Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Semmi rendkívülivel nem rukkolt elô a román politikum autonómiakérdésben, valójában csak egy elcsépelt régi választ adott egy új környezetben feltett régi kérdésre azáltal, hogy a román parlamenti pártok hangadói más kérdésekben soha nem tapasztalható egyetértéssel ítélték el minap a székelyföldi "autonómiareferendumot". Az idézôjel itt csupán az aktus romániai jogi megközelítésére vonatkozik. Azt maguk a kezdeményezôk sem gondolják, gondolhatják komolyan, hogy a népakarat mostani kinyilvánítása elegendô lenne az autonóm státus elnyeréséhez.

Ennek a referendumnak a valódi jelentôsége tulajdonképpen a kezdeményezésre adott válasz, illetve a választ alátámasztó érvek megalapozottsága, fôleg abban az esetben, ha a reakciók nyomán további kérdések fogalmazódnak majd meg, és nem feltétlenül az áporodott bukaresti levegôben.

Ugyanis most már teljes jogú tagjai vagyunk egy olyan földrésznyi közösségnek, ahol nem mindenki logikájába fér bele az, hogy miként lehet egységes és oszthatatlan nemzetállam egy olyan ország, mely lakosságának több mint tizede kisebbségi. Vélhetôen az sem könnyen érthetô egy igazi demokráciában szocializálódott európainak, hogy miként is lehetnek a kisebbségi jogok olyannyira rendezettek szép hazánkban, miként azt a kormányfô állítja, ha egyáltalán felmerül a közéletben az autonómiakérdés, és errôl a naponta egymás torkának esô román államférfiak hirtelen baráti egyetértésben fenyegetôen nyilatkoznak. És igaz ugyan, hogy politikai értelemben ez az államközösség még meglehetôsen képlékeny, hiszen alkotmánya sincsen, de ha egyszer majd az is elkészül, remélhetôleg nem lesznek benne a közösségek önrendelkezésére nézve olyannyira kétszínû paragrafusok, mint a román alaptörvényben és jogrendszerben, ám közösségi jogszabályként elsôbbsége lesz a román törvényekkel szemben.

Ezért jó, ha a székelyek referendumot tartanak, akkor is, ha az párhuzamos az épp aktuális román referendumtörvénnyel. Az álláspont és értelmezés kérdése, hogy egy jogállamban csak azt szabad, amit megenged a törvény, vagy az is lehetséges, amit nem tilt kifejezetten egy jogszabály. Mert a véleménynyilvánítás szép hazánkban sem tilos, de ahhoz hogy kinyilváníthassunk valamely téren egy véleményt, ezt kérdésben fel is kell tenni. Ettôl még autonómok nem leszünk, de azonnali nyereségünk a dologból, hogy emlékeztetjük többségi polgártársaink szûklátókörûbb részét a realitásnak arra a részére, amirôl gyakran hajlamosak megfeledkezni: ha tartották volna a 89 éve megtett ígéreteket, ma az autonómiakérdés sem lenne napirenden.

A parlament két házának állandó bizottsága kedden úgy határozott, hogy szerdán 17 órára hívja össze a szenátust és a képviselôházat együttes ülésre, amelyen Traian Basescu államelnök beszédet tart a belpolitika aktuális problémáiról.

Ioan Munteanu képviselô, a képviselôház állandó bizottságának titkára elmondta, az államelnök beszédének témája Románia belpolitikája.

Munteanu hangsúlyozta, ha az elnök beszédének témája olyan fontos dolog, amelyet az alaptörvény is megnevez, az alkotmány értelmében nem tarthatnak vitát a parlamentben.

"Ebben a helyzetben nem tarthatunk vitát a parlamentben, s a parlamentnek az elnök beszéde után el kell döntenie, szükséges-e egy további együttes ülés, amelyen a felvetett témáról vitát tartanak" – mondta Munteanu. Arra a kérdésre, hogy a képviselôk, szenátorok válaszolhatnak-e az államelnöknek a beszéd után, Munteanu azt felelte: "Nem lehet".

Ioan Munteanu elmondta, a két ház elnökeit kedden értesítették arról, hogy mi lesz az államelnök parlament elôtt bemutatandó beszédének a témája.

Traian Basescu pénteken levelet küldött a két házelnöknek, hogy szeretne beszédet tartani a parlamentben kedden. A kérés egy nappal azután érkezett, hogy az állandó bizottságok elfogadtak egy határozatot, amelyben felkérték az államelnököt, nyilvánosan vonja vissza kijelentéseit, amelyeket a DNA ülésén tette a parlamentre vonatkozóan.

Hétfôn a két ház állandó bizottsága úgy határozott, hogy szerdán 9 órára hívja meg Traian Basescut a parlamentbe, hogy elmondhassa beszédét. Ha az elnöknek nem felel meg ez a dátum, egyeztessen a házelnökökkel. Az államelnököt végül szerdán 17 órakor várják a parlamentben.

"A bukaresti tárgyalásoknak voltaképpen három rétege volt. Voltak nemzetközi kérdések, európai uniós kérdések, a közös politikáról Nyugat-Balkánon, alkotmányos szerzôdésekkel kapcsolatban és más konkrét ügyekben, amelyek Brüsszelben szavazásra kerülnek. A tárgyalások egy másik rétege az itteni magyar társadalom helyzetét taglalta. Basescu elnök úr elmondta az ô álláspontját, én is fenntartottam a magamét. Például, hogy szeretném azt a szóhasználatot itt is általánossá tenni, hogy az itteni magyarságot a kulturális értelemben felfogott magyar nemzet részének tekintsük. Ahhoz, hogy az itteni magyarság ellenállhasson az asszimilációnak, szükséges, hogy saját teljes struktúrája legyen. Ennek egyik gerince az óvodától az egyetemig az önálló magyar nyelvû mûveltség megszerzése, de szükség van más saját társadalmi struktúrákra, kultúrára, intézményekre, vállalkozókra, értelmiségre. Sürgettem a nemzetiségi törvény elfogadását, hiszen a barátságról, a nemzetiségek jogairól szóló nyilatkozatok mellett ez a bizonyíték, hogy valóban vannak jogi garanciák e jogok biztosítására. Elmondtam, hogy nemegyszer aggodalommal halljuk azokat a hangokat, amelyek a törvény vitája során elhangzanak. Megerôsítettem elnök úrnak és a nyilvánosságnak azt az álláspontunkat, hogy a kulturális autonómia magától értetôdô jog Európában, és ha az illetô közösség óhajtja, lehetséges a területi autonómia is. Elmondtam, hogy Magyarország minden alkotmányos törekvést támogat" nyilatkozta Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke tegnap lapunk kérdésére, hogy miként értékeli a Traian Basescu elnökkel folytatott bukaresti tárgyalásokat.

Hozzátette: Azt azért szeretném világossá tenni, az, hogy valami alkotmányellenes-e, nem politikai megítélés kérdése, hanem annak nagyon pontos jogi kritériumai vannak. Az ilyen jelzôkkel nem lehet könnyelmûen bánni.

A magyar államfô marosvásárhelyi látogatása során a közigazgatási palotában Ciprian Dobre prefektussal, Bárczi Gyôzô alprefektussal, Dorin Florea polgármesterrel és Bakos Levente alpolgármesterrel találkozott. A találkozón a gazdasági, szociális és kulturális együttmûködés lehetôségeirôl tárgyaltak. A hivatalosságokkal folytatott megbeszélést követôen a Szövetségi Elnöki Hivatalban Markó Béla RMDSZ-elnökkel tárgyalt, ezután ellátogatott a Sapientia egyetem campusába, végül helyi értelmiségiekkel találkozott.

"Azért jöttem Marosvásárhelyre, hogy találkozzam az itteni értelmiséggel, hiszen Marosvásárhely az itteni magyarság egyik szellemi központja volt mindig. Másodsorban meg azért, hogy találkozzam a Sapientia egyetem tanáraival és hallgatóival, hiszen Magyarországnak kifejezett igénye, hogy az erdélyi magyarságnak legyen egyetemi képzése. Ez jelenleg a Sapientián folyik, de reméljük, hogy a többi egyetemen is önálló magyar szakok, karok lesznek. Különösképpen örülök annak, hogy nemcsak humán szakok vannak a Sapientián, illetve a hallgatók eredményeinek. Ez azt jelenti, hogy az a magyar állami befektetés, amely ezt az egyetemet útra indította, megérte, és mindenképpen szeretném otthon is elérni, hogy ez a támogatás mindaddig fennmaradjon, amíg szükség van rá", nyilatkozta Sólyom László a Tükörteremben tartott sajtótájékoztatón.

A látogatás során az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalában Markó Bélával, az RMDSZ elnökével folytatott négyszemközti megbeszélést. A találkozót követôen Markó Béla elmondta, hogy tulajdonképpen folytatták az egy nappal korábban Bukarestben elkezdett tárgyalásokat mind a román–magyar kapcsolatokról, mind az RMDSZ-t különösképpen érdeklô problémákról. Ezek egyik legfontosabbika a regionális együttmûködés, mert az erdélyi magyarságnak szüksége van a magyarországi tapasztalatokra a versenyképesség eléréséhez. Markó úgy értékelte, hogy Sólyom László jelenlétének a marosvásárhelyi elnöki hivatalban szimbolikus üzenete is van: Magyarország értékeli az RMDSZ tevékenységét és szerepét a kétoldalú kapcsolatok alakulásában, illetve a magyar közösség érdekeinek képviseletében egyaránt.

A vásárhelyi találkozón fôleg az oktatás problémáira figyeltek. Tárgyaltak a Sapientia lehetôségeirôl, annak szükségességérôl, hogy az akkreditálás megszerzése után a román államtól is kapjon finanszírozást. Szóba került a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem is.

Újságírói kérdésre válaszolva Markó kijelentette: az RMDSZ nem nevezi törvénytelennek, de feleslegesnek tartja a székelyföldi referendumokat. Véleménye szerint tulajdonképpen egyfajta közvélemény-kutatásról van szó, hogy a Székelyföld lakossága igényli-e az autonómiát. "Mi ismerjük a választ, ezért nincs szükség közvélemény-kutatásra. Egyébként úgy gondoljuk, hogy a területi autonómia, de a többi autonómiaformák is szükségesek, mert ezek biztosítják a magyar közösségnek nemzeti identitása megôrzését, de ezt az igényt a többséggel folytatott párbeszéddel, a román politikai pártokkal folytatott dialógussal, s általában politikai eszközökkel kell kivívnunk, jelentette ki Markó Béla, aki túlzottnak nevezte a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése körüli politikai felhajtást. "Az az érzésem, hogy egyes politikusoknak szükségük volt arra, hogy kissé eltereljék a figyelmet a politikai válságról, s a magyar probléma mindig jó lehetôség erre, illetve annak bizonyítására, hogy micsoda jó hazafiak", mondta végül az RMDSZ elnöke.

A Magyar Köztársaság elnökét a Sapientián Hollanda Dénes, az egyetem dékánja, Dávid László rektor és Kató Béla református püspök üdvözölte. A magyar államfô tanárként "otthon érezte magát" az egyetemen, s mint mondta, azért jött az elsô hivatalos látogatásra, hogy megnyissa az utat és gyakrabban jöhessen Erdélybe. Beszédében hangsúlyozta: az erdélyi magyar társadalom akkor lesz életképes, ha teljes struktúrája, oktatási, társadalmi intézményei lesznek. Véleménye szerint a kisebbségi jogok kérdésköre sem akadályozhatja meg az asszimilációt, szükség van az anyaország segítségére. Hangsúlyozta az önálló magyar oktatás szükségességét, mert, mint mondta, "a magyarság nem merülhet ki népi táncokban". Amikor Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke további anyagi támogatást szorgalmazott, Sólyom László kijelentette: nem ô a pénzügyminiszter, az elnök hatásköre kevés, de van erkölcsi súlya, és fölmérve az itteni helyzetet, mindent megtesz, hogy a magyarországi segítség fennmaradjon, amíg "saját lábra tudnak állni". Arra biztatta a jelenlevôket, vállalják a nehézségeket, mert meglesz az eredménye.

A délutáni órákban Sólyom László továbbutazott Kolozsvárra. Mielôtt elment volna, kijelentette: beváltom a "fenyegetésemet", gyakran fogok Erdélybe jönni. Valóban, az elnökhöz közelálló források szerint, egy hónap múlva újra erdélyi körútra készül.

Szombaton számvetésre és választásra várják megyénkbôl a fogorvosokat. A Sürgôsségi Kórházba összehívott rendezvényen délelôtt 9 órától az elmúlt két évben végzett munkáról számol be a megyei kamara vezetôsége. Ezt követôen adhatják le szavazatukat a fogorvosok mindazokra, akik jelöltették magukat az új vezetôségbe, amelynek 15 tagja lesz. Az urnákat 19 órakor zárják le, majd a szavazatok számlálását követôen még aznap este megválasztják a kamara új elnökségét.

A hét végi választás képezte a Fogorvosok Megyei Kamarája által tegnapra összehívott sajtótájékoztató fô témáját, amelyen jelen volt a leköszönô vezetôség, dr. Pongrácz Antal elnök, dr. Enachescu Mirela és dr. Gaston Mirela alelnökök, dr. Blanc Corina pénztáros, dr. Marcauteanu Oana titkár, dr. Jurca Valentin szóvivô és dr. Ormenisan Elisabeta, a választási bizottság elnöke.

A két éven át végzett tevékenységrôl, amely az orvosi kamarából történt kiválást követôen rengeteg adminisztrációs munkával járt, dr. Pongrácz Antal fôorvos, a kamara leköszönô elnöke számolt be.

Megyeközpontunkban sok a fogorvos. Míg az uniós országok többségében 2000 lakosra jut egy szakember, Marosvásárhelyen már annyi az orvosi rendelô, hogy 600 lakosra jut egy fogorvos. Ezzel szemben vidéken alig több mint 60 orvos dolgozik. A vidéki ellátás javítása érdekében a kamara egy ideje már nem adna engedélyt új rendelô megnyitására megyeközpontunkban, ezt azonban a versenyhivatal megvétózza. Azt is szabályozni szerették volna, hogy csökkenjen a pénztárral szerzôdéses viszonyban álló fogorvosok száma, hogy ne aprózódjon el az a két százalék, ami a fogorvosi ellátásra jut. E téren azonban nem sikerült egyezséget kötni, sôt azt sem tudták elérni, hogy a Megyei Egészségbiztosító Pénztártól megkapják a szerzôdéses viszonyban levô fogorvosok jegyzékét.

– Utoljára 2004-ben kaptunk ilyen listát, ami alapján a kollégák, akik szeretnének szerzôdést kötni, arra gondolnak, hogy cinkos összeesküvés áldozatául esnek – hangzott el a sajtótájékoztatón.

Szóba került a hét végi fogorvosi ügyeletek kérdése is, amelyek megszervezését egy éven át (2006-ban) a kamara biztosította. A tavaly megjelent 400-as törvény viszont a Közegészségügyi Hatóságon át a Megyei Sürgôsségi Kórház hatáskörébe utalja át ezt a feladatot, a minisztérium által e célra elkülönített pénzalapok felhasználásával és a biztosítási pénztárral szerzôdéses viszonyban levô orvosok közremûködésével.

A kamarára hárul a fogorvosok folyamatos továbbképzésének a megszervezése és az új végleges tagsági igazolványok kibocsátása, amelyeket évente kell hosszabbítani két bizonyíték, a malpraxis-biztosítás és az évi 40 kreditórát kitevô továbbképzésen való részvétel alapján – mondotta többek között az elnök.

Ami az uniós elôírásokhoz való igazodást illeti, a sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a rendelôk többsége elget tesz az elôírásoknak, s ami hiányzik, azt az elkövetkezô idôszakban pótolni kell.

A kamara sajnos csak tanácsadói szerepkörrel rendelkezik, ezért nem tudnak beleszólni sem a képzésben részt vevô egyetemi hallgatók számának szabályozásába, sem a képzés minôségébe.

Kérdésre adott válaszként elhangzott, hogy a fogorvosok szakmai-etikai kódexének elôírásai szerint nem utasíthatják vissza az AIDS-es pácienseket, viszont mindenkivel úgy kell bánnia az orvosnak, hogy saját magát és a soron következô pácienst ne tegye ki a fertôzés veszélyének. A fogorvosnak tudnia kell, hogy egyetlen ellenôr sem szakíthatja meg a munkáját, és nincs joga kesztyû nélkül húzogatni a rendelôben levô fiókokat.

A cégtáblán és az új tevékenységek bevezetésének bejelentésén kívül a fogorvosoknak tilos egyéb reklámmal felhívni magukra a figyelmet. A kamara nemrégiben részesített megrovásban egy tagot, aki a valóságnak nem megfelelô kijelentésekkel próbált népszerûséget szerezni – hangzott el a tegnapi sajtótájékoztatón, amelyet az új székházban tartottak.

Hétfô délután a Caritas Marosvásárhelyi Kirendeltsége, a Keresztelô Szent János Plébánia és a Máltai Segélyszolgálat közösen ünnepelte meg a betegek világnapját a Deus Providebit Ház nagytermében. A közel 150 évvel ezelôtt Lourdes- ban történt csoda emlékére II. János Pál pápa rendelte el 15 éve, hogy február 11-ét nyilvánítsák a betegek világnapjának.

Zsúfolásig megtelt a terem olyan idôs, betegek emberekkel, akik úgy érezték, hogy ez a nap csak nekik és róluk szól, alkalmat ad arra, hogy elfeledkezhessenek szenvedésükrôl.

A rendezvény üdvözlôbeszédekkel kezdôdött, felszólalt fôtisztelendô Csató Béla fôesperes, illetve a Máltai Segélyszolgálat részérôl Tulit János, a vezetôtanács tagja és Máthé Réka, a Caritas projektmenedzsere.

A beszédek során elhangzott, hogy csak az tud megöregedni és beteg lenni, aki él – a betegek világnapja alkalmából igyekeztek minden olyan személyt összegyûjteni, akiknek fáj az élet. Az érintettek olyan felmerülô kérdésekre is választ kaptak, amelyek nap mint nap foglalkoztatják ôket: mi a szenvedés, mi az értelme? Szó esett arról is, hogy a betegséget nem kell büntetésként megélni, azt a sors hozza. Sokan csak akkor érzik meg Isten jelenlétét, amikor betegek, kiszolgáltatottak.

A rendezvényrôl a szórakoztató mûsorok sem hiányoztak, a Máltai Segélyszolgálat gyermekcsoportja Radványi Hajnal Szent Erzsébet életérôl szóló színdarabjából adott elô jelenetet, Fehér Mária tanítónô vezetésével, s a fiatalok csoportja színjátékkal kedveskedett az érdeklôdôknek. Viola Margit közös éneklésre szólította a résztvevôket, majd Bakos Emília fuvolajátéka szórakoztatta ôket. A közönség körébôl is többen vállalkoztak szavalatra, ki saját szerzeményét, ki imát mondott az egybegyûlteknek.

A kabaréjelenetek sem hiányoztak, ugyanakkor gyógytornász és pszichológus tartott szakelôadást.

Naphegyi Hunor gyógytornatanár elôadását a csípôízület-kopás bántalmairól nagy érdeklôdéssel követték. Az elméleti ismertetô mellett hasznos tornagyakorlatokat mutatott be a szakember. Kiemelte a fájdalom enyhítésében szerepet játszó gyógytorna fontosságát, elmondta, hogy aki ilyen jellegû panasszal küzd, annak javallott a sétapálca használata. A mit szabad tenni és mit nem kérdéskört vázolva tanácsolta a lépcsôzés, göröngyös utak, alacsony ülések, keresztbe tett lábak kerülését, amelyek terhet jelentenek a csípôízületeknek. Ezzel szemben a kerékpározást és a hanyattfekvésben történô pihenést ajánlotta.

Jegyzet

Megjárta az ismerôsöm. Elvették a jogosítványát. Átment a sárgán, a rendôr azt mondta: piros volt. Utóbbinak lett igaza. Az új közlekedési rendszabály értelmében felrendelték vizsgára. És ekkor következett a tortúra, no meg a barkoba.

Sorba kell állni a marosvásárhelyi szakszervezetek székházában levô nagyterem elôtt. Elôször felírják az adatokat, majd három csoportba osztják a vizsgázókat. A szerencsésebbek azonnal a terembe lépnek, aki nem, várhat kb. 3 órát. A rácsteszten 15 kérdés van, ebbôl 13-at kell el találni, 20 percet adnak. Ismerôsöm elmondta, nem vitatja, hogy a KRESZ-t alaposan ismerni kell, azonban nem értette, hogy a B kategóriájú gépkocsivezetônek miért kell tudni például azt, hogy milyen a mérete és hova kell elhelyezni a kezdôk által használt (felkiáltó) jelet? Mert ilyen és ehhez hasonló "beugrató" kérdések is vannak. Sorolhatjuk: milyen jogosítvánnyal lehet vezetni robogót, vagy mivel kell rendelkezzen egy szekeres ahhoz, hogy a közutakon közlekedjen? Találgassanak. Mert ha tudnák se jönnének rá: szállítási licenccel. A csapdák között szerepel az is, hogy hány méterig lehet kihelyezni forgalmi táblákat lakott területen kívül. Aztán azt is illik tudni, hogy kinek áll jogában meghosszabbítani a jogosítvány határidejét? Mi több, a kérdések között lehet az is, hogy mit kell bejelentsen egy külföldi állampolgár 24 óra alatt: az új gépkocsiját, ha ellopták a törzskönyvet, vagy a biztosítókártyát? S ha mindezekre tudják a választ, akkor számíthatnak egy olyan kérdésre is, hogy mit kell tegyen a mozdonyvezetô, amikor elindul a szerelvény az állomásról? Mert hát ez is közlekedés, ugyebár. Ismerôsöm kétszer próbálkozott. Nem is ez a gond, mondta, csak a kérdéseket válogatnák meg gyakorlatiasabban. Találgattam: mi a célja a vizsgának? Megleckéztetni a gépkocsivezetôket, vagy kiszûrni azokat, akik "érdemtelenül" kaptak jogosítványt? Ilyen esetben mi történik azokkal, akik még írni-olvasni is alig tudnak, mégis gépkocsit vezetnek? Talán így akar rendet teremteni a közlekedési rendôrség egy olyan elburjánzott rendszerben, ami évek óta követhetetlenné vált: a sofôrvizsgák felületessége, a részrehajló engedékenység stb. Lehet, hogy az új módszer eredményre vezethet, de a gyakorlati tapasztalat azt igazolja, aki az új KRESZ megjelenéséig nem tisztelte a törvényt, ezután sem változik meg a hozzáállása. Mert nálunk mindig vannak kiskapuk. Apropó: hallottam, hogy 1000 dollárért a felfüggesztett jogosítványt házhoz szállítják. Híresztelés volna?

Az Európai Uniónak át kellene vennie és alkalmaznia az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményét. Errôl Frunda György, az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szenátora beszélt kedden Budapesten, az Országgyûlés Európai Ügyek Bizottságában.

Reményeink szerint józan megoldás születik a romániai kisebbségi törvény ügyében, és olyan jogszabály jön létre, ami megfelel az európai modellnek, és tartalmazza a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiáját – jelentette ki Frunda György, aki a román szenátus delegációjának tagjaként folytatott megbeszélést a parlamenti testületben.

A Budapesten ezen a héten tárgyaló román delegációból Frunda mellett Carol Dina (Nagy-Románia Párt) és Fekete Szabó András Levente (szintén RMDSZ) vett részt az európai ügyek bizottságának ülésén.

Frunda György kiemelte: a másfél milliós romániai magyar közösség komolyan veszi, hogy hídszerepet tud játszani Magyarország és Románia között.

"Románia csak nyerhet abból, ha nemzeti kisebbségei nem érzik magukat diszkriminálva, ha anyanyelvüket szabadon gyakorolhatják, ha az óvodától az egyetemig anyanyelvükön tanulhatnak, és ha kulturális autonómiát élvezhetnek" – hangsúlyozta az RMDSZ szenátora.

Carol Dina felszólalásában elismerte, hogy Romániának teljes felelôsséggel kell végiggondolnia a nemzeti kisebbségek helyzetét, úgy vélte azonban, "nem szabad átesni a ló túlsó oldalára". A Nagy-Románia Párt szenátora szerint – aki szóba hozta a területi autonómiát célzó székely-földi népszavazás ügyét is – Romániában nem az autonómia-törekvéseket, hanem a gazdasági helyzet javítását kell a középpontba helyezni.

Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke azt mondta: Romániában meg kell értetni a többségi nemzettel, hogy a magyar közösség törekvései legitimek és indokoltak. Hozzátette: a kisebbség törekvéseinek nem tesz jót, amikor Bukarestben megforduló magyar ellenzéki politikusok nagyokat és hangzatosokat nyilatkoznak, mert ehelyett békés és megfontolt politizálásra lenne szükség.

Ékes József (Fidesz) megjegyezte: a magyar és a román kormánynak is arra kell törekednie, hogy a kétoldalú kapcsolatokból ne vigye be a feszültséggócokat az Európai Unióba.

A szélsôséges nézetektôl, elemektôl minden tagállamban és az Európai Parlamentben is el kell határolódnia minden demokratikus politikusnak – szögezte le hétfôn Strasbourgban, az Európai Parlament ülésén mondott napirend elôtti felszólalásában Tabajdi Csaba, az MSZP EP- delegációjának vezetôje.

Tabajdi hangoztatta, hogy a szélsôjobb és szélsôbal törekvések visszaszorítása a néppártiak, szocialisták, liberálisok, zöldek közös érdeke. "El kell határolódnunk a szélsôséges véleményektôl, az idegengyûlölettôl, az antiszemitizmustól és a kisebbségellenes ideológiáktól. Az Európai Parlament demokratikus frakciói példát mutattak akkor, amikor megakadályozták, hogy az új szélsôséges frakció parlamenti pozíciókhoz jusson. Elképzelhetetlen, hogy egy magát demokratikusnak, mérsékeltnek valló párt alelnöke, például az UMP-é Franciaországban, vagy a CSU-é Németországban részt vegyen olyan rendezvényen, ahol antiszemita jelszavak, neonáci plakátok jelennek meg. Karanténba kell helyeznünk a szélsôségeseket Európában és minden tagállamban, kivétel nélkül, ahogy tettük ezt az Európai Parlamentben. Ez minden demokrata kötelessége!" – mondta felszólalásában Tabajdi az MTI-hez eljuttatott MSZP-s közlemény szerint.

Megállapodás született kedden Pekingben az észak-koreai atomfegyverprogram felszámolásáról a Phenjan elôidézte atomválság megoldását célzó hatoldalú tárgyalások keretében.

A megállapodás részletei diplomáciai források szerint:

Észak-Korea vállalta, hogy 60 napon belül elkezdi felszámolni atomprogramját, ami ha megvalósul, Dél- Korea, az Egyesült Államok, Kína, és Oroszország 50 ezer tonna tüzelôolajat vagy ennek megfelelô értékû más gazdasági vagy humanitárius segélyt nyújt Észak-Koreának. Japán nem hajlandó segélyt adni mindaddig, amíg Phenjan nem rendezi az észak-koreai titkosszolgálatok által elrabolt japán állampolgárok ügyét.

Észak-Korea 60 napon belül leállítja jongbjoni nukleáris létesítményének mûködését – az ott lévô 5 megawattos atomerômûvet és a plutóniumfeldolgozó üzemet -, s bezárja annak minden részlegét.

Phenjan lehetôvé teszi, hogy a Nemzetközi Atomenergia- ügynökség (NAÜ) ellenôrei szintén az aláírástól számított 60 napon belül visszatérjenek a jongbjoni komplexumhoz, és meggyôzôdjenek bezárásának megtörténtérôl. Ezek a lépések a biztosítékai annak, hogy Észak-Korea ezután meghozza a nukleáris programját teljesen felszámoló intézkedéseit, és ezért cserébe kap a négy említett országtól 950 ezer tonna tüzelôolajat vagy ennek megfelelô értékû más gazdasági vagy humanitárius segélyt.

Az összesen egymillió tonna, erômûvekben és a hajózásban használatos, nagy kéntartalmú tüzelôolaj az ázsiai tôzsdéken érvényes jelenlegi áron 330 millió dollár lenne.

Az atomprogram felszámolását célzó intézkedések között szerepel az is, hogy Észak- Korea átadja az atomprogramjáról szóló teljes listát, plutóniumkészlete leltárával együtt.

Felszámolja minden nukleáris létesítményét, köztük grafithûtésû reaktorait és újrafeldolgozó üzemeit.

Egyfajta "balkáni magot" alkot Görögország, Bulgária és Románia az Európai Unióban – vélekedett hétfôn szófiai hivatalos látogatásán a görög államfô.

Az, hogy január elsejével Románia és Bulgária csatlakozott az EU-hoz, nagyobb befolyásgyakorlási lehetôséget biztosít a Balkán-félszigetet érintô kérdésekben – mondta Karolosz Papuliasz, aki háromnapos látogatáson tartózkodik Bulgáriában. Görögország és Bulgária kétoldalú kapcsolataira kitérve kijelentette: azok "aranykora" most kezdôdik.

Koszovó szerb tartomány jövôbeli státusát illetôen Papuliasz és vendéglátója, Georgi Parvanov bolgár elnök olyan megoldást szorgalmazott, amely Szerbia és az önállóságra törekvô, jelenleg ideiglenes ENSZ-igazgatás alatt álló albán többségû tartománya számára egyaránt elfogadható. "Nem tudunk egyetérteni egy olyan megoldással, amely etnikailag egynemû államokat jelent, mert ilyen megoldás a Balkánon elképzelhetetlen" – tette hozzá Parvanov a két államfô sajtótájékoztatóján.

A volt first lady testi épségét korábban az amerikai titkos rendôrség 3-4 testôre óvta. A veszélyeztetett állami tisztségviselôk biztonságára felügyelô szolgálat azonban elôvigyázatosságból néhány hete megerôsítette a szenátor védelmét.

Bill Clinton felesége azután kapott megsokszorozott védôôrizetet, hogy január 20-án hivatalosan is csatlakozott az elnökjelöltségre pályázó politikusok csoportjához. Fokozott védelem jár neki egykori first ladyként is, közölték biztonsági források.

Az intézkedést a New York Post szerint valójában azonban az váltotta ki, hogy egy internetes naplóíró fenyegetô tartalmú üzenetet helyezett el a Demokrata Párt új csillagának, az ugyancsak elnökjelöltségre áhító Barack Obama illinos-i szenátornak a választási honlapján.

A blogos a kenyai apától és fehér amerikai anyától származó afrikai-amerikai Obamának címezve sorait azt írta: "te túl fekete vagy a fehéreknek és túl fehér a feketéknek (...) de tedd meg nekünk azt a szívességet, hogy alkalomadtán tegyél egy párnát Hillary fejére és fojtsd meg még az elôválasztások elôtt".

A beírás csaknem hét órán át olvasható volt a portálon, mielôtt eltávolították onnan. Bill Burton, Obama szóvivôje tûrhetetlennek és szánalmasnak nevezte a bejegyzést, amelynek nincs helye weboldalukon, a naplóíró visszaélt kampányuk nyitottságával.

Tôkés László királyhágó- melléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke kedden hivatalosan bejelentette, hogy függetlenként jelölteti magát az európai parlamenti választásokra a Temesvárról Brüsszelbe szlogennel.

Tôkés sajtótájékoztatón bejelentette, hogy elfogadta a hat magyar civil szervezet felkérését, hogy Brüsszelben biztosítsa a magyar közösség képviseletét.

"Beleegyeztem, hogy jelöltetem magam, mivel a romániai magyar közösségnek szüksége van képviseletre Románia parlamentjében és az Európai Parlamentben is. Eljutottunk oda, hogy az európai fórumokon is képviseltethetjük magunkat" – mutatott rá Tôkés.

Elmondta, szándékában áll az egész romániai magyar közösséget képviselni, mivel nem egy bizonyos párt jelöltje.

Tôkés kijelentette, ha bejut az Európai Parlamentbe, többek között a magyar közösség autonómiájáért, Székelyföld területi autonómiájáért fog harcolni, illetve az önálló magyar egyetem megalapításáért és az egyházi oktatás helyzetének megoldásáért.

Tôkés az Európai Néppárt kötelékében fejtené ki tevékenységét, amelyhez közel érzi magát.

Ha európai képviselô lesz, Tôkés be- mutatná az SZNT által a Székelyföld autonómiája kapcsán szervezett belsô referendum eredményeit is, ha ezt az SZNT kérni fogja tôle.

– Támogatáspolitikánk egyik fontos irányvonala a fiatalok lakáshoz juttatása. A Területrendezési és Középítkezési Minisztérium évente 3 000- 4 000 ingyenlakást ad át a fiataloknak. Be fog indulni egy jelzálogkölcsönnel mûködô lakásépítési program, fôleg fiatalok számára, hozzáférhetô áron – mondta Borbély László területrendezéssel és középítkezéssel megbízott miniszter kedden Bukarestben az Országos Lakásügynökség által rezidens orvosoknak készített 100 lakás kulcsainak (50 garzon, 50 kétszobás lakás) átadása alkalmával.

– A fiatalok lakáshoz juttatása garancia otthonmaradásukra, épp ezért 2006-ban a fiatalokkal egyeztetve új jogszabály bevezetését kezdeményeztük: a 35 év alatti fiatalok 20%-os ártámogatást kapnak, ez az ártámogatás nem lehet több 10. 000 eurónál, abban az esetben, ha jelzáloghitel alapján, építkezési céggel építik elsô lakásukat, és eddig ôk vagy családtagjaik nem részesültek lakásépítés vagy vásárlás során állami támogatásban. Az ártámogatást a haszonélvezô a lakás felépítése után kapja meg. Azok a fiatalok is részesülnek az ártámogatásban, akik max. 50 négyzetméteres lakással rendelkeznek, de nem kaptak eddig semmilyen ártámogatást – hangsúlyozta a megbízott miniszter.

Tárca

Szuszognak mai Súrlott Grádicsok. Dilettáns klónjai az egykorinak. Gyors a világ, alakulna törzstársaság, levéve firma, illan a tulaj röpcsi profitjával, vagy véres háttal cipeli randa adósságát. A súrlottgrádicsokat jobb híján Cafebarnak, Netcafénak, Lisának-minek hívják, ismerek olyat, minek sosem volt cégére, jött a semmibôl, ment a semmibe, volt, nincs, leúszott a Pokloson a Marosba, ott elsüllyedt, amikor ha kiásódik, nem megállapítható, mi lehetett: alkalmi pékség-e, vagy piaci kofák pálinkázófülkéje a Dácia piacon.

Sok kedves arc, amint feledem ôket, önként mennek emlékezetbe, szörnyû halálba. Idejekorán megôszült költô, nem hajlandó nagy karimájú mûvészkalapban járkálni, forgalmazta magát valaha ekként egy lírikus elôd, másrészt kalapos diplomaták folyton zaklatnák, nem-é adja el nekik jó pénzért szemrevaló tökfedôjét. Fehér költô száz éve nem ír verset, belép, kikéri rumját, jobb kezében pohár, bal csuklóján óra, sehol sosem három percnél többet, mert minek, második rumra úgysincs pénz, alamizsnát rum formájában sem, senkitôl. Inkább halálba.

Mind kevesebb a jó halál. A tisztes kocsma.

Ide, Galgóci bácsi! Volt egyszer Baldóczi is, hol van Galgóc, hol van Baldóc, semmit sem tudunk. Jóska volt az is, beforgatták a gödörbe – ô: hazajött. Mint Másikjóska. Végzi reggeli körútját, Jóska mindig vele. Jókaiban, Eugén és az Edmund összekaszibálása miatt nem az halt meg, akit azok kinyírtak volna... Baldóczival hágtak meg egy burjánzó valagú Katyerinát.
"Jelzem: a nô kifejezett felajánlkozására, hiszen tudjuk, mekkora férfiínség volt akkor az oroszoknál", de csak egytôl jöhet a fattyú, micsinájjunk, doktorúr... Fia, menye távoznak, elôóvakodik, hagytak-e kávét, nem hagynak, soseem, sóhajtva borotválkozik, szépítkezik, mintha randevúra, engedi magát hattól du. négyig, azok nem zavarják, viszont: semmihez sem ér hozzá, hogy utólag le ne törölné, a leheletével is. "Itt minden olyan vénemberszagú!", panaszolta a menyecske, állítólag ezért nem fogan a méhe... Galgóci bácsi tudja, mi a bibi, nem szól, nem szólhat, elkészíti minden reggel mindig más és más trükkel habart rántottáját, veszi a fekete cekkert, és már ott sincs, elsô rund, mondja, megjárja a nagypiacot, második rund, mondja, beüti magát Isaurához, csókolom, és hipp-hopp, ott a vegyes a pulton, Galgóci bácsi elmeséli Isaurának az árakat, a tojás felôl közelít a dolgok lényegéhez, amint az egy beszerzôhöz illik, akit azonban bizonyos rendszer éveken át dolgoztatott szénbányában, errôl Galgóci sûrûn hallgat. Miként a sír. Kismenye elhúz a patronjával, kiböklenti a megmondanivalót az ô pipogya fiának – hogy tudniillik nem az ô gyermekét vétette el Lilike, sem most, sem kilencvenhatban, és legyen nyugodt (mármint Gyuszi, a fia): ez a nô nem jön vissza nercbunda nélkül. Meghalni ô is haza, a Gyuszi sírján zokogja el balfácán-bánatát... Kígyó csak kígyó marad: elvennék a Galgóci lakását, a luvnya. Ô sajtot reszel a rántottára, a mindenkori Dulcineát a pultnál Isaura helyett Máddálénának, majd Madeirának becézi, a kocsma megint más, pár hete nyitották, szemben vele pénzmosoda, virít az ajtaján, kacskaringós neonfényben: Portocale Casino.

Galgóci bácsi nézi a másik botort, aki doktor úrnak aposztrofál engem, és legyint, na mentem, Miadó úr, egyszer adjon ki engemet is, tûnôdjön, hogy maga jár-é utánam, vagy én követem magát, életrôl életre, halálról halálra.

A másik botor, aki szûrôs cigit is megenged magának a kávéja meg a borzalom-kimondani-brandyje mellé – minden, italnak mondott szesznyalavány: silány utánzat a súrlottgrádicsok klónjaiban, kivéve talán a Saint Cafe Maria készítményt, amelyrôl Laposnyai Wasstagh Hôzöngér (de genere Hûye) azt nyilatkozta a köztévének, hogy Szûzmárija pisije, tévesztve a Lacrima Christie-val, ami egy (édes!) aszúbor stb. – a botor azt mondja: Doktorúr, nem veszen-é laskasirítôt?

Máris dalol: Fakanál, favella, réztángyér, bizonyisten meghalok a babámér', ilyeneket tud, és olyanokat: ô nem meghalni, hanem megélni jár a piacra, az élet piacára, doktorúr, suttogja, én a Dombon lakok, effélét árulok, de ha tetszik beteg lenni, mást is ajánlhatok. Rigmusban filozofál a mennyei magasságok feltárója, a székely delavári, a fejekre belülrôl is szálkát csesztetô nova bor megszállott hirdetôje, tetszik tudni, a rrrákh, a rrrákh, nagyot szív a cigibôl, nem köhög, nem fuldokol, nem hull alá zordonan, szóval hogy mégsem veszek tôle vállfát, keverôt, mángorlót meg ilyeneket, visszaminôsít beszélgetôpartnerré, persze dehogy is érdekli, miféle súrlottgrádicsokban vacakolja át szûkre s szürkére mért, hátravaló kis életét, jól érzi magát, az asszonya már odafönt, azt játssza, ötpercenként hívják, hatpercenként rákattint, hétpercenként lesújtó arccal kikapcsol. – Engem, uram, sosem hív senki, és senkim már, akit magam hívnék, úgy élek, mint rüh a döglött juh rég lenyúzott, rothadó bôrén...

Ide jöhetne a Székely himnusz, de most nincsen hangunk hozzá.

Vásárolok rákellenes Székely delavárit, kétliteres flakonban – jó szagú, helybôl hánytató.

Álságos agydugvány: sose mutass a kelleténél több részvétet súrlottgrádicsaid tisztára sikált, szálkás mintájú lépcsôin. De mennyi a kellet, de mennyi az elég, és mennyi a sok? Hozzák halálod óráját, pályázatot írnak ki rád, hagytad-e jóvá, kell-é végrehajtanod, könyörül-e mégis rajtad a Nagy Kiíró, tudni vélsz-e valamit is a világkocsmák pletykáiból. Mit tettél az életben, minek hajtottad magad. Mi célból jöttél, minek mennél. Ha magad is csak egy súrlott-alak, ronggyá hajigált, eltévedt papírrepülô vagy, miért dacolsz a széllel, a mind forróbb hó-darával?!

Voltak-e valaha is igazi gleccsereid?

Székelyudvarhelyen tartotta közgyûlését a másfél éve mûködô Erdélyi Kézmíves Céh. Elfogadták szabályzattervezetét, amellyel bejegyeztetik az egyesületet, amely az egykor Kós Károly alapította Erdélyi Szépmíves Céh hasonlóságára jött létre, célja pedig intézményesített érdekvédelmet biztosítani a kézmûveseknek, és az, hogy erdélyi szintû termékvédjegyet biztosítson a kézmûipari termékek számára – hogy a kézmûvesek levédhessék alkotásaikat. Felvállalja szakmai hírlevelek küldését, így tájékoztatja az érdekelteket a rendezvényekrôl, eseményekrôl. Segít népszerûsíteni a termékeket a világhálón is. Részt vett a találkozón Szatmári Ferenc, a Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség elnöke. Bemutatta a szövetséget, melynek célja szintén az érdekvédelem, a helyi kezdeményezések támogatása, információval való ellátása, egyletek létrehozásának támogatása, az önépítkezés a helyi szervezetek szintjén.

Az Erdélyi Kézmíves Céh vezetôséget választott, elnöke a székelyudvarhelyi Szász Margit, alelnökök Somó Júlia (Sepsiillyefalva) és Szilveszter László (Kibéd). Titkára a székelyudvarhelyi Molnár Attila. Vezetôségi tagok: Lôrincz Zsuzsánna, Balázs Aranka és Lôrincz Csaba. Az Erdélyi Kézmíves Céh e-mail címe: kezmuvesseg@gmail.com, telefon: 0741-915-082. Postacíme: Erdélyi Kézmíves Céh, Str. Kogalniceanu nr. 2, Odorheiu Secuiesc – 535600, fax: 0266/210-682.

Ma 17 órától a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében a Hunyadi László szobrász és Novák József képzômûvész alkotásaiból összeállított kötetet mutatja be Nagy Zoltán, a Közdok Kiadó igazgatója, valamint Nagy Miklós Kund és Pál-Antal Sándor. Közremûködnek: Székely Levente hegedûmûvész és Seres Antal csellómûvész, lanton és csôrfurulyán játszik Lôrinczi György és László József.

A Maros Mûvészegyüttes február 18-án, vasárnap 18 órától Nyárádszeredában az Édes kicsi Jézusunk címû zenés-táncos mûsorát mutatja be. Rendezô-koreográfus: Varga János, tánckarvezetô: Füzesi Albert és Kovács Ildikó, zenekarvezetô: Moldován Horváth István, énekel: Kásler Magda.

A mezôcsávási Szabó József és felesége, Piroska 1993-ban kezdték el pékipari termékek elôállítását. A tizenhárom év alatt sikerült megvalósítaniuk azt, amit sok sütôiparban vállalkozónak nem. Ugyanis márciusban beindítják a termelést az újonnan felépített, az EU-s elvárásoknak megfelelôen kialakított berendezett és felszerelt 235 m² alapterületû pékségben. Mi volt a látványos fejlesztés története, hogy sikerült elôteremteni a pénzt a beruházásra?

Miután meglátogattuk a két korszerû kemencének – az egyik sütôfelülete téglalapokkal bélelt, ahol a csávási kenyeret sütik majd –, a külön bejáratú nôi és férfiöltözônek, mosdóknak, ládamosónak és számos más mellékhelyiségnek helyet adó épületet, ahol még simítási munkálatokat végeznek, a vállalkozók elmondták, hogy a céget 1993-ban jegyeztették be, amikor elkezdték a kenyérsütést. A szikrát Piroska pattintotta ki, amikor döntött: kilép marosvásárhelyi munkahelyérôl. Saját fodrászüzletet nyitott lakásukban 1992-ben, emellett állatot tartottak, kenyeret sütöttek. Sokasodott a munka, fôleg hét végén, a fodrászüzletben. Ez részben jó volt, mert – amint Piroska mondta – rövid idô alatt megtelt a zsebe pénzzel, amibôl költöttek a régi pékségre is. Ám hátránya is volt, mert férjével nem bírták a sok munkát, és 1993-ban döntöttek, hogy a kenyérsütésbôl fognak megélni, mivel akkoriban nem volt pékség Mezôcsáváson. Piroska kiskora óta segédkezett édesanyjának a kenyérsütésben, megtanulta és ma is mûveli a hagyományos házikenyér- sütést. Saját földjeikrôl learatott búzából, egy utánfutónyi – 7 tonna – liszttel indultak, úgy gondolták, sokáig elég lesz. Tévedtek, egy hét alatt elfogyott a liszt, miután azt folyamatosan felvásárolták. Egy év után, 1994 tavaszán már nemcsak a mezôcsávási üzletükben értékesítettek pékipari termékeket, hanem Marosvásárhelyen is, négy üzletben. A rendelések idôközben sokasodtak, jelenleg a régi pékségben naponta 700 kilogrammnyi ötféle kenyeret, péksüteményt, kalácsot és persze a hagyományos, téglalapon sütött kenyeret állítanak elô. Mivel a régi pékség nem felelt meg az uniós követelményeknek, az elôcsatlakozási idôszakban Szabóék számára a fejlesztésre türelmi határidôt szabtak meg: 2007. március.

Az új pékségbe eddig 500.000 lejt ruháztak be. Szabóék nem folyamodtak kölcsönhöz, viszont arra kényszerültek, hogy visszakapott földjeikbôl eladjanak. Az említett 500.000 lej 80%-át a földterületek eladásából, 20%-át a régi pékség jövedelmébôl biztosították. A napokban leszállítják a dagasztógépet, a kiflisodrót, tésztanyújtó gépet, egyéb inoxberen-dezéseket, amelyekért további 100.000 lejt kell fizetniük. Az összeg java részét bankkölcsönbôl fizetik.

Szabó József és Piroska nem titkolják: az elmúlt években sokat tanultak, fôleg a gazdaság, pénzügyvitel terén. Meg kellett tanulniuk a kockázatvállalást. A férj számtalanszor abba akarta hagyni, felesége viszont tovább szította a tüzet.

Kilyén Attila

Regisztrációs adó

Többször ejtettünk már szót arról, hogy Románia az EB elmarasztalása és várhatóan bírósági eljárása ellenére sem mutatja jelét, hogy eltörölné vagy mérsékelné az idéntôl az országban forgalomba kerülô jármûvekre kivetett bejegyeztetési, úgynevezett regisztrációs adót. Azt eddig is sejteni lehetett, hogy az új adóteher mögött kemény gazdasági érdekek állnak, erre nemrég a virágzónak is nevezhetô romániai autópiac vezetô cége is rávilágított, lerántva a leplet arról, kinek és miért fontos ez az adófajta, melynek kapcsán a román kormánytisztviselôknek lesznek még kellemetlen pillanataik a brüsszeli irodákban.

A reszketô franciák

Apokaliptikus képet festett a Dacia francia elnöke nemrégiben arra nézvést, ha a román kormány eltörölné vagy csökkentené a regisztrációs adót, mely nemcsak az európai illetékesek körébôl, hanem az országból is számos kritikát kapott. Francois Fourmont, a Dacia fôembere szerint, ha eltörlik a regisztrációs adót, az több tíz ezer fôs leépítést eredményezhet a cégnél és a Dacia beszállítói hálózatában, illetve Európa rozsdatemetôjévé tenné Romániát.

Fourmont teljes vízióját a lengyel példára építi: lapunkban is említettük már korábban e téma kapcsán, hogy az európai integrációt követô három hónapon belül Lengyelországba több mint 1,2 millió, azóta a francia szakértô szerint összesen 2,4 millió használt autót vittek be. A másodkézbôl bevitt kocsik többsége régebbi volt tízévesnél, és a használtautó-áradat Fourmont szerint akkora sokkot okozott a lengyel autóiparnak, amelybôl az máig nem tért magához: a 2003-ban eladott 350 ezer új autó helyett 2004-ben, amikor a lengyel csatlakozás is lezajlott, 220 ezer új kocsi talált gazdára az országban. A Dacia elnöke a lengyel példából azt szûrte le, hogy ha nálunk is hasonló fordulatot vennének az események, akkor 50%-kal esne vissza a Dacia forgalma. Ez szerinte oda vezetne, hogy egy mûszakot el kellene bocsátani a Daciától, és a beszállítókat is érintô visszaesés összesen egymillió embert érintene közvetlenül vagy közvetetten.

A két ország helyzetének Fourmont-féle összehasonlítása szigorúan elviekben még megállná a helyét, azonban a francia szakértô figyelmen kívül hagyta, legalábbis a nyilvánosság elôtt, hogy a lengyel újautó- eladások számának csökkenése sokkal kisebb, mint a bevitt használt autók száma. Ez a korábbi lengyel használtautó-piac beható ismerete nélkül is egyértelmûvé teszi, hogy akik használt autót vásároltak a francia által említett idôszakban, azok túlnyomó részében fel sem merült, hogy újat vegyenek, egyszerûen a vámhatárok megszûnése okán bekövetkezô áresés miatt vettek használt jármûvet. Mindaddig, amíg a lengyel kormány is a miénkhez hasonló regisztrációs adót nem vezetett be, de az európai jogi fórumok döntései nyomán jogtalannak minôsített adóterhet azóta már elkezdték kártérítésként visszafizetni a lengyel vásárlóknak – Fourmont errôl is "nagyvonalúan" elfeledkezett.

Van mit félteniük

Gazdasági szemszögbôl nem alaptalan a franciák félelme, hogy ha netán eltörlôdik a regisztrációs adó, akkor olcsón lehet használt autókat behozni az országba. A Renault- érdekeltségû Dacia és az anyacég a román autópiac összesen 45,8%-át birtokolta a tavaly, Renault és Dacia márkanév alatt több mint 117 ezer új autó talált gazdára az országban 2006-ban. Ennek túlnyomó része, 96.037 darab Dacia volt, a Renault "saját" neve alatt 21.395 autót adott el a tavaly. A Dacia sikerére elsôsorban az alacsony ár a magyarázat, másrészt az, hogy a Renault konszern anyagi erejével a háttérben a gyártónak nem esik nehezére könnyen elérhetô finanszírozási lehetôségeket is kínálni az autók megvételéhez. Mivel a Daciáéval megegyezô árfekvésben használt autóból már egy kategóriával nagyobbat is lehetne venni, ha nem lenne regisztrációs adó, és az sem utolsó szempont, hogy esetleg sokkal jobban felszerelt jármûvet, logikus, hogy harmonikázik a nadrág a cég vezérkarán, ha a vámmentesen behozható nyugati használt autókra gondolnak. És lényegesen könnyebb nagyarányú leépítéssel és egyéb rémképekkel megborzongatni a közvéleményt egy, az uniós szabályoknak mereven ellentmondó adóteher védelmében, mint esetleg pénzt és energiát fektetni abba, hogy a vámmentes használt autók jelentette esetleges konkurencia kivédése érdekében a szolgáltatások, a termék vagy a hitel és lízingkonstrukciók színvonalát javítsák. Arról nem is szólva, hogy a Dacia sikerautója nemcsak belföldön, hanem külföldön is sikeres, tehát ha itthon visszaesnek az eladások, akkor az exportpiacokon is van még érvényesülési lehetôség – más kérdés, hogy a kevésbé ár-, mint minôségcentrikus piacokon a Daciákat az itthoninál jobb felszereltséggel kell forgalmazni, ami költségemelô tényezô, és elvisz a profitból.

Az meg már az övön aluli ütés fogalmát is kimeríti, hogy a Renault romániai dominanciája védelmében fenyegetôzik, amikor a Dacia felvásárlása óta saját márkanéven forgalmazott autóira vámkedvezményt élvezett Romániában, a konkurencia és a költségvetés, vagyis közvetlen módon valamennyi piaci versenytárs és az összes adófizetô kárára.

A tavaly 18,9%-kal bôvülô, több mint negyedmillió eladott autót felmutató román autópiac többi szereplôjét kevésbé, de szintén zavarja az olcsó használt autók perspektívája. A külföldi gyártókból tavaly a Skoda volt a legeredményesebb, 20.541 eladott autójuk a piac 8 százalékát jelentette, a képzeletbeli dobogó alján pedig a VW található 15.004 eladott autóval és 5,9%-os piaci részesedéssel. Modellek szempontjából ezek a gyártók nem feltétlenül a legolcsóbb autóikkal értek el sikert, tehát inkább a színvonalra, mintsem az árra hangsúlyt fektetô vásárlókat nyerték meg.

Benedek István

Szocmamut az unióban

A szövôgépeket és textilipari berendezések alkatrészeit elôállító marosvásárhelyi Imatexben 1989-ig három váltásban mintegy 3200 alkalmazott dolgozott. A forradalom után néhány év alatt szinte csôdbe ment, a privatizáció után alig az elmúlt évben kezdett igazán nyereséges lenni. A vállalat gazdasági helyzetét Barabás Tibor termelési igazgatóval elemeztük.

A csôdtôl a privatizációig

Közvetlenül 1989 elôtt az Imatex Rt. egyik legnagyobb megrendelôje a Kínai Népköztársaság volt, ahova közel 1000 szövôgépet szállítottak. A csúcsidôszakban, 1970 – 1980 között a hazai szövôipar szükségleteinek ellátása után – KGST-szakosodásnak megfelelôen – a Német Demokratikus Köztársaságnak, Bulgáriának, a Szovjetuniónak textilgépeket és gép-részegységeket, mûanyagfröccsentô gépeket és különbözô nyugat-európai gépekhez cserealkatrészeket gyártottak. Ugyanakkor az össztermék 60%-át a belpiacon értékesítették. A rendszerváltást követôen ez a piac összeomlott. A legyártott termékek raktáron maradtak, a gyár fizetésképtelenné vált, felhalmozódtak az adósságok. A belföldi cégek egy része termékekkel fizetett. Sokáig textilüzletet mûködtettek, de ez sem segített. Az adósság meghaladta a 100 milliárd régi lejt, emiatt 1994. június 7- én leálltak. Hogy mégse zárják be a gyárat, mintegy 120 alkalmazott felvállalta, hogy a munkanélküli-segély mellett három hónapig bér nélkül dolgozik, azzal a feltétellel, hogy ezt az idôszakot utólag, a csôdhelyzetbôl való kilábalás után javadalmazzák. Idôközben az Állami Vagyonügynökség a MEBO-módszerrel hirdette meg a privatizálást, de ez nem sikerült. Végül, többszöri próbálkozás után, 2003-ban egy brassói cég vásárolta meg az Imatexet. De neki nem állt szándékában a gyárat talpra állítani, ezért még abban az évben túladott rajta. Az új tulajdonosok az Imatexhez közelálló üzletemberek egy csoportja, akik jelenleg is többségi tulajdonosok, a részvények 63%-át birtokolják. A fennmaradt rész 31%-át egy regionális vagyonalapnál jegyzik, a többit pedig az alkalmazottak és kisbefektetôk birtokolják. A cég alaptôkéjét 900.000 euróra értékelték fel. A vezetôtanács elnöke: Cetanas Natasa marosvásárhelyi üzletasszony. Hogy mennyiért kelt el a gyár, üzleti titokra hivatkozva nem tudtuk meg.

Új piac – rugalmasabb marketing

A privatizálást követôen a textilgép- cserealkatrészek elôállítása, eladása tûnt a legkézenfekvôbbnek. A korábbi kapcsolatokat felújítva, inkább a nyugati piac felé orientálódott a vállalat s annyi munkát szerzôdtettek, amennyire igény volt. Közben a hannoveri, párizsi, budapesti, milánói szakkiállításokon rendszeresen részt vettek, itt a marketingesek új partnereket kerestek. A kitartó munkának és annak köszönhetôen, hogy a nyugat-európai cégek az olcsó munkaerôt, ugyanakkor minôségi terméket keresnek, sikerült néhány ígéretes szerzôdést kötni, csiszoló- , textilipari, fa- és fémmegmunkáló gépek cserealkatrészének leszállítására. Mára, mivel a megrendelôk elégedettek voltak, ez a profil gépegységek és szerszám- illetve csomagológépek gyártásában csúcsosodik. Jelenleg 70%-ban németországi, 20%-ban francia, 7%-ban osztrák, olasz és spanyol és a megmaradt 3%-ban hazai cégeknek dolgoznak. Az alkalmazottak száma fokozatosan elérte a 310-et. 2005-ben 61, míg 2006-ban 87 milliárd lej értékben értékesíthették termékeiket, az áruforgalom 2005-ben 2,5, 2006-ban pedig 2,7 millió euró volt. Mindemellett 400.000 euróért három korszerû szerszámgépet is vásároltak. Barabás Tibor elmondta, végre sikerült megadni hosszú évek adósságait, így az Imatex 2006-ban nyereségessé vált. Nem titkolják, ehhez hozzájárult az is, hogy jó üzletet kötöttek a Kauflanddal. A szupermarketet vezetô cégnek 3,6 hektár területet adtak el. A fölöslegessé vált irodahelyiségeket pedig a Raiffeisen Banknak, illetve három cégnek adták bérbe.

Aggodalmak, kilátások

A világpiacon nagy a konkurencia. Csak a jó minôségû termékekkel, pontos, idôbeni leszállítással és az olcsó munkaerôvel tudják megôrizni a piacot. A legnagyobb veszélyt a kínaiak jelentik. Jóval olcsóbb és sokkal változatosabb kínálattal próbálnak betörni az uniós piacra. Barabás Tibor szerint egyelôre még a minôség nem megfelelô, így a volt keleti tömb szakcégeit nem sikerült elsöpörniük. Azonban az utóbbi években a kínai iparban is sikerült komoly beruházásokat végezni, ez érezhetô, lemérhetô a különbözô vásárokon kiállított termékeiken. Az uniós tagság egyértelmûen hozzájárulhat majd a nyugat- európai kapcsolatok bôvítéséhez, hiszen a vámmentesség nagy elônyt jelent, ugyanakkor nagyobb fegyelmet igényel a könyvelésben, pénzügyvitelben. Gond a szakemberhiány és a hazai nyersanyag gyengébb minôsége. Ezeket próbálják megoldani, az elôbbit gyárbeli szakképzéssel, az utóbbit pedig külföldi beszállítókkal.

Vajda György

Író-olvasó találkozó megszervezésére került sor január 30-án a Kerelôszentpáli Általános Iskolában.

Célja, hogy a tanulók a valóságban is, szemtôl-szembe találkozzanak ma élô írókkal, mesegyûjtôvel, saját fülükkel hallgathassák az írók által bemutatott írásokat.

Továbbá, fokozni a könyv és az olvasás iránti szeretetet, és nem utolsósorban az elôadásmód nívójának a növelése.

Szeressétek a könyvet! – hangzott el a bevezetôben, mert a könyv az ember legjobb barátja, segít, ha többet akarsz tudni, társad, ha unatkozol, pihentet, ha egyedül szeretnél maradni.

A könyvben bárki megbízhat, mert az sohasem vezet félre.

Jó volt a hangulat már a találkozás elsô pillanatától. Erre az alkalomra a legtöbben odaadással és szorgalmasan készültek, még az író bácsik is – derült ki a találkozás során.

Egypár diák vers és mese elôadását is vállalta. Ezeknek a tanulóknak a legjobb barátjuk a könyv, és reméljük, az is marad.

Meghívott vendégek voltak: Bölöni Domokos, Kajcsa Jenô és Ráduly János. Az I–IV. osztályos kis nebulók a három meghívott írásaiból mutattak be verset, mesét. Az V. osztályból Bakó Eszter, Pap Tamás és Tutsek Jutka A csodaszarvas mondát adták elô, átélve annak minden mozzanatát.

A tanulók szereplése után a meghívottak következtek. Ez alkalommal sem unatkozott senki.

A kiértékelés azt bizonyította, hogy megérte készülôdni. Jól érezte magát a három vendég, minden egyes tanuló, kicsitôl nagyig, tanító, tanár és szülô.

A már nyugdíjas Antal Gizi tanító néni is derûs arccal távozott.

A visszajelzések arra utalnak, hogy a jövôben is szervezhetünk hasonló találkozókat, fôleg ha még iskolánkban maradnak a lelkes és odaadó kolléganôk, köztük Szakács Csilla, Mészáros Irén és a többiek.

Hálás köszönet a magyardellôi Szilágyi Ferencnek és családjának a hozzáállásért.

Erôt, egészséget iskolánk minden egyes káderének, hogy a jövôben is szervezhessünk hasonló találkozókat!

Barabás Katalin tanítónô, Kerelôszentpál

Kis közösségünknek 46 tagja szép eredményekkel zárta a 2006-os évet. Hálát adunk azért, hogy erônk, egészségünk van, hogy hivatásunknak eleget tegyünk. Bár az Európai Unió tagjává váltunk, a társadalom tagjai jelentôs hányadának szociális helyzete olyan, hogy támogatásra van szükségük. A bürokratikus intézmények átsiklanak a lényegen és nem biztosítják azt, amire a szenvedô embereknek szükségük van.

Tevékenységünket szeretném bemutatni úgy, hogy nem követem a kronológiai sorrendet. Isten segítségével terveink nagy része megvalósult. A betegek és idôsek világnapjáról több mint 110 résztvevôvel emlékeztünk meg. Karácsonykor sem feledkeztünk meg az elesettekrôl. A Szent Erzsébet gyermekház 34, az éjjeli menedékhely 105, a Tudor negyedi szociális otthon 45 lakóját, több idôs beteg embert látogattunk meg, ahová töltött káposztát, édességet vittünk.

A pünkösdi csíksomlyói búcsúra zarándokutat szerveztünk, ahová a fiatalok gyalog, az idôsek busszal érkeztek. A nyár folyamán három táborunk volt. A Szent Erzsébet gyerekotthon lakói számára pihenôtábort, "kis mûvészeink" számára pedig Mezôsámsondon alkotótábort szerveztünk. Eredményes volt a harmadik táborunk, amely alkalmával egy kilométeres szakaszon tisztítottuk meg a Maros medrét és partját Gödemesterházánál.

A rászorulóknak több mint 3 tonna ruhanemût osztottunk ki, 13 hajléktalan ruházását vállaltuk és nem feledkeztünk meg a betegekrôl sem.

Mindezt annak köszönhetôen tudtuk vállalni, hogy embertársaink pozitívan válaszoltak felhívásainkra, ruhanemûvel és pénzzel támogattak. Felajánlották jövedelmük 2 százalékát, s így egész évben 16 rászorulónak biztosítjuk a kenyerét. Nehezen indult a kezdeményezés, de reméljük, hogy évrôl évre többen ajánlanak fel támogatást, s így több emberen tudunk segíteni. Reméljük, jövôre már 100-an részesülnek ingyenkenyérben. S ha optimista vagyok és álmodni is merek, akkor azzal a lehetôséggel is számolhatok, hogy a városban élô alkalmazottak körülbelül 2000 rászorulón tudnának segíteni. S amikor leírom ezt a számot, abban reménykedem, hogy nincs a városban ennyi segítségre váró ember. A hála az ajándékozót keresi, aki az ajándék mögött áll. Az ajándékot a szeretet találja ki. Tehát emberek, jól figyeljetek, mert Isten maga az ajándék és Isten maga a szeretet!

Tulit János, a Máltai Segélyszolgálat munkatársa

A nyugdíjak pontrendszerû átszámítása nemcsak a nyugdíjasoknak, hanem a nyugdíjosztálynak, illetve –pénztárnak is óriási, igényes, pontos, lelkiismeretes munkát jelentett. Tudni kell azt, hogy az átszámítás nem a Megyei Nyugdíjpénztártól ered, ôk a törvényt alkalmazzák.

Sokakban felcsillant a remény, hogy végre megoldódik a kisnyugdíjasok helyzete, és emberibb, méltányosabb bánásmódban részesülnek, függetlenül attól, hogy melyik korosztályhoz tartoznak.

A hatályban lévô törvények értelmében az eljárás újszerû, igazságos megoldást jelentett volna, ha nem merülnek fel komplikált és bonyodalmas akadályok a beszerzendô igazolások ügyében. Hogy sokaknak milyen nehézségeket jelentett a kudarcba fulladt utánajárás, arról ne is beszéljünk. Voltak azonban intézmények, ahol az irattárat megôrizték, de igen sok helyen nyoma veszett. Ezért kit terhel a felelôsség? Annyi bizonyos, hogy a nyugdíjasokat nem, ôk a szenvedô alanyok, a kárvallottak.

A hiba az, hogy ezt a tényt központilag nem vették figyelembe. Egy azonban biztos: a nyugdíjasok részérôl senki nem hibáztathatja a Megyei Nyugdíjpénztárt. Jómagam is tapasztaltam: két-három esetben is sikerült beszereznem igazolásaimat, ezekkel többszörös munkát adtam a hivatalnak, mert átszámítást, új "deciziót" kellett adniok.

Elismerésem és köszönetemet fejezem ki a pénztár dolgozóinak, élén a vezérigazgatónôvel, akik a legjobb akarattal és segítôkészséggel kezelik mindannyiunk fájdalmas problémáit.

Mircse Dezsô

Nyárádszereda városi rangra emelését követôen még mindig községi szinten maradt. Nincs közmûvesítve, nincs ivóvízhálózata. A háztáji hulladék gyûjtését megszervezték, de azt sem szelektív módon. A Demeterfalva felé vezetô út Nyárádot átívelô hídjának mindkét oldalán a több száz méterre kiterjedô hulladék szaporodik, fôleg az agyagvájatok helyén. Az említett hídtól kb. 150 méterre ömlik a Nyárád vizébe a település központi részének szennyvize. A szag a környéken elviselhetetlen, a lerakódás olyan nagyméretû, hogy a folyóvíz medrében 20 cm vastagságú fekete konglomerátum képzôdött több százméteres hosszúságban. Az aljzatot valóságos lebegô szennyszônyeg fedi, ami, rátapadva a kövekre, az élôvilág kipusztulását okozta. A víz szélén úszkáló halivadékok eltûntek.

Nyáron, amikor a víz hozama minimálisra csökken, a Nyárád medre 100-150 méteres szakaszon szekerek, traktorok és utánfutók sétatere kavics és homokkitermelés végett.

Mint minden intézkedésnek, a gázár emelésének is megvannak az azonnali következményei. A Nyárád mindkét partján a zöldövezetet letarolták, így a partot nincs ami megkösse. Az ellenôrizhetetlen és megengedhetetlen környezetromboló tevékenység következménye tehát a partromlás, a madarakat védelmezô környezet felszámolása. A láncszerûen egymáshoz kapcsolódó folyamatok a biológiai egyensúly megbomlásához vezetnek, ami beláthatatlan veszélyt hordoz magában.

Ha mindezeket a megfelelô szervek odafigyelése nélkül teszik, akkor megállapítható, hogy csak elméletileg tekinthetô a ritka madarakat védelmezô régiónak a Nyárád völgye.

Ami az ivóvíz minôségét illeti, Nyárádszereda Tompa felé esô részében végzett felméréseim azt mutatják, hogy a kutak vizének nitráttartalma a megengedett értéke alatt van, így jó, iható.

Az EU-követelmények értelmében pontosan megkövetelik, hogy Románia területének mekkora részét kell védett területté nyilvánítani. A közzétett tájékoztatók alapján Maros megyében megfelelô arányban léteznek rezervátumok, de a fentiekben felsorolt érvek alapján nyilvánítsák védett területté a Nyárád völgyét, vagy legalább ennek középsô szakaszát. Akkor talán a lakosság is jobban odafigyel a környezetvédelemre.

Janka László, Nyárádszereda

Február 12-ét írunk, amikor a gyerekek az úgynevezett "félévi" vakációról visszatérve újból megtöltik az iskolapadokat, a napközi otthonokat.

Egymásnak mesélnének a meg nem történt szánkózásokról és hócsatákról, ha lenne hol. Ugyanis a kisgyerekeket a C. R. Vivu utcában található napközi otthonban nagy káosz, felfordulás fogadta. Festés, mázolás az egész napköziben. Vakáció után! Nem vakáció alatt! Saját otthonunkban is milyen felfordulással jár ez, és ilyenkor mindenki próbálja a gyerekeket a lakástól távol tartani. Ahogy értesültem, nem csak errôl az egy napközi otthonról van szó. Ugyanis a polgármesteri hivatal most osztotta el a napközi felújítására szánt összeget, azzal a kikötéssel. hogy most használják el, mert ha nem, elvesztôdik a pénz.

Tehát nem a napközi otthonok igazgatónôi és óvó nénii a hibásak, hanem a városgazdák, akiket sajnos mi választottunk meg.

Vajon nekik nincs gyerekük, vagy ôk más óvodákba és napközikbe járatják a csemetéiket?

Hová fogunk jutni? Hiába volt a nagy ünneplés az unióba való belépéskor, ha így értelmezik egyesek a tagsággal járó kötelességeket és jogokat.

Egy felháborodott és elégedetlen nagymama,

Ambrus Anikó

Persze, véletlen, hogy éppen azon a napon mentem gázszámlát fizetni, amikor a Népújságban a Luxusbudi a vonaton címû cikket olvastam. A többi már nem véletlen. Fegyelmezetten végigálltam a múltat idézô hosszú sort a gyönyörû épülettömb földszintjén, melynek udvarán a gépkocsik a gyepen állnak.

Amikor végeztem, benyitottam – volna – a földszinten levô illemhelyre, ahol máskor is jártam. Most zárva találtam. S ez bizonyára ezután is így lesz. A tévéreklámok arra biztatnak, hogy szedjük bátran a Prostamolt, mert így könnyebben elintézzük
"folyó ügyeinket". A gázdíj kifizetése is folyó ügy, sorban állással és pénzzel könnyen el is intéztem, de a bezárt vécéajtó a továbbiakban akadály volt. Kiléptem az épület udvaráról és eszembe jutott, hogy a közvetlen szomszédságban, a parkoló mellett, évtizedek óta van egy közvécé. A föld alatt, diszkréten. Odáig mentem. A lépcsô alsó fokain nagy halom szemét, ürülékmaradvány. A vécé zárva. És mindez néhány száz méterre a Rózsák terétôl!

Javasolnám, hogy a Szakszervezetek Házában mûködô intézmények, köztük a gázvállalat, találjon ki valamit, hogy a klienseik zavartalanul intézhessék mindennemû folyó ügyeiket. Annál is inkább, mivel marékkal hordjuk oda a pénzt.

A város vezetôsége pedig döntse már el, hogy mi legyen az említett közvécével!

Évekkel ezelôtt ismertem egy minisztériumi tanfelügyelôt, aki iskolalátogatáskor elôször a budit nézte meg. Ebbôl levonta a következtetéseket az igazgató munkájával kapcsolatban. Ilyen felügyelôk kellenének a közegészségügyben is, hadd mutassák az utat Európa felé!

Gagyi József, Marosvásárhely

Az utolsó években a téli hónapokat minden évszaknak el lehetett képzelni, csak télnek nem. Nem így volt az 1974 januárjában, amikor a hômérô higanyszála elég sokszor a mínusz 30 C -fok alá süllyedt, a nagyharang annyira megfagyott, hogy amikor templomba hívta a gyülekezet tagjait, megrepedt. Eltorzult szép, megszokott búgása és olyan hangot adott, mint egy ócska repedt vasfazék.

Ez a fülsértô hang nem csak a szentiváni református hívek fülét sértette, hanem a más felekezetûekét is. A falu népe szokva volt a mély, búgó hanggal, amely nemcsak igehirdetés meghallgatására hívta az Istenben bízó híveket, hanem hétköznap is tudtára adta a falunak és a mezôn dolgozóknak, hogy Hunyadi János vajda déli 12 órakor végzett a törökökkel Nándorfehérváron.

A harangszó eltorzulása miatt úton-útfélen sürgették Balogh Ká-roly lelkipásztort, Bartha Árpád gondnokot és a presbitereket egy új harang megöntésére. Senki sem kérdezte, hogy mennyit kell családonként fizetni. A fontos az volt, hogy minél hamarabb legyen egy harang.

Idôs Balogh Károly lelkész irányításával négyen mentünk a nagybányai Gutin harangöntô vállalathoz, hogy a harangot megrendeljük. Ott Kádár Sándor, az akkori aranybánya kommunista pártjának titkára és felesége fogadott, akik vacsorát és kényelmes éjjeli szállást biztosítottak a lakásukon, hogy ne kelljen az egyház pénzébôl fedezzük a költségeket. Csak késôbb tudtuk meg, hogy mivel minden fekvôhelyet elfoglaltunk, a feleség a fürdôkádban aludt. A házigazda másnap is a segítségünkre sietett és útbaigazított a harang megrendelése érdekében. Jó cselekedeteiért az Isten nyugtassa, mert elköltözött az élôk sorából. Temetése idején az új harang szava is elkísérte utolsó útjára, habár Nagybányán temették el.

A Gutin szövetkezettel megkötöttük a szerzôdést. Betartották a szavukat, határidôre elküldték a 450 kg-os harangot. A probléma akkor adódott, amikor fel kellett húzni a toronyba. Egy marosvásárhelyi építkezési teleprôl hoztunk egy 750 kg-os emelô csigasort, amit a toronyóra gerendáihoz szereltünk fel. Amikor eljött a felhúzás ideje, ott volt a falu lakosságának kb. fele, és akkor kezdôdött a csetepaté, hogy a drótkötél elszakad és a drága harang összetörik. Nehezen tudtuk megértetni, hogy minden simán fog menni.

Amikor a harang 10 cm-re volt a földtôl, a húzást megállítottuk és megkértünk hat szájhôst, hogy lépjenek fel a harang peremére. Miután meggyôzôdtek, hogy semmi nem szakadt el, elhallgattak. Fele útján félre kellett húzzuk a harangot a toronyba vezetô lépcsô állására, ahol levettük a harangról a drótkötelet és a csigasor láncához kötöttük. Az álláson 15-en voltunk. Megint kitört a botrány, hogy az állás nem bírja meg, s a drága harang leesik. Nehezen tudtunk 10-12 személyt leküldeni, mert mindenki segíteni akart. A rögzítés után kb. 10 perces próbaharangozás megnyugtatta az ott levôket és mindenki megelégedetten ment haza.

A harangszentelés ünnepi szertartása után elmeséltük dr. Csiha Kálmán nagytiszteletû püspök úrnak a fentebb leírt történetet, melyre mosolyogva fejezte ki örömét és elismeréssel nyugtázta az összetartást. Ami pedig a harangfelhúzás idején elôfordult vitákat illeti, elmondtuk, hogy 3-4 fiatal is elég lett volna a harang felhúzásához. A püspök mosolyogva azt felelte, jobb így, mert hogyha csak egypár ember vesz részt a harangfelhúzásban, nem marad meg a hívek emlékezetében.

Sárossy Pál, Csittszentiván

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e- nepujsag.ro.

Nôi Kézilabda Nemzeti Liga

Muresul Marosvásárhely – Rulmentul Brassó 17-31 (7-19)

Muresul: Olariu, Guresoaie – Moloci 5, Rad 4, Cioban 2, Criclevit 2, Pop 2, Blaj 2, Dodan, Sandu, Stoica, Roua.

Rulmentul: Makarenko, Cracana – Gheorghe 6, Neagu 6, Raceala 4, Vintila 4, Vizitiu 3, Niculae 3, Yilmaz 1, Zavragiu.

Vezették: Bogdan Anton, Iulian Cristea (mindketten Iasi).

A házigazdák rangsorban elfoglalt helyéhez és az igen szokatlan idôponthoz (kedden 15 óra) képest viszonylag szép számú nézô, mintegy 3-400 fô volt kíváncsi a bajnok Rulmentul marosvásárhelyi vendégszereplésére. Talán éppen a vendégek hírneve vonzotta ôket, a brassói csapat sztárjaira voltak kíváncsiak, ám ilyen szempontból csalódniuk kellett, mert Avadanii, a Rulmentul legnagyobb egyénisége egyáltalán nem játszott, a többi kezdôember is csak néhány percet az elején, amikor a vendégek megnyugtató vezetéshez jutottak.

Az elsô félidô ugyanis brassói rohamokkal kezdôdött, a vendégek alaposan, 7-1-re elhúztak, kihasználva, hogy a Muresul sorra veszítette el a labdákat támadásban, a védôfal viszont átjáróház volt az ellenfél számára. Egy idôkérést követôen némileg megváltozott a játék képe, a Muresul kicsit nagyobb bátorságra kapott, ehhez azonban az is hozzájárult, hogy a vendégek csak annyira erôltették, amennyire éppen szükséges, s többnyire a tartalékokat játszatták, hisz nehéz mérkôzésük lesz a hét végén a spanyol Itxako Estela ellen, az EHF-kupában.

Ilyen körülmények között a találkozó a továbbiakban viszonylag kiegyensúlyozottabbá vált, ám ez alacsony színvonallal is párosult. A Rulmentul belement a házigazdák sokszor szétesô, elképzelés nélküli játékába, s technikai hibák garmadájának lehettünk tanúi mindkét oldalon.

A Muresul mentségére el kell mondani, hogy a tegnap pályára álló csapat sem volt a lehetô legerôsebb. A csapat egyik meghatározó játékosa, Tóth Zsuzsanna iskolai kötelezettségei miatt hiányzott a keretbôl, Rad Szidónia beinjekciózott térddel játszott, ezért inkább csak hétméteresek elvégzésére lépett pályára, Roua nincs formában, ezért többnyire a kispadot koptatta, így a szintén formából kiesett Dodan és Pop Oana mellett a korábban többnyire tartalék Blaj, a két új, Suceaváról hozott ifi, Cioban, Moloci és a szélsô Criclevit volt a pályán.

Pozitív aspektusként kell értékelni azonban a két ifi játékát, hisz sokszor vették fel egyenlôként a harcot az európai kézilabda egyik erôsségének számító Rulmentul játékosaival.

A 20. fordulóból még egy mérkôzést játszottak le: Oltchim Rm.-Vâlcea – HCM Roman 37-23. A többi találkozóra vasárnap kerül sor, majd három hétre szünetel a pontvadászat. Folytatás március 11-én, amikor a Muresul Zilahra látogat.

Bukarestben a hét végén rendezték meg a fedett pályás országos atlétikai bajnokságot. Marosvásárhelyrôl mindössze két atléta vett részt a versenyen, mindketten rúdugrók, akik a nôi rúdugrásban a dobogó elsô két helyén végeztek. Gombár Mónika 360 cm-es teljesítménnyel elhódította a felnôtt országos bajnoki címet, míg Imre Andrea végzett az ezüstérmes helyen 350 cm-es ugrással. Mindketten a Szász Albert Sportlíceum versenyzôi, Szabó Ferenc tanítványai.