Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Van esély a jelenlegi marosvásárhelyi polgármester leváltására a jövô évi helyhatósági választásokon, ehhez azonban hiteles jelöltre van szükség – szögezte le tegnapi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter, a megyei RMDSZ megrendelésére a jövô évi marosvásárhelyi polgármester- jelöléssel kapcsolatos felmérést kommentálva.

Borbély László elmondta, tiszteletben tartja a városi RMDSZ választmányának Csegzi Sándor jelölésére vonatkozó döntését, akkor is, ha a kérdéses szavazás elôtt a 13 körzetbôl 9 ôt javasolta polgármester-jelöltnek. Nem tekinti magát Csegzi versenytársának, mert nem a polgármesterjelölt személye a versengés tétje, hanem az, hogy a tisztségre leginkább alkalmas jelölt állhasson csatasorba a választáson.

A felméréssel kapcsolatban a miniszter elmondta, a román ajkú válaszadók 44%-a nem tartja irányadónak a polgármesterjelölt nemzetiségét, hanem megfelelô polgármestert akar a város élére, ezért is fontos hogy a jelölt, melynek személyérôl januárban várható végleges döntés, hiteles személyiség legyen. Marosvásárhely és a vásárhelyiek többet érdemelnek, mint amennyit eddig tettek értük, jelentette ki Borbély László, leszögezve, hogy a szövetség kormányzati tisztségviselôinek nincs okuk szégyenkezésre a városnak nyújtott támogatás tekintetében sem. Az elôzô kormányzati ciklusban egyetlen sportterem sem épült a városban, a jelenlegi alatt jövôre már a negyediket fejezik be, nem beszélve a minisztériumi alapokból épített lakásokról, és más kormánypénzen végzendô marosvásárhelyi beruházásokról.

Tárcája idei mérlegét értékelve a miniszter elmondta, a harmadik sikeres év volt sorozatban. 2005-ben több ezer milliárd régi lejes adósságai voltak az építôk fele az akkori középítkezési tárcának, ezeket 2006-ra már sikerült felszámolni, idén pedig a vállalkozók már nem tudtak annyi munkát elvégezni, amennyire a minisztériumnak alapjai lettek volna – fejtette ki a miniszter. Elmondta, a tárca kezelésében levô regionális operatív programban 630 millió euró értékre vannak megírt pályázatok, a 2013-ig ebben a programban lehívható 4,4 milliárd eurót szerinte eredményesen fogják elkölteni.

Ennek a programnak a hatáskörébe tartozik a városi infrastruktúra fejlesztése is. Ezen a téren Borbély László a marosvásárhelyi városvezetôket kritizálta, mondván hogy az utóbbi húsz évben semmit sem tettek a város közlekedésének tehermentesítésére, ennek is betudhatóan ma pokoliak a városban uralkodó közlekedési viszonyok. Példaként azt a húszéves tervet hozta fel, mely szerint a Cuza Voda utcát négysávosra kellett volna szélesíteni, de amelynek ügyében vitákon kívül semmi nem történt, illetve az 1918. December 1. utat, melyet bár felújítottak, de ugyanolyan szûk maradt, mint volt, mert a szélére parkolósávot terveztek. A miniszter szerint hiba volt a városközpontba ugyanolyan üzletház építését megengedni, amilyenhez hasonló a város peremén több is van.

Hosszú sor kanyarog a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál. Idôs nyugdíjasok, krónikus betegek és a más korosztálybeliek is azt az igazolást szeretnék kiváltani, hogy ki-ki rendszeresen befizeti az egészségbiztosítási járulékot. A családorvosi rendelôk egy részében ugyanis kifüggesztették, hogy januártól csak ennek az igazolásnak a birtokában írnak fel gyógyszert, állítanak ki szakorvoshoz, laboratóriumi vizsgálatra feljogosító küldôcédulát.

Dr. Csíki Zsuzsánna, a pénztár vezérigazgatója azzal próbálja nyugtatni az érintetteket (és ki nem az?), hogy fölösleges az év végi pánik, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnökének 2007. évi 617-es rendelete értelmében (4-es bekezdés) "a biztosítotti minôséget tanúsító igazolás kibocsátása folyamatosan történik" határidôt nem jelölt meg.

Tegyük hozzá, a betegnek a betegség a "határidô", a flepni nélkül nem juthat a gyógyszerhez! Így aztán a sorban állás, a tülekedés is indokolt, ha az ötletgazdák újra a bürokrácia bozótjába hajszolják a legkiszolgáltatottabakat, a betegeket. Még azt sem mondják, hogy növelhetô a tisztviselôk száma. Minek is?! Mint az igazgatónô elmondta, a pénztárnak, lévén költségvetési intézmény, nincs lehetôsége növelni a személyzet létszámát, ami pillanatnyilag megkönnyítené az ügyintézést. Annyi könnyebség mégis van, hogy a nyugdíjasok, akik a nyugdíjon kívül más jövedelemmel nem rendelkeznek, elég, ha a nyugdíjszelvényt és a személyazonossági igazolványt bemutatják a családorvosnál, az alkalmazottak pedig a munkahelyrôl kapott ûrlapot (természetesen kitöltve). A családorvosoknak ismerniük kell a listájukon levô személyeket annyira, hogy tudják, milyen esetekben szükséges arra kérni a pácienst, hogy már a jövô év elsô napjaiban kötelezôen bemutassa a pénztártól kapott igazolást, ha gyógyszerre vagy az egyéb, már említett egészségügyi szolgáltatásokra van szüksége.

Egyébként az egészségügyi rendszer átalakítására vonatkozó 2006. évi 95- ös törvény szabályozza, hogy kinek milyen jövedelmek után kell egészségbiztosítási járulékot fizetnie. A törvény alkalmazási útmutatóját módosítja az országos pénztár elnökének rendelete, amelybôl az igazolványok kibocsátására vonatkozó utalást idéztük.

A pénztárnál folyamatosan tájékoztatnak arról, hogy kinek milyen dokumentumokra van szüksége, az igazolást pedig postai úton is kiválthatják azok, akiknek nincs lehetôsége a megyeszékhelyre utazni.

Az ügyintézést munkanapokon 8-15 óra között lehet lebonyolítani. A pénztár hétfôn nem dolgozik.

Dr. Csíki Zsuzsánna állítása szerint a kezdeti nehézségek ellenére a januártól életbe lépô számítógépes adatrögzítés és a családorvosok havi tevékenységérôl szóló jelentés elküldése a biztosítási rendszer minden résztvevôje számára hasznos lesz, mivel megteremti a közvetlen kapcsolatot a pénztár és a családorvosok, szakorvosok, kórház, sürgôsségi ellátás, a gyógyszertárak és az országos pénztár között. Kiküszöböli a tévedés lehetôségét és idôvel lehetôvé teszi a dokumentumok (vények, beteglap, küldôpapír stb.) kinyomtatását is.

Aktuális

Még a téli ünnepek elôtt sikerült elfogadnia a parlamentnek az ország jövô évi költségvetését. A kormány asztaláról már októberben átkerült tervezeten a törvényhozók két hónapot vitáztak, ameddig mindegyik politikai erô megtalálta benne a maga számításait, nem utolsósorban a jövô évi választási kampányok fényében.

Az nem meglepô, hogy jövôre többet fordítanak az államkasszából szociális kiadásokra, és ezekkel szemben lefaragnak a beruházásokra és az adminisztratív kiadásokra szánt pénzbôl. A szociáldemokraták parlamenti támogatása nélkül a kormányoldal nem tudta volna elfogadtatni a tervezetet, ennek a támogatásnak a záloga volt a társadalmi kiadások növelése. Amelyekkel a soron következô választási kampányokban lehet majd érvelni a választók meggyôzése érdekében, és az ezzel a pénzzel lehetôvé tett kampányfogásokkal majd az összes párt korteshadjáratában találkozhatunk jövôre. Ez egy választási év elôtt még belefér a politikai játszmákba, azonban a dolog veszélyeket is rejteget.

Ha arra is gondolunk, hogy az idén az év elsô tíz hónapjában kétszer is felfele módosították a költségvetést, ráadásul jelentôsen, mert sokkal több pénz folyt be az államkasszába, mint amennyire a kormány szakértôi számítottak, akkor eléggé valószínûnek tûnik, hogy a választási célzattal szétosztott "szociális költségek" jövôre is messze meghaladják a most elfogadott költségvetésben szereplô összegeket. Ami a támogatásra valóban rászoruló rétegek számára több mint jól jön, azonban hosszabb távon komoly következményei lehetnek az egész országra nézve, elég, ha csak az öt évvel korábbi magyar választási kampányban történt túlköltekezés következményeit vesszük szemügyre a magyar gazdaság mai állapotában.

Gyanúperrel már csak azért is élhetünk, mert a társadalombiztosítási hozzájárulások csökkentése, amit a kormányfô választási ígéret teljesítéseként adott el a közvéleménynek, nem lesz hosszú életû dolog. Jövôtôl megkezdik ugyanis az állami nyugdíjalapból az átutalásokat a kötelezô magán nyugdíjalapokba, miközben a nyugdíjak növekedni fognak, a befizetô alkalmazottak száma viszont nem, hiszen a munkaerôhiány is egyre fokozódik a statisztikák szerint. Elvileg kevesebb pénzbôl több nyugdíjat fedezni csak egy módon lehet illetékemelés nélkül: úgy, ha a társadalombiztosítási bevételek alaposan meghaladják az idei szintet, vagy a magánalapokhoz kerülô pénzt máshonnan pótolják. De ilyet legfeljebb csak választási években lehet, amikor az elôzô kampányok ígéreteit kell betartani, késôbb már aligha.

Xavér bácsi húga bizony a kommunista vörös egyetemet tiszta tízessel végezte, annak ellenére, hogy Nagynak/Kisnek/Kovácsnak vagy Magyarossynak hívták. A helyi egyetemen tanult, ott, fenn az egykori hadapródiskolában a Kosárdombon, de ezt akkoriban nem illett emlegetni. S bár tiszta kitûnô volt a diplomára rávésve, mindjárt választott egy nagy és ronda ipartelepet, mert azt tanácsolták neki, orvosként könnyebben lehet efféle településrôl elmozdulni és oly kisebb városba visszajönni, mint Kosárdomb és Somostetô, Cserealja vagy Trébely.

Két év után a fônéni biztosította, hogy eredményeit csodálja, de most a város gyógyítására Mucius Scaevola és Marcus Porcius Titiréz gyermekeit kell behozni, és még várjon egy évtizedet, akkor talán ürül egy állás a cukorgyári répamosó munkavédelmi mellékhelyiségében, mert oda mégsem lehet Caius Julius Tulfucc elvtárs lányát bétenni. Xavér-húgi azonban türelmetlenségében elvétette az útirányt: Prágából Nürnberg felé távozott Postpišil nad Labem helyett férjével és kisfiával együtt.

Sokat hányódott, volt pesztonka és matrjonka, mosott kéncsövet és kémközpontban kôpadlót, volt kifutó és gyógyszertári segéd, sokat vizsgázott és elnyert egy körorvosi állást egy Neumarkt nevû városban.

És amint az a mesékben szokott lenni, egyszer súlyos betegségbe esett a neumarkti bíró. Orvosokat hívtak, világhírû professzorokat és neves akadémia-nyûvôket, javasasszonyokat és varázsló-kuruzsló tanfolyamelsôket. Hümmögtek, cuppogtak, hunyorítottak, sajnálkoztak, klónozták az agyvizüket, javasoltak, felírtak, kúráltak, kurizáltak, gépészkedtek, mûtöttek volna és pasztillákkal bombázták az ágylakót, de amint az meg van írva az Aarne-Thompson népmese-katalógusában, a bíró állapota csak nem akart jobbra fordulni.

Hát egy napon, amikor honosításért folyamodott a mi hôsnônk, ámbátor a német eredetét sehogy sem sikerült bizonyítani – talán nem is akarta – , be kellett mennie a hivatalba, ahol a tisztviselôk bánatos képpel bürokratizáltak, nem intéztek semmit, stampillákkal csapkodtak és pilláikat folyton ellepte a könny, annyira szánkódtak-bánkódtak a bíró uramon.

Kérdi az egyszeri leány, hogy miért van Neumarkt- szalka gyászban? Megmondják neki, mire a szegény legényasszony csak azt kéri, hadd mehessen bé ô is a bíróhoz, hátha meggyógyíthatja.

A polibüró-krátikusok öszvenéztek, suttogtak, pusmogta, ógtak-mógtak, tappancsoltak és megnyitották az ajtót a kosárdombi végzett elôtt. Az csak bément nagy csendesen, köszönt szépen és megvizsgálta az embert. Há, annak semmi egyéb baja nem volt, mint erôst régen már tüdôgyulladása volt, és azt egyszeû ántibiotikumokkal is meg lehet kúrálni. Térült-fordult, sürgett-forgott, lázat mért, inyekciót szúr belé, és lemosta sósborszesszel a bíróról a gyalázatot. És láss csudát, az bíró talpra állt. Két választást is nyert egymás után. Hálából elintézte az orvosnak a német állampógárságot és tetejiben megválasztatta címzetes fôorvosnak.

A mese logikája úgy kívánná, hogy egyszer aztán csudadoktor is betegségbe esve, ôt is meggyógyítsa egy újabb erdélyi magyar orvos, aki állástalanságában futott világgá. De nem így történt, mert az életnek semmi érzéke sincs a drámai fordulatokhoz. A mi doktornônk egész egyszerûen csak boldog és elégedett.

Az emlékezés szent órája, kegyeletteljes és méltóságos ez a momentum – hangzott el tegnap azon az ökumenikus istentiszteleten, amelyet az 1989. december 22-i forradalomra való megemlékezés alkalmából tartottak a megyeközponti emlékmûnél. A Gyôzelem téren levô hatos keresztnél igét hirdetett Kántor Attila, a Maros-Mezôségi Református Egyházmegye esperese, Bakó Csongor István a Keresztelô Szent János Plébánia segédlelkésze, Sala Petru ortodox, valamint Budai Calin, illetve Miheti Flavius görög katolikus papok.

Az istentiszteleten kiemelték, minden decemberben a 18 évvel ezelôtti

eseményekre kell visszatekintenünk. Azokra az áldozatokra kell gondolnunk, akik bátran kockáztatták és adták életüket azért, hogy a gyógyíthatatlan sebeket ejtô kommunista diktatúrának véget vessenek.

Az igehirdetést követôen a forradalmárok hozzátartozói, a Maros megyei forradalmi szervezetek, a prefektusi hivatal, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a Közigazgatási és Belügyi Minisztérium, valamint politikai pártok képviselôi rótták le kegyeletüket, helyeztek el koszorút.

Az idén a díszôrség ott volt ugyan, de a gépkocsiforgalomra való tekintettel a felvonulásuk elmaradt. Mint ahogy a megemlékezô beszédek is elmaradtak.

Tizennyolc év után sincs végleges ítélet az 1989. decemberi forradalom ügyében. Mint ismeretes, nemcsak Bukarestben, hanem több városban, így Marosvásárhelyen is a Ceausescu-rendszer bukását követelô tüntetôk közé lôttek, aminek megyeszékhelyünkön hat halálos áldozata és több sebesültje lett. 1990 elején indítottak vizsgálatot a tettesek felkutatására, az ügyet azonban hamarosan lezárták. 1999-ben kezdték el ismét vizsgálni az 1989. december 21-i tüntetés körülményeit, de ezzel sem jutottak elôbbre, 2004-ben a katonai bíróság úgy döntött, lezárja a bûnügyi eljárást, mivel nem vádoltak meg senkit.

Dan Voinea tábornok, az Országos Katonai Ügyészség fôügyészhelyettese lapunknak tegnap elmondta, eljárásbeli szabálytalanságok miatt 2007 szeptemberében újra megnyitották az 1989-es forradalomra vonatkozó dossziét. Jelenleg folyamatban vannak a kivizsgálások, az újabb kihallgatások, ezért az ügyrôl nem kívánt bôvebben nyilatkozni. Azt elmondta, hogy alapvetô változások nem várhatók, így valószínû, hogy január végéig lezárják az ügyet és átadják a bíróságoknak. Hogy a továbbiakban polgári perrendtartás szerint mondanak-e ítéletet, vagy továbbra is a katonai bíróságokon tárgyalják-e az ügyet, nem fejtette ki a tábornok, annyit mondott csupán, egyelôre a katonai ügyészség folytatja a vizsgálatot, ha ez lezárul, akkor az eredmények függvényében döntenek a továbbiakról.

Az ügyészek már októberben megkezdték az áldozatok hozzátartozóinak, a sebesülteknek a meghallgatását. Eddig mintegy 60 személy nyilatkozatát jegyezték le, illetve felülvizsgálták a korábban elmondottakat. Megtudtuk, hogy Marosvásárhelyen pillanatnyilag hat feltételezett vádlottja van a pernek, ebbôl három civil és három katona, közülük ketten már nem élnek. Igret Viorel, a Román Kommunista Párt megyei bizottságának elsô titkára, az egyik fô vádlott jelenleg Aradon él. Hat hónapig vizsgálati fogságban volt, mást azonban – tudomásunk szerint – nem ítéltek el a marosvásárhelyi események idején történtek miatt.

Tizenkét híres marosvásárhelyi arcképe látható a naptáron, olyanoké, akik itt születtek vagy itt éltek, de nevük óhatatlanul összeforrt a szabad királyi város nevével. Ha azt mondjuk Vásárhely, rájuk gondolunk, és önkéntelenül is a városra, ha ôket említik. A Marosvásárhelyi arcképcsarnok "több, mint ajándék". És csütörtök délben mindegyik magyar osztályt megajándékozták vele.

A naptárt kiadó Marosvásárhelyi Kulturális Központ elnöke, Szepessy Elôd nyitóbeszédével kezdôdött a csütörtök déli ajándékozó ünnepség a Kultúrpalota kistermében. Mint megtudtuk, a naptár célja a vásárhelyi kulturális szellemi hagyaték ápolása. Ennek érdekében hat tagú szerkesztôbizottság dolgozott: Farkas Márta, Farkas Ernô, Nagy József Attila, Daróczi Géza, Könczey Elemér és jómaga, az igen ízléses és mutatós naptár megjelenését a Communitas Alapítvány és a Maros Megyei Ifjúsági Igazgatóság támogatta.

A szerkesztôk nevében Farkas Ernô ismertette a kiadványt: – Úgy érzem, hogy felemelô és jellegzetes ez a találkozó. Karácsony következik. És fiatalok kezdeményezése ez a szép ajándék. A Kultúrpalotához és Vásárhelyhez méltó kiadvány. Ezek a fiatalok a divat ellenében tevékenykedtek: a globalizmus világában mertek idôkön átívelô értéket felmutatni. Mertek a régióra, a városra, a kistérségre összpontosítani. Ez pedig bátorságot feltételez. 2008-ban emlékezünk Szent István intelmeinek 990. évfordulójára. A posztmodern világ az intelmeket, az intelmet kétkedéssel fogadja. De ezek az intelmek ebben a naptárban is élni fognak. Több fajta idôszemlélet van. A kommunista és neokommunista pártok harsogják: a múltat végképp el kell törölni. Ezek a naptárkészítô fiatalok azonban mást vallanak – egy, úgymond keresztény idôszemléletet, amelyben együtt él múlt, jelen és jövô. Nagyon szép ez a naptár, több, mint ajándék. Tizenkét arcot látunk: a két Bolyait, Bernádyt, Borsos Tamást, Kemény Jánost, Gecse Dánielt, Aranka Györgyöt, Teleki Sámuelt, Molter Károlyt, Székely Jánost, Sütô Andrást és a festômûvész Nagy Pált. Írókat, polihisztorokat, városépítôt, képzômûvészt és – nem véletlenül – két nagy mecénást. Nagy gonddal válogattuk ki az arcképeik mellett olvasható idézeteket.

Szepessy Elôd hozzátette: – Vásárhely emblematikus személyiségeinek portréi díszítik a naptárat. De közülük csupán egyetlenegyrôl van elnevezve iskola a városban. Pedig lehetett volna bármelyikükrôl. És én hiszem, hogy még lehet. Ha teszünk érte. Ezért az iskolákat szándékosan hivatalos nevükön olvassuk fel – hogy érzôdjön a kontraszt.

Ami érzôdött is, amint a különbözô iskolák magyar osztályainak diákképviselôi átvették a vásárhelyi arcképgyûjteményt. A családias hangulatú, teltházas naptárátadó szavalattal, majd a Cantuale énekegyüttes rövid, karácsonyi mûsorával ért véget.

december 22., szombat – zárva

december 23., vasárnap – 10.30-14.30

december 24., hétfô – zárva

december 25., kedd – zárva

december 26., szerda – 8-15

december 27., csütörtök – 8-16

december 28., péntek – 8-15

december 29., szombat – zárva

december 30., vasárnap – 10.30-14.30

december 31., hétfô – zárva

január 1., kedd – zárva

január 2., szerda – 8-15

január 3., csütörtök – 8-16 óra között

A szlovákiai magyar iskolák diákjainak szlovák nyelv- és történelemismeretét elmélyíteni hivatott törekvéseket erôsítô koncepciót hagyott jóvá e hét közepén Pozsonyban a szlovák kormány.

A szlovákiai magyar politikusok és pedagógusok elôzetes észrevételezése szerint Robert Fico kormánya a kilencvenes években hatalmon levô Meciar- kormány által szorgalmazott "alternatív oktatás" bevezetésére törekszik, de ezúttal nem az egykori címkével, hanem új köntösben akarja korlátozni a magyarok történelemoktatásának színvonalát és a magyar iskolákban nagyobb óraszámban tanítani az államnyelvet.

Az elôterjesztô oktatási miniszter, Ján Mikolaj indoklása szerint "a szlovák nyelv elsajátítása állampolgári jog". E jogelv jegyében a magyar iskolákban emelkedik a szlovák nyelv és irodalom tanításának és gyakorlatainak óraszáma, egyszersmind a magyar iskolákban szlovák nyelvet oktató pedagógusok számára is a szlovák nyelvismeret elmélyítését célzó intézkedések elrendelésére készülnek.

Ezek egyike, a szlovák tannyelvû iskolákkal való szorosabb együttmûködés megszervezésének szándéka már a szerdai kormányülést követôen ismertté vált. Mikolaj szerint az új koncepció "elsôsorban a magyar oktatási nyelvû iskolákra és két ukrán iskolára vonatkozik" – írta a TASR szlovák állami hírügynökség.

Szigeti László, az elôzô kormány oktatási minisztere szerint ez a törekvés tovább csorbítja a szlovákiai kisebbségek jogi státusát, jóllehet Robert Fico kormánya megalakításakor szavatolta a status quo sértetlenségét, s ezt hangoztatja azóta is. Ezzel szemben kormánya eddigi intézkedései nyomán a magyar közösség jogai egyéb területeken is csorbultak.

Szigeti szerint a kormány döntését indokoló "ködös megfogalmazások" egyelôre csak sejtetik a törekvés valódi vezérelvét, de a jogcsorbítás sanda szándékához nem fér kétség. Semmiképpen sem üdvözölhetô, ha a jövôben a szülôi kérelemre akarják alapozni, hogy a magyar iskolákban eddig magyar nyelven oktatott tantárgyakat a jövôben szlovákul tanítsanak.

A pedagógusok szlovák nyelvtudásának "tökéletesítését" célzó törekvés sem helyénvaló, hiszen aki bármely szlovákiai magyar iskolában szlovák nyelvet vagy irodalmat oktat, az szlovák nyelvbôl érettségi vizsgát tett, majd döntô többségük a fôiskolán a szlovák nyelv oktatására képesítô diplomát szerzett – mondta az MTI-nek a volt oktatási miniszter, az MKP parlamenti képviselôje.

Vlagyimir Putyin orosz elnök a leggazdagabb ember Európában, több tízmilliárd dolláros vagyonnal – legalábbis egy orosz politikai szakértô szerint, akivel a pénteki The Guardian közöl interjút.

Sztanyiszlav Belkovszkij azt mondta a vezetô baloldali brit lapnak, hogy Putyin "legalább" 40 milliárd dolláros vagyont halmozott fel, és stratégiai szintû érdekeltségei vannak a legnagyobb orosz olaj- és gázipari cégekben.

A szakértô szerint – aki az elnök környezetébôl származó információkat idéz – az orosz államfô "gyakorlatilag" 37 százaléknyit ellenôriz a Szurgutnyeftyegazban, a harmadik legnagyobb, 20 milliárd dolláros piaci tôkeértékû orosz olajtermelô társaságban.

Putyin emellett 4,5 százaléknyit birtokol a Gazpromban, a világ legnagyobb földgázipari cégében, és "legalább 75 százalékot" egy Gunvor nevû, "titokzatos, svájci székhelyû" olajforgalmazó vállalatban, amelyet Gennagyij Tyimcsenko, az államfô egyik barátja alapított – állítja a The Guardianben megszólaltatott orosz szakértô.

Belkovszkij szerint Putyin neve "természetesen" semmiféle részvényesi nyilvántartásban nem jelenik meg; offshore cégek és alapok átláthatatlan tulajdonosi szövevényérôl van szó, "svájci és liechtensteini végpontokkal… Putyin a kedvezményezett tulajdonos".

A The Guardian a szakértô állításait a Kreml elé tárta, de azt a választ kapta, hogy az elnök elsô számú szóvivôje, Dmitrij Peszkov "nem elérhetô".

Ha igaz Putyin 40 milliárdja, akkor az orosz elnök csaknem kétszer olyan gazdag, mint a Londonban élô leggazdagabb honfitársa, Roman Abramovics. Az orosz mágnásnak, aki egyebek mellett az angol Premier League-ben játszó Chelsea futballklub tulajdonosa is, a The Sunday Times által a brit pénzarisztokrácia felsô ezrérôl minden évben összeállított vagyonbecslés idei kiadása szerint 10,8 milliárd fontja (22 milliárd dollárja) van.

Putyinhoz képest a brit uralkodó egyenesen szegénynek számít: a 81 éves II. Erzsébet királynô a The Sunday Times idei kimutatása szerint kénytelen megelégedni 320 millió fontos (640 millió dolláros) személyes vagyonnal, amely egyébként a brit szupergazdagok ezres listáján is csak a 229. helyhez volt elégséges.

A párizsi önkormányzat közgyûlése a reklámozást érintô új szabályozásában jelentôsen csökkentette a reklámfelületeket a francia fôvárosban – adta hírül szerdán a France Info hírrádió.

Négy évi társadalmi vita után kedd esti közgyûlésén a párizsi önkormányzat úgy döntött, hogy a városszerte, de elsôsorban a bevezetô autóutak mentén látható több, mint ezer, 12 négyzetméternyi felületû 4x3 méteres óriásplakátnak el kell tûnnie Párizsból.

A francia fôvárosban jelenleg 2500 nyolc és tizenkét négyzetméteres óriásplakát található, de január 1-tôl a maximális méret nyolc négyzetméter lesz. A hirdetôk két évet kaptak a 4x3 méteres felületek felszámolására, addig a meglévô óriásplakátok még kint maradhatnak, de újak már nem kerülhetnek az utcákra. Emellett az éjszaka felületüket váltó hirdetôtáblák, a hatezer üzlet bejáratára vagy kirakatába kitett kisebb reklámhordozók, a tömegközlekedési jármûvekre és taxikra felragasztott hirdetések is megszûnnek a francia fôvárosban.

A Montmartre turista negyedében és az iskolák körüli 50 méteres körzetben egyáltalán nem lehet ezentúl hirdetést kitenni.

A rendeletet a fôvárosban többségben lévô baloldal és a Zöldek, valamint a centristák szavazták meg, míg a kormánypárti jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMO) az intézkedés ellen voksolt.

A Zöldek üdvözölték, hogy a fôvárosban csökken elsôként a "rekláminvázió" Franciaországban és javul esztétikailag a városkép.

A hirdetôket képviselô Utcai Reklámozás Uniójának elnöke, Stéphane Dottelonde viszont túl szigorúnak tartja a szabályozást. Szerinte a közeljövôben 50-60 százalékkal csökken a hirdetések aránya, amely a gazdasági, kereskedelmi és kulturális dinamizmust is fékezni fogja a fôvárosban.

Párizsban ugyanakkor a kiadott reklámfelületek finanszírozták eddig a VÉLIB nevû bérbicikli- hálózatot. A VÉLIB az elsô olyan tömegközlekedési eszköz, amely pénzt termel a párizsi önkormányzatnak. A hálózatot mûködtetô egyik legnagyobb európai kommunikációs cég, JCDecaux ugyanis a pályázaton elnyert mûködtetési jogért fizet és cserébe 1600 reklámfelületeket kap az önkormányzattól, amelyeket tizenötszörös áron értékesít.

(MTI) Magyar fejlesztésû az iGO navigációs szoftver legújabb változata, amely már a domborzati elemek és az épületek háromdimenziós megjelenítésére is képes a Hewlett-Packard navigációs célszámítógépeiben (PNA) jelenik meg elsôként.

Az iPAQ 316 a két cég hosszú távú stratégiai együttmûködésének elsô kézzelfogható eredménye, amely elsôként tartalmazza a Nav 'N Go Kft. által a HP részére speciálisan fejlesztett Nav 'N Go iGO 8 alapú programot.

A háromdimenziós tereptárgyak megjelenítése erôsebb processzorteljesítményt igényel, ehhez igazodva a készülék egy 600 Megahertzes, kétmagos Centrality Titan processzorra épül, amely már lassulások nélkül, zökkenômentesen futtatja a térbeli képekkel bôvített navigációs programot.

A képernyô felbontása a jelenleg forgalomban lévô PNA-khoz képest nagyobb, a 800x480 pixeles felbontású, szélesvásznú kijelzô kristálytiszta képet ad, tükrözôdésmentes bevonatának köszönhetôen zavaró fényviszonyok között is jól látható. A pontos helymeghatározásért az iparági szabványnak tekintett SiRFstar III GPS-vevô felel.

A navigációs eszköz magyarországi piacra tervezett változata a korábbi hagyományoknak megfelelôen 21 kelet-európai ország térképét tartalmazza, amely sajnálatos módon Hegyeshalomtól Nyugatra már nem használható.

A régebbi verzióknál még létezett egy európai alap úthálózat, amely elegendô volt a nemzetközi fôközlekedési utakat használva a nagyobb városokba, többek között Bécs központjába való eljutáshoz, az iPAQ 316-hoz adott szoftvercsomagban Ausztria már nem elérhetô, így azok, akik a schengeni övezet bôvítése után kedvet kapnak egy ausztriai utazáshoz, jobban teszik, ha még a korábbi autós navigációs rendszereket használják. A készülék SD- memóriakártya-bôvítôhellyel rendelkezik, amelybe a külön megvásárolható nyugat- európai térképcsomag illeszthetô.

A Nav N Go Kft. és a HP együttmûködése a magyar fejlesztésû szoftver egyesült államokbeli terjeszkedését is lehetôvé teszi. Az amerikai cég igényei szerint átalakított rendszer minden bekapcsoláskor egy kikerülhetetlen üzenetben hívja fel a felhasználó figyelmét a navigációs eszköz helyes használatára, különös tekintettel a vezetés közbeni adatbevitel veszélyeire.

A látványos kezelôfelület mellett a bluetooth- képes mobiltelefonnal összekapcsolva kihangosítóként mûködik, a szórakozásról pedig beépített zene- és videolejátszó, valamint a Nav 'N Go két gyárilag mellékelt játéka gondoskodik. Az iPAQ 316-ban emellett helyet kapott egy fényképnézegetô alkalmazás és egy számológép is.

Balzsam

Nyolcvan éve hunyt el Sipos Domokos (1892. aug. 4–1927. dec. 22.). Szentimrei Jenô írta róla: A magyar nyelvterület mai széttagoltsága mellett nehéz megállapítani, milyen szélességben terjedt el Sipos Domokos neve. Éppen ezért nehéz meghatározni a helyet is, ahová a jövendô irodalomtörténésze állítani fogja ôt, számra kevés, de fajsúlyban annál jelentékenyebb munkái után. Kéthasábnyi nekrológot kapott a kolozsvári lapokban. (...) Róla csak így emlékeznek meg kis-küküllôi dzsentri körökben: "A bábaasszony fia." Mert Kisküküllôben sok a méltóságos úr. Amolyan erdélyi méltóságosak, akik a mágnások közé számítják magukat, noha egyik-másikuknak még hét szilvafája sincs. (...) Élete csak egyetlenegy ponton kerekedett egésszé. Az elhivatás egész kálváriáját végigfutotta, rövid harmincöt esztendô alatt. (...) Egyetlen novelláskönyvét maga adta ki, egyetlen színdarabját senki sem merte elôadni. A második kötet munkája évek óta hányódik kiadótól kiadóhoz, két "nagy"-nak tervezett regénye vázlatban szaladt le egy napilap tárcavonala alatt, mert sürgôs volt, mert kellett a pénz – patikára. Mindebbôl kitûnik, hogy Erdélyben érdemesebb és tiszteletreméltóbb foglalkozás volt mindenha az ügyvédség, de még a telekkönyvi iktatói cím és jelleg is, mint az íróság, ami valahogyan egy kategória a faluzó ripacs komédiással. Hátha valaki ezenfelül, még születésben is, csak: bábaasszony fia. E környezetbeli meghatározók forradalmárt csináltak Sipos Domokosból. Az ilyen forradalmár pedig egészen szokatlan jelenség Kis- küküllôben, a dzsentrik földjén. És szokatlan egész Erdélyben, ahol Martinuzzi óta divat, sôt erény lealkudni vagy elalkudni egy keveset a százszázalékos igazságból. Itt nem szokták meg az emberek, még a legtehetségesebbek sem, hogy hidakat égessenek fel maguk mögött, mert itt az ügyeseké a világ és nem a rátermetteké. Sipos Domokos pedig az "ügyesség" irányában semmi fogékonysággal nem rendelkezett. A nyomorban születettek mindig keserû szájízével, a tüdôvészesek életet siettetô mohóságával kereste, vallotta és követelte az igazságot. Nagyobb lélegzetûnek szánt írásaival ezért nem jutott tovább a vázlatnál s novellái között is nemegy elvetélt regénytémát zsugorít a hatlábas tárca Prokrusztész-ágyába. De mentôl szûkebb a terjedelemben, annál tömörebb, annál keményebben megmarkolt, annál átfogóbb a tartalomban. (A bába fia, Korunk, 1928. január)

Költôi termése szerényebb. Leginkább idézett-szavalt karácsonyi verse a Megszületett: Megszületett. // Éjszaka volt és ragyogtak fenn a csillagok. / Én hiszem a szép csodát,/ Hogy kedvéért kigyúlt egy égi lámpa / És jötte szûzen érte Máriát. // Megszületett. / És élt harminchárom évet. / Én hiszem a bús csodát, / Hogy kereszten halt, feltámadott / És elevenen a mennybe szállt. // Megszületett.

(bölöni)

Ráduly János

Ideges kézzel

Simogatsz. Érzem borzas

Szíved közönyét.

Fôrevalót csak

Mi álmodunk a Napnak –

Rontjuk hitelét.

Kiváltságos már

Alig leszek. Maradok

Szellem csatlósa.

Éjjel a tornyok

Napkeletre fordulnak –

Fény füröszt eget.

Magasságomat

Mérd, hisz ez a lényegem.

Nem aszottságom.

Amikor Molnos úrral megismerkedtünk, még nem is volt Molnos úr. Szülei és az anyakönyvvezetô – mintha egy összeesküvés szereplôi lennének – egy hivatali iroda homályos rejtekében nyilván ôt is ellátták egy egészen más névvel. Olyannal, amirôl ki sem kérték a véleményét. Aztán ezen a néven szólították már akkor, amikor eszmélni kezdett a világra. Etetés vagy pelenkázás közben a fölé hajló anyja ezen szólította. Apja, ha bugyutaságokat gügyögött neki, miközben erôs karjaiba vette, egyetlen érthetô szóként ezt emlegette. Közben telt az idô, a pelenka elmaradt, és komoly, megfontolt fiatalember kerekedett belôle. A kerekedés csaknem szó szerint is érthetô, hiszen zömök testalkata s a vele járó kissé mackós járása, a már betöltött két-három év a kerekded teljesség, a meglettség érzetét sugározta köréje. Nyilván szokott virgonckodni is, a legkomolyabb emberekkel is megesik, hogy lazítanak egy kicsit, de találkozásainkon én viselkedésében soha nem találtam semmi kivetnivalót. Legtöbbször a placcon találkoztunk, ahol igen nagy érdeklôdést tanúsított gubancos kutyám iránt. Elôször csak szemével méregette, de hamarosan barátságot kötöttek, s a kutyán keresztül én is megismerkedhettem vele. Öröm volt minden találkozásunk. Ô kutyámnak örült, én bennük gyönyörködtem, Gubanc meg örült, hogy mindketten foglalkozunk vele. Olykor elkérte a pórázt, s néhány lépésnyi távolságra elmentek ketten, amíg Gubanc engedte. Ha nem mentem velük, vagy lemaradtam, pár lépés után megvetette a lábait, s nem volt hajlandó nélkülem továbbmenni.

Ezekkel a találkozásokkal bevonultunk az életébe. Egyre sûrûbben emlegetett otthon is. Elsôsorban Gubancról beszélt, megtéve ôt minden kutyák legfôbbjének. Ebben tökéletesen egyetértettünk. Hozzám is eljutottak a visszhangok anyja és a nagyi révén. Tôlük tudom, hogy "Molnos úr és Gubanc" néven pórázon járó kettôsünk mekkora szerephez jutott náluk. Az anyjától tudta meg, hogy így hívnak. Az utcán, ha feltûntünk, s megkérdezték, ki közeledik felé, "Molnos úr és Gubanc" – válaszolta. "Molnos úr és Gubanc" – hangzott mindenfelé. Otthon és a placcon, a kávézó teraszán és az irodában az anyjánál tett munkahelyi látogatások során. "Molnos úr és Gubanc".

Aztán egyszer otthon egyik mûanyag játékát spárgavégre kötve elkezdte maga után húzni.

– Én vagyok Molnos úr – jelentette be nemes egyszerûséggel. – Gubancot sétáltatom.

Nevet választott magának – olyat, amelyik tetszett neki –, és feladatot talált, felelôsségteljes feladatot, amit naponta többször is el kell végezni. Azóta ô "Molnos úr", s Gubancot sétáltatja.

"Molnos úrral" mostanában nem találkoztam. Elköltöztek. A város távolabbi lakónegyedébe. De gyakran hallok felôle. Édesanyjával naponta találkozom, s olykor mesél róla. A napokban éppen mûtétre készültek. Egyik ujját kénytelenek sebészkés alá tenni. Valami születési rendellenességet korrigálnak. Már túl van az elsô beavatkozáson, az korábban történt, most a másodikra kerül sor. "Molnos úr" nem fél. Nem olyan legény ô. Az elsô mûtétet is jól viselte.

Anyja már két napja hiányzik a munkából. Nem tudom, túlvannak-e rajta. Remélem, minden rendben van! Mindegyre "Molnos úrra" gondolok. Nem tudom, mire véljem, de azóta nekem is minden mozdulatra fáj a jobb kezem kisujja.

Molnos Ferenc

Balási András versei

olyan kevés idô maradt

oly kevés mi egyáltalán van

mit megmentett a roncs álmokban

egy-egy éberebb pillanat

oly hirtelen a veszteség

mi létezik oly észrevétlen

halvány árnyék hibás fényképen

ha fény hull rá lassan kiég

oly könnyûnek tûnt az egész

harc nélküli gyors gyôzelemnek

maradva mindörökre gyermek

kiben nincs se remény se félsz

oly sok mindaz mi adatott

oly vétkes sáfárkodni véle

elodázott döntések éle

lüktetô hegeket hagyott

olyan sok a lehetett volna

immár felmérni sem lehet

cipelve üres terheket

vélt magunkban is bujdokolva

olyan kevés idô maradt

oly kevés mi egyáltalán van

mit megmentett a roncs álmokban

egy-egy éberebb pillanat

csak elfeküdni a homályban

fülelni a halk lét csodáját

csak tudni kint valami más van

mint ami most susogva jár át

csak elmerülni a pillanatban

figyelni véletlen tûnését

csak látni mitôl elszakadtam

velem élô megannyi szépség

csak megmaradni aki voltál

nem akarni valaki mást

csak lesni a torzult valóját

is kimerítô változást

csak elfeküdni a homályban

fülelni a halk lét csodáját

csak tudni kint valami más van

mint ami most susogva járt át

mindaz ami van oly törékeny

annyira szinte semmi

gondolj vissza e csöppnyi létben

miket láttál elveszni

mennyi az áradó öröm

a megvalósult álom

hány félsz hány senki a köbön

s a többi holmi lim-lom

pár futó mosoly töredéke

néhány sor mely talán vers

félénk remény véletlen fénye

ahogy az egészért esd

szívedben remegô derût

elfojtó rettenet

egyszer valóban kiderül

hogy tényleg nem lehet

paff egyszerûen nem lehet

ami sose lehet

hogy annyi volt mint hûs leget

lobbantó lehelet

"Ha nem nyomul a költô, elfelejtik"

– A köztudatban még 19. századi klisék élnek a költô személyét illetôen. Minimum az idealizált Petôfi-portré a mérvadó. Ehhez képest Nagyálmos Ildikó nôies nô, felelôs gondolkodású, normális viselkedésû, értsd alatta, hogy nem fütyül a templomban, csinos, kedves. Ha igaz, az arc, s a vers a lélek tükre. Bizonyítékként elfogadjuk szép kiállítású kötetét. Milyen hatások, indíttatások eredôje ez a versgyûjtemény?

– Ezek a versek többnyire különbözô albérletekben íródtak, különbözô városokban, különbözô emberekhez. Vagy saját magamhoz. Magányomban. Bár sosem voltam igazán magányos abban az idôben, csak én hittem azt, s csak késôbb tudtam meg, hogy mi is a magány. Amikor visszahúzódik az ember a külvilág elôl, s hónapokig a kutya sem keresi. Csak ilyenkor tudja meg, hogy kik is az igazi barátai, vagy egyáltalán voltak-e barátai. De ez nem olyan fontos. Ilyenkor jó a csend, nincs helye hangos szónak, de ebbe is bele lehet pusztulni. Fôleg, ha elmegy a kedve a költônek az alkotástól. Ilyenkor mindentôl elmegy a kedve. A magány képes mindent kiölni az emberbôl. De azt hiszem, mindenkinek van, volt ilyen idôszak az életében, amikor keresi önmagát, vagy valaki mást. S akkor megint elkezd írni.

– Honnan hova? Példaképek? Egyáltalán, van-e manapság ennek jelentôsége?

– Udvarhelytôl Nagyváradig. Elsô lépésként. Eléggé meghatározta az életemet az a pár év Nagyváradon. De végül is én tettem magam költôvé. Persze, ha Gittai István a napilap irodalmi mellékletében nem közölte volna elsô verseimet, bátorításként, akkor lehet, hogy soha többet nem írok. Mindenkinek kell egy kis támogatás, noszogatás. Nekem jót tett. Mindig is álmodozó voltam, mai napig az érzelmeim irányítják az életemet. Ez rossz. De megváltozni nem tud az ember.

Aztán visszakerültem Udvarhelyre röpke egy évre. Itt is született pár versem, de nem találtam a helyem. Nem volt társaság. Temesvárra kerültem (újságírósors), s aztán Aradra, ott az Irodalmi Jelen szerkesztésével bíztak meg. Verseim java részét itt írtam, kapcsolatban voltam néhány olyan íróemberrel, aki ösztönzött az írásra. Példaképeim nincsenek, sosem voltak, viszont vannak olyan költôk, írók, akiknek szeretem az írásait.

– Alaposabb odafigyeléssel tetten érhetôk a költô önmagával szembeni elvárásai, hogy új nap ébredjen erre a nagy tájra, valakire várva, aprópénzre válva. Maradni, menni? Kétségei, reményei, öröme és bánata vállalt fogalmak, témák. Összegzésként, ars poetica gyanánt mit tart fontosnak?

– Egyszer azt mondta valaki, hogy "te mindig csak a szerelemrôl írsz". A költô azt írja meg, ami foglalkoztatja, ha valamit mondani akar. Ha csak magának is. Ki akarja írni magából. Persze, a szerelem örök téma, mindenkit érint. Kortól és nemtôl független. Engem ez a téma foglalkoztat, foglalkoztatott. Bocsássák meg nekem, hogy nem tudok hazafias vagy a környezetszennyezésrôl szóló verseket írni.

– Gyakran hallani, olvasni a beskatulyázó minôsítést: költô, költônô. Nagyálmos Ildikónak mi errôl a véleménye?

– Hát ez is egy foglalkozás... A legelsô interjúmat ebben a témában készítettem. Eléggé nevetséges volt a kérdés, amikor feltettem néhány költônek: mitôl költô a költô, s mikortól költô a versíró. Na, ezt eldönti majd az utókor. Vagy aki akarja. Mitôl jó egy vers? És kinek mi jó, mi tetszik? Ezek költôi kérdések. Nem?

– Vállalja-e nôiségét? Ami szerintem plusz rálátást jelenthet életre-halálra, érzékenységet szenvedélyes szerelemre. Amit nem is titkol szemérmesen, hanem eléggé nem méltányolható ôszinteséggel feltár, vállalja hangját, testét, érzelmeit, és gyakorol. Versben és prózában. Tettek a versek. Idôt állók, ércnél maradandóbbak, még ma is. Valóban, a hölgyemény egy hölgymenyét?

– Hogy vállalom-e? Hát, ha benne vannak a verseimben, akkor igen. Máskülönben nem. A hölgymenyét Szôcs Géza egyik versébôl származik.

– Mindentôl függetlenül, hogy érzi magát a saját bôrében?

– Egészen jól. Úgy érzem, hogy itt az ideje, hogy ismét alkossak. Volt egy nehéz idôszak az életemben, de átvészeltem, s megerôsödtem, mint egy bika. Most ismét képes leszek szétszedni a világot, bár azt mondják, nem érdemes. Szép lassan, nyugodtan meg kell öregedni, s várni, hogy az idô megoldja a bajokat, gondokat, s akkor meghalni. S akkor olyan jó lesz. Mindenkinek. De én ebben nem hiszek. Elôbb rombolnom kell, hogy építhessek.

– Van-e kedvenc ruhája, kutyája, virágja, parfümje? Hord-e melltartót, s egyéb kényes holmit?

– Nincs kedvenc ruhám, se kutyám, se virágom. Melltartót sem hordok, harisnyát, majót se. A hideg illatokat szeretem, francia parfümöt használok.

– Európa kapujában, bebocsátást nyerve, mintha még mindig érdekes lenne Erdély tündérkertje, mint szín, íz, sajátosság. Ha mégsem, akkor milyen alternatíva adott?

– Nekem, aki a szerelemrôl ír, minden más. (Ez vicc.) Mint hely, felemelô, jó lenne visszamenni, de ki tudja, tudnék-e ott élni. Csak most látom a táj szépségét, báját, az emberek egyszerûségét, amikor visszajárok. Külön világ. S ez nem közhely. El kell menni a kicsi székely falvakba, s szóba állni az emberekkel. Itt még vannak érzelmek, valami ôsi, megmagyarázhatatlan dolog, ami benne van a fiatalokban is. Ezt sehol a világban nem találtam meg, csak Székelyföldön.

– Idônként divat a költészet hanyatlásáról, tömeghatásának gyengülésérôl beszélni. Ahogy a közéletben, az irodalomban is egymásra acsarkodó szekértáborok, csalhatatlan ízlésû csoportocskák, exkluzív érdekképviseletek nyomulnak. Tömény tömbházmagány, elidegenedés, s egyéb globalizációs nyavalyák. Érzékeli-e ezt a felelôs költô? Beszélhetünk-e a költészet válságáról?

– Beszélhetünk. Az a költô, aki nem menedzseli magát, nem nyomul, meg is halt. Úgy elfelejtik, mintha meg sem született volna. Hiába ír jó verseket, hiába jelennek meg kötetei, ha nem kerül be úgymond menô körökbe, akkor nem létezik. Menni kell, beszélgetni kell, írni kell, s még így sem biztos, hogy megmarad a mezsgyén. De mindig is tudtuk, hogy hálátlan foglalkozás a költészet. Minek, kinek ír az ember? Hát magának elsôsorban, s aztán majd elválik.

– Az Irodalmi Jelen a Kárpát-medencei magyar irodalmi termés megbecsült fóruma. A szerkesztôk jó ízléssel, jól sáfárkodnak a beérkezô kinccsel. Kerítésen belülrôl nézve ez hogy mûködik, milyen munkamegosztás szerint? A kívülrekedtek, a lapból kikopottak a szerkesztô(k) önkényeskedéseirôl beszélnek. Van-e ennek valóságalapja?

– Minden rovatnak van felelôs szerkesztôje, ôk döntik el, hogy mit tartanak érdemesnek megjelentetni a lapban. A fôszerkesztônek, aki a lap tulajdonosa egyben, joga van dönteni a beérkezett anyagok sorsáról. Ô adja a pénzt, neki van mindig igaza.

– Keveseknek adatott meg, hogy írásközelben, írásaikból éljenek meg. Elôny-e vagy hátrány ez?

– Én sosem tudtam megélni az írásból. Élni tudtam, egyik napról a másikra, de megélni, jól élni soha. De aki szereti azt, amit csinál, boldog ember. S az még boldogabb, akit nem érdekel a pénz. Aki nem jár két lábbal a földön, az nem ragaszkodik az anyagiakhoz. Nem tudja értékelni. Jó, ha van, de ha nincs, az se baj. Úgy vagyok valahogy én is ezzel.

– Ír(na) inkább, vagy olvas(na)?

– Írok, olvasok, ha idôm engedi. Olvasni könnyebb, de ha valami jót olvas az ember, megindítja a gondolatokat. Gyereknevelés mellett kicsit nehezebb "elszállni", nem engedhetem meg magamnak. Mindig bujkáltam a felelôsség elôl, de most nem tudom kikerülni. Ez egy kicsit gátol a munkában, néha megriaszt, de bírom a gyûrôdést. A lányom mindennél fontosabb.

– További tervei?

– Költô akarok lenni.

Hevesi Mónár József

Filmlevél Budapestrôl

Meggyúlnak a gyertyák az adventi koszorúkon, bronzvasárnap, ezüstvasárnap forgatagában az ajándékozás öröme lebben fel. A parlament elôtt felállították a Szovátáról hozott hatalmas fenyôt, elôtte, körülötte zajong a gyermeksereg és talán-talán megérzi az erdélyi fenyveserdôk semmivel össze nem hasonlítható tiszta, friss illatát.

Ám éppen most, ebben a világokat átjáró gyertyafényben, amikor felhangzik az ének: "Szállj, szállj magasra szíveink reménye"…, olyan történettel döbbent meg egy magyar film, amelyet a mégoly szenzációt hajszoló sajtó is józan rokonszenvvel fogad. Érdekes elgondolkodni afölött, hogy már évszázadok óta születnek nagyszerû regények, elbeszélések, versek, immár filmek is a gyermekek mostoha sorsáról, szenvedésérôl.

Most pedig ismét gyermektörténet, Iszka utazása, Bollók Csaba és Csere Ágnes filmje vetíti elénk egy lepusztult Zsil-völgyi település gyermekeit, olyan mélységeket megjáró, nehéz életét, amelyhez foghatót aligha képzelhettünk tájainkon.

Jó néhány évtizede két ízben is jártam a Zsil völgyén. Elôször – ha emlékszik vagy hallott még valaki Hajdu Gyuláról, "a szocialista munka hôsérôl" – az ô és legendás brigádja fejtésén, ahová csak térden csúszva lehetett bejutni, ha levitt a bányalift, a zegzugos, huzatos szénfalfolyosókra. Nagyon joviális, vidám, emberséges embereknek láttam ôket akkor, huszonéves koromban. Aztán, valamikor a nyolcvanas évek elején, petrozsényi iskolákban jártam, magyar tanítókkal találkoztam, akik kisebbségi sérelmeiket sorolták, de nagy igyekezettel, jóakarattal nevelték a bányászok gyermekeit. Késôbb a kilencvenes évek Bukarestet ostromló bányászait is láttam, a máig megdöbbentô bányászjárást, és most, a hajdan megismert, jellegzetesen szép vidéknek egy lepusztult, kietlen részletét nézem a filmvásznon, amely környezetként a filmben szereplô gyermekek mostoha otthona, szüleik züllöttségének, embertelenségének színhelye. A kislány, akit már az elsô filmkockákon megismerünk, tizenéves, csinos, kedves arcú, szép járású, bátor lelket rejtô gyermek. Éles, hatalmas kövek közül "bányássza ki" az ócskavasat, nyikorgó kis szekerén húzza-vonszolja, ám az átvevô marcona férfi, a vontatótraktor mellett, néhány aprópénzzel fizetné ki, s a kislány többször elutasítva papírpénzt követel a súlyos vasdarabokért. Ezek után semmit sem kap, hanem szidalmak közepette elzavarják az átvevôhelyrôl. Tovább ismerkedünk életével, a veréssel, amit anyjától kap, mert nem vitt pénzt haza. Megismerkedünk a barátaival, kóborlásaival, a hasonló sorsú gyermekekkel, húgával, Rózsikával, akinek haját rettenetes fûnyíró ollóval vágja, tépi mostohaapja, a kantinnal, ahol a bányászok megosztják vele napi cipójukat és egy tányér levest is kap a maradékból. Ilyen viszonyok közt él, játszik, keresi a helyét, ahol megpihenhet. Ez a kislány, valóságban Varga Mária, a filmbeli Iszka, hogy miért ez a neve, a rendezôvel készült, több interjúból sem derül ki, a filmbôl sem. Elképzelhetô, hogy a "keresés, keresni" orosz szóra utalna (iszkáty) vagy a "tûnj innen!" – iszkiri! – felszólításra. Talán nem is fontos, hiszen minden, amit ebben a filmben látok, bizarr és rettenetes, érthetetlen és fájó, a gyermekek megnyilatkozásai, reakciói alapján megható. Iszka apját elnyelte a bánya, ezt az egyik volt bányásztársa nem mondja el, hanem ráhagyja a gyermekre, hogy az apja "Spanyolba ment".

Iszka gyatrán beszél magyarul, de mindent ért és megérteti magát, határozott véleménye van, keservesen sír, ha megverik, és van egy nagy álma, hogy eljusson a tengerhez. Elszökik hazulról, autóstoppal próbálkozik, fel is veszi egy leánykereskedelembôl meggazdagodott lelketlen férfi. Nem tud kiszállni a kocsiból, bár mindent megpróbál, mert az autós közben rájött, hogy jó fogása esett. Iszkát egy hajófenékre terelik több fiatal lánytársával, egyik hajóról a másikra, mindig éjszaka. Egymást melegítve, olykor kacarászva, olykor dermedten várják a lányok, hogy mi történik majd velük, ha egyszer kiengedik ôket a hajóról. Mi más, mint a prostitúció, az erôszak, amivel Iszka is szembesül az egyik legszebb arcú kislány megerôszakolása láttán.

Ez lett tehát Iszka-Varga Mária tengeri utazása, a tengerentúlra, az ismeretlenbe. Mint ahogy a mai riasztó gyermekölô társadalom hétköznapi világa, a lepusztult, lerombolt iparvidéken, úgy a vég is az innen menekvést keresô gyermeklány úttévesztéséhez vezet. Mi mást sugallhatna Bollók Csaba, a rendezô, errôl a jövôrôl, ennek a magát európainak hirdetô társadalom útvesztôirôl. Egy éve már, hogy a filmet bemutatták, azóta számos külföldi fesztiválon vett részt. Belgiumban elnyerte a legjobb színészi alakítás díját. A szarajevói filmfesztivál zsûrielnöke, Jeremy Irons azt mondta, hogy ezt a világon minden színésznek látnia kell. A film és a valóság már a kezdet kezdetétôl egybefonódnak, a rendezô és felesége otthonukba fogadták Marikát és Rózsikát, évek óta nem szakadtak el a Zsil- völgyiektôl. Vitték a film bemutatóira, messze tájakra a lányokat, de különösképpen Iszka- Marika ezt közömbösen fogadta. Akár a filmben a kérdésekre, amikor jó ideig nem válaszol, a történések sem érintik meg. Tiszta tekintettel néz a kérdezô szemébe, aztán rendszerint egyetlen szóval vagy valamilyen gesztussal fejezi ki – tárgyilagosan – gondolatait. A valóságban sem tántorítja el ôt régi életétôl a siker, az utazás, a jó étel. Mi tartja az életerôt, a rezzenéstelen reagálást ezekben a gyermekekben? Lehet, hogy ôk is a "sorstalanság gyermekei"? Egyet tudnak: vissza akarnak menni nincstelen, sivár gyermekkoruk színhelyére, haza, a meleg salakdombok, a kô- és vastörmelékek közé (Marika jelenleg egy fatelep konyháján fôz, Rózsika pedig Böjte Csaba árvaházában talált menedéket.) Lesznek-e vágyaik, elmennek-e valaha innen? Itt keresik a jobbat, a túlélés lehetôségét? Vagy merô csökönyösségbôl, ösztönös csak azért isbôl nem fejezik ki vágyakozásukat a közben megismert jobb élet után? – Számtalan kérdést tehetünk fel ez után a lelket felkavaró, döbbenetes látványokat nyújtó valóságfilm után, ha megfeledkezve magunkról, nehezen tudunk felállni a nézôtéri bársonyszékbôl.

Sikerfilmek születnek tehát gyermekek szenvedésérôl, kínoztatásáról, amint korhû regények is születtek minderrôl, Dickenstôl, Andersentôl Molnár Ferencig vagy Móricz Zsigmondig. Tehát: "nem mozi ez, gyermek" mondhatnánk és szívünkbe fogadjuk Iszka-Máriát.

Rózsa Mária

Czirmay Szabó Sándor

(haikufüzér)

más sosem voltál

csak álomszült-képzelet

hiányod örök –

már semmi sincsen

se remény sem szeretet

tobzódó világ –

ami hátra van

már semmiség – golgota

csupán csak a vég –

Ha a szépirodalom szépen megírt mûvek gyûjteménye, a szépíró pedig olyan ember, aki szépen tudja megírni a legegyszerûbb eseményt is, akkor én találkoztam egy nagyszerû regénnyel, melyet mondhatni együltömben, néhány apró "mûszaki" szünet beiktatásával olvastam el, és egy szerzôvel, akit regényíróként nem igazán ismertem. Ilyesmi nem történt velem jó pár évtizede. Ez a könyv úgy olvastatja magát, mint egy izgalmas kalandregény. Pedig (miközben az is) egyáltalán nem az, inkább családtörténetbe ágyazott szerelmi sztori, melyet az hoz számomra lélekközelbe, hogy íróját személyesen ismerem (ki ne ismerné Marosvásárhelyen, Erdélyben, egyáltalán a magyar nyelvterületen Kincses Elemért?), némileg pedig a testvéreit is a családból. Magam tehát "mérsékelt" bennfentességgel, de a vásárhelyiek egy-két rétege az ôslakosok otthonosságával olvassa majd a 174 oldalas történetet, amelyben a szerzô sem eget, sem földet nem szed széjjel, csak fölvillantja gyermek- és kamaszkorát, világra eszmélését, elsô nagy szerelmét – apró mozaikokból rakja össze a tragikummal átszôtt, mindazáltal kedves, már- már idillikus történetet, amely végül... (De ezt nem mondom el.)

Hozzáértôk úgy mondanák: több rétege van a regénynek.

Az alapképlet a lehetô legegyszerûbb: marosvásárhelyi család fészekmelege, melyrôl a gyermekeit ma talán szokatlannak tûnô szeretô szigorral, de mindvégig mély beleérzéssel, önfeladó odaadással nevelô Édesanya gondoskodik; a "régivágású", vagyis tetôtôl talpig tisztességes, becsületes Apa, a tisztán látók fajtájából, aki szerencsésen kikerül a háború poklából, de kénytelen a saját bôrén tapasztalni, hogy a kéjjel berendezkedô új hatalom nem ismer sem istent, sem embert, ôrajta is átgázol, ha eljön az ideje – és ezért minden erejét a család megóvására, gyermei gerinces nevelésére fordítja. Egyetlen "védôpajzs": a "fizikai" ellenállás, a testedzés, a sport. A természetjárás, a túrázás, az atlétika. Ezeket a gyönge fegyvereket szögezi szembe a barbarizáló, emberek százait, ezreit acsarkodó ellenségekké, mocskos besúgókká aljasító kommunizmussal. Bátyó, a nagyfiú; Memi, a kisöccsét felnôttes szeretettel övezô, nagyosan oktatgató nôvér; végül a magát nevén sosem emlegetô legkisebb fiú, akit bátyja csak "ecsémnek" szólít, a szerzô maga, a történet elbeszélôje, a narrátor; aztán egy-két "mellékfigura" (Lili, Bébi és Bubu), akiknek viszont fontos szerep jut a történetben, és végül Aranyhajú – a lány, aki a Bajnoknak becézett srácot a bibliai emberek feltétlen odaadásával szereti, majd amikor családja repatriálni készül, utolsó istenhozzádként, egyszeri és megismételhetetlen találkozásukon beteljesíti azt. Idôkerete a második világháború utáni korszak. A zûrzavar, a nyomorúság, ahogyan azt a fel-felfeslô családi burokból kikandikáló gyerek átéli, aztán az iskolai élet, csínyek, kalandok, diákhumor, a sportversenyek izgalma, a siker íze, a versenyek láza, utazások, új városok, új helyzetek, gondok-bajok – így elmondva annyira szokványos az egész, hogy elszégyelli magát a recenzens. Amitôl magával ragadó a szöveg, az az írásmód persze, a "truvájj", a "spíl", az elôadás stílusa, a szépíró szépírása. Kincses Elemér nagyon tudja a mesterséget; szinte eszköztelenül csillog. Egymást érik a csattanós kistörténések, a gyerekkor átélt sztorijai, pereg a dialógus, szinte láthatóan izzik a szakemberektôl oly gyakran emlegetett drámai feszültség tenzív–detenzív íve; és – mióta nem volt ilyen olvasói élményem, muramista! – szurkolunk a szerelmeseknek, a hideg jár a hátunkban, hogy jaj, valami indulatoskodással, hirtelen szeszéllyel el ne baltázzák a gyöngyörû idillt... Borotvaélen táncol a szerzô, imitt-amott csak egy hajszál választja el az édeskésség masszájától. De nem azért rutinos rendezô, nem azért jónevû színpadi szerzô, hogy föl ne ismerje a rejtôzködô szakadékokat: elkerüli a giccset, olyan love storyt tesz asztalunkra, melyet a mai fiataloktól a nosztalgiázó öregekig, lányok-fiúk, nôk- férfiak, vásárhelyiek és nem vásárhelyiek, nagy kedvvel kísérnek végig. Végig? Lehet-e vége egy szép mesének? Ugye nem lehet.

Csak megszakad egy kicsit. Mint például a szívünk. (Kincses Elemér: Soha. Mentor Kiadó Marosvásárhely, 2007)

Bölöni Domokos

Kincses Elemér

(Két részlet a regénybôl)

A vállamra hajtotta a fejét.

– Szeretek neked mesélni – mondta. – Azt akarom, hogy mindent, mindent tudj rólam. Baj? – kérdezte.

Nem várta meg a választ, megcsókolt. Csókolóztunk a nagyállomásig. Sötétedett már, mire leszálltunk. Kézenfogva, szótlanul sétáltunk végig az utcán. Kutyát már Aranyhajú vitte, boldogan lépkedtek mindketten. Hamar elértünk Aranyhajúék kapujához. Megálltunk, néztük egymást. Megsimogatta a kézfejével az arcomat. Mosolygott. Kutya megnyalta a kezemet, s vakkantott.

– Holnap? – kérdeztem.

– Holnapután – mondta. – Gyere kedden, este hétkor. Édesanya csinál aranygaluskát, a kedvedért. Várlak, életem – mondta, és bement.

Álltam a kapuban. Ô is állt, a kapun belül. Éreztem.

– Na, menj – mondta derûsen.

– Menj te! Én nem tudok. Szeretlek.

– De menj te! Én imádlak… Soha senki másé nem leszek… Érted? Soha.

Álltunk, csendben, jó két percet.

– Menjünk együtt! – mondta, s felnevetett… – Jobb lábbal indulunk! Egy! Jár a baba, jár…

– Egy! – mondtam, és léptem egyet.

– Kettô!

– Kettô! – nevettem.

– Három! Kedd hét!

– Három!

– Négy! Soha másé.

– Négy.

– Öt. Soha.

– Öt.

Az útkeresztezôdésnél még mindig nevetve, hangosan számoltam. Néztek, sokan, amíg zöldre nem váltott a lámpa.

............................................................................. ...........................

Körülnéztem. Az udvaron két család lakott. Aranyhajúék és egy özvegyasszony. Bal oldalon az elsô ajtó volt az övék. Tárva-nyitva állt. Megálltam a küszöbön. A konyha s a két szoba teljesen üresen tátongott. A falakon fehérlett a leakasztott képek helye. Hat hely volt üres a két szoba falain. A fürdôbôl valami mocorgást hallottam.

– Van itt valaki? – kérdeztem.

– Igen, domnu… – hallatszott bentrôl, majd egy ôsz hajú asszony jött elô, törlôrongy lógott a kezében. Döbbenten láttam, hogy mosolyog. – Maga a bajnok?… Azt üzeni a kisasszonyka, hogy nagyon szereti, s hogy soha többet nem akarja látni. Annyira szereti. S másé nem lesz. Soha – elhallgatott, nézett. Kicsit nekidôltem a falnak. Nem akarattal. Falas lett az ingem, leporoltam.

– Mikor mentek?… Hová?

– Ma reggel. Hatkor… Valahova Magyarországra… Vagy Kaposvárra, vagy Pécsre, vagy Debrecenbe… Még nem volt biztos… vagy biztos volt, csak nem mondták. Nem is hatkor, hat után egy fél órával, mert csak akkor hozta az egyik szomszéd a papírt a kutyának. Azt is vitték, pedig nekem is elkellene. Egy nagy autó vitte ôket, meg egy kicsi. A doamna sírt.

Elhallgatott. Hirtelen hányingerem támadt, alig kaptam levegôt. Csorgott az izzadság a gerincemen, s nem is igen érzékeltem, hogy hol vagyok. A pralinét az asszony kezébe nyomtam.

– Ez mi? – kérdezte.

– Praliné.

– Az mi?

– Édesség.

– Nem szabad. Diabét… Majd az unokák megeszik. Sok van?

– Nem sok. Hat. Kezitcsókolom! – mondtam, és kijöttem a lakásból, ki a házból. Becsuktam magam mögött a kaput.

Az utcán emberek jártak. Két autó állt a szemafornál. Egy szürke, egy zöld. Szél kezdett fújni. Álltam az útkeresztezôdésnél. Piros, sárga, zöld. Majd újra: piros, sárga, zöld. Autó dudált, félreugrottam. Elment mellettem a húszas fiáker. Nem Kaka Matyi ült a bakon.

Hét elôadást láthatott a marosvásárhelyi közönség a Barátság évada színházi fesztivál rendezvényeként, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és a Francia-Román Színházi Központ szervezésében. A sorozat egyaránt megszólította a magyar és a román színházkedvelôket, hiszen négy magyar és három román elôadást láthatott a közönség. Fodor Zénót, a rendezvény fôszervezôjét arról kérdeztük, miért volt szükség megszervezni a Barátság évadját. "Elkezdôdtek a színház felújítási munkálatai, ami azt jelenti, hogy két-három éven keresztül mindig csak egy terem lesz használható. Kevesebb lehetôség lesz új bemutatókat létrehozni, hiszen csak egy terem áll mindkét tagozat rendelkezésére próbálni és játszani. Így született meg az ötlet, hogy meghívjunk olyan színházakat, amelyekkel jó kapcsolatban állunk, akik a barátaink, és ezzel bôvítsük a közönségnek nyújtott mûvészi élményt."

A rendezvény sikerét a következôképpen értékeli a fôszervezô: "Igaz, hogy nem mindig volt telt ház, de az elôadások színvonala jó volt, a közönségnek tetszett, amit látott. Különbözô típusú elôadásokat láthattunk, tehát mindenképpen hasznos volt azok számára, akik szeretik a színházat. A gyerekek is kaptak egy nagyon jó elôadást: a székelyudvarhelyiek Csizmás Kandúr címû elôadása nagy siker volt. Mindenképpen igény van egy ilyen megnyilvánulásra, amíg a színház újra teljes gôzzel tud majd dolgozni."

Hogy lesz-e folytatása a rendezvénynek, nem lehet még tudni. Ha a támogatási források nem apadnak el, a szervezôk folytatni szeretnék a Barátság évadát.

Kádár-Dombi Katalin

Nem emelkedik a villanyáram és a földgáz ára 2008 januárjától

Nem emelkedik a villanyáram és a földgáz ára 2008 januárjától, jelentette be pénteken az Energiaszabályozási Országos Hatóság (ANRE). Az ANRE közleményben tudatta, hogy a földgáz árát jelentôsen emelni kellett volna, de errôl döntést 2008 januárjában fognak hozni.

Az ANRE ugyanakkor azzal indokolja az áremelés elhalasztását, hogy továbbra is folynak a tárgyalások a hatóság és a földgázszolgáltató vállalatok között. "Az ANRE úgy döntött, folytatja a tárgyalásokat a területen mûködô vállalatokkal annak érdekében, hogy megoldásokat találjanak arra, hogy az importból származó földgáz ára növekedésének és a forgalmazói díjak ezekhez való hozzáigazításának hatása csökkenjen. A határozat nyomán 2008. január elsejétôl egyelôre nem emelik a földgáz árát, végleges döntést pedig a tárgyalások befejezése után, valószínûleg jövô év januárjában hoznak majd" – áll a közleményben. Az ANRE szerint ugyanakkor a villamos energia árának megtartása azért lehetséges, mert szeptemberben mûködésbe lépett Cernavodan a második atomreaktor.

Ünnepi program a bankoknál

A bankok nem dolgoznak december 25-én és 26-án, illetve január 1-én és 2-án, december 31-én pedig, amely nem banki nap, a bankfiókok egy része nyitva tart, az ügyfeleket fogadja, de fizetéseket nem eszközöl. A Román Kereskedelmi Bank (BCR) bejelentette, december 31-én 8.30- tól 12.30-ig tart a munkaprogram, míg a BRD–Groupe Société Générale zárva lesz az év utolsó napján. A Raiffeisen Bank fiókjai december 31- én 9 és 13 óra között tartanak nyitva. Az UniCredit Tiriac Bank, illetve a Volksbank szintén dolgozik december 31- én. A Letéti- és Takarékpénztár (CEC), amely a legnagyobb hálózattal rendelkezik az országban, zárva lesz az év utolsó napján. Nem nyit az Alpha Bank Románia és a Bancpost sem. December 24-én, hétfôn a bankfiókok többsége a megszokott program szerint dolgozik. A fent említett munkaprogram alól kivételt képeznek a kereskedelmi központokban mûködô banki egységek, melyeknek többsége nyitva tart december 26-án, illetve december 31-én és január 2-án.

Göncz Kinga jelképesen átadta a moldvai csángóknak biztosított humanitárius segélyt

Göncz Kinga magyar külügyminiszter pénteken fogadta a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetôit a Külügyminisztériumban és jelképesen átadta nekik a tárca humanitárius segélyét. Göncz Kinga az ezt követô sajtótájékoztatón elmondta, megbeszélték, hogy miként lehet segítséget nyújtani ahhoz, hogy a moldvai csángómagyarok megôrizhessék nyelvüket és tovább tudják fejleszteni a csángó gyermekek nyelvtanulási lehetôségeit. Hozzátette, nagyon fontosnak tartja, hogy a magyarországi alapítványok és az MCSMSZ együtt tudnak mûködni, mert így többféle forráshoz hozzáférhetnek. A jelképesen átnyújtott 2,5 millió forintos humanitárius segélyrôl azt mondta, hogy abból kétmillió forintot szánnak a Magyarfalu településen megrongálódott iskola felújítására, félmillió forintból pedig ajándékot küldenek a csángó gyerekeknek. A miniszter megjegyezte, hogy a tárca információkat is tud adni vidékfejlesztéssel kapcsolatos európai uniós források elérhetôségeirôl. Solomon Adrián, az MCSMSZ elnöke jelzésértékûnek nevezte megbeszélésüket, amely azt mutatja, hogy egyre többen törôdnek a csángók helyzetével.

Tiszteletbeli római kanonok lett Nicolas Sarkozy

Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnököt a római lateráni bazilika tiszteletbeli kanonokává avatták. Ez az egyházi méltóság a XVII. század óta megilleti a francia államfôket, de a monarchia megszûnte óta eddig csak Valéry Giscard d'Estaing köztársasági elnök fogadta el 1978-ban. A római pápa püspöki templomában, a lateráni bazilikában Sarkozy elnök csütörtökön vette át francia nyelven celebrált szentmisén a kinevezési okmányt. Jelenlétével – mint mondta – világossá akarta tenni, hogy "szükségünk van a katolikus egyház útmutatására és közremûködésére Franciaország jövôjének kialakításában". Emlékeztetett rá, hogy Nagy Károly kora óta szoros kapcsolatok állnak fenn hazája és a lateráni Bazilika között. Franciaországnak az egyházhoz és a pápához fûzôdô szilárd kapcsolata okán négyszáz évvel ezelôtt a francia királyokat a Lateráni Szent János székesegyház "elsô és egyetlen tiszteletbeli dómkanonokává" választották.

Nem verhetnek a spanyol szülôk

Nem képelhetik fel a rakoncátlan kölyköt a spanyol szülôk, mert ezt a tradicionális "pedagógiai módszert" csütörtökön végleg kivonták a forgalomból a madridi törvényhozók. A parlamenti pártok ugyan erôsen megosztottak voltak a kérdésben, végül a többség mégis arra szavazott, hogy mivel a korábban érvényben lévô "ésszerû és mérsékelt fenyítés"-passzusba sok minden beleérthetô, a törvénynek világosan ki kell fejeznie a gyerekek fizikai és szellemi épségének sérthetetlenségét. A változtatást kivívó kormányzó szocialista kabinet az új szabályozással fôként a konzervatív ellenzéket haragította magára, amely szerint a lépés aláássa a hagyományos családi értékeket, hiszen úgymond eszköz nélkül hagyja a fegyelmezésre kényszerülô szülôket. Spanyolországgal együtt már 17 európai országban tiltják az iskolai és otthoni gyermekverést. Októberben a brit kormány is kísérletet tett a testi fenyítés eltörlésére, ám ez meghiúsult, így a csatornán túl egyelôre nem vár büntetés arra a szülôre, akinek eljár a keze, ha nem marad utána látható sérülés (zúzódás, horzsolás, duzzanat) a gyermekén.

Új kuratórium a Sapientia élén

A magyar állami költségvetésbôl finanszírozott Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE) alapító erdélyi magyar történelmi egyházak képviselôi kinevezték az egyetemet mûködtetô alapítvány új kuratóriumát. Az alapítók közgyûlése a régi kuratórium mandátumának lejárta miatt tárgyalt a testület összetételérôl. Az alapítványt a következô négy évben is Kató Béla kuratóriumi elnök vezeti. A döntéshozó testületben helyet kap Csenteri András Levente, a Magyar Telekom romániai leányvállalatának vezérigazgatója, Diósi László, az OTP Bank romániai vezérigazgatója, Kállay Péter közgazdász, dr. Kun Imre Zoltán professzor. A kuratórium munkájában részt vesz még Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke, Molnos Lajos író, Szilágyi Éva Gabriella oktató, Szilágyi Pál professzor, Toró Tibor akadémikus, Várady Zoltán, a MOL Csoport képviselôje, valamint Zilahi László, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Fôosztályának fôigazgató-helyettese.

A vártnál jóval alacsonyabb idei államháztartási hiány

Az államháztartási hiány az idei év végéig csak a GDP 1,4 százaléka körül lesz, a korábban közölt 2,4 százalékos célkitûzés helyett – közölte csütörtökön a gazdasági és pénzügyminiszter. December elején még azt közölték, hogy Románia államháztartási hiánya az idén a hazai össztermék 2,4 százaléka lesz a hazai elszámolás szerint, illetve a GDP 2,9 százaléka az EU-szabvány szerint számolva, és ugyanannyi lesz jövôre és 2009-ben is, majd 2010-ben 2,4 százalékra csökken, rendre EU-szabvány szerint számolva. A januárban kiadott elôzô változat 2009-ig fokozatosan 2 százalékra csökkenô hiányt ígért. Az Európai Bizottság novemberben megjelent, ôszi elôrejelzéseiben idénre 2,7 százalékos, jövôre 3,2 százalékos, 2009- re 3,9 százalékos államháztartási hiányt jósolt Romániának. A tavalyi hiányát a GDP 1,9 százalékán ismerte el. Az EU-beli deficitkorlát legföljebb a GDP 3 százaléka.

Betlehemes játék és éjféli mise

A marosvásárhelyi fôtéri Keresztelô Szent János-plébánián karácsony szombatján este 11 órakor betlehemes játékot mutatnak be a gyerekek és a fiatalok. Ezt követôen körülbelül fél tizenkettôkor kezdôdik az éjféli mise, amelyet Csintalan László fôesperes celebrál. Karácsony elsô és másodnapján vasárnapi program szerint, 7.30, 10, 11.30 és 18 órakor kezdôdnek a szentmisék. A többi plébánián az elôre meghirdetett idôpontokra várják a híveket.

Kopjafaavatás Koronkán

Az 1989-es forradalomban Bukarestben elhunyt koronkai kiskatona emlékére állítanak kopjafát ma a falu központi parkjában. A Takács László Szilárd hôsi halott tiszteletére szervezett megemlékezô rendezvény 11 órakor a temetôben kezdôdik, ahol megkoszorúzzák sírját és Harangozó György lelkipásztor hirdet igét, majd 12 órakor felavatják a kopjafát és az emléktáblát.

Karácsonyi ajándék a havadtôi otthon lakóinak

A Családotthon Gyerekekért Alapítvány havadtôi székházában lakó gyerekek karácsonyi ajándékcsomagokat vehettek át a Gyulakutai Általános Iskola tanulói és tanárai jóvoltából. Az alapítvány elnöke, dr. Sebesi Béláné örömmel nyugtázta az önkéntes adakozók karácsonyi gesztusát.

"Házasember"bál Koronkán

Karácsony elsô napján este 8 órától a koronkai mûvelôdési házban kosaras házasemberbált tartanak. A bál keretében fellépnek Nagy István és a Gruppenhecc kabarétársulat tagjai.

Töltött káposzta az éjjeli menedékhelyen

A marosvásárhelyi menhely lakóit a Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából töltött káposztával vendégelik meg. A jótékonysági szervezet karácsony elôtt szeretetcsomaggal ajándékozta meg a menhelyen és a szociális otthonban lakó többgyermekes családokat.

Elôadások a Diakóniai Otthonban

Advent utolsó hetében szinte mindennap ünnepi hangulatú elôadásokkal lepték meg a marosvásárhelyi Eminescu utcai öregotthon lakóit. Kedden mezôfelei iskolások, szerdán a Kántortanító-képzô Fôiskola diákjai, csütörtökön a Bolyai Farkas Líceum diákjai látogatták meg az idôseket. Vasárnap 5 órakor a Magányosok Klubja keresi fel az otthont. A 35 idôs személynek ünnepek alkalmával istentiszteletet tartanak és úrvacsorát osztanak.

Karácsonyi vásár Segesváron

A Karácsonyt megelôzô napokon, december 21-23. között vásárt tartanak Segesvár központi parkjában. A vásár az immár hagyományos Segesvári advent rendezvénysorozat része, amelyet a helybeli polgármesteri hivatal, a Veritas Alapítvány és a Német Demokratikus Fórum szervez. A kimondottan vásári jelleg mellett a gyerekeknek meglepetésekkel is kedveskednek, karácsonyi dalokat adnak elô. Ma délután 3 órakor a Zaharia Boiu Gimnázium kórusa lép fel, 16 órakor gitárkoncert lesz. A késô délutáni órákat a kolindák töltik be. Vasárnap 15 órakor szabadtéri színi elôadás tekinthetô meg, melyet a Cameleon társulat ad elô, a zeneiskolások koncertjére 15.30 órakor kerül sor. 16 órakor a segesvári fúvószenekar, majd a Joseph Haltrich Általános Iskola énekkara lép fel.

Jövôtôl drágít a posta

2008. január 3-tól drágulnak a postai díjszabások a következô szolgáltatásoknál: levélkézbesítés, ajánlott levél bel- és külföldre, csomagküldés, infadres, a 10 kilogrammnál nagyobb súlyú csomagok küldése, csomagolás és újracsomagolás. A külföldre feladott ajánlott levél díja 6 lej lett. Belföldre a levél kézbesítése 20 grammig 1 lej, az ajánlott levél 1,4 lej. A reklámanyagok továbbítása és marketingszolgáltatás is drágul, az infadres 20 grammig 1 lej. A reklámanyag helyi kézbesítése kilogrammonként 4 lej, az országon belüli kézbesítés kilogrammonként 5 lejbe fog kerülni.

Megyei stratégia a drogfogyasztás megelôzésére

A megyei tanács csütörtöki ülésén az országos modell mintájára jóváhagyták a kábítószerellenes megyei stratégiát. A képviselôk szerint azért fontos a stratégia, hogy megelôzzék a kábítószer elterjedését, fôként a fiatalok körében. A stratégia ismeretterjesztô kampányokat foglal magába, amelyeket a középiskolákban, szórakozóhelyeken szerveznek majd. A megyei drogfogyasztás- megelôzô és tanácsadó központ hat kábítószerfüggô személyt tart nyilván.

VESZEK tejkvótát. Tel. 0722-607-390. (35743)

ELADÓ nagy fehér disznó Kakasdon. Tel. 0744-912- 687, 0265/347-557. (35655)

ELADÓ 130 kg-os sertés, vágási lehetôséggel és 800 kg lucernaszéna. Tel. 0743-515- 756. (35735)

ELADÓ bor és szilvapálinka. Tel. 222-267. (35656)

VÁSÁROLOK bármilyen márkájú régi és új órákat, mûködôképeseket vagy sem. Fizetés helyben. Tel. 0742-794-959. (35758)

ELADÓK JÁTÉKOK: mágneses építô Geomag, Teifoc, Wader, Klein, Brio, Falca és egyéb minôségi, nyugati gyártmányú játékok. Tel. 0765-573-333. (35690)