Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Bár lapunk hetek óta felvetette, hogy január 1- jétôl Marosvásárhelyen megszûnt a hét végi fogorvosi ügyelet, már-már tragikomikus, ami azóta történt. Pontosabban, ami a csodálkozások és ígéretek ellenére nem történt meg azon a településen, ahol az alaposan átgondolt európai szabályozásokhoz képest 2000 helyett már 600 lakosra jut egy fogorvos. Mindezek alapján nem kizárt, hogy élelmes vállalkozók nemsokára a fogorvosi turizmus Mekkájává változtatják Marosvásárhelyt, amelynek szinte minden utcájában mûködik egy-egy fogorvosi rendelô. Ekkora bôség ellenére a helybelieknek át kell vészelniük a fogfájástól lüktetô éjszakákat, s azok is pórul járnak, akik valahonnan vidékrôl taxiznak be a megyeközpontba a remélt sürgôsségi ellátás érdekében. Amihez állítólag ingyenesen lenne joga minden egészségbiztosítást fizetô állampolgárnak. De mégsincs. Mindezt az egészségügy nagyotmondásban utolérhetetlen korifeusa nem hiszi el, még akkor sem, ha a konkrét tényekkel, pontosabban azok "hiányával" szembesítik. A Megyei Fogorvosi Kamara tagjai által önkéntesen végzett munka feltételeit január 1-jétôl törvény szabályozza. Amolyan "Made is Romania" jogszabály, amelybôl a legfontosabb nem derül ki, pontosabban, hogy a sürgôsségi ügyeletet éjszakánként és hét végén is biztosítani kellene. Ezért ódzkodnak az elvégzésétôl azok, akiket a törvény kötelez: az egészségbiztosítási pénztárral szerzôdéses viszonyban álló fogorvosok. A pénztár ügyvezetô igazgatója szerint a jogszabály vonatkozó passzusát – amit annyiféleképpen lehet értelmezni, mint Voltaire filozófiájának gyöngyszemét Candide címû kisregényének végén – ki-ki a maga szája íze szerint magyarázza. A magánrendelôk megnyugodtak, hogy ôket kihagyták a játékból. A szerzôdéses viszonyban levô orvosok, akik nem
"mennek a falnak" a pénztártól kapott havi járuléktól, ami alig néhány páciens kedvezményezett ellátását fedezi, a törvény helyett (valószínûleg Voltairre hallgatva) inkább kertet mûvelnek a hét végén.

Miközben a fogorvosok kollégiuma úgy tudja, hogy valahol a szaktárca zsebében szunnyadnak a sürgôsségi ellátás honorálására szükséges alapok, a zseniális megoldást szerdai sajtóértékezletén a közegészségügyi hatóság megyei vezetôje villantotta fel: a havi 1200 lejbôl a szerzôdéses viszonyban levô orvosok 200 lejt az ügyeletek ellátására kapnak a pénztártól. Ami az érintettek szerint a rendelési idôben adódó esetekre vonatkozik. Kíváncsian várjuk, hogy az ellenkezôjérôl mikor és ki fogja meggyôzni ôket!

Populista elnöki üzenet

Aki azt várta a tegnap, hogy Traian Basescu a parlamenti felszólalásában hamut szór a fejére, alaposan tévedett. Már az elsô mondataiból kitûnt, hogy a képviselôk és szenátorok által sértésnek tartott kijelentését – miszerint a politikusok a bûnözôk számára kedvezô törvényeket hoznak – nem visszavonta, hanem kiterjesztette a helyhatóságokra és más befolyásos körökre. A parlament maradt. Róluk azt mondta, egy részük korrupt, a többi nem tudja, mirôl szavaz.

Némi huzavona után került sor tegnap délután a parlament fél háza elôtt az államfô beszédére. Az ellenzéki pártok be se mentek a terembe, Nicolae Vacaroiu, a szenátus elnöke Párizsba repült, Bogdan Olteanu azt mondta, amíg nem kér tôle személyesen bocsánatot, addig nem szív egy levegôt az államfôvel.

Az elnök negyedórás késéssel érkezett, s már az elsô mondataival provokálta a honatyákat: azt mondta, hogy a nagy gazdasági hatalmak "behúzták ôket a csôbe", s vagy azért szavaztak meg olyan törvényeket – például a Petrom privatizálása, 5 ezer bûnözônek való megkegyelmezés, a sörgyártók számára hozott adókönnyítések stb. –, amelyeket nem írt alá, mert "nem is tudták, mirôl szavaznak". Egyebek mellett megállapította, hogy a korrupciónak nincs politikai színezete, "pártokon átívelô", s a gazdasági érdekszférákkal és klientúrákkal összefonódott politikusok s azok, akik számára a kulisszaegyezségek sokkal fontosabbak, mint a reformok, "idegesek", mert mióta kezébe vette a korrupció elleni harc gyeplôjét "nem mûködnek a telefonok az ügyészek felé".

A politikai osztály (amely az elnök szavaival élve: a valóságtól elrugaszkodott, csak a saját érdekeit követi) megújulásának fontosságát hangsúlyozta, mert, mint mondta, 17 évvel a kommunista rezsim bukása után a politikusok a pártvezetôket és más érdekcsoportokat szolgálnak, nem a népet. A fiatalítás is csak színjáték, mert a fiatalok "hûséges gyerekei mentorainak". Ezen nem segít más, mint a névre szóló szavazás, amelyrôl, az alkotmány 90 cikkelye, a referendumtörvény, illetve az Alkotmánybíróság 2006. évi 567-es számú határozata értelmében referendumot kell kiírni. Ezért – jelentette ki – konzultálni kíván a parlamenttel.

"Képviselô és szenátor urak! – mondta végül. Konzultálok önökkel a névre szóló szavazásról kiírandó referendum ügyében. Konzultáltam. Ezennel beindulhat a referendum procedúrája". S ezután a különös, nulla másodperces "konzultáció" után vissza sem nézve elhagyta a termet.

Traian Basescu és a parlament viszonyának tegnapi fejleményeibôl egyetlen mozzanat mondható rendkívülinek. Az, hogy a kormánypártok többször is lelkesen megtapsolták az államfô újrafogalmazott sértegetéseit, a demokraták egyenesen felállva mutatták ki egyetértésüket. Valami miatt elfelejthették, hogy lévén szó korrupcióról, az minden esetben elsôsorban a hatalmon levôk visszaéléseirôl szól, vagyis mindenekelôtt a két éve kormányon levô koalíció, de fôként az "Igazság és Igazságosság" szövetség ellen szóltak az elnöki kritikák.

A szenátus kedden este megszavazta a Monica Macovei igazságügyi miniszter ellen szóló egyszerû indítványt, a parlamenti pártok pedig azon vitatkoznak, hogy a tárcavezetônek le kell-e mondania tisztségérôl, vagy nem.

Az ellenzéki Konzervatív Párt és Szociáldemokrata Párt által benyújtott egyszerû indítvány szövegét 81 támogató szavazattal 46 ellenében fogadta el a parlament felsôháza. A Brüsszelben rendkívül nagy szimpátiának örvendô miniszter asszonynak az ellenzéki erôk azt rótták fel, hogy az igazságügyi reform egy helyben toporog.

A szenátusi szavazás elôtt Franco Frattini, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa is nyíltan kiállt Macovei mellett, egy rádióinterjúban kijelentette: személye garanciát jelent a romániai igazságügyi reform folytatására.

Külföldi népszerûsége ellenére a tárcavezetôt a belpolitikában sokan nem kedvelik. A kormánypártok közül fôleg a Nemzeti Liberális Párt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) azt rója fel neki, hogy nem hajlandó együttmûködni a parlamenttel.

Az RMDSZ vezetôi szerint az egyszerû indítványban megfogalmazott kritikák egy része valós. Ôk azért elégedetlenek Macovei munkájával, mert amint Markó Béla RMDSZ-elnök korábban megfogalmazta, szinte kizárólag az ügyészek hatáskörének szélesítésén fáradozott, az igazságügy többi részlegének reformját pedig elhanyagolta.

Macovei mellett határozottabban csak a Demokrata Párt (PD) állt ki, azonban a média eddig többször is nyilvánosságra hozta, hogy a PD-ben is kifogásolják Macoveinek a parlamenttel való kapcsolattartásban tapasztalt hiányosságait, valamint hajthatatlanságát.

Az egyszerû indítvány – amely nem azonos az egész kormány leváltását maga után vonó bizalmatlansági indítvánnyal – megszavazása után a pártok képviselôi azon vitatkoznak, hogy Macoveinek le kell-e mondania, vagy nem. Ugyanis az alkotmány nem kötelezi arra a miniszterelnököt, hogy ilyen esetben megváljon miniszterétôl, az ellenzéki pártok viszont a szenátus szabályzatára hivatkozva állítják, hogy az egyszerû indítvány esetében is kötelezô a miniszter leváltása. Macovei mindenesetre kedden bejelentette, hogy nem hajlandó lemondani.

Szerdai sajtótájékoztatóján demokrata párti képviselôk beadványával fenyegetôzött dr. Morariu Silviu, a Közegészségügyi Hatóság vezetôje. Mint ismeretes, a liberális egészségügyi miniszter által Marosvásárhelynek ígért sürgôsségi kórház építésére elvi beleegyezést adtak a helyi tanácsosok, ami az igazgató szerint nem elég ahhoz, hogy a tervezéshez hozzáfogjanak. Ami azt jelenti, hogy a marosvásárhelyi képviselôk szaván nem lehet elindulni, s állítólag a polgármester sem tartja elégségesnek az elvi beleegyezést. Ezzel szemben szemfüles brassói demokrata párti képviselôk az alsóházban olyan beadvánnyal fordultak a szakminisztériumhoz, amelyben felajánlják, hogy Brassóban minden további nélkül biztosítják a megfelelô területet a sürgôsségi kóház felépítésére, ami sokat javítana a Cenk alatti város egészségügyi ellátásán. A beadványra állítólag ma kell választ adni a képviselôházban, ennek érdekében a közegészségügyi igazgató megbeszélésre hívta az érintett feleket. A területhez bizonyos helyi politikai érdekek (visszaszolgáltatás, ANL-s lakások?) fûzôdnek, ezért nem adtak biztos választ a tanácsosok – vélekedett az igazgató. Kérdésünkre, hogy elkészült-e a megígért megvalósíthatósági tanulmány azt épületrôl, aminek a birtokában a tanácsosok másképpen dönthetnének, azt a választ kaptuk, hogy az elvi beleegyezés alapján nem foghatnak neki a tervezésnek.

1914. jan. 19. – 2007. febr. 12.

Mély fájdalommal búcsúzunk Barabás István festômûvésztôl, városunk kiemelkedô, korának meghatározó személyiségétôl.

Tartalmas élete során mûvésznemzedékeket indított útjukra a marosvásárhelyi mûvészeti iskola tanáraként, tizennyolc éven át töltötte be a tartományi Képzômûvész-szövetség elnöki tisztét, miközben mindvégig gazdag alkotói tevékenységet is folytatott.

Munkásságának elismerését magas állami kitüntetések sora is jelzi, több kiadvány mutatja be és méltatja mûvészetét. Hisszük azonban, hogy mindennél maradandóbb az a példa, amit életével mûvész-, tanár- és apaként kollégáinak, diákjainak és egész családjával együtt társadalmunknak mutatott.

Barabás István emlékét élénken ôrzik és szellemét tovább éltetik csodálatos festményei a bel- és külföldi, állami és magángyûjteményekben.

Egy szeretett ember és nagy mûvész távozott közülünk, de helyében az ûrt a hátrahagyott nagy, követni való példa tölti ki.

A Romániai Képzômûvészek Szövetségének Maros Megyei Szervezete ôszinte együttérzését kívánja kifejezni a gyászoló családnak. Barabás István, Pista bácsi elhunytával mi is családtagot búcsúztatunk. Nyugodjon békében.

A Kövesdomb feletti kerülôúttal párhuzamos Suceava utcában az Országos Lakásügynökség (ANL) megbízásából épített tömbház lakáskulcsait adta át tegnap a bérlôknek a marosvásárhelyi önkormányzat nevében Dorin Florea polgármester. A most benépesült ingatlan az ötödik ANL-tömbház, amelyet belaknak Marosvásárhelyen, ámde az elsô olyan, amelyben az új rendelkezéseknek megfelelôen a visszaszolgáltatott ingatlanokból kilakoltatott bérlôknek juttatták a lakrészek ötödét – öt ilyen család vett át tegnap lakáskulcsot és jutott új hajlékhoz.

A ház elôtt egybegyûlt lakóknak a polgármester ajánlotta, válasszanak egy megbízható házmestert és tartsák rendben az ingatlan környékét, valamint az esetleges mûszaki jellegû problémákat mihamarabb jelezzék a polgármesteri hivatalnak, hogy még a jótállási idôszak lejárta elôtt kijavíttathassák azokat. A polgármester azt is kifejtette, hogy a polgármesteri hivatal felszólítja a tömbházzal szemközti telek mihamarabbi rendezésére annak tulajdonosát – a szóban forgó telek mocsaras, és a tulajdonos a feltöltésére kért engedélyt, viszont az odahordott több teherautónyi föld nincs elegyengetve, így rendezetlen építôtelep benyomását kelti. Florea ugyanakkor sajnálatát is kifejezte afelett, hogy a tömbház az eredeti tervekhez képest bô hároméves késéssel kerülhetett átadásra, ezalatt pedig számos lakáskérvényezô meghaladta a 35 éves életkort, tehát kikerült az ANL-lakásokra jogosultak körébôl.

A 10 kétszobás és 15 egyszobás lakrészt magában foglaló ingatlant már korábban átvette a városháza a lakásügynökségtôl, azonban az átvételkor az épület még nem volt belakható állapotban. Azóta a kivitelezô orvosolta az átvételkor tapasztalt gondokat – tudtuk meg Bakó Attilától, a városháza szociális ügyosztályának igazgatójától. Mint elmondta, a tervek szerint a következô átadásra kerülô ANL-tömbház a Marinescu utcai ingatlan lesz, melyet várhatóan áprilisban adnak át.

Nem csak a húszéveseké a világ, avagy nem csak a fiatalok lehetnek szerelmesek. Ez tegnap ismét bebizonyosodott, amikor a Real hipermarket a szerelmesek napja alkalmából díjazta a három legszebb beérkezô szerelmes levelet. A két kislánnyal érkezô középkorú férfi elárulta, a felesége neki címezve írta meg az "egyik legszebb" levelet. Érdekes módon a három nyertes közül senki sem a párjával érkezett, volt, akit szülô, ismerôs kísért el. A bevásárlóközpont január 22. és február 12. között versenyt hirdetett meg, a benevezôknek egy párjuknak címzett szerelmes levelet kellett írniuk, amit a központ elôcsarnokában felállított urnába helyezhettek el. A beérkezô hetven levél közül a három legszebbet választották ki, ezek írói pedig egy kozmetikumokból, édességekbôl és egy üveg pezsgôbôl álló Bálint-csomagot kaptak jutalmul.

Anyanyelv

Talán mindenkinek van olyan ismerôse, akinek a családneve Tóth, Bartha vagy Papp. A felsorolt nevek ma is elég gyakoriak, és a hagyományos írásmódú szavak típusába tartoznak. A családnevek írásformája ôrzi a legerôsebben a magyar helyesírás hagyományait. Nagy részük a ma használatos hangjelölési rendszert követi, vannak azonban szép számmal olyan családnevek is, amelyek régi, ma már nem használatos betûjeleket tartalmaznak. A betûk többsége kétjegyû, és lehetnek magán-, illetve mássalhangzók is.

Ugyanannak a családnévnek többféle írásváltozata is létezhet (pl. Gaal, Gaál, Gál, Gáll), ugyanakkor egy családnév többféle hagyományos írássajátosságot is tartalmazhat (pl. Rhédey). Nagyon fontos megjegyeznünk nemcsak az írásformát, hanem azt is, hogyan olvassuk ki a hasonló neveket.

A következôkben történelmünk, irodalmunk, valamint a tudomány néhány híres magyar személyiségének nevét olvashatják. A hagyományos írásforma mellett zárójelben megjelenik a kiejtés hangsora is. A névsor természetesen nem teljes, bármikor kiegészíthetô.

Eötvös Loránd [ötvös] – (1848 – 1919; báró, a geofizika tudományának kutatója, miniszter, szenvedélyes fényképész és sportoló); Dessewffy Arisztid [dezsôfi] – (1802 – 1849; az 1848-49-es magyar szabadságharc és forradalom tragikus sorsú tábornoka, aradi vértanú); Thököly Imre [tököli] – (1657 – 1705; Felsô-Magyarországnak és Erdélynek volt fejedelme); Wesselényi Miklós [veselényi] – (1750 – 1809; az erdélyi országgyûlések egyik vezéralakja, az erdélyi színészet megalapítója és felvirágoztatója); Babits Mihály [babics] – (1883 – 1941; író, költô, mûfordító a XX. század elején); Bánffy Miklós [bánfi] – (1873 – 1950; erdélyi gróf, író, grafikus, színpadi rendezô, politikus, külügyminiszter); Batthyány Lajos [battyányi] – (1807 – 1849; gróf, Magyarország elsô alkotmányos miniszterelnöke); Batsányi János [baccsányi] – (1763 – 1845; a magyar felvilágosodás korának jelentôs költôje); Beöthy Zsolt [bôti] – (1848 – 1922; író, irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár); Czuczor Gergely [cucor] – (1800 – 1866; költô, nyelvész); Damjanich János [damjanics] – (1804 – 1849; az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedô honvéd tábornoka, aradi vértanú); Esterházy Péter [eszterházi] – (1950 - ; író); Karinthy Frigyes [karinti] – (1887 – 1938; humorista, író, filozófus); Kossuth Lajos [kosut] – (1802 – 1894; az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik vezéralakja); Latinovits Zoltán [latinovics] – (1931 – 1976; magyar színész); Lorántffy Zsuzsanna [lorántfi]- (1600 – 1660; I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége, iskolaalapító, mecénás); Madách Imre [madács] – 1823 – 1864; költô, író, drámaíró); Mikszáth Kálmán [mikszát] – (1847 – 1910; író, újságíró); Móricz Zsigmond [móric]- (1879 – 1942; író); Munkácsy Mihály [munkácsi] – (1844 – 1900; festô); Rátz László [rác] – (1863 – 1939; matematikus, tanár); Széchenyi István [szécsenyi] – (1791 – 1860; gróf, színházszervezô, mecénás, szakíró, a liberális nemesi mozgalmak elindítója); Széchényi Ferenc [szécsényi] – (1754 - 1820; gróf, Széchenyi István apja, helyettes országbíró, a Magyar Nemzeti Múzeumnak és könyvtárának alapítója); Verseghy Ferenc [versegi] – (1757 – 1822; a magyar felvilágosodás korának írója); Vörösmarty Mihály [vörösmarti] – (1800 – 1855; költô, drámaíró); Weöres Sándor [vörös] – (1913 – 1989; költô, mûfordító, író); Xantus János [szántusz] – (1825 – 1894; néprajzkutató, honvéd volt 1849-ben, gyûjteménye a Néprajzi Múzeum alapja); Zichy Mihály [zicsi] – (1827 – 1906; festô, grafikus)

Semmivel sem becsületesebbek és erkölcsösebbek a mai cseh politikusok az egykori kommunista politikusoknál – véli a cseh lakosság több mint 70 százaléka.

A prágai STEM közvélemény-kutató intézet januári országos felmérésbôl ugyanakkor az is kiderült, hogy a megkérdezettek 56 százaléka szerint a mai cseh politikusok kommunista elôdjeikkel összevetve valamivel azért mégis mûveltebbek és rátermettebbek. Az emberek több mint 30 százaléka viszont úgy látja, hogy ezen a téren sincs lényeges különbség a két politikus gárda között. Azt, hogy a kommunista idôszak politikusai a maiaknál becsületesebbek, erkölcsösebbek és mûveltebbek voltak, a megkérdezettek nagyjából 15 százaléka gondolja.

Ami a vezetô politikusok kiváltságait, privilégiumait és elônyeit illeti, az emberek 78 százaléka azt gondolja, hogy a mai politikusok bizony ebben sem jobbak a kommunista elôdeiknél. Még ennél is többen – a megkérdezettek 83 százaléka – meg van gyôzôdve arról, hogy a mai politikusok ugyanúgy fütyülnek az emberek véleményére és választóik érdekeire, mint azt a kommunista politikusok tették.

A STEM a kilencvenes évek közepétôl vizsgálja a cseh lakosságnak a kommunista, illetve a mai politikusokról alkotott véleményét. A mostani felméréshez csatolt elemzés szerint a lakosság csak az 1989-es rendszerváltás utáni években volt jobb véleménnyel az új politikusgarnitúráról, mint az egykori kommunista vezetôkrôl. A mai politikusokról kialakított negatív vélemények a csehek körében nagyjából a kilencvenes évek közepétôl állandósultak, s lényegesen azóta nem módosulnak – állítja a STEM.

Pártmegoszlást tekintve csak a jobboldali Polgári Demokratikus Párt választói látják kedvezôbb színben, nagyobb mértékben becsületesebbeknek és jobbaknak a rendszerváltás utáni politikusokat, míg a többi párt választói és hívei jóval kritikusabban viszonyulnak a mai vezetôkhöz.

Sokkal több büntetett elôéletû újoncot fogad fel az amerikai szárazföldi hadsereg és a tengerészgyalogság, mint az iraki háború kezdete elôtt, mert egyre kevesebb az önkéntes jelentkezô.

A hadsereg egyre gyakrabban tekint el azoktól a szabályoktól és irányelvektôl, amelyek a jelentkezôk erkölcsi, egészségi vagy képzettségi alkalmasságára vonatkoznak, s a leggyakrabban éppen az erkölcsi kritériumok terén tesz engedményeket. Vétségektôl kezdve a súlyosabb bûncselekményekig sok mindent hajlandó már elnézni.

A védelmi minisztérium statisztikái mutatják, hogy 2003, az iraki háború kezdete óta több mint duplájára nôtt a hadsereg és a tengerészgyalogság olyan újoncainak száma, akiknek esetében külön felmentést kellett adni a büntetett elôélettel kapcsolatos felvételi korlátozások érvényesítése alól. A súlyos bûncselekmények miatt elítélt újoncok esetében adott mentességek száma a 2003-as 411-rôl 2006-ban 901-re nôtt, a kisebb lopásokért, csekkhamisításért, testi sértésért elítélt jelentkezôk esetében adott felmentések száma 2700-ról 6000-re emelkedett ugyanezen két esztendô között. A Pentagon adatai szerint különösen gyakoriak azok az esetek, amelyekben az újonc kábítószerrel való visszaélés miatt volt elítélve korábban.

A hadsereg és a Pentagon vezetôi azzal magyarázzák az ilyen mentességek gyakoribb biztosítását, hogy lehetôséget kell adni a megtévedt fiatalembereknek múltjuk meghaladására. Számos megfigyelô szerint azonban valószínûbbnek látszik egy kevésbé emelkedett magyarázat: kevés a jelentkezô, mert a fiatalok nem szívesen mennek háborúba.

Megszavazta az Európai Parlament a szerdai strasbourgi plenáris ülésen az amerikai Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) feltételezett illegális európai tevékenységét vizsgáló ideiglenes bizottság végjelentését, amely több európai uniós tagországot azzal vádol, hogy legalábbis titkos repülések és foglyul ejtések fölött szemet hunytak.

A vártnál kisebb többséggel – 382 igen, 256 nem szavazattal, 74 tartózkodással – elfogadott jelentés több helyütt a korábbi szövegváltozatokhoz képest kevésbé szigorú megfogalmazásokat alkalmaz, és továbbra sem tartalmaz semmilyen bizonyítékot arra, hogy a CIA európai uniós országok közremûködésével titkos börtönöket mûködtetett volna. Titkos ôrizetbe vételekre és repülésekre ugyanakkor a szöveg egyértelmû utalásokat tesz. Több ponton bírálja a jelentés az Egyesült Államok hozzáállását is.

A számos módosító indítvány és a hosszas szavazás ellenére a szövegben az Egyesült Államokat élesen bíráló megállapítások maradtak, például az, hogy az Európai Parlament elítéli, hogy Washington a rendkívüli ôrizetbe vételeket terrorellenes eszközként használja.

Több EU-tagországot – köztük Nagy- Britanniát, Németországot, Lengyelországot és Romániát – név szerint elmarasztal a jelentés, mert hivatalosan nem vettek tudomást a területükön folytatott illegális tevékenységrôl, míg szinte minden tagállamra vonatkoztatható az a szemrehányás, hogy hatóságaik nem mutattak kellô együttmûködési készséget az EP- bizottsággal. Utóbbiért kritizálta az Európai Parlament az uniós intézményeket is, különösen azok terrorellenes fellépésért felelôs illetékeseit.

A képviselôk egy részének megítélése szerint az EP-jelentés jól egészíti ki az Európa Tanácsban tavaly készült dokumentumot, amely ugyancsak számos bíráló megállapítást tett a CIA illegális európai tevékenységével kapcsolatban.

Olvasom, hogy a Magyarok Világszövetsége megint nagyszabású szimbolikus zászlóbontásra, vagy inkább emlékmûbontásra készülôdik. Bontsák le a budapesti szovjet emlékmûvet a Szabadság téren, követeli, hogy az országzászlót oda visszaállíthassák. Éppen akkor, amikor másutt, egy vidéki településen, a demokráciában a kispénzû falusiak garasocskáiból emelt (bronz) Rákóczi- szobrot magyar állampolgárok külsô késztetés nélkül és szép hulladéktelepi díj ellenében a minap nyomtalanul elvittek, egy éjszaka alatt leszereltek. Nos, másoknak Rákóczi nem kell.

A szövetség most értesült, hogy a szovjet városparancsnokság a lakosság megkérdezése és a budapesti hatóságok engedélye nélkül 1945-ben (mindenestre legalább 60 évvel ezelôtt) elbontotta az országzászló építményét és helyébe emlékmûvet épített. Nos, a Vörös Hadsereg nem csak ezt bontotta el, hanem egy rohadt rendszert is, amely nyilas terrorjával már senkit sem szolgált, és véget vetett a budapesti gettóba zsúfolt magyar állampolgárok szenvedéseinek, a Dunába lövéseknek. A felfordulásnak, az ország kifosztásának.

Hogy mi történt velünk, veletek, Magyarországgal, a keleti blokkal 1945 után, arról nem az emlékmû tehet, az ugyanis a háború végét hozók, a felszabadítók és nem a jövendô/volt elnyomók emlékmûve.

Tudjunk, merjünk különbséget tenni.

Azt gondolom, a Magyarok Világszövetsége akkor jár el okosan, ha a már/még meglevô emlékmûvekre ügyel, pótolja azt, amit a kapzsiság elcsaklizott, a sötét ostobaság összetiport; vagy más síkon, ha a szövetség pl. diplomáciai nyomással, lobbizással beszáll az erdélyi Kossuth utcákért folyó küzdelembe.

Ha ugyanis elbontják, számítani lehet arra, hogy Oroszország azt fölöttébb barátságtalan cselekedetnek fogja tekinteni. Diplomáciai bonyodalmakhoz vezet. Nem biztos, hogy a NATO vagy Unió az ország pártját fogja ebben a nemzetközi vitában. És amíg Magyarország nem rendelkezik elegendô alternatív energiaforrással, fölöttébb kockázatos cselekedet ellenséget kreálni. Avagy a Világszövetség elég erôsnek érzi magát a gázárak alkujára Moszkvába repülni?

A Pro Európa Liga közleményben adott hangot aggodalmának Traian Basescu elnöknek a székelyföldi referendumokkal kapcsolatos retorikája miatt. Különösen az "erôvel" való fellépés fenyegetô hangneme zavarja az emberjogi szervezet társelnökét, Smaranda Enachét és Haller Istvánt, az emberjogi iroda igazgatóját. Ezért, "tisztelettel emlékeztetik" az államfôt, hogy minden román állampolgár elnöke, tehát a Maros, Hargita és Kovászna megyékben élô székelyeké is, illetve, hogy az alkotmány értelmében "kötelessége közvetíteni az állami intézmények és a Székelyföld lakói között. Ugyanakkor arra is felkérik, hogy "tartózkodjék a fenyegetésektôl, amikor Románia állampolgárai alapvetô alkotmányos szabadságjogaikat gyakorolják".

A nyilatkozatot a fent említett megyékben, a székelyföldi autonómiáról folyó belsô referendum körül kialakult politikai hisztéria nyomán fogalmazták meg, mert szerintük a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése a térség lakóinak "konzultálása", illetve egyfajta, az alkotmány biztosította véleményszabadság jegyében szervezett "közvélemény- kutatás", következésképpen nem törvénytelen, és nem alkotmányellenes, s nem jár jogi következményekkel. Ezért is üdvözlik a belügyminisztérium nyilatkozatát, amely kimondja: "nincs törvényes alapunk a Székely Nemzeti Tanács által szervezett közvélemény- konzultáció betiltására".

Ugyanakkor elégedetlenek amiatt, hogy a magát demokratának tartó miniszterelnök, államfô, valamint a politikai pártok vezetôi racionális érvek helyett "elsietett és hazárd" nyilatkozatokkal árasztják el a közvéleményt. Különösen az államfô azon kijelentését tekintik súlyosnak, amely szerint "az állami intézmények erôvel" fognak fellépni, ha a referendum eredményét "valamiképpen érvényesíteni próbálnák".

Az emberjogi szakemberek ugyanakkor emlékeztettek és aggodalmuknak adtak hangot a Babes-Bolyai Egyetem két magyar tanárának elbocsátása miatt, akik csupán alkotmányos jogukat gyakorolták, mely jog akkor is érvényes, ha "ellentmond a többségi véleménynek vagy az egyetem hivatalos stratégiájának". Egy európai országban az alkotmányos jogok megvonása súlyos jogi következményekkel járó cselekedet, jelentette ki Smaranda Enache. Ezért felkérik az egyetem rektorátusát, vonja vissza a döntést, s ne tegye ki Romániát nemzetközi bírálatoknak és az Európai Emberjogi Bíróság szankcióinak.

A Pro Európa Liga újból megállapítja, mennyire hiányos az állami intézmények és a magas rangú tisztségviselôk szakértelme kisebbségi ügyekben. Az, hogy az RMDSZ kormányon van és a kisebbségek képviselve vannak a parlamentben, nem zárja ki annak szükségességét, hogy ilyen nagyszámú etnikai, vallási, nyelvi kisebbség számára létrehozzanak egy Kisebbségi Intézetet, s hogy az elnöki hivatalban, valamint a kormányban független, kisebbségi problémákkal foglalkozó tanácsosokat alkalmazzanak – jelentették ki végül a Pro Európa Liga vezetôi.

Megtörtént tehát az uniós csatlakozás, nem történtek gyors és látványos változások, nem is indokolt az ilyenfajta várakozás. A felzárkózás lassú folyamat, s remélhetôleg az ország lakosságának nagy része nyertese lesz majd az integrációnak. Jó volna hinni abban, hogy az erdélyi magyarság is a nyertesek közé fog tartozni.

Azt feltétlenül tudnia kell mindenkinek, hogy az Európai Unió a lehetôségek területe, támogatja azokat, akik akarnak segíteni önmagukon. Nem ad semmit ingyen, de segít, ha dolgozni, fejlôdni akarsz. A példázattal szólva, nem halat ad, hanem hálót. Tudomásul kell venni, hogy lesznek vesztesek és gyôztesek, csak az nem mindegy, hogy valaki hova tartozik. Nem a mesebeli jó tündér a huszonhetek uniója, hanem érdekekre alapuló szövetség, nem biztosít automatikusan munkát a munkanélkülinek, fedelet a hajléktalannak és autonómiát a magyarnak. Mindenért meg kell majd küzdeni.

Ezért nem igazán értettem azokat a túlzott várakozásokat, melyek szerint légiesülnek a határok, meghaladjuk Trianont, az EU megoldja a kisebbségi kérdést, és úgy általában minden nyavalyánkból kigyógyít majd.

Elôször is, a határok maradnak, de átjárhatóbbak, könnyebb utazni bármi célból, lehet kirándulni, ha van pénzünk, lehet munkát vállalni ott, ahol van szabad munka, lehet külföldön tanulni, ha van ki támogasson. Ami Trianont illeti, ezt a kérdéskört a magyarság rég feldolgozta magában, a mai nemzedékek beleszülettek ebbe a helyzetbe, ergo, nem traumaként élik meg kisebbségi helyzetüket, hanem a mindennapok valóságaként, olyan helyzetként, amin még sok javítanivaló van. Trianon pedig történelmünk része, így idônként beszélni kell róla, még akkor is, ha ez másoknak nem tetszik.

Most felfokozott várakozással nézzük, hogyan fog az unió a nemzeti kisebbségek kérdéskörére reagálni, elôbb azonban meg kellene ismernie problémáinkat, igényeinket, elvárásainkat.

Az unió tevékenységét ismerôk – köztük RMDSZ-politikusok is – állítják, Brüsszelben nem igazán ismerik a kelet-európai kisebbségek helyzetét, következésképpen nem értik ezek igényeit sem. Még a nyugati ôshonos kisebbségek – frízek, bretonok, katalánok – helyzete is egészen más, ezért nem lehet azonos megoldásokat találni. Ehelyett az unió vezetôi egy kalapba raknak minden kisebbségként számon tartott közösséget, erre szeretnének valami csodamegoldást találni, majd kihúzni a kalapból a hófehér nyuszit mint egyetlen választ.

Minket, erdélyi magyarokat nemcsak az különböztet meg a Párizs környéki bevándorlóktól, hogy mi nem gyújtogatunk, sôt nem is csak az, hogy mi egy évezrede itt vagyunk, hanem elsôsorban az, hogy elégedetlenségünk gyökerei másak, céljaink is másak, s mi eléggé pontosan meg tudjuk határozni, hogy mit akarunk.

A megválasztandó magyar uniós képviselôknek az lesz a legelsô, csöppet sem könnyû feladatuk, hogy megértessék az európai vezetôkkel a mi sajátos helyzetünket, az egyedi román–magyar viszonyt, annak történelmi gyökereit és sok más mindent. Ezzel együtt azt is, hogy a kisebbségi létnek gazdasági, megélhetési oldalai is vannak. Ezért nem szabad az egész kérdést csak néhány sajátos problémakörre leredukálni, mint például a nyelvhasználat, oktatás stb. Itt kôkemény gazdasági kérdésekrôl, pénzrôl van szó, utak építésérôl, gazdasági befektetôkrôl, munkahelyek ezreinek megteremtésérôl, pályázatokról, lehetôségekrôl és azok kihasználásáról. Valahogy azt kellene elérni, hogy az itteni magyar emberek ne azt érezzék, hogy ismét csak a másodikok a sorban. Szép dolog, hogy románok és magyarok együtt haladnak az unióban, de csak akkor igaz, ha a csatlakozás áldásaiban és átkaiban egyformán osztozunk. Tudniillik az elmúlt évtizedek tapasztalatai arra intenek, hogy a boldog közös jövô építésében figyeljünk jobban saját közösségünk gondjára-bajára. A legeklatánsabb példa az utóbbi hónapokban adódott, amikor az RMDSZ mindig a leghatározottabban kiállt az ország uniós csatlakozása mellett, a többségi politikai elit pedig mindig a leghatározottabban kiállt a kisebbségi törvény elutasítása mellett.

Annak a két vagy három embernek, akit a választók bizalma Brüsszelbe/Strasbourgba küld majd, tudnia kell, hogy másfél milliós közösséget képvisel, a megoldatlan kérdések garmadájával. Ennek a közösségnek a céljait néha az unió szellemiségének fôsodrával szemben is hangoztatnia kell, sôt a román képviselôkkel szemben is néha. Hogy ezért itthon a többségi sajtótól mit kapnak majd, azt nem nehéz elképzelni, de ezeket megszoktuk már. Ami viszont figyelemre méltó: a magyarországi EU-képviselôk az utóbbi idôben, ha a határon túli magyarokról volt szó, képesek voltak félretenni a pártok közötti ellentéteket, és tudtak egységes álláspontot kialakítani, tudtak együttesen fellépni a különbözô országokban élô magyar közösségek érdekében.

A csíkszeredai, nagy múltra visszatekintô Role együttes új rockoperáját mutatják be február huszadikán délután 6 órától a Kolozsvári Magyar Operában. A mû történelmi hitelességgel örökíti meg az 1764. január hetedikei mádéfalvi vérengzésben, a Siculicidiumban kicsúcsosodó tragikus eseményeket, amikor Carato alezredes 1350 katonával hajnalban körbefogta és ágyútûz alá vette az alvó falut, a menekülni próbálókat pedig agyonlövette, lekaszaboltatta. A halottak száma félezerre volt tehetô, a Bûnfenyítô Bizottság ítéletei alapján több százan kerültek évekre börtönbe. A következmény: székelyek tömegei menekültek Moldvába szülôföldjükrôl.

A mádéfalvi veszedelemként ismert, szomorú és sorsfordító történet rockoperaként való feldolgozása mindeddig egyedülálló próbálkozás és teljesítmény. Nagy Tivadar és Papp Kincses Emese zenéje, Papp Kincses Emese szövege és rendezése, a Role együttes hangszerelése és játéka, Szalay Zoltán tánckoreográfiája, illetve a szépszámú szereplôsereg képezi a Székely Golgota címû mûvet, amelyre támogatói meghívó igényelhetô a Kolozsvári Magyar Opera jegypénztáránál, felnôtteknek 8, diákoknak 5 lej ellenében.

Csütörtöki kimenô

Sok függ attól a világban, milyen államfô áll egy ország élén. Ez így önmagában axióma, amit bizonyítani sem kell. Vagy annyira magától értetôdô, hogy a világ népei – mármint azok a népek, amelyeknek kicsit is számít a külvilág és szomszédság véleménye, a róluk alkotandó kép, az elôítéletek hálója és a jó hírnév, becsület – igyekeznek a legkiválóbbat ki- és megválasztani. Ahol örökletes monarchiák vannak, ott olyan princet ültetni a trónra, aki a közös nemzeti büszkeség szimbóluma, jól csengô záloga.

A legtehetségesebbet, legjobbat. Mûveltet, nyelveket tudó világfit, akit bátran ki lehet engedni a nagyvilágba, modora már önmagában is jó szolgálatot tesz, nem kell folyton attól tartani, hogy bakit bakira halmoz, összetéveszti a képtárat a csapat öltôzôjével vagy hajókajüttel, ismeri az etikettet, nem botlik meg a gyepen, szônyegen, nem durrant a nullásliszt közepébe.

Az államfô olykor csak dekórum, de annak felette elegáns és nyugalmat árasztó, ideális esetben biztos egyensúlyi tényezô a felborulással fenyegetô politikai térben; hol valódi hatalmat ad neki az alaptörvény, de ékítményként is akár, a jogok végsô ôre lehet, utolsó mentsvár a kétségbeesetten kérvényezô számára, a kegyelmi jogok gyakornoka és gyakorlója. Fölötte áll a mindennapi nyomornak és ocsmányságnak. Tiszta jellem.

Mostanában, mióta a média mindenkit közel hoz, ritkán találkozni efféle úrral, hölggyel. Mindnek van valami a füle megett.

Románia államfôi – mióta a romániai magyarság ennek az országkonstrukciónak keretei között kénytelen boldogulni – általában elegáns, megnyerô férfiak voltak. Ceausescu kivételével. A Hohenzollerek, Gróza Péter és I. C. Parhon, Maurer, Constantinescu, de még Ion Iliescu is társasági emberek, úriemberek a magán- és a világi életben. A politikában lehettek naivak, sarlatánok, korruptak, cseles pilóták és hataloméhes karrieristák, nôfalók és joviális szerencselovagok, ismerték a jó modort, szavaiknak politikai-társadalmi-diplomáciai súlyát képesek voltak lemérni. A névjegy írásképe elegáns volt.

Az utóbbi évtizedben, mintha a román választók megcsömörölve az eddigi tapasztalatoktól, enyhén szólva nem túlságosan magas erkölcsiségû urakra tekintenek rokonszenvvel. Nem egy felelôs embertôl hallom, hogy a rövidesen kibuktatandó helyett áldásukat és szavazatukat olyan alakra szánják, akinek nincs ki a 12 osztálya és mind a négy-hat (?) kereke, akinek mocskos pásztorgubája és zsírosan vastag modortalansága a legelegánsabb viselet.

A lélek disznópásztora, aki csillagos csapatot tart fenn, bûzhödött beszéde ocsmányságot lövell szerte, söpredéket is meghaladó stílusa a rendpártiak és diktatúrát imádók álmainak netovábbja.

Riogatnak vele. Tolják maguk elôtt sötét háttérerôk, hogy a szavazatok kicsikarásának pillanatában elôrukkoljanak az "alternatívával". Azzal, akit igazából szeretnének. Ahogyan Iliescut is a fejünkre ültették a minap. Mondják, nehogy a fekália-királyt válasszátok: akkor inkább jöjjön a véres szájú udvaronc és állampoéta, vagy valaki más, akire a kisebbik rossz hamis érzetével sóhajtva bár, de voksát adja a megfélemlített és jól manipulált te, én, mi és ti.

Szóltam, de a lelkem megmentésére kilátás sincs...

– Megszületni csodálatos, de nagy-nagy szükségem van féltô, óvó karokra, arra kérlek hát titeket, féltsetek, óvjatok, szeressetek! – olvasom a kendi Sámuel József Általános Iskola "gyermekpárti havilapjának" elsô számában. Wass Albert-verssel indítják, aztán ami csak belefér az A-4-es alakú, 12 oldalnyi terjedelmû iskolai lapba, mind belegyúrnák, karácsonyos versikéket, népszokásokat, iskolai híreket, Petôfi-verset és születésnapi cikket a nagy költôrôl, híres magyarjaink sorában ismertetôt Kôrösi Csoma Sándorról; jut tér a helyi költô, Fülöp Kálmán számára, és mese, móka, rigmus hasznos tudnivalókkal váltakozva sorjáz az oldalakon, még a sztároknak is dukál egy sarok, a játéknak is egy pászma, s az érdekes matematika sem marad ki – meg persze: minden rendes lapot a sport zár, a magyar aranycsapattal. Sok a szép rajz (egyelôre fekete-fehérben).

Az Okoska találó cím, nem tudom, mennyire eredeti is, arcéle majd szépen kialakul, mondandója letisztul, ha diákok és tanítóik, nevelôik, a szülôk közössége egy emberként áll mellé. Kívánom, hogy hosszú élete legyen. (A kendi iskolások lapját az iskola tanítói és tanári kara a gyermekekkel együtt szerkeszti és írja. Felelôs szerkesztôje Vajda József Attila tanító, az elsô szám munkatársai: Szekeres Alice tanítónô, Antal Csilla, Biró Dalma, Nagy Erzsébet, Máté László, Hanzi Júlia, Menyhárt Tímea és Illés Ildikó tanárok. Támogatói: a balavásári önkormányzat, Szabó Ferenc és Gábor Attila vállalkozók.)

Ahogy gyakran mondani szokták: "ha már belekóstoltunk a jóba, nehéz lemondani róla." Valahogy az egyetemisták többsége is hasonlóképpen érez az ösztöndíjjal kapcsolatban, mert sokan nemcsak vizsgaidôszakban, hanem év közben is a könyveket "bújják" a jobb eredmények reményében. De mire elég az ösztöndíj, a diákok milyen mértékben szorulnak szüleik támogatására, mibôl fizetik a szállást, az étkezést, az utazást stb.?

A történet szálai tavaly szeptemberig nyúlnak vissza, amikor országos méretû sztrájkkal fenyegetôztek az egyetemisták, majd pár nap múlva dr. Dumitru Miron, a Tanügyminisztérium felsôoktatásért és európai integrációért felelôs államtitkárának lemondását követelték. A hallgatók szerint a 120 és 200 lej között mozgó tanulmányi ösztöndíjakból szülôi támogatás nélkül képtelenség megélni, a minimálbérrel egyenértékû – 390 lej – összegre volna szükségük.

A REOSZ többször is tárgyalt Mihai Hardau tanügymiszterrel, aki az ösztöndíjak 25%-os, azaz 55 lejes emelésérôl döntött.

Az összeg azonban így sem volt kielégítô, ezért a REOSZ újabb tárgyalásokat kezdeményezett, és a január 17-i megbeszélés után a hallgatók azzal az indokkal perelték be a Tanügyminisztériumot és a Munkaügyi, Szolidaritási, Családügyi Minisztériumot, hogy nem tesznek eleget az oktatási törvény 172. cikkelye, 4-es bekezdésének, amely kimondja: "az egyetemi ösztöndíjak minimális összegének fednie kell a szállás és étkezés költségeit."

A kérdéssel kapcsolatban telefonon kerestük meg Gabriel Petreát, a Romániai Egyetemisták Országos Szövetségének elnökét, aki beszámolt róla: "Egyszerû számításokat végeztünk, amibôl kiderült, hogy az összegbôl levonva a szállás költségeit (kb. 80 lej), egy hallgatónak kevesebb mint 5 leje marad a napi étkezésre. Amíg nem biztosítják a kiváló eredményeket elérô egyetemisták megfelelô támogatását, addig nehéz lesz felvenni a versenyt az európai uniós elvárásokkal." A REOSZ elnöke a továbbiakban kifejtette, hogy azért tartják szükségesnek a peres eljárást, mivel véleménye szerint csak így érhetik el, hogy a Tanügyminisztériumban komolyan vegyék a problémát, amely nemcsak az egyetemistákat, hanem a romániai oktatás egészét érinti.

A REOSZ követeléseivel kapcsolatban a Közoktatási Minisztérium internetes oldalán február 7-én megjelent egy közlemény, amely egyedülállónak és indokolatlannak tartja az egyetemisták szövetségének eljárását. Az illetékesek arra hivatkoztak, hogy a 2005/2006-os tanévhez képest a 2006/2007-es tanévben 33%-kal növekedett az elkülönített ösztöndíjalap, amely jóval meghaladja a tanügyben dolgozók fizetésalapját. A sajtóiroda által kibocsátott közlemény felsorolja, hogy milyen kategóriákba sorolhatók az egyetemisták, attól függôen, hogy átlagos ösztöndíjban, tanulmányi vagy érdemösztöndíjban részesülnek.

A kérdés tehát továbbra is nyitott marad, mindkét félnek megvannak a maga érvei és elvárásai, egyik arra hivatkozik, hogy nincs alap a kért támogatásra, másik pedig a megélhetésre panaszkodik.

Ezzel nem zárul be a kör, mivel a közeljövôben az Egyetemisták Országos Szövetsége levelet szeretne eljuttatni a miniszterelnökhöz, hogy az egyetemi hallgatók problémáit megvitassák.

Három hónapja, nyertes versenyvizsga után nevezték ki és majd' másfél hónapja lépett hivatalba Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója. Annak idején legfontosabb célkitûzéseirôl kérdeztük, most arról faggattuk: mit sikerült elindítani, netán megvalósítani a legégetôbb prioritások közül, illetve milyen irányba haladnak a dolgok a – reméljük – megújuló múzeum tájékán.

– A legfontosabb célkitûzéseink között is kiemelkedôen fontos volt a költségvetés, illetve a beruházások meghatározása. Ezek megtörténtével, jelenleg a múzeum Vörösmarty utcai új épületén dolgozunk, ez 60 százalékban elkészült. A kisegítô iskola és a Mûvészeti Líceum bentlakása mellett van az épület, ahol irodákat és raktárhelyiségeket rendezünk be. Jó az iroda- és raktárfelület, mert – ami nagyon fontos – állandó hômérsékletet biztosíthatunk a tárgyaknak, lesz internetünk, megfelelô logisztikánk, júniusban már beköltözhetünk. A másik prioritás a néprajzi múzeum épületének felújítása. Jelenleg a tervezési fázisban vagyunk, a nyár folyamán új tetôszerkezetet kap a Tholdalagi- palota. Szintén idôszerû az új leltár elkészítése, ami egy évig eltart majd: százezer körüli a tárgyak száma, ezeket mind be kell vezetnünk a számítógépes adatbázisba, nagy munka vár ránk. Mindezek mellett természetesen folyik a kutatómunka, és az olyan új projektek készítése, mint a falumúzeum. Ezt feltett szándékunk létrehozni, ôszire meglesz a ház is, amit vagy bérelünk, vagy – ha úgy alakul az anyagi helyzetünk – megvásárolunk. Télen el kell kezdenünk a tervezést. Külön épületrôl van szó, a város körüli falvak valamelyikében. Eleinte Maros megyei anyag kap majd helytet benne – román, magyar és roma néprajz –, késôbb "terjeszkedünk".

– Mi történik majd a Tholdalagi-palotával, hiszen ott van most a néprajzi részleg.

– Lassan, idôvel, kivonjuk onnan, az épület azutáni hasznosítása egyelôre kérdéses, de van még idônk, ez többéves folyamatot jelent.

– A Baross Gábor utcai épület is rászorulna némi modernizálásra...

– A volt Iparmúzeum jelenleg tervezési fázisban van. Kiderült, nagyon elavult az épület, kell új hôszigetelés, új vakolat, új tetôszerkezet. De ennek még nem fogtunk neki, most a Vörösmarty utcai képez prioritást.

– A Kultúrpalota harmadik emeletét most teljes mértékben használhatja a múzeum.

– Ez komoly változást jelent. A harmadik emelet fölött a múzeum mûvészeti részlege rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a magyar festménykiállítás állandó jellegû tárlattá válhatott. Emellett új kiállítás is helyet kap: a romániai képzômûvészet nagyjainak munkái lesznek láthatók, gyûjtési szempontból 1920-tól errefele, de vannak korábbi mûvek is, például a Nagybányai Iskola alkotóinak képei. Az emelet kiüríttetett, elkezdôdött a tervezômunka, a felújítás. Új áramhálózatot, videokamerákat és korszerû biztonsági berendezéseket szerelünk fel. Az anyag jelenleg raktáron van, de jövô ilyenkorra már megnyílhat a kiállítás. Visszatérve a kutatómunkára, a várbeli ásatás folytatódik, ez nagyon fontos számunkra.

– Hogyan finanszírozzátok mindezt?

– A szükséges összegek egy része költségvetésbôl, illetve a Maros Megyei Tanácstól származik, a többi részt, mint a kiállítások felújítását, a Mûvelôdésügyi Minisztérium állja.

A telek belsô részén az alap elkészült, s ahogy az idô lehetôvé teszi, hozzáfognak a falak felrakásához. Már az utcán is jól látszanak a polgármesteri hivatal épülô székhe-lyének körvonalai, amelynek az idei év során el kellene készülnie. Ahogy Bartha Mihály polgármester elmondta, az 1,3 millió lejes kormánytámogatásból egymilliót már átutaltak. A Kali Ellák tervezte épület kivitelezésére kiírt közbeszerzési eljárást a Conimur nyerte el. A földszinten az ügyintézést szolgáló helyiségeket, az épület hátulsó részén a tûzoltósági garázst alakítják ki, az emeleten gyûlésterem, házasságkötô terem és irodák, a tetôtérben gyûlésterem és vendégszobák lesznek. A polgármester szerint a hagyományos elemeket és a korszerûséget ötvözô épület jobban mutatna, ha nyíltabb területen épülne, ráadásul nem kellene lebontani a jelenlegi székházat, amelyet egész sor egyéb célra lehetne felhasználni.

Községszinten az elmúlt évben 4,3 kilométer utat aszfaltoztak, Csittszentiván központjában 1,3, Panitban egy, Harcón pedig két kilométer útra került aszfaltburkolat. A szentivániak azonban továbbra is nehezményezik, hogy a bekötôút, ahol a kavicsot kitermelô jármûvek követik egymást, továbbra is gödrös, rossz állapotban van.

Szintén kormánypénzek megnyerésével készült el a terv híd és egy kisebb hidacska átépítésére. A 28 milliárd lejes beruházás kivitelezése a pénzalapok átutalásának függvényében kezdôdik el.

A tervek készen vannak, s a közbeszerzési eljárás meghirdetését követôen megkezdôdik a belsô mosdók, illemhelyek kialakítása a község iskoláiban – ígéri a polgármester. Mivel az óvoda épületét visszakapta a volt tulajdonos, Bergenyében új óvoda épül. A mezôpaniti óvoda salétromos, nedves falú épületének a felújítására 115 ezer eurós kormánytámogatást nyertek. Az épületet járdával, kibetonozott sánccal vették körül, a tetô egy részét átfedték, a nedves falakat alábetonozták, a talajvizet elvezették. Az épületre termopán nyílászárók kerülnek, bevezetik a központi fûtést és belsô mellékhelyiségeket alakítanak ki. A polgármester szerint a jövôbeli tervek között szerepel a tetôtér beépítése, ahol korszerû könyvtárat és internetközpontot alakítanának ki. Mivel tanév közben fogtak hozzá a felújításhoz, az óvodások két nagyon kicsi teremben szorulnak össze, illetve az iskolában kaptak ideiglenesen helyet, egy részük pedig délután jár. Remélhetôleg az építôk minél hamarabb befejezik a felújítást – az óvodai termek mellett a könyvtárét is, amely ideiglenesen a rendôrség épületében kapott helyet.

Hogy a paniti Kádár Márton Általános Iskolának mikor lesz az intézményhez illô kerítése, a polgármester szerint a tervek között ez is szerepel.

A gyerekek türelmetlenül várják, a mezôpaniti felnôttek kételkedve fogadják a hírt, miszerint annyi év után ismét megnyílik a könyvtár.

Az olvasást kedvelô lakosokra, de fôleg a gyerekekre nézve jelentett veszteséget, hogy nem vehették igénybe azt a húszezer könyvet, amelyeket sok éven keresztül az óvoda épületének egyik zugában lepett a por. A könyvtár újraindításának ötlete tavaly született Székely Anna Tímea (képünkön) és Nagy Ilona helyi tanárnôk kezdeményezésére, akik felvállalták, hogy tíz év után ismét elérhetôvé teszik a porosodó könyvállományt az olvasóközönség számára. "A gyerekek kérdezôsködtek, hogy mikor lesz ismét könyvtár, így gondolkodni kezdtünk, hogy hol is vannak a könyvek. De nem tudtuk, mire vállalkozunk: minden tele volt pókhálóval. A nyilvántartásból kiderült, hogy rengeteg könyv eltûnt és számtalan foszladozó állapotban van, leginkább a gyerekeknek szólók. Az adatlapok azt mutatják, hogy amikor még mûködött a könyvtár, igen sokat olvastak a helybéli lakosok" – számol be Székely Anna Tímea tanárnô. Az állomány igen széles területet fed le, az olvasmányos könyvek mellett a polcokon történelmi, földrajzi, világirodalmi és szociológiai kötetek is fellelhetôk, a helybéli gyerekek pedig szorgalmasan segédkeznek a rendszerezésben. Rengeteg a munka, mindenik példányt be kell iktatni, de szükség volna új polcokra, új könyvekre is. Amikor a munka nagy része elkészült, akkor derült ki, hogy költözni kell, ugyanis az óvoda épületét feljavítják. Így ideiglenesen a községbeli rendôri lakás ad majd otthont a könyveknek. Az építkezés lejárta után pedig visszaköltöznek az óvoda épületébe. "Várhatóan másfél hónap múlva be fogjuk indítani a kölcsönzést, és a tervek szerint a könyvtár heti két alkalommal áll majd az olvasóközönség rendelkezésére" – tette hozzá a tanárnô.

Menyhárt Borbála

Tizenöt éve kezdôdött a népi hagyományok újjáélesztése Mezôpanitban. Tíz éve folyik rendszeres néptáncoktatás az iskolában, öt éve a gyermekek játékköre biztosítja az utánpótlást. Számos nagy sikerû rendezvény színhelye volt a Székely Mezôség kapujának számító, hagyományôrzô település.

A hármas évfordulót stílusosan három napon át ünneplik a panitiak. Február 16-án, pénteken 13 órakor emlékkiállítás nyílik az iskolában – emléklapokat, okleveleket, fényképeket, a helyi népviselet legjellemzôbb darabjait tekinthetik meg az érdeklôdôk. Este nyolctól ugyanott kerítenek sort az adatközlôk találkozójára. Szombaton, 17-én 14 órai kezdettel a kultúrotthonban folytatódik az ünnep, méghozzá nagyszabású dalos-táncos mûsor bemutatásával, melynek címe: Fújja a szél az paniti hegyet. A talpalávalót Nagy Biró Levente, Sinkó András, Bôr Gyula, Marton László és a Csiszér testvérek húzzák. Vasárnap, február 18-án 15 órától emlékezésre hívja öregjeit-fiataljait az iskola: Visszapillantó címmel videofelvételekrôl villantják fel a falu életének jeles eseményeit, az elmúlt idôszak legjobb elôadásait, gyöngykoszorús megnyilvánulásait.

A meghívó, melyet Deák Júlia tanár, programfelelôs és Fazakas János táncoktató jegyez, a nagy magyar tudóstól, Ipolyi Arnoldtól (1823- 1886) kölcsönzi mottóját: "Ôrizzük meg emlékeinket, gyûjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ez által is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, s kétesebb a jövô."

A mezôpanitiak megrakott szekérrel érkeztek a XXI. századba, és ez a gazdag rakomány megfelelô helyre került abban a csûrben, a szellemi értékek ama tárházában, amit népi emlékezetnek, folklórnak, néprajznak nevezünk. Az pedig, ahogyan a település értelmisége folyamatosan tudatosítja népében a megôrzés és továbbadás szép felelôsségét, többek között ilyen emlékezés, ünnep keretében is – több mint példamutató.

Bölöni Domokos

Mezei Béla, aki 33 éve hordja a jó és a rossz hírt a mezôpanitiaknak, nyugdíjba készül. Eredeti szakmája asztalos, valójában a felesége volt szakmabeli, s emiatt 23 évet a saját házukban mûködött a postahivatal. Amikor gyermekük született, helyettesként ô vette át a levélhordást, aztán az állás elnyeréséhez szükséges vizsgák letétele után maradt. Naponta tíz órán át járja a falut, s tízévesen felül minden lakóját név szerint ismeri. Hogy nehéz volt-e a több mint három évtized? A kérdésre nemmel válaszol, és nem engedi, hogy lefényképezzük. Kellemetlen eseményekre nem emlékezik, és azt vallja, hogy meg kell tanulni bánni az emberekkel.

– Tudni kell, hogy mi vagyunk értük, és ennek alapján tenni a kötelességünk. Most már több mint tíz éve a saját lányom a fônököm – teszi hozzá, majd elmondja, hogy Mezôpanitban a Népújságnak 30 törzsolvasója van. Ragaszkodnak a laphoz, és biztosan megrendelik, a többség azonban sokallja az újság árát.

Hovatovább igen nehéz lesz megfüstöltetni a házilag töltött kolbászt és szalonnát mivel az engedélyezett füstölôk száma egyre kevesebb. Borbély Mártonnal, aki 25 éven át mûködtetett füstölôt a marosvásárhelyi Arany János utcában, Panitban találkoztunk. A megnövekedett távolság nem tartotta vissza a régi klienseket, akik továbbra is megkeresik nemcsak Vásárhelyrôl, hanem a távolabb esô mezôségi falvakból is.

Hogy miképpen dolgoznak a szezon idején? Mint elmondja, a 140 rúdon 1400 kilogramm húst tud megfüstölni bükkfa fûrészporral, s folyamatban van minden olyan bôvítés, amire szükség van, hogy az elôírásoknak valamennyi tekintetben megfeleljenek. Kérésre a hús sózását is vállalják, s a most épülô helyiségekben a hús feldolgozására készül. Ezzel is családi hagyományt folytat, hisz mostohaapja a neves vásárhelyi hentesmester, Váradi Ferenc volt.

Hogyan tölthetünk ízletes házi kolbászt? Kérdésünkre elmondja, a hentesárut csak jódozatlan sóval szabad feldolgozni. A jódozott só keserûvé teszi, felpuffasztja a kolbászt. Ahogy megfüstölôdik, a zsír kicsapódik belôle, s kívülrôl fényes és puha lesz, majd ellaposodik, s ha lágyan nem romlott meg, késôbb összeszárad.

Vox populi…

Mezôpanitban igen nagy gondnak számít a mezei utak járhatatlan állapota. Mi a véleményük errôl, illetve milyen megoldási lehetôségeket lehetne találni? – kérdeztük a helyi lakosokat.

Szilágyi József takarító: – Borzalmasan rossz állapotban vannak a községbeli mezei utak. A traktoristák nem értenek egyet azzal, hogy ne menjenek ki esôs idôben, mert még inkább tönkreteszik az utakat. Ugyanez a helyzet más nehézgépekkel is: csak tovább rontják a mezei utakat. Pedig inkább javítani kellene azokat.

Székely Zoltán gazdálkodó: – Ki kellene hirdetni a községben, hogy vegyenek részt a közmunkán. Persze, az idôseket nem érintené, de a fiatalok összefoghatnának, hétvégeken, ki, mikor tud. Másként nem lehet változtatni. Oda jutottunk, hogy az ember már nem tud kimenni a mezôre, ha nincsen helikoptere, hiszen szekérrel is járhatatlanok az utak.

Nagy Vilmos asztalos: – Hogy lehetne segíteni mezei utaink rossz állapotán? Hát az emberektôl függ minden. Ha lenne összefogás, mondjuk minden falubelitôl össze lehetne szedni 20 lejt és ebbôl vásárolni egy földgyalut. Szerintem e célra mindenki szánna annyi pénzt. Ez volna a fô lépés, egy földgyalu, amely elegyengetné az utat, és ki kellene ásni a sáncokat is, hogy legyen ahová lefolyjon a víz.

Adorján Árpád gazdálkodó: – Amikor kimegyünk a mezôre, persze, ha ki tudunk menni, süllyedünk bele a lyukakba. Mindenkinek a földjére, a lucernásába bele kell másszunk, másként nem tudunk közlekedni. Ki kellene "sáncolni" a földeket, hidakat kellene építeni. De hogyan? Nincsenek gépei a községnek, senki sem kezdeményez. Csakis akkor tudnánk valamit kezdeni, ha a falubeliek összefognának.

Jánosi Zoltán gazdálkodó: – A legutóbbi falugyûlésen felmerült a mezei utak problémája, de igazából semmire sem jutottunk. A polgármester azt mondta, ôt ez a gond nem érinti. Nincs milyen pénzbôl megcsináltatni ezeket az utakat és kész. Pedig olyan is volt, akinek beledöglött a lova egy gödörbe. Nem tudunk az utakon közlekedni, nem tudjuk begyûjteni a termést. Egy fuvar 50 lejbe kerül, lassan az egész termés nem ér annyit.

Interjú

Általában nagy felhajtás kíséri a közintézményvezetôk évi értékelôit. A Marosvásárhelyi Táblabíróság Melletti Ügyészség fôügyésze, Dan Petru által nemrégiben tartott beszámolón részt vett Dan Chiujdea, a Legfelsô Bírói Tanács alelnöke is, aki nem kis meglepetésre, a protokolláris diskurzust mellôzve, szokatlanul élesen bírálta a jelentést. Az alelnök szerint a beszámoló nem eléggé részletes, nem utal a megoldott ügyek komplexitására, így nem értékelhetô megfelelôen az ügyészek munkája. Figyelmeztetésként felvetett néhány olyan kérdést, amelyekre az ügyészeknek, bíráknak az elkövetkezendôkben jobban kell figyelniük. Az elhangzottak kapcsán kerestük meg kérdéseinkkel Dan Petru fôügyészt.

– Hallhattunk egy általánosságokat tartalmazó, néhány adattal megtûzdelt beszámolót, amelybôl nem derül ki, milyen fajsúlyú ügyeken dolgoztak az ügyészek, melyeket oldottak meg és melyek minôsíthetôk kudarcnak. Az volt a benyomásunk, hogy a beszámoló sietve állt össze és kétségtelenül hasonlít a színtelen, konkrét esetekre ritkán utaló rendôrségi beszámolókra. A Legfelsô Bírói Tanács alelnöke is nehezményezte a "kritikus elemzés hiányát". Miért nem részletezték a tevékenységet?

– Nem a jelentés a fontos, hanem azok az eredmények, amelyeket az ügyészségek elértek az elmúlt évben. A Legfelsô Bírói Tanács alelnöke kiemelte, hogy a Táblabíróság Melletti Ügyészségen megközelítôleg hatvanvalahány ügyet oldottak meg egy év alatt, miközben a bíróságok melletti ügyészségeken egy ügyész egy év alatt akár több száz dossziét is lezár. Belátható viszont, hogy egy-egy bonyolult eseten akár egy évet is dolgozhat egy ügyész, ami a nyilvántartásokban egyetlen dossziéként szerepel, míg egyetlen nap alatt akár több, kisebb horderejû ügyet is meg lehet oldani, olyanokat, mint családelhagyás, lopások stb. Én a tevékenységemet nem ezzel a jelentéssel igazolom, hanem az elért mutatókkal. A sietség azonban érthetô, hiszen az ország fôügyészének rendeletére a korábbinál sokkal elôbbre hozták ezeket. Három-négy nap alatt kellett elkészítenünk a jelentést, a beszámoló elôtti hétvégén is késô estig dolgoztunk rajta. Emiatt sikerült olyan kurtára. Idôközben a jelentést kiegészítettem mellékletekkel és ezeket az alelnöknek is elmagyaráztam. Fontos, hogy az alelnök mindezek ellenére jónak minôsítette a tevékenységünket.

– Az alelnök kudarcokra is utalt. Ön mit tart annak, és minek tulajdonítja a sikertelenségeket?

– Természetesen egy év munkája nem csupán sikerekbôl áll. Bizonyos ügyeket talán rövidebb idô alatt kellett és lehetett volna megoldani. Kudarcként, hibaként könyvelhetô el a mi szempontunkból, ha bizonyos személyeket a bíróságok végül ártatlannak nyilvánítottak, vagy az ügyiratukat visszaküldték.

– Nem tették dolgukat az ügyészek?

– Vannak helyzetek és helyzetek. Példaként egy olyan személyt említek, aki ellen bírósági eljárást kezdeményeztünk és a bíróság ártatlannak nyilvánította. E "kudarcot" az is eredményezheti, hogy az ügyészeknek nem sikerült megdönthetetlen bizonyítékokat összegyûjteniük, de az is megtörténhet, hogy a bírósági eljárás során újabb adatokra derült fény, esetleg az ügyben érintettek megváltoztatták nyilatkozataikat. Az elsô esetben az ügyész minôsíthetô hibásnak, a másodikban azonban nem. A rendôrség munkája is fontos. Ha a rendôrségrôl átküldött dosszié teljes, könnyebben lezárható az ügy. Ha nem, akkor újabb kihallgatásokra, bizonyítékgyûjtésre van szükség. A rendôrségtôl sok, nagy tapasztalattal rendelkezô tiszt vonult nyugdíjba, helyükbe fiatalok jöttek, akik még nem rendelkeznek a szükséges tapasztalattal, és nem mindig állnak a helyzet magaslatán. Emiatt sokat hibáznak, az ügyésznek, aki felügyeli ôket, így több a dolga. Különben 2006-ban 2.343 személy ellen kezdeményeztünk eljárást, a bíróság csupán 9 dossziét küldött vissza, ezek sem voltak bonyolult esetek. Tévedések elôfordulhatnak nálunk is, mint mindenütt, elsôsorban amiatt, hogy a munkakörülmények nem megfelelôek, az ügyészek túlhajszoltak. Ez a legnagyobb probléma.

– Köztudottan nincs elég ügyész, bíró, és a jelenlegi épület sem megfelelô. Ezt a Legfelsô Bírói Tanács alelnöke is elismerte. Hány ügyészre lenne még szükség? Ami a munkakörülményeket illeti, hihetetlen látványt jelentenek a folyosókon csak úgy "elôforduló" tárgyi bizonyítékok, vasszekrények, a szûk irodák, ahova az ügyészeket bezsúfolták. Ez igencsak megkérdôjelezi a tevékenység hatékonyságát. Mit szándékoznak tenni?

– Összesen 86 ügyészi állásunk van, ebbôl 30 betöltetlen, ami önmagáért beszél. Egy ügyész több száz, akár ezer ügyet is megoldhat, de a jelenlegi helyzetben az ügyészek nem tudnak elegendô idôt fordítani egy-egy ügyre. Országos szinten így is jobban állunk, mint más megyék. Ami az épületet illeti, az Igazságügyi Minisztériumé, minket évek óta csak megtûrnek, csak a közös költséget fizetjük, de nem renoválhatunk, nem rendezhetjük át. Valóban, az irodák kicsik, zsúfoltak. A megyei törvényszék melletti ügyészségen van olyan 3x4-es iroda, amelyben 3 ügyész dolgozik. A gyanúsított kihallgatásakor nagyon figyelmesnek kell lennie az ügyésznek, hogy a szóban forgó személy, aki mellett ott áll az ügyvédje is, megértse. Ha letartóztatásban levô személyrôl van szó, akkor ügyvédjén kívül az ôr is mellette áll, vagy ha szembesíteni kell valakivel, akkor még egy személy jelen van, illetve annak az ügyvédje. Ha több kihallgatás van folyamatban egy idôben, már nem tudják, kivel beszélnek, nem tudnak koncentrálni. Még a sajtószóvivônek sincs szobája, ahol fogadja az újságírókat, sajtókonferenciát tartson. A tárgyi bizonyítékokról: gyilkosság esetén fejszét, véres ruhanemûket, nyomokat stb. talál az ügyész, amelyeket el kell szállítani, meg kell ôrizni. Biztonságos helyiségekre lenne szükség, videokamerákra, hogy e bizonyítékokat sértetlenül megôrizhessük. E tárgyak gyakran ott találhatók a folyosókon, az elôszobákban. Számunkra nagyon kellemetlen, hogy nincsenek meg a feltételek. Néhány vasszekrény van, de ez nem elegendô a dokumentumok biztonságos tárolására. Évek óta kérjük a helyhatóságok – prefektúra, tanács, polgármesteri hivatal – támogatását, beszéltem Virág György volt tanácselnökkel, Lokodi Edit jelenlegi elnökkel, aki évekig ügyész kollégám volt. Mindenkiben megvan a jóindulat, de egyelôre nincs lehetôség arra, hogy egy megfelelô épületet kiutaljanak. Nem fogadhatok el egy épületet a város szélén, mivel a civilizált országokban a bíróságok, ügyészségek a város központjában vannak. Adott pillanatban úgy tûnt, bizonyos katonai egységek felszámolásával megoldódik a helyzet, készítettünk egy dokumentációt is, elküldtük az akkori országos fôügyésznek, de semmi nem történt. A jelenlegi országos fôügyésszel is tárgyaltam, aki támogatást ígért, ha kerítünk egy megfelelô épületet, amit kormányhatározattal kiutalnak.

– Eléggé hihetetlen, hogy ennyi befolyásos ígérgetô – prefektus, tanácselnök, fôügyész – képtelen rendezni a helyzetet. Ezzel szemben a Legfelsô Bírói Tanács alelnöke a biztonságos adatvédelem hiányát emlegette. A mostani körülmények között még az ügyészségi munka informatizálása is csak fél-megoldás. Ebben hol tartanak?

– Tavaly láttak el korszerû számítógépekkel, különleges programokkal. Például az Écris LLDS-sel, amely adatbázis, ügyirat-nyilvántartó, lehetôvé teszi a törvénykezéshez való gyors hozzáférhetést stb. Ez nagyban megkönnyíti a munkánkat. Ha megtörténik az adatbázisok országos összehangolása, ügyészség, rendôrség szintjén, ez is jelentôs lépés lesz. Ezt követi majd a dossziék adatainak bevitele az információs rendszerbe. A biztonsági intézkedéseket természetesen meg kell erôsíteni.

– A létszámhiányon hogyan lehetne segíteni? Ismeretes, hogy az ügyészi, bírói állásra pályázók meglehetôsen gyengén szerepeltek a versenyvizsgákon.

– Azt, hogy nehéz bejutni a bírói/ügyészi karba, elismeri a Legfelsô Bírói Tanács is. Szerveztek néhány versenyvizsgát, amely csupa elméleti részbôl állt. Számunkra az a fontos, hogy olyan emberek jussanak e testületekbe, akik jól ítélkeznek, akiknek van gyakorlati érzékük, és persze törvényismeretük. De a kizárólag elméletre, különbözô szerzôk közti vitákra alapozott vizsgák nyomán oda jutottunk, hogy több száz jelentkezôbôl 56-nak sikerült a vizsgája. A Legfelsô Bírói Tanács is rájött, hogy ez a módszer nem a legmegfelelôbb. Hasznos lenne, hogy a jogot végzettek a gyakorlati képzést a helyi ügyészségeken kapják meg, az ügyvédek esetében az 5 éves szakmai tapasztalat vizsgakritériumát pedig töröljék el.

– Mi történik az egységes joggyakorlat hiányával? Ezt is szóvá tette a Legfelsô Bírói Tanács alelnöke.

– Akkor van errôl szó, amikor egy bíróság egy ügyben egyféle döntést hoz, ugyanabban vagy hasonló ügyben egy másik bíróság másfélét. Mi azon vagyunk – összhangban az EU ajánlásával – hogy az ilyen eseteket kiderítsük, egységesítsük a joggyakorlatot. A hiba forrásvidéke a törvényhozás: bizonytalan és értelmezhetô sok szabályozás. Ha a törvény pontos, egyértelmû lenne, akkor a bíráknak sem adna alkalmat arra, hogy különféleképpen döntsenek. A peráthelyezési kérelmeket gyakorta éppen ilyen alapon nyújtják be.

– Felmerült, hogy az ügyészek és bírák anyagi vonatkozásban is felelôsségre vonhatók lesznek azokban az ügyekben, amelyek az Európai Emberjogi Bírósághoz jutnak és amelyekben a román állam veszít. Van-e tudomása ilyen esetekrôl Maros megyében?

– Ami az Európai Emberjogi Bírósághoz jutott ügyeket illeti, különbséget kell tenni a tévedés és a rosszakarat, érdekbôl való döntés között. Ha egy bíró rosszindulatból vagy érdekbôl, esetleg mert ismeri az egyik peres felet, hoz részrehajló ítéletet, felelni fog. A probléma: milyen mértékben felel akkor, amikor nincsenek megfelelô munkakörülményei, túlhajszolt és elnéz valamit. A törvény különbséget tesz ilyen helyzetek között. Anyagi felelôsségrevonást rosszhiszemûség vagy súlyos mulasztás miatt alkalmaznak. Ezt írja elô a törvény. Ezek a jogszabályok csak szeptembertôl léptek érvénybe, és túl rövid idô telt el azóta. Maros megyében tudomásom szerint a hadrévi az egyetlen eset, amely az Európai Emberjogi Bírósághoz került.

– Ön gyakran emlegeti a túlhajszoltságot. Honnan gyûlt össze a több mint 10 ezer dosszié?

– 2006-ban 19.015 ügyön dolgoztunk, 12.161-et sikerült megoldani. Az évet egy bizonyos számú ügyirattal kezdjük, az átcsúszó, megoldatlan dossziékkal, amelyekhez az év folyamán még hozzáadódtak újabbak. Bizonyos bûncselekmények száma egyre nô, másoké csökkenôben van, de összességében ez a szám minden évben nô. Kezdve a tyúklopástól a csalásig, sikkasztásig, emberölésig mindenféle esetben nyomozunk. 2006-ban az erdészeti bûncselekmények, rablások, közúti törvénysértések száma nôtt, csökkent az emberölések, nemi erôszakok, lopások száma.

– Mennyi ideig húzódhat el egy-egy ügy?

– EU-s követelmény, hogy az ügyeket "méltányos" határidôn belül megoldják, de nincs leszögezve ez az idô. Különbséget kell tenni az ismert és az ismeretlen tettesek által elkövetett bûncselekmények között. Szép számmal vannak esetek, amelyekben nem lehet – vagy nem könnyû – kideríteni a tettest, annak ellenére, hogy a rendôrségnek is megvannak a maga nyomozási módszerei. Az ilyen, megoldatlan dossziék megmaradnak a rendôrség és az ügyészség nyilvántartásában, periodikusan elemezzük ezeket és összevetjük újabb, hasonló ügyekkel.

– Említsen néhány bonyolultabb esetet, amelyek megoldása évek óta húzódik.

– Múlt héten Hargita megyében jártam, ahol két különleges ügyben folytatok vizsgálatot. Az egyik egy kiskorúval kapcsolatos, aki 2005. december 15-én tûnt el otthonról, Csíkszeredából, néhány méterre a tömbházától, miután elment vásárolni. Nem sikerült a nyomára bukkannunk. A második eset közel 5 éve történt, egy 15 éves kiskorú a gyergyói kultúrotthonba indult egy elôadásra, este már nem jutott el a nagymamája lakására. Négy-öt nap múlva a város szélén az esôvízcsatorna eldugult, a víz elöntötte a helybéliek kertjét, akik értesítették a közmûszolgáltatót. Kiderült, hogy a csatornát a lány holtteste zárta el. Az áldozatot levetkôztették, lábait egy sportcipô fûzôjével kötötték össze. Azóta is tart a nyomozás, jelenleg érdekes nyomra bukkantunk, talán közel a megoldáshoz. A korrupciós esetekkel a Korrupcióellenes Ügyészség foglalkozik, nekünk az ún. "kiskorrupció" marad. A vasúti társaság ügyét említem, ez még megoldatlan, de nagy horderejû, hiszen a csúszópénz követelésével vádolt személyek számos alkalmazottat becsaptak. Ezeken kívül van még jó néhány, emberöléssel kapcsolatos ügy, amit ismeretlen tettes követett el, fôleg Hargita megyében. A gagyi gyilkosságra gondolok, 7-8 év után tartunk ott, hogy bíróság elé küldjük a gyanúsítottat, aki nem más, mint az áldozat felesége. E bonyolult ügyekben való nyomozás rengeteg idôt vesz igénybe, az ügyészeknek gyakran csak évek múlva sikerül a tettest bíróság elé küldeniük. Éppen ezért egy-egy ilyen komplex eset megoldása nagy sikerélményt jelent számunkra.

(Folytatás elôzô lapszámunkból)

VI. szakasz 1. bekezdés: A harmadik állam állampolgárai, hontalanjai és jogi személyei földterületre vonatkozó tulajdonjogot a nemzetközi egyezményekben szabályozott feltételek szerint szerezhetnek, kölcsönösségi alapon. 2. bekezdés: A harmadik állam állampolgárai, hontalanjai és jogi személyei nem szerezhetnek elônyösebb feltételek mellett földterületre vonatkozó tulajdonjogot, mint az illetô tagállam állampolgára.

A negyedik fejezet a tárgyalt törvény zárórendelkezéseit tartalmazza.

A VII. szakasz – a közvetlen beruházásokra vonatkozó 1997. évi 921-es sürgôsségi kormányrendelet VI. szakasza, amelyet az 1997. december 30-i keltezésû 386-os számú Hivatalos Közlöny elsô részében jelentettek meg, és amelyet kiegészítésekkel és módosításokkal az 1998. évi 241-es törvénnyel hagytak jóvá utólagos módosításokkal – a következôképpen módosul és tartalma a következô:

– a rezi