Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét

. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Városunk nem dicsekedhet azzal, hogy élen jár a közigazgatásban. A Közösségpolitikák Országos Intézménye (IPP) által végzett felmérésben, amely a 2003–2005 közötti idôszakra teljesítmény szerint rangsorolja a 47 megyeközpontot, a valamikor "virágok városa"-ként ismert Marosvásárhely csupán a 29. helyezett lett. A tanulmányt végzôk többek közt a közvilágítással, az út- és hídjavításokkal, köztisztasággal, költségvetéssel, csatornázással, kulturális intézmények vezetésével kapcsolatos problémákat vették figyelembe, azaz a rangsorolás tulajdonképpen a közszolgáltatásokat minôsíti.

Az "eredmény" kétségkívül azt jelzi, hogy a városvezetés teljesítménye elmarad a várakozásoktól, baj van a hatékonysági mutatókkal. Az a tény, hogy az utak javítása minálunk háromszor annyiba kerül, mint más városokban, megkérdôjelezi a versenytárgyalások, a cégek kiválasztásának korrektségét, a törvényességet. Az is meggondolkoztató, hogy az IPP által lekért adatok egy részét – fôként a pénzügyieket – a város vezetése nem volt hajlandó kiadni. Mellesleg "transzparencia" kategóriában is fekete pontot könyvelhetünk el, míg elsô helyen ebbôl a szempontból olyan városok állnak mint Pitesti, Vaslui, Sepsiszentgyörgy, Nagyvárad.

Miközben Dorin Florea polgármester idôszakos – a város pénzén megjelentetett – reklámkiadványaiban a megvalósításokkal dicsekszik, a kudarcokat pedig az ôt állítólag érvényesülni nem hagyó politikum nyakába varrja, egy komolyabb felmérés lám, megmutatja a "gyenge pontokat". Ha jól belegondolunk, ehhez nem is kell tanulmány, hiszen a polgár nap mint nap érzékeli, hogy lassacskán a város összes utcája járhatatlan a javítások miatt, hogy fejetlen a munkaszervezés, hogy a munka minôsége nem elsô osztályú. A közigazgatás számlájára írható, hogy nemsokára nem lesz hol parkolni a városban. A fôtérig már nem érdemes autóval jönni ügyintézés céljából, fél órába is beletelik, míg parkolóhelyet találunk, és hiába ígérgeti évek óta a polgármester, sem emeletes, sem föld alatti parkolókat nem építettek. A közúti forgalommal kapcsolatosan pedig még csak egy egységes elképzelést sem tudtak kialakítani, pedig éppen e célból megalakított bizottság foglalkozik a kérdéskörrel. "Tanulmányozzák" a lehetôségeket – immár csaknem 8 éve.

Mint ahogy a komoly városfejlesztési tervek is évek óta csak tervek szintjén maradtak, úgy a jelek szerint pályázni sem igen tud a város. A megyei önkormányzat ezen a téren messze lekörözi a városit, de ez, úgy tûnik, nem zavarja túlságosan a polgármestert, a tanácsosokat. Amiben viszonylag jók vagyunk, a köztisztaság (a 7. helyezést kapta a város), a virágosítás, parkosítás, valamint a közvilágítás (15. helyezés). Az adók beszedését is mondhatni civilizáltan megoldották, bár félévkor értesíteni a lakosságot adókötelezettségérôl – még rekordteljesítménynek is beillik.

Mindez azonban túl kevés a komfortérzéshez, úgy tûnik, a városi önkormányzat a polgárok örökös bosszantására van berendezkedve. Nem lehetne ezen változtatni?!

– Igaz-e, hogy Ön beperelte Benedek Imrét azzal az emlékezetes esettel kapcsolatosan, ami július végén, a költségvetési szakbizottság ülésén történt? – kérdeztük Lokodi Edit megyei tanácselnököt.

– Még nem hívtam perbe Benedek Imrét. Ahhoz, hogy egy intézmény pert indítson, elôször össze kell gyûjtse a bizonyítékokat. Mi is történt a szakbizottsági ülésen? Azért mesélem el az elejétôl az ügyet – és nem csupán a keddi incidenst hangsúlyozom –, mert úgy érzem, a magyar közösségnek tájékoztatásra van szüksége. 2003-ban kormányhatározattal kerültek a megyei tanács tulajdonába a megyei kórházépületek, majd ezt követôen, a megyei tanács 34-es határozata alapján, az ügykezelési jogot átengedtük a megyei kórháznak, illetve a dicsôszentmártoni kórháznak valamint a gernyeszegi, a tébécés gyerekeket gyógyító központnak. Ez azt jelentette, hogy a fenti intézmények kellett biztosítsák az épületek javítását, a beruházásokat, bérleti szerzôdést köthettek, koncesszióba is adhatták az ingatlant. 2004 szeptemberében egy orvosi kft. azzal a kéréssel fordult a megyei kórházhoz, hogy a marosvásárhelyi ortopédiai klinika udvarán levô romos épületet szeretné partneri szerzôdés alapján megkapni. Ajánlata az volt, hogy itt járóbeteg-gondozó orvosi tevékenységet folytassanak, olyan szakterületeken, amelyeket a megyei kórház és a többi alárendelt egysége nem tud biztosítani. Az Adria Med Kft. kérését a kórház akkori vezetôtanácsa egy igazgatótanácsi gyûlés alkalmával megtárgyalta, és eldöntötte, hogy magáncég valamint közintézmény közötti szerzôdést kössenek egy köztulajdonban levô épület feljavítása céljából. A vezetôtanács – tagjai dr. Copotoiu Constantin, dr. Brânzaniuc Klára, dr. Bogdan Paltinean, dr. Bud Vasile, dr. Pop Liana, dr. Kovács Dezsô és Duca Radu – decemberben újratárgyalta az ügyet. Ekkor úgy határoztak, hogy mivel orvosi tevékenységrôl van szó, azaz nem változik meg az épület rendeltetése, közös részvétellel létrehozott társulási egyezséget kötnek. A társulási szerzôdés alapján a kórház biztosította volna az épület használatát, a magáncég pedig feljavította az ingatlant és elkezdte az orvosi tevékenységet. A szerzôdést a megyei kórház és az Adria Med Kft. között december 17- én kötötték meg, és a Mihai Viteazul u. 31. szám alatti épületet 378 négyzetméter területtel átadták a befektetônek, aki kötelezte magát az épület feljavítására. A szerzôdés szerint az orvosi tevékenység megkezdésétôl számított elsô öt évben a Galenus járóbeteg-rendelôt mûködtetô Adria Med Kft. nem fizet bért, a következô öt évben a befektetô jövedelmének 5, tíz év után 7 százalékát fizeti a megyei kórháznak. Januárban a felek ismét összeültek, és az Adria Med újabb kérését is elfogadták: az épület mellett levô 2774 négyzetméter területet szintén a kft. rendelkezésére bocsátották, a kórház ezzel a területtel belépett a társulásba. Hangsúlyozom, a társulás nem azt jelentette, hogy az épület, terület kikerül a köztulajdonból, ez csupán a kórház hozzájárulása. A befektetô elkezdte az építést, 2005 szeptemberben bôvítésre kért engedélyt a városi tanácstól. A megyei tanács csak 2005. május folyamán tudta meg – még mindig nem hivatalos úton! –, hogy létezik ez a partneri szerzôdés, ekkor kértük a kórház vezetését: számoljon be. A régi vezetôség a kórház jogászaival együtt azt állította, hogy a jogi forma megfelelô, a megyei tanács jogászai azonban azon a véleményen voltak, hogy egy ilyen szerzôdés csak kereskedelmi társaságok között köthetô. Mivel az épület köztulajdon, csakis a köztulajdonra vonatkozó törvénykezés értelmében hozható létre bármilyen társulási szerzôdés magántôke bevonásával. Az egyetlen helyes eljárás: licitre bocsátani a romos épület feljavítását, mûködtetését. Ha ezt a változatot választotta volna akkor a kórház, semmi gond nem lett volna, és biztos vagyok benne, senki nem sietett volna részt venni a versenytárgyaláson. A probléma akkor kezdôdött, amikor egyesek észrevették, hogy itt egy jó lehetôség volt modern orvosi tevékenység elindítására. Kimondottan a szakmai és emberi irigység vezetett el a késôbbi botrányos fejleményekhez.

– Mit tettek azt követôen, hogy megtudták, létezik a szerzôdés?

– Mivel kiderült, hogy a befektetô kérte a marosvásárhelyi tanácstól a bôvítésre az urbanisztikai engedélyt, hivatalos felszólítást küldtünk a polgármesteri hivatalnak, hogy ne adjanak ki ilyen engedélyt. Megkérdeztük, milyen alapon adták ki az építkezési engedélyt a javításra anélkül, hogy a tulajdonost, a megyei tanácsot értesítették volna. Felszólítottuk a megyei kórházat is, hogy azonnal nyilvánítsa semmissé a partneri szerzôdést, és kezdjék el a törvényes eljárást a versenytárgyalás megtartására. Az Adria Med Kft.-t kértük, álljanak le az építéssel és vegyenek részt a liciten. Választ az Adria Medtôl egy ügyvédi irodán keresztül kaptunk, hogy a szerzôdés törvényes, és amennyiben megakadályozzuk az építkezést, a kft. bírósági úton kér kártérítést. Azzal is érveltek, hogy más megyékben is írtak alá hasonló szerzôdéseket. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal válasza, hogy a megyei tanács nem szerepel tulajdonosként a telekkönyvi kivonatban, jogos volt, valóban hibás volt a telekkönyv, más tulajdonos szerepelt benne, aki megadott minden engedélyt. Egyébként ezt követôen kezdtük el az ingatlanjaink telekelését, amiért a késôbbiekben annyi vád ért. A kórház válasza az volt, hogy nem bonthatnak fel egy szerzôdést saját hibájukra hivatkozva. Mi továbbra is fenntartottuk álláspontunkat, és számvevôszéki ellenôrzést kértünk. Idén tavasszal ez meg is történt, a Számvevôszék májusi zárójelentése értelmében a szerzôdés nem a megfelelô jogi forma, ez az eredmény egyértelmûen a megyei tanács álláspontját erôsíti meg. A Számvevôszék kötelezte a megyei tanácsot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést a törvényesség betartására. Mi azonban csak azt követôen tudunk bármilyen jogi eljárást kezdeményezni, ha a közgyûlés visszavonja a kórháztól az épület adminisztrációs jogát.

– Mi történt július 24-én, kedden, a szakbizottság ülésén?

– A július 26-i tanácsülésre elôkészítettük azt a határozattervezetet, amelynek értelmében visszavonjuk a megyei kórház ügykezelési jogát ezzel az épülettel kapcsolatban, elôkészítjük a licitet a koncesszióba adásra, az elmúlt három évre kártérítést kérünk a befektetôtôl, mert nem fizetett semmit a megyei kórháznak. Szalkay József, a költségvetési bizottság elnöke, mivel tudta, hogy másnap is lesz szakbizottsági ülés, kedden nem tûzte napirendre a témát. Megjelent Benedek Imre tanácsos, aki Szalkay Józsefet felelôsségre vonta amiatt, hogy az Adria Med ügye nem szerepel a megvitatandó problémák között. Követelte, hogy azonnal hozzák be az anyagot és tárgyalják meg. A szakbizottság ülésén bent volt Toganel Ioan jegyzô, Bartha József gazdasági igazgató, Moldovan Silvia és Nemes Genica. Én nem vettem részt ezen az ülésen. Délben 2 óra felé értesítettek, hogy feszült a helyzet, Benedek Imre a korrupció elleni ügyészséggel fenyegetôzik, mondván, hogy odaadtuk egy cégnek a megyei tanács vagyonát. Még ekkor sem mentem be a gyûlésre. Fél négykor szólt az egyik köztisztviselô, hogy Moldovan Silvia kezébôl Benedek úr kirántotta az eredeti iratokat tartalmazó dossziét, amit ki akar vinni az épületbôl, hogy fénymásoltassa. Ekkor már nem volt mit tennem, felmentem a tanácsterembe, kértem Benedek Imrét, hogy azonnal adja vissza a dossziét. Ezt megtagadta. Tudni kell, hogy a megyei tanács épületébôl senkinek nincs joga kivinni dokumentumokat, nem fénymásoltathatja le a tanács aktáit. Ha kérést tesz le a képviselô úr, megkapja a másolatokat. Azt mondta, nem adja vissza a dossziét, mert olyan bizonyítékok vannak benne, amire neki szüksége van. Ekkor megpóbáltam elvenni elôle az iratcsomót, de felkapta, magához szorította, fölállt, ellökött, majd kiment a kis tanácsterembôl. Utánaléptem, megakadályozandó, hogy elmenjen, mellesleg a tanácsosok közül senki sem sietett a segítségemre. Követtem a lépcsôn Benedek Imrét, szóltam az ôrnek, hogy azonnal zárja be a fôajtót. Miután a lépcsôn lejöttünk és a kapuhoz értünk, a tanácsos úr meglökte az ôrt, akinek azonban mégis sikerült bezárnia az ajtót és így Benedek Imre nem tudott elmenni a papírokkal. Visszakísértem a tanácsterembe, kértem a dossziét, amit végül akkor adott vissza, amikor megérkezett a sajtó. Az újságíró elôtt megszámozott és aláírt minden lapot, arra hivatkozva, hogy ha ezt nem teszi meg, akkor megsemmisítjük a bizonyítékokat. Ez történt azon a bizottsági ülésen. Se meg nem vertem, se meg nem karmoltam, sem a rendôr nem fogott rá fegyvert, egyszerûen megakadályoztam, hogy az intézmény hivatalos dokumentumai kikerüljenek az épületbôl. Másnap újabb bizottsági ülés volt, akkor azzal vádolt, hogy a megyei tanács vezetése törvénytelenül helyzetbe hozott egy orvoscsapatot egy másik orvoscsapat kárára, és felszólított, menjek ki vele négyszemközt alkudozni. A tíz tanácsos elôtt megtagadtam ezt, mert úgy éreztem, semmiféle magánérdekem nincs, így hát nincs mit négyszemközt egyeztessek vele. Frakcióülésen, szakbizottsági ülésen minden tanácsos egyetértett abban, hogy ezt a határozattervezetet megszavazza. A tanácsülés napján különbözô módszerekkel "megfordította" az RMDSZ-frakciót és a tanácsosok tartózkodtak. Az az érv, hogy a képviselôk nem rendelkeztek elég információval, nem helytálló, úgy érzem, hogy a tanácsosok a bizottsági üléseken minden információt megkapnak, ôk ezért a munkáért fizetést kapnak, felkészülten kellene megjelenjenek a tanácsüléseken. Nem a megyei tanács elnöke fogja elmondani, mint óvodában a kisgyerekeknek, hogy mi a határozattervezet lényege.

– Ön azt állította egyik újságban, hogy felvételek vannak birtokában a történtekrôl.

– Így van, az épületben van megfigyelôrendszer, a belsô videokamerákkal készített felvételeken jól látszik az a pillanat, amikor a tanácsos úr el akarja hagyni az épületet és kezében tartja a dossziét, valamint az is, amikor megpróbál az ôrrel viaskodni, hogy kijusson az épületbôl. Fontos megemlítenem, hogy a csendôrség idôközben elküldte hivatalos jelentését, amelyben megerôsítik, hogy Benedek Imre a dossziéval erôszakkal próbálta elhagyni az épületet, meglökött engem is és az ôrt is.

– Milyen újabb fejlemények várhatók az ügyben?

– Ismét napirendre kell tûzni a kérdést. Mivel ezzel a befektetéssel egy épület megújult, orvosi szolgáltatást biztosítanak és nem érte kár a megyei tanácsot, csupán arról beszélhetünk, hogy a jogi forma megfelelô volt-e. Nem adtak át semmilyen épületet titokban, és nincs szó egy csoport helyzetbe hozásáról. A törvényes formát kell megtalálni. Benedek Imre ellen mindenképpen az RMDSZ etikai bizottságához fogok fordulni. A történtek olyan jellegûek, hogy nem szükséges az intézmény nevében panaszt emelni, úgy gondolom, a megfelelô nyomozó szerveknek elég információjuk van ahhoz, hogy lépjenek. Mindenképpen a megyei tanács vezetô testülete dönti el a továbbiakat. Nem Lokodi Editet sértette Benedek Imre, hanem a megyei tanács intézményét.

– Hogyan látja tartósan lerendezhetônek, megoldhatónak ezt az egyre mérgesebb helyzetekbe torkolló konfliktust Benedek Imrével? Ha ez így folytatódik, mindketten egyre inkább nevetségessé válnak a közvélemény elôtt, akárcsak az RMDSZ, amely ezekbe a tisztségekbe delegálta önöket.

– Úgy, hogy mindenki betartja a szabályokat, hogy nem önbíráskodással próbál érvényt szerezni a véleményének. Ahogy Benedek tanácsos úr az utóbbi idôben eljárt – erôszakkal, kiabálással, megfélemlítéssel –, nem lehet dolgozni. Sajnos, nincs egy belsô etikai szabályozás, ennek szükségességét több megyei tanácsos is felvetette. Minden bizottsági ülésen ezután hangfelvétellel rögzítjük az ott történteket, hogy késôbb bizonyítani tudjuk, ki hogyan viselkedett. Nagyon szigorú leszek a közgyûlések alkalmával is, senkinek nem fogok többször szót adni, ha a három perc lejárt, elveszem tôle a mikrofont és nem fogom megadni ezt a nagy szabadságteret, hogy egyesek másokat befolyásoljanak.

*

– Melyik az ön verziója a történtekrôl, a kérdés második része pedig ugyanaz, mint Lokodi Editnek: hogyan látja feloldhatónak a konfliktust? – kérdeztük dr. Benedek Imrét.

– A júliusi tanácsülést megelôzôen volt egy szakbizottsági ülés. Még ez elôtt felhívtam a figyelmet, hogy a tanács közgyûlésén olyan napirendi pont szerepel, amelyben sok vitatott probléma van és több mint 3 és fél éve nem kaptam kielégítô választ a mind szóban, mind írásban megtett észrevételeimre. A szakbizottsági ülésre ezt az anyagot mégsem hozták be. A költségvetési szakbizottságnak joga és kötelessége, hogy minden olyan üggyel kapcsolatosan, ami a tanács vagyonát érinti, véleményt fogalmazzon meg. Kértem az anyagot az Adria Med ügyében, így hozták be a tanács alkalmazottai a szóban forgó dokumentumokat. Elkezdtem tanulmányozni a dossziét, és mindaz, amit eddig csak sejtettem vagy hallomásból tudtam, beigazolódott. Nemcsak jogom, hanem kötelességem is – a tanács javairól lévén szó – kimerítô információt kapni egy közintézmény és magáncég közötti szerzôdésrôl. Nem volt szándékomban elvinni a dokumentumokat, az volt a szándékom, hogy áttanulmányozzam azokat az iratokat, amelyeket fontosnak tartok, és lemásoltassam a megyei apparátus alkalmazottaival. Bartha igazgató és a körülötte lévô alkalmazottak értesítették a tanácselnök asszonyt valamirôl, a kollégák állítása szerint Lokodi Edit felbôszülten, az ajtót kirántva rontott be a szakbizottsági ülésre. Én háttal ültem neki, csak hallottam, hogy valaki durvábban jön be. Lokodi Edit a dossziét ki akarta tépni a kezembôl. Megkértem, nyugodjon meg, és beszéljük meg a dolgot. Szerintem az alkalmazottak valótlanságokat mondhattak az elnök asszonynak, felbôszítették, és ezért idegesen érkezett a tanácsterembe. Feszült és megalázó volt a helyzet, éreztem, hogy tépkednek, és erôszakkal el akarják venni tôlem az iratcsomót. A dossziéval a kezemben azzal a szándékkal mentem ki az elôtérbe, hogy a tanácselnök asszonnyal megbeszéljük a dolgot és megtaláljuk a megoldást. Hadd ne mondjam, miket mondott. Húzta az ingemet, próbáltam megfordulni, ô próbálta a dossziét kiragadni a kezembôl. Mások is látták, mi történik, és annyira megalázott, szerencsétlen helyzetbe kerültem, hogy megpróbáltam egy irányba elindulni. Egy adott pillanatban azt sem tudtam, hol vagyok, amikor hirtelen körbevettek a rendôrök, az ôrség, tapogatták a zsebeiket stb. Láttam, hogy megérkezett a rendôrkocsi is. Valószínûleg én is elvesztettem a józan eszemet, fel voltam bôszülve, sarokba voltam szorítva, mint egy utolsó bûnözô, körülöttem üvöltöztek. Ilyesmi még nem fordult elô velem. Visszatértem a tanácsterembe, megnyugodtam és megkértem az elnök asszonyt, vegye le rólam a kezét. Megszámoztam és aláírtam a dossziéban levô iratokat, kértem belôlük másolatot. Végül is nem történt egyéb, mint az, hogy a munkatársai által felidegesített elnök asszony meggondolatlanul, agresszíven viselkedett velem szemben, megakadályozva, hogy kijussak az épületbôl. A dokumentumok közt van, amelyik bizonyítja, hogy 2006-ban kértem a tanácsot, tájékoztasson errôl az esetrôl, de írásban megnyugtattak, hogy nincs szó törvénytelenségrôl. Ahhoz, hogy 2007 májusában a Számvevôszék megállapítsa: igazam volt. Olyan szerzôdést írt alá a kórház vezetése, amirôl a megyei tanács nem tudott, a törvényeket nem tartották be. Két és fél éve tudunk errôl és most akarunk határozatot hozni. Amikor magyar intézmények, kft-k tettek le hasonló kéréseket, sorozatban elutasították ôket. Az RMDSZ demokratikus érdekvédelmi szövetség, és kutya kötelességem védeni a magyar érdekeket. Felteszem magamban a kérdést: mi, akiket RMDSZ-színekben választottak meg, ellátjuk-e a magyarság érdekképviseletét? Nem a románok ellenében, nem törvénytelenül, de ha ôk megtettek valamit, törvényesen-törvénytelenül, akkor mi miért nem kaphatunk legalább egy esélyt arra, hogy valamit törvényesen tegyünk? Lokodi Edit még rátett egy lapáttal, amikor tanácselnökként levelet írt alá, amelyben tudomásul vette a szerzôdést és jónak minôsítette, e levél eredményeként a törvénytelenül építkezô kft. 1 millió euró bankkölcsönt kapott.

A megoldást az jelentené, ha az RMDSZ vezetôi nem felkészületlen embereket juttatnának felelôs pozíciókba, nem olyanokat, akik nem tudnak olvasni a sorok között, akik nem tudják, a törvényeket hogyan kell alkalmazni, akik nem rendelkeznek tapasztalattal. Többször elmondtam minden RMDSZ-vezetônek, hogyan lehet megoldást találni, többször kértem, beszéljük át a dolgokat, elôször zárt, majd tágabb körben. Ettôl mindeddig elzárkóztak, ígérgettek. Három éve várat magára ez a beszélgetés. Megnyertem két elôválasztást, 2000-ben, 2004-ben, megnyertem egy tanácselnöki versenyt, nem reklamáltam, hogy milyen körülmények között vesztettem el, kisemmiztek, mellôztek, pedig felkészült vagyok, de ennek ellenére a kórházügyekben sem kérdeznek meg. A kórházi ügyek megoldásában az orvosok a személyemben látták a garanciát, erre fel az RMDSZ egy fiatal orvoskollégát juttatott pozícióba, aki lehet, hogy 10-15 év múlva kitûnô lesz, de jelenleg mindenféle buktatón elbukik. Arra van szükség, hogy ezeket a dolgokat kibeszéljük, hogy mindenki támogatottságának, felkészültségének megfelelôen megtalálja a helyét. Azzal vádolnak, hogy saját érdekeimet védem. Egyetlen érdekem van: a törvényt betartani, és minden vállalkozásnak egyenlô esélyt adni.

***

A fentiekbôl kitûnik, hogy többrôl van szó, mint szakmai konfliktusról, pedig személyeskedéseknek igazán nincs helye a közigazgatásban. A közéletben pedig végleg nincs helye a sárdobálásnak, széthúzásnak, és talán az RMDSZ-nek nem ártana ezúttal erélyesen fellépni, hiszen a fent leírt konfliktusok rossz szájízt hagynak a lakosságban, megkérdôjelezve választott képviselôink komolyságát, rátermettségét. Az eddigiek szerint feltûnô távolságtartással kezelték az ügyet. Nos, a forró kása egyre forróbb, nem lehet tovább kerülgetni, hanem lehûteni kellene. Eljött az ideje.

A tudós matematikus, Bolyai János nevét viselô képzômûvészeti alkotótábor rövidesen ismét megnyitja kapuit. Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság (EMT) Marosvásárhelyi Fiókszervezete az idén augusztus 13. és 26. között szervezi meg a rangos összejövetelt. A hagyományos színhelyén, a várban mûködô nyár végi mûvésztelep kezdeményezôi ezúttal is számítanak a helybeli polgármesteri hivatal támogatására.

Az alkotótábor 2001-es indulása óta hatszor látott vendégül jeles hazai és külföldi alkotómûvészeket, immár több mint százat, itt született munkáikból folyamatosan gazdagodó, értékes mûgyûjtemény állt össze. A tábor ötletével elôrukkoló, majd azt megvalósító házigazda, Csegzi Sándor alpolgármester, az EMT marosvásárhelyi elnöke joggal számít arra, hogy az idei alkotó együttlét végén a meghívott mûvészek újabb színvonalas anyaggal lepik meg bemutatkozó kiállításukon a helyi mûvészetkedvelôket. Az eltelt hat évben a festészet, grafika, szobrászat, textil- és kerámiamûvészet illetve médiamûvészet képviselôi képezték a tábor magját. Most a fafaragás köré összpontosul a tábortevékenység. Mûvészeti szervezô Muresan Gheorghe szobrász, a Képzômûvészek Szövetsége helyi fiókjának elnöke, aki sokat ígérô, kiváló csapattal dolgozhat együtt. A meghívottak között van Diénes Attila, Székely János Jenô, Újvári Ferenc magyarországi, Xene Peres párizsi szobrász, a honiak képviseletében Pokorny Attila, Mircea Mocanu, Epaminonda Tiotiu, Olteanu Liliana, Mana Bucur, Moldovan Maria, Moldovan George, Vidra Birtalan Orsolya, Csorvássi Szabó Attila. Ismét eljön a táborba Vida György bukaresti mûkritikus, jelen lesz a mûvésztelep krónikásának számító Nagy Miklós Kund is. Biztosan bôven lesz mirôl beszámolni ezen a hetedik összejövetelen is, hiszen az az igényesség, amely a Bolyai János születésének 200. évfordulójához kapcsolódva az elsô összehívásokon a tábort jellemezte, máig megmaradt, a mûvésztelep szervezôi és részvevôi kötelességüknek érzik, hogy mindaz, amit létrehoznak, méltó legyen az alkotótábor zseniális névadójához.

Meghosszabbították a mûvelôdési intézmények építkezési munkálataira vonatkozó dossziék leadásának határidejét. A helyi önkormányzatoknak legkésôbb 2007. augusztus 20-án 17 óráig kell leadniuk a szóban forgó iratcsomókat a Mûvelôdésügyi Minisztériumhoz.

Létezik egy országos elsôbbségi program, mely olyan kisvárosok és vidéki települések kulturális hajlékainak megtervezését és felépítését célozza, ahol a mûvelôdési közintézmények nem rendelkeznek székhellyel. Ennek keretében újabb kérelmezési idôszakot szerveznek szeptember 1- jétôl egészen október 1-jén 17 óráig.

A Maros Megyei Tanács támogatja a programban részt venni szándékozó, finanszírozásra pályázó helyi önkormányzatokat.

Mostanig tizenkét helyi hatóságot segített a folyamodványok benyújtásában, ezekbôl kilencen kulturális székház építése, hárman felújítás-korszerûsítés- felszerelés céljából pályáztak.

A projektek elkészítését követôen a megyei tanács a Maros Európa Információs Központ közvetítésével olyan közérdekû témákról tájékoztatja a lakosságot, mint a fogyasztók jogai, az állampolgári nevelés és mobilitás, az európai szintû vidékfejlesztés. További információk, illetve a két program mûködési útmutatója a www.cultura.ro internetes oldalon találhatók.

Nagyszabású korszerûsítési munkálatokat végez az Aquaserv, amely a SECOM községgazdálkodási vállalattól vette át a vízszolgáltatást. A hálózat felújítása mellett, amelyet 17 utcában végeznek el, felújítják a vízüzemet is. A szóban forgó létesítménynél kicserélik a nagy kapacitású régi szivattyúkat. Az új szivattyúk kisebb kapacitásúak, azonban sokkal nagyobb üzembiztonságúak, mint a régiek. Üzemeltetésük során jóval kisebb a villanyáram-fogyasztás, ami a vízüzem költségeinek csökkentéséhez vezet. A korszerûsítés folyamatában a villamos és automatizálási berendezések egy részét is kicserélik, ugyanis egyesek már régen elavultak. Az ivóvízhozam mérésének és szabályozásának érdekében új mérômûszereket szerelnek fel.

A beruházás összértéke 1,7 millió euró. A munkálatokat év végéig fejezik be. Az Aquaserv vízszolgáltató szerint a felújítás után biztonságosabb lesz az ivóvízellátás, és – ami a helybeli fogyasztókat legfôképpen érdekli – javulni fog a víz minôsége – tájékoztatott Sófalvi Szabolcs, a társaság sajtószóvivôje.

Jegyzet

Mostanában mindig tele van a postaládám. Reklámújságokkal ilyen-olyan hetilappal, szórólapokkal. Általában a szemétbe vándorolnak a kibányászott anyagok, de minap, mivel éppen szalagparkettre volt szükségem, megakadt a szemem az egyiken. A szokásos beetetô reklámszöveg: kiváló minôség, bô választék és persze bombaár. Egyik neves marosvásárhelyi cég népszerûsítette, így "bedôltem" a szövegnek, gondoltam, jó ajánlat, megnézem, mirôl van szó. Az üzletbe érve derült ki: félreértettem a dolgot, a nagy betûkkel kiírt ár mellett ott tündökölt apró betûcskékkel a valódi ár, ami persze hogy magasabb. Bezzeg ezt elfelejtették reklámozni. A szórólapon, amit a postaládákba becsempésznek, nem szerepel a valódi ár, így a vevôcsalogató mézesmadzag igazán hatásos, az ember örül a jó ajánlatnak, és azt mondja, miért ne kapjon az alkalmon, ellátogat az üzletbe és ott aztán következik a hideg zuhany, hiszen kiderül, hogy mégsem tud annyiért vásárolni, amennyiért eltervezte. De ha már ott van, akkor hátha megtetszik valami egyéb és mégiscsak vásárol. Nem mondom, díjazni való módszer. Ha már így történt, gondoltam, érdeklôdöm a termék felôl, ha jó a minôsége, még belefér az a kétlejes különbség. Megérkezik az eladó, és amikor megmutatom, mi érdekelne, csóválni kezdi a fejét. Nem ajánlja, mert gyenge a minôsége (mondja maga a kiszolgáló), ha nehezebb bútordarab kerül rá vagy forgalmas helyre rakják le, kis idô alatt tönkremegy a reklámozott szalagparkett. Úgy látszik, díszként árusítják. De akkor hol a jó minôség, amivel kelletik a cikket? Vagy a reklám terén minden megengedett, még a hazugság is? Kár, mert elôbb-utóbb úgyis rajtuk csattan.

Szász Károly felvétele Marosvásárhelyen az 1848. úton készült, ahol tegnap reggeltôl forgalmi táblák jelzik a korlátozást: a jármûveket a jobboldali, felmenô sávba terelik, egyelôre a bal felôlin láttak jevításhoz. A Dózsa György utcától a Parângului és Slatina utcákig terjedô útszakasz felújítása a tervek szerint egy hónapig tart.

Magyarország 1948-ban kötelezte magát a Benes- dekrétumok nyomán keletkezett károk megtérítésére, ezért Szlovákiának Magyarországgal szemben semmilyen kötelezettsége nincs – hangoztatta kedden a szlovák nacionalisták vezetôje.

Ha azonban megint kártérítésrôl beszélnek, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kész megnyitni a kérdést, miszerint "azokat a szlovákokat kell kárpótolni, akik a Horthy-féle fasiszta Magyarország által 1938-ban elorzott szlovák" földön szenvedtek sérelmeket – áll Ján Slota nyilatkozatában.

A Robert Fico kormányában a koalíciós partner szerepét betöltô, magyarellenes kirohanásairól ismert SNS-vezetô nem elôször csillogtatja meg rendhagyó történelmi ismereteit. Slota ezúttal arra reagált, hogy az ellenzékiben levô Magyar Koalíció Pártja (MKP) jelezte: a pozsonyi parlament szeptemberben kezdôdô ülésszakán törvénytervezetet készül elôterjeszteni. Ez azt célozná, hogy a szlovák kormány erkölcsileg és anyagilag is tegye jóvá a felvidéki magyarok II. világháború utáni sérelmeit, amelyek a meghurcolásukat törvényesítô Benes-féle dekrétumok nyomán keletkeztek. A Slota nevével jegyzett nyilatkozat szerint az SNS "keményen visszautasítja" az MKP ilyen irányú szándékait, és "az efféle terveket végsô soron a bécsi döntést és trianoni szerzôdést megkérdôjelezô törekvések részének tekinti."

"A tûzzel játszik az, aki a jelenkori Európában a Benes-dekrétumok Pandora- szelencéjét nyitogatja, hiszen a dekrétumok Európa II. világháború utáni rendezésének részét képezik" – foglalja össze az SNS nyilatkozatát ismertetô SITA hírügynökség, majd idéz a nyilatkozatból: "Az MKP hasonló, a nemzetközi joggal összeegyeztethetetlen, semmi egyébnek, mint újabb provokációnak minôsülô lépéseit ezért egyértelmûen el kell ítélni."

Slota szerint Szlovákia új kormányának tavalyi színrelépése óta az MKP folyamatosan tanúbizonyságát adja annak, hogy a magyar párt szélsôséges eszközökkel törekszik a dél-szlovákiai autonómia létrehozására.

Oroszország figyelmeztette Iránt, hogy nem szállít fûtôanyagot a csaknem kész busehri atomerômûhöz, amennyiben Teherán nem lebbenti fel a fátylat a múltban folytatott titkos nukleáris tevékenységérôl – közölte kedden Bécsben egy európai diplomata.

Ezzel egyidejûleg egy amerikai hivatalos személy arról beszélt az AP hírügynökség bécsi tudósítójának, hogy az orosz fél nem teljesíti bizonyos vállalásait, amelyek elengedhetetlenek a busehri atomerômû üzembe helyezéséhez. Az amerikai illetékes szerint a késlekedéssel Moszkva megpróbál nyomást gyakorolni Iránra annak érdekében, hogy rábírja az iszlám köztársaságot az ENSZ Biztonsági Tanácsában született határozatok következetesebb betartására.

Orosz harci repülôgépek megsértették a grúz légteret, és kilôttek egy rakétát, amely a kaukázusi ország egyik faluja mellett csapódott be, de nem robbant föl – közölték kedden grúz hivatalos személyek és szemtanúk. Az orosz légierô cáfolta, hogy gépei behatoltak volna Grúziába, vagy hogy rakétát lôttek volna ki grúz területre.

A rakéta a fôvárostól mintegy 65 kilométerre északnyugatra fekvô Citelubani falu mellett, egy gabonamezôn csapódott be helyi idô szerint hétfô este – közölte Vano Merabisvili belügyminiszter, leszögezve, hogy ezt egy külföldi ország által elkövetett agresszív cselekménynek tekintik. A miniszter elmondta: két Szu-24 típusú géprôl van szó, amelyek a radarok tanúsága szerint Oroszországból repültek be az országba, majd ugyanazon az útvonalon kifelé.

Behivatták a külügyminisztériumba az orosz nagykövetet, hogy tiltakozzanak Moszkvánál az eset miatt, valamint más országok nagyköveteit a helyzet megvitatása végett – közölte a külügyminisztérium szóvivôje.

A brit hírügynökség tudósítója a helyszínre utazott, és látta a földbe fúródott rakétát, amelynek oldalára cirill betûk voltak festve. A legközelebbi háztól 35 méterre állt ki a földbôl.

A falu közel van Gori városához és a szakadár dél-oszét köztársasághoz, amely Abháziával együtt régóta súrlódást okoz Moszkva és Tbiliszi között. Grúzia a szakadár területek támogatásával vádolja Oroszországot.

Alekszandr Drobisevszkij, az orosz légierô fôparancsnokának egyik munkatársa a tbiliszi vádra reagálva kijelentette: a légierô gépei sem hétfôn, sem kedden nem repültek be grúz területre. "Oroszország nem sértette meg a szuverén Grúzia légterét" – jelentette ki.

Grúzia 2002-ben már megvádolta Oroszországot azzal, hogy harci gépei berepültek a légterébe, valamint hogy tüzérségi rakétával lôtte a Pankiszi-szorost. Moszkva cáfolta, hogy bármilyen akciót hajtott volna végre.

Drákói szigorral lépett fel az Európai Unió a nagy-britanniai száj- és körömfájás-járvány elterjedésének megakadályozására: a szervezet hétfô este úgy döntött, hogy egyelôre megtiltja Nagy-Britanniából élôállatok behozatalát a szervezet többi tagállamába, valamint a hús- és a tejimportot.

A száj- és körömfájásjárvány egy London közelében lévô, dél-angliai farmon tört ki a múlt pénteken. Az élôállatokra veszélyes, rendkívül fertôzô betegséget nem csak Brüsszel, de a brit kormány is nagyon komolyan veszi: a brit mezôgazdasági minisztérium szóvivôje már a hét végén közölte, hogy Nagy- Britannia felfüggesztette az élôállat (beleértve a hús- és tejtermékek) exportjára érvényben levô valamennyi engedélyt. Az uniós tilalom lényegében ezt a lépést erôsíti meg, s a döntés – mint Brüsszelben közölték – a brit hatóságokkal való koordináció után született.

Az EU-határozat értelmében újabb intézkedésig tilos Nagy-Britanniából mindenféle szarvasmarha, juh és kecske kivitele, valamint – néhány kivétel mellett – a hús- és tejtermékek exportja a szervezet többi tagállamába, mint ahogy tilos élôállat bevitele is a brit területekre. A kiszivárgott hírek szerint Brüsszel és London eredetileg ennél némileg enyhébb korlátozás bejelentésére készült, de végül a vírus terjedésének megakadályozására a maximális elôvigyázatosság mellett döntött, s egész Nagy-Britanniát "magas kockázatú térségnek" nyilvánította.

Az intézkedések addig maradnak hatályban, amíg a brit járvány alakulása ezt szükségessé teszi – közölték Brüsszelben. Ahol egyébként e hét szerdáján tanácskozást tartanak a tagállamok állategészségügyi szakértôi, hogy megvizsgálják a helyzetet.

(MTI/Reuters) – A hollywoodi filmgyártók abban reménykednek, hogy mozivászonra vihetik a hat külföldi – öt bolgár és egy palesztin – egészségügyi nyolcéves líbiai kálváriáját

A Sixth Sense Productions Inc. (Hatodik Érzék Produkciók Vállalat) közölte, hogy szerzôdést kötött az öt bolgár ápolónôvel és a palesztin orvossal a tervezett filmrôl, amely a Bengázi hatok címet kapná.

A halálra ítélt egészségügyiek ez év július 24-én szabadultak azt követôen, hogy többéves jogi csûrcsavarás és politikai harc után az Európai Unió egyezséget kötött ügyünkben Líbiával. Az elítéltek végig állították, hogy ártatlanok. Vallomásaikat, amelyek szerint szándékosan fertôztek meg HIV-vírussal gyermekeket, kínzással csikarták ki belôlük.

"A Bengázi hatok történetében lelkesítô az, hogy a hat egészségügyi ennyi éven át kitartott a börtönben, és végig megôrízte reményét a szabadulásban" – mondta Sam Feuer, a Sixth Sense fejlesztési és termelési igazgatója. "A világnak meg kell ismernie ezt az igazságtalanságot. Ez nem pusztán egy bolgár történet, ez egy emberi sztori, amihez viszonyul és amibôl tanul a világ."

Bár a film az egészségügyiekre összpontosít majd, szó lesz a vírussal megfertôzôdött gyermekek tragédiájáról is – tette hozzá Feuer.

Több mint ötven gyermek halt meg a kórban.

A Sixth Sense tárgyalásban áll Ann Peacock forgatókönyvíróval, valamint rendezôket is keres. A filmben hollywoodi sztárok szerepelnek majd – hangoztatta az igazgató, hozzátéve, az a feladatuk, hogy a lehetô legjobb forgatókönyvvel csábítsák el ôket.

A Six Sense producerei rögtön Szófiába utaznak, amint sikerült kiválasztani a forgatókönyvírót. Az egészségügyiek máris közölték, örülnek annak, hogy egyszer a mozivászonra kerül megpróbáltatásuk.

Kedden, a Cotroceni-palotában letette a hivatali esküt Winkler Gyula, a kormány új távközlési és informatikai minisztere.

A ceremóniát követôen a miniszter közölte: folytatni kívánja az elôdje által elindított programokat, a tárca emellett hamarosan új programokat is indít majd. Az RMDSZ-politikus a jövôre nézve prioritásnak tekinti a hatékony és széles körû európai forrásfelhasználás megteremtését, valamint szoros partneri kapcsolat kialakítását a gazdasági élet szereplôivel és a helyi önkormányzatokkal.

Winkler Gyula Hunyad megye RMDSZ-képviselôje volt, majd kereskedelmi miniszter az elsô Tariceanu-kormányban, mostanig pedig kereskedelmi államtitkár a gazdasági és pénzügyminisztériumban.

Az elmúlt 17 esztendô legnagyobb összegû támogatását sikerült megszerezni a kormánytól az RMDSZ tisztségviselôinek. Keddi ülésén a kabinet összesen 33.194.000 lejt hagyott jóvá 218 magyar vagy vegyes tannyelvû iskola és óvoda számára. Ezt az összeget felújítási munkálatokra fordíthatják az intézmények. A kormánytámogatásban részesülô Maros megyei tanintézetek a következôk:

Ákosfalvi Általános Iskola; Fickópataki Általános Iskola; Nyárádszeredai Általános Iskola és Óvoda – mûhelyek; Nyárádszentandrási Általános Iskola és Óvoda (Nyárádszereda); Székelysárdi Általános Iskola; Istvánházi Általános Iskola (Cintos); Magyarbükkösi Általános Iskola; Magyarózdi Általános Iskola (Magyarbükkös); Búzásbesenyôi Általános Iskola (Kerelôszentpál); Nyárádkarácsoni Általános Iskola; Kiss Gergely Általános Iskola, Backamadaras; Márkodi Általános Iskola (Székelybere); Marosbogáti Általános Iskola; Arlecchino Napközi Otthon, Marosvásárhely; Stefánia Óvoda, Marosvásárhely; Koronkai Óvoda; Holtmarosi Óvoda; Mezômadarasi Óvoda; 1-es számú Napköziotthon, Szászrégen; 4-es Számú Napközi Otthon, Szászrégen; 5-ös Számú Napközi Otthon, Szászrégen; 2-es Számú Óvoda, Szászrégen.

Miután a Smithfield cég csenei sertéstelepén találtak vasárnap beteg állatokat, kedden ugyanannak a vállalatnak az egresi farmján is felfedezték a kórokozót.

Radu Roatis, az állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági hatóság vezetôje közölte: akárcsak az elsô gócpont esetében, a második, beteg állatokat befogadó sertéstelepen is megtették a szükséges óvintézkedéseket.

A hatósági ellenôrzések nyomán kiderült, hogy az amerikai cég Temes megyében lévô összesen 25 sertéstelepe közül öt engedély nélkül mûködött.

November végén vagy december elején tartják meg az európai parlamenti választást – közölte kedden Bogdan Olteanu, a képviselôház elnöke.

A pontos idôpont meghatározása kizárólag Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök hatáskörébe tartozik. Olteanu szerint a kormányfô várhatóan szeptemberben konzultál a pártokkal, s ennek nyomán kitûzi majd a szavazás pontos dátumát.

A házelnök emlékeztetett arra, hogy a törvényes elôírások szerint legkésôbb a választás elôtt két hónappal kell kihirdetni az idôpontot.

A kormányfô korábban már egyeztetett a pártokkal errôl a témáról. Azon a találkozón szinte mindegyik politikai erô a választás mihamarabbi lebonyolítását sürgette. A közvélemény-kutatásokban jelenleg toronymagasan vezetô államfôt, Traian Basescut támogató Demokrata Párt (PD) szerint már október végén urnákhoz kell szólítani a választókat.

Megfigyelôk szerint azonban a Tariceanu által vezetett Nemzeti Liberális Párt (PNL) érdeke az, hogy minél késôbb, vagyis decemberben legyen a választás.

Tariceanu habozásának fô oka: Basescunak szándékában áll meghirdetni az egyéni választókerületes szavazási rendszer bevezetésérôl szóló népszavazást.

A parlamenti szakbizottságban elakadt ennek a törvénytervezetnek a vitája, ami nyomós ok Basescunak arra, hogy kiírja a referendumot. Az ôt támogató demokraták máris jelezték: a költségek szempontjából indokolt lenne a választás és a népszavazás egyidejû lebonyolítása.

A kormányfô azonban elemzôk szerint attól tart, hogy a hatalmas népszerûségnek örvendô és remekül kampányoló Basescu a már így is 43 százalékos támogatottságnak örvendô demokraták húzóerejévé válik. Basescu már tavasszal kilátásba helyezte a népszavazást, ezért Tariceanu elhalasztotta az eredetileg május 13-ra meghirdetett európai parlamenti választást.

A Holtec International és az ukrán állami tulajdonú Csernobil Atomerômû (ChNPP) 2007 augusztus 3-án szerzôdést kötött az atomerômû három ép reaktora által használt és jelenleg mélyvízi tározókban elhelyezett elhasznált fûtôanyag rudak szivárgás biztos konténerekben való tartós tárolásáról. A projektet az Egyesült Államokat, a nyugat-európai országok többségét, Ukrajnát és Japánt magában foglaló államcsoport (Assembly of Donors) finanszírozza. A projekt irányítását a londoni EBRD csernobili székhelyû projektigazgatósága (Project Management Unit, PMU) látja el az Assembly of Donors megbízásából.

A csernobili projektet eredetileg 1999-ben a Framatome ANP (jelenleg az Areva érdekeltsége) által vezetett konzorcium indította be. Az Areva bizonyos eredményeket ért el fôként a polgári és építészeti területeken, a projekt azonban 2003-ben bizonyos technológiai problémákon zátonyra futott, amelynek következtében az Areva és a ChNPP 2007 tavaszán közös megegyezéssel felmondták a szerzôdést.

A projekt 100 hetesre tervezett elsô ütemének 30 millió euróra becsülhetô, amely tartalmazza a tervezési, licenc és prototípus tesztelési költségeket. A második fázis, a tôkejavak leszállítása, a létesítmény kivitelezése, az alvállalkozói megbízások kiadása a tervek szerint 160 hetes idôtartamot ölel majd fel és beruházási értéke mintegy 170 millió euróra becsülhetô a 2006 novemberi árakon számolva.

Méltatva a donor államok döntését a Holtec felkérésérôl a projekt befejezésére Dr. Kris Singh elnök-vezérigazgató kijelentette: "Nagy megtiszteltetés számunkra az adományozó országok felkérése vállalt kötelezettségük teljesítésére Ukrajnával szemben, amely nagyvonalú gesztust gyakorolva a nemzetek óhajának megfelelôen leállította három ép csernobili reaktorát. Összesen 22 ezer fûtôelem befogadásával Csernobil lesz a legnagyobb nukleáris szárazdepó a világon. Nagy lelkesedéssel tölt el bennünket az a tény, hogy a donorszervezet bennünket bízott meg a nukleáris üzemanyag tárolásban mérföldkônek tekinthetô beruházás kivitelezésével."

A Holtec International diverzifikált energia technológiai vállalat, székhelye Marlton, New Jersey, USA, a nukleáris üzemanyagok szállítási és tárolási technológiájában nagy tapasztalattal rendelkezô elismert nemzetközi szaktekintély. A Holtec International számos országban tevékenykedik, egyebek között az Egyesült Államokban, Mexikóban, Kínában, Kanadában, Dél-Koreában, Tajvanon, Spanyolországban, Svájcban és Ukrajnában. (OTS – Hírvonal)

Gazdaság és környezetvédelem

Korodi Attila környezetvédelmi és fenntartható fejlesztési miniszter a marosvásárhelyi Félszigeten járt. Ez alkalommal sajtótájékoztatót tartott, ahol a minisztérium által támogatott rendezvény mellett a minisztériumának újdonságairól is beszélt. Ezt követôen beszélgettünk a miniszterrel.

– Az uniós csatlakozást megelôzôen Románia számos kötelezettséget vállalt a környezetvédelem terén. Ezek megvalósításához nagyon sok pénz szükséges. Sikerül-e teljesíteni az elvárásokat?

– Reméljük, igen, hiszen korábban elkészítettük az országos környezetvédelmi operatív tervet, ugyanakkor léteznek megyei tervek is, amelyek azokat a konkrét gondokat térképezték fel, amelyekre az elkövetkezendô években megoldást kell találni. Az idéntôl az unió támogatja a tervek kivitelezését. Megyénként kétmillllió euró lesz regionális hulladéktelepek megvalósítására, ebben öt megye részesül, ezenkívül 50-120 millió eurót fordíthatnak vízhálózati munkálatok támogatására. Az elsô körben 10 megye terveit finanszírozzák.

– Ezek között van Maros megye is?

– Nem. Egyrészt, mert magáncég támogatásával beindult a regionális hulladéktelep építése. A vízhálózattal pedig a kevésbé fejlett megyékkel kezdtük. A második körben benne lesz Maros megye is. A szaktanácsadó cég munkatársai már az ôsszel megkezdik munkájukat Maros megyében. Ôk készítik elô a terveket, amelyekkel majd pályázni lehet a program keretében. A szaktanácsadók tevékenységét a minisztérium 800.000 euróval támogatja.

– A környezetvédelmi, infrastrukturális beruházások mellett ott vannak az úgynevezett történelmi szennyezô források, mint például a dicsôszentmártoni vegyi kombinát. A cég csôdbe ment, nem tudják privatizálni sem, senki sem vállalja a felelôsséget az igen szennyezô meddôhányókért. Miként rendezi a minisztérium az ilyen eseteket?

– Nemcsak Dicsôszentmártonban, hanem máshol is gondot jelent ezeknek a szennyezô forrásoknak a felszámolása. Igen fontos ebben az esetben megállapítani a felelôsséget. Elsôsorban nem a szennyezésért, hanem a felszámolásért. Ezért a minisztérium egy olyan jogszabályon dolgozik, ami pontosan meghatározza azt, hogy kinek mi a feladata a gócpontok megszüntetésében: mennyi hárul a magáncégre, a helyhatóságra, a hatóságokra. Hogy mikor készülünk el ezzel a jogszabállyal, nem tudjuk, az tény, hogy alaposan elemeznünk kell, hiszen elég kényes kérdés, amit eddig nem oldottak meg megfelelôen.

– A gazdasági és a környezetvédelmi érdekellentét leginkább a természetvédelmi területek kijelölése és az erdôgazdálkodás között érzôdik. Hogyan kezeli ezt a konfliktust a minisztérium?

– Ôsszel a kormány asztalára kerül egy törvénytervezet, amely egy új struktúrát hoz létre: az Országos Természetvédelmi Ügynökséget. A Duna-delta rezerváció kivételével az összes természetvédelmi terület, nemzeti park kezelését az ügynökség koordinálja majd. Erre azért volt szükség, mert így jobban átlátjuk majd a parkokban zajló tevékenységet, hatékonyabban oldhatjuk meg a gondokat. Szakembercsoportok dolgoznak a Natura 2000 programon. Ennek keretében olyan területeket helyezünk védelem alá, ahol nemcsak természeti kincsek vannak, hanem a települések is védelemre szorulnak. Itt is nagyon sok beruházásra van szükség, hiszen nagyon sok kivitelezési terv készül a fenntartható fejlesztés elve szerint. Ezeknek a kivitelezését is össze kell hangolnunk. Ami az erdôgazdálkodást illeti, azt szeretnénk, ha ez a tevékenység visszakerülhetne a környezetvédelmi minisztérium hatáskörébe, hiszen akkor itt is jobban lehetne alkalmazni a fenntartható fejlesztési elveket, megfékezhetnénk a túlzott erdôkitermelést. Egyelôre csak a környezetvédelmi engedély kibocsátásakor szabályozhatjuk a kitermelést, ugyanakkor pályázati lehetôséget biztosítunk a Környezetvédelmi Alapból a leromlott területek erdôsítésére.

– Nagyon sok településen, helyhiányra hivatkozva, zöldövezeteket építenek be, így jelentôsen csökkentek az egy fôre esô zöld felületek. Mit tesz a minisztérium e jelenség megfékezésére?

– Sajnos, az építkezési engedélyeket, a területek átminôsítését helyi határozatokkal döntik el, mi ebben az esetben a környezetvédelmi engedélyek kibocsátásával akadályozhatjuk meg azt, hogy beépítsék a zöldövezeteket. Erre már volt példa akár Marosvásárhelyen is. Minisztérium: rendelettel elkülönítettünk a Környezetvédelmi Alapból 250.000 lejt, amit parkosításra lehet felhasználni. Ebbôl mintegy 50 új parkot lehet létrehozni. Sajnos, ezen a téren országos szinten siralmas a helyzet. Nem tudom a marosvásárhelyi adatokat, de Bukarestben átlagban 9-10 négyzetméter zöldövezet jut egy fôre, az európai átlagnorma pedig 26 négyzetméter. Hogy egy városban miként vigyáznak a zöldövezetekre, ez az adott önkormányzat környezeti kultúrájától, igényétôl is függ.

– Nagyon hasznos és hatékony kampányt folytatnak a civil szervezetek a verespataki aranybánya létesítése ellen. Zavarja-e a minisztériumot a civilek ténykedése?

– Nem, egyáltalán. Sôt, a verespataki ügyben nagyon hasznos volt, ahogyan a különbözô intézmények, a kutatók, a minisztérium és a civil szervezetek megpróbálták kezelni az ügyet. Itt is igen hatékonyan közvetítettek a nemkormányzati szervezetek a cég, a minisztérium és a lakosság között.

– Túl az igen látványos kampányon, megépül-e az ausztrálok aranybányája Verespatakon?

– Egyelôre a Kolozsvári Táblabíróság felfüggesztette az aranybánya környezetvédelmi engedélyeztetési eljárását, mivel nem tettek le érvényes övezeti területrendezési tervet (PUZ). Közben a dokumentációt elemzi a tárcaközi vegyes bizottság. Csak a véleményezés alapján hozzák meg a kormányhatározatot az engedélyeztetésrôl. A felfüggesztés meghatározatlan idôre szól. A parlamentben pedig elôkészületekben a ciántechnológia alkalmazásáról szóló törvénytervezet. Ezt remélhetôleg szeptemberben már elfogadhatja a szenátus. A törvény elôírásaitól függ, hogy a tervezett verespataki aranybánya technológiája megfelel-e a követelményeknek vagy sem. S nyilván, ennek alapján kell majd a környezetvédelmi engedélyt kibocsátani. Rengeteg pénzrôl és aranyról van szó, a cég keze igen messze elérhet. A minisztérium csak a törvényeknek megfelelôen járhat el ebben az ügyben is.

Idén nyártól új aligazgatóval gazdagodott a Maros Mûvészegyüttes. A magyar tagozat munkájáért is felelôs, részben azt vezetô Barabási Attila Csaba neve a népzenei-népi tánci szakmabelieknek valószínûleg ismerôsen cseng. A kibédi, fiatal tanárember sikeresen versenyvizsgázott, tervekben és elképzelésekben pedig nem szûkölködik. Vele beszélgettünk.

– Tanárként tevékenykedtél, jelenleg a Maros Mûvészegyüttes aligazgatója vagy. Honnan az ihlet a versenyvizsgához?

– A tanári pályát Kibéden 1997-ben kezdtem el, de mindig vonzódtam a népi kultúrához, pedagógusi pályafutásom kezdetétôl foglalkoztam azzal is. A feleségem szülei ott tanítottak, népnevelôi tevékenységet folytattak a diktatúra idején, népszerûsítették a hagyományos népi kultúrát. Én vettem át a stafétabotot, és úgy gondoltam, kár lenne ezt veszni hagyni. Ezért nem csak a katedrát vettem át. Azt, hogy a nagyfazékba beleestem, a Maros Mûvészegyüttesnek köszönhetem. Annak idején, amikor láttam, hogy egy iskolai ünnepségen sincs legalább egy gyerektánccsoport, eldöntöttem: változtatni kell. És létrehoztunk egy tánccsoportot Kibéden. A következô évben már meghívtak az erdôcsinádi Gyöngykoszorúra, ahol a kiértékelôn Fazakas János, a Maros Mûvészegyüttes mûvésze a többiekkel egyetemben nagyon melegen üdvözölt. Mondták, szükség lenne egy Gyöngykoszorú- találkozóra Kibéden is. A következô évben megszerveztük, ahogy azóta mindig. A kibédi csoportommal minden felkérésnek eleget tettünk, és így beindult egy máig jól mûködô táncegyüttes. A tavaly rekordévet zártunk: 107 fellépésünk volt majdnem tíz országban. Azáltal, hogy mindenhova elmentünk, ahova hívtak, kis hírnévre is sikerült szert tennünk, a külföldi meghívások, turnék sora elkezdôdött. A tavaly elfáradtunk kissé, gondoltam, leteszem a lantot, mire Bartók Béla-díjjal tüntettek ki. Jólesett, és hatására meggondoltam magam. A kibédi csoportom kapcsán kerültem tehát kapcsolatba a mûvészegyüttessel – táncosaival, vezetôivel jó barátok lettünk, végig tartottuk a kapcsolatot, mindig kikértük a véleményüket. Tiszteltem ôket, felnéztem rájuk, többször is megnéztem az elôadásaikat, példaképnek tartottam, a kis táncosaim elôtt is mindig példaként emlegettem ôket. Amikor meghirdették a versenyvizsgát, gondolkodóba estem, hiszen ott a tanári állásom, amit nagyon szeretek, idén szereztem meg a második tanári diplomámat, a feleségem is a tanügyben dolgozik... Nem akartam elszakadni az iskolától. Másrészt a táncot sohasem munkának, hanem elsôsorban feladatnak, másodsorban szórakozásnak tekintettem. A sikeres versenyvizsga után sikerült megegyeznünk, így iskolaidôben hetente továbbra is két napot Kibéden tanítok, a többi napon az együttesnek élek. Sokat kell még tanulnom, vannak hiányosságok, amiket pótolni kell. A kultúra és azon belül a népi kultúra a mai, igazán változatos és sok lehetôséget nyújtó világban háttérbe szorult, ezért négyszer-ötször többet kell dolgoznunk. Az együttes jó hírnevén rontani nem lehet, nem szabad. Az volt, van és lesz is.

– A magyar tagozat vezetôjeként milyen változtatásoknak érzed szükségét mind szakmai, mind adminisztratív téren? Van-e aligazgatói koncepció, ha lehet ezt így nevezni?

– Persze, sok tervünk van, nyilván lépésrôl lépésre szeretnénk ezeket megvalósítani. A szakmai problémáknál fontosabb az adminisztratív gondok megoldása. Szeretném megtartani a jó légkört mind a jelenlegi, mind a mostani és egykori mûvészeink között. Rendeltem egy intézményen belüli felmérést, megállapítottuk, hogy elsôsorban anyagi támogatásra, human erôforrásokra lenne szükségünk. Nagyon fontosnak tartom a pályázati lehetôségek kihasználását. Hiányos a személyzet, szakemberekre lenne szükségünk. Ezt nem a mûvészeinkre értem, hanem nincs például egy fénytechnikusunk, nincs díszlettervezônk, szabónk, jelmeztervezônk. Ezek mind megoldásra váró gondok, ahogyan a ruhatár bôvítése is. Szeretnénk javítani a munkafeltételeken. Az alsó épületbeli próbateremben nincs légkondicionáló, a táncosaink a kánikulában csuromvizesre izzadtak. Sohasem ellenôrzési szándékkal látogattam arra, mégis mindig munka közben találtam ôket. Keményen és becsületesen dolgoznak. Tervezzük egy új próbaterem építését és egy autóbusz megvásárlását is. Turnéterveket dolgoztunk ki, ami szintén nagyon fontos: a magyar tagozat négy éve nem volt komoly, külföldi elôadáskörúton. Ezenkívül DVD-lemezek kiadását, nívós bemutatóanyagok készítését tûztük ki prioritásként. És persze a támogatók keresését. Ami a dolog mûvészi oldalát illeti, a koncepció változatlan marad. Minél fontosabb az eredeti jelleg, az autentikus népzene és néptánc megôrzése és a fellépés, bármilyen felkérés esetén. Az idei repertoártervet nem változtathatom meg, de ez nem is baj. Augusztusban például két nagyszabású fellépésen veszünk részt: egy nagyváradi egyesület szervezésében újra bemutatják Erdélyben az István, a király rockoperát, eredeti színészekkel. A tánc- és énekkar szerepére az öt erdélyi profi együttest kérték fel, így hamarosan mi is Váradra utazunk próbálni és edzeni. Az elôadásokra augusztus 21-én kerül sor Nagyváradon, 23-án pedig Nagyszebenben. Visszatérve az együttesre, annak nagyon örvendek, hogy a csapaton belül kitûnô a hangulat, igazi, érdemi alkotómunka folyik. És szerencsés helyzetben vagyunk az utánpótlás terén is: a Napsugár együttes táncosai biztosan tovább viszik a stafétát.

– Hogyan fogadtak mint új aligazgatót?

– Június 12-én versenyvizsgáztam, de utána a kolozsvári államvizsgám következett, ezért csupán július tizenötödikétôl dolgozom. A közbeesô egy hónapban sokat gondolkoztam, és bevallom, aggódtam is. Nem akartam, hogy a funkcióm miatt esetleg megszakadjon a barátságom az együttes tagjaival. De elfogadtak vezetônek úgy, hogy közben a barátság is megmaradt. És nagyon jólesett, hogy láttam a szemükben az ôszinteséget. Egy hasznos és igen kellemes beszélgetéssel kezdôdött az egész, amelyen arra kértem ôket: továbbra is tiszteljék, szeressék egymást és az idôsebbeket, azokat, akik már nem tagjai az együttesnek. Zászlóvivôk vagyunk és meg kell maradnunk zászlóvivôknek.

A falakon fehér köntösbe öltözött farkas és huncut mosolyú tücsökhegedûs, vidám toboz- meg vinetababa, hosszú csôrû gólya, csupa sikk tigris és megannyi mackó. A polcokon társasjátékok és rengeteg puzzle, a földön kisautók, forgatható, pörgethetô, rázható és összerakható játékok sokasága. Ez a Maros Megyei Gyermekkönyvtár földszinti helyiségében mûködô Alice Játéktár, amely a nyári idôszakban csütörtökönként 12-15, szeptembertôl pedig hetente kétszer, hétfôn 15-18, csütörtökön 9.30-11.30 óra között látogatható.

Ahogy belépek, régi bábelôadások varázsa kerít hatalmába. – Micsoda kincseskamra lehet ez a gyerekek számára – morfondírozok magamban, de néhány pillanat múlva feltûnik a helyhez sehogy sem illô csend. – Hol vannak a ricsajozó, játékos kedvû apróságok? – kérdezem Rákosi Anna nyugalmazott tanárnôt.

– Sajnos, az utóbbi évben egyre kevesebben hozzák el ide a gyerekeiket – mondja a hajdani tanárnô, aki saját kezûleg készítette a játéktár falait beborító mesefigurákat. – Itt minden korosztály számára vannak kikölcsönözhetô játékok, de a szülôk manapság már inkább a számítógépes játékokat részesítik elônyben. Egy 7 éves kisgyereknek még nem volna szabad órák hosszat a gép elôtt ülni, egyrészt mert egészségtelen, másrészt így nem fejlôdhet a fantáziája. Pedig a csöppségek egy fadarabban is megláthatnak valamit, ami felkelti az érdeklôdésüket, és növeli a kreativitásukat. Sokszor a szülôk nem is tudják, mi érdekli a gyereküket, ezért nagyon fontos, hogy ezt kiderítsék, mielôtt elhalmozzák ôket különféle, korszerûbbnél korszerûbb játékokkal.

Beszélgetésünk során az is kiderül, hogy a játéktárba ellátogató kislányok és fiúk kedvencei között nincsenek lényeges különbségek, a legtöbb gyerek, nemtôl függetlenül, szívesen visz haza kisautót, ugyanakkor szinte senkinek sem kellenek a lányok körében köztudottan nagy népszerûségnek örvendô Barbie-babák. – Sokszor az is elôfordul, hogy hétéves gyerek csecsemônek való játékot választ. A szülôk persze nem tudják mire vélni a dolgot, de ilyenkor elmagyarázom nekik, hogy az a bizonyos játék valószínûleg kimaradt a gyermek gyerekkorából, és most így pótolja a hiányt – meséli a nyugalmazott tanárnô. – Nagyon fontos ugyanakkor a gyerek életében a baba. Ez lehet egy báb, egy mackó, bármi, amivel meg lehet osztani örömöt-bánatot. A számítógépen megjelenô figurának nem lehet panaszkodni, mert ha lezárod a gépet, eltûnik. A kézbe fogható, megölelhetô baba viszont társ, és ez az, amire a kisgyereknek a legnagyobb szüksége van. Meg persze a mese is sokkal érdekesebb, ha a zsebünkbôl elôkapunk egy bábfigurát, amellyel szemléletessé, érdekesebbé tehetjük az elbeszélést. A mai gyerekeknek nagyon meg kell magyarázni a meséket ahhoz, hogy megértsék – teszi hozzá elgondolkozva. – Nem tudják például, mi az a rôzse, amit az öreganyó a hátán cipel. Honnan is tudnák, amikor otthon központi fûtés van? És akkor most mirôl mondjak mesét, a forró kaloriferrôl? Az igaz, hogy ebben a században jelentôsen kitágult a gyerekek élettere, de ezzel együtt mintha beszûkült volna a fantáziájuk. Nagy erôfeszítésbe kerül például, hogy megmagyarázzam nekik, milyen az a mézeskalács házikó, vagy hogy is néz ki a vasorrú bába.

Amikor elbúcsúzom, és kilépek az utcára, még hallom Rákosi tanárnô szavait. – Elfelejtett birodalom már ez. Nem a gyerekek miatt, ôk jönnének szívesen, csak a szülôk nem hozzák ôket.

A játéktárban eltöltött idô valóban ezt igazolta, ez idô alatt ugyanis egyetlen kisfiút hozott el az édesanyja. Pedig itt mindenki kicsit magára találhat. Talán éppen a tigris csíkos mosolyában vagy a tücsökhegedûs huncut tekintetében.

Tárca

Bús donnák barna Balkánon, borong a méla szarkánon, átsétál az erkély keleti végére, a kis szerszámosszekrénykében mindenféle kacat. Itt lappang az életmûvem, mutat a fiókokban rejtekezô történetekre. A magyarságot, hunyorog bunkerfalú szemüvege mögül, Európa keleti ôrszemének nevezik elôszeretettel, a székely nép pedig még a magyarságnak is külön ôrszeme volt. És az ôrszem sorsa mi lett?

Az, ami lenni szokott: elbukott a harcban, legelôbb. De még nem halt meg, csak sebeiben vérzik, és hiszem, hogy gyógyítani is lehet.

Meglódul az erkély, megdôl a tízemeletes tömbház. Miközben a mélybe röpít gonosz halálom, elemi félelmemben jár eszem. Ó, add, Isten, hogy ott dangubázzon az a hetek óta lerobbant, rongypányvás, hosszú TIR, amely hajnalonként heveny káromkodási rohamra késztetett borzalmas motorzajával és sötétvörös füstjével. A szitkokat késôbb ledolgozom. Add, Isten, hogy ott vesztegeljen, és én épp rá huppanjak.

Ez való, sóhajtja Jakab úr. Talán ôrszemek vagyunk most is, nem az elválasztó hegyek átjáróit ôrizzük az ellenségtôl, hanem az egyetemesebb, emberibb eszméket. Helyzetünk talán csak a Gulliveré az óriások országában; nem mi lettünk kisebbek, hanem a körülöttünk levô világ vesztette el emberi arányait.

De a TIR nem volt ott. A lakónegyedbôl ismét falura költözik egy leszakadt család, oda rendelték még tegnap este, hogy idejében berakodhassanak. (A másnapi lap híre.)

Gulliver azt hitte, mosolyog, mire borzalmas ordítás rázta meg a lépcsôházat. Óriás vigyora Gomorra gyom(o)ra. Gondosan visszarakott Jakab úr mellé, a lifthez rángattam, gyorsan, gyorsan, földrengés van, kiáltottam, segítséég!, segítséég!, a lift rám se hederített, a lépcsô elállta utamat, a falakról vérverejték gyöngyözött alá, húzódjunk a munkaeszközeink közé, köhögte Jakab úr, engedelmesen követem, azt gondolva, be jó lenne, ha mindezt álmodom.

A fiókok úgy állják a rengést, mint kôszikla a vihart. Meg sem rezzennek. Köszönjük, mondja a kisöreg az óriásnak. Az simán vezényli a toronydaru árnyát a tájról.

Jakab úr a zsebét vakarássza. Rágyújtana, sehol sem talál gyufát. Szivarom sincsen, mutatja szomorán a lapos Marosesti üres dobozát.

És ír rá egy versikét. Félbehagyott kéziratai kényszeredetten asszisztálnak.

Nem érdekel, hogy mások mit keresnek. Én örülök, hogy engem nem keresnek.

Bözödön megszólalnak a harangok.

Újfaluban fényre kap a gyalogösvény. Mennek a katolikusok, a protestánsok, az unitus magyarok, szombatos székelyek, mennek, és nem tudják, hogy Gyurka bácsi, Jakab úr nincs már otthon.

Jakab úr hegyet jár, lôtôt lép, egyet töröl, kettôt tép.

A tó szegény, mint a székely sorsa. Vékony is, zavaros is, poros is, dimbes és dombos, hepés és hupás, martifecskéket verebek kergetnek.

Öröködbe, Uram, csumpálákok jöttek.

Volt itt egy ilyen ember, egy gabaronconás vagy miféle, nem dógozott az soha semmit, csak eccer-eccer ment ide vagy tova, a milíciák zaklantották, hát mi ôt már nem üsmertük, nekünk nem sok köll a bajhoz, a jó Isten úgyis bajt hoz, nekünk ne mongyák a hegyöket, majd mögélünk, ahogy löhet, az is szörnyen ellenséges, ha valaki úgy rettöget, hogy mögcsúfol, élettel, halállal, kenyérrel, borával, mi az, hogy mögyök a högyön, hogy hamarabb lögyön, itt nekünk haggyanak békit, értették-e. Bicski.

Újfalu és Bözöd között az út a mennybe költözött.

Áll az erkélyen egy angyal, jajistenem, le ne zuhanjon, Jakab úr. Szalmáját fonja a világ, fogdogalna asszonycsepszet. Táncoltatna száz menyecskét, keresztbe törik szent testét.

Istenem, a végét járja, s most van a munka dandárja.

Öreg háza beleun, menjen innen, Jakab úr.

Az esetnek híre fut, zöldebb lesz a pipefood.

A vállalkozások ügyvitelében sok idôt és energiát emészt fel a hivatalokkal való kapcsolattartás és ügyintézés, esetenként pedig a pontatlanul kitöltött jelentések, utalványok generálta helyzetek tisztázása okoz bosszúságot. Dénes Irént, a Maros Megyei Közpénzügyi Igazgatóság helyettes vezérigazgatóját arról kérdeztük, miként próbálnak javítani az ügyfélkapcsolaton.

– A közintézmények hatékonyságát és ügyfélfogadási rendjét szabályozó, nemrég életbe lépett miniszterelnöki rendelet milyen mértékben érte felkészülten a közpénzügyi hivatalt?

– Mi fel voltunk készülve, mivel az említett 194-es miniszterelnöki határozat megjelenése elôtt létezett egy törvénytervezet – amelyet ugyan nem fogadtak el –, amelyben hasonló operativitást írtak elô. Például, hogy a pénzügyi erkölcsi bizonyítványt 2 órán belül kell kiadni. Két munkatársunk foglalkozik ezzel az ügyintézéssel. Jól pontra tett nyilvántartás alapján, és a sürgôsségi díj lefizetése ellenében akár helyben kiállítják az igazolást. Egyébként ezek a bizonyítványok cégalapítás, hitelvonal, kölcsönfelvétel stb. esetén szükségesek, és a kérelmezô – legtöbb esetben természetes személyek – pénzügyi-számviteli büntetlenségét igazolják.

– Az önök hivatala az utóbbi években sokat tett az ügyfélkapcsolat javításáért. Van-e ennek látható eredménye?

– A periodikus jelentések leadási idôszakában rendkívüli intézkedéseket hozunk. Például a félévi mérlegleadás napjaiban – amely egybeesett az idei kánikulával – 18 ablaknál vettük át az adóbevallásokat, ami azt jelenti, hogy megháromszoroztuk az ezzel foglalkozó személyzet létszámát. Ez rendkívüli megterhelést jelentett, mivel a kánikulai rendszabályok miatt módosult a munkaprogram is. És az uniós csatlakozással sok új nyilatkozattípus lépett életbe – például az unión belüli áruforgalomra vonatkozó.

– Hány nyilatkoztatot tettek le félévkor a megyében?

– A 100-as nyilatkozatból 12 ezret, a nyereségadóból 13,6 ezret, ehhez jön még a héa – úgy 15.400, a mikrovállalatok 4.800, hogy csak a nagyobb tételeket említsük. Természetesen képtelenek voltunk helyben feldolgozni a nagy mennyiségû nyilatkozatot, ezt a napokban fejezzük be, és van rá eset, hogy ügyfeleinket tisztázás végett bekéretjük a hivatalba.

– Egyre több pályázati kiírás jelenik meg a vállalkozások számára, most augusztusban például a kis- és középvállalatok juthatnak állami támogatáshoz. Minden esetben igazolást kell benyújtaniuk arról, hogy nincsen köztartozásuk. Az elmúlt idôszakban azt tapasztaltuk, hogy a szigorúbb pénzügyi elôírások hatására is, de akár a vállalkozók vagy a hivatalok munkatársainak tévedésébôl könnyen felkerülhetünk az adóslistára.

– A nyilatkozatok és az utalványok kitöltésénél adódik a legtöbb hiba. Megfigyeltük, hogy általában a több céget is könyvelôknél fordul ez elô gyakrabban. A tisztázási folyamat valóban mind hivatalunkra, mind az ügyfeleinkre nagy terhet ró. Ez a pluszmunka talán nagyobb odafigyeléssel elkerülhetô lenne.

(karácsonyi)

Ezután jön csak el az arany ideje – jelentette ki egy szakmai konferencián a világ vezetô aranybányászati vállalkozásának, az amerikai Newmont Mining cégnek a kettes számú vezetôje, aki unciánként ezer dollár feletti piaci árat jövendöl, mert az ékszeripar a kínai és indiai kereslet miatt falja majd az aranyat és a befektetôk is a nemesfém felé fordulhatnak a gyenge dollárárfolyam miatt.

Próféciája szerint egy éven belül 850 dollárig juthat az ár, azaz mindenkori unciánkénti 873 dolláros határidôs csúcsa közelébe, amit még 1980. januárjában ért el. Ezután fokozatosan emelkedhet akár ezer dollárig, azaz közel 50 százalékkal a mostani árszint fölé. A bányavállalat illetékese, Pierre Lassonde úgy látja, hogy az arany piacán a tendenciózus drágulás húsz éven keresztül is eltarthat, mert ezen idôhatáron belül semmi nem utal arra, hogy csökkenne majd a kínai és indiai kereslet. Ezen országok – és egészében a világ – lakossága folyamatosan gazdagodik, lesz kereslet az ékszerekre. India már jelenleg is a nemesfém fô vásárlója, az idén az év elsô negyedében felével vásárolt többet aranyból, mint tavaly. A kínai kereslet is bô 30 százalékkal emelkedett ez idô alatt.

Lassonde szavai rögvest drágulást okoztak az azonnali piacon, ahol az arany unciánkénti ára 674,30 dollár felett is volt hétfôn. Az azonnali piac két és fél évtizedes árrekordja tavaly májusban dôlt meg 730,40 dolláron.

Beszélgetés Bessenyei Sarolta közgazdásszal, a Cons SBD Ting Kft. menedzserével

Beszélgetôpartnerünk az üzleti tanácsadás terén szerzett jelentôs tapasztalatot külföldi cégek alkalmazásában. Több nemzetközi vállalat romániai telephelyének megszervezését vezette le sikeresen, majd önálló vállalkozást alapított, mely szintén ezen a szakterületen mûködik. Mint lapunknak elmondta, cége több komoly projekten is dolgozik, melyek nyomán külföldi befektetôk hozhatnak hamarosan létre új vállalkozásokat térségünkben.

– Milyen területek iránt tapasztalható érdeklôdés a befektetôk részérôl?

– A vállalkozók, akikkel kapcsolatban állunk, különbözô iparágakban tevékenykednek, termelôegységek létrehozásában érdekeltek a térségben, és a faluturizmusban rejlô lehetôségek iránt is érdeklôdnek. Jelenleg körvonalazódik egy ipari park létrehozásának lehetôsége, melyet Dicsôszentmárton környékén lehetne megvalósítani, valamint több más cég jelezte szándékát, hogy önálló termelôegységnek a megyében való letelepítésében lenne érdekelt. Fôleg a vidéki környezet iránt mutatkozik érdeklôdés, így jelenleg a vidéki önkormányzatok körében igyekszünk partnereket találni ezeknek a vállalkozóknak az idevonzásához.

– Mi az, ami kimondottan a vidéki környezetet teszi vonzóvá a befektetôk szemében?

– Az a tapasztalat, hogy vidéken megbízható a munkaerô. Ezek a befektetôk nem a nagy multinacionális cégek közül kerülnek ki, tehát nem több ezer fôs személyzetû egységek létrehozásában érdekeltek, hanem közepes méretû egységeket telepítenének ide, mintegy kétszáz alkalmazottas nagyságrendig. Sokat számít a szemükben az, hogy a vidéki munkaerô stabilabb, nem vándorol folyamatosan a különbözô munkaadók között, és olcsóbb is a nagyvárosi környezetben fellelhetônél. Továbbá azért is érdeklôdnek a cégek a vidéki környezet iránt, mert a vidéki önkormányzatok körében nagyobb a tárgyalókészség a vállalkozókkal szemben, és jobb lehetôség van egészséges viszonyt kialakítani a helyhatóság