Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A közoktatási minisztérium rendelete értelmében a 2007-2008-as tanévtôl meg kell szüntetni az általános iskolák felsô tagozatán (V-VIII. osztály) mûködô összevont osztályokat, s a gyerekeket a legközelebbi iskolába kell szállítani, ahol a törvény által elôírt számú tanulóval mûködhetnek. A diákok számára meg kell teremteni az utazás lehetôségét a megszabott feltételek alapján – olvasható többek között az indoklásban, amely a héten hangzott el azon az ülésen, amelyre a prefektúra és a megyei tanfelügyelôség szervezésében a községek polgármestereit hívták meg.

Mindez tetszetôsnek tûnhet, s képzeletben el lehet játszani a lehetôséggel, hogy a községközponti iskolákban milyen életerôs osztályok jönnek létre, amelyekben kiváló szaktanárok oktatnak majd. A sárga iskolabuszok pedig kifejezetten jól mutatnak, különösen most, hogy nem ócskavas-kollekciókkal "ajándékozza" meg az állam a helyhatóságokat. A valóság mégsem ennyire egyszerû. Még akkor sem, ha a vidéki helyzetet, a fogyó gyermeklétszámot jól szemlélteti, hogy megyénk 91 községébôl 55-ben (60 százalék) mûködnek szimultán osztályok (összesen 152). Az is elôfordul, hogy az egész községben nincs annyi tanuló, hogy a törvényes létszámmal mûködhetne az iskola. Miközben a községek egyetlen tanintézményét egyelôre még nem zárják be, egyes kisebb falvak esetében arra készülnek, hogy felszámolják azt. (Sajnos olyan is van köztük, ahol a pedagógusok egy része az adott településen él.)

Kétségtelen, hogy az állam jelentôs összeget takarít meg, ha a megszüntetett iskolák tanszemélyzetének bérére gondolunk, amit a polgármesterek nem kis szörnyülködéssel szoktak említeni, amikor községük költségvetésérôl kérdezzük ôket. Az iskolabuszok fenntartása és mûködtetése viszont az adott helyhatóságokra hárul. És a választás felelôssége is. Ami nem lesz egyszerû, hisz a nemrégiben nagy pompával átadott jármûvel közül háromról mondtak le, mivel a szülôk nem egyeztek bele a gyermekek utaztatásába. Joguk van hozzá, különösen ott, ahol rendbe tették az épületet, tanszemélyzetben sincs hiány, s úgy érezték, hogy a falut fejezik le azzal, ha lemondanak az iskoláról. Mindent megfontolva s a helybeli lakosság véleményét is figyelembe véve kellene tehát dönteni arról, hogy mi jobb a gyerekeknek, és mire van nagyobb szükség egy adott településen nemcsak a jelen, a jövô szempontjából is.

A volt szövetkezet épületét vajdaszentiványiak építették, 1992-ben közigazgatásilag Beresztelkéhez csatolták és azóta is odatartozik. A vajdaszentiványi önkormányzat a törvény értelmében nem igényelheti vissza az épületet, amelyben két vegyesüzlet és bár mûködik. Az épület hátsó része romos állapotban van, a felelôsség – az alpolgármester szerint – a beresztelki önkormányzaté.

A Fidesz üdvözli, hogy Tôkés László királyhágómelléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke elindul a májusi európai parlamenti választásokon – mondta újságíróknak Orbán Viktor pártelnök szerdán, miután megbeszélést folytatott az erdélyi politikussal a budapesti Parlamentben.

A Fidesz elnöke hangsúlyozta: sajnálják, hogy az erdélyi politikai erôk nem jutottak megegyezésre a közös európai parlamenti jelölés ügyében, holott azt kívánta volna az Erdélyben élô magyarok érdeke, hogy minden pártpolitikai és szervezeti külön érdeket félretéve, erôs és egységes képviselete legyen a romániai magyarságnak Brüsszelben.

Orbán Viktor hozzátette: Tôkés Lászlót "teljes mellszélességgel" támogatják abban, hogy személyében kellô súlyú képviseletet biztosítson az erdélyi magyarságnak.

Arra a kérdésre, hogy ezzel nem kerülnek-e szembe a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ), amellyel az Európai Parlamentben egy frakcióban, az Európai Néppárt soraiban ülnek, a pártelnök azt mondta: nem akarnak szembekerülni senkivel, azt gondolják, hogy Tôkés László minden magyar szószólója lehet brüsszeli parlamentben.

Tôkés László újságíróknak hangsúlyozta: azért jutott arra az elhatározásra, hogy egyéniben indul, mert ugyan minden lehetôt megpróbáltak, hogy egy közös nemzeti listát állítsanak össze, ez azonban az RMDSZ miatt kudarcot vallott.

Tôkés László úgy vélte: Erdélynek "egyfajta ombudsmanra" van szüksége az unióban. Mint mondta, megválasztása esetén Erdély egészét próbálja képviselni az unióban, és mivel ô maga is RMDSZ-tag, nem tesz különbséget az RMDSZ-esek és a párton kívüliek között.

Orbán Viktort nem tájékoztatták kellôképpen az európai parlamenti választásokkal kapcsolatos erdélyi helyzetrôl, így valószínûleg nem tudta, hogy ha a Fidesz a megosztást támogatja, az erdélyi magyarságnak talán nem is lesz képviselete Brüsszelben – mondta szerdán az MTI-nek Markó Béla. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke Orbán Viktor aznapi nyilatkozatára reagált, miszerint a Fidesz elnöke bejelentette: pártja támogatja, hogy Tôkés független jelöltként induljon a májusi európai parlamenti választásokon.

Az állam vezetô intézményei közötti viszonyok helyreállítása, valamint a politikai stabilitás minimális feltételeinek megteremtése érdekében intézett felhívást a politika szereplôihez szerdán Markó Béla szövetségi elnök.

A miniszterelnök-helyettes bukaresti sajtóértekezletén minôsíthetetlennek, kritikán alulinak nevezte a politikai közbeszéd színvonalát: értékelése szerint az ország vezetôi politikai konfliktusokkal és önös érdekeikkel vannak elfoglalva ahelyett, hogy a közös kormányprogram teljesítésére, vagy az ország európai uniós szerepvállalására összpontosítanának – fejtette ki Markó Béla. Szerinte az országot nemcsak politikai és erkölcsi, hanem intézményi, program- és alternatívaválság is jellemzi. Az elnök ezért felkérte a politikai szereplôket, hogy közösen teremtsék meg a politikai stabilitás és a felelôs kormányzás minimális feltételeit.

A szövetség 2004-ben, a parlamenti választások után, többek között a kohabitáció elkerülése érdekében döntött úgy, hogy tagja lesz a jelenlegi koalíciónak, az ezzel kapcsolatos aggodalmak azonban mára teljes mértékben beigazolódtak: az államelnöki hivatal és a kormány viszonyát ugyanis ma az állandó háborúskodás jellemzi. A szövetségi elnök véleménye szerint párbeszédre van szükség, az ország ügyeit nem tévémûsorokon keresztül lehet és kell megoldani – szögezte le.

Markó Béla üdvözölte a miniszterelnök tegnapi felhívását, miszerint jelenleg az európai parlamenti választások megrendezése az ország legfontosabb prioritása. Úgy vélte, a kampány lehetôséget nyújt majd a pártoknak, hogy ismét a politikai programokra összpontosítsanak, a választás pedig tükrözni fogja a politikai pártok valós támogatottsági arányát.

Egy esetleges kormányátalakításról szólva a szövetségi elnök leszögezte: nem tartja alkalmasnak erre a pillanatot, amikor amúgy is kisebbségi kormányzás van Romániában. Véleménye szerint ebben a felállásban kellene tovább kormányozni, ám a jelenlegi politikai helyzetben nem tartja kizártnak, hogy ôsszel elôrehozott választásokat rendeznek az országban.

A nyilvánosság elôtt, mégpedig a közszolgálati televízió élô adásában kölcsönösen hazugsággal vádolta egymást az államfô és a miniszterelnök az immár két év óta tartó politikai "háborújuk" újabb fordulójában.

A konfliktus újabb szakaszát a január közepén kirobbant "cédulák háborújának" is lehet nevezni. A levelek története immár közismert, ezek kapcsán a két vezetô mind élesebben vádolja egymást.

Tariceanu a közszolgálati televízió kedd esti mûsorában az államfô "cédulájára" utalva kijelentette: egy "normális" országban az ilyen közbelépés nyomán a hatóságok hivatalos vizsgálatot indítanak.

Ezt követôen az államfô betelefonált az élôben zajló mûsorba, és hazugnak nevezte a miniszterelnököt. Kifejtette: a szóban forgó memorandumra azért írta rá az utasítást, mert az Alro alumínium gyár vezetôinek "egy táska pénzzel" kellett a gazdasági minisztériumhoz menniük, különben nem kapták volna meg energiaszükségletük 25 százalékát. Basescu szerint Tariceanu is nagyon jól tudja, hogy az energiaiparban "valóságos maffia" mûködik.

A miniszterelnök visszavágásként ugyancsak hazugsággal vádolta az államfôt. Megdöbbenését fejezte ki amiatt, hogy Basescu ennyire "ostobának néz" mindenkit. Tariceanu szerint az államfô közbelépésével a gyár nyereségét növelte, amiért viszont a lakosság fizet nagyobb számlákat az áramfogyasztásért. Tariceanu szerint ha az államfô korrupciót észlelt a gazdasági minisztériumban, akkor értesítenie kellett volna errôl a hatóságokat, hogy tetten érjék az esetleges bûnözôket.

A lakosság kezdi "megszokni" a két magas rangú állami vezetô egyre "alacsonyabban szálló" nyilvános veszekedéseit. Pillanatnyi szünetet az idézhet elô, hogy e napokban Basescu egyiptomi, Tariceanu pedig japáni hivatalos látogatáson lesz.

Nagy József marosvásárhelyi színmûvész vehette át a magyarországi Játékszíni Társaság által felajánlott hûségdíjat kedden este a Yorick stúdiószínház termében.

A kilencvenes években sem foglalkoztak eleget a kultúrával, azonban egy ideje az anyaország kezdi támogatni ezt és osztogatja a díjakat azoknak a mûvészeknek, akik évtizedeken át szolgálták a színházat. Remélhetôleg a következô esztendôkben sok erdélyi színmûvész fogja még kiérdemelni az elismerést – hangzott el Kárp György, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház gazdasági igazgatójának beszédében. Az est díjazottja 1953-ban kezdte pályafutását. Színházalapítóként is emlegetik, hiszen részt vett a nagybányai magyar színház megalakításában. Színmûvészként öt évtizeden át szolgálta hûséggel a marosvásárhelyi és erdélyi színpadokat egyaránt. A közönség ma is láthatja a Liliomfi és a Hallottátok, mi esett meg útban a fórum felé címû musicalben. A színmûvésznek Horányi László, a magyarországi Játékszíni Társaság elnöke adta át a hûségdíjat. "Lehet-e a hûséget értékként emlegetni 2007-ben, amikor az emberek nagy része hivatást vált? Ha valamikor díjazni kell ezt az értéket, az ma van. Határon túli színmûvészetrôl nem beszélhetnénk, hogyha ezek az emberek nem tették volna ezt lehetôvé mûvészetükkel, így igenis kötelesek vagyunk díjazni ôket. Nagy József mûvészete is közrejátszott abban, hogy ma is beszélhetünk színvonalas marosvásárhelyi magyar színjátszásról" – hangsúlyozta az elnök.

Telefonon értesítette szerkesztôségünket Iszlai Lajos a marosvásárhelyi Brassó út 1. szám alatti tömbházlakásból, hogy az épület mögé helyezett konténert napok óta nem szállították el – amint Szász Károly felvétele is igazolja. Felvettük a kapcsolatot a Salubriserv Rt. közönségszolgálati irodájával, ahonnan tájékoztattak: idôközben a lakóbizottság elnöke is értesítette ôket, és még a tegnap elszállították a konténert s a mellette összegyûlt szemetet. A szemételszállítási program azért borult fel, mert a Magyarországról behozott konténert csak egy bizonyos típusú haszonjármûvel lehet elvinni, a gépkocsi viszont javításra szorult.

Anyanyelv

A múlt heti cikkben a hagyományos írásmódú családnevek helyesírásáról és kiejtésérôl volt szó. Miért is fontos ismerni mind az írott, mind a kiejtett alakot? Egyrészt, mert az általános mûveltséghez tartozik, másrészt pedig, mert a helyesírásunk saját intelligenciánkról is árulkodik.

Érdekes módon a hagyományos írású családnevek kiejtésének nagy szerepe van a helyesírásban, ugyanis a toldalékolásnál bizonyos esetekben éppen a kimondott szóalakot vesszük figyelembe. A toldalékokat nem kell kötôjellel kapcsolni a régies betûre végzôdô nevekhez. Például: Babitsnak, Kossuthra stb. A -val, - vel ragokról tudjuk, hogy ha mássalhangzóra végzôdô szavakhoz illesztjük azokat, akkor a toldalék v hangja hasonul a szó utolsó hangjához, például: szekér – szekérrel. Ugyanez a jelenség figyelhetô meg a régies betûre végzôdô neveknél is, írásban azonban a kiejtéshez igazodunk. Példák: Móriczcal, Babitscsal, Mikszáthtal, Rátzcal, Madáchcsal stb. A Beöthy, Zichy, Bánffy stb. nevek kiejtésükben magánhangzóra végzôdnek, tehát a toldalék v hangja nem hasonul: Beöthyvel, Zichyvel, Bánffyval stb. A hosszú mássalhangzóra végzôdô nevekhez már kötôjellel kapcsoljuk a -val, -vel toldalékot: Papp-pal, Széll- lel.

Hasonlóan fontos a kiejtés akkor is, ha elválasztásról van szó. Mindannyian tudjuk, hogy egy szó annyi szótagra osztható, ahány magánhangzó van benne. Például a kerék, rádió szavak így választhatók el: ke- rék, rá-di-ó. De mi történik az Eötvös névvel? Leírva három magánhangzót látunk benne, kiejtve csak kettôt hallunk: ötvös. Az ilyen esetekben a kiejtést vesszük az elválasztás alapjául, tehát: Eöt-vös. A következôkben hasonlóan gondot okozó nevek elválasztási módját olvashatják: Thö-kö-ly, Beö-thy, Bán-ffy, Lo-ránt-ffy, Szé-che-nyi, Ba- tsá-ny, Ver-se-ghy, Weö-res, Zi-chy. Bizonyos nevek esetében az úgynevezett esztétikai elvet követjük az elválasztásnál, vagyis a kettôzött betûket a hangzástól függetlenül szét kell választani: Des-sew-ffy, Bat-thyá-ny, Wes-se-lé-nyi, Kos-suth. A Gaál, Poór családnevek ejtésben csak egyetlen magánhangzót tartalmaznak, tehát nem választhatjuk el. Nem szokás elválasztani az Ady, Fáy típusú neveket sem, szükség esetén azonban lehet: A-dy, Fá-y.

Szili Katalin szerint történelmi pillanat a Kárpát-medencei Magyar Képviselôk Fóruma elsô albizottsági ülése. Errôl a magyar Országgyûlés elnöke az albizottsági ülés megnyitásakor beszélt kedden a Parlamentben.

Németh Zsolt (Fidesz), a testület egyik elnöke az ülésen hangsúlyozta, ez a nap fontos mérföldkô lehet a nemzetpolitika történetében, mert a Kárpát-medencei Magyar Képviselôk Fóruma az albizottsági ülésekkel gyakorlati, mûködô intézménnyé vált. Ez különösen fontos, mert 2004 novembere óta a Magyar Állandó Értekezlet nem mûködik – tette hozzá.

Szili Katalin az ülést követôen újságíróknak azt mondta: az általa elôterjesztett hosszú távú nemzetpolitikai stratégiát vitatták meg az albizottság tagjai, amelyet reményei szerint a Kárpát-medencei Magyar Képviselôk Fóruma a következô, szeptemberi ülésén el is fogad majd. Hozzátette: jövôre ez alapján kezdeményezné egy nemzetpolitikai törvény megalkotását.

Azt is rögzítené a dokumentum – mint mondta –, hogy a fejlesztéspolitikában, az oktatásban, kulturális területen, és a magyar identitás megôrzésében hogy lehet együttmûködni.

Németh Zsolt (Fidesz), az albizottság ellenzéki társelnöke kiemelte, a határon túli magyar közösségek között nôtt a belsô megosztottság, széttöredezettség, amelyen szintén segíthetne egy új, közös nemzetstratégia.

Segíthet az új nemzetpolitikai stratégia abban is, hogy megakadályozza a határon túli magyarok anyanyelvi oktatásának sorvadását – vélekedett.

A Kárpát-medencei Magyar Képviselôk Fórumának tavaly szeptemberi plenáris ülése négy albizottság létrehozásáról (külügyi és Európa-ügyi, gazdasági, jogi és kulturális albizottság) döntött.

Az elsô albizottsági ülés kedden volt. Szerdán a kulturális albizottság ülésezett. A közös cél az, hogy megôrizzük a magyarság kultúráját, identitását és biztosítsuk az ehhez vezetô utat, az oktatást – közölte Szili Katalin, a Kárpát-medencei
Magyar Képviselôk Fóruma kulturális albizottsági ülésének megkezdése után újságírókkal a parlamentben szerdán.

Az albizottság ülésén ezzel kapcsolatban – mint mondta – egy megállapodás-tervezetet készítenek elô.

Véleménye szerint a nemzetstratégia kialakításában is fontos kérdés a magyar kultúra átörökítése.

A házelnök közölte, hogy az albizottság ülésén szó volt a Selye János Egyetem, a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem finanszírozásáról, amellyel kapcsolatban Arató Gergely oktatási államtitkár tartott beszámolót.

A Kárpát-medencei Magyar Képviselôk Fóruma kulturális albizottságának Gulyás Dénes (Fidesz) és Botka Lajosné (MSZP) a társelnöke. Az ülésre meghívót kaptak a határon túli magyar egyetemek vezetôi.

A Biztonsági Tanács határozatának tiszteletben tartására szólította fel Iránt az ENSZ fôtitkára. A közel-keleti kvartett ülése alkalmából Berlinben tartózkodó Ban Ki Mun a liberális Der Tagesspiegel címû német lapnak adott szerdai nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Irán az ENSZ tagállama, s ebbôl fakadóan – mint fogalmazott – eleget kell tennie a világszervezet határozatainak.

Az interjú azon a napon jelent meg, amelyen lejár a Biztonsági Tanács által Teheránnak szabott, 60 napos határidô az urándúsítás beszüntetésére.

Ban Ki Mun kijelentette, hogy valamennyi országnak joga van az atomenergia békés hasznosítására, de – mint hozzátette – nem feltétel nélkül. Iránnak lehetôvé kell tennie azt, hogy a szükséges feltételek betartását ellenôrizni lehessen. A nemzetközi közösség csakis ily módon gyôzôdhet meg arról, hogy valóban az atomenergia békés hasznosításáról van szó – hangoztatta a fôtitkár.

A világszervezet vezetôje rámutatott arra: teljes mértékben Irán magatartásától függ, hogy a Biztonsági Tanács milyen lépésekre szánja el magát. A testület – mint utalt rá – minden eshetôségre felkészült, kész a szankciók alkalmazására. Ban Ki Mun ugyanakkor konstruktív párbeszédre szólította fel az iráni vezetést, s annak a reményének adott hangot, hogy Teheránnak nem áll szándékában szembehelyezkednie az ENSZ-szel.

Az Irakban állomásozó brit haderô nagyarányú csökkentését jelentette be szerdán a brit kormányfô, aki szerint azonban jövôre is folytatódik a brit katonai jelenlét Irakban.

Tony Blair a londoni alsóházban közölte: a következô hónapokban ezerhatszázzal csökken a most több mint hétezer fôs brit kontingens létszáma.

A miniszterelnök, aki az azonnali képviselôi kérdések és miniszterelnöki válaszok szokásos szerdai alsóházi félórája után, külön nyilatkozatban jelentette be a brit sajtó által aznap már beharangozott csapatkivonási tervet, úgy fogalmazott: jogosan lehet vitatni, hogy "mi volt helytálló és mi nem" az egykori iraki diktátor, Szaddám Huszein elmozdításáról hozott eredeti döntés során, arról azonban nem lehet vita, hogy a jelenlegi iraki fejlemények közül mi a helyes, és mi nem. A demokrácia iránti vágy helyes, a demokrácia terrorista eszközökkel történô megsemmisítésének szándéka "maga a gonosz" – mondta Blair.

Hozzátette: a kérdés nem az, hogy ezt a gonoszt le kell- e gyôzni, hanem az, hogy le lehet-e gyôzni, és megvannak-e ehhez a megfelelô tervek.

Blair szerint e terv központi elemét az iraki katonai és biztonsági erôk kiépítésének segítése jelenti, és az ebben elért eredményeket "normális körülmények között figyelemre méltónak lehetne minôsíteni". Az új iraki hadseregnek már tíz hadosztálya van, több mint 130 ezer katonával, a rendôrségben 135 ezren szolgálnak. Ez utóbbi kiépítését gyakran hátráltatja a korrupció és a szektarianizmus, de "normális körülmények között ez is jelentôs eredménynek számítana" – mondta.

A képviselô, Robert Michael Kilroy-Silk, saját felesége és lánya nagy-britanniai tapasztalataira hivatkozva azt állítja, hogy egyes üzletekben olyan tükröket helyeznek el a próbafülkékben, amelyek szándékosan karcsúbbnak mutatják a vásárlót a valóságnál. Ez pedig – mivel ilyenkor a hölgyek többségét boldoggá teszi a felfedezés, hogy "milyen jól áll ez a ruha, mennyire karcsúsít" – értelemszerûen a vásárlásra ösztönöz. Hazaérve azután jön a csalódás: az otthoni tükrök már a valóságot mutatják…

"Az Európai Unió milliószámra hozza a különbözô szabályozásokat, de azt nem akadályozza meg, hogy a nôket becsapják" – panaszolta a brit képviselô. Az általa megnevezett nagy- britanniai áruházlánc persze rögtön cáfolta a vádakat.

A megkérdezett szakértôk szerint egyébként minden további nélkül készíthetôk olyan tükrök, amelyek tényleg a valóságnál karcsúbbnak mutatják az embert. Sôt: nem is kell ehhez különleges gyártási eljárás, hanem elég, ha a közönséges tükröt nem teljesen függôlegesen helyezik el a falon, hanem egy kicsit elôredöntik. Ebben az esetben ugyanis az elôtte álló ember magasabbnak és karcsúbbnak látja majd magát.

Az RMDSZ támogató aláírásokat gyûjt az európai parlamenti jelöltek számára. Marosvásárhelyen folyamatban van az aláírások gyûjtése, ebben részt vesznek a szervezet tisztségviselôi és a városi tanácsosok is. Tegnap délután dr. Bakos Levente marosvásárhelyi alpolgármester – az utcafelelôsök nyilvántartása alapján – magyar családokhoz bekopogtatva gyûjtött aláírásokat a kövesdombi 8-as számú körzetben. Eddig városszinten 5000 aláírás gyûlt össze. Ma délután Csegzi Sándor alpolgármester vesz részt az akcióban.

Elárulta Sulfina Barbu román környezetvédelmi miniszter Magyarországot azzal, hogy az Európai Unió környezetvédelmi minisztereinek keddi tanácskozásán tartózkodott a génmódosított kukorica termesztésére vonatkozó moratóriumról szóló szavazáskor – írja a Jurnalul National címû napilap.

A Bukarestben megjelenô legnagyobb példányszámú közéleti-politikai napilap szerint a miniszter Magyarország mellett a génmódosított kukorica termesztésére vonatkozó moratóriumot szorgalmazó kelet-közép- európai államok "szövetségét" is elárulta, és ezáltal nevetségessé tette Romániát. A lap emlékeztet, hogy Románia elôször vett részt teljes jogú tagként az EU-nak ebben a testületében, majd rámutat: csak a román fél tartózkodott szavazáskor. A Jurnalul National a Greenpeace aktivistáit idézi, akiket – a lap szerint – Barbu "sokkoló magatartása felháborított". A zöldek úgy vélik, hogy minden tudományos, törvényes és gazdasági érvet felsorakoztattak a román tárcavezetônek annak érdekében, hogy Magyarországot támogassa ebben a kérdésben. Február 12-én Sólyom László köztársasági elnök Traian Basescu román államfôvel és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel folytatott bukaresti megbeszélései után úgy nyilatkozott, hogy román kollégája megértéssel fogadta a moratórium fenntartására vonatkozó magyar álláspontot, a kormányfô pedig ígéretet tett, hogy felülvizsgálja az eddigi román tartózkodó álláspontot.

Tovább szeretnénk az elkövetkezendô években fejleszteni a turisztikai kapacitásokat, hogy lehetôséget teremtsünk a minôségi turizmusnak. Ezért kezdtünk hozzá a Gomba vendéglô és a 26-os villa felújításához, amelyben a legmagasabb igényeket kielégítô elszállásolási körülmények biztosítása mellett megôriznénk az építmény eredeti architektúráját. Ugyanakkor ennek, illetve a fürdôvállalat tulajdonában levô többi villának és a szállodáknak a korszerûsítésével példát szeretnének mutatni azoknak a villatulajdonosoknak, akik visszakapták a tulajdonukat. A fürdôvállalat úgymond elöljárója szeretne lenni a villafelújítási koncepciónak, nyilatkozta a Népújságnak Fülöp Nagy János vezérigazgató.

Hosszabb távú terveikrôl beszélve elmondta, hogy a jelenlegi székhelyüket végleg elvesztették. Az Astra villába fognak költözni, ahol amolyan kommunikációs központot terveznek kiépíteni, lehetôséget teremtve a szállodák közötti direkt kapcsolattartásra.

Azonban a legfontosabb projekt a Bradet Szálló felújítása. Az igazgató szerint két éve készülnek erre az 5-6 millió eurós beruházásra. Az idei szezon lezárta után fognak hozzá, és a koncepcióterv szerint "4 csillag superior" besorolású szállodát fognak kialakítani.

– Mit jelent ez konkrétan?

– Apartmanok és kétágyas szobák lesznek az épületben, alatta gépkocsigarázs, illetve még egy-két emeletet szeretnénk ráépíteni a jelenleg hétemeletes épületre. A tetôre panoráma-éttermet és napozót építünk, illetve a kazánházat is ide vinnénk a pincébôl, hogy a kémény ne rontsa a szálló képét.

– Mi lesz a szállodában levô uszoda sorsa?

– A Bradet-beli uszodáról végleg lemondtunk. Ehelyett a Szováta Szálló melletti gyógyászatot fogjuk bôvíteni, párhuzamosan a Bradettel. Az igazgatótanács úgy határozott, hogy a mostani felújított gyógyászat alatti szinten létesítik a medencetöbbletet. Megpróbáljuk elválasztani a gyógyászatra jött vendégeket a turistáktól.

– Egy korábbi beszélgetés során említette, hogy a Szováta Szállóban konferenciakapacitás bôvítésén gondolkoznak...

– Így van, a jóváhagyásokra várunk, a tervek jelenleg készülnek. A konferenciakapacitás bôvítésével egy relaxáló konferencialehetôséget szeretnénk biztosítani. A Szováta Szálló felújításakor nem gondoltuk, hogy ilyen jól megy majd a konferenciaturizmus. Ugyanakkor, a földrajzi elhelyezkedés, megközelíthetôség, elérhetôség szempontjából Szováta ideális, hiszen az ország közepén van. Tárgyaltunk az Országos Idegenforgalmi Hivatallal, hogy ide irányítsák a konferenciaigényeket. Azt is el kell mondanom, hogy már 2006-ban négy olyan konferencia színhelye volt a Szováta Szálló, amikor az Európai Unió, illetve közvetlenül Brüsszel igényelte Szovátát. Remélem, a csatlakozás után ez az igény még nagyobb lesz.

– Hogyan tudják kiszélesíteni? Merre tudnak terjeszkedni?

– A jelenlegi 200 férôhelyes kapacitáshoz még egy 350 férôhelyes konferenciakapacitást tervezünk, amelyet a Szováta Szálló jelenlegi felújított gyógyászat a fölötti szintjén kívánunk kiképezni.

– Saját erôbôl végzik el a fejlesztéseket vagy uniós pénzeket is megpályáznak?

– Természetesen EU-s pénzeket is próbálunk megszerezni. Úgy gondolom, kihasználva Szováta természeti környezeti adottságait, jól megírt pályázatokkal lehet pénzt szerezni. Ugyanakkor szeretnénk, ha az önkormányzattal közösen pályáznánk fôleg infrastrukturális beruházásokra. Különben hiába vannak négycsillagos szállodák... Ahhoz, hogy az idegenforgalmi struktúrát bôvíteni lehessen, infrastruktúrát kell bôvíteni. Ha mi nem készítjük el a pályázatot, elkészíti Tusnád, Kovászna vagy más.

– Mi a helyzet a nyugdíjas kezelési jegyekkel/helyekkel?

– Az idén még a Munkaügyi Minisztérium finanszírozza a nyugdíjasok üdültetését. A kiírás szerint az országosan leosztott 242 ezer helybôl Szováta 7434 helyet kapott 2007-re. Ezt 16 váltásba osztottuk el. Február 20-tól kezdôdôen 18 naponként váltják egymást a vendégek, az utolsó váltás december másodikán zárul. Egy ilyen váltás18 napi teljes ellátást (koszt, szállás), illetve 14 gyógykezelést jelent. A nyugdíjas a nyugdíjszelvény szerinti nyugdíja 70%-át fizeti be, a különbözetet az Országos Nyugdíjpénztár állja.

Faliszônyegek, grafikák, festmények, videoinstalláció és néhány szobor – a munkák nem hagytak betakaratlan kiállítási felületet a Kultúrpalota méretes földszinti galériájának falain. Az eleddig hat alkalommal megrendezett Bolyai János Alkotótáborban született mûvek jó része így is kiállítatlan maradt. Mert nem volt több hely. Marosvásárhely nem is tudja, mekkora érték birtokában van – hallottuk a megnyitón.

A tárlat válogatás, az elmúlt hat év alkotásainak kollekciója. Hetvenöt munka látható a falakon és az azok által határolt térben. Csegzi Sándor alpolgármester, a társszervezô Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság marosvásárhelyi fiókjának elnöke megemlítette: a táborban született munkák jó része most is a Bolyai János Tudomány és Technika Házában lelhetô fel – kiállítófelület hiányában. A házigazda elmondta: a mûvészetek mellett a matematika helyet kapott az alkotófolyamatban, reméli, idén a mûszakiság következik.

A tábor, mint többször írtunk róla: tematikus. Nem téma, hanem a használt technika szintjén. Minden évben más és más képzômûvészeti mûfajban alkotókat hívtak és hívnak meg a marosvásárhelyi várba: festészet, szobrászat, médiamûvészet, textil, grafika és kerámia, aminek eredménye – Gheorghe Muresan mûvészeti vezetô, a Képzômûvészeti Szövetség marosvásárhelyi fiókjának elnöke szerint – az EMT és a Marosvásárhelyi Mûvészeti Alap szervezte változatos, gazdag és meggyôzô tárlat. A szervezôk a legkomplexebb módon próbálják megidézni Bolyai úttörô szellemiségét. Az emberi kreativitás rejtett folyamat. Az inspiráció: a mûszaki kreativitás mûvészeti kreativitással való ötvözése.

Nagy Miklós Kund az alkotói szabadságot találta a tábor fô erényének. A vidám találkozásoknak, a komoly nappali munkának az eredménye megvan, egy részét láthatjuk a falakon. De ez a tolerancia tábora. Nincs tematikus megkötöttség, mindenki azt és olyat alkot, amihez és amilyenhez kedve van. Csupán a Bolyai-gondolat köti össze a résztvevôket, a sokszínû, hagyományosan nívós nyári táborhét és az akkor született munkák a választott út helyességét igazolják.

Csütörtöki kimenô

Én olyan öreg ember vagyok, aki még arra is emlékszik, hogy 1990 körül – utóbb kiveszett a gyakorlatból, nem túlságosan indokolt okok folyományaként – este nyolckor (figyelem: 20 órakor) indultak a társasgépkocsik vagy az azokhoz hasonló buszok (rozzant járgányok), és ha a vám- és határponton fennakadás nem volt, már reggel ott voltak a magyarság és a magyar emberek fôvárosában (ahogyan egy-két ismert p-mobil szervezet szereti az ország-világot egybegömbölyíteni).

Aztán arra már a fiatalabbak is emlékezhetnek, hogy volt nálunkfelé egy vonat, amivel ugyan reggel korán indultál a magyar és román emberek marosi városából, ahol híres vásárok voltak, itt idôt és jegyet vásároltál, ám délben már a Nyugati pályaudvaron voltál, ahonnan még mindent napvilág elérhettél. (Ma már hosszabb a vasúti sínpálya, a kerülô tetemesb, ráadásul nem oda fut be a vonat, ahová korábban. A többi sem stimmel.)

Mindaz, amirôl feljebb regéltem, azokban az években történt, midôn az embereknek még több idejük akadt – hiszen a fejlôdés folyton a gyorsuló idôvel fenyeget és henceg –, tehát rengeteg idôt lehetett megtakarítani a többôl.

Elméleti síkon ugyanis arra is emlékszik a nagyon öreg világvándor, hogy álltunk mi már Borsnál talpig Ártándban, rántásban, ártásban és szántásban, porban, piszokban, mûanyag hullományban, és vártuk, hogy a két Nemzeti Packázati Fôhivatal egymással összehangoltan áteressze az utazóközönséget röpke 24-28 órányi várakozás után. Talán ez indíthatta arra az utazási vállalatokat a marosi vásártelepülésrôl, hogy általában du. négyre tegyék át a kihajózást és csak 12-15 óra után érik el úti céljukat, a távoli Budapestet. A sebesség századában.

Kérdem, most, hogy már minket is behívtak a márkásabb országok nemesb csapatába, nem lehetne némileg módosítani a tömegszállítási vállalkozások szokás- és menetrendjén? Idôbeosztásán? Például úgy, hogy lényegesen lerövidítik a menetidôt, hogy két vagy három gépkocsivezetô váltja egymást, hogy az utazás kényelmét nem szakítják meg a sofôrkímélô szünetek, pihenôk, heverôdélutánok, eszem-iszom túrák. Tisztában vagyunk a munkavédelmi elôírásokkal, amelyek a gépkocsivezetôt védik, de a nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy bár ott is kispénzû személyeket szállítanak, mégis tiszteletben tartják az utasok idôigényét. Jelszavuk: röviden, gyorsan, kényelmesen. És azt gondolom, a romániai gépkocsivezetôk fizikai erônléte/szellemi állaga, koncentrá-lókészsége nem rosszabb, mint európai uniós társaiké.

Az a baj az egész utazás körül, hogy honunk polgára megszokta a kiszolgáltatottságot, nem merészel felszólalni semmibevevése ellen. Mert akkor ki lesz babrálva vele kegyetlenül. A szolgáltató az (kény)úr, nem a fogyasztó, amint az normális lenne.

Persze: akinek nem tetszik, szálljon repülôvel – vetik oda foghegyrôl.

Vagy a szállító repüljön a cél felé.

Esetleg – ha változtatni képtelen – nem a piacról kellene tán kiszállni...?

A szerkesztés még frissebb és pergôbb, az arculat élénkebb és derûsebb lett a Kultúrházban. A Magyar Televízió az egyetlen olyan nagy magyarországi médium, amely naponta szán idôt arra, hogy minôségi módon mutassa be a magyar és az egyetemes kultúra eseményeit.

Az indulás óta eltelt két és fél év alatt a Kultúrház készítôi sok ezer órányi tudósítással, riporttal és interjúval lepték meg az m1 és m2 csatorna nézôit. A hétfôtôl, február 19- étôl megújult kulturális magazin – ahogyan korábban, úgy a jövôben is – hetente 375 percben számol be a magyar és az egyetemes kultúra eseményeirôl. Csakhogy mostantól más módon.

A tartalmi megújulást a még fiatalosabb és dinamikusabb szerkesztési elv jellemzi. A stúdióbeszélgetéseket az eddigieknél több rövidebb riport szakítja meg. Nagyobb szerepet kapnak a mûsorvezetôk is, mert hétrôl hétre mindegyikük egy-egy fontos és érdekes témát külön és átfogóan is nyomon követ. Példák errôl a hétrôl: Erdôs Gábor – aki a magazin fôszerkesztôje is egyben – egy világhírû magyar természetfotóst kísér el afrikai útjáig, Galambos Péter a színházfinanszírozási vitákra figyel, Rózsa Péter rendszeresen beszámol arról, mi marad az utókornak a budapesti zsidónegyedbôl, Winkler Nóra pedig egy fiatal és külföldön is szerencsét próbáló divattervezô csoport érvényesülését állítja fókuszba.

Az arculat is más lett. A fehér alapszínt néhány karakteres, élénk pink, olajzöld, néhol kék és lila egészíti ki. A stúdióban új a világítás, a háttér és a díszlet is.

Ami nem változik, az a mûsorvezetôk ôszintesége és ôszinte érdeklôdése. Winkler Nóra a "kultúrházas" munkáról nemrég például így nyilatkozott: "Rendkívül élvezem, mert a legkevesebb módosítást kell hozzá elvégeznem magamon. Szinte soha nem kaptam olyan belsô visszajelzést, hogy ezt vagy azt, így meg úgy a Kultúrházban nem lehet kérdezni, mondani."

A Kultúrház sikerét jelzi, hogy 2006-ban felnôtt nézôinek száma átlagosan 200 ezer fölött volt az m1 csatornán. A mûsor nézôi között nagyobb arányban vannak a közép- és a felsôfokú végzettségûek, mint általában a társadalomban. Ettôl azonban a magazin még nem elitista, viszont igényesen informál, miközben szórakoztat is.

A szerkesztôk törekvéseit a szakma is nagyra értékeli. Az Élet és Irodalom címû hetilap például azt írta, hogy a Kultúrház "vitathatatlan öröm. Nem túlzás talán, ha azt mondjuk, hogy a kortárs kultúra ilyen fontos szerepet a közszolgálati tévében 1989 óta nem játszott. Ha valakinek van kedve az erôteljes retorikához, akkor itt az alkalom: ha a Kultúrház hosszú távon is bírja, akkor az szelíd forradalmat is jelenthet. A hangsúly nem pusztán a kortárson van, ellenben a kultúra fogalom radikális újraértelmezésén..."

E címen jelent meg Szekszárdon dr. Dezsô István sebészorvos önéletrajzának elsô kötete, pontosabban egy kötetbe foglalva három könyv. Ezekben a Vajdakamarásról induló mezôségi fiú írja le életútját, amelynek meghatározó állomása volt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet.

Dezsô István visszaemlékezései azt bizonyítják, hogy a Kolozsvárról Marosvásárhelyre költöztetett magyar tannyelvû egyetem a történelmi fordulatok miatt bekövetkezett nehézségek és visszásságok ellenére is olyan iskolát jelentett, olyan szakmai tudást és erkölcsi tartást közvetített hallgatóinak, ami a megörökítés kényszeréhez vezetett. Az intézmény történetérôl készült dokumentum jellegû mûvek mellett a személyes emlékeket rögzítô könyvek egész sorából rajzolódik ki a részletek sokasága, amelyek változatossá, színessé teszik az egyetemrôl alkotott képet.

"Valamiféle rendkívüli szívósság, életerô, elhivatottság munkált oktatókban és oktatottakban egyaránt, ez tartotta meg és vitte elôre lépésrôl lépésre azt a közösséget, miközben naponta kellett kivédenie az elsô pillanatoktól beinduló és a bizantin ravaszság milliónyi álarcában jelentkezô támadásokat" – írja Kövesdy Pál a kötet elôszavában.

A kiváló emlékezôtehetséggel megáldott szerzô pedig tudatosan törekszik arra, hogy mindazt, aminek ismerete fontos lehet múltunk, történelmünk megértése szempontjából, felelevenítse, megörökítse könyvében. A középiskolásként megélt történésekkel indul a visszaemlékezés, amelyben a felvételi alatt átélt gyötrelmekkel vezet be a szerzô az 1951-52-es tanévtôl induló események sorába. Részletesen ír az orvosi egyetemen tanult tantárgyakról, beszámol egyetemi professzorai, oktatói életérôl és munkásságáról, néhol talán túlságosan is hosszan, máskor pedig sajátos megvilágításban, úgy, ahogy akkor diákként rögzítette. Beavat a változások világába, olvashatunk az UTM, azaz a Munkásifjak Szövetségének szerepérôl, amelynek munkáját tanulmányi felelôsként belülrôl is megismerte. A tanulás mellett az egyetemi fiatalság szórakozásról is olvashatunk, az önkéntes téglagyártásról, amelyekbôl sohasem épült fel a megálmodott bentlakás, a katonai kiképzésrôl, nagyváradi katonáskodásáról. Közben kirajzolódik a város élete, s olvashatunk a Székely Színházról, a földgázzal mûködô autóbuszokról, a kitelepítések miatt egyre nehezebbé váló lakáskörülményekrôl...

"Az egyetemen és Marosvásárhelyen, mindenütt mindenki csak magyarul beszélt, természetesen a közhivatalokban is, de minden nyomtatvány és irat is csak magyarul készült" – e sorokat olvasva elgondolkozhatunk azon, hogy mindössze hatvan-hetven év alatt mennyi minden megváltozott a városban, amelynek Dezsô István 1951- tôl 57-ig volt a lakója. Közben szó esik az országos politikai történésekrôl, amelyekbôl a helyi eseményeket levezeti.

A második könyv a korabeli Nagyvárad életébe vezet be, ahol a szerzô alorvosi éveit töltötte a volt zsidó kórház épületében mûködô szülészeti és nôgyógyószati klinikán, majd az 1-es számú kórház belgyógyászatán. A gyakorló orvosként Hollódon és Szilágysomlyón töltött idôszak után pedig ugyanabba a városba került vissza. A vidéki éveket, amelyek a kommunista Románia jellegzetes világát, a változó erdélyi valóságot tükrözik, a kötet harmadik könyve rögzíti.

Néhol kicsit talán terjengôs, de az egyéni élmények megelevenítésekor érdekes, színes olvasmány a kötet azok számára, akiket érdekel az egyetem története, de ugyanakkor egy sebészorvos életútja is, aki kénytelen volt kijárni az élet iskoláját. S ha az olvasót érdekelné a folytatás, el kell mondanunk, hogy a történet nem zárul le a kötet végén. Az elôszóból kiderül, hogy a Magyarországra áttelepedett sebészorvos megírta további emlékeit is. Mert ott sem találta meg azt, amire a kisebbségi sorsból kiszabadulva vágyott. Ahogy az áttelepülôk többsége, "…rá kellett döbbennünk arra, hogy az emberi tartásunkat biztosító rettenetes küzdelmek árán és sok-sok munkával kivívott szakmai és társadalmi pozíciónk feladása, elvesztése egy bizonyos kor után már nem pótolható. Tudatalatti énünk megpróbál kompenzálni, a tudatos én pedig, ha képes rá, megkísérli mindezt kiírni magából. Ez késztethette Dezsô Istvánt is az írásra..." – olvasható Kövesdy Pál elôszavában.

Vajdaszentivány a szászrégeni vízüzemtôl kapja a vizet, ahonnan az 1962-ben épített, 10 kilométer hosszú vezetéken jut el a községközpontba. A régi fôvezeték nagy átmérôje, valamint a kicsi fogyasztás az oka annak, hogy a vezetékekben áll a víz, ami a minôségre is kedvezôtlen hatással van.

A problémáról Mezô-Palkó István alpolgármesterrel beszélgettünk. Elmondta, hogy évtizedekkel ezelôtt Vajdaszentiványon 12 kút mûködött, amelyekbôl szivattyúházon keresztül juttatták el a vizet nemcsak a községbe, de Szászrégenbe is. Viszont a magas nitrit- és nitráttartalom miatt a kutak vizét egészségtelennek minôsítették, így kénytelenek voltak késôbb a városi vízüzemre kapcsolódni, amely görgényi ivóvizet szolgáltat.

Amikor meghibásodás akad a fôvezetéken, a víz elszínezôdik, de ha nem áll fenn ez a probléma, akkor a minôsége megfelel az elôírásoknak. – Ezt bizonyítják a laborvizsgálatok is – állítja az alpolgármester.

A megoldást a vízhálózat teljes rehabilitálása jelentené, az elmúlt idôszakban már több mint 2000 méteren kicserélték a vezetékeket. A kormány által kiírt pályázaton 121 ezer lejt kaptak, a kivitelezési terv elkészült, és elôreláthatólag már a tavasszal hozzákezdhetnek a fennmaradt közel 7000 méteren is a cseréhez. A községhez tartozó Toldalagon is lehetôség lesz a vízbevezetésre. A víztárolót Balával közösen építik meg a szomszédos területen, míg a kanalizálást Marossárpatakkal együtt szeretnék kivitelezni, a szennyvízcsatorna tervére a szükséges összeg a rendelkezésükre áll – tájékoztatott az alpolgármester.

A víz minôsége mellett az árát is kifogásolják a helybéliek, sokan vízpumpát szereltettek és a saját kútjukból szivattyúzzák a vizet. A polgármesteri hivatal csupán a vízóra leolvasásáért 2,5 lejt számol fel. "A szászrégeni vízszolgáltatóval szemben 60 ezer lej adósságot halmoztunk fel az évek folyamán, és még mindig el vagyunk maradva 30 ezer lejjel. Az adósság csökkentése érdekében kellett bevezessük az óraleolvasási díjat, többek között. Ugyanakkor a téli idôszakban, amikor jóval fagypont alá süllyed a hômérséklet, nem tudjuk leolvasni az órákat, mert ha kibontjuk a tárolót, megfagynak. Ezért a számla nem mindig a tényleges fogyasztás értékét mutatja. Persze, ez az óra leolvasásakor kiegyenlítôdik" – fejtette ki az alpolgármester.

A 247/2005-ös földtörvény alapján községszinten 207 kérést iktattak a polgármesteri hivatalban a mezôgazdasági földterületek visszaszolgáltatására, és 139 hektár területet mértek ki a jogos tulajdonosoknak. Vajdaszentiványon 128 kérést iktattak és bíráltak el kedvezôen, ez 117 hektár földterület visszaszolgáltatását jelentette, a birtoklevelek közül azonban mindössze négyet sikerült elkészíteni. Toldalagon 79 kérést jegyeztek be és oldottak meg, 28 hektár földet osztottak le újra.

Erdôterületre 6 kérés érkezett, négyet hagytak jóvá. Összesen 160,63 hektár erdôt mérnek ki, ebbôl 157 hektár a Zichy nemesi család leszármazottjainak a tulajdonát képezi, 3,63 hektár pedig három vajdaszentiványi lakosé.

Eldôlt a községi legelôk sorsa

– A református egyház 10 hektár földterületet igényelt és kapott vissza, a fennmaradó 22,3 hektárt is visszakértük, ám azt a legsilányabb helyen, a juhlegelôn mérték ki – közölte lapunkkal Dénes Csaba református lelkész. "Bizottság alakult, kértük az önkormányzatot, változtassa meg a döntését, mivel 300 juhtartóval kell tartsa az egyház a kapcsolatot, ami nem igazán gazdaságos megoldás.

Ehelyett a tehénlegelôt kértük, hisz a szarvasmarhatartó gazdáknak egyesületük van, a kapcsolattartás a két fél között egyszerûbben zajlana. A helyi tanácsban viszont nem volt meg a kétharmados többség az új döntés meghozatalához, így kénytelenek voltunk elfogadni a juhlegelôt. A juhtartó gazdáknak évi 30 eurót kell fizetniük bérleti díj fejében a református egyháznak" – fejtette ki a lelkész.

Megtudtuk, a helyi tanács legutóbbi ülésén arról döntöttek, hogy a 95 hektár vajdaszentiványi községi szarvasmarha-legelôt, amely a toldalagival együtt közel 120 hektárt jelent, a Szarvasmarhatartó Gazdák Egyesületének adják használatba.

Az egyesület könnyebben tud majd pályázni a legelôk rehabilitálására. A helyi tanácsnak a legelôdíjakból nem futotta azoknak a területeknek a tisztítására.

A döntés alapján az egyesület 10 évig használhatja majd a területet, az elsô két évben díjmentesen, majd a harmadik évtôl évi 10 lejt kell fizetnie hektáronként, azaz közel 1200 lejt tizenkét hónapi használatért – tájékoztatott Mezô-Palkó István.

A Szarvasmarhatartó Gazdák Egyesületének elnöke, Molnár Sándor elmondta, hogy a helyi önkormányzattal való szerzôdéskötést követôen megpróbálnak uniós pénzeket megpályázni, ami lehetôséget teremt a legelôk karbantartására, mûtrágyázására. Az egyesület több mint tizenkét éve jött létre, a községközpontban közel 200 tagja van, Toldalagról pedig 50 gazda tartozik hozzá. A község lakosságának közel nyolcvan százaléka állattenyésztésbôl, állattartásból és földmûvelésbôl él.

A református egyház visszakapta az egykori református iskola épületét, amelyben most a vajdaszentiványi óvoda mûködik. Jelenleg a helyi önkormányzat 250 lej bérleti díjat fizet az egyháznak, a mostani ingatlanban még 2-3 évig maradhatnak, addig el kell készüljön az óvoda új épülete. Tervek szerint az új épület a nagy iskola udvarán kapna helyet, egy sportcsarnokkal együtt. Az idei költségvetésbôl 10 ezer lejt különítettek el ezeknek az épületeknek az elôtervére.

A kultúrotthon jelenlegi székhelye a kastély épületében van, amelyet a Zichy nemesi család leszármazottjai visszaigényeltek és vissza is kaptak, így új kultúrotthont kell építeni, szintén 2-3 éven belül. A tervek szerint 1,5 millió lejbôl lehetne kivitelezni az épületet, amely az úgynevezett orosz temetô hátsó felében lévô földterületen kapna helyet. A költségvetésbôl 40 ezer lejt különítettek el a kivitelezési tervre és 11 ezer lejt az építésre – a fennmaradó különbözetet pályázat útján szereznék meg – közölte az alpolgármester.

Ugyancsak a kastély épületében található a Zichy-Horváth Egyesület székhelye, mely tíz éve mûködik aktívan Vajdaszentiványon. Nonprofit szervezet lévén, pályázatokból és a megszervezett táborok bevételébôl tartja fenn magát. Az egyesülethez tartozik a falumúzeum is, amelyet folyamatosan gazdagítanak helyi jellegû népi tárgyak megvásárlásával – közölte Bálint Etelka, az egyesület elnöke.

Hosszú távú tervek vannak, ám még mindig nem tudni bizonyosan, ki kell költözzenek-e a kastélyból vagy sem. Kedvezôtlen döntés esetén új székhelyet kell találniuk a szervezetnek, a falumúzeumnak és az egyesület könyvtárának. Bálint Etelka szerint, ha el kell hagyniuk a kastély épületét, a meglévô tôkéjükbôl valószínûleg ingatlant fognak vásárolni.

Az egyesület, amellett, hogy kulturális programokat szervez, felvállalta a hagyományôrzô, néptánccsoportok támogatását, könyvtárt is mûködtet a kastélyban. Adományokból sikerült közel 2000 olyan kötetet összegyûjteni, amely kiegészíti az iskola épületébe költözött községi könyvtár gyûjteményét.

Idén újra megtartják a Szent Iván-napokat, amelyet nem falunapokként, hanem a helyhez kötôdô hagyományok felelevenítéseként képzeltek el, a késôbbiekben bor- és kolbászfesztivált szerveznének.

Bevezetnék az irodalmi esteket és a filmklubot is beindítanák – az ezzel kapcsolatos konkrétumok azonban egyelôre még nem ismertek.

A református templomhoz vezetô közút alsó felében tanácsi határozat alapján tavaly ôsszel vascölöpöket helyeztek el. Erre azért volt szükség, mivel a megnôtt gépkocsiforgalom miatt a templom dombja másfél métert süllyedt az utóbbi idôben és a templom épületén repedések keletkeztek.

Az útlezárást néhány helybéli lakos mellett a megyei illetékesek is helytelennek találták, közútról lévén szó. A templom belsejében keletkezett repedések viszont meggyôzték ôket arról, hogy amíg az útszakaszt ki nem javítják, a nagyobb bajok megelôzésére ez az egyedüli megoldás. A döntés értelmében a helyi önkormányzat kell intézkedjen azért, hogy az útnak a templom felôli oldalát támfalakkal erôsítsék meg. Többek között az esôzések alkalmával lezúduló vizet is az árkokba kell levezessék. Miután minderre sor kerül, eltávolítják majd a vascölöpöket, illetve megnyitják az utat a forgalom elôtt – közölte Dénes Csaba lelkész.

Az I-IV. osztályosok hétköznap, az V-VIII. osztályosok hétvégenként tanulják a vajdaszentiványi táncot Madarasan Judit kultúrigazgató irányításával, a helyi kultúrotthonban. A hagyományôrzô csoport nemcsak iskolásokból áll, fiatalok és idôsek is vannak soraiban.

A néptáncot jövôtôl választható tantárgyként szeretnék bevezetni az iskolában – újságolta Nagy Erika iskolaigazgató. Megjegyezte, hogy ennek érdekében elôzetesen eredményt kell felmutatni. Különlegességként említette, hogy a vajdaszentiványi táncot már soproni iskolában is tanítják választható tantárgyként.

Vajdaszentivány lakossága évek óta a vezetékes víz minôségét kifogásolja. Elégedett-e a vízminôséggel és a szolgáltatással? – tettük fel a kérdést a helyieknek.

Bálint Csaba, 39 éves, vállalkozó: – A vezetékes vizet az állatok itatására használjuk. Fôzésre egyre ritkábban, inkább a kút vizét használjuk. Fürdésre még alkalomadtán megfelel, de ha valamiért kis idôre elveszik a vizet, majd újra megadják, olyan büdös és rozsdás, mint a trágyalé. Ez esôzésekkor, hóolvadáskor is fennáll, mivel a vezetékekben lerakódások vannak. Az árral sem vagyunk megelégedve. 65-70 lejt fizetünk havonta, szinte többe kerül a víz, mint a villanyáram. Problémát jelent a szennyvízcsatorna hiánya, ebbôl a szomszédok között is adódnak gondok. Az új lakótelepen, ahova az új házamat építettem, kicsik a földterületek, és a szennyvíz beszivárog a kutakba.

Dénes Piroska, 45 éves, eladó: – Kimondottan rossz a víz minôsége. Mosásra, fürdésre alkalmas csak a vezetékes, inni a kútvizet használjuk. Részben kicserélték a vezetékeket, ott nincsenek gondok, de nálunk vannak! Még a fazék is megbarnul sokszor, amiben megmelegítem a vizet, a kazánból pedig gyakran rozsdalé folyik. Ha veszteség van valahol a vezetéken, szivárgás stb., rögtön mi fizetjük meg. Sokallom az árát, még a vízóra leolvasása is 2,5 lejbe kerül. Miért kell a rossz vízért annyit fizessünk?

Monda Mária, 39 éves, háziasszony: – Ôszintén megmondom, mi nem isszuk a vezetékes vizet, fôzésre, mosásra lehet használni, de egyébre nemigen. Nálunk még az állatok sem isszák meg, a lovak igen kényesek a "tisztaságra".

Papp János, 47 éves, gazdálkodó: – Mosásra lehet használni, állatok itatására, de mi nem szeretjük és nem is isszuk. Amíg a szentiványi vizet kaptuk, jó volt, de mire a görgényi víz Szászrégenen keresztül ideér, rossz ízû, egyszerûen nem lehet meginni. Mikor évtizedekkel ezelôtt beeresztették a vezetékekbe, akkor ittam belôle elôször és utoljára. Innen tíz évig ment Régenbe a sörgyárba, aztán amikor Görgénybôl levezették a vizet, a szentiványi már nem volt jó nekik. Sajnálom, hogy felszámoltam a saját vízpumpámat, de lehet, hogy mégiscsak az lesz a megoldás.

Szabó Mónika, 27 éves, titkárnô: – Évekkel ezelôtt lezártuk a vezetékes vizet, mert még a színe sem volt megfelelô. Amikor fürödtünk, barna vízben fürödtünk. Inkább a kút és a saját szivattyú mellett döntöttünk. Mondjuk, mosásra inkább lehetne használni, mert lágyabb, mint a kútvíz, de inni képtelenség belôle. Most, hogy van saját pumpánk, csak a villanyt fizetjük meg, amivel üzemel – árban nem látok nagy különbséget. Sajnos azonban, amikor szünetel az áramszolgáltatás, akkor a vizet a kútból kell merjük.

Asztalitenisz

Február 10-11-én a Hunyad megyei Petrillán rendezték meg a B-osztályos felnôtt asztalitenisz- bajnokság 2. csoportjának elsô fordulóját, három csapat részvételével. A marosvásárhelyi ISK együttese 9-5-re nyert az Inter Petrilla házigazda csapata ellen, s minimális különbséggel 8-9-re maradt alul a csoport elsô éllovasa, az Universitatea II Craiovával szemben.

Lupascu Romeo és Ungvári Imola edzôk csapatának legjobban teljesítô játékosa Oliviu Vasilca volt, ô egyetlen mérkôzést sem veszített. Marosvásárhely számára Romeo Lupascu (6 gyôzelem) és Sipos Nándor (5 gyôzelem) hozták a további pontokat.

A B-osztályos bajnokság második fordulóját március elején Craiován rendezik, míg az utolsó fordulóra májusban kerül sor Marosvásárhelyen, az Iskolás Sportklub addig remélhetôen átadott, felújított sporttermében.

A tokiói rendôrség korábbi ökölvívókat szeretne felvenni a soraiba, ezért külön képzést indított a bokszolók és más küzdôsportok képviselôi részére.

A tervek szerint a sportolók az utcán teljesítenének szolgálatot, havonta legfeljebb 2000 dollárért.

A hatóság azt reméli a kezdeményezéstôl, hogy a "bokszoló rendôrök" hatékonyabban veszik fel a harcot a veszélyes bûnözôkkel, ugyanakkor sportolói múltjuknak köszönhetôen fegyelmezettebbek lesznek az "átlag" rendôröknél és nehezebben lehet majd ôket provokálni.

Peking 2008

A kínaiak és a külföldiek azonos jegyárért szurkolhatnak a jövô évi pekingi olimpián. A belépôk csaknem kétharmada kevesebb mint 100 jüanba (kb. 30 lej) kerül majd. Liu Csing-min fôpolgármester-helyettes azt mondta, szerintük ütközne az olimpia szellemiségével, ha a külföldi vendégek drágábban juthatnának hozzá a jegyhez, mint a hazai nézôk. A belépôk java része azért olcsó, mert a kínaiak átlagjövedelme is alacsony.

Kosárlabda

Megszerezte elsô gyôzelmét a marosvásárhelyi BC Mures nôi B-osztályos kosárlabdacsapata. A Szabó Tibor vezette együttes a hét végén szervezett tornán az Academica Craiova csapatát gyôzte le 52:47 arányban. A csapat a többi mérkôzésen is viszonylag szoros eredményeket ért el, a bukaresti 5- ös sz. ISK-tól 65:42-re, a Rm. Vâlcea-i Nitulescutól 89:62-re, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumtól 82:54-re kapott ki. Mint Szabó Tibor elmondta, öt alapember hiányzott a csapatból, Nagy Melindát térdmûtétnek vetették alá, Ballai Szidónia tüdôgyulladás miatt nem utazhatott a csapattal, Oltean Márta ugyancsak sérült, míg Xantus Tímea és Mihály Tímea iskolai vizsgák miatt maradtak itthon. Olyan körülmények között pedig, hogy csupán nyolc lány alkotta a keretet, az eredmények elfogadhatónak mondhatók, s amióta a csapat a sportcsarnokban készülhet, köszönhetôen Ballai Sándor támogatásának, sokat javult a teljesítmény.

Az idei bajnokság utolsó elôtti tornáját március 16-18-án rendezik Bukarestben, míg az utolsó torna helyszíne a marosvásárhelyi sportcsarnok lesz, egy egyelôre pontosabban meg nem határozott májusi idôpontban.

Kedden este Európa négy stadionjában az idén elôször csendült fel a Händel szerzeményébôl adaptált labdarúgó Bajnokok Ligája-himnusz, az elsô négy nyolcaddöntô kapcsán. Mind a négy mérkôzésen szoros eredmények születtek, ám a Manchester United lille-i gyôzelme már elôrevetíti a "vörös ördögök" továbbjutását. Fontos lépést tett a továbbjutás felé a Milan is, noha az olasz környezetben még egyáltalán nem biztos, hogy sikerülni fog nekik a továbbjutás kiharcolása, míg a másik két párharcban a visszavágók során még bármi megtörténhet.

A Bajnokok Ligájához kapcsolódik, hogy az UEFA immár hivatalosan is értesítette a román labdarúgó-szövetséget, hogy a 2007-2008-as idényben négy csapatot indíthat, kettôt a BL-ben, kettôt pedig az UEFA-kupában. A Románia-kupa gyôztese az UEFA-kupa tulajdonképpeni elsô körében indulhat, míg a bajnokság 3. helyezettje a 2. selejtezô körben kapcsolódik be. Ami pedig a BL-t illeti, a bajnokságban 2. helyen végzett csapatot a 2. selejtezô körbe írják be, míg a bajnokra a 3. (utolsó) selejtezô kör vár. Van arra is esély, hogy a bajnok egyenesen a csoportkörbe jusson, amennyiben az idei BL-gyôztes saját nemzeti bajnokságában ugyancsak kivívja a BL- részvétel jogát.

Eredmények:

Glasgow Rangers – AC Milan 0-0

OSC Lille – Manchester Utd. 0-1

PSV Eindhoven – Arsenal 1-0

Real Madrid – Bayern München 3-2

Ötvenszázalékos bevételi ugrást várnak a szakértôk

Tavaly egymilliárd eurós árbevétele volt Romániában a márkanév-használati szerzôdéses, ismertebb nevén franchise-rendszerben mûködô vállalkozásoknak. Az elemzések szerint idén az ötvenszázalékos növekedést is elérheti az árbevétel ebben az üzletágban, mely, annak ellenére, hogy még relatív gyerekcipôben jár Romániában, már sikermodelleket is ki tudott termelni – az országban ilyen formában jelen lévô mintegy háromszáz külföldi márkanév mellett már több romániai cégnek, köztük magyar érdekeltségûnek is vannak hasonló alapon mûködô alvállalkozói a környezô országokban. A múlt héten Bukarestben harmadjára megtartott RoFrancize vásár kapcsán is olyan elemzések jelentek meg a gazdasági médiában, melyek az üzletág erôteljes fejlôdését jósolják az országban.

Jobb márkát bérelni, mint elôállítani?

A franchise fogalma valójában azt fedi, amikor egy üzleti értékkel bíró márkanév használati jogát a rendszergazdának is nevezett franchise- átadó szerzôdés alapján átengedi az átvevônek. A franchise-szerzôdések sokrétûek lehetnek, általánosan elfogadott modell nem ismeretes, de a márkanév használati díja mellett az átvevôk sok esetben a nyereségbôl is részt fizetnek a rendszergazdának, illetve a márkanév reklámozási költségeihez is hozzájárulnak, és szigorúan követniük kell a márka arculatára vonatkozó szabályokat. A márkanév használati joga mellett a franchise átadója az üzletvitelhez szükséges szakismereteket is átadja, azaz kiképzi az átvevôt, és menet közben gyakran rendszeres szaktanácsadást is magára vállal.

Franchise-szerzôdések az üzleti világ gyakorlatilag minden szakterületén léteznek. A nálunk ilyen alapon mûködô legismertebb márkanevek a gyorsétkeztetés területén mûködnek. Magyar rendszergazdától származik például a Fornetti, és ennél jóval ismertebb márkanév a területrôl a McDonald's. De nemcsak gyorséttermek mûködnek ilyen rendszerben, benzinkúttól az autószervizen át akár ingatlanügynökséget is lehet mûködtetni franchise-szerzôdés alapján. A legismertebb romániai márkanevek, amelyek ebben a rendszerben már a környezô országokban is terjeszkednek, az elektromos háztartási cikkeket és számítástechnikát forgalmazó Domo illetve Flanco.

A franchise elônye, hogy egy induló vállalkozó eleve ismert márkanévvel léphet be egy adott piacra, és nem kell szellemi és anyagi tôkét fordítania egy saját márkanév létrehozására. A rendszergazda a márkanévvel együtt az üzletvitelhez szükséges szakismereteket is az átvevô rendelkezésére bocsátja, tehát egy pályakezdô üzletember így elkerülhet számos buktatót, melyeknek kitapasztalása értékes idôbe és pénzbe kerül, komolyabb hibák esetén akár csôdbe is viheti a vállalkozót. A leginkább változó tényezô ebben a kérdésben az indulótôke összege, ami egy utcai gyorsétkeztetô nyitásához szükséges néhány ezer eurótól százezer eurós nagyságrendig terjed – ennyi pénzért már egy felkapott autószerviz- hálózat márkanévhasználatát lehet bérbe venni. Tehát, egy franchise-szerzôdéssel az üzleti életbe belépô vállalkozó akár egy nem túl kockázatos mértékû tandíj árán is kitapasztalhatja, hogy valóban alkalmas-e az üzleti világban való helytállásra – mert egy jól bejáratott márkanév mögött igaz, hogy van már üzleti siker, de a legjobb márkanév használati joga és az ezzel kapott know-how sem fog sikeres üzletemberré tenni valakit, aki nem rendelkezik a kellô felkészültséggel és a megfelelô tulajdonságokkal.

Rákapunk az ízére?

Egyes elemzôket a romániai franchise-piac a másfél évtizeddel ezelôtti nyugat-európai megfelelôjére emlékezteti. Az adatok szerint az üzletág hasonlóan terjed Romániában, mint ezelôtt 15 évvel Németországban volt tapasztalható. 2006 eleji adatok szerint 220 márkanevet használtak ilyen rendszerben, és 800 volt az átvevô vállalkozások száma. Az idei év elejére a szakértôk szerint a márkák száma háromszázra, a márkanevet bérlô vállalkozásoké már kilencszázra bôvült, a múlt heti bukaresti szakvásár kapcsán napvilágot látott elemzések szerint az átvevô vállalkozások száma az év során 30 százalékkal bôvül, a franchise- rendszerben dolgozó cégek tavalyi egymilliárd eurós árbevétele a szakértôk szerint idén másfél milliárd euróra emelkedik. Románia az utóbbi években vált vonzó célterületté ebben az üzletágban, és a rendszergazdákat elsôsorban a fôvárosban adódó lehetôségek vonzották, a franchise- rendszerben mûködô cégek kétharmada Bukarestben mûködik. Az utóbbi három évben már szakvásárt is rendeztek, ahol egyre több rendszergazda keres üzlettársat. Az adatok szerint ebben az üzletágban vállalkozni kevés kockázattal jár, az országban e rendszerben indított vállalkozások sikeraránya 89 százalékos, míg a saját márkanévvel beindított cégek sikeraránya 25 százalék. A romániai mutatók egyelôre számottevôen jobbnak mutatkoznak, mint például egyes régebbi amerikai statisztikák, egy hosszabb idôre kiterjedô újvilági felmérés szerint ott például a franchise-rendszerben indított vállalkozások 25 százaléka volt sikeres.

Benedek István

Dr. Nagy Ágnest, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagját nemrégiben az Ipari és Kereskedelmi Érdemrend kitüntetésben részesítette Traian Basescu államelnök. A marosvásárhelyi pénzügyi szakértôt arról kérdeztük, hogy mit takar ez a kitüntetés.

– Az államelnök a nemzeti bank igazgatótanácsának tagjait – köztük engem is – olyan szakmai érdemrenddel tüntetett ki, amit 1912-ben hoztak létre és több évtizedes szünet után 2000- ben az érdemrendekrôl szóló törvénnyel újra életbe léptették a többi, a román királyság idejébôl való érdemrendekkel együtt. Az államelnök által átadott kitüntetést a lej denominálásában kifejtett tevékenységünkért, továbbá a pénzügyi stabilitás terén elért eredményekért kaptuk. Azért a makrogazdasági egyensúlyállapotért, amelyhez egyrészt a jegybank a maga monetáris politikájával járult hozzá, másrészt pedig azért, hogy ezen monetáris politika eredményeképpen az ország az elmúlt hét évben folyamatos gazdasági növekedést produkált csökkenô inflációs szintek mellett.

Ezt a szakmai érdemrendet elsô alkalommal mi, a központi bank igazgatótanácsának tagjai kaptuk meg, ami nemcsak megtisztel, hanem ugyanakkor arra kötelez bennünket a jövôre nézve, hogy a Román Nemzeti Bank monetáris politikáját hatékonyabbá tegyünk. Az inflációs szint az uniós szinteknek és a maastrichti kritériumoknak megfelelôen alakuljon, egészen addig, amíg Románia is áttér az euróra.

– E téren milyen konkrét céljaik vannak ?

– Feladatunk, hogy 2010- 2012-ig az elért makrogazdasági stabilitást megerôsítsük, ez a legfontosabb feladatunk 2007-tôl kezdôdôen.

– Február 9-én volt a monetáris tanács gyûlése. Ott milyen feladatokat fogalmaztak meg?

– A monetáris tanács gyûlésének az idôpontját még tavaly februárban határoztuk meg, és ez a honlapunkon elérhetô volt minden érdeklôdô számára. Ezen az ülésen döntöttünk úgy, hogy megértek azok a makrogazdasági állapotok, és az elkövetkezô periódusra a különbözô modellekbôl kiszámítható inflációs szintek azt a bizonyosságot mutatják (nekünk), hogy tartható lesz az inflációs cél – amely 2007-re 4 százalék (plusz-mínusz 1%). Mivel az inflációs szint az elkövetkezôkben mind kisebb lesz, akkor véleményünk szerint az a reálkamat-szint, amely a nominális – tehát 8% – és az infláció különbségébôl számítható ki, az elkövetkezô idôkben az Európai Unióban mûködô központi bankok rendszerének a szintjéhez kell igazodjon. Vegyük például a szomszédos Magyarországot – habár most ez nem a legjobb példa –, ahol az érvényes jegybanki alapkamatszint 8%, tehát ugyanannyi, mint nálunk, miközben az infláció 6,5% körül volt december végén. Tehát a reálkamat 1,5%, míg nálunk ez az érték 4% körüli. Ebbôl a szempontból is követnünk kell az európai központi bankok rendszerének a trendjét. Ezért döntöttünk úgy, hogy most volt a legmegfelelôbb pillanat arra, hogy egy jelentôsebb szintû – 75 bázispontú – kamatcsökkentést eszközöljünk. Mert igaz ugyan, hogy a 2007-es 4%-os inflációs szint teljesítéséhez adottak a perspektívák, de soha nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat a belsô és külsô gazdasági vagy egyéb történéseket, amelyek ezen inflációs szintünket bármikor negatív irányban befolyásolhatják. Itt gondolok a kormány jövedelempolitikájára, vagy akár a fiskális politika hatására – például a tervezettnél magasabb lesz az államháztartási deficit, a kereskedelmi mérleg deficitje, az adminisztrált áraknak a beígért szinteken felüli növekedése stb. Ha külsô tényezôkrôl beszélünk, akkor említhetjük a nemzetközi piacokon jegyzett gáz- és kôolajár jelentôs változását és egyéb külpolitikai tényezôk romlását.

– A belföldi nyomás már érzékelhetô, elég, ha a nemrég életbe lépett új országos kollektív munkaszerzôdés bércélkitûzé ;seire vagy a szakszervezetek bérköveteléseire gondolunk. A nemzeti bank milyen állásponton van e téren?

– A legfontosabb, hogy ezek a jövedelemnövekedési ütemek ne haladják túl a termelékenységnövekedés plusz a lej reál felértékelôdésének ütemét. Mert abban az esetben, ha a jövedelmek nagyobb ütemben növekednek, mint a termelékenység, ez olyan disztorziókat okozhat a gazdaságban, ami az infláció növekedésével pontosan azokat fogja a leghátrányosabban érinteni, akiknek a jövedelmei ezekben a munkaszerzôdésekben vannak meghatározva.

Karácsonyi Zsigmond

A Tudásalapú Gazdaság a Távközlési és Informatikai Minisztérium egyik legnagyobb szabású programja, amelyet a Világbank támogat. Hangsúlyosan kommunikációs hátránnyal küszködô települések pályázat útján nyerhetnek támogatást informatikai és távközlési infrastruktúrájuk fejlesztésére. A programban olyan községek és városok vehetnek részt, amelyeknek lakossága nem haladja meg a 30.000-t.

– Számokban mérve a Tudásalapú Gazdaság programnak köszönhetôen 472 általános iskolát, 260 polgármesteri hivatalt, 260 közkönyvtárat informatizálunk, a szolgáltatásokhoz 1.740.000 lakos férhet hozzá, ami a vidéken élôk 17,7% -át jelenti. Ez sem elhanyagolható, mégis sokkal fontosabb az emberi hozadéka ennek a programnak, hiszen itt az esélyegyenlôség megteremtésérôl, a digitális szakadék leküzdésérôl van szó. Bekapcsolódik a vidék is az információs társadalomba, és ezáltal megnô a versenyképessége ezeknek a közösségeknek, csak így lehetnek az uniós csatlakozás nyertesei – hangsúlyozza a program fontosságát Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter, hozzátéve, hogy az infrastruktúra mellett széles körû oktatási tevékenységeket is finanszíroz a projekt, és elektronikus szolgáltatásokat biztosít a közigazgatási intézményeknek, vállalkozásoknak.

– A sikeresen pályázó településeken közösségi információs központot hoznak létre, ahol a lakosok megismerkedhetnek és hozzáférhetnek a modern távközlési és az információs technológia által nyújtott lehetôségekhez. Ezenkívül számítógép-hálózattal kötik össze a polgármesteri hivatalt, az iskolát és a közkönyvtárat – tudtuk meg Somodi Zoltántól, a Tudásalapú Gazdaság program ügyvezetô igazgatójától. A pályázat elbírálásában a statisztikai mutatók mellett értékeltük a helyi fejlesztési és az iskolai fejlesztési tervet, mindkettô esetében azt akartuk látni, hogy a pályázók hosszú távon hogyan tudják használni ezeket az eszközöket. Minél nagyobb volt az elzártsági szint, annál nagyobb eséllyel pályáztak a települések, de önmagában ez nem volt elég, életképes terveket vártunk – mondotta az igazgató.

Korondon már kinyílt a világ

A Tudásalapú Gazdaság projektet kísérleti jelleggel 9 településen még 2005-ben elindították, a teszttelepülések között volt a Hargita megyei Korond is. Vágási Albert projektfelelôs szerint a lakosság hamar felismerte a program elônyeit, és használni is kezdte az új infrastruktúrát. – A naponta 9 órát nyitva tartó közösségi információs központ látogatóinak nagy többsége a fiatal korosztályhoz tartozik – számolt be Vágási Albert –, de használják a vállalkozók is és nagy örömünkre szolgált, hogy az idôsebbek is felkeresik, hogy a távolban levô rokonaikkal felvegyék a kapcsolatot a világháló segítségével. Bertalan Csaba elmondta: – A központ lényege, hogy ez nem internetkávézóként mûködik, hanem segítséget adunk a hozzánk fordulókhoz, megmutatjuk, hogyan kell használni a számítógépet, az internetet. Jó látni, hogy közel másfél év után a korondiak egyre magabiztosabban használják a világhálót. A lakosság részérôl van érdeklôdés, a hatóságok részérôl pedig támogatás – összegezte a sikeres programot Vágási Albert.

Erdôszentgyörgyön már mûködik e-magyar pont – mondja Tar András polgármester –, így nagyon jól tudjuk, mennyire fontosak az ilyen programok. Meg lehet velük fogni a fiatalokat, reméljük, a vállalkozókat is, és a nagybefektetôknek vonzóbb lesz a térség, ha rajta vagyunk a világhálón.

Rákapcsolódunk a világhálóra

Erdélyi származású miniszterként megelégedéssel tölt el, hogy az erdélyi települések vezetôi felismerték a Tudásalapú Gazdaság program elônyeit. Tulajdonképpen úgy is mondhatjuk, hogy az e-magyar pontok telepítése elsô lépés volt a vidék informatizálásában, ez a folyamat megy tovább a Tudásalapú Gazdaság programban, és az erdélyi megyék nyertes pályázatainak száma mutatja, hogy ez a régió jó úton indult el a fejlôdés felé – értékeli Nagy Zsolt miniszter. – Eredetileg úgy terveztük, hogy 200 települést tudunk a programba bevonni, mostanra kiderült, hogy többen is részt vehetnek. Végeredményként összesen 260 helység kapcsolódik a világhálóra, fejlesztheti infrastruktúráját és ezáltal növelni tudja versenyképességét – tette hozzá a tárcavezetô.

A 9 település mellett 2007-ben 251 vidéki község és kisváros kapcsolódik be a Tudásalapú Gazdaság programba, ebbôl 118 erdélyi. A világbanki finanszírozású projekt értéke eléri a 70 millió dollárt.

(turoczki)

A Hivatalos Közlöny 2006. augusztus 14-i 692. számában jelent meg a 36-os számú törvényerejû kormányrendelet, amely szerint 2006. szeptember 1-jétôl &uacut