Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A múlt héten megjelent, a menhelyen "elaltatott" (vagy inkább legyilkolt?!) kutyákról szóló cikkünk után sok olvasó visszajelzett. Ki így, ki úgy viszonyul az ismét fellángoló kutya- ügyhöz.

Egy barátom írja, hogy "kívülrôl, szentimentálisan ítélve tényleg megrázó" a megjelent írás, hiszen ô is nagyon szereti a kutyákat, nemhiába tart ötöt, amibôl hármat az utcáról vagy lelketlen gazdától szedett össze. De úgy véli, nem ártana megkérdezni, hogy a sok kóbor ebet hol és mibôl lehetne eltartani. Legalább havi 50-100 lejt számolhatunk kutyánként eledelre, oltásokra, féregtelenítésre, gyógyszerre, épületre, személyzet fizetésére, és ezt az összeget meg is kell szerezni. És végül felteszi a kérdést: "láttál már kóbor kutya miatt sáncban landoló kocsit?"

Nos, megkérdeztük az ügy pénzügyi vonatkozását Bakos Levente alpolgármestertôl. Mennyibe kerül a városnak egy kóbor kutya eltartása, mennyire saccolják a gazdátlan ebek számát? A beszélgetés további része elvi síkon folyt. Az alpolgármester nem tudta megmondani az összeget, de hozzátette: a város költségvetésébôl ilyen célra nem költöttek. (Akkor ki fizeti a városi kertészet melletti ún. menhely, vagy inkább kutyabegyûjtô tábor költségeit?!) Az állatkert igazgatójára hivatkozva kijelentette, kb. 30-40, legtöbb 50 kóbor kutya lehet a városban. Az örökbefogadási lehetôséget nem hirdették, mert azok a kutyák amúgy is agresszívek voltak, sôt, egyikük veszettnek is tûnt. Aztán az alpolgármesteri jó tanácsok: aki örökbe akar fogadni, csak nézzen körül, mert minden blokk mögött talál egy gazdátlan ebet, lehet válogatni! De akár össze is hozhat olyan emberekkel, akiket megharapott a kóbor eb, egyébként pedig a Kornisán nem lehet végigmenni úgy, hogy megússzuk a kutyaharapást – állítja az alpolgármester, olyan hangon, mint akit idegesít a "téma".

Ennél azért többet várunk kutya-ügyben is az illetékesektôl. Való igaz, az ember elsôbb, mint egy kóbor kutya, de valahol mi is felelôsek vagyunk a helyzetért, hiszen azt a nyomorult kutyát is valaki kidobta! Egy társadalmat pedig minôsíti, hogy hogyan bánik a környezetével.

Mellesleg tényleg semmi információ nem volt arról, hogy van egy ún. menhely, vannak kutyák, örökbe lehet ôket fogadni. Ha valakinek az utcára kicsámborgó ebét véletlenül elvitték, másnap általában a hûlt tetemét sem találta, kivételes esetben nagy hercehurcával kiválthatta az állatot.

Az aktuális "kutya-ügyben" az a legszomorúbb, hogy egyszer már lejátszották. Aztán a nagy csend, most meg kiderül: semmi sem változott. Maradt a kegyetlen nemtörôdömség. Ennyire telik emberségbôl?

Ki ne látott volna már jobb sorsra érdemes, rongyos öltözékû, gondozatlan külsejû embereket, akik teletömött nejlonzacskókkal a kezükben kószálnak a városban? Ez a batyu jelenti minden vagyonukat. Nincs állandó jövedelmük, lakásuk, nyáron a parkokban, játszótereken, hideg teleken pedig állomásokon, jobbik esetben pedig a hajléktalanszálláson húzzák meg magukat, szigorú órarendhez igazodva, este hattól reggel nyolcig.

A Meggyesfalvi negyedben lévô hajléktalanszálláson este hattól fogadják a rászorulókat. Nyugvóhelyet, este és reggel egy-egy szendvicset és csésze teát kapnak, de amint eljön a nyolc óra, kitessékelik ôket. Ottjártunkkor tizenöten húzódtak itt meg éjszakára, legtöbben már nyugovóra tértek. Egyik szobában két idôs férfi hevesen tiltakozik, amikor kiderül, hogy fényképet szeretnénk készíteni róluk.

– Én voltam valaki Marosvásárhelyen, céget alapítottam, nem szeretném, ha az emberek látnák, hová kerültem – magyarázza az öregúr, de azonnal hozzáteszi: a "mesélgetést" nem utasítja vissza. 1984-ben tért haza Marosvásárhelyre, egy kis céget alapított és az innen befolyó jövedelembôl évekig tudta fizetni az albérletet. Az üzlet azonban nem volt sikeres, így tíz éve az utcán tengôdik. Egyik lánya árvaházban van, a másikra pedig nem számíthat. Betegnyugdíjat kap és emellett alkalmi munkát vállal építkezésnél, piacokon, de mint mondja, "ez bizonytalan, mint a kutya vacsorája". Szeptember óta esténként bejár a menhelyre, fizeti az ott-tartózkodási költségeket, albérletre azonban nem futja. Ebbôl a létbôl nincs már ereje kitörni, örül, ha egyik napról a másikra meg tud élni. Sorstársát, a negyvenéves férfit aznap este hozta be a mentôszolgálat. Az ô élettörténete sem derûsebb. Válás után maradt az utcán, egy ideig albérletben lakott, majd idén januárban lopás miatt börtönbe került. Novemberben szabadult, pár hétig az utcán tengôdött, amíg a mentôszolgálat a menhelyre szállította.

A Marosvásárhelyen mûködô szociális központ 90-95 személy befogadására alkalmas. Ezeket a helyeket nagyrészt állandó lakhellyel nem rendelkezô, szociális "eseteknek" számító családok foglalják el. Ôk a bentlakók. A hajléktalanokat, a "kintlakókat", akik csak éjszakára veszik igénybe a menhely nyújtotta szálláslehetôséget, 25-30 hely várja. Enyhébb napokon kevesebben, fagyos idôben többen kérezkednek be, olykor pótágyakra is szükség van – tájékoztatott Székely István osztályvezetô. A helyi költségvetésbôl fenntartott központ egy sikeres pályázatnak köszönhetôen jövô évtôl bôvülni fog. A Munka, Család és Esélyegyenlôségi Minisztérium által finanszírozott manzárdosítás révén közel harminc helyet nyer majd a hajléktalanszálló. A hatszázezer lejes beruházásból létrehozott manzárdfelület szociális otthon lesz, ahová a polgármesteri hivatal várólistáján szereplô több száz család egy részét helyezik el.

Azokat a hajléktalanokat, akik nem önszántukból keresik fel a menhelyet, általában a járôrözô közösségi rendôrök találják meg parkokban, állomásokon vagy piacok, klinikák közelében, de elôfordul, hogy a mentôszolgálat szállítja ôket a szociális központba. Ahhoz azonban, hogy befogadják ôket, bizonyos feltételeknek kell eleget tenniük.

– Csak olyanokat fogadunk be, akik marosvásárhelyi születésûek vagy az utolsó állandó lakhelyük a megyeközpontban volt. Emellett nem rendelkezhetnek lakással és nem lehet olyan hozzátartozójuk, aki segíteni tudná ôket – közölte Székely István, aki hozzátette, azon hajléktalanok nagy része, akiket nagy csomagokkal nap mint nap látunk az utcákon, nem marosvásárhelyi illetôségûek, hanem a környezô falvakból érkeznek, itt koldulnak, kukáznak, vagy a piacok körül kószálnak és alkalomadtán árut raknak le, csomagokat cipelnek pár baniért.

– A nem marosvásárhelyi hajléktalanokat nem fogadjuk be, hazairányítjuk, hiszen a helyi polgármesteri hivatal nem vállalhatja fel más települések szociális problémáinak a kezelését is – hangsúlyozta az osztályvezetô, amivel egyet lehet érteni, ha nem jelenti azt, hogy ha valaki nem helybéli, segítség helyett hagyják megfagyni.

Azok a hajléktalanok, akiket a mentô hoz be, már átestek a szükséges orvosi szûrôvizsgálaton, a többieket azonban a központ orvosi rendelôjében megvizsgálják az esetleges fertôzô betegségek felderítése végett. Nehézségnek számít, hogy ezeknek a személyeknek családorvosuk sincsen, így abban az esetben, ha betegséget fedeznek fel náluk, egy egyszerû beutaló kiállítása is gondot jelent. Ugyanakkor tisztálkodási lehetôség áll a rendelkezésükre, és ha igénylik, ruhát is kapnak. Azzal azonban, hogy fekvôhelyet biztosítanak számukra, még nem oldódnak meg a gondjaik.

– Hosszú idôn át nem lehet megoldás, hogy este bejönnek, itt alszanak, majd reggel kimennek és napközben kószálnak valahol – állítja Székely István. A betérôknek személyazonossági igazolványt állíttatnak ki, munkahelyet keresnek, ha idôsekrôl van szó, megpróbálják nyugdíjaztatni ôket, ha pedig olyan betegségben szenvednek, amely feljogosítja ôket a betegnyugdíjra, vagy valamely rokkantfokozatba való besorolásra, akkor ezt szorgalmazzák. Ha nem sikerül, akkor elintézik, hogy szociális segélyt kaphassanak. De egy hónapnál tovább jövedelem nélkül nem vehetik igénybe a központ szolgáltatásait. Azok, akiknek valamiféle jövedelmük van, havi 104 lejt fizetnek az ott éjszakázás fejében. A Népújság kérdésére az osztályvezetô közölte, a hozzájuk forduló hajléktalanok hatvan százalékának sikerül állást találniuk, habár a munkaadók gyakran elôítélettel viszonyulnak a "problémás személyekhez".

Érdeklôdésünkre, hogy Marosvásárhelyen mekkora lehet a hajléktalanok száma, az osztályvezetô elmondta, csak azokról a hajléktalanokról tudnak, akik hozzájuk kerülnek. Átfogó felmérés nem készült, akik a szállásra kerülnek, nyilvántartásba veszik. Jelenleg 700 eset szerepel a több évet átfogó nyilvántartásban, ezeknek egy része megoldódott, de sokan még ma is hajléktalanok.

Mivel az ott-tartózkodás egyik feltétele, hogy a központban nem fogyaszthatnak alkoholt, sok hajléktalan nem keresi fel a szállást. Tudják, hogy van egy szabályzat, amelyhez alkalmazkodniuk kell, és erre nem hajlandók, így inkább a szabad ég alatt fagyoskodnak vagy épületzugokban vészelik át az éjszakákat.

HARMÓNIA – ezzel a címmel indítjuk útjára új mellékletünket. Egészségünkrôl, életvitelünkrôl szólunk változatos formában. Az otthon, a család megannyi örömére, gondjára ráismerhetnek ezeken a hasábokon, s ez – talán – segítségére lehet olvasóinknak a szürkébb-derûsebb hétköznapok megélésében. Szívesen vesszük észrevételeiket s ötleteiket mellékletünk tartalmi gazdagításában.

A szerkesztôk

"A küzdôtéren harcolj, ne otthon," "Ha bántasz valakit, önmagadat bántod" – írták a marosvásárhelyiek tegnap délelôtt a Színház téren elhelyezett, szimbolikus kapura. A Zárjuk be a kaput az erôszak elôtt nevû megmozdulás a Kelet-európai Szaporodás- egészségtani Intézet Maros megyei kirendeltsége által folytatott, 16 napos kampány része. A családon belüli erôszak elleni rendezvénysorozat tegnapi akcióján a szervezôk és érintettek jelképesen lakatokkal zárták be az erôszak kapuját. – Hihetetlenül nagy az érdeklôdés. 200 lakatot hoztunk, ebbôl már alig maradt néhány – számolt be Fekete Hajnal programmenedzser. A rendezvényen több tanintézet diákjai is részt vettek, pedagógusok és iskolapszichológusok kíséretében. A marosvásárhelyiek által lelakatolt kaput december 12–28. között a Lakosság- nyilvántartó Hivatal elôcsarnokában tekinthetik meg az érdeklôdôk.

Gyalogoljunk minél többet – biztatnak lépten-nyomon az egészséges életmód hívei. Maros megyében, úgy tûnik a "lábbuszozás" korántsem kockázatmentes vállalkozás. A közlekedésrendészet legutóbbi jelentése szerint ugyanis 2007 elsô 9 hónapjában a közúti balesetek csaknem 50 százalékában gyalogosok sérültek meg. – A súlyos közúti baleseteket elsôsorban a járókelôk figyelmetlensége idézte elô – olvashatjuk a rendôrségi jelentésben. Úgy látszik, a rend ôrei egy kissé elszámolták magukat, vagy nincsenek tisztában azzal, hogy az egyharmad mindig kevesebb az 52 százaléknál. A vizsgált idôszakban ugyanis 99 balesetbôl 30-ban voltak vétkesek szabálytalanul közlekedô gyalogosok, a többi esetben gépkocsivezetôk sértették meg a közlekedési szabályokat. Persze, ha ez utóbbi eseteket kisebb-nagyobb százalékokra aprítjuk, máris elenyészônek tûnik a számuk. Az érintett sofôr urak és hölgyek a balesetek 15 százalékban nem adták meg az elsôbbséget a pórul járt gyalogosnak, 11 százalékban szembegurultak (!) a forgalommal, szintén 11 százalékban átlépték a megengedett sebességet, 9 százalékban szabálytalanul elôztek, és 6 százalékban elaludtak a volán mellett. Ezek szerint a közúti balesetek több mint felét a gépkocsivezetôk elôvigyázatlansága okozta. És ekkor még nem is szóltunk a rejtélyes "egyéb okok" címszó alatt szereplô 19 százalékról.

A rendôrségi jelentés szerint a 44 halálesettel és 72 súlyos sérüléssel végzôdô baleset több mint fele az országutakon, egyharmada pedig városi közutakon következett be. A legveszélyesebb övezeteknek a Marosvásárhely – Kolozsvár, Balavásár – Szováta, Marosvásárhely – Szászrégen, illetve Marosvásárhely – Brassó közötti útszakaszokat tekintik a rend ôrei, akik arra intenek, Marosvásárhelyen leginkább a Forradalom, a Bodoni, Cuza Voda, Dózsa György, Mihai Viteazul, Gheorghe Marinescu utcákban, valamint az 1918. December 1. és az 1848. úton, Segesváron a Mihai Viteazul utcában legyünk fokozottan elôvigyázatosak. Az persze ezúttal is elkerülte az illetékes hatóság figyelmét, hogy a Predeal utca és a Pandúrok sétány találkozásánál például szinte heti rendszerességgel koccannak össze jármûvek. Jelzôlámpának nyoma sincs, az úttesten átevickélni nem csak a nyugdíjasoknak és kisgyerekes szülôknek izgalmas kaland. Talán egy dupla kávé nem ártana a rend ôreinek, éberségük növelése érdekében. Igaz, már így is mintha kívülrôl tudnák a jól ismert dalszöveget: "ha nem tudom, nem fáj." Hát, nekik nem is…

A ferde hátú, a kupé, a kabrió és a régi Opel-hagyományok szerint Caravannak elnevezett kombi után a német autógyártó utolsóként mutatta be az Astra modellcsalád szedánváltozatát – pénteken Marosvásárhelyen is, az Astra Sedan – Nyitott kapuk program keretében.

Amint az a Victoria Group márkakereskedés bemutatóján elhangzott, az új, elegáns, lépcsôs hátú karosszériaváltozattal a legjobb eladási mutatókkal rendelkezô Astra modellcsalád héttagúra bôvült: a világon elôször 2006 novemberében Isztambulban bemutatott modell zárja az ötajtós, a kombi, a háromajtós GTC és OPC sportváltozat, a kabrió-kupé és az egyterû Astrából álló sorozatot. A szóban forgó négyajtós tervezésekor a kombi hosszú tengelytávú, 2703 milliméteres padlólemezét használták fel, erre került a visszafogott, de harmonikus és dinamikus vonalvezetésû karosszéria. A nagy tengelytávnak köszönhetôen az autó nagyobb teret biztosít a hátsó üléseken utazóknak és a csomagtér mérete nagyobb lett. A gép így 4587 milliméter hosszú, 1753 milliméter széles és 1458 milliméter magas, a csomagtér térfogata 490 literesre nôtt. Ami a motorizálást illeti, négyfajta Ecotec-motorral rendelhetô a lépcsôs hátú: egyhatos, 115 lóerôs és egynyolcas 140 lóerôs benzines, valamint egyhármas, 90 lóerôs és egyhetes 100 lóerôs aggregát mozgathatja kívánság szerint az autót. Amely rendelhetô ötsebességes vagy hatsebességes kéziváltóval, négyfokozatú automatával és az Easytronic nevezetû manuális, gépi rásegítéses váltómûvel.

A biztonságos vezetést segíti az IDS-rendszerû padlólemez, a McPherson elsô futómû és a szabadalmaztatott torziós hátsó felfüggesztés. A biztonsági alapfelszereltséghez tartoznak a tárcsafékek, az ABS blokkolásgátló, a CBC- fékrásegítô. Az elektro-hidraulikus szervókormány és az ESP- kipörgésgátló opcionális felszerelés, akárcsak az utolsó generációs bi-xenon fényszórók, a HSA-rendszerû, emelkedôn való indulást megkönnyítô technika, a Quickheat elektromos fûtôrendszer és a Park Pilot, hátramenetben való parkoláskor a távolságot mérô felszerelés. A lengyelországi Gliwice-ben gyártott új modell három felszereltségi szinttel rendelhetô, ezeket Essentia, Enjoy és Cosmo névvel illették a marketingosztályon – hallottuk Daniel Rotar igazgatótól.

A Skoda Octavia, a Renault Megane, a Ford Focus és a Toyota Corolla német vetélytársa azonos motorizáltság mellett körülbelül 500 euróval kerül többe a ferde hátúnál, az autóra négyéves, átrozsdásodás ellen tizenkét éves, a festésre hatéves garanciát vállal a kereskedés, premieri ajándékként pedig 1000 eurós kedvezménnyel várja klienseit a cég. Ami azt jelenti, hogy a négyajtós Astra 13.500 euró ellenében már elvihetô.

Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke, José Manuel Barroso bizottsági elnök, valamint José Sócrates, az EU soros elnökségét adó Portugália miniszterelnöke ma az Európai Parlament épületében ünnepélyesen aláírja az Alapvetô Jogok Chartáját. Ezzel hivatalosan is elfogadottá válik az a dokumentum, amelyre az Európai Unió alapvetô mûködési kereteit újrafogalmazó reformszerzôdés, az elmúlt hónapokban kidolgozott – és csütörtökön az állam-, illetve kormányfôk által aláírandó – Lisszaboni Szerzôdés egyik cikkelye hivatkozik.

Júniusban még úgy tervezték, hogy az alapjogi charta a reformszerzôdéshez csupán függelékként kapcsolódó nyilatkozatok egyike legyen. Az, hogy végül mind az Európai Parlament elnöke, mind az EU legfôbb végrehajtó testületének számító bizottság elnöke, mind pedig a tagállamok kormányait képviselô tanács soros elnökségének kormányfôje aláírja a chartát, majd azt kihirdetik az unió hivatalos lapjában, emeli az okmány súlyát. Az pedig, hogy maga a reformszerzôdés kifejezetten utal a chartára, jogi kötelezô erôt kölcsönöz a chartában foglaltaknak – akkortól, amikor maga a Lisszaboni Szerzôdés hatályba lép, amihez a csütörtöki aláírás után még az is kell, hogy minden egyes tagország ratifikálja.

A charta hat csoportba osztja az alapjogokat.

1) Méltóság: emberi méltóság, élethez való jog, a személyi integritáshoz való jog, a kínzás, valamint embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalma, a rabszolgaság és a kényszermunka tilalma.

2) Szabadságok: szabadsághoz és biztonsághoz való jog, a magán- és a családi élet tiszteletben tartása, a személyes adatok védelme, a házasodáshoz és a családra találáshoz való jog, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, a gyülekezés és szervezôdés szabadsága, a mûvészetek és a tudomány szabadsága, az oktatáshoz való jog, a foglalkozás megválasztásának és a munkavállalásnak a szabadsága, az oktatáshoz való jog, az üzleti vállalkozáshoz való jog, a tulajdonhoz való jog, a menedékhez való jog, védelem kitelepítés, számûzetés vagy kiadatás esetén.

3) Egyenlôség: törvény elôtti egyenlôség, diszkriminációmentesség, kulturális, vallási és nyelvi többféleség, férfi és nô egyenlôsége, a gyermekek jogai, az idôsek jogai, a fogyatékossággal élôk integrációja.

4) Szolidaritás: a munkások joga a vállalkozáson belüli tájékozódáshoz és konzultáláshoz, a kollektív alkuk és akciók joga, elhelyezési szolgáltatás hozzáféréséhez való jog, védelem jogtalan elbocsátás esetén, tisztességes és igazságos munkakörülmények, a gyermekmunka tilalma és a dolgozó fiatalok védelme, család és szakmai élet, szociális biztonság és gondoskodás, egészségügyi ellátás, közérdekû szolgáltatások hozzáférhetôsége, környezetvédelem, fogyasztóvédelem.

5) Polgári jogok: választójog és jelöltként választhatóság az Európai Parlamentbe, illetve a települési választáson, a jó közigazgatáshoz való jog, a dokumentumokhoz való hozzáférés joga, ombudsman, a petícióhoz való jog, mozgás- és letelepedési szabadság, diplomáciai és konzuli védelem.

6) Igazságszolgáltatás: a hatékony kárpótláshoz és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog, a bûncselekmények és büntetések tekintetében a törvényesség és az arányosság elve, valamint az a jog, hogy senkit nem lehet bíróság elé állítani vagy megbüntetni büntetô eljárás során kétszer ugyanazért a bûncselekményért.

Kuba rövidesen aláír két emberi jogi egyezményt, amelynek aláírását eddig elutasította – közölte helyi idô szerint hétfôn a kubai külügyminiszter.

Felipe Pérez Roque az emberi jogok napja alkalmából tartott sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy Kuba hamarosan aláírja a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát.

A külügyminiszter azt is közölte, hogy Kuba hozzájárul ahhoz, hogy 2009 márciusáig rendszeresen alávesse magát az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa ellenôrzési mechanizmusának. Hangsúlyozta ugyanakkor: ha ismét átpolitizálják az emberi jogok témakörét, Kuba kénytelen lesz visszatérni korábbi álláspontjára.

A külügyminiszter az Egyesült Államok zsoldosainak nevezte a kubai másként gondolkodókat, a guantánamói "szégyenletes kínzótábor" bezárását és az amerikai támaszpont Kubának történô visszaszolgáltatását követelte.

A külügyminiszter sajtótájékoztatója alatt maroknyi ellenzéki tüntetett Havannában.

Az emberi jogok napján, hétfôn a kubai hatóságok kitoloncoltak az országból nyolc spanyol nôt, akik a hét végén részt vettek egy havannai tüntetésen, amelyben a Nôk Fehérben mozgalom tagjai politikai okok miatt bebörtönzött férjeik és fiaik szabadon bocsátásért tüntettek – közölte egy spanyol diplomata.

John Kiriakou az amerikai Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) elsô olyan tisztje, aki a nyilvánosság elôtt beszélt arról, hogyan kezelte a CIA az al-Kaida fogságba esett vezetôit. Kiriakou – aki ma már nincs aktív szolgálatban – elmondta: kevesebb mint 35 másodpercre volt szükség ahhoz, hogy a vízbefullasztásos technikával megtörjék Abu Zubajdát.

A palesztin Abu Zubajda egykor az Oszama bin Laden szaúdi milliomos vezette al-Kaida harmadik legbefolyásosabb vezetôje, a szervezet pénzügyi szervezôje volt. Ô volt az, aki egy vallomásában megerôsítette azt a feltételezést, hogy a 2001. szeptember 11-i Egyesült Államok elleni merényletekben a terroristák által eltérített négy amerikai repülôgép közül az egyiknek a Fehér Ház volt a célpontja. Zubajda Palesztinában akadt horogra, az ôt kézre kerítô különleges egységet John Kiriakou vezette.

Az egykori CIA-tiszt elmondta: Zubajda a vízbefojtásos élmény másnapján azt mondta vallatóinak, az éjszaka cellájában meglátogatta ôt Allah, és együttmûködésre szólította fel. Attól a naptól kezdve a terrorista minden kérdésre válaszolt. Kiriakou szerint a kicsikart értesüléseket felhasználva tucatnyi támadást sikerült meghiúsítani.

A tiszt azt állította: nem volt tudomása arról, hogy a CIA titokban videóra vette a kihallgatásokat, így arról sem, hogy a felvételeket késôbb megsemmisítették.

Kiriakou szerint tehát szükség volt – a több nemzetközi egyezmény által kínzásnak ítélt – vallatási módszer alkalmazására. Mint magyarázta, a szeptember 11-i merényletek után csak az számított, hogy bármilyen úton használható értesülésekhez jussanak.

Hozzátette ugyanakkor, rá kellett jönnie, hogy a vízbefojtásos technika kínzás. "Mi amerikaiak jobbak vagyunk ennél, nem szabadna ilyen dolgokat csinálnunk" – mondta.

Ennek ellenére mégis úgy nyilatkozott: el sem tudja képzelni, mi történt volna, ha nem törnek meg egy terroristát, nem szereznek meg egy információt, és nem tudnak megakadályozni egy támadást. "Nem hiszem, hogy megbocsátottam volna magamnak" – vallotta be.

A CIA szóvivôje nem volt hajlandó kommentálni Kiriakou televíziós nyilatkozatát. A hírszerzô ügynökség a közelmúltban közzétett nyilatkozatában erôsítette meg "régi álláspontját": az Egyesült Államok nem alkalmaz kínzást és nem is huny szemet felette, a CIA mindig elôvigyázatosan hallgatta ki a terrorista foglyokat, törvényes és nagyon hatékony technikákat alkalmazva.

– A jövô évi költségvetés elfogadása ma elsôrendû feladata a romániai politikumnak: minden esély megvan arra, hogy a pártok, amelyek támogathatnák a tervezetet, közös nevezôre jussanak, és a jogszabályt még ebben az évben elfogadják – jelentette be Markó Béla kedden, Bukarestben tartott sajtótájékoztatóján.

A szövetségi elnök közölte, a jövô évi költségvetés elôzetes vitájában az RMDSZ ez eddigieknél is hangsúlyosabban szorgalmazta a szociális vonzatú célkitûzések beemelését a tervezetbe, a szövetség módosító javaslatai többek között a gyermekeknek járó állami támogatás és az özvegyi nyugdíj növelésére, valamint az egészségügy, illetve a kutatás költségvetésének kiegészítésére irányulnak.

Az elnök közölte, az elmúlt napokban természetszerûen több ízen tárgyaltak a kérdésrôl a Nemzeti Liberális Párttal (NLP), de a Szociáldemokrata Párttal (SZDP) is. Mint mondta, a sajátjai mellett az RMDSZ az SZDP módosító javaslatcsomagjának több szociális jellegû célkitûzését is támogatja, ezek ugyanis az RMDSZ, az erdélyi magyarság számára is fontosak.

– Egy olyan választási kampányon vagyunk túl, melynek során nekem is alkalmam volt megtapasztalni, milyen érzékeny és fontos területrôl van szó, és hogy hány hasonló szociális intézkedést kell még meghoznunk a közeljövôben. Megítélésem szerint ezek a lépések senki számára nem jelentenek kompromisszumot, és végsô soron a költségvetés javítását eredményezik – mondta az RMDSZ elnöke, aki hozzátette: álláspontja szerint a társadalom szociális biztonságát növelô intézkedések támogatása ma nem lehet ideológiafüggô: Románia ugyanis egy olyan átmeneti idôszakban van, amikor a pártoknak politikai nézetektôl, világszemlélettôl függetlenül támogatniuk kell az életkörülmények javítását célzó törekvéseket – mutatott rá.

Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltása ellen foglalt állást hétfôn a legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke.

Pásztor István – ahogy a Tanjug szerb hírügynökség idézte – Szabadkán azt mondta: a vajdasági magyarok érdeke az, hogy Koszovóról további tárgyalások nyomán olyan döntés szülessen, amely beépül Szerbia jogrendjébe.

Az érvényes szerb alkotmány az ország elszakíthatatlan részének nevezi Koszovót, míg a helyi albán többség vezetôi semmi másról nem akarnak hallani, csak a Szerbiától való teljes különválást jelentô függetlenségrôl. Ragaszkodunk hozzá, hogy a kérdést békésen oldják meg, s a helyi szerb közösségnek legyen kilátása az életre, a fennmaradásra – fogalmazott Pásztor István.

A képviselôház kedden elutasította a sürgôsségi kormányrendeletet, amelyet a kormány augusztusban fogadott el, és amely elôírja, hogy a Tarom állami légitársaság adminisztrálását egy romániai vagy egy külföldi magáncég vegye át.

A képviselôk 204 mellette, egy ellene szavazattal és három tartózkodással elfogadták a 2007/34-es sürgôsségi kormányrendelet elutasítását célzó törvénytervezetet. A képviselôház a döntô szerv az ügyben.

A kormányrendelet elôírta, hogy a Tarom légitársaság privatizálásának elôkészítô idôszakában a vállalatot adminisztrálók között legyen egy román vagy egy külföldi magáncég is, amelyet a szállítási tárca által kiírt versenytárgyalás nyomán választanak ki.

Calin Popescu Tariceanu kormányfô a rendelet kibocsátása elôtt kritikával illette a Tarom tevékenységét, kijelentve, a társaság bizonyítja azt, hogy egy állami vállalat rosszabbul mûködik, mint egy magánvállalat.

Ugyancsak tegnap a képviselôház elfogadta a sportmérkôzéseken folyó erôszak megelôzésére és felszámolására irányuló törvénytervezetet. A törvénytervezetet 198 mellette, 4 ellene szavazattal és 11 tartózkodással fogadta el a képviselôház. "Korszerû törvénytervezetrôl van szó, ahogyan azt az Európai Unió kéri. A jelenség ellenôrizhetetlenné vált. Káosz uralkodott a futballban világszerte, és ez Romániába is eljutott" – jelentette ki Dumitru Dragomir PRM-s képviselô, a törvénytervezet kezdeményezôje.

Hozzátette, a törvény lehetôvé teszi a nézôk sokaságának, hogy ne azzal a félelemmel a szívükben menjenek a stadionba, hogy nem térnek haza épségben.

A kedden elfogadott törvény értelmében a legnagyobb mértékû büntetést azoknak a nézôknek róják ki, akik behatolnak a játéktérre. A büntetés 1000-tôl 3000 lejig terjedô pénzbírságot vagy 150-300 óra kényszermunkát jelent, illetve azt, hogy az illetônek megtiltják, hogy részt vegyen a mérkôzéseken.

A jegyspekulánsokat szintén 1000 lejtôl 3000 lejig terjedô pénzbírsággal sújtják, és elkobozzák a náluk talált jegyeket is.

A sportesemények szervezôinek esetében a bírságok elérhetik az 50.000 lejt, illetve felfüggeszthetik tevékenységüket 6 hónapra, ha nem tartják be kötelezettségeiket, mint például: megtiltsák az alkoholtartamú italok árusítását és fogyasztását a sportarénákban, megtiltsák az obszcén tartalmú szlogenek, jelképek, vagy xenofób, rasszista, ultranacionalista üzenetek kiragasztását a sportarénákban. A szervezôknek ugyanakkor nem szabad beengedniük a stadionba az ittas állapotban lévô személyeket, vagy azokat, akiknél alkoholtartalmú italok, fegyverek, fáklyák vagy petárdák vannak.

Fokozott kockázati szintû sportjátékok esetén a törvény elôírja, hogy a stadionban jelen kell lennie a prefektusnak vagy ennek képviselôjének, illetve egy ügyésznek is.

A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) teljes szolidaritásáról biztosította hétfôn Szabadkán a délvidéki magyarokat Patrubány Miklós, a szervezet elnöke.

"Szimbolikus jelentôségûnek tartottuk, hogy az MVSZ ezen a napon szolidaritásáról és együttérzésérôl tudósítsa a délvidéki magyarokat" – nyilatkozta a politikus az MTI- nek, miután megtartotta a csak a vajdasági magyar média képviselôinek szóló sajtótájékoztatóját.

Az eseményre azért került sor, mert az utóbbi idôben sok helyen elhangzott, hogy december 10. egyfajta határnap a dél-szerbiai Koszovó további sorsa szempontjából. Legkésôbb erre a napra kellett elkészülnie annak a jelentésnek, amelyet a tartomány sorsáról folytatott tárgyalásokon közvetítô csoport írt Ban Ki Mun ENSZ- fôtitkárnak. A dokumentum napokkal ezelôtt megszületett, s a múlt hét végén a világszervezet elsô számú tisztségviselôjének a kezébe került.

Patrubány Miklós szerint az MVSZ elsôsorban a koszovói kérdés miatt akarta kinyilvánítani szolidaritását a vajdasági magyarokkal, mert szerinte nincs kizárva, hogy Koszovóban az albánok önrendelkezési törekvései miatt újabb zavargásokra kerül sor. Ahogy a kilencvenes években a délvidéki magyarokat ágyútölteléknek használták egy olyan (szerbek és albánok közti) konfliktusban, amelyikhez nekünk magyaroknak semmi közünk, nincs kizárva, hogy ennek az újabb konfliktusnak is részeseivé akarják tenni ôket – mondta a politikus.

Az MVSZ 1999-ben 70 ezer aláírást gyûjtött azért, hogy a délvidéki magyarokat ne vigyék meghalni a koszovói frontokra, és most is ki fogunk állni, ha – Isten ôrizz! – újabb bántalom érné délvidéki magyar testvéreinket – ígérte az MVSZ elnöke.

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának meglopására hivatkozik egy hétfôn kiadott közleményében a Bolyai Kezdeményezô Bizottság (BKB) vezetése. A sajtóközlemény szerint "Nagy Örs rektorhelyettes tájékoztatása szerint a magyar diákok kétszeresére növelt fejkvótája jelenleg nem ér el a magyar tagozatig, hanem elnyeli azt az egyetem közös költségvetése". Nagy Örs professzor, a MOGYE rektorhelyettese a Népújságnak adott nyilatkozatában azonban cáfolja, hogy az egyetemi hallgatók után járó összeg ne jutna el a magyar tagozaton tanuló diákokhoz, túlzásnak nevezve a BKB kijelentéseit.

A Bolyai Kezdeményezô Bizottság vezetése "megelégedéssel vette tudomásul, hogy a MOGYE magyar rektorhelyettese és a BKB marosvásárhelyi tagoza megegyeztek annak a nyolcpontos követeléslistának a szövegében, amelyet reményeink szerint a MOGYE magyar oktatóinak döntô része aláírásával is támogatni fog". A Hantz Péter alelnök által szerkesztôségünknek eljuttatott közlemény szerint "Jogaink kivívásának egyik legfontosabb eszköze a kollektív véleménynyilvánítás, és nem véletlen, hogy a boldogulásunk akadályozásában érdekeltek minden eszközzel gáncsolják a folyamatot. Elfogadhatatlannak tartanánk, ha egy magyar oktató pusztán azért nem írná alá a követeléslistát, mert esetleges retorzióktól tart, mikor több mint nyolcszáz magyar diáknak volt bátorsága a véleménynyilvánításhoz. Megértjük azok félelmeit, akik nem szeretnének az »elsô aláírók« lenni, ezért olyan nyomtatványokat készítettünk, hogy egy oldalon csak egy oktató aláírása szerepelhessen". A BKB vezetése úgy véli, gazdasági- pénzügyi önállóság nélkül nem oldódnak meg az erdélyi magyar orvosi felsôoktatás gondjai, és a Nagy Örs rektorhelyettestôl kapott tájékoztatásra hivatkozva kijelenti: "a magyar diákok kétszeresére növelt fejkvótája jelenleg nem ér el a magyar tagozatig, hanem elnyeli azt az egyetem közös költségvetése". A BKB továbbá követeli, hogy a MOGYE válassza szét a román és a magyar tagozat költségvetését, "a magyar tagozat pénzét haladéktalanul fordítsák a túlterhelt magyar oktatók számának növelésére, valamint az alacsonyabb beosztású oktatók arcpirítóan alacsony fizetésének növelésére". A "MOGYE-n még a BBTE esetében tapasztaltnál is szembeszökôbb a magyar tagozat meglopásának ténye: a magyar és a román diákok száma megközelítôleg azonos, de a magyar oktatók száma mindössze fele a román oktatók számának. Ezenfelül, a magyar oktatók szakmai elômenetelét a román többségû egyetemi vezetés sok esetben rosszindulatúan akadályozza, és a vezetô tisztségekben is számarányuknál kisebb a magyar szakemberek aránya" – zárul a közlemény.

Az iménti kemény állításokkal kapcsolatban nem mulaszthattuk el megkérdezni Nagy Örs rektorhelyettest, aki legfeljebb részben vállal közösséget a részletesen idézett közlemény szerzôivel.

Nagy Örs rektorhelyettes a Népújság megkeresésére elmondta: az egyetem több magyar szenátusi tagja a BKB marosvásárhelyi vezetésével nem nyolc, hanem hat kérdésben egyezett meg, ennek ellenére a BKB a szaktárcának továbbította a maga tízpontos követeléslistáját, összezavarva a dolgokat és valósággal megtorpedózva az általa is támogatott hatpontos egyezményt. "Az elkövetkezendôkben megegyeztünk abban, hogy a meghirdetett állások a magyar oktatási vonalra vonatkoznak, hiszen meg kell érteni: magyar tagozat különállóként nincsen. Elsôsorban gyakornokokra és a tanársegédekre, adjunktusokra van szükség, hogy biztosított legyen az utánpótlás. Ezt megpróbáljuk az egyetemi szenátus elé vinni" – jelentette ki. Hozzátette: abban is megegyeztek, hogy több magyar nyelvet beszélô személyt vesznek fel az adminisztrációs osztályra, a diplomadolgozatokat magyarul is meg lehessen írni. A gyakorlati oktatásban, annak ellenére, hogy ez románul zajlik, a gyakorlatot vezetô tanársegédtôl magyarul is lehessen kérdezni, megfelelô méretû és számú kétnyelvû feliratokat függesztenek ki. Megpróbálják az egyetemi Chartában rögzíteni, hogy a magyar tisztségviselôk irányíthassák, felülvizsgálhassák a magyar oktatás helyzetét, és végül – ami meg is oldódott – a fele-fele beiskolázási arány bevezetését.

Ami a 800 aláírást illeti, Nagy Örs szerint "lehet, hogy ennyi van", de a 800 diák közül 100 ha tudja, mit írt alá. Elmondása alapján az aláírás a következôképpen történt: "Ádám Valérián bement egy listával és megkérdezte: akarjátok, hogy a magyar oktatás javuljon? Ha igen, akkor írjátok alá!" A rektorhelyettes szerint nem beszélhetünk retorzióktól való félelemrôl, példaként Kincses Ajtay Mária professzort említette, aki, bár állítólag megfenyegették, semmiféle retorziónak, bosszúállásnak nem lett áldozata. A fejkvótával kapcsolatosan a rektorhelyettes kijelentette: a CNFIS (a felsôoktatás finanszírozását megállapító bizottság) állapítja meg profilonként ezt a kvótát, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy összeget megszoroznak egy bizonyos mutatóval, és ezt az összeget egységesen osztják vissza az egyetemnek. "Nem úgy, hogy ez a magyaroké vagy a románoké, hiszen nincs külön költségvetése az egyetemnek, nem létezik külön magyar és román tagozat. 2007-re nincs is még megállapítva, mennyi pénz jutott egy diákra, mindegy, hogy román vagy magyar. Egyetemünkön van rezidensképzés, doktorandusképzés is. Például tavaly a doktorandusok szorzója 4-es, a rezidenseké 2,1-es, a magyar diákoké 1,5-ös, a románoké 1-es. Tavaly 22 millió régi lej volt a diákok fejkvótája, idén reménykedünk, hogy 42 millió lesz. Ilyenformán bele tudnánk kötni abba is, hogy a 4-es szorzóval mit csinálunk, miért nem irányítjuk a legtöbb pénzt a doktorandusképzésre? A pénz egyetlen közös fazékba jön be, amelybôl mindenki – doktorandusok, magyar diákok, román diákok, rezidensek – egyformán kap. Pillanatnyilag lehetetlen a pénzt célirányosan a magyar tagozathoz irányítani, hiszen nem létezik külön költségvetésû, adminisztrációjú magyar tagozat. Hogyne érne el a magyar tagozatig a magyar diákok fejkvótája?! Nem azt mondtam Hantz Péternek, hogy nem ér el, hanem azt, hogy a pénzt az egyetem közös költségvetése nyeli el, de természetesen a magyar hallgatókhoz is eljut" – nyilatkozta Nagy Örs.

A Népújság kérdésére, hogy mi a feltétele a két tagozat különválasztásának, van-e erre esély, illetve belsô, szenátusi határozattal nem hozható-e döntés a pénz célirányos felhasználásáról, a rektorhelyettes elmondta, a két tagozat különválasztásának feltétele az akkreditálás, ehhez viszont nincs meg a szükséges infrastruktúra, nincs elég oktató, professzor, docens, adjunktus, akikkel külön tagozatot lehetne alakítani. "Vendégtanárokkal lehet külön tagozatot létrehozni. Nem igaz, hogy rosszindulatúan akadályozzák a magyar oktatók elômenetelét, hiszen csak megemlítem, mint rektorhelyettes 1-2 héten belül láttamozni fogom az elôléptetési dossziéját 3 magyar oktatónak is" – mondta a rektorhelyettes. Hozzátette, szerinte nem lehet azt az utat követni, hogy az egyetemi vezetés maga döntse el, hogyan használja fel a pénzt, ami pedig az "arcpirító" fizetéseket illeti, idéntôl 14 millió lej egy gyakornok alapfizetése, "ahhoz képest, hogy annak idején 5 millióval érték be". A román és magyar tagozatok azonos pozíciót betöltô oktatóinak alapfizetése között nincs különbség, a bérek viszont a kvalitás függvényében változhatnak. A különbség nem román és magyar oktatók, hanem oktatók és oktatók között van, a pluszmunkát pedig órabérben fizetik ki. "Mi az, hogy a magyar tagozat meglopása?! Ne tévesszük össze a Babes–Bolyain levô dolgokat és az ittenieket. A BKB közleménye túlzás! Engem Hantz Péter pénteken hívott fel telefonon, azt kérdezte: van-e külön útja, lehetôsége annak, hogy ez a bizonyos kvóta magyar vonalra irányuljon. Azt mondtam: nincs, mert van egy közös költségvetése az egyetemnek. Ennyi volt az egész. A többi az ô meséje. Persze, hogy vannak gondok, de ha nem megy, nem megy. Nemcsak a magyar rektorhelyettes, hanem az összes magyar oktató feladata ennek a hosszú folyamatnak a kiépítése, kötelessége olyan embereket hagyni maga után, kellô számban, hogy az álom beteljesüljön" – nyilatkozta Nagy Örs.

Mindent egybevetve, jól éreztük, hogy valami nem stimmel a hangzatos állításokkal teli BKB-közlemény körül. Nem vitás, a hûbelebalázs "harcosság" többet árt, mint használ az ügynek. Komolyabban kellene venni!

A magyarság érdekében hivatástudattal végzett munkásságáért kapott Julianus- díjat szombaton öt személyiség Csíkszeredában.

Ahmet Aygün, a törökországi Rodostó (Tekirdag) polgármestere Beder Tibortól, a díjat adományozó Julianus Alapítvány elnökétôl vette át az elismerést. A díjazottat a rodostói II. Rákóczi Ferenc múzeum igazgatója méltatta. Mint mondta, Aygün mandátuma alatt kopjafát, székely kaput emeltek a bujdosó fejedelem és kísérete emlékére, 2007 nyarán pedig szobrot állítottak a török nyomdászat megteremtôje, a székelyföldi születésû Ibrahim Müteferrika tiszteletére.

Farkas Árpád József Attila-díjas költô, a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap fôszerkesztôje, Farkas Ernô marosvásárhelyi nyugalmazott magyartanár, Papp Kincses Emese csíkszeredai író, egyetemi oktató, Papp Lajos pécsi szívsebész részesült még az elismerésben.

A tizenötödik alkalommal kiosztott Julianus-díjat 1993-ban alapította a csíkszeredai Julianus Alapítvány. Az alapító szándéka szerint olyan személyiségek kapják az elismerést, akik a magyarság megmaradásáért tettek.

Akikrôl azt hinnénk, a kisujjunkban vannak, kiderül, hogy alig tudunk érdemben írni. Édesanyánk minden bizonnyal több Nobel-díjat is érdemelne egyszerre, mégsem tudnók pár mondatban összefoglalni elévülhetetlen érdemeit, közöttük azt például, hogy életre hozott.

Ha mûködne olyan pimasz grémium, amely a legtisztességesebb embernek járó díjat osztana, volna egy-két befutó tippem.

Szerencsére a tisztesség nem jutalmazandó kategória.

Vagy ha mégis, ritkán talál a zsûri célszemélyt.

Ennek a kis fogalmazványnak két tengelye lehet. Az egyik így rázódna a mondatok göcögôs útján: Farkas Ernô tanár úrnak köszönhetjük, hogy…, a másik pedig emígy: mióta nem Farkas Ernô a magyartanfelügyelô Maros megyében…

Zárásképp jöhet aztán egy ilyesfajta trendi összegezés: magyartanárok körében végzett felmérés szerint a tanulók hon- és helyismerete a tízes skálán a … helyre tehetô.

Ezt máris hanyagolom.

Farkas Ernônek valóban sok mindent köszönhet Maros megye magyarsága. Az a fajta ember, aki nem szövegel, hanem ahol csak teheti, tesz valamit. Amikor lehetetlen volt egy levegôt szívni a város elvtársaival, falura húzódott, mintha büntetné magát, és felfedeztette a magyarsággal Szabédi László névadó faluját a székely Mezôségen. Farkas Ernô "hozta divatba" több más irodalmi és történelmi kiránduló- s zarándokhellyel együtt Szabédot, Marosvécset, Nyárádgálfalvát, Bonyhát, Pusztakamarást, Farkaslakát – Erdélyt. Úgynevezett kiránduló népmûvelô volt, a nép gyakran szaktanárokból állt, akiket tanfelügyelô korában éppúgy kirándultatott, akár a diákjait, hogy rányissa szemüket a hazára. Lefüggönyözött történelmünkre. (Szomorúan tapasztaljuk, hogy az ún. szabadságban született nemzedék friss diplomásai még annyit sem tudnak saját dolgainkról, mint az "átkos éra" sokat gyalázott, megalázott, gyakran kompromittált, "tyúkszámláló" pedagógusai.)

És persze, mióta nem Farkas Ernô a magyartanfelügyelô, ritkábban kirándulnak a magyartanárok, kevesebb a magyartanárok szervezte iskolai kirándulás. "Odaátra", testvértelepülésekre még csak-csak elbuszoznak a gyerekekkel – miközben épp a kistáj, a régió marad jobbára terra incognita. "Mert drága minden", és mert "olyan olcsón kirándulást szervezni, mint Farkas Ernô, ma már a mágusok sem tudnának."

Meg minek is.

Én magam neki köszönhetem életem egyik legemlékezetesebb napját, amikor a Református Kollégium dísztermében tartott elôadásuk után elkísérhettem a Nyárád menti "Szentföldre" – Mikházára, Nyárádremetére – Nagy Gáspár költôt és dr. Görömbei András irodalomtörténész professzort. Nagy Gáspár azóta eltávozott az élôk sorából, számomra kegy, hogy szót válthattam vele, és hazafelé még nótázhattunk is.

Farkas Ernôrôl én csak elfogulatlan elfogultsággal tudok szólni. Ez úgy fordítható magyarra, hogy túl sok barátkozás nélkül volnánk barátok. Például nem tegezôdünk. Ahhoz túlságosan tiszteljük egymást, illetve tisztelem Ôt.

Apró emberi "ügyeket" tudok róla, amelyekkel nem akárkit tisztel meg az ember. Csak vadidegennek vagy lelki barátnak mondjuk el legféltettebb titkainkat, mint amilyen az édesanyánk iránti szeretetünk, egy-egy meghatározó gyerekkori emlékünk, lelkünkben bujdokló, csontunkig sajgó, vagy fényben pompázó lét- és hitélményeink.

De fogalmam sincs, hogy hány éves, és csak akkor érdekelne, ha valami kerek évforduló kapcsán annyit mondhatnék neki magam is, hogy az Isten éltesse.

Háborgó lélek, az örökös borúlátás és kétkedés mindig morcos embere, aki bizonyára ekként leplezi gyermeki hitét az emberiségben, reményét a világ isteni voltában.

Derûlátó szemét mindig lefödi tenyerével, nehogy azt higgyük: nevet.

És ha már ide sétáltam a Tanár úrral a vizek fölött, hadd adjam tovább a nevével kapcsolatban keletkezett kis anekdotát is.

Marosvásárhely, a Református Kollégium elôtti spácium, Bolyaiak tere vagy csak Bolyai tér, az 1990- es évek elején. A két Bolyai szobra elôtt magyarországi kirándulócsoport. Diákok és egy-két pedagógus. A vezetôjük dús keblû, vöröses hajú hölgy, roppant agilis, nagyon benne az erdélyi körszékelymagyarban, iscsó ráz és iscsó ráz, mindent (n)agyon-magyaráz.

Mellette sörtehajú, vésett arcú ember, többet hallgat, mint beszél, mert amint elkezd valamit, a buzgómócsing tanci azonmód rálicitál, minden mondathoz hat lapát.

Farkas Ernô persze udvariasan magába fojtja a szót.

Ez itt a dupla szobor, a két Bolyai, apa és fia, mögöttük, hátul, fiam, hátul, és kissé balra, na Edinácska, sikerült neked is betájolnod?, a Brúzlit könnyebb volna, mi?, szóval az a patinás épület a – Keleti Téka.

Farkas Ernô hallgat. A tanci zavartalanul folytatja.

És akitôl mindezt tudjuk, itt áll mellettem, tisztelettel köszöntöm, ô nem más, mint Bolyai Farkas Ernô, a két Bolyai ükunokája!…Gyerekek, tapsoljuk meg Ernô bácsit!

Majdnem biztos, hogy efféle sosem történt meg Marosvásárhelyen.

Az viszont tiszta sor, hogy Farkas Ernô – az én sors-olvasatomban – ma is ott áll, a Keleti Téka és a Bolyaiak között, úgy is, mint tanítvány és úgy is, mint ük.

Ezért is tiszteljük.

Bölöni Domokos

* Bölöni Domokos laudációját Kovács Júlia tanfelügyelô tolmácsolta a csíkszeredai díjátadási ünnepségen.

Kajcsa Jenô

Szánkócsikó

csûr sarkában

porosodva,

rozsdásodva

ücsörög.

Ecetkedvû;

akár lökik,

akár húzzák,

csak zörög,

csak zörög.

Fagyos télrôl

álmodozva

mélázik a

feltámadt szél

mord dalán:

– Vajon mikor

száguldhatok

a dombtetô

hóval áldott

oldalán?

Sajnos, tél úr

már csak fél úr,

utcán durmol

s köhécsel.

Tavasz és Ôsz,

e két csibész

táncol rajta

s röhécsel:

– Ez aztán a

betyár csel!

Jön a gazdi,

pezsgô vérû

kaland-éhes

kis Levi.

Arcáról a

bú lerí:

– Szánkó pajtás,

kis táltosom,

kicsi csitkó,

hogy felpezsdülj,

mondd, mit adjak?

Kell-e abrak,

s lábaidra

vaspatkó?

Rosszkedvûen

zireg-zörög

szegény árva

száncsitkó:

– Abrakom: hó,

s a talpamra

tükörjégbôl

kell patkó!

Akkor táltossá

változom,

szárnyra kapok,

s a hófödte

domboldalon

kis gazdámat

olvadásig

hordozom!

Két kibédi népmese

Ez, amit mondok, rég lehetett, még Deák Tamás bátyám is emlegette. Kibéden volt húsz presbiter, minden presbiternek volt egy ostora. Azzal az ostorral felvigyáztak a falu rendjére. Ha például látták, hogy valaki veri a feleségét, rögtön közbeléptek. Vagy ha valaki részegen kötekedett a kocsma elôtt, jól megostorozták. Azt mondták:

– Még a faluból is tûnj el, ne hozz szégyent a református egyházra.

Biza, sokszor el volt vetemedve a nép, jött a sok háború, jöttek az ellenségek, aztán nagy jégverések is voltak, máskor szárazság, úgy, hogy olyankor felbomlott a békés falusi világ. Az ostoros presbitereknek volt bôven dolguk.

A vén Zsiga bá többször is elmondta:

– Ej, te fiam, mikor katona voltam, a síjeseknél szolgáltam. Mentünk ki a hegyre, nagy meredek oldalon ereszkedtünk be. Egyet szöktettünk, hát derékig érô lucernásban kötöttünk ki.

Közbeszóltam:

– De Zsiga bátyám, a lucerna nem hó!

– Nem számít – válaszolt az öreg –, a hazug történet csak így igaz.

Ráduly János gyûjtése

– Apu, te hol születtél?

– Én Gyergyócsomafalván.

– Hát anyuka hol született?

– Ô Székelyudvarhelyen.

– S én hol születtem?

– Te bizony itt, Marosvásárhelyen.

– Hát akkor légy szíves, meséld már el nekem, hogy a csodába találkoztunk mi hárman ilyen szépen össze?!

Nemes versengés zajlott Baricz Lajos marosszentgyörgyi papköltô és Irina Bara Moldovan pedagógus- költô között: ki fordítja le elôbb egymás verseskönyvét. Irina tanító néni nyert, egy éve múlt, hogy elôrukkolt a Baricz-versek magyar változatával, annak idején lapunkban is adtunk jelzést róla. Most hát a plébános úron volt a sor. Nemrég mutatták be a Kolping-teremben Irina Bara Moldovan A gyermekkor házatáján (Ograda copilariei) címû kötetét Baricz Lajos fordításában. Úgy, amint azt már megszokták Marosszentgyörgyön: mûsorral, dallal, zenével és persze, verssel. Senki sem távozott üres kézzel, hiszen mindenkinek jutott egy-egy dedikált példány az új kötetbôl.

Irina Bara Moldovan

Tréfásak a kis manók,

olyan nagy a játékkedvük:

"Ablakokat s az ajtókat

zúzmarával, dérrel kenjük."

Fagy jár a csapásokon,

lehulltak mind a levelek,

míg pára száll az orrlyukon:

mind meleg ruhát vegyetek!

Fordította Baricz Lajos

Mesék Zsófinak

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az üveghegyeken innen, valahol az erdélyi havasok lábánál, egy fenyves erdô szomszédságában volt egy különleges rét. Ezt a rétet zöld bársonyfû borította egész évben. A legelészô állatok szívesen haraptak bele a selymes fûbe, s amit megettek, másnap reggelre mindig visszanôtt. A közeli falu lakói nem tudták megfejteni a rét titkát, ami télen is ugyanúgy zöldellt, akárcsak az év többi szakaszában. A sûrû pelyhekben hulló hó sem tudta eltakarni a csodarét füvét. Még a tudósok is csodájára jártak, s azt ötölték- hatolták ki, hogy titkos meleg források buzognak fel a hegy gyomrából, s tartják melegen a rét alatt a talajt. Az idôs asszonyok azonban valami különös varázslatról suttogtak. A sok mendemondának az lett a következménye, hogy egy idô után a helybeliek már nem merték odaengedni az állatokat, s rálépni sem a bársonyrét füvére.

A faluban lakott egy nagyon szegény család. A kilencedik gyermek megszületése után az édesapa elvesztette a munkahelyét, mivel a falubeli fûrészgyár bezárt. Amikor már egy betevô falatjuk sem maradt, elindultak az erdôbe, hátha találnak néhány gombát legalább. Szedtek is három kosárral, s a legszorgalmasabb hatéves kislányuk, Csenge volt. Amerre nézett, mintha a földbôl nôttek volna ki a nagy kalapos ôzlábak. Szaladt is utánuk, alig gyôzte gyûjteni a tányérnyi gombákat. Ahogy belefeledkezett a gyûjtögetésbe, olyan messze került, hogy amikor felpillantott, már nem látta sem a szüleit, sem a testvéreit. Nagyon megijedt, kiabálni kezdett, de csak a saját hangját verték vissza az erdôn túli hegyek. Indult elôre, indult hátra, de a családnak mintha nyoma veszett volna. Elkeseredésében leült egy nagy fa kiálló gyökerére és keservesen sírni kezdett. A szülei és testvérei is sötétedésig keresték a lányt, de nem találtak a nyomára. Ahogy beesteledett, elindultak haza, abban reménykedve, hogy Csenge talán már régen otthon van. De csak az üres ház fogadta ôket. Sírtak-ríttak, összekiabálták a falu lakóit, és a lányka keresésére indultak.

Ahogy pityergett a sötét erdôben, Csenge a fák között valami fényességet pillantott meg. Gyorsan arra indult, mert azt hitte, hogy a szülei keresik egy lámpással. De nem úgy volt. Ahogy elfogytak körülötte a fák, hirtelen a csodarét szélén találta magát. A selymes füvön tündérek táncoltak. Meztelen lábuk alig érintette a fûszálak hegyét. Ezüstzöld ruhájuk úgy csillogott az éjszakában, hogy a lányt majd megvakította a nagy fényesség. Sokáig nézte a tündérek táncát s egyre inkább szeretett volna közöttük lenni. Aztán arra ébredt, hogy az édesanyja költögeti. Mivel a falu népe fától fáig átfésülte a rengeteg erdôt és környékét, Csengét a csodarét szélén reggel megtalálták. Bár nagy volt a szülôk öröme, a kislányt, aki korábban mindig jókedvû volt, többet nem látták kacagni. Amikor kérdezték, hogy miért szomorú, mi történt vele, nem merte elárulni, mert attól félt, hogy kinevetik. Esténként, amikor elaludt, a zöld ruhás tündérekrôl álmodott. Egy nyári meleg éjszakán, miközben legnagyobbik testvére lagziját ülték, kilopózott a csodarétre. Többet nem látta senki. A szülei sokáig keresték, s azon a régi helyen, ahol a gombászás után egykor rátaláltak, két kopott cipôcskéje jelezte, hogy ott járt.

A család nehezen tudott belenyugodni, hogy Csenge nincs többé. Édesanyja annyit sírt, hogy patakban folyt a könnye, majd az udvaron egy tenyérnyi tócsában összegyûlt. Azon a helyen olyan selymes fû termett, mint a csodaréten. Az anya, ha bajban volt, oda ült le, és eltûnt lányához beszélt. Olyankor a gondok sorra eloszlottak a család feje fölül, s ahogy teltek az évek, a helyzetük egyre jobbra fordult. Az apát megbízták az erdôk felügyeletével, a gyermekek iskolába kerültek, mesterséget tanultak, s mikor valamennyien elmentek a háztól, az édesanya is megpihent egy kicsit.

Ünnepek idején, ha összegyûlt a család, azt vették észre, hogy a kicsi zöld fûtakaró is megélénkül, s a harmatcseppek gyönggyé válnak a fûszálak hegyén. Idôvel arra is rájöttek, hogyha megállnak a pázsitos hely közepén, s kívánnak valamit, a vágyuk teljesül. Egy hosszú nyári éjszakán, amikor az édesanya szemét szokás szerint elkerülte az álom, kinézett az ablakon, s legnagyobb meglepetésére észrevette, hogy a fû hegyén pici tündérek táncolnak. Elállt a lélegzete, amikor rájött, hogy az egyikük pontosan olyan, mint elveszett lánya volt. Kiszaladt, hogy magához ölelje, de csak a tûnô fényesség után nyúlt a keze. Bár gyermekei azt mondták, hogy csak látomás volt csupán, az anya azon az éjszakán megbizonyosodott arról, amit már régen sejtett: Csenge elment a tündérek országába, hogy családjának a sorsát megváltoztassa. Ettôl kezdve az anya szívébe a szomorúság helyett beköltözött a megnyugvás és a hála.

Költözzön a tiédbe is, s ha valami mégis bánt, keresd meg a csodarétet. Ha megtalálod, rájössz, hogy Csenge rólad sem feledkezik meg.

Bodolai Gyöngyi

Önkontroll, gyógytorna, egészségmegôrzô, betegségmegelôzô és rehabilitációs programok

Aki nem ismeri, aki az évek során nem került kapcsolatba a marosvásárhelyi Procardia Alapítvánnyal, ezentúl minden hónapban megteheti. Egy délután ugyanis nyílt klubnapot szerveznek, hogy bárki, akit érdekel az egészsége, az egészség megôrzésének lehetôsége, az elméleti tudnivalók mellett betekinthessen az alapítvány keretében mûködô mozgásterápia- csoportok tevékenységébe, esetleg részt vegyen egy relaxációs gyakorlaton. Ahogy az elmúlt csütörtökön történt, amikor az érdeklôdôket a premiernek számító páciensnaplóval ajándékozták meg, amelybe hónapról hónapra bejegyezhetik az egészségükkel, betegségükkel kapcsolatos adatokat, s amelyet szeretnének valamennyi vásárhelyi lakoshoz eljuttatni.

35 év után a Kossuth (volt Calarasilor) utca 20. szám alatti tornaterembe szorult vissza az alapítvány az uszoda mellett használt nagyobb helyiségbôl, ahol a rendszerváltás után a sokat hangoztatott, de nagyon kevesek által felvállalt prevenciós tevékenység elkezdôdött, s ahol a szívbetegek egyesülete is helyet kapott. A december 6-án indult klubnapok tulajdonképpen annak a népszerûsítô munkának a folytatását jelentik, amit az alapítvány éveken át a Szív Napok során végzett.

Az elsô klubnapon az egészség megôrzésének fontosságáról, valamint a szív-érrendszeri betegségek kockázati tényezôirôl, az önellenôrzés fontosságáról beszélt dr. Kikeli Pál egyetemi tanár, a Procardia Alapítvány elnöke. A szív-érrendszeri betegségek Romániában az elhalálozások fô okát jelentik, s a statisztikák egyre rosszabb értékeket mutatnak, miközben nyugat-európai viszonylatban mind eredményesebb a prevenció. Az egészség fogalmának, a kockázatoknak, a megelôzés fontosságának a tudatosítása és rehabilitáció feltételeinek a megteremtése érdekében keresett és talált partnereket a civil szférában és az önkormányza-toknál a Procardia Alapítvány, hogy a több mint három évtizede elkezdett tevékenység népszerûsítését tovább folytassa. Hadd tegyük hozzá, hogy Kikeli professzor dolgozta ki és indította el megyénkben a lakosság szûrését, amelynek tapasztalatairól a tavasszal könyvet jelentetnek meg.

Az önellenôrzés jelentôségének fontosságára hívja fel a figyelmet az alapítvány az újdonságnak számító páciensnaplóval, amelybe a nyomtatvány tulajdonosa napról napra feljegyezheti panaszait, testsúlyát, vérnyomásának, vércukorszintjének értékeit, illetve idôszakosan az egyéb laboratóriumi eredményeket, valamint a nap folyamán használt gyógyszereket is. Ennek alapján pontos képet nyerhet egy évre visszamenôen egészségi állapotáról, ami mind a szakorvos, mind önmaga számára hasznos lehet a diagnózis és a kezelés szempontjából. A nyomtatvány hátlapján egy táblázat található, amelybôl kiderül, a szív-érrendszeri betegségeknek a koleszterinszint és a vérnyomásérték alapján kiszámítható kockázat mértéke.

Az elsô klubnapon a szívbetegek gyógytornáját mutatta be a népes csoport, Bartha Zsuzsa és Orbán Csilla kinetoterapeuták vezetésével. Az alapítvány a szív- érrendszeri betegségben szenvedôk valamint a betegség kockázatát hordozók, a magas vérnyomásos, túlsúlyos, dohányzó és jelentôs pszichikai feszültségben élôk valamint a cukorbetegek számára szervez rendszeres gyógytornát. Egy másik lehetôség a gerinctorna, s foglalkoznak a neurológiai és ortopédiai betegségekben szenvedôkkel, az egészségesek pedig az aerobik, fitball, pilates (nôi egészségmegôrzô torna) és tae-bo között választhatnak. A csoportos gyógytorna mellett igény szerint egyéni gyógytornára is van lehetôség, s a programokon belül táplálkozási tanácsokat is nyújtanak.

A szeretet morzsája

Új lakásba költöztem. Minden szomszédomhoz illendôen bekopogtam és bemutatkoztam. Háromból csak egy reagált hasonlóképpen. A többi morgott. Kettô dünnyögött valamit, egy pedig mondta, hogy "jó". A ház körüli utcákon, ha találkoztam valakivel, köszöntöttem ôket és meg akartam nekik említeni, hogy "ma szebb idô van, mint tegnap," de rám se hederítettek. Csak mentek tovább, még a köszönésemet sem fogadták. Franciaországban és Amerikában én ezt másképp tanultam, ott ismerôst ismeretlen köszöntenek és egypár kedves szót szólnak hozzá lakásuk környékén. Tovább próbálkoztam. A végén már kellemetlen, sôt kínos volt. Én is, mint egy jószág, csak elmegyek mellettük. Már rájuk se nézek. Miféle népség ez? Úgy éreztem, hogy személytelen világban élek. "ÉN-és-Tárgyak" vagyok, holott Martin Buber szerint "ÉN-és-Te" az emberi közösségek alkotója. Tehát "senki" sincs körülöttem, csak tárgyak vesznek körül, akik ugyan két lábon járnak, de a lelkük be van betonozva. Elérhetetlenek. Miért, félnek? Bizalmatlanok vagy bûntudatuk van? Depressziósak?

A depresszió magyarul búskomorság. De én most nem az egyedi búskomorságról szeretnék írni, hanem a kollektív depressziónak egyik vonásáról. Arról, ahogy mi az általános életben kommunikálunk. Ami már szinte általános jelenség Kelet-Európában.

És ha megszólal valaki, panaszkodik, siránkozik, rémtörténeteket mesél.

Ugye, szeretünk oda menni, ahol jó hangulat van? Ahol mindenki jókedvû és a bajokat is nevetve fogják föl. Jobb is ilyenek között élni, mint ott, ahol mindenki morog, kesereg, siránkozik vagy káromkodik. Már Hérodotosz, a görög bölcs megírta, hogy "Az ember kedélye az ô sorsa." Biztos ezért van ennyi rossz sorsú ember, mert senki nem akar kapcsolatot, vagy csak panaszkodni akar.

Világos! Jobb olyanok között élni, ahol békesség van és a vidámság az uralkodó hangulat, mint az örökké panaszkodók között. Kedélyem meghatározza az emberi kapcsolataimat. Alaphangulatom szinte megszûri a társaságot, akik hozzám vonzódnak, és akik menekülnek elôlem. Vannak együtt siránkozók. Láthatólag nagyon jólesik nekik. Többségük azonban menekül.

A jó kedéllyel okosan még hatni is tudok. A mûvészet abban van, hogy mikor bekeveredem egy üzletházba, ahol csak gépiesen intéznek el, vagy a pénztáros már kimerült, én egy-két barátságos megjegyzést teszek, erre elmosolyodik szája szegletén. Akkor már tudom, hogy megnyertem az emberi kapcsolat csatáját. Többet nem is akarok. Legközelebb már mosolyogva fogad. Elôfordul, hogy a pénztárnál jut eszembe, mit felejtettem a kosárba tenni, a pénztáros maga megy utána. Olyan is megtörtént velem, hogy megittam egy kávét és akkor vettem észre, minden pénzem otthon maradt, mivel átöltöztem. Az üzletvezetô, aki barátságomat már elfogadta, csak annyit mondott, nem baj, majd legközelebb behozza.

Lényegében a barátságos viselkedés hasznos. Megôrzi értelmünket, érrendszerünket és emberek maradunk. A felebaráti szeretet morzsája. És ez mindenkinek jól esik, ha szokatlan is ebben a kihûlt, fagyott világban.

Dr. Tapolyai Mihály

Télen megszaporodnak a felsô és alsó légutak betegségei, a nátha, a torokgyulladás, a légcsôhurut és az influenza, amelyeket, ha nem kezelünk a megfelelô módon és gyógyszerekkel, akkor hetekig, hónapokig tartó panaszokat okoznak. A felsô légúti megbetegedésekrôl és ezek közül az orr- és orrmelléküregek gyulladásáról dr. Mühlfay György egyetemi adjunktust kérdeztük.

– A rhinosinusitisek idôszakhoz kötött felsô légúti megbetegedések. Leggyakoribb közülük a közönséges nátha, amely diszkrét orrdugulással, váladékozással, esetleg tüsszögéssel kezdôdik. Lefolyása szubjektív panaszokat okoz az egyénnek, ezért a helyi kezelésnek nagy fontosságot szánunk. A náthára a patikákban nagyon sok készítmény kapható, ezért az érintettek ritkán kérik ki a szakorvos véleményét. Mivel banális dolognak tartják, az empirikus kezelés során a beteg nem mindig a legjobb megoldást választja. Emiatt megtörténik, hogy a kezelés nem jár a várt eredménnyel. Mivel nem gyógyul, a páciens szükségét érzi, hogy hosszú ideig használja a készítményt, ami egy idô után egy új kórkép, az úgynevezett gyógyszeres rhinitis kialakulásához vezet.

– Ezek szerint egyáltalán nem mindegy, hogy milyen orrcseppel kezeljük a náthát?

– Az egyén különbözôképpen reagál a gyógyszerekre. Vannak orrcseppek, amelyek egyeseknek jók, másoknak nem használnak, egyesek bírják, mások nem. A leghatásosabbat az orvos tudja kiválasztani a tünetek alapján.

Vannak kevert készítmények is, amelyekben az érszûkítô mellett gyulladáscsökkentô hatóanyag van, a másik szer a váladéksûrûsítô hatásával pörkösíti az orrjáratokat, ami nem éppen kívánatos.

– Meddig ajánlott az orrcseppek használata?

– Általában ez fel van tüntetve a használati utasításban. Az erôsebbeket egy hétig, a közepes hatásúakat két hétig, a lágyabbakat hosszabb ideig lehet csepegtetni. Az erôs szereknek idôvel csökken a hatásuk, s egyre többet kell belôlük tenni, ami szintén a gyógyszeres rhinitis kialakulásához vezet.

– Melyek a gyógyszeres rhinitis tünetei?

– Az orrdugulás még kellemetlenebbé válik, hosszú ideig tart, a cseppek hatásának idôtartama pedig csökken. Mivel egyre többet használja ezeket a beteg, a nyálkahártya mûködési szintje romlik, s megjelenik egy jellegzetes tünet, a hátsó orrfolyás, illetve az orr-melléküregek reakciója. Az arcüreg bezáródik, az orr-melléküregek rosszul szellôztetôdnek. Ez telítettségérzetet, belsô nyomást, fejfájást okozhat, zavarja a látást is, az érintett személy éjszaka nem tud aludni, levegôért küzd, kiszárad a szája, hangja rekedtté, beszéde nehézkessé válik.

– Hogyan lehet kezelni?

– Télen jót tesznek az illóolajok, például a fenyûtûvel felforralt víz. Három liter vízbe csipetnyi fenyôtûlevelet kell tenni, és azt párologtatni a hálószobában, ami jó hatással van a nyálkahártyára. További tanácsért szakorvoshoz kell fordulni.

A rhinitisnek egy harmadik formája a vasomotorikus rhinitis, amely a kamaszkorúaknál és az idôs korosztálynál jelentkezhet. Fiataloknál az oka a hormonális változás, ami alkalmazkodási nehézségeket okoz a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer között. Az érintett személy orrdugulással ébred, ami késôbb megszûnik. Idôs korban az érelmeszesedés következtében az alsó orrkagyló barlangos testje képtelen megfelelô rugalmassággal alkalmazkodni a levegôáramlás minôségéhez. Hanyatt fekvéskor az orr bedugul, majd oldalra fordulva mindig az alsó orrjárat dugul be, miközben a felsô kidugul, emiatt éjszaka állandóan forgolódik a páciens.

– Lehet-e enyhíteni a tüneteket?

– Az érszûkítô gyógyszerek mellett a nyálkahártya vitaminjának, az A-vitaminnak az aromatizált olajos oldata jót tesz, mert meghosszabbítja a gyógyszer helyi hatását és elôsegíti a normális mûködés helyreállását. A pácienseknek ezenkívül a folyadékfogyasztást ajánljuk, napi 2-3 literrel. A helyes orrtakarítással is javíthatunk a helyzeten, ami abból áll, hogy a reggeli és esti tisztálkodás során meleg vizet szívunk fel ötször-hatszor az orrunkba. Gyerekeknél az izotonizált tengervízkivonatot tartalmazó készítményeket használják elôszeretettel.

– Gondolom, szerepe van a helyes orrfújásnak is…

– Sokan nem tudnak orrot fújni, elsôsorban a gyerekek. De gyakran a szülôket is meg kell tanítani, hogy külön- külön kell kifújni az egyik, majd a másik orrlyukat. Ha befogjuk az egyik orrlyukat, fújáskor szinte százszázalékosan kitisztulnak az orrjáratok, aztán következik a másik oldal. A megfelelô erôsség elérése végett arra szoktam kérni a szülôket: biztassák a kisgyereket, hogy a születésnapi tortán az orrával fújja el a gyertyát.

A rhinitisek legsúlyosabb formája az influenza. A közismerten virális eredetû betegség tüsszentéssel, náthával, torokfájással, úgyszintén általános tünetekkel, lázzal, rossz közérzettel, izom- és ízületi fájdalmakkal, néha hasmenéssel jelentkezik. Ha járványról van szó, az egyik alapvetô orvosi elôírás a tiszta levegô. A gyakori szellôztetés fél tisztaságot, fél egészséget jelent.

Vannak még allergiás rhinitisek és a polipózis is komplex tüneteket okozhat.

Következô összeállításainkban tanácstalan szülôknek szeretnénk választ adni gyermekük, gyermekeik viselkedésével, tanulási nehézségeivel kapcsolatos kérdéseikre, az iskolában, otthon felmerülô problémákra pszichológusok, gyakorló tanítók, óvónôk segítségével.

Bevezetôként Szilágyi Hajnal, a marosvásárhelyi Európa Gimnázium tanítónôje ajánlja önöknek az alábbi levelet. Ha elolvasták, ha szeretnének tanácsot kérni, várjuk kérdéseiket levélben vagy e- mail címünkön: nepujsag@e-nepujsag.ro.

Elsô kívánság

Add nekem az idôdet!

Második kívánság

Higgy nekem, bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem történik velem semmi rossz.

Harmadik kívánság

Szeress és hagyd, hogy szeresselek! Szeress akkor is, ha rossz vagyok. Jó érezni a szeretetedet, akkor is, ha például tudom, nem tetszik neked a viselkedésem.

Negyedik kívánság

Bocsáss meg nekem! Fejezd ki a megértésedet, ha tévedek. Add értésemre, hogy mindig van lehetôség, hogy újrakezdjek bármit. Engedd meg, hogy a tetteimért én vállaljam a felelôsséget. Javíts ki, és mondd meg, ha tévedtem, de ezt ne mások elôtt tedd. És kérlek, ne hasonlíts engem soha másokhoz (különösen a testvéreimhez, barátaimhoz ne mérj).

Ötödik kívánság

Ne vegyél nekem olyan dolgokat, amelyekre valamikor te hiába vágytál. És ne érezz bûntudatot, ha nem tudsz megadni mindent, amire fáj a fogam (néha csak azért kérek valamit, ki kiderüljön számomra, hol a határ).

Hatodik kívánság

Kérdezd meg úgy igazából, hogy mi történt az iskolában. És figyelj arra, amit mondok ilyenkor. Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok. Érdeklôdj, hogy hogyan oldom meg a feladatomat. Vitasd meg velem a terveimet. Bátoríts a választásaimban. És dicsérj bátran, ha megérdemlem. Ha meg tévedtem, terelj a jó útra.

Hetedik kívánság

Büntess meg, ha rosszat teszek (meg kell tanulnom különbséget tenni jó és rossz között). A büntetés után viszont bocsáss meg. Ismerd el, ha jót cselekszem. Sose parancsolj nekem, inkább kérj tôlem, mert a kérés az összetartozásunkat erôsíti.

Nyolcadik kívánság

Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal. Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit. Még gyerek vagyok ugyan, de nekem is vannak gondjaim, szorongásaim és aggodalmaim. Kérlek, vedd észre és vedd figyelembe a bánatomat és fájdalmamat.

Kilencedik kívánság

Erôsíts meg abban, hogy szeretni fogsz, bármi történik. Hogy részed vagyok, valami különös érzelem, a szeretet teremtett.

Tizedik kívánság

Taníts meg engem is a szeretet képességére. Adj hitet és nevelj belém bizalmat az emberek iránt. Hogy társat találjak majd, hogy a nagyvilágban és a hazámban otthon érezhessem magam.

(Schäffer)

A gazdagság jelképe évezredekig a zsíros ételekkel megrakott asztal volt. Ma épp az ellenkezôje igaz, a sovány húst tartjuk nagy becsben, és a zsírszegény táplálkozást részesítjük elônyben. Ennyire károsak a zsírok? A kérdésre dietetikusok felelnek.

– Az állati eredetû zsiradékok tudvalevôen jelentôs mennyiségben tartalmaznak koleszterint és telített zsírsavakat, amelyek – ha étrendünk nem kiegyensúlyozott, életmódunk nem kellôen egészséges – évek alatt növelhetik bizonyos egészségügyi problémák kialakulásának kockázatát. Ám az állati eredetû zsiradékok között is vannak különbségek: a halakban, különösen a tengeri halakban található többszörösen telítetlen zsírsavak fontos szerepet töltenek be testünk mûködésében – állítja Tihanyi András dietetikus.

Például kiderült, hogy a halolaj szakember által felügyelt alkalmazása esetenként akár a fájdalomcsillapítókat is helyettesítheti. Egyes felmérések azt igazolják, hogy a halolajban található zsírsavak gátolhatják a gyulladásos folyamatokat és mérsékelhetik a fájdalmat. Érdekes az a kutatás is, amely rámutatott arra, hogy a megfelelô zsírsavbevitel és vitamin-, ásványianyag-ellátottság mérsékelheti az agressziót, így az erôszakos cselekmények gyakoriságát is csökkentheti.

A transzzsírsavak nagy része hidrogénezés (olyan eljárás, amellyel a növényi olajok jelentôs része alkalmassá válik a hôkezelés tartós elviselésére) során keletkezik. Kisebb mennyiségben képzôdik az olajokban történô sütés során, s bizonyos típusa megtalálható a kérôdzô állatok (szarvasmarha, juh, kecske) tejében és húsában is. Kutatások bizonyították, hogy napi 5 gramm transz- zsírsav-bevitel 25 százalékkal növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát. Ráadásul nem elég, hogy növeli a vérben a rossz (LDL) koleszterin arányát, még csökkenti is a jó (HDL) koleszterinszintet. Elôfordulhat gyorséttermi zsiradékban sütött ételekben, nagy zsírtartalmú édesipari termékekben, bizonyos margarinokban, levesporokban, por alakú mártásokban, szószokban és vajízû pattogatott kukoricában. Érdemes ezeknek a termékeknek a fogyasztását csökkenteni.

Györki Niké dietetikus azt javasolja, hogy részesítsük elônyben a zsírmentes vagy kevés olajat igénylô ételkészítési eljárásokat, mint a grillezést, az alufóliában, sütôzacskóban való sütést, illetve a párolást. Sokat jelent az is, ha fôzéshez alacsony zsírtartalmú tejfölt, tejet használnak a háziasszonyok. A bô olajban sült ételeket heti egy-két alkalommal ajánlott enni. Válasszunk sovány húst, mint a csirke vagy a pulyka, de ezeket is inkább bôr nélkül együk. Alapvetô tény azonban, hogy tiltott élelmiszer nincs, csak kerülendô mennyiség.

Móritz Rita

Téjapia a tegnap érkezett hozzánk egy síléceken egyensúlyozó mókus társaságában egy nagy, fehér terítôn. Krisztián pillanatnyi hangulatától függôen simogatta, ütögette vagy feltárta neki titkos vágyait. Például azt, milyen jó lenne, ha murkos, csirkés izé helyett egyszer tejcsokiba zárt pingvin lenne a déli menü, ha akkorára nône, hogy nem kellene többé minden csábító gomb eléréséért ölbe kunyerálnia magát, és egyszer elfelejteném eltüntetni az asztalról leráncigált, dobálni való olajbogyókkal telerakott pizzaszelet romjait. A kapcsolat egy teljes napon át mesebelien harmonikus volt, Téjapia megértôen hallgatta a nehéz felfogású felnôttek számára sokszor érthetetlen disszertációt, és rendíthetetlen nyugalma még akkor sem fogyott el, amikor a távirányító- függôsége ellenére meglepôen önfejû százlábú átgyalogolt rajta. Az idilli kommunikációt persze, hogy a lassan álmában is Minimaxot sugárzó televízió szakította félbe, mégpedig abban a pillanatban, amikor Krisztián elé tuszkolt