Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Következô lapszámunk 2007. május 2-án, szerdán jelenik meg. Hirdetési irodánk legközelebb május 1-jén, kedden 8.30–13.30 óra között tart nyitva, május 2-ától, szerdától a szokott órarend szerint: 8-tól 16 óráig.

Aktuális

Négynapos miniatûr vakációval ülhetjük meg az idén a munka ünnepét. Az egykori állami ünnepek megszokott idôtartamánál hosszabbra sikeredett pihenô jórészt a naptárnak köszönhetô, és messze nem annak, hogy például az érdekvédelmi szervezetek nyomására kaptak volna a munkájukból megélôk négynapi szabadidôt, mialatt a majálison elfogyasztandó, szinte kötelezô flekken és sör élvezete közben eltûnôdhetnének május elseje tartalmáról.

Az idôk változásával ünnepeink is megváltoznak, túlnyomó többségükben kommerszekké válnak, eszmei jelentôségük helyett legtöbbször a külsôségeknek hódolunk. Nem nehéz kitalálni, hogy így lesz ez most is: lesz majális, mulatság, fogyasztás, és keveseknek jut eszébe a minivakáció alatt, hogy május elsô napja üzenetének egy magasrendû emberi értékrôl, a szolidaritásról is kellene szólnia, illetve a munka ünneplése mellett az érdekvédelem jelentôségét is illendô lenne belefoglalni az ünnep tartalmába.

Mielôtt valaki a vasfüggönyön inneni közeli múlt visszasírása okán vetne ránk követ, intsük türelemre és jegyezzük meg, hogy a jól bejáratott nyugati demokráciákban is a munka ünnepének számít az elsô májusi nap. És nem véletlen, hogy ilyenkor a munkavállalók érdekvédelmi szervezetei hangsúlyozzák jelentôségét.

Ezzel szemben nálunk ilyenkor nyoma sincs a szakszervezeti fennforgóknak, akik a munkavállalók érdekvédelme helyett inkább a sajátjaikat érvényesítik, szinte kivétel nélkül megalkudva a politikai vagy gazdasági élet vezéralakjaival. Így lehetséges az, hogy egy gazdasági szemszögbôl felszálló ágban levô országban százezrek élnek a létminimum határán napi nyolc, vagy ennél több órai munka árán. Még többen vannak, akik egy emberöltônyi munka után a társadalomtól joggal elvárható gondoskodás helyett alig kapnak több nyugdíjat, mint amennyi a kenyérre és a fogyasztási számlákra elég.

Az érdekvédelem szorosan összefügg a szolidaritással, hiszen érdeket érvényesíteni vagy megvédeni csak akkor lehet, ha az erre rászorulók szolidárisak egymással. Pont ez nem is érdeke a papíron létezô, de a valóságban a munkavállalók érdekeit nem sokra tartó szakszervezeti vezéreknek. Ugyanis ha még valamire tartanák a mundér becsületét, akkor most arról kéne beszélniük, hogy Nyugaton nemcsak attól jobb az élet, hogy "jobban megy" az ottaniaknak, hanem attól is vastagabb a munkából élôk zsebe, hogy a munkavállalók mögött kemény érdekvédelem áll. Nem véletlen, hogy például az Európai Unióban a leginkább kiforrott jogi kódexnek a munkajogé számít, és nem igazán mondhatni róla, hogy az üzleti szféra érdekeit védené.

Ezen a téren talán még távolabb állunk Európa többi országától, hiába vagyunk már mi is tagjai a nagyok társaságának. Ugyanis hiába van a munkajog területén most már nálunk is európai szabályrend, ha a visszásságokra nincs akinek felhívni a figyelmet, mert a szakszervezeteket megvették a politikusok és az üzletemberek. Marad a flekken és a sör tüneti kezelésnek.

A megyei tanfelügyelôség a közlekedési rendôrséggel közösen 13 marosvásárhelyi általános iskola diákjainak aszfaltrajzversenyt szervezett tegnap délben a Rózsák tere sétányán. Az oktatási intézményeket 18 csapatban négy- négy diák képviselte, tanítóikkal együtt. A téma természetesen a közlekedés volt. Több kisiskolás a balesetek, a gyorshajtás veszélyeire emlékeztetô jelmondatos transzparenst tartott a kezében. Pontban délben – úgy, ahogy a világ más olyan helységeiben, ahol hasonló rendezvényeket szerveztek – a rendôrautó-sziréna hangjának kíséretében egyperces megemlékezést tartottak a balesetek áldozataiért.

A munkákat több hivatal képviselôibôl álló kilenctagú zsûri bírálta el. A verseny résztvevôinek a szervezôk sapkákat és trikókat osztogattak, a nyertesek pedig kupákat, okleveleket vehettek át.

Április 23. és 29. között, a közlekedésbiztonsági világhét alatt az említett figyelemfelkeltô rendezvényeken kívül a rendôrök fokozottabban ellenôrizték a gyorshajtókat, valamint a teherszállító gépkocsikat és gyakrabban is alkoholszondáztak.

A május 19-én sorra kerülô, Románia elnökének menesztésérôl szóló referendum lebonyolítására 60 millió lejt utalt ki a kormány. Az összeget az állami költségvetésbôl különítették el, a következôképpen: 54.505.000 lejt a Közigazgatási és Belügyminisztériumnak, ebbôl 46.635.000 lejt a prefektúrák, 490.000 lejt a Központi Választási Iroda (BEC), 6.700.000 lejt az országos rendôrparancsnokság, 500.000 lejt a csendôrség, 180.000 lejt a Központi Lakossági Nyilvántartó kap. Ezenkívül a statisztikai hivatal 1.140.000 lejt, a Külügyminisztérium 4.200.000 lejt, a Különleges Kommunikációs Szolgálat 155.000 lejt kap.

A kormányrendelet elôírja egy úgynevezett transzparencia-bizottság létrehozását, amely felügyeli a referendum kiadásait. A bizottság a parlamenti pártok egy-egy képviselôibôl, illetve a kisebbségek egy képviselôjébôl áll. Ezek mellett részt vesznek a bizottságban két képviselôvel a nemkormányzati szervezetek és a Román Sajtóklub két képviselôje.

A BEC tagjai napi 50 lej juttatást kapnak, a megyei választási irodák és szavazókörzetek tagjai, a statisztikusok, informatikusok és a mûszaki személyzet napi 35 lejt kapnak a tevékenység teljes idôszakára.

A szavazókörzetek 9 és 20 óra között várják a szavazókat. A választási kampány április 24-én kezdôdött és május 18-án reggel 8-kor ér véget.

A népszavazás dátumának kijelölését követô 48 órán belül elkészítik és a törvényszékek elnökeinek továbbítják azoknak a személyeknek a listáját, akik közül kiválasztják a kerületi választási irodák és a szavazókörzetek elnökeit.

A referendum idôpontjának megállapítását követô három napon belül sorshúzással jelölik ki a Központi Választási Iroda (BEC) hét tagját. Ezeket a Legfelsôbb Bíróság tagjai közül jelölik ki. Ezek 24 órán belül titkos szavazással megválasztják a BEC elnökét.

A polgármesteri hivatalok és a lakossági nyilvántartási szolgálatok a referendum idôpontja kijelölését követôen legkésôbb 5 napon belül aktualizálják a választói névjegyzékeket.

A szavazócédulákat május 14-ig ki kell nyomtatni, a választói listákat a polgármesteri hivatalok két nappal a referendum idôpontja elôtt kiküldik a szavazókörzetekbe. A pecséteket és a szavazáshoz szükséges egyéb kellékeket, jegyzôkönyv alapján, a referendum elôtti napon adják át a szavazókörzeteknek.

A népszavazás napján reggel 7 órakor ellenôrzik és lepecsételik az urnákat.

A szavazólap méretét a BEC állapítja meg.

Május 19-én este 8-kor zárják le az urnákat. A szavazás eredményét tartalmazó jegyzôkönyveket 24 órán belül kell eljuttatni a Központi Választási Irodának. A BEC ugyancsak 24 órán belül kell centralizálja az eredményeket és katonai ôrizet mellett kell eljuttatnia az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság jelentést készít a parlamentnek a referendum megszervezésérôl és lebonyolításáról, konfirmálja a népszavazás eredményét, és az eredményt közli a Hivatalos Közlönyben és a sajtóban.

A megyei sürgôsségi kórház keretében mûködô, úgynevezett Intervenciós Kardiológiai Klinika vezetôje, dr. Benedek Imre professzor és kollégái azzal vádolják a sürgôsségi kórház igazgatóságát, hogy gátolja az országos szinten egyedülálló felszereltséggel rendelkezô klinika mûködését – hangzott el tegnap a dr. Benedek Imre által szervezett sajtótájékoztatón.

"A várólistáinkon száz beteg szerepel, akik kezelésre szorulnak. A klinikának nem utaltak ki pénzt, nincsenek asszisztenseink, nincs iktató személy, nem tudjuk folytatni a tevékenységet. Állításait megerôsítette dr. Hintea Teodora és dr. Chitu Monica is. A megyei sürgôsségi kórház vezetôje, dr. Lucian Baila ugyanakkor cáfolta a vádakat és kijelentette: nem háborúskodik Benedek Imrével, akit, ha törvénysértést követ el, felelôsségre vonnak, éppúgy, mint bármelyik másik klinikavezetôt.

– Megszakítom a betegszabadságomat, az álcázott sztrájkot, azért, hogy két különleges orvosi beavatkozást végezzek közösen dr. Benedek Istvánnal és dr. Copotoiu Constantinnal – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Benedek Imre. A tegnap délben sor került itt az elsô ôssejtbeültetésre szívizominfarktuson átesett beteg esetében, amelynek során az érintett koszorúerekbe elôzetesen preparált ôssejtet, a beteg saját ôssejtjét ültették be annak reményében, hogy így gyógyítható lesz a miokardiális ártalom. Az egyik páciens egy 61 éves férfi, a másik egy 70 éves asszony, mindketten Maros megyeiek. A fent említett beavatkozás különleges, amit az tesz lehetôvé, hogy országos szinten egyedülálló módon felszerelt klinikán történik a mûtét, jól felkészült szakemberek közremûködésével.

Az Intervenciós Kardiológiai Klinikát a központi költségvetésbôl szerelték fel a legkorszerûbb készülékekkel, amelyek mind a kezelést, mind a kutatást lehetôvé teszik. A klinika ugyanakkor öt kutatásra vonatkozó pályázatot nyert meg eurómilliós értékben, és jól képzett szakemberek dolgoznak itt. Ez az a klinika, amely képtelen normálisan folytatni tevékenységét – állítja dr. Benedek Imre. Az ok: pénzhiány, nincsen kellô számú asszisztens, iktató személy.

A pénzalapok azonban léteznek, mégpedig az Egészségbiztosítási Pénztárnál. Nem szervezték meg a liciteket, pedig idejében benyújtottuk a feladatfüzeteket. Húsz asszisztenssel kellene mûködnie a klinikának, de csupán 3-4-en vannak. Nincs iktató személy, nem tudom, milyen iratok jönnek be. A klinika helyzetét ismeri mind Markó Béla, mind Kelemen Atilla, mind Borbély László, ismeri a kórház vezetése, a szaktárcavezetô – de ez az eredmény. Nem engedhetjük meg, hogy egy ilyen szinten mûködô klinikát, ami nagy erôfeszítések árán vált azzá, ami, tönkretegyenek. A várólistánkon száz, kezelésre szoruló beteg van. Soha annyi szívizominfarktusos betegünk nem volt, mint idén, az elsô 3 hónapban. A klinikánk érröntgenkészülékét pedig még mindig nem javították meg, pedig jeleztük a vezetôségnek, hogy elromlott és a betegeknek nem tudunk megfelelô kezelést nyújtani" – jelentette ki a klinikavezetô. Hozzátette, Eugen Nicolaescu miniszternek köszönhetôen ugyan sikerült hozzájutniuk bizonyos értékes orvosi berendezésekhez, amelyek azonban ma is ott porosodnak, mivel nincs pénz az üzembe helyezésükre. "Olyan, mint amikor egy BMW áll az udvaron, de nem használható, mivel nincs hozzá benzin" – jegyezte meg Benedek Imre. Érdekes szempont, hogy a kórház vezetése még mindig nem kötötte meg a kórházon belüli szerzôdéseket a klinikavezetôkkel, ennek hiányában pedig megkérdôjelezhetô az intézmények mûködése. Benedek Imre elmondta, a történtek ellenére nem hagyja magát, "valamilyen megoldást talál", ám a Népújság kérdésére, hogy a magánszférában kívánja-e folytatni tevékenységét, kitérô választ adott. "Valamilyen megoldást csak találunk, de mindaddig, amíg nem dolgozunk ki egy stratégiát, nem folytathatjuk a megszokott beavatkozásokat" – mondta.

A fenti kijelentésekre reagálva dr. Lucian Baila, a megyei kórház vezérigazgatója a számítógépbôl kinézett adatok alapján elmondta: a Benedek Imre által vezetett klinikán 2008. január 1-tôl kötelezô 3 teljes és egy fél normával dolgozó orvost alkalmazniuk, jelenleg 3 orvos van. A kötelezô 16 helyett jelenleg 18 asszisztensnô dolgozik a klinikán. Elismerte, hogy jelenleg nincsen iktató, hiszen három személy is ott hagyta Benedek professzor klinikáját "tisztázatlan okok miatt", de hamarosan meghirdetik a versenyvizsgát e posztra valamint egy betegszállítói állásra, illetve két ápolót is alkalmazniuk kell. Hozzátette: a klinikavezetô valóban benyújtotta a feladatfüzeteket a licitek megtartásához, de ezeket hibásan állították össze.

– Az Intervenciós Kardiológiai Klinika mellett Marosvásárhelyen mûködik egy Országos Kardiológiai Intézet, amely szintén rendelkezik érröntgenkészülékkel. A betegeket tovább lehet küldeni, alternatívát lehet számukra felkínálni, nem kell várakoztatni ôket. Nem láttam semmilyen várólistát. Március végén közölte Benedek Imre doktor a vezetôséggel, hogy elromlott a szóban forgó mûszer, ahhoz, hogy megtudjuk: már három hónapja nem mûködött. Amiatt nem kötöttünk szerzôdést vele mint klinikavezetôvel, mert 1-2 héten belül várjuk azt a miniszteri rendeletet, amely szabályozni fogja e szerzôdéseket. Egyetlen klinikavezetôvel sem kötöttünk még szerzôdést" – jelentette ki, hozzátéve, hogy személy szerint ô nem háborúzik Benedek Imrével.

Igen, minden jel szerint a civilizációs fokot is jelképezô vén kontinens jellegzetes települése ez a megyeszékhellyel szervesen összenôtt, a névadóját hagyományszerûen ünneplô, fiatalos nagyközség. A tudósítás címébe emelt játékos megoldást a szerdai rendezvény kínálta, amelynek során a mûvelôdési házban a Jubilate együttes nagy sikerrel adta elô a Valahol Európában címû musical tömörített változatát. Volt még azon a Sófalvi Szabolcs önkormányzati tanácsos vezette hangulatos esten több más színvonalas mûsorszám is, mindez azonban egy kiadói esemény köré koncentrálódott: a közösségépítô költô plébános, Baricz Lajos szerkesztésében, gondozásában elkészült A marosszentgyörgyi egyházközség története címû, közel háromszáz oldalas, szép kivitelezésû, átfogó kiadvány, ezt mutatták be a nagytermet megtöltô érdeklôdôknek.

A múltból és a jelenbôl megannyi adatot, tudnivalót felsorakoztató kötet, amelyhez hasonlóval kevés helység büszkélkedhet szûkebb- tágabb pátriánkban, megérdemli, hogy külön is méltassuk a közeljövôben. Baricz Lajos tavaly óta dolgozott folyamatosan rajta, kiadásával a 70 éves helybeli önálló katolikus plébániát kívánták köszönteni. Jelentôségét az est elején Csató Béla fôesperes hangsúlyozta, majd a késôbbiekben Nagy Miklós Kund szerkesztô részletezte. A könyvben foglaltak némely vonatkozásának mintegy élô példája, illusztrálása volt a katolikus egyházközség köré szervezôdött együttesek, egyéni elôadók fellépése. A musicalt már említettük. Simon Kinga és Simon Imre tanította be rengeteg munkával a jó hangú, nagy kedvvel szereplô iskolásoknak, akik e komoly erôpróbát jelentô mûfajban egy órán át kellemes szórakozást nyújtottak a jelenlevôknek. Pataki Ágnes mély átéléssel, eredeti módon elôadott Fehér Anna balladája is tartós élménnyel szolgált a hallgatóságnak. A további hangulatváltásról pedig a Jubilate Deo katolikus ifjúsági dalcsoport gondoskodott, a közönséget is sikerült megmozgatniuk. Végül ugyancsak a dal jegyében a Mini Jubilate, a Szent Cecília és a Kolping Család csoportjának a bemutatkozása tette emlékezetessé a rendezvényt, amely a marosszentgyörgyi Szentgyörgy-napok csúcsszintjén vésôdött a helybeliek és vásárhelyi meg máshonnan érkezett vendégeik emlékezetébe.

Több mint 150 olvasónk volt kíváncsi szerdán a marosvásárhelyi Bernády Házban tartott, a Népújság-évkönyv rejtvénypályázatának, a három élelmiszerkosár és a hûségdíj nyerteseinek kisorsolására. Nagy Miklós Kund fôszerkesztô-helyettes, ceremóniamester az évkönyv rejtvénypályázatára beérkezett helyes megfejtések halmazából húzatott elôbb az egybegyûltekkel. Így a színes televízió fôdíját Bóni Judit nyerte Marosvásárhelyrôl, Farkas Anna Marosvásárhelyrôl a rádiókazettofon tulajdonosa, Balázs Dénes Székelyudvarhelyrôl kávéfôzôt, Bartha Gizella Marosvásárhelyrôl és Csernik László Marosszentgyörgyrôl kávédarálót, Korodi Irén Sepsiszentgyörgyrôl és Király Julianna Marosvásárhelyrôl gyümölcsprést, Németi Magdolna Gyergyóból kenyérpirítót, Dordea Edit Jobbágyfalváról és Farczádi Zsuzsanna Marosvásárhelyrôl egy-egy vasalót nyert.

A márciusi élelmiszerkosarak a marosvásárhelyi Haiduc Juditnál és Kádár Annánál, a vidékiek közül a kendi Nagy Erzsébetnél találtak gazdára.

A hûségdíjat a 68-as tombolajegy tulajdonosa, Bogdán Incze vehette át. (Az át nem vett díjakért szerdától személyazonosságival a szerkesztôség 72-es irodájában lehet jelentkezni!)

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának legutóbbi premierje, Örkény István Macskajáték címû tragikomédiája májusban több alkalommal is közönség elé kerül. A szereposztásban újra láthatjuk Balázs Éva, Kilyén Ilka, László Zsuzsa, B. Fülöp Erzsébet, Berekméri Katalin, Kilyén László, Henn János és Meszesi Oszkár színmûvészeket. Az elôadást László Csaba irányításával viszik színre, akinek ez a darab kínálja a rendezôként való bemutatkozás elsô lehetôségét. Mûvészeti tanácsadó: Kovács Levente, dramaturg: Ungvári Zrínyi Ildikó, videoprojekció: Kelemen Zsombor. Közremûködnek a Napsugár együttes táncoslányai.

A következô elôadásokra 2007. május 2- án, szerdán és 5-én, szombaton este 7 órától kerül sor a nagyterem színpadán berendezett stúdiótérben.

Ha a nemzetközi közösség elismeri a koszovói albánok önrendelkezéshez való jogát, akkor teljes joggal követelhetnek hasonló elbánást a Romániában és Szlovákiában élô magyarok is – közölte csütörtökön Belgrádban Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök.

A kormányfô az ENSZ Biztonsági Tanácsa 15 tagállamának képviselôibôl álló tényfeltáró küldöttséget fogadta, amely csütörtöktôl szombatig Belgrádban és Koszovóban a dél-szerbiai tartományban uralkodó helyzet felôl kíván tájékozódni.

A magyar példát – amelyet a horvátországi szerbekével és a spanyolországi katalánokéval egészített ki – azért hozta fel, mert a francia ENSZ- nagykövet szerint Koszovó kérdésében két nemzetközi jogelv ütközik: a területi integritás tiszteletben tartása, és a független államok önrendelkezési joga.

Vojislav Kostunica tagadta, hogy az önrendelkezés joga a nemzeti kisebbségekre is vonatkozna, márpedig az albánok Szerbiában – akárcsak a korábbi Jugoszláviában – azt alkotnak, miközben megvan a saját nemzeti államuk: Albánia. Az orosz kezdeményezésre létrejött küldöttség feladata az, hogy a helyszínen ismerkedjen meg a dél-szerbiai tartományban kialakult helyzettel azután, hogy a BT több tagállama nem fogadta el a Koszovónak ellenôrzött függetlenséget javasló, Martti Ahtisaari ENSZ- fômegbízott által készített javaslatot. A fôleg ENSZ-nagykövetekbôl álló küldöttség szerdán Brüsszelben a NATO és az EU vezetôinek Koszovóra vonatkozó elképzeléseit ismerte meg, csütörtök estig Belgrádban tartózkodott, majd tovább ment Koszovóba, s ma utazik Bécsbe, hogy meghallgassa Martti Ahtisaarit is.

A Vojislav Kostunicával folytatott megbeszélésen – a dél-afrikai nagykövet kérdésére adott válaszban – felmerült annak a lehetôsége, hogy az Ahtisaari-javasolta ellenôrzött függetlenség helyett Koszovó kapjon ellenôrzött autonómiát. A javaslatot kifejtve a szerb kormányfô azzal érvelt, hogy a függetlenség – még ha ellenôrzött is – soha nem vonható vissza jogsértés nélkül, megadása végleges, megmásíthatatlan döntés, míg az autonómia biztosítása egy fejlôdési folyamat kezdete. Abba mindig be lehet avatkozni anélkül, hogy az megsértené a nemzetközi jog elôírásait.

Ismét fogadta Henry Kissinger volt amerikai külügyminisztert Vlagyimir Putyin orosz elnök, áldását adva egy olyan külügyi veteránokból álló munkacsoport alakítására, amely a kapcsolatok jövôjére orientálódik.

Örömmel támogatom az Oroszország – Egyesült Államok: pillantás a jövôbe elnevezésû munkacsoport megalakítását – jelentette ki Putyin csütörtökön a Kremlben, hat év alatt hetedszer fogadva az immár 83 éves Kissingert, aki már George Bush amerikai elnökkel és Condoleezza Rice külügyminiszterrel is megtárgyalta a kezdeményezést.

Ez nem kormányzati, hanem független szervezet, magánszemélyként ténykedô személyiségek csoportja lesz, és nem folyó ügyekkel foglalkozik, hanem azt kutatja, hogy miképpen alakul az amerikai-orosz viszony a jövôben – jelezte Kissinger, akit a csoport orosz társelnöke, Jevgenyij Primakov volt miniszterelnök is elkísért Putyinhoz.

A munkacsoport elsô ülését június végére, vagy július elejére tervezik, s helyet kap a testületben két másik volt külügyminiszter, George Shultz és Alekszandr Besszmertnih is.

Kissinger azt ajánlotta a két jelenlegi elnöknek, hogy a megbízatásuk lejártáig szenteljenek némi idôt a kapcsolatok hosszú távú alapjainak szilárdítására. Az amerikai-orosz viszonyt ellentétek tépázzák az amerikai rakétavédelmi komponensek tervezett kelet-európai telepítése, az energiaipari vetélkedés, vagy az emberi jogok oroszországi kezelése vonatkozásában.

Putyin elôzôleg a nemzethez intézett utolsó üzenetében azzal vádolta a Nyugatot, hogy pénzzel beavatkozik hazája belügyeibe, és meghirdette az európai hagyományos fegyverzetekre vonatkozó szerzôdés teljesítésének befagyasztását, amit részben éppen az amerikai rakétavédelmi komponensek európai telepítésének tervével indokolt.

A közelmúltban egy konferencián, amely a "Megaprojektek az orosz keletnek" címet viselte, heves viták folytak a gigantikus beruházás terveirôl. Walter Hickel, Alaszka egykori kormányzója beszédében kissé átalakította a "Világ proletárjai, egyesüljetek!" jelszót úgy, hogy: "Proletárok, egyesítsétek a világot!".

A 83 éves amerikai politikus szerint a projekt sikeres lesz, mert mindkét oldalon fellendíti a gazdaságot. Az orosz kormány jelen lévô képviselôje viszont azt akarta tudni, hogy valójában ki finanszírozza majd a beruházást. Az orosz fél persze érdekelt abban, hogy Szibéria nyersanyag kincseit könnyebben tudják kiaknázni, és ehhez épüljön ki a megfelelô infrastruktúra, azonban a méretek és az összegek hatalmasak.

Szakértôk 65 milliárd dollárra becsülik a várható költségeket. Az alagút az alaszkai Wales városát kötné össze a szibériai Uelen településsel. A Bering alagút 80 kilométer hosszan haladna a tenger alatt, és japán vállalkozók állítólag már ajánlatot is tettek, hogy kilométerenként 60 millió dollárért kiássák. A Bering-alagút a tervek szerint kétszer olyan hosszú lenne, mint az Angliát Franciaországgal a La Manche csatorna alatt összekötô "Csalagút".

A 65 milliárdos összköltségvetésbôl 10-12 milliárd jutna magára az alagútra, a többi pénzbôl a felszínen kellene a megfelelô infrastruktúrát megteremteni. Az alaszkai kijárathoz legközelebb ugyanis 1000 kilométerre található Fairbanks városa, odáig meg kellene építeni az utat és a vasutat. Oroszországban a legközelebbi komolyan vehetô közúti csatlakozási pont 1500 kilométerre van. Az orosz vasúttársaság egy 3500 kilométeres szakaszon építene vasúti pályát, összekapcsolva Jakutszkot Uelennel, Alaszkában "csak" 2000 kilométernyi sínt kellene lefektetni Angora és a kanadai Fort Nelson között.

A Bering-összeköttetés gondolata nem új, az utolsó orosz cár, II. Miklós tervezte, hogy összekapcsolja Szibériát Alaszkával, hogy visszaszerezze a 7,2 millió dollárért elkótyavetyélt területet. Ennyiért adták el az Egyesült Államoknak Alaszkát.

A mostani becslések szerint a vállalkozás legkorábban 30 év múlva lehetne nyereséges. A tervet sokan kétellyel fogadják, ugyanakkor várható, hogy a legfejlettebb ipari országok, a G-8 júniusi konferenciáján szóba kerül – írja a Spiegel Online.

A Kárpát-medencei Református Generális Konvent elnöksége arra kéri a magyarországi döntéshozókat, hogy a schengeni határok várható kiterjesztése elôtt oldják meg az Európai Unió határain kívül rekedô magyar nemzetiségûek egyszerû és költségmentes vízumhoz jutását – tájékoztatta a Magyarországi Református Egyház pénteken az MTI-t.

A konvent elnöksége, amely kétnapos ülést tartott Budapesten, aggodalommal hallgatta meg a Szerbiai Református Keresztyén Egyház és a Kárpátaljai Református Egyház elnökségeinek beszámolóját a vízumkényszer okozta nehézségekrôl. A testület nyomatékosan kéri "a magyar kormányt, hogy felelôsséget mutatva találjon megoldást a kialakult helyzetre" – olvasható az egyház kommunikációs szolgálata által az MTI-hez eljuttatott közleményben.

Mint írták, a Kárpát-medencei Református Egyházkerületek Elnökségeinek álláspontja szerint "a kettôs állampolgárság kérdésének rendezése komoly lehetôséget jelent az ilyen helyzetek rendezésére is. Ismételten megerôsítették, hogy a mindenkori magyar Országgyûlés adóssága és egyben sürgôs feladata, hogy a nemzet ügyét komolyan véve foglalkozzon a határon túli magyarok státuszának rendezésével". Az ülésen kiemelt témaként foglalkoztak a kárpát-medencei magyar református egyházaknak a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlésen megvalósuló egységes megjelenésével.

A szeptember 4-9. között Nagyszebenben megrendezendô nagygyûlésen "a református egyházkerületek kulturális programokkal, a magyar református értékek bemutatásával, és magyar delegátusok munkájával kívánják megmutatni összetartozásukat, gyökereiket, emberekért végzett szolgálatukat amellyel a reformátusság jelen van Erdélyben is" – olvasható a közleményben.

Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter, a PNL Maros megyei szervezetének elnöke tegnap sajtótájékoztatón heves támadást intézett Traian Basescu ellen. Kijelentette: a Liberális Párt aktívan részt vesz az államelnök felfüggesztésérôl szóló referendum kampányában. Mozgósítja a saját választóit, de nem csak azokat, hogy vegyenek részt a referendumon és mondjanak igent Basescu menesztésére.

A PNL, tette hozzá, világos álláspontot fog képviselni a kampányban, és határozottan kimondja: Traian Basescu a hibás az országban kialakult politikai helyzetért, Traian Basescu minden feszültség oka, ô a fôbûnös Románia hazai és külföldi negatív megítéléséért.

A miniszter hozzátette: a PNL felvállalja a kormányzat felelôsségét, és úgy véli, a legfontosabb tennivalója a kormányprogram véghezvitele.

A továbbiakban felemlegette, hogy Traian Basescu a korrupció elleni harc bajnokának nevezte magát, ami hamis beállítás, mert 2005 tavaszán a Tariceanu-kabinet vállalt felelôsséget a parlamentben az igazságügy reformját célzó törvénycsomagért, nem Basescu állt ki bátran a parlament elé. Ennél is fontosabbnak nevezte, hogy Monica Macovei miért nem kérdezte meg Traian Basescut, mi történik a Flotta-dossziéval, a Mihaileanu utcai házzal, az elnök körüli oligarchákkal: az Anghelescu családdal, a Cocos családdal, Elena Udreával, a Golden Blitzcel.

A PNL Maros megyei szervezete Monica Macoveihez intézett költôi kérdést: Mi történt a megyei antikorrupciós igazgatóságnál (DNA) a pédés Dorin Florea korrupciós dossziéival, a "trükkös aktákal"? Hogyan harcoltak a korrupció ellen? Milyen igazságos és korrekt igazságszolgáltatás volt Romániában, ha még mindig lehetségesek ilyen dolgok?

"Ezért úgy gondolom, hogy a Nemzeti Liberális Párt határozottan fel kell lépjen a csalóknak és azoknak a jellemtelen személyeknek a leleplezésében, akik tolvajt kiáltanak, miközben ôk a legnagyobb tolvajok", jelentette ki Eugen Nicolaescu.

Kedd délután a Kemény Zsigmond Társaság rendezésében Skultéty Csaba Vasfüggönyön át: a Szabad Európa Rádió mikrofonjánál – elôtte és utána címû könyvének bemutatójára került sor a Kultúrpalota kistermében. A bemutatósorozat negyedik erdélyi állomása volt Marosvásárhely, Gyulafehérvár, Gyergyóremete valamint Szászrégen után.

A bemutató elején Szabó Zsolt, a Mûvelôdés fôszerkesztôje a szerzô írásainak dokumentációs fontosságát hangsúlyozta.

A nagykaposi születésû Skultéty Csaba felvidéki magyarként a második világháború alatt került Erdéllyel elôször kapcsolatba, amikor az orosz csapatok Budapestrôl Focsani-ba hurcolták. A fogságból megszökve a Kárpátokon át, a barátságos román hegyi pásztorok segítségével sikerült Magyarországra jutnia, majd 1947-ben Prágán keresztül Párizsba menekült, ahol nemzetközi jogi diplomát szerzett. Eleinte nem érdekelte, hogy az amerikaiak rádióállomást létesítenek Münchenben, azonban 1951-tôl a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. Hírszerkesztôként kezdte, majd Ambrus Márton néven nemzetközi politikai kommentátor volt 1983-ig. Skultéty Csaba elmondása szerint az álnév a nagyszülôk és a kis unoka, Marci nevének egyesítésébôl született, célja pedig az otthon maradt hozzátartozók megvédése volt. A rádiónál eltöltött évtizedek legnagyobb pozitívumaként azt tartja, hogy egyetlen olyan mondatot sem kellett elmondania, amit nem akart.

A rendszerváltást követôen Budapestre költözött. Azóta megjelent publicisztikájában a határon túli magyarság helyzetét elemzi, ennek kapcsán hangot ad elégedetlenségének. A változtatások fontosságát egy mondással hangsúlyozta: semmi sem bizonyult olyan tartósnak, mint amit a politikusok ideiglenesnek szántak.

A kötet nagy részét a szerzôvel készült beszélgetések, a kalandos történetek bemutatása teszi ki, melyekbôl a kisebbségi sors, a múlt sajátosságai, a sokat látott ember tudása, véleménye tükrözôdik.

Skultéty Csaba szerint a Szabad Európa Rádió célkitûzése különös módona megszûnés volt, hiszen a vasfüggöny, a diktatórikus rendszerek megszûnésével a rádió mûködése elérte célját.

A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) közleményben kéri fel "szimpatizánsait, a romániai magyar választópolgárokat, hogy május 19-én jelenjenek meg az urnák elôtt, és voksoljanak Traian Basescu leváltása ellen".

A közlemény szerint az MPSZ "a jogállam elleni lépésként értékeli" az államfô "politikai életbôl való eltávolítására létrejött parlamenti koalíció ténykedéseit", és elfogadhatatlannak tartja, hogy "egy jogállamban az Alkotmánybíróság véleményezésével ellentétben az állam elnöke felfüggeszthetô". Ugyanakkor "vallja, hogy a már Európai Unió-tag Romániában a politikának nem a múltról, hanem a jövôrôl kell szólnia" (…) és "meggyôzôdése, hogy a múlttal való szakításban valamint Románia modernizációs programjának megvalósításában sokkal nagyobb szükség van Traian Basescura, mint Vacaroiura. A kommunizmus elítélése, a szekuritáté irattárának megnyitása, valamint a korrupcióellenes harc kiteljesítése Románia felzárkóztatási folyamatának jelentôs lépései, egy olyan folyamat, melyben Traian Basescu támogatása mellett az MPSZ részt kíván venni".

Miután "elítéli, hogy a nép által közvetlenül megválasztott, legitim elnököt pártlisták mögé bújt parlamenti tagok felfüggesztik" és elítélik "az RMDSZ magatartását", mert mint kijelentik "a magyar választópolgárok az RMDSZ parlamenti képviselôinek nem adtak mandátumot arra, hogy ezt megtegyék", felkérik a "romániai magyar választópolgárokat, hogy május 19-én jelenjenek meg az urnák elôtt, és voksoljanak Traian Basescu leváltása ellen, olvasható a Szász Jenô MPSZ- elnök aláírásával ellátott közleményben.

Kovács András Ferenc

(Sequentia)

Száz éve lassan,

Hogy a magyar költészet

Napján született:

Szegény volt, s teljesen árva

Lett korán. Apját

Nem ismerhette, anyja

Halála után

Hányódott erre-arra,

Szótlan, cselédi

Sorban szolgált uraknál:

Dolgozott, nem írt

Verseket, mert nem tudott,

Nem volt idô rá,

Nem tanulhatott, s nem is

Tudott olvasni

Ô, sem írni… Csak nevét

Tudta leírni,

Néha, az én apai

Nagyanyám, úgy élt,

Szótlan, mint szó a versben:

Egyetlen, néma

Szókép, csodás hasonlat –

Hajdú Mária,

Könyörögj értünk most és

A költészet óráján.

Égi madárkák

paradicsoma: parkos,

fás, puha térség.

Hajnaltól hozzák már a

postát: hangjuk örömhír.

Madarak szállnak

ablakomba tavasszal

is… Toporásznak,

s benézdegélnek, mintha

holt papagájkám lelke

küldené hozzám

mindet! Rigók, süvöltôk,

mátyásmadarak, cinkék

jönnek, valahol

harkály kopogtat: hogy vagy?

Majd elröppennek ismét.

Csodálom ôket

moccanatlanul – már nem

tudok röpülni.

Lapozgató

Költô akar lenni / A kis babirussza: / Verset akar írni, / Csakis papiruszra! // Mûvésznéven írna / Majd a babirussza – / Legyen Zsanzsák Russzó? / Avagy Kabir Mussza? // Nagy poéta lenne / A kis babirussza: / Sok sikere volna, / S némi havi plussza. (Kovács András Ferenc) * Drága hajóimat Terád hagytam. / Templom volt nekem mindegyik hajó. / De a sok halál, fertô, felszentelt bûn / mögöttem már nem leimádkozható. (Turczi István) * – Egyet a mamának – mondta Aliz, és hogy jó példával járjon elöl, lenyelt egy tablettát. – Tündérkém. – És egyet a babának – folytatta határozottabb hangon, és felemelte a csodálkozó szemekkel rápislantó kislánya állát –, és még egyet – mondta Aliz egyre izgatottabban –, és még egyet. – Ezt is nyeld le, tündérszép királykisasszonyom! – És a gyerek feje hátracsuklott. (Büky Anna) * Mivé akartam, azzá lettem. / Zeng- zúg az x, y, z felettem. / Ha nem kellek már senkinek, / szétesek névtelen tüdôre, / szívre, májra, kiporcióz / majd centirôl centire, / nevet ad és visszahonosít / az orvosdoktorok tudománya. (Kenéz Ferenc) * A fodrász, miután végzett, két kézre fogta a fejemet, mint valami labdát vagy sárgadinnyét, s lassan, megfontoltan masszírozni kezdte. Az elsô két mozdulat még rendben volt, de a harmadiknál már éreztem, hogy egyre inkább kezd ágaskodni a nagy kacorbicska a táskámban. Ekkor nagyon sajnáltam, hogy már csak a táskámban hordom a félelmetes bicskát, mert erôs késztetést éreztem, hogy belevágjam. Ha nem is az oldalába, de legalább a kezébe. (Vincze Ferenc) * A pásztorolók majd összenéznek, / összenéznek s tán visszakérnek, / visszakérnek s tán visszamérnek, / vagy összeseprik az egészet. (Kenéz Ferenc) * A jelenet könnyebb konzumálása érdekében lehunyta a szemét, és mélyre szívta a levegôt. Biztos volt benne, hogy ebben a tömény virágözönben vele nem történhet semmi rossz. Érezte, hogy a férfi ráfekszik, dédelgetni kezdi a mellét. S mindez olyan volt, mintha a világmindenség ôsanyjával akarna összefonódni. S aztán a férfi teste könnyedén lejjebb csúszott, s az a kôkemény valami igyekezett beléhatolni. (Tóth Mária) * Itt vagyunk hát e házban, / egy szoba, napról napra. / Kivetkezel magadból, / átöltözöl magadba. / Ajtónk elôtt lihegnek, / követelik a sarcot...// Tükröd üres, elôtte / hever a legszebb arcod. (Papp Attila Zsolt) * A vidra-lét csak önmagáért van és azért a vidra-létért, ami megérti a vidra- létet. És hát így fordul át mindez költészetbe, lírába. Így illeszthetô a vidrához a könyv, így lesz vidrakönyv, teljes, átfogó gyûjteménye annak, amit errôl tudni érdemes. Elárulása is ez a vidra-létnek, bizony. (Szabó Róbert Csaba) * valakik / megsárgult álmokat // postáznak / égi évszakokba (Vári Csaba) * Az elképzelt világban mindig maradnak egy másik képzelet számára fehér foltok. Úgy érezzük majd, hogy a részletekben több van, mint az egészben. A csorbaság teljesebb egészt sugall, mint a kiegészített. De miközben a teljesség hiányában vágyakozón a részletekbe merülünk, ebben a vágyakozásban életre kel egy sosem volt világ, amely a lehetséges reményével ajándékoz meg. (Gáll András) * Isten parancsa, államérdek örvén / rácsot vonnak közéd bírák, papok, / eltiltják tôled a meleg Napot, / várbörtönébe zár a Rend s a Törvény, // rabságra vet az aljas gyávaság, / mely vaspecekként elzsibbasztja szád, / mert smasszerek lesik álmod, szavad, // s ha meggebedtél, elárvult neved / rács mögé csukja az emlékezet: / még halálodban sem lehetsz szabad. (Jánosházy György) * Élesen, pontos kontúrokkal mutatta meg annak a fokozatosan elromló huszadik századi magyar valóságnak a képét, amely körülvette, a világét, amelyben élnie adatott. Ezért tûnik versbéli számadása mélységesen hitelesnek. Igen, tényleg sikerült elmondania mindenkinek mindazt, amit nem mondhatott el senkinek... (Bogdán László) * A szélnek mondtam egy gorombaságot, / Kávét ittam és olvastam egy lapot: / Valami cikk volt a versköltészet céljáról, / De nem egyeztem meg vele. // Ja igaz: a lépcsôházból lejövet / (Még ott, volt szeretômnél) arra gondoltam, / Hogy most meg kell dögölni / és kiölteni a nyelvemet. (Karinthy Frigyes, 1913) * Parti Nagy Lajos kötetét a legszerényebb kritika is kimagasló sikerként könyveli el. A látszólagos ellentétet véleményem szerint teljes mértékben feloldják a két költôfejedelem között megváltozott olvasói elvárások. Ma ugyanis nem lehetne komolyan venni egy olyan szerzôt, aki maga tûzi hajába a babérkoszorút. (...) Nem csoda tehát, hogy egy olyan szerzôt, aki maga építi le szerzôségét – ám sikere egyértelmû, tehát jól csinálja, amit csinál –, nem lehet költôfejedelemnek nevezni úgy, ahogyan lehet Horatiust és lehet József Attilát. (Váradi Nagy Pál) * Vodka és sör az asztalon, / Mellette dupla kávé. / Emlékeim maszatolom. / A mérleg csupa kábé. // De téged várlak. Gerbera / simul a füstben hozzám. / Szerettelek, et cetera. / Egy másik hangom szól rám: // A férfi hosszan álmodik, / S a lányok elmaradnak. / Elhagyják, mire rászokik. / S virágot mások adnak. (Nagy Attila) * A posztmodern számára nem létezik szerzô, csupán a diskurzus, nincs többé kánon, csak (inter)textus. Az idézetek vagy utalások pedig távolról sem afféle (pro)tézisekként kerülnek az adott írásmû szöveghorizontjába, hanem az egymást szüntelenül fölülíró tropológiai játék önteremtô folyamatának egyik vagy másik momentumaként érvényesülnek. Ennek a lírának a hagyományra irányultsága elsôsorban nem egy határozott értékpozíció mellett vagy ellen szövôdô diskurzus részeként aposztrofálható, hanem sokkal inkább egy olyan – a szó legkonkrétabb értelmében vett – intertextuális reflexió eredménye, amely az (össze)olvasás szabadságának feltétlen elismerésében válik hangsúlyossá. (Szilveszter László Szilárd) * Szem ne maradjon szárazon. / Amit néznének, az messze jár, / hát nézik azt, mi messze zöldell, / mi gyorsan keveredhet bármi földdel, / s ha föld, hát ne maradjon szárazon. (Balázs Imre József) * Weöres Sándort fordítani kihívás lehet. Egy-két versét sikerült átültetnem svédre, de sokkal többel kudarcot vallottam. Még próbálkozom velük. Pilinszky talán, de úgy vélem, hogy Harrer és Vennberg jó munkát végeztek. Radnóti Miklós számomra teljesen ismeretlen világ. Néhány Arany- és Petôfi-költeményt szívesen vállalnék. Játszom egy ilyen kötet gondolatával is: "A magyarok kedvenc versei". (Ove Berglund svéd fordító – Gergely Tamás interjúja) * Bogdán László versben írta meg e két év regényét. Olyan regényt írt, amely kilép a regény határai közül: hatásos megkísértése ez a szeretett prózának. A lírát, a formát indokolja a talány, a kincs, amit az én rejt: a démon is ezt keresi. Ezt akarja. Kövesd a démon tekintetét, figyeld mozdulatait, és rájössz, hol a kincs. (Szabó László) * meg sem is halhattam élni sem éltem / méhem beomlasztá a földnek rengése / arcom elfonnyasztá a hontalan haza / kezem elszárítá a híves mostoha // hol vagy édesanyám Magyarország hol vagy / aprítottál volna árvacsalán közé / falattál fel volna fekete disznóval / mintsem szültél volna szültél volna követ (Hervay Gizella, 1934–1982) * LÁTÓ, 2007. április

B.D.

Nagy Attila

A boldog lelkek sátrai

Feszülnek fenn az égen.

Ki merne innen ártani:

Az ártatlanság sátrai

Azok egy csillagképben.

A fényük most van, most dobog.

A sátrakat, hol boldogok

A szépanyák, a rokonok,

Vadló járja körbe-körbe –

És boldog gyermek mászik ölbe.

Ez most az esti mitológiám.

Maradék erôm gyûjtögetem én is,

Míg a vénségtôl pipogyán,

A profán tér cseppfolyós idomán

Bukdácsol körbe a jó is, a rém is...

Május 4. és 12. között ismét megrendezik Gyergyószentmiklóson a Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviumát. Fontos rendezvény, nyolc napon keresztül átfogó keresztmetszetet nyújt a hazai hivatásos nemzetiségi színházmûvészetrôl. Bizonyára jót és rosszat, szépet és kevésbé felemelôt is láthat majd az érdeklôdô közönség. Persze a zsûritagokon kívül kevesen lesznek, akik a kollokvium teljes kínálatát megnézhetik, de aki csak elvétve ül be az elôadások, más megnyilvánulások valamelyikére, az is érzékelhet valamit abból a gazdagságból, amit a mai színházi jelenségek a kisebbségek körében is jellegzetes módon produkálnak. Közel húsz társulat lesz jelen a fesztiválon, köztük a színészképzô egyetemek, fôiskolák diákcsoportjai is, számos szaktekintély szerepel valamilyen formában a kollokviumi programban, könyvvel, értekezéssel, egyéni mûsorral, kiállítással. Járulékos események, például koncertek is vonzzák majd az érdeklôdôket. Szóval jó lesz egy héten át a gyergyói színházkedvelôknek, és nemcsak nekik, hiszen mindig akadnak olyan nézôk is, akik direkt a kollokviumért utaznak el a városba. Értük is részletezzük most, milyen látnivalók várhatók a kollokviumon.

A nyitónapon, május 4-én délután 5 órától Dobre Kóthay Judit jelmezeibôl rendeznek kiállítást. Utána a Bukaresti Állami Zsidó Színház adja elô Az utolsó tangót. A fellépôk között ott lesz Maia Morgenstern is. Utánuk a nagyszebeni Radu Stanca Színház német tagozata mutatkozik be a Bruneldával. Másnap, szombaton 16 órától a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozata szerepel a Stellával, este 7-tôl a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Zalán Tibor-elôadása, a Katonák, katonák kerül közönség elé, végül a temesvári zeneakadémia színházmûvészeti tanszéke adja elô a Kopasz énekesnôt. Május 6-án délután 4-kor Hatházi András A hetérák tudománya címû kötetét ismertetik felolvasó-színházi formában. A Kolozsvári Állami Magyar Színház Sarraute Egy igenért és egy nemért címû színmûvét játssza, majd a vásárhelyi Tompa Miklós Társulat lép színre Gombrowicz Yvonne-jával. Késô este Harry Tavitian-koncert lesz. Május 7., hétfô a Szatmárnémeti Harag György Társulat (Márton partjelzô fázik) illetve a Csíki Játékszín (Ármány és szerelem) napja. Este 11-tôl a Sarokban Cserei Csaba koncertezik. Május 8-án 16 órától Kötô József értekezik a színházak európai forrásszerzési lehetôségeirôl. Majd egymást követôen fellép a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat – Yorick Stúdió az Alvajáró románccal, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház a Rókajátékkal és a kolozsvári BBTE színházmûvészeti és televíziós kara Mrozek Mulatságával. Május 9-én, szerdán délben Andreea Grecu beszél a pályázati lehetôségekrôl, 17 órakor a kolozsvári színis diákok Kabaréja látható, este a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház szerepel az Ingyenélôkkel. 22.30-tól Melody Band-koncert lesz. Május 10-én a nagyváradi Szigligeti Társulat lesz színpadon a Gôzben. Aztán a Temesvári Állami Német Színház Ítéletének tapsolhat a közönség. Hangversenyt az Orient Express ad. Május 11. mûsora talán a leggazdagabb. 14 órakor könyvbemutató és felolvasószínház keretében Visky András (Szökés) és Mihai Maniutiu (Aktus és utánzás) kötetei várják az érdeklôdôket. Délután 4 órától a vásárhelyi végzôsök aják elô a Bernarda Alba házát. 19 órától a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház lesz színen a Boldog nyárfalevéllel. Utána a Háromszék Táncegyüttes Mozgásszínházi Mûhelye mutatja be a Tótékat. 23 órakor Szabó Tibor A pincér dalait szólaltatja meg elôadóestjén. A kollokvium zárónapján, május 12-én délután 2 órakor Kiss Csaba Világtalanok címû kötetét ismertetik. Majd a díjkiosztó gála következik 19 órakor, ezt követôen a sepsiszentgyörgyiek Diploma után címû zenés produkciója szerez kellemes perceket a jelenlevôknek.

n.k.

László Zsuzsa

2006

mikor bûneid

és elbizonytalanodásom

magunknak

végre megbocsátom

még bûntelen

gyermekeimet

soraiddal

útjukra bocsátom

1.

mégis csak

egyformák

csak-életemen

átguruló

örömgyurmák

2.

valami izgágaság

repeszti a burkot

kilépek majd

mint

holdon járó elsô

felnövök hozzátok

úgyis

és addig

míg nem késô

Fiatalok

Mától több héten át a pályakezdés, az ifjúság jegyében született interjúsorozatot közlünk mellékletünkben. Színházi berkekbe tekinthetünk be általa, pontosabban a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat fiatal tagjainak az életébe, munkájába, örömeibe, gondjaiba. A kérdezô, Papp Ida Júlia is pályája elejét taposó huszonéves, az idén végzi a helybeli Színmûvészeti Egyetem teatrológia szakát. A beszélgetéssorozat számára is egyfajta erôpróba és persze, a szakdiploma megszerzése elôtt egyetemi feladat is, melyet ugyancsak ifjú tanára, színházmûvészetünk alaposan felkészült, éles szemû krónikása, Boros Kinga ösztönzésére vállalt fel.

Interjú Bányai Kelemen Barnával

A végzôs diákok közül sokan szerencsésen indulnak, hiszen már harmad-, negyedéven ajánlatokat kapnak, és tudják, hogy színészként majd hova szeretnének és hova fognak kerülni. Mások pedig hagyják, hogy a dolgok a maguk rendje szerint alakuljanak, miközben hisznek abban, hogy úgyis a kellô mederbe torkollnak.

– Tavaly nyáron diplomáztál a Színmûvészeti Egyetemen Farkas Ibolya színész-tanár osztályában. Milyen reményekkel, milyen lehetôségekkel indultál a pályán?

– Negyedéven az ember arra vágyik, hogy a színházigazgatók fölfedezzék. Azt reméli, megnézik a vizsgaelôadásait, majd azt mondják neki: "Jó napot kívánok, szeretnélek a színházamhoz". Ha az embert hívják, tudja, hogy rá biztosan számítanak, ôt akarják. De sajnos, nem így történik, a színésznek gyakran "kopogtatnia" kell az igazgatóknál. Igaz, a mi évfolyamunknak az egyetem nagyon sokat segített: sokfelé játszottunk, még Budapesten is, az igazgatóknak volt alkalmuk látni minket. A vásárhelyi színház vezetôsége másodév óta figyelt ránk.

– Te kaptál meghívást? Hogyan kerültél a Tompa Miklós Társulathoz?

– Konkrét meghívásom Váradra volt a Szigligeti Társulathoz. Arra kértem Meleg Vilmos igazgatót, hagyjon pár hét gondolkodási idôt. Igazából arra számítottam, hogy felvesznek Vásárhelyre. Úgy gondoltam, hogy oda fogok kerülni, ahova kerülnöm kell. Azt mondtam magamban, kell érjek annyit, hogy ide vagy ide kerüljek, hagytam, hogy magától kibontakozzon a helyzet.

A mi évfolyamunk nagyon szeretett volna együtt maradni. És Vásárhely volt az a város, az a színház, amelyik hat embert alkalmazni tudott volna. Egyikünk bement Kárp György igazgatóhoz, és azt mondta neki: "Gyuri bácsi, ennyien vagyunk, mi egy csapat vagyunk, szeretnénk ebben a színházban dolgozni". Aztán sajnos nem volt hat hely, így az osztálytársak közül négyünket vettek fel.

– Azon kívül, hogy együtt maradhatott a csapat, mi vonzott a Tompa Miklós Társulathoz? Hiszen teljességgel nem bízza az ember a véletlenre az ilyen döntéseket.

– Vásárhelyen kívül nem laktam más városban. Nagyon nehéz lett volna kimozdulni, viszont ki is próbáltam volna. Ha konkrét állás- és szerepajánlatot kaptam volna, biztosan belevágok.

– A váradiak ajánlatából mi hiányzott?

– Nem ismerek ott senkit, a színészeket és a színházat sem, Meleg Vilmost is alig, hiszen csak párszor találkoztunk.

– A vásárhelyi társulatba hogyan sikerült beilleszkedned? Milyenek az új kollégák?

– Az elsô szerepem a Nemzeti Színháznál egy beugrás a Rettenetes szülôkben. Érdekes volt a szerepbeli anyámmal, Balázs Évával játszani, akit gyakran láttam az egyetemen tanárként, de közelebbrôl nem ismertem. Ugyanígy éreztem Fülöp Beával, Györffy Andrással kapcsolatban. Érdekes volt a kezdés, pozitív dolgokat tudok csak mondani. Úgy érzem, mindenki befogadott, nemcsak engem, hanem a többi fiatalt is.

– Elégedett vagy a szerepekkel, amelyeket kapsz?

– Nagyon szerencsés embernek tartom magam. A Rettenetes szülôk közben jött Sebestyén Aba felkérése: a Yorick bástyában rendezte Egressy Zoltán darabját, a Sóska, sült krumplit, amelyben egyik fôszerepet játszottam. Utána Alexandre Colpacci rendezésében, az Yvonne, burgundi hercegnôben ismét fôszerepet kaptam. Most Király István fiatal rendezôkollégával dolgozom. Timoteust, a papot játszom a Mandragórában. Macchiavelli darabját Király Kinga Júlia írta át, címe A lé.

– Ezek a szerepek mennyire állnak közel hozzád? Vagy te kell közel hozd ôket? Hogyan jutsz közös nevezôre egy szereppel?

– Amikor megtudom, hogy melyik szerepet játszom, elôbb elolvasom a darabot kétszer-háromszor, hogy megértsem, és elkezdek azon gondolkodni, hogy én ebben a darabban szereplôként miért vagyok benne, melyek azok az utak, amelyeket be kell járnom. Érdekes módon mindig egy mondatból indul ki a szerepértelmezésem, tehát mindig megtalálok egy mondatot, amely lehet az én szövegem, de lehet, hogy éppen a másik szereplô szájából hangzik el. Az a startmondatom, aköré kezdem építgetni a szerepet. Esetleg még utánaolvasok, dokumentálódom a szerzôrôl, korszakról, stílusról.

– Mennyire érzed magad korlátozva a rendezô által?

– Ilyen jellegû problémám nem volt. Ha beilleszkedsz az elképzelésbe, a rendezô biztosan hagyja, hogy kipróbálj százféle dolgot. Colpacci-csal kezdetben nem "találtuk" egymást. Aztán sokat kérdezôsködtem, folyton a nyomában voltam. Aztán egyszer csak úgy alakult, hogy egy autóban utaztunk, és attól a pillanattól kezdve máris meglett a közös témánk. Mondhatnám, össze is barátkoztunk. Hihetetlen volt számomra, hogy utána mennyire könnyedén kezdtem el dolgozni. Szerintem ez a titka a rendezô és színész viszonynak: a kommunikáció és a kölcsönös bizalom.

Kérdezett: Papp Ida Júlia

A leghíresebb magyar kódexet, a Mátyás Gradualét hosszú évtizedek után a budapesti könyvfesztiválon egy napig, április 14-én láthatta újra a közönség. A Kossuth Könyvkiadó kézikönyvként is felfogható fakszimile kiadással tiszteleg a XV. századi mûremek elôtt.

A Bibliotheca Corviniana ma ismert száznyolcvan darabja közt a Graduale kivételes helyet foglal el. Mûfaja szerint egyházi énekeskönyv, így valószínûleg a királyi várkápolna céljait szolgálta. Nem tartozik a ritka szövegük miatt becses kézira-tokhoz. Festett díszei sem olyan egyenletes színvonalú, elmélyült alkotások, mint a legékesebb corvinák ragyogó szépségû miniatúrái. Egy szempontból mégis valamennyi ismert corvinánál érdekesebb ez a kötet. Negyvenhét nagyméretû festménye nem hagyományos típusú középkori kép, narratív jellegû, közérthetô graduale-illusztráció, hanem ikonográfiai ritkaságokat egyesítô, mûvelôdéstörténeti jelentôségû képsorozat. A Graduale egyben a legproblematikusabb corvinákhoz tartozik. Korabeli dokumentum vagy késôbbi, hiteles forrás nem említi; egyetlen adat sem maradt fenn keletkezési körülményeirôl, eredetérôl vagy Budára kerülésérôl. Feltehetôen a török megszállás idejében jutott más corvinákkal együtt külföldre. A Mátyás Graduale csonka: csupán az egyházi év második feléhez – a nagyszombattól a pünkösd utáni 24. vasárnapig terjedô idôszakhoz – tartozó vasárnapok, kántorböjti napok, oktávák miséinek változó énekeit tartalmazza. Ha valaha teljes volt, akkor a ma ismert kódex egy legalább háromkötetes énekeskönyv második kötete lehetett.

A Mátyás király könyvtárából származó több mint 550 éves egyházi énekeskönyvet kevés ember láthatta személyesen. A Magyarországra 1933-ban visszakerült, s azóta az Országos Széchenyi Könyvtárban ôrzött és gondozott kódexet a második világháború óta otthon csak egyszer állították ki, külföldön is csak egyszer, 1981-ben Ausztriában – mondta a Kossuth Kiadó elnök- vezérigazgatója, Kocsis András Sándor. Arról is beszélt, hogy a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron fogják bemutatni a Mátyás Graduale hasonmásnak nevezett kiadását, amely Hapák József fotómûvész kódexet megörökítô fotóinak a felhasználásával készül, de elemzô szöveggel kísért könyv lesz. E minôségében is különlegesség, hiszen a tudomány és a modern nyomdatechnika a kódex eddig elképzelhetetlen alaposságú tanulmányozását teszi lehetôvé – sokak számára. Ez a kiadvány ugyanis megfizethetô lesz. Minthogy latin nyelvû egyházi énekeskönyvrôl van szó, a pannonhalmi apátság kórusával készült CD is kapcsolódik majd a kiadványhoz – olvasható a Népszabadság április 12-i online változatában. A készülô kötetet kiváló minôségû szóróla-pokon népszerûsítették a fesztiválon. A különleges miniatúráknak nagy keletje volt a rendezvény látogatói sorában.

Sokan zenét is véltek hallani azok közül, akik a marosszentgyörgyi könyvtár csendjében végignézték Bárczi András akvarelljeit. Andalító, nosztalgikus, álombeli harmóniák csendülhettek meg bennük valahol legbelül, és egyszer csak ott érezhették magukat a hívogató természetben, amelyben képei tanúsága szerint a festô annyira otthon van. ôsszel, télen, tavasszal, nyáron, vagy más tetszôleges sorrendben, mert az, hogy melyik a legkedvesebb évszaka, teljes bizonyossággal nem derült ki a címét is e körforgástól kölcsönzött kiállításon. Nem is lényeges, a nézôk ilyenszerû preferenciája is igen változatos. Abban viszont egységes volt a látogatói vélemény, hogy tetszetôs és hangulatos Bárczi lírai naplója, s az egyéni emlékek húrjait tehetséggel, hozzáértéssel, mûvészi érzékenységgel szólaltatja meg ez a színekben dúskáló, a táj lényegét, szellemét megragadó több mint félszáz festmény. Ember nincs a képeken, mégis humánummal telítettek, bárki oda képzelheti magát az erdôk, mezôk, folyópartok, ligetek, a lankák és lombok közé, a fénybe vagy árnyékba, és mindenik akvarellen érzékelhetô a festô jelenléte is. Rokonszenves, ahogy impresszióival telíti a keretbe emelt természeti szekvenciákat. Színek nélkül nyilván a reprodukált fotók éppen a festmények legfôbb értékeit nélkülözik, mégis érdemes bemutatnunk néhányat mellékletünkben, mert ebbôl is látható, mi az, ami Bárczi András számára annyira fontos, hogy egy egész, immár több évtizedes, termékeny alkotói pályát tartott érdemesnek rá építeni.

N.M.K.

Jókai-napok zajlanak pénteken és szombaton Balatonfüreden; az ünnepi megnyitót a Jókai Emlékmúzeumban (az író egykori nyaralójában) tartották.

A gazdag kulturális program irodalmi matinéval kezdôdött a Bergmann cukrászdában: a matiné vendége Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen fôszerkesztôje, valamint Szôcs Géza és Kukorelly Endre költô, a folyóirat fômunkatársai voltak – tájékoztatta Cserép László, a balatonfüredi önkormányzat kulturális irodájának vezetôje az MTI-t. Pénteken délben Jókai-díszebéd volt a Blaha Hotelban, ahol többek közt a nagy író kedvenc étkeibôl is lehetett rendelni, így például szerepelt az étlapon juhtúrós puliszka, székely lakodalmi tyúkleves, brassói rostélyos és csöröge borkorcsolya – mondta a programsorozat szervezôje.

Ismertetése szerint pénteken megnyitották a Kisfaludy Galériában a Jókai nyomában Erdélyben címû fotókiállítást, ezt követôen az emlékmúzeumban Kiss Jenô, a sepsiszentgyörgyi megyei könyvtár igazgatója Jókai Háromszékben címmel tartott elôadást, majd Szabó Zsolt irodalomtörténésznek, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem tanárának Jókai Kolozsvártól Torockóig címû elôadását hallgathatták meg az érdeklôdôk. A Móricz bácsinál Füreden (Hegedûsné Jókai Jolán visszaemlékezései) címû könyvet a szerkesztô, Praznovszky Mihály irodalomtörténész mutatta be, az Anna Grand Hotelben pedig Görgey Gábor Mikszáth különös házasságai címû színmûvét adták elô a nagyváradi színház mûvészei – tájékoztatott Cserép László.

Este cigányzenés füredi sétakocsikázáson is részt vehettek az érdeklôdôk, útba ejtve a hintókkal a jó hírû füredi borpincéket is.

Szombaton 10 órától indul az Arany ember útja elnevezésû túra a Tamás-hegyre, a Jókai kilátóhoz, illetve a Koloska-völgybe; utóbbi helyszínen Jókai bablevesfôzô-versenyt rendeznek – mondta a fôszervezô, hangsúlyozva, hogy a völgyben felállított színpadon egész nap folklórmûsor zajlik majd.

A Jókai Emlékmúzeumban 16 órakor Ha Fürednek újra színháza lesz címmel a helyi Hagyományôrzôk Társasága ad mûsort, Herczeg Ferenc Színházavatás címû mûve alapján. Este a Jókai hajóval sétahajózásra indulhatnak az érdeklôdôk.

A Balaton Filmszínházban mindkét napon Jókai mûveibôl készült filmeket vetítenek.

A Szegedi Kortárs Balett XX. század-est címû elôadásának budapesti bemutatójával és szakmai díjak átadásával ünneplik a tánc világnapját vasárnap a Mûvészetek Palotájában. A tánc világnapját 1983 óta a klasszikus balett óriásának tartott Jean Georges Noverre születésnapján, április 29-én tartják szerte a világon. Az ünnep estéjén adják át a Magyar Táncmûvészek Szövetségének szakmai díjait: az életmûdíjat, az évad legjobb férfi, illetve nôi táncosának járó elismerést, az évad legjobb végzôs növendékeinek odaítélt kitüntetéseket, valamint "A táncmûvészetért" díjat. A rendezvényen nyújtják át az Imre Zoltán Alapítvány díját is.

A táncmûvészet legnagyobb ünnepének tiszteletére április 19-én fesztivál kezdôdött a Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncmûvészek Szövetsége szervezésében Budapesten. A Táncfórum No. 7. címû eseménysorozat keretében két helyszínen, a Nemzeti Táncszínházban és a Mûvészetek Palotájában tartottak, illetve tartanak elôadásokat. A hetedik alkalommal meghirdetett fesztivál mûsorán felnôtteknek és gyermekeknek szóló táncelôadások egyaránt szerepeltek. Két külföldi társulat is bemutatkozott: a spanyol Ballet Flamenco Sara Baras és az amerikai Bridgman/Packer Dance.

A programsorozatot a Csabai Attila Társulat Carmens címû bemutatója zárja hétfôn a Nemzeti Táncszínházban.

A santiagói Teatro Caminóban szerdán este bemutatták Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek címû regényének színpadi változatát. A fôszerepet Héctor Noguera, az egyik legjelesebb chilei színész alakítja, hasonlóan neves partnerek, Alejandro Sieveking és Belgica Castro társaságában. A mû a korábban Londonban – Jeremy Irons fôszereplésével – bemutatott változat spanyol fordítása alapján került színre, a fôszerepet játszó színmûvész rendezésében, valamint eredeti díszlettel, jelmezekkel és zenével.

A helyi sajtó hetek óta nagyon bô terjedelemben foglalkozik az elôadással, szinte valamennyi fontosabb lap közölt róla híreket és tudósításokat, továbbá több interjút is a rendezô-fôszereplôvel és ismertetést a magyar író életmûvérôl. A nagy érdeklôdés egyaránt szól Márai Sándornak, aki Chilében az utóbbi évek egyik legolvasottabb külföldi írójává vált és Héctor Noguerának, aki film- és televíziós sorozatok fôszereplôjeként vált az ország legnépszerûbb színészévé

Szabó Lôrincre emlékeztek az adriai tengerparton található Dubrovnikban, ahol felavatták a költô emléktábláját – közölte az MTI-vel Veres László, a miskolci városháza szóvivôje. A Miskolcon született magyar költô emlékére a miskolci önkormányzat, a Miskolci Egyetem Szabó Lôrinc Alapítványa, valamint a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Karának Hungarológiai Tanszéke avatott emléktáblát. A borsodi megyeszékhely szülötte többször járt Dubrovnikban. Az adriai városban írta például Egy raguzai leanderhez, a Lóci és a szakadék, valamint a Beszélgetés a tengerrel címû verseit is. Az emléktáblát Policsányi István szobrászmûvész készítette. Az ünnepségen beszédet mondott Mohai László, Magyarország zágrábi nagykövete, Kabdebó Lóránt, a Szabó Lôrinc Kutatómûhely vezetôje, Zagar-Szentesi Orsolya, a Zágrábi Egyetem Hungarológiai Tanszékének vezetôje és Dubravka Suica, Dubrovnik polgármestere.

Marosvásárhely iskolaváros (IX.)

Az iskola fôépülete, mûhelycsarnoka, diákotthona a volt Bülger-kertben (ma Victor Babes utca 11. szám alatt) fás, ligetes környezetben épült fel, ahol ma román és magyar nyelven történik az építôipari szakemberek képzése.

Az iskolát az 1948-as tanügyi reform intézkedései alapján hozták létre a Szentgyörgy (ma Forradalom) utcai volt zárda épületében, majd kiutalták számukra a Tisztviselôtelepen lévô volt franciaiskola düledezô épületét, melyet az iskola oktatómesterei a diákok segítségével javítottak fel.

Így 1949. november 25-tôl már saját épületükben kezdhették el az oktatótevékenységet.

Marosvásárhelyen és a megyében a II. világháború utáni építkezések egyre több szakember képzését sürgették, de teremhiány miatt erre csak úgy kerülhetett sor, ha iskolát építenek. Saját erejükbôl, pénz nélkül, a lebontásra kerülô házak anyagából ifj. Benke Pál igazgató és Létai József aligazgató vezetésével a Bülger-kertben hozzákezdtek az iskola épületeinek kivitelezéséhez, mely nyolc tantermet, több iskolai oktatómûhelyt és egy étkezdét foglalt magában. Késôbb Radó Katalin, Klósz Viktor és Socol Ileana igazgatók folytatták elôdeik kezdeményezését, új szárnnyal bôvítették a régi iskola épületét, majd egy új iskolaépületet is felhúztak, melynek külsô falára Németh Antal, az iskola tanára és tanítványai építôipari tanulófiút és -lányt ábrázoló mozaikképet készítettek.

Az építkezési láz további épületek (bentlakás, díszterem, konyha és étterem) elkészítését eredményezték.

Egyedülálló és követendô példa, amit az iskola tanulói és a tantestület végzett iskolakomplexumának felépítésével. Az iskola tanulói számos marosvásárhelyi építkezésben vettek részt. Többek között ôk tervezték és építették fel az állatkertben az oroszlánok szálláshelyét 1962-ben.

Az iskola szakiskolaként indult, késôbb líceumi, majd mester- és technikusképzô intézetté fejlôdött. 2000-ben az iskolát Constantin Brâncusi- ról nevezték el, majd 2001 februárjában az iskola bejáratánál elhelyezték névadójának emlékplakettjét, Németh Antal alkotását, melyet Balogh József öntödéjében kiviteleztek.

Ma az iskolaközpont mellett itt mûködik a Sportlíceum és a Megyei Tanfelügyelôség.

Ideje lenne, hogy márványtábla emlékeztesse, román és magyar nyelven, az iskola mai tanulóit arra, amit elôdeik tettek alma materükért.

Fodor Sándor (S.)

Kétszáztizenöt éve, 1792. április 25- én született Franciaország egyik jelképe, nemzeti himnusza, a Marseillaise.

Bár címe a dél-franciaországi kikötôvárosra utal, a himnusz Strasbourgban született a forradalom lázas idôszakában. 1792 tavaszán a francia Nemzetgyûlés hadat üzent Ausztriának és Poroszországnak, s mindenki tudta, hogy a következô háború elsô ütközeteit Elzászban vívják majd meg. Április 24-én a város polgármestere, Dietrich báró parancsba adta a garnizon egyik mérnökkari századosának, a költôi vénájáról és amatôr hegedûsként elhíresült Claude-Joseph Rouget de Lisle- nek (aki egyébként sem igazi nemes, sem republikánus nem volt), hogy írjon indulót a harcba induló sereg számára. Rouget a bankett utáni felfokozott hangulatban még azon az éjszakán papírra vetette a zenét és a szöveget. Alkotása, amelynek a kevéssé frappáns "Harci himnusz Luckner marsall tiszteletére" címet adta, a polgármester szalonjában csendült fel elôször. (A bajor születésû Lückner ekkor a rajnai hadsereg parancsnoka, így Rouget felettese volt.) A város jegyzôje sírva fakadt a lelkesedéstôl, a fiatalok kalapjukat lengetve kiáltozták: éljen Franciaország!

A mû nyomtatásban is megjelent, immár A rajnai hadsereg harci dala címmel, de az egymást követô hazafias dalok áradatában kis híján a feledés homályába merült. Nyár elején azonban a Marseille-ben toborzó Francois Mireur tábornok újfent kinyomtatta A határmenti hadseregek harci dala címmel. Egy bankett végén elénekelték, s a helyi önkénteseknek annyira megtetszett, hogy indulójuknak tették meg. Akkor is ezt harsogták hatalmas lelkesedéssel, amikor július 30-án bevonultak Párizsba; a futótûzként terjedô dalt a nép róluk nevezte el La Marseillaise-nek. A szerzô neve ismeretlen maradt: Rouget a köztársaságra nem esküdött fel, így letartóztatták és kis híján kivégezték, további mûvei meg sem jelentek, csak utolsó éveiben kapott csekélyke állami nyugdíjat. 1836-ban halt meg, hamvai 1915 óta pihennek az Invalidusok dómjában, a francia nemzet legnagyobbjai között.

Alkotása önálló életre kelt, a Köztársaság III. évében messidor 26-án (1795. július 14-én) nemzeti dallá nyilvánították, de már a konzulátus idején betiltották, s e hagyomány folytatódott mindkét Napóleon császársága és a Bourbonok idején is. A nép körében azonban megôrizte népszerûségét, így hiába születtek a Marseillaise-t feledtetni akaró "hivatalos" himnuszok. Énekelték az 1830-as forradalom alatt (ekkor hangszerelte újra Hector Berlioz), 1848-ban és 1870- ben a Párizsi Kommün idején. Hivatalosan csak 1879-ben nyilvánították Franciaország nemzeti himnuszává és 1958 óta szerepel az alkotmányban. Jellemzô, hogy a második világháború alatt a vichy-i bábállam és a Szabad Franciaország csak abban értett egyet, hogy mindkettô ezt tekintette himnuszának. A Marseillaise szövegét sokat bírálták úgymond kegyetlensége és vérszomja miatt, de a franciák egy vonásnyit sem hajlandóak változtatni rajta. Giscard d'Estaing elnök 1974-ben megpróbálta "a nagyobb méltóság" érdekében lelassítani tempóját, de a módosítás akkora vihart kavart, hogy hamarosan visszatértek a "hagyományos", Berlioz-féle változathoz. A Marseillaise eredeti szövege hét versszakból áll, de közmegegyezés szerint hivatalos alkalmakkor csak az elsô versszakot és a refrént éneklik – következményként a franciák többsége is csak eddig ismeri himnuszát.

A Marseillaise több mint kétszáz éve a forradalmi mozgalmak himnusza is. Kevéssé ismert, hogy Eugene Pottier 1870- ben a Marseillaise dallamára írta az Internacionálé szövegét (ezt énekelték a Párizsi Kommün alatt), a ma ismert dallam csak 1888-ban született meg és terjedt el. 1917-ben, a cárizmus bukása után Oroszországban de facto himnuszként használták, de rövid idô alatt kiszorította az Internacionálé. (Igaz, az orosz szöveg – hagyjuk el a régi világot – alapvetôen különbözött az eredetitôl.) A Marseillaise vitathatatlanul a legismertebb himnusz, amelyet számtalanszor idéznek: Robert Schumann A két gránátos címû dalának végébe fonta a Marseillaise-t, Csajkovszkij 1812 címû nyitányában ezzel jellemezte az Oroszországra támadó franciákat. Offenbach Orfeusz az alvilágban címû operettjében az elsô taktusokkal jellemzi a lázongó isteneket, s a Casablanca címû filmben a francia ellenállók a Marseillaise hangjaival fojtják bele a szót az éneklô náci katonákba.

A Marseillaise elsô fordítása Verseghy Ferenc nevéhez fûzôdik – az 1794-es Marsziliai ének a következô évben vádpontként szerepelt a költô ellen indított perben. Magyarra azóta is számosan ültették át, egyebek között Hajnóczy és Szász Károly is, a legelterjedtebb és a köztudatban meggyökeresedett fordítást (Elôre ország népe, harcra) Jankovich Ferenc készítette.

(Vietnam – Kambodzsa)

2006. DEC. 2 – 3.

Háromórás frankfurti várakozás után óriásgéppel indultunk a 9250 km-es útra, 10.100 m magasságban, –57 C-fok külsô hômérséklet mellett repültünk, a gép tele volt, az ülések szorosak. Ilyenkor hátrány a magasság... Hála az alvókámnak, valahogy átaludtam az éjszakát. A képernyô gyakran mutatta az útvonalat. Tiszta földrajzismétlés. Taskent, Delhi, Lahore (a Tibeti-fennsíkból az éjszaka miatt semmit sem láttunk), Varanesi, Kalkutta, Bengáli- öböl, Rangoon. Egy óra múlva leszállunk Bangkokban.

Most 11.300 m magasan repülünk. Látszik, hogy a Lufthansa nem fapados, gyakran etetnek, itatnak. Gáborral a chilei vörösbort preferáljuk. A stewardeszek popsija sem utolsó – ebben is egyetértettünk. Mellettem 25 év körüli, elég magas, valószínûleg kínai fiatalember ül, pontosabban alszik, ez neki jobban megy, mint nekem.

Magyar idô szerint reggel 9-kor, itteni idô szerint du. 3-kor landoltunk. A bangkoki repülôtér ultramodern, globalizált. Érdekesek a királynak hosszú életet kívánó, éltetô óriásplakátok. Helyi idô szerint 18 órakor (pesti 12) érkeztünk Saigon szocreál repülôterére. Ez emlékeztet leginkább arra, amit Ho Shi Minh városról elképzeltünk. Azután több se – mint kiderült.

DEC. 4.

Másfél napot töltöttünk Saigonban, a város régi nevét viselô szecessziós stílusú szállodában, szemben a harmincemeletes, ultramodern Sheratonnal. Két-három dolog fogott meg a lüktetô nagyvárosban. A robogók áradata, a gyalogosokat a zebrán átsegítô rendôr és a telekárak miatti keskeny építkezés.

A város épületei nem különösen régiek, a háborúk megtették a magukét. Majd hatmillió lakos, nagy parkok, széles, soksávos avenue-k, elegáns üzletek, csillogás. Pergô utcai élet, tengernyi árus. Felhôkarcolók, francia gyarmati stílusú villák, barakkpiacok rengetegében itt egy miniorchidea-kertészet, ott egy dzsámi, amott meg egy árva Ho apó-szobor bukkan fel széles, buggyos nadrágban és elszabott zakóban, mutatja az utat...

Noha tudtam eleget a vietnami háborúkról, a Vietkong ChuChi alagútrendszere Saigontól mindössze 35 km-re az ôserdôben igencsak lenyûgözött. A franciák elleni háborúban készített 80 km-es alagúthoz az amerikaiak elleniben fúrtak még 200 km-t. A bejáratok olyan szûkek voltak, hogy csak egy kicsi vietnami fért be rajta. Ezért aztán, mint elmondták, az amerikai hadsereg mexikói indián zsoldosokat küldött be az alagútrendszerbe, nem túl nagy sikerrel. Még az amerikai katonai bázisok, sôt, még a saigoni reptér alá is befúrtak, s milyen leleményes csapdákat állítottak fel az alagútba mégis bejutó vagy az ösvényeken járó amerikaiaknak! A jenkiknek bôven kijutott a vietnami "vendéglátásból". A billenô pallóról egyenesen a kihegyezett és fémdárdákkal teletûzdelt, az esés lendületétôl forogni kezdô bambuszrudakra zuhant a katona, és amikor ordítására a többiek a segítségére siettek, a föld alól elôbújt a sok kicsi vietnami és lekaszabolta ôket. Egy ilyen jelenet a Szarvasvadász címû filmbe is bekerült. A vietkongok a kínzóeszközöket tekintve is leleményrôl és nagy fantáziáról tettek bizonyságot.

Mi viszont valóban kifogástalan vendéglátásban részesülünk. Svédasztal nagy választékkal, érdekes összeállítású keleti hússal és tésztafélékkel, soha nem látott trópusi gyümölcsökkel és jó szingapúri, thai és mindenre koronát tevô Saigon Lager sörrel.

Utolsó saigoni esténken bementünk egy elegáns, zongorás vendéglôbe. Rendeltem egy beuföt, vietnami módra. Mondták, hogy kétszemélyes, ezért barátom, Kertai Gábor is ezt kellett kérje. Érdekes kaját kaptunk, amikor kihozták, Gábor angol nyelvtudását csillogtatva megjegyezte, hogy levest nem kértünk. Mondták, hogy tudják. Szóval, a hártyapapír vékonyra felszeletelt marhahúst a lobogó levesbe kellett dobálni és onnan kihalászva rizzsel bevágni. Nekem ízlett. Gábor húzta az orrát.

A városnézés során találkoztunk a háború olyan áldozatával, akinek a lombirtó vegyszerek miatt a vállából direkt nôttek ki a kézfejei, karok nélkül.

(Folytatjuk)

Kincses Elôd