Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Az évek óta tartó üsd-vágd, nem apád címû bohózatnak belátható idôn belül nem lesz vége. Mert "melegen" tartja az elnök, aki immár nem csak a miniszterelnökkel, a kabinet tagjaival, a 322-kel, az RMDSZ-szel hadakozik fáradhatatlanul, most már a civil társadalommal is haragba került. Azzal vádolta meg a Pro Demokrácia Egyesület elnökét a minap, hogy cinkosan összejátszott a kormánnyal, becsapta a népet, úgymond, az egységes szavazókerületes választásról szóló törvénnyel. A civil szféra reakciója nem is késett. Tegnap 12 nemkormányzati szervezet tiltakozott Traian Basescunak, "a jogállamiságot becsmérlô" támadása ellen.

Folyik tehát a cirkusz, hadakoznak választott és kinevezett közméltóságaink, akiknek az lenne a kötelességük, hogy az ország elômenetelén és az emberek jólétének biztosításán fáradozzanak. Csakhogy az elvakult gyûlölet és hatalmi harc nem hagy teret a józan észnek. Ha nem a mi bôrünkre menne a játék, kényelmesen hátradôlve a fotelbôl nézhetnénk nap mint nap a dél- amerikai szappanoperákra emlékeztetô magas szintû heccpartit, de sajnos, mindennek mi, egyszerû választópolgárok isszuk meg a levét.

A legújabb, hogy az Európai Bizottság újfent arra szólította fel Romániát, hogy figyeljen oda és gyorsítsa fel a közigazgatási és közpénzügyi reformokat. A hírek csupán arról szóltak, hogy az elnök és a kormányfô aláírta – ünnepélyes keretek között – a Lisszaboni Szerzôdést, arról azonban már kevesebb szó esett, hogy egy másik dokumentum, a Lisszaboni Stratégia egyik jelentésében egyebek közt az áll, hogy Románia "közigazgatási kapacitása, a gazdaság túlhevülésének veszélye, a költségvetés-tervezés, a költségek minôsége, a túlburjánzott bürokrácia, a munkaerô-felkészítés mind deficites". Ezért felhívja a figyelmet, hogy "sürgôsen javítson a központi és helyi közigazgatás minôségén, próbálja kiküszöbölni az egyre növekvô folyószámla-hiányt és az inflációs nyomást, és a bérezési szintet igazítsa a termelés növekedési szintjéhez. Az Európai Bizottság ugyanakkor felszólítja Romániát, hogy sürgôsen hozzon olyan intézkedéseket, amelyek hosszú távon biztosíthatják a közpénzügyek biztonságát, illetve a feketemunka kontrollját.

A jelentést az Európai Tanács 2008 márciusában sorra kerülô tavaszi közgyûlése átadja az Európai Unió vezetôinek. A Tanács ajánlást fogalmaz meg, amelyben felkéri, tegyen erôfeszítéseket a "kritikus területek" reformjának megvalósításáért. Románia 2007 júliusában adta át az Európai Bizottságnak a Nemzeti Reformprogramot. Csakhogy, a jelek szerint, nem tartotta be a vállalt intézkedéseket és határidôket. Nem tudni, mit tett volna a kormány, ha hagyták volna dolgozni, így viszont minden energiája az államelnökkel folytatott iszapbirkózásban merült ki. A lakosság azt látja, hogy a reformok késnek, az életminôség romlik, akik idejében meggazdagodtak, egyre gazdagabbak, a szegények mind szegényebbek, és mind többen vannak. A védzáradék Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett. Egyszóval távol állunk még a jogállamiságtól.

Tegnap ünnepélyes keretek között bekapcsolták Marosvásárhelyen a díszkivilágítást. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal sajtóosztálya szerint több mint 200.000 égôt szereltek fel, a város fôterén felállított fenyôfát pedig 200-nál több gömbbel díszítették ki.

A program szerint a díszkivilágítást a polgármester délután öt órakor kellett volna meggyújtsa, azonban a városvezetô több mint félórát késett. Igaz, idôközben Télapó-ruhába öltözött fiatalok egy tini korú könnyûzene-elôadóval szórakoztatták az igen megfázott közönséget. Aztán végre megjelent a Télapó is, aki a fenyôfa mögé felállított dobogóra hívta Dorin Floreát. A hideg miatt a polgármester rövidre fogta az üdvözletet és a jókívánságokat, megkezdôdött a visszaszámlálás és végül díszfénybe borulhatott a város. E mozzanatot követôen pezsgôvel is koccintottak a hivatal munkatársai. S alighogy felgyúltak a lámpák, máris elôállt két Télapó-busz, ami ezentúl az ünnepek idején rendszeresen közlekedik. Az esti különjárat most a gyerekeket szállította a gyerekvárosba szüleikkel együtt.

A várban berendezett gyerekváros színpadán már javában folyt az elôadás. Marosvásárhelyi óvodások és kisiskolások román és magyar nyelven ünnepi mûsort adtak elô. Megszakítva az elôadást a polgármester itt is köszöntôt mondott, s a feldíszített fenyôfákon is meggyújtotta a lámpákat.

A gyermekvárosban a szokásos elektronikus hinták és játékok mellett felállított bódékban étellel-itallal, meleg teával várják a látogatókat. Akinek volt hozzá kedve, Télapók vezetette lovashintón kocsikázhatott. A mûjégpálya is üzemelt, s az ígéretek szerint most, a hétvégén igencsak gazdag mûsor várja a kicsiket és nagyokat egyaránt a várszínpadon.

Az ünnepek után mérleget akar vonni a marosvásárhelyi tanács a polgármesteri hivatal és a saját tevékenységérôl, mert a város elhanyagolt, a városháza pedig egyre nehézkesebben mûködik. Az RMDSZ városi szervezetének székhelyén tartott tegnapi sajtótájékoztatón dr. Benedek István és Kolozsváry Zoltán képviselôk bírálták a polgármestert és hivatalát.

Kifulladt Dorin Florea polgármester, és a marosvásárhelyi városháza – vonta le a következtetést dr. Benedek István, a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-es frakcióvezetôje. A tanács költségvetési szakbizottságának elnöki tisztét is betöltô képviselô kifejtette, egyre nehézkesebben mûködik a polgármesteri hivatal. Ezt azzal támasztotta alá, hogy bár szeptember óta kérték a tanácsosok a polgármestert, hogy mutassa be a jövô évi költségvetésre vonatkozó elképzeléseit, csak a napokban sikerült néhány adatot megkapni a városházáról, de költségvetés- tervezetnek nyoma sincs a polgármesteri hivatalban, bár már csak napok vannak hátra az új esztendôig. Az nem lehet mentség, hogy az országos költségvetést sem fogadták még el, mert attól teljesen függetlenül a városházának már rég meg kellene legyen legalább nagy vonalakban a jövô évi elképzelése, a város fejlesztési stratégiája mentén – hangsúlyozta a tanácsos. Majd hozzátette, nem csak a költségvetés-tervezet hiánya utal arra, hogy a polgármesteri hivatal nem mûködik megfelelôen. A tanács elé kerülô határozati javaslatok elôkészítése sem megfelelô. Egyre gyakoribb helyzet, hogy olyankor kerülnek a tanács elé gyanús ügyekkel kapcsolatos határozati javaslatok, amikor már nincs idô azokat megfelelôen áttekinteni, így nem lehet felelôs döntést hozni az adott kérdésekben. A frakcióvezetô szerint a tanács keddi ülésén is napirenden van több lakópark városrendészeti részlettervének megvitatása, de az adott dokumentumokat még a városrendészeti szakbizottság sem kapta meg idejében.

A tanácsi döntések rossz elôkészítését Kolozsváry Zoltán tanácsos is nehezményezte. Mint elmondta, a tanács mûködési szabályzata szerint a határozati javaslatokat a plénum ülése elôtt két héttel kell beterjeszteni a szakbizottságoknak. Ez már évek óta még véletlenül sem történik meg, jó esetben pár nappal az ülés elôtt kapják meg a képviselôk az anyagokat. Így a terjedelmesebb dokumentációk áttanulmányozására fizikai idô sem marad, ez vezetett oda, hogy a város statútumának módosítására vonatkozó határozatot a novemberi ülésen nem szavazta meg a tanács. Továbbá a késlekedés mellett az is a hivatal hanyagságát minôsíti, hogy azokat a tervezeteket, melyeket hiányosságaik miatt elutasít a tanács, gyakran kiegészítetlenül kapják vissza a következô önkormányzati ülésre.

A képviselôk bírálták a polgármestert a megkésett ünnepi elôkészületek és a hiányos díszkivilágítás miatt is, amit szerintük hamarabb kellett volna elôkészíteni. Pár nappal az ünnepek elôtt még az utolsó falu is ki van világítva, ezzel szemben Marosvásárhely sötét és elhanyagolt. Ez nem elôször történik meg, már a tavaly is késôn és hanyagul díszítették fel a várost, pedig a tanács nem kevés pénzt utalt ki erre a célra. A képviselôk elmondták, nem a polgármester ellen akarnak személyes támadást indítani, de az ünnepek után mérlegelni kell a városháza és a tanács tevékenységét egyaránt, aminek szükségességével a többi párt tanácsosai is egyetértenek az RMDSZ-frakcióval.

EU csúcstalálkozó Brüsszelben

Brüsszelben pénteken megtartották az Európai Unió állam- és kormányfôinek egynapos találkozóját, amelyen elsôsorban a koszovói rendezésrôl, valamint az EU középtávú jövôjével foglalkozó munkacsoport felállításáról volt szó.

Az EU-csúcs résztvevôi megcsillantották Belgrád elôtt az uniós tagjelölti státushoz vezetô folyamat felgyorsításának lehetôségét. Ezzel párhuzamosan azonban azt is megállapították, hogy a jelenleg még Szerbiához tartozó, de nemzetközi ellenôrzés alatt álló Koszovó státusa fenntarthatatlan, a tárgyalásos rendezés lehetôségei kimerültek, ugyanakkor Koszovó jogállásának rendezése lényegbevágó a Balkán stabilitása szempontjából.

A résztvevôk nyilatkozatukban mellôzik az utalást Koszovó esedékes függetlenségi nyilatkozatának elismerésére, jóllehet azt a tagországok túlnyomó többsége az amerikai-orosz-EU "trojka" közvetítésével zajlott diplomáciai egyeztetések kudarca után elkerülhetetlennek tartja.

Az uniós vezetôk kinyilatkoztatják, hogy az EU kész szerepet játszani a koszovói rendezés hátralévô részében, abban, hogy "segítsék Koszovót a fenntartható stabilitás felé vezetô úton". Megerôsíti az EU azt is, hogy felgyorsítja egy koszovói rendôri és igazságügyi mûvelet elôkészületeit. Brüsszel kiemelten fontosnak tartja a koszovói szerb kisebbség jogainak garantálását.

Az EU szerint a térség stabilitása szempontjából fontos, hogy egy szilárd és virágzó Szerbia "teljességgel beilleszkedjen az európai nemzetek családjába".

Az Európai Uniónak teljesítendô kötelezettségei vannak Koszovóval kapcsolatban, és "nem hagyhatja, hogy megállítsa Oroszország", amely ellenzi a szakadár szerbiai tartomány függetlenségét – vélekedett elôzetesen Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök.

Ami a csúcs másik fô témáját, a jövôvel foglalkozó munkacsoportot illeti, a testület létrehozása immár eldöntött, de a felhatalmazása szerényebb lesz, mint ahogyan azt a kezdeményezô Nicolas Sarkozy francia elnök elképzelte, és még kimondatlanul sem tartozik feladatai közé a török EU-tagság megkérdôjelezése.

Szerbia soha nem egyezik bele abba, hogy lemondjon Koszovó tartományról az európai uniós tagjelöltté válás folyamatának felgyorsításáért cserébe – jelentette ki Vuk Jeremic szerb külügyminiszter pénteken.

Jeremic hangsúlyozta: Szerbia számára az uniós tagság nem nyújthat kárpótlást Koszovó el-vesztéséért, és "tisztességtelen ajánlatnak" nevezte az EU részérôl javasolt alkut.

Románia nem ismeri majd el Koszovó függetlenségét – jelentette ki Brüsszelben, az Európai Unió állam- és kormányfôinek egynapos csúcstalálkozóján jelen lévô Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök.

A kormányfô pénteki bukaresti híradások szerint jelezte: Romániának komoly fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy milyen hatást gyakorolhat Nyugat-Balkánra Koszovó függetlensége. Románia azt akarja, hogy Belgrád és Pristina között tárgyalásos úton szülessen megoldás úgy, hogy ne sérüljön Szerbia területi épsége.

A jövô évi költségvetésben 720 millió forint szerepel a kárpátaljai és a vajdasági magyaroknak az anyaország schengeni csatlakozása miatt megnövekedett kapcsolattartási költségei támogatására – mondta Kozma József, az Országgyûlés külügyi bizottságának szocialista alelnöke Budapesten sajtótájékoztatón. A Fidesz szerint a magyar kormány feladata, hogy biztosítsa a schengeni határokon kívül élô magyarok számára az anyaországgal való zavartalan kapcsolattartást.

Magyarország december 21-i schengeni csatlakozása után az ukrajnai és a szerbiai állampolgárok, így az ottani magyarok is csak vízummal léphetik át a határt – közölte a kormánypárti politikus.

A 35 eurós vízummal fél év alatt kilencven napon át tartózkodhatnak a Schengen-zónában, ahol teljesen szabadon közlekedhetnek – fûzte hozzá. Mint mondta, további költség lehet például a biztosítás díja.

Kozma József azt mondta: a megnövekedett kapcsolattartási költségekre a 2008-as költségvetésben lesz egy alap, amelybôl a költségek egy részét vissza lehet igényelni.

A politikus elmondta: vajdasági és kárpátaljai szervezetek pályázhatnak arra, hogy a támogatások visszaigénylését intézzék. Mint mondta, a végrehajtási rendelet még nem jelent meg, de a tervek szerint a magyar igazolvánnyal rendelkezôk kaphatnak támogatást.

A külügyi bizottság alelnöke szerint a belépni szándékozók 50 százaléka mentességet élvez majd a vízumdíj alól. Mentességet kapnak többek között a nyugdíjasok, a tanulók, a kulturális kapcsolatot fenntartók.

A Fidesz szerint a kormánynak alkotmányos kötelessége felelôsséget viselni a határon túl élô magyarokért.

"A schengeni térséghez való csatlakozás után pedig fokozott figyelmet kell fordítani azon honfitársainkra, akiket a schengeni határ elválaszt Európától" – áll az MTI-hez eljuttatott közleményben.

-szûcs-

Berlin új karácsonyi látványosságára még két évet kell várni. Ugyanis 2009 végére igérik a Zoo, vagyis a német fôváros állatkertje szomszédságában épülô óriáskerék átadását.

Ez lesz Európa legmagasabb óriáskereke. A hatalmas, fémrács-szerkezetû kerékabroncsot acélkábel küllôk tartják szilárdan a tengelye körül. Amikor 36 gondolája az azokban helyet foglaló 40-40 utassal méltóságteljesen felemelkedik a Riesenrad legmagasabb pontjára, az utasok 185 méter magasból tekinthetnek le a városra.

Az építkezés 2007. december 3-ai ünnepélyes megkezdése alkalmából Klaus Wowereit polgármester Berlin új jelképének nevezte el a forgó szerkezetet, amely a fôváros minden szegletébôl látható lesz. Az óriáskerék kínálta lehetôséggel naponta 30 ezren élhetnek, s a számítások szerint évente 120 millióan szánják majd rá magukat a 35 perces, "függôleges körutazásra", amelyért majd 12 eurót kell fizetni. Feleannyit, mint a berlini kerék létesítését inspiráló, ám alacsonyabb, a Temze partján álló London Eye-en egy-egy rundóért. A nyolc éve mûködô angol elôdöt egyébként évente négymillióan látogatják.

A környezetvédôk erôsen tiltakoztak a majdan éjjel is mûködô, kivilágított látványosság ellen. Attól tartanak ugyanis, hogy este a forgó fények, nappal meg az árnyékok megzavarják a nagyon közeli állatkert lakóinak nyugalmát. Jelenleg a világ legnagyobb óriáskereke a 208 méterre felérô pekingi. Kínában egyébként már hat óriáskerék mûködik, de készül hasonló szerkezet a floridai Orlando városában és az Arab-öböl menti Dubai-ban is, ahol köztudottan nagy a rekordhajsza az építkezések terén: mindenféle építménybôl igyekeznek a "leg"-et megvalósítani.

Ami az óriáskereket illeti, az bizony egyáltalán nem modern találmány. A bécsi Práterben vagy a budapesti Városligetben is régóta közkedvelt szórakozása a vurstli látogatóinak, de már az ókorban is készítettek olyan küllôs szerkezeteket, amelyek négy padja a küllôk – persze rabszolgák általi – körbeforgatásakor akár tíz méter magasra is felemelte a lengô padokon ülô 3- 4 utast.

Frunda György RMDSZ-es szenátor pénteken a Mediafax tudósítójának kijelentette, nem biztos abban, hogy elnyeri az Európai Tanács Parlamenti Közgyûlése jogi bizottságának elnöki tisztségét, bár erre több mint 80 százalékos esélye van. "A legrosszabb esetben a bizottság alelnöke leszek" – mondta Frunda. Elmondta, az Európai Tanács néppárti parlamenti csoportjának elnöke felhívta ôt, és azt mondta, hogy a jogi bizottság elnökségét ez a csoport veszi át, és több kolléga azt javasolta neki, hogy ô legyen az Európai Néppárt jelöltje az elnöki tisztségre. Végleges döntés azonban még nem született, biztosat 2008. január 20. után lehet majd tudni, mutatott rá Frunda.Hozzátette, jelenleg jelölt státusa van, de Németország képviselôi is bejelentették, hogy van egy jelöltjük a tisztségre. Ha az ET elnöke nem konzervatív lesz, hanem szocialista vagy liberális, Frunda a jogi bizottság alelnöki tisztségét kapja meg. Frunda kijelentette, azért döntött úgy, hogy visszalép európai parlamenti képviselôi minôségbôl, mivel a romániai magyar közösség számára elônyösebb, ha ô az ET jogi bizottságának elnöke, mint "a 785 EP-képviselô egyike".

December elsô hetétôl zajlik az a fogyasztóvédelmi ellenôrzés, amelynek célja kiszûrni a bevásárlóközpontokból, kisebb üzletekbôl a nem megfelelô, lejárt szavatosságú élelmiszereket, továbbá a veszélyesnek minôsíthetô játékokat és karácsonyi díszeket. A Regionális Fogyasztóvédelmi Igazgatóság Maros, Hargita és Kovászna megyében az ellenôrzött élelmiszerek több mint felét és a játékok közel tíz százalékát találta eddig nem megfelelônek különbözô okok miatt. A részletekrôl az igazgatóság fôfelügyelôje, dr. Csomóss Miklós számolt be.

– Az ellenôrzés jövô hét végéig tart, ezért egyelôre csak a részeredményeket tudjuk közölni. Az adatok mindenesetre azt mutatják, hogy Maros megyében találtuk a legtöbb rendellenességet – mondta a fôfelügyelô. Hozzátette, ez természetesen nem azt jelenti, hogy megyénk rosszabbul állna a fogyasztóvédelem terén, mint a másik két megye. Hanem, hogy nálunk mind a piac, mind az ellenôrzésben részt vevô felügyelôk száma nagyobb, mint Hargita vagy Kovászna megyében.

Dr. Csomóss Miklós arról tájékoztatott, hogy a három megyében közel 1.200 kilogramm élelmiszert vizsgáltak meg, ebbôl 330 kg-t találtak nem megfelelônek a szavatossági idô lejárta vagy a címke hiánya miatt. 60 kg élelmiszerterméket – több mint 50 kilót megyénkben – véglegesen kivontak forgalomból, 180 kiló árusítását pedig ideiglenesen felfüggesztették. Összesen 20 kereskedelmi egységet bírságoltak meg, mintegy 38.000 lej értékben. Ebbôl 21.100 lejt Maros megyei cégeknek róttak ki büntetésként.

A közel 48.000 darab játék és karácsonyi dísz ellenôrzését követôen mintegy 6.830 lej értékben 568 játékot találtak nem megfelelônek, ezeket végleg kivonták forgalomból. Megyénkben mintegy 4.000 lej értékben 426 játék került le ily módon végleg az üzletek polcairól. A fogyasztóvédôk a három megyében összesen 16 büntetést szabtak ki 32.000 lej értékben. Ebbôl nálunk hét cég kapott összesen 20.000 lej értékben pénzbírságot.

Az intézményvezetô kifejtette, annak ellenére, hogy az adatok szerint Maros megye áll a legrosszabbul, az ellenôrzés jövô hét végére várható végleges eredménye fogja hitelesen tükrözni a valóságot.

– A következô héttôl a megyék Állat-egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóságainak felügyelôivel közösen fokozottan ellenôrizzük az élelmiszereket. Fôleg a hentesárura fektetünk nagy hangsúlyt, hogy se figyelmetlenségbôl, se szándékosan ne adják el a lejárt szavatosságú termékeket az ünnepek elôtti nagy hajrában – nyilatkozta lapunknak dr. Csomóss Miklós, a Regionális Fogyasztóvédelmi Igazgatóság fôfelügyelôje.

Bár a pénzügyi törvény lehetôvé teszi, hogy a helyi tanácsok a kormány által leszögezett referenciaadót 50%-ig növeljék, Marosvásárhelyen az önkormányzati képviselôk mindössze az infláció arányával, 5%-kal egészítették ki az idei adót. A gépkocsiadó nem változik.

A pénzügyi törvénynek megfelelôen, a helyi önkormányzat májusban kellett eldöntse, hogy az inflációs elôrejelzések szerint hány százalékkal egészítik ki a helyi adókat és illetékeket. Már akkor elhatározták, hogy 5%-ot alkalmaznak, így ennek megfelelôen számítják ki, mennyit kell befizetnünk jövôben a helyi költségvetésbe – tájékoztatott Kiss Imola, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal gazdasági igazgatója. A megyeszékhelyiek jó adófizetôk, mivel november 31-ig az épület- és a telekadó 92%-át illetve a jármûilleték 81%-át fizették ki. Jövôben is változatlan maradt a két félévi befizetési határidô, az elsô részletet március 31-ig, a másodikat szeptember 30-ig kell törleszteni. Akik március 31-ig teljes egészében kifizetik tartozásaikat a város felé, 10%-os kedvezményben részesülnek. Íme néhány példa: míg 2007-ben egy Tudor negyedi háromszobás, 66 négyzetméteres lakásért 116 lej adót kellett fizetni, 2008-ban ugyanezért 122 lejt adózunk. Két lakás tulajdonosának a második ingatlanra 15%-kal, harmadikra 50%-kal, a negyedikre 75%-kal, míg az ötödik házra 100%-kal többet kell fizetni a helyhatóságnak.

A telekadók is változtak, például egy 600 négyzetméteres központi beltelek adója 354 lej helyett jövôre 371 lej lesz.

Az elôzô évben alkalmazott eljárás alapján a magánszemélyek tulajdonában levô jármûvekért, a motor térfogata szerint, minden többlet 200 köbcentiért adóznak. 2008-ban a motorkerékpárokért és az 1600 cm³ alatti jármûvekért 9, 1601–2000 cm³ közöttiekért 17, a 2001–2600 cm³ között levôkért 35, a 2601–3000 cm³ motorûrtartalmú jármûvekért 68, míg a 3001 cm3 fölöttiekért 138 lejt számítanak fel. Az autóbuszokért, mikrobuszokért pedig 23 lejt adóznak 200 köbcentinként. A 12 tonna összúlyú jármûvekért még 28 lejt számolnak fel, bejegyzett traktorokért a tulajdonosok 17 lejt fizetnek.

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Napjainak csütörtök esti ünnepélyes megnyitóján dr. Szentirmay Zoltán egyetemi tanár, a budapesti Országos Onkológiai Intézet Molekuláris Patológia Osztályának igazgatója, a marosvásárhelyi egyetem társult professzora részesült a kitüntetésben. Doctor Honoris Causa címet adományoztak dr. Ababeii Ioan egyetemi tanárnak, Moldova Köztársaság egészségügyi miniszterének is, aki nem tudott részt venni az ünnepségen.

A kisinyovi orvosi egyetem képviselete viszont jelen volt dr. Esianu Nicolae rektor vezetésével, s Budapestrôl is népes küldöttség érkezett dr. Kásler Miklós professzorral az élen, akit tavaly avattak a marosvásárhelyi egyetem díszdoktorává.

A vásárhelyivel szinte egyidôs kisinyovi egyetem üdvözletét a rektor tolmácsolta, Kásler professzor pedig az egy évvel ezelôtt indult együttmûködés fontosságát hangsúlyzota, amelybôl több közös európai pályázat született és tíz doktorandus hallgató képzése folyik.

A szakmai kapcsolatok, a barátság szerepét említette dr. Nagy Örs prorektor is, az egyetemen folyó munkáról pedig dr. Copotoiu Constantin rektor számolt be.

A MOGYE-nek jelenleg 3065 hallgatója van, 471 szakorvost képeztek ki, s az idei tanévben 452-en kezdik el a rezidensi képzést, az egyetem volt hallgatói a harmadik helyen végeztek az országos rezidensi vizsgán. Eredményesen mûködik a budapesti vendégprofesszorok támogatásával beindított doktori iskola, amelyet dr. Jung János professzor vezet. Tovább folytatódott az egyetem épületének, felszerelésének korszerûsítése is, 2007-ben 712.3330.000 lejbôl gazdálkodtak. Elkezdôdött az Integrált Fogászati Központ építése, az egyetem udvarára étkezde és fedett uszoda is épül, s új székhelyet terveznek a gyógyszerészeti kar számára.

Az oktatási tevékenységre vonatkozó elképzelések között szerepel az angol nyelvû általános orvosi képzés beindítása, gyógytornászok, táplálkozási szakértôk képzése. A mesterképzésben is változatos kínálatra törekednek, a posztgraduális oktatás terén úgyszintén.

A számvetést követôen a rektor oklevéllel köszönte meg a nyugalomba vonult egyetemi tanárok dr. Sabau Marius, dr. Monea Alexandru, dr. Pascu Rodica, dr. Máthé János professzorok és dr. Muresan Terezia valamint dr. Pop Rodica tanársegédek munkásságát.

A díszdoktori címmel kitüntetett Szentirmay Zoltán professzor gazdag tudományos tevékenységét Jung János egyetemi tanár méltatta.

– Mint oktató jelentôsen hozzájárult a patológia, hisztokémia és molekuláris patológia graduális és posztgraduális oktatásához a debreceni, a budapesti Semmelweis és Haynal Imre egyetemeken, dolgozott a tokiói Nemzeti Rákkutató Intézetben, s az emberi daganatok molekuláris kórismézésére vonatkozó kutatásai jól ismertek nemzetközi viszonylatban is. Magyarországon a Magyar Onkológusok Társaságát vezeti, s tagja több nemzetközi onkológiai és rákkutató szervezetnek.

Kásler Miklós professzorral közösen kezdeményezték a marosvásárhelyi egyetem együttmûködését néhány magyarországi országos intézménnyel. Ennek eredményeként a MOGYE Posztgraduális Oktatási Részlege budapesti karral, tanszékekkel bôvült, amelyekkel közös doktorképzést indítottak – hangzott el a laudációban, majd Szentirmay professzor meghatottan vette át a kitüntetést, amelyért az együttmûködésbôl eredô teljesítményt ígért.

Rendszerváltás elôtti besúgóinak nevét hozta nyilvánosságra Tôkés László Királyhágó-melléki református püspök. Közlése szerint Bányai Ferenc rettegi, désaknai, majd újszentesi lelkész 1983–1989 között jelentett róla. Emellett a kolozsvári, de jelenleg Budapesten élô Bartha Tibor ortopéd fôorvos is jelentéseket írt a kommunista hatalmat kiszolgáló Securitaténak. A Tôkés-dossziékból elôkerült szekusjelentések szerint Bartha Tibor – a püspök testvérének, Tôkés Eszternek egykori férje – rendszeresen besúgta apósát, Tôkés István püspökhelyettest, feleségét, valamint sógorát, Tôkés Lászlót is. Tôkés korábban már azonosította az egykori besúgók közül Gálfy Zoltán nyugalmazott kolozsvári teológiatanárt.

I. 1966–1973 között Dávid Gyula, 1973-1978 között Rap Károly volt a Kolozsvári Protestáns Teológia rektora. A rektori feladat mellett viselték a ,,protokollfônöki" megbízást is. Nem tudom, hogy milyen feladatot jelentett. Amikor késôbb a rektori feladatot végeztem, ez nem létezett. Ez utóbbi megbízás alapján a rektor minden évfolyamfelelôstôl jellemzést kért az évfolyam hallgatóiról. Ezt ellenôrizni lehet, hogy miért kérték, nem tudom. Lehet, hogy kérették és ezeket tovább kellett adni.

Tôkés László 1970–1975 között volt hallgató. Bizonyosan ô is szerepelt évfolyamában. Úgy tudom, hogy egy idôben évfolyamfelelôse is voltam. Bármennyire próbálok visszaemlékezni, nem tudom, hogy mit írtam róla 32 évvel ezelôtt. És azt sem tudom, hogy ez a szöveg most hol van. Feltehetôen tovább lehet kutatni a többi évfolyamfelelôs anyagával együtt.

II. A Református Szemle fôszerkesztôi feladatára – a szerkesztôbizottság tagjaival együtt –, az Erdélyi Református Igazgatótanács kért fel. Ebben szerepe lehetett Nagy Gyula akkori püspöknek. A váltásra 1983-ban azért került sor, mert élessé vált a feszültség a megelôzô szerkesztô és a püspök között. Ennek okát nem ismerem.

III. Mivel magyarázható Tôkés László vádaskodó fellépése?

1. 1990-ben bizottságok tagjaként Tôkéssel szemben én Csiha Kálmán püspökké választását támogattam.

2. 1990–2000 évtizedben a két kerület viszonyában feszültségek támadtak. Elvi egyházjogi kérdésekben a feszültségeket szító rögtönzésekkel szemben a tradicionális erdélyi álláspontot képviseltem.

3. Nem fogadtam el propaganda jellegû zsurnálizmusát, az érett és reális szempontok érvényesítése helyett.

4. Igazat adtam egy 7 gyermekes családapának egy familiáris vitában – noha ennek nem kellett volna reám tartoznia.

5. Nagy Gyula püspök tévedhetett dolgokban, de egy idôs székely embernek ultimátummal való lemondatását a püspökségrôl méltatlannak és példanélkülinek ítélem.

6. Hogyan lehetséges, hogy az együttmûködéssel vádolt Tôkés Lászlóból vádló lett?

7. Igaza van Cs. Gyímesi Évának, Visky Bélának és sokaknak: az erdélyi magyarság megosztása történelmi bûn. Nem magasztos ideológia, hanem érdek, hatalom és pénz diktálta tévedés.

Ezeket mind tudja Tôkés László és mégis…

Nekem sem nyerni-, sem veszítenivalóm nincs a fentiek elmondásáért.

Tisztelet az olvasónak!

Dr. Gálfy Zoltán prof.

2007. december 13., Kolozsvár

Vita Zsigmond 1972-ben jelentette meg Bukarestben Áprily Lajos. Az ember és a költô címû monográfiáját. A szerzô a mû megjelenése után is tovább folytatta Áprily-kutatásait, ezt bizonyítja az itt közölt három levél. A levelek megôrzôi, Szabó Mihályné Kulcsár Ilona és az unoka, Veress Árpád Péter, készséggel járultak hozzá a dokumentumok közléséhez. Megjegyezzük: 2007 kétszeresen is Áprily-évfordulós esztendô volt, 2008. január 1-jén pedig tíz éve, hogy elhunyt Vita Zsigmond.

Kvár, 1988. I. 30.

Kedves Szabó Misi!

Köszönöm a leveledet - én a parajdi Áprily- rendezvényeket közöltem Bihari Józseffel, aki a Pest Megyei Múzeumok igazgatója (2000, Szentendre, Ady u. 6.) és a tavalyi Áprily-centenáriumi ünnepségeket szervezte. Ott felállították az Áprily Lajos- mellszobrát, amely a költô lányának, Mészáros Dezsônének az alkotása. Ô ott lakik az Áprily-völgyben kis unokáival, akiknek most halt meg az apjuk. Bihari szerkeszti a Pest Megyei Múzeumi Híradót, amely Áprilyre vonatkozó cikkeket is közölt tavaly. - Megjelent tavaly Pesten a Vers vagy te is c. gyûjteményes kötet eddig még nem közölt versekkel, érdemes lenne megszerezni. - Megalakult az Á. L. Irodalmi és Mûvészeti Társaság, a mûködésérôl még nem tudok. Mindenesetre érdekelni fogja mindaz, amit Parajdon rendeztek - és fényképek is. -

Én Schéfer Lacival annak idején beszéltem - nem kaptam tôle semmi anyagot. Azt mondta, hogy csak anyagi elszámolások maradtak a nyaraló eladása után. Most úgy tudom, hogy a lányuk lakik ottan. Többet tudhat Nagy Dezsô, a Lajos bácsi unokaöccse (23. Auguszt. v. 30), akinél láttam egy Gruzda-képet is Áprilyrôl és fényképeket. -

Közlöm továbbá, hogy Szoposnénak voltak Áprily-levelei - de hogy ô hová lett (bizonyára meghalt), azt nem tudom.

Egy jó Áprily-képet érdemes lenne a parajdi kultúrházban elhelyezni - és a parajdi verseket a gyermekeknek megtanítani. - Végül megjegyzem, hogy kiadtak egy Áprily-lemezt is - a költô hangjával, bizonyára azóta elfogyott.

Szeretettel üdvözöl

Zsiga bácsi

A boríték címzése: Szabó Mihály profesor. 3295 Sovata. Scoala Gen. - VZs. Cluj, Al. Herculane 2, 28.

Kolozsvár, 1990. VI. 7. Al Herculane bl. 2, ap. 48.

Örömmel közölhetem, hogy Pesten megjelentek Áprily Lajos összes versei és drámái a Gyôri János szerkesztésében.

Bárcsak lehetne most már a prózáját, a leveleit is kiadni, de azzal még várnak. A leveleket azonban le lehet másoltatni, és esetleg majd közölni. -

Van azonban egy kérésem, Áprily nyaralójának az ajtaján volt egy verses felirat: "Ez nem kastély - boronaház…" Ezt még nem közölték, de vajon hol volt ez? - Megvolt-e a parajdi nyaralóján vagy csak Kolozsvárt. Ezt is közölni kellene ugyanis - most inkább megvan reá a lehetôség. -

Szeretném az Áprily-versekben elôforduló barátok, vagy tanítványok (pl. Endre) neveit is összegyûjteni. Hamarosan, ha mi meghalunk már senki sem fogja tudja (?) hogy ki volt pl. "a kirándulótárs" - Járai István. -

Tehát, ha erre vonatkozólag valami adat van, azt kérem.

Él-e még Járosi Andorné? Reményik Sándor levelei miatt érdekel. - Ki volt Reményik kezelô orvosa. Ezt szeretném megtudni. -

Szeretettel ölel

Vita Zsigmond bátyád

Címzés: Szabó Mihály 3295 Sovata. Str. Eminescu I/3 8. - Al. Herculane 2, 48.

senki sem fogja tudja (?): a kérdôjel tôlünk származik, a tudja szó elírás, a tudni kívánkozik ide.

Kv. 1990. XI. 3. Herculane 2; 48.

Kedves Mihály! -

Leveled nyomán megírtam ezt a kis cikket a Szabadságnak és közölték. Egyebet nem tehettem, én már ilyen ünnepségekre sajnos nem tudok elmenni. Ma Enyeden kellene legyek, de nem tudtam elmenni. -

- Ezt meg kellene pontosabban írni Szentendrére, Bihari Józsefnek, esetleg a Jékely családnak is (Bp. Buday László u. 5B. (v. 53?). - Az Áprily parajdi verseit ismerik-e a gyermekek? Szavalóversenyt kell szervezni közöttük. -

Vannak még Áprily emlékek Parajdon.

Szeretettel ölel - öregen is hûséges szívvel:

Zsiga bátyád

Címzés: Szabó Mihály 4174 Praid. Scoala Generala Áprily Lajos. Jud. Harghita. - V. Zs. Cluj - Al. Herculane bl. 2, ap. 48 - 3400.

kis cikket: Vita a levélben mellékelte az újságkivágást, a bibliográfiai adatokat nem vezette rá. Az írás címe: Az Áprily Lajos Általános Iskola névadó ünnepsége Parajdon. Az ünnepség október 21-én volt, a levelet november 3-án írta. Valamelyik - a két idôpont közötti - lapszámban jelent meg.

Mind a három levél kézzel íródott. Érdekes, hogy a harmadik levelet Vita Parajdra küldte. A szerzô feltûnôen gyakran használta a gondolatjelet: ez egyéni sajátosságként fogható föl.

Ráduly János

Alig tíz év alatt - 1944-tôl 1955-ig - három országban is raboskodtam. A Szovjetunióban hadifogolyként 33 hónapot. Magyarországon a Fô út. 2. szám alatt öt hónapot töltöttem, és ez idô alatt tapasztalhattam meg, hogyan értelmezi a kommunista rendszer a vallásszabadságot. A harmadik helyszín Románia volt, ahol a magyar és a román titkosszolgálat összjátékaként ugyancsak a magyarországi ál-vallásszabadság miatt szenvedtem hat keserves hetet Bukarestben.

Fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy Bartha István, a jelenleg Svédországban, Svedalában élô gépészmérnök, nyugalmazott egyetemi tanár papírra vesse fogságának emlékeit - írja a könyv Elöljárójában Nagy Pál, az egykori osztály- és katonatárs. Az egykori Székely Hadsereg - csecsemôhadseregnek mondták az anyaországi kiképzôtisztek - ifjú katonája pár nappal a Horthy-proklamáció után, 1944-ben tette le társaival együtt a fegyvert Nagybányánál, s került mindjárt szovjet fogságba, nyomorúság, tetvek, poloskák társaságába, ahol éhezés, tífusz, vérhas, malária tizedeli a foglyokat. Jehovista árulók miatt kerül a határ átlépése után Váradról a bukaresti belügy karmai közé, miután pedig visszatoloncolják, megismeri Budapest börtöneit is.

Raboskodásom idején - a földrajzi betájoltságtól függetlenül - alaposan lefogytam. A Szovjetunióban alig nyomtam többet 40-42 kilónál. Romániában több mint 24 kilót fogytam a 83-ból. Magyarországon tulajdonképpen visszanyertem néhány kilót, viszont olyan "vallató" tablettákat adtak, amelyeknek utóhatását hosszú évtizedek múltán is megsínylettem. Magyarországi fogságom alig öt hónapig tartott, de ami az ott alkalmazott kihallgatási technikát illeti, bôven felülmúlta a szovjet és román kihallgatásokét. Szeretném, ha a Tisztelt Olvasó derülni tudna azon a sok embertelenségen és ostobaságon, melyet a kommunista rendszer magából kiizzadt. Szó sincs sajnáltatásról vagy vádaskodásról, hisz éltek rabok a világ más tájain, országaiban is, akik sokkal többet szenvedtek, mint én. Nem beszélve azokról a milliókról, akik rabtartóik karmai között pusztultak el. Már csak azért sem panaszkodhatom, mert túléltem Sztálin "Jóskát" és gulágjait, a magyar ávót és a román szekut, feltehetôen azért is, hogy minderrôl mesélhessek...

Kis karcolataiban felbukkannak a gondûzô kedély villanatai, jegyzi meg Nagy Pál. Ez azért is lehetséges, mert az elszenvedett megpróbáltatások után Bartha István visszatalált református hitéhez, új hazájában valóra válthatta álmait, hiszen a korrózió kiemelkedô rangú, elismert szakemberévé vált, aki az ökológia szenvedélyes híveként országhatárokon átívelô hírnevet szerzett magának. Emlékezô vallomásai kötetbe foglalva arról tanúskodnak, hogy Bartha István nagyon erôs ember: soha, semmilyen körülmények között nem adta olcsón a bôrét, és az embertelenség kétségbeejtô viszonyai közepette is megtalálta, hiszen folyton kereste, a vigasztaló fényjeleket.

Könyvét elhunyt felesége, Erdôs Irma színmûvésznô emlékének ajánlja. (Dr. Erdôs Bartha István: Három ország foglya. Illusztrációk: Haller József. Neptun Kiadó, Csíkszereda, 2007)

b.d.

(Részlet a kötetbôl)

Az oroszok jó pedagógusok voltak, mivel értették a foglyok lélektanát. Ha néhány brigádot munkára akartak küldeni, nem azzal kezdték, hogy kötelezô dolgozni, hanem feldicsérték magát a környezetet és a körülményeket. Például hogy mennyire kellemes kinn dolgozni a szovhozban vagy a kolhozban! Szabadon járni-kelni, ôrök nélkül. Civilekkel lenni és jobb kosztot fogyasztani. Miután a munkahelyet és magát a munkát kellô módon feldicsérték, csak azután beszéltek a fasiszták által okozott szovjetunióbeli károkról. Fasiszták, mármint mi, holott szovjet területen egyáltalán nem harcoltunk! Ezzel azonban a ruszki nem törôdött, tiltakozásunkat elengedte a füle mellett, és a kellô lélektani pillanatban, kis szünet után feltette a kérdést: "Ki nem akar dolgozni?" Olyan hadifogoly nem született, aki magasra tartotta volna a kezét, hogy ô nem! Több ezer kilométerre a családtól, szeretteinktôl annak reményében dolgoztunk, hogy talán hazajuthatunk. Mindenki hallgatott. Az orosz megköszönte hallgatásunkat, és beleegyezésként könyvelte el. Ebbôl következett, hogy a környezô kolhozokba küldte embereinket. Én az újság- és tábori hírekkel jártam e kolhozok egyikét, ahol barátokkal, ismerôsökkel találkozhattam, s néhány órára szabadnak éreztem magam. Az engedélyt - mellyel kimehettem - "propuszkának" nevezték, és arra volt jó, hogy reggeltôl estig kinn tartózkodhassak a kolhozban. Estére vissza kellett menni a táborba.

Az én kolhozom egyforma faházakból összetákolt falucska volt, melynek lakói nem is tudták, kicsodák. Én abban az idôben kezdtem olvasni Marxnak a könyvét és a Szovjetunió történetét, s mit gondolhattam 22 éves fejjel? Hogy van benne valami újszerû, értelmes elgondolás.

Egy alkalommal, mikor kolhozomba látogattam, közvetlen a láger kapujában összetalálkoztam egy bácsikával, aki annyira nehezen mozgott, akár egy 80 esztendôs. Hamar összebarátkoztunk. Mivel beszéltem oroszul, kérdem tôle, hány éves. Hatvanhárom, mondja.

És hogy került ide? Kénytelen vagyok dolgozni, válaszolta, mivel három fiam van, és egyikük sem keres annyit, hogy eltarthatna. Az erdôben termelik ki a fát.

És hová való? Ukrán vagyok, válaszolta, bár a beszédérôl magam is gyanítottam. Négyezer kilométerrôl került ide. Szóval ebbôl értettem meg, hogy az egész falu ilyen kitelepített ukránokból áll.

Nekünk még jó dolgunk volt, jegyezte meg útitársam, mivel minket nem lôttek agyon. Ide szállítottak, és itt kell élnünk, magyarázta. - Faházainkban új életet teremtenünk.

Egy másik alkalommal a szovhoz kicsi szatócsüzletében hallottam egy hajdani grófnô és egy fehérgárdista ezredes feleségének vitáját. A boltban található egyetlen szál lámpabél miatt vesztek össze. Emígy fenyegették egymást: "Hagyd el, megmondom a fônöknek, hogy a te férjed fehérgárdista volt!" "Én meg, hogy te grófnô vagy!"

Bartha István

Nem kell ahhoz képzômûvésznek lenned, hogy ha egyszer ott jártál, bûvkörébe ne vonjon a Gyergyói-medence e történelmi patinájú, szép településének varázsa. A táj különleges látványa, a tágas, sík térséget körbefogó hegyek hullámzó ritmusa a színeket pasztellessé tompító, rezgô légpárában, a múltat idézô jellegzetes épületek, a régi pompáját nem felejtô Lázár-kastély, a titkokat sejtetô kolostor, a két méltóságteljes templom és a terjedelmes temetô a falu fölötti fenyves domboldalon senkit se hagy közömbösen. De az érzékeny mûvészembereket természetesen még inkább elbûvöli mindaz, amit ott találnak. Bizonyára ez tette annyira vonzóvá a határokon túl is méltán híressé vált Gyergyószárhegyi Alkotótábort is, amely utóbb jeles vendégei és az általuk folyamatosan gazdagított értékes mûgyûjtemény révén visszahatott a községre, hatványozva annak vonzerejét. Ilyesmikre nem lehet nem gondolni, miközben az ott született legfrissebb munkákból csodáljuk a marosvásárhelyi Bernády Házba hozott reprezentatív válogatást.

A hazai magyar képzômûvészet tizenkilenc jól ismert, kiváló egyénisége és két kitûnô fotós villantja föl igen változatosan és nagy meggyôzôerôvel, mennyire ihletô lehet ez a környezet és milyen ihletett mûveket eredményezhet az ottani alkotó jelenlét. A meghívott festôk, szobrászok, grafikusok többsége megfordult már a kezdetekkor is a mûvésztelepen, jelentôs munkáik vannak a tábor kollekciójában, nosztalgiázni is mentek, amikor szeptemberben a Mûvészeti és Alkotó Központ vezetôi, Kassay Péter és Siklódi Zsolt a "veteránokat" hívták meg újra dolgos együttlétre. Persze, a találkozás öröme is kellemes órákat szerzett számukra, de az alkotókedv is fiatalos hévvel tört fel ismét belôlük, tanúság rá a kedden nyílt kiállítás halmozott elismerést jogosan kiváltó anyaga. A képeket, szobrokat szemlélve óhatatlanul megérinti a nézôt az alkotás misztériuma, tetten nem érhetô, mégis érzékelhetô titkot vélünk felfedezni a kiállítótermekben, aminek a mûvészek lehetnek a tudói, észlelôi, illetve közvetítôi nagy tehetséggel megfestett, megrajzolt, megmintázott munkáik által. A mûvésztábort harmincnégy esztendeje elindító, a hôskor nehézségeivel megküzdô mûvészeti vezetôk - Gaál András és Márton Árpád festômûvészek - mellett markánsan képviseltetik magukat a tárlaton a marosvásárhelyiek - Barabás Éva, Kákonyi Csilla, Major Gizella, Datu Viktor, Bálint Károly -, és a többi fontos mûvészeti központ reprezentánsai, Kristófi János, Jakobovits Miklós, Jakobovits Márta (Nagyvárad), Zsigmond Márton, Balási Csaba, Nagy P. Zoltán (Csíkszereda), Petrovits István (Sepsiszentgyörgy), Orth István (Nagyszeben), Ábrahám Jakab (Brassó), Székely Géza (Kolozsvár), Szakács Béla (Temesvár), Balázs József (Gyergyóalfalu), Szabó Vilmos (Zilah), Petkes József (Nagykároly).

Régmúltat, tegnapot, mát festôi, plasztikai nyelvezettel megszólaltató idôjelek, a hely szellemét jelképezô, mítoszt, balladát, valót, bizonyosságot és sejtelmeket bôséggel felvonultató olajkompozíciók, pasztellek, akrilok és akvarellek, fa, terrakotta kisszobrok, kerámiák, szénrajz, fotó együttese harmonikusan tanúsítja: kiapadhatatlan tematikát, az eszköztárak páratlan gazdagságát kínálja föl a mûvészeknek Gyergyószárhegy.

Erre immár külön ifjúsági összejövetelek, a modern kortársi törekvéseket, irányzatokat szorgalmazó Kor-kép találkozók és egyéb kezdeményezések is lehetôséget teremtenek. Kassay Péter igazgató a megnyitón arról is szólt, hogy a szárhegyiek indíttatására az egész Kárpát-medencét átfogó képzômûvészeti kapcsolatrendszer van kialakulóban, amely rendszeresíti az alkotótáborok résztvevôinek, gyûjteményeinek kölcsönös cseréjét. Ennek köszönhetôen a Bernády Ház is több tárlatot láthat vendégül a jövôben. Legközelebb a Hajdúsági Nemzetközi Mûvésztelep kollekciójának vásárhelyi bemutatkozására számíthatunk.

N.M.K.

Szente B. Levente

A szent hegy felett,

úgy hisszük, ma is ott vannak a régi istenek.

………………………………… ;………….

Hókalitka izzik messze, bent a ködben,

benne szálka és erdô, egyszerre didereg.

………………………………… ;………….

Emberarcú állatóriás mégis ez a táj;

hisz nem rejtezik itt már semmi más,

csak szép születés és vak halál.

V. Szász István

Nem hallgattam

barikámra

ebek mája verte

szélben síró

furulyámra

ebek mája verte

Szerelmeddel

vadként ûztél

ebek mája verte

vadorzókat

vágyat küldtél

ebek mája verte

Asszony áldás

angyalképpel

ebek mája verte

ördögmadzag

mézes léppel

ebek mája verte

Valahol

Végigpiáltam a repülôutat Ferihegytôl Stockholmig. Várjon, nem is az. Ferihegytôl Göteborgig. Tudja? Jötebornak mondják. Pezsgôt, konyakot. Azt mondták, ha Svédbe érünk, vége az italozásnak, hát én elôkarácsonyt meg fiókszilvesztert tartottam. De mégis Stockholm, onnan autóval. Vitt a menyem. A fiam sosem ér rá. Ô az egyik legnagyobb kommunikációs világcég alkalmazottja. Ötletembere, tudja? Ilyet nem láttam: azt tehet, amit akar, és ô mégis folyton odabent lóg a többi nyakán. Hogy ezt meg azt, meg azt meg ezt - így meg amúgy. És pénzt adnak érte! Na, az mese, hogy északon nem lehet inni. Lehet, kérem, csak nem kocsmában, és ne lássanak tántorogni az utcán. Akkor bevisznek a kijózanítóba, s után megfizeted a hánytatást-mosatást meg a bírságot. Be is zárnak, ha visszapofázol. Mondjuk, én itthon sem járok imbolygósan, mikor a szokásos rondómat végzem. A Nagyhegy alatt kezdem a szôlôbárban, aztán a mart alatt elé a Diamantig, utána félkör az E-60-asra, a kínai bolt mellett, félkanyar, hogy az ellenség meg ne tudja, a Milliomos Marin bá' kocsmája, aztán a Halas, amelyiknek nincs cégére, tizenhat éve nincs cégére, semmi sem jezi, hogy ott micsoda fájin dugukorcsoma mûködik... Látja, hogy' züllik a világ? Hol van a kilencvenes évek bögrecsárda-dömpingje, a pompás tömegpiáltató magánvállalkozások? Süllyed minden a mocsárba...

Külön szobám volt, a bénejem csak hálni járt oda, a második éjszakától már azt sem. Horkolok ugyanis, tisztelt uram. Horkolok, mint a kamcsatkai burrogó tökösmedve. Azt mondta a fiam, szevasz, Apu. Ez a garázs nagyságú herkenytû: a hûtô. No, amit a szád csak megkíván. De! Vasárnap megyünk ide meg ide, kérlek, maradj józan, különben itthon maradsz.

Hát én semmit sem láttam Svédországból, tisztelt uram.

Jegesmedvék? Frász a hasukba. Éppen szólnék, hogy piszkosul fogy a matér', fel kellene tölteni a hûtôt, ám amire kijöttem a fürdôszobából, ismét dugva lett. Aranyszívû a menyem, most doktorál, a harmadik diplomája. Ezek idehaza direkt az akadémián landolnának, de nem jönnének haza semmi titulusért. Megszállottságuk túltesz a legendás japán munkamánián. Hát én úgy meguntam Skandináviát, alig vártam, hogy egy kis Törleyt töltessek a Malév gépén; kiittam a céget a vagyonából.

Itthon? Hát amíg az asszonyom is itt lakott, állandóan kekeckedtem. Például elvárta volna, hogy papucsban koslassak a lakásban. Ja. És nem ám csak úgy fentrôl, sliccileg, hogy prosztatamentes sugárban célba pisilünk, nyemá kukurikú, dikto kotkodács: ráülünk, mint a nôk. És úgy. Nincs fröcsk, precsk, tisztelt uram. Na erre én mit csinálok? A kagylóba. Direkte!

Csak hogy felhéklizzem ônagyságát. Tisztaságbeteg, tudja. Volt is berzenkedés, pöckölôdés, herregés, hürmür. De annyi. Aztán ô kapta magát, s úgy kiröppent, hogy most már nem kívánkozik vissza. Neveli az unokákat, igaz. Hát én nem kérek ebbôl. Nem tudok szót érteni velük. Az volt az elsô szavuk, hogy veszek-é nekik fehér pónit, kettôt. Mert sem az apu, sem az anyu nem akar, csak majd, karácsonyra. Hát egy volhiniai ménló nem kéne? Az én nyugdíjamból.

Nem jön haza az asszonyom. Azt mondta, hozhatok fel nôt, ha úgy van kedvem, csak meg ne lopjon, ki ne semmizzen, ne csôdítse oda a gazfickókat, akik beszivárognak, mint szarlé a hatodikra, overallban, fényes nappal leütnek vagy elkábítanak, és generálrovancsolást csinálnak, pár óra alatt tökindára rámolják a lakást. Azért nem barátkozom senkivel. Mondjuk, magának olyan blázsin képe van. Lehetne áldomásfônök a vasúti restiben.

Mióta magam vagyok, egyáltalán nem pisilek a mosdókagylóba. Nincs értelme, hisz' nekem kell kipucolnom. Úgy kotlok, mint a fehérnépek, tisztelt uram.

Na, megyek innen is. Nem bírom félóránál tovább. Nem jön egy túraútra a Koronka úti bárhoz?

Bölöni Domokos

2007. december 6-án nyitotta meg Shakespeare Sok hûhó semmiért címû drámája a Színházmûvészeti Egyetem Stúdió Színházának évadját. A negyedévesek vizsgaelôadását Kövesdy István rendezô, a Tompa Miklós Társulat mûvészeti vezetôje vitte színre. A rendezôt és két diákot, Fekete Krisztinát és Nagy Antalt az elôadás születésérôl, rendezésrôl, alakításról kérdeztük.

A rendezô: Kövesdy István

- Darabválasztáskor a rendezô elsôsorban a saját szubjektív döntése alapján választ, vagy egy adott társulathoz idomul?

- Van, amikor így, van, amikor úgy. Vannak olyan szövegek, amelyekbe beleszeret az ember, és megkeresi azt a társulatot, ahol ezt a legjobban kivitelezhetônek gondolja. Az egyetem kapcsán teljesen más dologról van szó: ez egy vizsgaelôadás, itt nagyon fontos, hogy a végzôs diákok hányan vannak, hány fiú és hány lány, mert lényeges, hogy mindenki lehetôséget kapjon megmutatkozásra.

- Miben más egy egyetemi osztállyal dolgozni, mint egy társulattal?

- Egy osztály is egy kis társulat, hiszen négy évig együtt dolgoznak, ilyen értelemben nem más velük dolgozni. Viszont nincs még annyi tapasztalatuk. Sokkal inkább várnak egy bizonyos pedagógiai segítségre. Valamikor még végzôs koromban rendeztem itt vizsgaelôadást, ez a második alkalom. Imádtam a fôiskolán dolgozni, igaz, hogy egy olyan osztállyal, akikkel négy évig évfolyamtársak voltunk. Azóta én is megváltoztam, a fiatalok is mások lettek. De most is nagyon szerettem az egyetemen dolgozni.

- Összességében milyen próbafolyamatot zárnak a negyedévesekkel?

- Elég hosszút, ami viszont soha nem elég. Biztosan szükség volna még idôre, de miattuk sem szabad ezt tovább feszegetni. Sajnos, az egyetem objektív helyzete miatt elég késôre kerültünk színpadra, sok akadálya volt annak, hogy több összpróbát tarthassunk. Kicsit csikorog még, de bízunk benne, az elôadások folyamán sikerül gördülékenyebbé tenni a játékot.

- Rendezôként hogyan értékeli a produkciót a bemutató és a második elôadás után? Az ön elképzeléseihez képest hogyan alakul?

- Egy elképzelés mindig valaminek csak a csírája, vázlata lehet. Igazából a próbafolyamat során alakul ki az, ami elôadás lesz. Ez jó esetben nem tagadja meg azt az eredeti elképzelést, tartalmazza azt, folyamatosan reflektál rá. Nyilván a próbafolyamatot megelôzi a készülôdés: a dramaturggal, a koreográfussal, tervezôvel való munka, azután következnek a színészek. Talán ôk az utolsók, akik belépnek ebbe a folyamatba, utána viszont rájuk kell leginkább koncentrálni. A próbafolyamat az, ami alatt megpróbálnak közel kerülni ahhoz a történethez, és a figurához, amelyet az elképzelés hordoz. Tulajdonképpen távolodik az ember attól, amit csinált, azért, mert a színészek kezébe kerül a elôadás, és egyre kevesebb beleszólása lehet. Lassan úgy nézi az elôadást, mint valamit, ami valaha az övé volt, de már mások birtokolják. Jó esetben ez nincs nagyon távol attól, amit valamikor megálmodott.

- Önnek mint rendezônek mi az igazi sikerélmény?

- Jó elôadás mindig siker, de nem emlékszem arra, hogy valaha is teljesen elégedett lettem volna. Ragaszkodom hozzá, hogy amikor csak lehet, jelen legyek az elôadásokon, és folyamatosan próbáljunk tovább dolgozni rajta, még gazdagítani. Egy elôadás soha nincs kész, a bemutatóval kezdôdik el, akkorra megszületik a gyerek, aki a miénk, szeretjük, mert a miénk, de azért próbáljuk nevelni. Ahogy cseperedik, miért ne lehetne tisztább, izmosabb, teljesebb?

- Van kedvenc drámaírója, mûfaja?

- Nincs kedvenc drámaíróm, ahogy nincs kedvenc drámai mûfajom sem. Nincs saját stílusom sem. Van olyan, akinek van, nekem nincs. Nem is törekedtem soha arra, hogy az elôadásaimban az Én nagyon fontos legyen. A jó elôadásban a rendezô már nincs is jelen, nem véletlen a kivonulás. Azokban a szerzôkben hiszek, akik olyan alapanyagot tudnak nekem adni, amiben megláthatom egy jó elôadás lehetôségét. Legnagyobb gondom a kortárs szövegekkel van, azok között találok legkevésbé olyanokat, amelyek felkeltik a kíváncsiságomat. Nehezen találok olyan gondolatot, ami közös gondolatunk lehet, és majd a jövendôbeli nézô érdeklôdését is felkelti.

- Miben volt más rendezôvel dolgozni, mint az osztályvezetô tanárral?

- Krisztina: A tanáraink után, akiket megszoktunk, akikkel együtt dolgoztunk, most itt voltunk egy rendezôvel, és meg kellett tanulnunk, hogy értsük azt, amit közölni akar velünk. Néha a kommunikáció teljes csôdbe fulladt. Amire leesett nekünk, hogy jaj, csak ezt akarja, addig néha eltelt egy kis idô. Viszont rendkívül értékeltem, hogy a rendezô odafigyelt arra, hogy emberséges és nyitott legyen velünk. Személy szerint bennem hatalmas bizalmat keltett az, hogy bizalommal közelített hozzánk.

- Antal: Ezeken túl az is fura volt számomra, hogy a szûk osztályterem után egybôl egy nagy színpadon találtam magam, és csak néztem szét, és azt sem tudtam, hol vagyok.

- Mindketten egy kötözködô, a másik nemet gyûlölô figurát alakíttok. Mennyire azonosultatok a szereppel, illetve hogyan alakult ki ez az egész játék köztetek?

- Antal: Elég nehezen, mert volt egy elképzelésem Benedettóról, ami teljesen más volt, mint a rendezôé. Úgy gondoltam, hogy tud a figura hagyományos értelemben lírai és szerelmes lenni. Elôször a sablonok és lírázás jött be, nehéz volt ezt leküzdeni és másképp gondolni.

- Krisztina: Nekem is volt Beatricérôl egy elképzelésem, hogy egy olyan tenyeres-talpas menyecske, aki mindenkinek odamond. Aztán kiderült, hogy nem egy jópofizó, hanem sokkal vérremenôbb figura, tényleg meg tud sértôdni, sok minden szíven üti, és azért reagál úgy a replikákra. Kellett adagolnom magamba egy kis angol hidegvért, hogy egy szikárabb Beatrice legyek. Nem volt könnyû ezt megtalálni.

- Antal: Ami még nehéz volt nekem, hogy a darabban Beatrice és Benedetto azok, akik talán a legtöbbet változnak, de közben mégsem. Azt gondoltam, hogy ha ki tudják mondani azt, hogy szeretik egymást, akkor teljesen megváltozik minden, más emberek lesznek. Közben pedig csak annyiban változtak meg, hogy igenis ki tudják mondani, hogy szeretlek, de attól még ugyanolyan emberek maradtak. A kezdet és a vég ugyanaz, csak a látásmód változott meg.

- Krisztina: Én úgy képzeltem el, amikor elolvastuk a drámát, hogy ez egy nagy fejlôdési folyamat: amikor Beatrice kimondja, hogy szeretlek, akkor megváltozik és felnô. Tulajdonképpen csak az történt, hogy leestek az önmaga köré épített falak, és ott áll teljesen védtelenül: már saját magán kacag, hogy hát igen, szeretlek. És így születik az esetlen, tétova szerelmes jelenet. Próbálkoztunk, hogy hogyan kell megöleljük egymást, vagy egyáltalán meg kell-e, hogy mi van abban a helyzetben, amikor nem támadunk, hogyan tudunk megszólalni, hogyan tudunk elmondani olyan dolgokat, amiket azelôtt féltünk kimondani. És tulajdonképpen csak az lett, hogy nem változtak, hanem sikerült felszínre hozniuk azt, ami addig is élt és zakatolt bennük.

- Hogy érzitek magatokat a színpadon Beatriceként és Benedettóként?

Krisztina: Ahogy elkezdtük játszani az elôadást, én is elkezdtem jól érezni magam benne. Nehéz volt a próbafolyamat, sokáig bizonytalan voltam, és azt gondoltam, hogy teljesen közhelyes, amit csinálok, de ez az elôadáson megszûnt. Talán azért, mert nem egy olyan figurát alakítok, aki rajtam kívül létezik, hanem valahol az a részem van felnagyítva, ami olyan tud lenni, mint Beatrice. A szereplô gesztusai belôlem jönnek.

Antal: Én is eljutottam oda, hogy jól érezzem magam, de nem volt könnyû. Minden szereppel úgy vagyok, amit eljátszom, hogy igyekszem megszeretni a figurát, szerelmes leszek a szövegbe, a történetbe, szeretem azt, ami történik és ahogy történik, és el sem tudom képzelni, hogy másképp is lehet. Azt hiszem, csak úgy lehet szerepet alkotni, ha olyan dolgokat mozgat meg magában az ember, amik benne is és a szereplôben is megvannak.

- Az elôadásban ti vagytok azok, akik adott pillanatban feloldják a tragédiát, illetve hordozzák, hangsúlyozzák az egésznek a keserûségét és kínlódását. Ti ezt hogyan élitek meg?

- Krisztina: Mi mindig az általános helyzet ellentétét adjuk: ha minden rendben van, biztos, hogy párbajozunk, amikor meg minden összeomlik, mi akkor jövünk össze, akkor tudjuk kimondani, hogy szeretjük egymást. Mindig a világ járásával ellentétesen mûködünk.

- Antal: A másik páros kapcsolata megszokott módon kezdôdik el, a miénk meg pont fordítva. A furcsa köztes állapotot valamennyire feloldja Beatrice és Benedetto párosa. A mi kapcsolatunkban benne van az a biztonság is, ami a másik párból hiányzik: nemcsak a jó, hanem a rossz tulajdonságaival is elfogadjuk a másikat.

- Krisztina: Olyan-e a szerelem, amilyet Claudióék élnek, vagy olyan-e, amilyet mi képviselünk? Tulajdonképpen ezt jelenti a tánc az elôadás végén: ilyen is, olyan is. De milyen?

- Van szerepálmotok?

- Krisztina: Azt hiszem, nekem nincs. Egyszer majd szeretnék játszani egy romantikus love storyban, szeretném eljátszani a hôsszerelmes tinédzsert... Ezenkívül persze minden szerepben, amit kapok, igyekszem megtalálni azt, amiért nagyon tudom szeretni azt, akit alakítok. Azt hiszem, hogy ez a járható út.

- Antal: Én szeretném egyszer eljátszani A padlásból a Herceg szerepét. De igazából nekem sincs: ha megkapok egy szerepet, és elkezdek vele foglalkozni, akkor elôbb-utóbb az lesz a szerepálmom vagy álomszerepem.

Kádár-Dombi Katalin

A kolozsvári hivatalos színházi élet nagykönyvében az elmúlt 215 év számtalan feljegyezni való eseményét tartják számon. Bôven vannak aranylapok is. De az Interferenciák nemzetközi színházi napok talán az legragyogóbbak közé fog tartozni. Ezt nem a pillanatnyi lelkesedésem mondatja velem, hanem a megtörtént események a maguk hasonlíthatatlanságában kényszerítenek erre. Maga a cím - INTERFERENCIÁK - latin eredetû szó, több értelmet hordoz magában. Ez a többértelmûség jelzi azt, hogy a színház varázslatos világa mennyire sokoldalú, mennyire emberközeli és mennyire fontos a gondolkodni tudó, mûvészetet kedvelô ember számára.

Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-fôrendezôje az eseményt nyitó sajtótájékoztató alkalmával elmondta: az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál 15 évvel ezelôtt megfogalmazott gondolatot igyekszik kiteljesíteni, melynek tartalma a modern, mindenkihez szóló színházi nyelv, amely magában hordozza azt az elvárást, amivel a ma színháza teljesíti a feladatot, amit a kor tôle kér. Akinek megadatott a szerencséje, és pénztárcája is engedte, a látottak alapján megerôsítheti azt, hogy ez a kolozsvári színházi életben versenytárs nélküli esemény fényesen bizonyította, a színház világa egy állandóan megújuló, változó világ, amely a maga egyéni formanyelvén szól közönségéhez. A 11 napig tartó eseménysorozaton a Kolozsvári Állami Magyar Színházon kívül a következô meghívott színházak, társulatok léptek fel idôrendi sorrendben: Katona József Színház Budapest - A.P. Csehov: Ivanov. Rendezô Ascher Tamás; Stary Teatr Krakko, Lengyelország - Molière: Tartuffe. Rendezô Mikolaj Grabowski; Kleines theater - Kammerspiele, Landshut, Németország - Samuel Beckett Ó, azok a szép napok. Rendezô Sven Grunert. Teatro de La Abadia, Madrid, Spanyolország - Ana Vallés rendezô szövegösszeállítása alapján "Emlékezni fogok mindnyájatokra". Temesvári Állami Német Színház - Bertolt Brecht: Koldusopera. Rendezô Victor Ioan Frunza. Yolande Snaith mozgástársulata, San Diego, Amerikai Egyesült Államok - Tiltott szerelmek kertje. Koreográfus-rendezô Yolande Snaith. Rendezô Ross Macgibbon. Théâtre Tattoo, Toulouse Franciaország - Peter Handke: A konyha. Rendezô Mladen Materic. Radu Stanca Nemzeti Színház, Nagyszeben - A. P. Csehov: Sirály. Rendezô Andrei Serban.

A felsoroltakból világosan látszik, a fesztiválrendezôk, Tompa Gábor színházigazgató-fôrendezô és Visky András, a KMSZ író-dramaturgja, színházi ínyencségeket sorakoztattak fel az inkább szakmai közönségnek. Ami a maga nemében becsülendô, hiszen ez a "megmérettetés" elôjátéka, mondhatni fôpróbája a jövô év végére tervezett Kolozsvári Európai Nemzetközi Színházi Fesztiválnak.

Ennek is köszönhetô, hogy igyekeztek egy olyan csapatot (több mint 30 ember) megteremteni, amely el tudja látni mindazt a feladatot, ami egy ilyen típusú rendezvénnyel együtt jár. Nem szabad megfeledkezni azokról a lelkes önkéntesekrôl sem (több mint 40), akik a Babes-Bolyai Tudományegyetem diákjai. Közösen dicséretre méltó feladatot oldottak meg. Nevezetesen: közelebb hozni a ma színházi világát nem csak a szakmához, de a város polgáraihoz, színházba járó közönségéhez. Tudatosítani bennük azokat az erôvonalakat, melyek meghatározzák a színház állandó fejlôdését. Láthatóvá tenni azokat a nemes szándékokat, melyek az alkotókat foglalkoztatják.

A fentiek megvalósítása nem egy síkon történt.

A fesztivál programfüzete világszínvonalú. Három nyelven: magyarul, románul és angolul szól a közönséghez. Idéznék, a teljesség igénye nélkül, magyar fordításban Adrian Iorgulescu kulturális és vallásügyi miniszter levelébôl, melyben a következôket üzeni: "Az INTERFERENCIÁK Nemzetközi Színházi Fesztivál azon kulturális programok sorába illeszkedik, amelyek különleges jelentôséggel bírnak számunkra, mint az Európai Unió frissen csatlakozott tagállama számára. A kultúrák közötti párbeszéd európai évének meghirdetése Romániában - az európai és nemzetközi egyezmények szellemében - a romániai élet meghatározó eseménye kíván lenni, amely lehetôséget biztosít jelentôs hazai és külföldi rendezôk, színmûvészek, kritikusok, dramaturgok és díszlettervezôk találkozására."

Ennek volt köszönhetô az is, hogy a világ színpadjait megjárt Both András díszlettervezô rendkívül nívós szakmai kiállítással jelentkezett, amely tulajdonképpen folytatása a Harag-napokon megkezdett gondolatnak, témához méltó tálalásban. A szakma sokat tanulhat, de a figyelmes nézô számára sem lebecsülendô csemege a kínálat. Nagy erôssége, hogy a technika fejlôdésének köszönhetôen a ma díszlettervezôje olyan anyagokat használhat, melyeket elôdei nem is ismerhettek. Lásd a bukaresti Odeon színházban elôadott Dorian Gray arcképe színdarab díszletét. A mûhelyjellegû rajzok arról tanúskodnak, kemény karakterû egyéniséggel állunk szemben, aki számtalanszor bizonyította különbözô színházakban tehetségét. A jól kivitelezett makettek ezt a gondolatsort csak még jobban megerôsítik. Színházi tereket valósít meg, figyelemre méltó aprólékossággal, ami a színházi megnyilvánulást részesíti elônyben. Both András mûvészetében nagyon nagy szerepe van a kreativitásnak, a tárgyak metamorfózisának. A tárgyak az elôadás során kapnak olyan többsíkú drámai funkciót, amely erôsíti a rendezô elképzeléseit. A könnyen megfejthetô metaforák Both Andrástól távol állnak. Azt szereti, hogy díszletei az elôadás elôrehaladtával tárják fel mélyebb értelmüket és váljanak igazi teátrális tárgyakká.

Ismervén a gyakorlatot, remélhetô, ebbôl az anyagból is album lesz. Akárcsak a Harag-napok alkalmával, mikor is Helmutt Stürmer díszletterveit mutatták be. Mára már albumban jelentek meg a Visky András által vezetett Koinóia Kiadó jóvoltából.

A színház elôcsarnokában, két tárlóban - köszönhetôen Salat Zakariás Erzsébetnek - Színháztörténeti pillanatok címmel a 215 éves színház tulajdonában levô hihetetlen szellemi értékeket tartalmazó relikviákat láthatunk eredetiben. A maguk nemében páratlan kincsek, melyek ízelítôt adnak a múltban megtörtént eseményekrôl.

A fesztivál egyik legértékesebb szakmai részét azok a mûhelybeszélgetések képezték, amelyek "nem vesézték ki az elôadást", hanem felfedték azokat a szakmai megnyilvánulásokat, melyek a bemutatott produkciók mögött meghúzódnak. Szerintem az Ascher Tamással való találkozás nyújtotta a legtöbbet. Az ô rendezésében játszották A. P. Csehov Ivanov címû darabját.

Nem elhanyagolandók a könyvbemutatók, amelyeken színházzal foglalkozó alkotások, albumok kerültek méltatásra.

Örömmel szólok a naponta megjelenô Fesztiválnaplóról, melyet színikritikus- palánták írtak. Tanúságot téve arról, hogy ha megbízol a jövô nemzedékében, akkor az pozitívan tud válaszolni erre a bizalomra.

Csomafáy Ferenc

Százhuszonöt éve, 1882. december 16-án született Kecskeméten Kodály Zoltán Kossuth- díjas zeneszerzô, népzenekutató, zenetudós, akadémikus.

MÁV-tisztviselô édesapja 1884-tôl Galántán volt állomásfônök, fia itt szerette meg a nép dalait. Szinte teljesen a maga erejébôl tanult meg hegedülni, gordonkázni és zongorázni, partitúrákból ismerkedett meg a zeneirodalommal. Budapesten a bölcsészkar magyar-német és a Zeneakadémia zeneszerzés szakán tanult, ahol 1904-ben szerzett diplomát. A következô évben megismerkedett Bartók Bélával és elkezdte a népdalgyûjtést - közös kiadványuk 1906-ban jelent meg Magyar népdalok címmel, s ebben az évben kötött házasságot Sándor Emmával.

Bartókkal közös törekvéseik a modern zene népszerûsítésére és népdalgyûjtésre rendre elakadtak a közönség közönyén és a hivatalos körök ellenállásán. Az 1918-as forradalom idején a Zeneakadémia aligazgatójává nevezték ki, 1919-ben részt vett a zenei direktórium munkájában, ezért késôbb kinevezését érvénytelenítették és hét évig nem taníthatott.

Elszigeteltségébôl a Psalmus Hungaricus sikere emelte ki 1923-ban, 1926-ban Háry János címû daljátéka is világsikert aratott, 1932-ben mutatták be a Székely fonót, operai méretû népballadáját. Sorra születtek mûvei: a Marosszéki táncok (1927-1930), a Galántai táncok (1933), a Budavári Te Deum (1936), a Fölszállott a páva (1939), a Concerto (1940). Kodály rokonszenvezett a népi írók mozgalmával, tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló törvények ellen. 1942-ben, hatvanadik születésnapján a kormánytól is kapott kitüntetést, egy évvel késôbb az MTA levelezô tagja lett.

A II. világháború alatt mentette az üldözötteket, majd neki is bujkálnia kellett, de közben befejezte Missa brevisét - ez lett a fôváros második világháború utáni elsô zenei bemutatója. A Zeneakadémia igazgatótanácsának elnöke, 1946-49 között az MTA elnöke volt. 1951-ben mutatták be a Kállai kettôst a Magyar Állami Népi Együttes elôadásában, ekkortól jelentek meg a Magyar Népzene Tára kötetei, s a zeneoktatásban is érvényesültek Kodály elképzelései. Elsô feleségének halála után, 1959-ben vette feleségül Péczely Saroltát. Háromszor kapta meg a Kossuth-díjat (1948, 1952, 1957), számos egyetem avatta díszdoktorává és 1965-ben megkapta a Herder-díjat is.

Kodály nem volt forradalmi újító, inkább megôrzô-összegzô mûvész. Kórusmûvei a vokális zenének csak Palestrinához hasonlítható csúcspontját jelentik, zeneszerzôi munkásságának legkiemelkedôbb darabja a Psalmus és a Te Deum. Kialakította a magyar prozódia elméletét és gyakorlatát, korszakalkotó munkát végzett a magyar népzene gyûjtésében. Jelentôs volt munkássága a néprajz, zenetörténet, zeneesztétika, zenekritika, irodalomtörténet, a nyelvészet és nyelvmûvelés területén. Meggyôzôdése volt, hogy csak az emberi hang, a közös ének lehet a széles körû zenekultúra alapja. Felismerte az ifjúság zenei nevelésének fontosságát, és egész életén át ezért harcolt, ide értve az iskolai énekoktatást, a zenei írás- olvasás (szolfézs) alapvetô funkcióját a tantervben, valamint a kóruskultúra hazai elemekre építô ápolását. A Kodály- módszer ma már világszerte ismert és követett példa a zenepedagógiában. Születésének 125. és halálának 40. évfordulóján nemzetközi emlékévet rendeztek.

A vár a Vártemplommal Marosvásárhely legrégebbi és a legimpozánsabb épülete. 900 m hosszú falát és bástyáit 1962-1979 között részben újjáépítették, kijavították, majd a várat körülvevô utcákat, parkokat rendezték, szépítették. A várfalak mentén hét köztéri szobrot is felállítottak, melyek nemcsak mûvészi szempontból jelentôsek, hanem a korabeli történelmi eseményekre is emlékeztetnek.

- A Kapubástya elôtti részen látható Borsos Tamás (1566-1634), a város fôbírájának a szobra. Ô volt az 1600-1602 közötti városromboló ellenséges támadások, pusztítások után az egyik kezdeményezôje a biztonságot nyújtó vár felépítésének.

A szobor Kiss Levente szobrászmûvész alkotása, az öntést Balogh József végezte. A szobor leleplezésére 2000. június 24-én került sor.

- A Teleki-ház elôtti kis parkban állították fel 1994. október 29-én dr. Bernády György (1864-1938) polgármester bronzszobrát, amelyet Bocskai Vince szovátai szobrászmûvész alkotott, az öntést Balogh József és munkatársai végezték.

Dr. Bernády György volt az a városépítô polgármester, aki az 1900-as évek elején Marosvásárhelyt az európai városok szintjére emelte.

- A Nyerges-ház elôtti parkban 2007 szeptemberében leplezték le Mihai Viteazul bronzszobrát, melyet a város ajándékba kapott. Ô volt a román egység elsô megteremtôje (1593-1601).

A Kádárok bástyája elôtti részen két bronzszobor látható.

- Az egyik Al. Papiu Ilariant (1827-1877) ábrázolja. A szobor felállítását 1924-ben határozták el, a leleplezésére 1930. december 1- jén került sor. Alkotója Ioan Faur Schmidt bukaresti szobrász. A szobrot 1940 ôszén Nagyenyedre menekítették s csak 1957. december 22-én helyezték vissza a róla elnevezett líceum épülete elé.

Al Papiu Ilarian egyike volt azoknak a kancellistáknak, akik 1848 márciusában Marosvásárhelyen részt vettek a magyar forradalmi eseményekben, majd 1848. április 30-án fontos szerepet töltöttek be a balázsfalvi Román Nemzeti Gyûlésen. A forradalom után Iasi-ban egyetemi elôadótanár, majd a Román Legfelsôbb Semmítôszék ügyésze.

- A másik bronzszobor I (1760-1821) ábrázolja, Strejac bukaresti szobrászmûvész alkotása. Felavatására 2001-ben került sor, hogy emléket állítsanak a román felvilágosodás és a scoala Ardeleneasca (Erdélyi Iskola) egyik jelentôs megalapítójának.

- Kôrösi Csoma Sándor (1784-1842) magyar ôshazakutató szobra a Mészárosok bástyája elôtti parkban látható. Alkotója Dabóczy Mihály szobrászmûvész. A szobor elkészítését 1943-ban a volt Polgári Fiúiskola tanulói kezdeményezték, majd a Kádárok bástyája elôtti részen fel is állították. A háború idején a szobor megrongálódott, Kulcsár Béla szobrászmûvész restaurálta, s így került sor az újraleleplezésére 1962-ben a Vár sétányon, a Mészárosok bástyája elôtt.

- II. Rákóczi Ferenc szobrát 2004. november 26- án avatták fel a Vár sétányon- Rákóczi Erdély fejedelmévé választásának 300. évfordulóján. A szobor alkotója Pokorny Attila képzômûvész, öntômester Balogh József. A szobor elôdje, Székely Károly szobrászmûvész alkotása, a Kossuth Lajos és az Arany János utca találkozásánál lévô parkban állt, melyet 1920-ban szélsôségesek ledöntöttek és összetörtek.

Fodor Sándor (S.)

Minden eddigi közhiedelemmel és sajtótalálgatással ellentétben tiszteletteljes, sôt bensôséges hangvételû levelezést folytatott a néhai Diana hercegnô és apósa, Fülöp edinburgh-i herceg, akit sokan Károly brit trónörökös és Diana házasságának tudatos szétrombolásával vádolnak. A brit uralkodó férjének és tíz éve, autóbalesetben elhunyt menyének egymáshoz intézett leveleit a Londonban folyó esküdtszéki eljárás csütörtöki tárgyalási napján mutatták be az esküdteknek.

Diana és akkori barátja, Dodi Fayed 1997 augusztusában halt meg Párizsban, amikor gépkocsijuk nagy sebességgel egy közúti aluljáró pilléreinek csapódott.

Szinte a szerencsétlenség pillanatában lábra kaptak az összeesküvési elméletek, amelyek közös vonása, hogy terjesztôik merényletet sejtenek Diana halála mögött. Ezeknek az elméleteknek a fô szószólója Mohamed el-Fajed brit-egyiptomi milliárdos, Dodi apja, aki egyenesen a brit királyi családot, és személyesen Fülöpöt vádolja az általa vélelmezett gyilkosság megszervezésével. A most 86 éves Fülöp herceg és Diana állítólagos igen rossz viszonyáról még a walesi hercegnô életében számtalan találgatás keringett a sajtóban; a lapok tudni vélték például, hogy II. Erzsébet királynô férje gyûlölködô hangvételû levelekkel bombázta Dianát.

A haláleset körülményeinek tisztázásra kezdett londoni felsôbírósági eljárás csütörtöki tárgyalási napján azonban ennek éppen az ellenkezôje látszott bebizonyosodni. Fülöp személyi titkára, Sir Miles Hunt-Davis dandártábornok a jogi fórum elé terjesztette a herceg és a hercegnô 1992-ig visszamenô levelezését, amely egyértelmûen kölcsönös tiszteletre és családias viszonyra utal.

A felolvasott részletekbôl kitûnik, hogy éppen Diana volt az, aki az akkor már válságjeleket mutató - végül 1996-ban botrányos válással végzôdô - házasság megmentése érdekében tanácsokat kért apósától, rendszeresen a "Legkedvesebb papa" megszólítással kezdve Fülöphöz intézett leveleit. A herceg egyik válaszlevelében azt írta: minden tôle telhetô segítséget megad Dianának és Károlynak, de kénytelen beismerni, hogy a "házassági tanácsadáshoz" nem sokat ért.

Diana azonban azt írta vissza a "legkedvesebb papának", hogy ezzel nem ért egyet, hiszen Fülöp levelei "rendkívüli megértésrôl és törôdésrôl" tanúskodnak, ami ôt "nagyon meghatja", és továbbra is számít apósa tanácsaira.

A hivatalosan halottkémi vizsgálatnak