Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Kétségtelen, elnökünk is ismeri a mondást, hogy a támadás a legjobb védekezés. Régi stratégiai elv ez, de tengerészünk léket kapott hajóját aligha fogja már az elsüllyedéstôl megmenteni. Már nem az erôs ember ellenfeleket megremegtetô dörgedelmeivel állunk szemben, hanem annak vagyunk tanúi, hogy az elnök sarokba szorítottként támadja egyre nagyobb hévvel az egy kivétellel mind ellene fordult parlamenti pártokat, és a közvélemény támogatásáért esedezik vesztett helyzete mentésének reményében.

A legutóbbi fegyvertény a Román Akadémiai Társaság éves konferenciáján elmondott elnöki beszéd, melyben az ország elsô embere ismét vehemensen bírálta az egész romániai politikai osztályt.

A tévéhíradókon kívül egyéb információt nem fogyasztó választóban ezzel talán még lehet azt a benyomást kelteni, hogy az igazmondó államférfi ismét lerántotta a leplet a gonosz politikumról, amely meg akarja ôt buktatni. Csakhogy a választók nem annyira gyengeelméjûek vagy rövid emlékezetûek, mint amilyennek az elnök ezúttal is nézte ôket. Azt is betéve tudjuk, hogy a román politikum nem a feddhetetlenség és a tökéletesség mintaképe – nem azért, mert az elnök volt oly kegyes szólni nekünk, hanem mert a politikai osztály az ôt megválasztó társadalom könyörtelen tükörképe, vagyis csak akkor lesz itt jobb politikai osztály, amikor azt a társadalom kitermeli magából, válasszuk akár listán, akár egyéni körzetben a tisztelt házak lakóit.

Voltaképpen az elnök a saját maga ásta csapdába esett, önnön bôrén bemutatva az "aki másnak vermet ás, maga esik bele" közmondás tanulságát. Ugyanis, ha eddigi regnálása alatt a dolgát végezte volna és nem a kormánykoalíciót alkotó pártok és vezéregyéniségek elleni háborúba ölte volna energiája nagy részét, ma nem lenne sarokba szorítva. Az ellenzéki kezdeményezésre megváltoztatott referendumtörvény könnyedén leválthatóvá tette, és a kitartó háborúskodás gyakorlatilag szétzilálta a hatalom mögött álló pártszövetséget, amely megvédhette volna a harcias kapitányt.

Azonban vele együtt csapdában van az egész társadalom is. Az elnök leváltható, de akkor a székét másnak kell elfoglalni, és ha megbízhatónak tekintjük a népszerûségi indexeket alátámasztó közvélemény- kutatásokat, akkor azt látjuk, hogy nincs olyan potenciális jelölt a közéletben, aki átvehetné a kormányrudat. Hacsak nem akarunk pásztort vagy udvari költôt küldeni az elnöki palotába, vagy a politikum nem veszi magának a fáradságot, hogy egy szalonképes potenciális elnökjelöltet kitermeljen magából, még mielôtt a kapitány zubbonyáról lekerül a parancsnoki aranyszalag. Mert így, a szólásoknál maradva, a cseberbôl vederbe esést kockáztatjuk.

A Szövetségi Képviselôk Tanácsa és a Szövetségi Egyeztetô Tanács mai ülésének napirendjérôl, az európai parlamenti választások fontosságáról, a jelenlegi válságos politikai helyzetrôl, illetve a jelenleg dúló "referendumháborúról" beszélt tegnapi sajtótájékoztatóján Markó Béla szövetségi elnök.

Az elsôrôl azt mondta, olyan programra van szüksége az RMDSZ-nek, amely jobbítaná a mûködését, anélkül hogy a szövetségi jellegét megváltoztatná. A PSD javaslatát az EP-választások halasztásáról elutasította. Véleménye szerint most ez a politikai osztály abszolút prioritása, mert fontos, hogy Románia ne szemlélô legyen az Európai Unióban, hanem befolyásolni tudja a döntéseket. Ezért, jelentette ki, félre kellene tenni a konfliktusokat, szolidaritásra lenne szükség. Ehelyett a politikai és erkölcsi válság folytatódik, ami a politikai osztály tehetetlenségének a bizonyítéka. Az államelnökrôl azt mondta, nem elég a népszerûséget hajszolni, idônként fel kell vállalni a népszerûtlen döntéseket is. Nem kellene a referendumot politikai fegyverként használni.

A kérdések az államfô névre szóló szavazásról (egyéni választókerületi szavazás) szóló referendum-kezdeményezésére, a jelenlegi politikai hisztériakampányra, a református egyháznak az EP- választások kapcsán az RMDSZ-hez intézett felszólítására vonatkoztak.

Népújság: Elnök úr, hogyan értékeli az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének és az Esperesek Kollégiumának az SZKT tagjaihoz intézett "szorongató" – hogy mást ne mondjak – felhívását, hogy Tôkés László püspököt tegyék az európai parlamenti RMDSZ-jelöltlista második helyére, különben az elnökség független jelölt támogatására fogja buzdítani az egyházkerület tagjait?

Markó Béla: Egyértelmûen súlyos hibának tartom, hogy a református egyház vezetôi ilyen állásfoglalást fogadtak el, amellyel egyébként meg is zsarolják az RMDSZ-t. Igazuk van azoknak a kollégáimnak, akik fölteszik a kérdést, hogy mi lenne, ha mi például azt próbálnánk megmondani, sôt kikényszeríteni, hogy ki lenne a püspöke egyik-másik református egyháznak. Vagy ha beleszólnánk abba, hogy kit válasszanak vezetônek általában a református egyházban. Azt hiszem, hogy a református egyház vezetôi nagyon komolyan hibáztak, ezt ismétlem, nem szabadna a mindennapi politikai küzdelmekbe beavatkozniuk, hiszen az egyház számunkra fontos intézmény, és pontosan ezt a szerepét teszik tönkre az egyháznak. Nehéz helyzetbe hozzák a papokat, nehéz helyzetbe hozzák a híveket, hiszen próbálják ôket rákényszeríteni egy politikai véleményre, amit nem szabadna megtenni. Az egyháznak a hívek lelki életével, a közösség lelki egészségével, morális egészségével kell foglalkoznia, és nem szabad egy ilyen megosztó politikai kalandba bocsátkoznia.

Bizonyítandó, hogy következetlenségrôl és a bölcsesség hiányáról is szó van, Markó Béla felolvasta a szintén Pap Géza püspök által aláírt, az Erdélyi Református Kerület Igazgatótanácsa nevében 2003-ban kiadott közleményt, amelyben "(...) bátorítja a lelkipásztorokat, hogy hûséggel végezzék közéleti feladataikat, nem feledve, hogy a közélet minden területe Isten igéjének ítélete alatt áll. Éppen ezért a lelkipásztor személye és az általa hirdetett ige maradjon fölötte a közéletben uralkodó politikai viszályoknak és az áldatlan megosztásnak. Ha a lelkipásztor aktívan részt venne a pártpolitikai csatározásokban, akkor ez nem felelne meg lelkipásztori hivatásának: akadályozná hivatalos teendôi végzésében, megrontaná a hívôkkel való viszonyát, politikailag megosztaná a gyülekezetet és veszélyeztetné a református gyülekezet egységét. Az Igazgatótanács (...) megtiltja a lelkipásztoroknak, hogy akár politikai párt, politikai szervezet vagy politikai jellegû érdekvédelmi szövetség tagjaként, akár független jelöltként helyi, megyei vagy országos szervezetben, illetve helyhatósági testületben választott tisztségviselôként vagy fizetett tisztviselôként feladatot végezzenek..."

Végül Markó Béla kijelentette: Én az önök megítélésére bízom, gondolkozzanak el, hogy akkor most melyik állásfoglaláshoz igazodjunk, ehhez, vagy amelyet legújabban ez az egyház kibocsátott.

Az RMDSZ elnöke hozzátette: "Egy dolog biztos. Viták vannak az európai parlamenti jelölésekrôl, sokan szeretnének odamenni, sokan fontosnak tartják. Az RMDSZ is tudja, hogy miért fontos ez az erdélyi magyarságnak, de az álláspontunk világos: fiatal, tettre kész, jól felkészült politikusokat akarunk küldeni Brüsszelbe. Ilyenekre van szükség, akik hosszú távú pályát is tudnak ott építeni, ha képességük van erre. Jelöltjeink az elsô három helyen: Nagy Zsolt 36 éves, Winkler Gyula 43, Korodi Attila 30 éves és folytathatnám a sort" – hangzott el a tegnapi marosvásárhelyi sajtótájékoztatón.

Tegnap délelôtt a szovátai polgármesteri hivatal gyûléstermében, a megyei turisztikai egyesület és turisztikai vállalkozók kezdeményezésére tanácskozást szervezetek a faluturizmusról. Elôadást tartott Kádár Botond, a megyei turisztikai egyesület menedzsere és Hajdú Zoltán, a Fókusz Öko Központ vezetôje.

A megbeszélésre a Kis-Küküllô és Nyárádmente kistérségbôl hívtak meg turisztikai vállalkozókat, irodavezetôket, panziótulajdonosokat. A tanácskozás elején Kádár Botond ismertette a turisztikai egyesület tevékenységét. Elmondta, eddig öt nemzetközi szakkiállításon képviselték a megyét. Elôkészületben van több turisztikai ismertetô katalógus. Tervezik még több információs iroda megnyitását a megyében. Európában az utóbbi években egyre többen keresik fel az érintetlenebb környezetet, választják úti céljuknak a vidéket. Romániában is kihasználatlan potenciált jelenthet a faluturizmus, emiatt a menedzser turisztikai programok kidolgozására sarkallta a jelenlevôket, mivel az idéntôl már pályázni is lehet ezek megvalósítására. Ezzel ellentétben megyénkben mindössze 40 vendégházat akkreditáltak. Igaz, vannak követendô példák is: Vármezôn, Nyárádmagyaróson, Szászkézden, Szászbogácson fellendült a falusi turizmus, ide már külföldi vendégek is eljönnek. De a megye lehetôségeihez képest mindezkevés. A megyei turisztikai egyesület Koronkán falumúzeumot szándékszik létrehozni, a Bözödi-tavon vízisípályát építenek ki. Több civil szervezet is kezdeményezett idegenforgalmi érdekeltségû programokat. Például a Milvus madártani egyesület gólyamúzeumot létesít Sáromberkén, és az Afrika- kutató gróf Teleki Sámuelnek is emlékszobát rendeznek be. Ugyanennek az egyesületnek az együttmûködésével Havadon tájházat létesítettek, e program folytatásaként erdei iskolát hoznak létre, ahol a hagyományos paraszti élettel ismerkedhetnek meg az érdeklôdôk. A Fókusz Öko Központ Kisadorjánban képzôközpontot mûködtet. A turisztikai egyesület az Outward Bound ifjúsági szervezettel közösen kötélkertet építene ki Bözödön. A Pro Biciclo Urbo egyesület kerékpárútvonalat jelölne ki a nyárádmenti kisvasút vonalán. A marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület is több gyalogösvény kiépítését, kijelôlését vállalja. Van tehát kezdeményezés, amelyebe több érdekelt félt kellene bevonnni s amit felkarolhatnának a vállalkozók – mondta Kádár Botond.

Hajdú Zoltán, a marosvásárhelyi környezetvédô szervezet vezetôje, az európai fenntartható agroturisztikai hálózat hazai képviselôjeként (ECEAT) a környezetbarát turizmus lehetôségeire hívta fel a figyelmet. Európában mûködnek olyan biofarmok, amelyeket a "vegytiszta" termékek miatt keresnek fel a turisták. Ezenkívül teret hódít az egészségturizmus is, amelynek meghonosítására kihasználatlan lehetôségek kínálkoznak Erdélyben.Hajdú Zoltán a jelenlevôket olyan helyi, ún. tematikus zöldutak kiépítésére ösztönözte, amelyeket kerékpárral, gyalog lehet végigjárni. Van már kezdeményezés e téren is, hiszen Hargita megyében végig lehet követni a Borvíz útját, folyamatban a Kis-Küküllô mentén a Bor útjának a kiépítése, a Nyugati-Érchegységben lesz az Arany útja, míg az idén a Fókusz kezdeményezésére létrehozzák a Só Útját, amely a régi római útvonalat követi és összeköti Marosvásárhelyt Parajddal.

Birtok György, a találkozót kezdeményezô vármezôi magánvállalkozó elmondta, a tanácskozás célja, hogy a magánvállalkozók összefogjanak és együtt gondolkodjanak, hogyan lehet elômozdítani a falusi vendégfogadást jobb szolgáltatással, összehangolt turisztikai programokkal. Vannak akadályok, gáncsoskodások e területen, ezen túl kell lépni, hiszen mindenkinek helye van a piacon. Hogy a szándéktól még messze állunk, ez kiderült a továbbiakban a felszólalásokból. A parajdi Transtur cég képviselôje elmondta, törvénymódosító javaslattal kellene elôálljanak a turisztikaI vállalkozók, mivel az uniós csatlakozás után olyan szigorúak – fôként a közélelmezésre – vonatkozó követelmények, hogy ezeket alig lehet betartani. Ezenkívül hosszas és bonyolult az akkreditálás, s a könyvvitel is nehezíti a falusi vendégfogadók igazgatását. Aztán kiderült, hogy – emiatt is – még mindig nagyon sok az engedély nélküli vendégfogadós, akik lenyomják az árakat. Szovátával kapcsolatosan elmondták a jelenlevôk, hogy igen szegényes a programkínálat, ezért idényen kívül "meghal az élet" az üdülôn. Várnak olyan vállalkozókat, akik a szórakoztatóiparba is befektetnének, mert sokan ezért is eljönnek Szovátára, de csalódottan kell távozzanak. Válaszként a felvetésre, Kocsis László, az Örökmozgó Természetjáró Egyesület alelnöke olyan turisztikai célpontokat említett, amelyeket sokan az ottlakók közül sem ismertek. Több turisztikai iroda képviselôje elmondta, nyitottak bárki felé, programajánlatokat várnak.

A tanácskozást szûkebb körben, különbözô érdekcsoportok meghívásával folytatják majd, ahol konkrét programokat dolgoznak ki.

Rá kellett jönnöm – mit sem tudok a zenérôl. Minden zeneszeretetem, bizonyos stílek esetén talán rajongásom is, szakmai iskolázottságom évei és olvasmányaim ellenére: semmit sem tudok. És ehhez elég volt két és fél óra. Két és és fél segesvári óra, a harmadszor megszervezett bluesfesztiválon. Fenntartom a szubjektivitás jogát: a blues a világ legjobb zenéje. De mindenképp a legjobbak között van. Két név, két szakmai világhír itthonról és Magyarországról a kezdônapon: Vali Racila és Ferenczi György. A kiérdemelt mûvésznév – Sir Blues – elôbbi védjegye. Utóbbit a világ öt legjobb szájharmonikása között tartják számon. Amit lemûveltek – leírhatatlan. De megpróbálom érzékeltetni.

Sir Blues Vali Racila mûvészneve pusztán a szakma tiszteletét jelzi. Ugyanis nem ô aggatta magára. Aki ismeri, tudja. Az igazán nagy mûvészekre jellemzô közvetlenség, szerénység és zene iránti alázat árad belôle és muzsikájából. Utcasarki zenészek, országúti vándorok közeli rokona. Felemelô tudással. Egyedül játszik, kíséret nélkül. Gitárok armadáját vitte a színpadra: két száraz klasszikus és két félszáraz dzsesszgitár, bendzsótestû gitár vette körül az "öreget", aki régi blueslegendák nótáiról törölte le a hálátlan feledés porát. Az ének és az egyetlen gitár hangja megtöltötte a telt házas Eminescu- termet, és volt úgy, hogy három, egyenként technikás blues-szólam szólalt meg az F-lyukún. De Vali Racila nem a technikáról szól. Azt annyira tudja, hogy esetében errôl beszélni sem kell. Szívbôl és könyökbôl játszik, ôszintén és lazán. Humora, párszavas beszólásai megfogták a közönséget, akár country-, akár blues-, akár dzsessz-témákat, életérzéseket énekelt.

Az igazi buli azonban szünet után következett. Ferenczi György legendás muzsikus, bandája ezúttal négyes felállásban érkezett és sosem látott hangszerelésben lépett színpadra: hórihorgas gitáros elektromos ukulelével, rastahajú, a boldog hetvenes éveket idézô bôgôs, ifjú dobos és a szájharmonikás (aki mellesleg több frontembert megszégyenítô módon énekel). A terem kíváncsian várta: mi lesz ebbôl? Hát lett. Az elsô, három szólamban énekelt country körülbelül negyedik ütemére hatalmas, füttyös taps zúdult az elôadókra, és beindult a gépezet. Rég nem látott energiával robbant a blues a segesvári színpadon. Egyedi stílusban, egyedi hangszereléssel. Képzeljék el a Hotel California szólórészét, tudják, ott az Eagles-nóta vége fele. No: rohamtempós funky dob- bôgô alap, ukulelés dallamvezetés, perceken keresztül tartó szájharmonika-szóló, és amikor azt hittük, több nem jöhet, Ferenczi György elôvette a hegedût... Amelynek szintén mestere. És hegedûvel magyar népdal egyenesen a funkyosított Eagles- halhatatlan közepébe. A közönség tombolt, a zenészek arcáról a mosolyt semmi sem tudta volna lehervasztani. Erô, precizitás, minôség, és a nagybetûs – stílszerûen – Feeling áradt a színpadról, ahonnan valószínûleg üzenetként lenyomták az örök Sweet Home Chicagót. Lehet, válaszul Vali Racilának. Ô klasszikus bluest játszott belôle, Ferencziék power-etno- dzsessz-blues-funkyt. Az idôs hazai mester remekül szórakozott, a nézôtérrôl a hátunk mögött visongott és bravózott a Ferenczi- szólók közepébe. Mert errôl szól a blues. Itt nem voltak nagy sztárok. De nagyon nagy muzsikusok voltak. Akiknek neve hallatán a nemzetközi szakmai ínyencréteg is elismeréssel csettint. Elvegyültek a tömegben és hazai szendvicset ettek a büfénél. A sztárokat úgyis mindenki elfelejti...

Február 15-én a megyei Magyar Középiskolások Szervezetének elnöksége egyeztetô megbeszélést folytatott az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnökségével, amelyen a MAKOSZ is képviseltette magát. Egyrészt a szervezet jogi bejegyzésérôl, másrészt a Maros megyei RMDSZ és a diákszervezet együttmûködésérôl folytattak megbeszélést. Csép Éva Andrea támogatásáról biztosította a diákokat.

Az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége legutolsó ülésén döntött arról, hogy szerves támogató együttmûködést kezdeményez a diákszervezettel.

– Fontosnak tartom, hogy az RMDSZ mint érdekvédelmi szervezet a diáktársadalom sajátos érdekeit is fel tudja vállalni. Az EU-ban nemcsak gazdasági alapon folyik a verseny, hanem az oktatás és a tudományok területén is. Egyértelmû, hogy az EU- csatlakozással felértékelôdött a tudás, amit természetszerûen csak minôségi oktatással lehet megszerezni. A diákokat elsôsorban abban akarjuk segíteni, hogy egyenlô eséllyel férhessenek hozzá ahhoz a szellemi tôkéhez, amely versenyképessé teszi ôket az EU-ban. Örülök annak, hogy a diákok megkerestek minket, és hogy a következôkben szervezett formájú együttmûködésben dolgozhatunk – mondta Kelemen Atilla. A szervezetet bejegyzô diákokat fiatal tanárok támogatják, akik a szervezet tevékenységének a folytonosságát is biztosítják.

A Román Posta közli a lakossággal, hogy február 15- étôl módosítja egyes nem univerzális, azaz konkurenciának kitett szolgáltatásai díjszabásait. A legfontosabb módosítások az alábbi szolgáltatásokat érintik:

• Postmesager szolgáltatás – minden 1 kg küldeményre 3,50 lejt számítanak fel helyben és 4 lejt országos szinten. Február 15-éig ezeket a küldeményeket darabra kellett fizetni, darabonként 20 g-ig 0,30 lejt számolva fel.

• Prioripost – egy Prioripost-küldemény díja 100 g-ig 7 lej lesz a korábbi 6,50 lej helyett. Az 1000 g-os frakció díjszabása 1,50 lejrôl 1 lejre csökken.

• Az on-line utalvány díja 11 lej, plusz a küldött összeg 0,8%-a (korábban 13 lej, plusz a küldött összeg 1%-a).

• Az e-utalvány díja 5 lej, plusz a küldött összeg 0,9%-a (korábban 6 lej, plusz a küldött összeg 1%-a).

• A postai utalvány díja 2,50 lej, plusz a küldött összeg 0,9%-a (korábban 3 lej, plusz a küldött összeg 1%-a).

• Elôfizetéses újságkihordás – minden példányra 0,1 lej (korábban 0,05 lej).

• Postafiókbérlet – magánszemélyeknek havi 4 lej (korábban 3,30 lej), jogi személyeknek havi 9 lej (korábban 7,70 lej). A bérlôk továbbá 12 lej garanciát is letétbe helyeznek minden bérelt postafiókért (korábban 11 lej).

• Kiegészítô szolgáltatások – átvételi visszaigazolás díja 1,50 lej (korábban 1 lej), post-restante díja 1 lej (korábban 0,70 lej).

A díjak kiigazítására a nyersanyagok, eszközök, energia stb. árának 2005 márciusa és 2006 decembere közötti növekedése következtében volt szükség. Az utolsó díjszabás-módosításra a konkurenciális szolgáltatások terén 2005. április 18-án került sor. Az új díjszabásokat a Román Posta hálózatához tartozó valamennyi hivatalban kifüggesztik.

Jegyzet

Valakik megint röhögést csináltak magukból a fél város (de lehet, hogy háromnegyed) szemében. Pedig a történet egészen egyszerû, és mondhatni ártatlan is – egy papírfecni. Beszórva a postaládákba úgy, ahogy azt a nagy multik csinálják, hogy aztán ne férjen el tôlük az anyóstól kapott levélbomba. Vörös és fekete árnyalatok (akár Stendhalnál) a fehér papiroson, velencei maszkok a szöveg alatt, amelynek tetején ott díszeleg a felirat: MEGHIVÓ. Érdekes...

Megtisztelve érezhetjük magunkat: lenyûgözô, egyenesen fantasztikus rendezvényre vagyunk hivatottak és hivatalosak. Nem akárhova, hanem a Kultúrpalotába, ahol a zenetörténelem legszebb, legértékesebb, legigazibb és legnemesebb alkotásaiból láthatunk füzért és zenei babérkoszorút. Nótaest, kérem szépen, amely mellett Bach kezdô, Verdi amatôr, Mozart pedig giccs. A meghívó pedig minden ízében megfelel az anyarendezvénynek. Idézünk (és kommentálunk):

Meghivó (legyünk nagyvonalúak – egyszerû elütés történt). Farsangi nótaszó népdalestre (népdalest- nótaszó, nótaszói népdalest, nótaest-népdalszó, népnóta-szódalest, farnóta-szódalsang, vagy hogy is vagyunk ezzel?). A Marosvásárhelyi Kultúrpalota termében (mindannyian tudjuk, Ferenc Jóska nem szponzorálta kellôképpen Bernády urat, ezért a Kultúrpalotának mindössze egy terme épült. Csak azt nem tudni, hol). Fellépnek: Miklosi József csellényi díjas (nagyon szégyellem, nem tudom, mi az a csellényi díj – de mivel valószínûleg névrôl és nem kihaló sós vízi, petézô krokodilfajról van szó, elkelt volna egy nagybetû), Kolossi Piroska ezüst koszorus énekes (ezüst koszorút jobb helyeken inkább temetésen látni. Az ezüstkoszorú, na az díj. De mi lehet az a bizonyos ezüst koszoru? Szkíta nyelvemlék talán...). Lovag Fejös Jenôn és Ferko Istvánon még túltesszük magunkat, de hiába. Akár a jó drámaíró vagy regényszerzô halhatatlanában, az illusztris invitáció igazi, morbid poénja a végén rejtôzik, fél város szeme láttára: mert ki van még a fellépôk között? Nos: Ilyés Kinga színmûvésznô (így!). A néhai Illyés Kinga színmûvésznô iránti tiszteletbôl ezt a részt nem taglalom. Ezzel eléggé letaglalta magát a nótázgató bandérium. De ha legközelebb meghívót találnak a postaládájukban, akkor tudják: én voltam. Olyan mûvészettörténeti- történelmi-irodalmi estre hívom Önöket, amilyenen eleddig még biztosan nem vettek részt. Meghívottként jelen lesz Rembrandt, Gaugain, Kafka, Grieg, Bulgakov, Lorca, van Gogh, Kós Károly, Dsida és Tamási, házigazdaként fogad Kemény János. Helyszín a marosvécsi kastély. Ja, a belépés nálam ingyenes. A nótaszó népdalestre tíz lej.

Számos nyitott kérdéssel ugyan, mégis egyfajta konkrét menetrendet dolgozott ki a német uniós elnökség az Európai Unió alkotmányának elfogadására.

Berlini külügyminisztériumi források pénteki közlése szerint az alkotmányos útiterv fôbb állomásai a következôk: március 25-én, az unió fennállásának ötvenedik évfordulójáról megemlékezô, ünnepi csúcstalálkozón közös nyilatkozatban kellene hitet tenni az alkotmány szükségessége mellett. Ezt követôen – még a soros elnökség vége elôtt – a német kormány konkrét javaslatokat terjeszt elô az alaptörvény megmentésére, mindenekelôtt a tervezet szövegére. Minderrôl – legalábbis a német elképzelés szerint – 2007 második felében, már a portugál elnökség ideje alatt, egy kormányközi konferencián kellene megegyezni. Az alkotmányt – s ez lenne a végállomás – 2008 végéig valamennyi tagállamnak el kellene fogadnia, hogy az a 2009-ben esedékes európai parlamenti választások idejére már "rendelkezésre álljon".

Az idézett források ugyanakkor nem hagytak kétséget afelôl, hogy a vázolt menetrendet számos probléma nehezítheti. Miközben a tagállamok többsége a jelenlegi tervezet lehetô legteljesebb megôrzése mellett van, néhány ország – elsôsorban a dokumentumot korábban már referendumon elutasító Franciaország és Hollandia – jóval rövidebb szerzôdést akar, amely csupán egyes területekre, így például az intézményes reformokra összpontosít. Párizs és Hága ugyanakkor semmiképpen sem óhajtja azt, hogy egy esetleges új tervezetrôl újabb népszavazást tartsanak. De nem akar referendumot Nagy-Britannia sem, a brit kormány – felmérve a lakosság euroszkeptikus álláspontját – a parlamentre kívánja bízni a döntést. S vita van azzal kapcsolatban is, hogy mindezek után lehet-e egyáltalán alkotmányról beszélni majd, vagy másként nevezzék-e a dokumentumot.

Mindent összevetve a német elnökség rendkívül terhes feladatot vállalt az alkotmányozó folyamat felgyorsításának szándékával. Egyes országokat különösen nehéz lesz meggyôzni az alkotmány szükségességérôl, köztük is mindenekelôtt Lengyelországot és Csehországot. A legtöbb fenntartást ugyanis az alkotmánnyal, illetve annak szükségességével kapcsolatban a források szerint Varsó és Prága hangoztatja.

Washington valószínûleg újabb szankciós határozatot próbál elérni Irán ellen az ENSZ Biztonsági Tanácsában – közölte Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter.

Amerikai lapok munkatársainak adott nyilatkozatában elmondta, hogy kormánya javában vizsgálja egy újabb szankciós határozati javaslat beterjesztésének lehetôségét, és erôsen hajlik egy ilyen kezdeményezésre, de végleges döntést még nem hozott.

A BT egyhangú szavazattal fogadta el december 23-án az Irán nukleáris anyagokkal és technológiákkal folytatott kereskedelmére kirótt szankciókat, hogy megpróbálja elérni az iráni urándúsító tevékenység leállítását.

Washington azzal vádolja Teheránt, hogy a polgári célú atomprogram örvén nukleáris fegyverek elôállítására törekszik. Irán tagadja ezt, és hangoztatja, hogy atomprogramja kizárólag békés célokat szolgál.

Rice azzal indokolta az újabb szankciók szükségességét, hogy a decemberben elfogadott szankciócsomag enyhébb volt a Washingtonban szükségesnek tartott mértéknél. Ugyanakkor azt is mondta, hogy már az eddigi büntetô intézkedések is nagy hatást gyakoroltak Iránra.

Az új határozat beterjesztésére kedvezô alkalom lehet Washington számára Mohammed el-Baradeinek, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezetôjének február 21-én esedékes jelentése. Ebben arról számol be, mennyire teljesítette Irán a világszervezet azon követelését, hogy le kell állítania urándúsító tevékenységét. Irán nemhogy leállította volna e tevékenységet, hanem még tovább is lépett urándúsítási programjában, megtéve az elôkészületeket arra, hogy a kutatás szakaszáról áttérjen az ipari méretû termelésre.

A francia nemzetgyûlés péntekre virradóra egyhangúlag elfogadta a lakhatási jogról szóló törvénytervezet elsô cikkelyét, amely kimondja, hogy a Franciaország területén szabályosan tartózkodó személyeknek az állam garantálja az önálló és megfelelô szálláshoz való jogát.

Jean-Louis Borloo, a foglalkoztatás, munkaügy, és társadalmi összefogás minisztere azután terjesztette a parlament elé a megfogalmazása szerint történelmi jelentôségû törvénytervezetet, hogy tavaly decemberben hajléktalanok több száz sátrat állítottak fel az ország nagyobb városaiban. A lakhatási jog alapelve, hogy igazságszolgáltatási eljárás keretében az állam segítséget nyújt azoknak, akiknek nincs hol lakniuk.

A képviselôk szintén egyhangúlag fogadták el azt az ellenzéki módosító javaslatot, amely kimondja: a befogadott személy addig maradhat az átmeneti szálláson, amíg állandó és biztos lakhelyrôl nem gondoskodik számára az állam. Az elfogadott szöveget a kormánypárti és a szocialista frakció együtt fogalmazta meg.

Miután az országos városi renoválási ügynökség (ANRU) állami hitelének 5 millióról 6 millió euró euróra való emelését a szenátus megszavazta, a miniszter bejelentette: módosító javaslatot nyújt be, amelyben a lakhatási jogról szóló törvény végrehajtásához elkülönített összeget 850 millió euróra emeli.

A miniszter kérte annak a kormánypárti indítványnak a támogatását, amely a 600 ezer magántulajdonú kiadó lakás tulajdonosait ösztönözné arra, hogy diszkrimináció nélkül adják ki a lakásokat keresettel nem rendelkezô vagy szociális támogatásokból élô bérlôknek is. Thierry Mariani, a kormánypárti Népi Mozgalom Uniójának (UMP) képviselôje nyolcvan frakciótársának támogatásával módosító indítványt nyújtott be, amely korlátozná a tartózkodási engedéllyel rendelkezô, de nem uniós állampolgárok lakhatási jogát Franciaországban.

A törvény teljes elfogadása után a hajléktalanok, kiskeresetûek és kiskorú gyermeket nevelô rászorult házaspárok számára a jogszabály 2008. december 1-tôl, az egyéb elfogadhatatlan körülmények között élôk számára pedig 2012. január 1-tôl lép életbe.

A Se og Voer (Látni és hallani) címû hetilap munkatársaként alkalmazott módszereirôl maga a "tettes", Haavard Melnaes riporter számolt be: könyvet írt a történetrôl, és ebbôl néhány napja az egész norvég sajtó csemegézik – a közvéleményt viszont megdöbbentette az ügy.

A bulvárlap érdeklôdésének középpontjában Mette-Marit hercegnô, a trónörökös Haakon herceg 33 éves, polgári származású felesége áll, aki 2001-ben kötött házassága elôtt mozgalmas életet élt és leányanyaként szült gyermeket.

A Se og Voer szerkesztôsége a hercegné múltjában próbált "sötét foltokat" feltárni. A riportert Londonba küldték, hogy szerezzen be olyan mikrofont, amelybôl távolról lehet lehallgatni a magánbeszélgetéseket. A lap Mette-Maritra nézve kompromittáló adatokat igyekezett szerezni rendôröktôl, a hercegnô barátaitól, ismerôseitôl, közülük egy olyan barátnôrôl, aki kábítószerrel élt. Az illetônek fizetett is azért, hogy meséljen a hercegnérôl.

Per Edgar Kokkvold, a Norvég Újságírók Szövetségének elnöke Melnaes könyvének megjelenése után "elfogadhatatlannak" nevezte ezeket a módszereket. A Dagens Naeringsliv nevû gazdasági lap pedig a maga részérôl nyomozást indított a bulvárlap módszereit illetôen: feltárta, hogy a Se og Voer törvényellenes módon szerezte meg Mette-Marit hercegnének és Harald norvég király lányának, Martha Louise hercegnônek hitelkártyáiról az adatokat, s ennek eredményeként tudta megírni 2001-ben, hogy Mette- Marit 300 ezer koronát (9,3 millió forint) költött csak öltözködésre.

A királyi családot különösen felháborította az ügy, bár mint kiderült, régóta sejtette, mi folyik.

"Igazán szörnyûnek tartom mindezt. Az ember még otthon sem érezheti magát biztonságban" – jelentette ki Astrid hercegnô, a király nôvére. Martha Lousie hercegnô férje, Ari Behn pedig kifejtette, hogy már régóta gyanítja: a család bankkártyáinak kivonatai eljutnak a sajtóhoz. "Ez olyasvalami, amivel már évek óta számolnunk kell. Ezért aztán nászutunkra egy bankókkal teli bôrönddel utaztunk el, és készpénzzel fizettünk a repülôjegyekért is" – mondta el a Dagbladet címû napilapnak.

Knut Stoerberget norvég igazságügyi miniszter bejelentette: módosítást kíván benyújtani a médiatörvényhez, hogy lehetôvé váljon az olyan médiumok felelôsségre vonása, amelyek illegális eszközökkel tesznek szert információkra. A rendôrség vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy voltak-e olyan tagjai, akiket megvesztegettek.

Enyhén csökkent tavaly a népességfogyás Romániában, de a természetes szaporodás még mindig negatív értéket mutat – jelentették csütörtökön hírforrások az országos statisztikai hivatal adataira hivatkozva.

2006-ban az ország lakossága 1,8 ezrelékkel csökkent, ami azt jelenti, hogy 39500 fôvel fogyott Románia népessége. Ez a mutató enyhe javulást jelez, hiszen 2005-ben a természetes szaporodás mínusz 1,9 ezrelék volt, vagyis akkor még 41100-zal csökkent a lakosság száma.

Az elhalálozások száma 4400-zal csökkent, de a születések száma is: 2700-zal kevesebb újszülöttet regisztráltak. A kimutatás szerint 2006 végén Romániában 21,57 millió ember élt.

A házasságok esetében pozitív adatokról számol be a hivatal, hiszen a frigykötések száma 4800- zal emelkedett, ugyanakkor a válásokból 2200-zal kevesebbet számoltak.

Az MTI-nek nyilatkozó Veres Valér szociológus, a Babes- Bolyai Tudományegyetem oktatója szerint ezek az eredmények még nem jelentik azt, hogy Románia lakossága jelentôs mértékben nôni fog az elkövetkezô években, hiszen a természetes szaporodás oly kicsi, hogy semmilyen lényeges hosszú távú folyamatot nem lehet kitapintani belôle.

Hozzátette: az adatokból kitûnik viszont, hogy kevesebben halnak meg, ami az életminôség javulásával magyarázható.

Az országos statisztika és a romániai magyarság demográfiai mutatói között – folytatta a szociológus – nincsenek jelentôs eltérések. A magyar közösségben is javult a halandóság aránya az elmúlt években, viszont még mindig kevés az újszülött.

Elszórtan léteznek ugyan pozitív eredmények, hiszen például Hargita megyében tavaly a csecsemôk számának növekedésérôl számoltak be.

A romániai magyarság létszámcsökkenésének jelentôs részét azonban nem Székelyföld produkálja – mutatott rá Veres Valér -, hanem a szórványban élô magyar közösségek. Így a magyarok által többségben lakott régióban a születések számának enyhe növekedése nem elég ahhoz, hogy kompenzálja az Erdély többi részén bekövetkezô népességcsökkenést. Rámutatott: ha a születés, elhalálozás, elvándorlás, asszimiláció terén fennálló irányzatok a következô években is megmaradnak, akkor 2025-re a romániai magyarság száma a jelenlegi körülbelül 1,5 millió fôrôl 1 millióra csökken.

Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke pénteken a Media-faxnak elmondta, hogy a Traian Basescu eddig közzétett két levélkéje azt bizonyítja, hogy "az államelnök cselekedetei közel állnak a bûnözés és a hatalommal való visszaélés határához".

"Hétfô reggel kérést nyújtok be az elnöki hivatalhoz, és az 544-es, az információhoz való jogot biztosító törvény értelmében kérni fogom, hogy az államelnök és a kormány tagjai közötti minden levelezés jellegû dokumentumot állítsanak a rendelkezésemre. Ha nem kapok választ, törvényszékhez fordulok" – mondta Ludovic Orban. A liberális vezetô kijelentette még, hogy Basescu már nem képviseli sem Romániát, sem a D.A. Szövetséget, hanem egy "okkult érdekeket képviselô klánt", amely Elena Udrea és Dorin Cocos köré csoportosul. "Traian Basescu már nem Románia elnöke, és a D.A. Szövetségé sem, hanem az Elena Udrea és Dorin Cocos köré csoportosuló okkult érdekeket képviselô kláné. Csak azt tudom megállapítani, hogy véglegesen elveszítettük az államelnököt, és ô most a »lealjasított rendszerhez« tartozik" – mondta Orban.

Puiu Hasotti szenátor pedig a levélbotrány kapcsán kijelentette: "Nagyon félek attól, hogy a közéleti megjelenései során az államelnök az erkölcsprédikátor farkas szerepében tetszeleg".

Pénteki számában két országos napilap bemutatott egy dokumentumot, amely szerint Traian Basescu államelnök 2005-ben kérte az akkori szállítási minisztert, Gheorghe Dobrét, hogy oldja meg egy építkezési cég helyzetét, amelynek kinnlevôségeket kellett behajtania az Országos Vasúttársaságtól (CNCF CFR SA)

Az Adevarul és a Ziua napilapok szerint az Art Constructii '92 részvénytársaság egy Traian Basescu államfônek címzett beadványára az elnök 2005. április 12-én ráírta: "Dobre miniszter úr, kérem elemezze, és oldja meg törvényesen". Az üzenetet az államelnök aláírása kíséri.

A beadványban az Art Constructii ’92 vállalat tulajdonosa, Dumitru Bucsaru az államelnök segítségét kérte, hogy 110.553.029.464 régi lej kinnlevôséget behajthasson a CNCFCFR részvénytársaságtól. A dokumentumot 2005. március 3-án iktatták be az államelnöki hivatalban.

A Ziua napilap kijelenti, hogy Dumitru Bucsarut a DNA vizsgálja, és hogy közeli kapcsolatban áll demokrata pártbeli, és az elnökhöz közel álló emberekkel.

Közvélemény-kutatások mellett a lap megrendelésére készült felmérés eredményeit 25 oldalon ismertetô összeállításban olvasható az is: honfitársaink 35 százaléka imádkozik naponta, fele ennyien jártak már zarándokúton; 49 százalék azok aránya, akik szerint bolygónkon kívül is van élet, míg a magyarok egynegyede gondolja, hogy már jártak is itt a földönkívüliek.

A 18 évnél idôsebbek felének van középfokú végzettsége, minden másodiknak érettségije, miközben a felnôttek egyharmada csupán az általános iskolát járta ki. Kilencbôl egynek van diplomája, de az egyetemet végzetteknek is csupán ötöde beszél tárgyalási szinten idegen nyelvet. Eközben minden ötvenedik felnôtt analfabéta. A lap tulajdonosa által közzétett összesítés szerint száz magyar felnôttbôl 85 néz minden nap néz híradót, 80 hetente legalább egyszer vesz újságot a kezébe, 49 pedig nem szán idôt sportra, testmozgásra.

Évente 800 millió liter ásványvíz, 48 millió liter bor, fele ennyi gyümölcslé csorog le a magyar torkokon; kávéból 25 ezer, teából másfélezer tonna fogy, miközben a 10 millió honpolgár csupán 7,11 millió fogkefét vásárol egy átlagos esztendôben.

A barokk idején a városok tereit a díszes épülethomlokzatok s a téren elhelyezett szobrok, szökôkutak tették vonzóvá, látványosabbá.

A marosvásárhelyi városi tanács a vár területén lévô források vizét 1803-ban levezettette a plébániatemplom elôtti térre s ott egy közkutat építtetett, melynek csordogáló vize 1807-ig az ivóvízellátást is szolgálta. A meghibásodott kút helyére a tanács az akkor már ismert székely ezermesterrel, Bodor Péterrel tárgyalt egy díszes kút építésérôl. Bodor Péter ajánlatában olyan kút építését vállalta, mely a vizet biztosítaná, zenélne és a pontos idôt is jelezné. A bemutatott terv szerint Bodor Péter a kút vízgyûjtô medencéjét és kupolás felépítményét 1822-ben fejezte be. A kút zenélô szerkezetét a csörgedezô víz mozgatta, s hatóránként zenélt. A kút felépítménye a barokk ízlést tükrözte, s a zenélô szerkezet, valamint a kupolára helyezett Neptun-szobor körforgása az órát mutatta, mindez az akkori technika csodája volt. A kút a fôtér dísze volt, s a sétálóknak a szórakozást jelentette. 1836-ban a téli hóvihar a zenélô szerkezetet elnémította, amit nem tudtak kijavítani. A tanács a sétálók részére a zenét a továbbiakban a pódiumon játszó zenekar játékával biztosította.

"De most van kínai templom közepette,

Barna hangász serege magát belé vette,

S azon réz boríték, mely ôket fedezi

Szerdán, vasárnap esôtôl ôrizi."

(Borosnyai Lukáts János: Régi és új Vásárhely címû verse)

A kutat 1911-ben a dr. Bernády György polgármester által tervbe vett színház építési helyének biztosítása végett bontották le. 1936-ban a kút mását a Budapesti Közmunkák Tanácsa a Margitszigeten építtette fel.

Ha a marosvásárhelyi tanács a zenélô kút újjáépítését tervbe vette, akkor az kétségtelenül csakis a fôtérre, a virágóra helyére kerüljön, hogy a tér dísze legyen és ismételten szolgáltassa a zenét a sétálók részére.

Keresztes Gyula építészmérnök

Cusco és a szent völgy

Cusco, az egykori inka birodalom fôvárosa a Huatanay és Tullumayu folyó völgyében fekszik 3226 m magasságban. A Cusco név kecsua nyelven a föld központját (köldökét) jelenti. Alaprajza pumára emlékeztet, melyet istenítettek, az utcái kövezve voltak és a városnak bonyolult vízellátó rendszere volt. A utcakövezet manapság is megvan, aránylag jó állapotban. A spanyol hódítók igyekeztek a pogány bennszülöttek templomait lerombolni és katolikus templomokkal helyettesíteni, az arany- és ezüsttárgyakat beolvasztani. Gyakran azonban az inka alapokra épített templomok a földrengések alkalmával megrongálódtak, míg az inka építményeknek semmi bajuk nem történt.

A fôtér, a Plaza de Armas itt is négyzet alakú, egykoron inka paloták határolták – a régi falak egyike még látható. Az egyik oldalon a La Compania de Jesus jezsuita templom, a másik oldalon a cuscói katedrális, mely az inka Viracocha palota alapjaira épült; s a tér másik két oldalát egyemeletes üzletek zárják. Mint érdekesség, a templomban az utolsó vacsorát ábrázoló festményen az apostolok tengerimalacot fogyasztanak és egy pohár chichával (kukoricából erjesztett szénsavmentes ital) öblítik le.

A közelben van a Korikancha, az inkák naptemploma, ennek azonban csak az alapja eredeti, mert a spanyolok erre egy dominikánus templomot, a Santo Domingót építették. Az eredeti Korikancha templom falait 700, egyenként 2 kg súlyú aranylemez borította és számtalan arany- illetve ezüstszobor díszítette. Persze, a hódító spanyolok ezeket az arany- illetve ezüstszobrokat mind beolvasztották, s manapság csak a csupasz falak láthatók. A faragott falak egyike a legszebb reánk maradt inka kôfaragványoknak. A templom egyben bonyolult csillagvizsgáló rendszer is volt, ahol a nyári napéjegyenlôséget is megfigyelték. Emellett az alapjaira épített Santo Domingo-templom fantáziaszegény alkotás.

Cusco, történelmi jelenôsége mellett, kiindulópont az ún. inkák szent völgyébe. E terület fontos inka település volt, kellemes klímájú és termékeny talajú. Manapság is fontos mezôgazdasági terület, fôleg kukoricát, zöldséget és gyümölcsöt termelnek rajta. A tulajdonképpeni szent völgy az Urubamba illetve Vilcanota völgyet foglalja magába, és egy nap alatt be lehet járni nevezetességeit. Cuscóból több idegenforgalmi vállalkozás indít menetrendszerû járatot a nevezetesebb helyek megtekintésére.

Mi reggel indultunk, az elsô megállónk közel Cuscóhoz, a Sacsayhuaman romjainál volt. Az egykori inka erôdítmény maradványai mai szemmel nézve is kiemelkedô technikai alkotás. A fal hatalmas kôkockákból volt felépítve oly módon, hogy azokat minden kötôanyag nélkül illesztették egymásba olyan pontosan, hogy még fûszálnyi rés sem maradt a kockák között. A legnagyobb kôkocka 8,5 m magas, súlya állítólag 300 tonna.

A következô megállónk, Pisac már az Urubamba folyó völgyében van. Az inkák idejében katonai, vallási és polgári jelentôsége volt. Manapság idegenforgalmi érdekesség: festôi település az Andokban, mely vasárnapi piacáról híres. Itt nem idôzünk sokat, az eladásra kirakott holmi kezd nagyon hasonlítani egymáshoz, fôleg gyapjú, alpaka-gyapjúból kötött holmi, bôrdíszmû és kerámia.

Ollantaytambo a szent völgynek a nyugati részén fekszik és egyike a legépebben megmarad inka településeknek. Az egykori erôdítmény stratégiai pont volt az Urubamba völgy alsó bejáratánál, és állítólag az egyetlen, mely ellenállt a spanyol támadásoknak.

Innen fordulunk is vissza és érintjük Chincherót, mielôtt Cuscóba érkeznénk. A városka egy fennsík tetején van, 3762 m magasságban a tengerszint felett, és mintha semmi sem változott volna benne az utóbbi száz évben. Az agyagházak érdekesek, és a helyiek továbbra is hagyományos öltözékben járnak. Napjainkban hetivásárairól ismert, fôleg a turisták között.

Másnap reggel indultunk utunk utolsó állomására, Punóba, a Titikaka-tóhoz.

Fodor Lajos

(folytatjuk)

Budapesten, az Arizona Színházban a határon túli magyar színházak megsegítésére gálaestet rendeztek a legismertebb magyar színészek közremûködésével. Itt lépett fel Tolnai Klári, Psota Irén, Balázs Péter, Pécsi Ildikó, Mikó István, akikkel rövid, párperces riportokat készítettem, amelyekben megható üzeneteket hoztam haza. Sarlai Imre nem lépett fel ugyan, de beszéltünk róla, mégpedig Bessenyei Ferenccel. A színészkirály a gálaestre egy zenebetéttel érkezett a Bock–Stein: Hegedûs a háztetôn címû zenés színpadi mûbôl. Valószínûleg még ma is szívesen hallgatják – velem együtt – a Ha én gazdag lennék… kezdetû dalt. A fellépés elôtt bemutatkoztam és megegyeztem Bessenyei mûvész úrral, hogy a Marosvásárhelyi Rádió számára néhány perces beszélgetést rögzítünk. Zengô baritonján a válasz volt:

– Vásárhelynek mindent! Szíves örömest, Jánoskám, remélem, te is tegezel…

– Kitüntetésnek veszem.

– Vásárhely… Igen, Vásárhely… Micsoda éjszakák, cigányzene, gyönyörû emlékek…

Ne haragudj, drága kis haver, örömmel beszélek, csak ne most, tudod annyira koncentrálok, úgysem tudnék egy ép mondatot összehozni, de a fellépés után bárhol a rendelkezésedre állok.

Az újrázás után boldog fáradtsággal szédült le a színpadról, mint az elsôbálozó kislány a nagykeringô végén. Hatalmas karjával átölelte a vállamat, úgy fogadta a gratulációmat, és vonszolt az öltözô felé. Végig azon törtem a fejem, mikor járhatott Vásárhelyen Bessenyei Ferenc, s akkor jöttem rá, hogy a mester a saját szülôvárosára, Hódmezôvásárhelyre gondolhatott, amikor Vásárhelyrôl ábrándozott.

– Tisztára igazad van, én az én Vásárhelyemre gondoltam… Semmi vész. Nekem sok az erdélyi barátom, itt van például a druszám, Bács Ferenc, s a volt felesége, a csodálatos Tanay Bellácska, Szélyes Imre, Borbáth Otika, Mihály Gyôzô, hogy ne is beszéljek a tündérien, asszonyosan szép, imádni való partneremrôl, Bara Margitról… micsoda nô és micsoda tehetség! Felejthetetlen Melindám volt a Bánk bánban, és az én drága jó ivócimborám, Sarlai Imrus…

Elkészült a kisriport, megköszöntem a kedvességét.

– Én köszönöm, hogy beszélhettem, csak tartsatok ki, ki kell tartani, Jánoska. Ezt üzenem mindenkinek.

– Megígérem, hogy átadom mindenkinek…

– Sarlairól szerettem volna mesélni valamit, de aztán meggondoltam magam, de neked

mégiscsak elmondom, mert szenzációs a történet. Sarlai Imrének nem volt erôssége a magyaros hangképzés. Egyszer Badacsonyban, a Bessenyei mélyszínpadon, vagyis a borospincémben Imrének két kancsó cserszegi fûszeres után született egy remek ötlete, azt mondja nekem. Te Feri, mi, a legjobbak, tarcsunk öccse és hozzunk létre egy elit klubot. Kérdem: és mi lenne a klub neve? Imre barátom erre azt válaszolta: Manapcság a magyar csinpadon olyan kevecsen becsélik a csép ticsta magyar nyelvet, alakíccsuk meg a csép magyarrr becsédû csinécsek klubját. Én lecsek az elnök, te lennél az alelnök... Na, mit csólcs hozzá? Gondolkodás nélkül rávágtam: Igazad van, Imre és Lôrincze Lajost kinevezzük tiszteletbeli nyelvôrnek…

Csifó János

Celine Dion az I Knew I Loved You címû dalt fogja elénekelni Ennio Morricone köszöntéséül a február 25-i Oscar-gálán, mivel az olasz zeneszerzôt tiszteletbeli Oscar-díjjal tüntetik ki.

A dalt eredetileg Morricone írta át zenekarra a Volt egyszer egy Amerika címû filmhez, amelyet Sergio Leone rendezett 1984-ben. Alan és Marilyn Bergman dalszerzôk szerettek volna szöveget is írni hozzá, ám a film producerei nem érezték szükségesnek. Ám Celine Dion verziójához megírhatták hozzá a szöveget.

A megújult dal Morricone legnagyobb slágereit felvonultató lemezén és Celine Dion nemsokára megjelenô új albumán is szerepel majd.

A most 78 éves Ennio Morriconét már számos alkalommal jelölték Oscar-díjra, többek közt a Mennyei napok, A misszió, az Aki legyôzte Al Caponét, a Bugsy és a Maléna címû filmek zenéjéért.

A KAKUKKFÛ

A méz tápláló, egészséges édesítô, fiatalító, véde- kezôrendszerünket erôsítô gyógyélelmiszerünk, amelynek a hatását megerôsíthetjük, ha immunerôsítô gyógynövénnyel társítjuk. Egy tusnádi füvesasszony házirecept-tárából tanultam a mézes kakukkfüvet. A füvesasszony a kakukkfüvet (Thymus serpyllum l.) apróra vágta, és azonos mennyiségû mézzel összekeverte. A kakukkfû kellemes ízû gyógy- és fûszernövényünk, mézzel édesítve még finomabb. Pár év óta nekem sem hiányzik a kamrámból. Ezt a kompozíciót megelôzésképpen is fogyaszthatjuk. Reggelente, éhgyomorra bevehetünk egy kiskanállal két-három hétig, majd egy hét szünet után újrakezdhetjük a kúrát. Fontos, hogy a nyári, ôszi hónapokban kezdjük elôkészíteni szervezetünket, védekezôrendszerünket a télre.

A kakukkfû aktív biokémiai anyagokat tartalmaz, amelyek segítik szervezetünket a védekezôanyagok elôállításában, valamint antibiotikus hatásuk van, elpusztítják a kórokozókat. A természetbôl származó természetes antibiotikumoknak nincs mellékhatásuk.

Gyógynövényünket régen a szegény emberek antibiotikumának nevezték. A hangyák a vad kakukkfüvet beviszik a hangyabolyba, hogy megvédjék magukat a kórokozóktól.

A kakukkfûnek is többféle faja létezik: kerti és vad. A föld feletti részeket kell használni. Lila, apró virágainak kellemes az illata. Kiváló légúti fertôtlenítôszer. Illóolaját az aromaterápiában a hûléses betegségeknél alkalmazzuk, párologtatóba is tehetjük. Hogyha teaként fogyasztjuk, íze hasonlít a mentáéhoz. Forrázatát fertôtlenítô hatása miatt a tüdô-, hörgô-, gyomor- és bélbetegségek esetén használjuk. Köptetô, köhögéscsillapító, görcsoldó, tágítja a hörgôket. Tüdôasztma, szamárköhögés esetén is kiváló. Ekkor kék iringóval forrázhatjuk le. Társítható még szappanfûvel, zilizzel (mályvával), bodzával, hárssal, vörös áfonyával (a szeszes kivonatával is). Húgyhólyaggyulladásnál is enyhülést hoz. Féregûzôként is hatékony. Fûszernövényként húsokhoz, fôzelékekbe, levesekbe, salátákba, de még édességekbe is tehetjük.

Az egészségtelen csapvíz, kóla, foszfortartalmú italok, feketekávé helyett igyunk kakukkfûteát. Napi adagja: egy liter vízzel egy evôkanál szárított drogot leforrázunk. A gyógynövényteákat keserûn kell inni, cukrozni nem szabad (megváltoztatja a vegyhatását), esetleg mézzel édesítjük. Háromheti fogyasztás után egyhetes szünetet kell tartani. Szeszes kivonatot is lehet készíteni belôle, akárcsak a bíbor kasvirágból, fokhagymából, cickafarkból.

Bernád Ilona

Februártól szerzôdéses viszonyban az egészségbiztosítóval

A Dora Medicals Fizioterápia, Reumatológia és Rekuperációs Központ tavaly októberi megnyitása óta elôször kötött szerzôdést a megyei egészségbiztosítóval. Az európai színvonalú kezelés februártól kezdôdôen havonta ingyenesen mintegy 15 beteg számára válik lehetôvé, hiszen az a bizonyos "keret", csakúgy, mint a gyógyszertárak esetében, meglehetôsen szûk.

Dr. Madaras Sándor, a Dora Medicals igazgatója megkeresésünkre elmondta, a Visó utcai központban elektro-, magneto-, ultrahang-, lézer- és kinetoterápiai kezeléseket biztosítanak, a rendelôintézetekben öt fizioterápiás orvos és két asszisztens dolgozik. "Azt valósítjuk meg, amit a kórház kezelôbázisa, csak sokkal jobb felszereltséggel és körülmények között" – jelentette ki az igazgató, aki szerint egy ilyen központ megnyitása, mûködtetése jó, ha az elsô hónapban az önköltséget kihozza, a befektetés mintegy 5 év alatt térül meg. Ennek ellenére a központ megnyitásakor azt tartották szem elôtt, hogy az állami fizioterápiás kezelési bázisok felszereltségére a szaktárca évtizedek óta nem költött semmit, márpedig a technológia azóta óriásit fejlôdött. "Bukarestben, a nemzetközi egészségügyi vásáron szereztük be a BTA cég világszínvonalat képviselô készülékeit. Ha valakinek jó az, hogy 40 éves készülékekkel kezeljék, zsúfolt körülmények között, mint amilyen az állami kezelôbázisokon található, akkor válassza a kórházi kezelôbázist. Az emberek tartanak attól, hogy ha magán-fizioterápiára mennek, sokba kerül, de elfelejtik, hogy európai minôségû szolgáltatást kapnak" – jelentette ki dr. Madaras Sándor. A Dora Medicals Fizioterápia, Reumatológia és Rekuperációs Központja mostanáig nem állt szerzôdéses viszonyban az egészségbiztosítási pénztárral, február 1-jétôl azonban a biztosító havi 3.000 lejes keretet hagyott jóvá. Az összeg azonban csak 12-15 beteg számára biztosít ingyenességet. A szûk keret miatt várhatóan a hónap elején, természetesen szakorvosi küldôpapírral érkezô betegek részesülnek a támogatásban, miután a biztosítóval leszerzôdött pénz elfogy, a kezelést meg kell fizetni.

(antalfi)

Megoldatlan a gyerekellátás központosítása

23.000 csontvelô-átültetést végeztek 2005- ben az európai országokban, nagyobbrészt autológ módon, azaz a saját ôssejtek visszaadásával, kisebb részben allogén, azaz donortól kapott ôssejtekkel. A nyugat-európai országokhoz képest Kelet-Európa le van maradva ezen a téren – hangzott el azon a tudományos tanácskozáson, amelyet nemrégiben tartottak Marosvásárhelyen.

– Mi a helyzet Magyarországon? – tettük fel a kérdést dr. Kriván Gergely egyetemi tanárnak (képünkön).

– Dr. Jane Apperley professzor, az Európai Csontvelô- transzplantációs Társaság korábbi elnöke példaként hozta fel Magyarországot arra, hogy miképpen lehet néhány év alatt felfuttatni egy transzplantációs programot. Ez 1992-ben kezdôdött, és most ott tartunk, hogy 2006-ban évente csaknem 300 átültetést végzünk el öt központban.

A gyerekeknek szóló programunkat szintén 1992-ben kezdtük el a budapesti Szent László Kórházban, és azóta több mint 200 transzplantációt végeztünk. Az átültetések kétharmada allogén, azaz valaki mástól kapták az ôssejteket, kisebb része autológ. Mivel kevés a gyerek Magyarországon, ritkán találunk egy-egy családon belül donorokat, ezért az idegen donoros transzplantációk vannak túlsúlyban. Két központ mûködik, ahol a gyermekeket látjuk el, a Szent László Kórházban és Miskolcon. A László kórház a nagyobb, ahol több az idegen donoros átültetés, a miskolciban fôleg autológ transzplantációt végeznek.

– Milyen a túlélés?

– Nehéz ezt megmondani, mivel betegségcsoportonként különbözô. Vannak olyan betegségcsoportok, ahol végleges gyógyulást nem várhatunk, ezért csak a remisszióban (átmeneti javulás) eltöltött idô meghosszabbítására törekszünk. Máskor a gyógyulás a cél, és ezért nagyobb kockázatot is vállalunk egy-egy átültetésnél. Az akut lymphoid leukémiában (a lymphoidrendszer burjánzásával járó fehérvérûség) 60 százalék körüli betegségmentes túlélés van, immundeffektusokban, a csontvelô- elégtelenség miatt transzplantált betegeknél pedig 80-90 százalékos a túlélés. Dolgozatomban a neuroblas-toma betegségben végzett autológ átültetések eredményét ismertettem. Ez egy nagyon rosszindulatú, idegsejtekbôl kiinduló daganat, és a IV. stádiumban levô betegeknek a 80-90 százalékát elveszítjük. Átültetéssel 20 százalékot lehet javítani a hagyományos kemoterápiával elért eredményekhez képest, ami azt jelenti, hogy 10 betegbôl nem kettônek, hanem négynek biztosítjuk a túlélését.

– Hogyan látja a romániai helyzetet?

– Egyelôre megoldatlan a gyermekellátás központosítása. A különbözô klinikákon különbözô módon kezelnek gyerekeket, s a betegek egy része nem jut el idôben a transzplantációs központokba. Magyarországon csak bizonyos kijelölt kórházakban szabad onkológiai betegségben szenvedô gyerekeket kezelni, ami a pontosan meghatározott protokollumok szerint történik. E centrumok vezetôi rendszeresen találkoznak egy bizottságban, ahol a betegek helyzetét megbeszélik, és, ha szükséges, elôterjesztik átültetésre. Ha van megfelelô donor, el is végzik a beavatkozást. Itt azt látom, hogy a gyermekek egy része akkor kerül az átültetési központokba, amikor már nem lehet rajtuk segíteni. Meg kell szervezni egy közös adatbázist az onkológiai betegek számára, mert csak így biztosítható, hogy az ország bármely pontján azonos színvonalon lássák el a betegeket. Ez az alapja annak, hogy a transzplantációs központokba olyan gyerekek kerüljenek, akiket eséllyel lehet meggyógyítani.

– Elhangzott, hogy Romániában nagyon kevés (300 körüli) a donorok száma. Hogyan oldják meg ezt Magyarországon?

– Létezik egy országos regiszter, amelyben ötezer önkéntes donort tartanak számon. Ez nagyon kevés, sokkal több kellene. Nagyobb probléma, hogy nincs közösségi köldökvérbank...

– Pedig gyakran hallani, hogy egyre több kismama helyez letétbe köldökvért Magyarországon... Miért nem sikerült a közösségi bankot létrehozni?

– Ez szervezés kérdése, és a következô feladatunk, hogy megvalósítsuk. A most létezô bankok privát alapon mûködnek, ami rossz irányt jelent, mivel nem saját célra kell letenni a köldökvért, ugyanis minimális esély van arra, hogy valaha is fel kelljen használni. Ebben üzlet van, a mi érdekünk viszont az, hogy a letétbe helyezett köldökvérrel minél hamarabb segíthessünk azon, aki éppen rászorul.

– Csontvelô-átültetésre alkalmas és elegendô-e a köldökvér?

– Bizonyos testtömegig (40 kg-ig) általában igen. Mindig megvizsgáljuk, hogy van-e benne elég ôssejt. Felnôttek számára kevés, de két vagy három köldökvéregység együttesen elégséges. Ez költséges, de megoldható.

– Annak tehát nagyon kevés a valószínûsége, hogy a saját köldökvérére szüksége legyen a gyereknek?

– Egy a sok ezerhez. Csak a nagyon gazdagok engedhetik meg, hogy a lefagyasztás költségeit állják. "Vásárolja meg a gyermeke egészségét!" ez valójában reklám. Más gyerekeken viszont segíteni lehet vele.

Elôadásomban képeket mutattam arról, hogy például az egyik testvér adta a köldökvért, más esetben külföldrôl kaptuk. Azt szerettem volna bizonyítani, hogy minden transzplantáció mögött emberek és sorsok vannak. Ha ezt szélesebb körben népszerûsíthetnénk, nagyobb lenne a donációs kedv is.

Beke György utolsó írása

Váratlan történelmi viharok, társadalmi "földrengések", forradalmak, népfelkelések a villámfény élességével hasítanak bele a tartósított hazugságok ködébe, a fegyverekkel ôrzött elôítéletekbe, és felragyogtatják az elpusztíthatatlan igazságot. Ilyen ereje és hatalma volt az erdélyi magyarság gondolkodására az 1956-os magyar forradalomnak.

Az elszakított nemzetrész mindenkoron nyitott lélekkel fordult Budapest felé, még inkább a vihart ígérô 1956-os nyári, ôszi hónapokban. Hiába erôszakolta Bukarest a hamis parancsot, hogy "arccal Bukarest felé, oda tartozunk, ott oldódnak meg a gondjaink", az erdélyi magyarok ösztönösen vagy tudatosan a magyar anyaországot látták, hitték, vállalták a maguk igazi hazájának, amelynek sorsától a maguk életének jobbra fordulását remélték.

Alig van fogalom, melynek hivatalos román meghatározása az 1945 utáni évtizedekben nagyobb változásokon esett volna át, mint az erdélyi magyarságé.

Petru Groza (Péter) – még a békekötés elôtt – azon a jogcímen hirdette meg a vámuniót Magyarország és Románia között, hogy a magyar nemzetet nem lehet áthatolhatatlan határokkal széttépni. Ha egy székelyudvarhelyi magyar – mondta – meg akarja látogatni Miskolcon élô unokatestvérét, utazhasson minden útlevél nélkül. Hiszen egyazon nemzet tagjai mindketten. A békekötés után többé nem esett szó a magyar–román vámunióról, az erdélyi magyarság státusa pedig "együtt élô nemzetiség" lett. Az ötvenes évek elején a román szóhasználat áttért a "nemzeti kisebbségre", mondván, hogy ez a tudományos meghatározás. Következett egy olyan korszak, mikor magát a "magyar" szót számûzték, lettünk "nemzetiségre való tekintet nélkül", noha az erdélyi magyarságnak továbbra is megvoltak a maga megkülönböztetô jegyei, nemzeti jellege, anyanyelve, saját kultúrája, másokkal össze nem téveszthetô önismerete. Majd megint változott a meghatározás: "romániai magyar dolgozó", és végül a legnagyobb megtiszteltetés: "magyar nemzetiségû román dolgozó".

Így lettünk fokozatosan "románok" valamennyien, anélkül hogy egyáltalában változtunk volna. Egyvalami volt a lényeges mindegyik meghatározásban. Az, hogy ne tarthassuk magunkat a magyar nemzet részének. Még a román szövegekben is szigorúan érzékeltették: az erdélyi magyar maghiar volt, a magyarországi ungar.

Jugoszláviában egyenesen soha nem hallott, fából vaskarika új "nemzetiséget" találtak ki a renegátok lelkiismeretének elaltatására: a jugoszláv nemzetiséget. (Vajon mi lehetett az anyanyelvük ezeknek a jugoszlávoknak, mi a múltjuk, a történelmük, öntudatuk?)

Görcsös kísérlet – kelet-európai átok –, amelyet idônként a magyar történelem fordított a visszájára. Például az 1956-os magyar forradalom idején.

Bármennyire vasfüggönnyé vált a trianoni határvonal Magyarország és Románia között, a szellemi áramlásokat nem tudta megakadályozni. 1956 nyarán, a huszadik moszkvai pártkongresszus után, Erdély magyar értelmiségi mûhelyei, a bukaresti magyar szerkesztôségek, velük együtt a magyar családi otthonok, ezer meg ezer "Petôfi Körré" változtak. Viták, indulatok, félelmek, reménykedések. Október 23-a után heteken át alig aludtuk át az éjszakákat. Bukarestben ostromállapot, fegyveresek az intézmények, minisztériumok, szerkesztôségek, a rádió, a nyomdák bejáratánál. A hatalom minden intézkedése páni félelemrôl tanúskodott. A bukaresti és vidéki egyetemeket vesztegzár vette körül. A túl hangosan gondolkodó egyetemistákat éj közepén – hogy ne legyen feltûnô – vöröskeresztes mentôautókban szállították a börtönökbe.

Egyszerre "mozgósították" az elnyomás minden eszközét.

Addig is szokás volt az olvasók "megszólaltatása" hazai és nemzetközi kérdésekben. Most azonban (meglepô módon) november elejérôl, a szovjet tankok másodszori megjelenésétôl Budapest utcáin, erdélyi magyar írók, mûvészek, tudósok közös nyilatkozatai jelentek meg, amelyek lényegében a szovjet beavatkozást támogatták, még ha körmönfontan fogalmaztak is. Tudták az aláírók, hogy a hatalomnak csak a nevükre van szüksége, de mivel "nagyon magas helyrôl" jött a felkérés, életveszélyes lett volna a visszautasítás.

Az volt a meglepetés, hogy "magyar ügyekbe" erdélyi magyar írók "szólnak bele". Eddig elképzelhetetlen lett volna az ilyesmi. Hiszen – bukaresti felfogás szerint – mi közük egymáshoz? Nem külön történelem, külön nyelv, külön kultúra, más-más gondolkodás az erdélyi és a magyarországi magyaroké? Bukarest már nem tiltotta, hanem egyenesen megkövetelte, hogy az erdélyi magyar író testvérének, sôt nemzettársának tekintse az anyaországit, és ezen a jogcímen biztassa a szovjet megszállás jólelkû elfogadását? Mi volt ez? Az igazság felismerésének pillanata vagy a román pártérdek találkozása egy pillanatra a történelmi valósággal?

Sokan fogták fel ezt Erdélyben jó irányú változásnak. Késôbb ezek keserves árat fizettek azért, mert úgy érezték, úgy hitték, hogy ismét a magyar nemzet fiának érezhetik magukat.

Egymagában Bukarest álláspontja aligha változhatott volna meg. Ideológiai kérdésekben – és ez az volt – a gyarmatok fôvárosában döntöttek mindig.

Hruscsov, a "reformer", nemcsak a tankjait vetette be háborújában a magyar nép ellen, hanem a román és a csehszlovák testvérpártok révén a kisebbségi magyar nyelvû újságokat is. Egyszerre erre lett legnagyobb szükségük a szovjet megszállóknak: újságokra. A pesti újságírók nagy része hallgatott vagy éppen puskával írta a történelmet. Esetleg "törvénytelen" kiadványokat szerkesztettek, az eltiport szabadságharc fel-feltörô tûzcsóváiként.

És lám csak, addig ismeretlen újságok jelentek meg az árusoknál. Elôre, a romániai néptanácsok lapja Bukarestbôl, Új Szó, a szlovákiai kommunista párt napilapja Pozsonyból.

Parancsot adott a román pártvezetôség, hogy az Elôre – szokásos napi, belföldi kiadása után – készítsen mindennap egy "szabályszerû" magyarországi napilapot. Saját fejléccel, saját kolofonnal, változatlan külpolitikai hírekkel. De ki kell hagyni belôle a kifejezetten romániai vonatkozású írásokat, cikkeket, még a híreket is. Helyükre régebbi lapszámokból kiválogatott erdélyi magyar kulturális írásokat kell tördelni.

Kétféle törvény lett érvényes a két külön kiadásra. Íme, az 1956. november 13-i, keddi szám. Az Elôre mind a két változata közli Kádár János egyik fontos rádióbeszédét. A romániai kiadás felnagyít minden "rosszat" a magyar forradalomról: börtönökbôl szabadult bûnözôket, fehérterrort, Nagy Imre vétkes gyengeségét és ingadozását, a nyugati "beavatkozást". Ezek is szerepeltek a Kádár-beszédben. De volt abban olyasmi is, ami egyáltalán nem tetszett Bukarestben; ezt a romániai kiadásban szigorúan megcenzúrázták, pontosabban "áthidalták" sablonszövegekkel. Imigyen: "Kádár János ezután ismertette a forradalmi munkás-paraszt kormány álláspontját több megoldásra váró politikai és gazdasági kérdésben." Mi maradt ki a beszédbôl a romániai magyar kiadásban, amit nem tudhatott meg az erdélyi magyar? Olyan részlet, hogy: "az ávót szétvertük, nincs többé szükség rá". Meg hogy Nagy Imre elôtt nyitva áll az út, ha vissza akar térni a magyar politikai életbe. Továbbá, hogy a rendszer nem erôszakolja a parasztok kollektivizálását. A Magyarországnak szánt példány a teljes beszédet hozta. Egyazon újság – két hangon. A Magyarországnak készült Elôre és Új Szó – látszatra legalábbis – a magyar nemzeti gondokat tükrözte, a nemzet egységének a jegyében szólott. (Ezek puszta említése egy hónappal elôbb még halálos bûn volt az erdélyi és felvidéki magyar számára.)

Kádár kormánya kérte fel ilyetén támogatásra a román és szlovák elvtársakat? Fizikailag sem lett volna erre lehetôsége, hiszen még be sem rendezkedett, a "moszkvai út" után hazatérve. Kitaposott ösvényeken érkezett a parancs Bukarestbe is, Pozsonyba is… Vajon a moszkvai Kreml rideg kôfalai között sejtették-e, hogy az általuk puszta propagandafogásnak szánt "ötlet" Erdélyben és a Felvidéken lelkileg félszeggé nyomorított magyarok titkos reménységeit ébresztette fel?

Kovács András Ferenc

(Üdvözlet az Írók Boltjának)

Ó, Írók Boltja, kedvesebb te bármely más,

hivalkodóbb s tán puccosabb könyvesháznál,

Pest tengerében gyöngy sziget, te fénylô part,

milyen vidáman, boldogan kereslek föl,

ahányszor épp megérkezem hazámból én,

hozzád futok, s te hûn fogadsz, ha fáradtan

betoppanok hajléktalan, kis íróként –

akárha volnál otthonom, vagy itthonlét,

hová pihenni, fölvidulni térek meg,

s mi boldogítóbb, mint a gondot elszórni?

Hajszoltan is vigasszal, új örömmel vársz,

hisz könyvet, enyhet, kedvet adsz, ha bánkódnék.

Jaj, Írók Boltja, szellemekben egy sincs hely

nálad se szebb, se gazdagabb, se tékozlóbb –

könyvben, mosolyban s röppenô szavakban sem.

Álmatlan álmodik már, álmatlan ég az ember,

De néha ô a föld is, és ô a szél s a tenger…

Hajó is, zátony is tán, s külön, vad kontinens:

Mindenki lakja partját, de mélyén senki nincs.

Lapozó

Legtovább álmaim pörögnek, / mint lassan földre szálló pernye. / Mint lekeringô hársvirág, mint / kusza percek kusza terhe. // Legkevésbé magam vagyok, vagy / leginkább könnyek tagadása. // Te vagy, te vagy a tûnt kiáltás. / Te vagy az is, aki kiáltja. (Egyed Emese) * Nem volt ember a közelben, hát levettem dresszemet, kimostam, meztelenül merültem újra a vízbe, majd kicsavart, nedves dresszemmel a kezemben megindultam a babérliget felé. A kisördög azonnal figyelmeztetett, mi van, Carla, megbolondultál, vedd vissza a dresszedet, meglephet valaki, s ha ismeretlen férfiak egy mezítelen nôvel találkoznak itt, az Isten háta mögött, nyilvánvalóan csak egy dologra gondolhatnak. (Bogdán László) * Szívbôl gondolok a vonatra, üzentem este tízkor, / mikor messzi tájon utaztál, de nem hittem volna, / naivan száguldozni kezd, kihagy állomásokat, / s narancssárga reggelen itt zakatol ablakom alatt. (Villányi László) * Úgy tûnt, hogy már százezer éve álmodik, pedig alig volt egy perce, hogy a szerkezetkész állapotban levô társasház hatodik emeletén a daru horgára akasztották a Toi-Toi vécét, melyben a reggeli három feles körtepálinkától és a Soproni Ászoktól, Színes Mai Nappal a kezében Sanyi elpilledt egy kicsit. (Csender Levente) * a zenekar játszana. De: / a trombitás baloldali. / a nagybôgôs demokrata. / a dobos szociáldemokrata. / a szájharmonikás népnemzeti. / ami a nézôtérre eljut: / kriptokommunistahorthysta / demokrataszociáliszeneikáosz. (Király Zoltán) * Kínában a nagy menetelés idején a Szabadság, szerelem volt felírva a katonák hátára, s a mögöttük lévôk hangosan olvasták, s úgy meneteltek. A Tienanmen téren szintén ezt a verset szavalták a diákok kínaiul. Petôfinek van ma még ilyen hatása is. (Kerényi Ferenc, Bartha Katalin Ágnes interjúja) * Bebizonyosodott, hogy a visszavonulás egy hadsereg rendjének, fegyelmének legnagyobb próbája. A hadosztály tisztikarának nem sikerült az összes alakzatot katonai rendben hátra vinni. A cél a csoportok viszonylag szûk térben való összpontosítása volt. A holtfáradt, lerongyolódott, reményüket vesztett katonák a legnagyobb nehézségek árán tudtak Nyírbátor, Mátészalka térségében gyülekezni. (Gottfried Barna) * Az ördög és az öngyilkos konfrontációjában az ördög, noha meg akarja nyerni magának ez utóbbi lelkét, taszító erôt, elriasztó gesztust alkalmaz – "vasvillával örökké a szememet akarta kiszúrni" –, ami tulajdonképpen csapdaállítás, a tragikus végkifejletet idézi elô. (Dr. Balázs Lajos) * Mondom egynek, állj meg! Mentem elejibe. Barisnya, kuda? Azt mondja: Szudá! Mondom: Hova mensz? Ide! Mondom: Mit akarsz? Jöttem hozzád. Bjelácskának, Fehérkének hívták. Kérdtem, hogy hány éves vagy? Mondta, hogy huszonkettô. Nem mentél férjhez még? Azt mondja, nincsen kavalerja, nincsen szeretôje. Addig na, addig ide, addig oda, mint a fiatal, átaladta magát nekem. (Gazda József) * Szopos Sándort – bár rendelkezett tehetséggel, rajztudással, színérzékkel, szorgalommal és kitartással – nem jellemezte szakmai rugalmasság. (Szabó András) * Ha egy színház tartósan figyelmen kívül hagyja az elsôsorban a szórakoztató színházra fogékony közönség elvárásait, saját helyzetét lehetetleníti el. Ezt jól illusztrálja a gyergyószentmiklósi Figurának, Erdély egyetlen deklaráltan kísérleti jellegû színházának az esete. (Bota Szidónia) * Révész Máriusz riportkötete (...) olyan emberekre fókuszál, akiknek az életútját nem lobogtatják címlapokon, nem szerveznek köréjük vitákba torkolló eszmecseréket. Mintha a média számára nem lenne hírértéke a cselekvésnek, a jövôbe tekintô életnek. (Kovácsné István Anikó) * Franz Hodjak erdélyi szász költô, író 1970-tôl 1992-ig, Németországba való kitelepedéséig a kolozsvári Dacia kiadó német lektoraként dolgozott. A Legenda a kútról címû válogatás elôtt két könyve jelent meg magyarul. (Gagyi Ágnes) * E. T. A. Hoffmannról, a német romantika jeles alakjáról írja Szerb Antal, hogy "a mese- novellának, reális és irreális világ összebonyolításának mestere". Hofmannról (egy "f"-fel), Ingo Schulze író- hôsérôl ugyancsak elmondható, hogy elbeszéléseiben mesterien bánik valóságos és nem valóságos elemekkel. Mintha mindkettejük célja valóban az lenne, hogy meglássák "a hétköznapban a csodát és a csodában a hétköznapot". (Bertók Beatrix) * SZÉKELYFÖLD, 2007. február

B.D.

Búcsú Barabás István festômûvésztôl

Igen, immár egy sincs közöttünk az iskolateremtô nagy alkotónemzedék jeles egyéniségei közül, akik annyira megpezsdítették, fellendítették Marosvásárhely mûvészeti életét a múlt század második felében. Február 12-én Barabás Pista bácsi is végleg eltávozott, metaforikusan fogalmazva, beleolvadt abba a bársonypuhaságú, napfénycsillogású, otthonmeleg közegbe, amilyennek a szülôföld tájait mindig is érzékelte és érzékeltette. De ott van fölöttünk a magasban is, belevegyülve az ég pasztelljeibe, elit társaságban, sok kiváló Mester együttesében, olyanokéban, akikkel együtt tanult, akikkel együtt oktatott, dolgozott, szervezett, lelkesített, szépet, jót, felemelôt, emberit teremtett. És mindenekelôtt újra együtt lehet szeretett társával, a festészetet szintén nagy tehetséggel és odaadással mûvelt feleségével, Barabás Bortnyik Irénnel, akivel annyi örömben és megpróbáltatásban volt részük és annyi talentumot örökítettek át gyermekeikbe. A mûvészeti középiskola alapító tanáraként sok-sok tanítványát is hasonló szeretettel, lelkiismeretességgel és igényességgel irányította a siker útjára, hosszú ideig kollégái szakmai közösségét is egybefogva ténykedett fáradhatatlanul. Figyeltek rá, tisztelték, kedvelték, a közönség is megbecsülte. Ô meg képességei legjavát igyekezett mindig adni, szívét, lelkét keverve festményeibe.

Betegsége miatt több éve kénytelen volt visszavonulni a közéletbôl, de továbbra is figyelt arra, mi történik körülötte, hogyan alakul mûvészeti mozgalmunk, ifjabb pályatársai helyzete. Hiányoltuk ugyan, hogy nem lehet jelen a különféle kulturális eseményeken, de közvetve érezhettük jelenlétét, tudhattuk, hogy velünk van, szurkol azért, hogy az alkotók sorsa is jobb legyen. Hiánya ezután lesz igazán fájó, mert immár végleges. Szelleme azonban bizonyára még nagyon sokáig velünk marad, ezt erôsítik alkotásai is, amelyek számos otthonba, képtárba, múzeumba vittek derût, humánumot és szépséget itthon és szerte a nagyvilágban. Ôrizzük meg értékes örökségét, tisztelôi, követôi részérôl ez a legillôbb búcsú Barabás István állami díjas festômûvésztôl, a marosvásárhelyi városi festôiskola és a nagybányai mûvésztelep egykori ígéretes tanítványától, egész