Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Akár úgy is mondhatnánk, hogy a megyei önkormányzat a rendôrfelügyelôség szponzorává vált. A legutóbbi ülésen ugyanis a képviselôk jóváhagyták azt az egyezményt, amely a megyei tanácsnak 290.000 lejébe kerül, a program neve: fontos lépések a vidék eurokonformmá válása felé.

Kilencvenegy a bûvös szám: 91 számítógép, 91 nyomtató, 91 fax, 91 digitális fényképezôgép – ez az, amivel a megyei önkormányzat hozzájárul a rendôrség mûködéséhez. Mindezt a bûnözésmegelôzés jelszava alatt. A protokollum szerint hat hónapon belül vásárolná meg az önkormányzat az elektronikai cikkeket, amit aztán 3 évre kölcsönad a rendôrôrsöknek, természetesen meghosszabbítási lehetôséggel. A rendôrség hamarabb hozzájut a felszerelésekhez, értesüléseink szerint még e hónapban megkapják a beígért gépeket.

Hogy miért kell a megyének finanszíroznia a rendôrséget? A válasz egyszerû: a belügyminisztériumnak nincs pénze ilyesmikre. A belügyminisztériumnak van pénze Dacia Loganokra, százszámra vásárol gépkocsikat, de nincs pénze egy faxra. Sôt, nincs pénze kifizetni az internethasználati bérletet sem, így aztán a megyei tanács nagylelkû gesztusa megtörténhet, mégiscsak eredménytelen marad. Az országos rendôr-fôfelügyelôséget nem nagyon izgatja, hogy Maros megyében jó, ha öt fax van a községi rendôrségeknek, az sem, hogy digitális fényképezôgép nincs, számítógép is csak elvétve. Szóval hiányzik a logisztika, márpedig bûnüldözést folytatni enélkül lehetetlen. (Lám-lám, kiderült, miért olyan magas a bûnözési ráta!) Csak hát akkor miért fizetünk adót, ha az alapvetô logisztikára sem futja?

Egyetértünk azzal a rendôrségi indoklással, hogy a hatékony bûnüldözéshez a különbözô intézményeknek össze kell fogniuk. A mostani üzlet: a megyei tanács logisztikára költ közel 3 milliárd régi lejt, a rendôrség pedig vállalja az üzemeltetési költségeket, megvigyázza a "javakat", támogatást nyújt a Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóságnak az elhagyott gyerekek szüleinek azonosításához, a Lakosság- nyilvántartó Hivatalnak a személyazonossági iratokkal nem rendelkezô személyek azonosításához, és a helyi hatóságoknak a társadalomellenes cselekedetek elleni fellépésben. Szóval csupa olyasmi, ami amúgy a rendôrség dolga, logisztikától függôvé tenni kissé túlzás.

Mindezek ellenére, a megyei önkormányzat kényszerlépésben tette, amit tett, és csak remélni lehet, hogy az annyira áhított logisztika meghozza a kívánt eredményt. Az eurokonformmá váláshoz azonban pusztán a logisztika édeskevés.

Pénteken délben Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere felavatta a felújított Segesvári út Legelô utca és a kövesdombi Ion Buteanu utca közötti szakaszát. Bár korábban azt ígérte, hogy az út teljes egészében járható lesz, technikai okok miatt ez nem vált be.

A helyszínen Dorin Florea elmondta az újságíróknak, hogy a Segesvári út javítása mintegy 20.000.000 lejbe került. Az eddigi számítások szerint sikerült a beruházás 5%-át megspórolni. Bár még nem fejezhették be teljesen a munkálatokat, a határidôt nem lépték át, ugyanis a cégek 2008. áprilisig vállalták fel a kivitelezést. Dan Gliga mérnök, a polgármesteri hivatal út- és területkezelô igazgatóságának igazgatója elmondta, az út Bodoni utca felôli szakaszán nagyon sok nehézségbe ütköztek a munkások, igen nagy volt a talajvíz, amiért nehezebben haladtak az alapozással és egy olyan gázcsôre is bukkantak, ami nem szerepelt a rajzokon. Az igazgató szerint, ha az idôjárás engedi, néhány napon belül a kivitelezôk, a Geiger és az Astro cégek befejezhetik a 4,2 km-es út teljes javítását. A tehergépkocsik azonban még nem használhatják az utat, mivel a viaduktot még nem sikerült megerôsíteni, ugyanis az elektronikai versenytárgyalás nyertese, a marosvásárhelyi Globe Trotters ellen óvást nyújtott be a második helyre került Prescon cég. Az óvást elfogadta a versenytárgyalásokat felülbíráló bizottság, így az év elején újabbat írnak ki. Ha ezúttal nem lesz gond, akkor is az eljárások miatt csak tavasszal foghatnak hozzá a viadukt és egy híd erôsítési munkálataihoz, ami összesen 1.100.000 lejbe kerül majd.

A helyszínen az is kiderült, hogy a járdákat sem rakták ki díszkôvel, s a Lukoil benzintöltô állomást építô cég elvágta az utcai világítást biztosító föld alatti vezetéket, ezért egy ideig a lámpák nem mûködtek.

– Amikor a munkaadók tudomást szereznek arról, hogy büntetett elôéletûek vagyunk, már semmi esélyünk arra, hogy alkalmazzanak – méltatlankodnak a marosvásárhelyi börtön lakói a társadalomban velük szemben uralkodó elôítéletek miatt. Úgy érzik, hiába vesznek részt különbözô tanfolyamokon, a büntetés letöltése után igen kevés a valószínûsége annak, hogy munkahelyet találjanak. Szerintük ez az oka, hogy legtöbbjük visszaesô bûnözôvé válik.

A 2006. évi 275-ös számú törvény lehetôséget biztosít arra, hogy a büntetésüket töltô rabok különbözô tanfolyamokon vegyenek részt, amely hozzásegíti ôket, hogy szabadulás után könnyebben álláshoz jussanak. A marosvásárhelyi börtön lakóinak nagy része szakképzetlen, így a Maros Megyei Munkaerô-elhelyezési Ügynökséggel közösen tanfolyamokat szerveznek számukra, amelyek révén asztalos, kômûves, szakács, illetve számítógép-kezelôi szakképesítést szerezhetnek.

– A kurzus elvégzésekor kézbe kapott oklevél országszinten elismert, és nincsen rajta feltüntetve, hogy tulajdonosa milyen körülmények között végezte el a tanfolyamot – közölte Mirabela Nicusan, a marosvásárhelyi börtön sajtószóvivôje. A kurzusokon való részvétel más elônnyel is jár, ugyanis egy oklevél megszerzésével tizenöt nappal rövidül a büntetés, azonban a törvény azt is elôírja, hogy egy letöltendô büntetés alatt csupán egy tanfolyamot végezhet valaki.

– Marosvásárhelyen idén közel 140 rab élt e lehetôséggel, azonban én csak három olyan esetrôl tudok, amikor sikerült munkába állnia a szabadlábra helyezettnek – fejtette ki a szóvivô. A múlt héten a munkaerô-elosztó ügynökség szakemberei, Monica Sandor és Cornelia Farcas találkoztak a börtönlakókkal és tanácsokkal látták el ôket, miként próbálják hasznosítani a kurzusokon szerzett ismereteket, annak érdekében, hogy szabadulás után álláshoz jussanak és jobb megélhetés hiányában ne kerüljenek vissza a rácsok mögé.

Az átjárón szabályszerûen átkelô gyerekseregbe hajtott pénteken a marosvásárhelyi Budai Nagy Antal utcában egy figyelmetlen sofôr. Az ütközés következtében öt gyerek és egy tanítónô sérült meg.

Péntek délben a marosvásárhelyi Dacia gimnázium ötven diákja két tanítónô kíséretében éppen a közeli étkezdébôl tért vissza az iskolába, amikor az intézmény szomszédságában lévô átjárón egy, az 1918. December 1. sugárút felôl közeledô személygépkocsi sofôrje nem állt meg az átkelônél és belehajtott a gyerekseregbe. Rusu Maria, a III. osztály tanítónôje elmondta, a járdáról való lelépés elôtt megbizonyosodott, hogy egyetlen jármû sincs a közelben. Látta ugyan a szóban forgó gépkocsit, azonban ez a Mimóza utca közelében, tehát nagy távolságra volt tôlük. A sofôr nemhogy megállt volna, még nem is lassított, a gyerekeket átterelô tanítónôt az út melletti fának lökte, az apróságok pedig a földre estek. – Szinte felfoghatatlan, hogy ne látta volna az átkelô csapatot, de mégsem fékezett. Ha idejében elkapja a kormányt, behajthatott volna az átjáró melletti kis utcába, de csak akkor állt meg, amikor a diákok már a földön voltak – magyarázta a tanítónô, aki az ütés következtében hát- és vállsérüléseket szenvedett. A gyerekek és pedagógusok körében kiváltott pánikhelyzet mellett, néhány gyerek meg is sérült. – A helyszínre érkezô mentôszolgálat öt gyermeket szállított kórházba – közölte Rusu Maria.

Kérdésünkre dr. Kacsó Jolán, a SMURD orvosa elmondta, egy kislány felkartörést szenvedett, így a gyermeksebészetre utalták át, a többieket azonban még aznap hazaengedték, mivel nem voltak komolyabb sérüléseik. A tanítónô hozzátette, egy másik kislánynak a lába tört el, amit begipszeltek és otthon épül fel.

A gyerekek szerencsére jól vannak, azonban mi történik a figyelmetlen gépkocsivezetôvel? – tettük fel a kérdést a megyei rendôr- felügyelôség sajtószóvivôjének. Livia Popa közölte, a vizsgálat folyamatban van, a 29 éves segesvári fiatalembert elsôbbségadás elmulasztása miatt okozott testi sértéssel vádolják. De annak ellenére, hogy már három nap eltelt a baleset óta, a jelen lévô tanítónôt tegnap délig még nem hallgatták ki a rend ôrei.

Jegyzet

– Csókolom, ad valamit? – a barna szemû, hosszú hajú kislány csaknem minden délelôtt bekopog pár szelet zakuszkás kenyérért, száraz chipsért.

– Szereltessünk már kaputelefont az ajtóra – zsörtölôdnek a blokklakók, valahányszor piros dzsekije feltûnik a vendégrostáló ,,kukucs-kálón". Bár többen küldték már a huzatos folyosónál melegebb tájakra, egy eladási ügynök kitartásával házal tovább. – Nesze, de többet meg ne lássalak – rivall rá sokadjára egy középkorú hölgy. – Én mindig hagyok valami maradékot neki az elárusítónônél a sarki boltban, de az mégiscsak sok, hogy az embert otthon sem hagyják békén – sopánkodik, amikor megpillant a lépcsôfordulóban, és már csukja is az ajtót, mielôtt kiszivárogna a reggeli kávéillat.

Néhány évvel ezelôtt egy késeket áruló fiatalember próbálkozott megszabadulni portékájától a környéken, de volt már porszívó-kereskedô, lelkes hittérítô, sôt, sörivási szokásokat felmérô látogatónk is. Ilyenkor legtöbbször udvarias fejrázással tessékeljük egy ajtóval odébb a küszöbön tébláboló jövevényt, érzelemdús, feszültségcsökkentô kirohanásainkat a szívesség fejében fölösleges árucikkekkel nem szolgáló kopogtatóknak tartogatjuk. Ôk meg boldogan nyelik a papírszalvétába göngyölt adományt meg a bónuszként adagolt szúrós szavakat, közben azon morfondíroznak, jó lesz eljönni holnap is.

Feketelistára tenné az Európai Parlament (EP) az utasaikat külföldön hagyó utazási irodákat. Az EU új idegenforgalmi politikájáról készített parlamenti jelentést csütörtökön fogadták el Brüsszelben.

Az EP arra kéri az EU legfôbb végrehajtó testületét, az Európai Bizottságot, hogy "fontolja meg, mi lenne az a megfelelô megközelítés, amelynek révén az EU védelmet tudna kínálni az olyan utasoknak, akik külföldön ragadnak, mert csôd vagy szándékos visszaélés miatt a charterjárat üzemeltetôje, a közvetítôk vagy menetrend szerinti fuvarozók a szolgáltatást megtagadják".

A képviselôk mindenesetre azt javasolják, hogy az ilyen üzemeltetôk számára hozzanak létre az egész EU-ra kiterjedô feketelistát.

A szöveg emlékeztet: egyre többen egyénileg, utazási irodák közremûködése nélkül szervezik meg útjaikat – utóbbiak piaci részesedése 1997 óta 98-ról 60 százalékra esett. Míg azonban a szervezett utazási formákat irányelvben szabályozzák, hasonló fogyasztóvédelmi elôírások nem vonatkoznak például bizonyos fapados légitársaságokra. A képviselôk szerint az anomáliát úgy kell orvosolni, hogy az irányelvet ki kell terjeszteni az ilyen internetes honlapokra is.

A jelentés kiemeli: "kölcsönösen egyszerûsíteni kell a vízumkérelmi eljárásokat, és csökkenteni kell a tagállamokba való belépésre jogosító turista vízumok árait".

A képviselôk európai szinten egységesítenék a szálláshelyek minôségi követelményrendszerét, hogy a külföldre utazók egyértelmû és ellenôrizhetô kritériumok alapján tudjanak választani.

A képviselôk megfontolnák annak lehetôségét, hogy "ifjúsági közlekedési igazolványt" hozzanak létre az Erasmus-, Leonardo- vagy Comenius-ösztöndíjban részesülô vagy az EU-ban önkéntes polgári szolgálatot teljesítô európai fiatalok számára.

Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ), valamint az Európa Tanács megfigyelôi szerint "nem volt tisztességes", és nem felelt meg az európai normáknak az oroszországi parlamenti választás. Az EBESZ és az Európa Tanács parlamenti közgyûléseinek megfigyelôi missziói hétfôn közös közleményben mutattak rá arra, hogy a választások eleve nem biztosítottak egyenlô esélyeket a kisebb pártoknak, a sajtó elônyben részesítette a vezetô pártot. Szerintük több nemzetközi megfigyelô jobban biztosította volna a választások átláthatóságát.

Luc van den Brande, az Európa Tanács parlamenti közgyûlése megfigyelôi missziójának vezetôje hétfôi moszkvai sajtóértekezletén irányítottnak nevezte a parlamenti választást. Hozzátette, hogy számos negatív momentumot észleltek, mindenekelôtt azt, hogy Oroszországban hiányzik a hatalmi ágak közötti tényleges megosztás. Kijelentette: megfigyelhetô volt az elnöki apparátus óriási aktivitása a választások szervezésének és levezetésének irányításában, és a kétségtelen visszaélés az adminisztratív erôforrásokkal.

Van den Brande megjegyezte, hogy a választások elôkészítésében számos kedvezô momentumot is regisztráltak. Göran Lennmarker, az EBESZ parlamenti közgyûlésének elnöke – s egyben a közgyûlés megfigyelôi missziójának vezetôje – a sajtóértekezleten kijelentette: a vasárnap tartott választások nem feleltek meg az EBESZ normáinak és az Európában elfogadott normáknak.

Szóvá tette, hogy az állam és a politikai erôk összemosódnak, ami sérti a nemzetközi normákat, és megengedhetetlen. Bírálta, hogy a sajtó a kampány idején nem volt objektív, és elônyben részesítette a vezetô pártot – az Egységes Oroszországot -, a jogszabályok nem teremtettek egyenlô feltételeket a kisebb politikai pártoknak, és korlátozták az ellenzék tevékenységét. Ezért Lennmarker szerint a választások nem tekinthetôk teljes értékûnek.

Az oroszországi parlamenti választások eredménye "törvényes" – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök hétfôn, visszautasítva az elôzô napi szavazással kapcsolatos bírálatokat, külföldi bírálatokat.

Putyin munkások elôtt beszélve azt mondta: a választások, amelyben az általa vezetett Egységes Oroszország hatalmas többséget szerzett, megmutatták, az oroszok nem fogják megengedni, hogy országuk egy "destruktív utat" kövessen fejlôdésében.

Egyúttal ismét a személye melletti "bizalmi népszavazásnak" nevezte a választásokat.

A TNS-Sofres közvélemény-kutatóintézetnek a Le Journal du Dimanche címû párizsi újságban vasárnap közzétett felmérése szerint a franciák 51 százaléka (a jobboldali választók 92 százaléka, a baloldali tábornak pedig 28 százaléka) helyesli azt, ahogy Sarkozy elnököl, s 48 százalékuk szerint az államfô jól teszi, hogy folyamatosan közli véleményét a médiában. A megkérdezettek 46 százaléka szerint viszont az elnök túl sokat mutatkozik, míg hat százalékuknak nincs véleménye a kérdésrôl. Augusztusban még 59 százalékuknak tetszett a folyamatos elnöki médiajelenlét és 40 százalék ítélte el azt. Abban viszont a francia társadalom 57 százaléka egyetért, hogy Sarkozy pontosan tudja, hogy merre halad és hosszútávra tervezi politikáját.

Az államfôt múlt heti kínai kétnapos látogatására fél kormánya mellett most elôször édesanyja is elkísérte. A kormányhoz közeli Le Figaro címû napilap beszámolója szerint a 80 éves görög- zsidó származású, kiváló humorú egykori ügyvédnô saját fiát lekörözve azonnal a társaság középpontja lett. Az elnök által Dadunak becézett Andrée Mallah a következô történettel szórakoztatta a francia küldöttség tagjait: amikor Sarkozy 1993-ban pénzügyminiszter lett, édesanyja egyik ismerôse szerint nagyon jól irányította a tárcát. Ugyanez az ismerôs 2003-ban kiváló belügyminisztert fedezett fel Sarkozyben, aztán ôt gondolta Franciaország legjobb gazdasági miniszterének, s megállapította, hogy neki kéne valamennyi tárca élére állnia. "Hát most pont azt csinálja!" – mondta állítólag kacarászva az elnök édesanyja a kormánytagok elôtt.

Sarkozy ugyanis bevallottan nem elnököl, hanem kormányoz. Ebbôl fakadóan hiperaktív stílusának eredménye, hogy minden olyan miniszteri megszólalás, amely nem az államfô szavainak tolmácsolása, gyakorlatilag semmilyen erôvel nem bír a közvélemény számára. Ennek bizonyítéka, hogy amíg eddig minden nagyobb politikai esemény (bolgár ápolónôk kiszabadítása, környezetvédelmi intézkedéssorozat, a csádi feltételezett "gyermekrablás" esete) kapcsán többségben volt azok a franciák, akik a pontosan kiszámított, látványos elnöki fellépést vagy a sztrájkok esetén megtervezett visszavonulását kielégítônek tartották, addig a múlt heti, nem várt külvárosi zavargások kapcsán a társadalom 47 százaléka úgy gondolja, hogy Sarkozy nem szentelt elegendô figyelmet a kérdésnek, és csak 33 százalék volt elégedett az elnöki fellépéssel.

Az Európai Parlamenti választások után nem mondható el többé, hogy az RMDSZ az erdélyi magyarság kizárólagos legitim képviselôje, és ez a legfôbb következtetés, ami levonható – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Tôkés András, a Magyar Polgári Szövetség alelnöke. Az MPSZ ezek után már más pozícióból tárgyal az RMDSZ- szel, különös-képpen, ha a szervezetet pártként bejegyzik – tette hozzá.

Az EP-választások eredményeit elemezve Tôkés András elmondta, hogy alaptalannak bizonyultak az RMDSZ választásokat megelôzô riogatásai. "Az RMDSZ azt állította, hogy minden Tôkés Lászlóra adott szavazat elveszett szavazat, hogy az RMDSZ-nek vannak szakértôi, Tôkés László pedig nem tud majd szakértôként tevékenykedni az európai parlamentben, valamint azt, hogy a református püspökre adott szavazat egységbontó, míg az RMDSZ-re adott voks az egység megtartását jelenti. Megtévesztés volt mindez" – jelentette ki. A Népújság kérdésére, miszerint sajtóban felröppent hírek választási csalásokat emlegetnek, Tôkés András elmondta, az a tény, hogy román többségû megyékben Tôkés László több szavazatot kapott, mint amennyi a magyar nemzetiségûek száma, azt jelenti, hogy a román lakosság is egyre inkább az egyéni szavazást részesíti elônyben, vagy pedig a ’89-es év nosztalgiája gyôzött. Berekméri Sándor, a megyei MPSZ elnöke szerint "nincsenek olyan jó kapcsolataink a SRI-vel, hogy csalhassunk." "Vadim Tudor is extázisban volt, mi is, csak mi pozitív extázisban" – mondta Tôkés András, a PRM elnökének kirohanásaira célozva. Szerinte a szavazás eredményei önmagukért beszélnek, Tôkés László a legjobb eredményeket Maros megyében a Küküllô menti településeken érte el, a Nyárád mentén és végül, Marosvásárhelyen.

Kérdésünkre, hogy az erôteljes kampány ellenére a megyeszékhelyen miért csupán egyetlen körzetben sikerült több szavazatot összegyûjteniük, mint amennyit az RMDSZ kapott, az elnök magyarázatként elmondta, hogy ott, ahol a lakosság többsége magyar, nem volt kérdéses a gyôzelem, ahol viszont vegyes lakosság van, mint Maros megyében is, az RMDSZ riogatásainak nagyobb hatása volt és a szavazatok megoszlottak. Különösképpen, ha a helyi sajtó is teljes mellszélességgel az RMDSZ-t támogatta, mint ahogy a Népújság is, amely még szombaton, a kampánycsend ellenére is lehozta az RMDSZ Tôkést támadó reklámját – tette hozzá. Feljelentést is tett ez ügyben, a kérdés szerinte az, hogy a fentiek mellett hogyan beszélhetnek esélyegyenlôségrôl?

Bezzeg a Háromszék objektíven tájékoztatott a kampányról, meg is látszik az eredmény – mondta Berekméri Sándor, a megyei MPSZ elnöke. Ami a Tôkés Lászlónak sajtóhírek szerint kampánycélra juttatott magyarországi pénzeket illeti, Berekméri Sándor kijelentette: "a FIDESZ erkölcsi támogatást nyújtott csupán, és pénz nem jött sehonnan Magyarországról, mert ha jött volna, mi, a megyei szervezet is kaptunk volna belôle".

Tôkés András, valamint Kiss István megyei alelnök kifejtették, az MPSZ továbbra is kész tárgyalni az RMDSZ-szel az erdélyi magyarság prioritásairól, amelyek szerintük nem a sporttermek vagy útjavítások, – bár ezek is fontosak – hanem a magyarság speciális, oktatási és autonómiával kapcsolatos problémái. Ha a helyhatósági választásokon külön is indulnak, a 2008-as parlamenti választásokig meg kellene egyezniük, egyébként kevés az esély arra, hogy a magyarságnak parlamenti képviselete legyen – jelentették ki kissé messze elôreszaladva az idôben.

A magyarországi és horvátországi roma telepeken élok lakhatási és szociális integrációját segítô programokkal ismerkednek három napon át a téma szakemberei, a hétfôn Budapesten kezdôdött mûhelykonferencia keretében.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) a horvát kormánnyal együttmûködésben szervezte meg a lakhatási mûhelykonferenciát a Roma Integráció Évtizede Program keretében. Az eseménysorozat kezdetét jelentô budapesti tanácskozáson a magyar és a horvát kormány képviselôi mutatták be a roma telepekkel kapcsolatos programjaikat – tájékoztatta az MTI-t a nyitónapon Ürmös Andor, az SZMM roma integrációs fôosztályának vezetôje.

A délelôtti konferencián a Roma Évtized Programban résztvevô országok képviselôi vettek részt és egyeztettek a cigánytelepekkel kapcsolatos problémákról, beszámoltak az elindított programokról és a további tervekrôl. A szlovák, cseh, macedón, szerb, montenegrói, horvát, bolgár és román szakemberek mellett megfigyelôként Szlovénia képviselôje is jelen volt a tanácskozáson.

A háromnapos konferencia keretében hétfôn este két zalai település, Garabonc és Galambok képviselôi számolnak be a településükön élô romák támogatására indított programokról és azok eredményeirôl. A nemzetközi tanácskozás résztvevôi kedden a két zalai faluba látogatnak el, szerdán pedig Horvátországban három település romáinak lakhatási körülményeibe kaphatnak bepillantást tanulmányútjuk keretében.

Traian Basescu államelnök szombaton a RRA rádión kijelentette, reméli, hogy 2008. december 1-jén, Románia Nemzeti Napján többek között elmondhatja majd, hogy a Victoria palotában egy kompetens kormányfô van, akivel együtt tud mûködni.

Arra a kérdésre, hogyan látja a nemzeti ünnepet 2008-ban, Basescu azt válaszolta: "jobb lesz, mint 2007-ben".

Megemlítette, reméli, hogy 2008-ban, a nagy infrastruktúra-projektek keretében elkezdôdnek az autópálya-építések, hogy Romániának lesz stratégiája a mezôgazdaságra, az egészségügyre és az oktatásra, továbbá hogy Románia belép a gazdasági fejlôdés 10. évébe.

Az elnök szerint a 2007-es évet nem használták fel úgy, ahogy kellett volna a románok érdekében, 2008- ban pedig el kell készíteni Románia hosszú távú stratégiáit.

Megemlítette, a parlament "a bûnözôk hasznára" módosította a Perrendtartási törvénykönyvet, és a kormány olyan rendeletet adott ki, amellyel védi a gyanúba keveredett minisztereit az igazságügy elôtt.

Basescu ugyanakkor megemlítette az Országos paktumot az oktatásért.

"Olyan évünk volt, amelyben a viták oda vezettek, hogy nem tudtuk megvalósítani az Országos paktumot az oktatásért. Ezek a mi sikertelenségeink, de 2007 az az év kell legyen, tekintve, hogy még 30 nap van hátra belôle, amelyben tudatában kell lennünk annak, hogy a politikai osztály reformja nélkül nem jutunk elôbbre" – mondta Basescu.

Traian Basescu a BBC-n vasárnap sugárzott interjúban kijelentette, mandátuma alatt Mircea Geoana PSD-elnök nem lesz miniszterelnök addig, amíg nem mutat érdeklôdést olyan fontos dolgok iránt, mint az Országos oktatási paktum.

Basescu csütörtök este elmarasztalta azokat a pártokat, amelyek nem jelentek meg az általa összehívott tanácskozásokon, melyeknek egyik témája az Országos oktatási paktum volt, és kijelentette, a következô kormányfô kinevezésénél csak azokat a pártokat veszi számításba, amelyek részt vesznek ebben a paktumban.

A BBC-nek adott interjújában leszögezte, elsôsorban Mircea Geoanara gondolt, amikor ezt kijelentette, arra a Geoanara, aki "állandóan miniszterelnök akar lenni, miniszterelnök akart lenni a 2004-es választások elôtt, és azóta is folyamatosan". A PSD nem jelent meg a cotroceni-i tanácskozáson.

Elhagyhatta vasárnap a börtöncellát Miron Cozma, a kilencvenes évek bányászvezére, s bányászjárások hírhedt fôszereplôje, miután letöltötte tíz évi büntetését. Cozma eddig már többször próbálta jogi úton kivívni feltételes szabadlábra helyezését, de valamennyi próbálkozása meghiúsult. Legutóbb éppen november utolsó napjaiban tárgyalta a bíróság az erre vonatkozó kérését, amelyre elutasító választ kapott. Így Cozmának végül hajszálpontosan le kellett ülnie a tetteiért kiszabott tíz évet.

A vájárok szakszervezeti vezetôjeként egykor színre lépô Miron Cozma a kilencvenes években összesen hatszor randalírozott rendfenntartás ürügyén társaival, többnyire Bukarestben. Az 1991- es bányászjárás nyomán például megbukott a Petre Roman vezette kormány.

A vájárok vezetôje az 1991-es bányászjárásért 18 év börtönbüntetést kapott. Cozmát 1997-ben tartóztatták le elôször, idôközben kis idôre szabadlábra került, majd további ítéletek miatt ismét be kellett vonulnia a börtönbe. Ion Iliescu államfô 2004 decemberében – leköszönése pillanatában – kegyelemben részesítette a bányászvezért, a közvélemény nyomására azonban a rendeletet egy nap múlva visszavonta.

Cozma akkor megfellebbezte a kegyelmet visszavonó államfôi rendeletet, s meg is nyerte ezt a jogi ütközetet. Vagyis az illetékes bíróság kimondta, hogy Iliescunak joga volt kegyelmet adni, de nem volt joga visszavonni azt. Cozma tehát kijöhetett a börtönbôl, de közben végleges ítélet született egy másik ügyben, mégpedig az 1999-es costesti-i eseményekben vállalt szerepe miatt (akkor az éppen szabadlábon lévô Cozma vezette bányászhadak megütköztek a karhatalmi erôkkel), amelyért tíz év börtönbüntetést kapott.

Így a bányászvezér ismét rács mögé került. A bukaresti fellebbviteli bíróság 2005 októberében összevonta a korábbi 18 éves, valamint az újabb, 10 éves börtönbüntetést, az enyhébbet tekintve letöltendônek. Ezzel együtt úgy döntött, hogy a Cozma által korábban letöltött hét év és tizenegy hónap levonható a tíz évbôl, így az említett idôpontban már csak két esztendô és egy hónap volt hátra. Ez most vasárnap járt le.

Cozma testvére úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy az egykori bányászvezér nem távozik külföldre, hanem Temesváron fog élni. A bányáknak és a vájároknak otthont adó Zsil-völgybe, illetve Bukarestbe ugyanis nem teheti be a lábát, mivel ezt tiltja számára az 1991-es bányászjárás nyomán meghozott bírósági ítélet.

Gazdát cserél az Európa Gimnázium és a Mûvészeti Líceum egy épületszárnya a marosvásárhelyi tanács múlt heti döntése értelmében. Az önkormányzat ülésén egy határozat kapcsán a fôtéri üzlethelyiségek helyzetével kapcsolatosan is vita alakult ki, de a polémia konkrétumokhoz vezethetô végkövetkeztetése elmaradt.

Tulajdonost cserél két marosvásárhelyi iskolaépület a városi tanács múlt heti ülésén sürgôsségi ügyrendben elfogadott határozat értelmében. Eszerint a marosvásárhelyi római katolikus plébánia tulajdonában levô Horea utcai Európa Gimnázium, a volt 4-es Számú Általános Iskola a város birtokába kerül. Cserébe az egyház a Forradalom utcai mûvészeti líceumnak az egykori állami kisajátítás után emelt új épülettömbjét veheti majd birtokba, melyet ennek az ingatlannak a visszaszolgáltatása során nem juttattak az egyház tulajdonába. Csütörtöki döntésével a tanács egy több hónapja tartó tárgyalási folyamatot lezáró megállapodást fogadott el a város nevében, miután a római katolikus egyház már korábban beleegyezett ebbe az ingatlancserébe.

Hónapok óta húzódó, egyszer már a tettlegesség határán is túllépett vitás kérdés a marosvásárhelyi tanács asztalán a Gyôzelem tér 33. szám alatti ingatlan eladásának kérdése. A régi városházával szemközti, fodrászatot és kozmetikai szalont magában foglaló épület eladása ügyében most sem jutott dûlôre a helyi tanács. Bár az indoklás szerint az ingatlan sorsa feletti pereskedések lezárultak, tehát az épület elvileg elárverezhetô volna, az önkormányzat csütörtöki ülésén ismét elhalasztották a döntést. Florin Oproiescu képviselô még a napirend tárgyalása elôtt felszólalt az ügyben, felhíva a figyelmet hogy 300 aláírást tartalmazó jegyzéket és egy tiltakozó levelet juttattak el hozzá, amiben az aláírók arra kérik a tanácsot, ne szüntessék meg az ott mûködô fodrászatot, amíg annak nem biztosítanak más központi helyiséget. A tanácsos az eladásról szóló döntés elhalasztását, illetve azt kérte a polgármesteri hivataltól, hogy az ott mûködô szolgáltató egységek elköltöztetésére az ezeket mûködtetô Igiena szövetkezettel közösen találjanak megoldást. A határozatot halasztotta is a tanács, azonban a szövetkezettel való tárgyalás javaslatát Dorin Florea polgármester vehemens válaszban vetette el. A polgármester szerint nem érdemes tárgyalni a szövetkezettel, mivel évek óta nem fizettek bért a városnak az említett szolgáltató egységek használatáért. Ennek a halasztott tervezetnek a kapcsán, szintén a fôtéri üzlethelyiségek helyzetével összefüggésben, hangzottak el további felszólalások is. Moraru Octavian képviselô arra hívta fel a testület és a városvezetés figyelmét, hogy megszûnôben van a Rózsák téri Romulus Guga könyvesbolt. A tanácsos szerint szégyen lenne a városra nézve, ha egyetlen könyvesbolt sem maradna egy, a kultúrát állítólag támogató város központjában, ezért szerinte a polgármesteri hivatalnak és a tanácsnak lépnie kellene, hogy oldják meg a helyzetet.

A képviselô felszólalására reagálva a polgármester az RMDSZ-es képviselôknek javasolta, hogy járjanak közre annak érdekében, hogy a város visszakapja a mozitermeket, mert ezekbôl kettô is van a központban, szerinte az egyikben lehetne könyvesboltot mûködtetni. A kérdéskörhöz több tanácsos is hozzászólt, és elvileg mindegyikük egyetértett abban, hogy az önkormányzatnak kellene valamit lépnie annak érdekében, hogy a fôtéren ne csak bankfiókok és maroktelefon-szolgáltatók mûködjenek, de hogy mit tehetne konkrétan ebben a kérdéskörben a tanács, arról konkrét javaslata senkinek sem volt.

Tegyük hozzá, késôn ébrednek! Talán akkor kellett volna jobban odafigyelni polgármesternek és tanácsosnak egyaránt, amikor bankoknak és mobilszolgáltatóknak adták át a szóban forgó ingatlanokat.

Hosszú vajúdás után a templom felszentelésének elsô évfordulóját a Kövesdombi Unitárius Egyházközség vasárnap a Dávid Ferenc téren ünnepelhette. Igen, az unitárius templom immár a Dávid Ferenc tér 1. szám alatt áll, hivatalosan is, mert a városi tanács és a polgármesteri hivatal áldását adta rá.

Az igazi áldás azonban máshonnan jött. Az igazi mûvészet áldásában részesült a gyülekezet. Az évfordulón Kilyén Ilka mûvésznô a templomban bemutatta az istentisztelet befejezéseként Karácsonyi rege címû mûsorát. Az összeállítás jó ízléssel, hozzáértéssel és gazdag érzelmi hozzáállással hozza az adavent, a karácsonyvárás, a Jézuska születésének hangulatát. Krúdy, Babits, Sinka István, Kacsó Sándor, Márai Sándor, Szemlér Ferenc, Nagy László, Dsida Jenô, Ady Endre, Nyírô József, Egyed Emese verseibôl és prózai szövegeibôl válogatta össze a mûsorát, és olyan beleéléssel, sugárzó szeretettel, a rá oly jellemzô tiszta dikcióval tette hitelessé a születés csodáját, hogy magával ragadta közönségét. Szinte megjelenítette a történéseket kifejezô szövegmondásával, közvetlenségével. A csúcs Márai Mennybôl az angyal címû verse volt, amikor is a gyülekezet vele énekelte a dalt. Az egymásba gondolatilag szépen simuló szövegeket a témába illô, csángó és mezôségi népdalokkal kapcsolta össze. A zenei kíséretet szerényen és alázattal, de nagy szakértelemmel Ion Ritiu színmûvész, a férje biztosította. Finoman, halkan szólt a zene, kiemelve a szöveg szépségeit, az elôadómûvész kvalitásait, aki maga is átlényegült, megfiatalodott, s még szebb lett, akár egy gyermekáldást váró anya. Elhittük neki, hogy eljön a Jézuska. Advent elsô vasárnapja volt.

Az elôadást követôen a Bözödi György- teremben megnyílt Incze István Botond olajfestményeket tartalmazó kamarakiállítása. A mûvészt Kecskés Csaba tiszteletes köszöntötte. Maga a festô beszélt munkáiról: "Számomra egy kiállítás mindig egy gondolatsor befejezése, amely lezár egy alkotási korszakot, egy szemléletet. Az erdélyi táj nekem örök múzsám, amely újabb és újabb kihívásokra ösztönöz. Ebben az évben látókörömbe került a régi Vásárhely ipari forradalom elôtti, nyugodt, békebeli világa. Ez élettér és egyben ébredezô mezôváros, amely büszke volt mindig jeles szülöttjeire. A századfordulón elindult építkezések során a város vezetôje és polgárai a be nem épített telkekre szecessziós épületeket álmodtak. Mûveimben megjelenik a 19. századi alvó Fôtér, amely még nem volt csatornázva, de már megvoltak meghatározó épületei.

A századfordulós városkép után újra az erdélyi táj vonzáskörébe kerülök. Az ébredô hargitai fenyvesekben vagy a domboldalakon lengedezô búzamezôkön beköszönnek a naplementék. Vörös horizontokként égnek és elkezdik sziluettre egyszerûsíteni a tájat, hamvasodnak a színek, mélyülnek az árnyak."

A festmények egy részén még meg sem száradt a festék, szinte mûteremhangulatot árasztottak a frissen készült képek, egy kicsit a befejezetlenség hatását keltve, de a sugárzó színek, a témaválasztás és festôi látás hatásossá teszik a kiállítást.

Ennyi élmény és szépség után az elsô évforduló az egyházközség életében bizonyára emlékezetes marad.

Hallomás

Cseh Dénes nyomáti gyökerû lakos (született 1962-ben, lakik a Moldova sétányon Marosvásárhelyen), ezüstös halántékú, rokonszenves ember. Annyira hatott rá a Madaras Gábor-nótaest, hogy elhatározta: maga is énekessé válik. De hogyan s miként? Elment a Maros Mûvészegyüttes kövesdombi színházához, ott egy kedves hölgy… hozzám "utasította". Meglepôdtem, de aztán elértettem a bájos trükköt: annál alkalmatlankodjék, aki "effélével foglalkozik a sajtóban". Hát tessék. Quod erat demonstrandum.

Cseh Dénest persze nem "hallgattam meg", de nem is küldtem el üres tarisznyával. Ígértem valamit. Az futott föl a hangyámba, amivel érkezett: miért nincs Erdélyben is valamiféle tehetségkutató versengés, amelyen maga is fölléphetne? Van s volt, erôsködtem. A válasz persze engem sem elégített ki. Hiszen nem csak a csírázó tehetségeké a világ.

A Kövesdombon havonta tarthatnának a Maros Mûvészegyüttes illetékes szakemberei, kedves mûvészeink, olyan napot, amelyen a Cseh Déneshez hasonló, alkalomszerûen jelentkezô dalosokat, táncosokat, rigmuspattintókat meghallgatnák- megtekintenék, aztán meg szeretetteljes tapintattal vélelmeznék, amit láttak. Tudjuk, ilyenkor gyakoribb az elutasítás, mint az elfogadás – de ha évente egyetlen gyöngyöt lelnek is, megérte a fáradozást.

Vannak megkésett pacsirták, örök tavaszban járók. Nyitva fölöttük a tehetségek végtelen kék ege.

Hazai színházi életünknek aranybetûs ünnepe lehetne a Kolozsvári Állami Magyar Színház fennállásának 215. évfordulója, melyet a színház igazgató- fôrendezôje, Tompa Gábor jelentett be román nyelvû sajtótájékoztatóján a múlt héten. Az egyik legnagyobb színházi múlttal rendelkezô intézmény vezetôje elmondta, hogy a mostani Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál 15 évvel ezelôtt megfogalmazott gondolatot igyekezett kiteljesíteni, melynek tartalma a modern, mindenkihez szóló színházi nyelv, amely magában hordozza azt az elvárást, amivel a ma színháza teljesíti azt a feladatot, amit a kor kér tôle. Csobogó mondatokban köszönte meg Adrian Iorgulescu kulturális és vallásügyi miniszternek azt a segítséget, amivel a román hivatalosságok hozzájárultak ahhoz, hogy ez a fesztivál tulajodképpen fôpróbája legyen annak a rendezvénysorozatnak, melyre teljes erôvel készülnek. Nevezetesen az Európai Nemzetközi Színházi Fesztiválra, aminek közeljövôbeli megrendezésére már a színház vezetôsége ajánlatot tett és kapott is. Csak éppen az anyagiakat kell erre összeszednie. A kolozsvári városi tanács jóindulatúan kezeli ezt az elképzelést, mert tudja, hogy ez a város hírnevének öregbítését jelenti. A színház tisztában van mindazokkal az elvárásokkal, melyeknek meg kell felelnie. Ennek is köszönhetô, hogy az európai színházi élet figyelmét is felkeltették.

– Ma este egy olyan társadalmi rétegrôl lesz szó, amely évszázadokon keresztül a tudományt, a kultúrát gyarapította, ápolta, támogatta és amely a legtöbbet szenvedett a diktatúra alatt, mégis megôrizte erkölcsét, tartását – mondta nyitóbeszédében Markó Enikô szervezô a Belvárosi szerdák rendezvénysorozat soros estjén. A Deus Providebit Ház Szent Mihály Termébe ezúttal az erdélyi arisztokrácia régi három képviselôje – Bethlen Anikó, Gál Miklós és Haller Béla – volt hivatott egy baráti és népes közönség elôtt zajló beszélgetésre az erdélyi történelmi – nemesi, illetve fônemesi – családok múltjáról, jelenérôl, jövôjérôl.

Bethlen Anikó elsôként régi találkozásait, olvasmányélményeit osztotta meg a hallgatósággal. – Hogy hogyan lehetett a kommunizmus alatt általános mûveltségbôl megélni? Például óraadásból. Én nagyon sokat tanultam a BBC-tôl. Rövidhullámon hallgattam, nagy kincs volt akkoriban egy kis rádió... Gál Miklós az életérôl mesélt: – ’34-ben születtem, Dél-Erdélybe kerültem. ’44-ben jött a menekülés, minden évben más helyre jártam iskolába. Az egyetemet ’72-ben tudtam elkezdeni, és ’76- ben fejeztem be, mert származásom miatt mindenhonnan kirúgtak. A mi osztályunk nagyon elôzékeny volt. Engem a munkahelyemen megtûrtek, nekem szerencsém volt. Ami a visszakapott birtokokat, udvarházakat, kastélyokat illeti... már pályázni sem nagyon lehet. A mezôgazdaság halott. Kínlódás csupán, dupla kárral. Nyugaton négyszer annyi támogatást kap egy ember egy hektárért, mint amennyit itt még csak ígérnek. Sertéspestis ellen például nem szabad már oltani. De négyszáz gócpont volt az országban. Mi oltottunk. Be is zárták. Visszatérve az udvarházakra: van akit nem érdekel, van aki örvend, ha egy vállalkozó átveszi, mûködteti, felújítja. De van, aki panzióvá építi ki, és ennek él: így tettek a Kálnoky grófok vagy az Aporok. Ami az itthonmaradást illeti: 1910 körül a Mezôségen 18 Gál férfi élt. Mára ketten maradtunk. Aki el akart menni, el tudott. Én nem akartam. Nagyon szerettem Erdélyt.

"– A Zsiga ment volna, de a Széchenyi nem engedte" – mondta Haller Béla. Van valami, ami kényszerít, kötelez, tart a maradásra.

Gál Miklós szerint megmaradt az összetartás a történelmi családok között: – Vásárhely speciális hely volt, sok fônemest telepítettek ide. Ôk összebarátkoztak, egy társaságba jártak. Akik elmentek: eleinte honvágyuk volt, majd beleszoktak, utána pedig lekezeltek.

– De voltak olyanok is, akik jóhiszemûen és valóságosan is segítettek. Ahány nyugatos magyar, annyiféle sors és alapállás. Akik itthon maradtak, ugyanazt a sorsot élték meg és ez összehozta ôket. Az, hogy nem volt mit veszíteni, hihetetlen szabadságot jelentett: nem voltak dilemmák. És ez nagy derût eredményezett. A gyûlölködést távol tartották tôlem a szüleim. Korábbi életük és az enyém között nem volt átjárás. Az olyan volt, mint egy nagyon szép mese. És ezért én nagyon jól éreztem magam a hatvanas évek Marosvásárhelyén – mondta Haller Béla.

Szó esett a Vásárhelyen 2000-ben Torma Miklós által elindított Castellum Alapítványról is. A találkozókról, eszmecserékrôl, jövôképekrôl, karitatív tevékenységrôl. A Pro Castro Bethlen Egyesületrôl, a Bethlen-kastély felújítási lehetôségeirôl, visszaszerzési nehézségekrôl. Arról, hogy hogyan próbál (túl)élni egy hatalmától, befolyásától és birtokaitól megfosztott, de régi tartását, szellemi örökségét, magyarságát ôrzô társadalmi réteg egy olyan érzelemmentes korban, amelyben a címeknek és rangoknak már teljesen más jelentése és jelentôsége van.

Tájak, emberek

A múlt héten nyílt minitárlata Bálint Zsigmond fotómûvésznek az Emil Dandea utca 10. szám alatt székelô Oázis Alapítványnál. A mûvész 22 olyan fotót állított ki, amelyeket erdélyi falvakban készített. A kiállítás anyagát eddig nem láthatta a közönség, hiszen a tematikus válogatással még sehol nem szerepelt. A kiállítást méltató Vajda György elmondta, Bálint Zsigmond fotós szemmel érzi, érzékeli Erdély jellegzetes ízét. Azt a világot örökíti meg, amely lassan a múlté lesz. Olyan emberek tekintenek ránk a felvételekrôl, akik egy korról vallanak, egy-egy élettörténetet sugallnak. Bálint Zsigmond évtizedes munkája fénnyel írt szociográfia is lehetne. Ritka, sokszor feledésbe merült népszokásokat, népviseletet örökít meg. A Székelyvarság vagy a Mezôség, Libán környékén még léteznek olyan tájak, házak, belsô és külsô helyszínek, amelyek valóságos hidat képeznek múlt és jelen között. Bálint Zsigmondnak sikerült eljutni alkotótáborokba, azokra a helyekre, ahol az Oázis Alapítványnál kiállított fotók nagy részét készítette.

Amint György Réka, az alapítvány munkatársa ismertetôjébôl kiderült, Bálint Zsigmond gazdag életpályája olyan szakmai névjegy, ami önmagában ajánlja a tárlatot. S hogy valóban mennyi élményt jelent egy-egy jó felvétel elkészítése a fotósnak, arról maga a szerzô beszélt, néhány fotó elôtt percekig ecsetelte, mi minden rejtôzik mögötte.

A kiállítás 2008. január 31-éig látogatható.

Telenézô

Kultúrház címû mûsorával a Magyar Televízió rehabilitálta egyik (Erdélyben legalábbis) nagyon lejáratott, ráadásul idegen (német) eredetû szavunkat. Manapság nem is szívesen írjuk le egy faluriportban például a szót, mert sajnos, ebek harmincadjára jutott a legtöbb ilyen funkciójú épület, ahol pedig ép és tevékenység is zajlik benne, ott illôbb mûvelôdési otthont, kultúr-otthont vagy éppenséggel központot emlegetni. (A faluház egy picikét más tartalmú fogalom, bárcsak minél több faluház mûködne szûkebb pátriánkban – de hát én magam jószerével egyetlenegyrôl sem tudok.)

Winkler Nóra (1972) a Magyar Televízió egyik legismertebb arca. Mûsort vezet, árverez, mûvészeti lapba ír mûvészetrôl. Nóra az ELTE angol–filmelmélet–médiapedagógia szakán szerzett képesítést, munkahelyei: Danubius Rádió, az Octogon magazin, Radiocafé, Artmagazin, Magyar Televízió. Idejét a legritkább esetben tölti tévénézéssel. Inkább mûvelôdési rendezvényekre, elôadásokra, kiállításokra jár, szeret nevetni és fényképezni. Úgy is becézik: ô a nevetôs csaj a Kultúrházból.

A szerkesztôség demokratikus, keddenként ülnek össze, és megbeszélik, kit mi érdekel, mivel foglalkozna, mit tart izgalmasnak. A mûsor ugyanis ajánló, kedvcsináló jellegû. Saját bevallása szerint nem a puszta megmutatás a cél. "Önmagában az, hogy bemutatnak egy színdarabot, jó hír, de ahhoz nem elég, hogy ez egy nagyobb beszélgetés témája legyen. Akkor igen, ha kibont egy problémát, megmutat egy helyzetet, van benne valami különleges. Az is igaz, hogy a célcsoportunkról feltételezünk egy alapvetô nyitottságot, tájékozottságot, és erre építünk. Én pedig kifejezetten figyelek rá, hogy ne bennfenteskedjek. Azok a legjobb dicséretek, ha valaki azt mondja, pont azt kérdeztem, amit ô is kérdezett volna. (…) Tulajdonképpen luxus, hogy olyan témákból készülök fel és olvasok anyagokat, amik érdekelnek, és igazából a saját kérdéseimet tehetem fel úgy, hogy kíváncsi is vagyok a válaszokra. Nem kell átváltoznom valami másik nôvé, olyan a hajam, ahogy egyébként is, és jók a ruháim. Magam vagyok."

A polgármester elégedetlen

Nagysármáson a részvételi arány 30 százalék alatt maradt mind a népszavazáson, mind az EP-választásokon. Elôbbi esetben a választók 28,5, a referendum esetében 23,74 százaléka jelent meg az urnák elôtt. Ioan Mocea polgármester, a liberális párt helyi vezetôje elégedetlen, nem tudja, minek a számlájára írja a lakosság közönyét. Kérdésünkre elmondta, hogy a liberális párt "csapatának" eredményei látványosak, de úgy látszik, ez nem elég ahhoz, hogy az emberek elmenjenek szavazni. A sármási eredmények egyébként: az 1654 szavazat 21,3 százalékát a PNL, 19,6 százalékát az RMDSZ, 18,5 százalékát a PD, 16,5 százalékát a PDS, 3,3 százalékát Tôkés László kapta. Sallai Imre alpolgármester szerint az RMDSZ jó eredményt ért el, de több szavazatot is kaphatott volna, ha a fiatalság elmegy szavazni. Bízott benne hogy így lesz, mert az RMDSZ által szervezett bálokra eddig mindig elmentek, és csalódott bennük. Az idôsek viszont szavaztak, az RMDSZ három jármûvel is segített azoknak, akiknek betegség miatt például nehezére esett a szavazóközpontba elmenni. Ami a Tôkés Lászlóra adott voksokat illeti, Sallai Imre szerint az RMDSZ mindig egységes volt, ezt az egységet próbálják meg egyesek megtörni.

Nagysármáson 19 utcában 17,8 kilométeren csatornáznak, amire a kormány 4 millió lejt utal ki. Fontos a városnak, mivel korábban 1,2 kilométeres szennyvízhálózata volt. A tizenkilenc utca közül a munkálatokat már elvégezték a Felszabadítás, Kissármástól a Köztársaság utca felé haladva egy szakaszon, a Virág, Kétsor, Tavasz, Május 1, Béke, Crisan, Március 6, December 30. utcákban, az Ôsz utca alsó szakaszán. Jelenleg a munkálatok nyomait simítják el, hiszen a kiásott sáncok és a sár miatt nem lehet járni, nem is beszélve a balesetveszélyrôl. A szerzôdés szerint a kivitelezés határideje 2008. december 31, de a kivitelezô, az Energoterm Kft. várhatóan már nyáron befejezi a csatornázási munkálatokat. A víz bevezetésével tavaszig várni kell, ezzel a pályázattal 1,9 millió eurót nyert az önkormányzat. "A két beruházással párhuzamosan is lehetett volna haladni, azonban késôn kaptunk pénzt és a kivitelezésre kiírt versenytárgyalás még folyamatban van" – nyilatkozta Sallai Imre alpolgármester. A beruházásoknál maradva, elôreláthatólag január közepén felavatják a helyi sporttermet, ahol már csak a víz-, gáz- és csatornázási munkálatokat kell befejezni. A múlt heti tanácsülésen a költségvetés kiegészítésérôl döntött a képviselôtestület, ami pluszban 830.000 lejt jelent iskola- és óvodaépületek felújítására.

– Itt már a második világháború elôtt mûködött tánccsoport, persze, nem folyamatosan, mert amikor a tagok elértek egy bizonyos életkort, és családot alapítottak, rendszerint felbomlott a társaság – kezdi a mesélést Salagean Éva, aki 1959 óta él Nagysármáson, és azóta a helyi kulturális élet nélkülözhetetlen mozgatórugójává vált. – A gyerekekkel már egészen kicsi korban meg kell szerettetni a népi táncot, ahhoz, hogy késôbb is visszajárjanak – mondja Éva néni, akinek Boglárka nevû tánccsoportjába óvodás korú apróságok is jönnek mezôségi, nyárádmenti, csíki táncokat tanulni. – Minden hétvégén próbálunk a kultúrotthonban vagy az iskolában. A kisiskolások szívesen jönnek, a 16, 17 éveseket viszont gyakran elcsábítja tôlünk a diszkó. Ma már kevés a fiatal Nagysármáson, a legtöbben nagyobb városokba mennek líceumba, és többé nem térnek vissza – teszi hozzá az ôsz hajú hölgy, aki Bartha Erzsébet és Sallai Ildikó óvonôkkel közösen irányítja a tánccsoportot. A boglárkások legnagyobb bánata, hogy hosszú ideje nincs koreográfusuk. Igaz, hogy a más helységbôl ingázó tánctanár pénzbe kerül, mégis fontos lenne, hogy ne mindig ugyanazokat a mozdulatokat tanulják a táncos kedvû fiatalok.

Éva néni negyven éve színjátszó csoportot is mûködtet Nagysármáson. – Régebben népszínmûveket tanultunk, ma már lassan kezdünk kifogyni az érdeklôdésre számot tartó, ugyanakkor könnyen memorizálható darabokból. A városban nemigen vannak intellektuális beállítottságú, magasabb végzettséggel rendelkezô emberek, a csoportba is mindössze 10-12 személy jár el. Ennek ellenére már háromszor szerepeltünk az erdôszentgyörgyi Mûkedvelô Színjátszók Fesztiválján, és különbözô ünnepek alkalmával is mindig készülünk egy kis elôadással. Persze, sok minden hiányzik, többek között a megfelelô díszletek, ruhák, támogatásról meg hiába ábrándozunk, – mondja Éva néni, aztán szomorkás mosollyal teszi hozzá: – Három megye sarkában, amolyan elhanyagolt végvár vagyunk.

Nagy Székely Ildikó

Nagysármáson még mutatóban sincsen magyar utcanév, de teret, parkot sem neveztek el magyar irodalmi vagy történelmi hírességrôl. Még csak kísérlet sem történt, azaz határozattervezetet sem terjesztettek a tanács elé ilyen értelemben, abból a meggondolásból, hogy a 15 képviselô közül csupán 4 RMDSZ-es, így aztán egy ilyen tervezetet nehéz lenne megszavaztatni. Sallai Imre alpolgármester elismerte, hogy egy településen, ahol több mint 20 százaléka a lakosságnak magyar nemzetiségû, illene magyar utcanévnek is lennie, így aztán 2008-ban nem kizárt, hogy megpróbálnak parkot elnevezni valamely magyar személyiségrôl.

Szekrényre ragasztott papírvirágok, mesearcú falak, levegôben kalimpáló, házilag készített játékfigurák – a nagysármási magyar tannyelvû óvodát nem népesítik be drága külföldi játékok, a liliputi székeken üldögélô, elmélyülten festegetô apróságoknak azonban nem is hiányzik az efféle csecsebecse. – Én már nagy fiú vagyok – rikkantja egy szôke legényke, amikor arra kérem, árulja el, hány éves. Egy diószemû, rövid hajú kislány egy pillanatra ránkcsodálkozik, aztán újra levélszônyeg-festménye fölé hajol.

– Jelenleg 68 gyerekünk van, a legkisebbek 2 és fél, 3, a legnagyobbak 6-7 évesek – mutatja be Kecskés Izabella igazgatónô az életkoruk szerint négy csoportba felosztott óvodásokat. Idôközben egy huncut mosolyú kisfiú végignyargal a lassan iskolaéretté cseperedô ,,elôkészítôsök" termén, majd egyszemélyes futballmeccsbe kezd egy zöld karikával. – Ô a közeli tanyáról jár be a húgával. Minden hajnalban négy kilométert kell gyalogolniuk, mégis mindig ideérnek 8 órára – mondja az igazgatónô, aztán arról mesél, az izgága csöppségek között van néhány szellemileg visszamaradott gyerek, közülük többen elképesztô tapasztalatokon mentek át életük elsô éveiben. – Az egyik 5 éves kislány úgy került ide, hogy semmit sem tudott az emberhez méltó létrôl. Ha meglátta a kutyának kitett lábast, odamászott és belekóstolt – veszi át a szót a nagycsoportosok óvónôje. Egy törékeny kisfiú gitárral a nyakában rohangál, közben tekintetével az igazgatónôbe csimpaszkodik. – 4 éves korában került szociális gondozókhoz, addig sem járni, sem beszélni nem tudott. Ide is babakocsiban hozták nevelôszülei, tôlük rengeteg szeretetet, törôdést kap – világosít fel a fiatal hölgy, akit a barna legényke a legjobb barátjának nevez. Amikor óvónôje ölébe hajtja a fejét, láthatóvá válnak az orrán éktelenkedô forradások, a szülôi házban szerzett patkányharapások nyomai.

Közeledik a tízórai ideje, a teremben rögtönzött gyermekvonat kanyarog. – Játsszunk gyümölcsöst – indítványozza az igazgatónô, és az apróságok önfeledten öltik magukra képzeletbeli kivi- és banánjelmezeiket. – Én kivi – jelenti ki a sebzett orrú kisfiú, és majd kibújik a bôrébôl, amikor kívánsága teljesül.

Nagy Székely Ildikó

A sármásiak egyharmada internetezik

Nem állíthatjuk, hogy statisztikai adatok alapján tesszük a fenti kijelentést – ez egy informatikustól hangzott el. Bár sok a számítógép és internetfelhasználó – pedig internetkávézó egy sincs a helységben –, mindezek ellenére a város egyike azoknak a településeknek, amelyek megpályázták a kormány EBC programját. A Megismerésen alapuló gazdaság (EBC) címû pályázat kezdetben csupán elektronikus hálózatot biztosított volna az önkormányzatok számára, idôközben kissé módosult a projekt: a pályázatfigyelés, pályázatírás, pénzalapok lehívása is belefér. Ez egyébként szerepel annak a két alkalmazottnak a munkaköri leírásában, akiket az EBC-irodába felvettek. Nagysármás e programon keresztül 23 legújabb generációs számítógépet kapott, 3 szervert, 5 vetítôt, nyomtatókat, videokamerákat, bútorzatot. A felszerelések októberben megérkeztek, a hálózat azonban még nem üzemképes. Anca Attila hálózatmenedzser és Ungur Dumitru adminisztrátor elmondta, a számítógépeket a líceumban, iskolákban és a polgármesteri hivatal anyakönyvi, engedélyezési valamint adóosztályán szerelték fel, ezenkívül kialakítanak egy városi információs irodát is a Hársfa utcában. Január 1-ig a rendszernek mûködôképesnek kell lennie, az információs iroda pedig a lakosság rendelkezésére áll, a nyújtott szolgáltatások: közönségszolgálat, internethasználat, szövegszerkesztés, nyomtatás, fényképkészítés stb. A két alkalmazottnak a bérét egyelôre a polgármesteri hivatal állja, 3 éven belül önellátókká kell válniuk.

Három alkalmazottal kellene mûködnie a nagysármási lakosság-nyilvántartó hivatalnak, azonban egy informatikusi állás még mindig üres, emiatt nem kaptak engedélyt a szaktárcától. Ilyen körülmények között hogyan intézik ügyes-bajos dolgaikat a sármásiak?

Oláh Irén: – Jó lenne, ha itt itt , Sármáson is megnyitnák ezt az irodát, mert ingázni kell Marosvásárhelyre vagy ludasra, ha a személyivel vagy valamilyen más irattal kapcsolatok probléma van. Nem könnyû reggel korán vonatra ülni, vagy akár autóstoppal menni, veszélyes is. Sármás elég szép város, elég gazdag is, nem értem, miért nem lehet egy ilyen irodát nyitni? Egyébként bírósága sincs, nincsenek orvosok, nincs szülészet sem.

Popovici Traian: – Ez csak egy technikai probléma, nem ismerem az okokat, amiért nem mûködik a lakosság- nyilvántartó iroda. Bizonyára költséges anyagi szempontból, bár úgy tudom, felszerelés és személyzet már van. Ingázni nagyon kellemetlen, egy nap kiesést jelent de biztosan nemsokára megoldódik ez is. Ezért igazán nem hibáztatható sem a polgármester, sem az alpolgármester.

Turcu Rave-ca: – Ludasra járunk, messze van, sokba kerül az autóbusz, és tél van, nem könnyû ingázni. Egy ilyen iroda minden településen kellene legyen, hogy megkönnyítsék a polgárok számára az ügyintézést. És fôleg Sármáson, mert milyen város az, amelyiknek nincs lakosságnyilvántartó hivatala?

Pop Ana: – Sokszor nincs pénzünk, hogy Ludasra vagy Vásárhelyre bemenjünk. Elvesztegetett idô, pénz, pedig a nyugdíjunk kicsi, másfél-2 millió lej. Jó lenne, ha a polgármesteri hivatal megoldaná ezt a problémát, hogy ne kelljen minden sûrgôs problémával kilométereket utazni. Ha a beteg kislányomnak orvosi felmentés kell, azért is Vásárhelyre utazunk, mert itt nincs szakorvos.

Ungur Dumitru: – Ludasra kell menni ügyintézni, amellett, hogy ingázni kell, sorban állni, elvesztegetni egy napot, nem is biztos, hogy sikerül megoldani a gondot. Nem annyira a pénz a probléma, mint inkább az, hogy többször kell járni, míg elintézzük a papírokat. Az idôveszteség a probléma. Nekem például Kolozsvárra szól a személyazonossági igazolványom, és nem cserélem ki, pedig Sármáson lakom. Akkor fogom kicserélni, amikor itt helyben lesz hol.

A Prefektúra és a Maros Megyei Tanács a napokban közös pályázatot nyújtott be egy, az Európai Unió strukturális alapjait ismertetô megyei információs iroda létesítésére. Az iroda létrehozására 100 ezer eurót pályázott meg a két intézmény, a pénzbôl, melynek 90%-a vissza nem térítendô támogatás, a fennmaradó része pedig a megyei önkormányzat hozzájárulása, vidéki munkapontokkal is rendelkezô tájékoztató irodát nyitnának meg, amely elsôsorban a vállalkozók rendelkezésére állna a strukturális alapokból megpályázható pénzekkel kapcsolatos naprakész, gyakorlati információkkal – jelentette be tegnap Ciprian Dobre prefektus a kormányhivatal által szervezett, Cégfejlesztés strukturális alapokból címû szemináriumon, melyen a kormányintézmények számos pályázati szakértôje tartott elôadásokat helyi illetékeseknek és vállalkozóknak a marosvásárhelyi Continental Szállóban.

A rendezvény házigazdájának szerepét ellátó kormánybiztos szerint, mivel az uniós alapok felhasználásáról hatalmas mennyiségû információt kellene eljuttatni az üzleti szférának, elsôsorban a kis- és középvállalkozóknak, hasonló találkozókat legalább negyedévente kellene szervezni pályázati szakértôk meghívásával. Dobre megállapításával Eugen Teodorovici, a Gazdasági és Pénzügyminisztérium pályázati ügyekben illetékes államtitkára is egyetértett. A strukturális alapok kezelésével megbízott pénzügyi tárca frissen kinevezett illetékese kifejtette, a minisztériumnak a vállalkozókkal szembeni kapcsolattartásán az eddigi gyakorlathoz képest jócskán javítani kell ahhoz, hogy az uniós alapokból érkezô támogatásokat eredményesen tudják felhasználni a vállalkozók. Az államtitkár kifejtette, rengeteg pénz áll rendelkezésre a gazdaság fejlesztésére az uniós alapokban, azonban a pénzeket nehéz lehívni, nem csak az unió elôzô bôvítési körében csatlakozott tagállamaiban, hanem a régebbi tagállamokban is általános tapasztalat, hogy nem tudnak minden pályázati alapot teljes mértékben felhasználni. Az államtitkár szerint egyébként sem az az irányadó, hogy az alapok mekkora hányadát tudják majd megszerezni és elkölteni, hanem az a lényeg, hogy olyan pályázatokra jusson pénz, melyek révén a legnagyobb hatásfokkal lehet fejleszteni egy adott célterület gazdasági életét.

A tanácskozáson elhangzott, a strukturális alapokból 2015-ig 32 milliárd eurót lehet megpályázni Romániában, ettôl pedig azt várják az illetékesek, hogy a következô nyolc év során 20%-kal bôvüljön az ország bruttó nemzeti össztermékének értéke. A gazdaság versenyképességének fejlesztésére vonatkozó ágazati operatív programban több mint 3 milliárd eurót szánnak uniós és költségvetési forrásokból a gazdaság fejlesztésére, amitôl a szakértôk a gazdaság termelékenységének évi 5,5%-os emelkedését várják a 2015-ig terjedô idôszakban. A rendezvényen ismertették az idevágó operatív program keretszámait, és a támogatható célterületeket is. Viszont annál sokkal több konkrétummal, mint hogy rengeteg pályázati forrás vár majd felhasználásra, nem távozhattak a vállalkozók, mivel a pályázati útmutatók a jelen lévô szakértôk ígérete szerint leghamarabb december végére készülnek el, a kiírások véglegesítésére pedig, amikor már konkrét pályázatokat lehet majd benyújtani, csak újabb egy-két hónap múltával kerülhet majd sor.

Pénteken délután év végi számvetést tartott a Kardiomed Erdélyi Érgyógyászati és Átültetési Egyesület. Az orvosi egyetemmel közösen szervezett beszámoló során a megyei sürgôsségi kórházban mûködô kardiológiai klinika munkaközössége azt a nyolc kutatási programot mutatta be, amelynek révén 9,8 millió lejt, azaz 3 millió eurót fordíthatnak a szív-ér betegségek kutatására és kezelésére, a legkorszerûbb felszerelés beszerzésére.

A kardiológiai klinika országos és egyetemi szinten is jelentôs eredményt könyvelhetett el 2007-ben is, amikor mind a nyolc kutatási pályázatukat a tervek szerint bonyolították le, amire az értékelés, a visszajelzés sem maradt el. Kérdésünkre Benedek Imre professzor elmondta: ezek a programok a szív-ér betegségek kutatására, a korai diagnózis megállapítására, új kórismézési és kezelési eljárások kidolgozására és bevezetésére, a szív bal kamrájának rekonstrukciójára és ôssejteknek a szívbe valamint a perifériás erekbe történô beültetésre vonatkoznak. A gyermekkardiológiai klinikával közösen a fejlôdési, születési rendellenességekkel kapcsolatban dolgoztak ki sikeres pályázatot. Mindezeket a pénten délutáni bemutatón a klinika munkatársai ismertették. Bár helyi szinten az elvárt értékelés helyett nem volt nyugalmasnak nevezhetô a klinika mûködése, az országos szintû elismerés nem maradt el. A kutatók nemzetközi napján, ahogy arról már beszámoltunk, a dr. Benedek Imre vezette csoportot a Transcardiosistem elnevezésû kutatási tervért a Közoktatási Minisztérium, a Tudományos Kutatási Hatóság és a Román Tudományos Akadémia kiválósági díjával tüntették ki. A kutatási program lényege: a szívbetegségek és a perifériás érbetegségek ôssejt- beültetésel való gyógyítása. Az elért erdmények alapján a páciensek számát bôvíteni szeretnék 2008-ban. Szintén a jövôbe mutat annak a központnak a terve, amely a megyei kórház közelében épülne fel, s amely a megfelelô környzetet biztosítaná a kutatómunka számára. Hozzászólásában Jeszenszky Ferenc professzor az ôssejtkutatás fontosságát hangsúlyozta, Constantin Copotoiu egyetemi tanár, a MOGYE rektora is elismeréssel szólt a kardiológiai klinikán folyó kutatásról, s reményét fejezte ki, hogy a kidolgozott módszereket más szervek, mint például a máj vagy a hasnyálmirigy stb. esetében is alkalmazni lehet a gyógyításban.

A rendezvény az Ana Panzióban tartott díjkiosztó ünnepséggel folytatódott, ahol dr. Benedek Theodora és dr. Chitu Monica foglalta össze a korábban elhangzottakat. Több száz tudományos cikk, szabadalmaztatott találmányok, négy könyv, két befejezett és hét folyamatban levô doktori dogozat, nyolc államvizsga-dolgozat tükrözi számszerûen a klinikán folyó tevékenységet. A pályázatok, amelyeket neves kül- és belföldi segítôtársakat bevonva dolgoztak ki, lehetôvé tették a legkorszerûbb készülékek beszerzését. Eredményeikrôl pedig a legrangosabb nemzetközi folyóiratokban számoltak be – hangzott el a számvetés során.

A népszerûsítô beszámolót követôen a dr. Benedek Imre professzor vezette klinika munkaközössége elismerô oklevéllel tüntette ki mindazokat az intézményeket, gyógyszercégeket valamint szerkesztôségeket,0amelyek a klinika tevékenységét támogatták, illetve tükrözték. A rendezvény a Nagy István és Kelemen Piroska mûvészházaspár vidám jeleneteivel zárult.

2008 január elsejétôl Romániában az európai, az országos utak és az autópályák aszfaltrétege polimeres bitumennel készül. Ez a jelenleginél 20%-kal drágább lesz, de minôségileg jobb, tartósabb, ezért döntött így az Országos Út- és Autópályaügyi Társaság (CNADR) – jelentette be Florin Dascalu, a társaság igazgatója. E bejelentését azonban éles sajtóvita elôzte meg, amelyet az váltott ki, hogy az ország egyetlen polimeres bitument elôállító cége, a ploiesti- i Vega kôolajfinomító tulajdonos- vezérigazgatója, Dinu Patriciu "az útmaffiát" okolta azért, hogy eddig megakadályozták a jó minôségû anyag felhasználását. Ankétunkban azt próbáltuk meg kideríteni, hogy az új anyag mennyire javítja majd az utak minôségét, s ki, illetve mi akadályozta valójában a polimeres bitumen eddigi elterjesztését?

A politikus-üzletember szerint a polimeres bitument már régóta lehetett volna használni az útépítésben, de az "útmaffiának" nem állt ez érdekében. Szerinte a maffia azokból áll, akik az utakat javítják és érdekük, hogy elnyeljék a közpénzeket, zavarná ôket, ha európai minôségû útjaink lennének, mivel elveszítenék munkájukat – mondta Patriciu.

A Vega cég tulajdonos-vezérigazgatójának kijelentéseire elsôként Radu Berceanu volt szállításügyi miniszter reagált. Elmondta, ez egy olyan csalafintasága Dinu Patriciunak, amivel az állami költségvetésbôl a pénzt a maga zsebébe kívánja vándoroltatni.

Dinu Patriciu augusztusban avatta fel a polimeres bitument készítô állomását, s a kritikusok szerint azért kellett port kavarni az ügy körül, hogy az útjavító cégek tôlük vásároljanak. Berceanu szerint egy újabb hasonló berendezés üzembe helyezése hónapokba telik, így egyértelmûen az egyedüli termelô jut elônyös helyzetbe.

Florin Dascalu természetesen cáfolta, hogy az Országos Út- és Autópályaügyi Társaság ezért hozta volna a bevezetôben említett döntést. "Nem érdekel, ki Patriciu és mit termel, butaság lenne elutasítani a jó minôségû útburkolatot csupán azért, mert az országban egyedül csak a ploiesti-i Vega állít elô polimeres bitument" – így az igazgató.

Az Országos Út- és Autópályaügyi Társaság programja szerint jövôtôl Romániában évente 3000 km autóút építését és javítását tervezik. Számításaik szerint egy km úthoz 700 tonna bitumen szükséges, ez országos szinten mintegy kétmillió tonnát jelent. Egy tonna polimeres bitumen ára 500 dollár, így az elhanyagolandó mennyiség piaci értéke egymilliárd dollár körül van. A Vega kôolajfinomító évi 60.000 tonnát termelhet, ez az útügyi társaság szerint a hazai szükséglet 50%-át fedezheti. Ezzel szemben az ország évi bitumenszükségletének mindössze a 10 – 20%-a polimeres bitumen.

Az útépítô és karbantartó cégek képviselôi a Szállításügyi Minisztérium illetve az Országos Út- és Autópályaügyi Társaság határozatát jó kezdeményezésnek tartják, használatát szerintük is korábban kellett volna bevezetni. Dan Besciu, az Euroconstruct cég képviselôje elmondta, eddig is használtak polimeres bitument, amelyet az osztrák OMV cégtôl importáltak. Besciu szerint Bukarest utcáira is került ilyen kötôanyag. A polimeres bitumen a több ezer kilométeres szállítás miatt volt drága, ezért nem is igen használták.

Balog József, a gernyeszegi Multiprod cég vezetôje szerint az útépítôk nem idegenkednek az új anyagtól, alkalmazását elsôsorban az útjavítást kiíró pályáztató kell kérje a tenderfüzetben. Hasonló véleményt fogalmazott meg Delia Peter Ander, a marosvásárhelyi Aspharom vezetôje is.

Szabó László mérnök, az Alpine cég vezérigazgatója szerint a Szállításügyi Minisztérium tervezô- és kutatóintézete kell ajánlja az anyagot a tervezôk figyelmébe, akik a megépítendô vagy javításra szoruló út jellegzetességének függvényében igényelhetik a szóban forgó anyag használatát. A szakemberek nagyon jól tudják, hogy a polimeres bitumen jobban köt, ellenállóbb, rugalmasabb, ezért megnöveli az aszfaltburkolat élettartamát. Azonban nem minden útnál kell használni a polimeres bitument. Van olyan üvegrostos aszfalt is, ami legalább olyan jó minôségû, mint a polimeres bitumennel készített burkolat.

– Ha a Vega versenyképes terméket állít majd elô árban és minôségben, akkor természetesen ettôl a cégtôl vásárolnak majd alapanyagot – mondta lapunknak a szakember.

Buzogány Károly mérnök, a Geiger cég regionális menedzsere elmondta, nemrég részt vett egy nemzetközi szakmai tanácskozáson, ahol a polimerizált bitumen használatáról volt szó. Az új technológia bevezetése nem túl bonyolult, csak megfelelô berendezések kellenek – fejtette ki a szakember. Vannak országok, mint pl. Magyarország, ahol kötelezô a polimeres bitumen használata az autópályák építésekor az út mindhárom – alap-, kötô-, koptató – rétegében. Nálunk az autópályák kötô- és koptatórétegében kell polimeres bitument önteni. Ettôl függ a felhasználandó anyag mennyisége is. A Geiger Transilvania még nem használt polimeres bitument. Szükség esetén az OMV-tôl lehet vásárolni. Az OMV jövôre egy-egy polimeres bitumen- elôállító állomást létesít Konstancán és Bukarestben, a szükségletnek megfelelôen pedig 2009-ben Tordára is terveznek egy hasonló üzemegységet.

– Az elkövetkezendô évtizedben kétségtelenül nôni fog az útgyártáshoz szükséges anyagok iránti kereslet, így több polimeres bitumenre lesz szükség. Más európai országok gyakorlatához hasonlóan nálunk is tisztázni kell az úttörvényben, hogy útkategóriánként milyen technológiát kell alkalmazni. Az építôknek kétségtelenül érdeke a jó minôségû anyag használata, hiszen garanciát kell vállaljanak, s ha idô elôtt kell az utat saját költségre javítani, az veszteséget jelent, így a drágább polimeres bitumen alkalmazása nem jelenthet akadályt. Mindent egybevetve a politikai – gazdasági vitán: a piaci kínálat dönti majd el, kitôl érdemes vásárolni a terméket. A piaci verseny elindul, gyôzzön a jobb.

Jelenleg megyeszinten 194 HIV-fertôzött személy szerepel a marosvásárhelyi fertôzôklinika nyilvántartásában, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy megyénkben ennyien élnek a kórral – hangzott el azon a sajtótájékoztatón, amelyet az AIDS elleni harc világnapja alkalmából szervezett a Mellettetek Alapítvány, a Benone Egyesület több olyan nemkormányzati szervezet támogatásával, amelyek évek óta felkarolják a fertôzötteket.

20 éve nyilvánították december elsejét az AIDS elleni harc nemzetközi napjává. Világszerte közel negyvenmillióra tehetô a fertôzött személyek száma és eddig huszonötmillióan váltak a halálos kór áldozataivá – ismertette az amerikai kutatóintézet felméréseinek eredményeit Dégi Csaba, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára. Közvetlen környezetünkre szûkítve a statisztikákat, Erdély-szinten 1990-tôl napjainkig a Közegészségügyi Hatóság nyilvántartásában 465 fertôzött személy szerepel és ugyanebben az idôszakban a vírus 271 áldozatot követelt. Maros megyében jelenleg 194 fertôzöttet tartanak számon, ami azt jelenti, hogy ezek a személyek rendszeresen felkeresik a fertôzô betegségek klinikáját és kezelésben részesülnek – közölte dr. Kézdi Iringó szakorvos. Míg a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején a gyerekeket a kórházakban fertôzték meg a HIV-vírussal, ma fôként azok a fiatalok vannak kitéve a kockázatnak, akik védekezés nélkül lépnek szexuális kapcsolatba. Az elmúlt hetek során több 18 és 24 év közötti fiatal jelentkezett HIV-szûrésre a fertôzô betegségek klinikáján. Bár a fiatalok tisztában vannak azzal, hogy milyen kockázatokkal jár, mégsem mindig védekeznek – és sajnos van rá eset, hogy pozitív lesz a teszt eredménye. –Tudatában kell lenniük, hogy ha megfertôzôdnek, akkor az egész életre szól – tette hozzá a szakorvos.

A világnap alkalmából negyvenegy elhunyt fiatalra emlékeztek, akiket betegségük ideje alatt a Mellettetek Alapítvány karolt fel és a betegség elleni harc jelképeként a jelen lévôk emberi láncot alkottak a Nemzeti Színház elôtti téren.