Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Románia csillaga kitüntetést vehetett át államelnökünktôl Bill Gates, a világ leggazdagabb embere, aki röpke 17 órát tartózkodott életében elsô alkalommal Romániában, ez alatt bemutatta szoftvergyártó mamutcége legújabb operációs rendszerét (nagy valószínûséggel ennek az ablaknak valamely korábbi kalóz, vagy jogtiszta változatát használja nem csak Románia, hanem a fél világ rengeteg személyi számítógépe), felavatta cége globális terméktámogató központját Bukarestben, majd repült is tovább Európa nyugati fertályai felé.

Azon túl, hogy a világ leggazdagabb emberének idelátogatása eseményt jelent, elmaradhatatlan, de talán kissé túllihegett balkáni stílusú felhajtással, és olyan jellegzetes helyi csemegékkel, mint az államelnök elszólása a lopott számítógépes programokról, ami csak elsô látásra nevetséges, de mélyebbre nézve inkább szomorú, a dolognak erdélyi magyar viszonylatban is van mondanivalója, tartalma. Nincs szükség különösebb IT-szakképesítésre annak felméréséhez, hogy ha a szakterület legnagyobb cége éppen Romániában fektet be és hoz létre magának egy fontos létesítményt, az mond valamit az ágazat színvonaláról is ebben az országban. Tovább göngyölítve a fonalat, ennek a szakterületnek magyar minisztere van, és lehetne vitát nyitni arról, hogy mekkora szerepe volt ebben a fegyvertényben, ha ennek a beruházásnak az ideirányítása megérdemli ezt a kifejezést.

A vita idôszerûségét az adja, hogy csakhamar a nyakunkon lesznek az EP-választások, ahol romániai magyar jelöltek is indulnak képviselôi mandátum reményében. Eddig arról szól az ezzel kapcsolatos vita, hogy ki kit szorít ki, vagy nem szorít ki a porondról, és személyek körül látszik körvonalazódni a versengés, nem értékek margóján. Az idevágó kérdés az, hogy a várhatóan nem lányregény ízû kampányban például ezt a sikert, amit a román politika imázsformálói profin kihasználtak, sikerül-e magyar változatban is feldolgozni, és eladható tálalásban a választó elé vinni? Hogy ne csak arról szóljon majd a korteskedés, hogy pusztán azért kellene nekünk európai képviselôt delegálnunk a nagy parlamentbe, mert erdélyi magyarok lennénk. Európai viszonylatban pusztán magyarságunkra épített jelenlétünk még kevés ahhoz hogy egyáltalán észrevegyék a létünket, de ha értékeket is fel tudunk mutatni, már lehet esélyünk rá, hogy ne olvadjunk fel a szürkeség ködében, bármilyen politikai színe legyen is annak, aki a képviseletünket ellátja. Bill Gates sikertörténete a legjobb példa arra, hogy egy technikailag a szakértôk szerint nem tökéletes, de felhasználóbarát terméket hogyan lehet eladni a vevônek úgy, hogy szinte függôség alakul ki a vásárlóban az áru iránt. Vajon ez a recept csak szoftverekre használható?

Jövô héttôl megoldódik a recepttömbök gondja – értesítettek a Megyei Egészségbiztosítási Pénztártól. Az elmúlt napokban ugyanis egyes családorvosi rendelôkben nem tudták felírni az ingyenes és ártámogatott vényeket, mert kifogytak a nyomtatványok. Január folyamán több mint 2.000 vényre írtak fel gyógyszert a háziorvosok, akik havonta kel leadják a rendelést a szükséges számú recepttömbre. Egy ötvenes tömb öt új lejbe kerül. A megyei pénztárnak a jövô hét elsô napjaiban szállítják le a bukaresti állami nyomdából megrendelt nyomtatványokat.

Péntek reggel szabadon engedték a kémkedés vádjával 2006 ôszén Irakban letartóztatott román munkásokat. Jelenleg a bagdadi román nagykövetségen vannak, és a hivatalos iratok rendezése után azonnal hazatérnek. Mihai Stuparu nagykövet szerint mindenekelôtt egy kávét kértek. A nagykövet elmondta, hogy minden ellentétes híresztelés ellenére, mind a nagykövetség, mind a román hatóságok három hónapja komoly erôfeszítéseket tettek a román munkások kiszabadítása érdekében. Mivel az útlevelük és a vízumuk is lejárt, új dokumentumokra lesz szükségük, a nagykövetség pedig megfelelô szállítási eszközt keres a hazahozatalukra, amely a jelenlegi iraki helyzetben nem egyszerû dolog.

Nelu Iliét és Adrian Ganceant 2006. október 31-én tartóztatta le az amerikai katonai rendôrség, mert egy katonai bázist filmeztek. A két munkás határozottan tagadja, hogy a katonai támaszpontot filmezték volna, azt azonban elismerik, hogy megszegték a katonai szabályokat, amelyek betartására kötelezték magukat a munkavállalási szerzôdés aláírásakor. A két munkás az Al-Morell Development cég alkalmazásában az amerikai katonák ivóvízellátásával foglalkozott.

A külügyminisztérium szóvivôje szerint a román hatóságok tavaly november 26-án értesítették a családokat a történtekrôl, de az érintettek határozott kívánságára nem hozták nyilvánosságra.

Január 31-én Traian Basescu azt állította, hogy aznap hallott az esetrôl elôször, másnap már kijelentette: tavaly novemberben tájékoztatta a külügyminisztérium, de megfeledkezett a dologról. Ugyanakkor bejelentette, hogy a román hatóságok megtették a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy kiderítsék, valóban kémkedtek-e a román állampolgárok. Remélem, minél elôbb tisztázódik az ügy, mondta az elnök.

Tisztázódott. A két munkás nem kémkedett, hamarosan hazatérhetnek családjukhoz.

A Petrom vállalat szombaton csökkenti a saját töltôállomásain forgalmazott gázolaj árát, literenként 3 banival, a benzin ára változatlan marad. A Top Nordic Diesel, az Euro Diesel 4, OMV Alpin Diesel, OMV Sprint Diesel, Nordic Diesel és Euro Diesel literenkénti ára 3 banival csökken, áll a Petrom közleményében. A vállalatnak közel 550 töltôállomása van Romániában. Legutóbb január 27-én volt árcsökkentés a Petrom benzinkútjainál.

Ritkán fordul elô a Bernády Házban, hogy egyszerre két, Gyergyóalfaluhoz kötôdô tárlatnak adnak helyet a központ galériái. A földszinten a Vadárvácska képzômûvészeti alkotótáborban született munkák, az emeleti galériákban pedig azon fotókiállítás képei, amelyeket szintén Gyergyóalfalun, de az ottani fotótáborban készítettek – mondta a méltató szerepében Nagy Miklós Kund a megnyitón. A fotókiállítás – amelyen a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezte alkotótáborok hetedik állomásán készült munkákat láthatjuk – vándortárlat: a székelyföldi bemutatkozó után most Székelyföld néhai fôvárosában, Marosvásárhelyen is bemutattatott.

– Jóval nagyobb közönséget érdemelne ez a kiállítás, de a képek által mégis igen sokan vesznek körül bennünket. Hagyománnyá váltak a táborok és hagyománnyá vált a tárlat is: nem csak Hargita megyében hordozzák körül a fényképeket, hanem elhozzák Vásárhelyre is, mert tudják: itt értô és igényes közönség várja ôket. Amit ezúttal elhoztak, az emberekre, arcokra, tájakra összpontosul, a tábor érdekessége, hogy három sapientiás diáklány is részt vett, az ô képeik is láthatók az emeleti galéria falain.

A továbbiakban a tábor résztvevôi közül hárman – szervezôként is a csíkszeredai Ádám Gyula, illetve a magyarországi Danis János és a marosvásárhelyi Bálint Zsigmond – meséltek a képekrôl, a táborbeli életrôl, az önmagát nem kínáló, ezért csak hosszú keresés után fényképezhetô látványról és arról, hogy Maros megyének miért nem sikerül ugyanazt megszerveznie, amit a hargitaiaknak?

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának soron következô premierje Witold Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnô címû tragi-groteszk komédiája. Fordította: Pályi András.

A szereposztás tagjai: Nagy Dorottya, Kárp György, Farkas Ibolya, Bányai Kelemen Barna, Szélyes Ferenc Jászai- díjas, Szabadi Nóra, Sebestyén Aba, Ördög Miklós Levente, Mende Gaby, Biluska Annamária, Bokor Barna, Henn János, Tollas Gábor, Csíki Hajnal, Moldován Orsolya, Kovács Botond. Rendezô: Alexandre Colpacci, díszlet- jelmeztervezô: Dobre Kóthay Judit, színpadi zene: Delia Serban, koreográfus: András Lóránt, a rendezô munkatársa: Henn János, a tervezô asszisztense: Szakács Ágnes, pirotechnikai effektus: Belloni.

A premier idôpontja: 2007. február 4., vasárnap este 7 óra, helyszín: a Nemzeti Színház színpada, stúdió jellegû elôadás.

Következô elôadások:

február 7., szerda este 7 óra,

február 14., szerda este 7 óra.

Hogy miért lyukad ki folyton a Poklos-patakon átvezetô híd deszkája? Lehet, hogy bogos fából készítik, ugyanis kevés a valószínûsége annak, hogy valaki szándékosan fúrna lyukat a gyalogosok számára oly fontos hidacskán, amely jelentôsen megrövidíti az utat a Radnai utcából a Plevna irányába. Azt viszont sehogy sem értem, hogy amikor a híddeszka annyira kilyukad, hogy az arra járó idôs nyugdíjas emberek testi épségét veszélyezteti, az illetékesek miért várnak hetekig, hogy kicseréljék.

A tavaly elindított "2% a SMURD-nak" kampány sikeresnek bizonyult: Románia lakossága több mint másfél millió lejt (15 milliárd régi lejt) adományozott a SMURD rohammentô-szolgálatnak. Maros megye járt az élen, 992.995 lejt utalva a dr. Raed Arafat által vezetett sürgôsségi szolgálat számlájára. Az adófizetôk adójuk 2 százalékát ajánlhatták fel nemkormányzati szervezetek támogatására.

2006-ban a korábbi 1 százalékról 2 százalékra emelték az adóból valamely nemkormányzati szervezet támogatására átutalható összeg nagyságát. Az adófizetôk szabadon dönthettek arról, hogy adójukból a fenti mértékû támogatást mely civil szervezet megsegítésére ajánlják fel. Maros megyében a legtöbben úgy döntöttek, a rohammentô-szolgálatot támogatják. Maros megyét az összeg nagyságát tekintve Bukarest követte, 209.520 lejjel, de jelentôs összegeket utaltak át Hunyad és Iasi megyékbôl. Három – Giurgiu, Botosani és Tulcea – megyébôl egyetlen lej sem érkezett a SMURD részére. Dr. Raed Arafat tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, a begyûlt pénzt átlátható módon és ott költik el, ahonnan átutalták azokat. Maros megyében például több tervet is készítettek, ezek egyike egy töltôállomás létrehozására vonatkozik a mentôhelikopter részére, hiszen az a tény, hogy naponta kétszer a vidrátszegi repülôtérre kellett küldeni tankolni a gépet, napi 800 euróba került. Ezenkívül két mentôautót szerelnek fel EU-szabványoknak megfelelôen orvosi mûszerekkel és képzési központok létrehozását is tervezik. A sajtótájékoztatón felszólaló Dorin Florea polgármester hangsúlyozta, az idôszakos, SMURD- ellenes kampányok a jelek szerint hatástalanok, és itt a szaktárca akadékoskodásaira utalt, a tavalyi adóbefizetési kampány pedig sikeres lett. A helyi önkormányzat szintén támogatta a Maros megyei rohammentô-szolgálatot, több mint 50 milliárd régi lejjel, amit egy új sürgôsségi ügyelet létesítésére fordítanak. Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke szintén támogatásáról biztosította a SMURD képviselôit, példaként a strukturális alapokból megpályázott 9 millió euróra utalva, amit a szolgálat fejlesztésére fordítanak majd a 7-es Központi Fejlesztési Régióban, ugyanakkor hangsúlyozta, betartja azon ígéretét, mely szerint egy különleges, árvizekkor és vízbefúlásos eseteknél mentésre alkalmas jármûvet vásárol a megyei önkormányzat a SMURD számára. Ciprian Dobre prefektus szerint a SMURD országos kampánya bizonyította, hogy az emberek szükségesnek tartják e szolgálatot.

Újságírói kérdésre válaszolva dr. Raed Arafat hangsúlyozta, Maros megye várhatóan újabb mentôhelikoptert kap, hiszen a legutóbbi, balesetet szenvedett és totálkárossá vált gép biztosítva volt. A baleset körülményeirôl azonban még nem készült el a végleges jelentés, ezt követôen kerülhet sor egy újabb gép beszerzésére. Átmenetileg a SMURD várhatóan a Belügyminisztériumtól kap "kölcsön" egy helikoptert. Romániában a tervek szerint hat mentôhelikoptert és hat rendôrségi helikoptert készül vásárolni a kormány a közeljövôben.

Eddigi leghatározottabb figyelmeztetését tette közzé az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottsága pénteken arról, hogy az emberi tevékenység idézi elô a gyorsuló globális felmelegedést, további nyomást gyakorolva a világ országaira annak érdekében, hogy tegyenek többet e folyamat megfékezése érdekében.

A globális felmelegedés kérdésében a legtekintélyesebbnek számító, több mint 130 ország 2500 tudósát tömörítô bizottság (IPCC) jelentésében több heves esôzést, olvadó jéghegyeket, aszályokat és hôhullámokat, valamint a tengerszint lassú emelkedését vetítette elôre. A dokumentum szerzôi "nagyon valószínûnek" nevezték – a megfogalmazás 90 százalék feletti valószínûséget takar -, hogy az elmúlt fél évszázadban tapasztalt felmelegedés nagy része az emberi tevékenységgel, a fosszilis energiahordozók elégetésével magyarázható. Ez elmozdulás az IPCC elôzô, 2001-es jelentésében foglaltakhoz képest, a testület abban ugyanis még csak "valószínûnek" – legalább 66 százalékos valószínûséget jelentônek – tartotta, hogy az emberiség okolható az éghajlat változásáért.

"A huszadik század közepe óta a világ átlaghômérsékletében megfigyelt emelkedés nagy része nagy valószínûséggel annak tulajdonítható, hogy növekedett az emberiség által kibocsátott, üvegházhatást okozó gázok koncentrációja" – áll a hivatalosan pénteken reggel Párizsban nyilvánosságra hozandó jelentésben, amelybe a brit hírügynökség elôzetesen betekintést nyert. A jelentés 20 oldalas összefoglalója olyan veszélyekkel szembesíti a döntéshozókat, mint az északi-sarki jégtakaró elolvadása és a Golf-áramlat lassulása.

Az ENSZ tisztségviselôi azt remélik, hogy a dokumentumban foglaltak cselekvésre késztetik majd a kormányokat az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében. E gázok alapvetôen a fosszilis energiahordozók erômûvekben, gyárakban és autókban való elégetésével kerülnek a légkörbe

Az új szerb parlamentbe került egyetlen magyar párt stabil, demokratikus pártokból alakult szerb kormányt kíván – nyilatkozta az MTI-nek csütörtökön Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke.

Boris Tadic szerb köztársasági elnök hétfôn kezdte meg konzultációit a január 21-i választások eredményeként a parlamentbe bekerült pártokkal arról, hogy kit bízzon meg kormányalakítással, s csütörtökön tárgyalt a nemzetiségeket képviselô – a 250 tagú parlamentbe összesen 8 képviselôt delegáló – pártok küldöttségeivel.

Nagyon korrekt megbeszélés után vagyunk, több mint egy órát tárgyaltunk Szerbia jövôjérôl, a kormányalakításról, a politikai erôviszonyokról, s a vajdasági magyarság szerepérôl – mondta a találkozó után a három képviselôi hellyel rendelkezô VMSZ elnöke.

A VMSZ küldöttsége kifejtette, hogy Szerbiának nem ideiglenes megoldásra, hanem stabil kormányra van szüksége, és ahhoz, hogy az létrejöjjön, a két legerôsebb demokratikus politikai erônek, a Boris Tadic vezette Demokrata Pártnak és Vojislav Kostunica ügyvezetô miniszterelnök Szerbiai Demokrata Pártjának kell egyezségre jutnia.

Mindaddig, amíg ôk nem tudnak kiegyezni, s megbeszélni az ország további sorsával kapcsolatos döntô kérdéseket, addig Szerbiában nem jön létre nyugalom, stabilitás. A VMSZ nem lesz akadálya a demokratikus kormány megalakításának, de nem tartja elsôdleges céljának, hogy a kormányban részt vegyen, fôleg akkor nem, ha nem látja a kormány stabilitását – mondta Kasza József.

A pártelnök szerint Boris Tadic köztársasági elnök kifejtette, hogy nagyon nagy szükség lenne a délvidéki magyar pártra a kormányban, mire a VMSZ- delegáció azzal válaszolt, hogy a magyar kisebbség pártja nem zárkózik el egy ilyesfajta szerepvállalástól, de ha elfogadja, akkor valóságos cselekvési teret kér, mert nem kíván "bokréta" lenni egy új szerb kormány kalapján.

Franciaországban a fekete bôrûek 56 százaléka érezte magát már személyesen rasszista diszkrimináció áldozatának a mindennapi életében – derül ki a TNS-Sofres közvélemény-kutatóintézet felmérésébôl, amelyet szerdán ismertetett a Le Parisien címû fôvárosi napilap.

A francia feketék egyesületeit képviselô tanács (CRAN) megbízásából elôször készült felmérés Franciaország fekete bôrû lakosságáról. A francia törvények tiltják a népesség etnikai adatok szerinti számontartását.

Patrick Lozes, a CRAN elnöke szerint a felmérés négy szempont alapján kívánt diagnózist alkotni a francia feketékrôl: a számuk meghatározása után az életkörülményeiket, az ôket érô, munkahelyi, iskolai, lakóhelyi diszkriminációt és az ehhez való viszonyulást vizsgálta.

Franciaországban a 18 éven felüli feketék száma 1 865 000. A felmérés szerint 56 százalékukat érte már hátrányos megkülönböztetés: 12 százalékukat gyakran, 19 százalékukat idônként és 25 százalékukat ritkán. A megkérdezettek 61 százaléka az elmúlt egy évben legalább egyszer úgy érezte, bôre színe miatt érte megkülönböztetés, elsôsorban a köztereken és a tömegközlekedési jármûveken (62 százalék), valamint a munkahelyen (42 százalék).

A felmérésben részt vevôk 18 százalékuk érezte úgy, hogy a bôre színe miatt nem kapta meg a pályázott állást. A diszkrimináció elleni harcban a feketék 81 százaléka az egyesületekben és a civil szervezetben bízik és 71 százalékuk az iskolában. A média diszkrimináció-ellenességérôl vallott vélemény megoszlik: a feketék 48 százaléka nem, 49 százaléka viszont bízik a sajtóban, 60 százalékuk nem bízik a rendôrségben és 67 százalékuk a politikusokban sem.

A Die Welt címû német napilap online változata számol be arról, hogy a darmstadti mûszaki egyetem (TUD) és a regensburgi egyetem kutatói szerint mérhetô a potenciális munkavállaló azon tulajdonsága, vajon hajlamos – e kárt okozni lopással, csalással, esetleg csúszópénz elfogadásával a munkaadójának.

"Létezik egy alapvetô pszichológiai dimenzió, az "integritás" fogalma, amely pontosan körül tudja írni, hogy egy adott személy mennyiben hordoz magában kockázatot káros magatartásra" – jelentette ki Jens Hoffmann, a darmstadti egyetem pszichológusa.

Ha valakinek a teszt szerint alacsony integritás értékei vannak, az nagy valószínûséggel hajlamosabb a problematikus magatartásra, vagyis a munkahelyi lazítástól, lógástól kezdve a cégtulajdon megkárosításáig sok mindenre. A kutatás során a tudósok elôször olyan faktorokat azonosítottak, amelyek segítségével azt szûrték ki, hogy egy adott személy mennyire hajlamos a lopásra. A második fázisban 320 munkavállalót kérdeztek névtelenül, különbözô ágazatokból és a munkahelyi hierarchia különbözô szintjeirôl. Ennek alapján az integritás 14 kategóriáját vizsgálhatták, amelyek a kutatók véleménye szerint "szoros statisztikai összefüggésben állnak a munkahelyen tanúsított káros magatartással".

A vizsgálat eredményeibôl alakították ki az a kibôvített pszichológiai integrációs tesztet, amely minden "káros" szempontra kiterjed. A kutatók úgy vélik, hogy az új vizsgálati módszer minden munkaterületen és a munkahelyi hierarchia minden szintjén alkalmas a vizsgálatok elvégzésére – írja a német napilap online verziója. A tesztek iránt már most meglehetôsen nagy érdeklôdés mutatkozik a munkaadók részérôl, azt egyelôre nem tudni, hogy a német jogvédôk kifogást emelnek-e a teszttel szemben.

Kommentár

Lassan oda jutunk, hogy az államelnök majd mindennap a közvélemény nyilvánossága elôtt kényszerül magyarázni egy-egy gikszerét. A legutóbbi azonban túlmegy minden határon.

Miután az újságok címsztorija lett, hogy Irakban két román állampolgárt még a tavaly ôsszel letartóztattak az amerikai katonai hatóságok, mert filmeztek a katonai bázis területén, ahol dolgoztak, január 31-én, szerdán (azaz három hónappal a két román állampolgár letartóztatása után) Brüsszelben sajtótájékoztatón Traian Basescu szemrebbenés nélkül kijelentette: "én is csak ma hallottam az ügyrôl, ha hazatérek, a legkisebb részletéig utánanézek". Érdekes, hogy legalább egy nappal korábban nem tudott semmit, hiszen az aznapi újságok már tele voltak a hírrel.

Ehhez képest másnap, csütörtökön azt mondta, hogy "2006. november 13-án tájékoztatták az esetrôl (vagyis egy héttel azután, hogy a cég, amelynek a két román állampolgár alkalmazottja volt, értesítette (november 7.) az iraki és a kuvaiti román nagykövetséget. Csakhogy Brüsszelben nem figyelt eléggé oda (mert a beszédére koncentrált), és összekeverte a dolgokat". Ugyanakkor kijelentette, "még ma intézkedéseket foganatosítunk, hogy lássuk, valóban kémkedésrôl vagy tévedésrôl van-e szó". Arról viszont egyetlen szót sem szólt, hogy a Külügyi Hírszerzô Szolgálat (SIE) szólt-e annak idején vagy sem.

Kérdés immár, hogy az államfô tényleg amnéziás vagy egyszerûen hazudik? Mindkét esetben nagy baj van. Ha az US Army börtönében "felejt" két román állampolgárt (akikért felelôsséget vállalt, amikor beült Cotroceni-be), beteg és kezelésre szorul. Ha viszont tudott a dologról és elhallgatta, akkor még nagyobb baj van, hiszen ez már állambiztonsági kérdés és a Legfelsôbb Védelmi Tanács (CSAT) hatáskörébe tartozik. Ahhoz képest, hogy az "elrabolt" újságírók ügyében rögtön összehívta a védelmi tanácsot, tárgyalókat küldött Irakba, az újságírók hozzátartozói vállán zokogott, persze megfelelô mennyiségû tévékamera elôtt, vagyis sürgôsen beindította a probléma megoldásához szükséges teljes apparátust, most egyszerûen a börtönben "felejtett" két román állampolgárt.

Az elnöki amnéziánál csak az súlyosabb, amit a külügyminiszter elkövetett. Értesítette az elnököt s annyi. Az a disznóság netovábbja – vagy netán az inkompetencia jele" –, hogy miközben "szólt" a feledékeny államfônek, saját fônökét, a miniszterelnököt ô maga "elfelejtette" értesíteni. Vagy talán ôt is utolérte az amnézia? Ugyanis a kormányfô csütörtökön megesküdött, hogy szerdán értesült a sajtóból az ügyrôl. "Ellenôriztem, voltak-e információk errôl a kabinetben, de sajnos, nem jutottak el hozzám". A pofátlanság akkor tetézett, amikor a külügyminisztérium az egyik országos napilap kérdésére nagyképûen azt válaszolta: a két, Irakban fogva tartott személy csupán "kettô a világ többi táján hasonló helyzetben levô 7291 állampolgárból".

Ezek után türelmetlenül várjuk, Calin Popescu Tariceanu mikor rúgja ki rövid úton Mihai Razvan Ungureanut, mert világossá vált, hogy saját kormánya érdekei ellen dolgozik. Ha már nincs benne annyi becsület, hogy magától lemondjon. Ami meg az államelnököt illeti, ha hazudott, ha a börtönben "felejtett" két embert, megérett a referendumra.

Idôközben az amerikaiak szabadon engedték a két román állampolgárt. Ez azonban semmit sem változtat a lényegen. Nem mossa tisztára sem Basescut, sem Ungureanut.

Szili Katalin: modern nemzetpolitikára van szükség

Forma és tartalom(MTI) – Modern magyar nemzetpolitika megfogalmazását, egy nemzetpolitikai törvény megalkotását szorgalmazta Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke csütörtökön New Yorkban, ahol az amerikai magyar és a magyarországi média képviselôit tájékoztatta e heti washingtoni és New York-i látogatásáról.

A magyar nemzetpolitikai törvény megalkotása szerinte ma az egyik legfontosabb, legidôszerûbb kérdés, azért van rá szükség, hogy világos képet lehessen kialakítani a magyar-magyar politikai kapcsolatok intézményrendszerérôl, a támogatási rendszerrôl – mondta a házelnök helyi és határon túli magyar lapokat képviselô újságírók kérdésére válaszolva.

Arra a kérdésre, miképpen képzelhetô el a nemzetegyesítés és nincs-e kedvezôtlen hatása annak, hogy megszüntették a határon túli magyarok hivatalát, úgy felelt: nem a hivatali struktúra határozza meg, milyen figyelem övezi a határon túli magyarságot. Kiemelte, hogy Románia EU- csatlakozásával már csak a kárpátaljai, a vajdasági és a dél-baranyai magyarság maradt az Unión kívül. Kitért arra, hogy a kárpát- medencei magyar képviselôk fóruma keretében elmélyítették az együttmûködést, a többi között új gazdasági és kulturális-oktatási albizottságot hoztak létre. Szili Katalin tartalmasnak nevezte hétfôn kezdôdött egyesült államokbeli hivatalos látogatását, amelybôl két napot Washingtonban, másfél napot New Yorkban töltött.

Magyarország és a Szabad Demokraták Szövetsége azt támogatja, hogy a romániai magyarok és románok együtt fejlôdjenek Romániában. A fizikai és virtuális határoknak el kell tûnniük, hogy megvalósulhasson a kultúra, a tôke szabad áramlása: ez az, amire az Európai Unió épül - fogalmazott Kóka János magyar gazdasági és kereskedelmi miniszter azt követôen, hogy pénteken, Kolozsváron megbeszélést folytatott Markó Béla szövetségi elnökkel, Takács Csaba ügyvezetô elnökkel, valamint Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszterrel. Az RMDSZ ügyvezetô elnökségén lezajlott megbeszélésen a magyar küldöttség tagjaként jelen volt Eörsi Mátyás, a magyar Országgyûlés integrációs bizottságának elnöke és Ara- Kovács Attila, az SZDSZ külügyi irodájának vezetôje is.

Markó Béla szövetségi elnök a megbeszélést követô sajtóértekezleten közölte, Kóka Jánossal két, különbözô szinten történô együttmûködésrôl tárgyaltak. Mivel két, a romániai, illetve a magyarországi kormánykoalícióban részt vevô politikai szervezetrôl van szó, a felek elôbb a kormányzati eszközökkel folytatott együttmûködés fejlesztésérôl beszéltek. Az RMDSZ vezetôje hangsúlyozta, hogy a magyar gazdasági minisztériummal, mind a jelenlegi, mind az ezt megelôzô ciklusban, rendkívül hatékony együttmûködés alakult ki.

– Ezt folytatni kívánjuk, annál is inkább, mivel Románia uniós tagsága révén a lehetôségek is megnövekedtek. Ezek kihasználása érdekében szorosabbá kell tennünk a regionális, a határokon átívelô vagy bármilyen más szinten történô együttmûködést – mutatott rá. A találkozón szó volt az RMDSZ és az SZDSZ közötti viszonyról is. Markó Béla ennek kapcsán kijelentette: megerôsítették, hogy tovább kell vinni ezt az együttmûködést, hiszen közös érdek az Európai Unióba való minél hatékonyabb beilleszkedés.

Kóka János szerint Magyarország, Románia vagy Erdély akkor lehet sikeres, ha eredményesen integrálódik az unióba.

– A felzárkózás és gyarapodás eszközeit közösen kell megtalálnunk: a kulturális, gazdasági együttmûködést konkrét programok mentén kell megvalósítanunk – szögezte le. A magyar gazdasági miniszter megerôsítette, hogy Magyarország erôteljesen támogatja Románia infrastruktúrájának uniós forrásokból történô fejlesztését. Elmondta, Magyarország az elmúlt négy évben megduplázta autópályáinak hosszát, viszont meggyôzôdése, hogy ez a fejlesztés csak akkor érvényesül igazán, ha az autópályák beilleszkednek a nemzetközi körforgásba. – Egyaránt támogatjuk az észak-erdélyi, a dél-erdélyi autópályák, valamint a Nagybányát Észak-Magyarországgal összekötô gyorsforgalmi út megépítését – szögezte le a miniszter, hozzátéve: a Szabad Demokraták Szövetsége szeretné lebontani azokat a gátakat is, amelyek a munkaerô szabad áramlását akadályozzák.

Romániai és ukrajnai vállalkozások is bekapcsolódtak a Plato Magyarország programba; a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei- és a belgiumi Kelet-Flandriai Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett együttmûködési rendszerhez 26 erdélyi, illetve 28 kárpátaljai cég csatlakozott – közölte a nyírségi érdekképviseleti szervezet sajtóreferense pénteken az MTI-vel.

A két szomszédos ország 54 kis- és középvállalkozója januárban Nyíregyházán vett részt az elsô, úgynevezett csapatépítô tréningen, amelynek költségeit az Európai Unió Interregionális Alapja támogatta – mondta Mészáros Éva.

Hozzátette: az érintettek az európai együttmûködési hálózat – amelyben 11 ország mintegy 1300 cége vesz részt – kapcsolatrendszerének megismerése mellett vezetés- elméleti és döntéshozatali kérdésekben is szakmai segítséget kaptak a tanácskozáson.

A programot koordináló szabolcsi iparkamara a következô 13 hónapban rendszeres találkozókat szervez a román és ukrán résztvevôknek, a legközelebbi megbeszélésre február végén kerül sor, amelyen az üzletkötési lehetôségekrôl lesz szó.

Szeptemberben – ugyancsak Nyíregyházán – már a konkrét termelôi és kereskedelmi együttmûködések kialakítására teremtenek lehetôséget, négyoldalú magyar, flamand, román és ukrán üzletkötôi találkozón.

A Plato Magyarország program 2003-ban indult a belga flamand- kormány finanszírozásában, akkor Szabolcs, Borsod- Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megye vállalkozói csatlakozhattak az európai együttmûködési rendszerhez.

A hálózat 2005-ben Fejér, Heves, Komárom- Esztergom, majd 2006-ban Baranya, Somogy és Tolna megye vállalkozóival bôvült, s a kilenc régióból ma már mintegy 300 cég alakított ki üzleti kapcsolatot a rendszerhez tartozó országok vállalkozásaival – mondta a program fôkoordinátori szerepét ellátó szabolcsi iparkamara kommunikációs munkatársa.

Kiment a ház az ablakon,

nincs benne hús, nincs egy flakon.

Sokan tudják, kutya év volt,

most is borús ám az égbolt.

Vége van a szeretetnek,

megint maszlaggal etetnek:

mindenkinek jutnak kegyek.

Ha elhiszem, kutya legyek!

Ilyesmikkel mossák agyunk,

állítólag mind jól vagyunk.

Rágondolva, rontok-bontok,

másnak jutnak velôs csontok!

Másnál dagadnak a zsebek,

igaz, ôk a nagyobb ebek.

Nála a sok retyerutya,

azért, mert ô a nagykutya?!

Hurok kéne pedig rája,

csinálmány a pedigréje!

(nk)

1790. december 23-án született az Aurillac melletti Figeac településen Jean-Francois Champollion francia nyelvész, régész, egyiptológus, az ókori egyiptomi írás megfejtôje, a modern egyiptológia megalapozója.

Édesapja, Jacques Champollion vándorkereskedô volt, aki kegytárgyak árusításából élt, de hetedik gyermeke, Jean-Francois születése elôtt felhagyott vándorló életmódjával és könyvesboltot nyitott.

A kis Jean-Francois-t, aki misekönyvekbôl tanult meg olvasni, szülei 1798-ban íratták be a figeaci iskolába, ahol botanikát, geológiát, latint és ógörögöt tanult. Szülôfalujából Grenoble-ba vezetett az útja, ahol héberül is tanulni kezdett. Az egyiptomi kultúra iránti érdeklôdését prefektusa, a franciák egyiptomi hadjáratában is részt vett fizikus és matematikus Joseph Fourrier keltette fel.

Champollion alig 13 évesen elsajátította az arab nyelv három változatát és a káldeus nyelvet, valamint megismerkedett a cirill írással. Ekkor már élénken érdeklôdött a hieroglifák iránt, kutatta a görög mitológiában elôforduló tulajdonnevek etimológiáját az egyiptomi nyelvben. A grenoble-i líceumban kínai, arab és etióp nyelvtannal is foglalkozott, valamint elkezdte behatóan tanulmányozni az óegyiptomi nyelvet. Gimnáziumi tanulmányai alatt a sors összehozta egy Egyiptomból származó kopt szerzetessel, aki bevezette a kopt nyelv rejtelmeibe.

A líceum harmadik évfolyamára járt, amikor 1807 ôszén elküldte a grenoble-i mûvészeti és tudományos társaságnak a közel-keleti térségrôl készített térképsorozatát és földrajzi lexikonát – hat hónappal késôbb a társaság levelezô tagjává választotta. Ezután minden energiáját a kopt nyelv elsajátítására fordította, mert úgy gondolta, e nyelv segítségével végre megfejtheti az ókori hieroglifák titkát. Idôközben tanulmányozni kezdte az Egyiptomból Angliába szállított háromnyelvû (görög, hieroglifikus és démotikus) rosette-i kôrôl készült másolatokat.

Tizenkilenc éves korában a grenoble-i líceum történelemtanára lett, húszévesen a bölcsészettudományok doktorává avatták. 1818-ban feleségül vette egy grenoble-i kesztyûgyártó lányát és Párizsba ment, ahol az akadémián felolvasták értekezését a hieratikus írásról. Nem sokkal ezután elutazott Egyiptomba, ahol különbözô korokból származó feliratokat tanulmányozott abban a reményben, hogy sikerül rájönnie: mit jelentenek a különbözô hieroglifák, hogyan épült fel az ókori egyiptomi nyelv struktúrája. A fiatal nyelvészt végül az 1821-es egyiptomi útja alkalmával a Philae szigetén talált obeliszk és a rosette-i kô feliratainak tanulmányozása vezette rá az ókori egyiptomi nyelv megfejtésére.

Champollionnak feltûnt, hogy a háromnyelvû rosette-i kövön a hieroglif szövegben egyes jelcsoportokat gyûrû vesz körül. Arra következtetett, hogy ez a megkülönböztetés az adott jelcsoport kiemelt fontosságára utalhat, esetleg nevet, vagy valamilyen címet tartalmazhat. Összevetve a görög szöveggel rádöbbent, hogy a hieroglif szövegben gyûrûvel körülvett jelcsoportok helye elôtt a görögben a baszileusz (uralkodó, király) szó áll. Ekkor nyilvánvalóvá vált számára, hogy a gyûrûben (más néven kartus) egyiptomi fáraók neve szerepel.

A hôn áhított megfejtéshez végül is Kleopátra és Ptolemaiosz neve vezette el. A görög szöveg alapján megfeszített, éjt nappá tévô munkával meghatározta az uralkodók nevében szereplô hieroglifák "hangértékét", és ezek alapján már viszonylag könnyen megértette a szöveg többi részét is.

A tudós, miközben összeállította a hieroglif ábécét, rájött, hogy az ókori egyiptomiak nem hangjelölô írást használtak, hanem ideogrammákat, vagyis olyan képszerû jeleket, amelyek egy, két vagy három hangot is jelölhettek. Azt is kiderítette, hogy a szavak végén hangtalan determinatívumok találhatók, amelyek az adott szó jelentésének meghatározását könnyítették meg.

Ezután Champollion egész további életét az ókori egyiptomi kultúrának szentelte. Barátjával, Jean-Joseph Dubois-val 1823 és 1831 között "Le panthéon égyptien" (Az egyiptomi panthéon) címmel tizenöt kötetnyi munkát jelentetett meg az ókori Egyiptom isteneirôl.

Egy évvel késôbb nagy megtiszteltetésben volt része, a 35 éves Champolliont a Vatikánban fogadta XII. Leó pápa. Livornón átutazva megtekintette a Henry Sault angol konzul által eladásra felkínált ókori tárgyakat tartalmazó gyûjteményt és annyira rabul ejtette a mûtárgyak szépsége, hogy megkérte X. Károly (1824-1830) francia királyt, vásárolja meg a kollekciót. Az uralkodó eleget tett a kérésnek, és a kutatót bízta meg azzal, hogy felügyelje a gyûjtemény Franciaországba való szállítását. 1826-ban a király kinevezte a párizsi Louvre egyiptomi osztályának muzeológusává. Munkája miatt családjával együtt Grenoble-ból a francia fôvárosba költözött.

A király engedélyével 1828-ban tanulmányútra utazott Egyiptomba, ahol tizenhét hónapot töltött kilenctagú expedíciójával. A csoport 1830. március 5-én tért vissza Párizsba, eredményeit Champollion a "Monuments de l’Égypte et de la Nubie" címû négykötetes mûvében összegezte, amely azonban már csak halála után jelent meg. Hazatérése után az Akadémia rendes tagjává választották. 1831-ben a College de France-ban megalapította az elsô egyiptológiai tanszéket.

Arequipa

Arequipa Peru délnyugati részén, egyórai repülôútra van Limától. Termékeny fennsíkon helyezkedik el, a sivatag és a hegyek között. Peru második legnagyobb városa és a modern Peru intellektuális központjaként tartják számon.

Limából érkezô repülônk simán landol a röptéren. Mintha holdbéli tájra érkeztünk volna, a talaj barnásvörös, egy fa sincs a láthatáron, s a táj egyhangúságát csak a távolban derengô Chachani (6075 m) illetve El Misti (5882 m) hófödte csúcsai bontják meg. Turistakalauzunk már vár a röptéren és indulunk is városnézni. Kissé rendhagyó módon nem a város központjába, hanem egy közeli városkába, Paucarpatába megyünk. Útközben megcsodálhatjuk az inkák teraszos földmûvelését és a távoli hegyeket. Mint késôbb kiderül, a helyiség csak arról nevezetes, hogy gyönyörü kilátást nyújt az El Misti illetve a Chachani-csúcsokra.

Régen elmúlt dél, így hát idegenvezetônk igyekszik megtalálni a vendéglôt, ahol ebédre várnak. Négyszög alakú építmény, a közepén udvarral, s az udvaron bokrok, fák, no meg sok virág. Asztalok nemcsak a házban, melynek az udvarra nyíló oldala nyitott, hanem az udvaron is. Az udvar közepén népi zenekar húzza a nótát, kellemesen, hogy ne zavarjon senkit a beszélgetésben. Mielôtt megérkeztünk a vendéglôbe, elhatároztam, hogy kipróbálom a helyi ínyencséget, a tengeri malacot. Amikor azonban asztalhoz ültünk és láttam, a szomszéd asztalnál hogyan is néz ki a sült tengeri malac, inkább lemondtam róla. Egy másik perui specialitást, a cevishe-t választottam. Ez nyers halból készül, melyet citromlével és csípôs paprikával pácolnak és csöves kukoricával valamint tengerifû körítéssel tálalnak. Lényege, hogy friss legyen. Az íze jobb volt, mint vártam.

A következô állomásunk a fôtér, azaz a Plaza de Armas, mely állítólag egyike a legszebbeknek Peruban. Valóban, egy szép négyszög alakú tér, mint valószínûleg minden spanyol városközpont, gondozott virágágyásokkal, pálmafákkal. Középen a megszokott szökôkút, vele szemben egy kéttornyú jezsuita templom, a templommal szemben pedig a városháza. A négyszög másik két oldalát üzletházak, vendéglôk alkotják. Ha nem is tudnánk, hogy hol vagyunk, egy pillantás a térre elég, hogy emlékeztessen a mór behatásra. Érdekességképpen, a La Compania templom jezsuita, de bent a szentek képei már inkább a bennszülött indiánokra, mint az európaiakra hasonlítanak.

Arequipa egyik érdekessége, a Santa Catalina-kolostor mintegy negyedóra gyaloglásra van a fôtértôl. A XVI. századi kolostor csak 1970-ben nyitotta meg kapuit a közönségnek. A kolostor megnevezés egy kicsit megtévesztô. Ti. én szigorú, aszkéta életmódot vártam lakóitól, de mint kiderült, a valóság egészen más volt. Ahhoz, hogy valaki bejusson a kolostorba, bizonyítania kellett spanyol származását és 1.000 arany pesót kellett lefizessen. Igaz, hogy a kolostor zárt ajtók mögött mûködött, de a bennlakó apácák mindegyikének szolgája volt, a lakófülkék selyemmel és damaszttal voltak díszítve, az ételt pedig ezüst evôeszközzel ették. Nekem egy kicsit más volt az elképzelésem az apácákról.

Az egykoron mintegy 450 apácát befogadó Santa Catalina napjainkban 30 apácának a lakhelye. Megtekinthetôk az egykori lakosztályok és mellékhelyiségek. A szépen gondozott és ízlésesen elrendezett utcák valósággal csábítanak egy kellemes sétára. A falak színe gyakran meglepô ellentétben van, de mindig kellemes, harmonikus összhatást kelt.

(Folytatjuk)

Fodor Lajos

Isabella Rossellini vakvezetô kutyák kiképzésében segít – írta a Corriere della Sera címû olasz napilap.

A híres olasz színésznô a New York-i The Guide Dog Foundationben végez önkéntes munkát. Nyolchetes kutyakölyköket bíznak rá, amelyeket ô nevel egy évig és ô részesít elemi felkészítésben. Tôle a kutyák szakember kezébe kerülnek, ezután kapják meg ôket vakok egy hónapos próbaidôre, ami kell ahhoz, hogy kiderüljön: tudnak-e együtt élni. A színésznônek az a tapasztalata, hogy az esetek 60-70 százalékában jól alakul a kapcsolatuk, bár vannak, akik kezdetben nem bíznak a kutyában, vagy elveszett korábbi ebük iránt éreznek még nosztalgiát, ezért nehezebben fogadják el az újat.

Rossellini eddig három kutyát nevelt az alapítványnak. Az egyik alkalmatlannak bizonyult, mert nem tudott uralkodni túláradó érzelmein, különösen akkor, ha megdicsérték. A színésznô ôt a sajátjának fogadta. A másodikból sem lett vakvezetô, bár nála lett volna még némi remény. A harmadik viszont jól megfelelt és átment a vizsgán.

A színésznônek eredeti foglalkozásában is van kapcsolata a négylábúakkal. A My Dog címû animációs filmben ô volt az állatorvosnô hangja. Most mûvész barátaival egy kutyákról szóló filmet tervez. Mindannyian forgatnak egy-egy történetet, amely a kutya-ember kapcsolatról vagy a kutyafaj kialakulásáról szól. Ha mûködik a dolog, más állatokkal folytatják, mert, mint Isabella Rossellini mondta, "a környezet és az állatvilág sorsával kapcsolatban az általános aggodalom még nem nagyon jutott kifejezésre a mûvészetben."

Nyugat-Virginiában, ahol a legnagyobb arányú az elhízott gyermekek száma, egy táncos videojáték elterjesztésével szeretnének enyhíteni a súlyos gondon.

Valamennyi iskolában alkalmaznák a videojátékot, s egyelôre tesztelik a módszer hatékonyságát. Az eddigi eredmények szerint 24 hét után azok a 7-12 éves túlsúlyos vagy kövér gyermekek, akik hetente legalább ötször fél órát játszottak a táncvideóval, megtartották a súlyukat, nem szedtek fel újabb dekákat, kilókat.

A gyerekek arról számoltak be, hogy jobban érzik magukat a tánc után, és akár más gyakorlatokat is szívesen kipróbálnának, pedig korábban arról beszéltek, hogy kényelmetlenül érzik magukat tornaórákon vagy egyéb fizikai tevékenységek során.

Nyugat-Virginiában most már azt is tervezik, hogy a táncvideóval tanítási idô után külön foglalkozásokon mozgatnák meg a kövér gyermekeket.

Az elhízás az egész bolygón egyre nagyobb probléma, ami a szakemberek szerint azt jelenti, hogy a felnövekvô generációk életkilátásai romolhatnak, elsôsorban a helytelen életmóddal összefüggô betegségek, így a szívbetegség és a cukorbaj miatt.

producerek száma Az Amerikai Filmakadémia korlátozta az Oscarra jelölhetô producerek számát.

A legjobb film díjáért korábban szép libasorban vonultak fel a pódiumra a film producerei az Oscar- gálán, hogy kivegyék részüket az Amerikai Filmakadémia elismerésébôl, amely komoly rangot ad a nyerteseknek. Az Akadémia 2000-ben elfogadott új szabálya értelmében már csak három producer feltüntetését engedélyezik a filmek stáblistáján, elkerülendô, hogy olyanok is felkerüljenek a listára, akik nagyon keveset vagy semmit sem tettek ezért a státuszért.

Idén így maradt hoppon például a Martin Scorsese filmjét, A téglát gyártó Paramount Pictures stúdió vezetôje, Brad Grey, illetve Brad Pitt, aki csupán azért került A tégla producerei közé, mert az ô tulajdonában volt a film alapjául szolgáló Szigorúan piszkos ügyek címû hongkongi film adaptációs joga.

Az Akadémia az Amerikai Producerek Céhének (PGA) szigorú útmutatása alapján dönti el, hogy ki tekinthetô hivatalosan producernek: az alapelv szerint egy producer ismérve, hogy a filmgyártás folyamatának egy vagy több fázisában (elôkészítés, gyártás, utómunkálatok, marketing) döntéshozó helyzetben kell lennie.

Egy darabka természet költözik otthonunkba, amikor madártartásra vállalkozunk. Ám hogy huzamos és mindkét fél számára kellemes legyen a kapcsolat, meggondoltan kell a vásárlásról dönteni, s érdemes megismerni azokat a feltételeket, amelyek a jövevény életében alapvetôen fontosak.

Az állatkereskedések kínálatában nagyon sok könnyen tartható kis énekesmadár szerepel. Sajnos egyik sem marad csöndben, énekel, csipog vagy zajong, szeret néha a lakásban egy kicsit röpködni, általában kiszórja a magot, kifürdi a vizet, de ez elenyészô gond ahhoz az élményhez képest, amit tartásuk, gondozásuk és – ha sikerül – fiókanevelésük apró részleteinek megfigyelése ad. Az egyszerûbben tartható madarak közül a "bôbeszédû" zebrapintyet, a "kis bohóc" japáni sirálykát, a gyönyörûen trillázó kanárit, vagy a közismert hullámos papagájt válasszuk. Ôk szerencsére könnyen szaporíthatók, nem túl igényesek, de természetesen megfelelô mageleséget, tiszta ivóvizet, és legalább heti rendszerességgel tojásos eleséget, almát és salátát igényelnek.

Akinek már nagyobb gyakorlata van a madártartásban, az mozambik csicsörkét, amandinát, tigrispintyet is választhat. Az ô szaporításuk már jóval nehezebb. Ha tojnak is, nem mindig keltik ki a fiókákat, ezért a japáni sirályka "nevelôszülôi" segítségét szokták igénybe venni. Ez viszont azért gond, mert a fiókák felnôve a pótszülôhöz fognak vonzódni, fajtársaikhoz viszont nem.

Ha már sikerült kiválasztani a kis kedvencet, a másik feladat az elhelyezés. Erre a kalitka (profibb és nagy hellyel rendelkezôk esetén a volier vagy egy röpde) a legjobb megoldás. A kalitka készülhet fából, fémbôl, de mûanyagból is. A szinterezett fém illetve mûanyag kalitka nagy elônye, hogy tartós és egyben praktikus is. Az újabbakon két-három ajtó található, amire a mûanyag fürdôt, vagy késôbb a szükséges odút felszerelhetjük.

Praktikus, ha a kalitka kihúzható fiókkal rendelkezik, mert megkönnyíti a takarítást. Ha a kalitka alul tenyérnyi magasságig körbe van véve üveglappal, akkor a magokat is nehezebben szórják ki a kedvenceink. A kalitka aljára homokot terítsünk. Belül legyen etetô- és itatóedény, s ha lehet, a különféle eleségeknek külön-külön edénye. A kalitkákat általában két ugrópálcával forgalmazzák. Ezeket csak akkor hagyjuk meg, ha fából készültek, a mûanyag pálcákat inkább helyettesítsük megfelelô méretû faágakkal. Az ülôrudak átmérôje akkora legyen, hogy a madár azt félig tudja átfogni, ebben az esetben ugyanis a karmai normálisan kopnak. A különbözô méretû rudak jobbak, hiszen a természetben sem egyforma ágakon ülnek, így lábukat is edzik.

Legyen a lakáson belül egy állandó helye a kalitkának. Érhesse a napfény, viszont ne legyen se huzatos, se füstös helyen. Lehetôleg ne tegyük túl közel a televízióhoz, mert némelyik madarat kifejezetten idegesíti a készülék vibrálása. A madarak általában párban vagy csoportosan érzik magukat jól, ezért lehetôleg minimum két madarat tartsunk. Ha mégis magányos a kedvencünk, akkor olyan helyen legyen, ahol a család a nap zömét tölti, mert igényli az ember közelségét, különben unatkozna. A kalitkát természetesen a nap folyamán áthelyezhetjük, kivihetjük például a kertbe vagy az erkélyre. Ha tartósan a szabadban helyezzük el, mindig legyen a kalitkában árnyékos rész is.

A kalitka mindig négyszög alapterületû legyen! A köralapú kalitkák szépek, de a madarat nyomasztják. Általában, ha megfelelô kalitkát keresünk, tartsuk szem elôtt a következô szempontokat: legyen legalább olyan széles, hogy a madár akadálytalanul ki tudja nyitni a szárnyait. Az ugrópálcán ülve a madár kényelmesen elférjen, ha fordul, akkor a kalitka rácsába ne akadjon be a farka. Minél kisebb egy madár, annál nagyobb a mozgásigénye. A kalitka ajtaja akkora legyen, hogy azon kényelmesen kiférjen. Általában egy kalitka mérete akkor megfelelô, ha a magassága kétszerese a madár testhosszának, a hossza a háromszorosa, a szélessége pedig a szárnyak fesztávolságánál egy kicsit nagyobb. Ám tudnunk kell: mivel minden madár külön jellem, ezért egy fajon belül az egyes egyedek mozgásigényében nagy eltérések lehetnek.

Természetesen arra is kell gondolnunk, hogy a gyerekek kezdeti lelkesedése – tisztelet a kivételnek – az idô múlásával alábbhagy, ezért madarainkat a továbbiakban már rendszerint a szülôknek kell gondozniuk. Akit ez nem riaszt vissza, az bátran vágjon bele a madártartásba, mert egyedülálló élménnyel gazdagít a kis szárnyasok gondozása, életük, szokásaik megfigyelése.

Dr. Sütô András

Hogyan fôzzünk jó teát?

A teát a tévhit ellenére nem szabad fôzni, hanem forrázni. Ahhoz, hogy kiváló minôségû teát készítsünk, a "füvet" légmentesen lezárva kell tartanunk. A forrázott tea nem érintkezhet fémmel, csak üveggel vagy porcelánnal. A teához szükséges vizet kizárólag olyan edényben szabad felforralni, amelyben vízen kívül még soha semmi mást nem fôztek vagy forraltak. A víznek nem szabad sokáig forrni, mert a víz szénsava elpárolog és a tea illata és zamata nem tud kifejlôdni. A felforrt vizet kell a teára önteni és nem fordítva. Ha a teát leforrázzuk, akkor jutunk el a teafôzés leglényegesebb részéhez, mert a tea csak akkor kezd készülni, ha már leforráztuk. Rendkívül fontos, hogy a leforrázott teát mikor öntjük ki a csészékbe és az áztatási idôt is be kell tartani. Két deci vízhez egy lapos kávéskanálnyi tea szükséges, erôsebb teához több. Nem mindegy, hogy milyen hômérsékletû vízzel készítjük el a teát. Például a fekete teák 100°C, a zöld teák 8o-85°C, míg a japán zöld teák 65-75°C-os vízzel a legfinomabbak.

Igen fontos tudni, hogy a tea jelentôs mennyiségû koffeint – amit régebben teinnek neveztek – tartalmaz, többet, mint a kávé. 2 dl tea, amelyet egy kávéskanálnyi adaggal készítettek, mintegy 40-60 mg koffeint tartalmaz. A koffein értágító hatású, megszünteti a szellemi és fizikai fáradtságérzetet, fokozza az agy mûködését, a szívet erôsebb munkára ösztönzi. A teában van teofilin is, amely a koffeinhez hasonló hatást fejt ki. A csersav lelassítja a koffein felszívódását, ami a serkentô hatás elhúzódásával jár, de csersav szabályozza a gyomor mûködését is. A csersav mennyiségét növelni lehet a tea kilúgozási idejének elnyújtásával, de ez a tea élvezeti értékének csökkenésével jár. Újabb kutatások megállapították, hogy a teában vitaminok is vannak, és baktériumölô hatású ital. Más kísérletek szerint a teaivással csökkenteni lehet a nikotinéhséget, azaz a dohányzási ingert. Ha a nagyon finom teát fôzünk, akkor ehhez nem föltétlenül kell citromot, rumot, más "kiegészítôt" használni. Lehet, hogy a rumos tea segít a meghûlt embereken, de akinek szagló és ízlelô érzékszerve egészséges, az a "sima" tea zamatában és illatában fogja megtalálni mindazt a gyönyörûséget, amirôl a kínai és a japán költôk halhatatlan ódákat zengtek.

Az internet nyomán:

-vagy-

Elôször haladja meg a férjezetlen amerikai nôk száma a férjezettekét – írta kedden a The New York Times.

Az Egyesült Államokban egyre több nô választja a férj nélküli életet. Ma már az amerikai nôk 51 százalékának nincs férje, szemben például az 1950-es adattal, akkor még csak a nôk 35 százaléka élt házastárs nélkül. A mutató 2000-ben 49 százalék volt. Ezt az átalakulást kísérô jelenség, hogy a házasságban élô párok elôször kerültek kisebbsége az amerikai háztartások összességét tekintve.

Szakértôk szerint a trend a szociális és munkahelyi politika átalakulását vonja maga után, egyebek mellett annak a módosulását, ahogyan a kormány és a munkáltatók jutalmazzák alkalmazottaikat.

Szociológusok több tényezôt is felsorolnak a jelenség magyarázatára. A nôk ma már egyre késôbb mennek férjhez, mint régen, és mind többen, mind hosszabb ideig élnek együtt olyan partnerrel, akihez nem fûzi ôket házastársi viszony. Érdekes jelenség, hogy az elvált nôk a férfiaknál sokkal kevésbé törekszenek újraházasodni, bevallásuk szerint sokuk élvezi a szabadság örömét.

Az amerikai népszámlálási hivatal szerint a fekete nôk körében nagyon alacsony a házasodási hajlandóság: csak 30 százalékuk férjezett. A hispán származású nôknek 49 százaléka van férjnél, a nem hispán fehér nôknél 55, az ázsiai nôknél 60 százalékos ez az arány.

Stephanie Coontz, a Modern Családi Tanács nevû szervezet igazgatója szerint már nincs visszatérés ahhoz a világhoz, amikor a házasság volt az emberek életét szervezô egyik legfôbb intézmény. Az amerikai felnôttek átlagosan életük felét házasságon kívül élik le.

William Frey, a washingtoni Brookings Intézet demográfusa úgy értékelte, az az 1960-as években kezdôdött folyamat érte el újabb fordulópontját, amely a nôk nagyobb függetlenségéhez, rugalmasabb életmódjához vezetett.

"Akár jobb, akár rosszabb, tény, hogy a nôk ma már kevésbé függnek a férfiaktól és a házasság intézményétôl" – mondta a szakértô, hozzátéve, a fiatal nôk ezt jobban megértik, és eleve úgy tervezik életüket, hogy hosszabb-rövidebb ideig egyedül legyenek, vagy nem házastárs partnerrel éljenek együtt.

Az amerikai népességszámlálási hivatal adatai szerint a férfiaknál 53 százalék a házasságban élôk aránya szemben a nôk 49 százalékával. A fiatalokra leszûkítve a vizsgálatot, az átalakulás iránya még jobban kirajzolódik: a 15 és 24 év közötti férjezett nôk aránya 1950 és 2000 között 16 százalékra csökkent 42-rôl, a 25-34 éves korosztálynál ez a mutató 58 százalékra esett 82-rôl.

Charles Lindbergh amerikai pilóta, aki elôször repülte át egyedül, leszállás nélkül az Atlanti-óceánt, 105 éve, 1902. február 4- én született.

Svéd származású apja Minnesota állam szenátora, apai nagyapja még a svéd parlament tagja volt. Az ifjú Lindbergh húszévesen abbahagyta tanulmányait, hogy szenvedélyének, a repülésnek élhessen. Mûrepülô-bemutatókkal járta Amerikát, ejtôernyôs ugrásokkal szórakoztatta a közönséget, sétarepülésre vitte az elszánt érdeklôdôket. 1923-ban vásárolt egy leselejtezett világháborús repülôgépet és beiratkozott a légierô texasi pilótaképzô iskolájába, ahol egy évet tanult, s a tartalékos ôrnagyi rangig vitte.

Rövid ideig postajáratot vezetett St. Louis és Chicago között, miközben már nagy álma, az Atlanti- óceán átrepülése foglalkoztatta. A húszas évek vége felé még az ô 2000 órás repülési tapasztalatával sem volt könnyû szponzorokat szerezni, mert a repülés még gyerekcipôben járt. Lindberghnek végül 1927-ben sikerült hat St. Louis-i üzletembertôl 15 ezer dolláros támogatást szereznie, egy szállodalánc-tulajdonos pedig huszonötezres díjat ajánlott fel a sikeres átrepülés végrehajtójának. Az összeg sokak figyelmét felkeltette, de a próbálkozás inkább lutrinak számított: a Lindbergh elôtt 12 nappal rajtolt két francia pilóta például nyomtalanul eltûnt.

Lindbergh 1927. május 20-án indult New Yorkból a San Diegó-i Ryan Airlines légitársaság által épített Spirit of Saint Louis nevû gépével, a Párizsig tartó 5776 kilométeres utat 33 óra 27 perc alatt tette meg. Vállalkozása egyáltalán nem volt kockázatmentes, több alkalommal is azon a ponton volt, hogy visszafordul. A sûrû ködben periszkóp segítségével kellett navigálnia, mert a kilátást eltorlaszolták a gép elejére szerelt üzemanyagtartályok, s többször is csak néhány méterrel a hullámok fölött bukdácsolt. A mûszerfalon azonban ott volt az egyik legelsô útirány-ellenôrzô mûszer és egy korszerû, földi indukciójú iránytû. Párizsban húszezres ünneplô tömeg várta, egyik napról a másikra nemzeti hôs lett. A következô három napban hatvanötezer üdvözlô táviratot kapott és egyszerre kilenc légitársaság invitálta igazgatósági tagjai közé. A hadseregben ezredessé léptették elô, Doumergue francia köztársasági elnök a Becsületrend keresztjét tûzte gallérjára.

"Lucky Lindy", Amerika kedvence, 1929-ben feleségül vette Anne Morrow írónôt, s a következô évben kisfiuk született. A pilóta 1932 elején került még egyszer a hazai és nemzetközi érdeklôdés középpontjába, mikor nyaralójukból – máig tisztázatlan módon – elrabolták húsz hónapos gyermekét. Az 50 ezer dolláros váltságdíjat kifizették ugyan, de a Lindbergh-bébinek csak a holttestét találták meg. A kétévi eredménytelen nyomozás után letartóztatott Bruno Hauptmann német származású ácsmester mindvégig tagadott, de a bíróság bûnösnek találta, és 1935- ben kivégezték. Az ügy a mai napig nem jutott nyugvópontra, idôrôl idôre jelentkezik valaki, aki tisztázni akarja a tragédiát – idáig eredménytelenül. Felesége a tragédia ellenére vele maradt, és további öt gyermeket szült neki.

A harmincas évek elején Lindbergh légitársaságok mûszaki tanácsadójaként mûködött, 1939-1941-ben pedig a légierônél szolgált. Lindbergh antiszemita kijelentésekkel keltett feltûnést, sôt nyíltan vállalta a náci rezsim iránti szimpátiáját is. Ellátogatott Németországba, ahol lelkes fogadtatásban részesült, még állami kitüntetést is kapott. Ez utóbbi miatt otthon komoly támadások érték, egyre jobban elszigetelôdött. Ezredesi rangjáról azzal az indokkal mondott le, hogy nem ért egyet Amerika világháborús politikájával, de Pearl Harbor után rendfokozat nélküli közlegényként harcolt a Csendes-óceánon. Rehabilitálására 1954-ben került sor, amikor Eisenhower elnök dandártábornokká nevezte ki, egy évvel korábban az óceán átrepülésérôl írt könyvéért Pulitzer-díjat kapott.

A modern repülés úttörôje 1974. augusztus 26- án halt meg rákbetegségben, a Hawaii-szigetekhez tartozó Mauin.

Nemrégiben egy német Lindbergh-kutató azzal a felfedezéssel állt elô, hogy a hírneves pilóta legalább kettôs életet élt: Svájcban és Németországban három titkos családja és hét törvénytelen gyermeke volt, s közben még az amerikaiaknak is kémkedett. Az már 2003 végén bebizonyosodott a DNS-vizsgálat alapján, hogy egy müncheni kalaposnô három gyermekének Lindbergh az apja, valószínû, hogy a nô testvérével is viszonya volt, aminek gyümölcse újabb két gyermek, s valószínûsíthetô, hogy a nagytermészetû férfiú magántitkárnôjével is közelebbi kapcsolatba került két gyermek erejéig.

Egykori teljesítménye azonban mai szemmel nézve is korszakos jelentôségû volt. Unokája, Erik Lindbergh 2002. május 20-án, nagyapja rekordjának 75. évfordulóján és annak tiszteletére a New Spirit of St. Louis névre keresztelt Lancair Columbia 300-as gépével 17 óra alatt repülte át az Atlanti- óceánt.

Halkan szitál a tört fény

Kosztolányi Dezsô a strandon, Thomas Mann-nal és családja körében is látható azokon a fotókon, amelyek kötetbe foglalva jelentek meg a Petôf Irodalmi Múzeum (PIM) gondozásában.

A Halkan szitál a tört fény címû albumban 154 fotó mutatja be a költô, író, mûfordító, a Nyugat-nemzedék egyik meghatározó alakjának életét – mondta az MTI-nek Erlitz János, a PIM referense, hozzátéve, hogy a képek alatt található rövid leírásokból az is kiderül, hogy pontosan hol és mikor készült a felvétel, illetve kik láthatók még rajta.

A Kosztolányi Dezsôrôl 1929 nyarán készült háromperces némafilmfelvételbôl 8 képkocka került a kiadványba. A költô I. kerületi Tábor utcai házának felújításakor, 16 milliméteres filmre rögzített képsoron Kosztolányi Dezsô a családja körében egy burleszkjelenetet ad elô – idézte fel Erlitz János.

Megjegyezte: az album tartalmazza annak a levélnek a részletét is, amit Kosztolányi az építkezés menetérôl írt jó barátjának, Füst Milánnak.

Mivel Kosztolányi neves közéleti személyiség volt, a Nyugat 1908-as indulásától – Tóth Árpád, Babits Mihály, Karinthy Frigyes és Füst Milán mellett – a lap állandó szerzôjeként több hivatalos felvétel is készült róla.

Az albumban ugyanakkor a költô fiatalkori képei is megtalálhatóak, amelyeken mások mellett Csáth Géza és Brenner József társaságában látható az ifjú Kosztolányi.

A felvételek a PIM Fotótárán kívül magángyûjteményekbôl, múzeumoktól és egyéb intézményektôl kerültek elô.
"Ôrületes nyomozó- és gyûjtômunka volt" – utalt Erlitz János a kötetet szerkesztô Kovács Ida Fotótár-vezetô munkájára.

A Halkan szitál a tört fény a második kötete annak a sorozatnak, amelyben a PIM Fotótárának anyagát mutatják be. Az elsô album a József Attiláról fellelhetô összes fényképet tartalmazta. Az Idesereglik, ami tovatûnt címû könyv 2005-ben, a költô születésének századik évfordulóján jelent meg.

Az 1980-as években már egyszer felmerült egy ilyen sorozat elkészítésének ötlete, akkor azonban csak a József Attilát bemutató elsô kötet összeállításáig jutottak. A költô születésének tavalyelôtti évfordulóján döntöttek úgy, hogy felújítják a szériát, azóta pályázat útján szereznek forrást a költséges kiadvány elkészítéséhez – mondta Erlitz János.

A sorozat célja, hogy "játékos, izgalmas adatokkal színesítse a költôkrôl kialakult képet" – hangsúlyozta a PIM referense.

A kötet bevezetôjét Fráter Zoltán irodalomtörténész írta, a mû végén pedig ikonográfia található, amelyben az egyes felvételek részletes adatai – helye, ideje, készítôje és a fotón látható személyek nevei – olvashatók, valamint az, hogy a képet hol ôrzik.

Saját tulajdonaként gondozza a jövôben Kassa városa Márai Sándor két éve álló szobrát.

Az író szülôhelyén 2004 decembere óta álló szobrot annak idején – közadakozásból, valamint a magyar és a szlovák kulturális tárca, valamint a Nemzeti Kulturális Alap támogatásából – a kassai Magyar Közösségi Ház nevû civil szervezet állította a pompás Fô utcától néhány lépésnyire található Mészáros utcában.

Mivel a szobornak helyet adó pár négyzetméternyi közterületet a szervezet azóta a várostól bérelte, az esetenként vandálok indulatainak kiszolgáltatott szobor védelmérôl gondoskodni is a szervezet volt köteles. Ennek legjobb módját, a figyelôkamerás ôrizetet azonban a Magyar Közösségi Ház anyagiak híján nem tudta biztosítani, ezért a szobrot azzal a feltétellel adta az új gazda kezébe, hogy a kassai önkormányzat rövidesen figyelôkamerákat telepít a szobor közelébe.

Ahogy Prága hagyományait és értékeit Franz Kafka, úgy Kassáét Márai Sándor élete és mûve jelképezi – hangzott el az adományozó ünnepségen, majd a Mészáros utcai közösségi házban mûködô Nemzeti Kisebbségek Klubjában megemlékeztek az íróról. Magyarul Mészáros Tibor, a budapesti Petôfi Irodalmi Múzeum munkatársa, szlovákul pedig a Budapesten élô szlovák irodalomtörténész és mûfordító, Karol Wlachovsky, a Pázmány Péter egyetem professzora méltatta Márai Sándor életmûvét.

A tabáni kocsmák hajdani világát ismerhetik meg az érdeklôdôk a Budai séták Krúdyval címû zenés irodalmi sorozat harmadik elôadásán, február 16-án az Óbudai Társaskörben – közölték a szervezôk az MTI-vel.

Krúdy Gyula (1878-1933) lírai prózája hangulatokra, látomásokra, visszaemlékezésekre épül. Hôsei költôk, korhelyek és betyárok, kisasszonyok és ódivatú szerelmes gavallérok, akik a havas felvidéki tájak vagy ódon budai utcák álomvilágában élnek. Történetei valamikor a "régi szép idôkben" játszódnak, amikor az élet még mentes volt napjaink örökös rohanásától – írja a sorozatról szóló ismertetô.

Az októberben indult zenés irodalmi esteken Saly Noémi irodalomtörténész, a sorozat szerkesztôje eddig elkalauzolta a közönséget az óbudai kávéházakba és Krisztinaváros kisvendéglôibe – egy rég letûnt világ mindennapjainak, társas összejöveteleinek színhelyeire.

Február 16-án a tabáni kocsmák világát ismerhetik meg az érdeklôdôk a városrészrôl szóló írásokon keresztül, korabeli muzsika kíséretében.

A tabáni kocsmák hangulatának megidézésében részt vesz Bánsági Ildikó és Turek Miklós színmûvész, Tóth Viola (ének), Várnagy Mihály (hegedû) és Fehér András (zongora).

Várhatóan mintegy húsz kötetben jelenik majd meg Déry Tibor, a XX. századi magyar próza kiemelkedô alakjának levelezését bemutató sorozat, amelynek elsô darabja már kapható, a második kötete pedig a könyvhétre lát napvilágot – mondta Botka Ferenc, a sorozat szerkesztôje az MTI-nek.

A készülô második kötet Déry Tibor (1894-1977) levelezését 1927-tôl tíz éven keresztül követi nyomon, összesen mintegy nyolcezer levél és képeslap vár feldolgozásra – ismertette az irodalomtörténész.

Az 1901-1926 közötti idôszakot magában foglaló elsô könyvben mások mellett Tóth Árpád és Kassák Lajos költô, valamint Osváth Ernô, a Nyugat fôszerkesztôje által írt levelek olvashatók.

A 275 levelet tartalmazó mû Déry Tibor életét és családját is bemutatja a képeslapokon keresztül. A könyv elsô dokumentumaként például Déry Tibor nagymamájának levele olvasható, amelyet az író szüleinek nászútjára írt Párizsba.

Az ezt követô képeslapokat Déry még gyermekkorában, egy hosszan tartó németországi kórházi ápolás során kapta szüleitôl, illetve írta nekik. Az írások mellett a mesefigurákkal díszített lapok másolata is látható a kötetben. Az egyes levelek mellé Botka Ferenc írta a vonatkozó életrajzi adatokat tartalmazó, olvasmányos bevezetôket.

Az 1920-ban emigrált író Bécs, Berlin, Párizs és Róma érintése során levelezést folytatott Babits Mihállyal, Füst Milánnal és tréfás, pikáns tartalmú költeményt írt Illyés Gyulának – említett példákat az irodalomtörténész.

A kötet utolsó részében a gyermek, a kamasz és a felnôtt Déry Tibor kézírásának egy-egy példája, valamint a neves levelezôtársak írásképe látható.

Az 1948-ban Kossuth-díjjal kitüntetett író kalandos élete során bárhova utazott, vett képeslapot és ráírta ottani tartózkodása dátumát – mondta Botka Ferenc, hozzátéve, hogy a lapok azért is érdekesek, mert bemutatják az ismert tájak 70-80 évvel ezelôtti képét. Az alkotó a lapokra gyakran rajzolt kisebb-nagyobb grafikákat, a kötetben ezek is mind helyet kaptak.

Déry Tibor 1894. október 18-án született Budapesten. 1920-ban Bécsben írt a Bécsi Magyar Újság és Kassák Lajos Ma címû lapjába, 1923-24 közt a berlini Sturm munkatársa volt, majd Párizsban nyelvet tanított. 1926-ban tért haza, 1928-ban Kassákkal és Illyés Gyulával a Dokumentum címû folyóiratot szerkesztette. Ezután Prágában, Németországban, Skandináviában, majd Dubrovnikban élt. 1934-1935-ben Mallorcán írta legjelentôsebbnek tekintett mûvét, A befejezetlen mondatot.

Az író 1977. augusztus 18-án halt meg Budapesten.

Lapozó

ROMÁN KÖLTÔK VERSRÔL, OLVASÓKÖZÖNSÉGRÔL * Nem írtam verset 1992 óta. Mégis naponta élem, bár késztetést már nem érzek rá, hogy meg is írjam. Élem a lírát, Ioanáért, Gabrielért, sok drága emberért. A verset nem a közönségnek írják, hanem a magányos versolvasóknak. Én nagy versolvasó vagyok, ez számomra több, mintha nagy költô volnék. (Mircea Cartarescu) * Van kétezernyi olvasó és háromezer költô, de ha rákattintasz a www.poezie.ro-ra, kiderül: tízezren is írnak verset. A költôket nem számítom olvasónak, mert a költôk nem olvassák egymást. (Florin Iaru) * A legfôbb olvasók maguk a költôk, akik enyhe irigységgel, profi módon figyelik egymást. Isten tudja egyébként, mennyi lehet a versolvasók száma. Azt hiszem, inkább a nagyon fiatalok olvasnak, akik még hisznek a költôi szárnyalásban, vagy a nagyon idôsek. A középnemzedék erejét a megélhetés és az integráció köti le. (Emil Brumaru) *

Verset az is olvas, aki egyébként gyûlöli a lírát. Verset olvas, aki maga is verset ír, és az is, aki szeretne írni, vagy aki utálja a verset, és azért olvassa, hogy gyalázni tudja. És olvasnak a magányos kisasszonyok és úrfiak is, persze. (Angela Marinescu) * Azoknak írok, akik élnek, szeretnek, akik az álmot a valóság forrásának tekintik. Versekkel vagyunk körülvéve, a kereskedelemtôl a reklámig, mindenütt. Sajnos, a román költô nem az olvasóra gondol amikor ír, hanem csak saját magára. Nálunk nem vers termelôdik, hanem nevek. Kérdezem valakitôl: Mi az, uram, megkínzol egymillió szót, csak hogy kiugraszd a bé nevedet?! Költôdömping van. Azt hiszem, nálunk a legnagyobb az egy fôre esô költôk száma a világon. (Gheorghe Iova) * Három éve nem írok verset, nem mintha nem volna közönségem, hanem mert eljutottam ama határig, ahonnan már az önismétlés következne. Azt hiszem, a versolvasó minden társadalmi rétegben ott lappang, diszkréten, mint a búvópatak. (Ioan Es. Pop) * Kétféle olvasóm van, az egyik, akire írás közben gondolok, az ideális, ôt halhatatlannak nevezem. Aztán ott "az intelligens hülye", akire rárohadt a kultúra. Efféle kétségbeesést tükröz könyvem mottója: "Mindenféle hülyék számára szigorúan tilos!" – ami egyeseket nyilván ingerel. (Simona Popescu) *

Hogyne olvasnának. A feleségemnek és a többi lánynak írok, barátnak, ellenségnek, ismerôsnek, ismeretlennek, valamint csak úgy, a vers kedvéért, persze. Van közönség, kezdve éppen a költôkkel, aztán a regény- és drámaírók, ki ne felejtsem a kritikusokat, akik viszont egymást felejtgetik, gyakran a szerzôt is ejtik. Mindôjüknél tiszteletre méltóbb – minden demagógia vagy populizmus nélkül – a névtelen olvasó, ama diszkrét, láthatatlan, ô az igazi. (Serban Foarta) * Az örök hiányzónak írok. Mindig hiányzik valaki. A vers az a teríték, amely Illés prófétára vár az asztalon. A Másik hívogatója. Nem zsenáns azért írni verset, hogy eladják, hogy magad is áruvá válj? Hogyne mennél a Föld alá akár a szégyentôl, mikor látod, hogy az érték, amelyet alkottál, áruvá silányul a kalmár kezén? (Bogdan Ghiu) * Cotidianul, 2007. január 11.

B.D.

Színek és fények a Bucsin túloldalán

Derû, vidám színkavalkád fogadja a marosvásárhelyi Bernády Házban a tárlatlátogatókat. A gyergyóalfalvi Sövér Elek Alapítvány és a községi önkormányzat szervezte bükkfôi Vadárvácska képzômûvészeti alkotótábor két összejövetelének anyagából válogatott festmények, grafikák, plasztikák és textíliák a primér élmény uralmát mutatják: a táj szépsége, hangulata, varázsa, az itteni együttlét öröme minden másnál erôteljesebben ragadta meg a mûvészeket, s mûveik nagy többsége is ebben a kellemes lelkiállapotban, felfokozott alkotói készenlétben fogant. A kiállítás pedig jól érzékelteti, hogy az alkalmi táborlakók jól érezték magukat a bükkfôi szálláson, ahol különleges fények, tónusok, formák és a figyelmes vendégszeretet megnyilatkozásai vették körül ôket, minden lépés ihletô látvánnyal szolgálhatott, és sokféleképpen éreztette hatását a hely szelleme. Sôt, kimondatlanul bár, de még egyfajta jótékony versengés is kialakulhatott, hiszen legkésôbb este, amikor ki-ki visszaérkezett csellengéseibôl s mind együtt lehettek a Vadárvácska otthonos melegében, be kellett mutatniuk, aznap mit nyújtott számukra erdô, mezô, dombhát, tisztás, a vadon és tarka népessége. Márpedig a kollégák, barátok elôtt jól kell vizsgázni. De minderrôl valamennyit írtunk már a Múzsában a nyáron, amikor a második táborozásnak rövid ideig alulírott is részese lehetett. Most a munkák egy részének ismeretében a vásárhelyi közönség is könnyebben tájékozódhat arról, mi történik nyaranta a kiteljesedés reményében létrehozott mûvésztelepen a Bucsin Gyergyói-medencére nézô oldalán. És joggal hihetjük, hogy ezen a megmérettetésen is sikerrel jutott túl a szóban forgó alkotói közösség.

Huszonhét képzômûvész közel félszáz alkotása látható a Bernády Házban, többségükben mûvészeti életünk élvonalát képviselik. Nagy hányaduk Marosvásárhelyen dolgozik, de más erdélyi településekrôl is érkeztek, néhányan magyarországiak. Tehetséges fiatalokat is meghívnak a táborba, jelenlétük mindig frissítô hatású. Érdekes, ahogyan a hagyományokhoz hozzáállnak. Mert mondanunk sem kell, a Vadárvácska környékén a tradíció az úr. Akarva, akaratlanul erre hangolódnak rá az ottlevôk. Táj és emberei, a vidék legendáriuma nem hagyja érintetlenül az itt idôzôket. Az azonos ihletforrás azonban nem jelent egyhangúságot, hiszen ahány alkotó, annyiféle egyéniség, annyiféle stílus gazdagítja az összbenyomást. A tárlatrendezôknek inkább arra kellett ügyelniük, hogyan társítsák a képeket, plasztikákat és a többi mûveket, hogy minél hatásosabban, harmonikusabban simuljanak egymáshoz. Sikeresen tették, a mûalkotássá átlényegített jelképek, motívumok egymást kiegészítve, felerôsítve továbbítják a nézôk felé a tábor és vendégei üzenetét, amit a szülôföldhöz, jeles elôdeinkhez, nemzeti közösségünkhöz való szoros kötôdés és ragaszkodás, az emberi értékek, szépségek megbecsülése jegyében a maguk módján fogalmaztak meg és továbbítottak felénk. Nyilván a névválasztás is szimbolikus. Olyannak álmodhatták meg a Vadárvácska alkotótábort, mint a vadvirágot, amely mostoha körülmények között is gyökeret ereszt a sziklás, köves talajba, és évrôl évre szaporodva, szabadon kínálja föl az éppen arra járóknak a maga szívderítô színpompáját. A kezdeményezôk – Gál Mihály, a házigazda és falustársai, a festômûvész Márton Árpád, Balázs József és támogatóik meg mindazok, akik az ügy mellé álltak – talán ezt így valójában meg sem fogalmazták, de biztosan ilyesmi is felmerült bennük, amikor a tábort útjára bocsátották. A két elsô összejövetel sikeres volt, kívánjunk hasonló folytatást. Az idei táborozást a község fiatalon elhunyt kiváló festô fia, Sövér Elek emlékének szentelik, aki 70 éve látta meg a napvilágot és 25 esztendeje hunyt el.

N.M.K.

Dragomán György könyvsikere

Dragomán György A fehér király címû könyvének kiadói jogát tizenkét ország kiadója vásárolta meg – közölte az író jogát gondozó Magvetô Kiadó az MTI- vel.

A 2005-ös Ünnepi Könyvhétre megjelent kötet kiadási jogát amerikai, német, lengyel, szlovák, szlovén, svéd, olasz, izraeli, angol, finn, holland és bolgár kiadó vásárolta meg – olvasható a közleményben, amelyben példátlannak nevezik a fiatal író sikerét.

Küsz&ou