|
LIX. évfolyam 199. (16680.) sz. |
2007. augusztus 28., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.
E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A PSD Országos Ügyvezetô Bizottsága hétfôn jóváhagyta a bizalmatlansági indítvány benyújtását, nyilatkozták a Mediafaxnak pártbeli források. A források szerint a szavazáson csak egy személy tartózkodott, Aurel Rus, és senki nem szavazott a döntés ellen.
A PSD Országos Ügyvezetô Bizottsága hétfôn összeült, hogy hivatalossá tegye a szociáldemokrata vezetôk által Törcsváron hozott döntést, miszerint a PSD benyújt egy bizalmatlansági indítványt a kormány ellen. A bizottság arról is dönt, hogy a párt mely politikusai kerülnek befutó helyre az EP-listán.
Emil Boc PD-elnök hétfôn, a párt Országos Állandó Bizottságának ülése után kijelentette, abban az esetben, ha a PSD benyújtja a bizalmatlansági indítványt, az alakulat ellenzéki pártként fog viselkedni.
Az indítvány benyújtása "zsarolási módszer a PSD részérôl, így akar a PNL- tôl kicsikarni pénzforrásokat és tisztségeket a PSD tagjai számára" – mondta ugyanakkor Boc.
Arra a kérdésre, hogy a demokraták elfogadják-e majd a PSD meghívását, hogy a bizalmatlansági indítvány utáni stratégiáról tárgyaljanak, Boc rámutatott, elôbb be kell nyújtani azt az indítványt. "A szociáldemokraták elôre isznak a medve bôrére. Elôbb látni kívánjuk a medvét, azaz azt, hogy benyújtották a bizalmatlansági indítványt. Az indítványokat a parlamentbe kell benyújtani, és nem bejelenteni ôket Botosani-ból, Bukarestbôl vagy máshonnan" – tette hozzá a demokrata elnök.
Vasile Blaga fôtitkár pedig kijelentette, a PD nem változtatott az álláspontján, ami a bizalmatlansági indítványokat illeti, amelyek a Calin Popescu Tariceanu által vezetett kormány bukásához vezetnek.
Dorin Florea levele a kormányfôhöz
A Cuvântul liber napilapban megjelent interjút olvasva, hajlottam arra, hogy elhiggyem, a beszélgetés hiteles és ôszinte volt. Személy szerint én magam mindig kerestem a találkozást a központi közigazgatással, mert meggyôzôdésem, hogy Bukarestbôl másként látják a helyi közigazgatást, mint amilyen valójában a gyakorlatban. Szokásom, hogy mindenféle politikai kozmetikázástól mentesen elmondjam központi vendégeinknek, melyek a helyi problémák, mit akarnak az emberek, és hol vannak problémák a központi valamint a helyi politikák közötti harmonizálás hiánya, illetve a kommunikációs problémák miatt.
Mindenekelôtt azt magyaráztam volna meg Románia miniszterelnökének, miért ajánlottam fel neki, hogy tanácsadója leszek heti egy alkalommal. Azért, mert komoly tapasztalatra tettem szert a közigazgatásban, szívesen dolgozom, és úgy gondolom, Románia összes, rendszerváltás utáni kormányfôje ugyanabba a csapdába esett. Mellôzték a helyhatóságokat, nem hallgattak a polgármesterek szavára, azokéra, akik a valóságos Románia elsô soraiban vannak, s akik az egyszerû állampolgárok szócsövei lehetnek. Ehelyett az imázsépítô tanácsosokat preferálták, akik szép szónoklatokat írnak, de nincsenek kapcsolataik az állampolgárok igazi problémáival, nem ismerik az elvárásaikat, és rendszerint az ösztöneikre és képzelt stratégiákra alapoznak.
Elmondtam volna a miniszterelnöknek, hogy én lélekkel, szenvedélybôl csinálom a közigazgatást, tiszteletben tartva a marosvásárhelyieket és a megye lakóit, szeretem a várost és ezt a Románia szívében található régiót. Azt hiszem, komoly tanulmányokra támaszkodva – nem esti tanfolyamokon és a vizsgákon másolva –, helyesen végeztem a feladatomat.
Elmondtam volna neki, hogy az utóbbi évek Romániájában központi szinten szinte naponta lábbal tiporják a decentralizáció és a helyi autonómia elvét. Hogy bár gyakran tiltakoztam hivatalos úton, Marosvásárhely vagyona továbbra is az ügynökségek, minisztériumok, önálló vállalatok, s fôleg azok kénye-kedvének van kiszolgáltatva, akik saját feudumukként kizsákmányolnak bennünket. Mindent bizonyos nagyméretû ingatlanüzletek irányába terelnek, súlyosan károsítva a helyhatóságokat és veszélyeztetve a helységek bevételi forrásait.
Elmondtam volna, hogy a helyhatóságok a legbiztosabb garanciái a tulajdonjavaknak, ezek korrekt, az állampolgárok és a közösségek érdekében, nem csupán érdekcsoportok javára történô adminisztrálásának. Az, hogy a helyi tanácsok 2/3-os szavazata szükséges a vagyonkérdésekben hozandó határozatokhoz képezi azt a biztosítékot, amelyre a településeknek oly nagy szükségük van.
Azt is elmondtam volna, hogy vagyon nélkül nem lehet hatékony, koherens és reális közigazgatást csinálni. A helyi közösségek tulajdonát és vagyonát mindenféle ügyes törvény szabályozza, amelyeket nem módosítottak a megfelelô idôben, és amelyek nyomán a polgármesteri hivatalok a spekulánsok, ügyvédek és végeérhetetlen perek kiszolgáltatottjaivá válnak.
Elmondtam volna, hogy az említett törvényeket és hiányosságokat, amelyeket a Romániai Municípiumok Egyesülete alelnökeként gyakran felemlegettem, könnyen korrigálni lehetett volna, de Románia kormánya számba se vette azokat. Az RME részérôl jövô összes javaslatokat mellôzték, lehetetlenné téve a korrekt és koherens párbeszédet.
Elmondtam volna, hogy a közbeszerzések területére vonatkozó rossz törvények miatt egyes projektjeinket hosszú idôre blokkolják, és az a bizottság, amelynek a feladata ezeknek a konfliktusos helyzeteknek a feloldása lenne, jelzéseinkre csak hónapok elteltével válaszol.
Ugyanakkor azt is elmondtam volna a kormányfônek, hogy a kormány, illetve a nemzeti energetikai vagyont felvásárló gázszolgáltató és villanyáram-szolgáltató közötti párbeszéd hiánya miatt hamarosan duplájára nônek az amúgy is magas és az állampolgárok jó része számára nehezen kifizethetô számlák.
Elmondtam volna neki, hogy a lakosság jelenleg nem tudja kifizetni ezeket a számlákat, és hogy a hôszolgáltató rendszer javítása akkor vált volna lehetségessé, ha megkaptuk volna az erre a célra kiutalt összegeket, hogy nem vették komolyan számításba a jövô télre szükséges energetikai forrásokat, ami aggodalommal tölti el az állampolgárokért direkt módon felelôs polgármestereket.
Elmondtam volna, hogy Marosvásárhely egyike az ország azon kevés városának, amely olyan energetikai tanulmányokkal rendelkezik, amelyek az alternatív forrásokat is megjelölik. Ennek ellenére blokkolva vagyunk, és egyetlen komoly fórumon sem tárgyalnak a helyi vagy regionális energetikai politikák, illetve a kormánystratégiák harmonizálásáról.
Furcsa helyzeteket is bemutattam volna a miniszterelnöknek. Például azt, hogy a kormány egyes helyi képviselôinek a jóváhagyásával a hatalom birtokosai úgy lopják el a városok vagyonát, ahogy jólesik nekik. Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalától földterületeket és épületeket vettek el, amelyeket megengedhetetlen politikai nyomásra, az éjszaka leple alatt betábláztak.
A szakmája iránt elkötelezett orvosként és emberként mondtam volna el neki, hogy soha nem ûztek ennyire csúfot a lakosság egészségébôl. Elmondtam volna, hogy Marosvásárhelyen van egy kiváló egészségügyi központ, amelynek a legmagasabb európai mércéknek megfelelô szintre emeléséért mindannyian harcoltunk, s amely az idônkénti gúnyos nyilatkozatok, átkozódások, vagy az egészségügyi miniszter a repülôgép lépcsôjén való elmélkedéseinek a célpontjává vált. Elmondtam volna, hogyan fognak elpocsékolni 300 millió eurót, az úgynevezett lakossági egészségfelmérés címén, amely valójában semmit sem fog tükrözni, zavart kelt és csak az analízisekhez szükséges kellékeket szállító cégeknek a számláit hizlalja majd.
Elmondtam volna, hogy az egészségügyi minisztériumot mindig a gyógyszervállalatok vezették, nem a miniszterek. Elmondtam volna, hogyan lehet a jelenleginél nagyobb kórházat építeni, anélkül, hogy megoldásokat kínálnának arra, hogy mi történik a jelenlegivel, és hogyan lehet az ország pénzét megalomán ambíciókra elpocsékolni anélkül, hogy figyelembe vennék a szakemberek véleményét. Hogy elég lett volna ennek a térségnek, ha a jelenlegi 10-11 szintes kórházhoz és egyetemi központhoz egyszerûen hozzátoldtak volna, a költségek is 10-szer kisebbek lennének a javasoltnál. Elmondtam volna azt is, hogy miért mennek el tömegesen az országból a szakemberek – orvosok és asszisztensek.
Elmondtam volna, hogy a helyi gôg, a kétszínûség és az érthetetlen hiúság akadályozza Maros megye metropolitán fejlôdését. Elmondtam volna, hogy az imázsépítés, illetve a névtelenségbôl való kiemelkedés kedvéért hazug nyilatkozatok születnek, egyesek álproblémákat kreálnak, az emberek vágyait spekulálják az úgynevezett turisztikai projektekkel. Valójában azonban egyetlen helyhatóság sem képes elôteremteni a programokhoz szükséges önrészt. Elmondtam volna, hogy egy sor, úgynevezett decentralizációs projekt továbbra is a Gheorghiu-Dej idejére emlékeztetô centralizációt szül az egészségügyi, mezôgazdasági igazgatóságok, tanfelügyelôségek révén. Tulajdonképpen megsértik az autonómia és a decentralizáció elvét. A helyi rendôrség lassan kompromittált célkitûzéssé válik (máig sem lépett hatályba a specifikus törvény), annak ellenére, hogy az állampolgárok egyik legnagyobb problémája a közrend.
Elmondtam volna, hogyan döntenek a helyhatóságok feje fölött a fiataloknak való lakáseladásról, hogyan próbálják meg elvenni ezeknek a pénzét, s az alapokat, szubjektív módon, bukaresti centralizált módszerekkel másfelé irányítani.
Elmondtam volna, hogy politikai szempontból megértettem volna – tekintve a központi szinten végbemenô politikai vitákat –, ha nem hívnak meg egy politikai témájú beszélgetésre, de a helyi önkormányzatot képviselô polgármester szemszögébôl, a helyi tanácsosok szempontjából, akik felelôsek azokkal a közösségekkel szemben, amelyek bizalmat szavaztak neki, a szándékos kihagyás, egy korrekt elvi találkozó elkerülése megbocsáthatatlan. Elmondtam volna még önnek, miniszterelnök úr, hogy bár Marosvásárhelyt és Maros megyét 5 miniszter, számtalan államtitkár és minisztériumi igazgató képviseli, a municípiumnak kiutalt pénzalapok kevesebbek, mint kielégítôek.
Politikai szempontból keserûen mondtam volna a kormányfônek, hogy az ôt képviselô emberek nem igazán különböznek azoktól, akik 1946–1950 között voltak, hogy a dekoncentrált intézmények demokrata párti képviselôihez való viszonyulásuk tekintetében semmivel sem különbek azoknál, akik a kollektivizálás idején voltak hatalmon. Azért mondom el mindezt, mert azok, akik ezeket az ön tudomására kellett volna hozzák, engedelmességtôl és szervilizmustól vezérelve, nem reszkírozzák, hogy az igazi problémákat ismertessék, a talpnyalás a létformájuk, ami egészen más, mint a megválasztott személyeknek az állampolgárok bizalma iránti felelôsségérzet. Megmondhattam volna, hogy miért választják újra a polgármestereket kétszer- háromszor is, s miért nem történik ez a miniszterekkel is? Mert minket, polgármestereket érdekelnek az emberek.
Egyebekben, minden jót kívánok! Úgy gondolom, kötelességem volt a marosvásárhelyiek tudomására hozni azokat a problémákat, amelyekkel a helyhatóságok küszködnek, anélkül, hogy a központ meghallgatná ôket. Sajnos, azt, ami az igazi Románia, a települések és az állampolgárok többségének alapvetô gondjait illeti, továbbra is mellôzik. Ezért illett, hogy legalább az ön tudomására hozzam!
Zsákutcába jutottak az RMDSZ, illetve a Tôkés Lászlót támogató szervezetek közötti tárgyalások. A tervek szerint, hosszú tárgyalássorozat után (az elsôre még akkor került sor, amikor Csapó József volt az SZNT elnöke) a múlt hét végén kellett volna megtartani az utolsó fordulót. Legalábbis így szóltak az elôzetes nyilatkozatok, tekintve, hogy az európai parlamenti választások jelöltlistáját szeptember 10-ig kell véglegesíteni.
Ha valaki azt hitte azonban, hogy valamiféle megegyezés születik, tévedett. Hogyan is egyezhettek volna meg bármiben a felek, amikor, mint kiderült, a tárgyalások nem a bizalom, hanem a kölcsönös bizalmatlanság jegyében zajlottak, s mindkét fél garanciát várt a másiktól, mert, mint Szilágyi Zsolt kijelentette, "garanciák nélkül az elvi egyezségek tulajdonképpen kérdôjelesek". Így aztán abban egyeztek meg, hogy a hét elejéig "mindkét fél egy olyan dokumentumot készít, amely a lehetséges garanciákról, az ígéretek, a közös szándéknyilatkozatok betartásának garanciájáról szól". Vagyis a garanciákra várnak egymástól garanciákat.
Az RMDSZ ügyvezetô alelnöke, Borbély László arról beszélt, hogy a Tôkés Lászlót támogató szervezetek által benyújtott dokumentumot 90-95%-ban elfogadták. Ugyanakkor ôk is átadtak egy dokumentumot tárgyalópartnereiknek, amelyben Tôkésnek befutó helyet ajánlanak fel az EP-listán, és felkérik a püspököt valamint támogatóit, döntsék végre el, mit akarnak. Végül elhatározták, bizalmatlanság ide vagy oda, a hét végén megint tárgyalóasztalhoz ülnek.
Ha belegondolunk, nincs sok esélye a megegyezésnek, sem sok értelme a tárgyalásoknak. Mert miközben egyezkednek, aközben különnyilatkozatokban hozzák a közvélemény tudomására, mennyire lebecsülik egymást. Tegnap reggel olvastam például, hogy Tôkés László a Hotnewsnak kijelentette: az RMDSZ az egyetlen posztkommunista párt Romániában, amelynek nincs mit keresnie a politikai palettán. Korábban nemegyszer nemzetárulóknak, gazembereknek nevezte az RMDSZ vezetôit. Viszont az RMDSZ sem rejti véka alá, milyen kevésre becsüli a Tôkés körül tömörülô szervezeteket. Jogos tehát a kérdés: mit keresnek a közös tárgyalóasztalnál, ha kölcsönösen megvetik egymást s kölcsönösen bizalmatlanok a másik szavahihetôségét illetôen?
A választ persze elôre tudjuk: meghozzák az áldozatot, s képesek az elveiken is túllépni, mert úgymond így kívánja a magyar közösség érdeke. Csakhogy az erdélyi magyarság már nemigen veszi be ezt a maszlagot. Hiszen látja, hogy a tárgyalások egyéni érdekekrôl, pénzrôl szólnak, s nem utolsósorban arról, hogy mindkét fél tudja: ha külön indulnak az európai parlamenti választásokon, könnyen megtörténhet, egyik sem jut be. Persze, ezt is lehet úgy tálalni, hogy aggódnak, nehogy az erdélyi magyarság képviselet nélkül maradjon az EP-ben.
"Magyarország szégyene" címmel számolt be hétfôn a Die Presse konzervatív osztrák újság a Magyar Gárda megalakulásáról. A liberális Der Standard szerkesztôségi oldalán a gárda vezetôjét, Vona Gábort mutatta be.
A magyar politikai színtéren a hét vége óta új formában ismét jelen van egy kegyetlen múlt árnyéka – vezette be beszámolóját a Die Presse a Magyar Gárda tagjainak felesketésérôl. Cikkének azt az alcímet adta: "Náci újjáéledés. Felháborodás a Magyarországon megalakított, SS-hez hasonlító kötelék miatt. Kelet-Európában máshol is virágzik a szélsôjobboldal."
A konzervatív osztrák lap egyenlôségjelet téve a gárda és a Jobbik közé megjegyezte, hogy a csoport fesztelenül használja a nemzetiszocialista idôkbe visszanyúló jelképeket. A Magyar Gárda megalakulásáról hétfôn rendre beszámoltak a szlovákiai lapok.
A Pozsonyban megjelenô SME szerint a Fidesz hivatkozása – miszerint a Magyar Gárda a Gyurcsány-kormány magyarellenes politikája elleni válaszlépésként jött létre – nem leplez egyebet, mint azt, hogy a Fidesz, szavazatait féltve, nem mer határozottabban elhatárolódni, pedig "elég lett volna beismernie, hogy nincs olyan nemzet, amelyiknek ne lennének meg a maga bolondjai".
"A Szlovákia felôl fenyegetô támadás kivédésére is hivatott" félkatonai alakulat létrejötte hallatán az ember "már-már megpukkad a röhögéstôl", ha elképzeli, amint 56 ember lövészárkokban várja Ján Slota "Budapest lerombolására utasított tankjainak" érkeztét – írta a liberális polgári napilap jegyzetírója, Peter Schutz, és emlékeztet arra, hogy a magyarellenes kirohanásairól elhíresült szlovák kormánypolitikus, Ján Slota riadóztatta Pozsonyban a kormánykoalíció pártjainak tanácsát, mondván, hogy "valamit tenni kell a Magyar Gárda ellen, mert ennek immár a fele se tréfa".
Magyarország demokráciáját fenyegetés éri címmel közölt hétfôi számában vendégkommentárt a Die Welt címû német konzervatív napilap.
A szerzô, Krisztina Koenen publicista szerint a Magyar Gárda megalapítása egy olyan társadalom riasztó betegségtünete, amelyben újabb és újabb, az erôszak, a rasszizmus és az intolerancia magasztalásához vezetô határokat törnek át. Ebben a társadalomban egyre erôsebbek lesznek a demokrácia amúgy is gyenge intézményeinek kiiktatására irányuló kísérletek.
A szerzô úgy véli, hogy a "zavaros" programból, a különbözô utalásokból az emberek képesek levonni a következtetést: "itt egy rasszista polgárháborús hadsereg csírasejtje keletkezik", s miután elhangzik olyan kijelentés is, miszerint a Gárda tagjai egyénileg elsajátíthatják a fegyverhasználatot, nyíltan az állam erôszak-monopóliumát rendítik meg.
A Magyar Gárda szombati eskütételével kapcsolatban a Kommerszant címû orosz lap megállapította hétfôi számában: hogy a Jobbik katonai szárnyának kitôl kell megvédenie Magyarországot, azt világosan nem mondták meg, de "a Gyurcsány Ferenc lemondására vonatkozó felhívások, amelyek a szombati ceremónián a többinél gyakrabban hangzottak el, jelzik, hogy a gárdisták egyik fô ellenségének a külföldiek és a szexuális kisebbségek mellett az aktuális hatalom számít".
A cikk, amely "A Magyar Gárda erkölcsileg és fizikailag védi Magyarországot" címmel, "A neonáci párt katonai szárnyat alapított magának" alcímmel jelent meg, emlékeztet rá, hogy augusztus elején a szervezet honlapján még azt írták, hogy több mint 300 ember jelentkezett a Magyar Gárdába, de szombaton csak 56 tette le az esküt, a tervek szerint azonban év végére már 100 fô lesz a gárda létszáma.
Repülôstartot vett a francia köztársasági elnöki székben Nicolas Sarkozy – írta vezércikkében a Financial Times címû brit politikai-pénzügyi szaklap az új államfo tevékenységének elsô száz napját számba véve.
Belpolitikai téren sikerült táborába olvasztani számos riválisát, lecsendesítette a szakszervezeteket, és több területen megkezdte választási ígéreteinek teljesítését, míg külpolitikájában friss erôt adott az Európai Uniónak a francia szerepvállalás növelésével, nyaralását pedig arra hasznosította, hogy megújítsa az együttmûködést az Egyesült Államokkal – sorolta a nagytekintélyû napilap.
Az ôsz azonban nehezebbnek ígérkezik, és próbára teheti Sarkozy eltökéltségét a legproblematikusabb reformok kivitelezésében. Eddig csupán jelentôs engedményekért cserébe tudott nagyobb elôrelépéseket tenni (például az egyetemi önállóság növelésében vagy a tömegközlekedési minimumszolgáltatások ügyében), amivel sikerült elkerülnie a társadalmi szakadást, ugyanakkor a vérmesebb reformereknek csalódniuk kellett. Most olyan feladatok jönnek, amelyeknél esetleg nagyobb lemondást kell vállalni kisebb nyereségért, mint a munkaerôpiac rugalmasabbá tétele, a szakszervezetek képviseletének kényes átalakítása, illetve reformok az állami szektorban, beleértve a nyugdíjrendszer módosítását is. Mindehhez jön az üzleti környezet romlásának kockázata is, különösen ha a gazdasági növekedés és az adóbevételek elmaradnak a várttól.
A Financial Times szerint ahhoz, hogy ezekkel a kihívásokkal sikeresen szembenézzen, Sarkozynek a nemzeti teendôkre kell koncentrálnia, és az eddigiektôl eltérôen nem kellene az illetékességi körén kívül esô tényezôkkel foglalkoznia, mint az Európai Központi Bank kamatpolitikája vagy a nemzetközi piacok zavaraira adott elhamarkodott válasz.
Koszovó kérdését az Európai Unió külpolitikai érettségi vizsgájának nevezte az osztrák külügyminiszter.
Az Alpbachi Európai Fórum elnevezésû eszmecsere- sorozat politikai részét megnyitó, a hétfôi sajtóban ismertetett beszédében Ursula Plassnik hangoztatta, hogy nem egyszerû vizsgáról van szó. Véleménye szerint sok minden forog kockán, elsôsorban a koszovóiak és a szerbek számára, de az egész Balkánra nézve is. Úgy ítélte meg, hogy a térség már sok idôt és energiát vesztett, az ott élôk végre világos helyzetet akarnak.
"Koszovó ügye az EU külpolitikai érettségi vizsgája. Nem egyszerû vizsgáról van szó, és mi teljes komolysággal készülünk rá" – mondta.
Az osztrák külügyminiszter felszólította az EU-társországokat, hogy Koszovó ügyében egységes és határozott irányvonalat képviseljenek, és kerüljék el azt a "keserû tapasztalatként" megélt megosztottságot, amely az Egyesült Államok iraki politikájának megítélésében mutatkozott. Most nem Washingtonnal, hanem Moszkvával szemben kell saját arcunkat megtalálnunk – közölte, arra célozva, hogy Oroszország mereven elutasítja Koszovó függetlenségét. (Bécs támogatta a szerbiai tartomány ellenôrzött függetlenségét kilátásba helyezô Ahtisaari-tervet.)
Bár nem nevezte meg az Egyesült Államokat, nyilvánvalóan a neokonzervatív ihletésû, az egyoldalú erôkivetítésre támaszkodó stratégiára célzott, amikor kijelentette, hogy a klasszikus hatalmi politika ideje lejárt, a XXI. századdal a partnerség és a párbeszéd idôszaka köszöntött be.
(MTI) A mosoly a világ egyik legszebb emberi megnyilvánulása. Lehet meleg, szívbôl jövô, ironikus, könnyed, intelligens... Ahhoz, hogy maximális eredménye legyen és maximális megelégedést adjon, gyakorolni sem árt – írja Angus Trumble ausztrál mûvészettörténész, aki A mosoly rövid története (A Brief History of The Smile) címû könyvében járja körül a témát.
A "cheese"-zel gyakorolni már divatjamúlt dolog, a spanyolok a "patata"-t használják varázsszóként, az ausztrálok a "money"-t, a japánok pedig elorozták az angol szótárból a "whisky"-t, mivel nincs saját mosolyra fakasztó szavuk – írta a szerzô.
A mosolynak meglepô földrajza és nagyon személyes története van, amely hellyel és idôvel változik és egy-egy kultúra tükre. Az ember mosolyog már az anyaméhben is, mivel ez fiziológiai válasz arra, hogy jól érzi magát.
Minden kultúrának megvannak a maga társadalmi konvenciói arról, hogyan juttassa örömteli érzéseit. Trumble az amerikaiak és az angolokat veszi példának. Azonos nyelv, de két különbözô mosolymód. Az amerikaiak felhúzzák szájuk sarkait és kimutatják felsô fogsorukat, ahogy Julia Roberts, Robert Redford vagy Tom Cruise teszi. Az angol mosoly zárt ajkakkal történik, amelyek mintha fintort vágnának, ennek iskolapéldája Károly wales-i herceg mosolya – idéz a könyvbôl a La Repubblica címû olasz lap.
A mosoly területén tett körutazása során a szerzô rájött, hogy létezik hamis mosoly is, amely az igazival ellentétben nem veszi igénybe sem az arc, sem a szem izmait. Ilyen a "Pan Am"-mosoly – írja, mivel emlékeztet a régi amerikai légitársaság hostesseinek kifejezéstelen arcára, amellyel az utasokat üdvözölték. Érdekes megfigyelése az is, hogy az ajakrúzspiac akkor lendül fel a legjobban, amikor egy ország gazdasági helyzete rossz. Úgy véli, hogy a nôk ajakfestéssel pótolják a mosolyt, amelyre ilyenkor nehezen fakadnak.
A ma embere gyakrabban és nyíltabban mosolyog – állapítja meg könyve végén Trumble. A fogápolás fejlôdése következtében ugyanis szebbek lettek a fogaink, nem szégyelljük mutogatni ôket, nem úgy, mint két évszázaddal ezelôtt, amikor ez közönséges dolognak számított. Ezenkívül a mosolyokat jobban sikerül megörökíteni is modern, gyors fényképezôgépekkel, amelyek elôtt nem kell – mint a régiek elôtt -, addig állni mozdulatlanul, míg kialszik szemünkbôl a fény és elengednek a mosolyt helyén tartó izmok.
Viorel Ene, a Bányászjárások Áldozatai Egyesületének elnöke elégedetlen Codruta Kövesi, Románia fôügyészének távolmaradásával, illetve azzal, hogyan dolgozták fel a bányászjárások dossziéit.
A június 13-án, a Belügyminisztérium elôtt lelôtt négy áldozat és több sebesült kapcsán összeállított dossziét 2000-ben küldték a bíróságra, és a felelôsöket is megemlítették az iratcsomóban, magyarázta Ene.
Hangsúlyozta, volt egy 2000. május 18-ai vádirat is, amelyet Vasile Doana, Dan Voinea katonai ügyészek írtak alá.
A vádirat többek között Mihai Chitacot, Constantin Vasilét vádolta.
Két év után a dossziét a legfelsôbb bíróság visszaküldte a katonai törvényszékre, ahol a tetteket emberölésrôl egy könnyebb büntetési kategóriába sorolták.
Ene hétfôn azzal vádolta Codruta Kövesi fôügyészt, hogy nem avatkozik be kellôképpen a dolgokba. "A fôügyész húzodozik attól, hogy a dossziét a katonai törvényszékrôl a polgári törvényszékre küldje át" – mondta Ene, hozzátéve, a fôügyész mindenféle párbeszédet visszautasít az egyesület tagjaival.
"Iliescunak meg kell értenie, hogy nem vagyunk sem Basescu, sem Costantinescu emberei, hanem az ô áldozatai vagyunk" – mondta Ene, hozzátéve, Iliescu már nem államfô, tehát már nem manipulálhatja az igazságszolgáltatást a tetszése szerint.
Iliescu volt államelnök vasárnap közzétett egy levelet, amelyben tiltakozik az ellene folyó "sajtóhadjárat, a hazugságok és a valóság manipulálása ellen". Szerinte ezt a kampányt Traian Basescu támogatja.
Fennáll annak a lehetôsége, hogy Iliescu dossziéja nem létezett, vagy módosították, jelentette ki hétfôn sajtótájékoztatón Dorin Dobrincu, a Nemzeti Levéltár igazgatója.
"Nem szeretnék politikai nyilatkozatokat tenni, de el tudom képzelni, hogy vagy nem létezett az a dosszié, vagy módosították. De nem szeretnék belemenni ebbe a témába" – mondta Dobrincu.
Ion Iliescu a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára volt, illetve a Temes Megyei Tanács alelnöke 1971 és 1974 között, és a Iasi Megyei Tanács elnöke 1974 és 1979 között.
Az elmúlt években több közéleti személyiség, közöttük Traian Basescu államfô is utalt arra, hogy létezik egy RKP- káderdosszié Iliescu nevén, miután a CNSAS megállapította, hogy Iliescunak nincs dossziéja a volt Szekuritáténál.
"Nehezen tudom elhinni, hogy nincsenek káderdossziéink a volt rendszer tisztségviselôirôl" – mondta Basescu.
Hozzátette, a kommunista tisztségviselôknek káderdossziéik voltak, úgy ahogy "valószínûleg mindegyikünknek van személyzeti dossziénk a vállalatoknál, ahol dolgozunk".
Egy másik alkalommal, szintén Iliescura utalva, Basescu kijelentette, biztos abban, hogy létezik az a dosszié.
2006. június 10-én Marius Oprea, a kommunista bûnöket tanulmányozó intézmény igazgatója kijelentette, a CNSAS törvényei szerint Ion Iliescuról nem fog kiderülni, hogy együttmûködött a Szekuritátéval, hozzátéve, hogy "egy nyomorult informátort kitesznek a közvélemény mérgének", de a PSD szenátora "nyugodtan ülhet".
Oprea elmondta, a kommunizmus idején az RKP iasi-i szervezetének fôtitkáraként Iliescu jóváhagyta, hogy a Szekuritáté besúgókat toborozzon, de olyan jóváhagyásokat is aláírt, hogy a Szekuritáté kegyeibôl kikerülô párttagokat figyeljék és mikrofonokat szereljenek be lakásaikba.
Oprea kijelentette még: "a CNSAS törvényeit betartva Ion Iliescura soha nem bizonyítják rá, hogy besúgó volt, mivel ô sokkal magasabb tisztségben volt".
A Bolyai Világtalálkozó megnyitó ünnepségérôl szóló tudósításunkból, sajnálatos módon kimaradt, hogy a rendezvényen réstz vett és beszédet mondott dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere. A szerkesztôség az érintettek elnézését kéri.
A város arculatát befeketítô épületek sorsa, a marosvásárhelyi óvoda- és iskolaépületeken végzett javítási munkálatok állapota, valamint egyes Eminescu utcai lakások lebontása szerepelt tegnap a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban tartott sajtótájékoztató napirendi pontjai között.
Marosvásárhely polgármestere rá akarja kényszeríteni azokat az épülettulajdonosokat, akiknek olyan épületeik vannak, amelyek elhanyagolt állapotuk miatt rontják a város arculatát, hogy jelezzék az önkormányzatnak, mi a szándékuk az adott ingatlannal. Dr. Dorin Florea elmondta, határozattervezetet terjeszt a helyi tanács elé, amely alapján ezen épületek tulajdonosainak egy év áll majd a rendelkezésükre, hogy írásban közöljék a hivatallal, lebontatják-e vagy feljavíttatják a tulajdonukban lévô épületeket, azonban semmiképpen nem megengedhetô, hogy továbbra is rontsák a városképet. Ellenkezô esetben az ezen építmények után fizetett adó a többszörösére fog növekedni – jelentette ki a polgármester, aki az egykori Aranykakas épületét, a Grand Szállót, valamint a Somostetôi volt vendéglô épületét hozta fel negatív példaként. A polgármester épületekkel kapcsolatos tervei azonban nem érnek itt véget. Kijelentette, hogy javaslatot tesz a városok egyesületének, hogy kezdeményezzék egy kormányhatározat kibocsátását, amely révén azok az épületek és területek, amelyek egykor a városé voltak, kerüljenek vissza az önkormányzat tulajdonába, úgy, hogy a városnak legyen elsôbbsége ezek megvásárlásában – hangzott a polgármester javaslata. A Maros-híd közelében lévô kaszárnyaépületet, valamint a gázvállalat ide sorolható területeit hozta fel példaként.
A sajtótájékoztató keretében a polgármester a tanügyminiszter azon vádjára reagált, miszerint a polgármesteri hivatalok nem költötték el megfelelô módon az oktatási intézmények korszerûsítésére szánt pénzalapokat. – Felhasználtuk a tanintézetekben szükséges munkálatok elvégzésére kiutalt pénzeket és vannak még elkészített pályázataink, amelyek megvalósításához további 2,5-3 millió lejre volna szükség. Ha léteznek olyan városok, amelyek nem költötték el a kiutalt pénzeket, adják Marosvásárhelynek, mert van amire költenünk – jelentette ki Florea. A városbeli óvodák és iskolák közül kormánypénzekbôl feljavították a Manpel, a 13-as, 20-as, 6-os, 9-es, 12-es és 14-es számú óvodákat, a Kémiai Líceumban ablakokat cseréltek, a 15-ös számú általános iskola sportterme esetében is befejezôdtek már a munkálatok. Folyamatban vannak a Constantin Brâncusi Iskolaközpontban végzett korszerûsítési munkálatok, valamint az Arlechino és a 15-ös számú óvodák feljavítása, továbbá a Papiu Nemzeti Kollégiumban az ablakokat cserélik, rendbe teszik az illemhelyeket és egy újabb emeletet is építenek.
Az erre a célra érkezett kormánypénzek mellett helyi költségvetésbôl is szántak pénzalapokat a tanintézetek korszerûsítésére, többek között a mûvészeti, illetve a pedagógiai líceumoknak, az Avram Iancu, Gheorghe Sincai, Elektromaros, iskolaközpontoknak, valamint az Europa és Liviu Rebreanu gimnáziumok részére.
A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy a polgármester az elkövetkezô két hónap során több Eminescu utcai lakás lebontását tervezi, amelyek helyére többcsaládos házegyütteseket építtet. A marosvásárhelyi tanács soron következô ülésén a tanácsosok elé terjeszt egy határozattervezetet huszonöt garzonlakás megvételére, ahová beköltözhet majd az a harmincnégy személy, akik jelenleg a lebontás elôtt álló házakban laknak – fejtette ki dr. Dorin Florea.
Megvásárolta a kazahsztáni KazMunayGaz a Romániában második piaci szereplônek számító Rompetrol olajvállalatot – jelentette be hétfôn Dinu Patriciu, a Rompetrol tulajdonosa, aki a tranzakció után továbbra is betölti a vállalat vezérigazgatói tisztségét.
A részvények 75 százaléka került a kazahsztáni állami vállalat ellenôrzése alá. A vásárló cég közleménye szerint a tranzakció értéke eléri 2,71 milliárd dollárt. A Rompetrolt korábban 3,6 milliárd dollárra értékelték. A felek közötti megállapodás augusztus 24-én született meg.
A Rompetrol 15 százalékos piaci részesedéssel a második legnagyobb olajvállalat Romániában a 34 százalék piaci szeletet magának mondható Petrom után.
Dinu Patriciu, a Rompetrol csoport tulajdonosa lett a leggazdagabb román a tranzakciót követôen. Patriciu vagyona ezzel meghaladja a Capital által összeállított 300 leggazdagabb román toplistán a két listavezetô – Ion Tiriac és Iosif Constantin Dragan vagyonát.
A Patriciu által vezetett svájci Rompetrol Holding cég megtartja a Rompetrol csoport részvényeinek 25 százalékát, és Patriciu marad a vállalat elnöke.
A Capital által 2006 novemberében készített toplistán Dinu Patriciu a 8. helyen jelenik meg, 550-600 millió dollárra becsült vagyonnal, míg a listavezetô Iosif Constantin Dragan 1,3-1,6 milliárd dolláros vagyonnal szerepelt a listán.
A kazahsztáni vállalattól kapott 2,7 milliárd dollárral Patriciu átveszi a lista vezetését, maga mögé utasítva Ion Tiriacot, akinek a novemberi osztályozás szerint 1,2-1,5 milliárd dolláros vagyona volt, Iosif Constantin Dragant, Gigi Becalit, Sorin Ovidiu Vântut, a Paunescu családot és a Micula testvéreket.
Dinu Patriciu a tavaly egyike volt annak a kilenc román állampolgárnak, akik szerepeltek a leggazdagabb kelet- európaiak 100-as toplistáján, amelyet a lengyel Wprost folyóirat állított össze. Patriciu a 76. helyen állt, 650 millió dolláros vagyonnal. Patriciu ugyanakkor a világ leggazdagabb embereinek toplistájára is rákerülhetne, a 270. hely környékére.
Emil Boc PD-elnök hétfôn, a demokrata nôk nyári egyetemének megnyitóján kijelentette, a PD volt az egyetlen párt, amely nôket nevezett ki a kormányba.
A Demokrata Párt nôszervezetének nyári egyeteme Costinesti-en kezdôdött hétfôn, a párt központi vezetôségének jelenlétében. A nyári egyetem idei témája: A nô szerepe a változó Európában.
"Amíg kormányon voltunk, csak a PD nôszervezetének tagjai képviselték a nôi nemet a minisztériumokban. Megelégedettséggel vehettük tudomásul, hogy a leghatékonyabb minisztereink voltak a kabinetben, és ez annak köszönhetô, hogy a Demokrata Párt mindig a megfelelô embert támogatta a megfelelô tisztségre, és továbbra is így tesz" – jelentette ki Boc.
A pártelnök biztosította a párt nôtagjait a központi vezetés támogatásáról. "Ma tulajdonképpen kezdetét veszi a PD ôszi politikai offenzívája. Ez az offenzíva valamikor 2008 végén ér véget, miután lejártak már az európai parlamenti választások, a helyi és parlamenti választások, és miénk lesz a legfontosabb politikai szerep, és kormányozni fogjuk Romániát az elkövetkezô években" – mondta Boc.
Hivatalosan és nem hivatalosan is magyar nyelvû táblákat függesztettek ki a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) több épületében – erôsítette meg az MTI érdeklôdésére Magyari Tivadar, az egyetem rektorhelyettese. Hétfôn az intézmény több kolozsvári épületében a román nyelvû Dohányozni tilos! felirat mellé magyar és német szövegû táblát is elhelyeztek ismeretlen személyek. Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményezô Bizottság (BKB) szóvivôje nem kívánt reagálni az MTI azon kérdésre, vajon ôk szerelték-e fel ismét a feliratokat. Magyari szerint az ilyen kezdeményezések nem segítik, hanem elodázzák a többnyelvû környezet kialakítását a BBTE-n. Egyúttal arról tájékoztatott, hogy ez utóbbi kérdés napirenden szerepel az egyetem vezetô testületeiben, s ennek köszönhetôen a Bölcsészkaron a magyar tanszékek neve napok óta magyarul is olvasható. Ez utóbbi táblákat az egyetem vezetôségének jóváhagyásával függesztették ki.
A Maros Megyei Múzeum régészei folytatják az ásatásokat a marosvásárhelyi vár udvarán. Soós Zoltán múzeumigazgató lapunknak elmondta, kollégáival a hajdani Anjou-kori, (1310 – 1350) Ferenc-rendi kolostor kerengôjébe a XVII. században épített ház maradványait tárták fel. Az épület valószínûleg leégett, a helyén keletkezett töltésben nagyon sok XVI – XVII. századi használati tárgyat, kerámiatöredéket találtak. Az érdekesebbek közül az igazgató megemlített egy csontfaragványt, ami egy XIV. századi tôr tokjának a díszítése lehetett. Ezenkívül szépen kimunkált velencei üvegpohárdarabok is elôkerületek a földbôl. Felvételünkön a kerámialeleteket tisztítják meg a régészeti munkában segédkezô diákok.
Soós Zoltán közölte, a kutatás befejezése után a régi kolostor falait 1 méteres szintig újjáépítik. Szándékuk az, hogy a felszínre hozott építészeti elemek alapján elkészítsék az eredeti épület tervrajzát, és az elkövetkezendô években teljes egészében rekonstruálják a kolostort.
A marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság, az Aquaserv Rt., a Maros Vízügyi Igazgatóság és a Megyei Környezetvédelmi Ügynökség által szervezett hatodik Fotó Natura természetfotó-kiállítás anyagát szeptember 1-jétôl állítják ki Budapesten a Magyar Mûvelôdési Intézetben. A kiállítás része a magyar fotográfia napja tiszteletére szervezett rendezvénysorozatnak. Az itteni tárlaton adják át a díjakat a magyarországi fotómûvészeknek, ugyanitt kézbesítik a ki nem állított képeket. A romániai mûvészek szeptember 10-étôl vehetik át a fotókat a Népújság szerkesztôségébôl.
Dr. Mátyus András székely-udvarhelyi nyugdíjas orvos a fenti szavakkal köszöntötte a jelenlévôket a kultúrotthonban szombaton délelôtt. A falunapi megnyitón Dósa Sándor, Kibéd polgármestere így fogalmazott: "A mai nap is bizonyítja, hogy a szülôföld iránti szeretetnek, ragaszkodásnak nincsenek határai. E rohanó világban a dolgos, szürke hétköznapok után szükségünk van az ünneplésre, a baráti közelségre, melybôl megpróbálunk erôt meríteni. Lelki szegény az a közösség, amelynek ünneplésre, hagyományôrzésre nincs ideje." Ünnepi beszédet mondott még Bán József megyei tanácsos, dr. Kormányos László, a magyarországi testvértelepülés, Szatymaz polgármestere is.
A falunapi program 10 órakor kezdôdött Kibédi Mátyus István orvosdoktor, a magyar táplálkozástudomány óriása emlékének szentelt konferenciával.
A szervezôk délután sétarepülésre hívták a résztvevôket a Makfalva–Kibéd határán elterülô sportreptérrôl. Este a kultúrotthonban a kibédi tánccsoport felvette a néhai ismert népdalénekes, Madaras Gábor nevét. Az eseményen jelen volt Keresztesi Zsuzsa, Madaras Gábor lánya, aki bemutatta a Madaras Gábor Egyesületet.
A kultúrotthon elôcsarnokában a helybéli Ráduly János költô, mûfordító, folklorista, rovásírás- kutató és a kibédi származású, Székelyudvarhelyen élô Berecz Edgár könyveit állították ki. Ugyanitt a kibédi alkotótábor munkáiból (agyagedények, szá-raz virágok) láthattunk válogatást. Borbély Irma kertészmérnök száraz virágból készített, Hamza István pedig gyufaszálból és fapálcikából készült alkotásait mutatta be. Barabási Árpád kistermelô is kiállította az általa termesztett zöldségeket.
Vasárnap a református templomban istentisztelettel kezdôdött a falunapok programja, délutánra pedig a kibédi sportpályán szabadtéri rendezvényeket terveztek, szórakoztató játékokat, feleségcipelô versenyt, célba dobást hagymával, zsákban futást. A Kibédi Falunapok–2007 a szabadtéri koncert után tûzijátékkal és tábortûzzel zárult.
Virágcsokrokkal vagy autómosó kefékkel felszerelt kiskorúak az utca forgatagában – ugye, mindannyiunk számára ismerôs a kép? Míg mi, egyszerû halandók hosszú percekig fontolgatjuk, át merjünk-e kelni az ide-oda cikázó jármûvek uralta terepen, kis kéregetôk vérfagyasztó nyugalommal álldogálnak a legveszélyesebb helyeken, és pénzt vagy cigarettát kunyerálnak a villanyrendôr elôtt várakozó személygépkocsik vezetôitôl. Sôt, az elszántabbak attól sem riadnak vissza, hogy az autók elé ugorjanak. Ezt az erôszakos koldulási módszert alkalmazta a minap délután a 6 éves R. C. is, aki Tarzan nevû cimborájával igyekezett némi jövedelemhez jutni. A jármûvek elôtt szökdösô fiúcska valószínûleg nem is gondolt arra, hogy az életével játszik. A produkció azonban hamarosan véget ért, egyik merész szaltója során ugyanis csonttörést szenvedett a jobb combján, és a jobb bokáját is kificamította. – Szerencsésen megúszta – mondhatnánk, bölcs legyintéssel zárva az ügyet, de a történet korántsem ér itt véget. – Amikor a baleset történt, a gyerek anyja 6 hónapos kislányával a kisállomáson kéregetett. Ezeknek az embereknek ez az egyetlen lehetôség a megélhetésre, ugyanis nincsenek személyi irataik, így nem részesülhetnek semmilyen állami támogatásban.
Ördögi kör, amibôl aligha lehet kitörni, hiszen ezek az emberek elméletileg – papíron – nem is léteznek. Még akkor sem, ha nap nap után a legforgalmasabb utakon hirdetik elképesztôen nyomorúságos létüket.
Egy hét intenzív munka eredményeként talán minden eddiginél változatosabb kiállítással zárta vasárnap délben kapuit a makfalvi Nagy Pál alkotótábor. A község lakói, akik fennállása óta mindig szeretettel, figyelemmel övezték az augusztusban kivirágzó mûvésztelepet, ezúttal is szép számban jelentek meg a mûvelôdési otthonban tartott tárlatnyitó ünnepségen. A 18 kiállító munkái pedig méltán váltották ki a jelenlevôk elismerését. A tábor termését, a vendégmûvészek igyekezetét méltató Nagy Miklós Kundnak igazán lehetett mondanivalója.
Két évnyi szünet után fogadott újra Makfalva mûvészeket, a helység vezetôi gondoskodtak arról, hogy az eddigieknél jobb körülményeket biztosítsanak számukra. Az új vendégházban volt a szállásuk, többen ott is dolgoztak, s a táborvezetô Fülöp Irén gondoskodott, hogy a szükséges anyagokban, egyebekben ne legyen hiány. Ihletet a falu és a községhez tartozó hagyományôrzô települések, a szép táj, a jellegzetes épületek s a helybeli emberek bôséggel nyújtottak. Így aztán festményekbôl, grafikákból, szobrokból, tûzzománcokból, installációkból, festett kövekbôl, fotókból harmonikusan kerekedett ki az a színes összkép, amelyben felismerhetô Makfalva és környékének portréja. A mûvésznemzedékek és a képviselt mûvészeti irányzatok, az egyéni stílusok különbözôsége senkit se zavart, a kiállítás azt is jól tükrözi, hogy a táborban egyetértés, kitûnô hangulat uralkodott. A törzsvendégek, a rangidôs Kusztos Endre, Fekete Zsolt, Bálint Zsigmond, Suba László, Sz. Kovács Géza, Sándor János mellett ott voltak az egészen fiatalok, a még mûvészeti iskolás tehetségek, Nagy Zsolt és Csont Borbála is. A középnemzedéket képviselô Nagy Dalma, Moldován Gyula, a helybeli gyerekekkel külön is foglalkozó Károly Zöld Gyöngyi, a Makfalván elôször táborozó Deleanu Márta és a fiatal, szinte már makfalvinak számító Bantta Annamária is nagy lendülettel kapcsolódott az alkotómunkába. Nem különben a külföldi vendégek, a szegedi Simon Miklós, Barkos Beáta és Hintea Máriusz valamint a testvértelepülésrôl, Püspökladányról érkezett Répási Róza és Lackó Szilágyi Imre. Ismét jelentôsen gyarapodott tehát a helyiek mûgyûjteménye, sûrûn váltogathatják majd a bemutatandó képeket, szobrokat a nemrég felavatott Pincegalériában.
Élményteljes kiállítás nyílt vasárnap Makfalván, aki arra jár, ne szalassza el. A megnyitón a kisiskolások, óvodások Fábián Kinga által betanított mûsora tette még közvetlenebbé, családiasabbá a hangulatot.
A város fejlôdésében játszott fontos szerepükért négy közéleti személyiség, Lokodi Edit Emôke megyei tanácselnök, Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter, Ciprian Dobre fôispán, valamint Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter vették át hét végén a Nagysármás díszpolgára címet.
Az augusztus 24. és 26. között immár ötödik alkalommal megszervezett Nagysármási Napok rendezvénysorozat keretében idén elsô ízben adományoztak díszpolgári címeket olyan személyiségeknek, akik szerepet vállaltak a város fejlôdésében, az egyes pályázatok megvalósításában. – Az elmúlt pár év a pályázatok idôszaka volt. Jelenleg is több projektünk van folyamatban, egyeseknél már a kivitelezési szakasznál tartunk – fejtette ki Ioan Mocean polgármester.
Eugen Nicolaescu biztosította a jelenlévôket arról, hogy a jövô hét folyamán a kormány jóváhagyja a városi kórház építésére vonatkozó határozattervezetet és a tervek szerint két év elteltével sikerül majd felavatni a korszerû nagysármási kórházat. Borbély László reményét fejezte ki, hogy az év végén ismét Nagysármásra látogathat majd felavatni a készülôben lévô sporttermet. A miniszter szerint a pályázatoknak köszönhetôen sikerült jelentôs kormánypénzeket Sármásra vonzani, megemlítette a vízhálózat korszerûsítését, amire a központi költségvetésbôl kétmillió eurót szánnak, valamint a tömbházak hôszigetelését. Lokodi Edit Emôke a városban uralkodó multikulturalitásról szólt: – A mai kitüntetés az eddigi munkánk eredménye. Nagysármáson románok és magyarok közösen dolgoznak a városért, egy olyan polgármesterrel az élen, aki négy év alatt nagyon sok mindent megvalósított. Mi azokat a közösségeket tudjuk támogatni, amelyek képesek megpályázni az országba érkezô európai pénzalapokat – hangzott el. A díszpolgári címek átadását követôen azokat a házaspárokat ajándékozták meg, akik idén ünnepelték aranylakodalmukat.
A Református Kollégium fennállásának 450. évfordulója alkalmat nyújt arra, hogy felidézzük azokat, akik életükkel fizettek azért, mert szembeszálltak az önkényuralommal vagy az embertelen diktatúrák végeztek velük.
A Református Kollégium egykori tudós tanáráról, aki tankönyveket írt és 1840- ben megjelentette a Római régiségtant, a székely vértanú Török Jánosról történelemkönyvek és lexikonok emlékeznek meg. Leírják azt, hogy részt vett a szabadságharcban, hogy osztrák fogságba esett, de Bem apóék kiszabadították. A Bach-korszak börtönébôl sajnos nem szabadulhatott, a Mack József által szervezett összeesküvésben vállalt szerepe miatt 1854. március 10-én ôt is kivégezték a marosvásárhelyi Postaréten. A Székely Vértanúk emlékmûve lett a marosvásárhelyi, Maros megyei magyarság március 15-i megemlékezéseinek a színhelye.
Tragikus véget ért iskolánk két izraelita vallású volt diákja is, akiket Magyarország német megszállása után, a magyar csendôrség közremûködésével Auschwitzba hurcoltak és elpusztítottak. Tischler Márton vállalkozó 1895-ben érettségizett iskolánkban, dr. Farkas Róbert ügyvéd pedig 1900-ban. Olyannyira magyar érzelmû volt, hogy nem esküdött fel a román államra, mégis felkerült a halálvonatra.
A következôkben olyan személyiségekrôl beszélek, akiket személyesen ismertem és akik a kommunista diktatúra, sôt a posztkommunista utóvédharc áldozatai lettek.
Nemes Károly 1931-ben érettségizett, édesapám osztálytársa volt. Szegény paraszt családból származó, református ösztöndíjon felnevelt elsôgenerációs értelmiségi, földrajz szakos tanár, akit az új hatalom eleinte iskolánk igazgatói székébe ültetett. Az osztályharcos idôkbôl maradt meg emlékezetemben a Le a reakciós tanár urakkal! falfirka, amelyet az 1957-es renováláskor tüntettek el. Nemes Károly igazgatóként nem osztályharcolt, hanem óvta tanárkollégáit és diákjait. Élete legnehezebb döntését Székely János írta meg A nyugati hadtestben. Nemes Károly azért került a szekuritáté karmai közé, ahonnan csak halálos betegen szabadult, mert amikor a magyar tábori csendôrök szeme láttára a kivégzôosztag megtagadta halálraítélt katonaszökevény falustársának fôbe lövését, jól döntött. Magyar királyi hadnagyként tisztában volt azzal, hogy a parancsmegtagadás valamennyi emberének felkoncolását vonta volna maga után. Ekkor tette meg a sorsdöntô lépést: azért, hogy többi katonájának életét megmentse, ô hajtotta végre a halálos ítéletet. Tanár- és hadnagytársa, Pálffy Antal, Tóni bácsi, a hadbírósági tárgyaláson igen karakánul védelmezte Nemes Károlyt.
Dr. Kónya István Béla ügyvéd 1931-ben érettségizett, édesapám osztálytársa és jó barátja volt, 1949/50-ben akkori feleségével gyakori vendég volt minálunk. Ha válópere miatt nem kerül el Kézdivásárhelyre, minden valószínûség szerint jó barátjának is elmondta volna azt, hogy Szoboszlai Aladár aradi plébános és Fântânaru Alexandru aradi ügyvéd szervezkedni kezdett azért, hogy az embertelen kommunista rendszert kereszténydemokrata rendszerrel váltsák fel. Ezenkívül a létrehozandó Európai Unióban egy román–magyar konföderáció keretében képzelték el a régi történelmi viszály feloldását. Igencsak megelôzték korukat, hiszen 1956-ban mindez utópiának tûnt. A kirakatperben 11 embert végeztek ki, köztük Pista bácsit. Ezenkívül mindazok, akik hallottak a szervezkedésrôl, de nem csatlakoztak, fejenként 15 évet kaptak. A vérbírót Macskássy Pálnak hívták, egy igazi szörnyeteg volt, emléke legyen átkozott, nyugalma ne legyen csendes!
Moyses Márton viszont az én osztálytársam volt, 1959-ben érettségiztünk. 1956 ôszén mit sem tudtunk arról, hogy miért került osztályunkba Nagyajtáról egy új bentlakó osztálytárs. Csak a rendszerváltozás után tudtuk meg azt, hogy Kozma Béla igazgatónk embermentô akciójáról volt szó. Tudniillik Marci Magyarországra próbált szökni azért, hogy harcoljon a magyar forradalomban. Akkor nem értettük, hogy osztályfônöknônk, Kozma Irén miért mondogatta, hogy Moyses, magának nem lesz jó vége. 1960- ban, elsôéves egyetemistaként Emese húgommal egy elôadóteremben ültek, amikor mindenki szeme láttára elhurcolta a szekuritáté. Azért, hogy nehogy valakire terhelô dolgot valljon, megpróbálta nyelvét levágni, ezt érzéstelenítés nélkül varrták vissza. A politikai foglyokat 1964-ben amerikai nyomásra kiengedték, de Marci csak 1967-ban szabadult. Szabadulása után tovább üldözték, nem kapott megfelelô állást, kitûnô képességei ellenére nem tanulhatott tovább. A rendszer elleni tiltakozásként 1970-ben a brassói RKP- székház elôtt felgyújtotta magát, de a tüzet aránylag hamar eloltották. A felületes kórházi ellátás következtében az égési sérülésekbe belepusztult. Sajnos, a magyar Jan Pallachról és a Ceausescu diktatúrája elleni tiltakozásként szintén tûzhalált választó brassói román Liviu Babesrôl alig hallani.
Visky Árpád színmûvészt sokan ismertük és elismertük rendkívüli tehetségét. Rebellis természete miatt a sepsiszentgyörgyi színházhoz került, ahol összeszólalkozott két szekus tiszttel. Ezért államellenes izgatásért öt évre ítélték, másfél év után kegyelemmel szabadult. Többet nem engedték színpadra, 1986. január 12-én a városszéli erdôben felakasztva találták. Azóta is maradt a kérdés: önkezével vetett véget életének vagy idegenkezûség is közrejátszott? Marosvásárhelyi temetése a diktatúra elleni néma tüntetéssé vált.
Hegyi Lajos matematikus 1989. december 22-én a marosvásárhelyi Grand Szálló elôtti gyilkos sortûz egyik halálos áldozata volt. Ismerôi szerint egy rendkívüli tehetségû fiatalembert pusztítottak el a román hadsereg golyói. A gyilkos sortüzet parancsoló Cojocaru tábornok azóta sem felel a hat halottért. Ugyanúgy nem tesz semmit felelôsségre vonásáért a(z) (i)gazságszolgáltatás, mint ahogy a fekete március miatt sem. Ez a helyzet felveti a politika, az érdekképviseletünk felelôsségét is! Hogyan lehetséges az, hogy a hét halottal járó bukaresti bányászjárásért és jó néhány gyilkos decemberi sortû-zért folyik a büntetô eljárás, a marosvásárhelyi gyilkos sortûzért és az öt halottal járó parasztjárásért pedig nem felel senki?! Biztosra veszem, hogy Hegyi Lajos nem ilyen világért áldozta fel fiatal életét.
Toszó Árpád mérnök 1954-ben érettségizett. Temesváron, 1989-ben, Tôkés László közeli munkatársa és védelmezôje volt, ezért a szekuritáté célkeresztjébe került. A fordulat után pedig határozottan követelte anyanyelvi jogainkat, iskoláinkat, a temesvári sortüzek felelôseinek megbüntetését. Azért, hogy elhallgattassák, 1990 május végén tôrbe csalták és félholtra verték. Egy hónapra rá Budapestre került a Honvéd kórházba. Külsô kényszerítô körülmények miatt felesége hazaszállította Temesvárra, ahol barátai szerint gyanús körülmények között, 1992 júniusában meghalt.
Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, generációnknak két meghatározó élménye volt: az 1956-os magyar forradalom és az 1989 decemberi romániai felkelés. Akkor azt hittük, hogy a Ceausescu házaspárt eltakarító román-magyar összefogás meg kell hozza régi történelmi sérelmeink orvoslását. Minderre 17 év óta még mindig várnunk kell. De még sem mondjuk, hogy mártírjaink áldozata hiábavaló volt. Ôk mindenképpen megérdemelnék azt, hogy iskolánk udvarán vagy a Bolyaiak szobra mellett egy, a nevükkel megjelölt kopjafa ôrizze emléküket.
Havad község polgármesterét a déli órákban értük el. Az ide tartozó települések gondjairól, problémáiról beszélgettünk Veres Gergely Domokossal.
A polgármester elmondta, hogy a szinte hat kilométeres út leaszfaltozásához hathatós segítséget kapott a község a megyei tanácstól, valamint Borbély László régiófejlesztési minisztertôl. Csakhogy örömébe üröm is vegyült, mert az útszakasznak csak egyharmadára futott még egy koptatóréteg, így félô, hogy a kétharmadnyi részen az egyréteges aszfaltburkolat (binder) tönkremegy, s az 1.150.000 lej kormánypénzbôl finanszírozott beruházás néhány hónap alatt odavész. Az úton megnövekedett a forgalom, a tulajdonosok az erdeikbôl kivágott faanyagot javarészt ezen az úton szállítják. Hiába tették ki a teherbírásra vonatkozó tiltó táblát, a nagy teherbírású gépkocsik mégis itt közlekednek.
Nagy erôfeszítésébe került a községnek felújítani a rigmányi, gegesi, vadasdi kultúrotthonokat, most folyik a községközpontbeli kultúrotthon átalakítása. Az épület elôtt teraszt képeznek ki, felújítják és hideg-meleg vízzel látják el a konyhát, új vezetékes mellékhelyiségeket építenek. Teljes belsô tatarozást végeznek, kicserélik a belsô világítást. Az építkezési anyagokat a helyi költségvetésbôl vásárolták meg, a teljes összeg biztosításához az ígéretek szerint a megyei tanács is hozzájárul.
A négy faluban mûködô négy iskolát az elôzô években újították fel, illemhelyeket alakítottak ki, összesen 76 gázzal mûködô konvektor biztosítja a fûtést. Idén kormányalapokból 40.000 lejt kaptak, ebbôl szeretnék kicserélni a rigmányi és gegesi iskola tetôzetét.
A lakosság által jelzett bajokat szóba hozva, a polgármester közölte, egyáltalán nem nézte és nézi el a juhász kihágásait. Az ügyet ismeri, a helyi rendôrrel együtt több alkalommal behívták, beszélgettek vele és többször bírságolták. Amennyiben feljelentést tesznek a magánterületek tulajdonosai, bûnügyi eljárást indítanak ellene.
A gyümölcsös ôrzésének megerôsítéséhez nem járulhat hozzá a hivatal.
Hogy nincs postás Vadasdon, azt tôlünk tudta meg a polgármester. Ígéretet tett, hogy a hivatal átiratban fogja kérni a Postát, hogy sürgôsen oldják meg ezt a nem kívánatos helyzetet.
A vadak minden évben kárt okoznak. A polgármester javasolta a gazdálkodóknak, hogy tagosított területeken termesszenek gabonát, mert ez a legolcsóbb megoldása a problémának, de sajnos, nem ezt teszik. Másik megoldás a termés vadkárok ellen való biztosítása lenne, ez viszont rengeteg pénzbe kerül. Ellenben van már példa arra, hogy egy-két gazdálkodó összefogott és villanypásztort vásároltak, miután a Milvus Egyesület egy egyhektáros területen bemutatta annak hatékonyságát.
A polgármester régi próbálkozása, hogy a vadasdi gyümölcsösre alapozva feldolgozót csalogasson a településre, mindeddig nem sikerült. Most folynak a tárgyalások egy homokbánya létesítésérôl. Egy másik vállalkozó téglagyárat építene a községben egy öthektáros területen. Kikérték a terület tulajdonosainak névsorát, hogy az adásvételrôl tárgyaljanak. Ezzel párhuzamosan felmérték az agyagos övezeteket. Ha a két vállalkozás létrejön és megkezdi a termelést, akkor jó néhány munkahely adódik a községbeliek számára – mondotta Veres Gergely Domokos.
A faluból kivezetô mezei utat egyre többen használják, mert ezen lehet közlekedni Makfalva és Abod irányába. Ottjártunkkor is nagy volt a forgalom, tehergépkocsikkal szállították a kitermelt faanyagot. Az útvonal átszeli a Geges-patakát. A helyi önkormányzatnak a múlt évben sikerült részben felújítani a régi rönkhidat, az idén folytatják a javítást, korszerûsítést. A polgármesteri hivatal munkacsoportjának tagjai – Suba Zoltán traktoros, exkavátorkezelô, Kádár Csongor, Szász István munkások – Nagy Sándor irányításával néhány napon belül befejezik a munkálatokat. Ezután kerül sor még két hasonló híd felújítására Vadasdon és Szentsimonon. A három hídhoz szükséges építôanyag megvásárlására az önkormányzat 3.000 lejt különített el a helyi költségvetésbôl.
A község települései kezdenek bekapcsolódni a falusi vendéglátásba. A Milvus Egyesülettel közösen a helyi önkormányzat nemrég tájházat nyitott Nyárádszentsimonban. Idén a rigmányi határ szemet gyönyörködtetô völgyében jött létre a jurtasátortábor. A három jurtasátor közelében egy színben kapott helyet az ebédlô, nem messze mellékhelyiséget építettek és zuhanyozót, ahova a vizet a Rigmány-kútjából és a mellette lévô forrásból nyerik. Tûzhelyek flekkensütôvel, bográcsüsttel is várják a vendégeket. A környék nevezetes látványossága a Nagycserefa, amely alatt állítólag Rákóczi is megpihent, ezért is nevezik Rákóczi cserefájának. Hatalmas a törzse, öt felnôtt vagy tíz kisgyerek tudja csak átölelni.
A táborban vannak már táborozók is, számukra botanikai, madarász és történelmi tanösvényt jelöltek meg. – A világ kezd Rigmányra tekinteni, és ez jó nekünk. Ha a Rigmány-kútjának rendbetételét és a vízlevezetési munkákat befejezzük, akkor a jurtasátortábor minden szempontból kellemes hely lesz – mondotta Csipán János rigmányi tanácsos.
Április 10-én fogászati rendelôt nyitottak a községközpontban. Az elôzményekhez tartozik, hogy Quarz Olivér német állampolgár, aki fogászati rendelôket mûködtet, évekkel ezelôtt házat vásárolt Szent-simonban. Amikor megtudta, hogy a község területén nem létezik fogászati rendelô, adományként felajánlotta a szükséges felszereléseket, gépeket, a polgármesteri hivatal pedig felújíttatta a szükséges helyiségeket.
A rendelôben dr. Dónáth Árpád fogorvos és asszisztense, a helybéli Bakó Gyöngyi fogadott. Minden héten kedden és csütörtökön rendelnek 10-17 óra között, de a munkaidô mindig kinyúlik. A fiatal fogorvos nagyon komolyan végzi munkáját, sterilizálót, kis asztalt, linóleumot hozott és számítógépet. Tervei között szerepel a számítógépes adatbázis létrehozása. A térség településein sohasem létezett fogászat. Ez meg is mutatkozik a lakosság fogainak állapotán. Ma már nemcsak akkor jönnek fogorvoshoz az emberek, amikor fáj a foguk, hanem fogpótlásra és megelôzésre is jelentkeznek.
Dr. Dónáth Árpád távlati terveirôl is szólt. Röntgengépet szeretne Havadra vinni és megoldani a sürgôsségi ellátást. Nagyon sürgôs esetekben jelenleg – a hét más napjain is – Marosvásárhelyrôl Havadra utazik. A protetikai munkákat egyelôre még marosvásárhelyi laboratóriumában végzi.
A község településein találomra szólítottunk meg embereket, akiket azokról a problémáikról, gondjaikról kérdeztünk, amelyeket a polgármesteri hivatalnak, a helyi önkormányzatnak sürgôsen meg kellene oldania.
Páll László, 69 éves, Vadasd: – Vadasdon örökös problémánk a gyümölcsös. 1,5 hektárt kaptam vissza, a tavaszi fagy miatt kevés lesz a gyümölcs, ezért szinte folyamatosan ôrizni kell, mert lopják a termést. A másik gondunk az, hogy egy juhász nôsült ide, aki ott legeltet, ahol akar. A falu végén lucernát vetettem 30 ár területen, leetette a nyájjal. A polgármesteri hivatal csak úgy elnéz e komoly problémánk fölött, eddig nekünk, kisgazdálkodóknak már nagyon sok kárt okozott ez az ember. Intézkedni kellene mielôbb.
Sárosi Olga, háziasszony, Vadasd: – Elfogadhatatlan, hogy a falunak már rég nincs postása. Aki eddig postásként dolgozott, beteg, kórházban fekszik. Nem tudjuk, mikor hozzák a gyerekpénzt, a tejpénzt, a nyugdíjakat, a munkanélküli- segélyt. Megjön a kocsi – nem egy meghatározott napon – ide leparkol a központba. Osztják a pénzt, közben híre megy a faluban és jönnek az emberek. Megtörtént, hogy a központtól távoli utcából késôn érkezettek már csak a lezárt kasszát találták. Másik gondunk: nincs tejcsarnokunk. Mi is tejtermelôk vagyunk, Havadra szállítjuk a tejet naponta kerékpárral, szekérrel, amivel érjük.
Gáspár András, gazdálkodó, Havad: – A községben hatalmas károkat okoznak a vadak. Sokan emiatt parlagon hagyják a földjüket. Javarészt idôsek vagyunk, képtelenség folyamatosan ôrizni a kukoricát, nézze meg a területeket, minden dobásra egy kaliba van. Mihály Zoltánnal találtunk egy megoldást: villanypásztort szereltünk a kultúrák köré. Csakhogy ezt nem mindenki teheti meg. A polgármesteri hivatal is közbe kellene járjon a vadászegyesületnél, hogy valamilyen megoldást találjanak.
Nagy Jenô, 38 éves, Geges: – Ennek a falunak van fiatalsága, kis részük ingázik a munkahelyre. De itt kellene munkahelyeket teremteni, ebben segíthetne a hivatal, különösen, hogy most aszfaltút van Havad és Geges között. Nekem sincs munkahelyem, illetve fuvarozok a fogatommal, szénát, fát szállítok, édesapámmal még gazdálkodunk, de nagyon szûkösen élünk.
Csipán Ilona, tanárnô, Rigmány: – Évek óta a legnagyobb gondunk a rigmányi hegyen átvezetô útszakasz katasztrofális állapota: hepehupás, tele mély gödrökkel, az út alapja nem stabil, ezért helyenként megcsúszott, veszélyessé vált. Nem tudom, mire várnak még az illetékesek. Nemsokára kezdôdik az iskola. A községbôl sokan tanulnak Nyárádszeredában. Autóbusz indul reggel Gegesbôl Marosvásárhelyre, délután pedig vissza. Vakációban nem közlekedik. A cégek nem szívesen állítanak be járatokat az út rossz állapota miatt.
A Marosvásárhelyrôl Segesvárra utazó turisták több kis településen haladnak át, amelyek a falvak lakosságának szorgalmát mutatják. Ezek közül a legszebb település Kiskend, rendezett házaival, több, népmûvészeti tárgyakat árusító üzletével. A kapualjakban még látni lehet, ahogy a nôk és lányok csoportosan kiülnek és kukoricaháncsból fonják a szatyrot, kocsiülést, virágokat.
A falut átszeli az E60-as nemzetközi út, amelyet ezelôtt 4-5 évvel javítottak, új aszfaltburkolatot húztak rá, az út két oldalán lévô árkokat kibetonozták és lefedték.
A falu sokat fejlôdött az utóbbi években, a fiatalok vagy a gázvállalatnál vagy építkezési cégeknél dolgoznak. A régi házakat felújították, újakat is építettek. A faluban kábeltévé van, és minden család rendelkezik fürdôszobával. Hétvégenként a polgármesteri hivatal kezdeményezésére elszállítják a háztartási szemetet a kijelölt helyre. Építik a szép, nagy kultúrotthont. Egyszóval sok mindent megvalósítottak.
De minden szépnek és jónak van egy hátulütôje is. A lakók nem ástak szennygödröt, így a szennyvizet a lefedett árkokba eresztik ki, ahol nem tud lefolyni csak nagyobb esôzésekkor. Hetekig bûzlik és terjesztheti a különbözô betegségeket. Akik a falu végén laknak, fertôzés gócpontjának vannak kitéve, nem tudnak a padra kiülni, nem tudják az ablakokat kinyitni olyan borzasztó a terjengô szag. Mi már jeleztük az illetékes polgármesteri hivatalnak a problémát, de választ eddig nem kaptunk. Pedig kezdeti megoldás lenne rá, ha minden lakó saját fedett szennygödröt ásna az udvarára, amelyet a szivattyúskocsi idônként kiürítene stb.
Ha ezek a problémák megoldódnak, akkor gondoljuk, hogy mi is közelebb kerülünk Európához.
Kiskend alsó-falu végi közössége
A Magyarországi Református Egyház Zsinata és a Budapesti Erdélyi Gyülekezet üdültetést szervezett 22 romániai nyugdíjas lelkésznek és feleségeiknek augusztus 6–17. között a Reménység Szigetén (ez a neve a Gyógyszergyári úton levô gyülekezeti központnak).
A jelenlegi nyugdíjas lelkipászto-rok nehéz idôkben szolgáltak a romániai egyházközségekben, sem anyagilag, sem politikailag nem volt lehetôségük megismerni Budapestet és környékét.
A fent említett intézmények most lehetôséget teremtettek erre. Az útiköltség az üdülésre utazókat terhelte. A szállás, az étkeztetés és a tervezett programok szállítási költsége, a meglátogatott helyekre való belépti díjak a Zsinatot és az Erdélyi Gyülekezetet terhelték. Az étkezéseken Erdélybôl elszármazott szakácsok hazai ízekkel kedveskedtek. A napi programokat reggel áhítattal kezdtük, melyeken az üdülô lelkipásztorok szolgáltak. Az áhítatok után következett a város és nevezetességeinek meglátogatása. Íme néhány példa: Terrorháza Múzeum, Parlament, Szépmûvészeti Múzeum, Nemzeti Galéria, Mátyás templom, Nemzeti Múzeum, hajókirándulás Visegrádra, gödöllôi királyi kastély stb.
Délutánonként elôadásokat hallgattunk. A 16. és 17. századi magyar református zenei örökségünk, Kálvin János és Budapest, Idôsek lelkigondozása, Világiak szolgálata az egyházban, Új utak keresése az egyházban, Az egyház mint a gyógyító Jézus követôje címekkel.
A különbözô nevezetességek meglátogatása, az elôadások mindenike áldott alkalom volt. Dr. Zalatnai István vezetôlelkész, Nemes Csaba intézeti lelkész és munkatársaik mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat, szeretettel szolgáltak közöttünk. Egy kis idôre elfelejthettük, hogy az idô elszállt felettünk.
Isten áldását kérjük a zsinati vezetôkre, a Budapesti Erdélyi Gyülekezet vezetôire és tagjaira, valamint az üdülô lelkipásztorokra és családjaikra.
Id. Balogh Károly, Marosvásárhely
Ez volt az idei II. borzonti élménytábor mottója, amelyre augusztus 15-19. között került sor. Huszonkét árva gyerek töltötte be a borzonti Pater Noster Ház udvarát és árasztotta el szabadságot megízlelô ricsajával. A gyerekek szerdán dél körül érkeztek a marosvásárhelyi Szent Erzsébet Alapítványtól. Megérkezésük pillanatától máris elkezdôdött az élményvadászat. A csoportvezetôk számára már a megérkezésük is egy élmény volt, látni ahogyan másodpercek alatt felszabadul és elôjön a csintalanság, a de jó végre kicsit szabadnak lenni érzés kinyilvánítása. Nem sokkal a területtel való ismerkedés után megtörtént a honfoglalás, minden gyerek elfoglalta szálláshelyét és megismerkedett a házi szabályokkal, amelyet bizony egyesek kevésbé tartottak be, a házigazda örömére. Az összerázó játékok után képességfát készítettünk, minden gyerek egy ág volt és a levelekre egy-egy képességük került, amit a legjobban tudnak és szeretnek is csinálni. Ezáltal is kicsit akarva-akaratlanul tudatosítani lehetett bennük, hogy milyen képességeik vannak. A következô napokban az élményvadászat csak fokozódott, az agyagozástól, a szitával való festésig kreativitásukat próbáltuk meg elôhozni. A túrázások során a természet csodái, veszélyei táródtak fel elôttük és figyelmük egymásrautaltságukra irányult, arra, hogy mennyire függnek egymástól. Az akadálypálya próbára tette ôket: türelmüket, képességeiket, határaikat és nem utolsósorban együttmûködésre ösztönözte ôket. A kartonpapíron hagyott festékes láblenyomatuk pedig megerôsítette bennük az egy csapathoz való tartozást. Utolsó esténket pedig a tábortûz magasba kívánkozó lángnyelvei, valamint a borzonti éjszakában megszólaló gitár akkordjai, a gyerekek hangos éneke és a de jó együtt lenni és élményekben részesülni és részesíteni koronázta. Vasárnap pedig lélekhez szóló szentmisében részesített mindannyiunkat Lóri atya, minekutána eljött a könnyes búcsú, zsebkendôlengetés, jövôre itt vagy valahol máshol pillanata. Csodálatos napokat töltöttünk együtt, és úgy érzem, hogy sikerült sok-sok élményre vadásznunk és elraktároznunk belôlük télire is. Hiszem azt, hogy a következô nyárig és táborig lesz milyen élményekbôl táplálkozzunk.
Köszönet ezúton is helyet adónknak, csoportvezetôimnek és mindazoknak, akik valamilyen módon hozzájárultak a tábor sikeres kivitelezéséhez.
A Nyárádremete községhez tartozó csodálatos természeti adottsággal rendelkezô Vármezôn zajlott le augusztus 14–19. között a László Kálmán Gombászegyesület hetedik nemzetközi gombásztábora. A jó szervezés mellett a táborozás elôtti esôzések és a tábor idôtartama alatti napsütéses meleg idô is hozzájárult a sikeres gombagyûjtéshez. Itt "gyûjtés" alatt nem a szedett gombák mennyisége értendô, hanem minél több ismert és kevésbé ismert gombafaj összegyûjtése, amelyek szakszerû meghatározás után a tábor állandó kiállításának anyagául szolgáltak. A táborban az egyesület erdélyi tagjai mellett sok külföldi, fôleg magyarországi résztvevô volt jelen, megdöntve az eddig fennálló 72 fôs kommandói jelenlétet. Rekordot döntöttek a begyûjtött és sikeresen meghatározott gombafajok terén is, hisz 257 gomba került a kiállítóasztalokra, szakszerûen felcímkézve a gomba tudományosan elfogadott magyar és latin nevének feltüntetésével, valamint fogyaszthatósági jellemzôivel (ehetô, nem ehetô, mérgezô, halálosan mérgezô). Ezt a naponta bôvülô kiállítást tekinthette meg csaknem egy héten keresztül az érdeklôdô közönség. A kiállítás nem csak a jelenlevô gombaszakértôi tanfolyamok számára, hanem a helybeli embereknek, valamint a kíváncsi turistáknak is hasznukra szolgált. Ezenkívül még két kiállítási pannót is szemügyre vehettek az egybegyûltek, amibôl az egyik a magyarországi gombászok ajándéka, a védett gombafajokat mutatta be, a másikon Málnási Beáta humoros gombagrafikái és Málnási András gombás könyvillusztrációi szerepeltek.
Délelôttönként gombásztúrákra (terepgyakorlatra) indultak a tábor résztvevôi bebarangolva a környékbeli erdôket, mezôket – a Mezôhavastól a Bekecsig, Remetétôl Szovátáig – érintve Vármezô, valamint Nyárádremete turisztikai nevezetességeit is, amiért külön köszönet illeti a a helybeli túravezetôket. Ebéd után következett a begyûjtött anyag tudományos feldolgozása, közben különbözô versenyeken vehettek részt a t&a