Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Már nem kétséges: a megyei közgyûlés csütörtöki döntése tovább rontja a megyei tanács illetve a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal amúgy sem felhôtlen viszonyát. Tegnapi lapszámunkban számoltunk be a megyei, illetve a marosvásárhelyi tanácstestületek üléseirôl s a tervezett sürgôsségi kórházzal kapcsolatos döntésekrôl. Tény, hogy egy sor funkciózavar vezetett ahhoz a nevetségesnek mondható helyzethez, amelyben ma ez a két intézmény található. Ugyanakkor, vegyük észre, a demokráciának az a ritka pillanata ez, amikor a két köztestület tagjainak sikerült látványosan a pártérdekek fölé emelkedni. Kár azonban hogy az effajta "egységnek" nem igazán látjuk értelmét. Pedig biztosan van, ha már ekkora a felháborodás.

Mint csütörtökön kiderült, a háborgó városatyák nem tudták, hogy a megyei kórház melletti terület kié is valójában, s azt sem, hogy azt alig egy hete telekeltette a megyei tanács. Még súlyosabb, hogy a megyei tanácsosok egy része sem tudta, hogy áll a helyzet a tulajdonnal, pedig szavaznia kellett. Az ügy csimborasszója az lesz, ha kiderül, hogy valójában Tatár Béla tudja jól: egy magánszemély által visszaigényelt területet szavaztak meg a valamikori kórház számára. Ha pedig valóban visszaszolgáltatható a terület, ez azt jelenti, hogy a telekelôk illegálisan buzgólkodtak abbeli igyekezetükben, hogy a város alól kihúzzák a … telket.

A döntést vastapssal üdvözlô kórházi vezetôk immár kipipálhatják a miniszterüktôl kapott feladatot: addig ügyködtek, lobbiztak, ügyeskedtek, amíg megtalálták a kiskaput. Hogy ebbôl bírósági ügy lesz, az már kevésbé zavarja ôket.

Hamisan érvelt Silviu Morariu doktor, aki azt mondta, hogy csak "egy telket" igényeltek a városi tanácstól, a helyszín megjelölése nélkül, noha számos alkalommal hallhattuk már tôle, hogy a kórház mögötti az ideális terület az építkezésre.

Száz szónak is egy a vége: mindkét hadakozó fél máris nevetségessé tette magát a közvélemény elôtt. Két dolog biztos: ha eddig a polgármester és a megyei tanácselnök volt egymással kutya-macska viszonyban, immár két testület áll hadban. Aminek szintén nem látjuk az értelmét, mert a köznek, vagyis nekünk édesmindegy, kinek a telkén lesz a kórház, ha az a közérdeket szolgálja. Ilyen tekintetben sem stimmel tehát a mostani éles szembefeszülés. Hálásak lennénk, ha felvilágosítanának, mitôl jobb, ha a megyei tanács szavaz a kórházépítésre alkalmas területrôl, mint ha a városi testület teszi ugyanezt. Amíg meg nem tudjuk, nehezen jutunk túl a helyzet komikumán. Mert tény, a két közképviselet a nevetség tárgyává vált, miközben egymás kijátszásának gyermeteg ötleteivel szórakoztatják a közvéleményt. Az elfajuló kórházügy pedig ismét rossz fényt vet a városra, amely képtelen kezelni a konfliktusokat, az érdekellentéteket, a hiúságokat. Az igazi vesztes pedig ismét a polgár…

Országos orvosi premier színhelye volt pénteken a Megyei Sürgôsségi Kórház Kardiológiai Klinikája, ahol két szívinfarktuson átesett betegen végeztek ôssejt-beültetést a saját csontvelôjükbôl nyert stemsejteknek az elhalt szívizomba való befecskendezésével.

A beavatkozást a Bécsi Orvosi Egyetem két neves professzorának a segítségével dr. Benedek Imre egyetemi tanár, a Kardiológiai Klinika és dr. Benedek István egyetemi tanár, a Hematológiai Klinika vezetôje végezte el, a dr. Copotoiu Constantin professzor vezette sebészeti és a Copotoiu Sanda professzor vezette intenzív terápiai klinika támogatásával. Az eseményen jeles debreceni, brassói, kolozsvári és szebeni szakemberek vettek részt.

Az elsô páciens egy 40. évében levô Hargita megyei dohányzó sporttanár volt, akit öt hete ért szívinfarktus, a másik egy 67 éves megyénkbeli, szintén dohányzó nyugdíjas, akinél az infarktus után négy órával nyitották meg az elzáródott koszorúeret. Mindketten beleegyeztek a beavatkozásba, amely a szívbe beültetett ôssejtek révén az elhalt szívizomzat részleges újraképzôdéséhez, s ezáltal a szív mûködésének javulásához vezethet. A beavatkozás szívkatéteren át történt a tudatuknál levô pácienseken, akik képernyôn követhették, hogy mi történik velük.

A pénteki beavatkozást megelôzôen a marosvásárhelyi Hematológiai és Csontvelô- transzplantációs Klinikán a két betegtôl csontvelôt vettek. A beavatkozást dr. Paul Höcker, a Bécsi Transzfúziós Klinika professzorának irányításával dr. Benedek István professzor végezte el. A csontvelôbôl a dr. Benedek Erzsébet irányította transzplantációs központ hozzáértô orvosai – dr. Köpeczi Judit és dr. Kakucs Enikô – különítették el a stemsejteket és készítettek el 25-30 milliliter ôssejt-koncentrátumot.

Tegnap délben dr. Dietmar Glogar, a Bécsi Orvosi Egyetem Intervencionális Kardiológiai Laboratóriumának professzora végezte el az elsô betegen az ôssejtkoncentrátum beinjektálását a koszorúeren keresztül felvezetett katéteren át. A stemsejtekkel az elhalt szívizomsejtek mellett a sérült erek részleges újjáképzôdését is remélik.

A második mûtétet dr. Benedek Imre végezte, aki élete legnagyobb megvalósításának nevezte a pénteki eseményt.

Kérdésünkre Glogar professzor elmondta, hogy 50 hasonló beavatkozást végzett, ezek 80 százalékában a szívmûködés javulása következett be. A bécsi egyetemi tanár, hasonlóképpen hematológus kollégája is, értékelték a betegek és a beültetendô ôssejtek elôkészítését, továbbá a marosvásárhelyi klinikákkal kialakított együttmûködést.

Kongresszust tartott az RMKDM

– Az RMDSZ és a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) együttmûködése példás volt az elmúlt években, és ez azt bizonyítja, hogy lehetséges a pluralizmust érvényesíteni az egységes szervezeten belül – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök pénteken, az RMKDM Kovásznán tartott kongresszusán.

Üdvözlôbeszédében az elnök úgy értékelte, az a járható út, ahogyan a szervezet – akár itthon, akár a külpolitikában – a pluralizmust értelmezi, ugyanis – tette hozzá – ha kritikájuk volt, ezt megfogalmazták, ám emellett mindvégig az RMDSZ programjának megvalósításáért dolgoztak. Az elnök szerint az RMKDM amiatt is igen fontos platformja a szövetségnek, mivel maga az RMDSZ is egy jobbközép kereszténydemokrata pártszövetség, az Európai Néppárt (EPP) tagja, miközben az RMDSZ-ben természetszerûen van baloldali és jobboldali, de liberális és szociáldemokrata irányultságú platform is.

Az RMDSZ elnöke kitért az egyházakkal való együttmûködésre is, mely kapcsán viták voltak az elmúlt idôszakban. E tekintetben szintén a Kereszténydemokrata Mozgalmat hozta fel pozitív példaként, értékelése szerint ugyanis e szervezetben számos egyházi személyiség is megtalálta a helyét, akik nem a megosztás, hanem az egység mellett állnak ki.

Markó Béla úgy vélte, az erdélyi magyarság számára is veszélyt jelent a román közéletben tapasztalható súlyos politikai és erkölcsi válság, ennek nyomán ugyanis érzékelhetôen nôtt a nacionalizmus és a magyarellenesség Romániában. – Az RMDSZ továbbra is kitartóan dolgozik a politikai stabilitás helyreállításán – hangsúlyozta az elnök, leszögezve: nem szabad megengedni, hogy az erkölcsi válság, a színvonaltalan, agresszív beszédmód a magyar közéletre is átterjedjen – mondta.

Ellenzi az Irakban állomásozó román katonák hazahívását Traian Basescu államfô és Sorin Frunzaverde honvédelmi miniszter, akik nem értenek egyet több párt erre vonatkozó javaslatával.

Basescu hangsúlyozta: Romániának be kell tartania a szövetségeseivel szemben vállalt kötelezettségeit. A honvédelmi miniszter is úgy véli, hogy a parlament ugyan megvitathatja a kérdést, de döntést nem hozhat ebben a pillanatban.

Ez a téma azt követôen került ismét napirendre, hogy több európai állam is katonáinak hazahívásáról döntött. Ezt követôen a Nemzeti Liberális Párt (PNL) bejelentette: parlamenti vitát kezdeményez a katonák hazarendelésérôl. A liberálisok már tavaly nyáron is elôálltak a csapatkivonás ötletével, akkor aláírásgyûjtést is kezdeményeztek a lakosság körében.

Több politikai erô is csatlakozott a PNL álláspontjához, az RMDSZ mellett a legerôsebb ellenzéki erôt képviselô Szociáldemokrata Párt (PSD) is szorgalmazza a katonák hazahívását. Igaz, a PSD elnöke, Mircea Geoana kijelentette: nem értenek egyet a csapatok azonnali kivonásával, ôk a fokozatos visszavonást támogatják.

A PRM a Székelyföldre küldené a csapatokat

A Nagy-Románia Párt (PRM) hétfôn azt fogja kérni a parlamentben, hogy az Irakban és Afganisztánban állomásozó román csapatokat vonják ki ezekbôl az országokból és küldjék Hargita, Kovászna és Maros megyékbe, mivel a katonákat terroristákkal való harcra képezték ki, jelentette ki egy pénteki sajtótájékoztatón Gheorghe Funar, a PRM fôtitkára.

"Szükség van ott a jelenlétükre a közrend és nyugalom fenntartása és a törvény betartása érdekében" – mondta Funar.

Funar azt állítja, hogy a Legfelsôbb Védelmi Tanácsnak (CSAT) is közbe kell lépnie, mivel a törvény által meghatározott felelôsségei közé tartozik az alkotmányos rend fenntartása, illetve a katonai csapatok visszavonása és elhelyezése az ország területén.

"A székelyföldi helyzet egy ilyen lépést követel, és ezzel vége lesz az irredentisták követeléseinek, akik területi autonómiát akarnak" – mondta még a PRM fôtitkára.

Nem az elsô alkalom, hogy azt halljuk: "két hét" múlva lesz eredmény a Benedek Imre–Baila Lucian-ügyben. Mint ismeretes, három hónappal ezelôtt, a Megyei Sürgôsségi Kórházban beavatkozás közben meghalt egy 70 év fölötti férfi. Dr. Benedek Imre professzor, a kórház Intervencionális Kardiológiai Klinikájának a vezetôje a kórház igazgatóját, dr. Lucian Bailat tette felelôssé a történtekért, mondván, hogy az általa megrendelt és a mûtéthez elengedhetetlen értágító gyûrûket (sztenteket) a kórház bezárt raktárában tárolták és az igazgató elérhetetlensége miatt nem juthattak hozzá.

Dr. Lucian Baila viszont úgy nyilatkozott, Benedek Imre kötelessége lett volna ellenôrizni, hogy minden feltétel adott-e a mûtéthez és megbizonyosodni arról, hogy rendelkezik-e a sztentekkel. Az ügyben indított vizsgálatban azóta sem született eredmény, kéthetente tologatják a határidôt, arra hivatkozva többek közt, hogy Benedek Imre nem adta meg az összes, a vizsgálathoz szükséges adatot. Dr. Benedek Imre a Népújság kérdésére elmondta, hogy felháborítónak tartja a vádat, hiszen a dr. Morariu Silviu, dr. Bud Vasile és dr. Konrád Judit összetételû kompetens vizsgálóbizottságnak a rendelkezésére bocsátott minden adatot, álláspontja egyértelmû az ügyben. Egy magát megnevezni nem óhajtó forrás szerint a vizsgálatok érdekes részletekre deríthetnek fényt.

Dr. Silviu Morariu ismét kijelentette: múlt héten tárgyalt Lucian Baila kórházigazgatóval, aki újabb két hetet kért az összes adat összegyûjtésére. Már csak egy hét maradt…

A marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ idén az Áldás, népesség mozgalom által kezdeményezett Beszéljünk a népességrôl címû konferencia köré építette kétnapos rendezvénysorozatát. Az elôadásokon, amelyek témája a népességfogyás és annak megfékezése volt, egyházi és civil szervezetek, intézmények képviselôi vettek részt.

– mondta Csép Sándor, az Áldás, népesség mozgalom kezdeményezôje csütörtök este a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban összegyûlt hallgatóságnak, annak kapcsán, hogy szerdán, a rendezvény elsô napján, két nyárádmagyarósi családot, a 11 gyerekes György Gézáét és a 10 gyermekes Nagy Béláét, egyenként 2500 lejes pénzadománnyal jutalmazta meg az Erdélyi Református Egyházkerület. A nagycsaládok oklevelet és emléklapot is átvehettek.

A Beszéljünk a népességrôl konferencia Ötvös József missziói elôadó áhítata után, a mozgalom elindítójának elôadásával kezdôdött, majd Kovács Istvánt, az egyházkerület diakóniai ügyosztályának tanácsosát, Csató Béla római katolikus fôesperest, Peták Istvánt, a Magyar Televízió kurátorát, Bornemissza Esztert, az MTV Magyar Ház mûsorának vezetôjét, Benkô Ágotát, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnökét, Csíki Sándort, az Erdélyi Nagycsaládosokért Egyesület elnökét, Fülöp Dénesnét, a vártemplomi diakóniai otthon ügyvezetôjét és dr. Ábrám Zoltánt, a MOGYE egyetemi tanárát hallgathatták meg a jelenlévôk.

Az elôadások szünetében megnyitották Bálint Zsigmond valamint Gáspár Melinda fotókiállítását.

Csütörtök este két filmet tekinthetett meg a közönség, mindkettô a Csép Sándoré. Egyik 1975-ben a gazdag Kalotaszegen készült, a másik 2000- ben, a szerényebb Szilágy megyei Désházán. Az elsô filmre, az Egyetlenemre, valószínûleg emlékeznek még a deresedô tévénézôk, hiszen egyike volt azoknak a riportoknak, amelyek gyerekként is mély nyomot hagytak bennünk. Sajnos, borúlátót. A pompás, jó móddal épített házakban élô párok egy szem gyerek nevelésére vállalkoztak, arra is nehezen, mert a vagyont fontosabbnak tartották a gyermekáldásnál. A film alanyai – még a menyasszony is – kimondták: nem kell nekik, csak egy gyerek! Ugyanis, magyarázták, egy lány hozománya – akkori pénzben számolva – 500.000 lejbe kerül. (Egy Dacia 70.000 lej körül volt!) S bizony, ezért keményen meg kell dolgozni. Ha a ládába nem került legalább 30 pántlikás szoknya, az ágy nem volt a plafonig telerakva párnával, a férjhezmenetel szóba sem jöhetett. A pazar, vagy inkább nevetségesen fölösleges bôségrôl azonban mégsem mondtak le. A film végkicsengése: Kalotaszeg gazdag falvai rohamosan elnéptelenednek, a házakat belepi a gaz.

A második film a désfalviak életét mutatta be, ahol a családok – kevesebb földi jóban dúskálva – bátran vállalták a 3-4 gyermeket. Itt az utca, az óvoda, az iskola tele volt élettel, vidámsággal. A templomban nem volt foghíjas pad. A jövôbe vetett bizalom töretlennek tûnt. Ez az állapot kevés erdélyi falura jellemzô, az Áldás, népesség optimizmusa éppen ezért példaértékû.

Menni vagy maradni? címmel pályázatot hirdettek a Református Asszisztensképzô Iskola diákjai számára. Csütörtök este a farsangi mulatság elôtt díjazták a legjobb pályamunkákat. Elsô helyezett lett Siklódi Rozália és Szabó Tünde, második Nagy György Andrea és Erdôs Melinda, harmadik Benkô Zsuzsa és Jánosi Tímea. A díjazottak pénzjutalomban is részesültek, amelyet a dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspök által mûködtetett alapítvány ajánlott fel.

"Néhányukat szinte sokkolta a látvány, amikor végignézték a már kiállított fotókat, mert teljesen más érzést kölcsönzött a berámázott munkák látványa" – mondta Sólyom Sándor fotós csütörtök délután, a Bernády Házban rendezett, a marosvásárhelyi Diákház keretében mûködô Fotókör elsô kiállításán.

Az Ôsz Erdélyben címû tárlat megnyitóján Tóth Andrea, a Diákház igazgatója beszélt az esemény fontosságáról, elmondta, hogy ez a kiállítás mérföldkônek számít az intézmény életében, ugyanis az utóbbi években nem volt példa hasonló "megmérettetésre".

Reményét fejezte ki, hogy a jövôben is folytatódni fog ez a kezdeményezés, és a fiatalok újabb témákkal, javaslatokkal állnak elô.

Vajda György, a Népújság munkatársa dicséretesnek vélte az egyetemistákból álló csapat próbálkozását és megjegyezte, hogy természetjárás közben még a legapróbb dolgokra is oda kell figyelni, mert csak így vehetik észre azokat a részleteket, melyeken egy egyszerû szemlélônek csak átsiklik a tekintete. Sajtófotósként azonban legtöbb képbôl hiányolta az ember és a természet állandó kölcsönhatásának jeleit, a dinamikus mozgást. Arra biztatta ôket, hogy ezentúl közös kirándulásokat szervezzenek, és hasznosítható tanácsokat adva egymásnak, fedezzék fel a legkülönfélébb témákat.

A több mint két hónapos tevékenységnek, megbeszélésnek, válogatásnak megvolt az eredménye, ezzel a tárlattal a Fotókör hét kiállító tagja újabb lépést tett egy következô kiállítás felé.

A Fotókör hét tagja (a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a Sapientia Egyetem és a Petru Maior Egyetem diákjai) mintegy félszáz fotóval – Albert Zoltán 9, Buja Andrei 9, Kántor Tibor 15, Bota Finna Zsolt, Szappanyos Zoltán 4, Kacsó Sándor 3 és Simona Scorus 7 – szerepelt a kiállításon, amely március 8-ig látogatható a Bernády Ház emeleti kiállítótermében.

Alaposan bôvíti kínálatát a Volkswagen és Audi márkák forgalmazójaként megismert Auto Top Kft. Ezentúl nem csupán a két elôbbi márka gépjármûveinek teljes skálája lesz megvásárolható a koronkai forgalmazótól, de egyéb márkák és jármûtípusok is, mint ahogy a President Szállodában rendezett csütörtöki ünnepélyes bemutatón is ismertették a meghívottak népes seregével.

A tulajdonképpeni bemutató a Volkswagen legújabb termékeinek ismertetését tûzte ki célul, mint az újratervezett Touareg terepjáró, a középkategóriás Touran, vagy a teljes esztétikai átformáláson átesett furgon, a Crafter, amelynek a rendeltetés függvényében számos változata hozzáférhetô. Mégis, a "mindennapi" Volkswagenek valahogy elsikkadtak az ugyancsak bemutatásra került "sztárjármûvek" mellett, mint az Audi Eos kabrió, vagy a Marosvásárhelyen elôször látható és megvásárolható Porsche Cayman kétüléses sportkocsi, amely – mint Adrian Grosu igazgató mondta – "nem is annyira drága, mint ahogy egyesek hiszik."

Az igazi különlegességet azonban a Bombardier cég termékei képezték, amelyeket januártól forgalmaznak az Auto Topnál. A brit gyártó kiállított sportjármûvei igazi csemegét képeztek az off-road szerelmeseinek (a quadtól a lánctalpas off-road sportjármûig), de a városban elsôként volt megtekinthetô egy hórobogó, amelynek több típusa meg is vásárolható. Emellett a Bombardier különbözô vízi jármûveket is kínál az Auto Top révén a vízirobogótól a különbözô méretû motorcsónakokig, a közúti szállításukra alkalmas utánfutókkal együtt. Csak legyen vízfelület, amelyen a gazdája használhatja ôket.

Német–francia csúcstalálkozó

A német–francia kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta pénteki, Berlin közelében tartott csúcstalálkozóján a német kancellár és a francia elnök.

A német fôvárostól északra fekvô, festôi szépségû mesebergi kastélyban tartott találkozót követô sajtóértekezleten Angela Merkel és Jacques Chirac egyaránt hangsúlyozta az Európai Unió felelôsségét a kontinens békéjének és biztonságának fenntartásában. A hivatali idejének utolsó heteit töltô francia államfô egyben utódjának is üzent azzal a kijelentésével, hogy a múlt háborús szembenállása soha nem ismétlôdhet meg. Megfogalmazása szerint közös európai felelôsség a megértés és az együttmûködés útját keresni.

Noha ez utóbbival kapcsolatban kevés konkrétumról esett szó, a német kancellár és vendége egyaránt síkraszállt az Európai Unió megújításáért és az alkotmányozó folyamat fellendítéséért. Az alkotmánnyal kapcsolatos nézeteltéréseket viszont nem említették. Merkel és Chirac egyetértett az unió nagyobb nemzetközi szerepvállalásának szükségességében, különös tekintettel a Közel-Keletre, s ezen belül Libanonra.

Az Iránnal kapcsolatos álláspontot Merkel kancellár fogalmazta meg, egyetértve azzal, hogy az iráni atomválság ügyével most ismét az ENSZ Biztonsági Tanácsának kell foglalkoznia. Ennek kapcsán utalt arra: a Nemzetközi Atomenergia- ügynökség legutóbbi jelentése megerôsítette, hogy Teherán nem tett eleget az urándúsítás beszüntetésére vonatkozó BT-határozatnak. A kancellár egyúttal nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a tárgyalások ajtaja továbbra is nyitott Irán elôtt.

A német kancellár és a francia elnök egyetértett abban, hogy az Európai Uniónak rendkívül nagy a felelôssége a klímaváltozás mind fenyegetôbb következményei elleni harcban. Úgy értékelték ugyanakkor, hogy mindehhez elengedhetetlen elsôsorban az Egyesült Államok, továbbá olyan nagy – környezetszennyezô – országok támogatása, mint Kína vagy India. Az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltô német kancellár ugyanakkor utalt arra, hogy az unió küszöbönálló, március második hetében tartandó csúcstalálkozóján konkrét intézkedések elfogadása várható.

A francia–német csúcstalálkozón az EADS konszern termékei, az Airbus repülôgépek közös gyártásával kapcsolatos problémák domináltak. A veszteséges Airbus szanálási terve több mint tízezer francia és német munkahely megszûnését vetíti elôre, s ez mind érzékenyebb problémát jelent a két ország kapcsolataiban. Ezzel összefüggésben Merkel és Chirac közös politikai felelôsséget vállalt, a versenyképesség megôrzése mellett a szanálási terhek egyenlô megosztását sürgette, azt hangoztatva, hogy a konkrét megoldást a két ország vállalatainak kell kidolgozniuk.

Az Európai Unió országaiban, köztük Magyarországon is kedvezôen fogadták azt a román javaslatot, hogy Chisinauban hozzanak létre, román "koordináció" keretében, egy közös EU- vízumkiadó központot Moldova Köztársaság állampolgárai számára – mondta egy sajtótájékoztatón Corina Vintan román külügyi szóvivô.

A román külügyminisztérium honlapján is olvasható, hogy Corina Vintan csütörtöki tájékoztatóján emlékeztetett: a román belügyminiszter a brüsszeli Bel- és Igazságügyi Tanács február 14-15-én tartott ülésén nyújtotta be ezzel kapcsolatos javaslatát. Mint a szóvivô megjegyezte, a találkozó résztvevôi (köztük Németország és Magyarország is) kedvezôen reagáltak.

A Rompres hírügynökség a külügyi szóvivôt idézve megállapította: Mihai-Razvan Ungureanu külügyminiszter február elején levelet intézett magyar kollégájához, amelyben e kérdést illetôen konzultációkat javasolt a két ország szakértôi között.

Ugyancsak a Rompres pénteken chisinaui keltezésû jelentésében Andrei Stratan moldovai miniszterelnök- helyettest és külügyminisztert idézte, aki "értelmetlennek" nevezte Románia ötletét. A moldovai miniszter úgy tudja, hogy az EU nem fogadta el Bukarest ajánlatát. A moldovai külügyminisztérium szerint – írja a Rompres – a moldovai hatóságok 2006 augusztusától hatékonyan dolgoznak együtt a magyar hatóságokkal egy chisinaui vízumkiadó központ megnyitása érdekében. Andrei Stratan bejelentette: e központot áprilisban nyitják meg, és azok számára áll majd rendelkezésre, akik Magyarországra, Ausztriába és Szlovéniába kívánnak utazni.

A magyar külügyminisztérium honlapján ugyanakkor február 21-i keltezéssel olvasható a Göncz Kinga külügyminiszter és Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke között Budapesten lezajlott találkozóról szóló közlemény. Ebben az áll, hogy Göncz Kinga a találkozó után bejelentette: Magyarország olyan vízumátvevô központot hoz létre moldovai nagykövetségén, amely több olyan uniós tagállamot is kiszolgál, amelynek nincs képviselete Chisinauban. A vízumátvevô központ hamarosan megnyílik, az eseményen a tervek szerint Göncz Kinga és Franco Frattini is ott lesz. Eddig Ausztria, Szlovénia, Dánia, Lettország és Észtország jelezte, hogy igénybe veszi a központ szolgáltatását – olvasható a közleményben.

Teljes egyet nem értés és egymás melletti elbeszélés jellemzi a Koszovó jövôjérôl folytatott bécsi tárgyalásokat a belgrádi hírügynökségek beszámolói szerint.

Bár Martti Ahtisaari ENSZ-fômegbízott – akinek javaslatot kell tennie a függetlenségre vágyó dél-szerbiai tartomány leendô státusára – a március 2-ig tartó megbeszélés-sorozat elsô napja után még ragyogó kezdetrôl beszélt, a második napon összeegyeztethetetlennek bizonyult a tervezetével kapcsolatos szerb és albán álláspont.

A szerb küldöttség ízekre szedte az Ahtisaari-tervnek – az elôre megszabott napirend szerint – erre a napra rendelt témáit: a koszovói alkotmányt, a nemzeti kisebbségek jogait, és a leendô jogrendszert.

A belgrádi tárgyalók indítványa szerint a koszovói alkotmányt – mivel a tartományt a rá máig érvényes 1244. számú ENSZ BT- határozat Szerbia részének tekinti – összhangba kell hozni a szerb alkotmánnyal. Ez utóbbi pedig Szerbia – a BT-határozatból kölcsönzött kifejezéssel élve – "lényegi", de pontosabban meg nem határozott autonómiával rendelkezô részének minôsíti a teljes függetlenségre vágyó Koszovót.

Szerb részrôl ragaszkodtak ahhoz is, hogy a Koszovóban maradt szerbeket, akiknek a száma 150-200 ezer között lehet, ne tekintsék nemzeti kisebbségnek, hanem államalkotó népnek, s – az Ahtisaari-terv által elôirányzott – zárványokként létezô szerb közösségek egységesen – "államként az államban" – léphessenek fel jogaik védelmében.

Ezekre a követelésekre reagálva mondta Veton Suroi, a koszovói albán küldöttség vezetôje, hogy a szerbek visszatértek a múlt század nyolcvanas éveihez.

"Belgrád ma is, akárcsak tegnap, meg akarta változtatni az Ahtisaari-dokumentum teljes szerkezetét azért, hogy a koszovói alkotmányt alárendelje a szerb alkotmánynak" – mondta a veterán albán politikus, hozzátéve, hogy elkezdôdött a tárgyalások "pingpong-szakasza", amely a megbeszélés-sorozat végéig tart.

Dusan Batakovic, a belgrádi küldöttség tagja válaszként erre azt mondta, hogy míg szerb részrôl az Ahtisaari-tervezet jobbá tételét tekintik fô célnak – s ezért is szedik ízekre, fûznek javaslatot, módosító indítványt majd minden kitételéhez –, addig az albánok csak apró, kozmetikai jellegû változtatásokat akarnak végrehajtani a dokumentumon, amely megnyitja az utat függetlenné válásuk elôtt.

A belga burgonyatôzsdén a bintjes néven ismert burgonyafaj tonnája ezen a héten már 300 eurót ért, ez kétszerese a tavalyinak, és tízszerese a 2003 évinek, amikor rekordtermést takarítottak be a gumós növénybôl.

Az árváltozás fô oka azonban a kínai ízlés változása. Kína 2005-ben a világ burgonyatermelésének csaknem negyedét biztosította 74 millió tonnával, ennek ellenére nem tudja kielégíteni belôle a hazai keresletet, az életszínvonal emelkedésével annyira divatba jött a világ legnépesebb országában a hasábburgonya és a chips – különösen az amerikai tulajdonú vagy mintára mûködô gyorsétkezési láncok étrendjén.

A burgonyatermelésre szánt területeket nemrég 50 százalékkal növelték Kínában, ennek ellenére a feldolgozott hasábburgonya- és chips- termékek 70 százalékát importálják – méghozzá fôleg az Egyesült Államokból.

A burgonya divatja egyébként a múlt század második felében, az életszínvonal javulásával párhuzamosan csökkent a nyugati országokban. 1960-ban például egy francia átlag csaknem 100 kilót fogyasztott belôle, a kilencvenes években már csak 61-et. Néhány éve azonban az új, iparilag feldolgozott, alacsonyabb glucidtartalmú termékek megjelenésével ismét nôtt a krumpli ázsiója, ma már ismét 69 kilóra emelkedett az egy francia által évente "lenyelt" burgonya mennyisége.

Azt még nem tudni, lenyelik-e a fogyasztók az új, alaposan megnôtt árat is.

Traian Basescu államfô nyitotta meg pénteken Bukarestben azt a miniszteri szintû találkozót, amelyen az érintett térség országainak képviselôi a Duna és a Fekete- tenger védelmét célzó környezetvédelmi programokat értékelik.

A "Duna-Fekete-tenger: tartós integrált vízgazdálkodásért" címet viselô ülésen a résztvevôk azt vizsgálják, miként lehetne hatékonyabban összehangolni a regionális együttmûködést a dunai és a fekete-tengeri országok, az Európai Bizottság és a nemzetközi pénzintézetek között a vizek és a környezet minôségének javítása érdekében, mind a Duna vízgyûjtô medencéjében, mind pedig a Fekete-tenger térségében, különös tekintettel Románia európai uniós csatlakozása után. A találkozó a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság (ICPDR) égisze alatt zajlik, az ülésnek az is a célja, hogy politikai elkötelezettséget demonstráljon a folyó megóvása, ezáltal a Fekete-tenger védelme ügyében, továbbá a döntéshozók figyelmének ráirányítása a vállalt kötelezettségek teljesítésére.

Az ICPDR koordinálja az ésszerû vízhasználatra, a vizek védelmére, árvízvédelemre szolgáló Duna-medence szintû intézkedéseket, és biztosítja, hogy mindezek érvényesüljenek a részes felek nemzeti jogalkotásában és szakmapolitikájának kialakításában.

Az ICPDR 13 Duna menti országnak a Duna védelmére létrehozott nemzetközi szervezete, amelynek munkájában az Európai Unió is részt vesz. Románia az idén vette át az ICPDR soros elnökségét az elmúlt évben elnöklô Moldovától.

Románia jelezte: prioritásai között szerepel, hogy az érintett államok közösen térképezzék fel a Duna folyásának teljes szakaszán az árvizek által veszélyeztetett körzeteket, felmérjék a folyam vízminôségét a vízszennyezés elleni hatékony küzdelem érdekében. Bukarest szeretné elmélyíteni az együttmûködést az ICPDR és a privát szektor között, ennek érdekében októberben a román fôváros otthont adna a bizottság és számos nemzetközi nagyvállalat képviselôinek részvételével rendezendô találkozónak.

A román soros elnökség arra is törekszik, hogy teljesebb mértékben vonja be e közös munkába az ICPDR-nek azokat a tagországait, amelyek még nem tagjai az Európai Uniónak, így Bosznia-Hercegovinát, Moldovát, Ukrajnát és Moldovát.

Nem mutatnak be túl gyakran olyan kötetet, amelyet elsô megjelenése után 110 évvel lelkes, fiatal csapat varázsol valódi könyvvé. Csütörtök délután ez történt: a Mentor Kiadó két új kötete közül a bemutatott elsô, Koncz József A Marosvásárhelyi Evangélikus Református Kollégium története (1557-1895) a millennium tiszteletére adatott ki a boldog békeidôkben. A millennium azonban túl gyorsan közeledett – a mû befejezetlenül, finomítások nélkül került nyomdába. A mostani kiadvány teljes értékû. Errôl beszélt Káli Király István, a kiadó igazgatója:

– Soha ennyire a teljességérzet nem járt át, mint tegnap (tegnapelôtt – a szerk.) este, amikor végre kézbe vehettem Koncz József könyvét. Az elégtételnek elsôsorban az az oka, hogy egy olyan, fiatalokból álló csapat dolgozott a könyvön teljes önfeláldozással, ami manapság ritkaságszámba megy. A kötet az én személyes életemben és a kiadó életében is fordulópont – a csapatról, amely idén felzárkózott, csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. A megjelenés fontosságáról pedig: a kollégiumtörténet hevenyészett volt, idôre kellett elkészülnie. Most, 110 évvel késôbb lelkes fiatalok könyvvé rendezték, mai magyar nyelvre ültették át. Ez körülbelül másfél éves munka eredménye, amelybôl 3 hónapot 3 ember csak ezen dolgozott. Kiválót alkottunk, és mivel az idén megalapításának 450. évfordulóját ünneplô kollégium nem csak Marosvásárhely, hanem egész Erdély történelmének egyik legreprezentatívabb intézménye, a kötetet lapozó olvasó Erdély négyszázötven évnyi történelmét is felfedezi benne.

A munkáról a kötet szerkesztôje, a latin és német nyelvû szövegek fordítója, Dóczy Örs szólt: – Spielmann Mihály fôkönyvtáros ajánlotta figyelmembe a könyvet, amelyet azelôtt nem ismertem. Nagy kihívásnak éreztem a szerkesztést, ezért elvállaltam. A fordítás több hónapot vett igénybe, mert a latin és német nyelvû részeket korrigálni is kellett: a könyv annak idején elôször nem kötetformában, hanem a kollégiumi évkönyvek sorozatban közölt mellékleteként jelent meg, ezeket a mellékleteket adták ki önálló kötetként 1896-ban. A fordítások alapjául szolgáló szövegek jó része az antikvitásból származik, nagyon sokat kellett munkálkodnunk rajta, végül a könyv részeként, de nem befûzött mellékleteként alakítottuk ki. Fekete István kollegámmal négy napon át, éjjel két óráig azon dolgoztunk, hogy beírhassuk: a fordítás eredetije a könyv melyik oldalán, hányadik sorban található. A könyv a kollégium történetének 1557 és 1895 közötti idôtartamát öleli fel, ez óriási anyagmennyiséget jelent és jórészt megsemmisült dokumentumokat közöl. A kéziratok lelôhelyét megjelöltük, a címrendszert átalakítottuk. A tartalomjegyzéket igyekeztünk minél áttekinthetôbben kialakítani és adalékként több kép is található a kötet oldalain. Utószót a bözödi származású szerzôrôl, Koncz Józsefrôl, Spielmann Mihály írt – összegzett Dóczy Örs.

A második bemutatott könyv egy új sorozat második kötete. Márton Áron hagyatékáról van szó: köztudott, a püspök rengeteget írt, nagyon sok, meg nem jelenhetett szövege maradt fenn kézirat formájában. Dr. Marton József vetette fel az ötletet, hogy adják ki sorozatban ezeket az írásokat. Mindössze egyetlen gond merült fel: kinek lenne türelme kibetûzni a püspök szinte olvashatatlan kézírását? Káli Király István egyetlen emberre – Kuszálik Péterre – gondolt. Aki el is vállalta a munkát, és 2005 szeptemberében megjelent a sorozat elsô kötete, a Házasság, család alcímet viselô. Az új kiadvány Márton Áronnak a bérmálásról szóló írásait tartalmazza. Kuszálik Péter a munkafolyamatról, a szöveg szépségérôl beszélt. Mint mondta, a kéziratokat Marton doktor olvasta elôször, majd gépbe írta, ô pedig összehasonlította a begépelt változatot az eredetivel. Hit, kitartás, bizonyságtétel sugárzik a szövegeibôl, amelyekben a korszak viharos politikai életének lenyomata, a püspök véleménye is helyet kapott. A kéziratos hagyaték közel 4000 oldal, a tervezett kötetek száma tizenhat.

És amit a könyvbemutatók hozzáfûztek: egy nem túl régi közvélemény-kutatás eredményei szerint az erdélyi románság három százaléka vallja magát hitetlennek. Az erdélyi magyarság körében ugyanez az arány öt százalék. A magyarországi magyarok esetében: huszonhét! Példa a hazai lélek, Márton Áron hagyatéka, a kollégiumi szellemiség. A többi csak út a semmibe.

A Marosvásárhelyi Kántor- Tanítóképzô Fôiskola szervezésében mutatták be csütörtök délután a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság legújabb kiadványait. A könyvekrôl Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a társaság elnöke, Szabó Árpád Töhötöm és Barabás László néprajzkutatók beszéltek.

Az 1990-ben alakult Kriza János Néprajzi Társaság az erdélyi magyar népi kultúra kutatását, néprajz-szakemberek összefogását vállalta fel, szakmai segíséget nyújtva a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar néprajz és antropológiai tanszékének. Kiadói politikája is ezen a fô irányelven halad, lehetôséget adva arra, hogy diákok írásai, egyetemi jegyzetek megjelenhessenek az egyetem mögött háttérintézmény által – vázolta munkásságukat a marosvásárhelyi könyvbemutatón a kiadói tevékenységben szerepet vállalt Szabó Árpád Töhötöm.

Az utóbbi években töretlenül, folyamatosan jelentették meg a társaság évkönyvét, a tavalyi 13. kötetben dr. Gazda Klára egyetemi docenst – az idei 14. kiadásban Szentimrei Judit néprajzost köszöntötték, hisz az évkönyv célja, hogy az erdélyi néprajz nagyjait üdvözöljék a kötet oldalain. Az évkönyv az a fórum, ahol nyitottan, egy tematika köré szervezôdve bárki megszólalhat írásaiban, ha színvonalas tanulmánnyal jelentkezik.

A kiadói politikai akarat megvan a folytatáshoz, de már erre az évre is nagyon szûkösek a pénzforrások – hangzott el a bemutatón. A Kriza Könyvek sorozatban a 27. kötetnél tartanak – ennek a sorozatnak a célja, az eredeti elképzelés szerint, hogy fiatal, pályakezdô kutatók elemzô munkáinak biztosítsanak helyet.

Következô kötetként a Kriza Könyvtár sorozat legújabb kiadványát említették, amelyben olyan forrásmunkákat igyekeznek kiadni, amelyek olvasmányként is megállják a helyüket, de elsôsorban forrásanyagként töltenek be jelentôs szerepet a szakterületen.

Az egyetemi jegyzetek kiadványainak sorozatában két kötet látott napvilágot, Táncos Vilmos Folklórszimbólumok és Pozsony Ferenc Erdélyi népszokások címû egyetemi jegyzetei.

A kötetek bemutatója során A moldvai csángók bibliográfiájának ismertetésére szántak több idôt, amely lengyel, olasz, német és magyarországi összefogással készült Ilyés Sándor összeállításában, az ô és Pozsony Ferenc valamint Táncos Vilmos szerkesztésében.

A könyv forrásmunka, amelyben fellelhetô azoknak az anyagoknak, kiadványoknak a listája, amelyek a csángómagyarokról szólnak, és magyarul, románul jelentek meg, illetve meghatározó jelentôséggel bírnak a csángó témakörben. Ehhez a témához kapcsolódik szorosan Pávai István Zene, vallás, identitás a moldvai magyar népéletben címû kötete is, amely a szerzô összegyûjtött írásait tartalmazza.

A bemutató végén Pozsony Ferenc a társaság 10.000 kötetes szakkönyvtáráról, archiváló adattáráról és a 20.000 alkotást ôrzô fotótáráról is rövid ismertetôt tartott.

A teljes testület érdeklôdését felkeltô telekbotrány mellett még több érdekes kérdésrôl esett szó a marosvásárhelyi tanács csütörtöki soros ülésén. A városatyák napirenden kívül meghallgatták egy kolozsvári tervezô cég bemutatóját a Színház tér átrendezésének tervérôl és elvi jóváhagyásukat adták, hogy a Segesvári útként ismert jelenlegi részleges terelôút nyomvonalát változtassák meg olyformán, hogy az a Sapientia egyetem koronkai campusa elôtt torkolljon a megyei önkormányzat által tervezett körgyûrûbe.

A Segesvári út módosításával kapcsolatban a városi tanács abba adta elvi beleegyezését, hogy kezdjék el megtervezni ennek meghosszabbítását a jelenleg még állami tulajdonban levô városszéli gyümölcsösön keresztül a Sapientia campusának irányába. Mint ismeretes, a Segesvári útnak a kolozsvári irányba történô meghosszabbításán már dolgoznak, ez a várható nyomvonal-módosítás még csak tervek szintjén merült fel. Az önkormányzati testület elvi beleegyezésére azért volt szükség, mert a jelenleg gyümölcsösként használt földterületet is visszaigényelték, és ilyenformán amikor elkezdik az itteni telkek gyakorlati restitúcióját, akkor az igényléseket a terelôút-nyomvonal függvényében elégítenék majd ki. Az ügyrôl a tanácsnak késôbb határozatban is kell majd döntenie, addig a városrendészek elkezdik a tervezést. Ezzel a nyomvonal-módosítással a Segesvári út a Sapientia campusa elôtt a megyei tanács terveiben szereplô körgyûrûbe torkollna, a városi testület elôtt elhangzottak szerint egy jókora, körforgalmú keresztezôdésben. A megyei tanács körgyûrû-projektjét a városatyák elôtt nem sokat részletezték, ám lévén, hogy a terelôút a kolozsvári irányba meghosszabbodik, ezzel a módosítással az E60-as fôúton a teherforgalom mind Segesvár, mind Kolozsvár irányából el tudná kerülni a megyeszékhelyet, illetve távolabb is kerülne a Tudor lakónegyed városszéli részétôl. Ilyenformán a jelenlegi vonalvezetésû Segesvári út terhelése csökkenne, a szomszédságában lakók is kevesebb zajártalmat kellene elviseljenek, mint korábban.

Új arculatot kapna a Színház tér a tanács elôtt kolozsvári tervezôk által bemutatott elképzelések szerint. A vázlatok alapján a tér egységes burkolatot kapna, modernebb köztéri bútorzatot, és úgy rendeznék át, hogy az itt elhelyezett szobrokra és a szökôkútra, valamint a Nemzeti Színház épületére jobban felhívják a figyelmet. A tervezôk megállapítása szerint a tér kihasználatlan, az átrendezéssel azt céloznák, hogy vonzóbb arculatot adjanak neki, és esetleges szabadtéri rendezvények szervezésére is könnyebben felhasználhatóvá tegyék. Az átrendezés költségeirôl nem esett szó, mint elhangzott, a kérdésben a jövô hónapban terjesztenek a tanács elé határozattervezetet.

Az állami lakáshiány enyhítése érdekében lakások vásárlását javasolta a polgármesteri hivatal szociális ügyosztálya a helyi tanácsnak egy, a testület elé terjesztett beszámolóban. A városháza kérésére az 1989. December 22. utca 30A szám alatti ingatlanban mértek fel 16 félalagsori lakóhelyiséget, melyek megvásárlása céljából tárgyalásokba kezd a hivatal. A városházán közel száz olyan lakásigénylô családot tartanak nyilván, akiket egykori államosított, majd visszaigényelt ingatlanokból hamarosan kilakoltatnak, de ezek az igénylôk csak töredékét képezik a hivatalnál számon tartott lakásigényléseknek. E beszámoló mellett a tanács határozatot fogadott el, hogy a Kárpátok sétányon telket utalnak ki egy jelzáloghitel-rendszerben felépítendô tömbház építésére. Egy másik határozatot, mely révén a Marinescu utcában is kiutaltak volna egy telket tömbházépítésre, a megyei tanács által megszerzett telek jogi helyzetének kérdésessé válása miatt halasztottak el.

Lapozó

(A HITEL Sütô András- emlékszáma)

Drága András / nem tudok szólni most már // biztató hangod többé nem vár / földi vigasz helyett // megannyi égi membrán / fényeddel süt ránk a csillagoltár (Nagy Gáspár) * Sütô András most, halála után is üzen innen. A résznek, a hasadt nád életû, megrepedt anyanyelvû, nagyon féltett népének hazafelé, Pusztakamarás, a Holt-tengerek irányába. De üzen mindannyiunknak. Tanuljuk meg hát végre, hogy a nádszál csak a magányban reped el, akkor, ha egyedül marad. A sûrû mezôségi tóvidéki nádasok sûrûjében testvéri gyógyító közösséget lelhet a repedt nádszál is. A kettészakadt nyelvû nemzetrész, a nagy testvérek családjában maga is nagy néppé álmodhatja magát. Csak a magányos mécsesek lángját olthatja ki a szél: az ôrzött figyelmeztetô lármafák büszkén dacolnak a széllel. Csak a magára maradott utolsó magyar van veszélyben, mert ha egyedül van, elveszett. Sütô András annyira féltett mezôségi népe minden gondja ellenére is csendesen köszöni, hogy hálás gyermekként, féltô gondoskodással e szülôföld minden gondját élô reménységként emelhette be a legtündöklôbb magyar irodalomba. (Vetési László)* A Hitel címû irodalmi, mûvészeti és társadalmi havi folyóirat februári számát Sütô András emlékezetének szentelte a szerkesztôség. A 225 oldalas szám közönség elôtti bemutatóját február 16-án, pénteken tartották Budapesten. Bevezetôt Csoóri Sándor fôszerkesztô, zárszót Görömbei András fôszerkesztô-helyettes mondott. Sütô András mûveibôl Császár Angéla, Kubik Anna és Szélyes Imre színmûvészek adtak elô részleteket. * Az emlékszám felvonultatja a kortárs magyar irodalom színejavát, a teljes felsorolásától térhiány miatt kénytelenek vagyunk eltekinteni, néhány nevet mégis felvillantunk: az emítettek mellett Farkas Árpád, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Gál Sándor, Olasz Sándor, Ablonczy László, Sylvester Lajos, Kincses Elemér, N. Pál József, Bágyoni Szabó István, Bogdán László, Tamás Menyhért, Bertha Zoltán, Márkus Béla, Tornai József, Vetési László emlékezik vagy búcsúzik. Olvashatjuk egyebek mellett Sütô András levelét Illyés Gyulához, és Tamási Áron levelét Sütô Andrásnak. * Kiemelnôk Cs. Nagy Ibolya összefoglaló írását – Egy vita margójára (Sütô András és A Hét). Ebbôl idézünk: "... bár a vita véget ért, a Sütô András elleni hadjárat korántsem. Ezt jelenleg csak a fôszerkesztô vívja, de egyrészt: fórum nélkül nincs Cicero, másrészt olyan vehemens és következetes Sütô-ellenesség nyilvánul meg a Parászka Boróka-írásokban, hogy ezek elviekben akár új, romeltakarító disputát generálhatnak." "Két lehetôség van, vázolja Parászka Boróka: 'hagyni, hogy Sütô András emlékét végképp eltemesse a semmitmondó, fecsegô giccs'. Vagy: 'Vagy ragaszkodni a múlthoz, Sütô Andráshoz, és addig olvasni mûveit, kutatni a levéltárakat, amíg meg nem értjük, milyen rendszer van mögöttünk, és kik vagyunk mi, akik abból a rendszerbôl születtünk, és annak a rendszernek vagyunk az örökösei.' (Kiemelések a szerkesztôtôl) * A nekrológ, hangnemét tekintve, túl van a jó ízlés határain. Hogy ez rendben van-e, az maradjon meg a szerzô talán késôbbi, érettebb éveinek megválaszolandó kérdéséül, egyben morális feladatául. Ezzel a hangnemmel nem kezdhetünk semmit.

A javaslattal igen: valóban, Sütô András mûveit olvasni kell. S akkor megértjük, belôlük megértjük, milyen rendszer van mögöttünk, vagy, pontosítsunk, a romániai kisebbségi magyarság mögött. Prekoncepciók gyártása és lobogtatása helyett hebrencs totemdöntés, díszletbontás és romeltakarítás elôtt csak olvasni kell e mûveket, s hagyni, hogy az író felelôsségérzetének etikájával, a forma esztétikájával hassanak ránk. * Csak hagyni kell, hogy az irodalom végezze a dolgát. * A vita tanulságait pedig ki-ki vonja le magának: határon innen és túl."

B.D.

Komán János

Leszállt az est. A füst kéménye

bebújt a meleg sötétjébe.

Sovány sötét. Az udvar fénye

belebámul az ég tükrébe.

Az udvaron még mindig látlak,

elôbukkan alakod, árnyad.

Anyám voltál és élet-színész.

Itt minden-minden téged idéz,

csontvázával az árnyék ága,

ahogy bámul a diófára,

a fogoly udvar kerítése,

a foghíjas árnyékok léce.

Arcod ijedten márványsárga,

minden vérered lila spárga...

Míg pihegett benned az élet,

egy-egy mondatod újraéledt:

"Tartsd meg, fiam, vigyázz a házra,

ô a szívünk, a lelkünk vára."

S amit mondtál, azt elfeledtük,

a hûséget is eltemettük.

A hold sírodon sárga rózsa,

azt is a hajnal elrabolja.

Magamra hagytál, csóktalanul,

és aki a magánytól tanul

szeretni – a szerelem foglya -

nem kap csókot, de megcsókolna.

Marosugra, 2007. február 7.

Jel, jelkép, mementó... Egyiknek is, másiknak is tekinthetô mindaz, amivel Kubinyi Anna budapesti textilmûvész költôien metaforikus, szimbólumokban gazdag kiállításán találkozhatunk a marosvásárhelyi Bernády Házban. A jegyzetcímben napos oldalt említettünk, noha ez ilyen megfogalmazásban nem jelentkezik a tárlaton, ellenkezôleg, az egyik legszebb munka a Sötét oldal nevet viseli, és a bemutatott anyag egésze is inkább drámai témák textiles átlényegítése, a tizennégy nagyméretû alkotás mégis derûs, optimista hangulatot áraszt, bizakodást sugall. Olyan látvány és üzenet, amely szerves egységben, megkapó színekben és formában, tetszetôsen hirdeti az élet, a megmaradás, az átörökítés, a továbbvitel lehetséges diadalát. Magában hordozva a "hazaérkezô" vendégmûvész hitvallását, miszerint identitástudat, erkölcsi, szellemi tartás, hit, remény, szeretet nélkül nem megyünk semmire, az alkotó ember különösen nem. Kubinyi Anna az otthonától távol, a világot járva, évtizedes franciaországi tartózkodás és szakmai sikerek idején jutott erre a felismerésre, a honvágy visszavitte Magyarországra, majd pár évvel ezelôtt eljött Erdélybe, az itteni magyarság sorsa, emberi tartása, hagyományainak kiapadhatatlan tárháza, ôsi motívumrendszere, a táj szépsége örökre rabul ejtette, és azóta mindegyre ellátogat ide, feltöltôdik élménnyel, ihlettel és lendületes munkakedvvel. Ennek gyümölcse az Erdélyi sorozat, amely többek közt már Helsinki, Tallin, London, Glasgow, Tokió, Budapest közönségét is meghódította, az eltelt hetekben meg azon a helyen is, ahonnan a téma vétetett, vagyis szülôföldünkön is tetszést aratott. A Magyar Köztársaság Sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja segítségével az ottani, majd a csíkszeredai, bukaresti érdeklôdôk is megtekinthették. A vásárhelyi kiállítás után Székelyudvarhelyen, Kolozsváron is láthatják a szônyegszövô Kubinyi egyéni technikával készült, díszes Székely kapuját, Erdélyi töredékeit, Életfáit, Hun mandaláit, Ördögszekerét és a többi figyelemre méltó mûvét.

Különleges fôhajtás ez, kenderbe, más rusztikus anyagokba álmodott gondolat- és látványvilág, amely népi motívumainkat alkotó módon építi be a plasztikus elemekben bôvelkedô kompozíciókba. A színek is igazodnak a tradíciókhoz és a mondandóhoz, a mûvésznô maga festi szônyegeit, koloritja szándékainak megfelelôen visszafogott, mégis szuggesztíven kifejezô. Mohazöld, ha a mostoha körülmények közt is nyilvánvaló szüntelen megújulást szimbolizálja, aranyozott, amikor a szárnyalni hivatott jelképes csodamadarat jeleníti meg, vidáman tarka, hogyha a bemenôre áldást, a kilépôre békességet hozó, stilizált kaput tárja a nézôközönség elé, és így tovább. Múlt és jelen, hajdanvoltak és maiak kézfogása valósul meg a textilmûvész idôt, energiát, munkát nem kímélô, ötletdús alkotásai révén, melyek többsége figyelmeztetés: "Ha eltépik, elpusztul gyökered, a szél elfúj a helyedrôl, megkapaszkodni, megmaradni nem tudsz többé! Úgy jársz, mint az ördögszekér, kiszáradt, tüskés boglya, magatehetetlenül sodródik mendenfelé és mindent megroncsol maga körül." Kubinyi Anna ilyenszerû tömör megfogalmazásban szóban is eljuttatja üzenetét a közönséghez, a maradandó élményt azonban érzelmi, értelmi, vizuális töltetû, szép, háromdimenziós szônyegei nyújtják. Jó, hogy "élôben" volt alkalmunk megismerkedni velük, és persze, alkotójukkal is.

Nagy Miklós Kund

Múlt szombaton, február 17-én a budapesti Fészek Klubban bensôséges, jó hangulatú ünnepségen adták át három erdélyi színmûvésznek a Szentgyörgyi István- díjakat. Az elismerés a magyar fôvárosban mûködô Székely Kör kezdeményezésére jött létre tizenöt évvel ezelôtt, az akkor összeállt, majd meg- megújuló díjosztó bizottság azóta 27 kiváló színészegyéniséget tüntetett ki a Jecza Péter szobrászmûvész által megtervezett, névre szóló bronzplakettel és az oklevéllel. A díjjal szerény pénzösszeg is jár, a kezdeményezô civil szervezetnek, a díjátadó ünnepség mindenkori szervezôjének mindig ezt a legnehezebb elôteremtenie. Ezért a díj másfél évtizedes történetében volt olyan esztendô is, amikor a díjkiosztást halasztani kellett. Ez azonban mit sem von le a díj létrehozói illetve a kitüntetettek érdemeibôl. A romániai színikritikusok, mûvészeti írók, szerkesztôk alkotta zsûri évrôl évre olyan erdélyi színészeket díjaz, akik kiemelkedô tehetségükkel, példás hûségükkel, egész életmûvükkel bizonyítják, hogy rászolgáltak az elismerésre. Az idén Boér Ferenc, a Kolozsvári Állami Magyar Színház mûvésze, Elekes Emma, a szatmárnémeti Harag György Társulat alapító tagja és Nemes Levente, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésze vehette át a díjat a Budapesti Székely Kört vezetô Ambrus András színész-írótól, az ügyvezetô Ferencz Vilmostól és a rendezvényen tiszteletbeli elnökként jelen levô Bács Ferenc színmûvésztôl. A mûsort a kuratórium ügyvezetôje, Szekernyés János temesvári publicista vezette, Boér Ferenc laudációját is ô mutatta be. Elekes Emma mûvészetét Nagy Miklós Kund, a Nemes Leventéét Zsehránszky István méltatta. A bukaresti kritikus hiánya miatt szövegét Gál Annamária színmûvésznô olvasta föl. Az est kiemelkedô mozzanataként Boér Ferenc és Nemes Levente versmondásával, Elekes Emma élvezetesen megelevenített, színes emléktöredékeivel ismerkedhetett meg a termet zsúfolásig megtöltô közönség.

"Szatmáron születtem színésznôbôl lettem.../ Törékeny madárból emeltek ki engem" (Sibi canit et musis); "világvitrinben / törékeny kis bogár, kék/ babaházban sír,/ sóhajokat seperget – / álmában égô / függöny a szárnya..." (Önarckép gyufásdobozra a la japonaise); "Látom siralmas szülém / Vasfüggöny fölé száll / Phoenix fényszóró anyám / Engem tart ölében óv / Mintha még lehetne" (Miniatúrák – Tabernákulum)... Itt meg is állhatnék. Ennél szebb, líraibb, lényegre törôbb, emelkedettebb, hitelesebb laudációt aligha írhatna, mondhatna bárki is Elekes Emma színmûvésznôrôl, mint amit marosvásárhelyi költô fia, Kovács András Ferenc néhány versébôl tallóztam ide. Metaforikus megfogalmazásban benne van mindaz, ami színészi lényének is a lényege, minden, amivel ez a látszólag törékeny, hosszú idôn át bakfislány alkatú és szépségû, de belülrôl fakadón rendkívül erôs, okos és bármely rezdülésre érzékeny színészegyéniség lenyûgözte, magával ragadta a közönséget. Bárhol játszott is, anyaszínházában, elôször Nagybányán, majd Szatmárnémetiben, vagy vendégmûvészként más társulatok színpadain, kiszállásokon, Erdély-szerte vagy ennél távolabb, a legkülönbözôbb korú, felkészültségû színházkedvelôk vagy a szakma képviselôivel, kritikusokkal, fesztiváli döntôbírókkal teletûzdelt, zsúfolt nézôterek elôtt. Nincs olyan színházértô vagy "csak" színházszeretô, aki Elekes Emma szuggesztív alakításai láttán ne figyelt volna föl erre a belsô tûzre, energiára, amely élettel, természetességgel, hitelességgel töltötte fel szerepeit. Márpedig volt ilyen elég 1953-ban indult és hivatalosan 1989-ben zárult, de még néhányszor különleges csillogást lehetôvé tevô, hangzatos pályáján. Jóval több mint 100, a kolozsvári Polis Kiadó gondozásában tavalyelôtt megjelent érdekes kötet, a Prospero-sorozatban közzétett életinterjú ezt is pontosan dokumentálja. A mûvésznô számára legkedvesebbeket sem sorolhatjuk itt fel, ez is túl sok idôt igényelne. És talán azért sem tudnánk megtenni, mert Elekes Emma azt vallja, neki mindig az a figura volt a legfontosabb, akit, amit éppen játszott. És úgy érzi, megkapott minden szerepet, amit megkaphatott. Illetve mégsem. Hiszen megbocsáthatatlanul korán, 57 évesen kényszerítették nyugdíjba. És utána bûnösen kevés alkalommal használták ki, hogy telve töretlen tehetséggel, tudással, tapasztalattal, kifogyhatatlan tartalékokkal és játékvággyal szabadon foglalkoztathatták volna, és több olyan nagyszerû teljesítménnyel ajándékozhatta volna meg a publikumot, mint amilyen például 1993-ban a Csirkefej elôadás Vénasszonya volt, amellyel a kisvárdai fesztivál legjobb nôi alakítás díját is elnyerte.

Nyilván nem panaszkodik, hiszen jól tudja, nem csak ô nyújtott élményt az embereknek játékával, hanem maga is ajándékot kapott az élettôl, a sorstól, Tháliától azzal, hogy azt tehette, amire született, amire talentuma feljogosította. Hogy mindezt folyamatos tanulással, tudatossággal tovább is fejlesztette, az Elekes Emma külön érdeme. Volt kitôl tanulnia, kitûnô mesterei, kollégái, barátai, tanácsadói voltak. Elsôként persze élete szeretett párját, a nemrég elhunyt dramaturg, rendezô Kovács Ferencet kell említenünk, vele örökké színházról is szólt a párbeszéd. De sok név kívánkozna még ide. Hiszen köztudott, hogy annak idején a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Intézet immár legendás, társulatalapító mintaévfolyamán végzett, Harag Györggyel és számos késôbbi kiválósággal együtt indultak, szinte a semmibôl teremtve színházi csodát, formáltak követésre méltó színháztörténeti fejezetet. A három nagybányai év alatt a Tompa és Harag rendezte Apák ifjúságának Maruszjájától kezdve tíz jelentôs feladatot kapott, majd Szatmáron, mondhatni, mindent. Volt Shakespeare Júliája, Ophéliája, Makrancos Katája, Bernard Shaw Elisája és több más alakja, Móricz Rozikája, Csehov Nyinája, Másája, Tartuffe Dorinéja és Elmirája, Goodrich-Hackett Anna Frankja, Szigligeti Mariskája, Barta Lajos Böskéje, Sebastian Zamfirescu kisasszonya, Tolsztoj Natasája, Euripidész Elektrája, Bródy Tanítónôje, Brecht Pollyja, Ionesco Juliette-je, Albee Marthája, Ibsen Nórája, Mrozek Eugeniája, Bulgakov Darjája, Örkény Orbánnéja. Megannyi halhatatlan szerzô csodálatos nôalakja, klasszikus és kortárs írók hôsnôje, tragédiák és komédiák, drámák, zenés darabok kulcsszereplôje, akiket úgy keltett életre, hogy nagyon sokan rá gondolnak, amikor e szerepek közül valamelyik szóba kerül. "Elekes Emma különös színészegyéniség – írta róla még 1956-ban Halász Anna kritikus. – Nem olyan, aki a maga szuggesztív külsô és belsô képére formál minden szerepet, hanem teljes egészében, tetôtôl talpig nyersanyag a figurához. Minden szerephez átlényegül,s mint például Csehov Nyina Zarecsnája, kivirul, csodálatosan megszépül a színpadon. Maszkot alig használ. Belülrôl jön a figura új, egyéni arca." Számos hasonló értékelés hangzott el, jelent meg róla a késôbbiekben is, viszont majdnem mindenik méltatója hangsúlyozta a színésznô tudatosságát, jól átgondolt, elemzô építkezését. Azt vallja, hogy a magától adódó egyszerûség és természetesség a színpadon az ösztönösségen, az érzékenységen, az átélésen, a szereppel való teljes azonosuláson túl alapos, aprólékos színészi munka eredménye. Nagyon fontosnak tartja, hogy minden helyzetet alaposan átbeszéljenek, tisztázzák a játszó személyek, a szerepek közti kapcsolatokat, csak így válhat minden hitelessé a színpadon. Nem titkolja, a vitázó színészek kategóriájába tartozik. Voltak néhányan ilyenek a késôbbi Harag György társulatban. Meg másmilyenek is. De tény, hogy partnerekbôl is a legjobbak jutottak abba az újabb és újabb nemzedékekkel feltöltôdô csapatba. Csíky András, Ács Alajos, Köllô Béla, Boér Ferenc, Török István, Kocsis Antal, Kisfalussy Bálint, Dengyel Iván, Czintos József, Tóth-Páll Miklós, a nôk közül Soós Angéla, Tarnói Emília, terjedelmes a lista.

És hány rendezôvel találkozhatott, dolgozhatott együtt ezen az eseményteljes fél évszázados pályán! Mindenikük egy-egy sajátos világ, akiktôl a színész igen sokat kaphat. Rögtönzött névsoruk is roppant beszédes.Tompa Miklós, Harag György, Szabó József, Farkas István, Kovács Ádám, Rappaport Ottó, Dan Alecsandrescu, Cseresnyés Gyula, Taub János, Kincses Elemér, Parászka Miklós, Kövesdy István és többen mások is tapasztalhatták: az a mûvésznô, aki most átveszi életmûvéért a Szentgyörgyi István- díjat, egyértelmûen a kiválasztottak, Thália leghûségesebb, legrátermettebb, legjobb papnôi közül való. Valószínû, hogy ennél rangosabb kitüntetésben is részesülhetett már, hiszen vannak még díjai, de úgy képzelem, hogy ezt a legkedvesebb elismerései közé sorolja, mert mindig eszébe juttathatja világra nyíló ifjúságát, amikor Kolozsváron a díjat fémjelzô nagy elôdrôl elnevezett intézetben készült erre a nehéz, de ragyogó hivatásra. Jó helyre kerül most is a Szentgyörgyi-díj.

Nagy Miklós Kund

* Elhangzott 2007. febr. 17-én a budapesti Fészek Klubban a Szentgyörgyi István-díjak átadásakor

Az élet falára akasztott egyik óra megállt!

Barabás István festômûvész és tanár úr elment.

Mostantól a végtelen vászon kékjében keres az ecset, ide-oda rakja foltjait, szürke vagy élénk hangsúlyait, átlépve egy más régióba, a valóságon túli tájakra.

Hisszük, hogy a végtelen mezôk motívumait is finom krétavonalaiddal, emberséged és lelked rezdüléseivel éled és alkotod majdan tovább.

De itt, a földi létünkben árván áll életed keresztje, a festôállvány, szomorú a rajta maradt kép, elment a mester. Csak a falakon maradt alkotásaid sokasága vigasztal, bátorít: ezek az én hagyatékaim, ne szomorkodjatok, én itt maradok veletek. Az ô üzenete: csak átléptem egy más világba, meghívott a Mindenható az égi tájak szemrevételezésére.

Tanár úr, ahogy az életfa évgyûrûi sokasodtak, csodáltuk megélt korodat, miközben a volt sereged fején is ezüstbe borult a haj. Terebélyes életed fájára, ahogy teltek az évek, egyre nagyobb tisztelettel tekinthettünk fel, és egyre mélyebben rakódott le lelkünkben egyéniséged, emberséged igazgyöngye.

Viszonyulásod, lelki hullámhosszod olyan tiszta és erôs volt, hogy életre szólóan feltöltôdtünk.

Félénk kisdiáklelkünket megnyugtattad, bátorítottad és útravalóul nyakunkba akasztott élettarisznyánkat felpakoltad szakmai és emberi útravalóval, amit féltve ôrzünk és hordozunk tovább.

Naiv kis emberkék voltunk, összeterelve, tehetségesnek vélt alanyokként, nyers adottságainkat a híres intézményre bízta sorsunk és az élet mindennapjaival küzdô szüleink.

Egy csodálatos családba érkeztünk, ahol apró lelkünket, tehetségünket kézbe vették, áthangolták, a mesterség és a mûvészetek irányába elindítottak, hogy játszani tudjunk majd ösztönös adottságainkkal.

Tanár úr!

Ön mindennap közénk hozta a nagy család melegét, népes sereget hagyva otthonában, mi a folytatás voltunk a szeretet, a nevelés továbbításában. Apánk helyett apánk volt, rejtett, féltô óvatossággal lopta közénk a szeretetet, a tisztaságot és a fegyelem emberi arcát.

Közvetlen egyéniségével észrevétlenül sugallta tudós szellemét, hagyta, hogy ôszintén megnyilvánuljunk. Amikor köztünk volt, lénye feloldódott minden gátlás, szorongás alól, törékeny korunkat meghazudtoló bizonyságokat csalt elô példaértékû mellénk állásával.

Mester! … Elfogultan és mélyen átélve az együtt töltött éveket, szánt az emlékezés ekéje, de ez korántsem jelenti azt, hogy a csodálatos nevelônek elfeledkeznénk egy másik arculatáról: a négyes képletrôl. Mit is jelent e fura megfogalmazás? Nem mást, mint a család, a tanítás, a képzômûvészeti közélet irányítása és fôhelyen a talentummal való elkötelezettség, az alkotás.

Kiállítások, képek sora szalad az idô filmkockáin, egy életút tükörképei peregnek elôttünk, egy teremtô-alkotó lelki keresztmetszetei a környezetérôl, amibe létét beleágyazta a sors.

Hûséges szolgája volt a Teremtô által reá bízott környezetének, de hitvallása szerint szellemi, lelki érzékenységének szûrôjén át teremtette, szervezte újjá képi látványát, a nézôt ezek mögé vive vezette.

Mindig az igazat, emberi és alkotói énjét üzente a földrôl a földieknek. Fejet hajtva, Mester: példás életed, simogató, nevelô kezed és a végtelen falára aggatott alkotásaid elôtt kívánjuk: nyugodjál békében.

Márton Árpád

* Elhangzott 2007. február 15-én a marosvásárhelyi református temetôben.

Szemle

(Ahol csak szilveszterkor szólal meg a harang)

[A POLÍSZ címû folyóirat idei februári száma közli többek között a Kárpát- medencei Keresztkötések Konferencia elôadásait is. Itt az erdélyi Mezôséggel és kiemelkedô személyiségeivel foglalkozó írásokból tallóztunk.]

Mit ér, ha hiányzik: / hétköznapból a munka, / ünnepbôl a harangszó, / kalászból az élet kenyere, / rózsaágról a pattanó bimbó, / ifjú arcról a reménység ritmusa? / Mit ér, ha hiányzik / szerelembôl a csókutód, / esküvôrôl a Holnap hite, / házasságból a Hajnalt hozó gyermek, / unokák ajkáról anyókák álma, / ha hiányzik, mit ér... (Kövesdi Kiss Ferenc) * Tudja-e, uram, hogy a sztálini román nemzeti proletárdiktatúra által kitagadott, mindenébôl kifosztott és kisstílû csirketolvajok júdáspénzért elmakogott rágalmai alapján halálra ítélt író, Wass Albert írta meg az erdélyi román paraszt apoteózisát? (Cselényi László) * A föld és az ember összetartozik, s minden, ami kívül van ezen, csak cicoma, csipke, bárányfelhô. Egyének, családok és nemzetek sorsát súlyos horgonyláncok tartják lekötve a földhöz, s aki ezt a láncot eloldja, azt úgy elsodorja valami, mintha nem is élt volna sohasem. (Turcsány Péter) * A Mezôség sajátságos világa sajátszerû bánásmódot igényel. Bármely tájfejlesztési elképzelésnek – vonatkozzon az a környezetre, társadalmi, nemzeti vagy szórványbeli kérdésekre – csak a múltbeli események ismeretében, a jelenlegi állapotokból kiindulva kell megtalálnia és megvalósítania azt a tartós egyensúlyi állapotot, amely megteremti az érzékeny tájökológiai egyensúlyt és a társadalmi jólétet. (Makkai Gergely) * Nagyercsén már csak Karcsi bácsival lehet magyarul beszélni. Ô a gondnok és a harangozó. A harang egyszer szólal meg évente, szilveszter éjszakáján, mint haldokló, üzen a messzi távolba. (Bálint Zsigmond) * A Mezôség vegyes lakosságú falvaiban az együttélésbôl eredô kölcsönhatások rendjén, egyházi vonatkozásban, úgy látom, hogy mi, magyar reformátusok, gazdagodtunk. Olyan dolgokat vettünk át és gyúrtunk át magunkon, amelyek egyházi életünket színesebbé, ugyanakkor elmélyültebbé tették. Gazdasági vonatkozásban talán erôsebb volt a mi hatásunk. (Zöld György) * Kövesdi Kiss Ferenc gyakran hangoztatta: Édesanyám mind az öt fiát hazaimádkozta. Egész életén át magyar, református és lévita volt. Valamennyi politikai rendszer fényes állásokkal kínálta meg. Mindegyiket elhárította. Ehelyett tanított Maroskeresztúron, Székelyföldváron, Brailán, Ákosfalván, Szentgericén. Osztatlan iskolákban 80-90 gyermeket. Amikor hónapokig nem kapott fizetést, reggelije egy bögre kútvíz volt – ahogy nagyenyedi tanára tanította... Ámde mint totális pedagógus tanította a gyermekeket és a szülôket, irányította a faluközösségeket, dalárdákat szervezett, tánccsoportokat alakított. Istentiszteleteken szolgált, és temetett. (Papp Vilmos) * Az utóbbi idôben bizonyos mezôségi kisrégiókban is reménykeltôn izmosodó alkotótáborok mûködnek. Ez is úgy kezdôdött, hogy akadt valaki, aki úgy érezte, tennie kell valamit egy számára kedves, fontos faluért. És az ötletet igyekezett kivitelezni. A mezôségi templomokat, mûemlék épületeket is nagy alkotószenvedéllyel megörökítô grafikus, a korán elhunyt Molnár Dénes gondolta át elsôként, milyen kedvezô lenne e mûvészetileg kiaknázatlan tájakon is meghonosítani az alkotómunkát. Mezôpanitban talált nyitott fülekre, az ottaniak megértették és felkarolták szándékát. Mûvésztársai pedig igennel válaszoltak felkérésére. A községet és környékét lefestették, megrajzolták, lakóit lefotózták, megmintázták, kiállításokon mutatták be az anyagot, helyben s másutt is, ekként öregbítve a település hírnevét. (Nagy Miklós Kund) * Nem tartoztak ugyan a helikoni íróközösséghez, de nem lenne teljes a Mezôség irodalmáról alkotott kép, ha nem emlékeznénk a nemrég elhunyt írófejedelemrôl, a helikoni eszméket mindig pártoló Sütô Andrásról, aki Pusztakamarásnak állít emléket az Anyám könnyû álmot ígér címû regényében, és a lekencei író- költô nagyasszonyról, Kabós Éváról. Ô sosem tudott beletörôdni a szülôföldtôl való elszakadásba, errôl így vall egyik legszebb versében: "Hány évtizede már, / de a Mezôség alkonya / egy percre visszaint, / és Lekence fáj nagyon" (Adamovits Sándor) * Wass Albert regényeiben a természet nem csupán a gyönyörködés tárgya, hanem megelevenedô, titokzatos erô is. (...) Az erdélyi táj a hazatérés és az önmagára találás lehetôségét is jelenti, a védelmet, a biztonságot és az otthonosságot az ellenséges emberi világban. (Szakács István Péter) * köszönjük Gálfy-Bódi Tamásnak, hogy mûveinek kiállításával húsz év után megtisztelte egykori lakhelye, a "civitas novum forum Siculorum" közönségét, Kilyén Ilka színmûvésznônek pedig a versekkel való emlékezetes közremûködését. (Székely András Bertalan) * Napjaink közigazgatási beosztása újból átszabta a megyéket, határokat: az öt helyett csak három maradt. Az 1968 óta érvényes megyei beosztás szerint Kolozs megye keleti- délkeleti, Maros megye nyugati-északnyugati részének településeit sorolhatjuk a Mezôséghez. (Barabás László) * Egyetlen völgy, a Füzes mente három jeles személyt indított útjára, alig tíz km- es távolságra egymástól: Vasasszentgotthárdon volt Wass Albert birtoka, Katonában született Barcsay Jenô szentendrei festô, és Pusztakamaráson született Sütô András. Ugyanitt van Kemény Zsigmond író sírja is. Ez már megérne egy turisztikai célpontot vagy kitérôt a felújított mezôségi, Kolozsvár–Szászrégen aszfaltúton, néhány kirándulással. Tóvidéki ínyencséggel, halászattal összekötve. E vidékek kis településeinek is igyekszünk testvérkapcsolatot keresni. Nemcsak nyugati támogatót és magyarországit, de testvért idehaza is a nagyobb közösségekbôl. Megérett az idô arra is, hogy például Wass Albert települései belsô testvéri szövetségre lépjenek. (Vetési László) * Az utóbbi száz év alatt Mezôújlakon és Septéren elrománosodott családjaink: Szentgericzey Nagy család. Nagy Zsigmond református lelkész nagyszámú utódai ezek. A helybéli román tanító, Naghiu Nicolai dédunokája a református lelkésznek. A Török család. Ma Turcu a nevük. Római katolikus lelkész volt Török Dániel az 1700-as évek végén. Hogy megnôsülhessen, görög katolikus pappá lett. Családjából sok román pap került ki. A Koncz családból való a septéri görög katolikus tanító. Septéri Lôrinczy Dénes táborszernagy leánya, Róza kitért, 1930-ban görög katolikus lelkész temette el. Lôrinczy Róza leánya, Török Lujza még konfirmált, ma Turcu Lucretia a neve. Fogarasi Alexandru Sebesy Árpád alispán unokája, már görög katolikus vallású cseléd. Domahidi György lelkész unokái Deac Iuon és Deac Danila, ma napszámosok. Nemes Constantin édesapja még négylovas hintón járt, a Bónis család temetôjében van eltemetve, ô pedig ma görög katolikus vallású napszámos. A római katolikus Bakó család a görög katolikus egyháznak nagy erdôt és templomkertet ajándékozott, a református egyháznak nem adott semmit. Pataki, Józsa, Kis, Deák, Váradi, Romonczi, Balázs, Nagy, Konc, Török nevû görög katolikusok lakják Mezôújlakot és Septért. 1848-ban Domahidi György lelkészt a híveivel együtt átkeresztelte a görög katolikus lelkész. Két magyar temetô van Mezôújlakon. A temetôk beszélnek a múltról. Amit Basta rémuralma és '48 meghagyott, majdnem megsemmisítette a bûnös könnyelmûség. (Földes Károly: Jajszó a pusztuló szórványból, 1934)

(bölöni)

1. "Nincs idôm semmittenni"

Úgy illene, hogy a korombeli öreg ember jól fontolja meg minden lépését, ne nagyon mutogassa magát nyilvánosság elôtt, inkább üljön otthon, a saját fészkében, hagyja a közügyekben való nyüzsgést másokra, a fiatalabbakra – mondogatják némely barátaim. Azok, akik már jó ideje leléptek egyik-másik porondról. Ôk bizonyára megfontoltak minden megfontolandót. Nagyon valószínû, hogy tényleg ez a biztonságos eljárás: takarékoskodni azzal a kevés energiával, ami még legalább egy kis ideig életben tarthat. * Én nem tudok ilyen körültekintô lenni. (...) Szakmám és érdeklôdésem vonzásában irodalmi- mûvelôdési rendezvényeken, évfordulós ünnepségeken, könyvbemutatókon, különféle találkozókon vettem részt – és cseppet sem bánom, hogy a körülmények oly gyakran késztettek kimozdulásra, barangolásra, egy-egy kis közösséggel történt szellemi kézfogásra. * Lélekemelô volt azt tapasztalni, hogy manapság sem ritka mifelénk az olyan mûvelôdési otthon, egyesületi székház, kultúrközpont, iskola, melynek falai között ôszinte és fogékony olvasókkal, lelkes irodalombarátokkal lehet találkozni. Vannak még – hál’ istennek! – értô befogadói a szellemi értékeknek, mentsvárai a valódi kultúrának. * Nem vezettem naplót (...) mindennapjaim eseményeirôl, utazgatásaimról a szûkebb szülôföld körletében,
"kiszállásaimról" a megszólítások nyomán. (...) Maros megyei (vagy környékbeli) kisvárosokat, nagyközségeket, falvakat említhetek. Ez az én itthoni világom: a Mezôség és a Küküllôk mente; ha térképre vetíteném, mondjuk, Pusztakamarástól Farkaslakáig, Székelyudvarhelyig. (Középen persze Vásárhely.) * Itt, ezeken a tájakon vagyok – a jelek szerint lehetek még – öreg fejjel is afféle kultúrmindenes irodalmár: ébresztgetôje szép álmoknak, merész terveknek. Nincs idôm semmittenni. Képzelt babérokon pihenve merengeni. Megyek, ahová hív a feladat. Ahol valamit – bármi keveset – tehetek azokért, akikkel közös az anyanyelvem, azonos a sorsom.

2.(Néhány cím a kötetbôl)

"Nemcsak székely." Nyirô József * Kós Károly – az "életépítô" * Ki a nacionalista? * Bözödi * Humor-változatok * Rédiger Gézáról – "levett kalappal" * Hazanézôben – Korondon * "Beépítés" román módra * Falu a Korhány alatt * Vallomások a romániai Gulag- világról * Erdély felfedezése * Szellemi figyelôállásban * A kolozsvári magyar egyetem * A csángók nem akarnak magyarok lenni? * Petôfivel – Erdélyben