|
LIX. évfolyam 91. (16573.) sz. |
2007. április 21., szombat |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A nagyotmondások ülésének is nevezhettük volna a csütörtöki parlamenti vitanapot, amely végül az államfô felfüggesztésével zárult. A honatyák nagy része nyilvánosan kimutatta utálatát Basescu iránt. Egyesek még a szavazógolyócskákat is a földre dobták az urna helyett. Ami meg a szavazás eredményét illeti, Viorel Hrebenciuc legmerészebb álmát is túlszárnyalta. Hiszen szerdán 320 szavazatot garantált. Csütörtökön pedig 322-en mondtak igent az elnök felfüggesztésére.
Az államfô, mint várható volt, nem vett részt a parlamenti ülésen. Ellenben, a hírek szerint, Cotroceni teljes személyzete, a tanácsadóktól a takarítónôkig a televíziót leste, az eredményre várva. Az eredmény megszületett, viszont Traian Basescu, aki kedden kijelentette, hogy ha a parlament "teljesen szabálytalanul a felfüggesztésemre szavaz, maximum öt percen belül benyújtom a lemondásomat", néma maradt. A szavazás eredményét délután kettôkor jelentették be, s megszavazták a felfüggesztésrôl szóló határozatot, majd elküldték az alkotmánybíróságnak is, Basescu viszont hallgatott, mint a csuka. Közben a zsoldosai SMS-ben szólítottak fel egy Egyetem téri tüntetésre.
Estefelé derült ki, mire készül az elnök. Arra, hogy kedvenc kifejezésével élve "visszatérjen a néphez". Hét órakor meg is jelent, ám elôtte gondoskodott a "spontán" tüntetôk kellô feltüzelésérôl. Theodor Stolojan, tôle szokatlan hevességgel, tudatta az összegyûltekkel a világra szóló "törvénytelen visszaélést". Sikerült is valamelyest lázba hoznia az embereket, olyannyira, hogy a térre merészkedô Cozmin Gusának például futva kellett elmenekülnie.
Az elnök megérkezésével a helyzet "fokozódott". Basescu félig sírva, félig nevetve köszöntötte "kedveseit", s kijelentette, legalább hétfôig elnök, s utána is "garantálja, hogy az elnökük marad", és elvárja, hogy ha már háromszor rá szavaztak, negyedszerre is rá voksoljanak. Az ezres létszámot közelítô tüntetô "nép" közben üvöltve biztatta, hogy ne mondjon le, és tolvajt kiáltott a kormányra. A felfüggesztett elnök zászlót lengetett, s közben azt kiabálta: "Én is nagyon szeretlek benneteket". S mélységes szeretetét igazolandó "megígérte", hogy a következô napokban "megmondja az igazat a kormányzatról". Ami azt jelenti, hogy miután a szenátus elnöke átmenetileg átveszi az államfô korlátozott jogköreit, vidáman kijár majd pletykálni a térre. Vagyis az elkövetkezendô idôszakban is megkapjuk a mindennapi cirkuszadagunkat.
Csak nehogy elfajuljanak a dolgok. "Népet" sokkal könnyebb felcukkolni, mint lecsillapítani. Lényeg: az elnök nem tartotta be a szavát, nem mondott le, s a hétfôi határidô is talányos. Egyébként így vagy úgy letisztulnak a dolgok. Vagy 30 nap múlva referendumot tartanak, vagy, ha mégis lemond, három hónap múlva elôrehozott elnökválasztást ír ki a kormány. A "nép" majd szavaz. Addig is "szevasz".
Az alkotmánybíróság rábólintott
Nicolae Vacaroiu lett az ország ideiglenes államelnöke. Az alkotmánybíróság pénteken jóváhagyta a parlament határozatát Traian Basescu felfüggesztésérôl. Ugyanakkor elutasította Basescunak a felfüggesztése ügyében benyújtott óvását. Kozsokár Gábor alkotmánybíró az MTI-nek kifejtette: a taláros testület megállapította, hogy megvannak Basescu helyettesítésének feltételei, így Nicolae Vacaroiu szenátusi elnök lesz az ideiglenes államfô. Az alkotmány szerint ugyanis a szenátus élén álló személy Románia második legfontosabb közjogi méltósága.
A pénteki sajtó részletesen foglalkozik Basescu felfüggesztésével, amely példátlannak számít Románia rendszerváltás utáni történelmében. A lapok emlékeztetnek, hogy Nicolae Vacaroiu a Szociáldemokrata Párt (PSD) egyik prominens képviselôje, Ion Iliescu volt államfô egyik bizalmasa. Ennek a viszonynak köszönhetôen tölthette be Vacaroiu Románia miniszterelnöki posztját 1992 és 1996 között.
Meglehetôsen vitatott azonban mandátumának eredményessége. A bukaresti lapok emlékeztetnek, hogy elodázta a reformintézkedések meghozatalát, s ezzel elmélyítette az akkor még ingatag román piacgazdaság válságos helyzetét.
Még nem lehet tudni, hogy pontosan milyen irányba halad a jelenlegi belpolitikai harc, de az egymással szemben álló felek folytatják háborújukat. A Basescut támogató Demokrata Párt (PD) ügyvezetô elnöke, Adrian Videanu pénteken egy olyan kormányhatározat-tervezettel állt a sajtó elé, amely szerinte azt bizonyítja, hogy az államfôt felfüggesztô politikai erôk – nevezetesen a kormánynak parlamenti támogatást nyújtó ellenzéki PSD és a kormányon lévô Nemzeti Liberális Párt (PNL) – meg akarják akadályozni Basescu indulását egy esetleges elôrehozott elnökválasztáson.
Ezt a vádat a szóban forgó pártok és a kormány fôtitkára is határozottan cáfolta, utóbbi közölte, hogy ilyen tervezet nem is létezik a kormánynál.
Emil Boc, a PD elnöke pedig kijelentette: olyan információi vannak, miszerint a Basescut felfüggesztô politikai erôk le akarják váltani Románia fôügyészét és a korrupcióellenes ügyosztály vezetôjét, akiket Basescu nevezett ki posztjukra. Ezt az ideiglenes államfô révén tehetnék meg.
Az elôrehozott elnökválasztásra akkor került volna sor három hónapon belül, ha Basescu korábbi nyilatkozata értelmében valóban lemondott volna az államfôi tisztségrôl. Ellenkezô esetben legkésôbb egy hónap múlva referendumot kell szervezni leváltásáról. Ha ez a kezdeményezés megbukik, akkor Basescu visszatérhet hivatalába.
"Viszontlátásra 30 nap múlva Cotroceni- ben!"
Tegnap este 7-kor Traian Basescu felfüggesztett államfô bejelentette, hogy nem mond le, hanem "az ország érdekében" a referendumon való részvételt választja. Azért nem tartotta be a szavát, miszerint, ha a parlament megszavazza a felfüggesztését, 5 percen belül benyújtja a lemondását, mert az a reménye, hogy a gesztus "becsületes választási küzdelmet váltott volna ki a politikai pártokból és elôrehozott választásokhoz vezetett volna", nem vált be.
"Sajnos, a parlamentben történtek bebizonyították, hogy az elnökellenes többség nem akar elôrehozott választásokat" – mondta Basescu. Véleménye szerint a felfüggesztés csak "egy momentuma volt Traian Basescu eltávolításának". Véleménye szerint "a lemondás kiélezte volna és akár szeptemberig elnyújtotta volna a politikai válságot".
Ezért "Románia érdekében" úgy döntött, hogy a referendumon való részvételt választja, mondta, hozzátéve: reméli, a kormány az alkotmányos keretek között szervezi meg a népszavazást.
"Viszontlátásra 30 nap múlva Cotroceni-ben!" mondta végül, miután arról beszélt, hogy "az élet tanította meg arra, hogy amikor megoldást kell keresni az ország javára, "a nemzeti érdeket a politikai érdek elé kell helyezni".
Gépkocsipark-felújítási program
A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium április 16- ától az idén is beindította a gépkocsipark- felújítási programot, amelynek keretében 16.500 személynek biztosítanak lehetôséget arra, hogy lecserélje a 12 évnél öregebb autóját. A minisztérium 3000 lej támogatást nyújt az új gépkocsi vásárlására. Erre a célra a Környezetvédelmi Alapból 49.500.000 lejt különítettek el.
A rendelkezés alapvetô feltétele, hogy a tulajdonos román állampolgársággal rendelkezzen, a lecserélendô gépkocsi pedig romániai bejegyzésû, 12 éves, illetve annál idôsebb kell legyen. Emellett az autó kötelezôen a következô alkatrészeket kell tartalmazza: motor, kapcsolómû, kerékfelfüggesztés, karosszéria, alváz, ezenkívül mûködôképes villamossági hálózat. A jármû is használható állapotban kell legyen. Ha ezeket a feltételeket teljesítik, a Környezetvédelmi Alap Közigazgatóságának a www.afm.ro honlapján ki kell választani egy feljogosított, forgalmazót, akitôl az új autót majd megvásárolják. S ettôl a cégtôl kell igényelni az ún. elfogadási okiratot (Nota de acceptare) is. Ez a dokumentum kibocsátástól számítva 30 napig érvényes, de az idôpont nem haladhatja meg a becserélésre megszabott határidôket: az elsô szakaszban augusztus 24-ét, a másodikban a november 5-ét, a harmadikban pedig a december 5-ét. Ha a megadott határidôben nem jelentkeznek a forgalmazónál, akkor nem vehetnek részt e programban.
A következô lépésben az elfogadási okirattal és a jármûvel el kell menni a – Környezetvédelmi Alap Közigazgatóságának internetes honlapján közzétett – feljogosított gépkocsibontó cégek egyikéhez, ahol átveszik a jármûvet. Megyénkben a REMAT marosvásárhelyi (Raktár utca 19. sz.), segesvári (Baratilor 1. sz.), szászrégeni (Muncitorilor 39/A), dicsôszentmártoni (Rampei 3. sz.) egysége, valamint a marosszentannai Stil Semiminpex Kft., illetve a maroskecei Samio Kft. veszi át a roncsautókat. Ide a következô okira-tok szükségesek: a tulajdonos személyazonossági igazolványa, a gépkocsi törzskönyve és természetesen a már említett elfogadási jegyzék. Ez utóbbi eredetijét meg kell ôrizni, ugyanakkor a számtáblákat is, amelyet majd a következô lépésben a gépkocsi-nyilvántartó hivatalhoz kell benyújtani a törzskönyv és a gépkocsibontást igazoló bizonyítvány eredeti és hiteles másolatával együtt, mivel az elôbbiek a gépkocsi-lajstromozási hivatalnál maradnak.
A jármû forgalomból való törléséhez szükséges dosszié a következô dokumentumokat kell tartalmazza: a törlési típusnyomtatványt, a jármû törzskönyvét, az adóhivatal által láttamozott bejegyzési lapot, a használt gépkocsi bontási igazolványát eredetiben, a törlési bizonyítvány három másolatát, a személyazonossági igazolvány másolatát (az eredetit is fel kell mutatni) és az eredeti forgalmi engedélyt, valamint a számtáblákat.
Miután hivatalosan is törölték a forgalomból a használt jármûvet, vissza kell menni, forgalmazóhoz a következô okiratokkal: a személyazonossági igazolvány másolata, a törzskönyv hiteles másolata, a jármû bontási igazolványának hiteles másolata, a használt gépkocsi törlési igazolványa eredetiben, ugyanakkor az örökösödési okirat, amennyiben a jármûvet a használó örökölte, legvégül pedig az elfogadási okirat eredetije is. Ha mindez megvan, meg lehet kötni az adásvételi szerzôdést. Ahhoz, hogy a 3000 lejes támogatást is megkapják, még fel kell mutatni a személyazonossági igazolványt, a használt gépkocsi törzskönyvének hiteles másolatát, a gépkocsibontási okirat hiteles másolatát és a törlési igazolvány eredetijét. Aki mindezektôl nem rettent meg, máris elkezdheti a procedúrát.
A megvásárolt új jármûvet ki lehet fizetni egy összegben és részletre is. A törvény viszont megtiltja a lízingelést. Kizárólag magánszemélyek részesülhetnek a programban, így cégeknek, gazdasági egységeknek nem lehet becserélni a használt autót. Igen fontos tudni, hogy csak egy forgalmazónál lehet feliratkozni, egy magánszemély csak egy jármûvet válthat be így. Azok, akik a program beindítása elôtt már vásároltak új autót, nem cserélhetnek be használt jármûvet. Ugyanakkor kötelezô a roncsautó adójának kifizetése a forgalomból való törlés dátumáig. A 3000 lejes támogatást nem a vásárló kapja kézhez, a pénzösszeget a forgalmazónak utalják át a környezetvédelmi alapból és ezt a cég levonja az új autó árából.
– Az elôzô évekhez viszonyítva abban változtattunk, hogy három lépésben hosszabb határidôket szabtunk meg a jármûvek leadására, így lehetôvé tesszük, hogy az érdekeltek bankkölcsönöket vegyenek fel és ezáltal vásárolják meg az új autókat – mondta Korodi Attila környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter, majd hangsúlyozta, a program, sikerét tekintve, valószínû jövôben is folytatódik.
A tavaly összeállított, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozata helyzetének rendezésére vonatkozó javaslatlista második, "véglegesített" változatát is elkészítette a Bolyai Kezdeményezô Bizottság (BKB) marosvásárhelyi tagozata. Tegnap sajtótájékoztatón jelentette be Kovács Lehel, a BKB alelnöke és Kincses-Ajtay Mária, a marosvásárhelyi tagozat vezetôje, hogy elvárják, a MOGYE vezetése tartsa be a háromnyelvû feliratozásra és a beiskolázási arány módosítására tett ígéreteit, ugyanakkor tárgyaljon a többi javaslatról is. A MOGYE rektorhelyettese, dr. Nagy Örs a Népújságnak elmondta: kedden háromnyelvû táblát helyeznek el az épület homlokzatán.
Dr. Kovács Lehel szerint a "finomított" javaslatlista immár a második változat, hiszen az elsôt még tavaly nyáron benyújtotta az egyetem vezetésének, kérve, hogy szüntessék be a magyar diákok diszkriminálását, elsôsorban jelentôsen emeljék meg a magyar tagozat számára fenntartott tandíjmentes helyek számát, hiszen a magyar nyelven felvételizô diákok évek óta a román kollégáiknál magasabb jeggyel esnek ki a felvételi vizsgán. Dr. Kincses-Ajtay Mária hangsúlyozta, e javaslatokat egy oktatói csoport dolgozta ki, akik azonban, félve a megtorlástól, nem vállalták nyíltan nevüket. "Attól tartanak, hogy szakmai elôrehaladásukat akadályozza majd az egyetem vezetése, és nem vállalják a nyilvánosságot. Nem az én partizán akciómról van tehát szó. A Babes–Bolyai Tudományegyetemrôl elbocsátották Hantz Pétert és Kovács Lehelt, amiért nyíltan kiálltak a magyar oktatás mellett. Nekem is "azt ígérték", hogy kidobnak, de vállalom a kockázatot. Közel tíz éve nem hívták össze a MOGYE magyar oktatóit, hogy megbeszéljék a magyar nyelvû oktatás gondjait az egyetemen, egy ilyen testület által hozott döntést nem lehet csak úgy félreseperni. A közgyûlést Nagy Örs rektorhelyettesnek kellene összehívnia" – jelentette ki Ajtay-Kincses Mária, hozzátéve, hogy a MOGYE szenátusának március 20-i körlevelében megtiltották, hogy interjút adjon. "A sajtótájékoztatóra meghívtuk Nagy Örs rektorhelyettest is. Ô azonban nem jött el" – tette hozzá.
Dr. Kovács Lehel azt is elmondta a sajtótájékoztatón, hogy április 10-én benyújtották az RMDSZ-hez, az Európai Parlamenthez valamint az Európai Bizottsághoz és az EBESZ-hez azokat az aláírásokat, amelyeket a Babes–Bolyai Egyetem keretében a magyar természettudományi fakultás valamint a humán tudományok fakultása létrehozása érdekében gyûjtöttek. A Babes–Bolyai Egyetem 55 oktatója támogatta aláírásával a magyar nyelvû természettudományi és 43 oktatója a humán tudományok fakultás megalakítását, ami több mint 80 százalékos támogatottságot jelent az oktatók körében. Hozzátette, hogy 1998 óta négz alkalommal kérték két-három magyar nyelvû fakultás létesítését a BBTE-n, mindhiába. A sajtótájékoztató végén megjelenô Sógor Csaba RMDSZ- szenátor "viszontkérdezési" módszere az amúgy is feszült hangulatú konferencián a román sajtó részérôl meglehetôsen heves reakciót váltott ki.
A Népújságnak dr. Nagy Örs, a MOGYE rektorhelyettese kategorikusan cáfolta, hogy a Bolyai Kezdeményezô Bizottság tegnapi sajtótájékoztatójára meghívást kapott volna. "Ha értesítenek, akkor részt veszek, és elmondtam volna, hogy jövô kedden az egyetem homlokzatán elhelyezzük a háromnyelvû táblát. A renoválási munkálatok befejezése után az épületben is kitesszük a háromnyelvû feliratokat" – jelentette ki.
A Maros Megyei Munkaerô-elosztó Ügynökség szervezésében tegnap megyénk öt városában szerveztek állásbörzét. Így Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Dicsôszentmártonban, Segesváron és Marosludason tartottak munkanélkülieknek általános állásbörzét, melyen összesen 80 gazdasági szereplô vett részt állásajánlattal.
A marosvásárhelyi Ifjúsági Házban szervezett börzén 30 cég kínált állást, a változatos felhozatal mellett leginkább az építôiparban volt kereslet munkaerôre. A jelen lévô munkavállaló fiatalok többsége mégis csalódottan távozott, mert mint kifejtették, ôket inkább a számítástechnikával foglalkozó cégek ajánlatai vonzották, ám hátrányt jelent számukra, hogy nem rendelkeznek a megkövetelt szakmai tapasztalattal.
Az építôiparban érdekelt munkáltatók viszont azt kifogásolták, függetlenül attól, hogy képzett vagy szakképzetlen személyeket keresnek, nehéz munkaerôt találni erre a területre.
Jelentôsen csökkent az erdélyi magyarok körében a diszkrimináció érzete az elmúlt idôszakban – áll a TÁRKI felmérésében, amelynek összegzését a cég pénteken juttatta el az MTI- hez.
Az erdélyi magyarok csupán egyötöde érzi úgy, hogy személyes életében a kisebbségi helyzet társadalmi hátrányok forrása volt valamikor. Ha a mostani eredményeket összevetik egy korábbi, 2001-es kutatás eredményeivel, az látszik, hogy a diszkrimináció érzete az elmúlt idôszakban jelentôsen csökkent, hiszen 2001-ben még a magyarok 30 százaléka számolt be hátrányos megkülönböztetésrôl – olvasható ki a 2006 novemberében készült, Erdély címû kutatás eredményeibôl.
Arra a kérdésre, hogy érte-e a magyar kisebbséghez tartozó válaszadót hátrány élete során az ország többségi lakossága részérôl csak azért, mert magyar, 79 százalék válaszolt nemmel.
Az életkor, a nem és a lakhely nem befolyásolják, hogy az illetô a többség részérôl tapasztalt-e valaha társadalmi megkülönböztetést. Az eredmények alapján legfeljebb egy nagyon gyenge státushatást lehet kimutatni: a felsôközép és felsô státuscsoportba tartozók életük során vagy inkább megtapasztalták az etnikai alapú megkülönböztetést, vagy erre inkább érzékenyek.
A személyesen megélt etnikai alapú hátrányok nem vezetnek közvetlenül a migrációs szándék erôsödéséhez. Ha viszont a diszkrimináció érzete mellett az erdélyi magyarok és románok közötti viszonyt konfliktusosnak érzékeli a válaszadó, akkor az felerôsíti a migrációs szándékot.
Határon túli magyar diákok számára nyújtott oktatási, nevelési, tankönyv- és taneszköz támogatásokról, valamint a hallgatók jegyzettámogatásáról írtak alá megállapodást a lebonyolító szervezetek képviselôi és Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) szakállamtitkára pénteken a Parlamentben; évente 230 ezer diák kap támogatást.
A dokumentumot a romániai Iskola Alapítvány képviseletében Kelemen Hunor elnök, a szlovákiai Pázmány Péter Alapítvány részérôl Zsille Béla ügyvezetô, a szerbiai Concordia Minoritatis Hungricae Polgári Egyesület oldaláról Dudás Károly elnök, az ukrajnai KAMOT Jótékonysági Alapítvány részérôl Kocsis Mária elnök, a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma részérôl Keresztes Árpád elnök látta el kézjegyével.
A megállapodás értelmében a kiskorúak nevelési-oktatási támogatása egy tanévre 20 ezer forint, a tankönyv- és taneszköz támogatása 2.400 forint. E két juttatást a határon túli alap- és középfokú oktatási intézményben magyar nyelven vagy a magyar kultúra tárgyában tanulmányokat folytató tanuló igényelheti, a két támogatás együttesen kérhetô. A felsôoktatásban tanulók jegyzettámogatása 2.800 forint.
A MeH tájékoztatója szerint évente közel 230 ezer diák és hétezer hallgató részesül támogatásban, amelyre a költségvetésben ötmilliárd forintot különítettek el. A támogatást igénylôk száma az összes beiskolázott gyermek arányához viszonyítva az utóbbi két évben állandósult.
Gémesi Ferenc külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelôs szakállamtitkár szerint a megállapodás lehetôséget ad arra, hogy ebben a tanévben is eljussanak a támogatások azokhoz a tanulókhoz, felsôoktatási hallgatókhoz, akik a magyar nyelvet, kultúrát fontosnak tartják megôrizni, és ezért készek is tenni.
(MTI) Háromnapos felvidéki körutazásának elsô állomására, Pozsonyba érkezett pénteken Szili Katalin, aki Pozsonytól Kassáig látogatja végig a magyar állami forrásokból helyreállított mûemlékeket, egyházi létesítményeket, továbbá a magyar közösség számos képviselôjével, értelmiségiekkel, egyházi méltóságokkal találkozik.
Az Országgyûlés elnöke Pozsonyban elsôként a szlovák parlament épületébe hajtatott, ahol programját Pavol Paska házelnöknél kétoldalú hivatalos megbeszéléssel kezdte.
Szili Katalin – és kíséretének tagjai, köztük Géczi József Alajos (MSZP) és Csapody Miklós (MDF) képviselô – a pozsonyi parlament épületébôl a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) pozsonyi székházába látogat, ahol Csáky Pál elnökkel és a párt más vezetôivel folytatott megbeszélést. Ezután a pozsonyi magyar nagykövetség épületében kötetlen beszélgetés keretében találkozott a felvidéki magyar értelmiség és a sajtó képviselôivel.
A házelnök asszony pénteken délután a mátyusföldi Deákiban megtekintette az 1228-ban felszentelt Szûz Mária templomot, amelynek a falai között hajdan az elsô összefüggô írásos magyar nyelvemlékünket, a Halotti beszédet és könyörgést használták.
Szili Katalin pénteken este Érsekújvárba ment, szombaton Fülekre, Rimaszombatba, Berzétére és Rozsnyóra látogat. Vasárnap Szepsibe és Kassára utazik, ahol II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosó társainak sírkamráját tekinti meg. Ellátogat a közeli Abaújszinára is, körútjának végén pedig Kassán ismét találkozik a kelet-szlovákiai városban élô házelnökkel, Pavol Paskával.
Moszkva szerint Belgrádnak és Koszovónak folytatni kell a tárgyalásokat az ENSZ BT 1244. számú határozatában foglaltak teljes körû végrehajtásáról – mondta egyebek között Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Podgoricában pénteken.
"Oroszország nem osztja az amerikai külügyminisztérium azon nézetét, hogy a konzultáció folytatásának egyetlen alapja Martti Ahtisaari terve. Ez egy egyoldalú döntés ráerôltetése az érintettekre. Nekünk nincs receptünk a koszovói rendezésre, de úgy tartjuk, hogy a döntéseket a konfliktusban érintett feleknek maguknak kell meghozni, és közvetlenül kell tárgyalniuk, nem pedig valamiféle »receptek« alapján, amelyekrôl már kiderült, hogy hatástalanok" – fogalmazott Lavrov.
A Podgoricában tárgyaló orosz miniszter elmondta: Oroszország és Montenegró fejleszteni kívánja kapcsolatait, és ehhez megállapodás született a kapcsolatok alapját képezô szerzôdéses keretek megfelelô átdolgozásáról.
Egyébként pénteken Moszkvában kezdték, majd szerdán Berlinben ülnek össze a balkáni kontaktcsoport tagállamainak képviselôi, és a csoport nyugati tagjai megpróbálják rávenni Oroszországot, hogy enyhítse szembenállását a Koszovónak szánt ellenôrzött függetlenséggel szemben.
A moszkvai megbeszélésen az Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Olaszország és Oroszország diplomatái, a jövô héten Berlinben külügyminisztériumaik politikai igazgatói vesznek részt.
Az Európai Unió és az Egyesült Államok nehéz feladatot vállal magára azok után, hogy csütörtökön a Belgrádban tárgyaló Szergej Lavrov orosz külügyminiszter bukottnak nevezte a szerbiai tartománnyal kapcsolatos ENSZ-tervet – Martti Ahtisaari tervét – s már elôre a NATO-vezetésû nemzetközi békefenntartó erôkre hárította a felelôsséget azért, ha a dél-szerbiai tartományban újból fellángol az erôszak.
A nemzeti felhangok európai erôsödésének újabb jeleként a francia elnökválasztási hadjáratban minden korábbinál több helyen és alkalommal lobog a nemzeti trikolór – és hangzik fel a Marseillaise.
Öt évvel ezelôtt csak a szélsôjobboldal elnökjelöltjének, Jean-Marie Le Pennek a kampánygyûléseit zárta a francia himnusz. A kék-fehér-piros zászlók lobogása pedig optikai hátteret biztosított a Nemzeti Front vezérének és elnökjelöltjének jól ismert idegengyûlölô kirohanásaihoz (Franciaország a franciáké!). Akkor nagy meglepetést okozott, hogy a második mandátumáért harcba induló Jacques Chirac konzervatív államfô mellett nem a szocialista párti jelölt, Lionel Jospin jutott a második fordulóba, hanem Le Pen, miután az elsô körben maga mögé utasította Jospint.
Le Pen továbbjutásának a veszélye idén nem fenyeget (felmérések csak a negyedik helyre taksálják várható szavazati arányát április 22-én), ám az általa 2002-ben és azóta is feszegetett témák belopakodtak az idei kampányba. Egyúttal a nemzeti jelleg és rekvizítumok hangsúlyozása is rányomja a bélyegét a választási hadjáratra, ami Le Pen csöndes diadalát jelenti. (Aki idén is kitett magáért, amikor egy keddi tv-interjúban azt állította a magyar apától született Sarkozyrôl, hogy nem elég francia. "Neki csak egyetlen nagyszülôje francia, ezért talán nem a legalkalmasabb Franciaország és a franciák elnöki szintû képviseletére" – fogalmazott Le Pen a France-2 televízióban.)
A gyûlések, rendezvények többnyire a bevándorlás, a foglalkoztatás, a hátrányos helyzetû (fôként bevándorló családból származó) fiatalok képzése és álláshoz juttatása körül forognak. Míg a jobbközép UMP elnökjelöltje, Nicolas Sarkozy a több és hatékonyabb munkát ajánlja az elbizonytalanodott polgárok figyelmébe, fô vetélytársa, a szocialisták (PS) által versenybe küldött Ségolene Royal fô jelszava az igazságosabb rend, a szolidaritás, a társadalom biztonsági hálójának erôsítése.
És persze mindehhez körítésnek a trikolór meg a himnusz. Royal minden fellépésén kötelezô mûsorszám a Marseillaise kollektív eléneklése. Mi több, az 53 éves jelölt nyíltan bírálta, hogy sportrendezvényeken, mérkôzéseken neves sportolók sokszor nem éneklik a francia himnuszt. "A nemzeti identitás nem lehet a monopóliuma holmi szélsôjobboldali mozgalomnak" – dohogott a csinos elnökjelölt. Egyúttal sürgette, hogy minden francia családnak legyen saját trikolórja, s azt tûzze ki lakása ablakába a nemzeti ünnepen, július 14-én.
Április 22. a Föld Napja. A világméretû környezetvédelmi akciónap az Egyesült Államokból indult, ahol 1970-ben e napon Denis Hayes egyetemista kezdeményezésére 25 millió amerikai emelte fel szavát a talajt, a vizeket és a levegôt mérgezô hulladéklerakók, a szennyezô ipari üzemek, a fokozódó gépjármûforgalom, a természeti értékek fokozatos eltûnése ellen. Az eltelt 37 évben a mozgalom világméretûvé szélesedett: több mint 180 országból mintegy ötezer szervezet regisztrált tagja a hálózatnak. Ilyenkor minden évben több százmillió ember mozdul meg: különféle figyelemfelkeltô programokat rendeznek a tudatosabb környezetvédelem érdekében.
Érdekes és tanulságos volt az a szeminárium, amelyet a történelem szakos tanároknak szerveztek a holokauszt oktatásáról. A megyei tanfelügyelôség gyûléstermében pénteken tartott felkészítôn 30 pedagógus vett részt Maros és egyes környezô megyékbôl.
Amint kérdésünkre Michelle Kelso, a társszervezôként szereplô A Polgári Párbeszédért és az IDDE Egyesület képviselôje elmondta, céljuk az, hogy a VII. és XI. osztályos tantervbe iktatott négy-hat tanóra keretében a diákok minél pontosabb képet kapjanak a holokausztról. Ennek érdekében tartottak már felkészítôket a diákoknak és a tanároknak is. Bár a pénteki rendezvény programja kicsit módosult, Mihai Chioveanu, a bukaresti egyetem tanára sok részletre kitérve elemezte, hogy a náci Németország hogyan jutott el a "végsô megoldáshoz", annak ellenére, hogy kezdetben nem volt egy pontosan kidolgozott terv a gettókba gyûjtött zsidó népesség kivégzésére. Azt is nehéz megmondani, hogy a hatmillió áldozat haláláért kit terhel a legnagyobb felelôsség – vélekedett az elôadó.
A programban szerepelt ugyan a romániai holokausztról szóló elôadás is, a bukaresti tanár azonban, a iasi-i és a transznisztriai pogromok rövid említése mellett, mégsem vágott a témába. Az erdélyi zsidó lakosság elhurcolására vonatkozó türelmetlen kérdésre pedig azt válaszolta, hogy szándékosan kerülte azt, mert nem akar érzékeny pontokat érinteni, s mert nem mondhatja, hogy egyik nép jobb lett volna, mint a másik. Ez ugyanis nem felel meg a valóságnak.
A délutáni elôadást a holokauszt tanításának módszereirôl Chava Baruch, az izraeli holokauszt múzeum szakértôje tartotta. A szemináriumot a már említett két egyesület mellett a szakminisztérium, a Bukaresti Egyetem és a Goldstein Goren Tanulmányi Központ szervezte.
Az ügyfeleket immár jobb körülmények között fogadja a megyei lakosság-nyilvántartó hivatal. Az átszervezett és felújított épületet csütörtökön Victor Paul Dobre, a Belügyi- és Közigazgatási Minisztérium államtitkárának jelenlétében avatta fel Maros megye prefektusa.
A Maros Megyei Lakosság-nyilvántartó Hivatal, ahol a személyazonossági iratokat, gépkocsivezetôi jogosítványokat valamint útleveleket lehet kiváltani, az elmúlt évek során helyiség- és személyzethiánnyal küszködött, így az ügyes-bajos dolgaik miatt ide forduló polgároknak hosszú sorokat kellett kiállniuk. A helyzet most gyökeresen megváltozott: a Calarasilor (volt Kossuth) utcában levô marosvásárhelyi székhelyen (az egykori Bancorex- épületben) civilizált módon fogadják az ügyfeleket. A földszinti helyiségben a személyi iratokkal kapcsolatos ügyintézés mellett egyéb kifizetéseket is lehet eszközölni, mivel egy-egy irodát a postahivatal, kincstár, CEC, a polgármesteri hivatal adóosztályának rendelkezésére bocsátottak. Országos viszonylatban ez az egyetlen olyan hivatal, ahol mindezeket a kifizetéseket egyetlen helyen lehet lebonyolítani – nyilatkozta az avatón Ciprian Dobre prefektus. Az épület emeleti helyiségeit, ahol az ügyintézés zajlik, videokamerákkal figyelik. A prefektúra www.prefecturamures.ro weboldalát megnyitva bárki figyelemmel követheti otthoni számítógépérôl mindazt, ami e helyiségekben történik, így azt is eldöntheti, hogy az esetleges zsúfoltság miatt más idôpontra halasztja-e az ügyintézést. A közönségszolgálati részlegeken kívül az ügyfeleknek tilos a bejárás más helyiségekbe, például a köztisztviselôk irodáiba. Dorin Cioban, az útlevélrészleg vezetôje a Népújságnak elmondta, a videokamerák felszerelésével, az alkalmazottak irodáiba való bejutás korlátozásával és az üveggel felszerelt ablakokon keresztül történô ügyintézéssel a teljes átláthatóságot kívánják biztosítani, azon híreszteléseket megcáfolni, melyek szerint bizonyos személyek "hátsó" utakon rendezik ügyes-bajos dolgaikat, preferenciális bánásmódban részesülnek. Az útlevélrészleg vezetôje azt is hozzátette: a közel egy éve megkezdett, 270.000 lejes beruházási munkálatok során nemcsak átszervezték az ügyintézést, de újabb, nagy teljesítményû számítógépekkel szerelték fel a hivatalt, kisebb munkaprogram- módosítást végeztek és a személyzethiány is megszûnt. Európai bánásmódra számíthatnak az ügyfelek – jelentette ki.
A megnyitón Victor Paul Dobre államtitkár mellett jelen volt Stancu Mihai kvesztor, az Országos Gépkocsi- bejegyzési és Gépkocsivezetôi Jogosítványokat Kibocsátó Igazgatóság vezetôje, Lazar Cârjan, az Országos Útlevéligazgatóság vezérigazgatója, a szomszédos megyék prefektusai, valamint a megyei dekoncentrált intézmények vezetôi.
A félkör alakú díszlet, mint egy jól felcicomázott konzervesdoboz zárja körül a szereplôket, a másik képzeletbeli félkört a színpadra telepített nézôtér zárja. Enyhén aranyozott, enyhén kopottas, barokkos díszítésû fal, a falban forgóajtók és fülek. Utóbbiak ugyan nem szó szerint, de átvitt értelemben annál inkább – Niccoló Machiavelli világában járunk, a commedia dell' arte pedig elsôsorban a jóízûen förtelmes kitoláson és a pletykán alapszik. Az esetlen és általában idôs, gazdag bunkót semmizi ki a furfangos szolga(sereg), a fôhôs céljainak megfelelôen, a cél pedig általában egy igen kívánatos fehérszemély megszerzése. Eme fehérszemély társadalmi funkcióit pedig a legtöbb esetben a gazdag bunkó feleségeként látja el. Furfangra van tehát szükség, több szálon futó cselekményre, jó nagy gabalyításra és zseniális végkifejletre. Machiavelli Mandragórája mindezen stílkritériumoknak eleget tesz. A két barát, Callimaco (Kovács Botond) és Siro (Korpos András) közül elôbbi szemet vet a szóban forgó feleségére, Lucreziára (Berekméri Katus), aki nem képes gyerekimádó férjének, Nicciának (Szélyes Ferenc) gyereket szülni. Nem képes, mert nem akar, hisz a háttérben titkos szeretô rejtezik: Timóteus, a pap (Bányai Kelemen Barna), aki aztán nôül veszi a mamát, Sostrátát (Tompa Klára). A gyerekváró helyzetet kihasználva, a mókamester Ligurio (Bokor Barna) és az epedô Callimaco (utóbbi álorvosként) elhiteti az öreggel, hogy a mandragóragyökérbôl készített szerelmi bájital hatásaként felesége egy éven belül szülni fog, a bibi csupán a mellékhatás: az elsô férfi, aki hozzáér, meghal. És innen kezdôdik a bonyodalom, a "halálraítélt" elsô férfi titkon nyilván Callimaco lesz.
Király István rendezése és Szakács Ágnes díszlete, jelmezei stilizáltan a mába helyezi(k) a változatlanul hagyott cselekményt: stilizáltan, mert az említett színpadtér semmire sem utal, talán a barokkra, de arra is csak enyhén, a szereplôk viszont maiak: mai ruházatot viselnek, mai nyelvet – beleértve a sokszor zaftos szlenget – beszélnek. És ez nem baj. Az úr–szolga viszonyt sikeresen simította ki a dramaturg és fordító (Király Kinga Júlia), a mára elavult társadalmi viszonyok nem zavarták a sima eszmefuttatást. Észrevétlenül folynak egymásba a jelenetek, a szituációk egymásutániságának természetessége ügyes vágást feltételez. Pergô, érdekes és igazán humoros produkciót eredményezett a változtatás, a társulat fiatal, egy-két éve végzett színészei láthatóan jól érezték magukat a szerepükben, spontán nézôtéri felröhögésekben nem volt hiány – a mába ültetett commedia dell' arte, a "modernizálás" mellett megôrizte eredeti jellegét. Meg ugye, az emberi hülyeség örök és végtelen. Ahogyan a kitolás is az. Tartalmas és felüdítô szórakozást kap a nézô, annál viszont semmi többet, de ez nem is az a darab, amelynél a mély mondanivalót és megsemmisítô katarzist elvárja az ember. A produkció végére rendezett, feltehetôen szándékoltan kretén valóságshow viszont megfelelne egy tökéletes intermezzónak, zárásnak azonban erôltetett. Ahogyan a történteket elemzik a szereplôk, az valóban szórakoztató, de pár perc után unalmassá válik és vágynánk vissza abba az "eredeti világba", de az a világ nyomtalanul eltûnik, felszívódik, figuráink a showbárszékek mögül jönnek fel tapsrendre. Az elméletileg jól hangzó megoldás a gyakorlatban itt nem mûködik, a hevenyészettnek tûnô képsorozat zavarba ejti a nézôt, felidézôdik a kérdés: és akkor most itt mi van? Mert zárás, az nincs.
Aki színházi szórakozásra, jó poénsorozatokra vágyik, az kortyolgathat A lébôl. A nem létezô szerelmi bájital másik mellékhatása a színpadon jelentkezik – és ez a nevetés.
Diakóniai szolgálat Nagyernyében
A hiányos egészségügyi ellátáson próbálnak segíteni az egyházi alapítványok az önkormányzatokkal együttmûködve a házi beteggondozó szolgálat beindításával. Az Erdélyi Református Egyházkerület Diakóniai Keresztény Alapítványa csütörtökön avatta fel második vidéki beteggondozóját Nagyernyében.
Az ünnepség a helyi polgármesteri hivatal volt székhelyén zajlott, az egyik kisméretû helyiséget Kántor Attila megáldotta, majd azt hivatalosan is átadták a beteggondozó szolgálatnak. Ezután istentiszteleten vettek részt az egybegyûltek.
Pozitív hozzáállás
– A nagyernyei önkormányzattal létrejött partnerségi kapcsolatnak köszönhetôen, a részükrôl tapasztalt pozitív hozzáállással sikerült létrehoznunk a második vidéki beteggondozó-szolgálatot – közölte dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár, az alapítvány kuratóriumi elnöke. Az ernyei otthoni beteggondozást az tette indokolttá, hogy a község hat településén – fôleg a fôúttól félreesô falvakban – sok az idôs, beteg, magányos személy, akik kiszolgáltatott helyzetbe kerültek.
Nagyernye község önkormányzata az idénre 20 ezer lejt szavazott meg a helybéli Ivácson Annamária asszisztensnô és az augusztustól munkába lépô, ugyancsak helybéli György Izabella bérezésére, továbbá a mûködéshez szükséges költségek fedezésére.
A református egészségügyi fôiskolát végzett asszisztensnô elmondta, hogy április 1-jén kezdte a munkát, községszinten jelenleg 100 idôs személyt lát el, akiket heti rendszerességgel látogat, biztosítja az egészségügyi alapellátást, vérnyomást mér, kötöz. Korábban a marosvásárhelyi vérközpontban dolgozott, de most valamivel több türelmet, megértést és szolgálatkészséget kell tanúsítson az idôs betegekkel szemben, akikkel a családorvosokkal együttmûködve vették fel a kapcsolatot – fejtette ki Ivácson Annamária.
A szolgálat példa másoknak
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület fôjegyzôje igehirdetésében elhangzott: azért gyûltek Nagyernyében össze, hogy Isten segítségével beindulhasson az a munka, amelyet az egyház diakóniai szolgálata felvállalt. A szolgálat nem azt tartja szem elôtt, ki az, aki érdemes erre a gondozásra, hanem, ki az, aki valójában rászorult. Akik a diakóniai szolgálatban részt vállalnak, az Úrtól kell megtanulják ezt a munkát, az ô példáját követve, s így más községeknek is megmutathatják a követendô irányt. Bizonyára sokkal könnyebb gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozni, mint depressziós, beteg, idôs emberekkel, de ez a szolgálat szeretetbôl fakad – nyomatékosította szavait a fôjegyzô.
Az ünnepségen meghívottként jelen volt Komáromi István nagyernyei református lelkész, aki támogatásáról biztosította a helyi gondozószolgálat munkatársait, Kádár Ferenc alpolgármester, továbbá Konrád Judit, a Közegészségügyi Hatóság helyettes igazgatója.
A kezdeményezés szükségességének kérdése nem kétséges, de a gondozószolgálat számára biztosított szûk helyiség, annak hiányos felszereltsége kívánnivalót hagy maga után.
Marosvásárhely iskolaváros (VIII.)
A Maros két gátja között egy hosszan elnyúló mesterséges szigetet találunk, mely magában foglalja a hidak közét, azt a területet, ahol a Mezôgazdasági Iskolaközpont csodálatosan szép épületcsoportja áll.
Valamikor itt a Maros szeszélyes folyása következtében holtágak, malomárkok szabdalták fel a területet, s az itteni nádasokat vízimadarak népesítették be.
A XX. század elején dr. Bernády György az olasz Lenarduzzi céggel szerzôdést kötött a Maros szabályozására. 1903-ban hozzákezdtek a munkálatokhoz. A régi malomárok vizét betoncsatornába (a Turbina-árokba) terelték, mely ma is mûködteti a villanytelep turbináit.
A hidak közén (a Maros és a Turbina-árok közti területen), a mai Mezôgazdasági Iskolaközpont helyén fogadták a vásárhelyiek ünnepélyes tisztelettel II. Rákóczi Ferencet, aki házi hadserege élén 1707. március 25-én Radnótról Mezôbándon és Marosszentkirályon át érkezett városunkba, hogy április 5-én beiktassák Erdély fejedelmi székébe.
A Kossuth Lajos és a Kárpátok sétányának sarkán állt egy barokk stílusú kápolna Nepomuki Szent János szobrával, melyet a város római katolikus hívei az 1719. évi pestis megszûnésének emlékére állítottak. A kápolna a múlt század ’30- as éveiben romos állapotba került és a ’40-es évek elején lebontották maradványait.
1941-ben döntés született a Mezôgazdasági Iskola épületegyüttesének felépítésére a szóban forgó telken. Lölbach Kálmán (1879–1958) építészmérnököt bízták meg a tornyos fôépület, a melléképületek, valamint a Maros-gát alatt lévô tangazdaság épületeinek megtervezésével, melyek Kós Károly építészeti stílusát tükrözik.
Az iskola Maros–Torda vármegyébôl, a Székelyföldrôl toborozta elsô tanulóit, akik 1947-ben fejezték be itt tanulmányaikat, s mint kiváló szakemberek öregbítették az iskola hírnevét.
1989 elôtt a kommunista hatalom megszüntette a magyar tagozatot, s azóta csak román nyelven folyik az oktatás. Eljött az ideje annak, hogy ebben az iskolában is érvényesüljön az Európai Unió szelleme, újból biztosítsák a magyar anyanyelvû tanulóknak az anyanyelvû oktatást.
Fodor Sándor (S.)
Jól mondják, hogy a jó inó nagy pénzt ér. Akik annak idején a Richter Gedeon vásárhelyi gyárának a részvényeit választották, szép részesedést vihetnek haza évente. De ki volt a sikeres vállalkozás névadója?
Richter Gedeon, a magyar gyógyszeripar megalapítója 1872. szeptember 23-án született Ecséden. A Budapesti Tudományegyetem orvosi karán 1895-ben gyógyszerészi képesítést szerzett, majd négy éven át német, olasz, francia, angol gyógyszertárakban és - gyárakban tanulmányozta a gyógyszergyártás elméleti alapjait, valamint gyakorlatát. Hazatérése után Pesten megvásárolta az Üllôi út 105. szám alatt ma is mûködô Sas patikát. Preparatív laboratóriumot létesített, és 1901-tôl különbözô organoterápiás készítményeket kezdett elôállítani. Új gyógyszereit itthon és külföldön egyaránt megismerték, s a gyógyszertár rövidesen már nem tudta teljesíteni a megrendeléseket. Ekkor határozta el Richter Gedeon, hogy ipari méretekben készít gyógyszereket, és 1907-ben megalapította Magyarország elsô gyógyszergyárát a X. kerületi Cserkész u. 63. számú telephelyen. Az irányításával mûködô gyár gyorsan fejlôdött, termelési profilja egyre bôvült. A Hormogland–Richter néven közismertté vált organoterápiás készítmények, a sztenderdizált növényi szerek (Adigan, Ergam stb.) és az elsô szintetikus termékek (Hyperol, Kalmopyrin) megalapozták a cég hírnevét, s a gyárat csakhamar az élvonalbeli nemzetközi szállítók között tartották számon. A húszas években Richter Gedeon megszervezte az elsô magyar ipari biológiai laboratóriumot. A nemzetközi kutatással egy idôben 1941-ben ott állították elô az elsô szintetikus ösztrogén hormont (Stilbestrolt). Richter a cégét 1923-ban családi részvénytársasággá alakította, s hatékony exporttervezetet dolgozott ki. Rövid idô alatt öt földrészt átfogó ügynöki hálózatot létesített, és tíz külföldi leányvállalatot alapított. A harmincas évek végén az Egyesült Izzó mellett ez volt Magyarország legnagyobb exportáló vállalata. A ma is világhírû Richter Gedeon Rt. alapítójának a nyilasterror oltotta ki az életét Budapesten, 1944. december 30-án.
b.d.
Ott voltam én is, a marosvásárhelyiek találkozóján, a legendák övezte Petôfi Csarnokban. Ott, ahol a 70-es és 80-as években a rendszer által is elfogadott rockegyüttesek kezdték a pályafutásukat. Egy generáció – az enyém – ideáljai. A képeken hatalmasabbnak tûnt az épület, a valóság kis csalódást okoz. Bejáratánál egy ôrzô-védô cég kemény legényei fogadnak. Akit nem hívtak, fizet. Az ottani keresethez mérten nem sokat. Megéri. Megéri? Amolyan vidéki diszkó módra pecsét kerül a kezemre. Egy közeli asztalon kiadvány. A marosvásárhelyiek címlistája. Állítólag 15 ezren vándoroltak ki Magyarországra. Nem mindenkinek a neve került a jegyzékbe. Mert ez ott is pénzbe kerül. A könyv is. Szerkesztôje a Marosvásárhely–Európa Baráti Társaság. Olyan uniósan hangzik, mert divatos. Azontúl semmi. A nagyszínpadon dübörög a koncert. A budapesti Chalga, a szegedi Fade Out együttesek játszanak, mind marosvásárhelyi taggal, s aztán külön teremben a Bende Jazz is zenél az értôbbeknek. Nem nagy dobás. Az ifjabb nemzedék zenészei. Rajongóik valószínû már ott születtek. Mindenesetre számukra Marosvásárhely már csak szüleik emléke szerint létezik, valahol Erdélyben. Aztán jön a Reflex, az est fénypontja. Az otthoni legenda. Tudoros banda, akik annak idején megtörték a szocreál csendjét. Amolyan hazai fekete bárányok voltak, mint azok, akik annak idején a budapesti PeCsában köszörülték húrjaikat. Ôk befutottak, a reflexesek elfutottak, ahogy megnyílt a határ. Kifogás volt: nem tudtak érvényesülni. Magyarországon is szétszóródtak. Utoljára öt évvel ezelôtt léptek fel, ugyancsak a marosvásárhelyiek találkozóján. El kellett húzni a slágert: "Vásárhely, óh szeretett Vásárhely, soha nem feledünk el". Most is ment. Lelkesedéssel, nosztalgiával, csak a reflexek koptak el egy kicsit. Közben a háttérben régi fekete-fehér képeket vetítettek. Felgyorsult az idôgép. A vékony, hosszú hajú srácokból pocakos, ôszülô rockerek lettek. A vokálban is ott a második nemzedék. Az egyik tag lánya. Ô már csak kirándulni jön Marosvásárhelyre, de énekli a refrént. A küzdôtéren egy magyar zászló is leng. Meg egy felirat: Reflex – Vásárhely népe nem felejt. Tényleg?
Sztárvendég Keresztes Ildikó, Marosvásárhely szülötte. Alázattal és szeretettel beszél a városról, az Autostop MS-rôl, ahol kezdte. Messze jutott, allûrjei nincsenek, legalábbis a honiak között. Aztán befut a színpadra egy másik sztár: Tisza Kata, az alig 26 éves írónô. Gyerekesen nosztalgiázik a mikrofonba: cementlapok, Somostetô…, de hiányzik. Elárulja, készülô kötete is errôl szól. Magyarázkodás arról, miért kellett elhagynia a szülôföldet, kemény szavakkal, mûvészien megfogalmazva. Sorstalanság marosvásárhelyi verziója, sikerre ítélve. Katának már menedzsere van, futtatják, nem lehet közelébe férkôzni. Elindult a Parnasszus felé… Esetleg márosvásárhelyi könyvbemutató? – érdeklôdöm. Megbeszélhetô a menedzserrel. Simon Andrea színmûvésznô idézi a készülô regényt. Ô is elment színis nemzedékével s mind a Honvéd Kamaraszínházhoz igazoltak. Mert itt ellehetetlenítették karrierjüket – állították. Hazajárogatnak a társulattal. Hazaüzengetnek Thália deszkáiról. Ott voltak a PeCsában néhányan szeszgôzôsen. A másik mûsorvezetô Kelemen Zsolt. Ô is alulról kezdte: újságokat árult, aztán felragyogott a Duna Tévében. Igazi médiasztárként sétál a tömegben. Mert a teremhez tartozó sörözôben nagyobb a tolongás, mint a koncerten. Ott kolbászolunk az arcok között. Metakommunikáció emlékezô arcmimikával. Fogodzókeresés. Majd a beszélgetésben felmerülnek régi helyszínek: iskolák, kocsmák, városbeli helyszínek. Újabb idôutazás, ezúttal verbálisan. Öt perc után leáll a párbeszéd. Egy barátom mondja: olyan ez a találkozó, mint egy panoptikum. Járkálunk az arcok között, s a ráncosodó homlokok mögött felelevenednek a régi kapcsolatok. Közös gyökérkeresés. Az idô és a távolság elvékonyította a kötelékeket. Sorsok, félig bejárt életpályák vázolódnak fel néhány perc alatt. Az áttelepülés szerényen bevallott nehézségei, a beilleszkedés akadályai, munkahelyi félsikerek, aztán családalapítás, s már az új, honos nemzedék jövôjének egyengetése. Mindenki eljutott valahova. Az anyagiakkal, a létszükségletet kielégítô javakkal meg van elégedve, ki-ki a maga elvárása szerint. Mégis valami hiányzik, ami ilyenkor igencsak elôtérbe kerül. A Reflex által énekelt "betonvilág", a Tudor, a Kövesdomb, a Conti-terasz, a Maros vendéglô stb. Kevesen vallják be: hazaköltöznének, mert most már odaát sincs minden rendben. Azonban többen már nincs ahova jöjjenek, a szülôk, nagyszülôk is áttelepedtek, kiürült a fôtéri flaszter.
A rendezvényt szervezô Fanici Mihály mondja, a Honoráciorock Alapítvány támogatja a marosvásárhelyi tehetségeket: rock, popzenészeket. Mert lehet. Ott van Rúzsa Magdi példája, aki határon túlról futott be, s ma már több lemezét adják el, mint Presser Gábornak. A TV 2 is felkarolta, már külföldön, a magyarlakta területeken is terjeszkedik. Showbiznisz az egész világ – parafrazálhatjuk Shakespeare-t. Köszönjük, MI jól vagyunk. Marosvásárhelyen is nézzük a TV 2-t. S még néha körbejárjuk a flasztert.
Vajda György
A hírességek világában a válás nemcsak gyakoribb, de jóval költségesebb is, mint másoknál – állapította meg az amerikai Forbes magazin, amely pénteki számában toplistát tett közzé minden idôk legköltségesebb válásairól.
A listát Michael Jordan, a kosárlabda csillaga és Neil Diamond dalénekes vezeti, fejenként 150 millió dolláros váláspénzzel.
Jordan, az NBA sztárja még nem írta alá az 1989- ben Juanita Vanoyjal kötött házasságának felbontására vonatkozó végsô okiratot, de a Forbes becslése szerint szabadságának visszanyerése több mint 150 millió dollárba kerül majd számára – ez csaknem a fele annak a 350 millió dollárnak, amelyet házasságuk idején keresett.
Neil Diamond viszont már 1994-ben kifizette azt a 150 millió dollárt, amellyel Marcia Murphyvel kötött, negyed százada tartó házasságától szabadult meg. Ez akkori vagyonának fele volt, de rögtön közölte, hogy "megérte".
Házassági évre átszámolva Steven Spielberg hollywoodi rendezô jóval többet fizetett, amikor alig négyévi házasság után elvált Amy Irvingtôl: a Forbes szerint ez 100 millió dollárjába, akkori vagyonának felébe került, de azóta rég kiheverte a csapást, mivel jelenleg "3 milliárd dollárra taksálják".
A Forbes-listán 85 millió dollárral szerepel Harrison Ford hollywoodi filmcsillag, Melissa Mathisonnal kötött, 21 éve tartó frigyének felbontása került ennyibe 2004-ben.
Ettôl csak 5 millió dollárral maradt el Kevin Costner, a nem kevésbé híres amerikai színész és rendezô, aki 1994-ben 16 évi házasság után vált el feleségétôl, Cindy Silvától.
Ehhez képest szinte eltörpül Paul McCartney, az ex-Beatle idei válópere, amelyben ahhoz, hogy öt év után elválhasson a viharos temperamentumú Heather Millstôl, 60 millió dollárnak megfelelô összeget kell fizetnie.
Amikor a Titanic rendezôjének, James Cameronnak alig másfél év után elsüllyedt a házassága, 50 millió dollárt kellett leperkálnia Linda Hamiltonnak.
A szívtipró Michael Douglas hollywoodi sztár 1998-ban, 21 évvel az esküvô után a Forbes szerint 45 millió dollárt fizetett a válásért, plusz két házat adott át Diandrának, volt feleségének.
Lionel Richie válása 2004-ben Diane Richie-tôl, nyolcévi közös élet után "csak" 20 millió dollárral tette szegényebbé a rendezôt. Mick Jaggernek, a brit Rolling Stones együttes vezetô énekesének 1999-ben 15 és 25 millió dollár (illetve annak megfelelô font) közötti összegbe került, hogy 22 év után felbonthatta házasságát Jerry Hall szupermodellel – olvasható a pénzügyi magazin válási toplistáján.
Netfolklór
A makaronizmusról azt írja a lexikon, hogy a nyelvkeveredésnek az a fajtája, melynek során az anyanyelvi szövegbe latin vagy más idegen nyelvû szóelemek (képzô, ragok), szavak, ill. mondatok szervesen épülnek be. A makaróni stílusú költészetet a 15. sz. végén Itáliában találták ki, majd nagy népszerûségre tett szert Franciaországban és Németországban. A makaronizmus a komikum egyik forrása. Magyarországon elôször a 17–18. századi kéziratos énekeskönyvek dalai között találunk makaróniverseket, amelyek elsôsorban szerzôik diákos mûveltségérôl tanúskodnak. Íme a következô 18. századi versrészlet: "Tyúkfiat Egressel szakacs ebédemre készics el / Mádi borom hidegén a kotyogósba légyen. / Lisztibus ex albis Szaporás habarate galuscas / Ez facient vigados borque pohárque viros."
A népköltészetben is gyakori a makarónivers, dal, különösen a több nemzetiség lakta területeken. A makaróni stílusú alkotások többnyire táncnóták és csúfolók. Pl. egy román–magyar táncnóta 3. versszaka:
"Fáj a szívem, inyimám, inyimám, / Elhagyott a drágucám, drágucám. /
Addig meg nem vingyekál, vingyekál, / Amíg meg nem szaturál, szaturál.
Megszaturál bukurosz, bukurosz, / Csak ne legyek miniosz, miniosz."
A kevert nyelvû (amerikás dal), ill. eltorzított idegen kifejezések és értelmetlen szavak összekapcsolásával keletkezett alkotásokat (halandzsa) nem tekinthetjük makaronizmusnak.
A makaronikum a harmadik évezredben is virágzik. Az alábbi szöveg kevertnek is kevert, amerikásnak is amerikás, de nem halandzsa, viszont komikus – mégis fenntartással sorolható a "mûfajba". Didaktikus a célja ugyanis. Hiszen a ma emberének "elangolosodását" figurázza ki. A jelenség nem "magyar sajátosság"; az angolszász kultúra térnyerése nyilvánvaló szerte a világon. Az anyanyelv pedig, lám, ekként is védhetô.
A versike címe: Anyanyelv. (Szerzôjét nem ismerem; netfolklór. A szöveget a világhálón küldözgetik egymásnak a barátok, ismerôsök.)
Reánk tört az éhség-fíling, / soppingoljunk egyet, dárling! / Vagy üljünk a mekdöncibe? / Van moni, gyerünk, ízibe! // Melyik fitneszklub volna jó? / Jól van, bébi, legyen diszkó, / az, ahol a Zsorzs a zsoké? / Jó lesz az is, menjünk, oké! // Reggel derül csak ki, honey, / elfogyott a big-big money. / Ez a meeting nem volt olcsó, / jobb lett volna tán egy toksó! // S milyen tré volt az a zene! / No de most már: egye fene! / (Juj, ez magyarul volt! Sorry, / de hát így kerek a sztori.)
(damokléc)
okA magyar nôk mintegy 70 százaléka szerint a családról és a háztartásról való gondoskodás továbbra is a gyengébb nem feladata – derül ki a GfK Hungária Piackutató Intézet által készített felmérésbôl.
Az összeállítás több, például az életstílus, étkezési szokások, bioélelmiszerek vásárlásával kapcsolatos szokásokról szóló tanulmány adatai alapján készült.
Ebbôl kiderült, hogy Magyarországon ma tízbôl hét nô gondolja azt, hogy elsôsorban a nôk feladata a család és a háztartás dolgairól gondoskodni. Ennél is többen, a gyengébbik nem több mint háromnegyede (77 százaléka) osztja azt a véleményt, hogy egy férfinak mindenkor gondoskodnia kell családja anyagi biztonságáról. A magyar nôk elvárásai ezen a téren – legalább elviekben – teljesülnek, hiszen a férfiak 83 százaléka egyetért azzal, hogy a család anyagi biztonságáról minden körülmények között neki kell gondoskodnia.
A nôk 64 százaléka véli, hogy sok mindenrôl le kell mondania annak, akinek családja van. A férfiak körében némiképp alacsonyabb, 59 százalékos ez az arány.
A GfK Hungária korábbi kutatásai feltárták, hogy a magyarok szívesen töltik szabadidejüket otthonukban. Különösen igaz ez a gyengébbik nemre, akiknek 68 százaléka ért egyet azzal, hogy jobb otthon eltölteni egy-egy csendes estét, mint elmenni valahová. A férfiak valamivel szívesebben mozdulnak ki, körükben a 60 százalékot sem éri el azoknak az aránya, akik egy csendes otthoni estét többre tartanának egy házon kívüli programnál.
Magyarországon a bevásárlást továbbra is jellemzôen a nôk intézik, ám számukra a vásárlás többet jelent, mint a szükséges termékek beszerzését. Csupán 16 százalékukra igaz, hogy "csak leemel valamit a polcról, és már megy is", 35 százalékuk szívesen tölti idejét vásárlással és kirakatok nézegetésével.
Szintén a nôk azok, akik hajlandók többet utazni azért, hogy az elvárásaiknak minél inkább megfelelô üzletekben vásároljanak. A hölgyek 70 százaléka állítja, hogy mindig megnézi, mit hol érdemes beszerezni, míg az urak körében csak 57 százalék ez az arány.
A nôk körében a férfiaktól valamivel nagyobb arányban vannak jelen azok, akik ha lehetôségük van rá, magyar, illetve egészséges terméket vásárolnak.
A nôk jobban odafigyelnek az egészséges táplálkozásra, mint a férfiak: azok körében, akik állításuk szerint gondosan megválasztják ételeiket, 70 százalékos arányt képviselnek a hölgyek. A legalább heti rendszerességgel bioélelmiszert vásárlók csoportjának 65 százaléka szintén a nôk körébôl kerül ki.
Teázni is a gyengébb nem szeret jobban: a nôk 85 százaléka fogyaszt szívesen teát, míg a férfiak körében csak 75 százalék ez az arány.
A sütemények, csokoládé, fagylalt és jégkrém kedveltsége esetében viszont alig fedezhetô fel különbség a nemek között.
A legkedveltebb televíziós mûfajok tekintetében jelentôs különbségek mutatkoznak a nemek között. Van néhány mûfaj, amelyek kedveltsége jellemzôen a nôk körében magasabb: a sztárok és híres emberek életét bemutató mûsorokat tíz hölgybôl négy szívesen nézi, amíg az uraknál csak 26 százalék ez az arány. A kulturális mûsorokat a nôk 43 százaléka, a férfiak 22 százaléka nézi szívesen. A divatról szóló mûsorok, a sorozatok és a sláger- és nótamûsorok is jóval kedveltebbek a nôk körében.
A kínai lakosságnak csaknem a fele, 47 százaléka nem beszéli az ország nyelvének hivatalosan használt változatát, az úgynevezett mandarint – jelentette szerdán az Új Kína hírügynökség.
Az oktatási minisztérium által készített felmérés szerint, amelyben 500 ezren vettek részt, a megkérdezettek 53 százaléka volt képes "ténylegesen kommunikálni" mandarinnyelven. Az iskolákban mindenütt ezt oktatják, az országos rádió- és tévémûsorokban ugyancsak a mandarint használják.
A világ legnépesebb, 1,3 milliárd lakosú országában a nemzetiségek aránya 8 százalék, a többi a "han" kínai többséghez tartozik. A hatalmas országban a kínai nyelv számos változatát, nyelvjárását beszélik, a különbség akkora is lehet, hogy az emberek nem értik egymás beszédét – viszont az írás egységes, az emberek mindenütt ugyanazt értik az írásjegyeken.
A városokban az emberek 66 százaléka beszéli a hivatalos nyelvet, vidéken csak 45 százalék. A felmérés szerint a 15-29 éves korosztály mintegy 70 százaléka tudja a mandarint, viszont a 60-69 éveseknek csak 31 százaléka. A férfiak körében 57, a nôknél 49 százalék használja a hivatalos nyelvet.
A beszélt nyelv nagy eltérései magyarázzák az írás megkülönböztetett szerepét Kínában. A sok ezer, elsôsorban tartalmat jelölô írásjegyet Kína-szerte azonos módon írják, így az írott szöveg mindenütt ugyanazt jelenti – többek között ezért, az ország egységének kötôanyagaként maradt fenn mindeddig a több ezer írásjegybôl álló bonyolult, nehezen elsajátítható rendszer. (A különbözô nyelvjárásokat beszélô kínaiak, ha nem értik egymást, gyakran leírják, a földre vagy egymás tenyerére rajzolják a szóban forgó kifejezést.)
Az évszázadok során az írásjegyeket többször egyszerûsítették, de mindmáig használják ôket – nélkülük Kína egysége veszélybe kerülhetne mindaddig, amíg nem válik egységessé az írásjegyek kiejtése is a hatalmas ország különbözô részein.
Az új fürdôszobák kifejezetten rideg hatást keltenek: divatba jöttek a kollégiumi mosdóvályúkra és mosogatókra emlékeztetô négyszögletes kézmosó tálak, a falakat nagy kôtáblák borítják, az acélcsapok látványos formájúak. Csak a kiegészítôk visznek némi színt a legújabb divatot követô mosdóhelyiségek hangulatába.
Mindezt a szigorúságot és ridegséget méregdrágán mérik – derült ki a hét végén zárt Lakástrend és design kiállításon is. A hagyományos mosdókagylók mintha teljesen kimentek volna a divatból. Olykor az egész fürdôszobát csempe helyett nagyléptékû márvány vagy kôlemezekkel borítják. Csupán egy-egy díszítô csík visz némi játékosságot a kompozícióba.
Egyes, fôleg egyedülálló férfiak fürdôjébe a beton megszelídített változatai is bekerülnek. Nem idegen újabban a fürdôszobától az egyedi mûvészeti alkotás sem, természetesen illeszkedve az alapstílushoz.
A csík színéhez illeszkedô törülközôk, nemesvirágok (többnyire orchideák, párát kedvelô egzotikus növények) nagy, mosott kavicsok és luxuscsapok enyhítik a miliô kicsit borongós hangulatát.
A pipereholmik színes arzenálja zárt szekrénybe kerül. Elöl csak azok az üvegcsék maradnak, amelyek felerôsítik az alapstílust.
A mosdókagylók kerekek, nagy tál formájúak, olykor félig eldôlnek, esetleg aszimmetrikus, kettévágott hatalmas tojáshéjra emlékeztetnek. A csaptelepek sokszor "játszanak" a vízzel, ami így önmaga is formateremtô elemmé válik.
A design fürdôszobák berendezése milliókba kerül – nem szólva a jacuzzikról, szaunákról, álló masszírozózuhanyokról, amelyek önmagukban is tekintélyes beruházások.
Eco neve…
Vonzza az olvasókat. A XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, ahol ô volt a díszvendég, két egymást követô napon az emberek a kongresszusi központ parkjában is hosszan elnyúló sorban várták, hogy dedikálja nekik valamelyik könyvét. Legtöbbjük az író különleges, új regényét, a Loana királynô titokzatos tüzét szorította magához. De sok kézben lehetett a már rég világhírt szerzett A rózsa neve címû kötetet látni. Az író- és újságíró társadalom, a szakma is rendhagyó figyelemmel követte mindazt, ami a fesztivál Nagydíjasával történt. A megnyitón is zsúfolásig telt a tágas Bartók Terem, a pódiumbeszélgetésen se lehetett állóhelyet sem találni, a sajtókonferenciát is szokatlan nyüzsgés övezte. Közszereplôként, emberi megnyilatkozásaiban is igen rokonszenves, megnyerô, közvetlen egyéniséget ismerhettek meg benne mindazok, akik jelen lehettek valamelyik rendezvényén. Az egyik legavatottabb fordítójával, Barna Imrével, az Európa Könyvkiadó igazgatójával folytatott érdekes beszélgetés során szellemes sziporkákon, önironikus megnyilatkozásokon, a vitalitástól kirobbanó olaszos gesztusokon, humorteli bemondásokon derülhetett a közönség, miközben a legtermészetesebb közvetlenséggel tudott áttérni elmélyült,filozofikus töltetû gondolatokra is. Érdemes tallózni a "fellépésein" elhangzottak között. Közelebb kerülünk Umberto Ecóhoz e tömörített összefoglaló által is, amelyhez az MTI tudósításait is felhasználjuk.
Akkor ír, amikor kedve van
Az íróság nem foglalkozás, aki évente ír egy könyvet, az rabszolga – vélekedett Umberto Eco az esemény nyitónapján rendezett pódiumbeszélgetésen. Elmondta: csak akkor ír, amikor kedve van, és ez óriási szabadságot biztosít számára.
A számos tanulmány és öt regény szerzôje hangsúlyozta, hogy regényei írásakor nem gondol elméleti tárgyú mûveire.
"Lehet, hogy skizofrén vagyok" – jegyezte meg.
A Foucault-inga címû mûve készítésekor azonban annyi információt gyûjtött össze, amit nem írhatott mind bele a kötetbe, így egy egyetemi kurzust indított a témában – idézte fel Umberto Eco.
"A regény szól, hogy – én itt most befejezôdöm –, és ezt a szerzônek el kell fogadnia" – szögezte le az író.
"Gyermekkori tartozásomat fizettem meg azzal, hogy regényíró lettem" – fogalmazott Eco utalva arra, hogy már tízéves korában elkezdett írni, de az elsô próbálkozásokat négy évtizedes csend követte.
Európai betegségnek nevezte azt, hogy az
íróktól, az értelmiségiektôl a jelen
problémáira a társadalom választ,
reagálást vár.
"Amerikában senki nem megy oda Philip Rothhoz, hogy mit gondol
errôl vagy arról: a jelennel kapcsolatban nem adhatunk
választ" – fûzte hozzá. Úgy vélte,
hogy az értelmiségieknek a jövôrôl kell
beszélniük, valamint arról, amirôl mások nem
beszélnek.
Egy regény stílusát már a címe meghatározza – mondta Magyarországon most megjelent új regényérôl, a Loana királynô titokzatos tüzérôl.
Az önéletrajzi elemeket is tartalmazó, gazdagon illusztrált mûvel kapcsolatban elárulta, hogy Loana királynô egy titokzatos, elbûvölô képregényhôs gyermekkorából.
Minden író beleír mûveibe valamit az életébôl, ad valamit magából még akkor is, amikor a legantipatikusabb szereplôt formálja meg – mondta a regény önéletrajzi vonatkozásáról szólva, hangsúlyozva, hogy új kötetében sincs több életrajzi utalás, mint elôzô mûveiben.
"A Loana akkor a cikluslezáró mûvem, ha meghalok, mielôtt újat írhatnék" – mondta beszélgetôpartnere és regényei fordítója, Barna Imre kérdésére reagálva. "Lehet, hogy még 150 regényt írhatok" – jegyezte meg, kiemelve, hogy realista és a múlt megszállottja, ezért mindig a már megtörtént dolgokról ír.
A fordítás alkudozás
"A fordítás olyan, mint egy keleti piac, ahol tízért akarnak adni egy szônyeget, én ötöt mondok, és aztán hétnél megegyezünk" – mondta Umberto Eco pénteki sajtótájékoztatóján.
A fordításnak nincs szabálya, nem lehet hajszálpontosan ugyanazt írni más nyelven, mint a szerzô, hanem egy olyan "kollázst" kell létrehozni, ami ugyanazt a hatást éri el az olvasóban, mint az eredeti mondatok – vélekedett könyvei idegen nyelvû fordításairól beszélve.
A Loana királynô titokzatos tüze címû regényrôl szólva elmondta: a könyvet sokan furcsának nevezték a sok illusztráció és a képes regény alcím miatt, de a gyerekek képeskönyveket olvasnak, és a regény gyerekkori emlékekrôl szól. Az illusztrációk ötlete az "irodalmi találékonyság felhívó ereje".
A történet kapcsán, amely Yambóról, az emlékeinek egy részét elveszítô antikváriusról szól, Umberto Eco rámutatott arra, hogy háromféle emlékezet van: a szemantikai, ami a történelmi tudást foglalja magában, az automatikus, ami a mindennapi tevékenységünket irányítja, és az önéletrajzi, ami az ember saját emlékeit rejti.
A szemantikai és az automatikus emlékezet elvesztésének leírásához tudományos kutatásra lett volna szükség, az önéletrajzi emlékezet elvesztésének megírásához azonban "elég volt képregényeket nézegetni" – jegyezte meg az olasz író.
"A gyerekkori emlékeket nehéz elôszedni, míg a tudományos emlékekhez elég néhány szakkönyvet újra elolvasni" – mutatott rá.
Elmondta, hogy a regény erôs olaszországi vonatkozásai miatt azt hitte, külföldi kiadói nem fognak érdeklôdni a kötet iránt, azonban rájött, hogy "Trójában sem voltunk, de ha elolvassuk az Iliászt, mégis el tudjuk képzelni".
Umberto Eco "bûnténynek" nevezte azt, amikor a szerzôt saját kötetérôl beszéltetik. Interjút akkor kell készíteni, ha a megszólalónak titkos, új gondolata van – jegyezte meg a sajtónak szóló kritikaként az olasz író, aki hazájában is ritkán nyilatkozik újságíróknak.
Úgy vélte, hogy manapság az emberek nem olvasnak kevesebbet, mint korábban. "Különben kik lennének azok, akik sorban állnak a világ többemeletes könyvesboltjaiban?" – tette fel a kérdést, hozzáfûzve, hogy manapság csak azért vesszük észre, hogy sokan nem olvasnak, mert többen kerülnek iskolába, mint régen.
A 75 éves író úgy vélte, hogy aki megtalálta az öregkorhoz méltó érettségét és cinizmusát, az elégedettnek nevezheti magát, ezért természetes, hogy a szerzô mûvei tükrözik életkorát.
Valóságos tudós és valóságos szépíró
Umberto Eco valóságos tudós és valóságos szépíró – méltatta Esterházy Péter, amikor a díszvendég átvette a Budapest Nagydíjat.
Esterházy szerint Umberto Eco fontos képességei mintha nagy tudásából gyökereznének, hivatkozásai nem egy mûveltségi vetélkedô kérdései. Mint mondta: "túl nehezek is volnának ahhoz, mögötte munka, munka, munka van".
Esterházy Péter beszédét élénk derültség kísérte, amikor elárulta: kutyáját is Umbertónak hívják.
Umberto Eco "nagy olvasó, nagy európai olvasó, korunk egyik legnagyobbja" – mondta Esterházy Péter. Olvasó mivolta, nagysága mindenfajta írásában látszik, mégpedig természetes módon, nem mutogatni való trükként – jegyezte meg hozzátéve, hogy ritka, ha a tudás ilyen organikusan használható, különösen ritka, ha regényben játszik ilyen fontos szerepet.
A Kossuth-díjas író arról is beszélt, hogy a legerôsebb kötelék Umberto Eco A nyitott mû címû munkájához fûzi. Esterházy vonzónak nevezte az olasz író gondolkodásmódját, amit úgy jellemzett: "a lehetô legtöbb tudással a kétely állapotában lenni".
Esterházy Péter megjegyezte: Umberto Ecót "jó okkal nevezhetnénk" az olasz Karinthy Frigyesnek.
A 75 éves író köszönetet mondott az elismerésért és megígérte, ha kutyája lesz, Esterházy Péterrôl fogja elnevezni.
N.M.K.
Bármennyire gazdag a fesztiváli forgatag és színes a könyvkínálat, akárhány kiváló íróval meg híres emberrel, netalán sztárral találkozhatunk a folytonos jövés-menést, bemutatkozást, felolvasást, vitát, dedikálást, vásári megnyilvánulást produkáló négynapos rendezvényen, az erdélyi jelenlevô nem képes megállni, hogy ne figyeljen kiemelten földijei szereplésére. Volt rá alkalma bôven. Külön standja volt a Romániai Magyar Könyves Céhnek több fontos hazai könyvmûhely köteteivel, ugyanígy a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónak, és a román kiadók válogatott termése mellett a romániai magyar kiadványokból is kiállítottak jó néhányat a román mûvelôdési és vallásügyi minisztérium standján is. Ezeknél dedikálások is lezajlottak, még olyan különlegesség is elôfordult, hogy a minisztériumi standnál fennforgó fôigazgató mûvészi elôadóként is szerepelt. Ami végül is nem csoda, ha tudjuk, hogy Demeter András, akire hivatkozunk, nemcsak vezetô beosztású köztisztviselô, hanem elismert színész is. Éppen vasárnap vendégszerepel Marosvásárhelyen a Tompa Gábor rendezte Kvartettben. Mircea Dinescu Szegek, ebek, szúró darazsak címû szatírakötetébôl adott elô egypárat, a könyvet ezúttal is a Pallas-Akadémiának köszönhetjük. A szerzô sajnos nem lehetett jelen a fesztiválon. Ott voltak azonban szép számban a meghívott többiek. Egyed Ákos akadémikus például, akinek a székelység történetét összefoglaló friss könyve a rendezvény legtöbb példányban eladott kiadványai közé sorolható. A történésznek még hétfôn is külön kellett egy könyvbemutatót rendezni a Litea könyvesboltban, olyan érdeklôdés övezte a munkáját. Több mint száz kötete talált gazdára Budapesten. Kedden délután 6 órától Marosvásárhelyen a Bernády Házban találkozhatunk vele. A csíki kiadó különben Bertha Zoltánt, Kántor Lajost, Kozma Máriát, Nagy Miklós Kundot, Pomogáts Bélát is felvonultatta bemutatóin, dedikálásain. A Káli Király István vezette marosvásárhelyi Mentor pedig elsôsorban helyi szerzôit, Pál-Antal Sándort, Sebestyén Mihályt, Király Kinga Júliát, Szabó Róbert Csabát, a távolabbi Vermesser Leventét. Vásárhelyiként tartjuk számon a Kolozsváron élô Selyem Zsuzsát is, aki az európai elsôkönyvesek sorában képviselte 9 kiló címû kötetével a magyar irodalmat. A fesztiválszereplôk közül nem hiányzott Kányádi Sándor, Bogdán László, Szôcs Géza, Orbán János Dénes. Meg olyan sikerkönyvek szerzôi, akik szintén szervesen kapcsolódnak Erdélyhez, Marosvásárhelyhez. Említsük Szávai Gézát, a Pont Kiadó író vezetôjét, a rövid idô alatt második kiadását megérô új regénye, az Aletta bárkája iránt most is komoly érdeklôdés volt. Rövidesen a vásárhelyi közönségnek is személyesen ajánlhatja kötetét. Népes olvasósereg vette körül az Alexandra Kiadó gazdag standján a Magyar Pszicho címû regényét dedikáló fiatal Tisza Katát. Ô is városunkból indult az elismerés felé. Németországban vált prózaíróvá a szintén idevaló orvos, Isa Schneider. Egyre keresettebbek a könyvei. És ugyancsak vásárhelyi a fesztivál díszvendégeként bemutatkozó Kanada egyik képviselôje, Elisabeth Blajer, aki két kötettel rukkolt elô, címük: A Diadalív ködbe vész illetve a Vándor csillagok. A lehetséges névsor persze nem teljes, de így is sok mindent érzékeltet.
(nk)
A budapesti könyvfesztiválon sûrûn lehetett találkozni határon túli magyar könyves emberekkel. Hogy, hogy nem, bármelyikükkel beszélgettünk, egy-kettôre szóba kerültek az erdélyi könyvkiadás esélyei, különös tekintettel arra, hogy beszûkültek az anyaországi pályázati lehetôségek, a Szülôföld Alap mintha kifelejtette volna támogatási rendszerébôl ezt a segítség nélkül nehezen érvényesülô, fontos területet. A jelenséget a rendezvényen hagyományosan részt vevô Romániai Magyar Könyves Céh elnökével, a marosvásárhelyi Mentor Kiadó vezetôjével, Káli Király Istvánnal folytatott beszélgetésben is szóvá tettük.
– Valóban beborult az ég a hazai magyar könyvkiadás fölött?
– Igen, de ne csináljunk belôle tragédiát. A magyarországi támogatások nélkül is lehet találni a kiadói munka mûködtetésére bizonyos megoldást. Élô példa rá a felvidéki Kalligram Kiadó, amely hosszú idô óta a szlovák kulturális politikai stratégia alapján figyelemre méltó támogatást élvez. Ettôl eltekintve a határon túli magyar könyvkiadást végtelenül nehéz helyzetbe hozta az, hogy az anyaországi támogatások elmaradtak, hiszen az a rendszer, amit a mindenkori kulturális tárca biztosított, tulajdonképpen egyfajta meghitelezése volt a kiadói tevékenységnek, forgótôkét biztosított a kiadóknak. Enélkül egy kiadó nem mûködhet, hiszen ahhoz, hogy egy jó kéziratból mindenki számára elfogadható, elérhetô, jó minôségû könyv legyen, tôkére, pénzre van szükség. Az erdélyi magyar kiadókat elsôsorban az hozta most válságos állapotba, hogy a forgótôke minden forrása elapadt. Ugyanis valamiért egyre kisebb az igény a kiadványainkra, elsôsorban Erdélyben, azon a piacon, amelynek mi végtére is dolgozunk. Sorvadozóban van ez a piac. Másfelôl akármilyen erôfeszítéseket teszünk, akármekkora anyagi áldozatot hozunk, hogy részt vegyünk egy-egy ilyen könyvünnepen, mint amilyen ez a nemzetközi könyvfesztivál, semmiképpen sem tudunk olyan szinten betörni a kiadványainkkal a magyarországi piacra, mint ahogy az elvárható lenne a köteteink tartalmi és immár esztétikai minôsége alapján is. Meggyôzôdésem, hogy a Mentor vagy a többiek, a Koinónia, a Pallas-Akadémia és más er