|
LIX. évfolyam 33. (16515.) sz. |
2007. február 10., szombat |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Országló tengerészünk már korábban szabadalmaztatta a román politikában a sírnivalóan nevetséges "eredeti" elszólások divatját. Néhány ezekbôl szállóigeként közlekedik mai napig, így érthetôen már egyre ritkábban kapjuk fel a fejünket a politikusi aranyköpések hallatán, pedig van belôlük garmadával, és nem csak demokrata sajátosság az ilyesmi.
Az erdélyi értelmiségiként a Dâmbovita partjára tévedt oktatási miniszter számára egyenesen természetes, hogy miközben az alkotmány és az oktatási törvény szerint ingyenes és kötelezô a tízosztályos oktatás minden román állampolgár számára, zavartalanul gyûjtenek be akár több millió régi lejre rúgó összegeket is osztálypénzként. A képviselôház oktatási szakbizottsága elé idézett tárcavezetô szerint a mellékösvényeken rendszerbe jutó pénzek felhasználására kell figyelni, de nem szükséges fellépni a jelenség ellen. Nem kétséges, inkább a tárca betöltésére kellene a balkáni tájképbe kevésbé belesimuló politikust keresni, ha már úgyis aktuális lesz egy kormányátalakítás a külügyminiszter menesztése okán. A történelembôl jól tudjuk, hogy a román diplomácia számos alkalommal zseniális taktikai lépésekkel ûzte a pálfordulás mûvészetét, ámde már ebben sem a régi. Ugyanis a múlt század eleji román fôdiplomaták azért éppen hazugságra nem adták a fejüket, mint levitézlett jelenlegi utódjuk, aki a római román nagykövet diplomáciai botrányt kavaró nyilatkozatai kapcsán elôször elhatárolta magát a nagykövet álláspontjától, s másnap már azt ismerte be, hogy egyenesen utasításai alapján járt el a nagykövet, amikor az inkriminált nyilatkozatot tette.
A szóvirágok bajnoka címet viszont kétségtelenül az ebben is régi párttársát és egykori fônökét utánzó közlekedési miniszter érdemli ki minapi teljesítményével, amit az autósztrádák kapcsán nyilatkozva mutatott fel. Ha mellveregetéssel menne a sztrádaépítés, akkor már Remeteszegre is hatsávos folyosón gördülnénk oda-vissza, és fôsztrádateremtô polgártársunk víziójában csakis Q7-es Audival ijesztgetnénk ki a lelket embertársainkból, miközben kevésbé fantáziadús felebarátaink a mezei országutakon a tájban gyönyörködnek. Ízlés kérdése, hogy ki mint van vele, de vélhetôen sokan beérnék a Q7-esnél fogyasztóbarátabb árfekvésû jármûvel is, csak éppen volna már sztráda, bár az sem kecsegtetô kilátás a jövôre, ha az illetékes fôembernek halvány elképzelése sincs egyelôre a még álombeli sztráda majdani használati díjáról. Addig a meglevô országutakon a volánforgatók jobb, ha eltekintenek a táj csodálatára sarkalló miniszteri sugallattól, életveszély okán; az még jobb lenne, ha a választók bolondnak nézésérôl szoknának le saját érdekükben a fennforgók, mert hamarosan ismét a szavazatainkért kell esedezniük, és ilyen módon csak vágják maguk alatt a fát.
Az elmúlt hetekben többen szóvá tették: a mederben létesített kavicsbányák veszélyeztetik a Maros tisztaságát, élôvilágát. Az aggodalmakkal szemben, a vízügyi igazgatóság szakemberei azt állítják, hogy ezeket a munkálatokat mederszabályozási céllal végzik, olyan helyeken, ahol a víz hordalékából természetes gát képzôdik, ami nagyobb vízhozam esetén akár árvizet is okozhat.
Calin Fokt, a vízügyi igazgatóság szóvivôje lapunknak elmondta, rendszeresen követik a folyók vízhozamát, így ki tudják számítani, hol kell a medret szabályozni, ezáltal az is elôre látható, hogy nagyobb hozam esetén hol lehet emiatt árvíz. Ennek alapján több helyszínt is kijelöltek. A kavicsot azonban nem a vízügy termeli ki, hanem olyan cégekre bízzák a munkálatokat, amelyek építkezési alapanyagként értékesíthetik a kavicsot.
– Ki és milyen feltételekkel foghat kavicskitermeléshez?
– Nem egyszerû kavicsbányát nyitni. Az érdekelt cég a kiszemelt területrôl mindenekelôtt szaktanulmányt kell készíttessen, amelyben megállapítják, hogy milyen mennyiséget lehet kitermelni. A tanulmány birtokában engedélyért kell folyamodni a környezetvédelmi ügynökséghez, az ásványi kincsek országos ügynökségéhez, a vízügyi igazgatósághoz, a helyi közigazgatási egységhez, illetve esetenként a földterület tulajdonosához. Az említett hatóságok szigorú feltételeket szabnak, amennyiben nem tartják be ezeket, bármelyik visszavonhatja az engedélyt. Ha a cég olyan helyszínen szeretne dolgozni, ahol nincs szükség mederszabályozásra, akkor a vízügyi igazgatóság nem engedélyezi a munkálatokat. Eddig túligénylés van. Több engedélyt bocsátottak ki, mint ahány helyszínen valójában dolgoztak a munkagépek.
Megyénkben 2006-ban 19 helyszínen termeltek ki kavicsot. Ezek közül a Maroson megemlíthetjük Gernye-szeget, Petelét, Körtvélyfáját, Marosoroszfalut, Dédát, Felfalut, Marosszentgyörgyöt, Vajdaszent- iványt, Maroscsapót, valamint a Kis-Küküllôn Erdôszentgyörgyöt, illetve a Nagy-Küküllôn Fehéregyházát (sz. m: a helységekhez tartozó területrôl van szó). Calin Fokt szerint azért kell inkább a Maros medrét szabályozni, mert a folyón nincs nagyobb vízgyûjtô, mint a bözödi (Kis- Küküllô) vagy a zetelaki (Nagy-Küküllô) tavak, ahonnan szabályozhatják a vízhozamot.
A folyók jelenlegi állása szerint még a Maroson, Marosszentannán, Nagyernyében, Marosszent-györgyön, Szászrégenben és Felfaluban, Görgénysóaknán, a Görgény patakán Görgényhodákon, a Kis-Küküllôn Héderfáján, Kóródszentmártonban, míg a Nagy-Küküllôn Héjjasfalván kell mederszabályozási munkálatokat végezni, de ez a helyzet változhat. Nem jelentkeztek újabb cégek kitermelésre, ha valahol befejezik a munkát, akkor új helyszínre költöznek. A törvény szerint a helyhatóságoknak is joguk van évente 5000 köbméter kavicsot kitermelni, eddig azonban a polgármesteri hivatalok részérôl senki nem nyújtott be igényt.
Gernyeszegen például két cég dolgozik: a Multiprod és a volt megyei útkarbantartó és hídügyi vállalat. Az elôbbi tavaly 11.000 köbméter kavicsot termelt ki a mederbôl, 8000 köbmétert a partról, ezenkívül az utászok mintegy 1000 köbmétert. Az említett telephelyeken azért kell a Maros jobb partját mélyíteni, hogy a folyó ne mossa el a bal partot, a Teleki-kastély telkét – tudtuk meg a szóvivôtôl.
Dávid Csaba, a vízügyi igazgatóság vezérigazgatója lapunknak elmondta, nem támogatja a kitermelést a folyómederbôl és ahol lehet, csak azon a szakaszon engedélyezik a munkálatokat, ahol elkerülhetetlen. Valóban, a munkálatok megváltoztatják az életteret, de a természet rövid idôn belül regenerálódik. Ennél fontosabb viszont a mederszabályozás, az árvízvédelem, mivel az utóbbi évek extrém idôjárási viszonyai miatt gyakoribb az árvízveszély. Az egyre nagyobb árhullámok pedig óriási károkat okozhatnak. Ezt is mérlegelnünk kell, amikor arról vitatkozunk, hogy a környezetet védjük, vagy az emberek javait.
Románia vezetôivel, a politikai élet számos személyiségével, az erdélyi magyarság és a történelmi egyházak képviselôivel egyaránt találkozik Sólyom László, Magyarország köztársasági elnöke, aki Traian Basescu államfô meghívására tesz állami látogatást vasárnaptól keddig Bukarestben, Marosvásárhelyen és Kolozsváron.
Sólyom László – akit útjára elkísér felesége, Sólyom Erzsébet – már vasárnap este fontos program fôszereplôje lesz: Terényi János magyar nagykövet bukaresti rezidenciáján romániai ötvenhatosokkal találkozik, és kitüntetéseket ad át.
Hétfôn, ugyancsak a fôvárosban az Ismeretlen Katona emlékmûvénél helyezi el koszorúját a Károly-parkban. Ezt követôen a Cotroceni-palota elôtti téren hivatalos ceremónián vesz részt, majd Basescu elnökkel folytat négyszemközti, illetve plenáris tárgyalásokat. A magyar vendég ezt követôen Nicolae Vacaroiuval, a szenátus elnökével, Bogdan Olteanuval, a képviselôház elnökével, majd Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel ül tárgyalóasztalhoz.
Még aznap koszorút helyez el Snagovban, Nagy Imre emléktáblájánál, majd a Bukaresti Egyetem Hungarológia Tanszékének oktatóival találkozik. Végül a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) bukaresti székházába látogat, ahol Markó Béla miniszterelnök- helyettessel, a szövetség elnökével folytat megbeszélést. Este Traian Basescu ad tiszteletére díszvacsorát.
Kedden a magyar elnök programja Marosvásárhelyen folytatódik. A prefektúra épületében találkozik Ciprian Dobre prefektussal, Frateanu Alexandruval, a megyei tanács alelnökével és Dorin Floreaval, Marosvásárhely polgármesterével. Sólyom László ellátogat a helyi RMDSZ székházába, majd a Sapientia Egyetemre várják. Ezt követôen a helyi értelmiség képviselôivel találkozik a Kultúrpalotában.
Marosvásárhelyrôl Kolozsvárra vezet a köztársasági elnök útja. A kincses városban Emil Boc polgármesterrel, Alin Tisevel, Kolozs Megye prefektusával, Marius Petre Nicoarával, a Kolozs Megyei Tanács elnökével találkozik. Ezután Tôkés Lászlóval folytat megbeszélést, majd a helyi RMDSZ székházában erdélyi ötvenhatosokkal találkozik. Az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) székházában helyi civil szervezetek képviselôivel konzultál. Este az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetôivel beszélget egy vacsora keretein belül.
Románia pénteken bírálta Ukrajnát, mert a kijevi parlament a fekete-tengeri Kígyó-sziget státusának megváltoztatására irányuló határozatot fogadott el, elébe vágva a hágai Nemzetközi Bíróság döntésének a két fél területi vitájában.
A külügyminisztérium közölte: tudomására jutott, hogy az ukrán parlament határozatot hozott egy település létrehozásáról a szigeten. Emiatt Ukrajna bukaresti nagykövetének szóbeli jegyzéket nyújtottak át, amelyben a minisztérium leszögezi, hogy "nem bír jogi következményekkel, és nem befolyásolja a Nemzetközi Bíróság döntését a fekete-tengeri kontinentális talapzat felosztásáról" egyetlen olyan lépés sem, amelynek az a célja, hogy a 17 hektáros, sziklás kis szigetet saját gazdasági élettel bíró területnek állítsa be. A minisztérium "önmérsékletre" szólította fel az ukrán felet, tekintettel a Hágában folyó eljárásra.
Bukarest évek óta vitában áll Kijevvel, amely kizárólagos gazdasági övezetévé akarja nyilvánítani a sziget környékét, amely 1948 elôtt Romániához, utána pedig a Szovjetunióhoz tartozott. A tengerfenék alatt szénhidrogén- lelôhelyek rejlenek a sziget körül. A területi vitát Románia vitte a hágai Nemzetközi Bíróság elé.
Nemrég jártunk az Erdôszentgyörgyhöz tartozó Bözödön. A faluban az idôs emberek arra panaszkodtak, hogy annak ellenére, hogy két családorvoshoz is fel vannak iratkozva, illetve, bár a faluban felújított és felszerelt orvosi rendelô van, a családorvosok évek óta arrafelé se mennek. Az emberek elmondták, hogy régebb a saját autóikon szállították ki az orvosokat, de mióta megöregedtek, s nem tudják megtenni, senki sem törôdik velük. A falu messze van a központtól, az utak állapota katasztrofális, az emberek öregek, szegények, s bár egy buszjárat sincs, amivel bejuthatnának Erdôszentgyörgyre. Az egyik lakos szerint az alpolgármester és a "finánc" minden szerdán kimegy, s olyankor beiktatnak egy-egy vérnyomásmérést.
A tegnap Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszternek a Népújság felvetette a problémát. – Hogyan, illetve ki tudja arra kötelezni a családorvosokat, hogy eleget tegyenek a kötelességüknek? A városi kórház igazgatója és az erdôszentgyörgyi polgármester is csak a vállát vonogatta, hogy ôk nem tehetnek semmit. Véleménye szerint ki és mit tehet?
Eugen Nicolaescu: A helyzet nem olyan egyszerû, amilyennek látszik. Azt is megmondom, hogy miért. A családorvosoknak az egészségügyi biztosító pénztárral van szerzôdésük. Emellett, bizonyára tudja, hogy a családorvosokat a betegek száma függvényében fizetik. Vagyis, aszerint, hogy hány páciens van a listájukon, bizonyos pontszámot kapnak, amelyet 2007-ben 40%-kal megnöveltünk a tavalyhoz képest, épp azért, hogy a családorvost érdekeltté tegyük. Az egyetlen, aki ellenôrizheti, hogy a családorvos eleget tesz-e szerzôdéses kötelezettségének, a megyei egészségügyi biztosító pénztár. Ennek kellene felméréseket, ellenôrzéseket végeznie, és az önök, a sajtó vagy az állampolgárok, a helyi közösségek jelzései nyomán ellenôrzéseket kellene elrendelnie.
A minisztérium szintjén most fejlesztjük ki az állami egészségügyi inspekciónak az orvosi tevékenységre és annak a minôségére vonatkozó komponensét. Ennek alapján mi is ellenôrizzük majd a családorvosokat. Eddig nem volt erre törvényes lehetôségünk, mert a családorvosok nem velünk voltak szerzôdéses viszonyban. De ezután közbeléphetünk, és kiszabhatjuk a megfelelô szankciókat, amíg az orvosok megértik, hogy mi a kötelességük.
Ahogy ön is említette, falvakon tragikus a helyzet. Sok helyen nincs is családorvos. Máshol, ahol van, hónapok, sôt évek telnek el anélkül, hogy a családorvosok meglátogatnák a betegeiket. Esetleg a terhesekhez, újszülöttekhez kimennek, mert ha a csecsemôvel probléma adódik, akár bûnvádi eljárást is maga után vonhat. Egy falusi környezetre vonatkozó programot dolgozunk ki jövôre, mert tudjuk, hogy súlyos gondok vannak.
1992-1995 között volt egy ilyen kísérlet, de a program nem hozta meg a várt eredményt. Beruházások is történtek, egy sor falusi rendelôt építettek, de nem használták, s tönkrementek mind az épületek, mind az orvosi felszerelések. Ezért új programot dolgozunk ki, ezúttal a helyi közösségekkel. A decentralizáció jegyében, az elkövetkezendô években a falusi orvosi ellátást tartjuk szem elôtt.
Hozzászoktunk, hogy a sikeres emberekrôl nagyon sokat hallunk, olvasunk. Mintha körülöttük forogna a világ vagy legalábbis ôk forgatnák a világ kerekét. Mindannyian szeretjük, hogy kissé körülöttünk forogjon a világ.
A betegek világnapján én nem az ilyen befutott, jó hírû emberekre gondolok, hanem azokra, akik betegségük következtében rövidebb-hosszabb ideig az élet peremére kerültek. Akiknek fáj az élet, akik számára leszûkült a világ a lakás, szoba, ágy közelségére, akik nem a tôzsde állását, a reklámok kínálatát követik, annál inkább az orvosok véleményére kíváncsiak, a gyógyszerek hatását tanulmányozzák. Ezek az emberek – holnap akár én is közöttük lehetek – tudják igazán megérteni, mit jelent az elveszített egészség, milyen hiábavaló az élet csalóka vonzása, milyen vigaszteljes lehet egy ajtónyílás, melyen kedves rokon, barát, látogató óvakodik be tele gyöngédséggel, mennyire leszûkül a vágyakozás a gyógyszerek tömkelegében, milyen kiszolgáltatott emberi nagysága hozzátartozóinak kicsiny voltával szemben; Megváltót vél felfedezni orvosában, asszisztensében.
Ilyenkor, a természetes élettér és életerô csökkenésével egyre közelebbivé válik/válhat a természetfölötti, látható helyett a láthatatlan kezdi betölteni a gyógyulásban reménykedô nyugtalan lelkületét.
Ma rájuk gondolok és érettük imádkozom, és azokért, akik hivatásból vagy szeretetbôl beteget ápolnak, hogy ne veszítsék el a reményt. Erôs lélekkel viselni tudják az élet megpróbáltatásait, a testbe-lélekbe vágó keresztet. Hisz a szenvedésben és a halálban sincsenek magukra: elkíséri ôket Ô, aki keresztet hordozott és meghalt értünk, hogy mi általa éljünk.
Tavaly ünnepeltük József Attila születésének századik évfordulóját, mely esemény alkalmat adott irodalmi esteken, színházi elôadásokon, tévés- filmes produkciókban idézni a költôóriás emlékét. Az ünnepi év leteltével általában hosszú hallgatás következik, egy idôre mindenki megfeledkezik a nemrégiben sûrûn ünnepelt személyiségrôl.
Nem így ezúttal, hisz József Attila- évfordulótól függetlenül, állandóan aktuális, életmûvének üzenete folyamatosan érvényes. Ennek jegyében kerül közönség elé a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata repertoárjában egy újabb pódiummûsor Számvetés címmel, melyet Antal Ildikó színmûvésznô állított össze József Attila verseibôl. Az elôadás a Yorick Stúdióval együttmûködésben kerül színre. A mûsorban elhangzanak József Attila legjelentôsebb költeményei, de olyan versek is, melyeket ritkábban hall a közönség, melyekkel a költészetet kedvelô olvasó is ritkábban találkozik. A pódiummûsor elôadói Antal Ildikó és Bokor Barna. Díszlet- és jelmeztervezô: Szabó Annamária.
A bemutató elôadásra február 11-én, vasárnap este 7 órától kerül sor a marosvásárhelyi várban, a Yorick Stúdióban.
Rég nem látott érdeklôdés övezte a csütörtök délutáni kettôs könyvbemutatót, a Bernády Ház alsó szintjén elfoglaltatott minden szabad szék. Bölöni Farkas Sándor és Nagy Pál köteteit a Mentor Kiadó adta ki, ez okból Káli Király István igazgató szólt a jelenlevôkhöz, majd Bölöni Domokos mondott rövid méltatást a szerzôrôl, munkájáról. Bölöni Farkas Sándornak, a legendás, XIX. század eleji amerikai útikönyv szerzôjének, Széchenyi, Kazinczy barátjának történetírói munkássága jórészt ismeretlen maradt. E hiányosságot próbálja pótolni az eleddig kiadatlan, Erdély történetei címû munka, amely annak idején egy megszûnt sorozat betervezett részeként látta volna meg a napvilágot. Jancsó Elemér professzor szerkesztésében, a Minerva Kiadó gondozásában a két világháború között jelent meg az Erdélyi ritkaságok címû sorozat, melynek alapcélkitûzése volt az elfeledett értékek, mûvek felejthetetlenné tétele. Tizenhárom mû jelent meg akkor tizennyolc kötetben, további öt volt elôkészületben, amikor a diktatúra közbeszólt. A Mentor Kiadó most, több mint hatvan év után újra megjelenteti Jancsó Elemér sorozatát, e sorozat elsô példánya Bölöni Farkas Sándor könyve. Két kiadásban nyomják a könyveket: lesz egy egyszerû kiadás és egy sorszámozott, ex-librisszel ellátott változat is.
Bölöni Farkas Sándor a romantika korában a preromantika embere volt, és e vonása kihatott egész életére. Szüntelenül tépelôdött, szertelensége és hangulatváltozásai uralták, soha nem volt magával megelégedve. Folytonos vívódásai, önmagával harcolt belsô háborúi okozták végül halálát, amellyel egy, fiatalon is rendkívüli tiszteletet és megbecsülést kivívott életpálya szakadt félbe.
Bölöni Farkas Sándor azonban "társszerzô" volt. Könyvének szövegét ugyan ô írta, de a kötethez egy – a XX. század elsô felében – szintén fiatal irodalomkritikus, Izsák József írt nagyszerû elôtanulmányt, tartalmas és gazdag jegyzetanyagot. Bölöni Farkas Sándor írásai Izsák József kedvencei közé tartoztak, szívesen írt róluk, e tanulmányát tulajdonképpen elsô könyvének tartja az irodalomtörténet – tudtuk meg fiától, Izsák Balázstól, jelen kötet szerkesztôjétôl és utószóírójától, aki elárulta: a diktatúra évtizedei alatt, az igaz irodalomkritika mellett hitet tevô édesapja titkon ôrizte az igen csekély számban megjelent kötet kéziratát.
Nagy Pál új kötetének címe Napló nélkül. Az irodalomkritikus utóbbi másfél évtizedben írt és különbözô lapokban megjelent írásait szerkesztette kötetbe Szôcs Katalin, aki a könyv és szerzô méltatását is elvállalta. Mint mondta, a cím ellenére napló Nagy Pál kötete, de több is annál: kis lexikon, nem pusztán elméleti, irodalom- és társadalomtörténeti írásfüzér. Közéleti, politikai témákra egyaránt reflektál a szerzô, írásaiban egyaránt hitet tesz a mezôségi magyarság gondjainak megoldása, vagy az önálló kolozsvári állami magyar egyetem visszaállítása-újraalapítása mellett. Napló nélkül, mégis naplóval – mindannyiunk számára jelentôs problémákat tárgyal, olyanokat, amelyek meghatározták egy-egy idôszak közéletét, kötete ezért az elmúlt másfél évtized helyi közéleti- irodalmi kislexikonának is mondható.
Zárásképpen a szerzô olvasott fel a könyvbôl, majd Káli Király István jelentette be a mélyen tiszteltnek, hogy hamarosan további könyvbemutatókra kerül sor a kiadó szervezésében.
Az Európai Unió súlyos válságban van – jelentette ki a L'Echo címû belga gazdasági napilapnak adott, s az újság pénteki számában megjelent interjújában Philippe Maystadt, az Európai Beruházási Bank elnöke.
Maystadt szerint ez a válság egyszerre jelentkezik a teljesítményben és az útirányban. A gazdasági növekedés az elmúlt években lelassult, miközben szükség lenne a gyors fejlôdésre, hogy Európa megfelelô választ adhasson a nagy kihívásokra, például a társadalmak elöregedésére, s fenntarthassa társadalombiztosítási rendszereit. Az útiránnyal is baj van: az EU-bizottság szerinte ma már nem játszik olyan útmutató szerepet, mint egykoron, mert túl sok tagállam igyekszik csökkenteni a testület szerepét.
"Ezzel párhuzamosan a tagállamokat képviselô Európai Tanács is egyre nehezebben tud igazi határozatokat hozni. Ma már akkor is sikeresnek minôsítünk egy-egy EU-csúcstalálkozót, ha azon nem volt igazi nézetkülönbség a tagállamok vezetôi között" – tette hozzá az EU egyik vezetô szervének elnöke.
Egy másik belga napilap, a La Derniere Heure hasábjain Maystadt arról beszél, hogy a tagállamok túl "félénkek" az EU gazdaságfejlesztési programjának, a lisszaboni stratégiának a végrehajtásában. Emiatt jelentôsen csökken Európa gazdasági súlya, s egyre bôvül azon emberek száma, akik már nem hisznek az EU-ban.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) pályázatot hirdet a Kárpát-medencében magyar nyelven, magyar témában tudományos kutatást folytató intézmények részére – olvasható az Akadémia internetes honlapján. A tájékoztató szerint az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága 2005 óta immár harmadik alkalommal hirdeti meg a pályázatot a szomszédos országokban mûködô magyar tudományos intézmények számára. A program keretében az MTA támogatni szeretné a magyar tudományosság intézményesülését a szomszédos országokban. A pályázatokat március 5-ig nyújthatják be az érdeklôdôk, a támogatás felsô határa 5 millió forint. Az összeg nagysága az intézmények profiljától, tervezett és aktuális kutatási programjaitól, a szervezet méretétôl függ – olvasható az MTA honlapján.
A nemzeti identitás és a nemzeti büszkeség erôsítését is célozza a Batthyány- emlékév, amelynek programjai több mint 100 millió forintból valósulnak meg – mondta Hiller István oktatási és kulturális miniszter a programsorozat hivatalos pénteki budapesti megnyitóján. Az elsô felelôs magyar miniszterelnökre, a 200 évvel ezelôtt született Batthyány Lajosra emlékezés nem csak a tisztelet jele, hanem a nemzeti identitás, a nemzeti büszkeség erôsítése is – fogalmazta meg az emlékév egyik legfôbb célját a miniszter. Hiller István elmondta: az oktatási tárca 100 millió forintot szán olyan hazai és nemzetközi tudományos konferenciákra, kiállításokra, kiadványokra, amelyek Batthyány Lajos emlékét ápolják.
Szerbia kérésére egy héttel elhalasztották a Koszovó státusára vonatkozó ENSZ-javaslattervezetrôl szóló bécsi tárgyalásokat, az új idôpont február 21. – jelentette be Albert Rohan ENSZ-közvetítô.
"A tanácskozási idôszak február 21-én kezdôdik" – közölte pénteken Pristinában Rohan, aki szerint a tárgyalássorozat utolsó fordulóját valószínûleg március elején tartják meg.
A tervezetet készítô Martti Ahtisaari, az ENSZ- fôtitkár különmegbízottja azután egyezett bele a tárgyalások elnapolásába, hogy kézhez vette Boris Tadic szerb elnök hivatalos kérelmét – mondta Ahtisaari helyettese.
Szerbia arra hivatkozva kérte az eredetileg február 13-ra tervezett tárgyalások elhalasztását, hogy a januári parlamenti választások után még nem alakultak meg az új államhatalmi szervek. A pristinai vezetôk eleinte elutasítással fogadták Tadic halasztási kérelmét, majd mégis úgy foglaltak állást, hogy halasztás esetén is részt vesznek a megbeszéléseken.
Rohan szerint Tadic biztosította Ahtisaarit, hogy a szerb küldöttség mindenképpen elutazik Bécsbe. "Az elnök a szavát adta. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a szerb delegáció ott lesz" – mondta Rohan.
A bécsi tárgyalások során a belgrádi és a pristinai küldöttség kifejtheti álláspontját Ahtisaari rendezési tervérôl, amely kimondatlanul ugyan, de gyakorlatilag a szuverenitás minden attribútumával felruházza az idestova nyolcadik éve ENSZ-irányítás alatt álló dél-szerbiai tartományt.
Ali Hamenei ajatolláh, Irán legfôbb vallási és politikai vezetôje arra figyelmeztetett csütörtökön, hogy agresszió esetén Irán a támadók érdekeltségei elleni támadásokkal fog válaszolni világszerte.
A figyelmeztetés az iráni légierô parancsnokainak találkozóján hangzott el, és nyilvánvaló üzenet volt Washingtonnak. "Az ellenség jól tudja, hogy bármilyen inváziót a megszállók és érdekeltségeik elleni kiterjedt reakció fog követni világszerte" – hangoztatta az ajatolláh.
A teheráni vezetôk gyakorta hangoztatják azt, hogy egy Irán elleni támadást megsemmisítô válaszcsapás követne. Az effajta megnyilatkozásokat sokan úgy tekintik, hogy Teherán saját támogatottságát akarja felsrófolni az országban. Ugyanakkor Irán iraki politikája és atomprogramja a vártnál is nagyobb nemzetközi nyomást gerjesztett Teherán ellen. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag hozott határozatával büntetô intézkedéseket foganatosított Irán ellen, mert az nem volt hajlandó véget vetni az urándúsításnak.
George Bush amerikai elnök felhatalmazta az Irakban szolgálatot teljesítô amerikai katonákat, hogy minden eszközt bevethetnek az iraki lázongást szító irániak ellen. A washingtoni kormányzat ráadásul Irán elrettentésére még egy repülôgép- hordozót vezényelt a Perzsa-öbölbe.
A Perzsa- és az Ománi-öbölben közben csütörtökön második napja gyakorlatoztak az iráni Forradalmi Gárda katonái: az elit alakulat légierejének és haditengerészetének egységei rakétákkal kísérleteznek. A Villám fedônevû hadgyakorlat elsô napján, szerdán elsô ízben próbálták ki az újonnan beszerzett TOR-M1-es orosz légvédelmi rendszert.
Ali Fadavi, a Forradalmi Gárda egyik elöljárója csütörtökön arra hívta fel a figyelmet, hogy az iráni hadsereg hadrendjében lévô, 350 kilométer hatótávolságú rakéták minden fajta nagy hadihajót elsüllyeszthetnek bárhol a Perzsa- és az Ománi-öbölben, de elérik az Indiai- óceán északi részét is.
Az éghajlatváltozás hatására hamarosan eltûnhet az olasz vörösborok két "királya", a toszkánai Chianti és a lombardiai Brunello a firenzei egyetem tudósainak csütörtökön nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint.
A kutatók úgy vélik: a következô száz évben alapvetôen alakul át az éghajlat a két észak-olaszországi borvidéken: sokkal gyakoribb lesz a szárazság, magasabb lesz az átlaghômérséklet és a kártevôk is elszaporodnak. Mindennek következtében a Chianti és a Brunello elveszíti karakterét: a Chianti alkoholtartalma például jelentôsen megemelkedhet, így inkább a szicíliai borokhoz lesz hasonló.
A Chianti termelését a szakértôk szerint a jövôben magasabban fekvô vidékekre kellene áttelepíteni. A Chianti-borvidéken, Firenzétôl délre több mint 7 ezer hektáron évente mintegy 30 millió palack nemes bort állítanak elô.
Giovanni Ricasoli, az egyik neves borászat vezetôje szerint a tudósok elôrejelzése nagy nyugtalanságot okozott a mintegy 580 helyi borász körében, akik minden erôvel próbálnak megoldást találni a globális felmelegedés okozta problémákra: "Most éppen erôsebb szôlôfajták kinemesítésén dolgozunk, amelyek jobban bírják a szárazságot" – mondta el Ricasoli.
Talán elment az emberek kedve a pereskedéstôl? Vagy az alsóbb szinteken hoztak a bíróságok, törvényszékek mindkét fél számára kedvezô ítéletet? A Marosvásárhelyen mûködô Fellebbviteli Bíróságon 2005-höz képest 2006- ban 1150-nel kevesebb ügyet tárgyaltak (6571-5421), a lezáratlan fellebbezések száma pedig 31-gyel volt több, mint a korábbi esztendôben. Ilyen és ehhez hasonló statisztikák készültek a Táblabíróság szerda délután tartott évelemzô ülésére, amelyen a Maros és Hargita megyei bíróságok elnökei és bírái vettek részt, s a Legfelsôbb Bírói Tanácsot Angela Harastasan képviselte.
Az elemzés annyira elhúzódott, hogy a másfél órás késéssel megtartott sajtótájékoztatón már csak lapunk képviseltette magát. Amint Grosu Floarea elnök beszámolójából kiderült, a fellebbviteli bíróságon 4842 ítéletet hagytak helyben, 97- et módosítottak, 36 fellebbezést visszaküldtek újratárgyalásra az alsóbb igazságügyi szintekre. A hatályon kívül helyezett 2 százalékot kitevô ítéletek döntô többségét, 18, illetve közel 23 százalékát a Székelyudvarhelyi Bíróságon és a Hargita Megyei Törvényszéken hozták. A legterheltebbek a dicsôszentmártoni, marosvásárhelyi, régeni bíróságok valamint a Hargita Megyei Törvényszék bírái voltak.
Kérdésünkre, hogy milyen problémák merültek fel a múlt évi tevékenységet elemzô gyûlésen, az elnök kedvezô mutatóként a Táblabíróságon folyó döntéshozatal gyorsaságát említette: a fellebbezések 99 százalékában hat hónapon belül hoztak határozatot, 0,89 százalékukban egy éven belüli és 0,89 százalékukban egy évet meghaladó idôszakban.
– A beszámolóban azt kifogásoltam, hogy továbbra is túlságosan megterheltek a bírák. Azon kívül hogy nagyon sok ügyben kell döntést hozniuk, a vonatkozó törvények értelmében egy sor bizottságban (vizsgák, gyermekvédelem stb.) kell részt vegyenek. Azt javasoltam, hogy a bírák feladatkörét tekintsék át újra, és más jogi végzettségû személyekre bízzák az említett feladatokat.
Ezenkívül munkánkat megnehezíti a jogszabályok állandó változása. Elôfordult, hogy már letárgyaltuk az ügyet a Fellebbviteli Bíróságon, amikor kiderült, hogy a módosított jogszabályok szerint a döntés jogát a törvényszékek hatáskörébe utalták vissza. Ilyenkor az állampolgárnak is csorbul a méltányos eljáráshoz való joga. Javasoltuk, hogy egy tanulmányban kellene összefoglalni a jogszabályok menet közben történô módosításának a hatását az igazságszolgáltatás rendszerére – nyilatkozta Floarea Grosu.
– Bár a Táblabíróságon majdnem teljes a bírói kar, az alsóbb szinteken továbbra sincs elég szakember. Hogyan pótolják?
– Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen minden állás be van töltve, a Táblabíróságon nyugdíjazás miatt egy állás üresedett meg, a Marosvásárhelyi Bíróságon közel 80, a régenin 62,5, a dicsôszentmártonin 50 százalékban vannak betöltve a bírói állások, ami igen nagy megterhelést ró az ott dolgozó kollégákra, és Dicsôszentmártonban például ideiglenes kinevezéssel próbáljuk enyhíteni a hiányt.
A versenyvizsgára jelentkezô bírák szerint az állásokat meghirdetik ugyan, de a Bukarestben tartott megmérettetésen a vidéki jelölteknek szinte lehetetlen a korrupció szövevényében az elvárásoknak eleget tenni.
– Több panasz szerint az államosított házak visszaszolgáltatása ügyében a Marosvásárhelyen mûködô Fellebbviteli Bíróságon kedvezôtlen ítéletet hoztak, és a volt tulajdonosok a Legfelsôbb Bírósághoz kellett forduljanak, hogy visszanyerjék egykori tulajdonukat. Mibôl ered ez a teljesen különbözô szempont az ügyek elbírálásában? – tettük fel a kérdést az elnöknônek, aki szerint rendkívül kevés ilyen eset fordul elô, a mutatók szerint ugyanis a Táblabíróságon hozott döntéseknek felsôbb szinten mindössze az 1,471 százalékát semmisítették meg, ami a két megyében mûködô bíróságok között a legjobb arányt jelenti.
– Gyakori az a panasz is, hogy fordító hiányában gyakran el kell halasztani a tanúk kihallgatását. Nem lenne-e egyszerûbb, ha a bíróságoknak állandó fizetett alkalmazottja lenne e feladat ellátására?
Az elnöknô szerint ez nem felel meg a valóságnak, és a Fellebbviteli Bíróságon például, ha szükséges, a magyar nyelven benyújtott okiratokat is néhány óra alatt lefordítják, s még aznap lehet folytatni a tárgyalást.
Kérdésünkre, hogy a Táblabíróság hány bírája ismeri a magyar nyelvet, az elnöknô elmondta, hogy a 22-bôl egy magyar anyanyelvû, majd hozzátette, hogy a bírák közül rajta kívül egy van, aki beszél magyarul.
Traian Basescu államelnök pénteken tudatta a képviselôház és a szenátus elnökével, hogy kedden üzenetet kíván eljuttatni a parlamenthez.
"Traian Basescu, Románia elnöke ma, február 9- én elküldött egy levelet a képviselôház és a szenátus elnökének, amelyben tudatja velük, hogy kedden, február 13-án egy üzenettel szólni kíván a parlament két házához" – áll az elnöki hivatal Mediafax hírügynökséghez eljuttatott közleményében.
A parlament két házának közös plénuma csütörtökön elfogadott egy deklarációt, reakcióként az államelnök által a DNA ülésén kijelentettekre, és felkérték az elnököt, vonja vissza a parlamentre tett kijelentéseit.
Arra a kérdésre, hogy mi történik, ha az elnök nem tesz eleget a parlament felkérésének, Nicolae Vacaroiu, a szenátus elnöke azt felelte: "Ô Románia elnöke, majd meglátjuk azután!"
Nicolae Vacaroiu csütörtökön bejelentette, hogy a parlament két háza állandó bizottságainak együttes ülésén elfogadtak egy deklarációt, reakcióként Traian Basescu államelnök kijelentéseire, amelyeket a DNA ülésén tett. A dokumentumban felkérik az elnököt, hogy nyilvánosan vonja vissza a parlament számlájára tett kijelentéseit.
Nicolae Vacaroiu elmondta, a dokumentumot 18 igenlô, 2 ellenszavazattal és egy tartózkodással fogadták el. A PD képviselôi ellene szavaztak, Daniela Popa, a PC képviselôje pedig tartózkodott.
Traian Basescu államfô a DNA keddi ülésén kijelentette, hogy bizonyos politikusok nem csinálnak mást, "csak törvényeket hoznak a bûnözôk részére".
Az államfô szerdán visszaküldte a parlamentnek újravitatás végett a törvényt, amely bizonyos kedvezményeket biztosít a söriparban tevékenykedô kis- és közepes vállalkozásnak, rámutatva, hogy ez megszegi az európai törvényeket.
Az Európai Néppárt (EPP) minden eszközével támogatja majd romániai tagpártjait – így az RMDSZ-t is – az európai parlamenti választási kampányban: az EPP vezetôi jelen lesznek a szövetség március 2-án és 3-án, Aradon tartandó kongresszusán is – jelentette be Winkler Gyula külgazdasági miniszter, azt követôen, hogy csütörtökön és pénteken Brüsszelben részt vett az EPP Politikai Bürójának ülésén.
A tárcavezetô két év szünet után kapott újabb felhatalmazást arra, hogy képviselje az RMDSZ- t az EPP bizottságában (akkoriban a szociális és gazdasági bizottság tagja volt). A munkalátogatáson Winkler Gyula megbeszélést folytatott Wilfried Martensszel, a európai pártszövetség elnökével, valamint több alelnökkel is. A miniszter közölte, az EPP a következô idôszakban kiemelt figyelmet szentel a romániai és bulgáriai európai parlamenti választásoknak, és mindent megtesz azért, hogy a tagpártjai eredményesen szerepeljenek a megmérettetésen.
A kétnapos ülés során a Politikai Büró elfogadta az Európai Unió energiapolitikájával kapcsolatos álláspontját tartalmazó dokumentumot. Ennek értelmében a Néppárt elsôdlegesnek tartja az uniós tagországok energiaellátásának biztonságát, és támogatja a fenntartható energiaellátást és az ágazati hatékonyság növelését célzó európai stratégiát. Winkler Gyula elmondta, az EPP ugyanakkor kiemelt hangsúlyt fektet az alternatív, felújítható energiaforrások mértékének növelésére, és kiáll az atomenergia szerepének jövôbeni növelése mellett is. – Az RMDSZ támogatja az EPP ezirányú álláspontját, és képviselni fogja azt az energiapolitikákat érintô romániai közvitán is – mutatott rá a miniszter.
Az RMDSZ huszonkét megyében egy idôben kezdte az aláírások gyûjtését az európai parlamenti választásokra, annak nyomán, hogy szerdán a kormány meghatározta ennek jogi kereteit – jelentette be Kovács Péter ügyvezetô alelnök Kolozsváron. Az alelnök (aki egyben az RMDSZ aláírásgyûjtéséért is felel) emlékeztetett: ahhoz, hogy indulhasson a május 13-i európai parlamenti választásokon, az RMDSZ-nek legalább 200.000 támogató aláírást kell összegyûjtenie, a szövetség azonban ennél többet tûzött ki célul. A gyûjtési folyamatot a szövetség a törvény által megszabott határidô, azaz március 14-e elôtt egy héttel szándékszik lezárni – tette hozzá. Kovács Péter közölte, a kampánystáb már szerdán kiküldte a megyei szervezeteknek az aláírásgyûjtô íveket, amelyekhez mellékelt egy ismertetô kiadványt is, amely jogi, viselkedési és módszertani tudnivalókat tartalmaz az aláírásgyûjtôk számára.
Az RMDSZ-alelnök az aláírásgyûjtési stratégia kapcsán elmondta, hogy a közvetlen megszólítás a legcélravezetôbb, az elmúlt kampányban az egyik legsikeresebb aláírásgyûjtô módszer az "ajtóról ajtóra való gyûjtés" volt, s ezt egészíti ki az utcai jelenlét. "Egy sikeres kampány alapja, hogy mi menjünk ki az utcára, mi szólítsuk meg az aláírókat, és ne várjuk el, hogy ôk jöjjenek be az RMDSZ-irodákba" – mondta Kovács, hozzátéve: természetesen aláírni az RMDSZ-irodákban is lehet.
Csáth Géza démonai
Csáth Géza író, zenekritikus, orvos február 13-án lenne 100 esztendôs. Esélye sem volt e matuzsálemi kor megélésére, de még megöregedni sem, hiszen zaklatott idegrendszere korán önpusztításra sarkallta. Zsenialitása nem segített, irodalmi, esztétikai, orvosi sikerei sem adtak erôt a démon leküzdéséhez és munkája, élete folytatásához. Ám amit az utókorra hagyott, az utánozhatatlanul eredeti, mérhetetlenül gazdag szellemi kincs.
A most lezárult 38. Magyar Filmszemlén Csáth Géza-mû feldolgozásával aratta le a külföldi kritikusok díját a legjobb rendezôként is díjazott Szász János.
Csáth Géza, a magyar irodalom elátkozott nemzedékének egyik legnagyobbja hivatása szerint községi orvos volt. Ám az irodalom korán megérintette, már húszévesen megírta novellairodalmunk egyik remekét, az Anyagyilkosságot. Aztán következtek a világháború elôtti magyar vidék, a magyar alföld tespedt világát olyan félelmetesen átvilágító remek írások, mint A béka, A vörös Eszti, A szombat este és a többi. E novellák többnyire félelmet, szorongást árasztanak. Írójuk ugyanis félt: az élet fájdalmai elôl menekült, mint tragikus sorsából tudjuk: az öngyilkosság felé.
Nem csak írt. Rajzolt, festett, zongorázott, hegedült, zenét szerzett. Éjszakai esztétizálás címû posztumusz kötete a modern magyar zenekritika egyik sarkköve, Paganini-tanulmányát németre is lefordították. 1909-ben szerez orvosi diplomát, s a híres Moravcsik-klinikán helyezkedik el. 1912-ben polgári nevén – dr. Brenner Józsefnek hívták – teszi közzé orvosi tanulmányát Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa címmel Felfokozott életvitelét akkor már alkohollal és különféle nyugtatókkal igyekszik fékezni – eredménytelenül. A szabadkai ügyvéd fia ifjú orvosként a morfiumhoz nyúl. Egyesek szerint tudatosan szokott rá: a szer tudattágító hatása érdekelte. "1910. április 10-én reggel fél hatkor a gyönyörû tavaszi nap sugaraiban fecskendeztem be az asztalomon levô fecskendôvel az ugyanott pihenô oldatból az elsô adagot" – emlékezik naplójában a sorsdöntôen tragikus pillanatra.
Csáth Géza 1915 ôszétôl körzeti orvosként dolgozott Földesen. Az ottaniak elmondása alapján katonabakancsban, esôkabátban, viharlámpát lóbálva baktató körorvos képe sejlik föl, aki a háború éveiben gyalog és szekéren járta a Földes környéki tanyákat, hogy elláthassa a rászorulókat. Pedig akkor már beteg volt ô maga is. 1910-ben diagnosztizálják kezdôdô tüdôbetegségét. Tuberkulózisát a híres tátrafüredi szanatóriumban kezeltette (ott ismerkedett meg élete nagy szerelmével, Jónás Olgával, akit hamarosan feleségül vett). 1913 óta morfinista, a Liget Szanatóriumban a cipôje sarkában ôrzi a kábítószert. Családja könyörgô rábeszélésére már- már rászánná magát a zártosztályos kezelésre, amikor kitör az elsô világháború. Brenner doktort rövid frontszolgálat után hazavezényelik, és betegszabadságot kap.
Elôpatak, Földes, Regôce: ezek voltak körzeti orvosi állomásai. Ki tudná megmondani, miért éppen ezek, hiszen az elsô Székelyföldön, a második a Hajdúság déli részén, a bihari Sárrét határán, a harmadik pedig Bácskában, Zombortól északra található. Vajon hány páciense tudta, hogy kölyökképû doktoruk nemcsak orvos, hanem kora legjobb zenekritikusa is, aki az elsôk között ismerte fel Bartók és Kodály jelentôségét (a Nyugatban három év alatt négyszer értekezett Bartókról)? Hogy már tizennégy évesen zenekritikákat és karcolatokat írt a Bácskai Hírlapba? Hogy a századelô magyar irodalmának élvonalába berobbanó író – családjának irodalmi gyökerei a XVI. századig nyúltak vissza –, akinek elsô novelláskötete, A varázsló kertje még egyetemista korában jelent meg? Hogy történeteinek lélektani elemzô impulzusai egészen új jelenségnek számítottak a magyar irodalomban? Hogy sikeres színházi szerzô, akinek két darabját – Janika; Hamvazószerda (ez utóbbinak a kísérôzenéjét is maga írta) – már 1911 májusában bemutatta a budapesti Magyar Színház? Hogy átfogó mûveltsége révén 1914-ben a Martinovics szabadkômûves- páholyban olyanok társaságában avatták mesterré, mint Bölöni György, Ady Endre és Fenyô Andor? Hogy Kosztolányi Dezsô unokaöccse, aki akkor, amikor az elsô világháborúban Földes háborús áldozatainak a száma elérte a háromszázat, kétségbeesett sorokban számolt be unokabátyjának az értelmetlen pusztulásra szántak bevonulásáról? 1916 júliusában több levelet is írt Kosztolányinak Földesrôl. "Már minden harmadik családnak elesett halottja van" – panaszolja az egyikben.
Vajon érezhette, érzékelhette-e a földesi orvosi rendelôt felkeresô beteg, hogy kezelôorvosa vele egy cipôben jár? Csáth Gézát ugyanis ekkor már súlyos lelki és testi panaszok gyötrik. Idegfájdalmak kínozzák, teste nagy részét gennyes sebek, fekélyek borítják, látása romlik. Étvágytalan, feje fáj, alig van íz- és szagérzéke. Üldöztetési rögeszméi miatt állandóan kést hord magánál, potenciazavarát paranoiás féltékenységgel palástolja.
Tûnôdés tárgya lehet csupán, hogyan váltogathatták egymást elméjében a józanság és a morfium mámorának pillanatai. Van egy írása, amely olyan pontos és hidegen fogalmazott jelentés az ópiumszívás gyönyörérôl, amilyen csak egy precíz mérnöki rajz lehet. A Hamvazószerda még írójának azt a reményét tükrözi, hogy a kábítószer-élvezet olyan álom csupán, amelybôl lehetséges az ébredés. Ez a remény az ô esetében szertefoszlott. Micsoda ellentmondás, akár csak két idézetben is: "Finom, nem szorgalmas, de elôrehaladó irodalmi mûködés, zene, harmincöt éves kor körül az elsô opera vagy némajáték, teljes nagyzenekari apparátussal. München, Párizs, utazások, színdarabjaimnak német premierjei " – sejdít egyfajta jövôt a naplójában. A béka címû mûvében viszont már a halál gondolatával szembesül: "Ideges lázas reszketés búvik minden porcikámba, és valami ismeretlen félelem kezd reám szállni a csendes sötétségben. A félelem mind erôsebb lesz, és minden csepp vérem beveszi magát, a szívem erôsen dobog, a fejemben nyomást érzek, s mindenem hideg."
A krisztusi kort sem érte még el, amikor már rokkant volt. De dr. Brenner József, alias Csáth Géza írt, szinte egészen az utolsó percéig: naplójában hûen lejegyezte morfinista énjének pokolra szállását, testének lassú, eleven bomlását, önpusztító életét kórtani esetként elemezve. Nem tudott szakítani a szer nyomorította élettel, s a legmélyebb depresszió pillanataiban átélt lidércnyomáshoz lesz hasonlatos halála is. 1919-ben Baján – ma már mûhibának számító módon – hirtelen, egyik percrôl a másikra vonják meg tôle a már naponta hétszer adagolt szert. Elvonási tünetek, álmatlan hetek, téboly. Megszökik, s Regôcén egyetlen lövéssel végez feleségével, majd felvágja ereit. Sikertelen öngyilkossága után a szabadkai kórházba szállítják. Az elmeosztályon – lévén maga is ideggyógyász – ráébred, innen nincs menekvés.
A kórházból 1919 szeptemberében kereket oldva, mégis át akar szökni a határon. Pizsamájára húzott zsakettben, gyalog indul Budapest felé. Bajánál, a demarkációs vonalnál a szerb határôrök elfogják. Csáth Géza könyörög, lôjék agyon – hiába. A fegyveresekkel való dulakodás közben szájában széttör egy ampullát, és lenyeli a halálos adagú mérget. A "varázsló" megkínzott lelkét arzén segíti át a másvilágra.
Juhani Nagy János
Csütörtökön székelyföldi szülôfalujában, a Kovászna megyei Uzonban helyezték végsô nyugalomra Beke György írót, újságírót, mûfordítót, aki január 20-án, életének 80. évében hunyt el Budapesten.
A részvétfogadást a római katolikus templomban tartották, a gyászmisét Tamás József római katolikus püspök a jelen levô papsággal együtt celebrálta. A szentmise keretében gyászbeszédek hangzottak el. A Magyar Írószövetséget és a Romániai Írók Szövetségét Ferenczes István József Attila-díjas költô képviselte.
A Szivárvány nôi kórus elôadásában elhangzott Bartók Béla Ne menj el és Fátyol Tibor Áldás és békesség járja be a földet címû kórusmûve. A délutáni gyászszertartás a református temetôben folytatódott az Atlantisz fúvószenekar, a Szivárvány és a helyi református dalárda közremûködésével. Imát mondott Ungvári Barna András református egyházmegyei fôjegyzô.
Elsô elbeszélése 1949-ben jelent meg az Akasztott ember kötele címmel. Utolsó mûve, a Csángó történet 2002-ben látott napvilágot. Barangolások Erdélyben címû hatkötetes riportsorozata egyedülálló vállalkozás a mai magyar irodalomban.
Megjelent a Kráter Kiadó elsô 2007-es kötete, az Erdély szolgálatában felcímû Emlékírók könyve
A kötet Erdély másfélszáz éves történelmét kívánja bemutatni, egyedi módon: az erdélyi magyar emlékirat-irodalomból válogatva a szerkesztô, Kovács Attila Zoltán szándéka szerint kronológiailag is egymást követô történések, események olvasói lehetünk.
A kezdô- és a végpont: 1541, Erdély születése és 1690, a Diploma Leopoldinum. E két sarokszám közti korszak Erdély aranykora: a fejedelemség születése és elmúlása. E százötven év ellentmondásoktól nem mentes drámai idôszak is, ahol az önállóságra és annak megtartására igyekvô vajúdásban az okok és okozatok oly szövevénye jött létre, hogy az eredôt a következménytôl idônként nemhogy szétválasztani, de egymástól megkülönböztetni is csak nagy nehézségek árán lehet. "Akit élni rendeltek, hiába próbál meghalni", írja egy helyütt a születendô fejedelemségrôl Cs. Szabó László.
A kötetben húsz szerzô emlékiratrészlete kapott helyet. A válogatás egyetlen szempontja valamiféle idôrendi egység megteremtésén nyugszik: úgy visszaadni Erdély históriáját részletekbe menôen, hogy folyamatos egészként olvasható legyen. Szándékosan mellôzöttek azon memoárírók (Báthori István, Rozsnyai Dávid, Haller Gábor, Bethlen János és Miklós) és mûveik, kiknek munkái önálló kötetben napvilágot láttak az utóbbi évtizedekben. Verancsics Antal, Szamosközy István vagy Forgách Ferenc históriájának részletei viszont helyet kaptak a válogatásban, hiszen a történeti korszakok kronológiai megtartása, az események logikus egymásra épülésének bemutatása lehetetlen feladat egyes "szemtanúk" kihagyásával. E szerzôk a "szemtanúságot" jócskán átlépték, hiszen hivatali beosztásuk folytán rendelkezésükre állt a nélkülözhetetlen írásos forrásanyag, ugyanakkor mûvük, mûveik nagyobb távlattal és rálátással keletkeztek – szándékaik szerint a köz hasznára, a hagyomány meg- és fenntartására, esetenként újraírására. A kortörténetírás forrásait természetesen nemcsak a személyes tapasztalatok szolgáltatják, tehát a jelen eseményei, hanem az okiratok, fennmaradt feljegyzések, valamint az események szavahihetô fültanúinak elbeszélései is. Ez nyilvánvalóan semmit sem von le a mûvek értékébôl, a mûvelt szellemû történetírók ismerik a mérték és arány fogalmát. A történetírók rendszerint fôpapok, kancellárok, a fejedelemi udvar hivatalnokai, protestáns lelkészek, tanítók – koruk legmûveltebbjei. És az sem véletlen, hogy ezen írástudók mellett országvezetôk, várkapitányok és fejedelmek közt is van emlékíró jószerivel – valamennyien ily módon is szolgálták Erdélyt. És ezzel máris érthetô a kötet címe!
Jó cím, különleges, szép album. Ezt indulásból máris szögezzük le, bár Ádám Gyula, a könyv szerzôje, fôszereplôje a címválasztással kapcsolatban fenntartásainak is hangot ad: "Van, aki olcsó szójátéknak fogja föl, pedig nem annak szántam. Emberi arcok vettek körül, kísértek el egész eddigi életemben. Ôket örökítem meg minden lehetséges alkalommal és módon. Számomra mindennek arca van: az éveknek, a tárgyaknak, az embereknek, tetteimnek és mulasztásaimnak" – vallja a kötet nyitó soraiban. Ezek szerint az is könnyen elképzelhetô, hogy cáfolná kijelentésem, miszerint ô lenne a könyv fôszereplôje. Igaza is lehetne, hiszen valamiképpen mindenki, aki az albumba került, fôszereplôvé lépett elô. De mégsem hiszem, hogy tévednék, mert mellettük, mögöttük, körülöttük láthatatlanul, mégis jól érzékelhetôen ott van a fotós is a maga rokonszenvesen szerény, de határozott egyéniségével, emberismeretével, tehetségével, tudásával, tapasztalatával, mûvészi hitvallásával. Errôl egyértelmûen meggyôzôdhetünk, ha végignézzük a mûmelléklet száz fotóját, de még inkább, miután elolvassuk Ádám Gyula önelemzô életmeséjét, olykori bizonytalanságában is megkapó, ôszinte önvallomását. Ebben valószínûleg megvannak a szerkesztést, szöveggondozást felvállaló Cseke Gábor érdemei is. Mint ahogy hangsúlyoznunk kell az igényes tervezésben, kivitelezésben a csíkszeredai Gutenberg Kft. minôségi munkáját.
A fotómûvészt környékünkön is sokan ismerik, jelenleg is több kitûnô felvétele látható a marosvásárhelyi Bernády Ház emeleti galériáiban, ahol a múlt héten nyílt meg a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezte fotótáborok sorozatának egyik legutóbbi állomását, a gyergyóalfaluit bemutató kiállítás. Ádám Gyula ezeknek az alkotó összejöveteleknek s vándortárlataiknak az egyik kezdeményezôje, fô éltetôje, s már ez is dicséretére válhatna, de az elegáns kötet csak érintôlegesen kapcsolódik a táborozás jelenségéhez s annak jótéteményeihez. Az album az ô eddigi életmûvérôl szól, az ô portréját, jellegzetességeit rajzolja elénk. Úgy, hogy közben értékeinkrôl, veszendô hagyományainkról, ôsi sajátosságainkról és egyetemes emberi kincseinkrôl örökít meg sok- sok látnivalót. Idôben, térben szabadon csapongva.
Dióhéjban életérôl, pályájáról annyit, hogy Csíkkarcfalván született 46 évvel ezelôtt. Talentuma és vonzalma a képzômûvészetekhez korán kiderült, így jutott be a marosvásárhelyi mûvészeti középiskolába, ahol 1981-ben érettségizett. Nem vették fel a képzômûvészeti fôiskolára, nem is erôltette. Balánbányára ment, teljes képességével belevetette magát a fotózásba, ebbôl a vonzó mûvészetbôl hódított meg magának egyre nagyobb szeletet. Fôleg néprajzi jellegû fotókat készített, csángó- "szakértôvé" vált. Rengeteg felvétele van, kiállításokon is elég gyakran lépett közönség elé, de számára nem ez a legfontosabb. Az emberre kíváncsi minden vonatkozásban. Akkor is persze, ha színházi felvételeken dolgozik. A Székelyföld folyóirat grafikusa, könyvborítókat is tervez, más grafikusi teendôkkel is megbízzák. De ha csak teheti, járja a közelebbi, távolabbi hazai tájakat és fényképez. Mostani albumában félszáz vidéki település lakói közé kalauzol. A moldovai, gyimesi csángók falvaitól a székelyföldi, gyergyói-medencei, udvarhelyszéki, Kászonok, Szentegyháza környéki, magyarózdi idôsek, fiatalok, gyerekek közé. És hat nagyobb fejezetbe gyûjtve hozza olvasóközelbe hétköznapjaikat, ünnepeiket, a különleges életmozzanatokat. Soroljuk a fejezeteket, mert beszédesek: Életfa, Dologidô, Gyereksors, Testamentum, In memoriam, Zeneszóra. Valamennyi képen rendkívül kifejezô, nyílt tekintetekkel, arckifejezésekkel, mozdulatokkal, élethelyzetekkel találkozunk. Nem kétséges, a fotóalanyok mindannyian bizalmukba fogadták a fényképészt, sokszor az intimitásukat is föladták a kedvéért, és ez a kapcsolatteremtô képesség Ádám Gyulának külön erénye.
Fotósunk sok-sok embertôl tanult, még önmagától is, pontosabban megélt tapasztalataiból. De amit és akiket külön kiemel, mint a fejlôdésére meghatározó hatással levô tényezôket, az a bánya, Kolozsvár, Kallós Zoltán, Panek Kati. Nincs most terünk a kifejtésükre, de sejthetô, hogy a maga során melyikük mennyiben hatott a néprajzi beállítottságú fiatalemberre. A kezdeteknek azonban még szánhatunk néhány sort, a fotómûvésznek ez a vallomása is lényegbe vágó: "Pontosan Bartók Béla kapcsán lettem fotós, aki szülôfalumban ütötte fel annak idején székelyföldi gyûjtôútjának fô hadiszállását. Hallottunk egy Domokos Pál Péter-beszédet arról, hogy aki csak teheti, menjen át a hegyeken, még az utolsó órában, és gyûjtse be, ami ma még létezik, mert holnap már nem lesz mit. Tetszett ez a mentésre való felszólítás..." És megindult menteni, Csángóföldre, mindenfelé, ahol szükségét látta. Ezt teszi ma is. Szerencsére elég hosszúnak bizonyul ez az annyit emlegetett utolsó óra. A mentés fázisába az ilyen kiadványok is beleilleszkednek.
N.M.K.
Nem mindennapi látvány. A repülôtereket többnyire hatalmas reklámpannók, bannerek szokták díszíteni. Marosvásárhelyen nem így van. A vidrátszegi légikikötô már hosszabb ideje képzômûvészeti kiállításnak ad otthont (fotótárlatot is rendeztek ott, de most maradjunk ennél a válogatásnál), a városból repülôvel távozók utolsó benyomásként ezt az összképet, illetve lehet, hogy csupán valamelyik, a nekik leginkább tetszô mû belsô lenyomatát viszik magukkal. És azt a meggyôzôdést, hogy errefelé szeretik, megbecsülik a mûvészetet. Jó az ötlet. Ha sok dologban nem is tekinthetnek túlzottan civilizáltnak, kulturáltnak, az ilyesmi némiképp változtathat a rólunk kialakult arculaton, képleten.
Hagyományt korszerûséggel ötvözô alkotások kerülnek a reptér várakozójában az alkalmi nézôk szeme elé nap mint nap, immár több mint egy éve. A Bolyai Alkotótábor gazdagodó gyûjteményének darabjai. Több nyári együttlét termésébôl válogattak a kezdeményezôk, a mûvésztelep létrehozója, házigazdája, Csegzi Sándor és a mûvészeti irányító, a szobrász Muresan Gheorghe. Festményeket és a textilmûvészet egyik sajátos területét képviselô zászlókat mutatnak be. Általuk az érdeklôdés is nôhet a tábor iránt. Aki tud Bolyairól, azon is eltûnôdhet, hogyan szervesülhet a matematika, a tudomány a képzômûvészettel. Errôl különben már nemegyszer írtunk a várbeli mûvésztelep kapcsán. S az utasok akarva-akaratlan továbbadják a tábor hírét, külföldön is öregbítik a hírnevét. A városét is persze, annál furcsább, hogy a polgármester olyan negativista módon viszonyul az egész jelenséghez. Ehhez egyébként rég hozzászokhattunk. A kiállítás azonban megérdemli a méltatást.
Tizenkét hazai és magyarországi alkotó, a festô Kuti Dénes, Chira Adrian, Bob József, Simon Endre, Sulea Ioan, Katona Zoltán és Nagy Árpád, valamint a textiles Mihaela Tatulescu, Andreescu Georgeta, Simó Enikô, Novák Ildikó és Sajgó Ilona munkái kerültek röptéri közszemlére. Késôbb válthatja ôket egy másik színes, változatos mûegyüttes. Addig is jó tudni, hogy rövidesen a Kultúrpalota földszinti galériáiban nyílik átfogó tárlat a Bolyai Alkotótábor állományából. A hat eddigi összejövetel mindenikét igyekeznek majd tükrözni. Lesznek tehát festmények, szobrok, grafikák, textíliák, kerámiák, médiamûvészeti alkotások, installációk, tradicionális mûvészi megoldások és modern törekvések megnyilatkozásai gazdagon. Aki Vidrátszegre nem jutott le, de a tárlatra kíváncsi lett volna, február végén majd pótolhat. Aki meg mégis repülôn hagyná el Vásárhelyt, szenteljen a mûélvezetre is némi idôt. Ha éppen köd van, ami nemegyszer elôfordul, bôven áldozhat óráiból valamennyit a mûvészi elmélyülésre.
N.M.K.
Pethô László
XXX. fúga
Mintha a kezdet
kezdetén – lombok
között – fák alatt
született volna a
hiány eleje a vég
betagozódása felhôk
közti erezetbe – égbe
s a csoda hogy vége-
láthatatlan a kitá-
rulkozás mítosza
s lassan ráfeledkezve
megérted: a világ
vége kezdetén lôn
s mikorra befejezve
lenne a mû – hátra-
tett mosolygással
tudod – itt vagy a
közepén – újból a
tengerbe születhetsz.
Két szép kötet örvendezteti meg az olvasókat, mindkettô a budapesti Közdok Kiadó újdonsága. És mind a kettô szorosan kapcsolódik Marosvásárhelyhez. Természetes tehát, hogy nyilvános bemutatójuk színhelye is megyeközpontunk. Jövô szerda délután 5 órakor a szerzôk, szerkesztôk, fôszereplôk, közremûködôk a Kultúrpalota kistermébe várják az érdeklôdôket. Fôszereplôk? Igen, két népszerû alkotónk, a szobrász Hunyadi László és a címerkészítô díszítômûvész, Novák József. Az ô mûvészetüket, pályájukat foglalja össze egy-egy frissen megjelent, elegáns album. Sok képpel, értékelô szövegekkel.
Hunyadi László közel fél évszázados alkotó munkásságáról, többrétû mûvészetérôl, számos köztéri szobráról Nagy Miklós Kund írt terjedelmes esszét, a kötet szerkesztésében, létrehozásában, a mûvek fotós megörökítésében Tarjányi József vállalt oroszlánrészt. Novák József történelmi címereit, pajzsait több méltatás hozza olvasóközelbe. A kiadványokról a bemutatón Nagy Zoltán, a kiadó vezetôje beszél. A mûvek világába Nagy Miklós Kund, illetve Pál-Antal Sándor történész levéltáros kalauzolja a közönséget. Az eseményt zenemûvészek, Székely Levente (hegedû), Seres Antal (cselló), Lôrinczi György (lant) és László József (csôrfurulya) játéka teszi emlékezetesebbé.
Budapesti levél
Az Alexandra könyvesház mûsorai
Nem is könyvesbolt ez már, hanem könyvtár- üzletház, vagy a kettô között. A Deák Ferenc téren és a Nyugatinál található, és mindenkinek ajánlható, aki szereti a könyvet, van egy kis ideje megállni, megpihenni a rohanásban, fellélegezni, beszívni a könyvek illatát, kényelmes, a polcok mellé odakészített tabureteken lapozgatni "a régi kedves" új kiadását, vagy éppen a hét, a nap újdonságát. Elkényeztetik itt az olvasót, hiszen mindenütt eligazító feliratok tájékoztatják, hogy éppen mit kereshet, mit találhat ott, ahol letanyázott, és merre haladjon tovább, mi az, amit még tartogat számára ez a könyvrengeteg.
Nem kutatjuk, nem firtatjuk, hogy s miképp létezhet egy ilyen sokrétû, hatalmas könyvkiadás, mennyire vált üzletté a mûvelôdés, hogy olcsó könyvtársorozatokat már nemigen találunk. Két most megjelent bestseller árából már cipôt vásárolhat az ember, de vagyunk, akiknek életében a könyv is létszükséglet. Az Alexandra polcain minden könyvkiadó sorozatai, albumai, alkalmi díszkiadásai vagy gyûjtôknek szánt számozott könyvei jelen vannak. De jó is látni Márai többféle kiadását, Az utóbbi évek Nobel-díjasainak új meg új kiadását, legújabb könyveik magyar fordítását. Ilyen a béke-díjjal és az irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott török író, Orhan Pamuk Hó címû regénye (2005), majd a Fehér kastély és Az új élet. Megjelentek az Irodalmi Jelen c. folyóirat 40.000 dolláros pályázatának díjnyertes mûvei: 1. Sigmond István Varjúszerenád, 2. Nagy Koppány Zsolt Jozefát úr, avagy a regénykedés és 3. Balogh Róbert Elveszett címû regénye.
Az Alexandra Irodalmi Pódium és Kávéház is nagy siker. A Pódium a Nyugati téren levô könyvesházban mûködik. Januárban heti háromszor- négyszer rendezett irodalmi klubot, ismert és népszerû írók közremûködésével. Az Irodalmi Kávéház a Király körúton (a Deák tér közelében) levô könyvesházban tartja nagyon kedvelt, érdekes mûsorait, Hölgyklubját, könyvbemutatóit. Még azt is láthattuk mûsorán, hogy Fôpróba címmel a hónap egyik színházi bemutatójának alkotói jelennek meg a kávéház közönsége elôtt. Ilyen volt januárban a Vígszínház Gabriel Garcia Marquéz Száz év magány címû dramatizált regénye elôadásának megbeszélése az elôadás rendezôje és a fôszereplôk részvételével, akárcsak egy "fôpróba", ott voltak Forgács Péter, Börcsök Enikô, Hegedüs D. Géza és Harkányi Endre.
Vincent Van Gogh alkotásai a Szépmûvészeti Múzeumban
A világ negyven gyûjteményébôl érkeztek Magyarországra a holland festô mûvei. December elsô napjai óta fôleg jegyelôvétellel látogatják, olyan nagy az érdeklôdés. Az elrendezés most is, mint az eddigi nagy kiállítások alkalmával, jól átgondolt, érthetô, jól követhetô. A mûvész "képzeletbeli múzeuma" vezeti be, a számára irányt adó és fontos kortárs mesterek alkotásaiból kiállított válogatást, Rembrandttól Daubignyiig. A festô útjának állomásai, a kezdetek, a holland szakasz következnek, majd a Franciaországban készült mûvek. Eleinte Nuenen, a sötét tónusokban festett szülôváros, a lelkészi lak, ahol gyermekkorát töltötte, a lelkébôl is áradó színtelen komorság határozza meg ezeket a képeket. A kert, a fasorok mint hervadó, leveleiket elhullatott ágak mutatkoznak, a ház magányos, az otthon tárgyai egyszerûek. Aztán erôs arcélû, inkább komor, mint derûs munkásemberek portréi, a sokszor emlegetett híres Céklaültetô, a Krumplievôk, szövôszékénél a takács, mind-mind kemény, a létéért küzdô ember.
Az ún. Pergamon csarnokban, a Franciaországban készült, a színek világát immár nagyszerûen kibontakoztató mûvész alkotásai gyönyörködtetnek. Az École de Beaux-Arts festôosztálya, az impresszionisták megismerése és hatásuk Van Gogh ecsetkezelésére olyan mûveket jelent, amelyek közül megcsodálhatjuk az íriszeket, a virágzó barackfákat, a gyönyörû virágcsokrokat, tájakat. A harminchét évesen elhunyt festô életmûve tulajdonképpen tíz év alatt bontakozott ki, és ebbôl az alkotói korszakból talán csak Amszterdamban láthatnánk ennyi csodás képet.
Jelentôs hozzáadás mindehhez a japán fametszetek kiállítása, amelyek nagy szerepet játszottak nemcsak Van Gogh, hanem a francia impresszionisták egész nemzedékének munkájában. A kiállítás zárórésze Van Gogh magyar kortársainak néhány alkotását mutatja be, Munkácsy, Paál László és akikre hatott mûvészete, Csontváry, Derkovits képeibôl láthatunk.
Nagyon jól követhetô a kiállítás, Van Gogh életmûve, a nyitott oltárokra emlékeztetô paravánokra helyezett képek melletti magyar és angol magyarázó szövegekkel. Így egy-egy kép elôtt szinte egyedül maradhat a szemlélô a mûalkotás gyönyörûségével, vagy megértésének pillanatával.
A királynô
Filmbemutatókban is bôvelkedik a budapesti kulturális élet. Éppen csak átadták a Golden Globe-díjat Stephen Frears filmjének, A királynônek, máris több budapesti mozi játszotta, játssza, nem kis sikerrel és látogatottsággal. Egyébként Helen Mirren, az Erzsébet királynôt alakító színésznô az Oscar-díj várományosa is. Azt a királynôt alakítani, aki jelenleg is Anglia trónján ül, nem kis erôpróba, még egy három évtizede alázattal és nagy iskolázottsággal dolgozó mûvésznônek sem. Az angol királyi család nehéz napjai elevenednek meg Diana hercegnô halála után és a korábban beiktatott miniszterelnök, Tony Blair feszültséget keltô napjai közben. Tíz éve történt mindaz, amit a film elénk tár, hatásos tömegjelenetekben, de még hatásosabb életviszonyokban a királynô körül. Tulajdonképpen nagy tisztelettel tekintünk végül a királynôre, azaz az ôt megelevenítô Helen Mirrenre. Hitelessé vált elôttünk a személye, fegyelmezett lénye, mindent megfontoló gondolkodásmódja, tartása, viselkedése, talán még divatjamúlt szemüvege is. Nagy dolog az, ha egy film vagy színdarab hatása alapján mérlegelni kezdjük egy koronás fô életének döntô eseményeit, ha meggondolkodtatnak gesztusai, az, hogy bár a történelmi pillanat vagy szerencsétlen, tragikus események közepette kellett helyt állnia, jól átgondolta, amit tett, ahogy cselekedett.
Kitûnô film A királynô. Végig leköt, érdekel, meggyôz arról, hogy a mûvészfilm nem veszített jelentôségébôl, a nézôre gyakorolt hatásából, társadalmi, mûvelôdési szerepébôl.
Rózsa Mária
Volt egyszer egy medve. Imádta a pillangókat. Ezért mindenki kicsit bolondnak nézte. Persze ô ezt tudta, de attól még imádta a pillangókat. Fôleg a málnaízûeket.
Onnan tudja, hogy a pillangó málnaízû, hogy a dédnagymamája mesélte neki, sôt egyszer meg is evett egyet. De azon nyomban lelkiismeret-furdalása lett. Elképzelte, ahogy otromba nagy fogai a gyönyörû bordó pöttyöket összetörik, nem fog többet repülni, és soha senki nem fogja többet látni, hogy milyen szép. Megéri neki az egy falat finomság? Így hát azóta sem evett pillangót, csak követte ôket a mancsával, s próbálta utánuk rajzolni a vonalat, amit a hátuk mögött hagytak, és mosolygott a cikázó szépségek nyomában. Tényleg nem evett azóta sem pillangót, de feltételezte, hogy ha a bordó málnaízû, akkor a zöld biztosan menta-, azt pedig amúgy se nagyon szereti.
Egyszer ez a medve egy lila pillangót követett (feltételezhetôen szilvaízû, de az is lehet, hogy áfonya-) és belelépett egy csapdába. Borzasztóan fájt a lába, nyöszörögni tudott csak, üvölteni nem volt ereje. A madarak, amelyek látták, kérdezték tôle, mondják-e meg a szüleinek, hogy bajban van. A medve azt felelte, ne mondjanak semmit, mert akkor az anyukája ideges lesz, és ô azt nem szeretné. Majd kiszabadul, vagy nem, lesz valahogy. Mondták neki a madarak, elég baj neki, s elég buta, hogy a pillangókat hajkurássza, nézzen inkább komolyabb dolgok után. A medve nagyot sóhajtott, mert ô mindennél jobban szerette a pillangókat, fôleg a málnaszínûeket.
Ült a medve egyedül napokig, nem is érezte már, hogy fáj a lába. Éhes is volt, szomjas is, fázott, s még az esô is megeste éjjelenként. De ôt mindez nem érdekelte, egyébre sem tudott gondolni, csak hogy többet nem fogja követni mancsával a pillangó röptét. Nem érzett semmit, nem is akart semmit érezni, s már tekintetével sem kereste a pillangókat, nem remélte, hogy leszáll egy a közelben, mert tudta, hogy nagyon félnek tôle. A medve elaludt, s a madarak azt mondták, többé nem is fog felébredni.
Már több mint fél napja aludt, mikor arra tévedt a gonosz kis vaddisznó. Nagyokat káromkodott rekedt hangján, hogy milyen barom a Jó Tünde, s márpedig neki hagyjon békét, s tulajdonképpen mindenki hagyjon neki békét. Ment a gonosz kis vaddisznó meglátta az alvó medvét, a vérfoltot is mellette.
– Na, ez a romantikus lelkû barom jól elintézte magát. Pillangókat kerget, azt a tûznyelvû varangyosát, nem értem, hogy lehet valaki ilyen lökött. A gonosz kis vaddisznó szétnézett, hogy nem látja-e valaki, kiszabadította a medve lábát a csapdából, fertôtlenítette a sebet, s otthagyta, mert tudta, hogy nemsokára felébred. Aztán tovább morgott, de azért irigyelte kicsit a medvét, hogy úgy szereti a pillangókat, mert legalább valamit nagyon szeret.
A kis vaddisznó azért volt olyan erôs, hogy szét tudta feszíteni a medvecsapdát, mert rendszeresen tornászott, hátha megtetszik majd egy vaddisznólánynak, aki persze neki is nagyon tetszik, és elveheti feleségül. Mert rettenetesen unta azokat, akik egész nap visítottak, sôt, fogyókúráztak, s nem volt egyéb beszédtémájuk, csak az, hogy most milyen kunkorban viseljék a farkincájukat és milyen masnival.
Ahogy bekötözte a medvét, gyorsan húzta is el a csíkot onnan a kis gonosz vaddisznó, nehogy valaki meglássa, hogy ô mentette meg. Tudta persze, hogy amint a medve meggyógyul, rögtön nekifog pillangókat hajkurászni, s elmosolyodott. "Nem baj, majd figyelem, s megint kiszedem onnan a bolondot."
Három napot s három éjjelt aludt át a medve, s mire felébredt, nyoma sem volt a sebnek, csak a helye fájt egy kicsit. Csodálkozott nagyon, de sok ideje nem maradt csodálkozni, mert arra szállt egy málnaszínû. Bicegni kezdett utána, s mire észrevette magát, már szaladt, sántítás nélkül. Boldog volt, szabad és gondtalan, nem hitte volna, hogy megéli ezt még egyszer. Még hat pillangó csatlakozott a málnaszínûhöz, s mintha egy pici szivárványt kergetett volna a medve, mert mind más színûek voltak, a medvét semmi nem érdekelte már, követte mancsával a pillangók szivárványtáncát.
Hirtelen már ismerôs, hasító fájdalom a lábában, a pillangószivárvány egyre kisebb lett, s eltûnt a szeme elôl, a mancsával még próbált utána nyújtózni, de hiába. Ismerôs volt a fájdalom, mégis annyira rettenetes, hogy azt mondta, innen biztosan semmi csoda nem szabadíthatja meg. Sírt a medve, zokogott, és nézett arra, ahol a pillangókat utoljára látta. Most már biztosan egy sem fog soha közel merészkedni hozzá, mert ô olyan csúf, és félnek tôle a pillangók. Elaludt.
– Mondtam, mondtam, hogy megjárja a medve.
– Nem volt soha normális, ezt tudtuk mindig.
– Máskülönben is: mi a pláne azokban a pillangókban? Nyüvekbôl lesznek.
A már alvó medve szemébôl egy könnycsepp a fûre esett. Meghajlott a fûszál a könny súlya alatt, de megtartotta. Pillanat sem telt el: odaszállt egy málnaszínû, és felhörpintette. Olyan közel volt a medvéhez, hogy a bajuszához hozzá is ért.
Hiába. A pillangók csak könnyeket isznak.
Enyedi Katalin
Boszorkányperpatvar Basescu miatt
Ha valaki azt hiszi, hogy csak a politikusokat és a politológusokat foglalkoztatja az államfô felfüggesztése körüli hacacáré, téved. És mindenki téved, aki azt hiszi, tudja, mi lesz a vége a dolognak. Talán Csejdiné (a régi vásárhelyiek tudják, kirôl van szó) meg tudta volna mondani.
Nemrég az egyik fôvárosi napilap a román boszorkákat – látnokokat, "hercegnôket", jósnôket, vajákosokat, kártyavetôket – kérdezte meg: mi lesz Traian Basescu sorsa?
A kérdés nem könnyû, a végét még a látnokok sem látják tisztán, ezt bizonyítják a válaszok. Ezek közül egyesek azt állítják, hogy nem sikerül a felfüggesztési kísérlet, mások teljes bizonyossággal állítják, hogy az elnököt márciusban kiebrudalják Cotroceni- bôl. Sôt, egyes jövendômondók szerint a 2009-es elnökválasztás második fordulójában ismét Traian Basescu és Adrian Nastase méretkezik meg. Az alábbiakban néhány boszorkány véleményét olvashatják.
VIGYÁZZON A BARÁTAIRA
Flavia szerint Cotroceni-ben marad, de nagyon kell vigyázzon a barátaira, akik a szemébe mosolyognak, a háta mögött "megdolgozzák". Szerinte, "közelálló az ellensége, de nem Elena Udrea". Elena, amikor "megérezte, hogy már nem akarja ôt", visszavonult. Három nap, hét, esetleg hónap elteltével ismét megnô a népszerûsége. Miután kijelentette, hogy "sohasem téved", azt jósolta, hogy 2009-ben ismét Traian és Adrian fog megmérkôzni az elnökségért, Gigi Becaliból nem lesz államfô.
FELFÜGGESZTIK
– jelentette ki teljes meggyôzôdéssel Crina. "Megnéztem a szent keresztet, és ezt láttam". Én bent vagyok a házban, s elôttem van a kereszt, tehát felfüggesztik.
NEM BUKIK MEG
Amalia esküszik, hogy az államelnököt nem lehet csak úgy egykettôre megbuktatni. Azok, akik körülötte vannak, s akik a szemébe szépet mutattak, most a háta mögött próbálják elásni. "De nem fog megbukni, s leleplezi ôket".
MÁRCIUSBAN LEVÁLTJÁK
Néhány ember leváltja tiszts&eacut