Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

A Népújság következô lapszáma április 11-én, szerdán jelenik meg.

Hirdetési irodánk április 10-én kedden hétköznapi program szerint fogadja ügyfeleit.

Juhász Gyula:

Köszönt e vers, te váltig visszatérô

Föltámadás a földi tájakon,

Mezôk smaragdja, nap tüzében égô,

Te zsendülô és zendülô pagony!

Köszönt e vers, élet, örökkön élô,

Fogadd könnyektôl harmatos dalom:

Szivemnek már a gyász is röpke álom,

S az élet: gyôzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,

Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,

Öröm: neked ma ablakom kitárom,

Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!

Virágot áraszt a vérverte árok,

Fanyar tavasz, hadd énekellek én.

Hisz annyi elmulasztott tavaszom van

Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott

S vigasztalódott sok tûnt nemzedék,

Én dalt jövendô húsvétjára zsongok,

És neki szánok lombot és zenét.

E zene túlzeng majd minden harangot,

S betölt e Húsvét majd minden reményt.

Addig zöld ágban és piros virágban

Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Csendes napnak ígérkezett nagypéntek a Dacia üzletkomplexum környékén. Reggel nyolc után már sokan tértek haza a piacról, az üzletekbôl. Fél kilenc után néhány perccel a szomszédságban lévô tömbház – Vulturilor utca 30. szám – egyik negyedik emeleti lakásának mindhárom ablakából füst kezdett gomolyogni. Alig pár perc alatt sûrû feketévé vált a füst, és lángok csaptak ki az ablakokon. Ekkor a lakásban lévô férfi már a beépített teraszról kihajolva maroktelefonon, kétségbeesve, kiabálva hívta a tûzoltókat szinte percenként. Tömeg kezdett összegyûlni, többen is hívták a tûzoltóságot. Negyedórán belül érkeztek meg az elsô tûzoltókocsik. Közben a lángok egyre nôttek. Félô volt, hogy a balkonon lévô férfi, aki közben kitörte az ablakokat, hogy levegôhöz jusson, odavész. A tûzoltólétra nem ért el a negyedik emeletig. Tûzoltó próbálta a kötelet feldobni a bentrekedt férfinek. Nem sikerült. Közben a tömbház túlsó felén a lépcsôházból próbáltak bejutni a tûzoltók, de a vasajtót nem tudták feltörni. Idôközben ugyancsak a rövid létráról egy másik tûzoltó próbálta a víztömlôt felhajítani a bentlévônek, aki közben pokróccal takarta el hátát, fejét. Néhány perc múlva a tömlôt elkapta a fiatalember és ô is próbálta oltani a tüzet a balkonról, nem sokáig, mert nem volt elegendô a nyomás és a víz nem jutott fel a negyedik emeletre. Az összegyûlt tömeg hangoskodva békétlenkedett, hogy ezek nem tûzoltók, úgy mozognak, mint a hetvenévesek, sôt ennél durvább kifejezéseket is odakiabáltak, mert félô volt hogy bent ég a füsttel, lángokkal küszködô fiatalember. Egy adott pillanatban a rendôrségnek kellett csillapítania az összegyûlt tömeget. A füst és a lángok megjelenése után eltelt 40. percben megérkezett a harmadik, nagy létrás tûzoltóautó, s amíg a létrát a balkonhoz emelték, a fiatal G. L.-nek mezítláb sikerült kimenekülnie, s az idôközben odaérkezô édesanyjával sírva ölelkeztek össze. G. L.-t azonnal elvitte a rohammentô-szolgálat, édesanyja szerint a lakástûz oka: gyújtogatás. Valakik valamit elhelyeztek a lakásban.

Nagy volt a felhajtás másfél órán át a tömbház körül, számos rendôr- és csendôrautó érkezett, a rohammentô- szolgálat autói mellett. Oltás közben az egyik tûzoltókocsi tartályából kifogyott a víz, mire az utcai csapra felszerelték az elosztócsapot és a tömlôt, a tüzet sikerült eloltani a lakásban.

Gazdac Ovidiu alezredes, a megyei operatív csoport vezetôje szerint úgy tudták, hogy magánházhoz hívják ôket tüzet oltani. Ezért mentek a helyszínre egy létra nélküli kocsival, majd jóval késôbb érkezett a helyszínre a másik autó a létrával, majd még késôbb a harmadik, amelynek a létrája valóban felért az emeletig. A tüzet valószínû rövidzárlat okozta, a lakásban sok volt az elektronikai eszköz. Más találgatások szerint az égve felejtett aragázkályháról terjedtek szét a lángok. A fiatalember a kicsi szobában aludt, amikor meggyulladt a lakás, amely az erkélyes szoba kivételével kiégett.

A kérdésre, hogy miért érkeztek olyan lassan a helyszínre a tûzoltóautók, az alezredes a forgalmat hibáztatta és kijelentette, hogy elôírásszerûen jártak el. Akik azonban végignézték az elkeseredett fiatalember segélykérését és az anya elkeseredését, más volt a véleményük, bár ami a lakásban történt, az, ahogy bent oltották a tüzet, nem látszott ki az utcára. Az autók körül szorgoskodó fiatal tûzoltók csoportja azonban egy dolgot szinte tökéletesen végzett: a tûz eloltását követôen a tömlôk gondos, alapos felcsavarását.

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök pénteken felkérte a politikusokat, élükön Traian Basescu államfôvel, hogy tartózkodjanak az olyan kijelentésektôl, amelyek ronthatnák Románia imázsát, megemlítve, hogy a Standard & Poor’s Ratings Services az eddigi pozitívról stabilra minôsítette vissza Románia befektetôi szintû szuverén adóbesorolásainak kilátását, a politikai átláthatóság hiányára hivatkozva.

Tariceanu azt követôen tette ezt a kijelentést, hogy a liberális Adrian Cioroianunak átadta a külügyminiszteri mandátumot.

A miniszterelnök elmondta, Romániának rövid idôn belül egy nagyon világos tervet kell kidolgoznia, amelyben európai uniós tagországként kidolgozza a jogait, kötelességeit és meghatározza, mik szolgálják az ország érdekeit.

"Elô kell készítsünk az elkövetkezô idôszakban egy mûködési tervet, amellyel Románia pozitívra módosíthatná az imázsát. Ehhez azonban az szükséges, hogy bizonyos politikusok, élükön az államelnökkel ne beszéljenek többé úgy az romániai realitásokról, ahogy eddig, mivel íme csütörtökön a Standard & Poor’s stabilra minôsítette vissza Románia befektetôi besorolását a bukaresti politikai feszültségek miatt, melyek túl sokáig elhúzódtak" – jelentette ki Tariceanu.

A Maros Megyei Törvényszéken tegnap döntés született Barabás Ernô ügyében, akit a marosvásárhelyi márciusi eseményeket követôen emberölési kísérlet és garázdaság miatt összesen 9 és fél év valamint 6 hónap szabadságvesztésre ítéltek. A bírák határozata: Barabás Ernô esetében nem alkalmazható a 2002. évi 543-as törvény, azaz nem kaphat kegyelmet, mivel kivonta magát a büntetés végrehajtása alól, ami a megkegyelmezés egyik feltétele. A Magyarországon magyar állampolgárként élô Barabás Ernô ügyvédje, dr. Kincses Elôd szerint a fent említett törvény, amelynek értelmében a 2 évig terjedô börtönbüntetéssel sújtott elítéltek kegyelmet kaptak, védencére is vonatkozik, ami azt jelentette volna, hogy Barabás büntetése 2007. január 21-én elévült. A törvényszéki döntés az indoklás közlésétôl számított 10 napon belül megfellebbezhetô.

Kincses Elôd két ízben is benyújtotta a kegyelmi kérvényt Traian Basescu államelnökhöz, aki mindkét alkalommal elutasította Barabás Ernô megkegyelmezését.

Háromszáz évvel ezelôtt, 1707. április 5-én, Marosvásárhelyen, a vár alatti Postaréten iktatták be II. Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé. "A rendek lóháton jöttek elém, le akartak szállni, de én figyelmeztettem ôket, hogy ez nem illik trónfoglalásom elôtt, hacsak magam is nem teszem ugyanazt…" – olvasható a hányatott sorsú, utolsó erdélyi fejedelem emlékirataiban. Emlékéhez méltó békés, csendes ünneplésre gyûltek össze csütörtök délután a Vár sétányon levô Rákóczi-szobornál. Az ünnepélyt Lokodi Edit Emôke, a Maros Megyei Tanács elnöke, és Marosvásárhely két alpolgármestere, Csegzi Sándor és Bakos Levente is megtisztelték jelenlétükkel.

"Sem 1848, sem 1956 nem lehetett volna a kuruc szabadságharc által meghirdetett eszmék nélkül. Habár a magyar nemzet életében hosszú, hétéves küzdelmet jelentett, az utókor emlékezetében levert csataként él tovább" – foglalta össze Csegzi Sándor alpolgármester a szabadságharc jelentôségét. Katolikusok, protestánsok, a közös ügyért harcoló, különbözô nemzetiségû népcsoportok csatlakoztak "A hazáért és a szabadságért!" jelszavakat hirdetô küzdelem közös zászlaja alá.

"Lélekben ott vagyunk, együtt ünnepelünk veletek…" – tolmácsolta Cseh Gábor, a Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Társaság elnöke a zalaegerszegiek üzenetét.

Ördög Miklós Levente, a Nemzeti Színház színésze a kuruc korba röpítette vissza a hallgatóságot a Rákóczi búcsúja címû balladával. A Kôvirág együttes elôadásában, László József és Orbán Ferenc Csinom Palkó, Csinom Jankó és más közismert nótákkal tetezték a hangulatot, amelyet a marosvásárhelyi Református Kollégium énekkarának fellépése tett teljessé.

II. Rákóczi Ferenc Marosvásárhely történelmében játszott szerepének jelentôségét Tamási Zsolt történész vázolta fel. A fejedelem emlékét a költészet ereje támasztotta fel, ezzel is biztosítva, hogy mindörökre megmaradjon az utókor emlékezetében. "Államépítésben korszerûnek és korát megelôzônek bizonyult, aki felelôsségteljesen követte az európai politika alakulását."

Szabadi Nóra színmûvésznô, a II. Rákóczi Ferenc imája címû verset szavalta el. Koszorút helyeztek el a Maros Megyei Tanács, a Maros Megyei Múzeum, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Társaság, a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Vitézi Rend részérôl.

Az ünnepélyes koszorúzást követôen a Teleki-házban, a református egyházközség tanácstermében az erdélyi fejedelmeknek szentelt kiállítást tekinthették meg az érdeklôdôk.

Ötvös József, a Marosvásárhelyi Református Egyházközség esperese nyitotta meg a Novák József erdélyi fejedelmeknek szentelt kiállítását, amely egy hónapon keresztül látogatható. Kányádi Sándor szavaival élve, "egy ekkora fejedelmet lehet egy városban egy hónapig ünnepelni."

"Buda eleste után Erdély vált a magyar nyelv fellegvárává, itt nyomtatták a könyvek kilencven százalékát,… vidék és centrum között nem volt akkora különbség, mint amilyet ma tapasztalhatunk" – méltatta Tófalvi Zoltán közíró Erdély kiemelkedô szerepét a magyar történelemben. Ôt követôen Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója szólalt fel, a rendkívüli eseményt pedig Novák József zárta, aki szerint a kiállítás a magyar címertörténet egy igen fontos szegmentumát fogja át.

Arcok, királyok, szentek, virágok, tájak. Épületek és motívumok – ôsmagyar idôket, nomád népeket idézô állatszimbólumok. Domborúak és homorúak, mint a dombvidéki táj, megcsillan rajtuk a fény. Tûzzománc mindegyik.

A technika az ókorra nyúlik vissza, akkoriban üvegpasztával, majd tûzzománccal díszítették az ékszereket, amely hatalmi jelképek, szimbólumok éke volt. Napjainkig fennmaradt és igen kedvelt a mûfaj, amint azt bizonyította a szerda délutáni, marosvásárhelyi kiállításmegnyitó.

A magyarországi Barkos Beáta pedagógus- iparmûvész és Simon Miklós Berki Viola- díjas képzômûvész nem csak alkot, tanít is. 1994-ben alapították Tápén a Tûzzománc tanodát, ahol a tehetségek felfedezésén fáradoznak, fiatal alkotók bemutatkozását szorgalmazzák, mûhelyükben többek között a tûzzománc technikát tanítják. A Bernády Ház emeleti galériáiba közös kiállításukkal érkeztek.

Nagy Miklós Kund nyitotta a tárlatot, méltatásában megjegyezte: a tûzzománc, bármennyire ôsi, mifelénk ritkábban elôforduló mûfaja a képzômûvészetnek. Igaz, Vásárhely különösen fontos ilyen szempontból, hiszen a tûzzománc a szecesszió egyik lejellegzetesebb technikája volt, és Vásárhely a szecesszió városa. A kiállított munkák nem csak gyönyörködtetnek, jellegüknél fogva esetenként az ihletési, földrajzi területet is tükrözik: sokuk Erdélyben készült, itteni alkotótáborokban. Az idén hetvenéves Simon Miklós elsôsorban festômûvész, utólag kezdett a tûzzománccal foglalkozni, pár festménye, és önarcképe is helyet kapott a galériában. A két szerzô munkásságában, szellemiségében nagyon sok a közös jegy, a tárlat anyaga, sokszínûsége mellett így az egységesség jegyében fogant, ahogy azt közös munkáik is bizonyítják – mondta Nagy Miklós Kund, majd az alkotók szóltak a szép számban megjelent közönséghez.

Jegyzet

A kisgyerek a színek és izgalmas formák szerelmese. Jól tudják ezt a könyvkiadók is, amikor a legkisebbeknek szánt szellemi táplálékot úgy kínálják, mintha édességet árulnának. Cukorrózsaszín, bombonkék csillogó képeskönyvek árasztják el a könyvesboltokat; 45 lejért minden kislány megtudhatja, hogyan változhat át mesebeli hercegnôvé, és, ha netán túl drága mulatság lenne szüleinek csemetéjük metamorfózisa, 33 lejért Harry Potter titkos kamrájában kiduzzoghatja a csalódást. Csodaszép mesék, Idôtlen mesék – nemcsak a bûbájos fazon, a cím is sokat ígér. Nem csoda, ha Móra Ferenc, Benedek Elek szerényebb kötésû, valóban idôtlen meséi fölött elsiklik a gyermeki tekintet. Pedig a magyar irodalom klasszikusai már 5 lejért is megvásárolhatóak (lennének). Akárcsak a puha fedelû Pinokkió kalandjai, amelynek képregényesített változatáért viszont már szintén 40 lejt kell lepengetni.

Minél kevesebb szöveg, minél több kép? – ez lenne a mai gyerekkönyv-kereskedelem PR-je? Valóban az olvasás élményét nyújtják a még ártatlan, elôítéletektôl mentes és könnyen alakítható pöttömnyi befogadóknak ezek a példányok, vagy inkább a tévénézés kényelmes pillanatait visszhangozzák és erôsítik meg bennük? Nem sablonosodik-e el a gyermeki fantázia, ha nem kell a kimondott szóból önerôbôl képeket gyurmáznia? Vagy mégsem áll fenn ilyen veszély? Nem tudom. Mindössze az nyomaszt, hogy talán most már Pinokkió orra sem fog többé az illedelmes néhány arasznál nagyobbra nôni, hogy beleszagoljon a csillagokba.

A gazdasági és a jogi albizottságok ülésével folytatódik a Kárpát-medencei Magyar Képviselôk Fórumának (KMKF) munkája a jövô héten, a két testület kedden, illetve szerdán ülésezik elôször.

A KMKF tavaly szeptemberi plenáris ülése döntött arról, hogy négy albizottságot hoznak létre. A külügyi és Európa-ügyi, valamint a kulturális albizottság már korábban megalakult, a jogi és a gazdasági kedden, illetve szerdán kezdi meg a munkáját. Az albizottsági üléseken Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke is részt vesz.

Az albizottságoknak egy kormánypárti és egy ellenzéki elnöke is van.

A gazdasági albizottságnak Baráth Etele (MSZP) és Matolcsy György (Fidesz) az elnöke, az ülésen felszólal mások mellett Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos. A meghívó szerint a testület áttekinti az Európai Unió bôvítését követô új helyzetben a nemzetpolitikai érdekérvényesítési lehetôségeket, különös tekintettel a gazdasági együttmûködésre.

A szerdai jogi albizottsági ülést Avarkeszi Dezsô (MSZP) és Balog Zoltán (Fidesz) vezeti, és felszólal majd az Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Kondorosi Ferenc, valamint Végh Zsuzsanna, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal fôigazgatója is.

A KMKF a Kárpát-medencei országok képviselôi és az Európai Parlamentben mandátummal rendelkezô magyarok egyeztetésének kerete, megalakulása óta az a szándéka, hogy a Magyar Állandó Értekezlet parlamenti fórumaként mûködjön.

Meghatározatlan idôre elhalasztották a klímaváltozás hatásáról szóló ENSZ-jelentés közzétételét – jelentette be pénteken Brüsszelben a világ vezetô klimatológusait tömörítô kormányközi szervezet, a GIEC szóvivôje.

A jelentést eredetileg pénteken délelôtt kellett volna nyilvánosságra hozni.

A tanácskozás küldöttei szerint a tárgyalásokon felmerült politikai nézetkülönbségek miatt döntöttek a halasztás mellett. Több ország, köztük az Egyesült Államok, Kína, Oroszország és Szaúd-Arábia megakadályozta ugyanis az 1400 oldalas jelentés rövid összegzésének elfogadását.

Közben az IPCC pénteken tette közzé hatévente esedékes, 3 ezer oldalas jelentésének legújabb részét, amely a globális felmelegedés várható következményeit taglalja. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ), valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a jelentés magyarországi vonatkozású megállapításait sajtóközleményben összegezte, amelyet az MTI-hez is eljuttatott.

Az IPCC elôrejelzése szerint a következô évtizedekben csökkennek a folyók vízhozamai, de hevesebbé válnak az árvizek, visszaesik a fûtési igény, ám növekszik a légkondicionálás energiaszükséglete, egyre többen kapnak hôgutát, ugyanakkor kitolódik a turistaszezon. A vízhez jutás és a vízmegosztás ígérkezik az egyik legkritikusabb kérdésnek a jövôben. A Kárpát- medencében várhatóan csökken a csapadék mennyisége, ami Európa-szerte nem általános, hiszen az Atlanti partvidéken például több esô esik majd.

A jelentés készítôi azzal számolnak, hogy a magyarországi folyók évtizedeken belül nyaranta akár a jelenleg szokásos felére apadhatnak. A talajvíz megfelelô utánpótlás híján süllyedni fog, fôként a völgyekben és az alacsonyabb területeken, például az Alföldön. A záporok ugyanakkor gyakoribbá válnak, ami miatt nô a hirtelen árhullámok kockázata.

Az IPCC a változó helyzethez hegy- és dombvidéki víztározók építését, az alacsonyabb területeken pedig a gátak erôsítését és vésztározók létrehozását javasolja.

Az ukrán kormányoldal és az ellenzék tábora pénteken délelôtt is változatlanul kitartott álláspontja mellett.

A kormánypárti képviselôk továbbra sem voltak hajlandók végrehajtani a törvényhozás feloszlatásáról szóló, az alkotmánybíróság elôtt megtámadott elnöki rendeletet. A honatyák tüntetôleg folytatták munkájukat. Eközben Kijev központjában péntekre virradóra is mintegy ötszáz kormánypárti tüntetô táborozott.

Viktor Juscsenko államfô a Mi Ukrajnánk pártja és a Julija Timosenko ellenzéki vezetô, volt miniszterelnök nevét viselô párt nem tervez tüntetéseket.

A Korreszpondent ukrán hírmagazin pénteken megjelent számában azt állította: Viktor Janukovics miniszterelnök – az államfô ellenlábasa – ötven hrivnyát (22 euró) fizet támogatóinak egy napra a kijevi tüntetéseken való részvételért.

Szoros eredményre lehet számítani a francia elnökválasztás elsô fordulóján – tûnik ki a pénteken, bô két héttel a voksolás elôtt nyilvánosságra hozott felmérésekbôl.

A CSA-Cisco intézet közvélemény- kutatásának eredményei szerint Nicolas Sarkozy, a Népi Mozgalom Uniója (UMP) színeiben induló volt belügyminiszter a szavazatok 26 százalékára számíthat. Ôt a szocialista elnökjelölt, Ségolene Royal követi 23,5 százalékkal, a harmadik helyen pedig, 21 százalékkal Francois Bayrou, a centrista Unió a Francia Demokráciáért (UDF) jelöltje várható.

A legújabb felmérésben már 16 százalékra nôtt Jean-Marie Le Pen népszerûsége. A szélsôjobboldali nacionalista Nemzeti Front vezére a legutóbbi, 2002-ben megrendezett elnökválasztáson bejutott a második fordulóba. A jelenlegi támogatottsági adatok alapján valószínûtlen, ám mégsem kizárt, hogy Le Pen idén is bejusson a május 6-án tartandó második fordulóba. A tapasztalatok szerint ugyanis a Nemzeti Front szimpatizánsainak többsége a közvélemény- kutatóknak nem árulja el, hogy melyik jelöltre szavaz.

A felmérésbôl kiderült, hogy a francia választók közel fele még nem döntötte el, hogy a tizenkét jelölt közül kit támogat április 22-én, mintegy tizedük pedig nem kívánta felfedni, kire fog szavazni.

Traian Basescu államelnök azt állítja, hogy Tariceanu miniszterelnöknek tartózkodnia kell olyan tettektôl, amelyek Románia imázsát rontják, megemlítve, hogy a magas szinten folyó korrupció és az új kormány megalakításának átláthatatlan módja rontja az ország megítélését.

Az államelnöki hivatal pénteken nyilvánosságra hozott "egy álláspontot" a Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök kijelentései kapcsán, aki pénteken felkérte a politikusokat, élükön Traian Basescu államfôvel, hogy tartózkodjanak az olyan kijelentésektôl, amelyek ronthatnák Románia imázsát.

"A miniszterelnöknek tartózkodnia kell olyan tettektôl, amelyek rontják Románia imázsát. A magas szinteken folyó korrupció, illetve az átláthatatlan mód, amellyel az új kormányt megalakította, és amely esetében fennáll a gyanú, hogy a háta mögött fontos üzletemberek és nem átlátható politikai döntések állnak, rontanak Románia megítélésén és megbízhatóságán. Ebbôl a szempontból teljes egészében a miniszterelnöké a felelôsség" – áll az államelnöki hivatal közleményében.

Anca Boagiu volt miniszter pénteken átadta az általa 2005 augusztusától vezetett tárca vezetését az újonnan kinevezett Borbély László miniszternek. Az esemény az Európai Integrációs Minisztérium székhelyén zajlott le, amely a kormányátszervezés során régiófejlesztési, középítkezési és lakásügyi minisztérium lett.

A demokrata Anca Boagiu és Borbély László közösen tartott egy rövid sajtótájékoztatót.

Boagiu azt mondta, hogy az új tárca "nem a semmibôl, vagy a hamuból születik, mint a Fônix-madár, hanem egy szolid struktúrából, amely már létezett". Elmondta, "nagyon elôrehaladott állapotban" hagyja hátra Borbélynak az összes operacionális programot, melyek mintegy 5 milliárd euróra rúgnak.

"Eddig sem volt rossz az együttmûködésünk, meggyôzôdésem, hogy ezentúl is nagyon jó lesz az együttmûködés" – mondta Boagiu.

Borbély László kifejtette, visszatér "ebbe a minisztériumba, ebbe az épületbe", ahol 2000-ig államtitkár volt. Rámutatott, az integrációs minisztérium átalakul régiófejlesztési, középítkezési és lakásügyi minisztériummá, errôl a jövô héten ad ki egy határozatot.

Borbély megemlítette, az új minisztérium a területrendezéssel, az infrastruktúra fejlesztéssel is foglalkozik, részt fog venni a sporttermek építésében is.

Borbély megemlítette, nem eszközöl látványos módosításokat a tárca csapatában, de elmondta, versenyvizsgákat hirdetnek a vezérigazgatói tisztségekre.

A megyei rendôrség az elmúlt években "szárnyai alá vette" a marosvásárhelyi, Tudor negyedi öregotthont és a Rozmaring központot. Mind karácsonykor, mind húsvétkor a rendôrök pénzt gyûjtenek, amibôl ajándékot vásárolnak az öregotthon 80 lakójának valamint a Rozmaring központ 40 gyerekének. Tegnap a piros tojásokkal, édességcsomagokkal, kalácsokkal felpakolt rendôröket nagy örömmel fogadták mindkét helyen, régi ismerôsként üdvözölték ôket. A piros tojások, édességek láttán nagy volt az öröm, meghatódott arcok, örömujjongás volt a rendôrök jutalma.

Azok a gépkocsivezetôk is meglepôdtek, akiket tegnap a Városháza elôtt, a fôtéren illetve a Kornisán megállítottak a forgalmi rendôrök. A BCR biztosítóval közösen szervezett akcióban bírság és büntetôpontok helyett 60 csokinyuszit osztottak szét.

A Pro Európa Liga (PEL) elnöke, Smaranda Enache felháborítónak tarja azt a magyarellenes hangulatot, amelyet a Nagy-Románia Párt és más, magukat demokratikusnak tartó politikai alakulatok keltenek az RMDSZ kormányzati szerepvállalása miatt. A PEL ugyanakkor elhatárolódik az Egy Tiszta Kormányzatért Koalíció álláspontjától annak a hét miniszternek az esetében, akiket Smaranda Enache szerint ugyanúgy megillet az ártatlanság vélelme, mint bárki mást.

A kormányátalakítás kapcsán a PEL elnöke, Smaranda Enache csütörtökön sajtótájékoztatón pozitívumnak nevezte a minisztériumok számának csökkentését valamint azt, hogy az új Tariceanu-kabinet elkötelezte magát a reformok felgyorsítása mellett. Elégedetlenségének adott hangot viszont amiatt, hogy a jelenlegi kormány keretében nem kapott helyet egy regionális fejlesztési minisztérium, ami a PEL elnöke szerint a centralizációt tartja fenn, késlelteti a regionalizációt és a strukturális alapok nem megfelelô elosztásához vezet, ugyanakkor – bár Románia, összhangban az EU-tagállamokkal, 2007-et az esélyegyenlôség évének nyilvánította – egyetlen nô sem kapott miniszteri kinevezést az új kormányban. Smaranda Enache hangsúlyozta, az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának ürügyén a PRM és más pártok, sôt, bizonyos sajtókörök által keltett magyarellenes hangulat sajnálatos, választási tôke kovácsolására irányul, amely azonban aláássa a román-magyar megbékélési folyamatot. "A román-magyar megbékélésre Romániának hosszú távon van szüksége, nemcsak addig, míg belépett a NATO-ba vagy az EU-ba" – mondta. Hozzátette, a PEL egyetért a civil társadalomnak egy felelôs és feddhetetlen politikai osztály létrehozásra irányuló szándékával, amely azonban "nem lehet ellentétes a demokrácia elveivel". Smaranda Enache kifejtette, a liga elhatárolódik az Egy Tiszta Kormányzatért Koalíció álláspontjától, arra a hét miniszterre utalva, akiket különféle bûncselekmények elkövetésével gyanúsítanak, de akiket a PEL elnöke szerint megillet az ártatlanság vélelme.

A sajtótájékoztatón Smaranda Enache elmondta még, hogy három megye estében sikerült feldolgozniuk az iskolai vallásoktatás monitorizálásának nyomán begyûjtött adatokat. A PEL által 8 megyében végzett felmérés végsô eredményeit jelentésben teszik közzé, várhatóan szeptemberben. Az eddigi konklúziók szerint a diákok nagy része pozitívumnak tartja a vallás oktatását, a Liga azonban javaslatokat tesz az iskolákban történô vallási oktatás reformjára, elsôsorban a tananyag módosítására. Haller István, a PEL emberjogi irodájának vezetôje azt a projektet ismertette röviden, amelyben a PEL az Országos Statisztikai Hivatallal közösen több európai ország mellett vesz részt és amelyben a multikulturalitás és a migráció kérdéskörében végeznek kutatásokat. Szokoly Elek, a PEL társelnöke a Pro Európa Liga tizennegyedik alkalommal megszervezendô futóversenyével kapcsolatosan mondta el, hogy az eseményre május 6-án kerül sor, a nemkormányzati szervezetek vásárával egyidejûleg, erre minél több résztvevôt várnak.

Tegnap sajtótájékoztatón jelentette be a Demokrata Pártból nemrég kilépett Bogdan Buda, hogy beiratkozott a PSD-be. Újságírói kérdésre, miszerint eddig bármelyik pártból jöttek új tagok, mindegyikük egy alelnöki funkciót kapott, Ovidiu Natea megyei elnök kijelentette: a PUNR és a Republikánus Párt beolvadt a PSD-be, azért tartottak fenn számukra egy-egy funkciót. Buda esetében egyéni kezdeményezésrôl van szó, így nem tárgyaltak tisztségekrôl.

Bogdan Buda március 27-én lépett ki a Demokrata Pártból (PD), mert, mint mondta, nem találta fel magát abban a csapatban, amely Dorin Florea köré csoportosult. Az is zavarta, hogy amikor beiratkozott, a PD szociáldemokrata volt, majd hirtelen jobboldalivá vált. Ezért gondolta, hogy a "projektjei" számára legmegfelelôbb hely a PSD lesz.

A minapi parlamenti szavazásról, amelyen a PSD szavazatai segítségével alakulhatott meg a második Tariceanu- kormány, Natea azt mondta: a szavazás "normális" politikai gesztus volt, amely a holtpontról akarta kimozdítani a politikai életet. A kapcsolatuk a liberálisokkal azonban nem változik az elkövetkezendôkben.

A kérdésre, hogy a szociáldemokraták PUNR- szárnya hogy érzi magát, miközben egy olyan kormányt támogatnak, amelyben az RMDSZ is benne van, Radu Mircea, a volt PUNR volt megyei elnöke kijelentette, egyáltalán nem örül annak, hogy az RMDSZ kormányban van. Túl sok minisztériumot adtak a kezére. S nem az bántja, hogy magyarul beszélnek, hanem, hogy nem ismerik el az Alkotmány elsô cikkelyét, kisebbségi törvényt akarnak megszavaztatni, és székelyföldi autonómiát követelnek. Mint mondta, a péunérések soha sem támogatnák az RMDSZ-t.

A Népújság felvetésére, hogy ha beleolvadtak a PSD-be, nem maradhatnak PUNR-sek, nem járhatnak külön utakon, Ovidiu Natea azt mondta, hogy a péunérés hang a párton belüli demokrácia jele, vagyis mindenki mondhatja a magáét. Radu Mircea viszont elismerte, hogy ôk ugyan mindig elmondják, mi fáj, de úgy szavaznak, ahogy kell. Azt viszont fenyegetôen jelentette ki, hogy ha a PSD segítségével a parlament elfogadja a kisebbségi törvényt, esetleg kikiáltják a Székelyföld autonómiáját, "a péunérések kilépnek a PSD-bôl".

Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. (Mt. 28,8)

A húsvéti örömüzenet oszlassa el lelkünk "barna gyászát", a létünk alapjait fenyegetô félelmet, ûzze ki szívünkbôl a bizalmunkat és szeretetünket kikezdô gyanakvást és irigységet, az egyéni és közösségi életünket gyengítô széthúzást, ajándékozzon meg a tavasz megújuló életerôivel s az ebbôl fakadó reménységgel, hogy örömmel futhassuk meg utunkat, akár a jeruzsálemi asszonyok, amely a golgotai szenvedéstôl és haláltól a diadalmas új életre, húsvéthoz vezet, hogy lehessünk bizonyságtevô hírnökei és cselekvô megélôi a húsvéti evangéliumnak, hûséges tanítványai az örökké élô Jézusnak, akik a tanítványság ismertetô jegyeként a szeretet jelét hordozzák. Ezzel a reménységgel és bizonyossággal kívánok örömben és áldásban gazdag szép húsvétot, kellemes ünnepet.

Kolozsvár, 2007 húsvétján

Testvéri szeretettel,

dr. Szabó Árpád unitárius püspök

A húsvétról igazából nem lehet kívülállóként beszélni, csak úgy, mint akik ott vagyunk a történet kellôs közepén, átélve, ahogy annak sodró ereje, öröme magával ragad. A tanítványok is közvetlenül részesei lettek az elsô húsvét eseményének, amint szembesültek a feltámadás csodájával. Valójában: a Feltámadottal. Kimondhatatlan, lélekrendítô, felemelô élmény volt ez számukra, és attól kezdve másként gondolkoztak, másként láttak, másként hittek.

A Krisztusban való hit ma ugyanúgy döntô módon, mondhatnám: radikálisan megváltoztatja világszemléletünket, magatartásunkat. Hogyan lehet nekünk részünk ilyen felismerésben? Pál apostol vallomásához személyesen csatlakozva: "...megjelent nekem is." Így lesz értelme húsvétunknak és egész életünknek.

Az elsô keresztyének minden hét elsô napján a feltámadott Jézus Krisztust ünnepelték. Még ez is kevés: mindennap örülnünk lehet békességet, vigaszt adó közelségének, jelenlétének. A halált legyôzô Úr a vele való közösségünk lehetôségét határtalanná tette. Semmi el nem szakaszthat immár minket az ô szerelmétôl.

Az élô Krisztussal találkozván új távlatok nyílnak elôttünk. Pont kerül bûneink perére, mert a szentencia kimondatott: "meghalt bûneinkért, feltámadott megigazulásunkért". Tovább lehet menni, mégpedig biztos reménységgel, a jelen bizakodásával és a jövô ígéretével. A halál komor rabságából a rügyezô élet szolgálatába léphetünk. Földi életutunk, mely önmagában a halál árnyékának völgye, az Ô követésében megszentelôdik, értelmet nyer. Érdemes nyomdokaiban járni annak, aki a megtestesült, szenvedô és megdicsôült jóság.

A húsvét fénye behatol a kórtermekbe, cellákba, sötét otthonokba is. Áldása gyanánt növekedni kezd a lelkekben a hit, kivirágzik a reménység, gazdag gyümölccsé érik a szeretet. Íme, nem az erôszaké, gyûlöleté az utolsó szó. Bár mást mutat a világ jelenlegi ábrázata, mégis az igazak és jók a lelki hatalom tényleges birtokosai. Nagyobb dolog a keresztrôl nem leszállni ... és diadalmat venni a gonoszság és halál fölött.

A húsvét evangéliuma (örömüzenete) arról a teljességrôl szól, melynek csak töredékét látjuk, arról a mennyeirôl, melyet bûneink és földhözragadtságunk miatt sokszor megtagadunk. Ám valljuk: több az örök a mulandónál.

Egyik énekünk szavával: méltó ezért vigadnunk. Figyeljünk a húsvét belsô lényegére, gyönyörûségére. A külsô szokások ne céljai, hanem eszközei legyenek ünneplésünknek: "Hímes tojás piros színe arra emlékeztet, hogy Jézusunk drága véren mint váltott meg minket, a kölnivíz kellemetes, üdítô illata: a feltámadás messze zengô, drága híre maga."

Családi, baráti, gyülekezeti együttlétünk vagy magányos ünneplésünk igazi vendége az élô Krisztus legyen. Köszöntésünkben, mosolyunkban, imádságunkban tisztaságát, szeretetét adjuk tovább. Áldott húsvétot!

Domahidi Béla lelkipásztor

Amikor ezt a címet elolvasod, bizonyára jókora tanulmányra gondolsz e téma kapcsán. Lehet, hogy megérdemelne ez a megközelítés egy tanulmányt is. Itt azonban csupán néhány, e témát megközelítô gondolatot osztok meg veled, olyan megközelítésben, ahogyan az a keresztény világszemlélet alapján jelen pillanatban a lelkemben él.

Szenvedés és halál a húsvét fényében

A szenvedés és halál jelenségét az éntudattal rendelkezô ember nemcsak önmaga miatt éli át megalázónak, és tehetetlenségét hurcolva, de azért is, mert éntudata a "te" érzékelésén, és a "te"-hez kapcsolódva létezik. Az ember társas lény.

Szenvedésében és halálában a létezését érzékeli veszélyeztetettnek, s a "te" szenvedésében és halálában meg is tapasztalja a kivételt nem ismerô erô és törvény egyetemességét. Miközben tudomásul veszi az elkerülhetetlent, aközben belsô szorongással szeretné remélni, hogy ô személyesen mégiscsak kivétel a törvény alól. A szenvedésben ezért nô a szorongása, s tele van "miért" kérdésekkel a lelke. Feloldhatatlan és örök kérdése ez az emberi személynek. A természet rendje szerint érthetetlen, pszichológiailag megnyugtató válasz nélkül maradó kérdés és egzisztenciális feszültség.

Azért anyaszentegyházunk a szenvedés értelmezésérôl lemond, mint ahogyan Jézus Krisztus sem magyarázgatta e jelenséget, hanem jelen volt az emberi szenvedésben és végigélte azt. A szenvedés és halál tényét éppen ezért anyaszentegyházunk megünnepli Jézus életébôl, de csak a feltámadás fényébôl tekint rá vissza. Innen, az örök élet oldaláról visszatekintve a halálra, már értelmetlen az egzisztenciális félelem, mert az élet látója és az örök élet birtoklója az egyén, nincs mitôl félnie. Ez a magyarázata annak, hogy az örök élet megszerzéséért szenvedést is vállalni kész a keresztény. Így érthetô Jézus követelménye: "aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen engem." De az is világossá lesz: "aki mindenáron meg akarja menteni életét (vagyis földi életét), elveszíti azt (vagyis az örök életet), aki pedig elveszíti életét (vagyis a földi életét) értem és az evangéliumért, megmenti azt (vagyis az ô örök életét)".

Mindenfajta szenvedést lehet és kell a feltámadás fényében értelmezni, ha élni akarunk. Érdekes módon ez az értelmezés a fizikai életet is elviselhetôbbé varázsolja, és az örök életnek is hidat épít.

Húsvét dicsôsége, aminek a szenvedés és a halál az elôfeltétele.

Jézus Krisztus magyarázta az emmauszi tanítványoknak azt, hogy a szenvedésen és halálon kellett bemennie dicsôségébe. Más út nincs erre. Miért? Ez is olyan misztérium, mint maga a szenvedés. Miért van az, hogy csak a sebek ragyognak? Miért van az, hogy a pálmát a vértanúknak osztogatják? Miért van az, hogy szenvedésbe küldött embertársainkat mint diadalmaskodókat ünnepeljük, de csak utólag, mindig csak utólag?

A dicsôség, mellyel ôket illetjük utólag, bennük van, bennük volt láthatatlanul korábban is. Az élet, becsület, siker, gazdagság, hatalom stb. feláldozásának képessége ez, azért a többletért, ami értékrendjük legértékesebb kincse. Ô az Isten. Életcéljuk az Isten, életük értelme az Isten, életük megélésének módja Isten akaratának teljesítése. Mindez a hit olyan reális valóságközelben, amiért érdemes áldozattá lenni. A látók szférája ez, kiket értetlenül néznek sokan, s kik csodálkoznak azon, hogy miért nem látják mások is azt, ami számukra nyilvánvaló.

A húsvét dicsôségére mindannyian hivatottak vagyunk. Hitünk és Krisztushoz tartozásunk belénk is oltotta az Isten-központúságot, de amit nekünk személyesen kell odaadnunk az Istenért, azt helyettünk senki más nem teheti meg. Így kell meghalnunk magunknak, hogy új életre támadjunk Krisztusban.

Csató Béla fôesperes

Tudom, hogy az én Megváltóm él, s utoljára az én porom fölött megáll, olvasta a lelkész édesapám temetésén. Mély fájdalmamban belehasított a felismerés, igen tudom, hiszem. Addig csak elhadart, alaposan át nem gondolt, homályos képzetem volt a feltámadásról. Úgy éreztem, egyelôre nem érint engem sem a feltámadás, sem az örök élet kérdése. Igaz, hogy számtalanszor hallottam a húsvéti csoda történetét, s azt is, hogy Jézus, Isten fia elôre ment, s megígérte, hogy helyet készít számunkra. Egy olyan helyen, amelyet szem nem látott, fül nem hallott és emberi ész meg nem gondolt. De csak ott, a lefedett koporsó mellett szembesültem a feltámadás, az örök élet gondolatával és ott tudtam elhinni mindazt, amit Jézus megígért. Hogy Ô elmegy és helyet készít nekünk.

A feltámadás ünnepére készülve fontosnak érzem kimondani, leírni, hangsúlyozni mindezt, mert hajlamosak vagyunk leragadni annál, hogy Jézus feltámadt. Ezt többnyire elhiszzük, hiszen Ô Isten fia, s így legyôzhette a halált és feltámadhatott. Nemrég egy keresztény, templomba járó asszony úgy értelmezte a feltámadást, hogy tovább élünk gyermekeinkben, unokáinkban. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon miért csak felét hiszi el annak, amit Isten a Szentírásban kijelentett. Miért nem érti meg, fogadja el, hogy Isten örök életet biztosít számunkra? Ingyen kegyelméért. Nekünk nem kell mást tennünk, mint hinnünk. S ez a legnehezebb. Elfogadni, elhinni azt, amit nem látunk, amit nem tudunk megmagyarázni, amit nem tudunk felfogni.

Boldogok, akik nem látnak, és hisznek, mondta Jézus Tamásnak, s üzeni ma nekünk, akik a feltámadás ünnepére készülünk.

A görög katolikus püspök, Frangiszkosz Papamanolisz nagyon örül annak, hogy ebben az évben a keleti és a nyugati egyház ugyanazon a napon ünnepli a húsvéti szent napokat. Így a világkereszténység együtt tesz bizonyságot Jézus feltámadásáról.

A húsvét különbözô idôpontokban való ünneplése komoly szociális feszültséget okozott, és pásztori problémákat is magával vont – jelentette ki a fôpap, hozzátéve: neki személyesen is nagy fájdalmat okoz, amikor húsvétot más napon kell ünnepelni, mint Rómának, s ez sok-sok családot is érint, akik vegyes házasságban élnek.

Az idei után a következô közös húsvéti ünneplésre 2010. április 4-én kerül sor.

Nehéz diónak bizonyult a református lelkészek irányában megfogalmazott azon kérésem, hogy egy mondatban foglalják össze húsvét üzenetét. A megszólítottak kevesebb mint fele válaszolt:

Jézus Krisztus feltámadása óta a mi halálunk sem halálos többé. (Nagy József Levente, Marosvásárhely).

Ekkor monda Jézus az ô tanítványainak: Ha valaki jôni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ô keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ô életét, elveszti azt: aki pedig elveszti az ô életét énérettem, megtalálja azt. (Mt. 16, 24-25). Az ÉLÔ Jézus Krisztus örök húsvétot ígérô kijelentése. (Szász Zoltán, Marosvásárhely)

Jézus legyôzte a halált, feltámadt, elsôként átlépve ezt a vonalat, akik Benne hisznek és Vele élik le földi életüket, azoknak nem árt már a földi elmúlás, a testi halál, hanem átmennek az Ô országába, dicsôséges feltámadásban lesz részük, Istené a dicsôség, hogy ezt számunkra Jézus megszerezte! (Kulcsár R. Levente, Egrestô)

Húsvét, a FELTÁMADÁS azt jelenti, hogy Isten lehetôséget adott Jézusban, a bûntôl halott, ma élô embereknek is új életre jutni. (Szabó Árpád, Udvarfalva)

Krisztus sírjából fény támad, mely legyôzi a sötétséget, mert új életre kelt lakója legyôzte a halált. (Rigmányi Arnold, Maroscsapó)

A húsvéti körmenet elsôsorban a magyar nyelvterületre jellemzô szokás – vélekedik Czikó László cserealji római katolikus plébános, akivel a húsvét szombatján este tartott körmenetrôl, eredetérôl beszélgettünk.

– Ahogy a zsidók kivonultak Egyiptomból, úgy mi kivonulunk a templom falain kívül, tanúságot teszünk arról, hogy Jézus feltámadt, s jelképesen kivonulunk a bûnbôl. Tulajdonképpen egy liturgikus népszokás, amely nincs kötelezôen elôírva, de meg van engedve. Érdekes mozzanata az ébresztgetés, amikor Szûz Mária a szent sírnál ébresztgeti Jézust, ezt mondva: Ébredj fel Uram, miért aluszol, ne hagyj el örökre. Mint ismert, a keresztes háborúk idején a keresztények nem zarándokolhattak el a jeruzsálemi Szent sírhoz, ezért minden templomban kialakították a Szent sírt. A halott Jézus ébresztgetése kimondottan erdélyi szokás. Marosvásárhelyen a nagyszombati szentmisét minden egyházközség megtartja saját templomában, majd a hívek levonulnak a fôtéri plébániához. Az összegyûlt hívek 23 óra körül égô gyertyákkal a kezükben megkerülik a fôteret, elöl viszik a keresztet, két égô gyertyát és Jézus szobrát, mintegy megmutatva a feltámadt Krisztust. A körmenet a Te Deum eléneklésével zárul.

A húsvéti vigília szertartása április 7- én, szombaton este 10 órakor kezdôdik a vatikáni Szent Péter-bazilikában a szentatya vezetésével, amelynek során a pápa a bazilika bejáratánál megáldja a tüzet. Ezt követi a bevonulás a templomba, s a hagyomány szerint a körmenetet csak a húsvéti gyertya fénye világítja meg. Fölhangzik az Exultet, a húsvét örömére, majd a szentatya vezeti az igeliturgiát, a keresztségi liturgiát és az eucharisztikus ünnepet, amelyen a bíborosokkal együtt koncelebrál.

Április 8-án, a húsvétvasárnapi ünnepélyes szentmisét XVI. Benedek pápa délelôtt fél tizenegykor mutatja be a Szent Péter téren. A szertartás végén a szentatya a bazilika központi loggiájáról urbi et orbi áldását adja az örök városra és a földkerekségre.

Három felekezet közös temploma

Erdélyben egyedül a Nyárádsze-reda melletti Süket-Demeterfalván épített és használ egy templomot a református, unitárius és római katolikus közösség. Nyárádszereda határában tábla jelzi, hogy nagyméretû útjavítás készül: szakminisztériumi alapokból aszfaltutat készítenek, s hosszú távon a két kis településbôl alakult Demeterfalvát összekötik Kisadorjánnal. Egyelôre csak a munkagépek és a finom homokkal feltöltött út jelzi, hogy jó irányban haladunk. A 104 füstöt összesítô kis település templomának történetét Nyíri László református gondnok meséli el.

– A templomot a reformátusok, unitáriusok és katolikusok közösen építették 1951-ben, addig a volt felekezeti iskolában tartották az istentiszteleteket. A faluban a reformátusok vannak többségben, 140 fizetô tag van, az unitáriusok és katolikusok 30-30-an, gyerekekkel együtt. Az építkezési, harangkészítési, fôjavítási költségek elosztásakor mindig a számarányt vesszük figyelembe, vagyis a reformátusok nagyobb részt vállalnak. Az istentiszteletek rendjét is e szerint osztottuk fel: az elsô vasárnap mindig az unitáriusoké, a következô három a reformátusoké, ilyenkor mindig délután van istentisztelet. A katolikusok délelôtt tartják, így velük nem kell egyeztetni. Azért van délután 3-tól az igehirdetés, mert leányegyházközség vagyunk, mindig is az voltunk, jelenleg Nyárádszeredához tartozunk. Sokan furcsának tartják, hogy közös a templom, de soha nem voltak emiatt nézeteltérések, gondok. Példaként említem, hogy most, virágvasárnap, elsô vasárnap lévén, az unitáriusokon volt a sor, ôk tartották a megszokott idôben, s ünnep lévén nekünk is volt istentiszteletünk, de egy órával korábban – mondja a gondnok. Felesége így egészíti ki: amikor a fehér írásost varrattuk a templomba, mi elkészítettük a szószékre és padokra valót, s addig az unitáriusok, ugyanazzal a mintával megvarratták az úrasztali terítôt. A gyermekek karácsonyi megajándékozásánál is minden érintett, függetlenül, hogy melyik felekezethez tartozik, kap angyalfiát.

A fehérre meszelt, egyszerû, csillagot viselô templom elôtt kis kerítés van. A gondnok félig viccesen mondja, hogy ez a védôbástya a falu csordája ellen szolgál. A szépen rendbe tett templomban csak a figyelmes látogató veszi észre, hogy a bejárat mellett egy asztal, néhány gyertya és kegytárgyak vannak, jelezve, hogy katolikus szertartásokra is sor kerül.

– Egyetemes imahéten közösen tartjuk az istentiszteleteket, a vendéglelkészek igehirdetéseire mindenki eljön – mondja Nyíri László, s megmutatja a templom építésének emlékére felállított emléktáblát, amelyrôl kitûnik, hogy édesapja és nagyapja is gondnoka volt a református gyülekezetnek.

A templomból kijôve még meglátogatjuk a katolikus és unitárius haranglábakat, amelyek Süketfalva határában vannak, mintegy összekötve a két, valamikor különálló települést. A római katolikusok harangja minden délben megszólal. Sajnálatos módon a kisebb harang, az unitáriusoké már nem tudja jelezni az istentiszteleti alkalmakat, mert közel egy éve ellopták, s a tetteseknek azóta sem sikerült nyomára bukkanni.

Mint egy nagy család, olyan ez a település, olyan jól megegyezik a három felekezet – mondom búcsúzóul a gondnoknak, aki csak félig erôsíti meg elsô benyomásom. Nem a hitbeli kérdésekben nem egyeznek a demeterfalviak, hanem a földek miatt van viszály, amiatt nem beszél testvér a testvérrel. De legalább az elöregedés nem fenyegeti a települést, hiszen az üresen maradó házaknak, ha nehezen is, de akad új gazdája és víkendházak, családi házak is épülnek.

Bölöni Domokos

Valaki keres, mondja a lányom. Csak innen, Ausztráliából. – Nem tudja, élsz-e még. Annyit tud csak, hogy sok évvel ezelôtt erdôjárók voltatok. Mikor jártál te erdôt, apu? És mit jelentenek ezek az értelmetlen szövegek itt? Nézd, kinyomtattam.

Szól a mobilja, átmegy a másik szobába. Annyit még jól hallok, hogy "Anyúúú, melyik zsebembe tetted a pééénzt?!" Emmike, a kisunoka. Másodikos. Ha unja az utat hazafelé, taxival furikázik. Nagyon önálló. Néha kapok tôle csokit. Jó kislány.

Nézem a papirost. Angol nyelvû szöveg, latin és magyar idézetekkel fûszerezve. Megakad a szemem egy mondáson: Sine Baccho friget Venus. Aha. Bacchus nélkül frigid a szerelem istennôje. Vörösmartynál: Víg pohár közt édesebb a szerelem. Rémlik valami, de nem ugrik be, ki lehet a feladó. A magyar mondatokat silabizálom. "Olvasd, magyarom, van benne kép is!" Rémlik, hogy valaha gyakran hangoztattuk ezt, de nem ugrik be, hol és mikor. Aztán: Nincs Kolozsvár bekerítve, szlobod in drumu… Hát ennek tudtam… az elejét, a többit felejtettem. Makarónikum. Makaronikus költészet. A költô az anyanyelvét egy másik nyelvvel, rendszerint a latinnal keveri, a tréfás hatás kedvéért. Petôfinél. "Diligenter frequentáltam / Iskoláim egykoron, / Secundába pónált mé-gis / Sok szamár professorom." (Deákpályám) A kuruc költészetbôl maradt fenn egy ilyen kezdetû dal: "Când a dormit szegényember, / Ellopták a lovát." Vegyes lakosságú vidékeken gyakori a köznyelvben is: Fele apa, fele víz, mondják a se ilyen, se olyan munkára, emberre. Mikor a makaronikum eluralkodik egy-egy család beszédében, ott a második nemzedék rendszerint nyelvet is vált.

Sajnos, ettôl sem leszek okosabb. De a következô mondattól megrázkódom, mint Kukuj Dezidér a helikoptertôl. Egyszer elhúzott fölötte a facsaratos pillangó, és aztán napokig fájtatta a hátát az öreg.

Kukubika, szerencsika, akkorán bôgj, mint a bika! Alább ez virít: Jákácálé, tejes málé, klécc!

Kukubikának a pukkantót mondtuk gyerekkoromban. Kinek és mikor beszéltem effélékrôl? Hoppá. Amikor fürdômedencét ástunk az erdôben. Pukkantóztunk, mint két gyerek. Kivel is? Hát Virág Janóval.

Unalmas munkára ítélt a sors. A Megfigyelési Ponton reggel, délben, este leolvastuk a mûszerrôl az adatokat, kapcsos füzetbe vezettük szigorú pontossággal, nem kötötték az orrunkra, mire szolgálnak, hetente kétszer jött fel a rönktérrôl a traktor, kaptunk kenyeret, konzervet, havonta egyszer krumplit és puliszkalisztet is, télire kucsmát, pufajkát, vattával bélelt nadrágot és gumicsizmát, a nyári idôszakra semmit, oldjuk meg, ahogy tudjuk, üzente a mérnök, akit én sosem láttam. Janó szerint ez a fônök, ô adja a fizetést. Janó néha leutazott a traktorral, vitte a kapcsos füzetet, aztán egy vagy két nap múlva jött vissza, gyalog, kék foltokkal a testén.

A patakból eret vezettünk a Megfigyelô közelébe, jókora gödröt ástunk, de sosem tudtunk fürdeni. Az erdô visszaszívta a vizet – viszont odakaptak strandolászni a vaddisznók.

Elzártuk a csatornát, betömtük a gödröt, továbbra is a patakban tisztálkodtunk. Valahányszor lent járt, sokáig kellett mosakodnia Janónak, mindig összeverték.

A megfigyelési pontot nem volt szabad elhagynunk, de megegyeztünk, hogy húsvét hetében Janó elmegy, és én "tartom a frontot", jegyzem a mûszer mutatta "értékeket", fogadom a mord traktorost, aki talán szalonnát és fôtt tojást is hoz, egyéb dolgom nem lesz, sétálgatok az ösvényeken, kiállhatok a csúcsokra, körülhordozhatom tekintetem a belátható világon, úgysincs egyéb, csak erdô, erdô, erdô.

És a csend, az idegnyugtató vagy ôrjítô csend. Én akkor az öntudatlanságnak olyan álomi állapotában töltöttem napjaimat, amit ma talán visszasírnék. Amikor felszállt agyamról a köd, csodálkozva tûnôdtem: hogyan is bírtam ki azt a primitív környezetet, a remeteéletet, és mitôl lettem hirtelen bátor, sôt közömbös, nem törôdöm a vadakkal – holott azelôtt a kiskutyánk is végigkergetett az udvaron. Miféle burokba göngyölte emlékezetem az alagsori doki, és miért mondta szüleimnek, hogy legjobb, ha beletörôdnek, hogy a szervek munkát találjanak nekem valahol messze, távol a város zajától?

Mit követtem el, amit jobb, ha sosem hoz vissza a lift, amely a havasi ég alá emelt, vagy hogy a Janó szavaival éljek: mit tudhatok, hogy ilyen szépen kimostak a kék szemû legények?

Nem töprengtem a helyzetemen. Utána sem ötlött fel semmi. Nem is kutakodtam, azt mondták, fájni fog, ha mégis. Elfogadtam szüleim "magyarázatát": társaimmal mulattunk vígan; összeverekedtünk valami korhelyekkel, a barátaim elszaladtak, engem vittek el a mentôk. De hogy miket kiabáltam, azt sem anyám, sem apám nem hozta elô soha.

A kórházban szépen kikúráltak, most már, hála istennek, minden rendben. Normális vagyok, vihetnek katonának.

Akit besoroznak, alkalmas.

Virág Janó összepakolta kis motyóját, vállára kapta kopott hátizsákját, és közölte: egy darabon elkísérhetem. Az út egyszerre tûnt végtelennek és fájdalmasan rövidnek. Mint mikor háborúba megy a testvérünk, indul a vonatja, s ô még egyszer visszaint az ablakból. Még fogjuk a kezét, de a karja füstben van.

– Tudod, Lükali, végül is az emberen múlik minden. Ha hiszel benne, a Föld akként is bejárható, hogy mindvégig erdôben, fanyar illatú puha avaron járunk, az állatok elkerülnek, mert megérzik a veszélyt; embertársainktól pedig mi magunk óvakodunk, hiszen tudjuk, mire képesek.

A Teremtôn kívül nincs más parancsolónk.

A reménység ózonjával minden pillanatban Ôt lélegezzük be. Hiszen a levegô is, a föld és a vizek is: mind, mind: Isten.

Ez olyan nyugalmat ád, akkora erôt, hogy kigyalogolhatunk vele ebbôl az átokverte gonosz rendszerbôl.

És Virág Janó ismét elkezdett vizsgáztatni. Ezt szokta, valahányszor, kék foltokkal a testén, visszatért a rönktéri kirándulásokból.

A papír feltalálása Kínában?

Az elsô nyomtatott könyv?

Szent Ferenc halála?

A rigómezei csata?

Az óra feltalálása?

A távcsô?

Az elsô szabadalmazott aratógép?

Az elsô postabélyeg?

Az elsô föld alatti vasút?

Így szórakoztunk, hogy meg ne bolonduljunk. Ennél jobban ne már.

A Szuezi-csatorna megnyitása?

A pápai csalhatatlanság deklarálása?

Az elsô újkori olimpia Athénban?

Fleming és a penicillin?

Az elsô nyilvános tévéadás?

A fogamzásgátló tabletta?

Az elsô mesterséges hold?

Jurij Gagarin az ûrben?

Kennedy meggyilkolása?

Mao elnök gondolatainak kiadása?

1964.

Itt megálltunk… Mintha egyperces csönddel… Ama gondolatoknak…

Virág Janó indulatba jött, felgyorsult a lélegzete, levegôért kapkodott, egyszer azt is sóhajtotta: – Jaj, meghalok.

Szinte kikacagtam. Hallj oda, mindjárt megölik valami gondolatok.

– Valaha én is prédikáltam, de nem az ôzeknek és a seregélyeknek. Az Isten próbára tett.

Aztán ezek maoizálták az országot.

In magnis et voluisse sat est. Nagy dolgokban az akarat is elegendô; de most ismét nagyhét van. Várjuk a csodát, várjuk a bizonyosságot. A kereszténység alappillérét jelentô nagy ünnepet várjuk, a feltámadást. De addig még el kell jönnie a fekete nagypénteknek, a keresztre feszítésnek. És a csoda, a bizonyságtétel, az ünnep csak azután következik. Istennek fia egy véres, zsarnokok harcaitól, nyomorgatásaitól uralt világban született, hogy a jóság, a szeretet magvát hintse el a földön, az emberek lelkében, és megváltsa a világot a gonosztettektôl, az embereket bûneiktôl. A tiszta, igaz, jó világot akkor sem sokan akarták, ezért Isten fiát elfogták, szörnyû kereszthalálra ítélték. Ô meghalt, de feltámadott. Feltámadásával bizonyította: aki hisz a jóban, az igazban és benne, Isten fiában, az el nem veszhet. Ma ismét hatalmasok uralkodnak a világ felett, véres háborúk folynak megint. Birodalmak omlanak össze és újabbak születnek, vannak bôségben dôzsölôk, és vannak éhezôk. Mindig a szerencsétlenek hátán csattan az ostor. Ma is ontják a vért Isten nevében. Isten fia nevében gyilkolnak halomra ártatlanokat szerte a világon.

A kegyelem reménye mégis él a szívekben. Másként nem érdemes várni az Ünnepet.

Nagyon halkan beszélt. Éber ám az erdô füle, a mókus is elárulhat.

– A puszta akarat beérett – tette hozzá. – Én most elindulok ezen az úton, és erdôrôl erdôre haladva jutok el a szabad világba. Egy darabon még elkísérhetsz. Megkedveltelek, jól elvoltunk itt ketten, Lükali.

No, ne keseregj. Induljunk.

Nem tudom, mennyi ideig zörgettük az avart. Fák között olyan puhán zsugorodik a távolság, mint sebességgel az idô.

Egyszer csak leereszkedünk egy kis fehérlô kôvárosba, temetôhöz. Janó letérdel egy sír elé.

– Az apád?

– Nem.

– Az anyád?

– Az sem.

– Testvéred?

– Dehogy.

– Nincs rajta semmiféle felirat…

– Látni akartam egy temetôt. Nincs ebben semmi különös. Az enyéim Erdély túlsó határán nyugosznak.

– Itt elválunk – nyújtott kezet. – Lükali, te megvárod húsvét másodnapját, akkor tüzet raksz, elégeted a kapcsos füzetet az adatokkal, a ruhákkal, mindennel, amit otthagytam. Majd azt mondod: én tettem. Csendben maradsz, azok odalent mind lerészegednek, egy hétig a kutya se néz feléd. Mikor feljönnek, jelented, hogy eltûntem. Addigra én már messze járok.

Ne lógasd a fejed, Lükali. Meggyógyultál. Nem is volt soha semmi bajod. Normális vagy – de ne nagyon publikáld. Be akarnak sorozni? Mondd a kronológiánkat, konokul, monomániásan.

Bubópestis Európában?

Mátyás királlyá választása a befagyott Duna jegén?

A burgonya behozatala Dél-Amerikából?

Jézus második eljövetele?

A szabadság?!

Látod, Lükali, milyen igazi ember vagy te is. Nagyon vigyázz, meg ne tudják.

Ne tudják meg azok – mert rögtön megrontanak.

*

– Apuka, válaszoltam a kengurufalvi pasinak – újságolja mosolyogva a lányom. – Visszaírt, hogy ô nem ám Virág Janó, akinek hitted. Az a nagyapja volt. Ez a fickó már nem beszél magyarul. Elôzô levelét budapesti barátnôje fordította le, és az is bolondnak gondolta Virág nagyapát.

Mint ahogy nekem is fölöttébb gyanúsak azok a se füle, se farka mondatok. Klécc! Mi az?

– Ja, hát az valami szász beütés lehet, fogócskázáskor mondtuk, ha elértük szaladó társunkat, vállára csaptunk. Azt jelentette: megvagy!

– És az a tejesmálés hülyeség? Az mi?

– Arra már nem emlékszem.

– És honnan tudhatott ez az öreg Mr. Virág a te gyerekkori emlékeidrôl? Mert azt is írja az unokája, ez a bizonyos Eugen Virag, hogy a te beceneved Luk Ali volt. Úgy hangzik, mint valami reklám; mint a Lukoil. De akkor még nem volt ilyesmi. Luk Ali. Voltál oroszba oltott mohamedán is, apu?

(Nem, persze hogy nem. Így mutatott be a kísérôm, mikor a keze alá adtak a megfigyelôponton: ez itt egy Lüke Aladár. Virág Janó becézett Lükalinak – ami ugye, egészen más.)

– Hát, ha úgy gondolod, viszontválaszolhatsz. Fogalmazd meg, én majd lefordítom, és elküldöm. Biztosan kíváncsi vagy, hogyan jutott ki éppen Ausztráliába a barátod. A Júzsín nevû fiatalember valami konstancai hajót emleget, annak rakterében töltött kilenc vagy tíz napot Virág úr, töksötétben. Egy tengerész csempészte be, kapitányával osztozott a lóvén. Marseilles-ben jöhetett föl, szinte megvakult, nehezen nyerte vissza a szeme világát. De onnan már nem toloncolták haza. Egy ideig fogászkodott, aztán az elsô alkalmat megragadva továbbállt. Tudtad róla, hogy diplomás fogorvos volt?

(Nem tudtam, honnan tudhattam volna. Úgy tértem vissza a "normális" életbe, mint akit többévi befagyasztás után hívnak ismét életre. Minden új volt, és mégis annyira régi, hogy szinte unalmas.

A rend semmit sem változott, a gonoszság fokozódott csupán.)

– Egyébként a barátod már nem él. Az volt a kívánsága, hogy ha majd vége a diktatúrának, kutassanak fel téged, és mondják meg, várj csak, olvasom: "Járható az ösvény az erdôkön át, bárhová el lehet jutni a sûrû rengetegben. A legtömöttebb lombkoronát is áttöri, és besüt a fák között a lelkekbe a betlehemi pásztorok vezérlô csillaga."

Ennyire be voltatok golyózva, apukám, drága?!…

Feltámadni biztosan egészen egyszerû. Ahogyan meghalni is az. Ahogyan repülni is. Utóbbi kettônek megtaláltuk a nyitját. Az elsônek még nem. És valószínûleg – soha nem is fogjuk. Pedig meghalni sem, repülni sem tudunk magunktól. Eszközök kellenek hozzá. Ahogyan a feltámadáshoz is – valószínûleg. Biztosan.

Hogy hogyan kell feltámadni – nem tudjuk még. Nem divat. Vannak történetek, mondák, regék, mesék és balladák, mítoszok és töredékek. Megannyiban megdicsôül valaki, meghal valaki, majd magához tér. Visszatér. Sokan nevetnek rajta, sokan nevetnek rajta több ezer év után is. Biológiával jönnek, fizikával, rációval és hatalmas mellénnyel. Hogy nem lehet mert..., lehetetlen mert..., hôségben megbolydult paraszti elmék fantazmagóriája az egész. Lehet, hogy így van. Lehet, hogy a két évezredes kultúra, amelybe beleszülettek, ilyen fantazmagórián alapszik. És lehet, hogy nincs így. Mert mindent meg lehet magyarázni. És semmit sem lehet megmagyarázni.

A feltámadás van, mert ha nem lenne, régóta árnyékba borult volna a Föld. A feltámadás ajándék, amit vissza lehet utasítani. A feltámadás misztérium, az egyetlen titok, amely mélyebb a halálnál. Számunkra föl nem fogható.

Eszközök kellenek hozzá, és ezek az eszközök nem a fejben vannak. Nem érvek és ellenérvek, nem rajongó odaadás és nem maró cinizmus. Hiszen a történet – könnyedén megcáfolható. Eszközei a szívben formálódnak. Ott kovácsolódnak hitbôl és vágyakozásból, szeretetbôl, becsületbôl. Olyan anyagokból, amelyektôl sikeresen megszabadult a világ. A feltámadás nem csak a gyengék vágyálma, és nem csak azoké, akik méteres szemellenzôt viselnek. A feltámadás nem dekadens, nem komikus és nem véresen komoly. Feltámadni bármikor lehet. Nincsen recept rá, nincs biztos útmutatás. De tudjuk: egyszer, valaki feltámadt. Nála a rozsdálló kulcs, ott legbelül, a szív legrejtettebb kamráiban. A többi puszta formaság...

Legtöbb gyereknek húsvétról a tojásfestés, a csokitojások jutnak eszébe, de akad olyan is, akinek a Jézuskára való emlékezés, a ritkaságszámba menô családi együttlét, vagy éppen a "nyuszivárás" adja az ünnep varázsát. A marosvásárhelyi Nicolae Balcescu Gimnázium második osztályának kisdiákjai Szatmári Zsuzsanna tanító néni segítségével napokkal elôbb "készültek" az ünnepre, a teremben nyuszik, tojással teli kosárkák fogadnak, a fiúk meg locsolóversekre zendítenek rá. Az ünnepi hangulat közepette arról érdeklôdtünk, mit jelent a húsvét egy másodikos kisgyereknek.

Szidi azt szereti a legjobban, amikor jönnek a kisfiúk és verseket mondanak, de – azonnal hozzáteszi – a mostanában oly divatos "csúnya" verseket nem kedveli. "Szeretem, amikor sok vendég jön hozzánk és tojást adunk nekik és süteményt... Jézuska azért áldozta fel az életét, hogy a mi életünk jobb legyen és az emberek szeressék egymást." Kérdésemre, hogy mi a szeretet, elmondja: amikor anyuék megpuszilják és megölelik egymást, amikor valaki virágot hoz, az szeretet. A húsvét jó alkalom, hogy az összeveszett testvérek kibéküljenek – fûzi hozzá. Lajos szerint a húsvét elsôsorban azért ünnep, mert "Jézus feltámadt", de azért is, mert ilyenkor sok játékot és cukorkát kap. Nagy tervei vannak, két versikével negyven helyre készül locsolni. A szeretetrôl érdekes a véleménye: "ha szeretünk valakit, akkor jó fiúk vagyunk". Zsombi számára idén nagy tétje van a locsolásnak, ugyanis az összegyûjtött pénzbôl új telefont szeretne vásárolni. "Húsvét arra jó, hogy verseket mondjunk, piros tojást kapjunk és ekkor támadt fel Jézus, aki bûnösnek nyilvánít bennünket, ha nem fogadunk szót".

"Húsvét a legszebb ünnep, mivel csak ekkor lehetünk együtt a szüleimmel, készülôdünk, sütünk-fôzünk, tojást festünk. Kisebb koromban jártam apukámmal öntözni, de most már otthon várom a locsolókat" – árulja el Noémi.

Szilárd szerint húsvétkor tojást készítünk és várjuk a nyuszit. Szeretjük ôt, mert éjjel-nappal dolgozik azért, hogy a világ összes gyerekének játékot vihessen és tojást fessen. Nekem egyszer a szekrény mögé rejtette el az ajándékot – teszi hozzá.

Boró véleménye szerint: a húsvét nagyon szép ünnep, mindenki ki szokta mutatni a mások iránt érzett szeretetét, üdvözlôlapokat küldünk ismerôseinknek. Jézus feltámadását is ünnepeljük, aki életét áldozta az emberiségért, azért, hogy jobb legyen a világ. Ilyenkor anyukámmal és a nôvéremmel tojásokat festünk, süteményeket sütünk.

– Húsvét elôtt anyukámmal nagytakarítást szoktunk végezni, tojást festünk és várjuk a locsoló fiúkat. Mindig sokan szoktak jönni hozzánk – mesél az ünneprôl Barbara.

A kis Tamás nem nagyon szereti a csokitojást, így amikor nagytatájával elmegy locsolni, inkább a piros tojásokat gyûjtögeti. "Húsvétkor Jézus feltámadását is ünnepeljük, aki szent volt és meggyógyította az embereket."

Tojásfestés terén semmi új a nap alatt, legyinthetnek azok, akik nem ízlelték e foglalatosság varázsát. Talán ennek a varázsnak köszönhetô, hogy idôtlen idôk óta mûvelik és mégis minden évben új élményt nyújt. S nem csak a foglalatosság kedves, hanem a tojások látványa is, ami tavaszi derût lop a lelkünkbe.

A húsvéti ünnepkörnek ezt a derûjét a Habakuk bábcsoport lopta be a marosvásárhelyi Cserealji Református Egyházközség tanácstermébe. A csoport 17 tagja és a 10-es napközi otthon 40 óvodása – Tóth Edit és Simó Borbála óvónôkkel együtt – csaknem kétszáz tojást festett, pingált, írt és hímezett. Ezeket állították ki.

Bartha Júlia, a csoport vezetôje bevallotta, hogy számára gyerekkorától az ünnepi elôkészület legfontosabb mozzanata a tojásfestés, a fôzés, takarítás mellett ez kap a legnagyobb súlyt. Több tojásfestési technikát használ. A hagyományos módszerek közül a hagymahéjast kedveli, elsôsorban azért, mert a tojások nem érintkeznek vegyi anyaggal, következésképpen nem mérgezôek. A festékként használt hagymahéjat a festés elôtti napon megfôzi. A sárga hagymából sárgásbarnás, a vörös hagymából bordós árnyalatú tojás lesz. Ha erôs színt akar elérni, akkor a lébe több hagymahéjat tesz. A megtisztított tojásokat megfôzi, majd friss zöld levelet helyez a forró tojásra, amit óvatosan harisnyába fog, hogy ezzel a levelet rögzítse. Az így elôkészített tojást hagymalébe mártja. Miután a tojáshéj kellôképpen elszínezôdik, kiveszi a lébôl, s miután megszáradt, szalonnával zsírozza.

Az írott tojásfestés technikája kissé bonyolultabb. Ehhez íróka kell, amit forró méhviaszba márt. A tojásra felrajzolja a kívánt népi motívumot, majd hideg festékbe meríti. Azért fontos a hideg festék használata, mert a melegben a viasz lefolyik és a minta elmosódik. A festékben a viasszal írott részek fehéren maradnak. Festés után a tojásokat ismét fel kell hevíteni, hogy a viaszt finoman törölve el lehessen távolítani.

A festett tojást másként is mintázza. Például maratja. Eléggé koncentrált savba fogpiszkálót márt, majd ezzel rajzolja meg a kívánt mintát. Ez a módszer gyerekeknek nem ajánlott. Kevésbé ismert eljárás a karcolás. Ehhez zsilettpengét használ, amivel a festett tojásra mintát kapar.

Mindezek mellett a kedvence mégis a pingált tojás. Ehhez a legmegfelelôbb a kereskedelemben vásárolt fehér héjú tojás. Ezen mutat jól a kék, a piros motívum, amit leginkább korondi kerámiáról másol. A technikákat a gyerekek is elsajátították, ám mégis a tojásból készített állatfigurákat kedvelik a legjobban. A kiállításra kakast, nyuszit, egeret készítettek.

A vásáros tojáskiállítást tegnap este, bûnbánati istentisztelet után nyitották meg.

Múlt héten Rómába berobbant a tavasz. Váratott magára, sokakat mégis készületlenül ért. Nyakukon meleg sállal, hátukon nagykabáttal, gyöngyözô homlokkal baktattak az örök város pénteken még fátyolfelhôs ege alatt. A munkába kora reggel indult helyiek járhattak így a délutáni langyos szellô bágyasztó fuvallatában, a nyüzsgô metropolist elárasztó turisták tíz- meg százezrei rég nekivetkôzve bámulták a lépten-nyomon eléjük táruló csodát, lépcsôkön, járdaszegélyeken, padokon, utcai pizzázók, fagylaltozók, bárok asztalainál pihegve szívták magukba a mûemlékek és lenyûgözô épületegyüttesek, a nemzetközi színes forgatag és az ôrült motorforgalom hihetetlen látványát. Szombaton, amikor már mindenen úrrá lett a mediterrán napfény, a rómaiak is igazodtak a megkésett évszakhoz, és lengébb öltözékben csatlakoztak a zarándokhelyeket, tereket, parkokat, piacokat megtöltô tömegekhez. Fárasztó ez az egész, mégis van benne valami különös varázs. Az európai városnézô éppúgy érzékeli ezt, mint az afrikai színes bôrû, az amerikai, akárcsak a távol-keleti, az idôs szintúgy, mint a fiatal. Ha mindent nem is ért az ember a nyelvek bábeli egyvelegében, a hanghordozás ezt is nyilvánvalóvá teszi. Bábel? Igen, noha mindenki úgy véli, kissé ô is tud olaszul. De nem ez a lényeg, a megértéssel, tájékozódással nem lehet baj. Ha oda mész, ahova visz az áradat, a legszebb látnivalókra rátalálsz. Ha nem, akkor sincs baj. Lépésrôl lépésre rábukkansz valamire. Mások is persze, mert Rómában ilyenkor rengetegen vannak. Döntô többségük fiatal. II. János Pál pápa kezdeményezésére 1985-tôl a virágvasárnap a világ ifjúságáé. És jönnek-jönnek végeérhetetlen sorokban a nagyheti, húsvéti zarándokokat hozó vonatok, buszok, repülôk.

Hosszabb vagy rövidebb idôre adatik meg a római vakáció, káprázatosan tarka kaleidoszkóppá áll össze az emberben az emlékmozaik. Hol az egyik, hol a másik szín, hang, benyomás erôsödik fel érzékeinkben. És jólesôen, szórakoztatón feleselgetnek, kárálnak egymással. Mert mint már fennebb utaltam rá, számtalan ellentmondás fedezhetô fel Romulus és Remus hét dombra épült városában. Régmúlt dialogizál a jelennel, reneszánsz a barokkal, világiasság a hitvilággal, hétköznapok az ünnepekkel, pompa és gazdagság a lehangoló nyomorral, felbecsülhetetlen mûkincshalmaz a giccsek özönével, patikatisztaság a jöttmentek szemetével, sorolni is lehetetlen mindahányat. Egy erdélyinek az is meglepô, ha az utakat szegélyezô narancsfasoron egyszerre látja a szép, fehér virágot és a nagy, kerek, narancsszínû gyümölcsök tömkelegét. És az is furcsa, hogy miközben egyik kirakatban még méregdrága prémek, hosszú téli felöltôk idézik a gyenge, mégis sokáig tartó telet, a másikban rendkívül színes, élénken virágos nyári ruhák, szoknyák hirdetik, a nôi divatban mi a trend. Még a férfi alsónemû is tarkabarka lesz az idén. Apropó kirakat. A cukrászdák, élelmiszerüzletek csupa nyuszi, csupa tojás, csupa csokoládé vitrinjei is marasztalják a járókelôt. A hölgyeket biztos az ékszerboltok csillogása torpantja meg. Csak úgy, mûélvezetbôl. A vásárlást a magunkfajta nemigen engedheti meg magának. Pláne nem a divatdiktátorok galériaszerû üzletcsodáiban. Azért olyanok is vannak, akik ide is betérhetnek. Láttunk belôlük jó párat estefelé a Via Veneto gyöngyházfényû utcai akváriumvendéglôiben. Akárha Fellini valamelyik filmjébôl tûntek volna elénk. Az édes életbôl például. Anita Ekberg viszont a Trevi- kútból hiányzott. A Fontana elôtt, körött azonban olyan tömeg hullámzott, mint késôbb az olimpiai stadionban a Róma–Milan rangadón. Taps, üdvrivalgás jelezte messzirôl, hogy helyes úton járunk. Kiderült, hogy egy menyasszonyt-vôlegényt éltettek. Ez is a tavasz csalhatatlan jele. Mint az is, hogy az egyik legmagasabb dombot uraló hatalmas parkban, a Villa Borghesében be nem teltek egymással a szerelmes párok. Nyilván kevésbé irigylésre méltó helyzetben is kellemes csak úgy elnyúlni a haragoszöld gyepen a számunkra egzotikus növényzet, a pálmák, olajfák, óriáskaktuszok, cédrusok, magnóliák, lila akácok és még ki tudja mik között. Vagy távolabb, Caracalla ókori luxust sejtetô termái körül, ahol a Forum Romanumban tanyászó társaikhoz hasonlóan, dôzsölô macskák (Gatta di Roma) dorombolnak kéjesen a régészeket lázba hozó épületmaradványokon.

Nemcsak a macskafélék sziesztáznak, az árusok, mutatványosok, portré- és más alkalmi festôk is el-elszunnyadoznak a déli melegben. Mondjuk, a Navona téren. Orrolnak is a fotósra, ha megörökíti ôket. A koldusok nem tiltakoznak, csak mondják folyamatosan a magukét. Többségük romániai. Nekik is jól fog a tavasz. Ami déltájban a Colosseum monumentális ellipszisében már-már perzselô. Bennebb, a folyosók hûvösében Eros emlékeztet a szüntelen megújulásra. Híres múzeumok témába illô ókori mûremekeibôl rendeztek itt szeptemberig megtekinthetô kiállítást. Egyszóval van a Tiberis-parti városban minden, mi szem-szájnak ingere. A látogatóra mégis a legmaradandóbb hatást bizonyára a Vatikán teszi, amely a maga nyújtotta összetett élményhalmazzal talán nem hasonlítható semmi máshoz. Arra is rádöbbent, milyen parányi az ember, meg arra is, hogy mennyire erôs, hite, alkotóképessége mily csodálatos teljesítményekre sarkallhatja. A Szent Péter-bazilika kupolájának kilátójából szemlélve, olyan a lenti téren folytonos mozgásban levô sokaság, mint egy hangyaboly. Utóbb megrendülten kilépve a székesegyház kapuján, ismét egyéniesülnek a parányok. Belsô késztetés ösztönöz, alig tudjuk visszafogni magunk, hogy ne köszöntsük mindeniküket külön-külön, úgy, ahogy az elegáns metró elektronikus kijelzôje már virágvasárnapon is teszi: Buona Pasqua! Tegyük hozzá olvasóinknak magyarul is: Áldott, örömteli húsvétot kívánunk!

A húsvéti ünnephez kapcsolódó népszokásoknak hagyománya van Gernyeszegen is, ahol idôsek és fiatalok egyaránt ragaszkodnak hozzájuk.

Szombaton a kisfiúk szülei úgynevezett húsvéti bokrétákat készítenek, amelyek vasárnap reggel már a kislányos házak kapuit díszítik.

A bokréta készítésének módjáról Gyôrfi Piroska, a négyéves Dávid édesanyja mesélt. "Évekkel ezelôtt még kávát készítettek az apukák, amely egy fakeresztbôl és a köréje illesztett erôsebb huzalból, vékonyabb fémcsôbôl állt. Erre kerültek rá körkörös alakban a dús fenyôágak. Közben az anyukák, általában piros és fehér krepp-papírból, rózsát mintáztak, amelyeket feltûztek a fenyôágakra. A kávás bokréta ma is hagyomány, ám egyre inkább divat lesz nálunk, hogy a fenyôfa csúcsát, a fenyôtetôt vágják le és díszítik fel az említett módon a szülôk. Természetesen a gyerekek is gyakran segédkeznek. Miko