Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A prefektúra elôtti lépcsôkön üldögélt tegnap egy 31 éves elkeseredett asszony. Mellette két pannó hirdette: "a bûnözés védett", "nincs igazság". Állítólag mindenütt elutasították, ahova szociális segélyért, munkáért folyamodott. Beteg és kezelést nem kaphat, mert nincs betegbiztosítása, 3 nap után szélnek eresztették a kórházból. Önéletrajzában azt mondja, érettségizett, legalább két nyelvet beszél haladó szinten, volt már eladó, kisegítô étteremben, bébiszitter külföldön. Már élni sincs kedve.

Egy eset a sok közül, amely beilleszkedik az igencsak tág "szociális eset" fogalomba. A kör ördögi: ha nincs munka, nincs biztosítás, egészségügyi kezelés stb. Legalábbis elméletileg, hiszen még nem történt meg, hogy valakit hagytak volna meghalni a kórházban, csak mert nem volt biztosítása. A hazai törvénykezés laza, tele kiskapukkal, csak ismerni kell ezeket. De legfôképpen ismerni a jogainkat, hiszen a gond gyakran az, hogy éppen azokat, akik leginkább rá vannak szorulva a segítségre, vezetik félre az illetékesek, a bürokrácia útvesztôjében küldözgetik egyik helyrôl a másikra.

Az már egészen más kérdés, hogy milyen szociális védelmet nyújt polgárainak az állam. Az alkotmánynak az életszínvonalra vonatkozó cikkelye kimondja, hogy az államnak kötelessége olyan gazdasági és szociális intézkedéseket tenni, amelyek állampolgárainak emberhez méltó (román nyelven: decent) életszínvonalat biztosítanak. Talán nem artana tisztázni, hogy mit értenek "ott fönt" az emberhez méltó fogalom alatt. Miért van az, hogy a 700.000 lejes nyugdíjban részesülô személynek nem jár semmilyen pénzbeli támogatás? Milyen szociális "védôháló" áll a rendelkezésére annak a sok, egyedülálló idôsnek, aki gondozásra szorulna, és akiket már egyetlen öregotthon sem fogad be? Vagy ott vannak a fogyatékos személyeket gondozó központok: ezekben sincs már hely. Az árvaházakból 18 évesen kikerülôk számára milyen támogatást biztosítanak?!

Mire elegendô a havi gyermekpótlék néven emlegetett...zsebpénz?!

Az EU-integrációval változnia kellene a törvénykezésnek, ám egy emberséges szociális rendszer kiépítésére és fenntartására (mint amilyen az unió országaiban mûködik) egyhamar nem lesznek anyagi erôforrásai az országnak. Márpedig ha Európába akarunk menni, az államnak nemcsak kérnie kell polgáraitól, nemcsak zsebükbe nyúlnia mindenféle uniós követelményre hivatkozva, hanem adnia is kellene, valamivel többet, mint eddig.

• Hétfôn este drámai fordulatot vett a Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök májusi hangfelvételének nyilvánosságra kerülése nyomán vasárnap kezdôdött tüntetés. • A parlamenti pártok közös nyilatkozatot fogadtak el

A MTV székháza elé hétfôn este tíz órakor érkezett az elsô, 20-30 tagú csoport, majd miután több résztvevô elmondása szerint nem engedték, hogy élô adásban ismertessék céljaikat, a megmozdulás több vezetôje, köztük Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke visszament a Kossuth térre, hogy áthívja az ott demonstrálókat, több ezer embert.

Kedd hajnalban negyed kettôkor a tüntetôk közül egyre többen benyomultak az MTV aulájába és elfoglalták az épületet. Az ostrom idején több mint száz rendôr sérült meg, egyikük állapota súlyos, életveszélyes volt.

A téren álló szovjet hôsi emlékmûvet is megrongálták a tüntetôk. A székház elôtt autókat gyújtottak illetve borítottak fel.

A rendôrök csak hajnali 3 óra után kezdték helyreállítani rendet, miután vidékrôl erôsítést kaptak.

Köztörvényes bûncselekménynek minôsítette Sólyom László köztársasági elnök és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is kedden a Magyar Televízió budapesti székházának feldúlását. A köztársasági elnök, aki a Sándor-palotában tett sajtónyilatkozatot, azt mondta: keddre virradóan egy, a békés tüntetésbôl kivált csoport megostromolta a Magyar Televízió épületét, súlyos személyi és vagyoni károkat okozott.

"Köztörvényes bûncselekményekrôl van szó, amelyeket semmi nem igazolhat, amelyek ellen a legszigorúbban fel kell lépni, és amelyektôl az államnak teljes erejével meg kell védenie polgárait és saját intézményeit is" – fogalmazott. Mint mondta, súlyos figyelmeztetés, hogy a rendvédelmi szervek alacsony létszámuk és hiányos felszerelésük miatt nem voltak képesek a szükséges biztonsági garanciát nyújtani.

Leszögezte, hogy élesen meg kell húzni azt a határt, ami a szabad véleménynyilvánításhoz, a gyülekezés szabadságához és így a politikai tüntetésekhez való alapvetô emberi jog, másfelôl a bûncselekmény között húzódik. Hangsúlyozta, a történtek nem érintik azt a jogot, hogy bárki a törvényes keretek között gyûlésen és tüntetésen kifejezze politikai véleményét.

Sólyom László nyilatkozatában tiltakozását fejezte ki az ellen, hogy a Magyar Televízió épülete elôtt történt erôszakos bûncselekményeket az 1956-os forradalommal állítsák párhuzamba.

Bûncselekmény volt, ami a televízió székházánál történt – jelentette ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az MTI-nek, amikor kedden felkereste azokat a Honvéd kórházban ápolt rendôröket, akik az éjszakai tüntetés során sérültek meg.

"Nagyot változott a világ, a politikai tüntetésbôl garázdaság, bûncselekmény lett. Megrendítô látni ezeket az embereket (rendôröket), nem szolgáltak rá erre" – mondta a miniszterelnök a távirati iroda tudósítójának azon kérdésére, hogy miként értékeli a hétfôn éjszaka történteket.

A délelôtt folyamán Gyurcsány Ferenc miniszterelnök részvételével összeült a Nemzetbiztonsági Tanács, amelynek tanácskozása után a miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy sok tekintetben a magyar rendôrség sincs felkészülve arra, amire az elmúlt 15 évben nem volt példa, hogy egy békés tüntetés garázdaságba forduljon.

Az események nyomán a kedden délelôtt összeült Országgyûlés csaknem egyhangúlag fogadta el Az erôszak ellen és a békességért címû ötpárti nyilatkozatot. Az alábbiak teljes terjedelemben közöljük a dokumentumot, amelyet az MDF nevében Herényi Károly, a Fidesz nevében Navracsics Tibor, a KDNP nevében Semjén Zsolt, az MSZP nevében Lendvai Ildikó, az SZDSZ nevében Kuncze Gábor írt alá.

"A Magyar Köztársaság szabadságának és méltóságának megôrzése, illetve megerôsítése közös feladata a parlamenti pártoknak, az alkotmányos demokrácia híveinek.

Hazánknak mindenkor igazmondásra, ôszinteségre, tisztességre, nyugalomra és rendre van szüksége.

A rendszerváltás legfontosabb vívmányai – a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezéshez és politikai szervezôdéshez való jog – csak akkor érvényesülhetnek maradéktalanul, ha azok gyakorlása együtt jár azzal, hogy a különbözô ideológiai áramlatok, világnézetek és demokratikus politikai erôk képviselôi tiszteletben tartják az alkotmányos rendet és egymást.

Egy alkotmányos köztársaságban a demokrata nem fél, és nem is kelt félelmet senkiben, mert a rend nem jelent veszélyt a szabadságra, a szabadság pedig nem fenyegeti a rendet.

Mi, a parlamenti pártok képviselôi ezért arra szólítjuk fel hazánk polgárait, hogy politikai vitáikat az erôszak eszközét egyértelmûen elutasítva, a más nézetek képviselôivel szembeni toleranciával, az ország nyugalmának és rendjének megôrzése mellett folytassák le.

A demokrácia, a Magyar Köztársaság alkotmányos berendezkedése elegendô eszközt ad minden politikai erô, civil mozgalom és állampolgár számára ahhoz, hogy véleményének, nézeteinek vagy akár tiltakozásának hangot adhasson.

Az ország rendjéért és a polgárok biztonságáért érzett felelôsségünktôl vezérelve ezért fölszólítjuk mindazokat, akik az elmúlt órákban a békés és demokratikus tüntetéseket rendbontással zavarták meg, mások testi épségét szándékosan veszélyeztették, vagyonában kárt tettek, hogy haladéktalanul hagyjanak fel ezekkel a cselekményekkel és tartózkodjanak a további jogsértésektôl."

A tegnapi nap folyamán tovább tartott a tüntetés a Kossuth téren. Zavargás, rendbontás ezúttal nem történt.

A politikai pártok, szakszervezetek egyaránt elutasították az erôszakot, a politikának az utcára vonulását.

A prefektúrán tegnap a megye településeinek polgármestereivel, jegyzôivel tartott tanácskozáson Ciprian Dobre prefektus kijelentette: ha az elöljárók nem tartják be a törvényeket, kíméletlenül, a jogszabályoknak megfelelôen büntetésekre számíthatnak. A prefektúra intézményének hírneve nem csorbulhat a hanyag helyi önkormányzatok miatt – hangzott el.

Szeptember elején az Országos Tulajdon- visszaszolgáltató Hatóság (OTH) alkalmazottai Maros megyében ellenôrizték a földtörvény alkalmazását. Az ellenôrzést végzô Olteanu Mihai és Iorga Marin 17 községet kerestek fel, és megállapították, hogy számos földosztó bizottság nem teszi dolgát megfelelôen. A rendellenességek között szerepel, hogy helyenként nem küldték tovább jóváhagyásra a megyei földosztó bizottsághoz az iratcsomókat, Maros megye pedig "kullog": 50 százalék alatt van a 247-es törvény értelmében jóváhagyott iratcsomók száma. A törvény által megszabott határidôn belül mintegy 19 ezer kérést iktattak a megyében, ezek ellenôrzése és a dokumentáció jóváhagyása 2006 januárjában kezdôdött – mondta lapunknak Pora Zamfira alprefektus. Pora Zamfira egyébként figyelmeztette a polgármestereket, hogy ahol lehet, természetbeni visszaszolgáltatásra kerítsenek sort, a kárpótlás maradjon a végsô megoldás. Ennek érdekében felkérte a községek vezetôit, hogy készítsenek egy kimutatást azokról a területekrôl, amelyek "szabadok" és amelyeket vissza lehetne szolgáltatni. Ha a volt tulajdonos, aki eredeti helyén nem kaphatja már vissza földterületét, beleegyezik, akkor más község határában is kaphat területet – mondta az alprefektus. Az ellenôrzésre visszatérve, másik rendellenesség, hogy az illetékesek nem közölték a volt tulajdonosokkal az összes, birtokba juttatásra vonatkozó adatot, speciális, de lepecsételetlen és számozatlan regisztereket állítottak össze, nem közölték a földekkel kapcsolatos statisztikai adatokat 2005. december 31-ig, nem továbbították a fellebbezéseket a törvényes idôben a megyei bizottsághoz, nem függesztették ki a területekre vonatkozó adatokat vagy valótlan adatokat tettek közzé stb. A bukaresti ellenôrök 100 millió lejre büntették Segesvár polgármesterét és jegyzôjét illetve Mezômadaras polgármesterét és figyelmeztetést kapott a göde-mesterházi, a marosszentgyörgyi polgármester valamint a szászrégeni tanácsi jegyzô. Az ellenôrök 33, az OTH-hoz eljuttatott beadvány megoldására kérték fel a helyi földosztó bizottságokat.

A Maros Megyei Munkaelosztó és Átképzési Ügynökség 51 alkalmazottja tiltakozik az ellen, hogy az intézmény volt igazgatója, Reghina Farcas visszatérjen vezetôi állásába. A volt igazgatót azzal vádolják, hogy zaklatta az alkalmazottakat, feszültséget keltett és botrányokat kavart, terrorizálta beosztottjait. Az aláírók panaszukat az ügynökség országos vezetéséhez is továbbították, hiszen az állásából leváltott Reghina Farcas a bíróságon nyert és szeptember 29-tôl visszatér az ügynökség élére.

Az alkalmazottak, akik megkezdték az eljárást, hogy a Sed Lex közigazgatásbeliek szakszervezetéhez csatlakozzanak, pénteken sajtótájékoztatón ismertették álláspontjukat. A tiltakozók nevében Camelia Rad elmondta, nemhogy együtt dolgozni, de még csak hallani sem akarnak Reghina Farcasról. Súlyos vádakkal illették a volt igazgatót: éveken át terrorizálta az alkalmazottait, önkényes módon vezette az intézményt, személyes érdekeit helyezte elôtérbe, folyamatos feszültség jellemezte a munkalégkört. Azok az alkalmazottak, akik pénteken összegyûltek, úgy döntöttek, nyilvánosságra hozzák mindazt, amit a volt igazgató számlájára írnak, önmaguknak is bizonyítva, hogy immár nem félnek. A felszólalók (Sîngeorzan Violeta, Pop Silviu, Popa Maria, Chele Carmen jogász, Décsei Éva) elmondták, hogy Reghina Farcas milyen módszereket alkalmazott ahhoz, hogy terror alatt tartsa beosztottjait, kezdve a napi, néha órákon át és munkaidôn túlra nyúló gyûlésektôl, amikor mindenkit nyilvánosan megalázott, el odáig, hogy elôléptetett valakit, csak azért, hogy késôbb inkompetenciára hivatkozva leválthassa – és mindez csak a "jéghegy csúcsa". Az oszd meg és uralkodj elvet alkalmazta, a lelki terrort pedig sokan nem viselték el: amikor az intézmény élére került, mintegy 60 alkalmazott dolgozott az ügynökségnél, akik közül jelenleg már csak 10-en tevékenykednek az intézményben. A dicsôszentmártoni kirendeltségnél (ahova a beosztottjai szerint indokolatlanul sokat járt "ellenôrizni") egy alkalmazott kivételével 2002- ben mindenki beadta lemondását. Reghina Farcas a tiltakozást aláírók szerint távozásakor mintegy 8 zsáknyi iratot tüntetett el, amelyek között lehettek fontos dokumentumok is, de ezt majd az ellene folyó bûnügyi vizsgálat kideríti. "Reghina Farcas a bukaresti intézmény ellen nyert pert, nem ellenünk. Velünk, beosztottjaival szemben elvesztette a pert – erkölcsi és emberi szempontból, sokkal fontosabb per ez, mint a jogi" – áll a tiltakozásban.

Az intézmény alkalmazottai határozottan tiltakoznak az ellen, hogy szeptember 29-tôl ismét visszatérjen az intézmény élére Reghina Farcas. Ugyanettôl a dátumtól a jelenlegi igazgatót, Luminita Corét, akinek vezetési stílusát, szakmai hozzáértését dicsérô jelzôkkel illették a beosztottak, Tulceára helyezték át. A tiltakozók remélik, az országos ügynökség még idejében változtat döntésén, ha mégsem, akkor a tiltakozást más módon folytatják.

A Consig Kft. munkásai múlt héten hozzáfogtak a segesvári vár március végén beomlott falrészének újjáépítéséhez. A 35 méteren leomlott falat ideiglenesen kitámasztották gerendákkal, mivel az önkormányzatnak nem volt pénze a megerôsítési munkálatokra. Jelenleg 9 milliárd lejt kaptak a javításokra – jelentette ki kérdésünkre Velicu Ioan, a város fôépítésze. Jelenleg a leomlott várfal körülötti területet tisztítják meg a törmelékektôl, ezt követôen kerül sor a munka nehezebbjére: a konszolidálás megkezdésére.

A fôépítész szerint decemberig befejezik a munkálatokat. Velicu Ioan elmondta, hogy a segesvári vár falai helyenként gyengén állnak, s bár a beomlás veszélye nem fenyeget, rövid idôn belül javítási munkálatokra lenne szükség.

Az utóbbi években jelentôsen csökkent a határon túli magyaroknak szánt támogatás, ezért az oktatási pályázatok száma is jóval kevesebb volt. Ennek ellenére a Magyar Pedagógus-szövetség szovátai Teleki Oktatási Központjában az idén is sikerült számos tábort, képzést megszervezni, amivel elsôsorban a tanítás minôségét javítják. Geréb Éva programkoordinátorral a vakáció végén összesítettük az idei tevékenységeket.

A TOK munkatársa lapunknak elmondta, a legsikeresebb rendezvénynek az erdei iskola bizonyult. Ezen a júniusban megtartott programon mintegy 100 kisiskolás vehetett részt Csíkszeredából, Kolozsvárról, Gyergyószentmiklósról és Magyarországról. A romániai oktatási minisztérium támogatásának köszönhetôen, ennek keretében a környezetvédelemrôl, a népi kultúráról és Erdélyrôl sajátíthattak el ismereteket a diákok. Ugyancsak e minisztérium finanszírozta a tehetséggondozó matematikai tábort, amelyet július 23 – 27. között szerveztek, s ahova az országos matematikaverseny díjazottai jöhettek el. A diákoknak tartott talán legrangosabb rendezvény a X. alkalommal megszervezett faragótábor, amelyet a néhai Bandi Dezsô tanár kezdett el, s melyet tanítványa, Székely Lajos folytat. Az augusztus 7 – 11. közötti találkozóra, mûhelymunkára a csittszentiváni, ákosfalvi és marosvásárhelyi faragókörök tagjai nevezhettek be, illetve Szovátáról is voltak ügyes kezû alkotók, akik egész évben a Teleki Oktatási Központba járhattak e népi mesterséget elsajátítani. A tábort a Communitas Közalapítvány és az oktatási minisztérium is támogatta.

Ezenkívül mintegy 40 magyarországi gyerek vendégeskedett Szovátán, ôk cserekapcsolat révén táborozhattak a fürdôtelepen, míg az erdélyi diákok a Velencei-tónál nyaralhattak.

Természetesen a Bolyai Nyári Akadémia se zárta be kapuit. Július elsô hetében tanítók, a második hetében óvónôk, míg a harmadik hetében a neveléslélektannal és matematikával foglalkozó tanárok vettek részt továbbképzôkön.

Amint Geréb Éva elmondta, az új tanévben hétvégeken is lesz továbbképzés pedagógusoknak és fôiskolai hallgatóknak. Az Apáczai Csere János Alapítvány gondoskodásával hét témát választottak ki: az értô olvasás fejlesztése; a belsô gondozás rendszere; a tanulás tanítása; a jellemnevelés, személyiségfejlesztés; az információs, kommunikációs technológiák az oktatásban; alternatív oktatási módszerek; valamint a kritikai gondolkodás fejlesztése címmel lesznek majd külön-külön 30 órás elôadások.

Mindemellett a Teleki Oktatási Központ bármilyen más idôpontban szemináriumok, egyéb rendezvények házigazdája is lehet, hiszen itt 120 személy számára biztosíthatnak szállást, étkeztetést, mi több, a TOK kiegészült egy kempinggel is, ahova természetesen a szezonban is várnak turistákat, érdeklôdôket, így az ott dolgozók a lehetôségekhez mérten igyekeznek az intézményt rendeltetésének megfelelôen, az oktatás szolgálatába állítani, hasznosítani – tájékoztatott Geréb Éva, azt remélve, hogy az idény lejártával nem kell majd bezárni a TOK kapuit.

Jegyzet

Az angol trónörökös érdeklôdése kellett ahhoz, hogy az ország felfigyeljen arra, milyen gazdag épített és természeti öröksége van, amelyet érdemes megôrizni. Igaz, ezúttal nem a románok által lakott vidék vonzotta Károly herceget, hanem az erdélyi szász föld üresen maradt házai, a középkori architektúrát ôrzô erôdtemplomok, a nagyrészt a XIV–XV. században épült várak és természetesen a még érintetlen szubkárpáti dombvidék. A több évtizedes nacionalista politika, a gazdasági körülmények, az életszínvonal csökkenése arra késztette a szászokat (de nem csak), hogy mindent feladjanak és visszaköltözzenek az anyaországba. Ami utánuk maradt, gondatlan kezekbe került, s a rombolás szinte megállíthatatlan rákfenéje lett e környéknek. Sajnos, 1989 után sem értékelték igazán a sokszínûséget, amit valós tôkévé lehetne kovácsolni. S itt elsôsorban az idegenforgalomra gondolok. Amihez nemcsak infrastruktúra, közbiztonság, politikai stabilitás szükséges, hanem eladhatóság is. Károly herceg kellett ahhoz, hogy 16 évvel a rendszerváltás után belássuk, van amit eladni, felkínálni a nyugati elüzletiesedett világhoz szokott idelátogatónak. Mert itt a különlegest, az érdekest, az eredetit és – ahogy a herceg mondta – azt az "idô-kapszulát" keresik, ami máshol, a nyugati fogyasztói társadalmakban már nincs meg. Voltak, akik rosszallóan nézték, hogy az általa támogatott Mihai Eminescu Tröszt beleavatkozott az egyébként egyfajta célközönséget vonzó segesvári Drakula-park ügyébe, amely, igaz, Bukarestbe költöztetése után más okok miatt elbukott, de tény, hogy Szászfehéregyházán, Szászkézden, Miklóstelkén több tucat házat revonáltatott az alapítvány, mi több, az utóbbi helységben felújították az 1521-ben épített mûemlék templomot. A helyhatóságoknak az infra-struktúra fejlesztésére kellene összpontosítaniuk, s fel kellene karolniuk azokat a civil kezdeményezéseket, magánvállalkozókat, akik ezt az örökséget szeretnék hasznosítani. S arra kellene vigyázni, hogy amit már felújítottak, maradjon épségben. Mert láttam a tröszt által megszépített, s máris lelakott házakat, a nemtörôdömség, a rombolás jeleit. Radikális mentalitásváltásra van szükség minden szinten. Nehéz ugyan helyrehozni, pótolni mindazt, amit rossz szándék, tudatlanság vagy érdektelenség miatt mulasztottunk, de legalább most, az unió kapujában ébredjünk, s lássuk be, a másság érték, gazdasági potenciál. Nem csak Károly hercegnek.

A török állami vallásügyi hivatal (Diyanet) dolgozói kedden felszólították a török hatóságokat, hogy indítsanak vizsgálatot XVI. Benedek pápa ellen, novemberi törökországi látogatása idején pedig vegyék ôt ôrizetbe a rengensburgi egyetemen elhangzott beszéde miatt. A hivatal dolgozói a pápa ellen tüntettek a fôvárosban, és a követeléseiket tartalmazó petíciót átadták az igazságügyi minisztériumnak. Ebben arra kérték a tárcát, hogy indítson vizsgálatot a pápa kijelentései miatt, mert a katolikus egyházfô áthágta a török törvényeket, amelyek szavatolják a hit és a gondolat szabadságát. Szerintük XVI. Benedek megsértette az iszlámot és Mohamed prófétát, ezért bocsánatot kell kérnie, vagy le kell mondania törökországi útját.

A pápa a múlt héten a regensburgi egyetemen a hit és a józan ész viszonyáról elmélkedve, szavainak illusztrálására egy XIV-XV. századi bizánci császár, II. Mánuel egyik könyvét idézte. Ebben a császár úgy vélte: Mohamed próféta csak gonoszságot és embertelenséget terjesztett.

A pápai beszédet a muzulmán világban még napokkal késôbb is méltatlankodás, tüntetések, sôt erôszakos akciók kísérték, holott XVI Benedek mélységes sajnálkozását fejezte ki, és kifejtette, hogy az idézetek egy középkori szövegbôl valók, amelyek nem tükrözik személyes gondolatait.

A katolikus egyházfô a tervek szerint november 28-30-án tesz látogatást Törökországban. Recep Tayyip Erdogan török kormányfô "rondának" tartja a pápa kijelentéseit az iszlámról, de továbbra is azt várja, hogy az egyházfô látogatására a tervezett idôben kerül sor.

A Diyanet a törökországi imámok (elôimádkozók) felügyeleti szerve, amely egyebek között megszövegezi az imanapi prédikációjukat.

Mint tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, Lévai Katalin és Mohácsi Viktória EP- képviselôk sajtótájékoztatón kijelentették, a szászrégeni Abafája negyedben történtekrôl tájékoztatják az európai parlamentet és ezáltal az európai közvéleményt, illetve Olli Rehn bôvítési biztost. Az európai parlamenti képviselôk hangsúlyozták, hogy ilyen minôségükben joguk van a helyszínen tájékozódni a történtekrôl, mert "felelôsségünk, hogy meggyôzôdjünk, sérültek-e az emberi jogok, bárhol, bármelyik országban". Romániára azért figyelnek, mert alig pár hónap múlva esedékes az ország EU-csatlakozása. "Nem értjük, hogyan eshettek nôk és gyermekek is áldozatul, és meg akarjuk tudni, hogyan történhetett ilyesmi", nyilatkozta Lévai Katalin.

Az európai képviselôk a sajtóból, illetve a sebesültek által a brüsszeli irodájukba eljuttatott fényképekbôl értesültek az abafájai roma közösség és a rendôrség között szeptember 7-én kirobbant konfliktusról. A hétfôi rendkívüli sajtótájékoztatón jelen volt a Romani Cris elnöke, Magda Matache, a Pro Európa Liga (PEL) társelnöke, Smaranda Enache, a PEL emberjogi irodájának vezetôje, Haller István, illetve a Project on Ethnic Relations (PER) marosvásárhelyi irodájának vezetôje, Korreck Mária.

A helyszíni tájékozódást követôen az európai képviselôk Stefan Iancu kvesztorral, az országos rendôrparancsnok helyettesével és Nicolae Cabulea megyei rendôrparancsnokkal találkoztak. A találkozót megelôzôen, a rendôrparancsnok a sajtónak kijelentette: "A rendôrség az abafájai incidenst teljes komolysággal kezeli, a belsô nyomozás alapján megállapították, hogy mind a rendôrök, mind a DIAS alakulatok tiszteletben tartották az intervenciós normák elôírásait", valamint azt, hogy az incidenst bûnügyi szempontból az ügyészség vizsgálja. Ugyanakkor visszautasította a Romani Cris képviselôinek vádját, miszerint rasszista megnyilvánulásról volt szó, kijelentve, hogy nem a DIAS-alakulatok támadtak elsôként, hanem a romák, akik botokkal, fejszékkel, kövekkel támadták meg a bírósági idézôvel megjelent rendôrségi erôket. Ezek, szerinte, önvédelembôl lôttek a levegôbe, használtak gumilövedéket és könnygázsprayt. Az idézôket Biga Augustin (33 éves), és Csíki Attila (27 éves), büntetett elôéletû egyéneknek kellett volna átadniuk, akik, állítólag, egy nappal korábban megfenyegették az ügyükben nyomozó rendôrt.

Nicolae Cabulea rendôrfôbiztos elmondta, hogy 2005. január 1. és 2006. augusztus 31. között csak az Abafája negyedben kb. 100 bûntény történt: 116 személyt kivizsgáltak, 70 bûnügyi dossziét állítottak össze lopásért. Bejelentette, hogy felkéri a szászrégeni polgármesteri hivatalt, küldjön ôrjáratot az abafájai negyedbe, illetve, gyakoribb találkozót fognak szorgalmazni a rendôrség és a romák vezetôi között.

Hétfô este Mohácsi Viktória sajtótájékoztatón kijelentette, külön jelentést készít az abafájai esetrôl, és "amíg a rendôrség be nem bizonyítja az ellenkezôjét, rasszista incidensnek nevezi az esetet". Mohácsi hozzátette, hogy a jelentését kizárólag az Európai Parlamentnek és Olli Rehn bôvítési biztosnak mutatja be, és – ha idôközben a rendôrség nem készíti el a saját, végsô jelentését – kizárólag a romák szemszögébôl mutatja be az esetet. "Az utolsó országjelentés szeptember 26-ra várható, de nem kaptam ígéretet a rendôrségtôl, hogy addig befejezik a nyomozást". A képviselô szerint a két rendôrparancsnokkal folytatott kétórás megbeszélés " a diplomáciai szabályoknak megfelelô kapcsolatfelvétel" volt. Mohácsi Viktória hangsúlyozta, nem érdeke Románia csatlakozásának elhalasztása, és ha "az országjelentésben megjelennek ezek az atrocitások, illetve, ha a román kormány garanciát vállal a helyzet orvoslására", akkor a felvétel mellett fog szavazni. "Az én érdekem az, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogokat. Azért jöttem ide, mert Abafáján a rendôrök egy csoportja vaktában jobbra-balra lövöldözött", tette hozzá, kiemelve, hogy a jövô héten Strasbourgban ismerteti az esetet.

A Rompres jelentése szerint Mohácsi Viktória nem volt hajlandó meghallgatni a romák által megtámadott Radu Ioan Olimpiu (ugyancsak roma származású) fôfelügyelôt. Radu Ioan Olimpiu elmondása szerint ô a konfliktus elsô számú áldozata, mert Biga Augustin és Csíki Attila, az ellenük folyó nyomozás miatt megsértette. Mint kijelentette, az abafájai konfliktus akkor robbant ki, amikor a kollégái a helyszínen akarták átadni az említetteknek az általa benyújtott panasz nyomán kiadott idézôket. Mohácsi – a Rompres jelentése szerint – azt mondta, nem azért jött, hogy a rendôrség és a roma közösség közötti kapcsolat részleteirôl tájékozódjék, és egy tanácsosát bízta meg a rendôr panaszának meghallgatásával.

Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke úgy nyilatkozott, hogy az európai parlamenti képviselôknek nem volt szükségük külön mandátumra azért, hogy Romániába jöjjenek, és a helyszínen tájékozódjanak az esetrôl. "Ha Románia valóban demokratikus, nyitott állam, akkor üdvözölni kellene az európai képviselôk jelenlétét". Véleménye szerint rendôrségi túlkapás történt, a helyzet riasztó, aggasztó, hogy több mint 30 személy megsebesült. Meg kell találni a felelôsöket, és annak a módját, hogy hasonló eset ne fordulhasson elô, jelentette ki Smaranda Enache.

Bákó megye három településén – Lészped, Klézse, Rekecsin –tett látogatást az elmúlt hét végén Pásztor Gabriella, az Oktatási Minisztérium kisebbségi kérdésekkel foglalkozó államtitkára. A látogatásra azt követôen került sor, hogy Csángóföldön a tanévkezdést megelôzô idôszakban gondok merültek fel a magyarul tanulni akaró csoportok kéréseinek jóváhagyása körül. Mintegy háromszázan igényelték, hogy magyar nyelvi ismereteket tanítsanak nekik. Ez összesen több mint 60 csoportot jelent. A Bákó Megyei Tanfelügyelôség, teremgondokra s egyéb nehézségekre hivatkozva, nem akarta mindannyiuk számára jóváhagyni a kérést. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége Pásztor Gabriellához fordult segítségért.

Az államtitkár asszony a helyszínen tájékozódott a magyar nyelv oktatása felôl, illetve Ovidiu Cojocaru, Bákó megyei fôtanfelügyelôvel tárgyalt. Ezt követôen a fôtanfelügyelô aláírta a megye összes magyartanárára vonatkozó kinevezést.

Tegnap és tegnapelôtt kétnapos ülést tartott az Európai Néppárt (EPP). A szervezet két testületben dolgozott, egyfelôl a politikai büró tartott tanácskozást, másfelôl a 3-as számú munkacsoportban dolgoztak. Az RMDSZ képviseletében Nagy Zsolt információs miniszter vett részt a tanácskozáson.

A lapunk kérdésére a miniszter elmondta, a 3-as számú munkacsoportban a tagfelvételrôl tárgyaltak. Elemezték a Demokrata Pártnak (PD) azt a kérelmét, hogy a megfigyelôi státusból társult taggá minôsítsék. A kérelmet a bizottság továbbította a politikai bürónak, a döntést a büró azonban a novemberi ülésre halasztotta.

A továbbiakban Nagy Zsolt tájékoztatott, az Európai Néppárt felhívta a Demokrata Párt figyelmét, hogy a társult tagság elnyeréséhez szükséges egyrészt, hogy a parlamentben támogassák a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadását, ugyanakkor arra figyelmeztette, hogy intézményesítse a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárttal (PNTCD) a kapcsolatát. A politikai büró novemberben dönt a Demokrata Párt ügyérôl.

A tavaly nyáron felavatott nyárádtôi ipari parkban szinte egy évig egyetlen beruházó sem jelent meg. Az érdektelenség oka elsôsorban a marosvásárhelyi és a megyei önkormányzat közötti konfliktusos helyzetben keresendô, hiszen a város polgármestere nemegy esetben támadó hangnemben nyilatkozott a parkbeli helyzetrôl, a talajvíz miatti gondokért a megyei tanács vezetését téve felelôssé. Miután közel egy évig – bár érdeklôdôk voltak, liciteket tartottak – egyetlen befektetô sem mutatott komoly szándékot arra, hogy koncessziós szerzôdést írjon alá, az elsô, 0,6 hektáros parcellát Szakács János, a Chemtech Kft. menedzsere vette haszonbérbe. A Chemtech két, a hazai piacon újdonságnak számító termék, környezetbarát gázolaj (biodízel) és tûzálló fakezelô anyag gyártását tervezi.

A Chemtech Kft.-t Szakács János vegyészmérnök 2002-ben alakította, székhelye jelenleg Maroskeresztúron van, csupán 7 alkalmazottat foglalkoztat. Folyékony mûtrágyát gyártanak, de a közeljövôben a biodízel üzemanyag elôállítása lesz fô tevékenységük. Honnan jött az ötlet és milyen kapacitással dolgoznak majd? Kérdésünkre Szakács János elmondta, hogy a folyékony mûtrágya gyártása szezonális, így egy olyan termékre kellett gondolniuk, amelyet egész évben, folyamatosan állíthatnak elô és forgalmazhatnak. – Külföldön sok cég gyárt környezetbarát üzemanyagot, Romániában kb. kettô, Erdélyben pedig monopolhelyzetben lennénk. Terveink szerint napi 20 tonnányi gázolajat állíthatunk elô. E termék gyártásához nem szükségesek különleges engedélyek, az érvényben levô szabványok szerint járunk el.

– Ön az elsô vállalkozó, aki "betelepszik" az ipari parkba. Miért éri meg ide beruházni?

– A vegyszergyártás lakott területen nem engedélyezett, az ipari parkban viszont megvan minden feltétel az üzem mûködtetéséhez: gáz, villany, víz, csatornázás, nekünk csak rá kell csatlakoznunk a fôvezetékekre. Olyan szempontból is megéri, hogy nem kell a telket megvásárolnom, ami sok ezer euróba kerülne. Ezt a pénzt a csarnokok felépítésére lehet fordítani. A haszonbérleti díj nem sok, 1500 euró egy évre, pontozás szerint négyzetméterenkénti 0,25 eurós árra kötöttünk szerzôdést, amely 49 évre szól. Nem szándékozom megvenni a telket, mivel megvan a hosszabbításra a lehetôség. Tudom, hogy mit akarok, mire van szükségem, és ez volt a legjobb döntés. Biztos vagyok benne, hogy legtöbb 3 éven belül tele lesz az ipari park. Kolozsváron három ipari park van, hamarosan telítôdnek. Itt túl sok negatív "reklámot" csináltak egyesek a parknak. Külföldön általában a kulcsot kézbe adják és a beruházó beköltözhet a készen felépített csarnokba. A nyárádtôi "zöldmezôs" beruházás, amelynek elônye, hogy a termelési csarnokokat, mûhelyeket saját elképzelés szerint és a célnak megfelelôen lehet megépíteni, hátránya viszont, hogy egy év is eltelhet, míg a termelés megkezdhetô. Nekem például a "kulcsos" változat nem felel meg.

– A szerzôdésben mekkora beruházást vállalt?

– A beruházási érték 2,7 millió euró, de ennél valószínûleg több lesz, hiszen a piacon sikere lesz a környezetbarát gázolajnak. Ennek az ára ugyanis 4-5 ezer régi lejjel alacsonyabb a "rendes" gázolajénál. Külföldön általában fordítva van, a biodízel drágább, Amerikában például 50 centtel is többe kerülhet. Két éven belül pedig mintegy 100 alkalmazottat foglalkoztatok.

– Milyen stádiumban vannak az építkezéssel?

– Egyelôre még nem építkezünk, hiszen az engedélyezések még folyamatban vannak. Október elején öntjük az alapokat, az elsô csarnokunk év végére készül el. Egy részlegünk a folyékony mûtrágya és gyomirtók gyártásával foglalkozik (utóbbi termék engedélyezési fázisban van), egy másik részlegen tûzálló vegyszereket gyártunk. Például fa kezelésére alkalmas szereket. Amerikában vannak biztosítótársaságok, amelyek nem kötnek lakásbiztosítást, ha a tulajdonos nem használt ilyen tûzálló vegyszereket a faberendezések kezelésére. És a harmadik, egyben legfontosabb termékünk a biodízel lesz. Ebbôl ugyanannyit használnak, a motoron nem kell változtatni, viszont elônye, hogy 80 százalékkal csökken a kibocsátott szén-dioxid és 50 százalékkal a szén-monoxid mennyisége, ugyanakkor ként sem tartalmaz. A költözésig a régi helyen folytatjuk a termelést.

– Milyen fogyasztókat céloz meg a környezetbarát gázolaj értékesítésére?

– Elsôsorban a nagyfogyasztókat, de a mezôgazdaságban is elônyös lesz. Elôállításához ugyanis növényi olajokat (napraforgó, repce, szója) használunk fel, és úgy tervezem, szerzôdést kötünk a gazdákkal e termékekre, tudunk számukra mûtrágyát, gyomirtót és talán még üzemanyagot is biztosítani. Már idéntôl felvásárolnánk a termést, de sajnos, még nincsenek tárolóink. Az üzemanyagot egyenesen a fogyasztónak szeretném eladni, hogy az alacsony árat tartani tudjuk.

– Nem tart attól, hogy egy adott pillanatban nagy lesz a konkurencia és "lekörözik"?

– Biztosan lesz majd konkurenciánk, de aki elkezdi, nagyon elôretör, a többiek meg csak kapaszkodnak utána...

Pár kivételtôl eltekintve régen nem találkozhatunk már mûvészi berkekben a hagyományos értelemben vett mecénás fogalmával. Lejárt a "divatja", véget ért a több évszázados, évezredes hagyomány? Nem tudni. Ezért tölt el jólesô érzéssel, ha tudjuk: vannak még, akik komolyan gondolják az állandó támogató – a mecénás – szerepét, akik a mai lehetôségekhez mérten folytatják a nemes tradíciót. Dr. Bartha István, néhai Erdôs Irma színmûvésznô férje folytatja: alapítványt, majd ösztöndíjat alapított, díjaival évente tünteti ki egy grémium döntései nyomán a Tompa Miklós Társulat által megszavazott fiatal színmûvészeit, idôsebb tagjait. Színházról beszélgettünk.

– Ön évek óta támogatja a Székely Színház utódját, élteti a nagy elôdök emlékét. Hogyan látja, van-e folytatása annak a színháznak, szellemiségnek, amit a legendás intézmény jelentett, képviselt?

– Úgy látom, hogy van folytatás, de ez a folytatás szaggatott. Véleményem szerint az állandó liberalizálás, modernizálás tönkreteszi a színházat. Klasszikusabb mûveltségre lenne szükség, ez kellene jellemezze a színházmûvészetet. Nem a modernizálás, mint olyan a gond, hanem annak a milyensége. Szépen is lehetne korszerû színházat játszani, a sok trágárkodás se nem szép, se nem mûvészet. De más is változott. Annak idején a hivatástudat, a szolgálatkészség jellemezte a Székely Színház mûvészeit, tudták, hogy felelôsségteljes munkát végeznek. Gyakran hajnali négyig próbáltak és sohasem végeztek félmunkát. Ez a hivatástudat a késôbbiekben szakszervezeti mentalitássá alakult. Az igazán mûvészi munka talán legnagyobb akadályává.

– Erdôs Irma és a Székely Színház emlékének éltetése mellett volt-e ok arra, hogy felvállalja a mecénás szerepét, hogy ösztöndíjakkal segítse a mai fiatal színészeket?

– Amikor elôször felmerült az ötlet, hogy tenni kellene valamit, egy múzeum létrehozása volt a fô cél, következô lépésként pedig a Székely Színház feltámasztása...

– Mint önálló intézményt?

– Igen. A múzeum hátulütôje a pénzhiány volt. A ház meglett volna rá, de a tulajdonosok hirtelen túl nagy összeget kértek a megbeszélt helyett, így ez nem jött össze. De nem vetettük el az ötletet, csupán várunk még vele. Akkor gondoltuk, hogy alapítványt kellene létrehozni, ez sokkal inkább felidézi Erdôs Irma emlékét. A múzeumnak a megnyitóünnepségtôl a tízéves jubileumig nem lenne túl sok tevékenysége. Viszont pénzbe kerül. Ereklyék akadnának: kellékek, fényképek, plakátok, ruhák, könyvtár... Egy-két éven belül viszont megnyílik a múzeum is.

– Térjünk vissza az újjáélesztendô Székely Színházra. Mint új, független színmûvészeti intézményt képzelik el? Eszméletlen mennyiségû pénzbe kerül azt fenntartani. Ön szerint van erre reális esély?

– Van esély rá. Önálló színházat szeretnénk önálló rendezôvel, alkalmazottakkal, mûvészekkel. De ez egy távolabbi terv. Az ösztöndíjak, a múzeum lépcsôfokok az oda vezetô úton. Nem vagyok reménytelen és nem vagyok naiv. De tudom, hogy ha hisszük, hogy megvalósul, akkor az úgy lesz. És velem együtt még sokan hiszik.

Társas lények vagyunk, közösségre van szükségünk. "Ezt a közösséget – írta Kodály Zoltán – tervszerû munkával megteremteni: elsô és fô feladata, kötelessége mindenkinek, aki a magyar kultúra és a magyarság felemelkedését akarja." Hívô emberként vallotta, hogy ezt a tervszerû tevékenységet a hitnek kell áthatnia, a hitnek, mely szeretet által munkálkodik. Megtisztítja szívünket, megigazulunk általa, kifelé és felfelé mutat, fénybe és békességbe vezet. A hit nem érdem, olvastam másutt; hanem kéz, mellyel Krisztusba kapaszkodunk.

A kodályi vezérelv jegyében indítja új évadját a Hajdó Károly karnagy vezette Laudate Dominum (Dicsérjétek az Urat) ifjúsági kórus és a Soli Deo Gloria (Egyedül istené a dicsôség) ökumenikus vegyes kar.

– A vezetôség – Dr. Bartha Jenô, Bereczki Sándor, Sófalvi György, Simon Ferenc, Márkóné Bakó Judit, Tóth László, Rádu Enikô, Bakó Andrea, Nagy Mária, Nemes Éva, mások – ennek a szellemiségnek a jegyében szervezi céltudatos munkáját. A két kórus, mint nevük is mutatja, a keresztényi élet keretében végzi közösségépítô, léleknemesítô munkáját. A 2006-2007-es évadban folytatjuk missziónkat a szórványban, meghívásoknak, felkéréseknek teszünk eleget. Október 8-án Szászrégenben lépünk fel a római katolikus egyház ünnepén, 29-én szülôhelyemen éneklünk, a házasságuk negyed és fél évszázados évfordulóját ünneplô zetelakiak hagyományos találkozóján. Novemberben, Krisztus Király ünnepén, szintén hagyományosan, a liturgiában mûködünk közre, a többi marosszentgyörgyi együttessel. Decemberben adventi-karácsonyi hangversenyre hívunk valamennyi helyi kórust. Az új esztendô februárjában rendezzük farsangi kosaras bálunkat, áprilisban a Marosszentgyörgyi Tavasz dalos találkozót, és természetesen nem hagyjuk ki a Bárdos Lajos-Nagy István kórusfesztivált, melyet Kovács András karnagy kollégám szervez szent ügyszeretettel, fáradhatatlanul, nagy hozzáértéssel, sok tapasztalattal, immár több mint másfél évtizede. Részt vesz mindkét kórusunk a budapesti Páter Tamás Alapítvány zenei pályázatán, hiszen ezen már több alkalommal szerepeltünk sikerrel.

Bartók Béla születésének 125. évfordulója kötelez bennünket, hogy jelszóvá nemesedett intelmét – "Csak tiszta forrásból!" – megszívlelve pallérozzuk a magunk és hallgatóságunk, közönségünk zenei ízlését. "A rossz ízlés lelki betegség, amely kiéget a lélekbôl minden fogékonyságot. A zenének éppen az a feladata, hogy lelki egészséget biztosítson mûvelôinek, kifejezésmódot adjon az érzelmeknek, oldja a keserûséget, enyhítse a bánatot, és kiteljesítse az örömöt, hûségre, önfeladás nélküli befogadásra, szeretetre tanít bennünket."

Úgy bemenni osztályfônöki órára, hogy a beidegzôdött, szigorú pedagógusi szerepet levetkôzve, tanácsadóként álljon a tanár a diákok elôtt, teljesen új irányt ad az egész tanügyi rendszernek. A változást leghamarabb a jövô év kezdetétôl ígérik, amikor országszinten (városok, falvak iskoláiban) nem az a régi stílus lesz a tanárok követendô példája (hányan hiányoztak és milyen büntetést lehet kiróni rájuk stb.), hanem egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek majd a kreativitásra és a tanulók minél intenzívebb bevonására az oktatás folyamatába.

A marosvásárhelyi Alexandru Ioan Cuza I-VIII. osztályos általános iskola tanárai a változtatás szükségességét felismerve, szeptember 6-8. között iskolai tanácsadói kurzuson vettek részt. Három oktató – Filimon Tania, Tintosan Doina Elena, Kislaki Imola Mónika – vezetésével összesen hetvenöten iratkoztak fel a rendhagyó tanfolyamra, amelynek sikeres elvégzése után mindannyian szakképzést igazoló oklevelet kapnak.

A jelenlevôk öt témakörben hallgattak értekezéseket: önismereti és személyiségfejlesztés, kommunikációs készség és egyéni képességfejlesztés, információs és tanulási menedzsment, karriertervezés valamint életstílusminôség-fejlesztés, amit majd tanítványaiknak is továbbadnak.

Legelsô nap meglepett tekintetek fogadták azt a kis sárga, kacsa figurájú kabalát, amely kacsahangon, a csengôt helyettesítve jelezte, hogy már ideje bevonulni az osztálytermekbe, ahol nemsokára kezdetét veszi az óra. Ezzel a játékossággal a szervezôk megkísérelték más mederbe terelni az oktatási folyamatot, sôt a megszokott – a tanfolyamvezetô mormolja a szöveget, a többiek meg gépiesen írják, amit mond – módszert interaktivitással helyettesítették. Mindenki egyenlô mértékben hozzászólt az elmondottakhoz, valamint véleményeket ütköztettek az adott témával kapcsolatban. A legfontosabb elôrehaladást mégis az jelentette, hogy az igazgató nem a saját titulusában, hanem egy, a résztvevôkkel egyenrangú személyként jelent meg az elôadásokon, ami nagyban elôsegítette a korlátok képletes leomlását is. Mindhárom csoport, oktató saját színt választott, volt ciklámen, lila és zöld csoport.

CD-ket, másolatokat kaptak kézhez, amely egyszerûsítette a tanulást és a tevékenységek alatt gyerekekhez hasonlóan játszottak.

Ezt egészítette ki, hogy legfôképpen két kérdéskörre összpontosítva, az éves menedzseri tervet és a didaktikai tervet érintô területen, számítógépen sajátították el a gyakorlati ismereteket. Ebbôl kiindulva, az iskolában egy pénzügyi projekteket kidolgozó, kibocsátó csoportot szeretnének kialakítani.

Legfôképpen az elnevezésben esett változás, az eddigi osztályfônöki státus ezentúl tanácsadóvá módosul, amely nemcsak a név szempontjából, hanem az ezzel járó szerepkör viszonylatában jelent óriási fordulatot.

A velük való beszélgetésekbôl úgy tûnt, hogy hajlandók a változtatásra, a merev hangulat az oktatók elmondása szerint egyre inkább feloldódott. Mikor a résztvevôket az új rendszerrel kapcsolatos véleményükrôl kérdeztük, az iskola angoltanárnôje is bekapcsolódott a társalgásba. Közölte, hogy neki egyáltalán nem számít újnak ez a fajta megoldás, hisz évek óta bevonja a diákokat a gyakorlati tevékenységekbe. Annak ellenére, hogy késô délután is bent kellett maradniuk, egyesek szerint megérte meghozni ezt az áldozatot, mivel így felkészültebben foglalkozhatnak a diákokkal, és nem mellékes, hogy az ilyesfajta nyitás megkönnyítheti az Európai Unióhoz való csatlakozást, majd felzárkózást.

A Tanügyminisztérium által ez évben kezdeményezett program még ha nem is hoz azonnali változást az oktatás terén, a résztvevôk hozzáállásából ítélve van remény a jövôbeni jó irányba történô elôrelépésre.

Régen nem volt ilyen nehéz a kezdés – válaszolja kérdésünkre Kovács Júlia, a magyar tagozatos óvodákért felelôs tanfelügyelô. Miközben az elmúlt években fokozatosan csökkent az iskolás gyerekek száma, az óvodákban az ellenkezô tendencia tapasztalható mind városon mind pedig falun.

Bár legtöbb húsz gyerek lehetne egy csoportban, ezt a létszámot megyeközpontunkban a túljelentkezés miatt nagyon sok helyen átlépték. Különösen a napközi otthonok iránt nôtt meg az érdeklôdés. A szülési szabadságról a munkahe-lyükre visszatérô anyukák két, két és fél éves gyereküket szeretnék óvodába íratni, mivel a bölcsôdék száma nagyon lecsökkent (megyeközpontunkban már csak öt mûködik). Az igényeket figyelembe véve az óvónôk nagy része elvégzett egy tanfolyamot a korai nevelésrôl, hogy a három év alatti gyerekekkel sikeresebben foglalkozzanak – tudtuk meg a tanfelügyelôtôl.

– Megyei szinten is érezhetô a növekedés, Kebelében, ahol nem volt óvoda, 14 gyerekkel magyar csoport indult, Jedden szintén, s Mezôbándon 30 gyerekkel sikerült kiscsoportot alakítani.

A magyar tagozatos csoportokban 485 óvónô tanít, az idén ôsszel próbáltunk új állásokat létrehozni, de mivel az elmúlt évben az igazgatók nem tervezték be ezeket az állásokat, jelenleg nincsen fizetési keret az óvónôk alkalmazására.

Gond van az intézmények befogadóképességével is. Marosvásárhelyen az utóbbi 20-25 évben nem épült óvoda. A megnövekedett gyereklétszám alapján a város feladata lenne az óvodahálózat bôvítése. Tervek vannak új épületszárnyak, tetôterek beépítésére, de egyelôre csak az Egyesülés negyedbeli 2-es napközi otthonban folynak a munkálatok.

– Az utóbbi idôben a zsúfoltság mellett a szülôk azt kifogásolják, hogy megszûntek a külön csoportok és együtt vannak a különbözô korú gyermekek, holott ma már az óvodások egy része is felvételi vizsgát kell tegyen ahhoz, hogy bejusson a választott iskolába.

– Elônye is van annak, hogy a legkisebbek és a legnagyobbak együtt járnak, ami jó iskola a toleranciára való nevelésre. Ezenkívül családias jelleget biztosít a csoportoknak, s a legkisebbek beszoktatásában fontos szerepet kapnak a nagyobb gyerekek.

– Milyen egyéb gondokkal számoltak tanévkezdéskor

– Vidéki óvodákban fordul elô, hogy nem tudtunk szakképzett óvónôt biztosítani. Másutt az önkormányzat nem fektetett elég hangsúlyt arra, hogy az elôírt komfortot – folyóvíz, belsô vécék stb. biztosítsák.

– Régi panasz, hogy elsôsorban Marosvásárhely belvárosában nagyon kevés a hely a magyar tagozatos gyerekek számára, amit orvosolni kellene. Utasítottak-e vissza szülôket az idei évkezdéskor?

– Sajnos igen, elsôsorban a napközi otthonokban, mivel ott az ágyak számát nem lehet növelni. A szülészeti klinika mellett levô 16-os napköziben például 42-en vannak egy csoportban.

– Az új elôírások értelmében száz gyerekkel mûködhet egy önálló igazgatású óvoda. Hány egység marad, és mi lesz azokkal, amelyek elvesztik az önállóságukat

– A 412 egységbôl 70-75 maradhat meg önállónak, a többit illetôen azt kértük, hogy ne az iskolákhoz csatolják azokat, mivel egy vidéki központi iskola igazgatójának sok a gondja. Az óvodák szempontjából jobb lenne, ha két- három egységet vezetne egy szakképzett óvodapedagógus. Ezzel az új fôtanfelügyelô egyetértett és ebben a formában terjesztette fel a minisztériumba. Ezúttal remélem sikerül elérni, hogy a szükséges 15 új csoportot elindíthassuk, s az oda szükséges óvónôi állások betöltését is jóváhagyják.

Telenézô

A Heti Hetes immár hatodik éve színesíti az RTL mûsorpalettáját. Az elmúlt közel kétszáztíz adásban több mint 70 szereplô ült már a Heti Hetes jól ismert díszletében. Talán már kevesen emlékeznek rá, hogy kezdetben Bodrogi Gyula, Pécsi Ildikó, Heilig Gábor csakúgy hozzátartozott az úgynevezett alapcsapathoz, mint Gálvölgyi János, Bajor Imre, Verebes István vagy Havas Henrik. Az idei évadtól Havas és Verebes nem szerepel a csapatban – bár ki tudja, mikor látjuk ôket viszont – , de úgy gondoljuk, hogy Hajós András és Kolláth György méltó utódaik. (Vasárnap már ô sem volt ott, sz.m.) És persze, továbbra is törekszünk új arcok felkutatására, de a folyamatosságot és a színvonal megtartását nem kisebb nevek is fémjelzik, mint Kern András, Váncsa István és Csapó Gábor. (Kern igen, Váncsa, Csapó nem volt ott vasárnap, sz.m. Régi lehet a szöveg, Hernádi Juditot nem is említi.) Hetente tizenöt- húsz hírt beszélnek meg a szereplôk, ki-ki saját vérmérséklete szerint, törekedve a mûsor alapkoncepciójára, hogy görbe tükröt állítsanak az élet számos területén, de talán leginkább a politika területén elburjánzó hülyeség elé. Görbe tükör, ami egy kicsit torzít ugyan, de megnevettet. A talkshow lényege mit sem változik, szerepek nincsenek, vagy ha mégis, az csak a véletlen mûve. A Heti Hetes célja továbbra is a szórakoztatás, mely minden bizonnyal sikerül, ha nem veszik túl komolyan." (RTL KLUB) * Nem vették túl komolyan, illetve mikor komolyan vette volna valamelyikük, a többi azonnal belekorrantott. Jópofák Jáksó László "vendégei", egymást túlpoénozva brillíroznak, a közönség, melyet sosem látni, minden bemondást nemcsak megért, hanem néhol fergetegesen meg is tapsol, mikor én még azon filózok, hogy vajon mit motyogott Alföldi Robi, hiszen Kern András megint belefújta az orrát. (Direkte.) * Az is látszott a mûsoron, hogy korábban készült, ugyanis vasárnapra már más lett nevetésünk tárgya. Mindent überelt a Gyurcsány- féle reality show. * Egy májusi "beszéd" kiszivárgott, vagy kiszivárogtatták, és most jöhet az új szlogen: "Érted hazudtunk, nem ellened. Érted?" * A csütörtöki Showderben "aranyszájú" Fábry még jámborul fletózott, azt gondoltam, ojjé, vajon nem-e felségsértés így és ekként, mégiscsak Magyarország miniszterelnöke. * Aztán minden tisztelet szétporlott, hétfôre csak a Tévéjáró Magyarázó Gyurcsány maradt, amint szemrebbenés nélkül vési tovább önnön szobrát, s nem akarja észrevenni, hogy mindjárt nincsen talapzat, amit tovább kalapáljon. * Közben megy a szinte forradalom a tévében. * Mi, erdélyiek, nyelvileg is gazdagodtunk. Azok, akik a rendszerváltozás után is sikerrel gyümölcsöztették a "Fölfelé hízelegj, lefelé taglózz!" sokoldalúan bevált módszerét, máris újabb hódításra serkenthetik ízlelôszervüket. Mi, többiek pedig tanultunk egy új szót. Hallga csak: "Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk." * A Rendes feltámadás Énekes Ference most bizonnyal elengedné a trombitálást, ezt kiáltaná: "Nekünk többet ne böszmékeljenek!"

A show közben "eszkalálódott" a kabaré, bármikor tragikomédiává, sôt tragédiává komorulhat.

Elmegy a kedv a nevetéstôl.

A Mezôpanit községhez tartozó Csittszentiván akár mintatelepülés is lehetne. A Maros jobb partján, a fôúttól néhány kilométernyire elterülô falu fekvése tökéletesnek mondható. Az országúti forgalomtól távol, a megyeközponthoz közel, az 1380 lakosú település ideális élettér lehetne a "bennszülöttek" mellett azok számára is, akik a faluban találtak munkát és telepedtek le.

Központja szépen rendezett (bár van még tennivaló és tervek is), a református templom és a faragott kopjafák üdítô virágos környéke kellemes színfoltot jelent faluközpontjaink többségének jellegtelenségéhez, rendezetlenségéhez képest. Mûvelôdési háza a legszebb vidéki kultúrottho-nok közé tartozik, színpadán bármely társulat, együttes elférne, s a gondosan karban tartott nézôtér falait a szentiváni gyerekek faragásai díszítik. Bár adott az ingázás lehetôsége, a falut tucatnyi értelmiségi választotta munkahelye mellett lakhelyéül is. Hogyan élik meg az értelmiségi létet a város árnyékában, mit tesznek és kapnak attól a közösségtôl, amely vissza- vagy befogadta ôket, hogyan hat rájuk és miképpen tudnak hatni a közösségre? – ezekre a kérdésekre kerestük a választ a nyaranta hagyományosan megszervezett faragó-(kézmûves) tábor megnyitásának napján. Az ötletet az adta, hogy a református parókián együtt találtuk azt a csoport értelmiségit, amely a jelenben formálja, alakítja a község szellemi (és nem csak) arculatát. Balogh Károly lelkész nosztalgiaszámokat pengetett a gitáron, s jelen voltak a magyarországi testvértelepülés, a Paks melletti Németkér képviselôi is.

– Hogyan lehet ma értelmiségiként élni Szentivánon?

Balogh Károly református lelkész: – Nagy dolog erre a létformára ösztönözni, ezen az úton elindítani a gyerekeket, akik közül egyre kevesebben választják a tanári, tanítói, lelkészi pályát, amelyekrôl már a szülôk is úgy érzik, hogy nem jelentenek jó "üzletet", s gyerekeiket a pénzesebb szakmák, közgazdász, informatikus stb. felé irányítják. Csittszentivánon viszont eredménynek érzem, hogy vannak olyan diákok, akik a kántor-tanítói szakmát tanulták, s már látni, hogy ügyesen dolgoznak a gyülekezetben, megtalálták a hangot a gyerekekkel, az ifjakkal. Csak sajnos nem ez a "trend", nem ez az általános látásmód....

– Milyen a kapcsolat az értelmiségiek és a falubeliek között?

– Ha az ember egy pályára elszánta magát, hivatásként kell azt megélje bárhol, ahol éppen betölti a vállalt feladatát – kapcsolódott a beszélgetésbe Ôsz Zoltán tanár, aki csak a táborozás idején tartózkodott Szentivánon, de bergenyeiként maga is a község lakója.

1963 óta változatlanul ugyanabban a vidéki környezetben élek, amely befogadott, s ma nyugdíjasként mint községi tanácsos tevékenykedem. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem kívánkozom városra. Minket ide szánt a sors, hisz valakinek a végeken is teljesítenie kell...

Székely Lajos tanár, a faragókör vezetôje, a nyári táborok szervezôje:

– A tanár úrral ellentétben, személy szerint állandóan háborgok, hogy nem lakhatom városon. Úgy gondolom, ha ott élnék, több szabadidôm lenne, de talán a pénzem nem lenne elég arra, hogy a vágyaimat teljesítsem. Ugyanakkor beletörôdöm, hogy szülôfalumban kell tevékenykednem. Talán tisztelnek annyira, amennyit egy tanárember elvárhat attól a közösségtôl, amelyben él és dolgozik. Erômtôl és idômtôl függôen magam is megteszek mindent, hogy a közösségemet szolgáljam. Ennek egyik bizonyítéka a nyári kézmûvestábor megszervezése. Ez a gondolat vezérelt négy évvel ezelôtt is, amikor elterveztük, hogy valami maradandót kellene létrehoznunk. Olyan tevékenységre gondoltam, ami a gyerekek szabadidejének hasznos eltöltése mellett a pályaválasztásba is besegít. Bandi Dezsô tanár úrnak köszönhetôen sikerült elindítani a fával való bíbelôdést, aminek következtében eddig kilenc gyerek választotta a famegmunkálás szakot. Számomra ez egyike a legnagyobb elégtételeknek. Sok munka van mögötte, s a szabadidôm nagy részét erre áldozom, biztosítva tanítványaimnak, hogy amikor idejük van, egy olyan helyet találjanak, ahol kellemesen érzik magukat.

– Mindez városon is "elôjött" volna?

– Talán igen, ha sikerült volna helyiséget találni. Vásárhelyen viszont ez nagyon nehéz. Az esperesi hivatalban felvetettem, hogy a kört az ipari iskolás, középiskolás gyerekekkel folytatni kellene, de helyszûke miatt nem tudtak támogatni. Ha ez megoldódna, ha bármilyen kis helyiség kerülne, Bandi Dezsônek lennének lelkes, önfeláldozó utódai, akik továbbvinnék a szellemét.

– Hogyan éli meg mindezt a feleség, aki messzirôl jött Szentivánra?

– A Szilágy megyei Váralmáson, tehát falun nôttem fel, s amikor a férjem szülôfalujába kerültünk, nem volt nehéz beilleszkedni. De tartósan falun élni, ez azt jelenti, hogy sok mindenrôl le kell mondani. Nap mint nap hallgatom a rádiót, követem az eseményeket, de mûvelôdési rendezvényekre gyakran nem jutunk el a városba, mivel az iskola mellett a gazdaság is lefoglal. Bár ma már pártvonalon nem köteleznek arra, hogy kultúrmunkát végezzünk, az értelmiségi létformából következik, hogy szükség van valami többletre... Ösztönzô tényezôt jelent a Németkérrel való kapcsolat, az idei balatoni táborozás, továbbá, hogy a tánccsoportunkat évrôl évre vendégül látják. Úgy érzem, hogy a lelkészházaspár és a tantestület között jó a kapcsolat, hisz a tiszteletes asszony is tanít az iskolában, a férjem pedig 12 évig presbiterként tevékenykedett. Reménykedem abban, hogy a kilencvenes években bekövetkezett hullámvölgyet, amikor az itthon letelepedett fiatalok nem, vagy csak egy gyereket vállaltak, sikerül túllépni, ami sokat változtatna a helyzeten – vélekedik az igazgatónô.

– Hány értelmiségi él Szentivánon?

– Két óvónô, egy tanítónô, öt tanár, öt mérnök, a faluból máshova ingázó pedagógusok, a lelkészházaspár, egészségügyi középkáderek heten-nyolcan.

– Milyen a kapcsolat, vannak-e metszéspontok, találkozási pontok közöttük?

– Mi, tanügyisek, találkozunk nap mint nap, felkérésre azonban a többség is bekapcsolódik bármilyen tevékenységbe.

Bartha Ilona tanítónô:

– Fájó pontunk, hogy apad a gyerekek száma, s az alsó tagozaton már csak két osztatlan osztály indul. Bár tizenéves múltja volt a három tanerônek, a tavaly ôsztôl csak ketten maradtunk. A kilátás sem biztató, bár annak a veszélye nem áll fenn, hogy csak egy osztályra apadjon a létszám. Ez egy kicsit pesszimistára színez mindent, hisz ha nincs gyerek, akkor a jövô sem tûnik túl vidámnak.

Személy szerint, ha újrakezdhetném, akkor is a tanítói pályát választanám. Szeretem a gyerekekkel való munkát, s úgy érzem, hogy sikerül szót értenem a szülôkkel is.

– Mennyire tisztelik a tanítót, tanárt itt, Szentivánon, hisz vannak falvak, ahol nem sokra értékelik a munkájukat.

– Elmondhatjuk, hogy az elenyészô eseteket leszámítva, van szava, tekintélye a pedagógusnak. Személy szerint büszke vagyok arra, hogy a faragókör mellett hat éve mûködik a néptánccsoport, elég szép sikerekkel. Évente körülbelül 30 gyerek táncol. Nagyon szeretjük a népdalainkat, táncainkat. Hagyományôrzô rendezvényeken az idén már tíz alkalommal léptünk színpadra. Öröm számunkra, hogy olyan lelkes szülôk állnak a csoport mögött, akik anyagi támogatásukkal hat éven át fenn tudták tartani ezt a tevékenységet. Profi oktatónk van, én csak ápolom, továbbviszem azt, amit betanít. A mûsorunkat CD-n is megjelentettük, ami nagy örömöt jelentett a szülôknek és nagyszülôknek, hisz haló poraiból elevenítettük fel azt, amit már nem lehetett megtalálni. Az idôsek nosztalgiázva emlegették, hogy amikor egy tanító volt a faluban, akkor citerazenekar, színjátszó csoport mûködött, s még a kommunista rendszerben is voltak lelkes hívei. A ma is élô Sárosi Pali bácsi rendszeresen emlékezik ezekre az idôkre a Népújságban.

A mai gyerektôl, aki ki van téve minden nyugati eredetû csábításnak, nagy dolog, hogy hetente 2-3 órát arra áldoz, hogy táncolni tanuljon. A táncoktatás a nevelés minden ágát felöleli, az értelmi, az esztétikai és a testi nevelést is. A falu mûvelôdési élete pedig nem abból áll, hogy diszkónak nyitjuk ki a kultúrotthont, hanem próbákra járunk, elôadásokat rendezünk, s tevékenységünk a testvérkapcsolatok ápolásában is szerepet játszik. Nagyon örülünk annak a lehetôségnek, hogy testvértelepülésünkön jelen lehetünk a Szent István-napi rendezvényen, s együtt ünnepelünk. Öröm számunkra, hogy méltatják a tevékenységünket, bár néha több nyitottságra lenne szükség ahhoz, hogy egy ilyen munkát még hatékonyabban és szélesebb körben lehessen végezni. Az idéntôl helyhatósági támogatást kaptunk, ezt a ruhák varratására használtuk, s vendégül láttunk szomszédos tánccsoportokat. Reménykedünk, hogy munkánkat értéke szerint fogják méltányolni, még akkor is, ha mindig visszakanyarodunk a pénzhez...

Balogh Károly:

– Az értelmiségi munka hosszú távú hivatás, amit "bölcs szívvel és értelmes lélekkel" lehet végezni. Elôfordul, hogy rövid távon nem vezet eredményre, mégis küzdenünk kell azért az elégtételért, hogy a gyerekek és ifjak, akikkel foglalkozunk, s akik a jövô nemzedéket jelentik, maradandó szellemi, lelki kincseket sajátítsanak el az iskolában, a templomban vagy a nyári táborban. Bíznunk kell abban, hogy a mi fizetségünk nem elsôsorban az emberektôl lesz, akik sokszor nem jutalmaznak megfelelôképpen. Elôfordul, hogy irigyelnek, s úgy néznek a tanítókra, lelkészekre, mint jól menô középkategóriás társadalmi rétegre. Holott a szellemi munkának ma még nincs meg az igazi értéke, s emiatt nincs megfizetve sem.

– Milyennek tartja a helybeli értelmiségiek együttmûködését?

– Úgy érzem, hogy nem tökéletes, lehetne még jobb az összhang közöttünk. Már csak azért is, mert a mai világban nagy luxus egyháznak, iskolának, polgármesteri hivatalnak külön utakon járni, esetleg "egymásra szervezni" a rendezvényeinket. Ugyanakkor hasznos, ha tudunk egyeztetni, együttmûködni.

– Kezdeményezte-e valaki egy közös stratégia kidolgozását egy évre, hosszabb idôre, vagy csak véletlenszerûen folyik a tevékenység?

– Igazából mindenki megtervezi a maga területén a teendôket, aztán szólunk egymásnak, és kérjük a többi fél támogatását. De hogy együtt üljünk le szervezkedni, ilyen még nem volt, bár kétségtelen, hosszú távon erre lenne szükség. Már csak azért is, mert innen nem költözött el az ifjúság, vannak tehetséges, ügyes fiatalok. Ezt bizonyítja, hogy a Mezôbándon tartott kisérettségin egy szentiváni diák volt az elsô, s sokan tanulnak egyetemeken, fôiskolákon. Más falvakban panaszkodnak, hogy elmegy a szürkeállomány, mi örömmel mondhatjuk, hogy megy is, de marad is...

– A felsorolt rendezvényekrôl érzik-e, hogy valóban összefogják a falut?

– Igen. És hozzá kell tennem, hogy van egy német testvérgyülekezetünk is, amely kifejezetten erre buzdított, és e célból biztosítanak ösztöndíjakat fiataljainknak, akik nehezebb körülmények között élnek. Ôk szorgalmazzák azt, hogy kialakuljon egy csoportosulás, grémium, csapat, amely együtt tudna munkálkodni a település, az egész közösség felemelkedéséért.

– A kultúra, a tömegtájékoztatási eszközöket leszámítva, elér-e a faluba?

– Mi próbálkozunk, az elmúlt évben a Maros Mûvészegyüttest is meghívtuk, vendégül láttuk a paniti amatôr színjátszó csoportot. Profi színtársulat 15-20 éve nem volt a faluban, ami fájó pont számunkra.

Bartha Ilona:

– Amikor a Maros együttes fellépett, aggódtunk, hogy lesz-e közönség. A mi feladatunk, hogy olyan ifjúságot neveljünk, amelynek igénye van a kultúrára. Az iskolai ünnepélyeken mindent megteszünk, hogy egy-egy jelenettel, szavalattal ezt elôsegítsük. A magyar szakos tanárok pedig elviszik a diákokat, az ifiseket a színházba, egyéb elôadásokra.

Hívnánk a színházakat is, de ehhez anyagiakra, a megfelelô vendéglátásra is szükség van, egyébként annyira közel vagyunk a városhoz, hogy aki akar, egy-egy elôadásra beutazhat.

Balogh Károly:

– Olyan világ ez, amelyben már sok mindenre nincs idô. Ha a politikusaink oda tudnának hatni, hogy a kis településeket ilyen szempontból is támogassák – hangzik el az együttgondolkodás során, továbbá az is, hogy a helybeliek dolgát igen megnehezíti, hogy már a kezdet kezdetén elmulasztottak egy alapítványt létrehozni, ami a pályázatokon való részvételt elôsegítené...

Mindezek után miért említettük csak feltételes módban, hogy Csittszentiván ideális élettér lehetne az ottlakóknak? A falu mindennapjait sajnos megkeseríti az egyre nagyobb méreteket öltô kavicskitermelés, ami tönkreteszi a település határát és sok egyebet is. Az ott élô értelmiségiek nem tudnak közbelépni, az erre szakosodott szervek pedig nem teszik a dolgukat. A helybeliek mégis reménykednek: ha valóban nekikezdenek a kavicsot hordó "nehéz-forgalomtól" megviselt, állandóan porfelhôben úszó bekötôút aszfaltozásának, talán a kultúra is könnyebben áramlik majd ki és be is a településre.

Röplabda

Szombaton rajtol a nôi A1-osztályos röplabdabajnokság. Az elôkészületek utolsó hétvégéjén a marosvásárhelyi CSU Neumarkt Gaz Moldvában vett részt néhány edzômérkôzésen az Unic Piatra Neamt és a Stiinta Bákó ellen, utóbbi az az együttes, amelynek otthonában szombaton meg is kezdi a bajnokságot.

Az elsô hazai találkozóra a második fordulóban elvileg egy héttel késôbb kerülne sor, azonban a CSM Lugos elleni találkozót elôrehozzák szerdára vagy csütörtökre (a pontos idôpontról idôben tájékoztatjuk olvasóinkat) azért, mert a csapat meghívást kapott egy nemzetközi tornára Belgrádba szeptember 29–október 1. között.

Amint Dana Turcanu, a klub igazgatója tájékoztatott, a keret valamennyi tagja egészségesen várja a bajnoki rajtot.

Sakk

A marosvásárhelyi Maris 2003 SK a Marosvásárhelyi ISK közremûködésével szeptember 22-24. között sakkversenyt szervez a Victor Babes utca 11. szám alatti Constantin Brâncusi Iskolacsoportban (építészeti). A 9 fordulós versenyen (napi 3 fordulót tartanak) 1993. január 1. után született gyerekek vehetnek részt, a verseny célja a sakk népszerûsítése, és új tehetségek felkutatása, akik a jövôben tovább öregbíthetik az ész sportjának hírnevét vidékünkön.

A versenyre beiratkozni szeptember 22-én 16 órától lehet, 16.30-tól pedig az elsô forduló kezdôdik. Szombaton és vasárnap 9.30- tól kezdôdnek a mérkôzések.

A résztvevôknek korukat igazoló iratot kell magukkal vinniük és lehetôleg sakk-készletet és sakkórát is. Részletesebb felvilágosítás a 0741-404-301-es telefonszámon kapható.

Pokoli menetrendje van a román focit a Bajnokok Ligájában is képviselô bukaresti Steauának: Olaroiu legénysége a vasárnapi, Rapiddal vívott rangadó után, ahol a vasutasok taktikai hibájának és az itthoni labdarúgásban még mindig nem ritka sípmesteri hátszélnek is köszönhetôen elosztották a pontokat, ma este a Dinamo stadionjában lép gyepre. A román foci örökrangadójának tekintett Dinamo – Steaua összecsapáson a vendégeknek mindenképpen szükségük lenne a három pontra, ha nem akarnak leszakadni a bajnoki pontvadászatban, melynek az idén különösen nagy a tétje, hiszen a bajnokságot megnyerô csapat jövôre selejtezô nélkül indulhat a Bajnokok Ligájában. A bökkenô az ügyben az, hogy a Rednic-idôszámítás kezdete óta a vörös kutyák még nem vesztettek meccset a román élvonalban, az ôszi idény közel felénél tartva is még mindig maximális pontszámmal állnak most már egyedül az élen, és a még szintén veretlen Steaua legyôzése talán az ôszi bajnoki címet is bebiztosíthatná számukra. Ez a mai találkozó parázs mérkôzést ígér.

A hétközi forduló meccseit három nap alatt játsszák, tegnapi lapzártánk után ért véget a Poli Iasi – UTA mérkôzés, a középmezôny egyik találkozója. Ma a temesvári Poli Galacra látogat, ez a két csapat egymás ellen döntheti el a negyedik hely birtokosát a bajnokságban. A két fôvárosi éllovast követô kolozsvári CFR Craiován játszik, Munteanu hét végén Temesváron megtépázott gôzösének igencsak jót tenne egy döntetlen a Dinamo – Steaua rangadón, fôleg, ha begyûjtik mind a három pontot az olténiaiaktól.

Holnapra két meccs marad a fordulóból, Konstancán a Farul a Nationalt fogadja, a Rapid pedig a hátulról listavezetô argesieket, akiknél az olasz tréner széke egyre jobban inog, és nem valószínû, hogy a Rapid lemondana a pontokról, melyekre égetô szüksége van, ha az ôszi zárásig az élvonalat meg akarja közelíteni.

Ma délután 17 órai kezdettel hétközi fordulót rendeznek a labdarúgó 4. liga keretében. A forduló legkiegyensúlyozottabb mérkôzésének a Mezôméhes – Marosludas ígérkezik, s szintén nehezen megjósolható a Marosoroszfalu – Gliga Companies találkozó kimenetele. A többi találkozón egy- egy biztos esélyes van, a további program pedig a következô: Nyárádszereda – Sóvárad; Dános – Gaz Metan Mvh.; Trans-Sil II – Görgényszentimre; Viitorul 2002 – Radnót.

A marosvásárhelyi 30-as számú Gr. Teleki Sámuel cserkészcsapat számára az idei nyár élményekben gazdag programot nyújtott.

A csapatunk számára a nyári tevékenységek még a nyár elején elkezdôdtek a helyben megrendezett I. Országos Cserkész Labdarúgó-bajnoksággal. A szurkolótábor biztatása mellett pörögtek a meccsek, a kemény küzdelemben izzadtak a játékosok, szakadt a nadrág, gyûlt a gól, és a végén már a korábbi nagy ellenfelek szurkoltak egymásnak a leghangosabban. Ezen a versenyen csapatunk tagjai a második helyezést érték el.

Július második felében került sor a hagyományosnak számító csapattáborra. A tábor helyszíne a Görgény pataka melletti Laposnyán volt. Fô témája a csapat megalakulásának 15. évfordulója, és keretmeséje A. A. Milne Micimackó gyerekregénye volt.

A hét csodálatos volt, gazdag programmal, sok fürdéssel, játékkal és tábortûzzel. Tábortûzi témáink közé tartozott a mézkészítés, Füles, Malacka, Nyuszi és Micimackó termékeinek bemutatása, pl. Malacka-páté, Nyuszi-murok, Füles- masni vagy épp Micimackó híres Zelefánt csapdája.

A tábor fénypontjának a cserkészismeretekbôl tett próbatétel számított. A sikeres próbát követôen csapatunk cserkészjelöltjei ünnepélyes keretek között cserkészfogadalmat tesznek.

A nyár lejárt, de a cserkészrendezvények folytatódnak.

Most a marosszentgyörgyi III. országos cserkészdalversenyre, a Dalos Pacsirtára készülôdünk.

Csapatunk szeptember 30-án cserkésztoborzót szervez a cserealjai református templomnál 15 órai kezdettel. Szeretettel várunk minden érdeklôdôt.

Október 20-22-ére szervezzük csapatunk megalakulása 15. évfordulójának megünneplését.

Ezúton mondunk köszönetet mindenkinek, aki csapatunkat támogatta. Külön köszönettel tartozunk a marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak és a Maros Megyei Ifjúsági Igazgatóságnak a jelentôs anyagi segítségért, amellyel lehetôvé tették számunkra a gazdag nyári és ôszi rendezvények megszervezését.

Halmágyi István Levente ôrsvezetô

Az elmúlt tíz évben a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete több mint félszáz magyarországi mezôgazdasági kiállításon és vásáron mutatta be Erdély népmûvészeti termékeit. Csak az idén négy kiállításon – Pápán, Szerencsen, Szentlôrincen és Budapesten – láthatták és vásárolhatták a látogatók a termékeket. Szeptember 7-10. között a bácskai Topolyán lehetôség nyílott Romániából elôször bemutatni termékeinket a III. topolyai nemzetközi mezôgazdasági és élelmiszeripari kiállításon és vásáron. Bár az elmúlt években is kaptunk meghívást, csak az idén sikerült megjelenni ezen a rangos rendezvényen.

A vízumbeszerzés hercehurcáin túljutva, három lelkes hölgy vállalkozott a kiállításra: Koncsag Erzsébet Mezôfelébôl, Szász Zsiga Melinda a kalotaszegi Mérából és Paniti Veronika a nyárádmenti Somosdról.

Íme Koncsag Erzsébet vélekedése Mezôfelébôl: "Az RMGE képviseletében három település népmûvészeti termékeit mutattuk be: Kalotaszeg színes gyöngyfüzéreit, népviseletbe öltöztetett babáit, varrottasait, valamint a különbözô korosztályok apró gyöngyökkel díszített ünneplô ruháit Mérából Szász Zsiga Melinda termékeinek kiállításával."

Csuhéból és gyékénybôl készített kenyértartók, táskák, bevásárlószatyrok, falvédôk, újságtartók, edényalátétek és más használati tárgyak keltették fel a látogatók érdeklôdését, amelyekkel Paniti Veronika és Koncsag Erzsébet nagy k&ou