Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Bár egész sor törvény (1991/18, 1997/169, 2000/1, 2001/10, 2001/501.) szabályozta–szabályozza a kommunista hatalom által elkobzott mezôgazdasági területek, valamit magán és egyházi ingatlanok helyzetének rendezését, ez a mai napig rendkívül foghíjas módon valósult meg. Nemrégiben arról tájékoztattunk, hogy bírsággal sújtották azokat a polgármestereket, akiknek a településén még vannak kiadatlan birtoklevelek. Nekünk arról is tudomásunk van, hogy léteznek vissza nem juttatott, csak abban a 15 évvel ezelôtt a 18-as földtörvény alapján kiadott "igazolásban" elismert, tehát "elméletileg birtokolt" területek is. Ilyen helyzetbe kerültek azok a tulajdonosok, akik a papíron létezô földterületüknek valóságosan csak egy részét kapták vissza, mert történetesen még az 50-es években kuláklistára tették és lemondatták ôket, a földjeiket pedig, hogy mégse maradjanak parlagon, kiosztották "megbízható személyeknek", akik aztán azokkal léptek be a közösbe. Köztudott, hogy a 18-as törvény elfogadta a tsz-nyilvántartásokban fellelhetô adatokat, s így gyakran elôfordult, hogy – eléggé szakszerûtlenül – a földosztó bizottságok ezeknek is, meg a telekkönyvi kivonattal rendelkezô valóságos tulajdonosoknak is jóváhagyták az igénylését, s még csak nem is tudatosult bennük, hogy kétszer adták vissza ugyanazt a parcellát. Szóval a helyzet tarthatatlansága mellett az itt a másodlagos kérdés, hogy ki mekkora földadót fizet és kinek mennyit szabnak ki, meg hogyha nem fizet, elismerik-e az igazát? Persze, hogy zûrzavar uralkodik a polgármesteri hivatalok mezôgazdasági meg adóosztályán – s ember legyen a talpán, aki ezeket méltányosan és igazságosan rendezni tudja, ha egyáltalán sikerül a szálakat kibogoznia!

A "konvenciós", tehát a 2000. évi 1-es földtörvény kedvezményezettjeinek jobbára már csak kárpótlási ígéret jutott, föld nem, ahogyan például a lebontott ingatlanokért is kárpótlást adhat az állam. A 2005. évi 247-es számú Hivatalos Közlöny arról tájékoztatott, hogy az 1945. március 6. és 1989. december 22. között elkobzott magán-, egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatását az állam az uniós követelményeknek megfelelôen rendezi. Nem tudni, azoknak felel-e meg az a 10 éves idôszak, amelynek folyamán egész 2015-ig tart a kárpótlás rendezése (állami tulajdonban levô részvényekkel!), kérdés, hogy az az idôs ember, aki már a nyolcvanas éveit tapossa és minimálnyugdíjon tengôdik, érje be azzal, hogy majd az örököseit gyarapítja a törvényes jussa? Nem kellett volna egy prioritáslistát összeállítani, s elôbb a még életben lévô koros személyeket kárpótolni?

Mert ha ez így EU-s rendezés, akkor meggondolom, hogy kívánkozom-e az unióba.

Mindig szükségünk van az ôsz halántékok tapasztalatára. Szükségesnek tartjuk minél közelebb érezni azokat, akik egy élet munkája után keresik a megérdemelt nyugalmat. Sajnos, legtöbb alkalommal a kapott nyugdíj nem fizeti arányos a kifejtett erôfeszítésükkel, nem hozza meg a kívánt csendet és a méltó anyagi körülményeket.

Kijárna nekik, hogy minél jobban iparkodjunk, megértsük és értékeljük azoknak a morális-etikai státusát, akik az adakozás erejével a köz javára személyes példájukkal felügyelték elôttünk a város lépteit. Ezért rajtunk a sor, hogy megjutalmazzuk ôket, biztosítsuk a szükséges feltételeket, hogy egy tiszta, civilizált városban fontosnak érezhessék magukat és kényelmesen élhessenek.

Tiszteljük az idôseinket, oltalmazzuk életterüket mivel nem közömbös számunkra a múlt és foglalkoztat a jövô. Végeredményben ezek a fehér halántékok morális jelzésként utalnak a minket jellemzô jólétre vagy társadalmi romlottságra.

Ezen az ünnepnapon elsôsorban egészséget kívánok minden nyugdíjasnak. Tudniuk kell azt, hogy mindig elégedettek vagyunk, ha bármilyen alkalommal a közelünkben vannak, tanácsot adnak vagy támogatnak a tevékenységük során. Várjuk, hogy továbbra is az eddigiekhez hasonlóan kalauzoljanak, hogy együtt járuljunk hozzá a holnap jólétéhez és virágzásához.

Isten éltesse önöket!

Tisztelettel, dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere

Amióta az ENSZ október elsejét az idôsek világnapjának nyilvánította, mi minden évben ünnepelünk – nyilatkozta Kovács Irma, a Maros Megyei Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke. Az idôsek világnapja alkalmából a szervezet a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal közösen idén is megünnepelte a város idôseit.

A hivatal víkendtelepi vendégházában pénteken közel 400 nyugdíjas gyûlt össze. A rendezvényre a marosvásárhelyi öregek háza mozgásképes idôsei is hivatalosak voltak. Az ünnepséget hivatalosan Kovács Irma elnök nyitotta meg: "Ma gondolunk azokra az idôsekre, akik még tevékenykednek és a társadalom tiszteletét élvezik, de az egyedülálló nyugdíjasokra is, akik öregségükre magukra maradtak. Idén is összegyûltünk, de nem mondhatjuk, hogy valami jobb lett, ugyanis nem nôtt a nyugdíjasok életszínvonala" – hangzott el. Ioan Covaciu igazgató a Román Posta részérôl szólt az idôsekhez és biztosította ôket arról, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a nyugdíjakat idôben kézbesítsék. Marius Popa az egészségügyi miniszter üzenetét tolmácsolta a résztvevôknek, majd ezt követôen Morent Ilona, a Maros Megyei Nyugdíjpénztár elnöke szólt az összegyûltekhez. Kerekes Károly parlamenti képviselô ünnepi beszédében azokat az idôseket is köszöntötte, akik nem voltak jelen az ünnepségen: "A demokratikus változások arra biztattak, hogy szabadabban és jobban fogunk élni, de ezekbôl az álmokból csak az valósult meg, hogy szabadabban élünk... Önök is, akik egy egész életen át dolgoztak, ebben reménykedtek. Önök azok, akik megélték a rendszerváltás elôtti kort, amelyet a fiatalok nem tapasztaltak meg. Remélem, hogy az unióba való belépéssel megváltozik majd a mentalitás, és hosszú évek munkája után önök is jobban fognak élni. Január elsejétôl várhatóan 12 százalékkal növekednek a nyugdíjak, nagyobb lesz a fûtéspótlék, özvegységi segélyt is biztosítanak az erre jogosultaknak, valamint az el nem használt utazási jegyeket pénzre válthatják majd a nyugdíjasok – tájékoztatta az idôseket a képviselô. Csegzi Sándor alpolgármester is üdvözölte a harmadik korosztály képviselôit: "Ilyenkor a magunk idôseire is gondolunk, szülôkre, nagyszülôkre, hiszen ahogy mi vigyázunk öregeinkre, úgy fognak a mi gyerekeink is ránk vigyázni". Az alpolgármester biztosította az idôseket, hogy a helyi önkormányzat elfogadhatóbb körülményeket próbál biztosítani számukra. A rendezvényen jelen volt Maior Márta, a polgármesteri hivatal szociális osztályának a vezetôje is. Dorin Florea polgármester nem tudott részt venni a rendezvényen, azonban telefonon köszöntötte az idôseket. Az ünnepség ajándékátadással folytatódott, a szervezôk virággal és egy kis figyelmességgel köszönték meg a szervezet közremûködôinek és a meghívottaknak jelenlétüket. Ezt követôen mûvészi mûsorral kedveskedtek az idôseknek, majd közös ebédre került sor.

Egy nappal a magyar nyelvû sajtótájékoztató után a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulata is meghívta a sajtó képviselôit, közelgô évadnyitó premierjük ismertetése végett. Mint arról már olvashattak, a két premiernek számos közös vonása van, és ez egyedi jelleget kölcsönöz az évadnyitóknak: ugyanazon darab (Ray Cooney: Run for Your Wife, avagy Bigámia II-je) ugyanazon díszletek között és ugyanazon rendezésben (Cristian Ioan) kerül színpadra. Cristian Ioan rendezô-vezérigazgató a minap hallottakhoz hozzátette: idén négy turnéra indul a román társulat – Bukarest, Piatra Neamt és Craiova mellett Madridba látogatnak el, februárban pedig a Mesterul Manolet viszik újra Franciaországba, ahol annak nagy visszhangja volt, a párizsi bemutató után áradozott róla a kritika és azóta is játsszák.

Szó esett a bejrúti vendégszereplésrôl- vendégrendezésrôl, amelynek kapcsán megtudtuk: most épp ott kellene lenniük a hazaiaknak, ám a háború miatt esett a terv, és a jövendôre nézve sem biztos az arab országbeli premier. Ami a színházi javításokat illeti, ugyanaz hangzott el, ami a magyar tájékoztatón (lásd minapi lapszámunkat), újdonságot csupán az új terem elnevezése körüli bizonytalanság jelentett, és a tény: mintegy 100-150 nézô foglalhatja majd el a székeket a nagyterem nézôtere alatt – oda tervezik a harmadik, színvonalas játszóhelyet.

A román nyelvû bemutatóra vasárnap este 7 órakor kerül sor a nagyteremben, a színházszeretôknek ajánljuk – látogassanak el mind a magyar, mind a román nyelvû elôadásra: ritkán adódik ilyen különleges alkalom a két színházi kultúra összehasonlítására, elemzésére egyazon darabban, jóízû vitára a produkció után.

A Pénzügyminisztériumhoz fordul a tanárok bérhátralékainak mihamarabbi kifizetése végett az a – kormányhivatal felügyelete alatt tegnap alakult – szakértôi munkacsoport, melynek Ciprian Dobre prefektus szerint egy hét alatt kellene rendet teremtenie e kérdésben a megyében.

Idén a kormány a 17. számú sürgôsségi rendeletben szabta meg, hogy megtérítik a tanároknak a 2001-2004 közti idôszakra járó bérhátralékokat, melyek ügyében az oktatási szakszervezetek pert nyertek a kormány ellen. Azonban a rendelet szerint a szakszervezeti tagoknak, akik a perben vádló félként voltak érintettek, a hátralékot egy összegben, míg a többi pedagógusnak 35 havi részletben kell kifizetni.

A Spiru Haret oktatási szakszervezet megyei fiókja szerint azok a tanárok, akiknek megyénkben egy összegben kellett volna a hátralékot megtéríteni, nem kapták meg a pénzüket. A helyi szakszervezet kérésére tegnap a prefektúrára hívták össze az érintett intézmények, vagyis a pénzügyi, oktatásügyi hatóságok illetve a megyei önkormányzat illetékeseit, hogy próbáljanak megoldást találni a helyzetre.

A tanácskozáson elhangzottak szerint az egy összegben fizetendô hátralékok elmaradása miatt a szakszervezetiek újabb tiltakozó akciókat fontolgatnak, fôleg azt követôen, hogy a segesvári prefektusi hivatalnál való közbenjárás nyomán egyes helységekben mégis kifizették ezeket a pénzeket. Így a prefektus javaslatára az ügyben érintett intézmények egy-egy szakértôjébôl munkacsoportot hoztak létre. Ennek a kormánybiztos szerint egy hét alatt fel kell térképeznie az egy összegbeni törlesztésre jogosult pedagógusok számát, illetve a nekik kifizetendô összeget. Ezekkel az adatokkal a prefektus szerint a Pénzügyminisztériumhoz fordul majd a megyei kormányhivatal, hogy az érintett pedagógusok a lehetô leghamarabb megkapják a nekik járó pénzt.

A bérhátralékok havi részletekben való törlesztését már megkezdték, de mint kiderült, ez sem zajlik zökkenômentesen. Csak részben a pénzhiány miatt, mivel a legutóbbi megyei költségvetés-kiegészítéskor is utaltak pénzt ezekre a kifizetésekre, a gond a törlesztések késésében sokszor abból adódik, hogy a pénzt forgató intézménylánc szemei között lassú és gyenge az információcsere.

A helyi tanács 2006. május 25-i 184. számú határozata alapján a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal ez év második félévére tervversenyt írt ki a tanintézmények tevékenységének támogatására. A leadott terveket, amelyeket augusztus 11-ig kellett benyújtani, a szakmai bizottság szeptember 18-án bírálta el. Ennek alapján a szeptember 28-i tanácsülésen határozatot hoztak a kérelmezôk helyi költségvetésbôl való támogatásáról. A következô tanintézmények részesülnek támogatásban: a Constantin Brâncusi Szakközépiskola (szakmai nemzetközi versenyt szervez), a 7-es számú általános iskola (2006. november 1-15. között ünnepli magalakulásának 100. évfordulóját), a Mihai Viteazul Általános Iskola (szeptember-októberben ünnepli megalkulásának 25. évfordulóját).

Aki felismerni vélte a csütörtöki lapszámunk 2. oldalán megjelent, a fogyasztóvédelmi hivatal és a megyei építkezésügyi felügyelôség szakmai tanácskozásáról szóló Olcsó ablak gyengén szigetel? címû tudósításunkhoz csatolt képen egy bizonyos cég alkalmazottjait, azzal közöljük, hogy a cikk címének nincs köze az egyébként CSAK ILLUSZTRÁCIÓKÉNT mellékelt képhez, nem az illetô cég munkáját minôsíti, amely különben nem tartozik az elmarasztalható vállalkozások közé. (sz.m.)

A segítô szakmák gyakorlói közti kapcsolattartást igyekszik erôsíteni a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban tegnap megkezdôdött háromnapos konferencia. A rendezvény szervezôi részérôl Ferenczi Réka lapunknak elmondta, az orvosok, pszichológusok, pedagógusok, lelkészek, asszisztensek, más segítô foglalkozásúak szakterületei közt vannak átfedések, amelyeket a hatékonyabb munka érdekében tisztázni kell, ugyanakkor a terület szakértôi közti együttmûködést is igyekszenek erôsíteni.

A mostani rendezvény premiernek számít országos viszonylatban, azonban helyi szinten már kétéves elôélete van, az idevágó szakmák képviselôit tömörítô Segítôk Baráti Köre mûködése révén. A konferencia megszervezéséhez a Sapientia-EMTE Humán Tudományok Tanszéke és a Philothea Klub nyújtott támogatást a kezdeményezôknek. A rendezvényen számos hasonló tevékenységi körû civil szervezet vesz részt, a három nap során számos neves itthoni és külföldi magyar szakember tart elôadást vagy vezet mûhelyfoglalkozást a konferencián, melynek résztvevôi számára a rendezôk kikapcsolódási lehetôségrôl is gondoskodtak koncertek, filmvetítések révén.

Kampánycsend Magyarországon

Tegnap este Magyarországon életbe lépett a vasárnapi önkormányzati választásokat megelôzô kampánycsend.

Molnár Tamásnak, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 egyik ügyvivôjének csütörtöki közlése szerint minden engedélynek birtokában voltak ahhoz, hogy a budapesti Kossuth téri tüntetés péntek estétôl vasárnap 19.00 óráig – vagyis az önkormányzati választások elôtti és alatti kampánycsend idejére – kulturális rendezvénnyé alakuljon át.

A szervezô közlése értelmében egy új nagyszínpadon fognak fellépni a mûvészek a rendezvényen.

Az ügyvivô kitért arra, hogy erôsíteni kívánják a nemzetközi nyomást Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és kormánya lemondása érdekében, ezért a Kossuth téri tüntetésre meghívta Lech Walesát, a lengyel szolidaritás szakszervezet egykori vezetôjét, volt lengyel államfôt.

Molnár Tamás pénteken úgy nyilatkozott, hogy a téren maradnak, amíg a helyén marad Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és kormánya.

Annak kapcsán, hogy a kampánycsend idôszakára figyelemfelhívó demonstráció névvel engedélyezett, kulturális rendezvénnyé alakul át a megmozdulás, az ügyvivô elmondta, hogy erre a két napra "Usztics Mátyás színmûvész, a rendezvény igazgatója veszi át az uralmat a téren".

Az eddigi pódium helyett egy nagyobb, kulturális produkciókra is alkalmas színpadon fognak zajlani az elôadások, a téren már péntek délelôtt eltávolították a kordonokról a politikai tartalmú plakátokat, nyilatkozatokat, és fekete lepellel letakarják a Rákóczi-szobor mellett felállított koporsót is.

Molnár Tamás közlése értelmében megegyeztek a rendôrséggel és 30 fôvel egészül ki a rendezôgárda, illetve önként jelentkezett 300 "nemzeti érzelmû motoros" is, akik együtt távolítják el és adják át a rendôröknek az esetleges rendbontókat.

Magukról a produkciókról azt mondta Molnár Tamás, hogy a "nemzeti harcos kultúrát" kívánják népszerûsíteni, amit többek között Petôfi Sándor, Ady Endre, József Attila és Wass Albert képviselt.

Tamás Károly, a Forradalmi Nemzeti Bizottmány elnöke azt fejtette ki, hogy rendet és fegyelmet várnak a téren a kulturális esemény résztvevôitôl.

Négy teljes jogú új tagot vett fel soraiba csütörtökön Bukarestben a Frankofónia Nemzetközi Szervezete (OIF), amely elutasította Szudán megfigyelôként történô felvételére vonatkozó kérelmét – közölte Hugo Sada, a szervezet szóvivôje.

A csúcstalálkozón jelen lévô államfôk elfogadták Andorra, Görögország, Albánia és Macedónia állandó tagként történô felvételét, Ciprus és Ghána társult tag lett, Mozambik, Szerbia és Ukrajna pedig megfigyelôi státuszt kapott.

Hugo Sada közölte, hogy Szudán megfigyelôi státuszra vonatkozó kérelmét elutasították. Az OIF-ba történô felvétel elsôsorban nyelvi, de történelmi és földrajzi kritériumok alapján is történik, s figyelembe veszik a demokratikus értékek védelmét és az emberi jogok tiszteletben tartását is – mutatott rá a szóvivô.

A csúcstalálkozó résztvevôi úgy döntöttek, hogy a 2008-ban tartandó következô állam- és kormányfôi szintû találkozón tárgyalják meg Thaiföld felvételi kérelmét a múlt héten történt államcsíny miatt.

A Máltai Lovagrend jelezte, hogy partnerségi megállapodást kíván aláírni a szervezettel.

A bukaresti csúcstalálkozóig a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének (OIF) 49 teljes jogú, négy társult tagja és tíz megfigyelôje volt.

(MTI) – Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke pénteken hivatalában, a Sándor-palotában fogadta Mihail Gorbacsovot, az utolsó szovjet legfôbb vezetôt.

Wéber Ferenc, az államfô sajtófônöke elmondta, a köztársasági elnök és Mihail Gorbacsov elôbb megtekintette a Sándor-palota erkélyérôl a budapesti panorámát, majd rövid beszélgetést folytattak.

Mihail Gorbacsov a peresztrojka húszéves évfordulója alkalmából szervezett e hét végi konferenciára utazik a horvátországi Primosten- félszigetre, és útja megszakításaként tett látogatást Magyarországon.

Az utolsó szovjet vezetô, aki az idén töltötte be 75. évét, a konferencia díszvendége lesz. A Szovjetunió elsô és utolsó elnöke 1931-ben született a sztavropoli határterület Privolnoje nevû falujában, orosz parasztcsaládban. 1985 tavaszán választották a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának fôtitkárává. Ez volt az a poszt, ahonnan Gorbacsov elindította a változásokat.

Szlovénia jövôre, a balti országok 2008-2009-ben, Szlovákia 2009-ben vagy késôbb léphet be az eurózónába, Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon viszont teljesen bizonytalan a dátum – mondta Werner Becker, a Deutsche Bank vezetô közgazdásza pénteken Budapesten az Európa 2007 konferencián.

Egy kicsi nyitott gazdaság számára, s ilyen Szlovákia, szükségszerû az euró minél korábbi bevezetése – közölte Ivan Miklos. Az elôzô kormány pénzügyminisztere szerint kérdéses, hogy Szlovákiának sikerül-e bevezetnie 2009-ben az eurót, hiszen az új kormány költekezéssel kapcsolatos ígéretei erôsen megnehezítik a konvergenciafolyamatot.

Az európai monetáris unió siker, hiszen stabil pénzügyi rendszert hozott létre, de ez elsôsorban nem a maastrichti kritériumok teljesítése miatt jött létre – hangsúlyozta Surányi György, a Banca Intesa kelet-európai igazgatója. A jegybank korábbi elnöke szerint Svédország, Dánia és Nagy- Britannia nem tagja az eurózónának, mégis gyorsabban növekednek euró övezetbeli társaiknál és kiegyensúlyozott államháztartásuk helyzete.

Surányi György felhívta a figyelmet arra, hogy a maastrichti kritériumok egyidejû teljesítése szinte lehetetlen, s ezzel magyarázható, hogy az euróövezet 12 országából 7 folyamatosan megszegi a kritériumokat illetve a stabilitási növekedési paktumot.

A Földtôl 45 fényévnyire lévô Errai naprendszer feltételezett lakóinak készített mûsort a strassburgi központtal mûködô ARTE francia-német közszolgálati televízió.

A programot ma este rádióteleszkóp segítségével, fénysebességgel lövik fel az Errai naprendszerbe a strassburgi televíziósok, és ott a földihez hasonló intelligenciájú lények – ha vannak ilyenek – 45 év múlva foghatják majd, antenna és mûhold segítségével – írta a Die Welt címû német lap internetes kiadásában.

A Cepheus csillagképben lévô Errai számára tematikus estét állított össze az Arte, mégpedig az elsô intergalaktikus tévémûsort, amelyet a Földön a hét végén mutatnak be. Az este során elôször is a homo sapienst és világát akarják megismertetni a földön kívüliekkel, egyben pedig az emberi tudásról, érzésekrôl és félelmekrôl, reményekrôl és a földön kívüliek keresésérôl lesz szó benne.

Megszólal a mûsorban Jill Tarter, annak a kaliforniai intézetnek a vezetôje, amely a földön kívüli intelligencia keresésével foglalkozik. Ez az intézet egy Puerto Ricoban lévô rádióteleszkóp segítségével a következô 30 évben 3-400 milliárd csillagrendszert akar megvizsgálni galaxisunkban, keresve az értelmes lényeket.

A mai tematikus este annyiban tér el az eddigi kísérletektôl, hogy korábban csak matematikai formulákat és az emberekrôl készített rajzokat küldtek az ûrbe, ezek a kis csomagok a Pioneer és a Voyager ûrszondákban kaptak helyet. Amennyiben az Errai naprendszerben valaki fogja az adást, és válaszolni is tud, újabb 45 esztendô telik majd el, amíg azt a Földön fogni lehet.

Elsôsorban a mezôgazdaság és a tejtermelés területén adódó lehetôségek érdekelnék a megyénkben beruházni kívánó olasz üzletembereket – derült ki a Daniele Mancini romániai olasz nagykövet és Ciprian Dobre megyei kormánybiztos tegnapi sajtótájékoztatóján, melyet a diplomatát kísérô olasz küldöttségnek a helyi illetékesekkel folytatott tárgyalásai elôztek meg.

"Minden diplomácia nélkül jelentem ki, hogy jól érzem magam Önöknél" – mondta a bukaresti olasz nagykövet, aki a családi barátjának számító prefektus mellett tegnap Lokodi Edit megyei tanácselnökkel is találkozott. Mint elmondta, a megyei önkormányzati elöljáróval folytatott megbeszélésen szóba került a nyárádtôi hulladéktároló olasz kivitelezôjével kialakult vitás helyzet is. Ezzel kacsolatban Mancini annyit mondott, a beruházó cégnek új vezetôsége van, mely eleget akar tenni a korábban felvállalt megbízatásnak, de részletekbe nem bocsátkozott.

Az olasz nagykövetet elkísérte a bukaresti diplomáciai képviselet több külkereskedelmi szakértôje és a bukaresti Olasz Kulturális Intézet vezetôje is, a küldöttség helyi szakértôkkel folytatott tegnap többórás megbeszélést. A tárgyalások nyomán Daniele Mancini kifejtette, nagyon jó együttmûködést sikerült kialakítaniuk a megyével, és reméli, hamarosan több tôkeerôs olasz vállalkozó is beruház majd térségünkben. A diplomata szerint évente mintegy ezer olasz cég érkezik Romániába üzletkötési szándékkal, és többségüket az erdélyi lehetôségek vonzzák. A mezôgazdaság mellett az infrastruktúra-fejlesztés, illetve a környezeti beruházások terén dolgozó cégek részérôl van érdeklôdés. Ez a diplomata meglátásában különösen érdekes, mivel mint kifejtette, Románia a következô idôszakban 33 milliárd eurót hívhat le az Európai Unió strukturális alapjaiból, aminek a nagy részét éppen az infrastruktúra fejlesztésére lehet majd felhasználni. Amint a régió infrastruktúráját sikerül kellô szintûre fejleszteni, a turizmusban hatalmas lehetôségek rejlenek Erdélyben, fejtette ki Daniele Mancini, aki szerint az egyelôre még kihasználatlan erdélyi idegenforgalmi potenciál kiaknázásában az olasz vállalkozók szintén érdekeltek lennének.

Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke pénteken kijelentette, hogy Anca Boagiu integrációs miniszter a DP számára fontos politikai forrás és hogy jelölt lehet az európai biztosi tisztség betöltésére. Boc Kolozsváron elmondta, hogy Anca Boagiu olyan demokrata miniszter, aki "jelentôs és döntô" eredményeket ért el Románia EU-csatlakozási folyamatában.

A DP elnöke kiemelte, hogy Boagiu a párt "egy nagyon fontos politikai forrása", hozzátéve, hogy bármikor jelölt lehet az európai biztosi funkció betöltésére, amely Romániát a csatlakozással egy idôben megilleti.

Boc rámutatott arra, hogy a DA Szövetség vezetôsége fog dönteni az európai biztos nevesítésérôl.

A formális határozat ellenére helyenként élénk viták tarkították a IX. Nemzetközi Finnugor Írókongresszust – mondta egy magyar résztvevô a karéliai fôvárosból, Petrozavodszkból telefonon az MTI-nek pénteken.

A felszólalásokból az derült ki, hogy nem elég, ha van egy pallérozott irodalmi nyelv, ami kis példányszámú újságokban, folyóiratokban olvasható, ha vannak egyáltalán olvasók, hanem a hétköznapi beszélt nyelv használatát kellene elôtérbe helyezni s az iskolákban kötelezôvé tenni az anyanyelv tanítását – összegezte Szemkô András, a Magyar Írók Szövetségének munkatársa a csütörtökön véget ért, kétnapos tanácskozáson az elhangzottakat, amelyen 16 oroszországi finnugor és szamojéd nép és a három finnugor állam háromszáz képviselôje – fôleg írók, költôk, fordítók, újságírók és kutatók – vettek részt.

A komit, a vepszét, a hanti-manysit és más finnugor nyelveket jelenleg választható tárgyként tanítják csupán, mintha idegen nyelvek lennének – magyarázta a magyar delegátus, aki szerint a finnugor gyerekeket fôleg a rádióadások ösztönözhetik identitásuk megôrzésére: ha például ôket magukat szólaltatják meg anyanyelvükön, mint azt egy hanti-manszijszki rádiós teszi.

Nanovfszky György volt moszkvai magyar nagykövet, a finnugor világkongresszus egyik alapító atyja elmondta, hogy a petrozavodszki színház rövidesen bemutatja Hubay Miklós drámáját, az Elnémulást, amelyet már számos finnugor nyelvre lefordítottak.

Nagy tapsot kapott Janko Laura Magyarországon doktoráló csángó költônô, aki a maga, elrománosítás fenyegette nemzetiségének sorsát festette le elôadásában. A tízfôs magyar küldöttségben az irodalmárok, professzorok mellett helyet kapott Faragó Laura folklórénekesnô is, aki finnugor népdalokat énekelt. Nanovfszky megjegyezte, hogy Udmurtföldön ezen a nyáron hivatalos nyelvvé vált az udmurt az orosz mellett, s Komiföldön már korábban államnyelv lett a komi. De azokban a finnugor tagköztársaságokban, ahol az ôslakosság aránya nem éri el a húsz százalékot, a hatóságok vonakodnak e státus megadásától. Azoknál a nemzetiségeknél, amelyek hányada tíz százalék alatt van, az anyanyelv néhány évtizeden belül el fog tûnni – vélte egy nyenyec írónô (Jamal-Nyenyecföldön ez a hányad 6,5 százalék).

Nanovfszky szerint a kongresszusnak nem lehetett politikai töltete. "Ha ugyanis Oroszországban egy nemzetiség elkezd rakoncátlankodni, akkor elôbb-utóbb a csecsenek sorsára jut, vagyis azt mondják, hogy ki akar szakadni, s ezt tûzzel-vassal megakadályozzák. A finnugorság éppen arra mutat példát, hogy sohasem erôszakkal, hanem mindig egyezkedéssel próbálja keresni a nagy nemzetiség, az oroszok jóindulatát."

A volt nagykövet nem érzékelte, hogy a múlt heti budapesti tüntetések bármi olyan hatást tettek volna az orosz hatóságokra, ami hátráltathatja a finnugor együttmûködést. "Senki nem látott ebben oroszellenességet, a szovjet hôsi emlékmû újbóli összefirkálása ellenére. Sokkal inkább az 1956-os évfordulóról beszéltek, ebben is a hivatalos álláspontot ismételgetve, amely szerint a Szovjetunió ötven éve elnyomta ugyan a magyar forradalmat, de azóta mindkét ország demokratikussá vált."

A következô finnugor írókongresszus 2009-ben lesz Joskar Olában.

Két problémát vetett fel tegnapi sajtótájékoztatóján Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke. Az egyik Románia EU-csatlakozása, a másik a múlt hét végén, Csíkszeredában megtartott székelyföldi polgármesterek találkozójának a konklúziói volt. A szeptember 26-i országjelentést pozitívnak, a pillanatot történelminek nevezte. Január elsején lezárul a másfél évtizedes átmeneti idôszak, és egy új korszak kezdôdik Románia életében.

Kiemelte, hogy a csatlakozás nem egyetlen kormány sikere, hanem a '89-es rendszerváltást követô kormányok közös erôfeszítéseinek az eredménye. A '90-es évek elején még távoli reménynek tûnt a NATO és az Európai Unió, elôbbi megvalósult, most megvalósul a második is, jelentette ki, bár voltak olyan politikai erôk, amelyek ellenezték a csatlakozást.

Elégtétellel nyugtázta, hogy az RMDSZ mindehhez jelentôsen hozzájárult a parlamenti tevékenységével, a párbeszéd és együttmûködés politikájával: bár a szövetség világos céljai nem mindig valósultak meg, de tagadhatatlanul történt elôrelépés. Az RMDSZ – mondta a szövetség elnöke – az elkövetkezendôkben is ezt a politikát kívánja folytatni, ha lehetséges, kormányzatban.

Markó hangsúlyozta, hogy az 1996-os kormányzati szerepvállalást követô években az RMDSZ-nek nagy szerepe volt abban, hogy pozitív változások történtek, ugyanakkor részt vállalt Románia kedvezô külföldi megítélésében.

A romániai magyarság – folytatta – akárcsak az egész társadalom, sokat remél a csatlakozástól, de számukra külön jelentôsége van annak, hogy ezáltal Románia és Magyarország ezentúl határok nélkül együtt lesz az Európai Unióban. Ez új perspektívákat nyit a két ország együttmûködésében illetve a romániai magyarok és a magyarországi magyarok közötti kapcsolatban is.

Felhívta a figyelmet, hogy bár az elôzôhöz képest pozitív volt a legutóbbi országjelentés, bírálatokat is megfogalmazott az igazságszolgáltatással, a mezôgazdasággal kapcsolatosan, és amirôl "rajtam kívül nem sokan beszélnek" – az országjelentés sürgeti a kisebbségi törvény elfogadását. A kisebbségi jogok terén nem kielégítô a haladás, és az Európai Unió figyelemmel követi a törvény sorsát. Ugyanakkor arra is oda kell figyelni a következô hetekben, hogy a kormánynak ki kell jelölnie az EU-biztost. Ez, mondta, komoly elemzést igényel a kormány részérôl, nem képezheti a liberálisok és a demokraták közötti versengés tárgyát." A kormánykoalíció négy pártból áll, egynek sincs többsége sem a kormányban, sem a parlamentben. Az RMDSZ részt akar venni mind a kormányzati, mind a parlamenti döntésekben, és szava is lesz" – tette hozzá Markó.

Eközben, hangsúlyozta, készülni kell az európai parlamenti választások megszervezésére, nem lehet halasztani, legkésôbb januárban vagy februárban meg kell szervezni, mert nem szabad hagyni, hogy a jelenlegi megfigyelôk sokáig ott maradjanak, két okból kifolyólag sem. Az egyik az, hogy ezek a megfigyelôk a román parlament tagjai, nem választott képviselôk, és amikor az Európai Parlamentben tartózkodnak, itthon az organikus törvények elfogadása nehézségekbe ütközik.

Ezért nem ért egyet a mandátumaik meghosszabbításával. Ezek a képviselôk "üljenek itthon", jelentette ki.

A múlt heti csíkszeredai tanácskozásról, illetve az ott elfogadott nyilatkozatról elmondta, hogy a területi autonómia iránti igény benne van az RMDSZ programjában, nem mondtak újat vele, de sokan azzal akartak politikai tôkéhez jutni, hogy az RMDSZ-t és az ô személyét támadták. Véleménye szerint a sajtó és a civil társadalom sokkal bölcsebben fogadta. Hangsúlyozta, az RMDSZ a céljait törvényes, parlamenti eszközökkel, törvények és az alkotmány módosításával akarja elérni. Ehhez megvannak az eszközök is. Fontosnak nevezte a decentralizáció folytatását, különleges státus biztosítását a Székelyföldnek, addig akár, hogy a magyart, a román nyelv mellett, második hivatalos nyelvnek nyilvánítsák, annál inkább, mivel a közigazgatási törvény biztosítja az anyanyelvhasználat jogát a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ nemcsak a Székelyföldnek kínál megoldást, hanem más régióknak is, például azzal, hogy "ôk osszák a pénzt, ne Bukarest, és helyben döntsék el, mire használják".

A napokban megtartott Kárpát-medencei vállalkozók fórumán szóba került, hogy Románia csatlakozását követôen Magyarország megszorításokat tervez a munkaerôpiac terén. Markó Béla kijelentette: "Ilyen megszorításokat Nagy-Britannia és Németország már elôírt, de azzal nem érthetünk egyet, hogy Magyarország is ezt tegye. Ez elsôsorban az erdélyi magyaroknak okozna komoly problémákat, miközben abban nem hiszek, hogyha szabad lesz a munkaerôpiac Magyarország és Románia között, akkor tömegesen oda áramlanának ki az itteni állampolgárok. Ugyanis már most nagyon sokan dolgoznak kint Spanyolországban, Olaszországban és másutt, s egyelôre ott sokkal nagyobb jövedelemre lehet szert tenni, mint Magyarországon. Tehát, aki eldönti, hogy elmegy itthonról, az olyan országba fog menni, ahol lényegesen többet lehet keresni, mondta az RMDSZ elnöke.

Heves vita alakult ki tegnap a marosvásárhelyi zárt rendszerû fegyintézet rabjai és a Maros Megyei Munkaerô-közvetítô Ügynökség illetékeseinek találkozóján. A téma a fegyenceknek tartott képzések, valamint a szabadlábra helyezés után való munkavállalás lehetôsége volt.

Az ügynökség munkatársai azzal a szándékkal keresték fel az intézményt, hogy beszámoljanak azokról a kurzusokról, amelyeken a rabok is részt vehetnek, diplomát szerezhetnek, illetve majd, ha letöltötték a büntetésüket, munkahelyet is találhatnak, amennyiben tisztában vannak a törvények nyújtotta lehetôségekkel. A tájékoztató jellegû beszélgetésen Monica Sandor, az ügynökség aligazgatója elmondta, hogy a 2002/76-os törvény értelmében a különféle kategóriába tartozó személyek ingyen vehetnek részt a munkaerô-közvetítô ügynökség által szervezett képzéseken. Külön hangsúlyozta: "Ebbe a kategóriába tartoznak azok a fogvatartottak is, akiknek még legtöbb kilenc hónap van hátra a kiszabott büntetésükbôl. Ugyanakkor a 116/2002-es törvény szerint a 16-25 év közötti személyek, akik a jogszabály által meghatározott kategóriákba sorolhatók – köztük vannak a fiatal családosok is, akik szabadságvesztéssel járó büntetésüket letöltötték –, jogosultak az ingyenes képzésre".

Az elhangzottakkal kapcsolatosan több rab is megjegyezte, számukra nem megoldás az, ha kapnak egy diplomát a tanult mesterség igazolására, hisz a munkaadók, amint tudomást szereznek arról, hogy az erkölcsi bizonyítványukban mi szerepel, azonnal menesztik ôket.

Erre reagálva Monica Sandor az alábbi érveket sorakoztatta fel. Kifejtette, hogy az a munkaadó, aki 16-25 év közötti személyt foglalkoztat, a törvény által megszabott feltételek alapján másfél évig havi egy országos minimálbérnek megfelelô összeget kap az államtól, így tulajdonképpen ô csak a munkaerôt használja ki, de a munkát végzô személy bérét az állam fizeti. Ezenkívül, az a vállalat, amely a 76-os törvény feltételei szerint alkalmaz személyeket egy évig, ugyancsak az állam részérôl havi rendszerességgel kapja az országos minimálbérnek megfelelô összeget. Így – hangsúlyozta az aligazgató –, ha a rabok letöltötték büntetésüket, és idôközben elvégeztek egy olyan kurzust, amelyet az ügynökség szervezett, vagy a szabadlábra helyezésük után szereznek diplomát ugyancsak náluk, van mivel érveljenek abban az esetben, ha a munkaadók az erkölcsi bizonyítványuk miatt nem akarják alkalmazni ôket.

Több rab is felszólalt a hallottak alapján, hogy mindez szép és jó, és talán elméletben mûködik is, a gyakorlat azonban éppen az ellenkezôjét mutatja. Persze, részt vehetnek a képzéseken. Szakács, pincér, fodrász, asztalos, kômûves stb. mesterséget tanulhatnak, de ez még nem jelenti azt, hogy a valós életben is találnak munkát, ha szabadlábra kerülnek.

2006. november 16 – 19. , Brassó, Reménység Háza

Az Apáczai Csere János Közm(velôdési Egyesület (Brassó) 2006. november 16 – 19. között, XIII. alkalommal rendezi meg a Bartalis János költô nevével fémjelzett vetélkedôt. Harmadik éve, a versenyt két kategóriában hirdetjük meg:

• Öntevékeny versmondók versenye

• Énekmondók versenye (a verseket megzenés(tett formában adják elô, saját hangszerk(sérettel). Zenekarokat nem fogadunk!

A vetélkedô irodalmi anyaga mindkét kategóriában:

• egy szabadon választott Bartalis János-vers /megzenésített vers

• egy szabadon választott XX. századi magyar költô verse/megzenésített verse lesz.

Egy – egy vers elôadási ideje nem haladhatja meg a 6 percet.

Ugyanaz a versenyzô mindkét kategóriában is jelentkezhet!

Részvételi feltételek:

A versenyen részt vehet minden, 16 életévét betöltött versmondó (felsô korhatár nincs), aki nem végzett színmûvészeti fôiskolát, illetve nem mûködik hivatásos elôadóként.

A jelentkezési lap elküldhetô: hbeszter@index.hu e-mail címre, 500168 Brasov, str. Gen. Dumitrache, nr. 20, bl. 257, ap. 9, /Házy Bakó Eszter/ postacímre vagy a 0268-472101 faxszámra.

Jelentkezési lap tartalma: versenyzô neve, lakhelye, születési adatai, személyazonossági igazolvány/útlevél száma, személyi száma (CNP), foglalkozása, munkahelye, (diákok esetében az oktatási intézmény neve), e-mail címe, telefonszáma, a Bartalis János-vers címe, a szabadon választott vers szerzôje és címe.

A jelentkezési lapot géppel vagy nyomtatott nagybetûs kézírással kell megírni. A szervezô visszaigazolja a jelentkezést és közli a további tudnivalókat.

A versenyzônek rendelkeznie kell egy mûvelôdési/oktatási intézmény vagy civil szervezet ajánlásával. Egy ajánló intézményt/civil szervezetet max. három versenyzô képviselhet!

Bejelentkezési díj: 15 RON, amit helyben kell kifizetni. Ellenértékként minden versenyzô könyvcsomagot kap.

A versenyzôknek itt-tartózkodásuk idején szállást és étkezést biztosítunk. Utazási költséget nem térítünk meg. Kísérôket csak kivételes esetekben, a jelentkezôk számának függvényében fogadhatunk. Szándékát elôzetesen jeleznie kell a szervezôkkel, valamint fizetnie kell a szállás és étkezési díjat: 300 RON.

Az elsô három helyezett jelentôs pénzjutalom mellett (I. díj: 200, II. díj: 180, III. díj: 150 RON) ajándékcsomagban is részesül. Ezenkívül, az elért eredmények sorrendjében, számos különdíjat osztunk ki (intézmények, egyesületek, magánszemélyek adományai).

Jelentkezési határidô: 2005. november 6.

További felvilágosítás: Házy Bakó Eszter, tel: 0268-425321, 0740-420638, e-mail: hbeszter@index.hu

Az Iskola Alapítvány iskolakezdésig összesen 92.238 jogosultnak utalta a nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatást. Az alapítvány 79.661 személynek postán, 12.557 gyereknek pedig bankkártyára történô átutalással folyósította az összeget a 2005-2006-os tanévre. Hallgatói támogatásban eddig összesen 1.835 egyetemista részesült.

Azon pályázóknak, akik a 2005-2006-os tanévben igényelt támogatási kérelmek után még nem kaptak értesítô levelet és nem vették át az ösztöndíjat, az Iskola Alapítvány Szülôföldön magyarul projektirodája október végén utalja át az összeget. Az alapítvány 34.011 személynek nevelési- oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz- támogatást, 3.552 diáknak pedig hallgatói támogatást fog átutalni.

2006 szeptemberében megjelent az Iskola Alapítvány második tanulmánykötete, amely tartalmazza a 2004-2005- ös tanévi pályázati adatok részletes kiértékelését. Mivel az alapítvány második éve koordinálja a Szülôföldön magyarul ösztöndíjprogramot, e kötetben lehetôség adódott a két, egymást követô tanévi adatok összehasonlítására. A kiértékelés térinformatikai alapú webes alkalmazásban az alapítvány honlapján, a www.iskolaalapitvany.ro címen is megtekinthetô, ahol a statisztikai adatokat térképen megyék, települések szerinti felbontásban is vizsgálni lehet.

A kiértékelés mellett a kötetben az alapítvány által 2006 márciusában készített felmérés eredményeinek elemzése is olvasható. Az alapítvány a támogatást igénylô családokról kialakult kép pontosítása, valamint a támogatási összeg felhasználási módjainak feltérképezése céljából végezte a kérdôíves felmérést azon szülôk körében, akiknek legalább egy gyereke számára benyújtott támogatási kérelme részesült pozitív elbírálásban a 2004-2005-ös tanévben. A felmérés postán kiküldött önkitöltôs kérdôív segítségével történt 2.110 szülô megkérdezésével, oly módon, hogy a kiválasztott minta reprezentatív legyen a pályázók alapsokaságára.

Kérésre a sajtó képviselôinek a projektiroda eljuttatja a tanulmánykötetet.

Kolozsvár, 2006. szeptember 26.

Kelemen Hunor Nagy Zoltán

elnök irodavezetô

Én már sokat megértem,

de hogy mi van, nem értem:

annyi cirkusz, annyi show,

odapiszkolsz, olvasó!

Csupa botrány ott meg itt,

ez is ad meg az is. Kvitt!

De én bátran ígérem,

pelenkámat kímélem

s amíg szótlan székelek,

nem lesz itt baj, székelek!

Ezzel töltöm napomat,

böngészgetem lapomat,

ha csend van vagy menny dörög,

mindaddig, míg megnövök.

Látom, ön már bólogat.

Át nem adom trónomat!

Jaj, hogy unom a politikát!

Járom az utat…

…a volt Szent György (ma Köztársaság) téren, mely jelenleg a reneszánszát éli megújuló épületeivel és szép parkjával. A II. világháború elôtt és azt követôen ezen a macskakôvel kirakott téren az ószer, a fa- és a deszkapiac mûködött, de itt sorakoztak a mutatványosok sátrai és hintái is. 1946-ban a piacot felszámolták s a teret parkosították, lassan megszüntették a Farkas- féle beszállót, pálinkakimérôt (43. szám), Kovács Ágnes beszállóját, fogadóját (40. szám), a Füzesi-féle fogadót (38. szám), a Lengyel-féle fogadót (15. szám), a Gusáth-féle borkimérést (7. szám) és Ritz Antal mulatóját (12. szám).

A múlt század ’20-as éveiben Kerekes Miklós kocsigyártó átépítette azt az épületet (6. szám), ahol ma emléktábla jelzi, hogy 1852. szeptember 13-án e falak között született Petelei István erdélyi magyar író, a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság egyik vezéregyénisége, aki iskolai tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte, majd Kolozsváron és Székely-udvarhelyen folytatta. Budapesten négy évet végzett a bölcsészkaron, majd hazajött és irodalommal foglalkozott. 1878-ban a Századok címû történelmi lapba a marosvásárhelyi céhek házi szokásairól írt egy tanulmányt. 1880-ban Kolozsvárra ment, mint újságíró dolgozott a Kelet címû lapnál, majd segédszerkesztôje lett 1890-ig a Kolozsvári Közlönynek.

1888-ban Kolozsváron megalapította az Erdélyi Irodalmi Társaságot. Támogatta az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egylet tevékenységét.

1890-ben egészségi okok miatt visszaköltözött Marosvásárhelyre, majd a Székelyföld és Marosvásárhely szellemi, közmûvelôdési, irodalmi életének ô lett a lelke, irányítója. Ô szervezte újjá Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaságot.

Több kötete jelent meg: Keresztesek (1882), A fülemüle (1886), Az én utcám (1886), Jetti (1894), Az alkonyat (1886), Felhôk (1897), Vidéki emberek (1898), Az élet és Elbeszélések (1912).

1910. január 9-én halt meg, a római katolikus Kálvária temetôben nyugszik. 1912-ben utcát neveznek el róla, amit 1964-ben felsôbb utasításra Gradinarilorra (Kertész utcára) változtattak.

1928. október 18-án az Erdélyi Helikon márványtáblát helyezett szülôházára, amit a hatalom 1989 ôszén a házzal együtt lebontásra ítélt. Jó szándékú vásárhelyiek a táblát leszerelték, hogy megmentsék az utókornak. Szépréti Lilla írónô vállalta a megôrzését, s így az 1991-tôl újra az eredeti helyén látható.

Úgy gondolom, Petelei István megérdemelné, hogy a semmitmondó Gradinarilor nevû utcát újból e neves marosvásárhelyi íróról nevezzék el.

Fodor Sándor (S.)

Alpinisták kalandjai orosz földön

A programot a Himaláján és sok más, 5000 méter fölötti csúcson tapasztalatot szerzô dr. Szekeres Gerô veterán hegymászó vezette. Ez azt jelentette, hogy naponta le kellett vonulni 3500 méterre, majd onnan fel a 4100 méteren levô Kirjut-sziklákig, innen fel a 4500 méteres Asztahov csúcsig. Sehol sem szabad ilyenkor 2–3 óránál többet maradni. Este pedig kötelezô a pihenés. Begidzsán László nem tartotta be a szabályokat, így rosszul lett, le kellett mondjon a csúcsról, a többieknek is fejfájásuk és hányingerük volt, de az aklimatizálódás alatt sikerült erôt nyerni. Bár a csúcstámadás elôtti éjjel vihar tört ki és ez egy kicsit elkedvtelenítette a csapatot, mégis augusztus 16-ára kiderült. Éjjel három órakor indult a csapat a hosszú és fárasztó útra a finom hó borította hegyoldalon. 8 és 10 óra körül sikerült elérni az 5642 méter magas csúcsot. A hegymászó-teljesítmény mellett néhány rekordkísérletet is tettek: Stoica Lucian sível lesiklott a magaslatról, míg Szutor Zsigmond siklóernyôvel ereszkedett le 5200 méterrôl, így ô lett Románia második csúcstartója, hiszen Fane Tulpan extrémsportoló repült le 7000 méter fölöttrôl, más senki országunkból.

Graur Gábor elmondta, szomorúan tapasztalták, hogy 4200 méter fölött már olvad a glecser, és ez a globális felmelegedés következménye. Az is lehangoló, hogy az Elbrusz tömegturisztikai célpontnak számít. Velük együtt aznap 30-an jártak a csúcson, elôzô nap pedig 70-en. Ez meglátszik a menedékházak környékén is, ahol tornyosul a szemét. Igaz, ennek a hegynek is vannak áldozatai, csak az idén 15-en vesztették életüket a Kaukázus ezen részén.

S bár úgy tûnt, hogy most már a hazautazás sem lesz gond, az igazi meglepetések ekkor érték a csapatot. Bérautókkal és helyi járattal valahogy eljutottak a Don menti Rosztovba, azonban az állomáson nem találták a Románia felé induló vonatot, s akkor sem tudta senki tájékoztatni ôket, ugyanis egyetlenegy vagon volt, amelyet majd valahol, valamelyik állomáson a Bukarest – Várna irányába tartó szerelvényhez csatolnak. S míg valahogy egy románul beszélô idôsebb hölgy is a segítségükre sietett, a hetente egyszer induló szerelvény az orruk elôtt vonult ki az állomásról. Aztán nyolc órai várakozás után a kétségbeesés határán kitalálták, hogy taxit bérelnek és mintegy 100 kilométerrel odébb, a vonat következô állomásáig hajtatnak, azzal a gondolattal, hogy gépkocsivezetôjük vajon valóban jó helyre szállítja-e ôket, s nem lesznek valamilyen rablás áldozatai. Nem lettek, a fantomvonat elôkerült, és a hazafelé tartó vagonban pezsgôbontással ünnepelhették a sikeres expedíciót.

(A fotókat az expedíció tagjai készítették)

Vajda György

125 éve született William Edward Boeing

Százhuszonöt éve, 1881. október 1-jén született Detroitban William Edward Boeing amerikai repülôgép-tervezô, a nevét viselô repülôgépgyár megalapítója.

Német bevándorló családból származott, apja, Wilhelm Böing bányamérnök ércbányája termelésének és fakitermelô vállalatának köszönhetôen tehetôs emberré nôtte ki magát új hazájában. A család jó vagyoni helyzetének köszönhetôen William a Yale egyetemen végezhette tanulmányait, ahol 1903-ban szerzett diplomát.

Ezt követôen annak rendje s módja szerint a családi vállalkozások irányításában vállalt szerepet, édesapja a fakitermeléssel foglalkozó Greenwood vállalat igazgatói posztját bízta rá. A hobbiként hajótervezéssel foglalkozó ifjabb Boeing 1909-ben lett a repülés szerelmese, amikor üzleti úton Seattle-ben járt. Az Alaszka és a Yukon folyó által határolt erdôs terület hasznosításának lehetôségeit vizsgáló terepszemlén meglátott egy embert egy repülô masinán körözni a levegôben, ami óriási hatással volt rá.

A szenvedélybôl nemsokára üzleti vállalkozás is lett, 1916-ban George C. Westervelttel az oldalán megalapította a B&W Pacific Aero Products nevet viselô vállalatát. Eleinte csak kisebb számban gyártottak gépeket, ám 1917-ben, az Egyesült Államok hadba lépésével megnôtt a kereslet a repülôgépek iránt. Ugyanebben az évben a vállalat neve is megváltozott, Westervelt távozásával a gyár neve Boeing Repülôgépgyár lett. A nagy háború kedvezett a hadiiparnak, a konjunktúrából a Boeing gyár sem maradt ki: csak az 1917-es évre 50 repülôgépre kaptak megrendelést az Egyesült Államok haditengerészetétôl.

A háború után Boeing új irányvonalat talált vállalatának: a polgári repülés igényeinek megfelelô gépek gyártásába kezdett, és különbözô szolgáltatásokról (például posta) szóló szerzôdésekkel biztosította a virágzó üzletmenetet. Korabeli újságcikkek szerint a Boeing elsô légiposta járatát, fedélzetén William Boeinggel, Eddie Hubbard vezette. 1921-ben megnôsült, felesége a szintén tehetôs családból származó Bertha Potter Paschall volt. Az asszony elsô frigyébôl két fiút hozott új házasságába, amelybôl egy fiú, ifjabb William született. Ô ugyan kiváló pilóta lett, mégsem apja üzletét vitte tovább, hanem az építôiparban csinált karriert.

1934-ben az Egyesült Államok kormánya úgy döntött, hogy a Boeing vállalat monopolhelyzetbe került a szektorban, ezért a vállalatot feldarabolásra ítélték. William Boeing eleget is tett e határozatnak, s birodalmát három részre osztotta, így jött létre a United Aircraft Company, a Boeing Airplane Company, valamint a United Air Lines.

Valószínûleg a vállalat feldarabolásáról született döntés is közrejátszott abban, hogy Boeing még az 1934-es évben visszavonult, s élete utolsó szakaszát a Seattle közelében fekvô, Aldarra nevet viselô magánbirtokán töltötte, ahol hódolhatott lótenyésztési szenvedélyeinek. 1956. szeptember 28- án, 75 éves korában hunyt el, birtokát fia, ifjabb William pár évvel ezelôtt, 2000-ben luxusszállóvá alakította át.

Bár a Boeing már a harmincas években jelentôs erôt képviselt, igazán csak a második világháború alatt s azt követôen vált a világ egyik óriásvállalatává, amely napjainkban hatvanszázalékos piaci részesedéssel uralja a polgári repülést. A mai napig tartó sikerszéria jelentôs állomása volt az 1970-es évtized, amikor elkezdôdött a 747-esek korszaka. A hetven méter hosszú Jumbo-Jet 8000 kilométert volt képes megtenni leszállás nélkül, s mintegy 500 utast tudott szállítani. Ferihegyen – óriási érdeklôdés mellett – 1985. június 15-én landolt elôször 747-es. A Jumbo továbbfejlesztett változatai is meghódították a piacot, a polgári repülés mellett a vállalat érdekelt a hadiiparban és az ûrkutatásban is.

A téli cipôdivat legalább olyan sokszínû, mint a nyári: a teljesen lapos fekete harisnyacsizmától az eszkimók robosztus, kívül is színes szôrrel bélelt csizmájáig szinte minden divat.

A tûsarkú csizmák leértékelése érhetô már tetten a budapesti cipôboltokban, amely annak a jele, hogy a tavalyi készlettôl szeretnének megszabadulni a kereskedôk. Ugyanakkor a farmerhez való western csizmák változatlanul magas, befelé hajló sarokkal is készülnek.

A szôrös csizmákat, bár nagyon melegek, magas hóban nem ajánlott viselni, mert a színes szôrdísz hamar "lekonyulhat".

Sok csizmán megjelenik a rányomott virágminta, amelyek nagyon illenek a romantikus fodros szoknyákhoz.

A legdrágábbak a kényelmes, puha bôrcsizmák, amelyek melegek és még járni is lehet bennük. Ugyanúgy borsos az áruk a márkás divatcsizmáknak, amelyek flitterrel, gyönggyel díszítettek, de inkább a plázákban való sétákra vagy autóba valók, mintsem a hóban járásra.

A velúr bôrbôl készült téli lábbelik az ôszi hosszú, fodros kordszoknyákhoz kitûnôen illenek. Hólapátolásra kevésbé, hiszen a velúr nagy ellensége a víz és a só.

A színes, bélelt gumicsizmák népszerûek lesznek a fiatalok között: novemberi esôben ezek a legpraktikusabbak, különösen egy meleg harisnyával.

A lepkés, virágos, neonszínben tündöklô lábbeliket elsôsorban a fiataloknak szóló retro és design boltokban lehet fellelni.

Újdonság, hogy a csizmák esetében egyes cipôboltokban feltüntetik, hogy az adott lábbeli vastag vagy vékony lábszárra való-e, megkímélve ezzel a próbálni szándékozó vásárlókat egy csalódástól, a kereskedôket meg a cipzárak elrontásától.

Következô úticélunk a Lomonoszov egyetem, de közben elmegyünk az egykori szovjet filmgyártás fellegvára, a Moszfilm Stúdió elôtt. Hatalmas területen fekszik és ellentétes érzelmeket kelt, hiszen a rengeteg "nevelô" film mellett nem egy maradandó alkotás is kikerült innen. Hirtelen az Embersors, a Szállnak a darvak jut eszembe.

A Lomonoszov egyetemrôl nincs sok említenivaló. Legfennebb az, hogy valamikor elég sok romániai "intellektüell" ezt tekintette a tudomány fellegvárának, no meg hogy a bukaresti Scînteia Ház tervezésekor elég jól sikerült lemásolni az épület architektúráját. Az egyetem elôtt zsibvásár, szentképtôl képeslapig mindent lehet kapni, hiszen az ottaniak hamar rájöttek, hogy ez egy megálló a városnézô buszok számára. A turisták között pedig mindig akad valaki, aki "emléket" akar venni és hajlandó pénzt költeni mindennemû giccsre. Az ellenkezô oldalon Moszkva körvonalai rajzolódnak ki a távolban, az elôtérben pedig a sportcsarnok megviselt épülete, ahol a moszkvai olimpia egy része zajlott le.

Az idegenvezetô szerint az átlagjövedelem Moszkvában havi 200$, ugyanakkor egy új tömbházlakás a külvárosban, jobb helyen 150-200.000$. Csak tudnám, hogyan üti a széle a hosszát. Az én szállóm napi 300 dollárba kerül, egy áltag moszkvai egy és fél hónapot kell dolgozzon, ha ott akar megszállni egy éjjel. Hát igen, még emlékszem, a "régi jó Romániában" egy üveg whisky 600 lej volt akkor, amikor én havi 1200 lejt kerestem.

Maga a város nem csúnya, igaz, a dicsôséges évek a tömbházakon kívül nem hagytak sok maradandó emléket. A régi épületek szépek, és ami említésre méltó, nagyon sokat kitataroztak, újrafestettek. A város ébredezik és a jövôbe tekint. A turistakalauz szerint a KGB megváltozott, teljesen átszervezték. Igaz, az államrendszert és vezetôséget még nem lehet kritizálni, de azért ha azt mondják, hogy az amerikai cipô jobb, mint az orosz, már nem zárnak be senkit. Hát igen, ez is egy nézôpont.

(Folytatjuk)

Fodor Lajos

Az ötvenévesek találkoztak Nyárádmagyaróson augusztus 19-én. Az istentisztelet után elkészültek az emlékfotók, ezután meglátogattuk Krizbai Nemes Katalin egyéni tárlatát, majd a kultúrotthon egyik helyiségében a népmûvészeti kiállítást, amelyet Balogh Ilona és Kósa Matild szervezett. A régi hímes abroszok, a csepûbôl és kenderbôl szôtt csipkés alsólepedôk, a függönyként is használt régi törülközôk, az írásos párnák, a szônyegek, a falvédôk, a pocitáskosár, amelyben ajándékot vittek szülés után az édesanyának, a keresztszemes párnák felkavarták az odalátogató nyárádmagyarósi ötvenévesek emlékeit, akik között ott volt Gálfi István is.

Ebéd után elbeszélgettünk. Magyaróson született, tizenhat éve Helsinkiben él. Szülôfalujában, az iskolai évek során jól feltarisznyálták. Mindig igyekezett, így többet rakhatott tarisznyájába. Marosvásárhelyen végezte a líceumot az Unireában, ezután Iasi-ban a kémia fakultást. Kézdivásárhelyen dolgozott, vegyészmérnökként is igyekezett jó munkát végezni. Egy új technológiát dolgozott ki, de sehol Romániában nem tudták alkalmazni, talán nem is támogatták. Mozgatórugóvá vált a vágya, hogy technológiáját alkalmazza, tudását értékesítse. Romániában álomnak tûnt, ezért 1990-ben néhány hónapon át Magyarországon próbálkozott. Ott sem sikerült. Voltak, akik kalandornak nevezték, pedig igazi vegyésznek tartja magát, mindenben azt keresi, amit más nem vesz észre. Talán a sors keze volt, hogy Finnországban kötött ki. Munkát keresett és talált. Több munkahelyen dolgozott, ma a Helsinki Mûszaki Egyetem kutatója. Elemében van, úgy érzi, megfiatalodott, értékrendje, életmódja megváltozott, jut ideje a természetjárásra, a hegymászásra is. Hetente 20-30 kilométert szalad, egy bizonyos fanatizmust érez magában, hogy egészségesen éljen. Létezik egy magyar egyesület is, a Finnországi Magyarok Egyesülete, amelynek 100-150 tagja van. Kb. 6-700 magyar él Finnországban. A nyárádmagyarósi népi hagyományokat nem felejtette el, Helsinkiben a táncházban nyárádmagyarósi táncokat tanít. Gyerekei, a 19 éves Réka és a 15 éves Botond, a két hivatalos nyelv, a finn és svéd mellett beszélik a magyart is. Különben Finnország csodálatos. Ott a házak körüli kerítés csupán dísz.

Nagyon becsülik egymás tulajdonát, megtörtént, hogy István abban az üzletben, ahol gyakran vásárol,elveszítette karóráját, és egy óra múlva visszakapta. Az emberek szókimondók, de tiszteletben tartják egymás véleményét. Finnországban az átlagfizetés 2.500-3.000 euró, a munkanélküli- segély 500-600 euró. Ez ott nem sok, mert Helsinki a világ egyik legdrágább városa. A Gálfi család jó körülmények között él, de idôs korukban hazajönnek. A honvágy mindig ott van az emberben, ez az érzés késztette az elhatározásra, hogy nyugdíjas éveiben hazatér Nyárádmagyarósra és majd gyakorta felmegy a Kati- hegyre, ahol gyerekkorában játszott. Gálfi István üzeni a falu fiataljainak, Erdély ifjúságának, hogy az elvándorlás nem a szülôföldtôl való elszakadást jelenti.

Most más szelek fújnak, mint a kilencvenes évek elején. Hiszi, hogy van jövôje a szülôföldön az új generációnak, csak akarat, kitartás és találékonyság legyen, maradni kell! Gálfi István arca mosolygóssá vált, amikor visszatért az ötvenévesek társaságába, egymás emlékeit hallgatták és beszélgettek a jövôrôl is...

Kilyén Attila

Nem váltja be júliusban tett fenyegetését és nem költözik át Svédországba Brigitte Bardot, a hatvanas évek nagy francia filmsztárja, "nemzeti BB-je", aki 1973 óta visszavonult a filmezéstôl, hogy az állatvédelemnek szentelje minden energiáját.

A színésznô, aki csütörtökön ünnepli 72. születésnapját és egyben állatvédô társasága alapításának 20. évfordulóját, az alapítvány székhelyén, macskák és kutyák között, mankóra támaszkodva fogadta az AFP tudósítóját, mert, mint elmondta, csípôízületi bántalmai vannak.

Brigitte Bardot "igen büszke" az állatokért folytatott küzdelmére. Még ha nehezen is mozog, márciusban Kanadába utazott, hogy megpróbálja fogékonnyá tenni Stephen Harper miniszterelnököt a fókabébik lemészárlásának ügyére. Noha a kanadai kormányfô nem volt hajlandó fogadni, amit botrányosnak tart, más területen már sikeres volt akciója: az Európai Parlament képviselôi nyilatkozatban szólították fel a Bizottságot egy olyan szabályozás kidolgozására, amely tiltaná a fókából készült termékek behozatalát, exportját és eladását az unió területén. BB már harminc éve küzd a fókabébik megmentéséért.

Megkérdezték arról is, számít-e arra, hogy megéri a fókavadászat betiltását. Így válaszolt: "Csak a remény éltet, de most már nincs túl sok idôm várni."

Brigitte Bardot ma is híres Saint Tropez-i birtokán él, és nem szándékozik áttelepülni. "Csak a tréfa kedvéért mondtam, hogy átköltözöm, és persze azért, mert Svédország a nerctenyésztésben humánusabb magatartást tanúsít Franciaországnál" – nyugtatta meg az aggódókat.

Hetek, hónapok óta izgatja, kavarja, forrásban tartja a hazai közvéleményt a szekusdossziék késve terítékre tûzött és oly ellentmondásosan kezelt ügye. Hol errôl, hol meg arról a személyiségrôl derül ki, terjed el, hogy szekukollaboráns, besúgó, informátor volt. Vagy csak megfigyelt, üldözött. A két végletet – szándékosan vagy sem – gyakran összemossák. És megindul a szóbeszéd. Az igazság pedig elég ritkán diadalmaskodik a köztudatban. A médiában mindennél fontosabb a szenzáció. Minél ismertebb valaki, annál "zamatosabb" a szekukapcsolat. Nem kétséges, hogy ilyen különleges bombainformáció az, amely az egyik legjelentôsebb és legnépszerûbb lírikusunk, Szilágyi Domokos egykori titkos jelentéseinek tényét erôsíti meg. A harminc éve elhunyt költô életmûvének egyik kutatója és közeli hozzátartozói juttattak el a napokban errôl közleményt a szerkesztôségekbe, azzal a szándékkal, hogy a valóságot a nagy nyilvánosság elé tárva, elkerülik a témában a mellébeszélést, az ilyen-olyan pletykákat. És hozzájárulnak a kérdéses, remélhetôleg végleg letûnt kor igazi arcának teljesebb kirajzolásához. Mindez nyilván sokkolhatja az irodalombarátokat, Szilágyi emberi minôsítésében alapos módosításokat eredményezhet, költészetének értékein azonban semmit sem változtat. Következzék tehát a közlemény.

Közlemény Szilágyi Domokosnak a Szekuritátéval fenntartott kapcsolatáról

Ez a tájékoztató Szilágyi Domokos költô (1938-1976) és a román állambiztonsági szervek kapcsolatáról felröppent híresztelésekre kíván reagálni. Véget szeretnénk vetni annak a méltatlan helyzetnek, amelyet a suttogások és a félnyilvános közbeszéd teremtett. A rendelkezésre álló levéltári források segítségével megkíséreljük végigkövetni az ügyet. Abban reménykedünk, hogy hiteles információk birtokában az erdélyi magyar közélet immár ôszinte és lényegre törô vitába bocsátkozik majd közelmúltjáról.

A közlemény Szilágyi Domokos családja részérôl a költô élettársa, Nagy Mária és a költô öccse, Szilágyi Kálmán hozzájárulásával kerül nyilvánosságra.

Szilágyi Domokos "Balogh Ferenc" fedônéven mûködött együtt az állambiztonsági szervekkel. Az utóbbi hónapokban hivatalosan megkerestük az illetékes szerveket (a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság Levéltárát – CNSAS) a dekonspirálás érdekében, de a levéltár szerint a polgári titkosszolgálat (SRI) részérôl még nem történt meg "Balogh Ferenc" hálózati dossziéjának átadása. Ennek ellenére a fennmaradt iratok egyértelmûen, minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Balogh Ferenc azonos Szilágyi Domokossal; a rendelkezésre álló dokumentációban a Maros-Magyar Autonóm Tartomány belügyi szerveinél szolgáló Stefan Blaga alezredes fedi fel az együttmûködô személyazonosságát egy 1964-es jelentésben, fedôneve mellett polgári nevét is említve.

Balogh Ferenc tevékenysége 1958 és 1965 között, két jól elkülöníthetô szakaszban dokumentálható. 1958-ban Balogh Ferenc 13 írásos, ebbôl két kézírásos jelentést adott a Kolozs tartományi, illetve 1965-ben a bukaresti állambiztonsági szerveknek.
"Balogh Ferenc" együttmûködése három megfigyelési dosszié alapján renkonstruálható:

1) Lakó Elemér és Varró János megfigyelése (Fond informativ, 3010. sz. dosszié)

2) Péterffy Irén megfigyelése (Fond informativ, 3005. sz. dosszié)

3) Páskándi Géza megfigyelése (Fond informativ, 2534. sz. dosszié)

A beszervezés valószínû körülményei

Szilágyi Domokos 1957 tavaszán került a Szekuritáté látókörébe: 1956 októberében Szilágyi Domokos, a Bolyai Tudományegyetem másodéves magyar szakos hallgatója egyetértett a magyar forradalom követeléseivel. Álláspontját magánbeszélgetésekben és gyûléseken is kifejtette, mint a szabadon megválasztott diákszövetség egyik vezetôje, illetve az Ifjúmunkás Szövetség titkára. 1957 márciusában széles körû nyomozás indult a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem azon hallgatói és fiatal tanárai ellen, akik a legaktívabban vettek részt a magyar forradalom melletti megmozdulásokban. Március 11-19. között Bartis Ferencet, Dávid Gyulát és Páskándi Gézát is letartóztatták. (Késôbb ôket el is ítélték.) A központi szervek utasítására ezzel párhuzamosan elkezdték az addig gyenge magyar egyetemi állambiztonsági hálózatok megerôsítését, az ügynökök toborzását. Szilágyi Domokost akkor kezdték vizsgálni mint lehetséges "jelöltet", majd néhány héttel késôbb "Fekete Pál" ügynök – SzilágyiDomokos diáktársa – 1957. május 17- én leadott jelentéséhez kapcsolódóan a Kolozs tartományi Szekuritáténál szolgáló Papp Adalbert hadnagy a következôt javasolta: "Urmeaza sa fie recrutat tot ca agent si numitul Szilagyi Dominic în act. de verificare dusa asupra lui Veress Zoltán" (Szilágyi Domokos beszervezésére kerüljön sor a Veress Zoltán tevékenységét ellenôrzô vizsgálatban). Az 1957. augusztus 12-i intézkedési terv szerint a Varró János és Lakó Elemér tanársegédek elleni vizsgálatról meg kellett állapítani, milyen kapcsolat áll fenn ezen gyanúsítottak és azok között a diákok között, akikrôl jelezték, hogy "meglátogatják ôket", valamint azt, hogy "ellenôrizni kell Tóth Miklós, Fekete Pál és Balogh Ferenc ügynökök ôszinteségét, akik fel fogják venni velük a kapcsolatot".

Egy korábbi, szintén 1957-es irat szerint Szilágyi Domokos barátnôje, a Bolyai egyetemen tanuló Várady Emese is bekerült a nyomozás alatt álló csoportba. Noha Balogh Ferenc hálózati dossziéjának hiányában nem dokumentálhatók a beszervezés körülményei és annak indíttatása, feltételezhetô, hogy Szilágyi Domokost nemcsak a saját szabadsága elvesztésével fenyegethették meg, hanem barátnôjével is zsarolhatták, aki "Balogh Ferenc" felbukkanását követôen többé nem szerepel a nyomozásról fennmaradt iratokban.

"Balogh Ferenc" tevékenysége

Az elsô, Balogh Ferenc által leadott jelentés 1958. április 9-ére datálható, amit tartótisztje, Papp Adalbert rögzített a 19 órakor kezdôdô találkozót követôen. A következô hónapokban Balogh Ferenc feladata a Lakó Elemérrel, Varró Jánossal, illetve Péterffy Irénnel való kapcsolattartás volt, megfigyelés céljából. Ennek nyomán 1958 októberéig 6 írásos jelentés született. Ekkor a megfigyelési akciókat megszüntették és elrendelték a gyanúsítottak letartóztatását. Varró Jánost és Lakó Elemért 1958. augusztus 26-án, Péterffy Irént pedig 1958. október 31-én vették ôrizetbe. "Balogh Ferenc" jelentéseibôl megállapítható, hogy mindhárom esetben az általa szolgáltatott információk terhelô jellegûek voltak. Az ún. harmadik Bolyai-perben 1959. február 19-én Varró Jánost 16, Lakó Elemért 15 év kényszermunkára, míg Péterffy Irént 10 év börtönre ítélte a kolozsvári Katonai Törvényszék, továbbá Vastag Lajost 8, Páll Lajost 6 év börtönnel és teljes vagyonelkobzással sújtotta, míg Iamandi Emil és Szilágyi Árpád 5-5 év börtönbüntetést kaptak. A kolozsvári állambiztonsági szervek Páll Lajost többször próbálták 1958 folyamán beszervezni, letartóztatása és elítélése az ajánlat visszautasításával is magyarázható.

"Balogh Ferenc" ügynökkel 1965-ben is találkoztunk az eddigi iratfeltárás során. Az ekkor már Bukarestben élô Szilágyi Domokost az 1963-ban szabadult Páskándi Géza megfigyelésével, új verseinek elemzésével bízták meg, de az általa megfigyeltek között szerepelt még Domokos Géza, Szász János és Majtényi Erik is. 1965 márciusa és novembere között – eddigi ismereteink szerint – 7 jelentés született, amit "Balogh Ferenc" a tartótisztjének, Ion Gr. Popa ôrnagynak adott át. 1965. december 15-én a Páskándi ellen indított 8728. sz. vizsgálati akciót megszüntették és ezzel véget ért "Balogh Ferenc" tevékenysége az általunk eddig vizsgált dossziéban. Az 1965-ban készült jelentések a megváltozott politikai légkört tükrözik. A hatalom célja ekkor már nem az értelmiség elleni nyílt fellépés, hanem a véleményformáló értelmiségi körök módszeres behálózása, tevékenységük állandó nyomon- követése volt.

Nyitott kérdések

Az elsô lényeges, még válaszra váró kérdés a vállalt együttmûködés idôkeretei. A rendelkezésre álló iratcsomók szerint ugyanis "Balogh Ferenc" tevékenysége csak két, viszonylag rövid és jól elkülöníthetô, összesen mintegy kétéves idôszakra tehetô. Nem ismert, hogy Szilágyi Domokos együttmûködött-e az állambiztonsággal 1959 és 1964 között, valamint 1965 után. E nyitott kérdés megválaszolására a még nem kutatott (vagy a szaklevéltárnak még át nem adott) egyes célszemélyekre vonatkozó iratcsomók tanulmányozása adhat lehetôséget.

A második még megválaszolandó kérdés, hogy a hálózati dosszié mellett Szilágyi Domokos megfigyelési dossziéval is rendelkezett-e? Azaz felmerülhet, hogy egyidejûleg megfigyelô és megfigyelt is volt-e? Ebben az esetben az is kérdés lehet továbbá, melyik idôszakban, hogyan és miért váltakoztak a költô pozíciói? Természetesen ezt is csak további kutatásokkal lehetne tisztázni.

A harmadik, mindennél súlyosabb kérdés az együttmûködés minôsítése. Az 1958-ban rögzített feljelentések a beszervezés kényszerû jellegét valószínûsítik, és zaklatott lelkiállapotról tanúskodnak. A jelentésekben azonban – fôleg Péterffy Irénrôl – súlyos és rosszindulatú megjegyzések is olvashatók. Felmerül azonban a kérdés, hogy az említett mondatok valóban Szilágyi Domokostól származnak-e, vagy kihallgatóitól, illetve tartótisztje diktált bizonyos megfogalmazásokat? 1965-ben "Balogh Ferenc" ennél nyugodtabb állapotban folytatja tevékenységét. Jelentései ekkor már politikai háttérjátszmákról szóló bizalmas értesüléseket, új irodalmi mûvekrôl szóló társalgásokat, sôt mûelemzést is tartalmaznak. A költô személyisége eltûnik a jelentések mögött, szerepét egy "másik én", a csendes és szorgalmas tudósító veszi át.

Budapest-Kolozsvár, 2006. szeptember 26.

Stefano Bottoni

Nagy Mária

Szilágyi Kálmán

A kutatások során eddig elôkerült anyagok teljes szövegét hamarosan a Helikon honlapján fogjuk megjelentetni: http:// www.helikon.ro

Simon Endre születésnapi önvallomása

Rövidesen Simon Endre festômûvész is betölti 70. életévét. Ebbôl az alkalomból Budapesten, a Vármegye Galériában egyéni tárlatot rendeztek számára. A Szolnay-díjas festômûvész alkotásait Banner Zoltán mûvészeti író ajánlotta a közönség figyelmébe. A Marosvásárhelyrôl Magyarországra nemrég áttelepült festô minden fontosabb alkotói idôszakából láthatók képek a kiállításon, a legtöbb mû azonban új, az utóbbi egy-két esztendôben született. A festmények színes reprodukcióit szerkesztôségünkbe is eljuttatta az ünnepelt, ezekbôl válogatunk, éppen meghatározó értéküktôl, ragyogó színviláguktól fosztva meg sajnos a munkákat. De egyelôre még csak itt tartunk. A kompozíciókhoz társítjuk Simon Endre önvallomását is, amely a Napút Évkönyv 2006 címû különleges kiadványban jelent meg 95 másik jeles hetvenes vallomásainak társaságában.

A szín gyermekkorom óta elkísér és erôsen hat rám. Nélküle a világ fakó és sivár lenne, olyan hely, ahol nem lennének évszakok, melyek a színárnyalatok és - harmóniák örök változásai. Hiányoznának a tél vég nélkülire skálázott szürkéi, a tavasz serkenô- sarjadó zöldjei és piszkosbarnái, a nyár telített kékjei, zöldjei, vidámkodó sárgái, és végképp hiányozna az ôsz orgonafuvallatos, deres színpompája. Be jó, hogy mindezt mégsem kell nélkülöznöm, hogy a külsô és belsô színek kavalkádja adja azt a teljes világot, melybe belészülettem és belészerettem!

Azt a világot, ahol gyerekkoromtól kezdve gyûjtögetem felhalmozódó élményeim, ahová nemcsak elvonulni, de ahonnan megérkezni is jó. E színgyönyör-élményvilágot féltve ôrzöm és hordom magamban, melybôl néha- néha merítek egy-egy pillantást, hogy tisztán tartsam látásom a sok támadó szürkeségtôl. Ilyenkor szoktam a felszínre hozni magamból a fel-feltörô tiszta színeket, melyek hangot és önállóságot kérnek tôlem. Követelik, hogy éljem át a mámort, hogy ébrednem, látnom, észlelnem és észrevennem kelljen a magukkal hozott igézetet és mágiát. Ilyenkor sokszor visszacseng nagymamám intô szava: ,,A mûvészet nem kínszenvedés, legalábbis ennek soha nem szabad érzôdnie az alkotáson, a szín pedig soha ne legyen kosz." Hát ilyen emberek közé léptem ki a fénybôl 1936. október 17-én, egy szombati napon, Erdélyország Maros-Torda vármegyéjének egyik csöppnyi, dimbes-dombos falvában, Székesen, ahol valamikor Nagybercsényi Miklós bölcsôjét is ringatták. S hogy mindjárt a kezdet jó legyen, rögtön két születésnapom is lett a Hivatalnak köszönhetôen, az egyik 19., a bejegyzett csak úgy, hivatalból, és a másik 17., a valódi érkezés. És ha már Hivatal, akkor élt is ezen jogával, felülbírálta szüleim névadási jogát, mondván, az Endre nem hangzik jól románul, legyen hát Andrei. És így lett egy nem kívánt hivatalos nevem is, és egy, az igazi, amelyen mindenki ismer, mivel csak ez utóbbit vagyok hajlandó használni hivatalos és nem hivatalos helyeken egyaránt. Mindez tûnhet mesének is, de sajnos igaz, a Hatalom mesés valója. Az igazi meséket azonban át- meg átszôve igazi szeretettel és némi nevelési célzatból beléfonva az igazi valóságot is, hát azokat apai nagyszüleimtôl kaptam útravalónak. Megtanítottak és ösztönöztek, hogy keressem a valót és azt is, ami mögötte van, az él&oci