Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Hétfôn Emil Boc és Theodor Stolojan bejelentette, hogy frigyre léptek. Az ötlet, természetesen, Basescu fejébôl pattant ki. Ám az államelnök által kierôszakolt fúzió mindkét pártban elégedetlenséget váltott ki, fôleg, hogy a tárgyalásokat szinte összeesküvésszerûen, nagyon szûk körben bonyolították le. Még a DP hétfôi országos állandó bizottságában sem tették napirendre, ennek ellenére, ugyanaznap este bejelentették a nagy egyesülést, amelynek gyümölcse a Demokrata Liberális Párt lett. A keddi - ugyancsak teljesen titokban tartott - tárgyaláson is Stolojan, Flutur, Gheorghe Stefan és Florin Popescu, illetve Emil Boc, Adriean Videanu, Radu Berceanu, Elena Udrea és Cezar Preda vett részt.

A titkolózás és a demokraták vezetôinek a háttérbe szorítása olyan nyilatkozatokat váltott ki, amilyeneket korábban a szigorú fegyelemhez szok(tat)ott pártkatonák nem tettek volna meg. A demokratákat az is irritálja, hogy Stolojanék esetleg több tisztséget, koncot kap(hat)nak, mint amennyi a fontosságuk, súlyuk, jelentôségük nyomán járna nekik. Egy másik zavaró tény, hogy a formáció nevébe beiktatták a "liberális" szót. Ezt fôleg az EP-lista vezetôje, Sorin Frunzaverde kifogásolta, mert mint mondta, "a DP-nek semmi köze a liberalizmushoz".

A területi szervezetek egy része ugyancsak tiltakozik a névváltoztatás ellen. A tiltakozók állítólag Vasile Blagára várnak (külföldön van), hogy majd ô legyen a belsô ellenzék szóvivôje. Bár a tárgyalók nem nyilatkoztak, Stolojan annyit beismert, hogy az általa vezetett pártban is morgolódnak. Ezt természetesnek találja, de mint mondta, "a cél, hogy Romániának hatékony, kompetens és stabil kormánya legyen". Azt nem árulta el, hogy mennyivel lesz hatékonyabb a kormány (mert, ha magukról van szó, mindig 2009-rôl beszélnek), ha Boc és Stolojan az elnök áldásával összeáll.

Tehát kérdés, miért volt szükség erre a meglepetésszerû bejelentésre? Illetve kinek volt fontos erre fókuszálni a közvélemény figyelmét? A válasz egyszerû: Traian Basescunak. Ugyanis a november 25-i referendumon csúfos vereséget szenvedett, s ha hirtelenjében nem vet be valami figyelemelterelô manôvert, a sajtó és a civil szféra még ma is errôl vitázna. Egyébként a politikában a hasonló trükkök megszokottak. Ha egy politikus azt akarja, hogy ne beszéljenek egy témáról, kitalál egy másikat, amire a közvélemény felkapja a fejét. Azért volt tehát szükség erre a hirtelen pártfúzióra, hogy az elnök erôre kapjon egy infúziótól. Hogy a dolog nem idôszerû, hogy titokban, zárt körben döntötték el, a "fônök" parancsára, hogy az eljárás nem demokratikus, a legkevésbé sem érdekli az ország elsô matrózát.

Nem tudni, mit hoz a jövô, de eléggé ingatagnak tûnik az építmény. Ha ezzel akar erôre kapni az elnök, meglehet, elszámította magát. Máris nagyot esett a népszerûsége, és még két év van az elnökválasztásig! Ilyen ütemben a párt számára sem jelent már húzóerôt. Ha ez bekövetkezik, két változat lehetséges: vagy fellázadnak és "elhatárolódnak" Basescutól, vagy együtt buknak majd 2009-ben. Egy másik lehetôség, hogy megerôsödnek. Ami eléggé bizonytalan.

– Ott, ahol a kardfogú tigrisek, manók és rénszarvasok élnek, ott lakik a Mikulás – meséli izgatottan egy barna legényke, közben le nem veszi szemét a fehér szakállú, piros sapkás jövevényrôl. – Hollandiából jött – szól közbe egy halk szavú kislány. – Az Északi sarkról, te – javítja ki egy tûzrôl pattant csöppség. – Né, milyen nehéz ez a zacskó – mutatják többen is az édességgel teli ajándékcsomagokat.

A körtvélyfáji óvodában tegnap 86 gyerek várta a Mikulást. Az ünnepség megszervezéséhez szükséges anyagi támogatást az elôzô évekhez hasonlóan a hollandiai Barátság Alapítvány biztosította. – A hollandiai Baarnt településsel körülbelül 18 éve tartunk fenn testvérkapcsolatot. A Barátság Alapítvány a hozzánk csatolt, majd két éve különvált péterlaki óvodának, illetve az itteni általános iskolának is küldött pénzt az ajándékcsomagok megvásárlására – világosít fel Berekméri Mária, a körtvélyfáji óvoda igazgatónôje.

A fiatalos hangú, nagy szakállú Mikulás tavaly jött el elôször személyesen a cipôiket már jó elôre kifényesítô, kívánságlistát is készítô apróságokhoz. – Az a lényeg, hogy minden gyerekkel külön-külön megtaláljuk az összhangot – mondja a jóságos ajándékosztót megtestesítô Szász Botond, a helyi Kôszikla Ifjúsági Egyesület tagja, akinek ismertsége ellenére sikerült megôrizni a Mikulás- járás titokzatosságát.

A körtvélyfáji óvoda elôterében színes kiadványok csábítják a betûk világát még csak hírbôl ismerô csöppségeket. – 3-4 éve rendszeresen rendelünk a Hoppá, a Novum és a Norand kiadók publikációiból. A szülôk rengeteg könyvet vásárolnak a gyerekeiknek, és ha nincs náluk elég pénz, a kis könyvbarátok úgyis kikunyerálják maguknak a részletben, illetve késôbb is fizethetô képeskönyveket – tudjuk meg Incze Ilonától, a nagycsoportosok óvónôjétôl. Ezek szerint az óvodának is nagy szerepe van abban, hogy nemcsak "remorkás" nagy autót és legújabb divatú motort, hanem meséket rejtô lapozgatnivalót is kértek a Mikulástól a körtvélyfáji óvodások.

A Román Fejlesztési Bank - a BRD Groupe Société Générale Kossuth utcai felújított székhelyének tegnapi avatóünnepségén Patrick Gelin vezérigazgató hangsúlyozta: a bank számára a legfontosabb tôkét az ügyfelek jelentik, céljuk pedig színvonalas és változatos szolgáltatások biztosítása. Az eseményen részt vettek a megye elöljárói, vállalkozók, hivatalosságok, a sajtó képviselôi.

A BRD stratégiájának részét képezi a bankhálózat modernizálása, valamint valódi partnerkapcsolat kialakítása az ügyfelekkel – jelentette ki Patrick Gelin. Hangsúlyozta, hogy a bank kirendeltségeit megpróbálták közelebb vinni a potenciális ügyfelekhez, hogy ez sikerült, bizonyítja, hogy Maros és Hargita megyében 33 kirendeltséget mûködtetnek, Marosvásárhelyen pedig 9-et. Grosu Corneliu ügyvezetô igazgató elmondta, ügyfeleiknek gyors, színvonalas szolgáltatásokat nyújtanak, lakóhelyükhöz közel. A marosvásárhelyi, hivatalosan is felavatott székhelyet ékszernek nevezte, kijelentette: a modern épület 1700 négyzetméteres felületen helyezkedik el, 100 munkahelyet biztosít, és vidéken a legtöbb kirendeltséggel rendelkezik. Felszólalt még Ciprian Dobre prefektus, Fratean Alexandru, a megyei tanács alelnöke, valamint Bakos Levente alpolgármester.

A Népújságnak a bank fejlesztési stratégiájával, illetve a szakképzett munkaerô biztosításával kapcsolatos kérdéseire válaszolva Patrick Gelin vezérigazgató elmondta, hogy a hazai piacon is jelen vannak a konkurens pénzintézmények, de igazán 5-6 bank számít komoly vetélytársnak. A BRD komoly konkurensének a BCR-t, a Transilvania Bankot, a Raiffeisen Bankot valamint az Unicredit Bankot tartja. A banki piac 80 százalékát ezek a pénzintézmények tartják kézben, a fennmaradó 20 százalékot a kisebb bankok. Ami a képzett munkaerôt, a bankszakértôket illeti, a BRD-nek nincsenek gondjai a személyzet toborzásával, sem pedig az alkalmazottak megtartásával. "Elismerem, hogy bizonyos szakterületeken hiány van: kevés a bankinformatikus, pénzügyi szakértô, könyvelô, de az elmúlt években sikerült megfelelô embereket alkalmaznunk. Szakembereink jól képzettek, elégedettek és ritkán fordul elô, hogy munkahelyet változtassanak" – tette hozzá.

Az állatvédelmi szabályokat a 2006. évi 180-as számú törvény tartalmazza, amely többek között elôírja, hogy a sertést leölése elôtt el kell kábítani. A rendelkezés a háztáji gazdaságokra vonatkozik, mert a vágóhidakon az eljárást már évek óta alkalmazzák.

Az Országos Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóság (ANSVSA) az állatorvosi kamarával folytatott megbeszélések után gyakorlatias döntést hozott, errôl a megyei ANIUSA igazgatója, dr. Rus Ioan tájékoztatott.

– Idén az ünnepek elôtt magángazdaságokban levághatók és feldolgozhatók a sertések, a higiéniai feltételek tiszteletben tartásával. A sertéstartók körében már szokássá vált, hogy a húsmintát állatorvoshoz viszik ellenôrzésre. Az utóbbi két évben megyénkben trichinellózisos betegség nem fordult elô az embereknél. Felhívnám a gazdálkodók figyelmét, hogy az ellenôrzésre szánt húsminta mellett az állatorvoshoz vigyék el a sertés fülszámát is, hogy az állatot töröljék az adatbázisból. Emlékeztetem a gazdákat, hogy a háztáji gazdaságokban feldolgozott sertés húsa, az abból készült más élelmiszerek csak a családban fogyaszthatók, azokat tilos közétkeztetési egységekben, alkalmi rendezvényeken felszolgálni.

Az engedmény oka, hogy a törvényes elôírások alkalmazására még nem sikerült biztosítani a mûszaki hátteret. Más szempontból pedig meggyôzôdésem, hogy az unióban is rájöttek arra, hogy a hagyományok nem szüntethetôk meg egyik pillanatról a másikra egy tollvonással. Úgyhogy 2007-ben még szabályszerû a hagyományos disznóvágás.

Anyanyelv

Számos sajátossága alapján szokták meghatározni az embert, pontosabban megkülönböztetni az állatvilágtól. Mondják: csak az embernek van lelke, csak az ember dolgozik, csak az embert foglalkoztatja a múltja és jövôje, csak az ember képes a gyászra stb.

És nem kevésbé – csak az ember tud véleményt, ítéletet alkotni. Olykor megállapítja, hogy elvárásai szerint és bizonyos érzékszervi vagy értékrendi kategóriában jó- vagy rossz-e, kevés- vagy sok-e valami.

A magyar nyelv érdekes vonása, hogy amikor az értékelés kategóriáját megnevezi, mellette csak a nagyságrendet tünteti fel. Tudom, ez így túlságosan elvont. Ezért máris rátérünk a példákra.

Disznóvágás táján szagok, illatok egész orgiája határozza meg a napunkat. A kiolvadó zsír és a benne lubickoló tepertôdarabok szagingerét olykor csak a szilvapálinka teszi elviselhetôvé. S hát még ha pár nap múlva szagosodni kezd az ottfelejtett disznóbôr! Egyszerûen büdös van – s ez nyelvileg szép, egészséges, kerek "mondás", még ha a bûztôl nem akaródzik is tapsikolnunk. Az azonban, hogy a bôrnek büdös szaga van, az már nemigen helyes. Valami vagy büdös vagy rossz szaga van. Vagyis ha megnevezzük a kategóriát (jelen esetben a szagot), akkor mellé nem a sajátos szag- minôség (büdös), hanem csak az általános "értékelés" (rossz) kívánkozik. A virágnak vagy hölgyismerôseink parfümjének nyilván csakis jó illata, "jó szaga" lehet, illatos szaga semmiképp. A pacsulikérdést most ne feszegessük.

Hasonló módon nem hangzik helyesen, ha valamibôl hosszú méretût akarunk venni olcsó áron. Miért is? Azért, mert a méret – mint kategória – nem a hosszút vagy a rövidet kívánja maga mellé, hanem a kicsi (kis) vagy nagy határozatlan mennyiségjelzôket. Ezzel szemben valami hosszú vagy rövid. Ekkor viszont fölösleges mellé a méretû szó. Ha meg valamit olcsón vagy drágán, illetôleg alacsony vagy magas (nagy) áron veszünk, az nyelvi szempontból teljesen szabatos, de a drága áron-t vagy az olcsó áron-t hagyjuk meg inkább a szépirodalom kevéssé köznapi, inkább emelkedett, alkalmanként akár erôltetett szófordulatának.

Irán nukleáris programjának ügyében "gyôzelmi jelentéssel" ér fel az amerikai hírszerzés új jelentése, miszerint az ország 2003 ôszén felhagyott azzal a törekvésével, hogy atomfegyvert hozzon létre – mondta szerdán Mahmúd Ahmadinezsád elnök.

"Ez egy gyôzelmi jelentés az iráni nemzet számára nukleáris ügyekben a világhatalmakkal szemben" – szögezte le a nyugat-iráni Ilam tartományban több ezer ember elôtt Ahmadinezsád. Szavaival az iráni vezetô a 16 amerikai hírszerzô szervezet hétfôn ismertetett közös értékelésére utalt, amely szerint Irán 2003 végén nemzetközi diplomáciai nyomásra felhagyott atomfegyver-fejlesztési programjával, s nincsenek arra utaló jelek, hogy azóta felújította volna ezt a tevékenységét.

"Ez kegyelemdöfés azoknak, akik az elmúlt néhány évben a fenyegetettség és az aggodalom érzését terjesztették a világban nukleáris fegyerekrôl szóló hazugságokkal. (...), Hála a ti ellenállásoknak végleg szertefoszlottak rosszakaróink álmai, s ismét bizonyítást nyert az iráni nemzet megbízhatósága..." – fogalmazott az iszlám köztársaság elnöke, ünneplô füttyögést váltva ki a tömegbôl.

A fejleményt Irán úgy értelmezte, mint amely igazolja állítását, hogy nukleáris programja békés célokat szolgál. Tisztségviselôi reagálásaikban úgy vélekedtek, Washington mostantól kénytelen lesz feladni Teheránnal szembeni eddigi keményvonalas fellépését és azokat a próbálkozásait, hogy az iráni nukleáris dossziét az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) elé vigye Irán elleni újabb szankciók elfogadtatása céljából.

Az amerikai hírszerzési jelentésben azonban egyebek mellett az áll, hogy Irán folytatja azoknak a technikai eszközöknek a fejlesztését, amelyek felhasználhatók nukleáris fegyver létrehozására. George Bush amerikai elnök pedig közölte: továbbra is nyomást fog gyakorolni annak érdekében, hogy Teherán leállítsa urándúsító programját.

A BT vétójoggal bíró állandó tagjai közül Kína, amely csak vonakodva egyezett bele a korábbi Irán-ellenes szankciókba, arra az álláspontra helyezkedett, hogy "a dolgok megváltoztak" az amerikai titkosszolgálati jelentéssel. Vlagyimir Putyin orosz elnök kedden Szajed Dzsalilit, Irán nukleáris ügyekben illetékes fôtárgyalóját fogadva azt hangoztatta, hogy Iránnak nem szabad kivonnia atomprogramját a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenôrzése alól. A BT másik két állandó tagja, Franciaország, Nagy-Britannia fenn akarja tartani az Iránra nehezedô nyomást. A német diplomácia vezetôje, Frank-Walter Steinmeier szerdán jelezte: nem változik az Iránnal kapcsolatos német politika, az amerikai titkosszolgálati jelentés ugyanakkor újabb esélyt teremt az elmúlt idôszakban megfeneklett nemzetközi tárgyalások számára.

A NATO felkészült arra, hogy reagáljon az esetleges erôszakra Koszovóban az elkövetkezô hetekben – jelentette ki John Craddock, a NATO európai erôinek fôparancsnoka kedden Washingtonban. Az amerikai tábornok kifejtette: felkészültek arra, hogy esetleg erôszakos eseményekre kerülhet sor, miután a dél-szerbiai szakadár tartomány függetlenségének kikiáltására készül. A lehetôségek között szerepel, hogy a Koszovóban állomásozó 16 ezer fônyi NATO-erô létszámát szükség esetén gyorsan megnövelnék.

John Craddock vezérezredes úgy vélte: lesznek bajkeverôk, akik belviszályt akarnak kirobbantani Koszovóban. Úgy fogalmazott, hogy jelenleg a koszovói feszült helyzet kezelése jelenti a legnagyobb kihívást a NATO számára. Meggyôzôdését fejezte ki ugyanakkor, hogy a tartományi vezetôk igyekeznek majd megakadályozni az erôszakot.

A NATO-erôk együtt fognak mûködni a koszovói rendôrséggel, hogy felszámoljanak minden félkatonai csoportot, amely esetleg ellenôrzése alá akarná vonni a tartomány bizonyos területeit – ígérte a tábornok. Mint mondta, elkészítették a legkedvezôbb, de a legrosszabb forgatókönyvet is, amellyel a NATO-csapatoknak számolniuk kell.

Az Egyesült Államok továbbra is nyomást gyakorol szövetségeseire, hogy teljesítsék vállalt kötelezettségeiket, fokozzák harcukat a tálib felkelôk ellen Afganisztánban - jelentette ki Robert Gates amerikai védelmi miniszter.

A Pentagon vezetôje, aki váratlanul érkezett az ázsiai országba, Hamid Karzai afgán elnökkel együtt tartott kedden sajtóértekezletet Kabulban, a rendkívül erôsen védett elnöki palotában.

Gates hangoztatta, Washington továbbra is igyekszik rábírni szövetségeseit, hogy teljesítsék azokat az ígéreteket, amelyeket az afganisztáni terrorizmus felszámolására tettek. Hamid Karzai afgán elnök kijelentette, hogy elégedett azzal amit a nemzetközi közösség tett országáért, de azt szeretné, hogy még többet tegyen.

Az Egyesült Államok régóta próbálja rávenni NATO-beli partnereit, hogy tegyenek eleget az afganisztáni csapatküldésre vonatkozó vállalásaiknak. Az ázsiai országban több mint ötvenezer külföldi katona tartózkodik, ebbôl 24 ezer amerikai, s körülbelül ugyanennyi teljesít szolgálatot NATO- irányítás alatt a nemzetközi erôk (ISAF) kötelékében. Az afgán biztonsági erôk létszáma ugyan eléri a százezer fôt, ám a biztonság megteremtése továbbra is jelentôs kihívást jelent számukra.

Gates hangsúlyozta, hogy a kérdés két hét múlva terítéken lesz a NATO védelmi minisztereinek skóciai találkozóján.

A király 1934-es Buickja több mint 90 ezer fontért (31,8 millió forint) kelt el, míg a legrégebbi Rolls-Royce több mint 3,5 millió fontot (1,2 milliárd forint) ért meg a brit vevônek. A Buickot az eredeti forgalmi engedéllyel árverezték el, amelyben tulajdonosként még "Ôfelsége, a Király" van feltüntetve - közölte kedden az aukciós ház.

VIII. Edward még walesi hercegként 1935 nyarán rendelt egy amerikai Buickot, hozzá többféle fényûzô extrával és egy kék lámpával az elején, amely azt volt hivatva jelezni, hogy a király az autóban ül.

Az autó 1936 februárjában érkezett meg, akkor, amikor apja, V. György király elhunyt, így Edward örökölte a trónt.

Házassági tervei miatt azonban halasztódott a koronázás, s a választott asszony két válása miatt alkotmányos válság tört ki. Edward megpróbálta rávenni családját, hogy járuljanak hozzá a Wallis (Warfield) Simpsonnal tervezett házassághoz. A beleegyezést azonban sem a dinasztiától, sem az anglikán egyháztól (amelynek ô volt a feje) nem kapta meg, ráadásul a brit politikusok is ellenezték szándékát.

A külföldi sajtó tele volt szenzációhajhász cikkekkel, a brit lapok azonban tapintatosan hallgattak az ügyrôl. Stanley Baldwin miniszterelnök kifejtette a királynak: a monarchia becsületét sérti, ha egy elvált asszonnyal tart fenn kapcsolatot.

Edward népszerûségét csökkentette az is, hogy ellenezte a hitleri Németországgal való szembefordulást. Végül a király december 10-én mondott le, elhatározását a Downing Street 10-ben közölte a miniszterelnökkel, ahová a Buickjával ment. Másnap rádióbeszédet intézett a lakossághoz: "Lehetetlen magamra vennem a felelôsség súlyos terhét, s úgy teljesítenem uralkodói kötelességeimet, ahogy szeretném, ha nem áll mellettem az az asszony, akit szeretek."

Edward még aznap éjjel Európába utazott a Buickkal, amely még évekig a birtokában volt. Simpsonnéval Franciaországban házasodtak össze 1937. június 3-án, anglikán rítus szerint. Edward utóda öccse lett, aki VI. György néven lépett a trónra, s bátyjának és feleségének a windsori herceg, illetôleg hercegné címet adta. Feleségétôl azonban megtagadták a "királyi fenség" címet, ami mélyen sértette Edwardot.

Székelyföld területi autonómiájának a kérdése is szerepelt Tôkés László európai parlamenti képviselô és Traian Basescu államfô szerdai találkozóján, a cotroceni-i palotában.

Mint azt a református püspök bukaresti sajtótájékoztatóján elmondta, a megbeszélést ô maga kérte Basescutól, aki gratulált neki az EU-parlamenti képviselô- választáson elért eredményéhez. "Ôszintén szólva nem gondoltam volna, hogy egy független jelölt, ráadásul eléggé behatárolt szavazótáborral, képes lesz túljutni a választási küszöbön. Ez sok pártnak sem sikerült" – fogalmazott az államelnök. Megállapította: e találkozó része volt annak a tárgyalássorozatnak, amelyet a romániai EP-választások után kezdeményezett román és magyar politikusokkal. Ennek célja az, hogy – mint mondta – jól felkészüljön az európai parlamenti képviselôségre.

Tôkés rámutatott: "meglepôen és jólesôen pozitív" volt Basescu részérôl a fogadtatás. A megbeszélésen elôtérbe került a romániai közös érdekek képviseletének a kérdése, ugyanis - mint Tôkés fogalmazott – nem csak a magyar vagy az erdélyi magyar érdekeket kell képviselnie majd Brüsszelben, hanem Romániáéit is.

Hangsúlyozta: kész arra, hogy együttmûködjön valamennyi romániai képviselôtársával. Basescutól pedig azt kérte, hogy segítse elô ezt az együttmûködést.

E kérését azzal indokolta, hogy tudomást szerzett arról: a Basescut támogató Demokrata Párt (PD) két képviselôje meg akarja akadályozni Tôkés felvételét az Európai Néppárt (EPP) frakciójába. A püspök szerint Basescu már kapcsolatba is lépett Wilfried Martensszel, az EPP elnökével. Tôkés úgy tudja: ez ügyben kedden Orbán Viktor is Basescuhoz fordult.

Tôkés közölte: felvetette a találkozón Székelyföld területi autonómiájának kérdését. Az EP-képviselô úgy érzi, hogy Basescunak most "pozitívabb" volt a magatartása, mint az augusztusi székelyföldi látogatása után, amikor – mint Tôkés fogalmazott – az államfô "bagatellizálta" ezt a témát.

A püspök szerint Románia elsô embere kijelentette: egész Romániának kell az autonómia, de ezt a decentralizáció és az ország területi- közigazgatási átalakítása keretében képzeli el.

Tôkés László egy, a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozó templomok fotóit tartalmazó albumot adott át Traian Basescunak, azzal a megjegyzéssel, hogy az emlékeztetheti az egyházi javak visszaszolgáltatásának problémáira. A püspök szerint ezt a visszaszolgáltatást ideje lenne felgyorsítani, erre az elnök válasza: mindent a maga idejében, a lehetôségekhez mérten.

Tôkés elmondta: a januári újabb találkozó elôtt dokumentumot küldenek Basescunak a romániai magyarság politikai célkitûzéseirôl. Ebben egyebek között az autonómia, a romániai magyar egyetem, valamint az egyházi és közösségi ingatlanok kérdése szerepel majd.

Mihai Razvan Ungureanu, volt külügyminiszter lett a külföldi hírszerzô szolgálat (SIE) vezetôje, miután a parlament szerdán bizalmat szavazott neki.

A liberális Ungureanu több mint két évig volt a diplomácia vezetôje. Idén februárban mondott le, miután Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök megvádolta azzal, hogy nem tájékoztatta ôt az Irakban foglyul ejtett román vendégmunkások helyzetérôl. A konfliktus összefüggésben áll azzal is, hogy a Tariceanu és Basescu között évek óta zajló vitákban Ungureanu többször is az államfô álláspontjára helyezkedett.

Ungureanu mostani kinevezését Traian Basescu államfô javasolta. A jó szakember hírében álló titkosszolgálati vezetô különösebb ellenkezés nélkül, simán megkapta a parlament bizalmát.

A SIE igazgatói tisztsége azt követôen üresedett meg, hogy az idén márciusban Claudiu Saftoiu lemondott egy lehallgatási botrány miatt.

Csökkenti romániai tevékenységét a verespataki aranybányát tervezô Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai-román vegyes vállalat, mivel korábban a bukaresti környezetvédelmi minisztérium felfüggesztette a beruházás engedélyeztetési folyamatát - jelentette be Alan Hill, az RMGC elnöke.

A Rompres hírügynökség tájékoztatása szerint az RMGC vezetôsége Gyulafehérváron ismertette a tevékenységük csökkentésének ütemtervét. Hill egyebek között bejelentette, hogy a vállalat alkalmazottainak jelentôs részét elbocsátják.

Mint fogalmazott, kénytelenek leállítani tevékenységük nagy részét, s ezért becsléseik szerint megszüntetik a 325 állás kétharmadát. Hozzátette: a vállalat 2008 februárjában leállítja a Verespatakon és környékén 2002-ben indított földvásárlási programját is.

A bukaresti környezetvédelmi minisztérium arra hivatkozva döntött szeptemberben a felfüggesztésrôl, hogy az RMGC-nek elôzôleg az egyik romániai bíróság felfüggesztette a településrendezési engedélyét, utána pedig a vállalat azonos tartalmú dokumentumot csatolt az iratokhoz. A minisztérium szerint azonban az azonos tartalmú közigazgatási okiratok felfüggesztettnek tekintendôek.

Az Európai Unió (EU) vezetôi október 19- én rövid vitát követôen megállapodtak a "Lisszaboni Szerzôdés" pontos szövegében. A portugál miniszterelnök, José Socrates szerint az egyezség Európa gyôzelmét jelenteti, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke pedig azt mondta, lehetôvé válik, hogy az Európai Unió cselekedjen. A dokumentum aláírására december 13-án kerül sor. Miért volt szükség a Lisszaboni szerzôdésre és miért fontos ez Európa számára? – kérdeztük Kónya Hamar Sándor volt RMDSZ europarlamenti képviselôt, az Európai Parlament (EP) október végi, strasbourgi plenáris ülését követôen.

– Miért volt szükség a Lisszaboni Szerzôdésre, amely azonban nem tekinthetô az EU alkotmányának?

– Az alkotmányszerzôdés bukása, a francia meg a holland népszavazási kudarc zilálttá tette a politikai állapotokat az EU-ban. Az Európai Konvent által kidolgozott alkotmányszerzôdés-változatnak valóban sok hiányossága volt, egyik ilyen, hogy a keresztény értékeket mellôzték – a lengyelek, a Vatikán és más keresztény európai államok ezt nehezményezték. Viszont ha az alkotmány "átmegy", akor már régen van egy európai elnök, európai kormány, külön megerôsített külügyminiszterrel, és talán létrehozták volna azt az európai haderôt is, ami nélkül egyik tagállam védelme sem biztosított, európai kontinensen belülrôl vagy kívülrôl érkezô támadás esetén. Ilyen értelemben a francia és a német gôg vétózta meg az egészet, a hollandok viszont sértettek, mert a hagyományos nemzeti iparukat porrá tették: a tejipart, a feldolgozóipart, a hajózási-szállítási ipart. A hollandok kénytelen-kelletlen francia sajtot kell fogyasszanak, százféle változatban. Tengeri szállításban alulmaradnak, mert kapacitás meg egyéb tekintetekben nem vetekedhetnek a német vagy akár a skandináv államokéval. A németekkel az a baj, hogy mivel a legnépesebb állama az Uniónak, a legtöbbel járul hozzá az EU pénzeléséhez, mûködtetéséhez, és ôt illette volna meg az elsô elnöki mandátum. Franciaország úgymond megnyerte a háborút, de idôközben elvesztette a békét, amibe nem tud beletörôdni. Egyetlen példa: a pillanatnyi GDP-s statisztikák jelentik, míg Németország 2006-ban kb. 8700 euró egy fôre esô jövedelem szerint fizet be az EU-nak, addig Franciaország mindössze 1890 eurót. Egyfajta békeszerzôdési gôg vitte rá a franciákat, hogy az alkotmányszerzôdést megvétózzák. Túl sok pénz, túl sok elképzelés épült be ebbe az Alkotmányszerzôdésbe, és méltatlanul bukott meg. Ha összehasonlítjuk mit tartalmaz az Alkotmányszerzôdés és a Lisszaboni Szerzôdés néven emlegetett EU-szerzôdés, amit várhatóan december 13-án megszavaznak, akkor egyértelmû, hogy az utóbbi semmiképpen sem fog az elôbbihez hasonló erôvel bírni, sem politikai sem jogi szempontból. A lisszaboni egy laza szerzôdés, hisz mindenki megkapta a maga kis követelt, igényelt engedményét. A lengyelektôl a bolgárokig, az olaszoktól a németekig, a britekig. Magyarország például az euró helyesírásával kapcsolatosan nyújtott be beadványt, amit erdélyi képviselôként én is aláírtam, ennek következtében az eurót a magyar helyesírási szabályok szerint kell majd írni: a szó végi ó hosszú lesz. A Lisszaboni Szerzôdés kényszerhelyzetben születô szükségmegoldás, nem lehetett tovább napolni, hiszen közelednek a 2009-es választások. A Nizzai Egyezmény egyébként 2007. december 31-ével lejár, ezért is volt fontos az új megállapodás, hiszen enélkül politikai, lét-, és normatív szabálya sem lenne az uniónak.

– A szerzôdést dicsérô nyilatkozatokkal szemben a strasbourgi parlamenti ülésen, október 23- án, számos képviselô felszólalásában igencsak élesen bírálta a megállapodást, azt állítva, hogy semmi változást nem hoz, hogy semmit sem old meg, gyakorlatilag nem történt elôrelépés. Mi errôl a véleménye?

– Ez egy rugalmas megállapodás, az értelmezési lehetôséget teszi lehetôvé. Lengyelország követeléseire a szerzôdésben megjelenik az ioanninai záradékként ismert döntéskésleltetô mechanizmus. Ha egy állam értelmez egy hozott döntést, elnapolhatja a végrehajtást, vagyis nem lehet bizonyos határidôkhöz kötni azt a számonkérést, amit az Alkotmányszerzôdés elôírt. Az igaz, hogy csak pénzbeli számonkérés, büntetés lett volna, illetve egyfajta zárószigorlatok alkalmazása. A Lisszaboni Szerzôdés nyomán lesz egy európai elnök, lesz egy külügyi fôképviselô, de lesz egy védzáradéki egyezmény, ami katonai- biztonsági szempontból rendkívül fontos, halaszthatatlanná teszi az európai birodalmi hadsereg, egy gyorshadtest fölállítását. A védzáradékban benne van, hogy amennyiben atrocitás, támadás ér egy tagállamot, a védelmi feladat kiterjed az egész unióra. Ez csak 2009. január 1. után lép életbe. Lesz egy megerôsödött EP, amelynek döntéseit minden nemzeti parlamentnek kötelessége fölerôsíteni. Természetesen csökken a nemzeti parlamentek "ereje", mégis, a döntéskésleltetô mechanizmus, amely azt jelenti, hogy bizonyos gondolkodási idô igénylésével a nemzeti parlamentek 30, 60, 90 napig, de nem több mint 6 hónapig halaszthatják a döntés végrehajtását, egyfajta rugalmasságot jelent. Lisszabonban végül is mindenkinek engedményt tettek azért, hogy december 13-án konszenzus legyen, és ne csorbuljanak a nemzeti érdekek. A nagy önáltatás valahol itt van elrejtve. Senki nem beszélt arról, hogy gazdasági értelemben, a szabad munkaerô, emberi érték- és áruáramlás vonatkozásában mindez mit jelent. A gazdasági, piaci érdekek erôsebbek bármilyen politikai és jogi hozzáállásnál. Perdöntô tény a pénzbeli hozzájárulás.

– Elôfordulhat, hogy december 13-án nem írja alá a megállapodást mind a 27 tagállam? Ha igen, akkor mi történik?

– Nem fordulhat elô, mert nincs erre mód és eszköz. Népszavazás csak Írországban lehet, mert ott az alkotmány ezt kötelezô módon elôírja. A többségi demokrácia érvényesül és tanulva a francia és a holland, már-már a brit példából, maximum parlamenti szavazás lesz: az abszolút többség érvényesül. Hangsúlyozom, kényszerhelyzet állt elô, mert lejár a Nizzai Szerzôdés határideje, nem lesz jogi hivatkozási alapja az Uniónak. A Lisszaboni Szerzôdés az Európai Unió Alkotmányának csírája lehet, ami a módosulások révén majd alkotmánnyá bôvülhet és alakulhat.

Domokos Gézának, a csíkszeredai székhelyû Kriterion Alapítvány alapító elnökének óhaját és más, elôterjesztett értékeléseket figyelembe véve, az alapítvány kuratóriuma (Ferencz Imre újságíró, költô, Hajdú Áron Péter mérnök, nyomdaigazgató, Márton Árpád képzômûvész, Sükös József ügyvéd, Székedi Ferenc újságíró, az alapítvány igazgatója, Tôzsér József, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója) úgy döntött, hogy Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténésznek, szerkesztônek adományozza a 2007. évi Kriterion Koszorút. Az alapítvány ezzel a díjjal Dávid Gyulának azt a több évtizedes munkásságát jutalmazza, amellyel felbecsülhetetlen értékû irodalomtörténeti könyvek, lexikonok, monográfiák, tankönyvek és tanulmányok, valamint irodalmi válogatások sokaságát jelentette meg, nagy gondot fordítva ugyanakkor arra is, hogy a kölcsönös megismerés jegyében az erdélyi magyar irodalom értékeit román, fontosabb román eszmetörténeti munkákat pedig magyar nyelven is tolmácsoljon. Dávid Gyula még korántsem lezárt, tovább gazdagodó életmûve, a legnehezebb idôkben is áldozatvállaló és példaértékû közösségi magatartása olyan értéke Erdélynek és a magyarságnak, amelyet határokon innen és túl egyaránt számontartanak. A Kriterion Koszorút 2007. december 14-én 17 órától a csíkszeredai Kriterion Házban adják át a kitüntetettnek, Dávid Gyula munkásságát Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus és Zöld Lajos nyugalmazott újságíró-szerkesztô méltatja. Az alapítvány a Kriterion Koszorút 1995-ben alapította és az idén tizenharmadszor nyújtja át. Az eddigi kitüntetettek: Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendezô, KAM – Regionális és Antropológiai Kutatóközpont, László Ferenc muzikológus, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzômûvészek és Zöld Lajos újságíró a szárhegyi alkotóközpont létrehozásáért, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezetô, iskolaigazgató, Marosi Ildikó irodalomtörténész, Egyed Ákos történész, egyetemi tanár, Jakobovits Miklós képzômûvész, az erdélyi magyar képzômûvészeket tömörítô Barabás Miklós Céh elnöke. (A Kriterion Alapítvány kuratóriuma)

A megkeresztelt hívek között olyan erôs a ragszkodás az egyházi temetéshez, hogy még a közömbös vallásúak temetését is követeli az elhunyt családja. Ezért nálunk egészen ritka volt, hogy egyházi szertartás nélkül temessenek. Az is a család akarata ellenére, mert a párt ragaszkodott ahhoz, hogy ôk temessenek el egy-egy vezetô szerepet betöltô személyt. Csak példának hozok fel két temetést.

Egy banktisztviselônek halálát a család bejelenti a plébánián, kérve a temetést. Minden formaság elkészül. A temetés elôtt azonban telefonálnak, hogy a bank temeti el a halottat, és nem kívánnak egyházi szertartást.

Egy vezetô párttag halála elôtt megtér, szentségekhez járul és így készül egyházi temetésére. A párt azonban követeli a családtól, hogy ne legyen egyházi temetés, ôk akarják eltemetni. A feleség kénytelen eltûrni, de minket megkér, hogy a temetô bejáratánál várjuk a gyászmenetet, és a sírnál végezzük el a temetési szertartást. Meg is történt, az elvtársak bosszúságára. A feleség református volt. A temetés után felvételét kérte a katolikus egyházba, és betegsége idején minden hónapban kérte a szentáldozást.

A megyei kultuszinspektor, aki katolikus volt, közismert ellensége volt az egyháznak. Halála bekövetkezésekor a család nem is mert a plébániára menni, egy másvallású lelkészt kértek meg a temetésére.

Harminchét évi marosvásárhelyi papságom alatt négy eset fordult elô, hogy az egyház tagadta meg a temetés vállalását. Mind a négy esetnél az illetô életében, betegségében ismételt látogatás ellenére határozottan elutasította a szentségeket. A család szerette volna az egyházi szertartást, de azt a választ nyerte, hogy az elhunyt kijelentett, határozott elutasítása miatt ellene nem cselekedhetünk. (Léstyán Ferenc: Marosvásárhely katolikus egyháza a kommunista elnyomás idején, 1948–1990. Gloria Kolozsvár, 2007)

Csütörtöki kimenô

Azt olvasom, hogy a Székelykocsárd (tulajdonképpen Székelyföldvár) és a Déda közötti vasút – szárnyvonal. Hát persze, ez csak nézôpont kérdése. Kinek szárny, kinek fô. Nekem például szárny-, sôt lábujjhegy-vonal az Urikány–Hurikány, Bukarest–Kóródszentpatyolat közötti szakasz. Ámbátor nekünk vásárhelyieknek és a mentiben lakóknak – a gépkocsiforgalom eluralgása mellett is – fôvonal. Megismétlem, hogy az illetékesek is hallják: FÔVONAL!!!

Ugyanis mi, a vasút menti települések attól lódultunk meg a fejlôdésben az utóbbi ötnegyed század alatt, hogy a vasút megteremtette közöttünk és a világ más részei között az összeköttetést. Divatosan szólva: volt közöttünk árucsere, utascsere, információcsere, vagyis a kommunikáció esete forgott fenn. Hol gyorsabb volt ez a forgás, hol lassúbb. Szegény sógorom, Sz. J. hasztalan ügyködött, hogy villamosítsák a marosi szörnyvonalat, akarom mondani a Vásárhelyre be- és kivezetô szakaszt, ám a minisztérium csökönyösen azt hajtogatta, nem oda tovaresul Buda.

Pedig akkor még voltak vásárhelyi üzemek, gyárak, termelôegységek, hol a termelés nem volt kétséges, megtermeltek ezt-azt, és a vasút a gyárkapuig vezetett, azon mozgatták az árut tova. A szocializmus lezártával sem múlt el az ingázás kora. Ha az ember például olcsón akar utazni, mondjuk Csíkszeredáig, akkor nem a drága intercityre vált jegyet, ami csak egy órával kevesebb idô alatt futja be a szédítôen közeli távot, hanem felül a személyvonatra és ezzel menten visszavedlik az áldott Osztrák–Magyar Monarchia korába. Ugyanis a ramatyos ramaty vonat állapota, állaga biztos korjelzô, az emberek ilyen vagonokkal utazhattak Gyulafehérvárra 18 decemberében, hogy igent kiáltsanak a román királyi vasutakra, mely gyorsan késve, piszkosan és pontatlanul kiterjesztette szolgálatait targu osorhejre is.

Mi mindig azon a vonaton ülünk, amely bevárja a késô ellenjáratot. Itt zsúfoltak a szerelvények az ingázóktól, mindent az ideiglenesség ural. A reterátot betöltô fekete-barna koszt az elsô szükségét végzô ember óta senki el nem távolította kefével és szappanos vízzel. Vonatos utazáskultúráról sem nagyon hallani, hiszen az ellenôrök, rendôrök csak akkor nincsenek a helyszínen, amikor az eveniment bekövetkezik, holott a rendbontóknak, szivarozóknak még a szándék kinyilatkozása elôtt gyanúsnak kellene lenniük. Nekem, az objektíven elfogult embernek elhihetik.

Nem szán pénzt a nagyságos minisztérium a jövôben sem erre a szárnyvonalra. Majd egy szép napon arról hallunk az ésszerûsítési kampányban, hogy föl is fogják számolni.

Holott csak egy kicsit kellene odafigyelni a vidék gondjaira, a vasúti parkot kellene felújítani, a szolgáltatásokat javítani (p.o. újra lenne pályaudvari óra), s máris visszatérne az utazóközönség. No igen, ehhez emberi menetrend is szükségeltetnék, hogy az ember eljuthasson például a nagyon bokos Napocára vagy Oradea Maréba emberi idôben.

De legyen a menetrend egy másik csütörtöki ámokfutás terepe.

Eredményes évet zárt a Református Kollégium Bolyai Farkas Elméleti Líceum Öregdiákok Baráti Köre, hangzott el Kirsch Attila beszámolójában a múlt hét végén megtartott évi közgyûlésen. A baráti kör elnöke sikeresnek nevezte az ötödik világtalálkozót, amelyen a gazdag program mellett az öregdiákok kezdeményezésére került vissza az egykori angyalos címer az iskola homlokzatára.

A közgyûlés részvevôi meghallgatták az elmúlt év eseményeirôl készült beszámolót, új tagokkal helyettesítették a kuratórium eltávozott vagy kimaradt tagjait, megvitatták a jövô évi programtervezetet. Egyetértettek azzal, hogy az egyesületnek Székely Lenke személyében új titkárnôje van, aki a baráti kör irodájában (a Bolyai fôgimnázium épületében) minden kedden 12-14, csütörtökön pedig 13-15 óra között fogadja az érdeklôdôket. Mivel a baráti kör székhelye megváltozott, a bejegyzésben is módosítani kell az új címet.

A szokásos ünnepségek, díjazások mellett az augusztusi világtalálkozó volt a 2007-es év kiemelkedô eseménye, amelyen több mint 1500-an vettek részt, jobbára Romániából, de 111-en jöttek el Magyarországról, 17-en Németországból, hatan az Egyesült Államokból és több más országból is. A statisztikákból kiderül, hogy a részt vevô öregdiákok közül hárman 1938-40, 80-an 1941-50 között érettségiztek, s a legnagyobb számban az 1961-70 közötti évjáratok végzôsei tartották fontosnak visszatérni az alma materbe. Legtöbben közülük pedagógusok (129), mérnökök (100), orvosok (44), közgazdászok (23), mûvészek (23), nyugdíjasok (100) és egyetemi hallgatók, s mellettük szinte minden szakma képviselôi. Az alkalomra kiadták az évfolyamok tablóját tartalmazó könyvet, emléktáblát avattak (hat egykori tanár plakettje készült el Mátyás Zoltán támogatásával), s a tornacsarnokban a volt diákok munkáiból összeállított kiállítás is sikeres volt, akárcsak a változatos tematikájú rendezvények, amelyeken különbözô korosztályok képviselôi vettek részt. Bár sok pénzbe került a találkozó, anyagi szempontból kedvezô mérleget zár a baráti kör, amelynek tagjai igazi csapatmunkában, idôt és fáradságot nem kímélve vettek részt a szervezésben.

A következô évekre szóló cselekvési programot Mátyás Zoltán ismertette. A baráti kör tervei között szerepel többek között a Bolyai Farkas és Bolyai János polihisztor- és informatikadíj valamint a Kozma Béla irodalmi díj megítélésének és kiosztási körülményeinek véglegesítése, a tanári arcképcsarnok valamint az élsportolók emléktáblájának a kiegészítése, az iskola jubileumi évkönyvének a kiadása és a 2010-re tervezett hatodik világtalálkozó megszervezése.

A kuratórium tagjai számba vették a megvalósítatlan terveket és az iskola jövôje szempontjából fontos teendôket, amelyek között a Kárpát-medencei református kollégiumokkal való szorosabb kapcsolattartást, a kollégiumi ingatlanok visszaszerzésének elômozdítását és sok más elképzelést vetettek fel.

A marosvásárhelyi Vályi Gyula Matematikai Társaság a múlt hét végén a 14. alkalommal rendezte meg a Marosvásárhelyen született kiváló matematikusról, a propeller atyjáról elnevezett versenyt, amelyen az idén 128 V–VIII. osztályos diák vett részt. A marosvásárhelyi iskolások mellett tizenkét településrôl, köztük a szórványnak számító Medgyesrôl és Pusztináról is érkeztek versenyzôk.

A verseny szombaton délután kezdôdött Sebestyén Júlia matematikatanár, a Vályi Gyula Matematikai Társaság elnöke, a rendezvény fôszervezôjének köszöntôjével, majd Szabó László tanár, a Bolyai Líceum – Református Kollégium Öregdiákjainak Baráti Köre részérôl a Dózsa és a Vályi család családfájáról, a névadó matematikus életérôl beszélt a diákoknak. Ôt követte dr. Weszely Tibor kutató, aki Bolyai János életútját ecsetelte. Az elôadást követôen, már versenyben, a tanulók Bolyai János életérôl szóló kérdésekre kellett válaszoljanak. A vetélkedô vasárnap reggel folytatódott külön-külön osztályonként feladott négy-négy matematikafeladat megoldásával. S míg a vendégdiákok Fodor Sándor tanár várostörténeti ismertetôjét követôen Marosvásárhely nevezetességeit látogatták, a matematikatanárok kijavították a dolgozatokat. A pontszámok összesítése után osztályonként az elsô három helyezettet oklevelekkel és ajándékokkal díjazták. Emellett Bandi Árpád a Matematikai Lapok szerkesztôsége nevében azokat a tanárokat díjazta, akik a lapok feladatmegoldó versenyét támogatták.

A Bolyai János-vetélkedônél a szervezôk külön értékelték a marosvásárhelyi, illetve a vendégdiákok ismereteit. Ezek szerint a vendégeknél az elsô helyre a gyergyócsomafalvi, a másodikra a csíkszeredai, harmadikra a medgyesi diákok kerültek. A marosvásárhelyiek közül elsôk lettek a Liviu Rebreanu általános iskola tanulói, ôket követte a 7-es számú általános iskolások csapata és az Al. I. Cuza iskola tanulói. A matematikaversenyben az V.-esek közül elsô lett Ilonka Sallai Szörény Marosvásárhelyrôl, a VI. osztályosoknál a legjobbnak Nemes Szilárd (szintén megyeszékhelyünkbeli) bizonyult. A VII.-eseknél a kolozsvári Likker Nándor, míg a VIII. osztályosoknál a szintén kolozsvári Deák Norbert érte el a legtöbb pontszámot.

Sebestyén Júlia szervezô lapunknak elmondta, mindamellett, hogy a matematika iránt érdeklôdô diákokat tanulásra, jobb eredmények elérésére serkentik, a verseny jó alkalom arra is, hogy a szórványban élô diákok találkozzanak a tömbmagyarságban élô diákokkal. A program ideje alatt igazi, tartós barátságok alakulnak ki. A tanárnô elégtétellel mondta el, hogy tizennégy év alatt több Vályi Gyula matematikakörös kisdiákból lett sikeres matematikus, egyetemista. Közülük megemlítette többek között az iklandi Görög Leventét, aki Houstonban elnyerte a nemzetközi alkalmazott közgazdaságtani verseny harmadik díját. De volt diákjai közül nagyon sokan kiváló informatikusok, orvostanhallgatók lettek. A kisdiákok pedig sikeresen megállják a helyüket a különbözô országos matematikavetélkedôkön is.

Sebestyén Júlia elmondta, eddig egy emléktáblát állítottak fel a marosvásárhelyi születésû matematikusnak a Bolyai iskola udvarán, de szeretnének hajdani háza helyén egy köztéri emlékmûvet is felállítani, így a verseny mellett ezzel is szeretnének adózni a propeller feltalálója emlékének. Remélik, a helyi tanács is felkarolja majd a kezdeményezést.

A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökrôl, aki nagylelkû és bôkezû felebaráti szeretetével a karácsony elôhírnöke – ez a nap egyben a gyermekek által annyira várt Mikulás-ünnep is.

Szent Miklós (Nikolaosz) 270 körül született a kis- ázsiai Patarában. Szüleit korán elvesztette, vagyonukat megkeresztelkedése után szétosztotta. A hívôk égi jelre választották meg Müra (a mai törökországi Demre) püspökévé, a keresztényüldözések idején börtönben volt, majd részt vett a 325-ben tartott niceai zsinaton. A jótékonykodásáról ismert Miklós, akit már életében szentnek tartottak, 343. december 6-án halt meg. Amikor Mürát 1087-ben elfoglalták a szeldzsukok, tetemét az itáliai Bariba vitték, ahol bazilikát emeltek tiszteletére, ereklyéit a fôoltáron helyezték el.

Csodatettei között tartják számon, hogy viharban megmentette egy vízbe esett tengerész életét. Amikor városát éhínség sújtotta, egy gonosz hentes három kisgyermeket ölt meg, hogy kimérje húsukat, Miklós azonban leleplezte, sôt a fiúkat is feltámasztotta. A leghíresebb legenda szerint élt Mürában egy szegény ember, aki hozomány híján nem tudta férjhez adni három leányát. A püspöknek fülébe jutott a dolog, de túl szerény volt ahhoz, hogy nyíltan segítsen. Éjszaka dobott be három erszényt az apának, s a lányok megmenekültek attól, hogy örömlánynak adják el ôket. Miklós így lett az utazók, a zarándokok, a tengerészek és a révkalauzok, a gyermekek, a hajadonok és az aggszüzek, valamint a zálogházak tulajdonosainak védôszentje, oltalmazója továbbá a házasságnak és az anyaságnak, védôszentje Oroszországnak, Görögországnak, Szicíliának, Lotaringiának és Pugliának. Magyarországon mintegy hatvan községet neveztek el róla, például Kunszentmiklóst, Szigetszentmiklóst.

Ünnepe mintegy a karácsony bevezetése, hagyományai összemosódtak a karácsonyi ünnepkörrel. A nagylelkûségéhez és kedvességéhez fûzôdô történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz (a Mikulás a Miklós név cseh és szlovák alakja.) Szinte minden nép kultúrájában feltûnik hosszú, prémes, vörös köpenyben járó, deres szakállú, nagy csizmájú alakja – amelyet egyes források szerint csak a múlt században nyert el. Német nyelvterületen a Mikulásnak fenyegetô külsejû "kísérôi" is vannak, akik veréssel vagy éppen megevéssel fenyegették a rossz gyermekeket: ilyen Németországban a gólyalábon közlekedô Knecht Ruprecht, Svájcban Schmutzli, Ausztriában a krampuszok. Hazánkban a Miklós-napi alakoskodásoknak nagy hagyománya van, de az ajándékozás szokása csak a XIX. század második felétôl terjedt el, a városi értelmiség hatására. Ma a Mikulás éjszaka, titokban teszi ajándékait az ablakba helyezett csizmákba, cipôkbe.

A püspök neve a világ tájain más és más: Szent Miklós, Heiliger Nikolaus, Mikulás, Finnországban Joulupukki, az Amerikában ismert Santa Claus a holland Sinterklaas torzult változata. A Szovjetunióban a vallásos vonatkozásoktól megtisztított Gyed Moroz (Fagy apó) a jóságos Sznyegurocskával (Hópelyhecske) hozta a fenyôfát az ajándékokkal, de szilveszterkor. A Télapót megpróbálták exportálni is a szocialista országokba, hogy kiszorítsák vele a Mikulást és Jézuskát, de csak a neve terjedt el.

Az ünnepek idején, decemberben és január elején halnak meg a legtöbben szívroham miatt az Egyesült Államokban.

A nehéz ételek, a több alkohol és az ünnepekkel járó stressz mind-mind növeli a szívroham kockázatát, de a decemberi-januári csúcsszezon fô oka mégsem ez, hanem a szokásosnál is nagyobb nemtörôdömség. Sokan rá se hederítenek ha elkezd fájni a mellkasuk, múló gyomorrontásnak gondolják, és az ünnepek alatt még kevésbé hajlamosak holmi enyhe panaszok miatt orvoshoz menni. Így aztán már alaposan eltömôdött koszorúérrel kerülnek kórházba, "pedig perceken múlhat az élet. A szívizom megmentésére rövid ideig van csak lehetôség" – figyelmeztet William Suddath, a washingtoni Hospital Center kardiológusa.

Évrôl évre változó, hogy mikor szaporodnak el az infarktusos esetek, de általában november végén, hálaadás napja körül kezdôdik a roham. Suddath kórházában idén például már a hálaadás elôtti hétvégén annyi beteg érkezett, hogy életmentô mûszereket kellett kölcsönözni, mert saját mûszerparkjuk nem bizonyult elégségesnek.

Szakorvosok már régóta figyelmeztetnek a szezonális hullámzásra. 2004-ben egy kutatás is igazolta, hogy országos jelenségrôl van szó, és a halálos szívrohamok száma karácsony és szilveszter körül a legmagasabb.

"Senki sem lehet annyira elfoglalt, hogy ne érjen rá a saját szívére ügyelni, mégis ez a leggyakoribb kifogás" – mondta Keith Churchwell, a Vanderbilt Egyetem szívgyógyásza.

Az ünnepek miatt megtörik az élet szokott ritmusa és sokan elfelejtik bevenni a gyógyszert, vagy nem viszik magukkal, ha elutaznak. Nem jut elég idô mozgásra, és a téli hideg sem tesz jót a szervezetnek. Az étrend is változik, jönnek a karácsonyi finomságok, amelyeknek nehéz ellenállni. Különösen a sós és a magas zsír-, vagy cukortartalmú ételek veszélyesek, növelik a vérnyomást és a szívritmust. Az ünnepek idején az ital is könnyebben csúszik. Akár az "ünnepi szívszindróma" is felléphet, ilyenkor a sok alkohol szó szerint irritálja a szívizmot, ritmuszavar alakul ki, amibôl könnyen katasztrófa lehet – sorolta a kockázati tényezôket Keith Churchwell.

Ráadásul év vége felé a kórházak is takarékon mûködnek, a szokásosnál lassabban kerülnek sorra a betegek, több idô telik el diagnózistól a kezelés megkezdéséig. Jó hír viszont az amerikaiaknak, hogy egyre több kórházban állítanak fel 24 órás szívrohamkezelô szolgálatot. Már 900 kórház csatlakozott a programhoz.

Ötszáz éve készült, de még mindig titok, hogy mitôl olyan meghökkentôen pontos a világ elsô Amerika-térképe. A washingtoni Kongresszusi Könyvtárban ôrzött világtérképet most elôször láthatja a közönség.

A 12 szelvénybôl álló térképet 1,85 méter x 2,95 méter széles kiállítási vitrinben helyezték el. A hatalmas alumíniumszerkezet belsejében levegô helyett argongáz van, hogy védje a romlástól a becses darabot, amely csaknem 400 évig hevert egy német kastély könyvtárában, mire 1901-ben felfigyeltek rá a tudósok. A Kongresszusi Könyvtár 2003-ban vásárolta meg Johannes Waldburg-Wolfegg német hercegtôl 10 millió dollárért (171 millió forint). Az újvilágot elsôként Amerika névvel jelzô térképet december 13-tól mindenki láthatja az amerikai fôvárosban.

A világtérkép Martin Waldseemüller német szerzetes munkája. Kolumbusz Kristóf felfedezése után 13 évvel bízta meg ôt és tudósok egész sorát Lotharingia hercege, hogy szerkesszék meg a világ új térképét.

Két évvel késôbb, 1507-ben meglepôen pontos térkép készült el a franciaországi Saint- Dié monostorában. "Dél-Amerika alakja kifogástalan és a kulcsfontosságú pontokon maximum 100 kilométeres eltéréssel a kontinens szélességét is eltalálták" – mondta John Herbert. A Kongresszusi Könyvtár térképtárának vezetôje szerint a korabeli európai földrajztudományról ma rendelkezésre álló ismeretek alapján 1507-ben nem is lehetett volna ilyen pontos térképet készíteni a földkerekségrôl. A világtérkép viszonylag pontosan ábrázolja Dél-Amerika nyugati partvonalát, holott csak 1513-ban ért a Csendes-óceánhoz Vasco Nunez de Balboa, az elsô európai, aki keresztben átkelt a földrészen, Magellán pedig 1520-ban ért hajóján a kontinens déli csücskéhez. "Felmerül a kérdés, hogy miként voltak minderre képesek az alkotók" – mondta Herbert.

A feljegyzések szerint Ptolemaiosz ókori görög földrajztudós munkái és a firenzei kortárs, Amerigo Vespucci útleírásai alapján dolgoztak. A Kongresszusi Könyvtár szakértôje azonban úgy véli, hogy valami másra is támaszkodtak: "Vespucci írásai alapján nem tudták volna megcsinálni ezt a térképet. Valamilyen kartográfiai forrásnak is kellett lennie."

A térképhez tartozó feljegyzésekbôl kiderül, hogy Waldseemüller a firenzei utazóról nevezte el az új földrészt Amerikának. Késôbb aztán kétségei támadtak a névadást illetôen és egy hat évvel késôbb készített atlaszban csak a keleti part szerepel, az is csak Terra Incognita, azaz Ismeretlen Föld néven. "Az Amerika kifejezést törölte a szótárából" – mondta Herbert. "Nem szerepel ez a név sehol az atlaszban, a térképeken és a szövegben sem."

Waldseemüller 1516-os tengerészeti térképe már csak részleteket ábrázol az új kontinensbôl és az északi rész összekapcsolódik Ázsiával. Dél-Amerika neve Terra Nova, azaz Új föld, Észak-Amerikáé pedig Terra Cuba – Kuba földje.

"Lényegében újra összekapcsolja Észak- Amerikát Ázsiával, sugalmazva ezzel, hogy a világ inkább egybefüggô szárazföld, mintsem óceánokkal elválasztott kontinensek halmaza" – mondta a muzeológus.

A szemléletváltás okáról senki nem tud biztosat. "Az 1516-os térképhez fûzött magyarázatokból úgy tûnik, mintha Waldseemüller hibát követett volna el, amit ezzel a mûvel tesz jóvá."

Herbert szerint meglehet, hogy gyarmatosító hatalmak politikai érdekei vezették a térképrajzoló kezét. Spanyolország és Portugália az 1494-ben kötött Tordesillasi Egyezményben felosztotta egymás között a világot. A két érdekszférát elválasztó határvonal viszont feltûnôen hiányzik az 1507-es Amerika- térképrôl, és a befolyási zónákat jelzô zászlócskák szerint az új földrész déli csücskén Portugália az úr, pedig az a szerzôdés alapján spanyol terület.

Herbert lehetségesnek tartja, hogy az 1507-es térkép "portugál befolyás hatására készült, és elképzelhetô, az 1516-os térkép pedig inkább a spanyol érdekek alapján formálódott" – mondta.

Sok a titok tehát a világ elsô Amerika- térképe körül, az viszont biztos, hogy forradalmi váltást jelent a korabeli Európa világszemléletében. "Ez a munka lényegét tekintve az elsô újkori térkép" – mondta Herbert. "A modern térképészet kezdetét jelentô, kulcsfontosságú mû."

Évek óta vita tárgyát képezi a szovátai Medve-tó tulajdonjoga az önkormányzat és a fürdôvállalat között. Sikerült-e megegyezni s közösen tenni valamit az ügyben a város javára? – kérdeztük Péter Ferenc polgármestert és Fülöp Nagy Jánost, a fürdôvállalat vezérigazgatóját.

Péter Ferenc: Pillanatnyilag két per van folyamatban az önkormányzat és a fürdôvállalat között. Nekünk számvevôszékes ellenôrzésünk volt, amely feladatként szabta ki, hogy tisztázzuk a Medve-tónak, illetve azoknak a területeknek a helyzetét, amelyek állami területek és a fürdôvállalat nem adta még át. Ezért folynak a perek. A bíróság döntését az önkormányzat természetesen elfogadja, s a döntés függvényében tesszük meg a további lépéseket.

Az ügy jelenleg a segesvári bíróságon van, elsô fokon tárgyalják. Már egy éve folyik a per, hogy mikor lesz vége, azt nem lehet tudni.

A számvevôszék ellenôrzése nyomán mi elindítottuk a bírósági eljárást, s ennek lejártával, illetve a végleges ítélet meghozatala után lesz majd tiszta képünk, hogy kinek van igaza.

Fülöp Nagy János: Két pert indított az önkormányzat ellenünk. Lényegében mind a kettô akörül forog, hogy kié a Medve-tó strandja. A strand a miénk, a mi beruházásunkból épült, a privatizáció pillanatától errôl telekkönyvi kivonatunk van, és a részvénycsomag-eladási szerzôdésnek része a Medve-tó melletti napozó. Az önkormányzat úgy tartja, hogy a vízfelület az ô tulajdonában van, s ezért évek óta bizonyos százalékot követelnek tôlünk a strand bevételébôl. Erre nincs sem emberi, sem törvényes lehetôség, mert mi a bevételünk egy részét csak akkor adhatnánk nekik, ha társtulajdonos lenne az önkormányzat, de nem az. A Medve- tó a román államé. A Központi Bányakapitánysággal nekünk húszéves koncessziós szerzôdésünk van, amely része a privatizációs szerzôdésnek. Ugyanakkor a román vízüggyel is kötöttünk egy szerzôdést, amely alapján tóhasználati díjat fizetünk.

Sajnálom, hogy az erônket pereskedésre pazaroljuk. Véleményem szerint az önkormányzat, de arra kellene összpontosítson, hogy intézzék el, a tó legyen az övék. Amíg az állam a tulajdonos, addig az államnak fizetünk használati díjat. Én nagyon jól érezném magam, ha nem a központi államkasszába, hanem a város pénztárába fizetnénk. Így nagyobb lenne az esélye, hogy visszafordul a fürdôtelepre.

A Környezetvédelmi és Fenntartható Fejlesztési Minisztérium a Román Vizek Országos Igazgatóságával nyilvános vitasorozatot kezdeményezett az ország összes vízgyûjtô medencéjének rendezési tervérôl. A terveket az Európai Unió vízgazdálkodási keretirányelvének és az 1996-ban kibocsátott 107-es számú vízügyi törvénynek megfelelôen dolgozzák ki.

Ebben olyan elveket, akcióterveket fektetnek le, amelyeknek célja a folyó- és állóvizek ökológiai egyensúlyának a megôrzése, a vízminôség javítása, a mocsaras, nedves területek védelme, a környezetkímélô vízgazdálkodási módszerek alkalmazásával. Az elmúlt idôszak szélsôséges meteorológiai jelenségeit figyelembe véve igen fontos, hogy ezeket a terveket a vízgazdálkodással, környezetvédelemmel foglalkozó hatóságok, cégek a helyhatóságok és a civil társadalom képviselôivel közösen dolgozzák ki, mert az elkövetkezendô évtizedekben ennek megfelelôen fogadják el azokat a részterveket, amelyek érintik az adott vízgyûjtô medencét. Igen fontos fejezete a tervnek az ivóvízforrások feltérképezése, a vízkészletben szegény területek, övezetek ellátása. A rendezési terveket az említett vízügyi törvénynek megfelelôen, 2009. december 22- ig kell véglegesíteni. Az irányelveket és az intézkedési programot az országos vízgazdálkodási igazgatóság dolgozza ki, ezt bocsátják nyilvános vitára. A véleményeket, javaslatokat a vízügyi igazgatóságok összesítik, és amennyiben hasznosíthatók, a vízmedence-bizottság által elfogadásra kerülô programba illesztik, majd a kormány elé terjesztik.

A Maros Vízügyi Igazgatóság a Maros vízgyûjtô medencéjére vonatkozó program nyilvános vitáját december 7-én, pénteken tartják a megyei tanács gyûléstermében. A rendezvényen többek között jelen lesz Ana Lucia Varga, a Környezetvédelmi és Fenntartható Fejlesztési Minisztérium szakállamtitkára, Marius Postelnicescu, a Román Vizek Országos Igazgatósága vezérigazgatója, Ciprian Dobre prefektus, illetve Dávid Csaba, a Maros Vízügyi Igazgatóság vezérigazgatója, az igazgatóság több szakembere. A menedzsmenttervet dr. Elisabeta Oprisan mérnök, az Országos Vízgazdálkodási és Hidrológiai Intézet munkatársa és dr. Altan Abdulamit, a minisztérium osztályvezetôje ismertetik. A Maros vízgyûjtô medencéjének árvízvédelmi terveit Chisiu Nicolae mérnök, az igazgatóság szakosztályvezetôje mutatja be. Kollégája, Moldovan Florin mérnök, osztályvezetô a vízgyûjtô medence vízgazdálkodási gondjait vázolja fel. Az ismertetô anyagok bemutatása után a nyilvános vitát 13 és 15 óra között tervezik a szervezôk.

Amint Calin Fokt, a vízügyi igazgatóság szóvivôje elmondta, mintegy 150 résztvevôre számítanak a vízgyûjtô medence területén levô megyékbôl, a rendezvény azonban nyitott, így azok részt vehetnek, akiknek ötleteik, hozzáfûznivalójuk lehet a rendezési tervhez.

A Civilsuli harmadik konferenciája Marosvásárhelyen zajlott december 1-2. között. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) által ôsszel elindított konferenciasorozat a múlt hét végén a Református Diakóniai Központ Bocskai Termében zajlott.

Szombat reggel Kincses Elôd marosvásárhelyi ügyvéd tartott elôadást az 1989 utáni erdélyi magyar politikáról. Egy átfogó, hiteles képet kaptunk az 1989-es decemberi, illetve az 1990-es márciusi marosvásárhelyi eseményekrôl. Az elôadás részletezte a diktatúra bukása utáni közvetlen történéseket, majd a nacionalista megnyilvánulások jellegét és szerepét a rendszerváltást követô hónapokban.

Szünet után a Pro Európa Liga társelnöke, Smaranda Enache mesélt a román demokrácia alakulásáról. Fôként emberjogi, kisebbségjogi és regionális szemszögbôl vázolta egy mûködô demokrácia feltételeit. Rávilágított arra a három tényezôre, melyek szerinte a román nemzetfelfogás alapjait jelentik, s melyek lényegében akadályozzák a nyugati típusú demokrácia jó mûködését Romániában. Ezek mellé sorolható a sokszínûség és a pluralizmus elutasítása, valamint a stabilitás hiánya is.

Ebéd után Nagy László unitárius esperes beszélt az egyház helyérôl és a lelkész szerepérôl a társadalomban. Felmerült a kérdés, hogy lehet-e kettôsségben élni, azaz megadni a császárnak, ami a császáré, illetve Istennek is, ami az Istené? Az egyház egyik legfontosabb szerepe – a nevelés – máig megmaradt, s ebbe beletartozik az is, hogy olykor irányt mutat a feléje forduló, benne bízó embereknek.

A nap záróelôadását az Erdélyi Nagycsaládokért Egyesület elnöke, a nyárádszeredai Csíki Sándor tartotta, rámutatva a magyarság sajnálatos fogyására, a megfelelô családpolitika hiányára, valamint a politikum ezzel kapcsolatos nemtörôdömségére. Szerinte ott születik több gyerek, ahol érezhetô, hogy a társadalom jó irányba halad. Dél-Tirolban hasonló jelenséggel álltak szemben, ám miután a régió elnyerte az autonómiát, azóta sokkal több gyerek születik, a korábban elvándorolt emberek pedig rendre visszaköltöznek.

Este levetítettük a Balkán bajnok címû, Kincses Réka által rendezett dokumentumfilmet, melyben édesapja, Kincses Elôd portréját rajzolja meg az 1989-1990-es események és azok következményei kapcsán. A több filmes díjjal kitüntetett Balkán bajnok ôszintesége és nyíltsága a nézôket elemzô, értékelô beszélgetésre szólította.

Vasárnap elsôként a székely-udvarhelyi Csáki Rozália (a Civitas Alapítvány programkoordinátora, a Civil Fórum lap fôszerkesztôje) indított Civil önszervezôdés és stratégiai tervezés címû elôadásával, melynek során megtudtuk, mennyire fontos egy szervezet életében a jövôkép és a stratégiatervezés, valamint a hatékony menedzsment. Gál Sándor, a Pontweb koordinátora segítségével a Pontweb pályázatfigyelô rendszerbe tekinthettünk bele, mely hasznos lehet bárkinek, aki pályázatírással foglalkozik, de annak is, aki egy ösztöndíj után kutat, illetve pályázatíró képzésen venne részt.

Sajnos, a hasznos és értékes elôadásokra kevés érdeklôdô volt kíváncsi. Akik ott voltak, azok hasznosan tölthették el a hétvégét. A www.civilsuli.ro oldalon bárki letöltheti az eddigi két konferencia – a kolozsvári és a sepsiszentgyörgyi – elôadásait, megnézheti a fényképeket, illetve hozzászólhat a beindított fórumok témájához. Az idén még egy Civilsuli- konferenciára kerül sor, december 15-16-án, Temesváron.

Öt éve annak, hogy a gázszolgáltató vállalat feltúrta az utcánkat és járdáinkat. Az Ojtoz utcáról van szó. Azóta esôs idôben sárlével lesz tele a házak homlokzata, száraz idôben pedig naponta ujjnyi por lepi be az ablakokat-párkányokat. A járdánkon, fôleg az idôsebbeknek szinte lehetetlen közlekedniük.

Többször fordultunk a polgármester úrhoz. 2005–2006 tavaszán ki is jöttek az útügytôl (bár ne jöttek volna), és egy óra alatt lefedték a gödröket, de mindezek ellenére a víztócsák megszaporodtak. Utolsó levelünkre, amelyet 2006. december 22-én küldtünk, 2007 februárjában kaptuk a választ, hogy még az idén megjavítják az utcánkat.

Ez év májusában a Iuliu Maniu utcát újították fel (alig 50 méterre az utcánktól). A munkálatok befejezése elôtt, arra járva megkérdeztem az ott ellenôrzést végzô urat, hogy a mi utcánkban folytatják-e a munkát? Mosolyogva rám kérdezett, hogy "letejeltünk ott, ahol kell?" ("ati uns unde trebuie"?). Én naivan azt kérdeztem: – ez így megy? mire az volt a válasz: – hol élek én?

Az utca lakói nevében kérdem a polgármester urat, hogy miért fizetünk adót, tisztasági díjat? Az utcánkat nem seprik, nem öntözik, egy szemétkosarat sem lehet találni, az idén pedig a nagytakarítást is elfelejtették. A rágcsálók ellen soha nem tettek le mérget, egyetlen díszfát sem ültettek, pedig az utcánk belvárosi kerületben van. Kértük, hogy amíg megjavítják az utcát, legalább a forgalmat egyirányúsítsák. Mivel az út szélessége hét méter, ha két autó elhalad egymás mellett, felspriccelik a házak falát sárlével. Ezt a kérésünket sem vették figyelembe. Hülyéknek néznek minket, de vakok nem vagyunk.

Körülöttünk olyan utcákat újítottak fel, ahol egyáltalán nincs forgalom. Úgyszintén egy másik közeli utcában egyirányúsították a forgalmat.

Befejezésül megemlíteném, hogy az utcánk végében halad át a vasútvonal, így jászvásári, galaci, temesvári utasok gyönyörködhetnek a volt vágóhíd és az állomás közötti látványban: parlagfû, törmelék, dobozok, szemét. Valamikor Vásárhely a tisztaságáról volt nevezetes. Mit szólnak mindehhez a környezetvédôk?

Az Ojtoz utca lakói nevében,

Bálint Elôd

Piacgazdaság ide vagy oda, a fôtér lassan balkáni lesz.

Marosvásárhelyen történetének legszomorúbb idôszakát éli a fôtéren lévô legnagyobb, legrégibb, legforgalmasabb könyvesbolt, amely a "Mi könyvesboltunk" néven volt sokáig ismeretes, jelenleg a Romulus Guga nevét viseli.

Kimondták az ítéletet, vagyis jövô hónap 15-ig ki kell üríteni az üzletet.

Mircea Musgociutól annyit lehetett megtudni, hogy bezárja a boltot, s a felszabadult helyiséget egy banknak adja ki bérbe, az eladókat szélnek engedik. A könyvesüzlet felszámolásával eltûnik a város egyik színfoltja, így rombolódik a kultúra, amire napjainkban még mindig nagy szükség van.

A tény heves indulatokat váltott ki a személyzet, de még a város lakói, vásárlók körében is. És ez a változtatás a város hagyományainak semmibevételét tükrözi.

Önként feltevôdik a kérdés, miért kell annyi bank városunkban? A fôtéren nincs éppen elég most is, annyira meggazdagodtunk, hogy már csak bankokra, butikokra stb. van szükségük a város lakóinak? Vajon a tulajdonos milyen kárpótlást ad az utcára kerülô személyzetnek?

Azon tûnôdöm, hogyan is vált az üzlethelyiség tulajdonosa olyan egyénné, aki nem veszi figyelembe a történelmet, a hagyományokat, azt, hogy az üzlet több mint 50 éve könyvesboltként mûködik, terjeszti a kultúrát, most pedig üzleti érdekek miatt fogják felszámolni. Becstelen dolog!

De mindezekhez mit szólnak a városvezetôk, élükön dr. Dorin Floreával, aki minden erejével, módszerével, politikai hatalmával meg kellene akadályozza, hogy könyvesboltból bankot csináljanak.

Ami jó a közösségnek azt meg kellene védeni, tartani és a fent említett üzlet régmúltjával éppen erre kötelez.

Többen tiltakozunk a könyvesbolt felszámolása ellen, a város lakójaként, könyvbarátként, vásárlóként. Jó lenne, ha a fentieket Mircea Musgociu üzletember is fontolóra venné, és döntését megváltoztatná. Hadd maradjon továbbra is meg könyvesboltnak az üzlet, terjessze a kultúrát magyaroknak, románoknak, mindenkinek.

Befejezésül ne feledjük: "A közjó elôbbre való a magánérdekeknél".

Varró Domokos, Marosvásárhely

Nap mint nap más-más helyeken ismétlôdnek olyan jelenségek, mint a meg nem fontolt lakásátalakítás. A XXI. század elején még mindig vannak olyan személyek, akik a tömbházlakásukban kényük-kedvük szerint bontanak le, helyeznek át falakat. Közben pedig nem tudatosul bennük, hogy mekkora veszélynek teszik így ki a többi lakó életét.

A sok pluszsúly bevitele terhelést jelent. A tömbházak építése elôtt tesztelték a beépítésre szükséges elemek teherbírását. Csak utána engedélyezték a beépítést. Mivel ezek teherbíró- képessége nem végtelen, az ilyen-olyan belsô átalakításokon átesett tömbházak veszélynek vannak kitéve, esetleg az összeomlás is fenyegetheti ôket. Utána pedig már késô jajgatni és a fejünket fogni. Ezért lakásátalakítás elôtt tanácsos kikérni egy szakember véleményét.

A lakást ilyenszerû átalakítás nélkül is kényelmessé lehet tenni.

Vajda János

Fickói olvasójuk, Szász János nevében írok, aki szerint mások érdektelenségének vagyunk az áldozatai nap mint nap.

Egy Szászrégenben mûködô közszállítási cégrôl van szó, nevezetesen a Demaraj Transról, amely személyszállítással foglalkozik a környezô falvakban, úgymint Alsó- és Felsôidecs, Holtmaros, Magyaró, Fickó, Marosoroszfalu, a Görgény völgye összes faluja, valamint a Régen környéki falvak. Az a szomorú helyzet, hogy nem az elôírásoknak megfelelôen járnak el, pl. nem adnak jegyet, ha az utasok nem kérik. A KRESZ-ben az áll, hogy egy gépkocsivezetô csak annyi utast szállíthat, ahány ülôhely van az adott jármûben, ezt a szabályt nap mint nap megszegik, és gyakran elôfordul, hogy a gépkocsivezetô a szó szoros értelmében betuszkolja, belöki az utasokat azért, hogy be tudja csukni utánuk az ajtót. Mellette, elöl két személynek van hely, ennek ellenére már elôfordult, hogy a sofôrrel együtt négyen is ültek ott.

Az udvarias utas, ha át is akarná adni a helyét egy idôsebbnek, ez nem lehetséges, annyian össze vannak zsúfolva, hogy még felállni sem lehet. Ezért hibásak a sofôrök, de a cégvezetôk is, mivel nekik az a fontos, hogy minél kevesebb járatot indítsanak, ez kevesebb üzemanyag-fogyasztást és "kocsikopást" jelent, aminek az eredménye: kevesebb kiadás.

Nincsenek tekintettel senkire, sem az öregekre, sem a gyerekekre, sem kisgyerekes anyákra, még a terhes nôkre sem. Ilyen körülmények között utazni valósággal embertelenség, az utasok egymás lábára lépve, összeszorulva még szinte levegôt sem tudnak venni. A XXI. században tûrhetetlen ez az állapot.

Hol van ilyenkor a rendôrség, vagy talán egymás kezére játszanak? Hol van a fogyasztóvédelmi hivatal? Nem ôk kellene lépéseket tegyenek az ügyben, nem az ô hatáskörükbe tartozik?

Utaztam Vásárhely és Szászrégen között közlekedô járatokkal, ahol egy másik maxitaxis cég szállít, de ôk tiszteletben tartják az utasokat, ahány ülôhely van, annyi személyt engednek felülni. Aki nem fér fel, megy félórával késôbb. Régenben nem lehetne ezt megoldani, hogy az óránkénti indulást félóránkéntira változtassák?

A pénzért mindent lehet, más nem számít?

Szász István

Ha az ember figyeli a magyar médiát, sokat hallja és látja a televízióban, hogy milyen nehezen halad az autonómia szekere.

Az 1950-es években érdekes, hogy egyik napról a másikra, valószínû Sztálin parancsára, létre kellett hozni a magyar autonóm tartományt Marosvásárhely központtal. Ehhez tartozott az egész Székelyföld. Ebben az idôben engem bíztak meg a vendéglátóipari egységek létesítésével a tartományban. Tehát az összes vendéglôk, cukrászdák irányítására Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Hévízen, Székelyudvarhelyen, Gyergyóban, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön, valamint 4 fürdôhelyen, Szovátán, Borszéken, Gyilkos-tón és Tusnádon. Kezdetben nagyon nehéz volt a munka, mivel a vendéglôkbôl kifôzdéket hoztak létre. A legtöbb helyen új éttermet kellett kialakítani.

Marosvásárhelyen például csak egy hely volt, a New York kávéház, amelyet akkor a román-szovjet kultúrház foglalt el. Egyenesen Mogyoros Sándor központi bizottsági titkárnak köszönhetô, hogy kiutalták a a helyiséget egy étterem részére. Így alakult meg megyeközpontunkban a Maros étterem, amelyet 1953-ban avattak fel.

Régenben expressz büfét építettünk, Hévízen szintén, G