Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Dehogyis! Csak egyesek szerettek volna világvégi hangulatot kelteni, hisz egy kis hisztériára, különösen ilyen eseménytelen januári napokon igencsak kapható a többségi sajtó jelentôs része. Rádiókból, helyi és központi lapokból tegnap még folyt a Wass Albert regényeibôl dramatizált és sikerrel játszott színmû (A világ és a vége) elôadása ellen indított össztûz. Ahogy egyébként a Wass Albert- felolvasómaraton és a Trianon film bemutatása kapcsán is történt, hogy aztán léggömbként pukkanjon ki az egész egy következô alkalomig, amikor a magukat hôsi nemzetvédôknek tekintôk újra elkezdhetik a lerágott csont fölötti ugatérozást. Jellemzô a történtekre, hogy a helyi ügyeletesek mellett olyan központi lapok, amelyek más alkalommal tudomást sem vesznek szerény vidéki városunk egyébként országos szempontból is jelentôs eseményeirôl, szerdai számukban terjedelmes cikket szenteltek a prefektus és a tanácselnök véleményének ismertetésére. A befogadókat illetôen már nem ennyire egyértelmû a helyzet, hisz szerda reggel a többségi taxis, aki a munkahelyemre hozott, nyomdafestéket nem tûrô szavakkal kapcsolt át a Wass Albert-elôadással kapcsolatos fejleményeket ecsetelô adóról egy másikra, ahol történetesen zene szólt. Az egészbôl egyébként a magát liberálisnak tartó prefektus megnyilvánulása a legfurcsább, aki jogászként tájékozódhatott volna, (hisz nem egy szakember dolgozik az apparátusában, nemrégiben kinevezett alprefektus társáról nem is beszélve), hogy Románia Fôügyészsége milyen határozatot hozott a Wass Albert-felolvasómaraton kapcsán tett feljelentés ügyében. Nyilatkozatai egyébként nem meglepôek, ha arra gondolunk, hogy abban a perben, amely egy volt helyi tanácsos ellen folyt, a felperes ügyvédjeként (kinevezése elôtt) milyen álláspontot képviselt. A magyarkanizsaiak vendégszereplését megelôzô kampány tragikomikus fordulata az, hogy a mindig éber Hôsök Kultusza Egyesület tartalékos ezredes "professzora" ezúttal sem volt rest bûnügyi feljelentést tenni a Marosvásárhelyen mûködô Fellebbviteli Bírósági Ügyészségen a szervezôk ellen, akik véleménye szerint egy háborús bûnös kultuszát terjesztik. Ilyen alapon a mindig vigilens tartalékos nemzetvédôk eljárást indíthatnának a neves román személyiség nevét viselô fôtéri könyvesbolt ellen is, amely ugyanannak a Wass Albernek a román nyelvre lefordított sikerregényét árusítja. Amelyrôl egyébként a magyarbarátnak egyáltalán nem nevezhetô Ioan Coja írt meleg hangú értékelést. Háborús bûnös kultuszát terjesztette volna? Ami pedig a kampányt illeti, a negatív reklám jó szolgálatot tett a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház elôadásának, amelyet a turné többi állomásán is garantáltan telt ház elôtt fognak játszani. Bár a helyi színház tagozatai esetében is úgy kampányolnának, hogy sohase maradjon üresen a nézôtér! A Kultúrpalota pedig a tegnap este nem dôlt össze. Edzett az már, hiszen a rendszerváltás óta gyakran volt ott olyan rendezvény, ahol a nemzetiségek, s különösen az erdélyi magyarság elleni nyílt uszítás sem hiányzott. Ami ellen senki sem tett bûnügyi feljelentést. Egyébként igazságszolgáltatásunk dzsungelében teljesen hiába töltötte volna az idejét.

Szolgáltatások

Lassan nagyvárosi képet kap Marosvásárhely abban az értelemben is, hogy a városközpont üzleti övezet képét veszi fel. A központban sokkal könnyebb már jó ideje banki vagy egyéb természetû szolgáltatást vásárolni, mint például kenyeret, miközben ez a városrész sem csupán irodaházakból és cégszékhelyekbôl áll, hanem jelentôs számú lakossága is van. Teljesen átalakult a szolgáltatási és kereskedelmi képe a városközpontnak, elsôsorban a piaci törvények alapján. Az alábbiakban arra próbáltunk választ keresni, hogy a piac törvényei mellett mekkora szerepet kapnak a városrendészeti elvek, abban az értelemben, hogy figyel-e arra a helyhatóság, hogy a gazdasági trendek szerint jól jövedelmezô üzletek mellett kevesebb hasznot hozó, de ugyanolyan fontos termékek is elérhetôek legyenek a központban és a város bármely övezetében.

Kérdésünkre Bakos Levente közgazdász, a marosvásárhelyi tanács kereskedelmi és szolgáltatási szakbizottságának titkára kifejtette, nincs olyan szabályozás, ami meghatározná, hogy például a városközpontban vagy más övezetekben milyen fajta kereskedelmi vagy szolgáltató egységeket lehet mûködtetni. Mint elmondta, kísérlet már volt erre, többször is megvitatták ezt a kérdéskört a szakbizottságban, de mindmáig határozatot nem hoztak. A szakértô kifejtette, ez egy meglehetôst nehezen rendszerezhetô probléma, mivel nem lehet beleszólni a gazdasági élet mûködésébe, illetve diszkriminatív intézkedéseket hozni valamely üzleti szféra rovására. Meglátásában a központbeli kereskedelem helyzetén a közeljövôben javítani fog az aluljáró szomszédságában épülô üzletház elkészülése, amelyben több kereskedelmi és szolgáltató egység is helyet kaphat. Ám a szakértô egyetértett azzal, hogy ez a központbeli kiskereskedelmi egységek hiánya keltette problémát nem szünteti meg, legfeljebb csak enyhíti, mint ahogy arra sem lát valószínûséget, hogy egyhamar ezt a kérdést a tanács egy szabályozás útján rendezni tudná.

Törzsök Sándor, a marosvásárhelyi tanács városrendészeti szakbizottságának elnöke szerint városrendészeti szabályozás a kereskedelem helyzetére nem lehetséges, mivel a piac törvényei szabályozzák maguktól a helyzetet, ebbe meglátása szerint beavatkozni nem lehet. Mint elmondta, korábban volt rá példa, hogy adott központbeli üzlethelyiség kapcsán egyes érdekek mentén próbáltak adott döntést ráerôltetni a tanácsra, amibe az önkormányzat nem ment bele. Ilyen helyzeteket leszámítva kezdeményezés sem volt városrendészeti szabályozásra a kereskedelem terén, a szakbizottsági elnök szerint ez nem is indokolt.

Mint ismert, a múlt rendszerben volt olyan természetû szabályozás, melynek értelmében minden lakónegyedben meg volt szabva, milyen kereskedelmi és szolgáltató egységeknek kell ott mûködnie. Ha ilyen ma már nincs is, nemigen tekinthetô a múlt visszasírásának az után vágyakozni, hogy például a városközpontban élés ne járjon együtt azzal is, hogy közeli környezetünkben egyszerûen nincs alapélelmiszert árusító bolt. A szolgáltatások helyzete némileg más, mert számos szakma egyszerûen kihalóban van a megváltozott fogyasztási szokásaink miatt, ebben a világban már alig találja meg a helyét a cipész, az órás, vagy még sorolhatnánk.

A kereskedelem helyzeténél maradva, a szabályalkotás, bár tûnhet a szabadpiaci viszonyokba való beavatkozásnak is, ami elvileg nem jó, mégis szükségesnek mutatkozik. Ugyanis ha belegondolunk abba, hogy egy élelmiszerüzlet soha nem lesz olyan jövedelmezô, mint egy bank vagy egy mobiltelefon-szolgáltató, akkor logikus, hogy nem tudja megfizetni például egy központi vagy egy jobb fekvésû üzlethelyiség tisztán piaci erôviszonyok által megszabott bérleti diját.Viszont egy adott lakóövezetben akkor is szükség van ilyen boltra, ha ennek a mûködése nyomán kisebb a bevétel. Itt jön be a képbe az önkormányzat szabályozó szerepe, ahol a gazdasági érdekek és a lakossági érdekek között kellene húzni egy határvonalat. Valóban nem egyszerû helyzet, mert egy olyan döntés, amely a kevésbé jövedelmezô, de ugyancsak szükséges kiskereskedôket, szolgáltatókat favorizálná a tôkeerôs, de más területen szintén szolgáltató cégek rovására, biztos nem nyerné el a nagyok osztatlan tetszését. Ámde szolgáltató és szolgáltató között a különbség nem csak jövedelmezôségben van, hanem lakossági szükségletben is. Ez utóbbi szempont kapcsán az is felmerül, hogy ugyan kínálatban nincs hiány, hiszen sorban nyíltak az utóbbi hónapokban a nagy üzletházak, amelyek még olcsók is, ámde ezért még nem kellene a belvárosból a múltba küldeni a kereskedôket, és ezzel napi városnézô körútra kényszeríteni a belvárosban lakókat akkor is, ha heti nagybevásárlás helyett csak kenyeret vagy tejet akarnak például beszerezni.

A szerda reggeli határidô lejártáig mintegy hatvan jelölést iktattak a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Központi Politikai Bizottságának harminc helyére a párt fôtitkárságán. A párt elnöki tisztségére csak Calin Popescu Tariceanu jelöltette magát.

A választások a január 12-13-án sorra kerülô pártkongresszuson zajlanak.

Ami az alelnöki tisztségeket és a Központi Politikai Bizottság más tisztségeit illeti, két-három liberális verseng egy-egy helyért.

A hét országos alelnöki tisztségre Varujan Vosganian miniszter, Crin Antonescu, a PNL-s képviselôk frakcióelnöke, Ludovic Orban, a bukaresti PNL-elnök, Norica Nicolai szenátor, Teodor Melescanu szenátor, Mihai Razvan Ungureanu miniszter, Radu Stroe, a kormány fôtitkára jelöltette magát.

Nagyobb a versengés a fejlesztési régiókért felelô alelnöki tisztségekre, itt ketten-hárman is jelöltették magukat egy-egy helyre. Például az északkeleti régió alelnöki helyéért Cristian David miniszter Romeo Stavarache bákói polgármesterrel verseng, a délkeleti régióban pedig Puiu Hasotti, a liberális szenátorok frakcióelnöke és Paul Victor Dobre, a közigazgatási minisztérium államtitkára pályázta meg a tisztséget.

Annak ellenére, hogy az állandó bizottság által kijelölt határidô lejárt, a PNL fôtitkársága még fogad el jelöléseket. Az érvényben levô statútum szerint a kongresszus napjáig nyújthatók be jelölések.

Márton Árpád Kovászna megyei RMDSZ- képviselô, az RMDSZ képviselôházi frakcióvezetôje szerdán egy sajtótájékoztatón kijelentette, a közeljövôben Romániában nem lesznek elôrehozott választások.

A képviselô szerint a honatyák nem akarják az elôrehozott választások kiírását. Elmagyarázta, nem egy bizonyos párt akaratáról van szó, hanem a honatyák döntésérôl, párttól függetlenül.

"Nem a pártok döntésérôl van szó, hanem az egyes személyek, képviselôk és szenátorok saját döntésérôl. Egy olyan parlamentben, ahol szinte nem létezik olyan párt, amelyben mûködjön a párt döntésének kötelezô véghezvitele, illetve olyan alakulatok vannak amelyeknek támogatottsága 2 százalék alatti, és olyan csoportok, amelyek kiléptek bizonyos pártokból (…), és olyan személyek, akik tudják, hogy nem lesznek listavezetôk, nem hiszem, hogy van akarat az elôrehozott választások kiírására" – mutatott rá Márton Árpád.

Albert Álmos, az RMDSZ Kovászna megyei elnöke szerdai sajtótájékoztatóján elmondta, az európai parlamenti választásokon az RMDSZ két- három helyet szerezhet meg. De azt sem tartotta kizártnak, hogy az RMDSZ akár négy helyet is megszerezhet.

"Azt szeretnénk, ha az egyik RMDSZ-es európai parlamenti képviselô székely lenne. Várunk a hét végéig, hogy lássuk, ki szeretné jelöltetni magát, és az RMDSZ helyi szervezete eldönti majd, kit támogat" – mondta a háromszéki szervezet elnöke.

Albert Álmos szerint Kovászna megyébôl eddig senki nem jelezte, hogy jelöltetné magát az európai parlamenti képviselôi tisztségbe.

Markó Béla RMDSZ-elnök péntekre összehívta a marosvásárhelyi Bernády Házba a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsát. Napirenden szerepelnek az európai parlamenti választásokkal kapcsolatos ügyek, a pártkongresszus elôkészítése, illetve az RMDSZ 2007-es prioritásai.

A prefektusok meg fogják támadni a közigazgatási bíróságon az önkormányzatok azon határozatait, amelyek szerint a határt átlépô gépkocsivezetôknek környezetvédelmi illetéket kell fizetniük, a 2006/395- ös, határátlépési illetékre vonatkozó törvényt pedig visszavonják.

A határozatokat szerdán hozta a kormány. "A prefektusok mától (szerda – szerk. megj.) megtámadnak minden olyan önkormányzati határozatot, amelyek szerint a határt átlépô gépkocsivezetôknek környezetvédelmi, tisztasági vagy határátlépési illetéket kellett fizetniük" – mondta Oana Marinescu, a kormány szóvivôje. A kormány ugyanakkor eldöntötte, hogy visszavonja a 2002/86 sürgôsségi rendelet 4. cikkelyét módosító 2006/395-ös törvényt, amely elôírta egy pénztárablak alapítását a határátkelôknél, és amely a giurgiui határátlépési illetékre is vonatkozott.

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök a szerdai kormányülés elején kérte, hogy tûzzék napirendre a giurgiui határátlépési illetékek ügyének megtárgyalását is, rámutatva, hogy megoldást kell találni a helyzetre.

"Döntést kell hoznunk kormányszinten, bár az ügy nem tartozik feltétlenül a kormányhoz, hanem a helyi önkormányzatokhoz. Természetesnek vélem, hogy a csatlakozással az európai szabályok érvénybe lépjenek a Románia és Bulgária közötti határon is. Meg kell találnunk a megoldást arra, hogy a határ ne jelentsen gátat, és ne adjon lehetôséget helyi illetékek kirovására, mivel ez nem áll összhangban az európai gyakorlattal" – mondta Tariceanu.

A giurgiui tanács szerdán rendkívüli ülésen tárgyalt az illetékek eltörlésérôl.

A jelenlegi törvény értelmében csak a helyi önkormányzatok törölhetik el az illetékeket. Az illetékek kezdeményezôi szerint ezeket azért vezették be, hogy biztosítsák a pénzalapot a határátlépôk vidékén lévô infrastruktúra karbantartására.

Egyes határállomásokon közben folytatódtak az illeték elleni tiltakozások. Az Arad megyei nagylaki határátkelôhöz vezetô utat a keddrôl szerdára virradó éjszaka mintegy 300 tehergépkocsi zárta el.

A tehergépkocsi-sofôrök mintegy 30 percig zárták le a város és a határátkelô közötti utat, kijelentve, hogy nem hagyják abba a tiltakozást, ha a polgármesteri hivatal nem törli el az illetéket.

A nagylaki polgármesteri hivatal az Arad megyei prefektus, Gavril Popescu felszólítására ideiglenesen felfüggesztette az illetéket.

Bár a tiltakozás csupán 30 percet tartott, egész éjszaka torlódások voltak a határnál a több kilométer hosszú tehergépkocsisorok miatt.

A sofôrök ugyanakkor azt állítják, hogy a nagylaki magyar vámosok nagyon lassan dolgoznak, és minden tehergépkocsit részletesen megvizsgálnak, ez pedig lassítja a határátkelést. A tiltakozás ideje alatt egyes személygépkocsi-vezetôk a mezôn keresztül mentek át a határon.

Visszatért – mint késôbb kiderült, nagyon sikeres – spanyolországi turnéjáról a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulata. Ez okból sajtótájékoztatót hívott össze a társulatvezetôség, a körút eredményét ismertetendô.

Mint elmondták, a Manole, sau darul de a iubi címû produkció Madridban került bemutatásra, ahol hatalmas sikernek és teljes telt háznak örvendett mindvégig. A Cristian Ioan rendezte elôadás a nézôközönségi tombolás majd’ minden válfaját élvezhette, vastapstól a tömeges brávózásig. A szöveg az argesi kolostor legendáját dolgozza fel, de nem Lucian Blaga mûve alapján, hanem az eredeti népballadából kiindulva, a produkcióban számos folklorisztikus elem megtalálható. Az elôadás román nyelven játszódott, a spanyol anyanyelvû nézôk pár soros összefoglalóban olvashatták elôadás elôtt a történetet, a tulajdonképpeni cselekményt. A sajtóanyaghoz csatolva a Getafe-i emlékkönyvbe feljegyzett, igencsak pozitív nézôi vélemények jó része is olvasható. A marosvásárhelyi premier január 13- án, szombat este 7 órától várható.

Egyúttal a társulat következô bemutatójáról is beszámoltak a jelenlevôk: Gorkij Vassa Jeleznova címû darabját a rendezô, Radu Olareanu ismertette, mint mondta, az író ezen mestermûve mindeddig nem került bemutatásra román színpadon. Erôs családi dráma, mindenféle politikai konnotáció nélkül, amelynek elkövetkezô elôadásában a román színházi élet számos ismert mûvésze fellép: játszik Ion Fiscuteanu, Ion Sasaran, Mihai Gingulescu és mások. A produkció bemutatójára január 28- án kerül sor.

A rendôrségnek sikerült ôrizetbe vennie azt a két személyt, akiket azzal gyanúsítanak, hogy december utolsó napjaiban több marosvásárhelyi lakásban követtek el rablást és nemi erôszakot – jelentette be tegnap sajtótájékoztatón Cabulea Nicolae kvesztor, a megyei rendôrség fôfelügyelôje, Dan Eugen fôbiztos, fôfelügyelô-helyettes és Vasile Tohanean fôbiztos, a bûnügyi osztály vezetôje. A gyanúsítottak elfogását elôsegítették az áldozatok és tanúk leírása alapján készített robotképek, a rendôrség vezetôi pedig azt állítják, elegendô bizonyítékkal rendelkeznek a gyanúsítottak bûnösségének bizonyítására.

A megyei és municípiumi rendôrség bûnügyi osztályának nyomozói, a bíróság és törvényszék melletti ügyészség ügyészei, sôt, a SRI belsô védelmi osztályának tisztjei is az ünnepek ideje alatt nagy erôkkel keresték a három, rendkívül súlyos bûncselekmény tetteseit. Az áldozatok – mindhárom esetben nôk – súlyos sérüléseket szenvedtek, kettôjük még mindig kórházi kezelés alatt áll.

Az elsô rablás december 17-én történt a vasútállomás környéki tömbházak lakásainak egyikében, ahova két fiatalkorú személy, miután a lakók névsorában kinézte az egyedülállókat, azzal az ürüggyel, hogy szônyegeket árul, fényes nappal bekérezkedett. Az egyedül lakó 76 éves asszonyt bántalmazták, megerôszakolták, majd megkötözték. A lakásból egy aranyórát, arany karperecet és -gyûrût, - láncot, 1000 eurót és 7500 új lejt vittek el. A tettesek néhány nap múlva, december 24-én, karácsony szombatján egy kisállomás környéki tömbházlakásba hasonló módon jutottak be, ahol egy 92 éves asszonyt erôszakoltak meg, kötöztek meg, a lakásból pedig 1700 új lejt raboltak el. A harmadik eset december 30-án történt, az 1918. December 1. úton, egy lakásba ezúttal a tettesek egyike jutott be, azonban itt egy 50 év körüli asszony szembeszállt vele és segítségért kiáltozott, mire a rabló elmenekült, elvitt azonban egy mobiltelefont. A rendôrség a bûncselekmények súlyosságára és kegyetlenségére való tekintettel az ünnepek alatt megfeszített erôvel nyomozott. A gyanúsítottakat az áldozatok és tanúk – a lépcsôházban menekülô tettest ugyanis látták – személyleírása alapján készített robotképek segítségével sikerült megtalálniuk. A két gyanúsított, B. Ioan és B. István az Ernye községi Erdôszengyelben lakik, elsô unokatestvérek, egyikük kiskorú, 17 éves, ôt 19 napra elôzetes letartóztatásba helyezték, a másik 18 éves, ellene tegnap szintén elôzetes letartóztatási parancsot kért az ügyészség. A rendôrség fôfelügyelô-helyettese, Dan Eugen kérdésünkre elmondta, a gyanúsítottak csak részlegesen vallották be a bûncselekményt, de a rendôrség elegendô bizonyítékkal rendelkezik bûnösségük bizonyítására. A lopott holmikat – a pénz kivételével – a rendôrök megtalálták. Ha a rablás és nemi erôszak vádja bebizonyosodik, a tettesek 20 év börtönbüntetést kaphatnak – mondta Tohanean Vasile fôbiztos.

A rendôrség jelenleg nagy erôkkel nyomoz az egrestôi rablás ügyében is, ahol két maszkos személy tört be az Eldi Kft. tulajdonosainak lakására. A két német állampolgárt megfenyegették, a lakást kirabolták.

December 1-jétôl érvénybe lépett az új közlekedési törvénykönyv, az eltelt idôszakban a Maros megyei rendôrök 347 gépkocsivezetôi jogosítványt függesztettek fel, 45 esetben bûncselekmény elkövetése miatt indult vizsgálat autóvezetôk ellen, 1761 sofôrt bírságoltak meg szabálysértés miatt. Az sem mellékes, hogy december elején és az ünnepekkor "kíméletesek" voltak a rendôrök, a legtöbb esetben csupán figyelmeztették a szabálytalankodó sofôröket – mondta lapunknak Viorel Cazan, a megyei közúti rendôrség parancsnoka. A felfüggesztett jogosítvány visszaszerzésére az autóvezetôknek vizsgázniuk kell a KRESZ-bôl. Eddig mintegy 100 személy próbálta meg letenni a vizsgát, de mindössze 4-nek sikerült. Cazan Viorel szerint a sikeresen vizsgázók rendkívül alacsony aránya azzal magyarázható, hogy a gépkocsivezetôk nem ismerik az új KRESZ elôírásait. A sikertelenül vizsgázóknak 48 óra áll rendelkezésükre az eredmény megóvására.

Anyanyelv

Középiskolának nevezzük a háromtagozatos oktatási rendszerben azt az oktatási intézményt, amely összeköti az elemi szintet a felsôvel, és átfogó jellegû, általános mûveltséget biztosít.

A középiskolának a történelem folyamán többféle elnevezése, jellege és szerkezete volt Európa-szerte. Ilyen a gimnázium, a kollégium, a líceum, a polgári iskola, a szakiskola. Kezdetben valamennyi oktatási intézmény alapítója, szervezôje és fenntartója az egyház volt. Így jöttek létre a felekezeti iskolák: a református kollégiumok, plébániai iskolák, a katolikus gimnáziumok stb. Szerkezetüket tekintve a gimnázium az V-XII. osztályokat, a líceum a IX-XII. osztályokat foglalta magába. A kollégium és a szakiskola tanfolyamainak száma változó volt.

A kollégium elnevezést középiskola jelentésben a XVII. századtól a reformátusok és az unitáriusok használták. Olyan nevelési-oktatási intézményt neveztek így, amelynek bentlakása is volt. Maga a kollégium szó a latinból ered, testületet, társulást jelent. A katolikusok is használták a szót már a XV-XVI. században: Collegium Christi néven mûködött Esztergomban az az iskola, amelyben szegény származású fiatalokat készítettek elô külföldi egyetemi tanulmányokra. Ma kollégiumnak nevezzük a közép- és felsôfokú oktatás diákjai számára kedvezményes áron szállást és ellátást biztosító bentlakásos iskolát, mint például a Marosvásárhelyi Református Kollégium.

A líceum elnevezést a XVIII. századtól az evangélikusok használták középiskola jelentésben. A név görög szóból származik, Arisztotelész athéni iskolájának a nevébôl: Lükeion. Elôbb a rómaiak, majd több európai nép is átvette a szó használatát. Magyarul hosszú í- vel írjuk. Ma líceumnak nevezzük a IX-XII. osztályos középfokú iskolákat, amelyekben humán és reál szakon egyaránt folyik oktatás.

A polgári iskolák 1868-ban jöttek létre 10-16 éves fiatalok számára, és a szakiskolákban való specializálódást elôzték meg. Szakmák (mûszerész, esztergályos, lakatos) elsajátítására, tanítóképzôben, kereskedelmi középiskolában való továbbtanulásra, alacsonyabb rangú tisztviselôi munkakörök betöltésére adott lehetôséget.

A szakiskola meghatározott szakma elsajátítására készíti fel növendékeit. Általában két-három éves oktatási periódust biztosít. Ma már léteznek szaklíceumok is, amelyek a gyakorlati életpályára való felkészítés mellett általános mûveltséget is nyújtanak.

A felsôfokú oktatás intézményei az egyetem, a fôiskola, az akadémia.

A január 21-i szerbiai parlamenti választáson való részvételre biztatta a délvidéki magyarokat kedden Szabadkán Németh Zsolt, a magyar Országgyûlés külügyi bizottságának elnöke, miután találkozott Kasza Józseffel, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökével, aki tájékoztatta ôt pártja választási felkészülésérôl, programjáról.

Németh, aki a vajdasági parlament meghívására érkezett a tartományba, reményét fejezte ki, hogy a jövô hét végi szavazás után ismét lesznek képviselôi a délvidéki magyaroknak a szerb parlamentben. Üdvözölte, hogy Szerbia a nemzeti kisebbségek számára eltörölte a parlamentbe jutás küszöbét, bizonyossá téve ezzel számukra a bejutást. Mint mondta, ezzel Szerbia példát mutatott Magyarországnak is, ahol hosszú évek óta késik a hasonló szabályozás elfogadása.

Nagyon fontos, hogy a vajdasági magyarok minél nagyobb számban éljenek szavazati jogukkal, kihasználják a számukra felkínált esélyt, mivel a parlamenti jelenlét komoly segítséget jelent a nemzeti érdekek érvényesítéséhez – mondta Németh.

A külügyi bizottság elnöke a vajdasági magyarok és Magyarország kapcsolatairól szólva kitért arra, hogy Magyarország 2007-ben tagja lesz a schengeni övezetnek. Ennek fényében meg kell találni a módját annak, hogy az anyaország és a délvidéki magyarok közötti kapcsolatok jelenlegi szintje fennmaradjon. A vajdasági nemzetiségek közül a horvátoknak, románoknak, szlovákoknak nincsenek ilyen jellegû gondjaik. Zágráb és Bukarest a kettôs állampolgárság keretében lehetôvé tette a vajdasági horvátoknak és szlovákoknak, hogy a szerb mellett horvát, illetve román útlevél birtokába jussanak, amellyel gond nélkül utazhatnak az EU-országokba. (Horvátország ugyan nem EU-tagállam, polgárai azonban már évek óta vízum nélkül utazhatnak be az Európai Unió területére.) Pozsony pedig – hivatalosan tagadva a kettôs állampolgárság intézményének a bevezetését – olyan jogi kiskapukat hozott létre, amelyeknek révén a diaszpórában élô szlovákok az anyaországiakkal azonos jogokat és lehetôségeket élveznek.

Németh Zsolt a VMSZ elnökével folytatott megbeszélés után Topolyára utazott, szerdán pedig a vajdasági kormány és parlament vezetôivel találkozott.

Szélsôjobboldali frakció alakul az Európai Parlamentben a minimálisan éppen szükséges húsz fôvel, miután kedden Brüsszelben az érintett képviselôk végsô megállapodásra jutottak a csoport létrehozásáról.

A frakciót a francia Bruno Gollnisch vezeti majd – jelentette a belga hírügynökség. A csoportba tömörült képviselôk eddig függetlenként vettek részt az EP munkájában, frakcióvá alakulásukat Bulgária és Románia uniós csatlakozása tette lehetôvé.

A frakciót hét francia, három flamand, öt román, egy bolgár, egy osztrák, egy olasz és két brit képviselô alkotja.

A csoport egyebek között a török csatlakozás és a népes bevándorlás elleni fellépést tûzte ki célul, de ellenzik az Európai Unió további egységesedését is.

Az Európai Bizottság idén amerikai mintára zöld kártya bevezetését fogja javasolni, amellyel a magas szinten képzett, unión kívüli szakemberek könnyebben tudnának munkát vállalni az Európai Unió tagországaiban – közölték név nélkül nyilatkozó tisztségviselôk.

E terv az egyik legkényesebb európai politikai témát, a bevándorlást érinti, és elképzelhetô, hogy komoly ellenállásba ütközik majd egyes tagok részérôl, márpedig ahhoz, hogy be lehessen vezetni, minden egyes tagország jóváhagyása szükséges. A bizottság 2007 második felének elején akarja benyújtani az erre vonatkozó javaslatát – közölte egy tisztségviselô. Egy másik illetékes szerint a tervezeten még dolgoznak, és a zöld kártyához való hozzájutás lehetôségét korlátok közé szorítanák.

Az EU soros elnökségét január 1-jétôl fél évig betöltô Németország ellenzi, hogy a törvényes bevándorlásról bármilyen közös európai irányelvet alakítsanak ki, mondván, nem tûr meg semmilyen beavatkozást saját munkaerôpiacába. A korábbi, szociáldemokrata német kormány 2000-ben bevezette a német zöld kártyát, amellyel indiai és más országbeli számítástechnikai szakembereket akart átcsábítani. A brüsszeli bizottság szerint a páneurópai zöld kártya vonzóbb volna a jól képzett unión kívüliek számára.

A fehérorosz kormány eltörölte az orosz kôolajszállítmányokra kivetett tranzitvámot, a két ország államfôi által kialakított kompromisszumnak megfelelôen – jelentette be Szjarhej Szidorszki fehérorosz miniszterelnök szerda délután Minszkben. A döntés megnyithatja az utat az Európába irányuló orosz olajszállítások felújítása elôtt. A szlovák Transpetrol vezetéküzemeltetônél röviddel azután már közölték is, hogy szerda délután újrakezdôdik az olajszállítás a Barátság vezetéken Szlovákiába. "Oroszország és Fehéroroszország megállapodása alapján felújul az olajszállítás a Barátság vezetéken. Az elsô szállítmány várhatóan este 6 óra körül jelenik meg szlovák területen", a Transpetrol közleménye szerint. Ugyanakkor a Kreml kora délutáni közleménye csak Vlagyimir Putyin orosz elnök és Aljakszandr Lukasenko fehérorosz elnök telefonbeszélgetésének tényét erôsítette meg, nem tett említést semmilyen megállapodásról.

George Bush amerikai elnök új iraki stratégiájának legújabb tervezete 20 ezer újabb katona Irakba vezénylését javasolja – közölte egy nevének elhallgatását kérô amerikai védelmi minisztériumi illetékes.

A katonák többségét várhatóan Bagdadban, mintegy 4000 fôt pedig al-Anbár tartományban vonultatják fel még a hónap vége elôtt.

A terv szerint az iraki tartományok feletti biztonsági ellenôrzést novemberig adnák át az iraki erôknek.

George Bush a tervek szerint helyi idô szerint szerda este kilenc órakor (közép-európai idô szerint csütörtök hajnali 3.00 órakor) televíziós beszédben ismerteti az új iraki stratégiát.

Az elnökkel a napokban konzultáló kongresszusi tagok szerint a Fehér Ház a jelenleg Irakban állomásozó 132 ezer fôs kontingens újabb 20 ezer katonával történô megnövelését Núri el-Máliki kormányának konkrét politikai és gazdasági lépéseihez köti. Málikinak többek között fel kell oszlatnia a szunnita kisebbséget félelemben tartó síita félkatonai szervezeteket. A Pentagon illetékese szerint elôször a jelenleg Kuvaitban állomásozó 82. légi deszant hadosztály 2. dandárját irányítanák át Irakba.

A képviselôházban és a szenátusban egyaránt többséggel rendelkezô demokrata párti politikusok kedden ismét figyelmeztettek, hogy nem támogatják feltétel nélkül Bush iraki irányvonalát. Edward Kennedy szenátor bejelentette: törvénytervezetet nyújtott be a létszámnövelés megakadályozásáról. A javaslat szerint nem küldhetôk újabb katonák Irakba és pótlólagos pénzeszközök sem használhatók fel a létszámnövelésre a kongresszus mindkét házának jóváhagyása nélkül – közölte Kennedy szenátor, aki a csapatok kivonásának megkezdésére szólított fel.

Meghosszabbította 2009-ig az Észak-atlanti Szerzôdés Szervezete (NATO) szerdán Jaap De Hoop Scheffer fôtitkár megbízatását.

A három éve hivatalba lépett holland politikus mandátuma eredetileg ez év végén lejárt volna, de – mint James Appathurai szóvivô a belga hírügynökségnek elmondta – a huszonhat tagország felkérésére 2009-ig fôtitkár marad. Ez azt is jelenti, hogy ô irányítja majd a NATO megalakulásának hatvanadik évfordulóján, 2009-ben tervezett megemlékezéseket.

Az 58 éves De Hoop Scheffer mandátumának meghosszabbításáról nem hivatalosan már két héttel ezelôtt döntöttek a tagországok, és a politikus jelezte is, hogy vállalja a megbízatást. A döntés most vált hivatalossá a tagországok nagyköveteit tömörítô, döntéshozó tanács elsô rendes találkozóján.

De Hoop Schefferre várhatóan még két csúcstalálkozó elôkészítése és lebonyolítása vár: jövô tavasszal feltehetôen Romániában tartanak állam- és kormányfôi értekezletet, ahol a szervezet bôvítésérôl is döntenek majd, a hatvanéves megemlékezéseket pedig minden bizonnyal 2009 tavaszán rendezik. A NATO-t 1949 áprilisában alapították az észak-atlanti szerzôdéssel. A volt külügyminiszter már a harmadik holland nemzetiségû fôtitkár a katonai szövetség élén. Mûködése alatt olyan problémákkal is meg kellett birkóznia, mint az európai országok egy része és az Egyesült Államok közti nézetkülönbség az iraki beavatkozás ügyében: a szövetségben részben az ô érdemének tartják, hogy viszonylag rövid idô alatt sikerült felülemelkedni az USA- t, illetve Németországot és Franciaországot súlyosan megosztó problémán.

De Hoop Scheffer a brit George Robertsont váltotta a fôtitkári székben.

Tegnap a kormány jóváhagyta a Középítkezési és Területrendezési Minisztérium által benyújtott memorandumot, melynek alapján a minisztérium és az Európa Tanács Fejlesztési Bankja megkötheti az 50.000-nél kevesebb lakosú városoknak szóló vízprogram elsô felének finanszírozását biztosító 160 millió eurós hitellel kapcsolatos egyezményt.

– Az 50 ezernél kevesebb lakossal rendelkezô városok eddig nem jutottak hozza a SAPARD-, valamint az ISPA-programokon keresztül lehívható alapokhoz. A kisvárosok vízellátásával kapcsolatos programunk 340 millió euró értékû beruházást jelent a következô 3 évre, és az Európai Unió minôségi követelményeinek is megfelelô ivóvíz-szolgáltatást és a szennyvíz megfelelô szintû kezelését célozza meg – hangsúlyozta Borbély László megbízott miniszter a kormányülést követôen.

Az 50.000-nél kevesebb lakossal rendelkezô városok vízellátását biztosító program tíz megyében indul, ezek közül négy erdélyi megye (Bihar, Beszterce, Maros és Hargita) – mondta Borbély László.

Az integrált programot koordináló szerv a Középítkezési és Területrendezési Minisztérium, a kivitelezô ügynökség az Országos Befektetési Vállalat.

Theodor Stolojan, a Liberális Demokrata Párt (PLD) ideiglenes elnöke szerdán elmarasztalta a kormány csatlakozás utáni stratégiáját, hangsúlyozva, hogy Románia már most megbízható állam, és nem kell várnia 2013-ig, hogy ezt bebizonyítsa.

"Nem fogadhatjuk el politikai szempontból azt, ami a kormány internetes oldalán áll: Románia 2013-as évi képe – megbízható partner az európai térségben. Már most megbízhatóak vagyunk, nem kell várnunk 2013-ig, hogy ezt bebizonyítsuk" – mondta Stolojan.

Theodor Stolojan azt mondta, hogy Romániának szüksége lett volna egy fejlesztési programra jóval azelôtt, hogy csatlakozott volna.

"Felhívtam a figyelmet már két évvel ezelôtt, hogy ezt meg kell tenni. De sajnos, a munkát nem kezdték el idôben" – mondta Stolojan, rámutatva, hogy Románia adós az Európai Uniónak egy konvergencia-tervvel és egy nemzetireform-tervvel.

Stolojan véleménye szerint két dolog terén kellett volna felépíteni a csatlakozás utáni stratégiát: a termelékenységén és a versenyképességén.

Ugyanakkor Stolojan bemutatta a PLD csatlakozás utáni stratégiáját, rámutatva, hogy Románia 2025- 2030 körül eléri az európai életszínvonalat, és a legversenyképesebb európai gazdasággal fog rendelkezni.

A PLD szerdán vitát szervezett Románia fejlesztési terve a csatlakozás utáni idôszakban címmel, egy héttel a kormány által meghirdetett hasonló témájú megbeszélés elôtt.

A PLD vitáján a Demokrata Párt részérôl részt vett Gheorghe Pogea volt miniszterelnök-helyettes.

Kommentár

Mármint az EU-tagságunk. Hülyeséget hülyeségre halmozunk, s mint kiderül, a saját alkotmányunkat sem ismerjük, vagy ha igen, nem akarjuk betartani, nem beszélve arról, hogy "teszünk" az EU-tagsággal járó kötelezettségekre. Így történhetett meg, ami Giurgiuban és Nagylakon megtörténhetett. Ezért állunk közel ahhoz, hogy még meg se melegedett Románia alatt az uniós szék, máris perrel fenyeget az Európai Bizottság. Ugyanis az Európai Bizottság márciusig adott határidôt Romániának, hogy eltörölje a külföldrôl behozott használt gépkocsik elsô forgalomba helyezésére kivetett illetéket. Felszólított, hogy ha nem alkalmazkodik az uniós szabályokhoz, az Európai Bíróságon indít pert a kormány ellen, mert az intézkedés megszegi az EU-egyezmény elôírásait. Tudniillik, ezt az illetéket a kormány az európai hivatalosságok tiltakozása ellenére vitte be az új adótörvénykönyvbe.

A jelek szerint Románia úgy gondolta, hogy az eddig alkalmazott kétarcú politika jegyében az EU-ban is lehet "cselezni". Ezért gondolta, hogy ha már kötelezô módon eltörlik a tagországok közötti vámilletéket, megtalálja a módját az állampolgárok további nyúzására. Így aztán kitalálta a fenti illetéket. Aminek az lett a következménye, hogy alig aludt ki az utolsó szilveszteri örömtûz, az unió hivatalosságai máris azzal vádolják Bukarestet, hogy megszegi közösségi kötelezettségeit. Az Európai Bizottság közleményben hívta fel a kormány figyelmét, hogy a frissen bevezetett illeték összeegyeztethetetlen mind a csatlakozási szerzôdés 90. cikkelyével, mind az Európai Bíróság joggyakorlatával. Ez azt jelenti, hogy kemény büntetéseket fizethet Románia, ha nem veszi tudomásul, hogy az uniós jogszabályok rá nézve is kötelezôek.

Adott tehát egy helyzet, a hatóságok reakciója viszont az eddig megszokott sémát mutatja. Példának okáért, a környezetvédelmi miniszter szerint azért lenne szükség az elsô forgalomba helyezési illetékre, mert a vámilleték eltörlése nyomán "nem kívánunk az Európai Unió gépkocsitemetôjévé válni". Sulfina Barbu nagyvonalúan kijelentette, hogy egyébként is "a tagországok szabadon állapíthatják meg a saját illetékeiket, és Románia sem tett egyebet, mint élt ezzel a jogával". Az, hogy az Európai Bizottság másként gondolja, a jelek szerint a legkevésbé sem érdekli a miniszter asszonyt. Viszont, ha már nem lehet nem tudomásul venni, kell találni egy bûnbakot, s Sulfina Barbu a parlamentre kente a dolgot azzal, hogy a pénzügyminisztérium "mindössze" 3500 eurót szabott meg maximális illetékként, az a szemét parlament módosította az összegeket. "Nem vagyok adószakember, de véleményem szerint az elsô bejegyzési illeték kapóra jön, mert elveszi az emberek kedvét a környezetszennyezô autóktól", tette hozzá. Különben, szerinte az sem gond, ha az Európai Bizottság bepereli a kormányt, "Románia meg tudja védeni magát". Arra a felvetésre, hogy hasonló helyzet alakult ki a csatlakozást követôen Magyarországon és Szlovákiában, és az lett a következménye, hogy a kormányoknak vissza kell fizetniük a károsultak pénzét, az okos miniszter asszony azt mondta, hogy nyilván jobban feküdt az Európai Uniónak, hogy eladják a régi autókat, semhogy kifizessék az 500 eurós bontási költségeket.

Nos, a helyzet adott, Románia megszegte a csatlakozási szerzôdést, és tetszik, nem tetszik, tudomásul kell vennie, hogy két hónap áll a rendelkezésére a törvény módosítására, illetve a helyzet rendezésére, különben azzal kezdheti uniós tagságát, hogy perbe hívják az Európai Bíróságon. Azt is meg kellene már tanulniuk a Sulfina Barbuhoz hasonló román politikusoknak, hogy az Európai Unió szigorú szabályok szerint mûködik, amelyek ezentúl ránk nézve is kötelezôek. Az "akkor mi van?" replikák ideje lejárt: összhangba kell hozni a törvényeinket az uniós jogszabályokkal, sôt alkalmazni is kell azokat.

Nagy baj van, amikor a hülyeség hányavetiséggel párosul. A csatlakozás óta eltelt pár napban megtanulhattuk a "hogyan nem szabad viselkedni" magasiskoláját. Sulfina tesz az unióra, a giurgiui polgármester, akit maga az államfô figyelmeztetett, miután mindenféle ökológiai meg tranzitilletékkel akarta megbírságolni a városon átutazókat, hogy ne csinálja, azzal érvelt, hogy Basescu csak ne beszéljen, mert "együtt jártak a nôkhöz".

Szóval baj van mifelénk. Az ilyen "húzásokkal" azt érhetjük el, hogy az EU esetleg pénzbírságot szab ki az országra, illetve a törvénytelenül begyûjtött illetékek visszafizetésére kötelezheti a kormányt, vagy pert indít ellene. Akár egyik, akár másik változat "jön be", mindenképpen tovább rontja Románia nemzetközi megítélését. Az unió szívhatja a fogát: jól bevásárolt velünk.

A nagy hírû Munkácsy-kiállítást május – július hónapokban mutatják be Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban – olvasható Gyarmati Zsolt múzeumigazgató szerkesztôségünkhöz eljuttatott tájékoztatójában. Az intézményvezetô hangsúlyozza, hogy Csíkszereda a kiállítás egyedüli romániai helyszíne, a képeket ez év ôszén visszaszállítják Amerikába.

Az Amerikában élô Pákh Imre magángyûjteményének Munkácsy- kollekciója ma a világ legnagyobb, magánkézben lévô Munkácsy-gyûjteménye. Ebbôl az elmúlt közel két év során 27 Munkácsy- mû vándorkiállítás keretében fordult meg Magyarország nagyobb városaiban, és eddig több mint 650.000 látogatót vonzott.

– E kitûnô kollekciót tovább bôvítettük a Magyar Nemzeti Galéria és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum anyagával: a csíkszeredai kiállításon 46 Munkácsy-festmény lesz látható – hangzik a kiállításról a pontosítás.

A korai, realista korszakát illusztráló mûvek (pl. az Ásító inas) mellett megtekinthetôk majd a nagy mûvész szalonképei, tájképei, továbbá portrék, s több, a trilógiaként emlegetett – a Krisztus Pilátus elôtt, az Ecce homo és a Golgota címû – táblaképekhez készült vázlat és redukció.

Ezeket a festményeket most láthatja elôször a romániai közönség.

A vándorkiállítás eddigi tapasztalatai alapján a rendezôk Csíkban 50-70 ezer látogatóra számítanak.

Pákh Imre, az elismert New York-i üzletember és mûgyûjtô 1950-ben született Munkácson, a Zrínyi Ilona által védett vár tövében elterülô városkában, ott, ahol egy bô évszázaddal korábban Munkácsy Mihály is meglátta a napvilágot. Aligha véletlen, hogy ma a világ legnagyobb, magánkézben lévô Munkácsy-gyûjteményét mondhatja magáénak.

Kezdetben, szentpétervári arab szakos egyetemi hallgatóként, régi orosz ikonokat gyûjtött. Mint fiatal üzletember, már Amerikában a XVI-XVIIl. századi holland festészet "aranykora" ragadta meg a figyelmét, az akkor vásárolt képek egy része ma is a birtokában van. A nyolcvanas években kezdett XIX. századi festményeket vásárolni, elôbb kiváló francia mesterek (Courbet, Corot) munkáit, majd miután egyre gyakrabban jött Budapestre, a klasszikus magyar festôk alkotásait is. Ezekben az években került be a gyûjteményébe id. Markó Károly, Paál László, Mednyánszky László, Rippl- Rónai József, Lotz Károly egy vagy több jeles alkotása. Az igazi szenvedélye azonban Munkácsy maradt. Felkutatni, összegyûjteni és Magyarországon is bemutatni minél többet Munkácsy Mihály külföldön maradt képei közül. A Munkácsy- képek ma a kollekciója egyharmadát teszik ki.

2002-ben megvásárolta a Golgotát, és azonnal hozzajárult, hogy a zseniális alkotás továbbra is látható legyen a debreceni múzeum állandó kiállításán, a Krisztus Pilátus elôtt és az Ecce homo mellett.

"A pénz nem ér semmit, ha nincs kivel megosztani", mondotta egy interjúban. A Munkácsy-képek gyûjtése és közszemlére tétele által Pákh Imre – aki ma már magyar állampolgár is – szellemi és anyagi javait velünk osztja meg.

A kiállítás elôkészületei már nagyban zajlanak. A Csíki Székely Múzeum termeit, amelyek a különleges tárlatot vendégül látják, megfelelô biztonsági és klímaberendezésekkel látják el. A várható nagy érdeklôdésre való tekintettel a szervezési kérdésekre a késôbbiekben még visszatérünk.

Csütörtöki kimenô

Szeretek nagyáruházakban, hipermarketekben, bevásárlóközpontokban, mallokban ôgyelegni. Mendegélni, kosarat, kocsit tolni. Nézelôdni, gusztálni, válogatni, visszatenni bûntudat nélkül. Melegben járni, sétálni, ámulni, milyen gyorsan és könnyen beletanult szülôvárosom népe ebbe a mûfajba. Nem is kellett hozzá sok edzés Budapesten. Volt, aki ennek elôtte nem is járt bazinagy üzletközpontban. Egyenesen a szatócsboltból, a krájzlerájból szokott át.

Szeretem magam kiválasztani az árut. Amit kitesznek polcokra, amit halomba, kazalba, gúlába, piramisba halmoznak fel a nagy kereskedelmi utak és szorosok, közlekedési csatlakozások, karavánösvények mentén. Amibe beleturkálsz és nem szól rád ideges eladó, pulti vizslancs vagy rajonfônöki pukkancs, jön az alkalmazott, ha jön, felveszi, visszateszi. Folyton feltölti a polcokat.

Te vagy itt a szuverén úr. Érted van minden. Ezt az illúziót tökéletesen szolgálja a berendezés és berendezkedés, a vásárlás rendszere. Órákat bóklászhatsz, elveszhetsz, megtalálod a helyes utat, a kilencféle kávét a mellékelt csészével, cukortartóval vagy érelmeszesedéssel, a narancsleveket rosttal, rost nélkül és gyomorfekéllyel, rágót, rugót, ringlószilvát, kecskesajtot és sáfrányos szeklicével töltött olajbogyót komisszárné módra. Mindent, szinte mindent, majdnem a teljes világtermést. (Mint ahogyan egykor irigyelted a külföldet járt, a Németországból hazatért rokon beszámolójában a határtalanság élményét.)

Persze, akkoriban sokan figyelmeztettek hivatalosan, jóindulatúan, realitásérzettel, rosszakarattal: ott sem fonják az önkiszolgáló szupermarketek pénztárkerítését kolbászból, ott is tombol a nyomor, elnyomás, tôke és értéktöbblet. Kinek meddig ért a közgazdasági szeminárium- mûveltsége. Riadalma, kicsinyes irigysége, dühe, elkeseredése.

1982-ben Aachenben voltam elsô ízben efféle áruházban. Az ott (jól) élô marosvásárhelyi orvoscsaládok szombat délben futottak ki vásárolni, a parkolóban találkoztak vagy a bôség vándorösvényein futottak össze, mutogattak nekik minket, mint akiket kiengedtek Nyugatra és megkérdezték kissé flegmán és alig titkolt eurofölénnyel: nektek, nálatok/Vásárhelyen mikor lesz ilyen világ? Soha, bizony soha, mormoltunk megszégyenülten. Önsajnálattal.

Nem lett igazunk.

Manapság pedig, midôn egyre több igazi csábító, riasztóan hatalmas intergalaktikus bolt állja utadat, ránt magához, máris megszülettek az ellenvélekedések. Van bennük egy kis urbánus-rurális ellenlábaskodás: mennyivel jobbak (voltak) a kis üzletek, ahol Pincsi néni név szerint ismer(t) téged és tudta, mit szeretnél vásárolni. Igaz, ugyancsak Pincsi néni mondta szeretetteljesen: nincs, aranyom, kifogyott, sohasem tartottam. Míg ugyanezt senki nem jelenti ki a szuper-extra-ultramarketben. Ott ugyanis legalább harmincféle hasonló, közel azonosból választhatsz. Vagy szóra sem méltatnak. Hagynak, hogy magad döntsd el. A szupermarket a felnôtté válás magasiskolája. Igaz, lista nélkül el sem érdemes indulni. Hiszen ezenkívül még legalább ezer dolgot veszel, amirôl otthon derül ki, hogy mennyire szükséges is, ha majd a Marsra kirándultok a nyáron.

Legalábbis én így látom. De én csak egy férj vagyok, és ebben a tekintetben véleményem az amatôrök lelkesedésénél alig valamivel dokumentáltabb.

Ünnep elôtti. Házasságom eddigi 35 éve alatt öt helyen laktunk albérletben, 16 éve panel az otthonunk, karácsonyi kulináris szokásaink messze nem azonosak az elôttünk járókéival. A feleségem azért mégis mindig hazamegy a nagyhétben, elôbb persze idehaza zajlik a nagytakarítás, aztán falun, a szülôknél; utána pedig, ünnep szombatját megelôzôen már hevítik a sütôkemencét; friss házi kenyérrel, kaláccsal tisztelik meg az ünnepet. Ebbôl jut a városon élô testvéreknek, azok gyermekeinek. Az ünnep otthon szép igazán, ha jó nagy a hó, ha szánkózni lehet. Kalácsillat lengi be a házat, diós, mákos, törökmézes – már ettôl valami lebegés kapja fel az embert. Karácsonykor mintha elfordulna velem a világ, éteri közegben lélegzem, mesebeli a táj, az állatok, az emberek. Ez kizárólag falun fordulhat elô. Mostanság a lerobbant kis falvak látványa elviszi az eufóriát; és hát a család sem a régi, öregeink elmentek vagy mennek lefelé, öregszünk mi is, gyermekeinket másfelé szólítja kapcsolatrendszerük. Az unokák tudnak igazán örvendeni, de nem sokáig; számítógép és haverok, barátnôk nélkül nem sokáig bírják a természetet.

Hol vannak a nagy disznótorok, amikor a legszebb feladatra vállalkoztam: tölteni a pálinkát a mészárosnak. Ma is megtartjuk azonban, amit meg lehet. (A pálinkát még mindig magam szeretem elkészíteni.) Öten voltunk: a fiam és én "karácsonyfáztunk", volt úgy is, hogy az angyal csengôje elôtt két órával még nem volt fa, máskor a sorkapcsolásos fényfüzér meghibásodása hozott ki a sodromból – de aztán elpárolgott a méreg. Három nô mellett nem kell sokat fôzôcskézni, feleségem és a két lány csaknem mindent elvégzett, míg együtt laktunk. "Férfimunka" lett volna a diótörés, azt utáltam, mert annak idején nem volt diótörô szerszámunk sem, kalapáccsal zakatoltunk, és a körmöm bánta meg. Ha viszont húst kell szeletelni, azt húsvétkor is nagyon szeretem.

Épp a napokban jutott lakáshoz legkisebb gyermekünk is, mind itt élnek, a városban – nem nehéz az angyaljárás, és az is összejöhet, hogy az ünnep másod- vagy harmadnapján – "a szülôi blokkban" – együtt ebédeljünk. Tizenegyen ülünk asztalhoz. Drága házi kalács, édes házi kenyér. Szikrázó kisüsti pálinka, öreg küküllômenti bor. Bejglire rá se nézünk. Bôvön maradt az angyalvárásra készült, dagadóval fôzött töltött káposztából; ezt éjfél után már csak ketten fogyasztjuk feleségemmel a szentestén. Évente vágunk közösen disznót, úgyhogy a toros vacsora fôbb fogásai is asztalra kerülnek, kolbász, véres hurka, májas hurka, aztán tepertô vagy kocsonya – elôételnek megteszi. A magam készítette köményes pálinkával kezdünk, ahhoz a friss kalács vagy (ha anyósomnak ereje volt hozzá) lepényszelet dukál. A többi a "szokásos": húsleves, utána sültek, liba- vagy kacsasült, és persze flekken, krumplipürével, sárgára érett savanyúkáposztával, házilag eltett ecetes uborkával, ecetes pirospaprikával. A kenyér a frissen vert hazai. (Ha elmarad a sütés, leugrunk a tömbház alatti kis boltba, ott is kapható.)

Kevés a dolgom; elég, ha az asztalfôn ülök, töltögetek, sem idén, sem tavaly nem termett szôlônk, van még valami kevés, bikaerôs óborunk, szégyenszemre fröccsölnöm kell, elvégre vérnyomás is van a világon... Koccintgatunk, hallgatom, amit a nagyok és a kicsik beszélnek. Az asztali áldás, imádság sosem maradhat el. Ha nincs beteg, baj a családban, bizony nótára is kerekedünk, elôkapom a hegedût és danolászunk. Úgy is volt, hogy senki sem ment haza, ott háltak mind, reggelire virslit ettünk mustárral, vagy sült halszeleteket fokhagymalével, -szósszal; és egy korty köményes kisüsti után már megrázhatta magát a férfiember, nagyot kávézhatott a nô, neki lehetett vágni az új napnak. Újévre, de néha már karácsonykor is, feleségem megfôzi a korhelylevest, attól a halott is táncra perdül.

Szilveszterig aztán nem is kell fôzni semmit – rájárunk szép sunyin a maradékra.

Ünnep utáni. Milyen jó, hogy nem fért be a fenti "szöveg" a lap karácsonyi számába! Ugyanis szinte semmi sem úgy történt, ahogy jelezni méltóztattam. Sütés nem volt, kalácsot Marosvásárhelyrôl vitt haza a feleségem, gyengélkedô szüleit pánikhangulatban találta, éjszaka erôs gázszagra riadtak, szerencsére volt annyi lélekjelenlétük, hogy azonnal kiszellôztessék a szobát, közben elzárták a csapot. Apósom legnagyobb bánatára a konyhába költöztek, az meg egészen hátul van, nem lehet levinni a parabolaantennával mûködô tévét, az ünnep tönkre van téve. Valaki megígérte, kijön, intézkedik, ki is jött, megnézte, aztán semmi. Valami szabályozó ketyerét kell elhelyezni, nem akadt mestere.

Karácsony szombatján nincs köd, nem kerüljük el egymást, mint egyik zimankós decemberben, kántálásra menet, mégis lesz kellemetlenség. Feleségem éjféli misén, magam egy rég látott baráttal küküllômenti portyán. Azt figyeljük a kocsiból, járnak-e még kántálni az emberek. Meg-megállunk egyik- másik faluban, hallgatózunk. Hát nem verik le egymást az énekesek az ablakok alatt.

Bánatunkban vendéglôben halvacsorázunk, zsidveji szárazzal locsolva, hogy ne legyen átkozott a harmadik vízben, megfejelve sült sajttal, leöblítve végül egy '99-es tokaji aszúval, amit ô ügyesen "elmentett" az ajándékra lesô rokonság elôl. Sokfelé ágazó nagy családja ellenére ez a barátom igencsak magányos, év végén rendszerint felkeres, és filozofálgatunk a magunk módján.

Bor mellett ez kinek probléma?

Apropó bor. Már két éve nem volt termés, így a hordó aljáról összekapart karácsonyi borunk kissé ecetes. Seprôdi Józsi küldött egy kis illatos ünnepi nedût, azzal kínáltam meg valakiket...

De ne vágjak a dolgok elébe.

Míg mi a dombok között tekeregtünk, kisebbik sógorom jött megkántálni, két nagyfiával. De hát senki sem vala itthon, csalódottan távoztak. Idejében érkeztek haza, hogy a sógorasszonyt gyorsan bevigyék a dicsôszentmártoni kórházba. Napok óta kínozta a veséje, most olyan erôs görcs állt be, nem bírta tovább. Kórházban töltötte az ünnepeket. A nagy készülôdésben túldolgozta magát.

Pálinkánk kissé odakozmálódott, amikor fôzték, az áldott kömény sem nyomja el kellemetlen ízét. Szerencsére maradt egy kevés "fehér kibédi", Ráduly János lepett meg vele a jómúltkor, éljenek a Jánosok, az a legjobb vérnyomásszabályzó.

Karácsonyfa helyett vázába állított fenyôágat díszített fel a feleségem, hangulatossá tette az egyébként klausztrofóbiás tünetegyüttest generáló "elôszobánkat". Szerény ajándékainkat rendre eljuttattuk a címzettekhez, a magunkéit az ünnep "elôdélutánján" megvásároltuk, nem tettük a gallyak alá.

A karácsonyunk kettesben telt el. Nem mozdultam ki, csak rövid sétára, tévéztem és lestem az internetet. Váltottunk mindenféle üzeneteket azokkal, akik máskor is írnak.

Felköszöntöttük János sógort másodnapján.

Idehaza szó nem lehetett "a nagycsalád közös ebédjérôl", vacsorájáról. Gyermekeink "beütötték" magukat ugyan, de az igazi nagy együttlét nem jött össze.

Szundiztunk a képernyô elôtt, nem kellett igazából semmi. Pedig töltött káposztánk volt bôven, tormát is reszeltem, mert rájöttem, hogy nemcsak a mindennapi kenyeret (melybôl minimálisra csökkentettem az adagom) jó, ha megadja az Úr, hanem a mindennapi csípôs tormát is érdemes imába iktatni, mármost ha ez mazochista beütés, vállalom, de állítom, hogy semmi sem tisztítja jobban a légutakat, mint ez a durva gyökér. Közben meg elkészül a finom tormás ízesítô katyvasz, hihetetlen, mennyi vizet felvesz a mustár, de bármennyit happol is magába, a tormás pép akkor is veszettül csípni fog.

Friss kolbászt fôztünk, és persze volt virsli is. Étvágyunk, az nem volt hozzá.

Egészen szilveszter éjjeléig.

Tizenegy múlt, aludni készültünk, a jobb kabarék-miegymások lejártak-forma, vetjük az ágyat, amikor éneket hallunk, benne van az is, hogy ne lustálkodj, gazda, tégy bort az asztalra, vagy valami efféle, nyitjuk az ajtót: hát tódul be a család hiányzó kilenc tagja: fiam, vejem, lányaim, unokáink.

A huncutok szépen összebeszéltek, aztán gyalogszerrel "kivándoroltak" a Tudor negyedbe hozzánk (elsô vásárhelyi otthonukba), hogy együtt lépjünk át az új évbe.

Pezsgôvel koccintunk, újabb virslihalom tornyosul a tálban, hal, hogy mindig elôre menjünk. Körítésnek az örömhöz.

A kicsik borzongva gyönyörködik végig a petárdaparádét az erkélyen. Idebenn elmarad ugyan a dalolás, a muzsikálás, és persze nem alkalmas az idô a szokásos kibeszélô-showra sem – a duma nem marad el, poénok csattannak, beszólások találnak célba, megy a tévé és megy a csevely.

Ha ez boldogság, akkor bingó. Kezdem érteni azokat az öregeket, akik mindig elsírják magukat, ha valaki felkeresi ôket.

Én még ott tartok, hogy röstelkedem, ha elfutja szemem a könny.

*

Reggel korán "vagyok valaki": kiviszem a szemetet. Vissza mindjárt. Diszkréten kopogok. Böbe beenged. "Személyemben" férfi lépi át elsônek a ház küszöbét. Trükk ez. Nem vagyok babonás, de így nyugodtabb napfogadó tejes-kávés eszmélkedésünk.

Jól kezdôdik az esztendô.

A romániai rendszerváltástól eltelt 16 év adatait figyelembe véve, 2006 novemberében az export átlépte az eddigi legmagasabb havi értéket, és elérte a 2.454 millió eurót. Ez az érték 116 millió euróval több, mint a 2006 márciusában jegyzett legutóbbi rekord, azaz 2.338 millió euró – nyilatkozta kedden Bukarestben Winkler Gyula kereskedelmi ügyekkel megbízott miniszter az országos vámhatóság által közzétett statisztikai adatokra vonatkozóan. A tavalyi év eredményeirôl és az uniós tagsággal megváltozott kereskedelmi kilátásokról kérdeztük a minisztert.

– A román gazdasági fejlôdés, illetve az ország külkereskedelme szempontjából 2006 tartalmas, jó év volt. Ezt az állítást a hazai export szerkezeti alakulása támasztja alá a legkifejezôbben. Több mint 21,3%-os növekedést könyvelhettünk el az elsô 11 hónapban az elôzô év azonos idôszakához viszonyítva, de tudomásul kell venni a külkereskedelmi hiány növekedését is. Ezért nagyon fontos a minôségi változásokat is számba venni. Szerkezeti szempontból jól alakult a hazai kivitel, ugyanis az utóbbi másfél évtizedben elsô alkalommal az export összetételében a közepes és magas hozzáadott értékû áruk aránya meghaladta a kis hozzáadott értékû termékek arányát. Ez azt jelenti, hogy növekedik a hazai gazdaság versenyképessége, és megkezdôdött a reális felzárkózás az Európai Unióhoz gazdasági szempontból is. Például, ha a sikeres iparágakat vagy ágazatokat kellene megnevezni, akkor elsôsorban az IT szektor – tehát az információ-technológia és kommunikáció – látványos fejlôdését és exportnövekedését kell említeni. De vannak más pozitív példák is, mint amilyen az autóalkatrész-, a gépjármûkivitel.

– Decemberben arról kaptunk hírt, hogy a román-magyar kapcsolatok is rendkívüli mértékben fejlôdtek az utóbbi idôszakban. Magyarország mégis csak a nyolcadik helyen szerepel a gazdasági kapcsolatokat tekintve.

– Több szempontból közelíthetjük meg a román-magyar gazdasági kapcsolatok alakulását 2006- ban. Véleményem szerint az, hogy a diplomáciai és politikai kapcsolatok nagyon pozitívan alakultak a két ország között az elmúlt 2-3 esztendôben, hatással volt a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokra is A közös kormányüléseket viszonyítva egymáshoz, észrevehetô, hogy a tavaly novemberi, budapesti kormányülés napirendje gazdasági szempontból sokkal tartalmasabb volt, mint az elsô, bukaresti. Regionális, határ menti együttmûködés, közös energetikai projekt, az energiahordozók szállításában való együttmûködés és más területeken hoztunk olyan döntéseket, amelyek pluszbizalmat keltenek a két ország kereskedelmi szereplôiben. A bizalom pedig nagyon fontos a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban. A külkereskedelem volumene közel negyven százalékkal növekedett. A tavalyi év elsô tíz hónapjában 2,2 milliárd euróhoz közeledett a kétoldalú kereskedelem értéke, de ami ennél is fontosabb talán a mi szempontunkból, hogy a mérleg pozitív – mintegy 10 millió eurós többlet a román fél javára.

– Kilencven óta elsô alkalommal nagyobb a Magyarországra irányuló export, mint a behozatal. Még milyen területen értünk el eredményeket?

– Az elmúlt évtized gazdaságtörténete szempontjából fontos megemlíteni a Közép- európai Szabadkereskedelmi Egyezményt (CEFTA). Amikor Románia 1997-ben csatlakozott a CEFTA-hoz, súlyos gazdasági hiánya volt minden tagállamhoz képest. Gondolunk itt elsôsorban Lengyelországra és Magyarországra, közben egy évtized alatt azt láthatjuk, hogy – bár az említett országok 2004. május elsejétôl nem tagjai e szabadkereskedelmi övezetnek – az a 7 év, amelyet együtt töltöttünk a CEFTA-ban, minden bizonnyal pozitív befolyással volt Romániára mind gazdasági-kereskedelmi szempontból, mind a tárgyalási jártasság szempontjából. Hisz nagyon fontos tapasztalatot nyert Románia az elmúlt években. Tulajdonképpen felkészültünk az EU-n belüli nagyon komplikált kereskedelmi tárgyalások lebonyolítására, illetve nagymértékben felkészültünk arra is, hogy a hazai gazdasági érdekeket a leghatékonyabban tudjuk érvényesíteni az unión belüli tárgyalások során

– Mielôtt az unióhoz való csatlakozásunkkal a közép-európai szabadkereskedelmi egyezménybeli tagságunk megszûnt volna, Románia töltötte be a soros elnöki tisztséget. Ezt az idôszakot hogyan értékeli?

– Mielôtt a CEFTA-ból december 31-én kiléptünk volna, a 2006-os évben nagyon fontos folyamatnak voltunk a kezdeményezôi és sikeres kivitelezôi. Kezdeményeztük – és az Európai Unió támogatását élveztük ebben a kezdeményezésben –, hogy a közép-európai szabadkereskedelmi övezetet bôvítsük ki a volt jugoszláv tagállamokkal, a nyugat-balkáni országokkal, valamint Albániával és Moldova Köztársasággal. Tulajdonképpen ez egy egész éves elôkészítési folyamat volt – ez történt 2005-ben. Az államfô és a miniszterelnök megbízásából én vezettem a tárgyalásokat, melynek eredményeképpen aláírásra került a 2006-os CEFTA-egyezmény. Így sikerült egy olyan örökséget magunk után hagyni – amint a román-magyar kapcsolatok is példázták –, amit joggal lehet európai uniós elôszobának nevezni. Legalábbis gazdasági kapcsolatok szempontjából a CEFTA valóban elôszobaszerepet játszott azoknak a tagállamoknak, amelyek ma már mind az EU tagjai.

– Ugyanakkor ott van a két nagy gazdasági hatalom: Oroszország és az Egyesült Államok. Az elôbbinél óriási deficitet könyvelünk el, a másodiknál bizonyos kedvezményektôl estünk el az uniós csatlakozással.

– Az Egyesült Államok esetében egy olyan kedvezmény szûnt meg az elmúlt év utolsó napján, az uniós csatlakozással egy idôben, amely a megváltozott országbesorolás hatása. Romániát már senki nem sorolja a fejlôdô országok közé, hanem mint EU-tagállam a fejlett országok közé tartozik. Ennek a fejlettségnek is léteznek különféle fokai, de sem a Világbank, sem az EU vagy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) kritériumai alapján Románia nem sorolható már a fejlôdô országok közé. Ezért is nem hosszabbította meg az Egyesült Államok a velünk szemben alkalmazott kedvezményrendszert. Továbbra is érvényben marad a legkedvezményezettebb ország besorolás, mivel az EU és az USA közt is érvényben van ez a megállapodás.

– Javulhat-e a kereskedelmi mérleg Oroszországgal szemben?

– Az Orosz Föderációval és Kazahsztánnal való külkereskedelmi deficit az egyike a romániai strukturális deficiteknek. Nyilvánvaló, hogy a 3 milliárd eurót meghaladó mérleghiány az Orosz Föderációval az energiahordozók importjának tulajdonítható. Nagyon nehezen képzelhetô el a közeljövôben, hogy a mérleg egyensúlyba kerülhet. De nyilvánvaló: meg kell találni azokat az utakat, módokat, hogy csökkenjen a mérleghiány. Az egyik lehetôség, hogy Románia újraélessze a hagyományos jelenlétét ezeken a piacokon azokkal a termékekkel, amelyek ismertek és amelyeknek hírnevük van ott, mint például a bútor vagy textil és kötöttáru. Minisztériumunk támogatja, hogy a gazdasági kirendeltségek segítségével állami támogatással vegyenek részt a cégek szakkiállításokon. Ugyanakkor most, január elsô hetében Vosganian miniszter úrral fogadtuk az Orosz Föderáció nagykövetét, akivel megállapítottuk: nagyon fontos, hogy ne csak központosítva, hanem a különbözô gazdasági övezetekben is különbözô stratégiákat próbáljunk alkalmazni.

– Tavaly jelentôsen nôtt a külföldi befektetések értéke. A következô idôszakra milyen kilátások vannak?

– Rekordév volt a 2006-os. Véleményem szerint ezt megint egy nagyon sikeres év fogja követni. De a hangsúlyok áttevôdnek. Amíg tavaly fôleg a privatizációs folyamatokat követô külföldi beruházások voltak a döntôek, addig 2007-ben az új beruházásokra tevôdik át a hangsúly. Az uniós tagság nagyobb biztonságot jelent és bizalmat kelt a befektetôkben. Igyekezni fogunk, hogy a beruházásokról szóló törvény minél hamarabb a parlament elé kerüljön. A következô két évben a most folyamatban levô beruházások nemcsak a belföldi piacra fognak termelni, hanem uniós és regionális piacokat is megcéloztak a befektetôk. Ezért az export nagyon dinamikus növekedésére is számíthatunk.

– Az uniós helyzetünk megváltozott stratégiát követel. A minisztérium mire helyezi a hangsúlyt?

– Azzal kezdtük az évet, hogy felmértük azokat a piacokat, ahol sikeresek lehetünk. Jelenleg a külkereskedelem kétharmada az EU-ba irányul. Ez egyrészt pozitívum, hiszen azt mutatja, a hazai gazdaság nagymértékben része az uniós gazdaságnak, ugyanakkor hátrányt is jelenthet, hiszen egyoldalúságot mutat. Tudjuk, az EU ún. régi tagállamaiban a gazdasági növekedés eléggé mérsékelt. Tehát más piacokon is próbálkozni kell. Szinte korlátlan lehetôségek mutatkoznak Indiában és Kínában. Csak megfelelô mennyiségben tudjunk szállítani. Ugyanakkor tudni kell, hogy az a klub, amelynek a tagjai lettünk két héttel ezelôtt, a világ legnagyobb külkereskedelmi szereplôje és az EU a legnagyobb technológiaexportôr. Ezekhez a folyamatokhoz kell felzárkózni. A lohn (bérmunka) rendszerekrôl át kell állni a saját márkatermékekre, ezeknek célpiacokat kell találni. Minisztériumunk stratégiájában szerepel az exportösztönzés hatékonyságának a növelése. A vásárokon, kiállításokon való részvételt, a reklámakciókat, katalógusok elôállítását fogjuk támogatni. Ugyanakkor a külföldön dolgozó gazdasági tanácsosok tevékenységét is hatékonyabbá szeretnénk tenni. Százharminc személy dolgozik 90 országban azért, hogy a romániai kivitelt segítse. Ezeknek az embereknek a munkáját jobban össze kell hangolni, hogy teljesítményt mutassanak fel. Az információáramoltatás javítása nagyon fontos célkitûzésünk, és ehhez nagyon fontos, hogy a gazdaság szereplôivel, a megyei kereskedelmi és iparkamarákkal javítsuk a kapcsolatokat. Törjük meg a fôváros központi monopóliumát. Úgy érzem, az utóbbi két évben ez nagymértékben csökkent, de ezt tovább kell bontani annak érdekében, hogy naprakész és hasznos információt kapjanak a cégek. A szakmai érdekképviseleti társulások sokkal nagyobb figyelemben kell részesüljenek a közeljövôben, hiszen ha a kis- és közepes vállalatok példáját vesszük, nyilvánvaló, hogy ezeknek soha nem lesz akkora személyzetük, hogy külker. ügyleteket tudjanak autonóm módon lebonyolítani, az uniós alapok elnyeréséhez szükséges pályázatokat egyedül tudják megírni.

Lehet-e "exportálni" a Louvre-t és más nagy francia múzeumokat? Franciaországban országos vita bontakozott ki arról a felhívásról, amelyben a hét végén a kulturális élet csaknem nyolcszáz képviselôje felemelte szavát az ellen, hogy a Louvre "exportálja márkanevét" külföldre.

A felhívás aláírói az ellen tiltakoztak, hogy külföldön a híres francia múzeumok nevét viselô "fiók-intézményeket" állítanak fel, amelyekben hosszú távú kölcsönzés formájában azok állandó gyûjteményének egy részét állítják ki.

A Louvre már megnyitott egy ilyen társintézményt az amerikai Atlanta városában és tárgyalásokat folytat egy Közel-Keleten, az Egyesült Arab Emírségek fôvárosában, Abu Dzabiban felállítandó fiókmúzeumról. Az utóbbi terv nagyságrendje több milliárd euró lenne, és a francia kormány tevékeny támogatását élvezi. A nagy francia múzeum számára mindez jövedelmezônek ígérkezik: a sajtójelentések szerint akár 500 millió eurós bevételre is szert tehet ezen az úton, továbbá feltehetôen francia építész tervezné az utóbbi létesítmény épületét.

A Louvre példáját más intézmények is követni akarják, így például a Georges Pompidou központ, a modern mûvészetek párizsi központja Kínában készül fiókintézmény létesítésére. Nem francia újításról van szó, mivel a nagy amerikai múzeumok már több hasonló "klónjukat" exportálták: például a New York-i Guggenheim múzeum Bilbaóban épült új létesítménye építészeti unikumnak számít és fokozta a város vonzerejét.

A tiltakozó francia értelmiségiek, akiknek felhívását a Libération és a Le Figaro közölte szombaton, ebben a gyakorlatban a francia nemzeti kincsek "kereskedelmi és médiahasznosítását" látják, véleményük szerint a nemzeti kulturális örökség értékei "nem fogyasztási cikkek", ezeket "ingyen kellene külföldre kölcsönözni". A Libération vezércikkében azt fejtegette, hogy a Louvre "nem luxusmárka és nem is a külügyminisztérium érdekérvényesítô eszköze".

A szokatlan meleg miatt két hónapos késéssel szenderültek téli álomra a barnamedvék Stockholm legnépszerûbb állatkertjében, a Kolmaarden Safariban – közölte Lennart Sunden, a zoo igazgatója. Jóllehet a talaj még most sem fagyott, az állatokat mégis elálmosította a nappal is csak derengô fény – tájékoztatott az igazgató, hozzátéve, hogy december vége óta már nem etették a medvéket, hogy ezzel is elôsegítsék elalvásukat. Megnyugtatta a közönséget, hogy nem lesz káros a mackók számára, ha a szokásosnál rövidebb téli álmot alszanak.

Decemberben Svédország déli részén a szokásosnál csaknem tíz Celsius-fokkal magasabb volt az átlaghômérséklet.

A skandináv ország területén becslések szerint két és fél ezer barna-medve él vadon, és mintegy 50 fogságban. Téli álmuk normális körülmények között október végétôl áprilisig tart.

Milánóban és Rómában is mûködik immár a Circle Club, amely luxuscikkeket ad bérbe tagjainak egyre nagyobb sikerrel.

A bérelhetô tárgyak között hétvégi házaktól nagy jachtokig, helikopterekig, festményekig és ékszerekig szinte minden megtalálható. A klub tagja az lehet, aki kivált egy 20 ezer eurós tagsági könyvet, amely 1000 pont felhasználására jogosít – írta a Panorama címû olasz hetilap.

Egy sankt-moritzi kilenc hálószobás ház hatfôs személyzettel együtt egy hétre például ezer pontot ér. A klubtag a házat a bérlés alatt másnak is rendelkezésre bocsáthatja, így részben vagy egészben megtérülhetnek a kiadásai. Van olyan tag, aki egy év alatt hétszer is feltöltötte a könyvét. A rendszer mûködik. A milánói klubnak egy év alatt 140 tagja lett és üzleti forgalma elérte a 3 millió eurót.

Elnöke szerint "a magántulajdon elavult fogalmát el kell felejteni, a luxus életvitel modern formája a bérlés." A klub célja: "demokratizálni a luxust, elérhetôvé tenni azokat a dolgokat, amelyeket nem tud megvásárolni az ember". A klubtagok fôként szabad foglalkozású 30-50 év közöttiek, a pénzvilág emberei és vállalkozók. A siker láttán valószínûleg újabb Circle Club- leányvállalatok nyílnak Bolognában és Padovában.

73 év után végre megtalálták Marlene Dietrichnek azt a fülbevalóját, amelyet hullámvasutazás közben veszített el egy brit vidámparkban 1934-ben. A színésznô nem vette észre azonnal, hogy kiesett fülébôl ékszere, de miután felfedezte a hiányt, azonnal levelet írt a blackpooli vidámpark igazgatójának, arra kérve, hogy keressék meg a fülbevalót. Bizonyára keresgélték is kicsit, de feltehetôen hamar feladták, hiszen eléggé reménytelennek tûnt meglelni. A minap azonban lecsapolták a még mindig üzemelô hullámvasút alatti tavacska vizét, és végre megkerült a fülbevaló, méghozzá elég jó állapotban. Találtak egy melltartót is, ám az nem biztos, hogy Dietriché volt. A leletek között akadt még üvegszem, paróka, három játékbaba, több kalap és sál, valamint 85 fontnyi aprópénz – adta hírül a The Sun címû brit lap.

Egy olcsó teszttel kiszûrhetôk azok a szívbetegek, akiknél a legnagyobb az infarktus vagy a stroke kockázata – olvasható az Amerikai Orvosi Szövetség (AMA) e heti kiadványában.

Csaknem ezer pácienst vizsgáltak három éven át, és a teszttel bizonyos aminosavak kombinációjának (NT-proBNP) szintjét mérték, amely összefüggésben áll a szívmûködéssel.

A kutatók azt találták, hogy akiknek a vérében ez az anyag a legnagyobb mennyiségben van jelen, azoknál nyolcszor nagyobb az infarktus, a stroke és a hasonló megbetegedések veszélye.

A teszt áttörést hozhat a szívbetegségek súlyos kimenetelének megelôzésében – állítják a kutatók. Az Egyesült Államokban mintegy 71 millió szívbeteg él, és az új vérvizsgálat 20-40 dollárba kerülne.

Az állatvilágban is történnek ugyanolyan furcsaságok, mint az emberek között. Közülük jó néhányra nem sikerült magyarázatot találni. Lássunk ezekbôl néhányat.

Egy oregoni fiú macskája a természet bizarr játéka révén kétarcú kiscicának adott életet. Az állatnak két, egyszerre nyávogó szája, két orra és négy szeme volt. Az alomban két másik macskakölyök is született, de csak ez az egy mutatott normálistól eltérô tulajdonságokat. Korábban nem fordult elô semmilyen genetika