hogy nem sikerült a használt elektronikai és elektrotechnikai berendezések, háztartási gépek visszaváltásának folyamatát, rendszerét kiépíteni. Megyénkben az Ormatin Mur Kft., a marosvásárhelyi Salubriserv Rt., valamint a segesvári, szászrégeni és a dicsôszentmártoni hulladékgazdálkodási cégek gondoskodtak errôl, azonban a lakosok még nem szereztek tudomást e lehetôségrôl, mi több, a forgalmazó cégek sem igazán akarják visszavásárolni. Hogy kik, errôl a fôfelügyelô nem tájékoztatott, hiszen a törvénysértést a környezetvédelmi ôrség állapítja meg. A 2006-os tevékenységek közül megemlítették három természetvédelmi terület dokumentációjának összeállítását (errôl korábbi lapszámunkban részletesebben írtunk), számos tájékoztató kampány és rendezvény szervezését, ahol a felvállalt környezetvédelmi kötelezettségeket ismertették elsôsorban a helyi közigazgatási egységek képviselôivel, cégvezetôkkel, nemkormányzati szervezetekkel. Elkészítették a helyi környezetvédelmi akciótervet, aminek alapján olyan projekteket lehet kidolgozni, amelyek megvalósítására uniós pénzforrásokhoz fordulhatnak az érintettek. Tavaly 1170 szabályozási okiratot, engedélyt bocsátottak ki.

Népújság: – Az elkövetkezendô idôszakban több környezetvédelmi pályázati lehetôséget is meghirdet majd a kormány, de úgy tûnik, hogy az unió is bôségesen támogatja majd az ilyen jellegû terveket. Van-e érdeklôdés ezek iránt, mivel segíti a környezetvédelmi unió a pályázókat?

Stefanescu Danut: – Érdeklôdô van, azonban miután tájékoztatjuk ôket, a feltételektôl elbátortalanodnak és többé nem jönnek. Mi csak tanácsokat tudunk adni, mert ahány pályázati kiírás van, annyiféle okiratot kérnek, más formanyomtatványokat kell kitölteni, csak bátorítani tudjuk az embereket, hogy pályázzanak. Természetesen a környezetvédelmi beruházást vagy bármilyen más tervet megvalósítása után a követelményeknek megfelelôen mi kell majd engedélyeztessünk.

Úgy tûnik, helyreáll a rend a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának háza táján, a fenntartó Kulturális és Vallásügyi Minisztérium az intézmény mûvészeti aligazgatói tisztségére versenyvizsgát hirdetett. A tisztább kép érdekében: a vásárhelyi Nemzeti élén a vezérigazgató áll, helyetteseként tevékenykedik az aligazgató, aki gazdasági és adminisztratív funkciókat lát el. A színháznak van (azaz volt és lesz) egy mûvészeti aligazgatója is, aki egyben a Tompa Miklós Társulat vezetôje. A Liviu Rebreanu Társulat vezetése a vezérigazgató hatáskörébe tartozik. Kovács Leventének, a Színmûvészeti Egyetem dékánjának három évvel ezelôtti távozásával áldatlan helyzet alakult ki, a mûvészeti aligazgató tisztsége betöltetlen maradt, így ezt – ideiglenesen – Kárp György színmûvész vállalta el. A gondot az jelentette, hogy Kárp György a színház aligazgatója, gazdasági igazgatója is, három éve pedig két ember munkáját végzi, két tisztséget tölt be egyetlen fizetésért. A mûvészeti aligazgatói tisztség versenyvizsga-anyagának összeállítóját, a mûvelôdésügyi minisztérium kortárs alkotási fôosztályának igazgatóját, Demeter Andrást kérdeztük a részletekrôl.

– Hosszú ideje tart már ez az ideiglenesnek hívott állapot, és most mindenki számára különösen fontossá vált, hogy megtegyük azokat a lépéseket, amelyeket az integrációs küszöbön meg kell tennünk. Igazi szakembert kell találnunk, hogy lépést tudjunk tartani a változásokkal, ellenkezô esetben nagy a kockázata annak, hogy többet veszítünk, mint amennyit nyerünk. Eddig semmilyen állapot volt, hiszen Kárp Györgytôl nem lehet elvárni, hogy két, egyenként is teljes embert követelô tisztségben – mint gazdasági igazgató, mûvészeti aligazgató és társulatvezetô – is teljes értékû, felelôsségteljes munkát végezzen. Ezért írtuk ki a versenyvizsgát, amelyre e hónap 31-én kerül sor. Hallottunk olyan hangokat, hogy kevés az egy hónapos határidô a menedzseri terv kidolgozására, ezt azonban ki lehet tolni. Amiért sietnünk kellett: a 2006. januári egyes számú sürgôsségi kormányrendelet kimondja, hogy az állami szektorban az elôzô év december 31-ig üresen maradt állásokat senkinek sincs joga elfoglalni, magyarán ezek az állások befagyasztódnak. A vásárhelyi mûvészeti aligazgatói tisztség ilyen állás volt. Kivételt csak azok az esetek képeznek, amelyekre versenyvizsgát írtak ki. Ezért kellett sietnünk. A kiírás megtörtént, így a benyújtási határidôt is szükség esetén meg lehet hosszabbítani, a poszt jövôje biztos.

– A jelentkezôkrôl valószínûleg még nem szolgálhat részletekkel, azt azonban elárulja-e, hogy hányan szándékoznak pályázni?

– Nem árulhatom el, mert nem tudom. Nagyon komoly pályázati rendszert dolgoztunk ki, többlépcsôs biztonsági lánccal, így a végsô interjúig senki sem tudja, hogy ki van egy-egy pályázat mögött. Ez a rendszer több esetben is bevált, jól mûködik. A pályázati feltételek is igen határozottak, a jelöltnek felsôfokú elôadás-mûvészeti végzettséggel, legkevesebb egyéves, vezetôi téren szerzett mûvészi és menedzseri szakmai tapasztalattal, idegennyelv- ismerettel, számítógép-felhasználói ismeretekkel kell rendelkeznie, mindezeken kívül igen nagy tudásúnak kell lennie a magyar színházi kultúra terén. A versenyvizsga feltételei, részletei egyébként letölthetôk a mûvelôdésügyi minisztérium honlapjáról, bárki megtekintheti azokat.

A pályázatok leadási határideje január 27- e, a vizsgára – mint említettük – a hónap utolsó napján, Bukarestben kerül sor. Kárp György gazdasági igazgatót nem sikerült elérnünk, de egy korábbi sajtónyilatkozata szerint nem szándékszik pályázni a tisztségre.

A marosvásárhelyi Transilvania repülôtér légiutas-forgalma 2005-höz viszonyítva tavaly mintegy négyszeresére nôtt, a 2294 alkalommal leszálló, illetve felszálló gépek 47.274 utast szállítottak. Stefan Runcan repülôtér-igazgató szerint ez annak is betudható, hogy a Malév és a Wizz Air légitársaságok a legújabb típusú B737- es, 126 férôhelyes valamint Airbus 320-as, 176 férôhelyes repülôgépekkel szállították az utasokat Budapest–Marosvásárhely között.

A légiforgalom és a bevételek növekedése jellemzô az idei év elsô 10 napjára is, amikor is 44 fel- és leszálló gép 1639 utast szállított, háromszor annyit, mint 2006 azonos idôszakában. A légiforgalom idei megháromszorozódása reálisnak tûnik, figyelembe véve, hogy bôvülnek a Wizz Air "fapados" járatai: január 15-tôl kezdôdôen heti három alkalommal – hétfôn, szerdán és pénteken – Rómába, január 16-tôl kezdôdôen ugyancsak heti 3 alkalommal – kedden, csütörtökön és szombaton – Barcelonába repülnek a Wizz Air gépei.

Jegyzet

Az este tévét akartam nézni. Nem választottam ki elôre semmit, csak keresgéltem. Egy filmet, egy érdekes mûsort, valamit, amit szívesen végignéz az ember. Nagyjából már hozzászoktam, hogy amikor "végigsétálok" a televízió csatornáin, hemzsegnek a szórakoztatónak célzott töltelékmûsorok, mégis minden alkalommal megbotránkoztat: meddig is mehet el az emberi igénytelenség! Showmûsor megy az egyik hazai csatornán, családi botrányt mutatnak be, a házastársak verekszenek, kígyót-békát kiáltanak egymásra, óriási a tragédia, mindenki sír, szenved, majd egymás nyakába borulva megbocsát mindenki mindenkinek, a mûsorvezetô meg átszellemülten arról faggatja ôket, mit éreznek most, hogy minden megoldódott. Nevetséges a történet, de a következô csatornán hasonlót sugároznak, a harmadikon szintén. Bocsáss meg, Szerelembôl, Meglepetések, szülônevelô szuperdadus és sok más, egy húron pendülô nevetséges színjáték, melyek a nagyérdemû szórakoztatását szolgálnák. Vagy szolgálják? Sokan vannak, akik szemében röhejesek e megjátszott kabarék, de a sors iróniája, hogy mégis van nézettségük. És nem is alacsony. Hiszen a szerkesztôk jól tudják és ki is használják, hogy néha az emberek szeretnek elcsámcsogni mások ügyes-bajos dolgain. Erre építve lassan már mást sem látni a hazai adókon. Az ismeretterjesztô adások, filmek lassan eltûnnek, hogy esténként a mélyen tisztelt közönség azt csodálhassa, miként teregetik ki szennyeseiket ország-világ elôtt egyes pénzéhes, vagy éppen szereplési mániában szenvedô egyének. Csodálkoznak, hogy ilyen kínálattal sokan már rá sem néznek a román csatornákra?

Nagy valószínûséggel egy helyi szervezet hajtotta végre az athéni amerikai nagykövetséget péntek hajnalban ért rakétatámadást – jelentette ki Viron Polidorasz görög közrendészeti miniszter.

Névtelen telefonálók a Forradalmi Harc (EA) elnevezésû szélsôbaloldali szervezet nevében vállalták az akciót, de a közlés hitelességét még vizsgálják – mondta Polidorasz. A csoportot a "November 17" terrorcsoport felszámolása óta ma Görögországban a legveszélyesebb terrorista szervezetnek tekintik. Elôször 2003-ban hallatott magáról az EA egy athéni bíróság elleni merénylettel. 2004-ben, alig három hónappal az athéni olimpiai játékok kezdete elôtt egy athéni rendôrôrs volt a célpontjuk.

A közrendészeti miniszter szerint az elkövetôk a terrorizmust akarták feléleszteni, de akciójukkal nem érik el céljukat. Arra törekedtek, hogy ártsanak Görögország nemzetközi kapcsolatainak – mondta. A miniszter terrorcselekménynek nevezte a támadást, amely szerinte fokozza az aggodalmakat, hogy a görögországi szélsôbaloldali erôk ismét lábra kapnak. Véleményét más görög belügyi illetékesek is osztják.

Korábban a néhány éve felszámolt "November 17" nevû görög szélsôbaloldali terrorista szervezet használt – a mostani támadáshoz hasonlóan – rakétákat akcióihoz. A csoport utoljára 1996 februárjában intézett hasonló támadást az amerikai nagykövetség ellen.

A robbanást a hatóságok szerint rakéta okozta, amelyet az utcai mûhelybôl lôttek ki, és amely az épület harmadik emeletének egyik mosdójában robbant fel. Az Alfa görög magántelevízió beszámolója szerint a nagykövetség épületének homlokzatán jól látható egy körülbelül 10×30 centiméteres lyuk, amelyet feltehetôen a rakéta becsapódása okozott. Egy helyi rádió úgy tudja, hogy megtalálták a rakétavetô csövet is és ennek alapján valószínûsíthetô, hogy egy kis méretû harckocsi-elhárító rakétáról van szó. A rendôrség szerint feltehetôen "szakértô" hajtotta végre a támadást és szinte bizonyosra vehetô, hogy a robbanófejet egy gépkocsiból lôtték ki.

Az amerikai külügyminisztérium közölte, hogy a nagykövetségen senki sem sérült meg, csupán kisebb anyagi károk keletkeztek, de a külképviselet a pénteki nap folyamán zárva maradt.

Az orosz–fehérorosz olajvitát követôen még erôteljesebben folytatja a munkát az Európai Unió annak érdekében, hogy viszonylag jelentôs részben Oroszországtól függô energiaellátását több lábon állóvá tegye – derült ki a tagországok energetikai szakértôinek csütörtöki brüsszeli találkozóját követôen.

Mivel a tavalyi orosz–ukrán huzavona után az EU most Minszk és Moszkva vitájának látta kárát az olajbevitel szünetelésével, még fontosabbnak tûnik, hogy ezt a fajta bizonytalansági tényezôt az unió minél jobban kiküszöbölje.

A héten rövid idôre leállt Barátság olajvezetéken érkezik az EU-ba az olajimport egynyolcada, és bár a szállítás szünetelését a tagországok lényegében nem érezték meg, a tanácskozást követôen Joachim Würmeling német energiaügyi államtitkár jelezte, hogy az unió a továbbiakban nem kívánja kitenni magát hasonló helyzeteknek.

A soros elnökséget képviselô német illetékes burkoltan az uniós vásárlások csökkentésével fenyegette meg Oroszországot, amelynek Brüsszel már korábban értésére adta, hogy a szerzôdéses szállítások leállítását elfogadhatatlannak tartja.

Andris Piebalgs energiaügyi európai biztos a szakértôi megbeszélés után hangoztatta, hogy a konfliktusból az uniónak le kell vonnia a tanulságot, és gyorsítania kell energiapolitikájának felülvizsgálatát.

Würmeling szerint a miniválság azt is megerôsítette, hogy az EU-nak egységessé kell válnia a külsô szereplôkkel folytatott energiapolitikájában. A júniusig elnöklô Németország uniós napirendjén ez a téma fontos helyet foglal el – tette hozzá.

Öt EU-országot – köztük Magyarországot és Németországot – érintett közvetlenül az orosz szállítások átmeneti elakadása, de sehol nem okozott érdemi problémát vagy drágulást.

A legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a tartomány horvát szavazóinak támogatását kérte a január 21-i szerbiai parlamenti választáson.

A horvát nemzeti kisebbséghez intézett nyílt levelében a párt arra hivatkozott, hogy tizenkét éves politikai tevékenysége során mélyreható és eredményes együttmûködést alakított ki a vajdasági horvát közösséggel. A VMSZ által képviselt vajdasági magyarok és a vajdasági horvátok együttes erôvel léptek fel a helyi problémák békés megoldásáért – emlékeztet a nyílt levél, hangsúlyozva, hogy a belgrádi központú pártokkal ellentétben a VMSZ nem akarja magába olvasztani a horvát közösséget, s ismeri a vajdasági horvátok problémáit.

A VMSZ – a Magyar Összefogás Koalíció néven szövetséget alkotó két kis délvidéki magyar párttal ellentétben – önállóan indul a jövô vasárnap megtartandó szerbiai parlamenti választáson.

A volt first lady, aki várhatóan két héten belül hivatalosan is bejelenti jelöltségét, háttérbe látszik szorulni Iowa és New Hampshire államban. Ez a két szövetségi állam, ahol az elsô elôválasztásokat megtartják 2008 elején, mindig iránymutató az elnökválasztás kimenetelét illetôen. A Zogby cég közvélemény-kutatása szerint Clinton támogatottsága csak 10 százalékos a népszerûségi listát egyaránt 22-22 százalékkal vezetô John Edwards észak-carolinai, valamint Barack Obama illinois-i szenátorral szemben. Clinton elé került 12 százalékkal Tom Vilsack iowai kormányzó is. A felmérések szerint Edwards és Obama elsôsorban populista gazdasági ígéreteiknek és a Hillary Clintonnal szembeni, a demokraták felé hajló független szavazók körében egyre növekvô ellenszenvnek köszönhetik népszerûségüket. Bill Clinton feleségén a szépséghibát az jelenti, hogy egykor támogatta az iraki háborút, és a makacs republikánus elutasítás miatt személye nagyon megosztó jellegû. A demokraták körében mindeddig abszolút favoritnak számító Clinton országos szinten korlátozott támogatására utal egy sok lapban megjelent vicces vélemény is: Clinton lenne a legkitûnôbb jelölt, méghozzá a republikánusok szempontjából, mivel biztosan elbukná a másik párt jelöltjével szemben a választást.

Új igazgatója van a megyei egészségügyi felügyelôségnek * Meglepetést ígér dr. Morariu Silviu, a megyei közegészségügyi hatóság vezetôje a városi tanácsosok számára: lesz regionális sürgôsségi kórház! * ellenôrzik az iskolákat * új fejlemények a Benedek Imre-ügyben .

Dr. Uifalean Gabriela lett az egészségügyi felügyelôség frissen kinevezett igazgatója, aki 6 hónapig tölti be tisztségét, ekkor kerül sor a versenyvizsgára. Tegnap sajtótájékoztatón ismertette intézménye tavalyi tevékenységének eredményeit, melyek szerint a 4785 ellenôrzésbôl 1876- ot közétkeztetési egységeknél, 1058-at tanintézményeknél és 415-öt egészségügyi intézményeknél folytattak le. A felügyelôk 564 esetben róttak ki bírságot, összesen 6,4 milliárd régi lej értékben, 206 egység mûködését függesztették fel, 70 egység mûködési engedélyét vonták vissza, 148 esetben figyelmeztették az egységvezetôt a szabálytalanságokra. A felügyelôk tegnap egy segesvári közélelmezési céget ellenôriztek, amelynek december elején felfüggesztették tevékenységét, 30 napot adva arra, hogy az egészségügyi és higiéniai szabályoknak megfelelô mûködéshez megtegyék a szükséges intézkedéseket. Amint Uifalean Gabriela elmondta, olyan információik vannak, hogy a cég továbbra is mûködik, fittyet hányva a hatóság tiltásának, és ez nem az elsô eset, amikor semmibe veszi a megszorító intézkedéseket. Emiatt tegnap újra megkísérelték ellenôrizni az egységet. A Taft Kft.-nél azonban nem engedték be az ellenôröket! Dr. Uifalean Gabriela szerint ilyen eset még nem fordult elô a megyében, és az 1994. évi 98-as törvény értelmében az egység végleges bezárását vonja maga után. Az igazgató elmondta: számos kereskedelmi egység a mûködési engedély felfüggesztése ellenére is folytatja tevékenységét, vállalva, hogy kifizeti a bírságot. Dr. Silviu Morariu, a közegészségügyi hatóság igazgatója az elkövetkezôkben szigorúbb ellenôrzéseket ígért, már hétfôtôl, amikor újra megkezdik azoknak a fôként vidéki iskoláknak az ellenôrzését, amelyeknél ôsszel komoly rendellenességeket tapasztaltak.

Dr. Morariu Silviu tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy elégedetlen a városi tanácsnak a regionális sürgôsségi kórházzal kapcsolatosan hozott határozatával, amely elvileg hagyta jóvá a terület átengedését e célra. Morariu szerint az elvi döntés nem elégséges egy ilyen jelentôs beruházás megkezdésére, és nehezményezte a tanács határozatában azt a kitételt, miszerint a megvalósíthatósági tanulmány elkészültéig a testület nem hajlandó újraértékelni döntését. A tanácsosok azt is feltételként szabták meg, hogy ha egy éven belül a szaktárca nem kezdi meg a beruházást, a területtel ismét a tanács rendelkezik. Az igazgató úgy véli, egy olyan protokollum aláírása lenne a megoldás, amely zöldutat biztosít az egészségügyi minisztériumnak, de az sem kizárt, hogy a tanácsosoknak "meglepetésben lesz részük hamarosan", és a kórházat mégis megépítik, mégpedig a tervezett területre. Hogy konkrétan mi a szaktárca terve, arról Morariu nem volt hajlandó nyilatkozni.

Egy hónapot ígért a közegészségügyi hatóság vezetôje annak az ügynek a kivizsgálására, amelyben a dr. Benedek Imre kardiológus professzor által vezetett klinikán egy beteg a megfelelô orvosi eszköz hiányában elhunyt. A klinika vezetôjének és a sürgôsségi kórház igazgatójának, Lucian Baila-nak kölcsönös vádaskodásai miatt egy bizottság indított vizsgálatot az ügyben, az eredmények azonban egy hónap letelte után sem kerültek nyilvánosságra. Dr. Morariu Silviu szerint ennek oka az, hogy "újabb, adminisztratív és orvosi adatok kerültek napvilágra" az ügyben, amelyben mind a kórház vezetése, mind a közegészségügyi hatóság lefolytatja saját vizsgálatát. "Nem könnyû eset" – jelentette ki Morariu Silviu, aki nem volt hajlandó elmondani, milyen konkrét adatok jutottak birtokába.

Az igazgató a kórház adminisztratív személyzetének nyújtott prémiumokkal kapcsolatban felmerült helyzetrôl sem nyilatkozott, a Népújság kérdésére kijelentette: tájékozódnia kell az ügyben arról, hogy kiknek, mekkora prémiumokat osztogattak, és mennyire volt indokolt ez a "nagylelkûség" a kórház igazgatója részérôl.

A fogyasztási árak 2007. évi alakulásának figyelembevételével a kormány legutóbbi ülésén egyes pótlékok és szociális segélyek növelésérôl döntött.

A pótszülôk illetménye 2007. január elsejétôl 4,5 százalékkal nô, így a havi összeg 86 lej lesz. A Munkaügyi, Szociális Szolidaritási és Családügyi Minisztérium költségvetését ez a növekedés 2,544 millió lejjel terheli. A kedvezményezettek száma országos viszonylatban körülbelül 53.000 ezer fô. A 26/1997. számú sürgôsségi kormányrendelet 20. cikkelye értelmében minden családban elhelyezett, vagy gyámságba vett gyerek neveléséért jár a pótszülôi illetmény.

Ugyancsak 4,5 százalékos növekedést hagytak jóvá a kiegészítô családi pótlék és a gyereküket egyedül nevelô szülôket támogató pótlék esetében is. A kiegészítô családi pótlék a következôképpen alakul: az egygyerekes családok esetében a pótlék 34 lejrôl 36 lejre nô, a kétgyerekes családok esetében 40 lejrôl 42 lejre, a háromgyerekes családok esetében 45 lejrôl 47 lejre, a négy és ennél többgyerekes családok esetében pedig 50 lejrôl 52 lejre.

A gyereküket egyedül nevelô szülôknek járó pótlékok a következôk lesznek: egy gyerek esetében a pótlék 50 lejrôl 52 lejre nô, két gyerek esetében 59 lejrôl 62 lejre, három gyerek esetében 67 lejrôl 70 lejre, a négy vagy ennél többgyerekes szülôk esetében 76 lejrôl 79 lejre nô.

A kiegészítô családi pótlék és az egyszülôs családi pótlék folyósításának feltétele, hogy a családban az egy fôre esô jövedelem ne haladja meg a 176 lejt (ez eddig 168 lej volt).

Ezek a (látszólag jelentéktelen) növekedések 34,416 millió lejes költségvetési megterhelést jelentenek a minisztérium költségvetésében. A juttatásokban körülbelül 956.000 család részesül.

Az újszülötteknek járó támogatás 4,5 százalékos növelésének következtében az eddigi 195 lej helyett az anyukák 204 lejben részesülnek. A kormány becslése szerint idén 194.000 újszülött esetében kell majd folyósítani ezt a pótlékot.

A szavatolt minimális jövedelem értéke hasonlóképpen 4,5 százalékkal növekszik. Egyedül élô személyek esetében ezt 92 lejrôl 96 lejre, kéttagú család esetében 166 lejrôl 173 lejre, háromtagú család esetében 231 lejrôl 241 lejre, négytagú család esetében 287 lejrôl 300 lejre és végül öt-, vagy ennél több tagú család esetében 341 lejrôl 356 lejre. Az ötnél több tagú családok esetében minden személyre további 24 lej támogatás jár. A garantált minimális jövedelem biztosítására 26 millió lejt biztosít az állam és 480.000 család, illetve egyedül élô személy részesül belôle.

Az RMDSZ szászrégeni választmányának szerdai gyûlésén született döntés arról, hogy az elkövetkezô idôszakban két fontos eseményt szerveznek. Az elsôre, a lakossági fórumra, január 27-én, szombaton délelôtt 10 órától kerül sor, melyen részt vesz Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök- helyettes és Borbély László megbízott területrendezési miniszter. A második a hagyományos farsangi bál, amelyet február 10-én szerveznek a Hora étteremben. Fellépnek Nagy István, Gáspárik Attila színmûvészek és Kodolányi János.

Dánoson idén 12 lakrészes ANL-tömbházat szándékoznak építeni. A telket az iskola közvetlen közelében erre a célra már kiutalták. A tömbház kétszobás lakásait többnyire azok az értelmiségiek kapják, akik a község területén dolgoznak. A segesvári lakásigénylôk száz új ANL-lakásra számíthatnak, amelyek építését idén kezdik meg.

A magyar kultúra napja

A Himnusz születésének 184. évfordulójára emlékeznek a magyar kultúra napja alkalmából január 21-én Szatmárcsekén, ahol Kölcsey Ferenc 1823-ban írta a költeményt – közölte Sarkadi Pál István, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település polgármestere az MTI-vel.

A hagyományos Kölcsey-ünnepség délelôtt a község református templomában ökumenikus istentisztelettel kezdôdik, amelyen Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a tiszántúli egyházkerület püspöke és Kiss-Rigó László, a Magyar Katolikus Egyház Szeged-Csanád egyházmegyei püspöke hirdet igét – mondta az önkormányzati vezetô.

A szertartást követôen Csíkos Sándor Jászai-díjas színmûvész szavalja el Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén írt alkotását, a nemzet himnuszát.

A reformkor nagy költôje 1815-ben vonult vissza a szatmári településen lévô birtokára, s ott írta 1823. január 22-én a Himnuszt, amelyet késôbb, 1845- ben Erkel Ferenc zenésített meg. A magyar kultúra napja 1989 óta január 22.

Kölcsey Ferenc 1829-ben az akkori Szatmár megye aljegyzôje lett, majd 1832-34 között a térség országgyûlési követe is volt, s 1838-ban hunyt el Csekén, a mai Szatmárcseke elôdtelepülésén.

A helyi református temetôben lévô síremlékénél az ünnepség résztvevôi is leróják kegyeletüket, s elhelyezik az emlékezés koszorúit, virágait. A szatmárcsekei temetô 1973-tól védett, miután a világon egyedülállónak számít embermagasságú, csónak alakú fejfáival.

A "csónakos fejfák" a néprajztudomány szerint az ôsi ugor csónakba temetkezés szokását ôrzik, a valamikori hiedelem úgy tartotta, hogy a csónakokban egy másik világba jutnak el az elhunytak.

Felértékelnék a kortárs szépírást

Kampányra lenne szükség a kortárs magyar irodalom értékeinek, újdonságainak megismertetése érdekében, ezért 2008-at az irodalom évének javasolja a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése (MKKE) – közölte a szervezet igazgatója az MTI-vel.

A javaslatot más kezdeményezésekkel együtt, egy ötpontos program részeként eljuttatták az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak (OKM) – tette hozzá Zentai Péter László.

Miközben a kortárs magyar irodalom világhírûvé és világszínvonalúvá vált, magyarországi oktatása és népszerûsítése kikopott az iskolákból és a televízióból – vélte az MKKE igazgatója, aki szerint ki kellene használni azt, hogy a kortárs magyar irodalmat "soha nem látott világfigyelem övezi". Nincs olyan jelentôs irodalmi díj, amit az elmúlt öt évben magyar író el ne nyert volna – jegyezte meg. Az igazi újdonságot a magyar írók jelentik a kortárs irodalomban – vélekedett, hangsúlyozva: fontos, hogy a fiatalok megértsék ezt az "új regénypoétikai nyelvet".

Az MKKE arra tett javaslatot, hogy a kortárs magyar irodalom megszerettetése érdekében a kulturális intézményrendszer minden eszközét igénybe vevô, összehangolt kampány induljon. Elképzelésük szerint felolvasások, tévé- és rádiójátékok, országos vetélkedôk népszerûsítenék a kortárs mûveket. A programsorozat részeként az írók önálló honlappal is bemutatkoznának.

Az OKM-nek tavaly eljuttatott ötpontos javaslat kitér a könyvtárak állománygyarapítására, a szerzôk ösztöndíj-programjára, a külföldi könyvkiadásra és az olvasáskultúra fejlesztésére is.

A magyar irodalom és minôségi könyvkiadás támogatásának Márai-programja névre keresztelt koncepció részeként az MKKE szeretné elérni, hogy jelentôsen növekedjen a könyvtárak könyvbeszerzésre fordítható állami kerete.

A javaslatok között szereplô ösztöndíj- programban évente 200-200 millió forint jutna a kortárs szépírók, valamint a tudományos és szakkönyvek szerzôinek támogatására.

A Márai-program negyedik pontjában megfogalmazott ajánlás értelmében tízszeresére növelnék a Magyar Könyv Alapítvány fordítástámogatási programjának jelenleg 20 millió forintos keretét.

A szervezet végül – a felnövekvô generáció olvasási készségének romlása miatt – a Magyarországi Olvasási Közalapítvány létrehozását javasolja a szaktárcának. Az alapítvány feladatai közé tartozna egyebek mellett az olvasásoktatás fejlesztése, az olvasásszociológiai kutatások segítése és a kortárs irodalom terjesztése.

Harminchárom fényképfelvétel hozta közönségközelbe a marosvásárhelyi Bernády Ház emeleti galériájában a modern magyar festészet egyik kiemelkedô képviselôjét, a magyar konstruktivizmus, a geometrikus mûvészet vezéregyéniségét, Barcsay Jenôt. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának köszönhetô a tárlat, hathatós segítsége nélkül nem lehetett volna megrendezni, de a Barcsay-jogutód Kónya Márta és Kónya Ferenc, a Magyar Távirati Iroda és Deim Péter támogatására is szükség volt, ôk is szívügyüknek tekintették a válogatott képanyag itteni bemutatását. A kiállított fotók egy része az ô tulajdonukban van, másik hányada a szentendrei Ferenczy Múzeum adattárából származik. És rögtön az elején szögezzük is le, bár alkotómûvész a fôszereplô, a rendezvény elsôsorban dokumentumértékével fogja meg a nézôt. Noha kétségtelen, a felvételek szerzôi mindannyian a magyar fotográfia jelesei – Bojár Sándor, Cser István, Deim Péter, Földi Imre, Gajzágó Jolán, Gulyás Imre, Molnár Edit, Szebellédy Géza, Szlukovényi Tamás és Zinner Erzsébet –, mûvészi erényeket is gazdagon felmutatnak, miközben Barcsay és kortársai, barátok, családtagok, kollégák, mesterek és tanítványok, tisztelôk és rajongók arculatát kirajzolják, a korszakos jelentôségû, nemzetközileg is nagyra tartott festô környezetét, élethelyzeteit, találkozásait pályája különbözô korszakaiban megörökítik. Nyilván nemcsak színes, változatos és jellegzetesen igaz portrét kapunk a festôrôl, mûvészpedagógusról, megannyi ifjú pályatárs példaképérôl, de egyfajta korrajz is ez a képegyüttes, és az alkotó szeretett városát, Szentendrét is több szemszögbôl felvillantja.

Valljuk be, azért is külön figyelmet érdemel ez a kiállítás Marosvásárhelyen, mivel az itteniek elég keveset tudnak már Barcsayról, pedig a korosabbak közül bizonyára nem egy személyesen is találkozhatott még vele szentendrei múzeumházában. És örökre el is raktározta élménytárában a fehér szakállas, szemüveges mester rokonszenves alakját, derûs, barátságos tekintetét. De a fiatalabbak többsége arról se tud, hogy ô a világ számos nyelvére lefordított Mûvészeti anatómia, a földgolyó képzômûvészeti egyetemein nagy érdeklôdéssel és haszonnal lapozott tankönyv szerzôje. Arról pedig, hogy az 1988-ban elhunyt Kossuth- díjas érdemes és kiváló mûvésznek városunkhoz is köze van, még kevesebben hallottak. Mondjuk el hát most, hogy a Mezôségen meghúzódó kis település, Katona szülötte, aki 1900. január 13-án egy erdélyi fejedelmi család elszegényedett ágának leszármazottjaként jött a világra, vásárhelyi támogatás nélkül talán nem válhatott volna mûvésszé. "Az életemet a véletlenek sorozata irányította és alakította..." – írta a Munkám, sorsom, emlékeim címû önéletrajzi könyvében. Ilyen véletlen volt vagy mégsem, hanem inkább a sors beavatkozása az, hogy a nagyenyedi Bethlen Kollégium tehetséges diákjában, aki zenésznek készült, de kivételes rajzkészségével is felhívta magára a figyelmet, a Teleki Téka ôre és a marosvásárhelyi Református Kollégium rajztanára, Gulyás Károly, számos ifjú talentum felkarolója felismerte a különleges képességeket, és beajánlotta egy tehetôs pártfogónak. Barcsay számára, mint maga vallja, "a marosvásárhelyi elegáns magyar úr, Soófalvy Illyés Sándor tehetséggondozása (havi 400 korona) volt az igazi indítólökés". Így végezhette el a budapesti képzômûvészeti fôiskolát, amelynek késôbb maga is nagyra becsült tanára lett. Újító festészetét Párizsban, Itáliában tökéletesítette, hogy aztán élete nagyobbik részében a mûvészetek meseszerûen megkapó kis központjában, Szentendrén találja meg az alkotásra legalkalmasabb környezetet. "Néha boldog voltam" – olvashatjuk könyvében. Ezt a tárlat fotói is érzékeltetik. Például az is ilyen számára is kedves, kellemes pillanat volt, amikor ifjabb földijével, a szintén mezôségi Sütô Andrással találkozhatott. Az a felvétel is immár kétszeresen megismételhetetlen momentum fotós rögzítése: sajnos már az író, a pusztakamarási enyedi véndiák sincs köztünk, a valamikori párbeszédet tavaly ôsztôl valahol odafenn folytathatják.

Ilyen és ehhez hasonló, beszédes mozzanatokat kínált ez a rendhagyó tárlat elôbb a nagyenyedi, majd a vásárhelyi közönségnek. Jó, hogy sor kerülhetett rá.

N.M.K.

Gyulai Líviusz grafikái Marosvásárhelyen

Ritka jó társaságba kerül, aki felkeresi a marosvásárhelyi Bernády Ház földszinti kiállítótermeit. Mindenekelôtt a Gyulai Líviuszéba, akivel térben és idôben szabadon csapongva körbejárhatja az egész világot, miközben rendkívül élvezetes, hangulatos, derûs történeteket hallhat a Kossuth-díjas mestertôl. Olyan varázslatos idegenvezetô a Ház legújabb mûvész vendége, aki határtalan fantáziája, rendhagyó tehetsége és mesterségbeli tudása révén nem ismer lehetetlent, és játszi könnyedséggel letûnt korokba, különleges távoli tájakra, valós és képzelt személyek, legendás alakok, világfiak és kétes egzisztenciák, egzotikus, buja flóra és fauna közé tud röpíteni. Ebben persze segít, ha magunk is olvasottak vagyunk, nyilván közelrôl se annyira, mint a páratlan mívességû, mûvelt grafikus, aki termékeny és sikeres pályája során már mintegy félezer fontos könyvet illusztrált, de anélkül is tökéletesen ráhangolódhatunk arra a látványosan vonzó vagy szórakoztatóan mosolyogtató furcsa univerzumra, amelyet Gyulai Líviusz mai tapasztalataink, ismereteink birtokában nyilvánvaló szeretettel és kellô iróniával, korunkhoz illô távolságtartással idéz elénk. Babits, Balzac, Defoe, Cervantes, Villon, Shakespeare, Dickens, Weöres Sándor, Lázár Ervin képzeletdús, jellegzetes világa elevenedik meg a pompásan kivitelezett kônyomatokon, linómetszeteken, Jónás, Vénusz, Robinson, Szent Jeromos, Don Quijote, Casanova, Münchausen báró, Psyché vonja magára a nézô tekintetét és köti is hosszasan magához, mindaddig, amíg erôsebbnek nem bizonyul a szomszédos kép vonzereje, az oroszlános kapu, a gibraltári táj, a cordobai mecset, az egyiptomi piramisok, a Carmina Burana színes forgataga, a rokokó indiszkrét bája, a balzaci pajzánságok és így tovább. Tartós élményekkel gyarapít ez a tárlat, jó, hogy Marosvásárhelyre is eljutott a Budapesten élô és alkotó, Baróton született, rokoni szálakkal városunkhoz is kapcsolódó, sokoldalú mûvész válogatott anyaga, amelynek számos darabját már nagyon sokfelé, a föld igen jelentôs kulturális központjaiban is egyöntetû elismerés övezett.

"Gyulai Líviusz egyedülálló mester, pedig annyi mestere volt, mint égen a csillag. Az erdôvidéki Baróton tanította ôt a táj, Sopronban a könyvtár. Egyszerre volt mestere egy vidéki rajztanár és Gustav Doré, de okította Verne Gyula minden illusztrátora és a nagy indiánkönyvek rajzolói. Minden reggel várta Kmetty, Barcsay megbámulta rajzát, hogy Bernáth Aurélról ne is beszéljünk. Utóbbi igazán nem volt egy csodálkozós fajta, mégsem sajnálta az idôt a növendékre, miközben Gyulai Líviusz az idôs mester ismert képeit kôre lehelte át – mondta és írta róla életmûve egyik legalaposabb ismerôje, Antall István egy 2000-ben rendezett budapesti bemutatkozása kapcsán Az utolsó Mohikán címû méltatásában, majd így folytatta: Kondorral pálinkába áztatott éjszakákat fogyasztottak, hogy egészen biztosan lássák a fényes napot. Vujicsics Tihamérral egy ritmusra, egy dallamra költöztek kerületrôl kerületre – s együtt maradtak a tengerbe hulló lángoló repülôgép vak véletlenjén túl is. Líviusz nem csinált mást, csak nyitva tartotta a szívét és a szemét... Nagy varázsló az utolsó Mohikán! Úgy rajzol a kôre, hogy rajzainak láttán Toulouse- Lautrec is elôhúzna egy üveg francia vörösbort, Picasso pedig ugrana a dugóhúzóért... Gyulai ott él, ahol minden, de minden ismerôs. Azon a prérin, ami nem ugar. Ahol a füvek között titkok lapulnak. Ahol a szerelem vándorol. Ahol Pilinszky, Kondor, Nagy László botolgat, s ahol a farkasok üvöltését elnyomja a furulya hangja. Aki akarja, hallja. Aki akarja, látja." Hosszan idéztünk, mert Antall szép szövegében Gyulai mûvészetének a lényegét ragadta meg. Halljuk és lássuk! Mert végre alkalmunk van személyesen is találkozni ezekkel a mûvekkel. Linómetszeteibôl még pályája elején vásárolt a hírneves Uffizi képtár, amikor a grafikus elnyerte a II. Firenzei Grafikai Biennálé aranyérmét, Párizsban, Budapesten is fontos létesítmények ôrzik munkáit. Animációs filmjei is több díjat, elismerést hoztak számára, a Jónást az 51. Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjában is bemutatták. Az általa illusztrált szép könyvek közül nem egyet az itteni olvasók is kedvvel forgathattak. Vannak, akik a mûvészetét összefoglaló elegáns kiadványt is megszerezték. Mások kedves tévés rajzfilmsorozataira, a Jómadarakra és a Tinti kalandjaira emlékezhetnek. Itt az alkalom, hogy alaposabban betekintsünk alkotómûhelyébe, érdemes kihasználni. A rendezvény a Magyar Köztársaság Sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja és a Bernády Ház remélhetôleg hosszú távú együttmûködésének köszönhetô.

Nagy Miklós Kund

A napokban kis csomagot hozott a posta. Benne Róna Éva kötete és sorai. A könyv Mi, az ikrek... II. Életképek fényben és árnyékban címmel Tel-Avivban készült a Szdár Celem Kol Szdár Nyomdában. A 350 oldalnyi önéletírás nyitányaként Elôszó helyett a szerzô eligazító szavai után Sütô András beajánló gondolatai olvashatók. "Könyvednek ez a tér- és idôbeli tártkarúság az újdonsága. Ez tette lehetôvé szerzôjének, hogy fél évszázad eseményeinek megítélésében elfogulatlan maradjon: hogy tollát sem elôítélet, sem ideologikus tendencia nem vezette: hogy mindennek megítélésében egyetlen mércéje a humánum volt, a tolsztoji emberszeretet. Így tehát épp az elfogulatlansága folytán döbbent rá magyart ugyanúgy, mint zsidót, avagy bukaresti románt a nemzeti elfogultság ocsmányságára... Az emlékezés egész világát a szeretet, az emberség fénye, melege tölti ki. Nem tudom, olvasmányemlék-e vagy saját fölismerésem, hogy minden jó könyvnek – mint ember teremtette univerzumnak – saját belsô Napja van, amelynek sugárzása élteti végül a mûvet. Könyved belsô Napja, kedves Éva, magad vagy, az a szeretet, szánalom és megértés, amely mindig sajátod volt az emberekhez fûzôdô kapcsolatodban..." – írta többek közt az ôsszel elhunyt író. Ilyen méltatás nyomán az olvasó a szokásosnál nagyobb érdeklôdéssel kezd a könyv olvasásába. Már ha egyáltalán hozzájut a kiadványhoz. Tájainkon ugyanis nem terjesztették, és Róna Éváról is csak kevesen tudnak.

A könyv címében a II-es jelzésbôl arra következtethetünk, volt egy elsô kötet is. Igen, a Mi, az ikrek... életregény elsô része, melynek elôszavát Dán Ofry neves izraeli író, az Új Kelet címû napilap fôszerkesztôje írta, szép sikernek örvendett. Olvasói ösztönzésre született meg a folytatása. Egyébként Róna Éva is a tel-avivi Új Kelet munkatársa. Levélben vall magáról és könyvérôl, meg Sütô Andrásról. Érdemes idéznünk soraiból, ekképpen közelebb kerül mellékletünk olvasóihoz is a könyvszerzô. "Novemberben pár napot Marosvásárhelyen töltöttem... Akkor került kezembe a Népújság 2006. október 30-i számának ön által szerkesztett Múzsa címû melléklete. A rendkívül érdekes, színvonalas cikkek között találtam Técsy Sándor Daddy, ki volt Sütô András? címû nagyszerû írását is. Técsy Sándor meghatóan szép visszaemlékezései a kiváló íróval, Sütô Andrásal történt találkozásairól lelkemig hatoló húrokat pendített meg. Gratulálok Técsy úrnak... Sütô András egykor munkatársam volt. Csodáltam írói és emberi nagyságát, ôszinteségét, becsületességét, segítôkészségét, jóságát. A 2006-os év elején Sütô András kérte az Illyés Közalapítványt, támogassa a Mi, az ikrek címû kétkötetes regényem újrakiadását. Könyvem második kötetéhez írt elôszavában lelkesen méltatta a könyvet. Pár héttel halála elôtt azt telefonálta nekem, hogy minden rendben a könyvem megjelentetése körül. Amikor mondtam, hogy készülök Marosvásárhelyre, örült a közeli találkozásnak... Sajnos, a Sütô Andrással tervezett marosvásárhelyi találkozásomra a temetô sírkertjében került sor. Az üdvözlô szavak helyett a virágokkal borított kopjafára könnyeimmel öntözött, fehér krizantémkoszorút helyeztem." Ennyit a levélbôl, amelyben Róna Éva arról is ír, hogy a kötetek újrakiadását felvállaló budapesti Aura Könyvkiadó még nem kapta meg az Illyés Alapítványtól a beígért támogatást, ezért a nyomdai munkálatok leálltak. Reméli, hogy mihamarabb megoldódik ez a gond, és Sütô András óhaja szerint a könyv minél több olvasóhoz eljuthat.

A II. kötetbôl ízelítôként egy évfordulóhoz kapcsolódó részletet ragadunk ki. Azt a fejezetet, amelyben a szerzô a harminc évvel ezelôtt bekövetkezett bukaresti földrengésre emlékezik.

N.M.K.

Róna Éva

Életképek fényben és árnyékban

(részlet)

1977. március eleje volt. Este kilenc óra.

A tévé szokásos mûsorát néztük. Hirtelen megmozdult alattunk a föld, fölöttünk a mennyezet.

– Földrengés! – ugrott fel András a fotelbôl.

– Majd elmúlik – válaszoltam nyugodtan.

A rengés egyre erôsödött.

– Állj már fel! – kiáltott rám az ajtófélfától, amely állítólag a legbiztosabb védelmi hely ilyen esetekben.

– Mit izgulsz? – kérdeztem vissza még mindig nyugodtan –, máskor is volt földrengés, majd elmúlik ez is. Nem kell pánikba esni!

András hozzám ugrott, felrántott a székrôl. Az utolsó másodperc töredékében tette. Már repült is a nagy tévékészülék egyenesen oda, ahol ültem. Ha eltalál, többé nem kelek fel!

Jobbra a hatalmas könyvszekrény úgy roskadt össze, mint a kártyavár. A szerteröppenô könyvek egy része bizonyára szintén homlokon talál, ha András nem nyúl utánam. Utólag fogtam fel a rám leselkedô veszedelmet...

Kialudt a villany. A sötét lakásban kísértetiesen visszhangzott a tört üvegek, betört ablakszemek és egyéb törékeny tárgyak csörömpölése. Az utcáról behallatszott a házakból kimenekült emberek jajveszékelése, az álmukból felriasztott gyermekek sírása, a romba dôlt falak robaja.

A néhány másodpercig tartô földmozgás, melynek erôssége 7,2 fok volt a Richter-skála szerint, hihetetlen pusztítást vitt véghez Bukarestben.

A telefon nem mûködött, nem tudtuk, mi történt a gyerekekkel.

– Megyünk Tomiékhoz! — mondtuk szinte egyszerre.

Sejtettük, hogy jármûvek nem közlekednek, s reggelnél elôbb nem érünk a város túlsó végébe, de semmi sem érdekelt, csak hírt halljunk felôlük.

Az elôszobáig tapogatóztunk, már kinyitottuk az ajtót, amikor hirtelen felberregett a telefon.

Dermedten néztünk egymásra. Bár semmit sem láttunk, visszabukdácsoltunk a szalonba, a telefonhoz.

Hagytam, hogy András vegye fel a kagylót, én az idegességtôl nem bírtam megszólalni.

– Tomika, te vagy az?! – kiáltotta. – Mi van veletek? Jól vagytok? Minden rendben? Ha eltört valami, annyi baj legyen!

Kikaptam András kezébôl a kagylót.

– Drága kisfíam, de jó, hogy beszóltál! — mondtam remegô hangon. – Már indultunk hozzátok. Próbáltunk telefonálni, de nem volt vonal.

– Mi is próbáltunk – mondta Tomika. – Mindenki telefonál, túlzsúfoltak a vonalak. Véletlenül kifogtuk. Különben eljöttünk volna motorral. Hála Istennek, nálatok sincs baj. Vergiliuék is jól vannak.

Többet nem beszélhettünk, megszakadt a vonal. De a lényeget elmondtuk: mindenki jól van!

András meg akarta nézni, mi történt a szállodákban. Vele mentem.

A pár órával azelôtt meghitt otthonok romhalmazai tárultak elénk az úton. Az üzletek kirakatai üvegszônyegként borították a járdákat. Borzalmas látvány fogadott az Astoria szállodában is. A járni tudó sebesültek vérzô fejjel vagy végtagokkal vonszolták magukat a kórházba, a súlyosabb sebesültek az elôcsarnokban rögtönzött fekvôhelyeken várták a mentôket. Idegileg kiborulva érkeztünk haza.

Csak másnap döbbentünk rá, milyen anyagi kár ért bennünket is a földrengés miatt, de minden eltörpült mások szerencsétlensége mellett. Nem is idézem emlékezetembe a katasztrófa megrázó részleteit, amitôl ma is borsódzik a hátam, csupán a következtetésemet szögezem le: ezúttal is, mint annyiszor életem folyamán, a Sors felém dobta a "mentôövet". Mi több! Mindkettônk felé.

Azon a rettenetes estén ugyanis vendégségbe voltunk hivatalosak kedves barátainkhoz, az M. házaspárhoz. Elhalasztottuk a következô hétre, mivel nekünk az az idôpont jobban megfelelt.

A tízemeletes háztömb, ahol M-ék laktak, egyenlôvé vált a föld színével. Az asszony és idôs anyósa a romok alatt lelték halálukat, a ház több száz lakójával együtt. A férfit másnap délben szedték ki a törmelékek alól. Még élt, de egyik karját amputálni kellett. A lelki trauma örökre nyomot hagyott benne. Egyik percrôl a másikra család nélkül, otthon nélkül maradt. Lányát a liftben érte a földrengés. A moziból jött haza udvarlójával, amikor elindult a pokol. Mindketten megfulladtak. Ha akkor náluk vagyunk, többé nem kerülünk napvilágra.

Egy hét múlva sikerült Ágicának telefonkapcsolatot létesítenie velünk. Éjjel-nappal próbálkoztak – hiába. Az izraeli tévé egyfolytában közvetítette a borzalmas felvételeket Bukarest központjáról – ott volt a legszörnyûbb pusztítás –, s mivel mi is ott laktunk, aggodalmuk hatványozódott. Zokogott a telefonba, amikor meghallotta a hangomat.

– Igazán jól vagytok? Nem történt baj nálatok? Senkivel sem a családban? – záporoztak aggódó kérdései. – Hála a Teremtônek, senkivel. Nyugodj meg, drága testvérkém, minden rendben.

Alig tudtam meggyôzni, hogy valóban így van.

– Írj azonnal! — mondta, mielôtt elköszöntünk egymástól. – Írj meg mindent, hol voltatok akkor, mi történt veletek! – Jó, megírom – ígértem. – Máris írok, ahogy befejeztük a beszélgetést. – Éreztem, még mindig kétkedik a szavaimban. – Nyugodj meg – ismételtem –, nálunk minden rendben.

– Megnyugodtam, de várom a leveled!

Késôbb tudtam meg, továbbra is nyugtalankodott miattunk, persze nem mondta Matyinak, hogy ne idegesítse ôt is. Csak magában viaskodott a rémképek ellen, amelyek egyre ott táncoltak lelki szemei elôtt, míg meg nem érkezett a levelem mindannyiunk aláírásával és a gyerekek fényképével.

Hogy itt ki hogyan reagált a tragédiára, részben temperamentum, részben civilizált magatartás kérdése volt. Némelyek ôrjöngtek megsemmisült értéktárgyaik miatt, másokat csak az életük megmentése érdekelte. Voltak, akik lopásra, rablásra vetemedtek, mások meleg ételt vittek a hajléktalanná vált embereknek. De hát szerencsére az idô múlása volt erre is a legjobb gyógyszer. Lassan újjáépültek a romba dôlt házak, s az élet a megszokott medrében folydogált tovább...

Tôkés Tibor

Karácsony. Kántálás. Énekszó az éjszakában.

Újév. Fehér hótakaró. Rezzenetlen csend.

Dermesztô éjszakák. Farsang. Jókedv. Mulatozás.

Ki-kisütô Nap. Hóolvadás. Visszatérô hidegek.

Rügybontás. Cinkedal. Szikkadó föld. Húsvét.

Tojásfakasztás. Sárga csibék. Pünkösd. Ítéletidô.

Vad zivatar. Folyópart. Karcsú nôk a Nap tüzében.

Piros paradicsom. Gôzölgô fôtt kukorica. Szûkülô

nappalok. Langyszelek. Becsengetés. Szédült darázs

az édes mustban. Deres hajnal. Pislákoló gyertyaláng

a sírhanton. Szürke esô. Fagy. Karácsony. Újév.

Csak körbe-körbe. Évgyûrûk a fatörzsben. Valakik

meghalnak, valakik születnek. Szerelmek meghalnak

szerelmek születnek. Ôszülôbb halánték…

Régi gyakorlat, hogy társulatok és rendezôk, díszlet- és jelmeztervezôk, más színházi egyéniségek, szakemberek között szorosabb vagy kötetlenebb, állandóbb vagy ritkább alkalmi együttmûködés alakul ki. Mindkét fél számára ösztönzô, ihletô, felüdítô lehet az ilyen közös munka. Kincses Elemért, a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat rendezôjét is többfelé várják mindegyre vissza. A Craiovai Nemzeti Színház is ilyen hely. A héten már el is utazott az ország e rangos mûvészközösségéhez, elkezdték egy Sorescu-darab bemutatójának az elôkészületeit.

Kincses legutóbb 2005 nyarán dolgozott a craiovai társulattal, kiváló színmûvet vitt színpadra velük, Brecht valamikor Marosvásárhelyen is nagy sikerrel játszott drámáját, az Állítsátok meg Arturo Uit! címû darabot. Jól ismeri az ottani csapatot, szívesen dolgozik velük újra, mondotta elutazása elôtt a rendezô. Az elôzô együttmûködés során ugyan többet remélt a címszereplôtôl, de minden feladat más, mindenikhez úgy állnak hozzá valamennyien, hogy az lesz a legjobb produkciójuk. Marin Sorescu mûve, az Exista nervi abszurdoid, érdekes, sok ötlet, inventivitás lehetôségét rejti magában rendezô, színészek számára egyaránt. Persze, színpadi megszólaltatása komoly, intenzív munkát igényel. A premiert február végére tûzték ki. Kincses fárasztó, de élvezetes munkára számít, amely reményei szerint a joggal elvárt sikert is meghozza. Mint ahogy abban is bízik, hogy a közönség szeretni fogja itthoni rendezését is, amelynek még decemberben volt a bemutatója a Stúdió Színházban. A Színmûvészeti Egyetem végzôs hallgatói az igényes Lorca-dráma, a Bernarda Alba háza Kincses Elemér rendezte színpadi változatát a héten ismét elkezdték játszani. A rendezô azt is kifejtette beszélgetésünk során, örülne, ha craiovai tartózkodása idején olyan híreket hallana városából, hogy a nézôk érdeklôdése övezi és sikeres az elôadás.

(nk)

Új könyv

Egy tanulmány keletkezéstörténete, egy tanító élete, cikkek, emlékezések, recenziók adják Ráduly János legújabb, sorrendben a negyvenedik kötetének anyagát. A kis könyv "középpontja", mint egyébként a néprajzos gyûjtô egész életének is, a Kis-Küküllô-parti székely falu: Kibéd. Róla és népérôl szólnak a szövegek, akkor is, ha a folklóröntudatról, a folklórszociológiáról, Seprôdi Jánosról beszél, ha együttmûködésérôl szól néhai Faragó József kolozsvári kutatóval, aki voltaképpen elindította a pályán, vagy a kibédi pásztorok számadóbotjáról, számrendszerükrôl értekezik –, és Kibéd meg a maga munkája a viszonyítási pont akkor is, amikor a nagy elôdök és a kortárs gyûjtôk munkáját-könyveit méltatja. Így "kerül a képbe" Kriza János és Seprôdi mellett Berze Nagy János, Ôsz János, Demény István Pál, Benkô Samu, Nagy Olga, Barabás László. Kibéd "elkényeztetett helyzetben van", hiszen ahol Ôsz János, Seprôdi János, Barabás András, Ráduly János gyûjtött, ahonnan Bartók elsô adatközlôje, Dósa Lidi származik (1909-ben énekelt neki elôször, két év múlva pedig húga, Anna, utóbbi hangját fonográfon is megörökítette a Tanár úr), ott valóban nem áll rosszul a helyzet, "folklóröntudat" dolgában sem. A falu mai mûvelôdési élete mutatja, mit jelent, ha ennyire a kutatás középpontjában állt hosszú éveken át és áll ma is, hiszen Ráduly még mindig talál újabb és újabb feltárni való folklóranyagot, mind a magyarság, mind az ott élô magyar ajkú cigányság körében.

Némileg "kilóg" a többi közül az Egy néptanító útja címû emlékezés, jobban mondva Kálmán Vencel csókfalvi tanító ünnepi köszöntôje, melyben ottani elôdje és mentora, Lôrinczi Dénes életútját ismerteti, méghozzá az igazgató-tanító úr oktató-nevelôi munkásságának 50 éves jubileumán, 1928-ban. Ez a szöveg, mint Ráduly is kiemeli, iskola- és egyháztörténeti, társadalomnéprajzi és nyelvészeti szempontból is érdekes. Érdekes azért is, mivel Lôrinczi Dénes az író Kovács Györgynek volt az anyai nagyapja. Rádulynak pedig az édesanyja, Gizella volt édestestvér a Kovács György Mária nevû édesanyjával. Ez a rokonsági érintettség magyarázza, hogy Ráduly a birtokába jutott kéziratot (egy sikertelen napilapi próbálkozást követôen) saját kötetébe illeszti. Ki volt ez a tanító? Lôrinczi Dénes szegény család gyermekeként látta meg a napvilágot 1860-ban, Kôrispatakon. Szolgadiákként tanult. Tanítói oklevelet szerzett Székelykeresztúron, majd Csókfalván lett igazgató-tanító, ahol megszervezi a vidék elsô olvasóegyletét, részt vállal a fogyasztási szövetkezet megalapításában, választmányi tagja a Marostorda Általános Tanítóegyletnek, cikkezik a lapokban, tagja a megyei tankönyvíró bizottságnak, a vidék faiskoláinak a fôfelügyelôje, egyházában kántorkodik és prédikál is (lévitai minôségben) – szóval rászolgál a dicséretre: "apostoli lélek" volt. Érthetô a laudáció emelkedettsége, amikor az egész környék ezt a dolgos szellemiségû pedagógust ünnepli: "Egy nép zengi búcsúdalát Tehozzád: Hármasfalu népe, melynek gyászában idôk futása sír – de szemében ragyog az élet öröme, hogy volt neki s van még Lôrinczi Dénese."

Rádulynak tehát bôven jutott pedagógusi, gyûjtôi, írói példaképekbôl, és ezt szépen teljesedô életmûve mutatja ékesen. Az október 27-én hetvenedik évébe lépô kibédi tanár a katedrán is az volt, aki a mindennapi életben: dolgos, szorgos, gyûjtögetô, alkotó ember. A felhalmozott kincset sosem zárta el azok elôl, akik apránként megajándékozgatták vele, hanem szakszerûen feldolgozta, s könyvekbe szerkesztve, kiadva – gyakran a maga anyagi kárán – juttatta vissza szeretett feleihez. Mint ezt a kötetet is. (Ráduly János: Néphagyomány az idô sodrában. Tanulmányok, közlések. Kreatív Könyvkiadó Marosvásárhely, 2006)

Bölöni Domokos

Kitekintô

Erdély fényei címmel Németh György szegedi fotómûvész alkotásaiból nyílt kiállítás csütörtökön a budapesti Kolta Galériában.

Az MTI fotóriportere 2004-ben kezdte megörökíteni Erdély és a fény szépségét, s a következô években is visszatért, hogy újabb képeket készítsen az egyedülálló tájról, a kis falvak világáról.

Sok fotográfus készít szociográfiai képeket Erdélyben a társadalomról, az ott élô emberekrôl, Németh Györgynek – mint elmondta – nem ez a célja. A békét, a nyugalmat, a táj és elsôsorban a fények szépségét szeretné megörökíteni.

Bár már három éve járja a hegyeket, az aprócska falvakat, úgy gondolja, az idén is visszatér Erdélybe. Ahányszor ott jár az ember, mindig újabb s újabb szépségeket fedez fel – mondta a fotográfus. Erdélyben készült képeivel Németh György már tucatnyi önálló és társas kiállításon szerepelt, Magyarországon kívül láthatók voltak az alkotások a párizsi Magyar Intézetben és a Székelyföld szívében, Marosvásárhelyen is. Az Erdélyi fények címû sorozatot tavaly, a XXIV. Magyar Sajtófotó-pályázaton a természet és tudomány kategóriában elsô díjjal jutalmazták. A szervezôk is e sorozatot látva hívták meg a szegedi fotómûvészt a Háló Egyesület galériájába. A fôvárosi tárlaton az Erdélyben készült képek legjavát állítják ki, köztük a fotográfus több olyan alkotását is, amelyet eddig nem láthatott a nagyközönség.

Ezüst Nagydíjat kapott az Eszmélet címû, József Attila életérôl és költészetérôl szóló DVD-ROM Párizsban – közölte a kiadványt gondozó Petôfi Irodalmi Múzeum az MTI-vel.

A kiadvány az AVICOM – az ICOM (International Council of Museums), a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának Nemzetközi Audiovizuális Bizottsága – által rendezett Nemzetközi Audiovizuális és Multimédia Kulturális Örökség Fesztiválon nyerte el az Ezüst Nagydíjat – áll a közlésben. A négynyelvû DVD-ROM tartalmazza a József Attila- emlékévben megnyílt multimédiás kiállítás anyagát, valamint a Petôfi Irodalmi Múzeumban található hagyaték dokumentumait. A tárlat 2005-ben, a költô születésének 100. évfordulójára rendezett emlékévben Magyarország tizennégy városában és hét európai nagyvárosban volt látható – olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.

Az Eszmélet címû DVD szintén 2005-ben jelent meg: megzenésített verseket és videofilmeket, fotókat, kéziratokat és könyveket is magában foglal. Erlitz János, a múzeum kommunikációs referense az MTI-nek elmondta, hogy az eredményt nemrégiben az Ausztráliában tartott tanácskozáson hozták nyilvánosságra, a díjat pedig ez év tavaszán adják át Bécsben.

Meryl Streep lesz a világhírû ABBA-musical, a Mamma Mia! filmváltozatában a fôszereplô.

A történet egy menyasszonyról és egykor lázadó édesanyjáról szól, aki a lányát egy görög szigeten nevelte fel, és sosem árulta el az apa kilétét. A menyasszony három férfire gyanakszik, és meghívja ôket az esküvôjére. Meryl Streep játssza az édesanyát; hosszú pályája során eddig sosem vállalt musicalszerepet.

A forgatókönyvet Catherine Johnson, a musical egyik szerzôje írta, a rendezô Phyllida Llody, aki az amerikai színházi világ ismert figurája, s ez lesz az elsô filmrendezése. Az ABBA két tagja, Benny Andersson és Björn Ulvaeus executive producerként mûködik közre. Meryl Streep legutóbbi filmjei: Hangya Boy (2006), Az ördög Pradát visel (2006), Az utolsó adás (2006).

A horror, a tündérmese és a történelmi film mûfaji jegyeit egyesítô A faun labirintusa (El Labirinto del Fauno) címû mexikói-spanyol koprodukcióban készült filmet választotta az amerikai Filmkritikusok Országos Szövetsége (National Society of Film Critics) 2006 legjobb filmjének – adta hírül legújabb számában a Hollywood Reporter címû szaklap. Guillermo del Toro alkotását korábban már jelölték a legjobb idegen nyelvû filmnek járó Golden Globe- díjra is, és az országos filmkritikus-szövetség elôtt a New York-i online filmkritikusok, a bostoni, a washingtoni és a San Franciscó-i ítészek is megválasztották az év legjobb idegen nyelvû filmjévé. A kritikai üdvrivalgással fogadott film cselekménye 1944-ben játszódik Spanyolországban, a polgárháború végnapjaiban, amikor a francóistáknak már csak néhány elszigetel