|
LIX. évfolyam 5. (16487.) sz. |
2007. január 9., kedd |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A vidrátszegi ipari park lassan mégiscsak benépesedni látszik, miután hónapokig csupán eredménytelen tárgyalásokról kaphattunk híradást. Egyelôre igen szerény a kezdet, csupán a második szerzôdésnél tartanak, miközben például a szatmárnémeti hasonló létesítményben hetek alatt elkeltek a kiadásra felkínált parcellák. A szatmárnémeti ipari parknak persze van egy olyan elônye, amellyel Vidrátszeg semmiképpen sem versenyezhet, a nyugati határ közelsége, ez azonban mégsem magyarázhatja meg teljes egészében ezt a hatalmas különbséget.
A miértre igen nehéz megtalálni a választ, különösen, hogy a park vezetése nagyon fukarul bánik az adatokkal, s a közérdekû információkra vonatkozó 544-es számú törvénynek fittyet hányva, csupán a saját szûrôjén megrostált adatokat bocsátja a nyilvánosság rendelkezésére, a sajtót pedig szinte ellenségének tekinti. Többek között arra hivatkozik, hogy az egyik legnevesebb elektronikai cikkeket gyártó, leginkább mobiltelefonjairól ismert finn cég, a Nokia is azért állt el szerzôdéskötési szándékától, mert a sajtóban megjelent a kiszivárogtatott információ a cég nevérôl. Most azonban, miután az úttörô szerepet felvállaló Chemtech megtelepedése után megszületett a második szerzôdés is, nehezen érthetô, hogy miért kell az illetô cég nevét titokban tartani. A tárgyalások idején még logikus a "befektetésbiztonságra" hivatkozó titkolózás, no de a szerzôdéskötés után, amikor elôbb-utóbb úgyis kiderül, hogy ki az, aki megtelepedik a parkban?
Vagy arról volna szó, amit érthetôen névtelenül nyilatkozó üzletemberek mondtak el bizalmasan, ám Nagy István, az ipari park igazgatója is elismert, hogy a beruházni óhajtókat megfenyegetik azzal, hogy állandó ellenôrzéssel járó zaklatásnak vetik alá ôket, s minden lehetô és lehetetlen akadályt az útjukba gördítenek, csak hogy elálljanak szándékuktól? Hogy kik? Ezt nem hajlandók elárulni, hogy "ne provokáljuk a fenyegetôket", de tessék fellapozni az utóbbi évek híradásait, hogy mely politikai erôk állnak folytonosan hadban a megyei tanáccsal és minden intézményével!
Ha ez így igaz, akkor nagyon szomorú, hogy a zaklatást elkerülendô, a közérdekû információkra vonatkozó törvény megszegését is vállalják inkább a beruházók és az ipari park vezetôsége, anélkül, hogy drasztikusan lépnének fel a fenyegetôzôkkel szemben, például feljelentve ôket az ügyészségen.
Nem kapcsolódik – vagy mégis? – azonban ehhez, hogy az eredeti elképzeléstôl eltérôen, a haszonbérbe vett területet öt év után megvásárolhatja a befektetô, ami igen komoly etikai kérdéseket is felvet. Egyrészt az ipari park létesítése során közérdekre hivatkozva sajátítottak ki területeket, ami rövidesen magánkézbe juthat egy igen ködös tranzakció révén, másrészt pedig az ipari park rációja szûnhet meg néhány éven belül, hisz az eladott területek tovább már nem hoznak jövedelmet a helyhatóságok számára. Márpedig – tekintve, hogy hamarosan a közelben halad majd el az észak- erdélyi autósztráda – a földügyletbôl valaki nagyon nagyot kaszálhat. Tán csak nem azok, akik az ipari park szándékos lejáratásával gyakorlatilag "kierôszakolták" a megvásárlási lehetôségnek az ajánlatba foglalását?
Alighogy átlépünk a Maros és a Nyárád vízválasztó dombján, a Vácmányon, nagy reklámtábla jelzi: Ákosfalva 2007. január 1- tôl az Európai Unió tagja. Mintha valami határjelzô lenne, valahol Európában, s valamiféle miniállamba lépnénk be. A község Segesvár felôli bejáratánál óriási szalagreklám tudatja velünk ugyanezt. Arra voltunk kíváncsiak, mi van a tábla, a reklám mögött. Talán a nyárádmenti község valamiféle sajátos integrációs modellt valósított meg, amivel "jobban" beléptek az unióba, mint mások, s ezáltal egyedi példát mutathatnának az ország többi településének? Kiderült, a valóság nem annyira csillogó, mint a reklámpannóra festett csillagok.
Osváth Csaba polgármester a nemrég átadott új hivatalban derûlátóan fogad. Politikai nyilatkozattal kezdi a beszélgetést. Jelmondatokkal, amelyeket már többször hallottunk: "hosszú távon fejlôdnie kell Romániának, Erdélynek, Ákosfalvának, de a változás nem történhet egyik napról a másikra. 2007 január elsején csatlakoztunk, de csak ezután integrálódunk. Attól függ, hogy az önkormányzatok mennyire találják fel magukat az új helyzetben és képesek-e tervezni, pályázni."
– Két év alatt nagyon sokat fejlôdött a község – mondja a polgármester, majd sorolja az eredményeket.
A községközpontban korszerû iskolát építettek, a három faluban rendbe tették az oktatási intézmények mellékhelyiségeit, a kultúrotthonokat modernizálták, leaszfaltozták a harasztkereki utat, orvosi rendelô is készül, építik a katasztrófavédelmi szolgálat kistérségi székházát. Hogy több is lehetett volna? Hát ennyi fért bele eddig a költségvetésbe, de a megyei tanács és a parlamenti, kormányzati reprezentánsaink is tisztességgel hozzájárultak, hogy minden megvalósuljon – fûzi hozzá Osváth Csaba.
Aztán tervekrôl is hallunk. Augusztus 17-én a községben átadják a 13 nyárádmenti községet ellátó szelektív hulladékkezelési rendszert, átrakóállomást. Készül a régió ivóvíz- és szennyvízlefolyó és tisztító hálózatának terve, amelyhez természetesen Ákosfalva is csatlakozott. Folytatják az iskolák, kultúrotthonok korszerûsítését és remélik, hogy a Cserefalva – Kisgörgény fele vezetô útra is aszfalt kerül. Ákosfalva tagja a Marosvásárhely nagyvárosi övezet egyesületnek és a község területén épül majd meg az a körforgalmi csomópont is, amely a majdani autópályát köti össze a jelenlegi E 60-as európai úttal. Ez is elônyt jelenthet a község számára. Hogy konkrétan milyent, erre nem tudott válaszolni a polgármester. A hivatal épületében mûködik az európai integrációs iroda, eddig is több pályázatot készítettek el itt, reméli, hogy lesznek majd ötletek e helyzeti elôny kihasználására.
– Azért jött létre 2003-ban az európai integrációs iroda, hogy a nyárádmentieknek tájékoztatást nyújtson az uniós pályázatokról, a jogkövetelményekrôl és felvilágosítsa az érdeklôdôket az unió mûködésérôl, rendszerérôl – mondja Antal Zoltán irodavezetô, aki hozzáfûzi, csak félsikert könyvelhetnek el, ugyanis csak az önkormányzatokkal sikerült eredményesen együttmûködni, mindeddig nem tudtak segíteni a mezôgazdasági magánvállalkozóknak.
Informatikai pályázatot nyertek, s ezáltal mindegyik nyárádmenti polgármesteri hivatal számítógépeket, irodai bútorzatot vásárolhatott. A legnagyobb megvalósítás viszont a hulladékgazdálkodási projekt kivitelezése lesz, amelyre 1 millió eurót nyertek. Ennyi. A Sapard- pályázat olyan bonyolult, hogy inkább elijesztette az embereket. Az RMDSZ is csak a szlogenek szintjén vállalja fel a csatlakozási folyamatot, de a tisztségviselôk nem követik kellôképpen a gyakorlati megvalósítást – magyarázza az irodavezetô. Egy 3 milliárd régi lejes beruházás önrésze 1,5 milliárd, ebbôl csak 200 – 300 millió a tervezés, amelyet ki kell fizetni mielôtt a támogatást megkapják. Nincs ennyi pénzük a gazdáknak, a kölcsönre sincs fedezet.
– Van európai integrációs iroda a községben? – kérdi tôlem Harasztkeréken a fiatal házaspár, Nagy Sándor és Kinga, akik elmondják, ígérgetéseket, ilyen-olyan visszhangokat hallottak az unióról, de eddig sok jót nem tapasztaltak. Két hektár földjük van, eddig évente 10 – 15 sertést tartottak, de már azokat sem tudják eladni. A földet is csak ráfizetéssel mûvelték. Nincs mit tegyenek. Sándor 27 éves, felesége 23, bárhol dolgoznának, hogy családjuknak jobb jövôt teremtsenek, hiszen ott van a lányuk a 3 éves Nagy Kinga Andrea, aki immár elsô lépéseit teszi az óvodában. Neki kell biztosítani a jövôt.
– Dolgoztam Koronkán egy autóparkban, de 5 millió lejt kaptam, a fél fizetés ráment az ingázásra – mondja Sándor.
Borjakat tartottak, ezeket felvásárolta egy olaszországi vállalkozó, most ô se jött. Érdeklôdött egy francia is, de még konkrét ajánlatot nem tett.
– Nem állunk még ott anyagilag, hogy az uniós követelményeket teljesítsük. Ha valaki segítene, mi bármit megtennénk, hogy itthon megéljünk – mondják, majd bevallják, a múlt nyáron egy Szeged melletti faluban idénymunkásokként spárgát gyûjtöttek be. Magyarországon két hónap alatt annyit kerestek, mint egy évig itthon: 70 millió lejjel tértek haza. Nem szívesen vállalták a bérmunkát, de egyelôre nem volt más választásuk.
Nem messze Nagyék házától, a fôúton levô kocsma elôtt kalapos romák borozgatnak. Erôt gyûjtenek ahhoz, hogy az egyik társuk Magyarországról behozott, lerobbant gépkocsiját meglökjék. Megkérnek,. segítsünk.
– ...Európai Unió? – kérdéssel válaszolnak kérdésemre. Hát persze, hogy jobb lesz, a cigányok mehetnek más országba, nem kell itthon lopni! – mondja az egyik viccesen, majd komolyra fordítja a szót.
Elmegyek Franciaországba, mert itthon már nem lehet megélni – mutatkozik be végül Purumás Laji, vagy Tyukász Rupi, ahogy a faluban ismerik. Elmondja, rokonai már rég kint vannak, meggazdagodtak. Hogyan? Hát, ahogy be tudták csapni a franciákat. Csatornabádogolásból élnek. Rupi magyarázza: itthon egy méter csatorna 150.000 lej, Franciaországban 10 eurónál többet is elkérhet. Ott jobb az üzlet. A gépkocsijára pillantva kérdem: miért nem megy Magyarországra?
– Ott van a sárga veszedelem – válaszolja a Bibliát idézve, a kínai bérmunkás lenyomja a piaci árat, tovább kell menni – mondja, majd poharat ürítve gépkocsijába ül, s a falubeliek megtolják a jármûvet az aszfaltos úton.
Olyan fiatal gazdát keresünk a faluban, aki itthon a mezôgazdálkodásban, az állattenyésztésben látja a jövôt. A 33 éves Labancz Emil Zsolthoz irányítanak. Az istálló mögül lép elénk a gazda:
– A hitelezôktôl vannak? – kérdi, majd miután tisztázzuk kilétünket, a házba tessékel, s magyarázza. Az Opportunity Microcredit kisvállalkozókat támogató, hitelezô cég munkatársát várja. Kölcsönt vett fel, mert fejleszteni szeretné gazdaságát. Hét szarvasmarhája, lova, 10 hektár földterülete van. A házát elzálogosította, hogy tovább lépjen. Nagysármáson mezôgépészeti iskolát végzett, majd dolgozott Nyárádtôn a mezôgépészeti állomáson, de nem szerette. Itthon szeretne gazdálkodni. A marosszent-györgyi Agrom-Ro Alapítványon keresztül elvégzett egy állattenyésztô és növénytermesztô tanfolyamot, aminek igen nagy hasznát vette.
Növénytermesztésbôl nem tudunk megélni az Európai Unióban, csak az állatokon keresztül. Jelenleg a tej a legbiztosabb jövedelemforrás falun – magyarázza, majd folytatja gondolatmenetét. Sajnos, az állam csak ígér, de "nem tartja be szavát." Gépeket szeretett volna vásárolni a Farmer program keretében, az önrészt csak bankkölcsönnel állhatta volna, így viszont ráfizetéssel több lenne a kiadás, mint a nyereség. Lemondott a pályázatról, s ezért fordult hitelezô céghez.
– Lehetôség lenne..., de most meg vagyunk állva. Az emberek nem tudják betartani a higiéniai szabályokat, nem tudnak beruházni, pedig nincs más kilátás – mondja, majd miután bemutatja állatállományát, visszasiet az istálló mögé, ahol 11 éves fiával trágyát raknak a szekérbe, hogy "tavaszra felhízlalják a földet".
A múlt évre nem kaptuk meg a tejtámogatást – magyarázzák a harasztkereki tejbegyûjtô pont vezetôi. Farkas Zsuzsánna és László maguk is gazdálkodnak. Igaz, csak egy szarvasmarhát és egy lovat tartanak. A falu nagy részének a Hochland cég segesvári tejfeldolgozó üzeme biztosítja a megélhetést. Nagyon sok a nyugdíjas, aki egy-két tehenet tart, s ezzel egészíti ki jövedelmét. Ez sem sok. Havonta mintegy 1.200.000 lej többlethez juthat. Az nem igaz, hogy csak fejôgéppel lehet megfelelô minôségû tejet beszolgáltatni. Sokkal egészségesebb az állatnak a kézzel fejés, csak tiszta legyen minden. Aki igényes magával szemben, az meg tudja teremteni a megfelelô feltételeket, nem kell ehhez az unió elôírása. Sajnos a magunkfélére senki sem gondolt. Egy nyugdíjas kisgazda nem fog kölcsönt felvenni, de még pályázni sem. Az emberek viszont társulni sem akarnak, mert mindenki ragaszkodik a saját földjéhez, a társulásnak rossz emlékei vannak a közel- és a távoli múltból. A környékbeli községekben is bomlanak fel a társulások. De nemcsak ez a gond, Ákosfalván nincs olyan összefüggô legelô, kaszáló, amivel az uniós követelménynek megfelelô farmergazdaságot lehetne kialakítani. Egy kolozsvári gazdának van 10 hektár földje, egyelôre ô sem tudott többet bérelni, felvásárolni.
Meglátogatjuk a tejbegyûjtô központot, a látottak szerint valóban megfelel az elvárásoknak. Itt magyarázza Farkas László: 75 személytôl naponta 1250 liter tejet gyûjtenek be. De egy-két állattal és két hektár földdel nem lehet nyereségesen gazdálkodni, csak megélni egyik napról a másikra.
– Az emberek senkire se hallgatnak! – véli a Farkas házaspár.
Tollas Gábor, a szarvasmarha-tenyésztôk elnöke szerint az emberek félnek lépni, s ezért stagnál minden. A szakemberek inkább ijesztgették a gazdákat az uniós elvárásokkal, mintsem bátorították volna ôket. Aki dolgozik, annak nincs mitôl tartania. Sajnos, az erdélyi realitás eltér az uniós követelményektôl, mert senki nem számolt azzal, hogy a gazdatársadalom nagy részét az alig 1 – 5 állatot tartók teszik ki. Ezek támogatására nem gondoltak. Hiányoznak a kellô törvények, mert kormányzati szinten se igazán tudják hogyan húzzák rá az uniós kaptafát az országra. A bürokrácia is túl nagy. Most változik meg a kifizetési rendszer is, minden gazda külön számlát kell nyisson. Hogy fog majd eligazodni a nyugdíjas kistermelô? Nincs biztosítva az értékesítési lánc. Az jó, hogy a tejet felvásárolják, de mi lesz a gabonával, más állatokkal, a szárnyasokkal? Erre sincsenek konkrét válaszok. És még nem számoltunk a konkurenciával, a jóval alacsonyabb áron elôállított külföldi termékekkel, amelyek nemsokára elárasztják az országot – mondja a szakember
Székelycsóka a szó szoros értelmében az isten háta mögött van. A dombok közti faluban valamikor a második világháború után mintha megállt volna az élet. Aki tudott, elköltözött, aki maradt tengôdik. Több házba romák költöztek. Közel 100-an lehetnek, de számukat nem lehet pontosan tudni. Vallomásaik szerint kosárfonásból, napszámból élnek. Embertelen körülmények között. A düledezô putrikban többgyerekes családok húzódnak meg. Biztos jövedelemforrásuk a szociális segély, a gyermeknevelési támogatás, helyenként pedig a hátrányos helyzetûeknek szánt havi pénzösszeg. Átlagban másfél, kétmillió lejt keresnek havonta. Kértek tûzifát az erdésztôl, nem kaptak. Mégis van. Pedig tudják, lopni veszélyes. Néha nem szégyen, létszükséglet. Körénk gyûlnek panaszkodni. Dôl össze a házuk, senki sem támogatja ôket. Mi több, sokan a megyei pénzügyi igazgatóság postán kézbesített értesítôjét lobogtatják. Különbözô bírságok ki nem fizetése miatt kibocsátott végrehajtási parancsok. Azt a keveset is elveszi tôlük az állam, itt nincs bocsánat. Ha lenne egy mûhely, ahol kosár, vagy gyékényfonásból valamit keresnének, szívesen vállalnák. Mert egyre kevesebben alkalmazzák ôket napszámosként. Van, aki feketén dolgozott Magyarországon. De már ott is veszélyes ilyen munkát vállalni. Földhözragadtak. Unión kívül, s most már belül is... nehéz a felemelkedés.
A 25 éves Kozák Piroska hét gyerekét neveli. Korán kezdte, s csak úgy jöttek. Négy osztálya van, többre már nem tellett. Ilyenkor, télen különösen rossz, mert néha éheznek. Még a viharlámpába se tudnak olajat vásárolni. Zsírba mártott cipôfûzôt égetnek. Az világítja be nyomorukat, s szûrôdik ki a templom mellett álló valamikori kúria megmaradt szobájából.
– Kérdezzék meg a "nagyobbakat", hogy az unióban ki gondol a szegényekre? – teszik fel a kérdést többen is búcsúzóul. Majd kidöcögünk a sötétbôl Ákosfalvára, az "Európai Unióba".
A falu határában levô szalagreklámot egy kissé összegyûrte a szél. De ott van. A korszakkezdô történelmi dátum hirdetôjeként: 2007. január 1.
Az orosz olajszállítmányoknak az Európai Unió felé történt leállása "nem jelent azonnali kockázatot" az uniós energiaellátásra – jelentette ki Andris Piebalgs uniós energiaügyi biztos. Ugyanakkor hozzátette: sürgôs és részletes magyarázatot vár az orosz és fehérorosz hatóságoktól.
Piebalgs közölte azt is, hogy a 27-tagúra bôvült unió energia-szakértôinek összehívását fontolgatja a helyzet megvitatására.
Piebalgs szóvivôje szerint Lengyelországnak 70 napi, Németországnak 130 napi olajtartaléka van.
Hétfôre leállt az orosz olajszállítás Lengyelországba és Németországba a Barátság-vezetéken, közölték a lengyel PERN vezetéküzemeltetônél hétfô reggel. A Barátság-vezeték lengyel szakaszán évente 50 millió tonna olaj áramlik, ebbôl 22 millió tonna továbbhalad Németország felé, 17-18 millió tonnát Lengyelország használ fel, és 10 millió tonnát exportálnak a gdanski kikötôbôl. A vezetékrendszer déli leágazása évente körülbelül 40 millió tonnát juttat Csehországba, Szlovákiába és Magyarországra.
Fehéroroszország megcsapolja a Barátság olajvezetéket – közölte az orosz állami vezetéküzemeltetô Transneft.
Fehéroroszország szombattól fogva 79 ezer tonnát vett ki jogellenesen a Barátság (Druzsba) vezetékbôl, amelyen kizárólag európai fogyasztóknak (köztük a magyaroknak) szánt orosz olaj áramlik – hangoztatta a Transneft vezérigazgatója hétfôn. Csak az elmúlt nap folyamán 900 tonnát vettek el a Druzsbából – toldotta meg Szemjon Vajnstok az Interfax szerint.
Elôzôleg a Homeltransneft fehérorosz vezetéküzemeltetô egy illetékese azt mondta, hogy a Belneftekhim állami olajvegyipari vállalat utasítására nem pumpálnak olajat a Druzsbán Lengyelország és Németország, illetve Ukrajna irányába.
Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy leállhat hétfôn este a kôolajszállítás Magyarországra a Barátság vezetéken. Kóka János gazdasági miniszter azonnali munkaértekezletet hívott össze az ellátás biztonságának kérdésében.
Emil Boc, a Demokrata Párt (PD) elnöke hétfôn kijelentette, hogy a miniszterelnöknek a kormány átalakítását célzó javaslattal kell a parlament elé állnia, amely a kabinet tagjainak számát csökkentenô 24-rôl 15-18-ra. Ehhez az államminiszteri és a megbízott miniszteri tisztségeket meg kell szüntetni.
"Meg kell ejteni a kormányátalakítást. Tavaly nyár óta hangoztatom: a mandátum megkezdése óta ez a feladatunk, és most már az uiniós szabványokhoz is igazítanunk kell a kormánystruktúrát" – hangsúlyozta Emil Boc.
Hozzátette: "Mi megtettük, amit kellett. Lemondtunk két államminiszteri tisztségrôl. Ez jelenti a PD részérôl az átszervezés kezdetét. Elvárjuk, hogy a koalíció más tagjai is ugyanezt tegyék, és hogy a kormányfô átszervezési javaslattal álljon a parlament elé".
A PD elnöke szerint az átszervezést a kormányfôi kancelláriában is meg kell ejteni.
Markó Béla RMDSZ-elnök egyetért Emil Boc PD- elnökkel a kormány átszervezését illetôen, de úgy véli, hogy az RMDSZ képviselôi – Borbély László és Winkler Gyula – által betöltött megbízott miniszteri tisztségeket teljes értékû miniszteri tisztségekké kell átalakítani.
"Át kell gondolnunk a kormánystruktúrát. Egyetértek azzal, hogy nagyon komolyan megtárgyaljuk az államminiszterek és a megbízott miniszterek ügyét. Nekünk két megbízott miniszterünk van: Borbély László területrendezéssel és középítkezéssel, illetve Winkler Gyula kereskedelmi ügyekkel megbízott miniszter. Mindketten tehetségesek, és gazdag tevékenységük van, örömmel venném tehát, ha tisztségeiket tárcás miniszteri tisztségekké alakítanánk" – nyilatkozta hétfôn a Mediafaxnak Markó. Rámutatott, az RMDSZ hónapok óta szorgalmazza, hogy 2007. január 1. után a koalícióban újravizsgálják a kormánystruktúrát és a közös kormányzási programot, rámutatva, hogy a PNL–PD–RMDSZ koalíció mindegyik tagjának saját elgondolása van az átszervezésrôl.
"Az átszervezés nem csupán a minisztériumok számának csökkentését jelenti, hanem a kormánystruktúra átgondolását. Mi a decentralizáció ügyét tennénk elsô helyre, ami ugyancsak a kormányt érinti" – mondta az RMDSZ-elnök.
Az RMDSZ konkrét javaslatokkal jelenik meg a csatlakozás utáni stratégiáról a Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel való találkozón, nyilatkozta hétfôn a Mediafaxnak Markó Béla RMDSZ-elnök.
Markó szerint az RMDSZ egy bizottsága a kormánytól kapott anyagon dolgozik, a munkacsoport vezetôje Lakatos Péter képviselô.
A miniszterelnök hétfôn szándékozott elküldeni a meghívókat a parlamenti pártok elnökeinek a január 17-ére beütemezett megbeszélésre Románia csatlakozás utáni stratégiájáról.
A hét folyamán szakemberek vitatják meg a kormány által elkészített dokumentumot és tesznek javaslatokat az esetleges módosításokra.
Nagylaknál a "magyar vámosok" kiürítik a románok gépkocsijainak csomagtartóit, állítólag tömegével alázva meg az európai országokban dolgozó, munkahelyükre visszatérni akaró románokat – írta hétfôn a România Libera, de a cikk állításait a bukaresti magyar vámattasé cáfolta az MTI-nek.
A România Libera hétfôn címlapján, nagybetûs címben írta: "Meg-alázva a határon". A tudósítás szerint a hét végén a nagylaki határátkelônél gépkocsival Magyarországra belépni szándékozó, európai munkahelyükre visszatérni akaró románoknak több órán át kellett várakozniuk a "magyar vámosok" által végrehajtott ellenôrzések miatt. Ez utóbbiak állítólag kidobatták az utazók autójában talált élelmiszereket, így töltött káposztát, sajtot, pálinkát, kolbászféléket is. A lap helyszíni tudósításban szólaltatott meg haragos románokat, akik értetlenül álltak a történtekkel szemben. Azt panaszolták, hogy a "magyar vámosok" aprólékosan átkutatták autójukat. "Ez megalázás. Hát nem európaiak vagyunk? Miért bánnak velünk úgy, mintha tolvajok lennénk?" – mondta az egyik utas a lapnak, amely szerint egyébként Tornyánál (Turnu), a Battonyához vezetô átkelôhelyen sem volt jobb a helyzet a határátkelônél.
Schlág László bukaresti magyar vámattasé ugyanakkor az MTI érdeklôdésére cáfolta a megjelenteket. Szavaiból kiderül, hogy a lap keveri a fogalmakat, amikor "magyar vámosokról" ír, arról nem is beszélve, hogy a címlapján lévô fotón egy magyar határôr szeme láttára nyitnak ki egy csomagtartót.
Az európai uniós elôírások és a két ország vámszervezetei között tavaly év végén született megállapodás értelmében ugyanis az említett át- kelôhelyekrôl már elvonultak a magyar vám- éspénzügyôrség tagjai. Jövedéki ellenôrzés folyik a jövedéki termékek (cigaretta és alkoholtermékek) esetében.
Az ellenôrzô hatósági emberek pénzügyôrök (és nem vámosok vagy határôrök), ôk a vám- és pénzügyôrség tagjai, nem vámellenôrzéssel, hanem szúrópróbaszerû jövedéki ellenôrzéssel foglalkoznak, amire az uniós és magyar jogszabályok lehetôséget adnak. Az ellenôrzés nem azon a sávon történik, amelyen a gépkocsik belépnek, hanem egy arra külön kialakított területen – mondta az MTI-nek az attasé. A lap állításaira reagálva kijelentette: élelmiszert ezek az alkalmazottak nem ellenôrizhetnek, és nem is ellenôriztek.
Idén ötvennyolc marosvásárhelyi családnak kell kiköltöznie eddigi otthonából, mivel a volt tulajdonosok a 1995. évi 112-es és a 2001. évi 10-es törvény alapján visszakapták ezeket az épületeket és az idén lejár az ötéves türelmi periódus, amely alatt a bérlôk még a lakásban tartózkodhattak. A jövô évben harminc, 2009-ben pedig tizenöt család jut erre a sorsra.
A.F. a nyolcvanas évek óta a marosvásárhelyi Kossuth utcában lakott bérlôként édesanyjával és testvérével egy olyan épületben, amelyet visszakapott a volt tulajdonos. Tavaly áprilisban járt le az öt év, így az épületben lakó több mint tíz család elveszítette otthonát. "A legnehezebb talán az udvaron élô idôseknek volt, ôk nem is akartak kimenni az épületbôl, hiszen hosszú évek alatt hozzászoktak a lakáshoz és nem is volt ahová menniük. Ugyanakkor több sokgyerekes család is élt az udvaron és nekik is távozniuk kellett." A F.-ék a polgármesteri hivatalhoz adtak le kérést egy újabb lakásra, azonban csak egy várakozási listára kerültek fel. A kiköltözés pillanata elérkezett, de nem volt hova menniük. "El sem tudom képzelni, mi lett volna velünk, ha nincs a nagymama, aki befogadott. A szó szoros értelmében az utcán maradtunk volna, hisz pénzünk új otthonra nem volt. Öt éve anyagiak hiányában, tudtuk, hogy majd ki kell mennünk, de semmi más lehetôségre nem gondolhattunk."
Már lemondtak róla, hogy valaha újra lesz lakásuk, amikor a kiköltöztetés után fél év elteltével értesítették ôket, hogy kaptak egy szobából és pici konyhából álló kis lakhelyet, amelybôl kihalt egy idôs asszony, akinek nem voltak örökösei. "Teljesen lelakott ház, pár hónapja nekiláttak a felújításoknak és idôvel meg szeretnék vásárolni.
Milyen kötelességei vannak a helyi önkormányzatnak a kilakoltatott családokkal szemben, illetve melyek a megoldási lehetôségek? – érdeklôdtünk Bakó Attilától, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal lakásgazdálkodási osztályának igazgatójától.
A marosvásárhelyi tanács 2006. októberi soros ülésén elfogadott egy határozattervezetet, amely alapján a szabaddá váló lakások ötven százalékát és a fiataloknak szánt lakásalap húsz százalékát a kilakoltatott családoknak szánják. Az igazgató elmondta, az önkormányzatnak a lehetôségek mértékében kötelessége lakhelyet biztosítani azoknak, akik visszaigényelt lakásokban bérlôkként laktak, hiszen a törvények és a lakásfejlesztési programok nem adtak lehetôséget arra, hogy a kilakoltatottak számára lakásokat építsünk. Az állami lakásalap nagyon lecsökkent, egyrészt, mivel a kilencvenes évektôl a bérlôk számára megvásárolhatóvá váltak a lakások, másrészt pedig a visszaszolgáltatási törvények következtében. A Locativ Rt. adatai szerint 2006 szeptemberében az állami lakásalap 1134 lakásból (708 tömbházlakásban és 426 házban) állt. – A helyi önkormányzatnak fôleg szociális szolgáltatási célra maradtak lakásai. Ezek igen szerény felületûek és minôségûek, így érthetô, hogy egyes családok visszautasítják, de nincsen lehetôség jobbat ajánlani – fejtette ki az igazgató. 2006-ban a 34 esetbôl 20 alkalommal ajánlottak másik lakást a kilakoltatott családoknak, azonban ezek nem kívántak élni a lehetôséggel.
Más városok önkormányzatai különbözô módon kezelik e jelenséget. Szászrégenben 65 ingatlan-visszaigénylési kérelmet nyújtottak be a volt tulajdonosok és 17 esetben kapták vissza az ingatlant, ami összesen hatvan szerzôdéstulajdonos bérlô családot érint. A helyi önkormányzat egy osztrák céggel közösen véli megoldani a kilakoltatottak helyzetét. A cég hajlandó beruházni bérlakások építésébe. Az elsô szakaszban nyolcvan lakrészt hoznak létre. Az építkezéseket idén kezdik el és várhatóan jövô tavaszig kulcsra készek lesznek a lakások. Addig azonban megpróbálják tárgyalások útján elérni, hogy az érintett családok ne kerüljenek az utcára – tájékoztatott Nagy András polgármester. A segesvári önkormányzathoz jelenleg 1400 kérést nyújtottak be a kilakoltatott családok, amelybôl 700 kérés ANL-lakásokra vonatkozik. A polgármesteri hivatal tulajdonában azonban nincsenek olyan lakrészek, amelyeket ezeknek a személyeknek felajánlhatnának.
Csak helyi közigazgatási egységek pályázhatnak 2007. február 15-ig a környezetvédelmi alapnál olyan tervek támogatására, amelyek elsôsorban hulladékgazdálkodásra, ezen belül pedig a veszélyes, illetve az elektronikai és elektrotechnikai szemét kezelésére vonatkoznak. A vissza nem térítendô kölcsön a projekt értékének a 60%-a, a többi önrész. Ezenkívül február 15-ig a következô témakörökben pályázhatnak ezúttal gazdasági egységek, nemkormányzati szervezetek, helyi közigazgatási egységek és oktatási intézmények: környezetszennyezés megelôzése, a levegô, víz- és talajszennyezés csökkentése, a zajártalom megfékezése, új környezetkímélô technológiák bevezetése, hullladékgazdálkodás, szennyvíztisztítás, a biodiverzitás megôrzése, természetvédelmi területek gondozása, környezetvédelmi nevelés, újrahasznosítható energiaforrások termelékenységének növelése, az üvegházhatást elôidézô gázkibocsátás csökkentése, fenntartható erdôgazdálkodás és az erdôs területek ökológiai rekonstrukciója, erdôsítés, a veszélyes meteorológiai jelenségek okozta gondok felszámolása állami közterületen.
Az érdekeltek a pályázati ûrlapokat letölthetik a www.afm.ro internetes honlapról, ahol részletesen közlik a benevezési feltételeket is.
Mindazok, akik fával vagy szénnel fûtenek és családtagonkénti havi jövedelmük 500 lej alatt van, fûtéspótlékra jogosultak. A szászrégeniek az igényléshez szükséges formanyomtatványokat a polgármesteri hivatal szociális ügyosztályán igényelhetiki, illetve adhatják be, munkanapokon 9-15 óra között.
Mintha egyfolytában bizonygatni akarnánk, hogy íme hozzánk költözött Európa... Szállítási eszközökre felszerelt kis európai uniós zászlócskák, függöny gyanánt használt lobogók, sôt még az úgynevezett European Beer (európai sör) is bejött divatba. Ha már az italoknál tartunk, még véletlenül sem szeretném kihagyni a borokat, melyek az ország és Európa különbözô szôlôtermô vidékeirôl vándoroltak egy nemrégen nyílt nagyáruház dúsan megrakott polcaira. A betérô vásárló szinte kapkodja a fejét... hát ô immár melyiket válassza? Nagyon nehéz dönteni, sôt már- már lehetetlen. Van, aki a száraz, félédes, édes, fehér- vagy vörösborokat kedveli, de a rózsaszín álmodozás közepette nem árt egyszerû számításokat végezni, hogy mennyi pénzt szánhatunk rájuk megüresedôben levô pénztárcánkból. Ha ezen is túlestünk, jöhet a tényleges válogatás... ott egy francia félszáraz vörös, pár centivel arrébb egy német édes fehérbor, de még a Moldva köztársaságbeli száraz bor sem maradt ki a kínálatból. A francia félédes mellett ott egy ismerôs itóka, igazán megvan az ára... hatputtonyos 200, ötputtonyos 150, háromputtonyos 50 lej... és igen, ez nem lehet más, mint a világhírû Tokaji aszú. A minôségnek megvan az ára, de az áruház mûködtetôi mintha kifelejtettek volna valamit. Az elôbbi boroknál egy kis, polcra ragasztott nemzeti színû zászló segítette az eligazodást, hogy az amatôr vásárló meg tudja állapítani, milyen minôségû borra költi a pénzét.
A méregdrága, közismert Tokaji aszú alatt azonban semmi. Csak az üveg nyakára ragasztott címke tanúsítja az eredetét. Elsôre én, a naiv szemlélô meg voltam gyôzôdve róla, hogy ez a bizonyos nemzeti színû címke valójában a zászlócskát helyettesíti, de a következô pillanatban egy Egerbôl származó borra pillantva rájöttem, hogy szó sincs elôrelátó meggondolásról, sôt még feledékenységrôl sem. Hisz ezen nem láttam semmi olyat, ami a "nemzetiségére" utalt volna. Európa költözött hozzánk? Mégsem vagyok annyira biztos benne, mert akkor nem tekintettek volna el egy olyan lényegbevágó részlettôl, hogy megfeledkezzenek egy európai uniós tagállam zászlójáról. Ha már a többit mind kitették. Mentségükre legyen mondva: jó bornak nem kell zászló!
Kompromisszumot sürgetett az európai alkotmány ügyében Angela Merkel német kancellár. Az Európai Unió elnöki tisztét betöltô Németország kormányának vezetôje a ZDF közszolgálati televízióban sugárzott, vasárnap késô esti interjúban arra figyelmeztette a tagállamokat, hogy alkotmányos szerzôdés nélkül az unió nem lehet mûködôképes. Szavai szerint ezért valamennyi tagország részérôl nagyfokú kompromisszumkészségre van szükség.
A kancellár asszony megerôsítette: a féléves német elnöki tevékenység egyik legfontosabb célkitûzése az alkotmányozó folyamat felélénkítése. Súlyponti törekvésnek nevezte a Franciaország és Hollandia által népszavazáson elutasított szerzôdéstervezet lehetô legteljesebb megôrzését, utalva arra, hogy a dokumentumot Németország mellett tizenhét további tagország ratifikálta. Merkel szerint semmiképp sem szabad mindent elölrôl kezdeni. Az elkövetkezô hónapok tárgyalásai során éppen ezért mindenekelôtt azt kell megállapítani, hogy a szerzôdés mely pontjaival szemben nyilvánul meg a legtöbb fenntartás, s melyek azok a területek, amelyekkel kapcsolatban a legátfogóbb a konszenzus – hangoztatta televíziós nyilatkozatában a német kancellár.
Angela Merkel már korábban utalt arra: uniós elnöki tevékenységének végére Németország menetrendet kíván elfogadtatni az alkotmány jóváhagyására. Távlati, de elengedhetetlen célnak nevezte, hogy 2009-re, az európai parlamenti választások idejére megszülessék az unió alkotmánya.
Lemondott tisztségérôl Stanislaw Wielgus, Varsó új érseke, XVI. Benedek pápa elfogadta lemondását – jelentette be egyidejûleg a Vatikán és a varsói pápai nunciatúra. A Vatikán szóvivôje az "egykori üldözôk bosszújának" minôsítette a történteket.
A 67 éves Wielgus pénteken, hivatalba lépésének napján nyilvánosan beismerte, hogy a kommunista rendszer idején a lengyel titkosszolgálat (SB) informátora volt, miután ezt megállapította a múltját vizsgáló lengyel különleges püspöki bizottság. A nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint a fôpapot már 1967-ben beszervezte a titkosrendôrség, amikor még a lublini katolikus egyetem filozófia szakos hallgatója volt, sôt, "különleges ügynöki kiképzést" is kapott. Az SB aktáiban "Grey", "Adam", illetve "Adam Wysocki" néven szerepelt.
A beismerés nagy megdöbbenést keltett Lengyelországban, a kommentárok a befolyásos lengyel katolikus egyház példa nélküli válságáról beszéltek, és többségük külön kifogásolta, hogy Wielgus csak azután vallotta be kollaboráns múltját, miután hivatalosan átvette a varsói érsekséget. A püspök kezdetben tagadta a vádakat, majd kénytelen volt beismerni, hogy 1978-ban együttmûködési megállapodást írt alá a belbiztonsági szervekkel cserébe azért, hogy az NSZK-ba mehessen folytatni tanulmányait, de azt állította, hogy soha senkit nem jelentett fel és nem okozott kárt senkinek.
A Vatikán ugyanakkor még pénteken is kiállt Wielgus mellett, és megismételte azt a december 21-én, az elsô vádak napvilágra kerülése után kiadott közleményt, amely leszögezte: "A Szentszék megvizsgálta életének valamennyi körülményét, köztük a múltjára vonatkozókat is. Ez azt jelenti, hogy a Szentatya teljes egészében megbízik Stanislaw Wielgusban és nyugodt lelkiismerettel bízta rá a varsói érsekség pásztori misszióját". Az új érsek azonban még aznap a híveknek küldött üzenetében közölte, hogy a pápa kezébe tette le jövôjét.
A katolikus egyházfô az érsek lemondását a kánonjog 401. paragrafusának 2. bekezdése alapján fogadta el – derült ki a vasárnapi vatikáni közleménybôl. E bekezdés ugyanis kimondja, hogy "az a megyés püspök, aki betegség vagy más súlyos ok miatt úgy érzi, kevéssé alkalmas arra, hogy tisztségét betöltse, felkéretik a hivataláról való lemondásra". A kommüniké szerint a 77 esztendôs Józef Glemp bíboros, Lengyelország prímása, akinek utódaként december 6-án nevezte ki Wielgus püspököt a pápa, ideiglenesen "az érsekségre vonatkozó új döntésig" visszaveszi az érseki teendôket.
Hadszíntéri atomfegyverekkel mérne csapást Izrael az iráni nukleáris létesítményekre, és már el is készültek az errôl szóló titkos tervek – írta a The Sunday Times, amelynek forrásai szerint azonban az Egyesült Államok aligha járulna hozzá egy ilyen támadáshoz. Több izraeli tisztségviselô más-más formában, de cáfolta a jelentést, Irán pedig figyelmeztette Izraelt, hogy megtorolná a támadást.
A vezetô vasárnapi brit lap izraeli katonai forrásokat idézô beszámolója szerint két izraeli légi század gyakorolja alacsony hatóerejû atomtöltettel felszerelt bunkertörô bombák bevetését – jelentette Kertész Róbert, az MTI londoni tudósítója.
A The Sunday Times megjegyzi: ez lenne az elsô nukleáris támadás azóta, hogy az Egyesült Államok 1945- ben atombombát dobott Hirosimára és Nagaszakira. A lap értesülése szerint az iráni célpontok ellen bevetendô izraeli fegyverek hatóereje egyenként a hirosimai bomba tizenötöde lenne.
A tervek szerint elôször hagyományos töltetû, lézervezérelt bombák ütnének rést a föld alatti létesítmények falán, és rögtön ezután mini atomrakétákat lônének ki a telepre. Ezek mélyen a felszín alatt robbannának, csökkentendô a radioaktív szennyezôdés kockázatát. A The Sunday Times által idézett izraeli források egyike úgy fogalmazott, hogy "egyetlen bevetés, egyetlen csapás, és vége az iráni atomprogramnak".
A brit lapnak felfedett támadási tervek elkészítését részben az sarkallta, hogy az izraeli hírszerzés, a Moszad értékelése szerint Irán két éven belül képessé válhat atomfegyver elôállítására – áll a vasárnapi beszámolóban.
Az izraeli hadvezetés a lap szerint a hagyományos fegyvereket már nem tartja elégségesnek a jól védett iráni dúsító létesítmények megsemmisítéséhez, mivel ezeket húsz méternyi beton és szikla alá építették.
A cikk szerint izraeli és amerikai illetékesek már többször megvitatták a katonai akció lehetôségét. Katonai elemzôk úgy vélik: a tervek felfedése mögött az a szándék állhat, hogy nyomást gyakoroljanak Teheránra az urándúsítás leállítása végett, Amerikát fellépésre serkentsék, vagy megdolgozzák a világ közvéleményét a támadás elôtt.
Több szakértô figyelmeztetése szerint ugyanakkor az iráni megtorlás egy ilyen támadás után a Nyugat olajellátásának felborításától a zsidó célpontok ellen világszerte elkövetett terrortámadásokig terjedhet.
Az angol-walesi törvények alapján "váratlan, illetve erôszakos halálesetek körülményeinek felderítésére" a rendôrségi vizsgálat után minden esetben úgynevezett inquestet kell tartani; ez gyakorlatilag bírósági eljárás formáját öltô halottkémi vizsgálat.
A hétfôn indult londoni eljárást háromévi rendôrségi vizsgálat elôzte meg, Lord John Stevensnek, a Scotland Yard volt fôparancsnokának vezetésével. A 871 oldalas vizsgálati jelentés, amelyet Lord Stevens a múlt hónap közepén ismertetett, egyértelmûen leszögezte: az 1997. augusztus 31- én történt párizsi autószerencsétlenség, amelyben Diana – Károly brit trónörökös akkor már elvált felesége –, valamint barátja, Dodi Fayed és az ôket szállító sofôr meghalt, tragikus baleset volt, vagyis nem olyan konspiráció következménye, amely a hercegnô vagy a kocsiban vele utazók meggyilkolására irányult volna.
Lord Stevens ezzel egyöntetûen cáfolta azokat az összeesküvési elméleteket, amelyek szerint Diana és Dodi Fayed a brit titkosszolgálat merényletének áldozata lett, és megerôsítette a francia vizsgálat eredményét, amely már három évvel korábban szintén balesetnek nyilvánította a történteket.
Az összeesküvési elméletek fô szószólója Mohamed Fayed, Dodi Fayed apja, a londoni Harrods luxusáruház és a párizsi Ritz szálló brit-egyiptomi tulajdonosa.
Az idôsebbik Fayed szinte a baleset pillanatától fogva állítja, hogy Diana és Dodi házassági terveket dédelgetett, és a hercegnô már terhes volt az ô fiától a szerencsétlenség pillanatában. Mohamed Fayed szerint az általa vélelmezett merénylet célja éppen annak megakadályozása lett volna, hogy egy hithû muszlimtól – vagyis az ô fiától – származó gyermek álljon be a brit trónutódlási sorba, illetve a fia személyében muszlim mostohaapja legyen Diana és Károly trónörökös két gyermekének.
A Stevens-jelentés azonban egyértelmûen kimondta, hogy Diana nem volt terhes a baleset idején, és arra sincsenek bizonyítékok, hogy házasságot tervezett volna Dodi Fayeddel.
Mohamed Fayed már közzététele elôtt megkérdôjelezte a Stevens-jelentést, mondván: annak következtetései "teljességgel hamisak ... (Lord Stevens) azt mondja, amit a brit hírszerzés hallani akar tôle".
Szombatról vasárnapra virradó éjszaka több tucat román, bolgár és török tehergépkocsi zárta le a giurgiui határátkelôt, tiltakozva a környezetvédelmi illeték kifizetése ellen, azt követôen, hogy egy nappal elôbb hasonló tiltakozó akciót szerveztek a giurgiui önkormányzat által kirótt határátlépô-illetékkel elégedetlen tehergépkocsi-vezetôk. A sofôrök képviselôivel folytatott tárgyalás után Lucian Iliescu, Giurgiu elöljárója a határátlépô- illeték ideiglenes felfüggesztésérôl döntött.
Mircea Toader, a Közigazgatási és Belügyminisztérium államtitkára vasárnap a Mediafaxnak elmondta, a határmelléki települések önkormányzatai által kirótt speciális illetékeket mindaddig felfüggesztik, amíg a kormány nem dolgoz ki egy új törvényes keretet, hogy ahol szükséges, az infrastruktúra karbantartását állami pénzbôl lehessen megoldani.
A giurgiui polgármesteri hivatal, a prefektúra és a Fuvarosok Országos Egyesületének képviselôinek a giurgiui határátkelô-illetékrôl folytatott hétfôi tárgyalása eredménytelenül végzôdött, de a határátlépô és a környezetvédelmi illeték a giurgiui tanács üléséig továbbra is felfüggesztve marad.
Sergiu Stanisteanu, Giurgiu megye prefektusa elmondta, a határátkelô-illetéket a helyi tanács következô üléséig továbbra sem kérik a határátlépôktôl, a környezetvédelmi illeték pedig szintén felfüggesztve marad a kormány rendelkezéséig.
Kifejtette, hogy a két illeték törvényességének kérdése nem volt téma, de úgy véli, hogy a giurgiui határátkelôt a hét végén elzáró tehergépkocsi-sofôrök akciója nem volt törvényes.
Lucian Iliescu giurgiui polgármester megemlítette, hogy a fuvarosok képviselôi az illetékek teljes eltörlését kérték, amibe a polgármesteri hivatal képviselôi nem fognak beleegyezni.
Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök hétfôn felkérte Radu Stroet, a kormány fôtitkárát, hogy hívja megbeszélésre a kormányhoz Lucian Iliescu giurgiui polgármestert és Victor Paul Dobret, a Közigazgatási és Belügyminisztérium államtitkárát. A kormányfô a határátlépô-illeték ügyét szeretné elemezni.
"Elemezzük a giurgiui önkormányzat által kirótt határátlépô-illeték helyzetét, hogy mielôbb megoldást találhassunk az ügy rendezésére" – áll a kormány által kiadott közleményben.
Mint már hírül adtuk, a múlt hét végén vették ôrizetbe a kolozsvári székhelyû Gazeta sajtótröszt vezérigazgatóját, Aurelian Gramat, a Maros megyében is megjelenô, marosvásárhelyi székhelyû Ziarul de Mures heti- és Zi-de-Zi napilap igazgatóját. A kolozsvári korrupció, szervezett bûnözés és terrorizmussal kapcsolatos bûncselekményeket vizsgáló igazgatóság ügyészei pénteken 29 napra érvényes elôzetes letartóztatási parancsot kértek Grama ellen. Az ügyészség folyamodványát a kolozsvári törvényszék bírái jóváhagyták, a döntést azonban a gyanúsított megfellebbezte. Aurelian Grama védôügyvédje, Vasile Costea lapunk megkeresésére kijelentette: a fellebbezést 3 napon belül kell letárgyalnia a bírói tanácsnak, ám nem volt hajlandó nyilatkozni a perrel kapcsolatosan. A Marosvásárhelyen megjelenô Zi-de-Zi lap fôszerkesztôje, Ligia Voro kérdésünkre elmondta, a napilap a múlt héten valóban nem jelent meg, ám ennek nincs köze az igazgatót ért vádakhoz. Még az ünnepek elôtt döntött úgy a lap vezetése, hogy a Zi-de-Zi-t legközelebb január 8-án, a Ziarul de Murest január 13-án jelentetik meg. Ami a lap igazgatójának, Aurelian Gramának az elôzetes letartóztatását illeti, Ligia Voro nem kívánta kommentálni. Mint Dan Petru, a marosvásárhelyi táblabíróság fôügyésze a Népújságnak elmondta, Grama ellen 2003-ban nyolc zsarolási ügyben indítottak vizsgálatot, ám ezeket akkor bizonyítékok híján lezárták.
Az uniós finanszírozású brüsszeli Európai Iskola igazgatója, Kari Kivinen 3500 euróról szóló csekket adott át a Brüsszeli Magyar Kulturális Intézet képviselôinek – jelentette be közleményben az intézet hétfôn.
Az összeg a dévai gyermekotthon új épületének berendezését szolgálja.
Az iskola szülôi testülete és a tanulók minden évben megrendezett kétnapos rendezvényének egyik célja jótékony célú adományok összegyûjtése szegényebb sorsú gyermekek és közösségek támogatására. A dévai gyermekotthon történetét és céljait a Brüsszeli Magyar Kulturális Intézet mutatta be az iskola vezetôinek és a kétnapos rendezvény közönségének, s javasolta az otthont a adományozottak listájára. A pénzt a nemzetközi iskola szülôi munkaközösségei gyûjtötték össze, nemzeti jellegû ételek és italok, valamint a gyermekek által készített tárgyak eladásával.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) azt kéri Calin Popescu Tariceanu miniszterelnöktôl, hogy a parlamenti ülésszak elô hetében mutasson be a parlamentben egy új kormánystruktúrát és csatlakozás utáni stratégiát, ellenkezô esetben a PSD kész benyújtani egy egyszerû bizalmatlansági indítványt.
Cristian Diaconescu, a PSD alelnöke hangsúlyozta, hogy a PSD "abszolút szükségesnek látja" a kormány-struktúra újragondolását. A PSD szenátora kijelentette, hogy ha Tariceanu nem mutat be egy csatlakozás utáni stratégiát, és ezt nem vitatják meg nyilvánosan, a PSD kérni fogja, hogy a kormány vállaljon felelôsséget a dokumemtumért, vagy benyújt egy egyszerû bizalmatlansági indítványt.
Diaconescu szerint a csatlakozás utáni stratégia hiányában Románia 8 millió eurót veszít naponta az idén.
A PSD képviselô elmondta még, hogy a kormány internetes oldalán közzétett stratégia jobbításra és bôvítésre szorul.
Nem tudtam hirtelen, sírjak vagy röhögjek, amikor a minap a Cotidianul címû központi napilapot olvastam. Az a vicc jutott eszembe, amely arról szól, hogy a szocializmus idején egy moszkvai riporter kimegy egy vidéki kolhozba, hogy riportot készítsen a szocialista versenyben élen járó fejônôkrôl. A kolhoz elnöke odahívja Maruszját és rárivall: – A riporter elvtárs Moszkvából jött, a fejôlányokról akar riportot készíteni, s mivel te vagy a legjobb, tessék a riporter elvtárs rendelkezésére állni. Ez pártfeladat. Maruszja megszeppenve azt válaszolja: – Ha pártfeladat, természetesen, vállalom. Csak azt mondja meg elnök elvtárs, mi az a riport? Mire a kolhozelnök: – Ezt én most így hirtelenjében nem tudom tudományosan megmagyarázni, de mindenesetre...
A rejtvény poénjának megoldását a honatyákra bízom.
Ám lássuk csak, mirôl is van szó. Arról, hogy a nagy integrációs buli után, az újságírók öt kérdést tettek fel néhány parlamenti képviselônek – egyebek között, hogy melyik ország vette át az EU elnökségét, ki az Európai Parlament elnöke, hány tagországa van az Európai Uniónak, vagy mekkora uniós támogatásra számíthat Románia az elkövetkezô hat évben –, akik, hogy finoman fejezzem ki magam, elégtelenre vizsgáztak Európai Unióból. Az eset annál súlyosabb, mivel az említett honatyák a képviselôház külügyi bizottságának a tagjai, vagy egyenesen európai parlamenti megfigyelôk.
Nos, hogy mennyire figyelnek oda, hogy mi történik Brüsszelben, vagy, hogy kik igazgatják Európát, kiderült az említett írásból. A megkérdezettek többsége annyit sem tudott, melyik ország vette át a soros elnökséget. Arról, hogy a következô években Románia mekkora összeget kaphat az Európai Uniótól, szinte fogalmuk sincs.
De adjuk át a "szót" a cikkben említett képviselôknek. A Nagy-Románia Párt képviselôje, Florina Ruxandra Jiga, aki mellesleg a Nyugat- európai Unió parlamenti közgyûlésére delegált román küldöttség elnöke is volt, amellett, hogy fogalma sem volt, mennyi pénzt kell Románia kapjon az elkövetkezendô években, felháborodott az újságírók "szemtelenségén", és kijelentette: "Nem vagyok hajlandó, ilyen, számomra semmitmondó kérdésekre válaszolni, én, aki jelen voltam az európai alkotmány tervezetének születésénél". Bizonyára, úgy gondolta, hogy ha már az európai alkotmány tervezetének születésénél bábáskodott, nem kell tudnia semmit. Errôl jut eszembe, meglehet, azért nem sikerült elfogadni az alkotmányt, mert ilyen és hasonló "szakértôk" dolgoztak rajta? Szerinte a kérdések célzatosak, és egyetlen céljuk zavarba hozni a képviselôket. Az nem jutott eszébe, hogy ha eléggé felkészült volna, ami joggal elvárható egy képviselôtôl, játszva megválaszolhatná, akár a "tendenciózus" kérdéseket is. Egy másik nagy-romániás képviselô, Ioan Aurel Rus azt mondta, hogy a pénzalapok ügye nem tartozik rá, a kormány dolga. "Engem nem érdekel", jelentette ki a legnagyobb nyugalommal. Párttársa, Marius Iriza kommunikatívabb volt: szerinte "jó pár milliárdról van szó". Petru Calian konzervatív honatya ôszintén bevallotta, "nem tudom pontosan", Liviu Almasan, ugyancsak konzervatív képviselô nemes egyszerûséggel azt válaszolta: "Nagyon sok, kb. 10-11 milliárdról van szó". Almasan és Rus szerint az Európai Parlament elnöke Barroso, Calian nem tudta megmondani, hány tagországa van az Európai Uniónak.
A legmérgesebbnek és legagresszívebbnek Bogdan Niculescu Duvaz bizonyult. Megértjük nemes felháborodását. Kiderült, hogy potyára ül a parlamentben az adófizetôk pénzén. Azonban önmagára kellett volna haragudnia elsôsorban, mert annak ellenére, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyûlésébe delegált román küldöttségben is részt vett, tagja volt az európai integrációs bizottságnak és a képviselôház külügyi bizottságának, nem tudta, melyik országé az EU elnökség, sem, hogy ki az Európai Parlament elnöke. A kérdésektôl teljesen kiborult és kemény hangon követelte az újságíróktól "jöjjenek komoly dolgokkal", példának okáért kérjék ki a "véleményét", de ne "teszteljék", hogy kiderüljön, a képviselô "hülye-e". Egyébként "sem érdeklik az ilyen játékok".
Az EP-megfigyelôk közül Daniela Buruiana azt sem tudta, hogy eurómilliókról vagy milliárdokról van-e szó, de mint mondta, "utánanéz". Az egyik RMDSZ-képviselô tudja, hogy "bizonyos összegekrôl van szó, de ebben a pillanatban nem tudnék egy elôrejelzést mondani". Egyébként szerinte Ausztria vette át az elnökséget. Mások hol Portugáliát, hol Görögországot említették. A demokrata Párti Roberta Anastase válasza: "a francba, hány tagországa is van az EU-nak?"
Ennyi ízelítônek, gondolom elég. Csakhogy a sor itt nem zárul le. Kíváncsi lennék, hányasra vizsgázna a parlament két házának többsége, példának okáért azok, akikrôl az hírlik, hogy csak a fizetésüket felvenni fáradnak be a "munkahelyükre", vagy akiket nap mint nap szunyókálni, mobiltelefonálni, unottan az orrukat vájni láthatjuk a tévé képernyôin. Egy dologban azonban Duvaznak igaza van: mindegyiknek "van" véleménye, és ahogy meglátnak egy mikrofont vagy riportermagnót – mint Pavlov kutyájának a nyálmirigyei – azonnal beindul a beszélôkéjük, s mondják-mondják – nem a lényeges, konkrét, az ôket bársonyszékbe juttató választópolgárok számára fontos dolgokat, hanem... a véleményüket. Mert abból van nekik bôven raktáron.
Gondolom, nem szükséges semmiféle további kommentár. Csak abból szerettem volna ízelítôt adni az olvasóknak, akiknek az adóiból élnek úri módon a képviselôink, mennyit is érnek tulajdonképpen. Arról nem beszélve, hogy tulajdonképpen az ô feladatuk lenne, hogy a saját körzetükben hasznosítható információkkal lássák el a szavazóikat.
Pedig a válaszok egyszerûek: az Európai Uniónak, Románia és Bulgária csatlakozásával, 27 tagországa lett, * José Manuel Barroso az Európai Bizottság elnöke, * Josep Borrell az Európai Parlament elnöke, * a következô hat évben Románia 30 milliárd eurót kap az Európai Uniótól. Ja, és 2007 január elsejétôl Németország vette át az EU elnökségét.
A Deus Providebit Tanulmányi Házból, amely induláskor befogadta, végképp kiköltözött a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Mûszaki és Humán Tudományok Kara. Amint dr. Hollanda Dénes egyetemi tanár, a kar dékánja tájékoztatott, a januárban megkezdôdött szesszió már minden szak számára a koronkai campusban zajlik, s februárig teljesen kiürítik az épületet. Bár a dékán elmondása szerint a campusban szûken lesznek, s az odaköltözött humán kar oktatói számára nehéz biztosítani a megfelelô helyet, kénytelenek voltak megtenni ezt a lépést, mivel a megfogyatkozott támogatás nem elegendô arra, hogy a Deus Házban elfoglalt helyért fizetett bért és a számlákat törlesszék.
Kérdésünkre, hogy volt-e valamilyen konfliktus a bérbe adóval, a dékán azt nyilatkozta: bár a támogató visszautasította e téren a segítséget, reményei szerint eleget tudnak tenni a feltételeknek a békés elválás érdekében.
Szerettük volna megtudni azt is, hogy a tulajdonos, a katolikus egyház milyen célokra szándékszik felhasználni a Deus Providebit Tanulmányi Házat. Kérdésünkre Csató Béla fôesperes azt válaszolta, hogy ez egyelôre még a jövô titka.
A költözködés mellett egyéb gondok is emésztik a Sapientia marosvásárhelyi karának dékánját, aki azt a megbízást kapta, hogy építsen bentlakást a hallgatóknak. A 240 férôhelyes kollégium költségeit 1,6 millió euróra becsülték, s építésére két lehetôség közül választhattak: hitelt vesznek fel vagy eladnak a campus területébôl. A kari tanács hosszas megfontolás alapján az OTP-kölcsön mellett döntött, s Hollanda Dénes vállalta, hogy 2007. szeptember 15-re elkészül a bentlakás. MeghIrdették a tervpályázatot, amelynek feladatfüzete iránt nyolc vállalkozó érdeklôdött. Ajánlat végül három érkezett, ebbôl kettô a Proiect RT. két különbözô csoportjától. A Sapientia Alapítvány kolozsvári Kuratóriuma azonban nem hagyta jóvá az ajánlatot, mivel a feladatfüzetben az állt, hogy egy anyacégtôl csak egy ajánlat fogadható el. Azzal sem értettek egyet, hogy hitelbôl épüljön fel a bentlakás, s döntésük alapján a campus területébôl kell eladni, hogy az építkezési költségeket fedezzék. Határozatuk nyomán a marosvásárhelyi karnak új tervpályázatot kell kiírnia, ami folyamatban van. Bár a dékán szerint a hitel jobb megoldás lett volna, a kari tanácsnak most arról kell dönteni, hogy a terület melyik részét fogják értékesíteni.
A Sapientia Marosvásárhelyi Mûszaki- és Humán Tudományok Karán 874 diák tanul és a fôállású oktatók száma 77. Ennek ellenére az egyetem határon túli támogatása csökken, és a jelek szerint a kolozsvári Sapientia Kuratórium sem ért egyet a helybeliek elképzeléseivel.
Az ünnepek elteltével villámgyorsan peregtek a téli vakáció napjai. Egyesek még minden percet kihasználtak, pihentek, szórakoztak, mások pedig már javában készültek a közelgô vizsgaidôszakra. A szesszió, vagy diáknyelven a stresszió a marosvásárhelyi egyetemek nagy részén január 22-én kezdôdik. Az azt megelôzô két hétben már melegítenek a "nagy" vizsgákra s az érintettek szerint ez az idôszak rendkívül megerôltetô számukra.
Különbözô egyetemek – Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Sapientia, Színmûvészeti Egyetem, Dimitrie Cantemir Egyetem, Petru Maior Egyetem – hallgatóit kerestük fel, akik elárulták, melyek a legelônyösebb felkészülési módszerek, trükkök és mikor fogtak vagy fognak a tanuláshoz. Az ünnepi forgatag hatására sokan le sem vették a könyveket a polcról, nemhogy beleolvassanak. Persze, kivételek itt is akadnak, például egy harmadéves fogorvos hallgató, aki régi szokásához hûen már a preszesszióban (január 7-22. között) készül a fontosabb vizsgákra és mindeniknél a tételek számától függôen osztja be idejét. Vizsga elôtti napokon délelôttönként ismétel, de gyakran elôfordul, hogy éjszaka is tanul. Egy másik rendhagyó hozzáállásról egy gyógyszerészetis lánytól hallottunk. Már a vakációt megelôzô öt hétben egyfolytában vizsgalázban égett, sôt azután is majdnem minden egyes nap, de az ünnepek alatt nem volt ideje, sem türelme ismételni. Legtöbbször a vizsga nehézségétôl függ, hogy ki mennyire van felkészülve – mondta a Petru Maior Egyetem egyik végzôse, aki vakáció után kezdene komolyabban munkálkodni. A tanárok meglátásait figyelembe véve általában évfolyamtársaival közösen határozzák meg a sorrendet, egy könnyebbnek mondható vizsga váltja a több felkészülést igénylôt. Mások azonban két-három nappal elôtte fognak hozzá, olyankor átolvassák az anyagot és a többit a vakszerencsére bízzák.
A szesszió kezdô dátumának szempontjából kivételt képez a marosvásárhelyi Sapientia Egyetem, ugyanis itt már január hetedikétôl stresszelhetik magukat a diákok. Az egyik negyedéves végzôs hallgató elmondta, hogy bizony szüksége lenne a vakáció utáni két hétre, mivel még egyáltalán nem hangolódott rá, a diáktársai nagy részéhez hasonlóan ô sem tanulással töltötte a pihenôjét. Akár ennek a véleménynek az ellenkezôjeként is felfoghatnánk egy ugyancsak végzôs egyetemista szavait, aki már fél évvel ezelôtt megbarátkozott a megmérettetés gondolatával, bár a kurzusok beszerzése számára is gondot jelent.
A hallgatókban felvetôdött a kérdés, hogy miért változtatták meg a szabályzatot? A válasz ügyében fordultunk dr. Hollanda Dénes dékánhoz, aki kifejtette: "Úgy döntött a Szenátus, hogy már az ünnepek elôtt fejezzük be a félévet. Azért, hogy ha a diákok elmennek vakációra, ne kelljen még egy hét tanításra visszajöjjenek a vizsgaidôszak elôtt. Sokan pár napot késnek, így elvesztôdik az a kihasználható idô. Aki pedig tanulni akart, annak rendelkezésére állt a két hét vakáció."
De vajon, a két hét szinte felét kitöltô ünnepek, családi, baráti látogatások, utazások közepette ki használta fel ezt az idôt tanulásra? A hegy alatt abrakolók vagy az ösztöndíjra pályázók? De valószínû, hogy sokaknak így könnyebben megy.
A budapesti székhelyû Magyar Játékszíni Társaság a színházak/társulatok javaslatai alapján a 2006-os esztendôre is odaítélte a Hûség Díjat, ami egy oklevélbôl és pénzösszegbôl áll, mellyel a színmûvészet hosszan tartó szolgálatát, a kitartó mûvészi tevékenységet honorálják.
A Hûség Díj kitüntetettje ezúttal NAGY JÓZSEF színmûvész, aki 1952 óta szolgálja Tháliát Marosvásárhelyen. Pályafutását a Székely Színház kötelékében kezdte, majd a Marosvásárhelyi Állami, késôbb Nemzeti Színházban szerepelt és lopta be magát a közönség szívébe. Nagy József jelenleg a Tompa Miklós Társulat nyugdíjas mûvészeként a Hallottátok, mi esett meg útban a fórum felé?! címû musicalban lép színpadra.
A díj odaítélésérôl értesítô levélben a Magyar Játékszíni Társaság elnöke a következôképpen ír: "Kérem, fogadja szeretettel ezt a szerény díjat, amellyel jelezni szeretnénk nagyrabecsülésünket munkássága iránt, elismerésünket a határon túli magyar színházmûvészet területén kifejtett mûvészetfenntartó és megtartó tevékenységéért. Köszönjük, hogy egy életen át, a történelem viharaival szembeszállva szolgálta a nemzeti kultúránk ügyét. Ôszinte nagyrabecsüléssel, Horányi László elnök."
A díj ünnepélyes átadására színházi környezetben kerül majd sor, az idôpontról értesítjük a nagyérdemû közönséget.
Nem szabad elfelednem azt az igazgatót, akit gyermekkoromtól fogva példaképként emlegetek. Az V – VII. osztályokat, rövid megszakítással, Marosbogáton végeztem el. Az ottani általános iskolát Boros Zoltán tanító igazgatta. Sokat tartózkodott a bentlakásban, a bentlakás nagytermében, ahol énekórákat tartott. Több hangszeren játszott. Ismerte Bartók és Kodály népdalgyûjtéseit, feldolgozásait. Ezeket tanította. Többszólamú énekkart szervezett, vezényelt. Az évente megtartott Ludas rajoni versenyeken mindig a mi énekkarunk gyôzedelmeskedett. Hasonló eredményeket értünk el a sportversenyeken, és a tanulásban is a legjobbak között tartottak számon. A délutáni szilenciumok szüneteiben nemcsak gyerekjátékokra tanított, hanem maga is játszótársunk volt. Minden labdajátékban velünk tartott. A sporttanár a másik oldalon szervezte a csapatot. Boldogok voltunk, mert a felnôttek velünk játszódtak. Gyakran tartott a bentlakóknak erkölcsi prédikációt. Ilyenkor, sorban állva, a legnagyobb fegyelmezettséggel figyeltük. A gyerekek által is megbecsült csapatvezér volt. Szerettük.
Egyik sem hasonlít hozzá, ama közel húsz igazgató közül, akikkel tanulóként, majd tanárként ismerkedtem meg az utóbbi ötven év alatt. Volt ezek között spicli természetû, fenyegetôzô kicsi diktátor, minden mindegy lusta jakab, demokratikus hajlamú, megértô személy és ezek keveréke. A rendszerváltás után kitermeltek egy újabb igazgatótípust, akit hivatalnokigazgatónak nevezhetünk, akirôl azt tartja a szakirodalom, hogy szétveri a közösséget. Talán igaz, talán nem. Azt tartják róluk, felsôbb körökben, hogy menedzserigazgatók. – Ilyenek kellenek – mondják. Igen, egyesek kiváló ügyvezetôk, és talán nagyszerû kereskedôk lehettek volna. Valójában a hivatalnokigazgató sem tartozik az újdonságok közé, de úgy látszik, hogy most érkezett el az a korszak, amikor túlszaporodtak. Nem, vagy csak kevéssé hibáztathatók, mert egy gazdasági–politikai rendszer termékei, olyan személyek, akiknek nincs egyéniségük, törvényszolgák, papírmolyok, a bibliájukban utasítások, rendeletek, törvények, parancsok, határidôk, fenyegetôzések, sértegetések, felelôsségre vonások, dorgálások... egyaránt – és túlzottan – fölfedezhetôk. Egyesek kiváló adminisztrátorok, és kár, hogy kevésbé jó pedagógusok, mások csak irodaszolgák, papírhalmozó papírmolyok. Minden idejüket papírmunkára, internetezésre, telefonálgatásra pazarolják. Szakmai, módszertani tevékenységükrôl, tanárformáló szerepükrôl nem beszélhetünk. Ebbôl a szempontból értékelve – ti. ôket – számos kollégájuknál alacsonyabb felkészültséggel, tapasztalattal rendelkeznek. De szeretik a vezetôi széket. Ezek között sok a félénk, a gyáva, a gombostûszámoló, a nehogy baj legyen – ember. Ebben az esetben nem az ember nevel, hanem az állami intézményrendszer, a szerkezet. Ennél súlyosabb betegség nem is létezhet az oktatásban, a nevelésben. Mert egy igazgatónak nemcsak jó menedzsernek kell lennie, hanem – elsôsorban – kiváló pedagógusnak, aki tapintatosan képes bánni a tanári közösséggel, ugyanakkor példaadó, szeretett nevelôként tisztelik a gyerekek, és megbecsülésnek örvend a szülôk elôtt is. Röviden szólva: jó a hírneve. Súlyos váltságnak tartom, amikor egy igazgatót közmegvetéssel és csúfolkodással aláznak meg. Mindenkire nézve ártalmas jelenség. És mi a tennivaló, ha valamelyik igazgató erre a sorsra jutott? Ha egyszerûnek is tûnik a válasz, annál nehezebb a problémás helyzet megoldása. A rendszerváltás után, amikor valamennyire a demokrácia küszöbére léptünk, a tanári közösségeknek meghatározó szerepük volt az igazgatóválasztáskor. Ezután következhetett az uralkodó szultáni jóváhagyása, amit a fényes Porta is tiszteletben tartott. Te, Úristen, ismét hová jutottunk! Ezt a társadalmi igényt mellôzték. Jobb lenne, ha az igazgatói versenyvizsgákra jelentkezôket, már a jelentkezést is, a tanári közösség engedélyezné. Persze, titkos szavazással. Ez így van az általános és a helyhatósági választásokon is – egyesek szerint. Mondom – egyesek szerint – mert már ebben az érdekszférában is komoly pénzügyi vonzalmak igazgatják a politika huncut szerelmeseit. Áldja, vagy verje ôket a sors, ha rosszul választottak.
Egy közösség vagyunk az országon belül, de egy közösséget alkot a magyar nemzet egésze is, mondta a magyar államelnök, és hát most a magyar nemzet túlnyomó része, mintegy 12 millió lélek, ugyanannak a közös politikai, gazdasági és jogi térségnek a része. Szép fogalmazás, persze az, hogy közösség: annyi mindent jelenthet. Újévi beszédnek ne nézd a fonákját. Minden kormány felelôs állampolgári magatartást, belátást, együttmûködést vár el, kér, olykor követel az emberektôl, akkor is, ha neki magának lejárt az ily természetû szavatossága, és tudván tudja, hogy az állampolgárok csak igen ritkán, történelmi pillanatokban képesek igazi közösségként viselkedni és megnyilvánulni. A nemzeti egység a bajban jön igazán elô. Egyébként a népnek elég a maga privát nyomorúsága, a drágulás, a kórház- és gyógyszermizéria, a kenyérgondok, a szürke napok undok nyavalyái. És azt is tudja, kormány és nép egyaránt, hogy hiába követel a választópolgár emelkedettséget pártoktól, grémiumoktól, mert azok saját érdekszférájuk rabjai. A nép, akit ôszintégi rohamaiban egyik-másik politológus csak stupid people-ként emleget, nem a hatalom birtokosa, sosem is volt, és nem is lesz. A nép legföljebb leváltani tudja az egyik hatalmat – hogy nyakába vegyen egy másikat. Azt pedig, hogy mennyire egyazon közösség vagyunk, az egyik magyarországi kereskedelmi csatorna "közvélemény- kutatása", vagyis sms-szavazása pompásan mutatta: a kérdésre, örül-e Románia és Bulgária belépésének az európai közösségbe, a szavazók markáns többsége nemmel válaszolt.
Ennek ellenére bizakodni kell, hiszen jönnek az európai filmek (belekukkantottam egybe-kettôbe a hét végén, majdnem annyi bennük az erôszak, mint az amcsi pelikulákon, a Cobra 11 például túltett rajtuk); gyermekeink még több undokságot, violenciát élvezhetnek a világhálón is – na és a klíma, a Glóbusz lázongása segít elmosni a problémákat; nem volt hülye Malthus úr, mikor a katasztrófa-elméletet kiötölte.
Jó volna látni a román adókon is olyan kerekasztalt, amelynek résztvevôi nem lekiabálják egymást a képernyôrôl, hanem az egyetemes emberi értékek felôl közelítik meg országuk, népük, településük, családjuk gondjait. Van néhány mérvadó román politológus, publicista, gondolkodó, akiket szívesen nézek, és sajnálom, amiért nem jutott még olyan szintre a mûszaki fejlôdés, amikor kis kattintással egymáshoz ülne egy Plesu, egy Vizi E. Szilveszter, egy Liiceanu, egy Romsics Ignác. Ez volna az igazi törzsasztal, amelynél, Petôfit parafrazálva "mind egyaránt foglal helyet", a szellemi bôség kosarából pedig mi, nézôk, vagyis "mindenki egyaránt vehet"...Hogy lélekben és erkölcsben gazdagodjunk általa. Mert ha van ebben a rövid életben valamire bizonyosság, akkor napnál világosabb, hogy erôs erkölcsi értékrendszer nélkül semmiféle közösség nem maradhat meg tartósan e földön.
Erre volna igazából jó az emberiségnek ez, a szó szoros értelmében mindmostanáig leglátványosabb találmánya, a televízió.
A környezeti ártalmak egyike a zajártalom. Forrásaként a közúti forgalmat, az ipari és szabadidôs tevékenységeket említik a szakemberek. Marosvásárhelyen bizonyos idôszakokban, bizonyos helyeken mértek kritikus zajszintet, összességében a város nem tartozik a veszélyeztetett települések közé. A részletekrôl a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség osztályvezetôjével, Gabriela Bocával beszélgettünk.
– A zajszint megállapítása milyen mérések alapján történik Marosvásárhelyen?
– A módszer egyszerû, a szakemberek az úgynevezett hangerômérô-mûszerrel és a hozzáillesztett mikrofonnal kiszállnak arra helyre, amelyet monitorizálni szeretnénk. Például említhetem azt, amikor reggel hét órakor, csúcsforgalom idején, villanyrendôr közelében végzik a mérést legalább egy órán át. Ezt követôen az adatokat számítógépes programmal dolgozzák fel, és annak alapján összegzik a mérés eredményét, megállapítják az adott övezet zajszintjét. Sajnos, a múlt év utolsó öt hónapjában nem tudtunk ilyen jellegû méréseket végezni a mérômûszer meghibásodása miatt. Csak nemrég sikerült újat beszereznünk, amivel rövid idôn belül elkezdhetjük felmérni az azóta bekövetkezett változásokat.
– Önök zajszinttérképet készítenek, ennek alapján melyek azok az övezetek Marosvásárhelyen, amelyek a leginkább veszélyeztetettek a zajártalom szempontjából?
– Nem jelenthetjük ki, hogy Marosvásárhely területe zajszennyezett. Vannak olyan idôszakok és kritikus pontok a város területén, amikor és ahol jelentôs a zajártalom. 2006-ban az utcai zajszint mérése után, az eredmények elemzése alapján kiderült, hogy a tavalyi zajszint hasonló a 2005-ben mért értékekhez. A forgalmas utcákban általában 65,15 és 76,5 decibel között mozog, az áthaladó jármûvek függvényében. Az elfogadott érték 60-85 decibel az utcákon, a lakóházakban 50 decibel a felsô határ. Elôbbi szempontból némileg kritikus pontnak számít a Cuza Voda – itt 70 decibeles zajszintet mértünk – és a Sinaia utca, ugyanakkor a nagy katedrális (Rózsák tere) környéke. A Forradalom utcai 1-es Számú Postahivatal és a Köztársaság téri Petrom kút közötti útszakaszon 62 decibel volt a zajszint. A Köztársaság téri útkeresztezôdést övezô lakóházaknál viszont a megengedett 50 decibellel szemben 60 decibel értéket mértünk – itt átlépték az elfogadott értékeket.
– A villanyrendôrök miatt?
– Pontosabban a villanyrendôröknél kialakuló zsúfoltság miatt, de építkezés, sôt autómosó is lehet a zaj forrása. Elsôsorban az ezzel foglalkozó cégekre hárul a feladat, hogy az általuk kifejtett tevékenység helyszínén szigeteléssel csökkentsék a zajt. Jelenleg a zajforrás 37,4 százalékát a közlekedés jelenti, 35,7 százalék a mûhelyek, kereskedelmi egységek, vendéglátóipari egységek rovására írható, 17,9 százalékot a szomszédok, gyerekek, felnôttek, fûtôberendezések, egészségügyi berendezések, munkatelepek, a fennmaradó 1,7 százalékot egyébb források képezik. A zajszint csökkentésére két szükségszerû megoldás mutatkozik: a forgalom elterelése és a lakóházak hangszigetelése. Jól tudjuk, hogy egyelôre egyik sem kivitelezhetô teljes mértékben, pedig fontos lenne elérni azt, hogy a lakott részeken a forgalmat csökkentsék. Az európai elôírásokkal összhangban született kormányhatározat értelmében a környezeti zajszint növekedésének megakadályozására és a szabványoknak megfelelô helyzet megôrzésére megyénként zajstratégiát és intézkedési tervet dolgoznak ki településekre lebontva. Tavaly ez a munka már elkezdôdött azokon a településeken, ahol 250 ezernél nagyobb a lakosság létszáma és a fôútvonalon áthaladó jármûvek száma meghaladja az évi hatmilliót, továbbá 60 ezerre tehetô az évi vonatjáratok száma. A terv alapján Marosvásárhelyen és a megye többi településén 2011 után készül el az említett stratégia. Az Európai Unió szint