Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Az Európai Unió országai közül Románia a legkorruptabb. Ez derült ki a Transparency International – Románia (TI – R) felmérésébôl. Az adatokat a Korrupció Globális Barométere – 2007 alkalmával mutatták be.

Victor Alistar, a TI – R igazgatója szerint jogosak az Európai Unió aggodalmai, mert a tavalyhoz viszonyítva a korrupció jelensége 60%-kal nôtt, miközben Románia közel egy éve csatlakozott az EU-hoz. A felmérés adatai szerint az idén az emberek 33%-a adott csúszópénzt (2006-ban 20% volt). Szégyenteljes performancia. De még súlyosabb az, hogy Románia és Bulgária csatlakozása óta az uniós országokban 5 százalékkal nôtt a korrupció. Vagyis nemcsak itthon burjánzik a törvénytelenség, de bomlasztó hatással vagyunk a civilizált országokra is.

Érdekes adat, hogy míg 2006-ban "csupán" minden ötödik személy adott csúszópénzt, az idén már háromból egy folyamodott ehhez a módszerhez ügyes-bajos dolgai eredményesebb intézése érdekében. Ha ezt lefordítjuk magyarra, akkor azt is jelenti, hogy minden harmadik személyt megvesztegettek. Vagyis kapott és elfogadott meg nem érdemelt elônyöket.

A TI – R jelentése szerint az állami intézmények "apró lépéseket" tettek a korrupció visszaszorításáért. Kivétel a rendôrség, ahol 0,1 ponttal nôtt a jelenség.

A "barométer" 1-tôl 5-ig osztályozta a korrupt intézményeket (1= "egyáltalán nem korrupt", 5="teljesen korrupt"). Az eredmény: Románia legkorruptabb intézményei továbbra is a politikai pártok, a parlament (3,9 ponttal), az egészségügy (3,8 ponttal), illetve a rendôrség (3,7 ponttal).

A TI – R elkészítette a "romániai megvesztegetés-piacot". Eszerint a helyzet a következôképpen alakult: a lakosság 18 százaléka adott csúszópénzt az egészségügyi szolgáltatásokra, 11% "fizetett" az oktatásban és a különbözô iratokat kibocsátó irodáknak, 9% a rendôrségnek. Ugyanakkor aggasztó a helyzet a közszolgáltatások és az üzleti élet terén, a mass médiában és a civil szférában.

Világszinten is "tartjuk a szintet". Olyan, korrupcióval mételyezett országok között tartanak számon, mint Kamerun, Nigéria és Szenegál. Romániához hasonlóan korrupt országnak tekintik Albániát, Makedóniát, Pakisztánt és a Fülöp-szigeteket.

Alistar kijelentette: a hatóságoknak erôfeszítéseket kell tenniük a reformok véghezviteléért és a korrupció visszaszorításáért, olyan intézkedésekkel, amelyek elengedhetetlenül fontosak egy tisztességes, egészséges közélethez.

Egyetértünk. Mert ameddig a korrupció elleni harc csupán a politikai marketing része, amelyrôl a politikusok beszélnek, de valójában semmit sem tesznek, addig nem lesz javulás. Sôt, egyre inkább a zsebünk bánja. Az sem mellôzhetô szempont, hogy az Európai Bizottság minden pillanatban életbe léptetheti a védzáradékot. Ennek pedig megint csak mi, adófizetô polgárok isszuk meg a levét.

Franciaország támogatni fogja a romániai mezôgazdasági oktatás reformját azon modell alapján, amelyet a francia hatóságok gyakorlatba ültettek az elmúlt években, jelentette ki Michel Barnier francia mezôgazdasági miniszter a Calin Popescu Tariceanu kormányfôvel való pénteki találkozón. Az együttmûködés módját akkor fogják leszögezni, amikor Dacian Ciolos mezôgazdasági miniszter Franciaországba látogat.

Tariceanu kormányfô rámutatott, Románia szeretne konkrét projekteket találni, amelyeket Franciaországgal közösen valósítana meg, megemlítve a két ország helyi önkormányzatai között fennálló együttmûködést.

A Regionális Operációs Program keretében benyújtott pályázatok esetében az elsô szerzôdések aláírására január végén már sor kerülhet – nyilatkozta tegnap Marosvásárhelyen Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter.

Maros megye 11 pályázattal szerepel, megközelítôleg 21 millió euró értékben. A Maros megye által benyújtott pályázatok a szociális illetve a turisztikai infrastruktúrafejlesztésre vonatkoznak: a megyei önkormányzat 2, a marsovásárhelyi önkormányzat 2, Nyárádszereda, Déda, Dicsôszentmárton, Görgény-szentimre, Maroskeresztúr, Szováta és Mezôrücs polgármesteri hivatalai egy-egy pályázatot készítettek. Borbély László hangsúlyozta: Románia teljes mértékben decentralizálta e pályázatok lebonyolítását, a helyi önkormányzatok hatáskörébe utalva a versenytárgyalások kiírását, hiszen ezáltal ezek elszámoltathatók lesznek. Ami a marosvásárhelyi projekteket illeti, egyik a Segesvári út meghosszabbítására, másik a Somostetô szabadidôközponttá való alakítására vonatkozik, amelyekre a miniszter szerint 30 millió lejt utalt ki elôlegként a szaktárca, annak ellenére, hogy a dokumentációt esetenként ki kell egészíteni. A megyei tanács pályázatainak értéke 3,8 millió lej, a város pályzatainak pedig 1,8 millió lej.

A lakásépítési programmal kapcsolatosan Borbély László hangsúlyozta, 2005-ben a megyeszékhelyen 115 lakást adtak át 2,6 millió lej értékben, 2006-ban 50-et, míg idén 65-öt. A Belvedere lakónegyedbeli fiataloknak szánt lakások, pontosabban 4 tömbház esetében a polgármesteri hivatal még mindig nem továbbította a megvalósíthatósági tanulmányt a szaktárcának, bár ezt a ministzérium több ízben is kérte. Szociális lakás építésére 2005-ben a polgármesteri hivatal elmulasztotta a szerzôdéskötést a kivitelezôvel, így a pénzalapokat visszavonta a szaktárca, a kataszteri munkálatokra szintén szerzôdéskötés hiánya miatt az önkormányzat idén elesett 85 ezer lejtôl. Miközben sorozatos mulasztások történnek, a polgármesteri hivatal saját lapjában ízléstelen módon a polgármestert dicsôítô cikkek jelennek meg – tette hozzá a miniszter. A szociális lakásoknál maradva, tavaly a Rovinari utcai tömbházakra az állami költségvetésbôl 1,12 millió lejt utaltak ki, idén a Rovinari utca 24B szám alatti tömbházra 377 ezer lejt, míg a hidegvölgyi szociális lakásokra 619 ezer lejt, összesen mintegy 2 millió lejt, a helyi önkormányzat viszon mindössze 1,3 milliót. Borbély László szerint a minisztériumban van pénz lakásépítésre, de a helyi önkormányzatoknak is hozzá kell járulniuk a költségekhez.

Súlyosnak nevezte, hogy a hidegvölgyi szociális lakások esetében a polgármesteri hivatal hónapokon át nem fizette ki a kivitelezôt, kitartó érdeklôdése és valóságos "nyomozás" után utalták át a pénzt. Arról is beszélt, hogy a roma közösség számára kezdeményeztek lakásépítési programot. A Népújság kérdésére elmondta, hogy országos jellegû programról van szó, de kísérleti jelleggel a marosvásárhelyi Hidegvölgyben kezdik el. "Roma nemzetiségû tanácsadót alkalmaztam Dragos Filipescu személyében, és egy bizottság elemzi majd, hogy milyen megoldásokat találjanak önkormányzati szinten a lakásépítéssel kapcsoatosan, a tanulmány költségeit pedig pályázati úton nyert pénzbôl – 75 ezer euró – fedezik" – mondta. Ami a visszaszolgáltatott állami lakások kilakoltatott bérlôit illeti, 134 lakásigénylést nyújtottak be, a polgármesteri hivatal azonban a mai napig sem tett javaslatot arra, hogy területet biztosítanak szociális lakások építésére a kilakoltatott személyek számára.

Marosvásárhely fesztiválváros. Túlzás nélkül állíthatjuk, hiszen pár éve megsokszorozódtak a különbözô szemlék az egykori székely fôvárosban: a rangos Alter-Native, a híressé vált Félsziget mellett számos kisebb-nagyobb fesztiválon vehet részt az érdeklôdô mélyen tisztelt az év folyamán, elég ha csak a zenei – klasszikus, avagy rock – szemlékre, képzômûvészeti vagy színházi fesztiválokra gondolunk. Utóbbiból (ahogy film- vagy zenei seregszemlékbôl) több is akad: a látványszínház-fesztivál mellett három éve kezdte el saját, több szempontból is figyelemre méltó elôadássorozatát a Mészárosok bástyájának felsô szintjén székelô 74 Színház. Az intézmény már megalakulásakor a kortárs szerzôk darabjainak bemutatását vállalta fel, azóta szinte kivétel nélkül csak kortárs mûveket játszik – ahogyan "magyar részrôl" teszi ezt az ugyanazon bástyában székelô Yorick Stúdió is. A kommunista Lengyelország földalatti, tiltott színjátszóhelyei iránti tisztelgésként, az ülôhelyek számáról elnevezett román nyelvû zsebszínház által idén harmadszor megrendezett Unidrama Fesztivál azonban egyedülálló. Elsôsorban kortárs szerzôket felvonultató repertoárja miatt, másodsorban pedig azért, mert – címéhez híven – mindegyik bemutatott elôadás monodráma. A mûfaj amúgy is ritka, mint a fehér Zorro a honi színjátszásban, kortárs tálalásban még inkább: a héten nyolc ilyen, modern megfogalmazásban színpadra került, realitásba ágyazódott "egyszemélyes darabot" tekinthetett meg a vásárhelyi közönség. És létszámban nem volt hiány. A tavalyi tizenhat elôadás idén nyolcra csökkent és ez jó is volt így – a napi egy produkcióval nem tûnt annyira zsúfoltnak a program, a szemlelátogatóknak volt idejük a fesztivál keretében megszervezett tárlatnyitókra, koncertekre is: olyan nevek léptek-lépnek fel a bástyában, mint Adrian Ivatnichi, vagy Sir Blues Vali Racila. Ami a kiegészítô rendezvényeket illeti, a kezdônapon nyitották meg Ioan Farcas China Portraits címû fotótárlatát, és több könyvbemutatóra is sor került. A nyolc elôadás közül kettô magyar produkció: szerdán Ruszuly Éva lépett fel, ma este 7 órától Váta Lórándot láthatjuk, mindketten a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház mûvészei.

A 25.000 lej összköltségvetésû, a kultuszminisztérium által 9.900 lejjel támogatott monodráma-fesztivál holnapig tart: a vasárnapi zárónapon, este héttôl Razvan Vasilescu lép fel az általa rendezett Stratfordi ember címû elôadással, míg 21 órától Sir Blues Vali Racila koncertjével búcsúzik közönségétôl a jövô évi viszontlátásig az Unidrama Fesztivál.

Szúrópróbaszerû ellenôrzéseket végez a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal szociális osztálya, azt vizsgálva, hogy a fûtéspótlékra benyújtott igényléseket alátámasztó okiratokban szereplô adatok megegyeznek-e a valósággal. A törvény értelmében a kérések mintegy öt százalékát kell ellenôrizni, ezzel szemben, a tavalyi évhez hasonlóan, az ügyosztály idén is az igénylések 20-25 százalékát vizsgálja ki a helyszínen.

– A több mint 16.500 igénylô közül eddig 300-an estek el a támogatástól amiatt, hogy a helyszínen megtagadták a valós adatok közlését. Esetenként arra is volt már példa, hogy mindenféle indoklás nélkül az érintettek maguk mondtak le a szubvencióról. A szúrópróbákra részben a lakossági bejelentések alapján, részben az olyan kirívó adatok miatt kerül sor, amelyek szerint semmiféle jövedelme nincs a családnak. Ez szinte lehetetlen, hiszen legalább szociális segélyt kapniuk kell – tájékoztatott a polgármesteri hivatal szociális ügyekkel foglalkozó osztályának vezetôje.

Amennyiben a fûtéspótlékban részesülôk közlik a valós adatokat, de azok nem egyeznek meg a fûtéspótlékra benyújtott iratokban szereplôkkel, a szabálysértôk ellen törvényszéki eljárást indít a polgármesteri hivatal jogi ügyosztálya – közölte Major Márta.

Mivel január 1-jétôl 615 lejre nô az a jövedelemszint, ameddig a családok és az egyedülálló személyek jogosultak a támogatásra, az érintettek a következô hónapban a fûtéspótlékra új kérést kell benyújtsanak az igazoló okiratokkal együtt.

A lakásukat földgázzal fûtô támogatásigénylôk a szükséges formanyomtatványokat a polgármesteri hivatal Rózsák tere 42. szám alatti irodájában (Nyári színpad) szerezhetik be december 17-21-e között. A kéréseket január 7-31-e között fogadják ugyanott.

A távfûtött lakások esetében a formanyomtatványok december 17-21-e között az Energomur Rt. Kós Károly utca 1/B szám alatti székhelyén vehetôk át. Ugyanitt fogadják majd a kéréseket január 7-31-e között.

A fával fûtô családok, egyedülálló személyek, akik már az idén is részesültek támogatásban, nem kell újabb kérést benyújtsanak. Akik januártól igényelnek fûtéspótlékot, azok a Rózsák tere 31. szám alatti irodában vehetik át a típusnyomtatványt.

Kedves vásárhelyi állatbarátok!

Kéréssel fordulok hozzátok. A polgármesteri hivatal úgynevezett állatmenhelyén gazdátlan kutyákat tartanak, melyeket valószínûleg holnap kivégeznek, mivel a menhelynek nincs engedélye a mûködésre. A kutyákat pedig valószínûleg nem fogják szabadon engedni. Aki teheti, nagyon kérem, hívja fel az állatkertet és fogadjon örökbe egy kiskutyát. Maga az úgynevezett menhely, illetve a kivégzôtábor a virágkertészet mellett van, de elôször az állatkertbe kell telefonálni. Mentsen meg egy kis életet, s boldogabb lesz az ünnepe. Ha a városnak nincsen annyi pénze, hogy egy igazi menhelyet hozzon létre, legalább mi segítsünk a kis árvákon. Elôre is köszönettel. N.G.

A fenti levél a tegnap érkezett szerkesztôségünkbe, s azonnal utánanéztünk, mi a helyzet az ebekkel. A marosvásárhelyi virágkertészet mellett felállított ideiglenes menhely, sajnos, odaérkezésünkkor már üres volt. Bakos Levente alpolgármesterhez fordultunk, aki arról tájékoztatott, hogy a kóbor kutyák összegyûjtésére és helyzetük rendezésére tervezett megoldás folyamatban van, remélhetôleg már nem kell sokáig várni rá (a tartós menhely, befogó-ellátó személyzet alkalmazása stb.). Addig az állatkerti alkalmazottak látják el a sürgôs eseteket: mostanáig az agresszív négylábúakat gyûjtötték össze, a tegnap ezeket altatták el, miután a törvény elôírásai szerint egy hétig tartották ôket, hátha valaki örökbe fogad közülük. (Bár örökbefogadottról nincs senkinek tudomása, ahogy arról sem lehetett, hogy léteznek örökbefogadható ebek a menhelyen.)

A kérdésre, hogy az elaltatott állatoknak mi lett a további sorsa, az alpolgármester elmondta, létezik egy országos állattetemgyûjtô cég, amellyel a polgármesteri hivatalnak is szerzôdése van, ôk vették át ezeket, s tovább ugyancsak az idevágó törvények elôírásai szerint járnak el. Bakos Levente azt is közölte, hogy személy szerint jó néven venné, ha állatvédô egyesületek, civil szervezetek, amelyek konkrétan tenni is tudnak valamit az elszaporodott kósza állatok helyzetének emberségesebb rendezéséért, felvennék vele a kapcsolatot a jobb megoldás érdekében.

Tény, hogy a mostani életmentéssel mindannyian elkéstünk, már akiben van erre hajlam, jó szándék, könyörületesség. Abban sem vagyok biztos, hogy tényleg ártatlan embereket haraptak meg vagy veszélyeztettek agresszív, kóbor ebek: aki ismeri valamennyire is ôket, tudja, nincs félénkebb állat a kivert kutyánál, támadni csak falkában és élelemért szokott, akkor sem embert. Viszont, ha támadják, félelmében tényleg agresszívvé, kiszámíthatatlanná válik. Ha valóban emberséges megoldást szeretnénk erre az örök témára, az a befogásuk, ivartalanításuk, féregtelenítésük és beoltásuk lenne, ellátást biztosítva nekik mindaddig, míg gazdára nem lelnek. Az egészséges, tiszta, jól táplált eb nyugodt, kiegyensúlyozott, barátságos és örökbefogadó szándékú állatbarátok is szívesebben veszik magukhoz.

Jó néhány évvel ezelôtt osztrák állatvédôk felkarolták a kóborügyet, oroszlánrészt vállalva belôle, aztán valami miatt szálkává váltak a helyi önkormányzat szemében, s elpályáztak barátságosabb önkormányzatok felé.

Csak remélni lehet, hogy az eltérô viszonyulás nem osztja megint két táborra a közvéleményt, számtalan példa bizonyítja, hogy ilyen esetekben építô rendezés lehetetlen.

Mi pedig humánus rendezést sürgetünk!

Budapesten ülésezett az Európai Katolikus-Ortodox Fórum elôkészítô bizottsága; a találkozást eredményesnek ítélték a delegációk – tudatta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságának sajtóirodája pénteken az MTI-vel.

Mint írták, csütörtökön és pénteken Erdô Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) elnökének vezetésével tárgyalt az elôkészítô bizottság.

A tanácskozást eredményesnek ítélték a Szentszék és a CCEE megbízottaiból álló katolikus, valamint az orosz, a konstantinápolyi, a szerb és a román ortodox egyházak szakértôibôl álló delegációk – olvasható az MKPK közleményében.

Azt még nem lehet tudni, hol és mikor lesz a katolikus-ortodox fórum. Erdô Péter bíboros és Kirill metropolita, a moszkvai patriarkátus külügyi vezetôje június közepén Moszkvában egyeztetett a majdani katolikus-ortodox fórumról. Akkor Erdô Péter azt mondta: célszerû lenne megteremteni egy fórumot a római katolikus és a különbözô ortodox egyházak között azoknak a témáknak a közös megvitatására, amelyek az emberi jogokat, az emberi méltóságot, a szociális igazságosságot, illetve az egyház társadalmi tanítását érintik Európában.

Az MKPK aktív nemzetközi szereplését mutatja, hogy szerdán jelentették be: Budapesten lesz a keresztény- zsidó világtalálkozó 2008. november 9. és 12. között.

Keskeny határsáv választja el egymástól a polgári és a katonai célú atomprogramot – írta a The New York Times elemzôje az iráni nukleáris törekvésekrôl megjelent friss amerikai hírszerzô jelentéssel kapcsolatban. A 16 amerikai felderítô szervezet közös véleményét tükrözô nemzetbiztonsági értékelésben az olvasható, hogy Irán 2003-ban leállította titkos atomfegyverprogramját, de folytatja az urándúsítást. Jogosan merül fel a kérdés, mi a különbség a békés atomprogram és a fegyverkezés között?

Az atomkorszakban nyílt titok, hogy egészen csekély különbségrôl van szó. A bécsi székhelyû Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ezért is vizsgálja rendszeresen a világ atomlétesítményeit, a "csalók" után kutatva.

A polgári és a katonai atomprogram közötti különbség egyik eleme a dúsított urán. Alacsony dúsítási fok esetén erômûveket hajtó üzemanyagról lehet beszélni, s Teherán azt állítja, ilyen programot folytat. A jobban tisztított, például centrifugás módszerrel magasan dúsított uránból viszont már atombombát lehet gyártani.

A katonai felhasználás elôfeltétele továbbá az a különleges technika, amely lehetôvé teszi a bombában a hasadóanyag összepréselését oly módon, hogy atomrobbanás következzen be. Az amerikai hírszerzés szerint Irán nem folytat ilyen fejlesztést, tehát a polgári célú felhasználáson belül marad.

A The New York Times ugyanakkor felhívja a figyelmet: egy fejlett atomprogrammal rendelkezô ország viszonylag könnyedén átlépheti a határvonalat.

A világ elsô három atomhatalmán – az Egyesült Államokon, a Szovjetunión és Nagy- Britannián – kívül az összes atomfegyvert birtokló ország titokban, a polgári nukleáris program leple alatt fejlesztette ki atombombáját. Ezen országok közé tartozik Franciaország, Kína, Izrael, India, Dél-Afrika és Pakisztán.

Az atombomba gyártásához nem a fegyvertechnika, a tervezés jelenti a nehézséget, hanem a magasan dúsított urán elôállítása. Az amerikai felderítés szerint Irán több olyan technikai képességet fejleszt ki, amelyet a késôbbiekben atomfegyver gyártásához lehet felhasználni, ilyen a polgári célú urándúsítás. Becslés szerint Teherán a 2010 és 2015 közötti idôszakra annyi magasan dúsított uránt állíthat elô, amely elegendô az atombombához. Az amerikai kémszervezetek azt is megállapították, hogy Irán 2003 elôtt titkos urándúsító programot folytatott, amely 2007 közepéig valószínûleg be volt fagyasztva.

Az újság a nukleáris fegyverfejlesztés egy névtelenséget kérô szakértôjére hivatkozva azt írta: Irán 18 éven át folytatott titkos fejlesztéseket, és talán már annyi ismeretet halmozott fel, hogy a program 2003-as leállítása nem jelent akadályt az atombomba elôállításához. Csak a szándék és a megfelelô mennyiségû üzemanyag hiányzik.

De vajon hiányzik-e a szándék? A friss amerikai nemzetbiztonsági értékelés szerint "nem tudni, hogy (Teherán) törekszik-e atomfegyver kifejlesztésére".

Még hogy pusztulnak az erdôk: Európa szinte minden országában erôsen megnövekedtek 1990 óta az erdôterületek – olyannyira, hogy számottevô szén-dioxid-mennyiséget is képesek megkötni – derül ki a Helsinki Egyetem meglepô tanulmányából, amely a brit "Energy Policy" címû szaklapban jelent meg a napokban.

A mai Európai Unió területén a faállomány az 1990. évihez képest olyan mértékben nôtt, hogy csak az új fák évente 126 millió tonna szén-dioxidot hatástalanítanak, ami az európai összkibocsátás kb. 11 százaléka – nyilatkozza Pekka Kauppi kutató, a Kormányközi Klímaváltozási Bizottság (IPPC) tagja.

"A fák igen hatékonyak, ha a széndioxid befogásáról és tárolásáról van szó" – magyarázta Kauppi. Ha az EU folytatja az erdôsítést, az segítené abban, hogy tényleg elérje a kiotói jegyzôkönyvben rögzített céljait. Litvániában már most több szén-dioxidot vesznek ki a fák a levegôbôl, mint az ország kibocsátása. Aapo Rautiainen társszerzô szerint a növekvô erdôk összesen kétszer akkora hatással vannak Európa szén-dioxid-egyenlegére, mint az összes mûködô szél- és naperômû együttvéve.

Dmitrij Szidorov rendôrtábornok, az osztály helyettes vezetôje a Nyezaviszimaja Gazeta hasábjain úgy nyilatkozott, hogy ebben természetes kiválasztódás játszik közre: aki egyedül, felkészületlenül "dolgozik", azt hamar elcsípik. Ezért csak azok maradnak meg, akik jó szakemberekbôl csoportot szerveznek, a"teamek" pedig nem sajnálják a pénzt a drága munkaeszközökre, a rendôrök megvesztegetésére, és nagyon szorgalmasan képezik magukat.

A legtöbb idôt a megfelelô autó kiszemelése és a tulajdonos szokásainak feltérképezése emészti fel. Aztán például megszerzik a kocsi kulcsát, de ha ez nem megy, elvontatják messzebbre, ahol nyugodtan próbálgathatják a zárat. A GPS sem akadály: egy eszköz, amely mobiltelefonnak látszik és a szivargyújtóba dugva elnyomja a jeleket. Amikor békésen nem megy, elrabolják az autót.

Ha megvan a kocsi, a saját mûhelyben átállítják összes elektronikus és a biztonsági rendszerét. A csoport más tagjai hamis papírokat és rendszámot készítenek, megint mások pedig a megvesztegetett rendôrökkel veszik fel a kapcsolatot.

Az elkötendô autó kiválasztásánál nem csak az érték, hanem az eladhatóság is számít. A legnagyobb kereslet a Toyota Landcruiserre, a Porsche Cayenne-re és a Honda Accordra van. A Landcruiserre például azért, mert úttalan utakon is elmegy, és javításához nem kell márkaszerviz.

A lopott autó legalizálásának sok módja van, de a leggyakoribb az "ikresítés": megvesztegetett rendôrök keresnek egy ugyanolyan kocsit, és annak papírjait, rendszámát másolják le, átütik a motor- és alvázszámot, aztán eladják valahová messzire, hiszen bárhol lehet moszkvai rendszámmal járni. A másik jó lehetôséget a ma is létezô, úgynevezett zárt területek alkotják: az ottani kocsik adatai nem szerepelnek a központi nyilvántartásokban. A lopott autókat aztán minden egyes csoport a különféle régiókban élô saját "ügynökei" útján értékesíti. De már nem is mindig adják el: a legújabb az, hogy felajánlják a tulajdonosnak visszavásárlásra.

Az autólopásokkal foglalkozó minisztériumi osztály fél éve jött létre, holott a tábornok szerint már régen mûködnie kellene, és így állandó lemaradásban van a bûnözôkkel szemben. A minap sofôröstôl elvitt Maybachot egy véletlen folytán néhány nap alatt megtalálták. Ezalatt EU-s tranzitrendszám került rá, lecserélték az elektronikus kulccsal mûködô gyújtáskapcsolót, s már csupán néhány elektronikus rendszer átprogramozása volt hátra ahhoz, hogy kamionban vagy vasúti konténerben feladják, ki tudja hová – mondta a rendôrtábornok.

Moszkvában idén 970 Toyotát, 532 VW-t, 363 Audit loptak el – ezek a listavezetôk. A drágább kocsik közül 43 Porsche, 11 Bentley, négy Hummer, négy Lincoln, három Jaguar és egy Maybach tûnt el.

Szamárháton gyorsabban célhoz érhetne a bukaresti autós ezekben a hónapokban, mégis mindenki makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy négykerekûjével közlekedjen, megbénítva a közlekedést a közmunkálatok miatt egyre szûkülô városi utcákon. Az utóbbi idôben gyakorlatilag összeomlott a fôváros felszíni közlekedése, a dugók kilométeresek, és a nagy keresztezôdésekben keresztül-kasul akadályozzák egymást a haladásban az autók. Egy idô után megjelenik az idegesen füttyögô rendôr, ilyenkor kicsit jobban döcög a "karaván", de akkor is fél napokat tölt az ember az utastérben.

Miért záródott el ennyire a fôváros közlekedési érrendszere? A város számos pontján feltúrták az utat, egyes utcáknak a fele hosszában van feltörve és kiásva. Az aszfaltot ugyanis fel kell újítani, de elôtte a földalatti csatorna- és kábelrendszert is ki kell cserélni.

Más kérdés, hogy senki sem érti, miért tart ez ilyen sokáig. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök például legnagyobb ellenfelének, Traian Basescu államfônek a politikai klientúrájára mutogat. Egyik beszédében kijelentette: a káosz a Cotroceni-palota támogatását élvezô "aszfaltkirályoknak" köszönhetô.

Szerinte néhány útépítô cég szerezte meg az összes fôvárosi megrendelést, miközben nem rendelkeznek sem megfelelô munkaerôvel, sem technikai felszereltséggel. Helyszínek tucatjain kezdik meg a munkát, de nem gyôzik, áthelyezik a munkacsoportokat, csúsznak a határidôkkel.

Az autók mennyisége is hirtelenszerûen növekedett. Az év elsô kilenc hónapjában Romániában körülbelül tízezer, gyárból frissen kikerült autóval többet adtak el, mint tavaly egész évben, összesen 265 ezret. Az említett idôszakban 52 százalékkal nôtt az eladott importautók száma is 2006 hasonló idôszakához képest, ami azt jelenti, hogy több mint 146 ezer jármû talált így gazdára.

Brüsszel nyomására az ország kénytelen lesz enyhíteni a csillagászati összegeket kitevô regisztrációs adón. Egyes becslések szerint ez tovább ösztönzi a használt autók behozatalát.

Mindent összevetve tehát a pénzéhes, de tôkeszegény "királyok" és a keréken guruló, kényelmes szokásaikat feladni nem akaró "alattvalók" egyaránt felelôsek a lehetetlen állapotokért.

Tegnap a Kultúrpalota Tükörtermében a Moldova köztársaságbeli Straseni rajonból érkezett polgármesterekbôl és tanácsosokból álló küldöttséget fogadott Alexandru P. Fratean, a megyei tanács alelnöke.

A találkozón az alelnök ismertette a megyei tanács közép- és hosszú távú fejlesztési programjait, az európai strukturális alapok abszorbciós lehetôségeit. A vendégek saját megyéjüket mutatták be. A megbeszélést követôen a megyei tanács protokollanyagaiból álló csomagot adtak át a besszarábiai vendégeknek, akik ma az erdôszentgyörgyi folklórfesztiválon vesznek részt.

Huszonegy millió lejbe kerül a marosvásárhelyi fedett mûjégpálya, ahol országos és nemzetközi jégkorong-, mûkorcsolya-, gyorskorcsolya- versenyeket szerveznek majd – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter. Coros László, a Maros Sportklub elnöke elmondta, Marosvásárhely az egyetlen város Romániában, ahol két teljesítménysportra alkalmas építmény – a Sportcsarnok illetve a mûjégpálya – a városközponthoz közel, egymástól 70 méterre helyezkedik el, ami elônyös a rangos mérkôzések megszervezésénél. Coros László elmondta, jelenleg az építôtelep szervezésén dolgoznak, hátravan még bizonyos engedélyek beszerzése, közmûszolgáltatásokkal kapcsolatos gondok kiküszöbölése. A mûjégpálya elônyeihez számítható az is, hogy 10 kilométerre Marosvásárhelytôl repülôtér található, a város szállodai hálózata pedig lehetôvé teszi nagyszámú sportoló, szurkoló elszállásolását. Az 1800 férôhelyes építményben az 1800 négyzetméter felületû jégpálya mellett 6-8 öltözô, orvosi rendelô, doppingellenôrzô helyiség, szauna, zuhanyozók, konditerem és adminisztratív helyiségek lesznek. A beruházás összértéke 21,7 millió lej, amibôl idén 3 milliót utaltak ki az állami költségvetésbôl. A kivitelezés határideje 2008. december.

A fenti jelszóval, könyvvel a kezükben tiltakoztak tegnap a fôtéri Romulus Guga könyvesbolt elôtt a Petru Maior Egyetem diákjai, illetve a Mûvészeti Líceum tanulói. A diákok elmondták, hogy ezzel az akcióval akarják az illetékesek figyelmét felhívni arra, hogy mennyire méltatlan dolog megszüntetni Marosvásárhely fôterén az utolsó könyvesboltot. "A régi igazgató maga is kultúrember volt, sohasem tett volna ilyent. Az újat azonban nem érdekli. 20 ezer euróért eladta, s bankot készülnek itt is berendezni. A tiltakozó akciót jövô pénteken folytatják.

Románia nem téríti meg az év elejétôl mostanig befizetett regisztrációs adót – jelentette ki csütörtökön Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminiszter, aki közölte, hogy 2008 februárjáig kell tájékoztatnia Bukarestnek az Európai Bizottságot az adó módosításairól.

Korábban Brüsszel két figyelmeztetô levelet is küldött Bukarestnek, amelyben a regisztrációs adót kifogásolta. Kovács László, az Európai Bizottság adóügyi és vámuniós felelôse úgy nyilatkozott, hogy a román kormánynak vissza kell fizetnie az idén autót vásárlóknak felszámolt regisztrációs adót még akkor is, ha Bukarest késôbb az európai normáknak megfelelôen módosítja az erre vonatkozó jogszabályt. A román kormány viszont úgy vélte, hogy Kovács elhamarkodottan nyilatkozott.

Vosganian csütörtöki nyilatkozata azt követôen hangzott el, hogy a miniszter kedden találkozott Kovács Lászlóval. A román tárcavezetô elmondta: nincs jogi alapja annak, hogy a kormány megtérítse az adóból befolyó összeget, mert az állampolgárok egy létezô jogszabály értelmében fizették be azt.

A gazdasági miniszter megerôsítette, hogy a kormány ugyan nem törli el, de módosítani fogja a regisztrációs adót úgy, hogy annak szintjét a gépkocsi értékéhez viszonyítsák. Emellett lehetôvé teszik azt, hogy az elégedetlen állampolgárok panaszt nyújthassanak be a hatóságokhoz.

Annak ellenére, hogy a vízügyi szakemberek hangsúlyozták, igen fontos a széles körû konzultáció a vízgyûjtô medencék az Európai Unió által követelt rendezési tervének kidolgozásában, a megyeházán rendezett nyílvános vitán mégis kevesen szóltak hozzá az igen tudományosra sikeredett prezentációkhoz.

A Környezetvédelmi és Fenntartható Fejlesztési Minisztérium valamint a Román Vizek Országos Vízgazdálkodási Igazgatósággal közösen szervezett rendezvényen azt a nyilvános vitát, amelyen bemutatták a Maros vízgyûjtô medence vízgazdálkodási tervének irányelveit, amelyeket a 107/1996-os vízügyi törvénynek megfelelôen 2009. december 22-ig kell véglegesíteni. Miután a tervet a vízgyûjtômedence-bizottság elfogadja és elôterjeszti a minisztériumhoz, kormányhatározattal véglegesítik. Ezt követôen csak a tervben foglaltak alapján lehet bármilyen gazdasági, mezôgazdasági tevékenységet folytatni a medencében. Ezért igen fontos, hogy az állami intézmények, hivatalok, helyhatóságok és a civil szervezetek képviselôit bevonva, széles körû konzultációt tartsanak minden érintettel.

Dávid Csaba, a Maros Vízügyi Igazgatóság vezérigazgatója, házigazdaként elmondta, Románia uniós csatlakozásával elkötelezte magát, hogy megvalósítja a vízgazdálkodási keretirányelvet, aminek a célja az ivóvízkészlet megôrzése, óvása, illetve a felszíni vizek minôségének feljavítása. Ennek érdekében készítik el a menedzsmentterveket is, aminek megvalósítását az unió is támogatja.

Ciprian Dobre prefektus, a Maros vízgyûjtômedence- bizottságának elnöke elmondta, a vízügyi igazgatósá szakszerû munkájának köszönhetôen nálunk az utóbbi idôszakban nem volt olyan árvíz, ami nagy károkat okozott volna, mint más megyékben.

Marius Postelnicescu, a Román Vizek Országos Igazgatóságának vezérigazgatója kifejtette, a menedzsmentterv új alapokra helyezi a vízgazdálkodást Romániában. Az a célja, hogy a fenntartható fejlôdés elveinek megfelelôen, hosszú távon megfelelô minôségben biztosítsa az ország vízkészletét. Ugyanakkor figyelembe veszi az árvízvédelmi követelményeket is. Az unió vízgazdálkodási keretirányelveinek megfelelôen 2015-ig az országban jó minôségû nyersvizet kell szolgáltatni, 2018-ig pedig a helységek 90%-ában ki kell építeni a lefolyóhálózatot. A tervnek megfelelôen, az elsô beruházások 2012-ben várhatók, a kivitelezés akár 2030-ig is elhúzódhat – mondta a szakember, aki azt is hozzáfûzte, mind az árvízvédelem, mind a szennyezések felszámolása terén van bôven teendô.

A továbbiakban dr. Altan Abdulamit egyetemi elôadótanár, a minisztérium szakosztályvezetôje és dr. Elisabeta Oprisan az Országos Vízgazdálkodási és Hidrológiai Intézet képviselôje ismertették a rendezési tervet. Elôször felmérik a kockázati tényezôket, szennyezôforrásokat, majd kidolgozzák a káros hatások csökkentésére és a vízminôség javítására szóló terveket. Az ezekkel kapcsolatos tanulmányokra a minisztérium 2006-ban 7.516 millió, 2007-ben pedig 6.990 millió lejt fordított. Chisiu Nicolae, a Maros Vízügyi Igazgatóság mérnöke elmondta, az idén a medencében lézeres légi földtani felmérést végeztek. Az így nyert adatok alapján elkészítik az árvízveszélyezettségi térképet. Ugyanakkor eszerint tervezik a megépítendô árvízvédelmi létesítményeket. Kollegájától, Moldovan Florin mérnöktôl többek között megtudtuk, hogy a Maros vízgyûjtô medence 26%-ában szárazság van. 195 szennyezôforrást derítettek fel, ebbôl 30-at városi (szennyvízcsatorna beömlések), 21-et ipari és 4-et mezôgazdasági jellegû tevékenység okozza.

A középkori szokás alapján valószínûnek tartjuk, hogy mikor még a Ferenc-rendi szerzetesek birtokolták a templomot, már volt a toronynak órája. Valószínû, hogy ez a lángok martaléka lett az 1601 és 1602-es toronyégéskor. Ezt követôen hosszú ideig nem találunk említést az óráról…

1653-ban, majd 1675-ben az egyházi elszámolásokban említés történik az óráról, mely az idôk folyamán annyira elhasználódott, hogy 1760- ban új toronyórát kellett felszerelni. Ez egyetlen nyilvános órája volt a városnak és 125 évig mutatta az idôt.

1892-ben új óra került a Vártemplom tornyába, melyet "Müller Benedek, elsô dél- magyarországi toronyóra-mûvész" készített. Sajnos, az óra valami eredendô hibában szenvedhetett, mert már a következô évben alapos javításra szorult, amit egy marosvásárhelyi órásmester, Ötves Lajos végzett el, ám a mûködése a javítás után sem volt hosszú életû.

1907-ben felépült az új Városháza, s annak tornyába egy korszerûbb órát szereltek fel, mely napjainkban is jelzi az idô múlását.

A vártemplomi toronyóra hét évtizeden át nem szólalt meg. 1972. július 7-én a Vártemplomi Egyházközség presbitériuma elhatározta az óra megjavíttatását Sánta Pál csittszentiváni órásmesterrel. A presbitérium tagjai – id. Kali József, Gráma Albert, ifj. Kali József, Suszter Sándor, Tôkés István, Csepán János, Szôcs József és Fülöp Sándor – vállalták a részfeladatok elvégzését, s így 1973. június 26-án újból jelezte az idôt a vártemplomi toronyóra.

Néhány évi mûködés után ez a feljavított óra is elromlott.

Ma csak a Városháza toronyórája jelzi az idôt. Jó lenne, ha az illetékesek sort kerítenének a Vártemplom mûemlék órájának a megjavíttatására.

Fodor Sándor (S.)

A székelyek kitûnô humorú, anekdotázó emberek, ragyogó szellemességgel, sokszor furfanggal, huncutsággal figurázzák ki embertársaikat, de önmagukat is. A humor szinte létkérdés életükben, hiszen történelmük során a természet viszontagságaival, a történelem kegyetlen eseményeivel csak úgy tudhattak megküzdeni, ha volt, ami vidámságot, lelkierôt adjon küzdelmes életükben – írja Elôbeszédében a kötet összeállítója. A könyvecske kedves, jóízû székely viccekkel kezdôdik, de a társadalom más rétegeirôl szóló viccek, anekdoták, tréfák is olvashatók benne, például a szerzônek a székelyek között eltöltött boldog évei alatt megtörtént igaz történetek. Mózsi bá és Mari nén' a két székely prototípus, róluk szól a rövid, csattanós sztorik zöme. (Gub Jenô: Mózsi bá és Mari nén. Székely viccek, anekdoták, igaz történetek. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely 2007.) Kedvcsinálónak idézünk néhányat.

b.d.

Mari nén egyetlen, Pestre férjhez ment lányát meglátogatta. Szép kertes házban laktak, modern berendezéssel, minden korszerû eszközzel ellátva, a garázsban a legújabb típusú Mercedesz autó stb. Mari nént minden csodálattal töltötte el, aztán megkérdezte: – Hát bódog vagy-é, léjányom?

– Édesanyám, sajnos, nem vagyok bódog!

– Há mijér?

– Én azét, me az uram impotens.

– A ráksúj egye meg a pofáját, pediglen aszt monta a szégyentelen a lakadalamkó, hogy mérnök!

A hatvanas években Marosvásárhelyen szerepelt egy budapesti jégrevü. Mózsi bá is elment Csomafalváról, hogy nézze meg az elôadást. Amikor a sok gyönyörû nô kifutott a jégre, Mózsi bá megköszörülte a torkát, és nagyot köpött a földre. Az egyik rendezô ezt észrevette, Mózsi bát azonnal felelôsségre vonta, és megbüntette 50 lejre.

Amikor hazament, elmesélte Mari nénnek, hogy micsoda elôadást látott, milyen fájin fehérnépek táncoltak korcsolyával. Mari nén nagy áhítattal hallgatta, aztán megkérdezte:

– Há ke ott ugyanbiza gondót-e réjám?

– Gondótam biza, hogy a feketefene egye meg, osztán 50 lejembe kerût!

A Halál völgyébôl a Tûz völgyébe

A Földgömb címû, gyönyörûen illusztrált, tartalmában és mondanivalójában színvonalas magazint hozta olvasóközelbe Nemerkényi Zsombor helyettes fôszerkesztô és Czire Attila lapmenedzser csütörtökön délután a marosvárhelyi Bernády Házban. A színes magazin bemutatását követôen Amerika nyugati részének nemzeti parkjairól hangzott el személyes élményeket tudományos magyarázatokkal ötvözô vetített képes elôadás.

A Földgömb címû képes folyóiratot 1930- ban a Magyar Földrajzi Társaság alapította, s a magazin 1945-ig folyamatosan mûködött. 1999-ben indították újra, s 2006-tól új kiadó, a Heling Média Kft. vette át az elôállítását, amelyet követôen a tartalom és a kivitelezés színvonala fokozatosan emelkedett. Mottójuk: ésszel járom be a földet, Vámbéry Ármintól, a híres turkológus Ázsia-kutatótól származik – hangzott el a helyettes fôszerkesztô ismertetôjében, aki "ars poeticá"-jukról is beszámolt. A természetben való mozgás nem korlátozódhat a szubjektív élményre. A természet nagysága elôtt meghajolva meg kell figyelni és az olvasó elé kell tárni a látni- és tudnivalókat. A csütörtöki bemutatkozáson a lap változatos témavilágával ismertették meg a közönséget. A kéthavonta, Budapesten megjelenô magazin a világegyetemrôl, a Kárpát-medencei magyarság lakhelyének jellegzetességeirôl, egzotikus tájakról, ritka növényekrôl, az állatok életérôl, világjáró magyar tudósok tevékenységérôl közöl alaposan dokumentált, érdekes írásokat. A képi világ fontosságát jelzi az évente meghirdetett fotópályázat, amelyet 2007-ben a marosvásárhelyi Kerekes István nyert, s jutalmul egy távol-keleti kiránduláson vehetett részt. A jelenleg 12.000 példányban megjelenô lapot Romániában az Erdélyi Magyar Könyvklubnál lehet megrendelni – mondta többek között a lapmenedzser.

Nemerkényi Zsombor beszámolója a nyugat-amerikai nemzeti parkokról lebilincselte a hallgatók figyelmét. A képeken megelevenedtek a Yosemite park gleccserek formálta görgô kövei és meredek sziklafalai, az ôsfenyvesek, amelyekbôl egyes oldalak a tûz martalékává váltak, a világ második leghosszabb vízesése, a Menyasszony-fátyol, s a 100 méter magasságot is elérô sequoia ôsfenyôk. Bár a park jellegzetes állata a fekete medve, a sátorozó fiatalok vendége egy szarvas volt, amelyet le is fényképeztek.

Az elôadó elkaluzolt a Halál-völgy Nemzeti Parkba, ahol a 2000-3000 méteres hegyek közötti húzódó sivatagban található Észak- Amerika legalacsonyabb pontja, a Rossz Víz elnevezésû sós tó feneke, amely 86 méterrel fekszik a tengerszint alatt. A völgyet, amelyben Észak-Amerika legmagasabb hômérsékletét mérték (57,2 C-fok 1913- ban) a vízhiány tette sivatagossá, s homokdûnéit a szél állandóan alakítja. Amerika legnagyobb kiterjedésû nemzeti parkjában található a Mûvész palettája nevû mellékvölgy, amelynek sziklái változatos színekben tobzódnak, ezenkívül az Ördög golfpályájának becézett, tüskés felszínû sósivatag, különleges formájú sziklák, az iszapból és agyagból kialakult Zabriskie Point, az Ubehebe-kráter és a völgyben elpusztult hajdani aranyásók karavánjának emléket állító "égett szekerek tábora".

A Nevada sivatagban a Tûz völgye emlékpark 150 millió éves vörös homokkôbôl alakult formációi közül az elefántot láthattuk, s a képeken megelevendtek az anaszázi indiánok sziklába vájt jelei, majd a Colorado folyó által kivájt meredek völgyszurdok, a Grand kanyon.

Az ösztöndíjból megtakarított pénzen egy e célra vásárolt olcsó autóval utazó fiatalok természetesen az útjukba kerülô nagyvárosokat sem kerülték el, errôl tanúskodtak például a Las Vegasban készült képek.

A látottakat, hallottakat felsorolni túl hosszú lenne, s a lap hasábjain olvashat errôl, akit érdekel. Abból kiindulva viszont, hogy a részt vevô gyermekek fantáziáját mennyire magukkal ragadták a képek és az elôadás, csak sajnálhatjuk, hogy egyetlen marosvásárhelyi iskolában sem tartották fontosnak, hogy erre az érdekes eseményre elvigyék a diákokat.

(bodolai)

Száztíz éve született Charles "Lucky" Luciano, a modern maffia és a szervezett bûnözés megteremtôje. Bár Itáliában született és ott is halt meg, az ô mûve a szindikátusszerûen mûködô amerikai alvilág. Alakját a mai napig legendák övezik, amelyek persze nem említik, milyen véres eszközökkel jutott a hatalom csúcsára.

Egy kicsiny szicíliai faluban született, kilencéves volt, amikor a család kivándorolt Amerikába. Charlie már az iskolában védelmi pénzt szedett, késôbb átállt a kábítószer-kereskedelemre és a lányok futtatására.

Csillaga a szesztilalom idején ívelt fel, immár Joe "The Boss" Masseria maffiakirály bizalmi embereként. Luciano a rendes üzletmenet érdekében véget akart vetni az állandó alvilági vérengzéseknek. A cél érdekében elôbb Masseriától szabadult meg, majd az egész alvilágot uralni vágyó Salvatore Maranzanót intézte el: a gyilkosok adóellenôröknek kiadva magukat masíroztak be a maffiafônök irodájába és beleeresztettek néhány tárat.

Az "öregek" eltávolítása után a mindössze négy elemit végzett Luciano hozzálátott a maffia modernizálásához. Öt körzetre osztotta New Yorkot, s mindegyiket egy-egy család felügyeletére bízta. Szervezett egy országos bûnözôszindikátust is, amely gyakorlatilag egy vállalat mintájára mûködött, s bár hivatalos vezetôje nem volt, mindenki tudta, ki a fônök. A Waldorf Astoria egyik fényûzô lakosztályában élt, s mindene megvolt a kézzel varrt cipôktôl a selyemingeken át a csinos hölgyek és neves mûvészek társaságáig. A Lucky becenév azért ragadt rá, mert számos, ellene irányuló merényletet sikerült túlélnie.

A harmincas évtized közepén Thomas E. Dewey személyében új fôügyészt neveztek ki New York élére, aki mindenáron lakat alatt akarta látni a maffiavezért. Lucianóra végül nôfuttatás miatt szabtak ki 30 és 50 év közötti börtönbüntetést – a perben tanúként felvonultatott örömlányok késôbb egy ügyészség által fizetett európai hajóúttal lettek gazdagabbak. Lucky tehát börtönbe vonult, ám hatalmát a rácsok mögött sem vesztette el.

A kocka a második világháború idején fordult: a maffiavezér az amerikai kormány kérésére segített elfogni nyolc náci kémet, majd a szicíliai partra szállást követôen óhazai kapcsolatrendszerén keresztül segítette a szövetségeseket.

Szolgálataiért cserében 1946-ban szabadult, ám örökre el kellett hagynia az Egyesült Államokat. Kis kubai kitérô után – ahol letette a Castro hatalomra jutásáig virágzó éjszakai élet és szervezett bûnözés alapjait, és kimondta a túlságosan mohóvá vált egykori harcostárs, Bugsy Siegel halálos ítéletét – visszatért Olaszországba. Itt afféle sztár lett az amerikai katonák körében, akik folyton fényképezkedni akartak vele és aláírásokat kértek tôle. Lucky Lucianót 1962. január 26-án, a nápolyi repülôtéren érte a halál: amikor az életét megfilmesíteni tervezô amerikai producer elé sietett, szívrohamot kapott és azonnal meghalt.

Hatvan éve, 1947-ben halt meg Orczy Emma bárónô, az elsô "szuperhôs", a Vörös Pimpernel kitalálója, világszerte az egyik (ha nem a) legismertebb magyar írónô.

A kalandos életû bárókisasszony 1865-ben született, apja Orczy Félix, a Nemzeti Színház fôintendánsa, zeneszerzô, Liszt és Wagner jó barátja volt. A család Párizs és Brüsszel után Londonban telepedett le, ahol Emmuska zenét tanult, de inkább a festészetben tûnt ki. 1894-ben kötött házasságot Montague Barstow-val, s mivel a fiatal pár igen nehéz körülmények között élt, Emma írásra adta a fejét. Elsô próbálkozásai nem rengették meg a londoni irodalmi életet, bár több detektívtörténete is megjelent.

Kalandokat kedvelô fantáziájából 1903 körül pattant ki a walesi herceg kedvenc udvari bolondja, a dúsgazdag, ámde értelmi képességeit tekintve kevésbé tehetôs Sir Percy Blakeney figurája. Az angol arisztokrata a valóságban persze nagyon is éles eszû, sôt titokban halálra ítélteket és börtönben senyvedôket ment meg a francia forradalom vezetôinek markából, jele pedig a vörös pimpernel (mezei tikszem) nevû virág.

A Pimpernel nem egyedül dolgozik, szövetségesei vannak Angliában és Franciahonban is, sôt sejteni lehet, hogy a Vörös Pimpernel ligájának maga a walesi herceg is tagja. A mûbôl természetesen a romantikus szál sem maradhatott ki: Sir Percy felesége az egykor ünnepelt francia színésznô, Marguerite, aki eleinte bárgyúnak tartja férjét, de idôvel rájön, hogy valójában ô a Pimpernel. Méltó ellenfelekben sincs hiány, ott van köztük a Pimpernel nyomában loholó Chauvlain és maga a forradalom atyja, Robespierre is.

A történet könyv formájában nem keltett feltûnést (igazából csak a tizenkettedik kiadó mutatott iránta érdeklôdést). Színpadi változata viszont 1905-ben egész Londont felbolydította, s több mint 2000 elôadást ért meg.

A franciák orra alá borsot törô Vörös Pimpernel annyira magával ragadta a köztársaság eszméjét holmi gyengeelméjûségnek betudó angolokat, hogy kikövetelték a folytatást. Orczy Emma végre szabadon engedhette képzeletét, utolsó Pimpernel története 1940-ben jelent meg Mam’zelle Guillotine címmel. Blakeney figurája az anyagi biztonságot is meghozta az írónô számára, bevételeibôl még egy házra is futotta Monte- Carlóban.

A Pimpernel az egész világot meghódította, még japán fordítása is megjelent, s természetesen többször megfilmesítették. A bárónô 1947. november 12-én halt meg Henley-on- Thames-ben, nem múló népszerûségét jelzi, hogy még krátert is neveztek el róla a Vénuszon.

Elkészült minden idôk legsikeresebb amerikai regényének, az Elfújta a szélnek a "harmadik része". A "Rhett Butler népe" már kapható az Egyesült Államokban.

Donald McCaig írta meg Margaret Mitchell több mint 70 évvel ezelôtti ezeroldalas regényének újabb részét.

A minden addigi eladási rekordot megdöntô, Pulitzer- díjas mû írónôje 1949-es haláláig a könyvkiadók buzdítása ellenére sem volt hajlandó folytatni regényét. Az olvasók azonban szinte kikövetelték a folytatást, mivel az Elfújta a szél nem a romantikus szerelmi történetek happy endjével végzôdött.

A Mitchell-örökösöktôl megkapott jog alapján Alexandra Ripley alkotta meg a "második részt", a Scarlett címû regényt, amely 1991-ben jelent meg, egyszerre negyven országban, 18 nyelven. A könyv a nôi olvasók milliói körében sikert aratott, a kritikusok viszont lesújtó bírálatban részesítették.

Az akaratos és szenvedélyes Scarlett O’Hara életérôl, az Észak-Dél közötti polgárháborúról szóló regény a Biblia után máig a legolvasottabb könyv az Egyesült Államokban. Évente 50 ezer példány kel el belôle, 1936 óta több millió kötetet adtak el.

A "harmadik részre" a jogot a ’90-es évek elején megszerzô St. Martin’s Press elôször Emma Tennant angol írónôt bízta meg, aki Jane Austen Büszkeség és balítélet címû regényének folytatását papírra vetette. Kéziratát a kiadó és a Mitchell-bizottság azonban nem fogadta el. A következô jelölt Pat Conroy, Margaret Michell rajongója lett volna, aki egy korábbi évfordulós kiadvány elôszavát írta, a felek azonban nem tudtak megegyezni. Ezután esett a választás Donald McCaigre, több amerikai polgárháborús könyv, közöttük a nagy sikerû Jákob lajtorjája címû regény szerzôjére. Hat évet töltött kutatással és írással, mire az újabb rész elkészült.

McCaig elmondta, hogy a Rhett Butler népe nem szigorúan vett folytatás, hanem egy "párhuzamos történet" arról, mit csinált Rhett Butler, amikor az Elfújta a szél történetében hosszabb idôszakokra eltûnt. Nem igyekezett utánozni Margaret Mitchell túldíszített nyelvezetét, inkább saját stílusához ragaszkodott – fejtette ki, hozzátéve, hogy a Hemingway-féle tömör stílust kedveli.

A St. Martin’s Press bizakodó, egymillió példányt nyomtattak a könyvbôl, és a kiadási jogot 15 országban adták el.

(DECEMBER 8 – DECEMBER 15.)

KOS (III. 21. – IV. 20.)

Feléled szívedben a részvét szerencsétlenebb sorsú embertársaid iránt. Megtapasztalhatod, hogy adni nagyobb öröm, mint kapni, akkor is, ha lelkiismeretünk nem mindig tiszta. Jelszó: Kétszer ad, ki gyorsan ad.

BIKA (IV. 21. – V. 20.)

Költôi magaslatok ködlenek elôtted, ne röstelld elérzékenyülni. Amúgy lesz majd alkalmad, hogy fejjel menj a falnak. Jelszó: Öntudat és romantika.

IKREK (V. 21. – VI. 21.)

Nincs alku, én hadd legyek boldog, vallanád. De az egyszemélyes boldogság maga a kín. Oszd meg az örömöt, úgy sokszorozódik. Jelszó: Ne add a szolga ostobát!

RÁK (VI. 22. – VII. 22.)

Nosza rajta, jóemberek, rontsunk le mindent, ami szép – mintha effélét hallanál nap mint nap. Azoktól végy példát, akik csúf korban éltek, de tiszták maradtak. Jelszó: A lélek mérnökei.

OROSZLÁN (VII. 23. – VIII. 22.)

Magadnak való vagy, és ezzel sok bajt okozol. Önzésed több kapcsolatodat is tönkreteszi. Önelemzés, ôszinteség segíthet. Jelszó: Hogy zsarnokságom megbocsásd.

SZÛZ (VIII. 23. – IX. 22.)

Jusson eszedbe: nem fölfelé, hanem befelé épülnek templomaink. A reménytelenség minden szent eszmét lebont. Élj bölcsebben. Jelszó: Oktalan szorongás.

MÉRLEG (IX. 23. – X. 22.)

Plázakultúra, plázaélet? Lassan a testtel. Hol marad az értelem tisztelete? Hóbortjaidért magadra vess. Jelszó: Adventi koszorú.

SKORPIÓ (X. 23. – XI. 21.)

Lényegbevágó, vitára serkentô gondolataid támadnak, okosan oszd meg munkatársaiddal, megbízható személyekkel. Csúcsra jutsz, ha az ötlet pénzre is váltható. Jelszó: Tudás, szintézis.

NYILAS (XI. 22. – XII. 20.)

Angyalváró hangulat lengi be otthonod. Jó arányérzékkel áthidalhatod a pillanatnyi anyagi zavarokat. Vigyázz, életed ne csapjon át szürrealizmusba. Jelszó: Örömóda.

BAK (XII. 21. – I. 19.)

Valaki naponta imádkozik érted, de te nem tudhatsz róla. Vannak beláthatatlan, morális magaslatok, melyeket fel nem érünk. Legalább igyekezzünk méltók lenni a szeretethez. Jelszó: Emeljük fel szívünket!

VÍZÖNTÔ (I. 20. – II. 18.)

Élünk, és gyermekeinkben továbbadjuk az életet. Dolgozunk, szeretünk, közben az öröm, a szépség iránti fogékonyság is megmarad bennünk. Gondolkoztál már sorsodon? Jelszó: Szerelmünk tárgyai.

HALAK (II. 19. – III. 20.)

Télvíz idején dús kalászú, sárguló nyarak emléke villan. A fény nosztalgiája. Lélektôl lélekig járnál, csakhogy meggyôzd a világot: mennyire nagyszerû a puszta lét maga. Jelszó: Fellegjárás a panelben.

Azt kérdi egyik olvasónk: mi értelme ennek a hókuszpókusznak? Ambrus püspököt utolsó óráján ez a kérdés kínozta: "Helyesen éltünk-e? Milyen világot hagyunk magunk után?" Válasza rezignált, de figyelemre méltó:
"Hosszadalmas, ravasz aprómunkával sokat lehet még javítani rajta" (Déry: A kiközösítô)

Z. A.

Erdélyben s így Marosvásárhelyen is a barokk mûvészet meghonosítása Közép- Európából jött, vagy ott járt vándormestereink közvetítésével vált ismeretessé. Az 1630–1640-es években kialakult barokk stílus két évszázadon keresztül dívott, de Erdélybe késôbb érkezvén, tovább volt divatos.

Marosvásárhely központjában, a fôtéren épültek a díszes kisebb-nagyobb manzárdtetôs lakóházak, fôúri paloták, a jezsuiták kéttornyú, barokk homlokzatú temploma, s összességük eredményezte a tér barokkos városképét. A stílus térhódítása megkívánta a díszes épületekkel lehatárolt tér(ek), parkok kialakítását, amelyek területén díszes kútépítményt, szentháromsági emelvényeket-szobrokat, neves emberek szobrait állították fel. Ilyen értelemben magyarázható Marosvásárhely fôterének északi végén Bodor Péter zenélô kútja, Kossuth Lajos, Bem József szobra és a virágdíszes park.

A városi tanács 1803-ban az említett tér részen egy közkutat hozott létre, amelynek vízhozamát a vár udvarán lévô vízforrá-sok biztosították, melyeknek vizét kifúrt fatörzsekbôl készített csöveken vezették le a kéttornyú templom elôtti helyre, ahol kôbôl épített medencébe, "kôágyba" gyûjtötték, s abból csöveken át folyt a víz a vizet hordó emberek edényeibe. Az a kút 1807-ben meghibásodott, s annak átépítésére Bodor Péter egy tervet mutatott be, melynek alapján a kút nem csak ivóvizet szolgáltatna, hanem zenélne és a pontos idôt is mutatná. A városi tanács az ajánlatot elfogadta, s Bodor Péter a kút építését elkezdte és a csodálatot jelentô szerkezetekkel együtt 1822-ben befejezte és mûködésbe hozta. Bodor Péter a régi kút medencéjét 3000 veder víz tárolására építette át, s a kôágy fölé magasított építményt (pódiumot) készített, melyen hat ionfejezetes faoszlop tartotta a félgömb kupolás tetôzetet, melynek padlásterébe helyezte el a kút zenélô és óraszerkezetét. A téglafalú pódiumot lefedô padozatra állított oszlopfejezeteket összekötô gerendázatra szerkesztette a kör alaprajzú tetôszerkezetet, amelyet rézlemezzel borított le. A pódiumra kétirányú lépcsô vezetett fel s korlátja, valamint az emelt pódium korlátja kovácsoltvasból készült. A medencébôl az ivóvíz három csövön folyt ki a lakosok részére. A zenélô szerkezetet egy vízszintesen forgó hengerbe vert kiálló szegek ritmikus sorozata alkotta, melyek mozgatták a különbözô zenei hangot adó acéllemezeket, melyeknek pattogó hangja ritmikus rendben dallamos zenét adott. A szenzációt jelentô zenélô és a pontos idôt mutató közkútról az írországi Edinburgh Review címû lap elismeréssel számolt be.

Az idô múlását a kupola fölé helyezett álló Neptun-szobor lándzsájának hegye mutatta. A szobor függôleges helyzetben a tengellyel együtt forgott, s 24 óra alatt végzett egy teljes fordulatot, mutatván a pontos idôt. Az óra szerkezete hatóránként hozta mozgásba a zenélô szerkezetet. Valamennyi szerkezetet a víz mozgatóereje mûködtette. Sajnos, semmi feljegyzés nem áll rendelkezésünkre arra vonatkozólag, hogy a kút zenélô szerkezete milyen dallamot zenélt. A Bodor Péterrel foglalkozó irodalmi munkákban felsorolt dalok csak feltételezettek.

A barokk idején külföldön a technika vívmányaként sok elkápráztató, elmés mozgószerkezetet készítettek tornyokhoz, képrámás órákhoz, látványos dísztárgyakhoz. Bodor Péter szerkezete egy egyszerûbb készítménynek véleményezhetô.

A zenélô kutat naponként keresték fel a környékbeliek vízért és zenéjéért. Az egybegyûltek az ügyes-bajos dolgokat ott beszélték meg, a fiatalok ott adtak egymásnak találkát.

A zenélô óraszerkezet 1836. december 8-ig mûködött, mikor is egy hóvihar Neptun szobrát ledöntötte, a mozgó szerkezetek megsérültek s a kút zenélô szerkezete elnémult. Szájhagyomány szerint a szerkezet elnémítását Bodor Péter végezte, de három csövén tovább folyt a víz, még a tûzoltók hordóit is ott töltötték meg. A régi emlékhez ragaszkodó városi tanács a hiányzó zenét cigányzenészek közremûködésével pótolta, akiknek zenekara szórakoztatta a sétáló közönséget; a tanács mûködésüket adófizetésként ismerte el.

A századforduló után a közmûvesítés során a város utcáit vízvezetékkel látták el, Bodor Péter kútja fölöslegessé vált. Dr. Bernády György polgármester nagymérvû építkezései során 1911-ben tervbe vette a színház építését, amelyet a zenélô kút helyére építettek volna. A kút mutatós építményét lebontották, de a színház építését meghiúsította az elsô világháború. A kút építményébôl csak a vaskorlátrészlet maradt meg, a gernyeszegi Teleki-kastély elôtti parkban használták fel. A kút tetôszerkezetének rézlemezét a közmûvelôdési ház homlokzati részénél használták fel.

Ki volt Bodor Péter? Erdô-szentgyörgyön született, a Zejk család támogatásával az 1800- as évek elején külföldön, Közép- Európában folytatta tanulmányait s 1815-ben visszajôve, Marosvásárhelyen tevékenykedett. Készített malmot, szélkerekes öntözômûvet fából, falióra- szerkezetet, olyan gémes kutat, mely zenélt, a nyárádmenti falusi templomoknak orgonát. Mint vállalkozó, vadászházat épített. Valamennyi mesterkedése közül a marosvásárhelyi Vártemplom tornyára ácsolt falépcsô, a Maroson átvezetô rácsos tartószerkezetû fahíd, a közismert Bodor-híd, a kibédi orgona és a zenélô kútja a legnevezetesebb. Mesterkedései együttesen legendás hírûvé tették s "székely ezermester" néven említik. A zenélô kút elnémulásának 100. évfordulóján, 1936-ban a budapesti Közmunkák Tanácsa a Margitszigeten megépítette az egykori Bodor- kút rekonstruált mását, zenéjét gépzene helyettesítette s elhagyták a pontos idôt mutató szerkezetet. A kút pódiumának falára helyezett emléktábla tudatja: "A kút hû mása Bodor Péter székely ezermester lebontott kútjának… Rekonstruálták Páll György és Jankó Gyula…"

Marosvásárhely polgármesteri hivatala a Rózsák tere burkolatának és parkosításának újrarendezésével egy idôben a Bodor-kút felépítését is tervbe vette.

Keresztes Gyula

Folytathatnám úgy is, hogy akárcsak egy buzgó mócsing, de ez túl rossz fényt vetne rá, ugyanis nagyon nagy építô szándék vezérli buzgalmát. Azzal állt elém szomszédom, a kamaszkorú Fridolin, hogy szponzoráljak neki egy PHARE- támogatást érdemlô projektet, hogy lízingelhessen egy távcsövet, amit hamarosan kamatostul visszatérít és amibôl csak akkor lesz biznisz, ha a távcsövet a Rózsák terén a Görög- féle házzal szemközt levô zebra szigetén állítaná fel és irányítaná rá a ház falán levô Petôfi-emlék márványtáblájára, ami 18 méter magasságban végzi a járókelôk tájékoztatására szánt jótékony feladatát. Ám senki emberfia nem képes elolvasni a márványba vésett szöveget, mert legalább 30 métert kell rükvercelnie annak, aki a 3 centis betûket láthatja, de úgysem tudja elolvasni. Nevezetesen azt, hogy

"Petôfi Sándor, a szabadság dalnoka, Marosvásárhelyt 1849. július 30-án, ezen Görög féle sarokház fôtéri erkélyes termében, Egressy Gáborral együtt, Görög Károly és neje, Ziegler Vilma vendégszeretô házigazdák körében megreggelizvén, innét indult Bem József altábornagy kiséretében a Fehéregyháza (Segesvár) melletti csatába, hol 1849. júl. 31-én eltünt.

Itt még ember volt, innét indult ki nagy útra, hogy csillag legyen ô, fénye örökre ragyog.

Emelte a kegyelet 1884"

Nos, Fridolin látcsövével szerény elképzelése szerint 10 bani ellenében naponta 100-150 kíváncsi elolvashatná, és zseniális menedzseri érzékével a pénzen hamarosan vásárolhat egy másik látcsövet, amit a Balló-transz kirakata elé állítana és ráirányítaná a mûvészeti középiskola homlokzatán látható háromszögû fedél alatti, egyelôre fehér falfelületre, de a Régi vásárhelyi képeslapok alapján rárajzolná azt a Sancta Maria-szobrot, amint ölében tartja a kis Jézuskát, ami viszont szobor formájában 1951-ben került befalazásra, de ha összegyûlne akkora összeg, kiszabadíthatnánk a vakolat alól a szobrot és utána a Fridolin havere természetesen továbbra is kezelhetné a látcsövet, némi bevétel reményében, és abból a nyereségbôl, ami a befektetés után megmaradna, a sátáni elméjû Fridolin vásárolna egy kis üveg fekete tustintát és – most kapaszkodjunk az újság lapjába, kedves olvasó – a Petôfi-emléktáblára irányított távcsô melletti utcanévtáblára, 6 –7 év után végre, két fekete pöttyöt és egy ékezetet helyeznék a BERNADY GYORGY nevébôl gúnyt ûzô lemezre, ami sohasem sértette a mai polgármester szemét, pedig tudta, hogy elôdje, a hatvan év elôtti polgármester, bizony ékezetekkel Bernády Györgyként írta alá nevét, még az Emil Dandea-villa építési engedélyére is.

– Ez tuti, te Fridolin?

– Ne lássam a tengerészt az esti híradóban. Tetszik tudni Jani bácsi, ha sikerülne magánál a szponzorálási projektemet megnyernem, itt jönnék a képbe, ugyanis egy hét évvel ezelôtti bakit hozhatnék helyre, mert valószínû, hogy az utolsó elôtti polgármesteri választás után, interneten rendelhette meg a hivatal az utcanévtáblát, de mi nem a legendás polgármester e-mail címére vagyunk kíváncsiak, miszerint bernadigyorgy, kukac pont hu. Itt utcanévtábláról lenne szó – arról viszont ôk sem tehettek, hogy az Internet nyelve angol, abban az ábécében természetesen nem szerepel az ö és á meg az é betû. Emberek, segítsétek a kis Fridolint azzal, hogy egy szót se a projektjeimrôl se a polgármesteri hivatalnak, se a múzeumnak és fôleg a mûemlékvédelmi bizottságnak, mert abban a minutumban a Görög-ház bejáratánál a Petôfi- táblának hû mását szemmagasságba hoznák le. Még kibontanák a Mûvészeti Líceum homlokzatán a kisdedet tartó Máriát. Riktig kijavítanák a Bernady Gyorgy e-mail címét az utcanévtáblán, akkor az én bizniszem bemondaná az unalmast… Ért engem, Jani bátyám? Biznisz az biznisz, Mikulástól vakulásig, csörögne a sok tízbanis… Sok kicsi sokra megy.

– Ámen.

Fóka

A levél válasz Székely Ferenc meghívására, amelyben a Kerepesen élô Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas írónôt meghívják az idei pusztakamarási Sütô András- megemlékezésre. A 2007. június 17-re szóló meghívót – nyilván betegsége miatt – július 4-én válaszolta meg Szabó Magda (a postabélyegzô dátuma), amit Tasi Géza titkára által postára adott levele is tanúsít.

Szabó Magda levele – más jeles meghívottak kézzel írott vagy elektronikus formában eljuttatott visszajelzésével együtt – bekerült a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál rövidesen megjelenô Sütô András születésnapi kötetbe.

Sz. F.

Kedves Székely Ferenc, sajnos, az orvos tart vissza, pedig az ünneplésre váró régi, kedves barátom volt, s nekem is fáj, hogy kínzó meghûlésem miatt utazni nem enged az orvosom. Szép és hasznos megemlékezésüket ugyanabban az órában az én imáim is kísérni fogják, Andrással való barátságomat mindig büszkén említettem. Remélem, gyógyulásom után elüldögélhetek a sír mellett, amelyben – én tudom a legjobban – nekem és neki egyforma barátra figyel fel az, aki valójában el se ment innen. Isten segítse Önöket, mindig csatlakozom imáikhoz, nem múló szeretettel

Szabó Magda

Nem tudom, becsüljük-e, tiszteljük-e illô módon kortársainkat, akik a betûvetés határtalan mezején szép termés gazdáinak – valódi értékek teremtôinek – mondhatják magukat? Pedig hát jó alkalom erre a születésnap (is) – fôként, ha már sokadik –: meghitt, baráti kézfogásra, fehér asztal melletti koccintásra, múltba merülô emlékidézésre, és nem utolsósorban a megépített teljesítményt értékelô szavak csokrának átnyújtására.

Természetes, hogy az íróember ugyancsak szereti, hogyha valahol, valakik ôszintén szeretik ôt. (Ady nagy versben vallotta meg ezt!) Sajnálatos módon akadnak manapság mifelénk irodalmi folyóiratok (is), melyeknek oldalain nemigen jut hely ilyenfajta köszöntô sorok közlésére. (Hiányozna a pályatársi sorsok iránti, elfogulatlan emelkedettségrôl tanúskodó figyelem?)

Fodor Sándor – kortársunk, pályatársunk, barátunk – nyolcvanéves. Terjedelmes, sokágú életmû megépítôjeként, a toll avatott mestereként él közöttünk ma is Kolozsvárt. Van-e, lesz-e része méltó ünneplésben? Tûnôdve remélem: ha valaki, hát Ô igazán rászolgált, hogy ezekben a napokban olvasói ezreinek, felnôtteknek és kicsinyeknek szívbôl fakadó jókívánságait fogadhassa. Hogy láthassa, olvashassa a születésnapi köszöntôket, melyek lapjainkban itt-ott (remélhetôleg) megjelennek. A nem akármilyen megbecsülést érdemlô, végtelenül rokonszenves, elhivatott erdélyi magyar író ezekben a napokban nem lehet jeltelen jelenség – sûrû gondjaink közepette sem.

Most pedig szép rendjében sorolnom kellene Fodor Sándor könyveit, címek szerint, hogy legalább futólagosan érzékeltessem: a mögöttünk lévô évszázad ötvenes éveinek elején történt indulása óta mi mindennel aratott ô szép sikereket irodalmunk legkülönbözôbb mûfajaiban. Regények, novelláskötetek, gyermekeknek írt könyvek, publicisztikai cikkek, riportok sokaságát kellene említenem; itt vannak most az íróasztalomon, mert hát egy író születésnapján legjobb a mûvek társaságában elidôzni, ha már nincs pillanatnyi lehetôség a személyes együttlétre. Mondom: hosszú lenne a felsorolás a Fehérfenyôtôl, a Gyöngyvirágos pusztától kezdve a Krónikán, a Mit gondol az öreg pisztráng? anekdotikus elbeszélésein, a Tíz üveg borvízen, a Szellemidézés versein át a Bimbó tábornokig – s még ezeken is túl. Semmiképp sem maradhatnak legalábbis említés nélkül a remek Csipike-könyvek, melyek megjelenésük óta mindmáig oly közkedvelt olvasmányai a gyermekek sokaságának. És hadd hozzam szóba a közelmúltbeli Sündisznóállást, Fodor Sándor hajdani katona- és fogolyélményeinek érzékletes megjelenítését, valamint a kortárs pályatársakról írt kötetét is.

Ha majd egyszer monográfia íródik Fodor Sándorról (mindenképpen helyénvaló és üdvös lenne ilyen vállalkozásra ösztönözni fiatal irodalomtörténészeink közül valakit), az anekdota vonzáskörében oly otthonos írónak errôl az "irányulásáról" feltétlenül külön fejezetben kell értekezni. Úgy vélem – s valószínûleg nem tévedek –, hogy a Fodor- írások nem akármilyen népszerûsége jórészt a szerzô kedélyvilágának változatos megnyilatkozásaival is magyarázható. Minderrôl meggyôzôdhetünk a Kortársuk voltam. Kortársaim voltak címû, 2003-ban megjelent kötetének olvasása közben. Irodalmunk "öregeirôl", például Franyó Zoltánról, Balogh Edgárról, Méliusz Józsefrôl, Gellért Sándorról, az "Istvánokról", aztán a közvetlenebb kor- és pályatársairól (Bajor Andorról, Majtényi Erikrôl, Földes Lászlóról, Bálint Tiborról) telibe találó, oldott hangvételû portrét rajzolt. Az író és az ember jellemzô vonása olvadnak itt egymásba, a kedély villanatainak fénykörében.

Olyigen megfogyatkozott a csapat, melynek jelesei nemcsak kortársai, de küzdôtársai is voltak annak idején Fodor Sándornak. Vigaszunk, hogy Ôt ma is magunk között tudhatjuk.

Kedves Sándor: a Jóisten sokáig éltessen!

Nagy Pál

Szép élet – fájdalommal

– Kedves Fodor Sándor, Isten éltesse sokáig! Kérem, mondjon néhány szót önmagáról, gyermekéveirôl.

– Köszönöm a jókívánságokat. Ha érdem az, hogy megérhettem a 80.-at, az nem az enyém. Hitem szerint a Fennvalóé, aki megtartott. Önmagamról, gyermekéveimrôl már mondtam eleget, részint eddigi munkáimban, részint önéletrajzi ihletésû utolsó könyvemben, a Mária lábától a sündisznóállásig címûben.

– 1951-ben került Kolozsvárra. Mit jelentett önnek ez a város? A régi Kolozsvár, a mostani Kolozsvár?

– Kolozsvárra valójában 1946-ban kerültem, amikor beiratkoztam az egyetemre. Sajnos, nem a legjobbakat mondhatom a kincses városról, amelynek gyönyörû, Házsongárdi temetôjében készültem ugyan a vizsgákra, és az épületeit csodáltam, de magát a várost idegennek, ridegnek éreztem és érzem – sajnos – ma is. Bármelyik székelyföldi város, falu (hogy Csíkszeredát ne is említsem) közelebb áll a szívemhez, mint Kolozsvár, ahová a legkedvesebb sír köt azonban, immár – örökre. Évike lányomé. Ha valamiért, úgy munkahelyeimért azonban, csak hálát adhatok a Fennvalónak. Az Állami Irodalmi és Mûvészeti Kiadónál ledolgozott 5 és a Napsugárnál töltött 33 évemért kiváltképpen. Mindkét helyen nagyszerû pályatársak mellett dolgoztam, akikkel jól szót értettem, és akik közül egyik se "versenyzett" magasabb, jobban fizetett beosztásért, hiszen a Napsugárnál például se Bajor Andor, sem Kányádi Sándor, se Bálint Tibor nem voltak – velem együtt – párttagok, tehát nem is pályázhattak volna – mondjuk – fôszerkesztôi karrierre. A lap fôszerkesztôivel, az elsô 3 évben Asztalos Istvánnal, majd pedig utódával, Farkas Jánossal szerencsénk volt, mellettünk állt, kiállt értünk, kivált a
"Kárpátok Géniusza" uralmának utolsó évtizedeiben, amikor már csak párttagokat tûrtek volna meg a "pártsajtóban", a Napsugár pedig annak számított.

– 1956-ig az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztôje, majd a Napsugár belsô munkatársa. A Napsugárnál eltöltött évek "hozták" a Csipike-köteteket? Meséljen egy kicsit a Csipike
"születésérôl" és elôzményeirôl.

– A Csipikének kezdetben nem sok köze volt a Napsugárhoz. Kedves barátunk, Réz Pál, a neves budapesti szerkesztô és mûfordító, Bajor Andor régi barátja, hajdani osztálytársa, minekutána megismerkedtünk, összehozott a kiváló, kétszeres (akkoriban még csak egyszeres) József Attila- díjas íróval, Szász Imrével, aki "vérbeli" horgász volt, nemcsak olyan "mûkedvelô", mint jómagam. Meghívtam hozzánk horgászni – meghívott ô is. A mintegy 190 cm magas, jó vágású Szász Imrét a családja Csipikének becézte. Feleségét Madárnak mondták, kislányát pedig Nyúlnak. És az én kedves pálya- és kitûnô horgásztársam nem vetette meg Milcov konyakot, amit ajándékba vittem volt neki. Elsô este megittuk ketten, és Szász Imre fogadkozott, hogy megír engem. "Majd meglátjuk, ki kicsodát ír meg" – mondtam, és a végén nem ô volt az, aki széles vállain behurcolt engem a világirodalomba, hanem én ôt a hazai gyermekvilágba, hiszen adva volt a Csipike név, a Nyúl és Madár, valamint a Réz Úr. Így született meg a Csipike, a gonosz törpe, mert a barátom azon az elsô estén elmondta nekem, hogy a világirodalom nagy alkotói rém gonosz emberek voltak (ezt én nem fogadtam el, hisz volt, van közöttük jó ember is legalább annyi, mint gonosz) – és a végén hozzátette, hogy márpedig ô is rém gonosz. Ezzel meg is volt a témám: Csipike, a gonosz törpe. Hát így született a Csipike könyv. Az elsô. A többinek már nincs személyes vonatkozása a Csipike és Kukucsi kivételével – de azt nem mondom meg, hogy kicsodára gondolva írtam Kukucsiról, mert igencsak érzékeny ember létére még meg talál haragudni, mint Réz Úr, aki végül is nem tudja megbocsátani nekem, hogy ôbelôle csupán egy Ki-kin-
cset csináltam. Nos, a Csipike, a gonosz törpét elküldtem volt Szász Imrének csupán heccbôl, mert arról, hogy itt akkor megjelenjék – 1963-64-ben – szó sem lehetett. Eszem