Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Hat megye prefektusát cserélte le a kormány, közülük öten a Demokrata Párt volt tagjai. Dolj, Ialomita, Teleorman, Arges, Hunyad és Brassó megye prefektusait más pártok képviselôi azzal vádolták, hogy a demokraták mellé álltak a Traian Basescu államfô leváltásáról szóló referendum idején.

Nicolae Giugea (Dolj megye), Marinica Cazacu (Ialomita megye), Ionel Izina (Teleorman megye), Ion Cârstoiu (Arges megye), Aurelian Leonard Danu (Brassó megye) és Cristan Marius Vladu (Hunyad megye) prefektusokat Dumitru Silviu (Dolj), Stelian Caramitru (Ialomita), Zorinel Niculae (Teleorman), Ion Popa (Arges), Adriana Dontu (Brassó) és Dan Aurel (Hunyad) váltja.

Nicolae Giugea (volt PD-tag), Marinica Cazacu (PD) és Ionel Izina (PNL) menesztett prefektusokat kinevezték kormányfelügyelôknek.

Az Arges, Hunyad és Brassó megyei prefektúrák élén liberális alprefektusok állnak majd.

A kormány emellett úgy döntött, hogy az Ilie Bolojan kormányfôtitkárrá történô kinevezése után megüresedett Bihar megyei prefektusi tisztséget ideiglenesen Mircea Teodor Ghita tölti be.

Camelia Spataru kormányszóvivô emlékeztetett: a prefektusok, alprefektusok és kormányfelügyelôk magas rangú köztisztviselôi státussal rendelkeznek, tisztségeik nem politikai jellegûek.

A szóvivô szerint a személycserék az intézmények tevékenységének hatékonyabbá tételét szolgálják.

A személycserékrôl szerdai ülésén döntött a kormány.

A kormány 2005-ös sürgôsségi rendelete alapján a prefektusoknak választaniuk kellett a köztisztviselôi státus és a politikai pálya között. Azóta a prefektusok magas rangú köztisztviselôk, és nem lehetnek párttagok.

Calin Popescu Tariceanu április végén azt nyilatkozta, politikai kritériumok alapján nem váltják le a prefektusokat, ám valamennyiük tevékenységét évente felmérik, és csak azok maradnak tisztségükben, akik jól teljesítenek.

Törvényességi óvást emelt a prefektusi hivatal a marosvásárhelyi tanács ama, július 11- én elfogadott határozata ellen, amelyben a városi önkormányzat jóváhagyta, hogy a megyeszékhelyi Avram Iancu és Nicolae Grigorescu utcák találkozásánál elhelyezkedô beerdôsödött domboldalon haszonbérbe adjanak háromezer négyzetméternyi telket tömbház és emeletes parkoló építésére. A kormányhivatal lépése nyomán az óvást be kell mutatni a városi tanács elôtt a legközelebbi ülésen, ahol a testületnek vagy vissza kell vonnia a megtámadott határozatot, vagy orvosolnia kell a kifogásolt joghézagokat, ha ezt nem teszi meg az önkormányzat, akkor az ügy közigazgatási bíróság elé kerül. A város terve ellen még a döntéshozatal elôtt tiltakozott több környezetvédelmi szervezet, illetve a környékbeli lakosok is.

Több hibát is találtak

A szóban forgó határozat több törvényt is sért – mondta el tegnap lapunk kérdésére Bárczi Gyôzô alprefektus. Mint részletezte, elsôsorban a haszonbérbe adni tervezett telek tulajdonjoga vitás, mert a határozathoz mellékelt telekkönyvi kivonat szerint a koncesszióba adandó telekbôl mindössze 306 négyzetméternyi városi tulajdon, a beépítésre kiszemelt felület jelentôs része a Román Nemzeti Bank tulajdona. Emellett a városi tanács egyetlen szakbizottsága sem írta alá a határozat indoklását. Továbbá, a tanács döntése a kormányhivatal szerint a 2005. évi 195. számú zöldövezettörvényt is sérti, mert az tiltja a lakott területeken található zöldövezetek beépítését. Mindezek mellett a közigazgatási döntések átláthatóságáról rendelkezô 2003. évi 52. számú törvényt is megsértette a megyeszékhelyi önkormányzat a határozat elfogadásával, mivel eszerint a jogszabály szerint a döntéshozatal elôtt 30 nappal nyilvános vitát kellett volna szervezni a terv kapcsán. Mint az alprefektus lapunknak kifejtette, az ilyenkor követendô eljárás szerint a kormányhivatal törvényességi óvását be kell mutatni a tanácsnak annak legközelebbi ülésén, és az önkormányzatnak vagy vissza kell vonnia a megtámadott határozatot, vagy ki kell igazítania a benne észlelt joghézagokat. Azonban arra is való tekintettel, hogy nemcsak formai hibákról, hanem komoly jogi gondokról van szó az ügyben, az alprefektus szerint a tanácsnak vissza kell egyelôre vonnia a határozatot, amíg a joghézagokat tisztázzák, ellenkezô esetben a prefektúra közigazgatási bírósági pert indít a város ellen a döntés érvénytelenítéséért.

Zöldek és jogvédôk összefogása

Mint az adott idôben lapunkban is ismertettük az ügy kapcsán, a zöldövezetre tervezett építkezés ellen környezetvédôk és környékbeli lakók emelték fel szavukat, akikhez az APDO LIDER emberjogvédelmi egyesület is csatlakozott. A szóban forgó terv kétszer is téma volt a helyi tanácsban a múlt hónap folyamán, elôször a július 5-ei soros tanácsülésen terjesztették elô, de akkor a képviselôk nem hoztak döntést, csak a tanács július 11-ei rendkívüli ülésén foglaltak állást mellette. A legelôször beterjesztett terv szerint még ötezer négyzetméternyi felület beépítés céljára való haszonbérbe adásáról volt javaslat, majd miután a döntésig még el nem jutó tanácsi vitában a Civitas Nostra civil szervezet emelt szót a zöldövezet védelmében, másodjára már csak háromezer négyzetméter beépítésére tettek javaslatot. A második tanácsi vitán már a Rhododendron környezetvédelmi szervezet is csatlakozott a tiltakozókhoz, a környékbeli lakók körében pedig aláírásokat gyûjtöttek a zöldövezet kárára történô építkezési terv ellen. Az APDO LIDER elôször közleményben emelt szót a tanácsi kezdeményezés ellen, majd petíciót nyújtott be a prefektúrára a már elfogadott határozat kapcsán, melyet a kormányhivatal figyelembe is vett a törvényességi óvásról hozott döntésében. A tiltakozók valamennyien a zöldövezet beépítése ellen emeltek szót, valamint nyilvános vitát követeltek a kérdésben, a nyomásra végül a tanács annyit engedett, hogy a nyilvános vita megszervezésérôl bevittek egy cikkelyt a határozatba – a vitát azóta sem tartották meg –, azzal az indoklással, hogy az ott felmerülô érveket figyelembe veszik az építkezéshez készítendô városrendezési terv összeállításánál. Mint az adott idôben beszámoltunk róla, a zöld tiltakozás és a nyilvános vita szervezése ellen a leginkább a tervet kezdeményezô városháza elsô embere, Dorin Florea polgármester kelt ki, aki szerint a környezetvédôk részérôl csak hisztéria volt az egész tiltakozás. A városháza és a kormányhivatal közti feszült hangulatot ismerve, az ügyben még jókora nyilatkozatháború várható az elkövetkezô idôszakban, és az sem zárható ki, hogy más tanácsi döntésekhez hasonlóan ebben az ügyben is a bírósági tárgyalótermekben határoznak majd.

Aktuális

A jelek szerint érzékeny húrokat pengetett meg Jászvásáron Cristian Adomnitei oktatási miniszter, aki szerint mindenképpen jobb lenne, ha az orvosok szakosítása az oktatási és nem az egészségügyi minisztérium keretében történne. Hogy valamit tenni kellene a rezidensképzés háza táján, ez már régen foglalkoztatja az orvosi egyetemek végzettjeit és tanáraikat is. Miközben örökzöld témaként lobogtatják az illetékesek a központosítás lebontásának szükségességét, a rezidensi vizsga megszervezése a lehetô legszigorúbb szabályok szerint évek óta a fôvárosba összpontosul. Bár a korábbi évek visszaélései nyomán ez a szervezési forma állítólag a teljes biztonságot garantálja, vesztesei a vidéki orvosi egyetemek végzettjei, akik nem a bukaresti iskola képviselôitôl tanulták a medicinát, s ezért kisebb esélyük van a fôvárosban végzett társaikkal szemben. Az elôre jósolható sikertelenség miatt sokan nem is próbálkoznak, s inkább a külföldön való szakosodás útját választják, ami a marosvásárhelyi egyetem végzôsei körében is évek óta kényszerûségbôl született divattá vált. A következmény pedig az, hogy Erdélyben (és különösen a székelyföldi kórházakban) egyre érezhetôbbé válik az utánpótlást jelentô fiatal szakorvosok hiánya. Több egészségügyi kongresszuson, szimpóziumon merült fel, hogy elôször is helyben kellene eldönteni, hogy hol milyen szakorvosokra van szükség, és a szakképzésben azoknak kellene elônyt biztosítani, akik vállalkoznak, hogy az alorvosi idôszak elteltével az üres helyeket elfoglalják. Természetesen rajtuk kívül bárki számára, aki a követelményeknek eleget tesz, biztosítani kellene, hogy a rezidensképzésben részt vegyen. A tárcavezetônek azonban nem ez a gondja, Cristian Adomnitei egyéb indokokra hivatkozva kifogásolta a jelenlegi képzési rendszert. Ô már amiatt aggódik, hogy a külföldre távozó frissen végzett orvosok diplomáján az egészségügyi minisztérium szerepel, holott más európai országokban ezt a feladatot az oktatási tárca keretébe tartozó egyetemek látják el. Jó, hogy aggódik a miniszter úr, de még mielôtt a külföldre távozó fiatal orvosok érdekeit nézné, jó lenne szemügyre venni és megoldani a vidéki egészségügyi egységeket jellemzô szakorvoshiányt, az egyetemek mellett kellene kialakítani a szakképzés iskoláit. Természetesen úgy, hogy az alorvosnak a szakosodás ideje alatt lehetôsége legyen az ország legkiválóbb szakembereinél is megfordulni.

Még mielôtt örvendeni kezdenénk, hogy végre valami változás állhat be, Adomnitei ötletét már hevesen támadja az országos rezidensi bizottság vezetôje, aki szerint lehetetlen a szakképzést csak az egyetemi kórházakban végezni, mivel az alorvosok oktatásában sok nem egyetemi alkalmazottként mûködô orvos vesz részt. Amit nem vonunk kétségbe, de az tény, hogy a szakorvosképzés módján változtatni kell.

Magyar–magyar konferencia helyszíne lesz holnap Jászberény, a hagyományos, augusztus elején rendezendô csángó fesztiválhoz kapcsolódva, a tanácskozás nyitóelôadását Göncz Kinga magyar külügyminiszter tartja – jelentették be a szervezôk a jászsági városban szerdán tartott sajtótájékoztatón.

A konferenciát hagyományteremtô szándékkal azért hívta életre Jászberény városa, hogy kistérségi szinten próbálja meg elôsegíteni a magyarság határokon átívelô együttmûködését – hangsúlyozta Gedei József polgármester.

Göncz Kinga külügyminiszter a határon túli magyarság érdekében megfogalmazott nemzetpolitikai szempontokat foglalja majd össze elôadásában – tette hozzá.

A rendezvényre meghívást kaptak az erdélyi Nyárád mente kistérség képviselôi, ugyanis a Jászság vele szeretné szorosabbra vonni együttmûködését, úgy, hogy az a települések, az intézmények, a szervezetek, a vállalkozások, és magánszemélyek szintjén egyaránt élô legyen.

A konferencia oly módon kíván kapcsolódni a csángó fesztivál folklór- és tudományos programjaihoz, értékmegôrzô küldetéséhez, hogy felvállalja Magyarország és a jászsági kistérség külföldi megismertetését és kapcsolatok kezdeményezését a határon túli magyar területekkel – fogalmazott a polgármester.

– Az Európai Uniónak lehet közös vízumpolitikája, de az Egyesült Államok soha nem fogja egy tömbként kezelni az EU-t a vízummentességi programjában – mondta el az MTI-nek James Jay Carafano, az amerikai Heritage Alapítvány tudományos fômunkatársa sajtóértekezletén.

"Az EU-nak lehet közös vízumpolitikája, de az Egyesült Államok soha nem fogja egy blokként kezelni az Európai Uniót. Mindegyik EU-tagállammal kétoldalú megállapodásokat fog kötni, ahogy ezt az USA mindig is tette történelme során" – mondta a Heritage Alapítvány szakértôje a távirati iroda kérdésére azon a videokonferencián, amelyet a budapesti amerikai nagykövetség szervezett.

James Jay Carafano hangsúlyozta: nagy kihívás, hogy az unió új tagállamai minél hamarabb csatlakozhassanak a vízummentességi programhoz, de gyakorlatilag nulla annak az esélye, hogy az USA megállapodjon az EU-val az esetleges közös csatlakozásról. Az új tagországok az Egyesült Államok szövetségesei, így mindegyiküknek helye kell, hogy legyen a programban elôbb, vagy utóbb – tette hozzá a konzervatív értékrendû alapítvány fômunkatársa.

Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke hétfôn Budapesten azt mondta: az EU folyamatosan tárgyal az Egyesült Államokkal arról, hogy valamennyi uniós tagország állampolgára vízummentességet kapjon.

A múlt héten az amerikai szenátus és a kongresszus is nagy többséggel elfogadta azt a törvénytervezetet, amely egyebek mellett lehetôvé teszi a vízummentességben részesülô országok körének bôvítését.

James Jay Carafano szerint egészen biztos, hogy a javaslatot az elnök is aláírja majd, erre akár ezen a héten, a nyári szünet elôtt is sor kerülhet. Ezután azonban még egy-másfél éves felkészülésre lesz szükség mind az Egyesült Államokban, mind a csatlakozni kívánó országokban, mielôtt a konkrét idôpontról tárgyalnának és döntenének – tette hozzá. Ráadásul az egyeztetések is elhúzódhatnak, technikailag ugyanis nem lehetséges, hogy egyszerre folytasson megbeszéléseket az Egyesült Államok képviselôje például tizenöt pályázó országgal – mondta James Jay Carafano.

A törvényjavaslat szerint a csatlakozás feltételei között szerepel, hogy az elutasított vízumkérelmek aránya ne haladja meg a 10 százalékot, ennek jelenleg Csehország, Málta és Ciprus is megfelel, Magyarország, Románia és Lengyelország azonban nem – mutatott rá a szakember.

(MTI) Bár augusztus 3-án ismét kinyílik a Mars felé vezetô út indítási ablaka, az amerikai ûrkutatási hivatal, a NASA azonban technikai okokból csak egy nappal késôbb indítja újabb ûrszondáját a vörös bolygóra.

A Phoenix Mars Lander szombaton indulhat el egy Delta II hordozórakéta rakterében, de ha a különbözô zavaró körülmények nem teszik lehetôvé az indítást, bôven van még idô, hiszen akár még 24-én is nekivághat kozmikus útjának a floridai Cape Canaveralból. A szonda szûk másfél órával a felemelkedés után válik el a hordozórakéta harmadik fokozatától, hogy megkezdje több mint 9 hónapig tartó, 680 millió kilométeres utazását a vörös bolygóig.

Ha minden a tervek szerint alakul, az indítás napjának függvényében a Phoenix 2008 május végén vagy június elején száll le az égitest északi sarkvidéke közelében: ha gondolatban kivetítjük a Földre a leszállási helyét, az Alaszka lenne.

Meglehetôsen zord, akár mínusz 100, de legalább mínusz 30 Celsius-fokos hômérséklet várja majd az emberiség újabb küldöttét ezen a marsi vidéken. A Phoenix Mars Lander fô feladata a víz kutatása lesz. Ehhez az alapanyag pedig a fagyott talaj alatt meghúzódó jégréteg.

A szonda két méteres robotkarja akár fél méteres lyukat is képes fúrni a talajba, hogy jégmintát vételezzen. Ezt a szonda egy másik mûszere megolvasztja, majd az így nyert vizet veti vizsgálat alá a fedélzeti laboratórium, és igyekszik utánajárni annak, hogy a marsi víz alkalmas-e, vagy alkalmas volt-e valamikor akár a legprimitívebb életformák hordozására, illetve kideríteni azt, hogy a marsi víz milyen hatással lehetett a bolygó ásványi elemeinek az alakulására. Emellett várhatóan értékelhetô adatokat közvetít majd a földi irányítóközpontba a marsi sarkvidék idôjárási viszonyainak az alakulásáról is.

A vállalkozás egyik legizgalmasabb szakaszának a leszállás ígérkezik. A NASA ugyanis visszatér az ejtôernyôs-fékezôrakétás landolási mûvelethez. Ezzel a módszerrel az amerikai ûrkutatási hivatal 1999-ben kudarcot vallott, de valószínûség csak egy banális számítógép-programozási hiba miatt. Nyolc éve a Mars Polar Lander, amelynek a vörös bolygó déli sarkvidékén kellett volna leszállnia, szó szerint a célegyenesben bukott el. Úgy ötven-hatvan méterrel a felszín fölött ugyanis kinyílt a szonda négy leszállólába, a fedélzeti számítógép ezt úgy érzékelte, hogy megtörtént a talajfogás, ezért idô elôtt lekapcsolta a fékezô rakétákat, és a szonda emiatt lezuhant.

A politikának is nagy szava lesz az új bukaresti ortodox pátriárka megválasztásában – írta szerdán a központi sajtó arra hivatkozva, hogy az új egyházfô személyét kijelölô egyházi testület majdnem felét politikai és üzleti kapcsolatokkal rendelkezô világiak alkotják.

A Ziua címû napilap adatai szerint az új pátriárkát – várhatóan szeptember 9- én – megválasztó egyházi testület tagjainak több mint 45 százaléka nem egyházi személy, s ezeknek legalább 70 százaléka politikailag elkötelezett. Ôk ugyanis egyebek között szakhatósági felügyelô, prefektúrai fôjegyzô, múzeumigazgató posztot töltenek be.

A listán olyan személyek szerepelnek, mint a nagyváradi egyetem rektora, aki korábban a Szociáldemokrata Párt (PSD) tagjaként képviselôi mandátumot is szerzett, s aki ellen az ügyészek jelenleg egy korrupciós ügyben vizsgálódnak. A következô pátriárkáról viszont olyan miniszteri tisztséget betöltött világiak is szavaznak majd, akik a Demokrata Párt (PD) vagy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) prominens tagjainak számítanak.

Az Adevarul címû napilap szerint miközben minden párt siratja a hétfôn szívinfarktusban elhunyt Teoctist pátriárkát, a háttérben már elkezdôdtek az egyezkedések az új egyházfô megválasztásáért. A lap szerint azért tapasztalható fokozott érdeklôdés a politikai erôk részérôl a pátriárkaválasztás iránt, mert az egyház a rendszerváltás óta mindig jelentôs mértékben befolyásolta az általános parlamenti választásokat.

A szerdai lapok szerint igazából csak két esélyes jelölt pályázik az egyházfôi székre, így a választásig ideiglenes pátriárkának kinevezett Daniel metropolita mellett Teofan metropolita reménykedhet még a vezetôi tisztség elnyerésében.

A Cotidianul címû napilap szerint az ökumenizmust felkaroló Daniel moldvai metropolita az esélyesebb. A hagyomány is mellette szól, ugyanis a legutóbbi négy román pátriárka is az ország keleti megyéit magában foglaló egyházkerület élérôl került a legmagasabb román ortodox egyházi tisztségbe. Ugyanakkor az Adevarul úgy tudja, hogy a klérus körében Teofant többen támogatják.

Magyarország a Verespatakon tervezett aranybánya környezetvédelmi engedélyének elutasítását javasolja Romániának a hatástanulmány jelenlegi változata alapján – közölte a magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) az MTI-vel, miután a tárca tárgyalódelegációja kétnapos tárgyalást folytatott Bukarestben a témában.

Romániának a projekt kapcsán figyelembe kell vennie Magyarország véleményét, ám az vétójogot nem jelent. Az országhatáron átterjedô környezeti hatások vizsgálatáról szóló Espoo-i Egyezmény alapján arra van lehetôség, hogy a magyar fél észrevételeket tegyen a környezetvédelmi engedélyezési eljárásban.

A hétfôn kezdôdött konzultációra azt követôen került sor, hogy a román társminisztérium júniusban megküldte a beruházó Rosia Montana válaszait azokra a kérdésekre, megjegyzésekre, amelyeket a magyar nyilvánosság és a KVM fogalmazott meg a környezeti hatástanulmánnyal kapcsolatban.

A konzultációk folytatódnak, a román fél az engedélyrôl mindaddig nem dönthet, amíg az egyeztetések le nem zárultak.

A magyar fél egyebek között az alternatív technológiákkal, a zagytározóval, a gátbiztonsággal, a baleseti kockázatokkal, valamint a szennyezés terjedésének modellezésével kapcsolatban tett észrevételeket és kért további, részletesebb dokumentációt.

A KVM szakemberei kifogásolták többek között a túl magas cianidszennyezéssel járó technológia tervezett alkalmazását, és nem találták alkalmasnak a szennyezés terjedésének modellezését sem. A szakemberek nem értettek egyet a földrengési kockázat felmérésének kidolgozottságával, valamint elégtelennek találták a baleseti kockázatelemzést is.

A múlt hét végén jelentették be a Liberális Demokrata Párt (PLD) vezetôi, hogy legújabb tagjuk Eugen Crisan, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) volt megyei elnöke. Az újonnan választott formációban alelnöki tisztséget kapott, feladata a pártépítés lesz.

Crisan 1990 januárjában iratkozott be a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártba, apja és nagyapja is parasztpárti volt. Saját bevallása szerint nem volt könnyû döntés, de úgy gondolta, a Parasztpártnak a jelenlegi vezetéssel semmi esélye nincs. Mint elmondta, Marian Milut elnöksége alatt a szervezet letért a hagyományos kereszténydemokrácia útjáról, s felemlegette, hogy miután nem értett egyet az államelnök felfüggesztésével, illetve a Parasztpárt megyei vezetése hivatalosan a támogatásáról biztosította Traian Basescut, kizárták a pártból. "Ez a párt önmagát teszi tönkre, ebben pedig nem akarok részt venni", jelentette ki, majd hozzátette, "egyedül jöttem a liberális demokratákhoz, de fel fogom kérni a régi parasztpártiakat, kövessék a példámat. Nem volt könnyû döntés, de rájöttem, hogy a PLD növekvôben levô alakulat".

A politikus szerint mind a megyei elnök, Schwartz Ladislau, mind Gheorghe Flutur, illetve Valeriu Stoica biztosította arról, hogy a Liberális Demokrata Párt felvállalja a kereszténydemokrata értékeket és az elkövetkezendôkben az Európai Néppárthoz kíván csatlakozni.

A Liberális Demokrata Pártban legfontosabb feladata a pártépítés lesz, saját bevallása szerint a legrövidebb idôn belül meg akarja szervezni a helyi szervezeteket. Ugyanakkor nem zárta ki annak lehetôségét, hogy a szeptemberben sorra kerülô megyei tisztújító konferencián induljon a megyei elnöki funkcióért.

Nem hajtott végre kamatcsökkentést a román jegybank, irányadó kamatát továbbra is 7 százalékon tartja, míg inflációs célsávját 2,5-4,5 százalékban állapította meg. A kamatszint tartásánál az infláció mérsékelt szintjére hivatkozott, megjegyezve ugyanakkor, hogy fokozatosan az EKB által gyakorolt kamatpolitikához kívánja igazítani a magáét.

Elemzôk szerint – akik egyébként elôzetesen többnyire a kamattartásra "voksoltak" – Romániában a jövôben árnyomásra lehet számítani, elsôsorban a szárazság okozta drágulás, a növekvô nyersolajárak és a fiskális lazítás politikája miatt is.

Június végén volt legutóbb kamatcsökkentés: a központi bank 25 bázisponttal 7 százalékosra mérsékelte irányadó kamatát, az infláció mérséklôdésére hivatkozva. Ez volt a bank negyedik kamatcsökkentése az idén, összesen 1,75 százalékpontos volt eddig a csökkentés. A bank ugyanakkor közölte, hogy éberen figyel a középtávú inflációs célok teljesülésére. Az országban az éves szintû drágulás 3,8 százalékosra mérséklôdött májusban, kedvezôen alakul a jegybank – akkori – idei 3-5 százalékos inflációs várakozása alapján.

Nyárádszeredában július 21-e–augusztus 2-a között tartották a vásár-városnapokat. Tegnap délelôtt a kultúrházban, a Kodály- évforduló tiszteletére népdal-, népijáték- és tánctalálkozót szerveztek. A mûsor kezdete elôtt az iskolás Balogh Kincsô olvasta fel köszöntôjét, amelyben a nagy zeneszerzôt is idézte: "A zene mindenkié, zene nélkül nincs teljes ember." Ezután színpadra lépett a Lôrinc Táncegyüttes (Lôrincfalva, Lukafalva, Ilencfalva, Újfalu ifjú tácosai), a jobbágytelki táncegyüttes, népi játékokat adott elô a nyárádszeredai kisgyermekcsoport, népdalokat énekelt László Szabolcs (Jobbágyfalva), Molnár Dalma (Nyárádszentanna), Adorjáni Orsolya (Nyárádszereda), Balla Rita, Simon Ödön (Jobbágytelke), Gáspár Attila (Székelytompa), Szôlôsi Kata (Marosvásárhely).

Déli 12 órakor az új sportcsarnokban a marosvásárhelyi City'us élvonalbeli nagypályás nôi labdarúgócsapata mérkôzött a nyárádszeredai Bocskai líceum ifi lánycsapatával, az eredmény 2-1 a City'us javára. Idôközben nyárádmenti polgármesterek, önkormányzati képviselôk és a magyarországi Örkény polgármestere, Kovács István is mezt öltött. Mivel a papok csapata nem jelent meg, a marosvásárhelyi lánycsapattal játszottak, a mérkôzés eredménye 1-1 volt.

Ugyancsak tegnap a város fôtere és a piactér országos kirakóvásár színhelye volt, de zöldséget, gabonát is kínáltak eladásra zömében nyárádmenti termelôk. A barompiacon borjút, malacot is lehetett vásárolni. Délután került sor a Tini-Só ének- és táncversenyre. Estére a Role együttest várták Szeredába, a vásár-városnapok tûzijátékkal és nosztalgiabulival zárult.

Mi volt idén az újdonság, miben különböztek az idei napok az elôbbiektôl? Kádár Gyöngyi, a kultúrház igazgatója elmondta, hogy az idei vásár-városnapok egyik látványossága volt a vasárnapi postagalamb- röptetés. Szovátai és nyárádszeredai galambtenyésztôk tíz tucat galambot engedtek a levegôbe. Habár többségük fióka volt, mindenik hazatalált.

– A legnagyobb elégtételünk az, hogy idén sikerült emelni a rendezvények színvonalát, több meghívott jött el: írók, festôk, amatôr mûvészek, tanárok, oktatók és gyerekek, a közönségben pedig minden korosztály talált kedvére való mûsort. A szervezés szempontjából komoly tapasztalatokkal gazdagodtunk, amelyeket felhasználunk majd a jövô évi vásár- városnapok szervezésekor – mondotta az igazgató.

Augusztus elsejétôl többet kell fizetnünk, hogyha levelet vagy csomagot szeretnénk küldeni az országban élô ismerôseinknek, ugyanis drágította belföldi szolgáltatásait a Román Posta.

Ioan Covaciu, a Maros Megyei Postahivatal igazgatója szerint szükség volt a drágításra, ugyanis a posta 2004 óta nem emelte az árakat, mindamellett, hogy az egyes küldemények kiszállítási költségei egyre növekedtek. – Például egy egyszerû 20 grammos levél feladásáért eddig 50 banit fizettünk, augusztus elsejétôl 80 banira emelkedett a díjszabás, azonban e szolgáltatás reális költségei 98 banira tehetôk, csak ez már hátrányos lenne a kisebb jövedelmû ügyfeleinkre nézve, így kissé ráfizet a posta – tájékoztatott az igazgató. A 21-50 gramm közötti levélért 1 lej 10 banit, az 51-100 gramm közöttiért 1 lej 40 banit, a 101 és 250 gramm közötti küldeményért 1 lej 90 banit, 251 és 500 gramm között 2 lej 90 banit, 501 és 1000 gramm közöttiért 3 lej 90 banit, míg az 1001–2000 grammot nyomó levelekért 6 lej 90 banit fizetünk e hónaptól. Az ajánlott levél postázása az eddigi 1 lej 20 bani helyett jelenleg 1 lej 80 baniba kerül. Csomagküldemények esetében a bejegyzési díj 1 lej, míg a kilónkénti egységár szintén 1 lejre tehetô. Hogyha nyomtatványokat, különféle kiadványokat szeretnénk postázni, akkor a 20 gramm súlyú küldeményért 50 banit, a 21 és 50 gramm közöttiért 60 banit, egy 51 és 100 gramm közöttiért 80 banit, a 101 és 250 gramm közöttiért 1 lej 20 banit, a 251 és 500 gramm közöttiért 2 lejt, a 501-tôl 1000 grammig terjedôért 3 lejt, míg az 1001–2000 grammot nyomó küldeményekért 4 lej 50 banit kell fizetnünk.

Támogatni a mûvészetet – egyike a Baumax áruház által vallott alapelveknek. Eredeti és ugyanakkor hasznos ötlettel rukkolt elô az újonnan nyílt áruház vezetôsége. Az itt mûködô képkeretezô mûhely bemutatásra szánt felületén úgynevezett mûvészsarkot hoztak létre, amely kiváló lehetôség amatôr mûvészeknek, rejtett tehetségeknek a bemutatkozásra, ismertté válásra, az áruháznak pedig arra, hogy ügyfeleit mûvészi alkotások látványával örvendeztesse meg.

Hogy honnan született a kezdeményezés? E kérdésre Dániel Zsigmond, a marosvásárhelyi Baumax igazgatója válaszolt: – Arra gondoltunk, hogy ha már rendelkezésünkre áll ez a felület, amely igen alkalmas képzômûvészeti munkák kiállítására, akkor ne az általunk árusított képekkel töltsük meg, hanem ötletesebben használjuk ki a felületet és ezáltal lehetôséget teremtsünk amatôr festôknek vagy fotómûvészeknek, de akár a marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum diákjainak, hogy ismertté tegyék munkáikat.

A cég osztrák tulajdonosa, az Essl család lelkesen támogatja a mûvészetet, így a vállalkozás alapelveinek egyik pontja is erre vonatkozik. Ezen elv alapján született valójában a figyelemre méltó ötlet, amely révén a marosvásárhelyi áruház úttörônek számít, hiszen az üzletlánc többi kirendeltsége esetében még nem született hasonló kezdeményezés. A Baumaxban jelenleg Vajda György, lapunk munkatársának fotókiállítása látható, azonban a kezdeményezésbôl hagyományt szeretnének teremteni, így havonta más-más mûvész munkáit tekinthetik majd meg az áruházban megfordulók.

Tavalyelôtt, 2005 novemberében kezdték el Makfalván egy régi romos épület felújítását a magyarországi testvértelepülés, a püspökladányi önkormányzat támogatásával. 2006 augusztusára elkészült a földszint, a két-, három- vagy négyágyas szobákat már lehetett használni. Az idén júniusban fejezték be: jelenleg 38 fekvôhely található az épületben, beépítették a tetôteret, itt többágyas szobák találhatók, fôleg fiataloknak. Két szobának van egy közös fürdôszobája, tusolóval, mosdó- és vécékagylóval. A középsô szinten automata mosógép áll a turisták rendelkezésére.

Külön épületben található a jól felszerelt konyha: hûtôszekrénnyel, aragázkályhával, mikrohullámú sütôvel, teljes konyhai felszereléssel (edény, étkészlet, pohár stb.), ebédlôvel. Szakács nincs, a vendégek fôznek maguknak. Az egész ház vidám hangulatot áraszt, a sárga, narancs, barackvirág, meleg barna színek dominálnak.

Az ötödik Félsziget Fesztivál szervezôi ezúton mondanak köszönetet Ioan Nicolae Cabulea rendôrparancsnoknak; a Maros Megyei Rendôrség lelkiismeretes munkájának köszönhetôen az idei fesztivál zökkenômentesen zajlott, nem volt rendbontás.

Hasonlóképpen rendkívül nagy segítséget nyújtott a Tracia Trade parkolócég, amelynek munkatársai hozzájárultak ahhoz, hogy a bejáratnál ne alakuljanak ki torlódások és forgalmi dugók.

Ugyanakkor a szervezôk köszönik mindazoknak a munkáját, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a 2007-es Félsziget Fesztivál sikeres legyen.

Jegyzet

– Még most sem hiszem el, hogy lehettem ennyire hülye? Miért mentem bele, miért nem gondolkoztam? Pedig kigyúlt az agyamban a figyelmeztetô lámpa, de nem figyeltem rá! De hát milyen a hiszékeny szegény ember? Sok pénz, kirándulni is mehet a család, sôt vásárolni is marad bôven. Bele vagyok betegedve, pedig már két hónapja, hogy megtörtént – kesereg kisápadva ismerôsöm.

Nem kérdem, mert látom, hogy lávaként fog kitörni belôle a mélyen ôrzött bánat.

– Vasárnap volt, kaptam egy üzenetet, hogy én vagyok az Orange nyertese, és átvehetem az ötezer eurót… Nagy volt az örömöm, nemsokára felhívtak magántelefonszámról és elmondták, hogy csak akkor vehetem át a díjat, ha félórán belül vásárolok két ötven eurós töltôkártyát, és még beszélünk. Gyanús volt, mi az, hogy fél óra, minek kell a töltôkártya, de egye fene, nehogy zátonyra fusson a nagy lehetôség, elrohantam félretett pénzembôl kártyát venni, ami nem kevesebb, mint négy és fél millió lejembe került. Nemsokára megcsendült a telefonom, bemutatkozott az úriember, elkérte az összes adataimat, és lekérte az új kártya kódszámát, sôt arra kért, hogy az utolsó három számot satírozzam be, mert így kell leadjam másnap a kereskedelmi bankba. Kezdett újból "bûzleni" az ügy. Ezt közöltem is a rendkívül kedves fiatalemberrel, aki viszont felháborodott, hogy az Orange nem ver át senkit, szülinapja van a cégnek és ezért ajándékoz meg egyeseket. Felkért, hogy menjek el másnap a bankba, utána pedig Bukarestbe kell utaznom, hogy átvegyem a nyereményt.

Hazafelé menet hûlni kezdett, majd megfagyott bennem a lelkesedés és a hit, hogy a szerencsések közé tartozom, sôt egyre jobban letisztult a helyzet, rájöttem, hogy ha minden igaz, alaposan átvertek. Otthon, amikor fel akartam tölteni a telefonomat, már nem volt mivel, hiszen abban a pillanatban, ahogy leadtam a kódszámot, az "aranyos" fiatalember az Orange nevében feltöltötte a saját telefonját, és jó nagyot röhögött rajtam, a baleken. Meg is érdemeltem, vallottam be magamnak, de a pénzem elúszott, boldogított vadidegeneket, akiknek csak azt kívántam utólag, hogy a száz euróra csak orvosért, mentôért tudjon telefonálni. A bankban másnap érdeklôdtem, de nem tudtak semmirôl…

Szégyenemben nem meséltem el senkinek, csak ettem magam és bánkódtam. Akkor lettem még idegesebb, amikor egy ismerôsöm kezdte mesélni, hogy képzeljük, üzenetet kaptak az Orange-tól, hogy nyertek, de nem volt pénzük megvenni a kártyát, így elestek a díjtól. Annyit mondtam csak: örvendjetek, hogy így történt, mert volt, aki megjárta, és magas fokon melléfogott. Eddig a sztorim, és megnyerhetem ezentúl az amerikai Szabadság-szobrot is, akkor sem hiszem el, mert még egyszer nem ûznek csúfot belôlem, és remélem, másból sem…

– Hát nem igazán sikersztori volt, amit elmeséltél és amin átmentél – napjaink modern fabulájának nevezhetjük – mondtam elgondolkodva.

Csalók, naplopók, tolvajok, egyszóval napjaink kalózai ellen sokszor nincs "orvosság", mert egyre többen vannak. Jelenteni pedig szinte semmi értelme, mert minden ilyen "kisebb" átveréssel, piszlicsári üggyel nincs sem lehetôsége, sem ideje foglalkozni az illetékeseknek…

Miközben egyre bonyolultabb és drágább szintetikus szereket, készülékeket állít a gyógyulás szolgálatába a tudomány, az emberiség ôsi, elsôsorban növényekkel való gyógyító módszerei manapság egyre népszerûbbé válnak. Hogyan látja, hogyan értékeli a "gyógynövények reneszánszát" a szakember, aki pályafutása során a természet e bôkezûen pazarolt, de nehezen kiismerhetô ajándékaival foglalkozott? – tettük fel a kérdést dr. Csedô Károly akadémikusnak, a Marosvásárhelyi Orvos- és Gyógyszerésztudományi Egyetem nyugalmazott doktorátusvezetô professzorának.

Séta a botanikus- és a gyógynövénykertben

Valóságos oázis az egyetem botanikus kertje a júliusi kánikulában. Kövezett sétány kanyarog az árnyat adó fák között, amelyek környékén a teljes erdei növényzet megtalálható, de nem hiányoznak az egzotikus egyedek sem. Bár a hajdani pataknak és tavacskának csak a helye maradt, s az erdôbôl sem sikerült az elképzelt területet odacsatolni, hogy a városnak legyen egy méreteiben nagyobb botanikus kertje, megtekintése felüdülést jelent. Az egyetem udvarának az ellenkezô oldalán található a gyógynövénykert, amely rendezett ágyásaival nem annyira vadregényes, de látványosságban vetekedik nagyobb testvérével. Az egykori hadapródiskola szénatárolója helyén kialakított kertet, ahol közel 130 növényt termesztenek, 1948-49-ben Kopp Elemér professzor elképzelése szerint ültették be. Külsô egyharmad részét már Csedô Károly irányításával szántották fel és telepítették be azokkal a növényekkel, amelyeket a hátizsákjában cipelt a különbözô vidékekrôl. A kertben ma az oktatáshoz szükséges, a kísérletbe vont valamint a meghonosítandó gyógynövények, illetve a kiveszôben levô egyedek virágoznak és teremnek. Bazsalikom, orvosi zsálya, rózsamuskátli, írisz, tavaszi hérics, izsóp, pohánka, articsóka, kerti kakukkfû, echinacea, féregûzô varádics, édesgyökér, boglyas dercefû, rozmaring, kék iringó, fillérfû, levendula, menta, digitalis, angyalgyökér, tajtékzó szappanfû, gyapjas tisztesfû, üröm, homoki tövis, benedekfû, hunyor, vénasszony bûzlentyûje, palástfû… és sorolhatnánk tovább az érzékletes, ízes elnevezéseket, amelyek gyógyírt kínálnak számtalan betegségre. Az articsóka tízféle hatást rejt magában, a sötét színû mérges bogyóit már érlelô atropa belladonna története vadregényes. Kivonatát a XVIII. században olasz úrnôk cseppentették a szemükbe, hogy kitágult pupillával szebbek legyenek – mondja kísérôm, aki minden növényrôl tud egy érdekes történetet.

Így szinte fölösleges a kérdés, hogy a gyógyszerészszakma gyakorlása helyett miért választotta az egyetemi karriert. Szavaiból kiderül, hogy nyaranta Csík, Tölgyes, Gyergyó, Brassó környékére szerveztek gyógynövénygyûjtô utakat az intézetnek a háborúból visszamaradt Ford kocsijával, amelynek még a jobb oldalon volt a kormánya, s a hallgatók az úthoz szükséges benzinnel teli két benzineshordó tetején ültek. A nem kevés fizikai fáradsággal járó utakon szerette meg ezt a munkát, s 1953-ban tanára, Kopp Elemér, a gyógynövényismereti tanszék megalapítója (1948-ban) felajánlotta számára a gyakornoki állást. Karrierje fokozatosan ívelt fölfele, 1990-2000 között egyetemi tanárként a Gyógyszertudományi Kar Farmakognózia (gyógynövény- és drogismeret) és Fitoterápiai Tanszékét vezette, 1990-96 között a kar dékánja lett. 1997-ben a Román Orvostudományi Akadémia tagjává választották, 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja lett, s 2005-ben kitüntették a Professor Emeritus címmel, hogy csak a legfontosabbakat említsük a számos elismerés közül, amelyeket pályája során elért.

Táplálék – gyógyszer – fûszer

– Mit kell, mit érdemes tudnunk a gyógynövényekrôl?

– A növények két csoportra oszthatók, a haszonnövényekre és a nem ismert, nem használt növényekre. A növényvilág 15 százaléka úgy pusztul ki, hogy azt sem tudjuk, mire lehetett volna alkalmas. A gyógynövények egyidôsek az emberiséggel. Közismert, hogy az ember a növényekben találta meg elsô gyógyszereit. A táplálkozásra, az ételek fûszerezésére és a gyógyításra használt növények szerves egységet képeznek, s az emberi test felépülését, gyógyítását és az egészség megtartását szolgálják. Nehéz megállapítani, hogy egy növény – mint például a paprika – mikor táplálék, gyógyszer vagy fûszer, a mennyiségi viszonyok mellett ugyanis nagy szerepet játszhat a növény elkészítési módja, tárolása és felhasználási eljárása.

Visszatérve a kezdetekre: az ôsember a különbözô sebek, sérülések, vese-, epegörcs miatti vagy egyéb fájdalmában a földön fetrengve megkóstolta a körülötte levô növényeket, gyökereket rágott, s így idôvel megtanulta, hogy mi alkalmas a fájdalom csillapítására. Ahogy telt az idô, egyre több növényrôl tartották azt, hogy valamilyen gyógyhatása van, s a görögök már ezret ismertek. A középkorban végzett vizsgálatokkal azonban nem sikerült bizonyítani valamennyinek a gyógyhatását, és számuk ahelyett, hogy emelkedett volna, csökkenni kezdett. A kutatási módszerek idôközben egyre javultak, de minél több hatóanyagot fedeztek fel, annál nehezebb volt azoknak a gyógyhatását megismerni és bizonyítani.

Méreg-e vagy gyógyszer?

– Ami rendkívül fontos, hisz néha a hatóanyag mennyiségétôl is függ, hogy méregként vagy gyógyszerként hat.

– Vannak növények – mint például a sisakvirág –, amelyek hatóanyaga nagyobb mennyiségben igen mérgezô, kis adagban csökkenti a gyulladást, csillapítja a fájdalmat stb. A különösen hatásos gyógynövényekkel az a probléma, hogy mind nagyobb mennyiségben kezdik felhasználni, ami a megritkulásukhoz vezet, ezért sokat közülük ma már termeszteni kell, mint például a sárga tárnicsot vagy a genciana luteát… Érdekességként kell elmondanom, hogy az egyik kutatási témánk az észak-amerikai mediterrán övezetbôl származó Grindelia robustának az erdélyi Mezôségen való meghonosítása és termesztése, ami sikerrel járt. Érdekes növény, erôs vírusellenes hatású és az asztmás betegek kezelésére is alkalmas.

Feltérképezték a gyógynövényállományt

– Ismeretes, hogy a MOGYE farmakognóziai katedrája jelentôs szerepet vállalt az ország és különösen Erdély gyógynövényállományának a mennyiségi és minôségi felmérésében. Milyen eredménnyel?

– Már a kar alapítását követôen dr. Jablonkay István kezdte el, majd szervezett formában 1957-ben indult a fáradságos kutatómunka. Elôször a Csíki-medencét jártuk össze gyalog, gépkocsival, hogy a gyógynövényállományt feltérképezzük, és mintákat vettünk a hatóanyag hozzávetôleges mennyiségének a meghatározása érdekében. 1962-70 között dr. Rácz Gábor professzor vezetésével készült el a gyógynövényállomány mennyiségi és minôségi felmérése Hargita, Kovászna, Maros, Beszterce-Naszód (Sió völgye), Brassó és Szatmár megyében, a Fogarasi-medencében és Dél-Dobrudzsában. A boróka (Juniperus) fajainak földrajzi elterjedését és illóolaj-tartalmának a meghatározását a Keleti-Kárpátokban a Prislop-hágótól kezdtem meg és a Déli- Kárpátokban, a Kazán-szorosban fejeztem be. 2003-ban készült el Dél-Hargita megye, majd 2004-05-ben a Csomád hegycsoport gyógy- és fûszernövényeinek mennyiségi felmérése és a Dél-Hargita megyei gyógynövények hatóanyag-tartalmának a vizsgálata.

– Hány növényt ismer a farmakognózia professzora?

– A 3000-bôl 300-at. Sajnos, néha ki kell mondani, hogy nem tudom. Aki azt állítja, hogy mindent ismer, az nem mond igazat.

Összeállították a vöröslistát

– Hogyan jellemezné Románia gyógynövényállományát?

– Az egyik leggazdagabb, európai viszonylatban is. Az országban termô növények 15-25 százaléka tartalmaz valamilyen gyógyászati célra felhasználható anyagot. Vannak kiveszô, veszélyeztetett növények, amelyekrôl a Román Tudományos Akadémia Természetvédelmi Bizottsága alapos kutatómunka alapján összeállította a vöröslistát és kijelölte a legfontosabb teendôket.

Nagy üzleti érdekek

– A bevezetôben a "gyógynövények reneszánszát" említettük. Egyre több a szaküzlet, és a gyógyszertárakat is ellepik a szép színes csomagolású, rendkívül hatásosnak feltüntetett szerek. Valóban csodaszerekrôl van szó? Hogyan vélekedik errôl a szakember?

– Mióta a törvény megengedi, hogy a gyógynövény eredetû gyógytermékek, amelyeket táplálkozás-kiegészítôknek tekintenek, ne essenek a gyógyszerellenôrzés szigorú szabályai alá, számuk folyton szaporodik. A terápiás jelleg mellett igen nagy üzleti érdekekrôl van szó, és a kérdôjelet a készítmény minôsége jelenti. Sajnos, ezeknek a szereknek az összeállításában nem mindig jól képzett szakemberek vesznek részt, sokan egyik napról a másikra váltak
"gyógynövényszakértôkké". A szép csomagolás és a reklám ellenére megtörténik, hogy a gyógynövény értéke elenyészô. Bár jelenleg a gyógynövények "reneszánszát" éljük, ez hanyatlani fog, ha nem megfelelôen felkészült szakemberek játsszák a fôszerepet, s a készítmények minôségi szempontból nem megfelelôek.

Csak a szakértôknek lenne szabad

– Aki a gyógynövényekkel foglalkozik, természetszerûen érdeklôdik a népi gyógyászat iránt is, s a marosvásárhelyi egyetemen a gyûjtômunkával is szervezetten foglalkoztak.

– A népi természetgyógyászat évezredes tapasztalatokon alapul, de ma is nehéz megtalálni a módszert, amivel a hatóanyagot, a teljes hatásosságot bizonyítani lehet. A marosvásárhelyi gyógynövényiskola ellenôrizte az erdélyi népgyógyászatban használt növényeket, és körülbelül a 10-15 százalékukban lehetett a gyógyhatást bizonyítani. Aki jól ismeri, hogy mit mire használ, csak annak lenne szabad természetgyógyászattal, fitoterápiával (a növényekkel, növényi kivonatokkal való gyógyítás) foglalkozni. Az uniós elôírások alapján az országok többségében pontos törvények szabályozzák, hogy mit és hogyan lehet tenni. A gyógynövényekkel való gyógyítás nagy elônye, hogy segíti a szervezetet a betegség legyôzésében, öngyógyító erejének (immunrendszerének) a helyreállításában, mivel több hatóanyag együttesen van jelen.

Mogyorólevél

– Életrajzában gazdag kutatói tevékenység szerepel, amit felsorolni is hosszú lenne. Melyek voltak a kedvenc témái?

– Mivel nagyapám nagyon szerette a mogyoróbokrot, immár 30 éve a mogyorólevél kutatásával foglalkozom. Kivonatának eltarthatóságát kutatva az alumíniummal és cinkkel való komplexálás során sikerült egy olyan vegyületet elôállítani, ami a romániai dezodorok alapanyagát képezte baktériumölô és gyulladáscsökkentô hatása révén. Doktorátusi dolgozatomat 1962-ben a capsaicinnak a fûszerpaprika hulladékanyagából való elôállításáról írtam. A capsaicin ízületi bántalmak gyógyítására, az étvágy javítására, az emésztés elôsegítésére használható.

1990 után Máthé Imre, a Magyar Tudományos Akadémia vácrátóti Ökológiai és Botanikai Intézete vezetôjének javaslatára az ajakosok családjának a kemotaxonómiai kutatását végezzük, amelybe a Román Tudományos Akadémia mellett a bolgár és a szerb kollégák is bekapcsolódtak. Nemrég ünnepeltük a magyar és a román akadémia közötti hatékony együttmûködés 15. évfordulóját.

Aromaterápia

– Kedvenc témája, kutatási területe a gyógynövények illóanyag-tartalmának izolálása és meghatározása, s ebbôl következôen az aromaterápia. Mire használhatók a különbözô aromák?

– Az illóolajoknak nyugtató, görcsoldó, emésztést javító, baktériumellenes, antibiotikus hatása van. A középkori templomokban a tömjénnel a levegôt fertôtlenítették, a szentelés során használt izsópnak baktériumellenes hatása van. Az aromaterápia során használt illóolajok hatása erôsebb és hosszabb ideig tart. Mindez azonban egy külön beszélgetés tárgyát kellene képezze, amelynek során több dolgot pontosíthatnánk. E manapság divatos szerek esetében ugyanis jelentkezhetnek mellékhatások, túlérzékenység is.

Óriási jövôt látok benne

– Ha számításba vesszük a mezôgazdaságra vonatkozó európai uniós elôírásokat, milyen jövôje van Erdélyben a gyógynövénytermesztésnek?

– Kopp Elemér professzor, a marosvásárhelyi tanszék alapítója, Páter Béla munkatársa volt, aki a kolozsvári agrártudományi egyetem tanáraként 1904-ben a világon elôször alapított gyógynövény-kísérleti állomást. Az ô elképzelésük volt, hogy a kisgazdákat segíteni kellene, hogy gyógynövényeket termesszenek, kezdetben két- három félét, aztán többet, egészen tízig, az értékesítést pedig szövetkezeti alapon megszervezni.

Csíkban tíz éve biztatom a burgonyatermesztôket, hogy profilt kellene változtatni. A rendszerváltásig Romániában száz hektáron 40-50-féle gyógynövényt termesztettek, amit vissza lehetne állítani. Óriási jövôt látok benne, de csak akkor, ha az uniós követelményeket figyelembe véve fognak hozzá. Ahol téesz mûködött, ellenôrizni kell a talajt, hogy nincsenek-e permetezésre, gyomirtásra használt anyagok benne, amit a ma létezô mûszerekkel a gyógynövényben is ki tudnak mutatni.

El kell fogadtatnunk környezetünkkel, az országgal, a világgal, hogy nem élhetünk növények, gyógynövények nélkül. Határozottan ki kell állnunk annak érdekében, hogy ne tegyék tönkre környezetünket. Gondoskodnunk kell a növényzet, fôleg a gyógynövények védelmérôl, túlélésérôl, hogy szükség esetén betegségeinkben vagy azok megelôzésére növényi eredetû gyógyszereket tudjunk használni. A Föld lakosságának a 83 százalékát ma is a hagyományos gyógymódokkal, gyógytermékekkel kezelik, amelynek egyik okát a szegényes egészségügyi költségvetések jelentik. Elôdeink munkáját itt, a Kárpát-medencében is újra kellene értékelnünk és a rendelkezésünkre álló növényeket a gyógyításra felhasználni.

Elégedett vagyok azzal, hogy javaslatomra egyetemünk szenátusa elfogadta a fitoterápiának a tanulmányi tervbe való foglalását, amit 1992-tôl a szaktárca is jóváhagyott, s a gyógyszerészkaron kötelezô, az orvosi karon választható tantárgyként szerepel.

Kétnapos ünnepségsorozattal ünnepelte fennállásának 675. évét Sóvárad. A rendezvénysorozat minden igényt kielégített: volt kulturális program (népdal, néptánc, szavalat), szimpózium (Sóvárad múltja, jelene és jövôje), falubál és fôzôverseny, kopjafaavatás, sportrendezvények, tábortûz és tûzijáték. Népes küldöttséggel vettek részt a testvértelepülések – Sátoraljaújhely, Kôröshegy – képviselôi. Az elsô nap a kultúráé, a második fôleg a szórakozásé volt.

"A székely nép élhetôvé tette ezt a zord vidéket!"

A falu történetének fôbb mozzanatait idézte fel Balogh Károly történelemtanár, aki csaknem fél évszázada gyûjti a szülôfaluja múltjára vonatkozó adatokat, s hamarosan megjelenik a faluról szóló monográfiája. A történész szerint a kopjafa mindig valamilyen nagy eseményre emlékeztet, az egykori szúrófegyver, majd temetôi emlék mára emlékmûvé magasztosult, amely a székely-magyar múltra, azokra emlékeztet, "akiket határôrzô katonanépként telepítettek a Keleti-Kárpátok vonalára a magyar királyok". Békésebb idôkben, mondta, a székely nép "erdôt és bozótot irtott, mocsarat csapolt le, állatot terelt, földet mûvelt, mesterségeket és kereskedelmet ûzött, falut, templomot és iskolát épített, élhetôvé tette ezt a zord vidéket!"

Balogh Károly a továbbiakban felidézte, hogy Sóvárad népessége "a rengeteg természeti csapás, járványok, besenyô, kun, tatár és török betörések ellenére gyarapodott, és 1567-ben már 22 kapuval Marosszék 124 helysége közül a 7. legnagyobb volt. 1614-ben már 59 család lakta, 1722-ben kb. 615-en éltek itt".

A falu legnagyobb lélekszámát 1910-ben érte el, amikor 1946 lakosa volt. Azonban a demográfiai növekedés már a XVIII. század végén lefékezôdött, a gyermekáldás csökkent, s napjainkban mélypontra jutott. Szomorú valóság, hogy 1992-ben csak 1610 lakója volt a településnek. Így mind összébb szorulunk a két nagy szomszéd, Szováta és Kibéd között, állapította meg Balogh Károly, majd arról beszélt, hogy a történelem során hány államhoz és közigazgatási egységhez tartozott Sóvárad, míg végül három éve ismét önálló községgé vált.

Kopjafaavatás, fôzôverseny

A történelmi visszatekintést követôen leleplezték a polgármesteri hivatal udvarán felállított kopjafát, Tatár
Tibor református lelkész áldást mondott, majd rövid kultúrmûsor következett. Ezután a falu apraja-nagyja a futballpályára vonult, ahol már javában folyt a fôzôverseny. Hét csapat mérte össze fôzôtudományát – a Sóváradi Gazdakör, a Sóváradi Gazdasszonyok, Sátoraljaújhely önkormányzata, Kôröshegy önkormányzata, a sóváradi Inforeg Kft., a szovátai Lomas Kft., Sükösd János József sóváradi juhosgazda –, volt krumpligulyás, borban fôtt csülök, túrós puliszka. A zsûri mindegyiket oklevéllel díjazta. Délután futballmeccset nézhettek meg az érdeklôdôk a magyar testvértelepülések és Sóvárad között. A vicces bemondó szerint Magyarország és Sóvárad csapata mérte össze erejét. Ilyent sem lehet mindennap látni!

A kétnapos rendezvénysorozat tábortûzzel és tûzijátékkal zárult.

Stratégiai együttmûködési megállapodást írt alá július 25-én, szerdán dr. Rudi Zoltán, a Magyar Televízió elnöke és dr. Vass László, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fôiskola rektora. A fôiskolán több mint ötven határon túli magyar fiatal is tanul.

A két intézmény vezetôi nagyra értékelik az elméleti és a gyakorlati oktatás összehangolásában rejlô lehetôséget, különösen a digitális átállás küszöbén, amikor a megsokszorozódó televíziós kínálatban az értékek hiteles közvetítése minden korábbinál fontosabb szerephez jut majd.

A Magyar Televízió feladata a közösség, a nézôk szolgálata. Ennek érdekében minden, elkövet azért, hogy kiváló televíziós szakemberek utánpótlásáról gondoskodjon. A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fôiskolával kötött megállapodás keretében az MTV munkatársai részt vállalnak a fiatalok szakképzésében, hiszen az audiovizuális kultúra fejlôdése nagyban múlik az oktatási intézményekben átadott tudásanyag minôségén és mennyiségén, illetve a gyakorlatban alkalmazott eljárásokon. Az MTV ebben tekinti partnerének a Budapesti Kommunikációs Fôiskolát.

"Ezt a stratégiai megállapodást a munkatársaim fogják tartalommal megtölteni, aminek azért is örülök, mert az MTV szakembergárdája valóban hatalmas mennyiségû tudást halmozott fel. Továbbra is kiváló szakemberekkel kívánunk dolgozni, ennek pedig a szakszerû utánpótlásképzés a záloga" – mondta dr. Rudi Zoltán, a Magyar Televízió elnöke, aki szerint a jövôben csak az az intézmény lehet tartósan sikeres médiaszereplô, amelyik a legjobb szürkeállományt képes felhalmozni. "A médiafogyasztási szokásokban teljes átalakulás várható. A megrendelôinket, a nézôket akkor tudjuk továbbra is maradéktalanul szolgálni, ha mi magunk felkészültek vagyunk. Hosszú távon kell gondolkodni" – tette hozzá a Magyar Televízió elnöke.

A két intézmény közötti megállapodás az értékteremtô és - ôrzô törekvések megerôsítésén túl arra is kiterjed, hogy a Budapesti Kommunikációs Fôiskola képzési rendszerének kialakítása során figyelembe veszi a Magyar Televízió fejlesztési stratégiáját, az MTV pedig továbbra is lehetôséget biztosít a legjobb diákoknak arra, hogy gyakorlatukat a nemzeti fôadónál szerezhessék meg. A Magyar Televízió szakemberei óraadó tanárként is közremûködnek az oktatásban, emellett segítséget adnak a szakdolgozatok témáinak kiírásában és elkészítésében, valamint támogatják a tudományos diákköri munkát. Az együttmûködésbôl a fôiskolán tanuló több mint félszáz határon túli magyar fiatal is profitálhat, akik a diploma megszerzése után talán a Kárpát-medencei televíziós mûhelyekben használhatják megszerzett ismereteiket.

A Magyar Televízió szakemberei egyébként évek óta részt vállalnak a fiatalok képzésében. Például dr. Rangos Katalin, A szólás szabadsága címû mûsor fôszerkesztôje a Színház és Filmmûvészeti Egyetemen, dr. Kert Attila, a Magyar Televízió hírigazgatója a Szegedi Tudományegyetemen, Pálffy István a Közép- európai Egyetemen és a Századvég Fôiskolán tanít. A híradós mindemellett a tehetségeket felkaroló Új Európa Alapítvány kurátora.

Megjelent a Hargita Megyei Hagyományôrzési Forrásközpont által kiadott Örökségünk folyóirat második száma. A történelemmel, népélettel és néphagyományokkal foglalkozó kiadvány tartalmából: interjú a pár napja elhunyt Dávid László mûvészettörténésszel (Novák Károly István), Gazdasági stratégiák hiánya által gerjesztett szegénység (fiatfalvi cigányokról, Miklós Zoltán), Róth András Lajos a Bányai János szerkesztette Székelység néprajzi tárgyú cikkeinek mutatóját közli. Balázs Dénes a székelypálfalvi borítómetszéssel, Gidó Csaba az elsô udvarhelyi lap, a Baloldal történetével foglalkozik, dr. Vofkori László az anyaváros földrajzi szempontú méltatásáról, Kolumbán Zsuzsánna a református egyház erkölcsi normáiról (Az asszony a vétkek forrása?!) közöl tanulmányt. Bemutatót olvashatunk Kápolnásfaluról és tájházáról (Bálint Mihályné), illetve Homoródalmás legrégibb, 1645-ös épületérôl (Mihály János), Hermann Gusztáv Mihály Fogarasi János Nagy-Küküllô menti útleírását közli. A Forrásközelben rovatban: a nagygalambfalvi református templom ülésrendje (Tóth Levente), illetve almási elzálogosítás (Oláh Sándor), melyet Székely Mózes életútjának összefoglalása követ (Mihály János). Találunk a lapban könyvismertetôt (Kolumbán-Antal József: Székely honfoglalás, Róth András Lajos tollából), adomákat, illetve helyismereti évfordulókat (P. Buzogány Árpád). A borítókon Egyed Józsefnek a lövétei lakodalmas felújításakor készült felvételeit láthatjuk.

Csütörtöki kimenô

A Kolozsvárott megjelenô Múlt és Jövô 1847. okt. 3-i számában az alábbi híradás jelent meg. A tudósítói levél kelte szeptember 5.

"Hírmeddô városunk érdekesebb újdonságok hiányában csak néhány parlagi nem rózsákkal, hanem tövisekkel kedveskedhetek, melyek mint a polgári társaság fattyúkinövései, ha nem is haszonnal mulattatók, mindenestre tanulságosak leendenek, fôleg jelen korunkban, midôn a világ színpadján inkább a rossz szellem játszódik fôszerepet, melynek ragályos oskolájában naplopók, iparlovagok, s mit sem tevôk nagy serege jár, nemcsak, sôt abból ki-kiszáguldva mindenfelé galád ármányait, botrányos merényeit és tilos tényeit többnyire büntetlen ûzi. Méltó tehát, hogy legalább is e korlátolt szabadság sajtó útján világ ítélôszéke elé kerüljön, bár századrésze azon ólomsúlyú gonosznak, melyet mind kiemelni, vajmi hasztalan erôpazarlás lenne. Legyen tehát, én nem bánom. Csak ôk ne bánják, a jámborok. Ablakukba, tudom, nem tûzik, hogy ôket jelképezze; mert hiszen jól tudják, hogy az eleven bûnfertôk önmaguk.

Közelebbi Rozália napi országos vásárunk elôestéjén egy szentségtörô merénylet követtetett el a r. catholikusok piaci nagy egyházában, melynek híjújába fellopózott istentelenek felhúzván egy csillárt, annak kötelét levágták, s a karzat ablakára kötve azon leereszkedtek az egyház belsôjébe, hol is, miután, mint látszik, mindenfelé gondosan fürkésztek volna, de a becsesebb cikkeket, például szentség, kelyheket, pásztori bot, keresztek sat., melyek püspöki rendeletnél fogva az apátúr házánál tartatnak, meg nem lelve, galád kezekkel egy kisbecsû kelyhet, s mi több a Szûz Mária nagy képén levô fogadástételek – vagyis vótumok – jórészét elrabolták, s az a felöli kisebb ajtót erôszakkal kinyitva szerencsésen el is illanának, szerencsésen, mondom, mert mai napig semmi nyomukba sem akadhatott rendôrségünk legszorosb nyomozási dacára is.

Tisztelet e szent helynek! S vérjog az ilyen rablók ellen!"

Ugyanez manapság: Kiküldött tudósítónk jelenti: még 1847-ben, szept. 3-4-re virradóan, ismeretlen tettesek kirabolták a marosvásárhelyi Szent János Plébániatemplomot. Az országos vásárt kihasználva, a tettesek megbújtak a templom padlásán, majd trükkös módon a csillár segítségével bejutottak a szentélybe. Csupán kisebb értékû kegytárgyakat vittek el. A hátsó kijáratot felfeszítve, észrevétlenül hagyták el az épületet. Az anyagi kár nem jelentôs. A rendôrség nagy erôkkel nyomoz, eddig azonban nem derült fény a betörôk kilétére. A szóvivô lapunknak elmondta, hogy kérni fogják az egyházi értékek fokozott védelmét. Íme hová vezet – tette hozzá – a negyvenesztendôs kommunista és ateista propaganda!

Van Maros megyében, a hajdani Marosszéken egy aprócska, rejtôzködô falu, amelynek a múltja sokkal gazdagabb, mint jelene s talán a jövôje. Van, lehet egyáltalán még egy olyan település a világon, amelynek 440 évvel ezelôtt, 1567-ben több volt a lakója – szám-szerint 150 –, mint 2007-ben? A Marosvásárhelytôl légvonalban alig 12 és fél kilométerre fekvô, de szinte megközelíthetetlen Székelybô – csodálatosan zengô neve ellenére! – közéjük tartozik.

Az ember ennek hallatán és láttán irigykedve gondol az egyesek által "sötét"-nek aposztrofált középkorra, amikor gyalog, lovon és szekéren minden település megközelíthetô volt. Nem így a 20. vagy a 21. században, amikor Székelybôre rásütötték a "megközelíthetetlen" billogot. És sok-sok apró faluhoz hasonlóan, az analfabéta "akadémikusnô" és suszter férje, a Ceausescu szörnydiktatúra halálra ítélte. Mit tudtak ôk arról, hogy milyen konnotációi vannak az egyik nagyon régi szavunknak, a "bô"-nek, vagy annak korábbi változatainak, a "bôv"-nek és ezernyi változatának?

Mit tudtak ôk arról, hogy a Székelybô falunevünk – miniatûr jellegében – magában hordozza az egész Székelyföld viharos történetének mélységeit és magasságait.

Itt és ekkor: a halálos ítélet, a felszámolás, a letarolás rémének kimondásakor kezdôdött a kapcsolatom Székelybôvel. Sorra jártam a földgyalu torkában rettegô falvakat. A vízzel elárasztott Atlantiszként a hullámsírba temetett Bözödújfaluval, az európai szellem és vallástörténet, az európai tolerancia legszínesebb szigetével kezdve jutottam el Székelybôbe. Ahová – minô véletlen! – a lakásgondokkal küszködô – impozáns házukat, vagyonukat a kommunista diktatúra egyszerûen kisajátította – dr. Székely Bálint, a két világháború közötti marosvásárhelyi irodalmi, mûvészeti élet legjelesebb mecénásának, Székely Józsefnek – aki Móricz Zsigmondot is vendégül látta – a fia próbált menekülni.

Székelybô elemi erôvel hatott rám! A gyümölcsfái árnyékában és pompájában meghúzódó, kéttemplomos falu a megnyugvás, a biztonság szigeteként villant elém. Akkor értettem meg igazán a székelybôiek szülôföldjükhöz való ragaszkodását! Micsoda föld lehet, amelyhez ilyen hûséggel lehet ragaszkodni? Csodálatos föld! Beletemetik az ôsöket, a szülôket, a rokonokat, testvéreket és kikél belôle az erdélyiség legszentebb fogalma: a szülôföldhöz, az otthonhoz való ragaszkodás ezer és ezer kilométereket, világrészeket egymástól elválasztó és mégis összetartó ereje, amelyet csak mi értünk meg, akik itt születtünk. Székelybôben és Székelyföldön, amikor megérkezik a messzire, idegen országba vagy világrészre elszármazott sorsosunk, nem azt kérdik, hogy "Itthon vagy"?, "Hogy van a család"?, hanem azt: "Hazajöttél"?

A kérdésben sûrítve minden benne van, amiért élni és hazajönni érdemes.

Székelybô az idén ünnepli elsô írásos említésének 675. évfordulóját. A pápai tizedjegyzékben a falu nevét az elsôk között jegyezték fel. A falu valójában azóta alig változott, hiszen a 14. századi "sziklagörgetô" magyar nyelvben a "bô"-t "beu"-nak vagy "bev"-nek írták , ami ugyanazt jelentette.

Az évforduló tiszteletére a falu megmentéséért létrejött a Székelybôért Egyesület, amely a magyarországi Érdtôl Amerikán át Marosvásárhelyig mindenhol lelkes támogatókat tud maga mögött. Az elsô írásos említés 675. évfordulója a legelsô székelybôi falunap tiszteletére kis füzetet, Székelybôt ismertetô és bemutató könyvet jelentettek meg. Ne várjon senki történészek, néprajzkutatók által több évtizedes kutatómunka alapján összeállított falumonográfiát. Ezt a könyvecskét a szeretet, a Székelybôhöz való önzetlen ragaszkodás gyöngyözte ki magából. Amolyan figyelmeztetôként, hogy helytörténészek, néprajzkutatók fedezzék fel Székelybôt, a sosem hallott-látott települést!

E figyelmeztetés jegyében kap történelmi hátteret és dimenziót mindaz, amit Donkóné Simon Judit Érden, Papp Enikô és Szente Kinga Marosvásárhelyen tett és tesz: behordani, magtárba gyûjteni mindent, ami Székelybôvel kapcsolatos. Mert Székelybôrôl – a levéltári iratokon kívül – soha senki semmit nem írt! Pedig ennek a falunak közel 300 éves református felekezeti iskolája van, római katolikus ennél is régebbi.

Forgatom a marosszéki református vizitációs jegyzôkönyv második kötetét. Székelybônek 1716-tól – Nagy Mihály személyében – református "oskolamestere", tanítója van. Nagy múltú családok neveit sorolják a különbözô katonai összeírások, lustrák. Az ember érthetetlenül áll a már-már végzetszerûnek tûnô "végkifejlet" elôtt: egy ilyen gazdag múltú falunak végképp el kell tûnnie?

Nem, ez rémálomnak is szörnyû lenne! Talán ez a legelsô székelybôi falutalálkozó, falunap és a településrôl megjelent kis kötet életet lehel az elzárt völgybe. Nincs más választás: ilyen apró, rejtôzködô, halálra és felszámolásra ítélt falucskából is újjászülethet – és újjá kell születnie – az erdélyi magyarság.

Akik most Székelybôt ünnepeljük, merítsünk a költészetbôl, amely rejtett energiákat és lehetôségeket villant föl, az egész nemzet figyelmét irányíthatja az ilyen apró falvakra.

"vannak vidékek gyönyörû

tájak ahol a keserû

számban édessé ízesül

vannak vidékek legbelül

szavak sarjadnak rétjein

gyopárként sziklás bércein

szavak kapaszkodnak szavak

véremmel rokon a patak

szívemben csörgedez csobog

télen hogy védjem befagyok

páncélom alatt cincogat

jeget pengetô hangokat

tavaszok nyárok ôszeim

maradékaim s ôseim

vannak vidékek viselem

akár a bôrt a testemen

meggyötörten is gyönyörû

tájak ahol a keserû

számban édessé ízesül

vannak vidékek legbelül"

Kányádi Sándor:
Vannak vidékek, Elôhang

Hinni kell, és nagyon kell hinni: Székelybô fônixmadárként újjászületik!

És elkészül a nagyvilággal összekötô út is, és lelkünket gyógyítani ide fogunk jönni mi, magyarok, akik egymás ellen annyit vétkeztünk.

Székelybô történetében 2007. augusztus 4- ével új korszak kezdôdik. Élettel telik meg a két templom, élettel telnek meg a lakóházak, gyerekek és fiatalok nevetése veri fel az utcák csendjét. 675 év után mindent lehet, csak feladni nem!

A Papp Kincses Emese által írt és rendezett Székely Golgota címû elôadásról, amit július 7-én az Ezer Székely Leány Napjának záróakkordjaként adtak elô, a Duna Televízió felvételt készített és három alkalommal is sugározni fogja augusztus elején. Az idôpontok: augusztus 4-e, 13.05 óra, augusztus 5-e 6.45 óra és augusztus 10-e 11.30 óra az Autonómia csatornán. (Felvételünkön jelenet az Ezer székely leány fesztiválról.)

Örökölni nem kötelezô. Az örökséget el kell fogadni az elôírt hat hónapos határidôn belül, de ugyanakkor lemondhatunk errôl, kijelentve, hogy nem kívánunk örökölni sem a törvény, sem a végrendeletben felkínált örökösödési lehetôség alapján. De nem mindegy, hogy ezt a vagyonrészt, amirôl mi lemondtunk, ki kapja majd, vagyis kinek a kezébe fog kerülni.

A polgári törvénykönyv 696. szakasza alapján az örökségrôl lemondó személyt úgy kell tekinteni, mint aki soha nem volt örökös, vagy pedig úgy, mint akinek az ilyen minôsége visszamenôlegesen megszûnt. A törvénykönyv e megfogalmazása nem egészen pontos, mivel vannak olyan esetek, amikor a lemondó része nem a társörökösökhöz, vagyis nem mindig az ugyanolyan fokú rokonokhoz vagy nem az egyazon örökösi osztályba tartozó személyhez kerül. A következôkben ezeket a különleges eseteket foglaljuk össze.

Az egyik ilyen helyzet akkor áll elô, amikor az örökséget a törzsöröklés szabályai szerint osztjuk el. Ez akkor fordul elô, amikor nem csak az örökhagyó gyermekei, hanem egyiküknek a leszármazottjai, azaz az unokái is örökölnek nagyapjuk után, elôbb elhunyt apjukat képviselve. Például, ha az örökhagyónak két gyermeke volt, egy élô és egy másik, aki az örökhagyó felmenôje elôtt halt meg, és utóbbinak a két gyermeke közül az egyik lemond az örökségrôl, az ennek járó vagyonrész a másik elfogadó unokát és nem az életben levô nagybátyját illeti meg. Csak mindkét unoka lemondása teszi lehetôvé azt, hogy a teljes örökség az örökhagyó élô gyermekéhez, az unokák nagybátyjához kerüljön.

A másik kivételes eset akkor áll fenn, amikor apai és anyai féltestvérek örökrészérôl van szó, vagyis amikor ezek közül az egyik vagy többen is lemondanak az örökségrôl. A féltestvérek csak felét öröklik annak, ami az édestestvérnek jár, mivel itt az ági öröklés van érvényben. Ha az apai ági féltestvérek közül lemond valaki az örökségrôl, az ô része a többi apai ági féltestvért és édestestvéreket illeti meg, és csak akkor kerül az ô részük az anyai ági féltestvérekhez, ha az apai ági féltestvérek és édestestvérek nincsenek életben, vagy pedig akkor, ha valamennyien lemondanak az örökségrôl.

A harmadik eset az, amikor az örökhagyó után szülei és mellettük testvérei örökölnek. A törvény által megállapított örökrészük ebben az esetben fél-fél rész. Ha viszont az egyik szülô lemond az örökségrôl, a fenti arány megváltozik, mert az elfogadó szülônek a része egynegyed lesz, a testvér vagy a testvérek pedig a hagyaték háromnegyedét kapják meg. Ilyen esetben tehát az egyik szülô lemondása nyomán nem a másik szülôhöz, hanem az elhunyt testvéréhez vagy testvéreihez kerül a vagyonrész.

A negyedik, leggyakrabban elôforduló eset az, amikor az örökségre a túlélô házastárs és mellette az elhunyt közelebbi vagy távolabbi vérrokonai (IV. fokkal bezárólag) tartanak igényt. A túlélô házastárs törvényes örökrésze attól függ, hogy kivel örököl. Ha gyermekekkel, akkor a része mindig egynegyed, és ez csak akkor lesz nagyobb, ha távolabbi örökösökkel örököl. Ha egy vérrokon lemond egy részrôl, ez nem az özvegyet illeti meg, hanem a többi örököst. Ha az örökhagyó gyermekei azt szeretnék, hogy a nekik járó vagyonrész özvegyen maradt szülôjükhöz jusson, a lemondásukat csak az elfogadásra elôírt hat hónapos elévülési idô letelte után tegyék meg. Ha a lemondás nyomán, amikor az örökhagyónak apja mellett még egy gyermeke is életben van, és az lemondana, a lemondó része az unokához és nem az elhunytnak az apjához kerülne.

Mellau György

A nôk jelentôs részére közvetlenül a szülés elôtt rátör a takarítási- rendcsinálási láz, s erre a jelenségre most tudományos magyarázatot találták a kutatók – adta hírül a Die Welt címû német napilap online kiadásában.

A németországi Landau városában Bernd Bossong pszichológiaprofesszor és csapata nyolcvan nôt kérdezett ki arról, hogy közvetlenül gyermekük születése elôtt milyen magatartást tanúsítottak, és milyen érzéseik voltak? A megkérdezettek közül ötvenen beszéltek arról, hogy a szülés elôtti utolsó hónapban rendkívül sokat takarítottak, még akkor is, amikor tisztában voltak azzal, hogy a lakásban minden ragyog – mondta Bossong, aki hozzátette, hogy a nôk ennek ellenére nem tudtak másként cselekedni.

Pszichiáterek is beszámoltak már arról, hogy páciensként olyan terhes nôk jelentek meg náluk, akiken elhatalmasodott a takarítási kényszer, és hirtelen minden ok nélkül porszívót és törlôrongyot ragadtak.

Bossong professzor szerint a terhes nôk magatartására az a lélektani tétel adhat magyarázatot, amely szerint "a félelem vagy az izgalom erôsítheti a bevésett magatartási mintákat", a vizsgálat ugyanis kimutatta, hogy mindenekelôtt azok a nôk takarítottak nagyon szívesen, akik féltek a szüléstôl. A másik lehetséges magyarázat egy, az állatvilágból már ismert jelenséggel függ össze: sok állat és madárfaj fészket vagy kuckót épít az utódok születése elôtt, és a kényszeres takarítás ezt a cselekvést idézi fel – olvasható a Die Welt címû hamburgi lap online kiadásában.

Változhat a kísérô kiléte

A súlyosan sérült személyek a távolsági járatokra évi 12 menettérti jegyre jogosultak, amelyet vonaton, autóbuszon vagy hajón használhatnak fel – közölte lapunkkal Schmidt Loránd, a Maros Megyei Szociális- és Gyermekvédelmi Igazgatóság aligazgatója, akit olvasóink érdeklôdésére a fogyatékos személyeket megilletô ingyenes utazási lehetôségekrôl kérdeztünk. Elmondta, hogy az említett távolsági jegyek a személyvonatokon csak a másodosztályra érvényesek, a súlyosan sérültek utazhatnak ezekkel a jegyekkel gyors-, sebes-, illetve intercity járatokon is, viszont az árkülönbözetet meg kell fizetniük.

A sérült személlyel ingyen utazhat a kísérô vagy a személyi gondozó. A kísérô kiléte változhat, éppen ezért ô nem kap jegyet, de nem is kell váltson, ha a sérült személy ellenôrzéskor kísérôként nevezi meg ôt. A gondozónak névre szóló bérletet bocsát ki a szociális igazgatóság, ô egyedül is utazhat ingyen.

Fokozottan sérült személyek a távolsági járatokra évi hat menettérti jegyre jogosultak, amellyel – hasonlóképpen a súlyosan fogyatékos személyekhez – vonaton, autóbuszon vagy hajón utazhatnak. A kísérô a fogyatékos személlyel ingyen utazhat, jegy nélkül, a személyi gondoz&oacu