Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Az egészségügyi reformra, illetve a szegény költségvetésre hivatkozva, egész sor megszorító intézkedést vezettek be. A nagy átszervezési lázban a miniszter és "menedzserei" nagyvonalúan "elfelejtették" megemelni a kórházi betegek napi élelmiszerkvótáját. Így aztán egy kórházi betegnek 47 ezer lej jár naponta élelmiszerre. Az árak azonban, a jelek szerint nem törôdtek a miniszter spórolási mániájával, és nôttek-nôttek, mint a mesebeli paszulyfa. Addig, hogy a "menedzserek" gondoltak egy merészet és nagyot, és elhatározták, hogy szerdán és pénteken böjtös napot tartanak (mármint a betegek, mert az orvosok biztos, hogy nem 40 ezer lejbôl kosztolnak naponta).

Nos, a hétbôl két napot ilyen zseniálisan megoldottak. Nem is igazán baj, hiszen majdnem minden orvos azzal kezdi, hogy azt mondja a páciensnek: le kell fogynia. A baj ott kezdôdik, hogy abból a bizonyos negyvenhétezer lejbôl nemigen lehet kalóriadús élelmiszert vásárolni. Úgyhogy miután egy héten két napon – szerdán és pénteken – a miniszteri reform következményeként, úgymond, csinosodnak a kórházi betegek, a többi öt napon sem jutnak túl sok kalóriához. A kórházi koszt, mindenki tudja, pocsék, a kórházi menü fôleg fôtt tésztából áll, a hús nagybetûs ünnepi csemegének számít, amelyet kevés kórház engedhet meg magának hébe-hóba.

A sors iróniája, hogy ilyen körülmények között "szerencsésnek mondhatják magukat a HIV- fertôzöttek, AIDS-kórban szenvedôk, a tbc-sek, a sárgaságosok, cukorbetegek, a pszichiátriai intézetek "lakói", az égési sebekkel beutaltak. Rájuk naponta 90000 lejt költenek. És a fô "menedzser" még csak nem is szégyelli magát.

Az orvosok általános véleménye, hogy ennyi pénzbôl nem lehet megélni, és semmiképpen sem biztosítható a betegek amúgy is legyengült szervezete számára szükséges kalória. A szemészeti klinikákon könnyebb a helyzet, ugyanis ott nem maradnak sokáig a beutalt betegek, azonban még itt sem elég a 47 ezer lej napi kosztpénz, de a "kiváltságosoknak", vagyis akik már kilencvenezer lejt kapnak napjára, sem rózsás a helyzetük, mert ennyi sem elég. Ezért aztán szerdán és pénteken böjtös kaját kapnak, tudtuk meg az egyik központi napilapból, amelynek a szemészeti klinika és a bukaresti plasztikai sebészeti klinika vezetôi nyilatkoztak.

Hogy pontosan mit jelent a böjtös étel, nem tudjuk. Reméljük, nem csupán egy szelet fekete kenyér és egy pohár víz. De utána fogunk nézni a dolgoknak. Mindenesetre, a "menedzserképzés" nagymestere, a könyvelôbôl lett egészségügyi miniszter kiszámíthatná, mennyit ér az ilyen egészségügyi reform. Nem elég a betegnek a maga baja, még koplal is, s mindezt akkor, amikor egész életében fizeti a betegbiztosítást, "keni" az orvosokat és asszisztenseket, hogy egyáltalán ránézzenek. Arról, hogy egyesek hogyan bánnak a betegekkel, nem egy jegyzetet, de regényt lehetne írni. Egyelôre csak a minisztert kérdezzük: ez az a híres egészségügyi reform? Ha a beteg nem hal bele a kezelésbe, akkor éhen pusztul...

Az Európai Bizottság arra figyelmeztette Romániát, hogy a felhalmozott mezôgazdasági árumennyiség az év végén nem haladhatja meg a 2003-2005-ös idôszakban jelzett átlagot, a termelôk és a kereskedôk kötelesek saját költségükön megszabadulni a pluszmennyiségtôl.

A EB elsôsorban a cukrot, a húst és a tejtermékeket említette, áll a mezôgazdasági minisztérium közleményében.

"Egyes gazdasági egységeknek szándékában állhat, hogy a csatlakozás elôtti periódusban mezôgazdasági termékeket halmozzanak fel spekulatív céllal, figyelembe véve a közösségi politikát, mely által az exportnál szigorításokat és az importnál magasabb vámvédelmet biztosítanak" – mutat rá a közlemény.

A raktáron lévô termékek mennyiségére vonatkozó nyilatkozatok, az ellenôrzések minden gazdasági egységet érinteni fognak, beleértve a 2006-ban létrehozottakat is.

A kereskedôk és a termelôk kötelesek saját költségükön megszabadulni a fölösleges termékmennyiségtôl.

A mezôgazdasági minisztérium az érintett intézményekkel közösen dolgozza ki a törvényes keretet a felleltározásra és a raktáron lévô készlet ellenôrzésére, valamint a felhalmozás esetén járó büntetésekre vo-natkozó szabályozást – jelenti a Mediafax.

(MTI) – Fontos, hogy elinduljon az érdemi közeledés a nemzetpolitikában a magyarországi pártok és a határon túli nemzetrészek képviselôi között, meg kell találni a közös minimumot – mondta Szili Katalin, a magyar Országgyûlés elnöke a Kárpát-medencei Magyar Képviselôk Fórumának (KMKF) éves csúcstalálkozóján pénteken a budapesti Parlamentben.

A házelnök nyitóbeszédében úgy fogalmazott: "fontos küldetésemnek tartom személy szerint is, illetôleg a parlament küldetésének, hogy újra elinduljon az érdemi közeledés a nemzetpolitikában a magyarországi pártok, az itt jelen lévô frakciók és természetesen a határon túli nemzetrészek képviselôi között". Meg kell találnunk a közös minimumot, és idôvel ennek a korlátait is tágítanunk kell – tette hozzá.

Hangsúlyozta: egyedül sokkal nehezebb elviselni az egymásra zúdított kritikát, még akkor is, ha ez építô kritika.

Az egyenrangú kapcsolat azt jelenti, hogy megtaláljuk a közös érdekeinket szolgáló cselekvési irányokat. Ezzel segítünk a legtöbbet nem csak Magyarországnak, hanem a Kárpát-medencében és a világszórványban élô magyarságnak – jelentette ki az Országgyûlés elnöke.

Mint kiemelte, a találkozó fô célja: megegyezni arról, milyen szerepet adjanak a fórumnak a magyar-magyar párbeszédben, és milyen új lehetôségeket tud megteremteni a fórum a nemzetpolitika parlamenti dimenziója számára. Hangsúlyozta: a KMKF- re nem a Máért helyett, hanem azt kiegészítôen van szükség.

Szili Katalin rámutatott, hogy a KMKF az elmúlt két évben számos nemzetpolitikai stratégiai kérdésben jutott egyetértésre.

Emlékeztetett, hogy a fórum elôkészítô bizottságának július elejei ülésén javaslatot tett arra: hozzanak létre négy albizottságot a gazdaság, az oktatás és a kultúra, az alkotmányügy és az emberi jogok, valamint a külügyek és az európai ügyek megvitatására. Mint kiemelte, az albizottsági rendszer keretében a KMKF tagjai által tárgyalt szakpolitikákat és a mindennapi életet érintô jogszabálytervezeteket vitatnák meg.

Az Országgyûlés elnöke úgy fogalmazott: "az új cselekvési irányok meghatározásához elengedhetetlenül szükséges az, hogy a határon túli képviselôtársaink elmondják, hogyan képzelik el jövôjüket (...)".

A KMKF ülésén a szomszédos országok parlamentjében mandátummal rendelkezô, magyar szervezet jelöltjeként megválasztott politikusok, illetve az Országgyûlés elnöke által meghívott képviselôk vesznek részt.

A találkozón megjelent Markó Béla romániai miniszterelnök-helyettes, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Frunda György szenátor, az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsának elnöke, Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, Duray Miklós, a szlovák parlamentben a Magyar Koalíció Pártjának képviselôje.

Átalakul a határon túli magyarság támogatási rendszere, a kormány a Szülôföld Alapba szeretné összpontosítani a támogatást – közölte Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért felelôs szakállamtitkára a pénteki budapesti ülésén.

"A támogatáspolitika intézményrendszerét alapvetôen át kell alakítani, anélkül, hogy a források nagyságrendje változzon", ám azok felhasználását átláthatóvá, világosan számon kérhetôvé kell tenni – hangsúlyozta.

A kormány a Szülôföld Alapba szeretné "az eddig különbözô intézményekben ellátott támogatáspolitikai kérdéseket integrálni". Korábban a magyar kormány több közalapítványt hozott létre a határon túli magyarság támogatására.

A támogatáspolitika átalakításával háromszintû rendszer jönne létre. A politika szintjén a kormány a szomszédos államok magyarságának politikai szervezeteivel egyeztetne a "fô célokról és irányokról". A "középszint" szakmai lenne, amely a politikától "tudatosan mentesen" foglalkozik majd az adott projektekkel és azokról döntést hoz. A harmadik szint pedig az úgynevezett végrehajtói lesz, amely ellenôrzi is a források felhasználását.

A megújuló nemzetpolitika új intézményi hátteret, intézményrendszert is jelent – indokolta a változtatásokat. Hozzátette: december végéig megtörténnek a szervezet-átalakítási és személyi változások.

Gémesi Ferenc a nemzetpolitika másik fô pillérének a fejlesztéspolitikát nevezte. Ebben, mint mondta, minôségi változás következett be azzal, hogy a nemzeti források mellett megjelentek az uniós források is.

Ezek közös felhasználásával új lehetôségek nyílnak meg. Úgy fogalmazott: nem elég a szándék kinyilvánítása; "nagyon konkrét" projektekre van már szükség.

A nemzetpolitika intézményrendszerének átalakítását kifogásolta Duray Miklós, aki pénteken úgy nyilatkozott az MTI-nek, hogy a magyar kormány által elképzelt magyar-magyar kapcsolattartási rendszer nem biztosítana intézményes kereteket.

Duray Miklós Gémesi Ferenc beszédét követôen azt mondta: az derült ki a számára, hogy megszûnnének a közalapítványok, köztük például az Illyés Közalapítvány.

"Gyakorlatilag minden megváltozik, így nem lesz Magyar Állandó Értekezlet sem" – hívta fel a figyelmet a szlovákiai magyar politikus, aki leszögezte, hogy "a KMFK nem helyettesítheti a Máért-ot".

Duray Miklós úgy látja: az új magyar-magyar kapcsolattartási rendszer nem biztosítana intézményes kereteket, ehelyett mindössze ad hoc fórumok lennének.

Szlovákiának kell megtennie azokat a lépéseket, amelyek garantálják, hogy a magyarellenes incidensek ne ismétlôdjenek – hangsúlyozta Göncz Kinga magyar külügyminiszter a Fórumon. A külügyminiszter szerint belsô megoldást kell találnia a szlovák kormánynak, de hogy ez pontosan mi, azt nyilván nem lehet kívülrôl megmondani.

Göncz Kinga hangsúlyozta: az ügy európai uniós kérdés is, bár késôbb hozzátette, lát "valami hezitálást, hogy mennyire szeretne ez ügyben az EU megszólalni". Nem kívánjuk hogy Szlovákia elszigetelôdjön, fontosnak tartjuk a párbeszédet – mondta a politikus, aki a szlovák miniszterelnök felelôsségérôl is beszélt a magyarellenes incidensek kapcsán.

A külügyminiszter felszólalására reagálva Csáky Pál, a Szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának képviselôje és Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke is köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak, a Külügyminisztériumnak és a magyar parlamenti pártoknak a határozott fellépésért.

Ugyanakkor – Markó Bélával egyetértve – Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke és Surján László EP képviselô is arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szlovákiában történtek nem elszigetelt esetek, a többi környezô országban is kialakulhat hasonló helyzet.

Markó Béla úgy fogalmazott: a környezô országokon, beleértve az RMDSZ romániai koalíciós partnereit is, egyfajta "integrációs önhittség, önelégültség" lett úrrá, úgy tekintik, hogy az Európai Unióval szembeni a kötelezettségeiket teljesítették. Ez az önhittság rendkívül veszélyes, ez az elkövetkezôkben a térségben súlyos problémává válhat – tette hozzá a romániai magyar politikus, aki szerint a kormány Szlovákiával szembeni határozott fellépésének megelôzô jellege is van a többi környezô ország tekintetében.

Németh Zsolt szintén arra hívta fel a figyelmet: a Kárpát-medencei magyarságnak szembesülnie kell azzal, hogy véget ért az az együttmûködési idôszak, amikor az európai integráció reményében a határon túli magyarokat bevonták a "kirakatpolitikába". Ebben az új helyzetben egységesen kell fellépni – tette hozzá a külügyi bizottság elnöke.

A Kárpát-medencei Magyar Képviselôk Fóruma (KMKF) nem helyettesítheti a Magyar Állandó Értekezletet (Máért) – ebben a kérdésben egyetértettek a fórum résztvevôi.

A KMKF délelôtti ülését követôen a fórumot összehívó Szili Katalin házelnök, valamint a határon túli magyar szervezetek és a magyar parlamenti pártok képviselôi közös sajtótájékoztatót tartottak.

Ezen a legfontosabb kérdésként a magyar-magyar párbeszéd, illetve a Máért jövôje és a határon túli magyarok támogatási rendszere vetôdött fel annak nyomán, hogy Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért felelôs szakállamtitkára a KMKF délelôtti ülésén közölte: átalakul a határon túli magyarság támogatási rendszere, mivel a kormány a Szülôföld Alapba szeretné összpontosítani a támogatást, amelyre korábban több közalapítványt hoztak létre.

Szili Katalin házelnök a sajtótájékoztatón azt hangsúlyozta, hogy a KMKF nem is kívánta soha helyettesíteni a Máért-et. "A Kárpát-medencei Magyar Képviselôk Fóruma (...) nyilvánvaló nem helyettesíti a kormányzat által kialakított együttmûködést, amelyrôl ma Gémesi államtitkár is tájékoztatást adott, hogy nem a Máért, de egy hasonló kormányzati konzultációs formában kívánnak együttmûködni határon túli szervezetekkel" – tette hozzá.

A Megyei Munkaerô-közvetítô Hivatal e hó 22- én frissen végzettek számára állásbörzét szervez, amelyre minél nagyobb számban várja a munkát keresôket és a munkaadókat egyaránt. Az állásbörze lényege esélyt teremteni a gyakorlat nélküli fiatalok számára, hogy munkahelyhez jussanak.

Core Luminita ügyvezetô igazgató tájékoztatója szerint a 76/2002. számú törvény lehetôséget és kedvezô feltételeket nyújt a munkahelyteremtés támogatására. Eszerint azok a munkaadók, akik meghatározatlan idôre frissen végzett fiatalokat alkalmaznak, 12 hónapon át mentesülnek annak a hozzájárulásnak a kifizetésétôl, amelyet ezen alkalmazottak esetében a munkanélküliségi alapba kellene befizetniük. Továbbá havonta minden frissen végzett alkalmazott esetében 1-1,5 minimálbérnek megfelelô támogatásra jogosultak, azzal a kötelezettséggel, hogy a munkaviszonyt 3 évig fenntartsák.

Oktatási intézményekben és speciális iskolákban frissen végzett, a munkaközvetítô hivatal nyilvántartásában lévô 16 év alattiak teljes munkaidôs, egy évnél hosszabb távú alkalmazása esetén az országos minimálbérnek megfelelô juttatásban részesülnek. Azon frissen végzettek, akik munkanélküliek és munkanélküli-segélyben részesültek, de közben munkát vállaltak, továbbra is részesülnek a segélyben mindaddig, míg ez törvényesen járt volna.

Az ügyvezetô igazgató egy másik kedvezményre hívja fel a figyelmet: azoknak a munkanélkülieknek, akiknek a munkanélküli-segély folyósítása folyamatban van, de idôközben munkaszerzôdéssel alkalmazzák ôket, a megállapított munkanélküli-segély 30 százalékát – a határidô lejártáig – továbbra is adómentesen folyósítják. A kedvezmény feltétele, hogy a munkaszerzôdés meghatározatlan idôre szóljon. A kedvezményezettnek minden hó 15-ig az alkalmazó által kibocsátott igazolást kell benyújtania a munkaközvetítô hivatalhoz arról, hogy valóban alkalmazott.

A kedvezmény igényléséhez szükséges iratok: a munkaközvetítô által összeállított típuskérvény, a munkaadó igazolása, a munkaszerzôdés másolata, a munkaadó igazolása arról, hogy az utóbbi két évben nem foglalkoztatta a kedvezményezett munkavállalót.

Amióta megépült a Bernády Ház, évek teltek el, amióta utoljára találkozott dr. Bernády György Ipó Lászlóval, évtizedek. Itt nem volt alkalmuk, lehetôségük találkozni, pedig jól ismerték egymást – mondta az Ipó László Közmûvelôdési Alapítvány elnöke, a névadó fia, ifj. Ipó László.

Ipó László festômûvész, muzsikus és költô születésének 95., elhunytának 15. és az alapítvány létrejöttének 12. évfordulója alkalmából gyûlt össze a teltházas közönség a Baross Gábor utcai kultúrközpontban, csütörtök délután.

Nagy Miklós Kund házigazdaként köszöntötte az emlékkiállításon megjelenteket: a kiállított portrékon keresztül több nemzedék tekint le ránk – a képek révén azon nagy értelmiségi nemzedékek képviselôi is jelen vannak, akiket sorozata részeként festett a mester. Ehhez a mûfajhoz nem csak szakmai tudás és tehetség szükségeltetik, hanem az ember megismerésének képessége, az emberszeretet is. Ipó László a realizmust választotta stílusául, életmûvében nincsenek nagy váltások, nincs harsány radikalizmus. Fontos volt számára a hétköznapok embere, az ember maga – képeirôl meleg humanizmus sugárzik. De nem csak a festészetet mûvelte magas fokon, hanem a zenét és hangszerkészítést is, a hegedû megszállottja volt. Életének ezen vetülete is visszaköszön néhány képrôl.

Dr. Buzás Árpád, az alapítvány igazgatója a szervezet rövid történetét foglalta össze és megjegyezte: a névadó az önmenedzselés terén is mindig szerény maradt. Mûvei egy kiegyensúlyozott, tiszta lélek megnyilvánulásai.

A tárlatnyitót rövid, szavalattal, felolvasással gazdagított mûsor követte, az eleddig kiállításon nem látható mûveket is felvonultató tárlat a Bernády Házban megtekinthetô.

Marosvásárhelyen az Országos Rendôr- felügyelôség fôfelügyelô-helyettese

Tegnap sajtótájékoztatón jelentette be Gheorghe Popa kvesztor, az Országos Rendôr- felügyelôség fôfelügyelô-helyettese, hogy még mindig keresik azt a két roma nemzetiségû személyt, akik szeptember 7- én Szászrégenben bántalmaztak egy rendôrt és az eset nyomán a késôbbiekben konfliktus robbant ki a régeni Apalina negyedbeli romák valamint a rendôrök között. Az Országos Rendôr- felügyelôség belsô ellenôrzési ügyosztálya ugyanakkor vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy a 15 személy megsebesülésével járó konfliktusban részt vevô rendôrök szabályosan jártak-e el.

Gheorghe Popa kvesztor közölte az eddigi vizsgálatok eredményeit, az események lefolyását. Szeptember 7- én 15 órakor Radu Ioan, szabadságát töltô rendôr, két barátjával egy helybéli bárba érkezett. Annak teraszán, az egyik egy asztalnál két roma nemzetiségû személy ült, akik felismerték az egyébként szintén roma nemzetiségû rendôrt, aki valamikor egyikük ellen nyomozást vezetett és kérte letartóztatását. A rendôr nem fogyasztott alkoholtartalmú italt, és távozásakor a két roma belekötött, bántalmazta, elszakítva a rendôr ruháját. Radu Ioan feljelentést tett a rendôrségen és a rendôrbántalmazásnak beillô esetet továbbították az ügyészségre valamint a megyei rendôr- felügyelôséghez. Mivel a fent említett, nagyszámú roma személy által lakott negyedben az utóbbi idôben számos bûncselekményt követtek el és meglehetôsen veszélyes helyként tartják nyilván, a bántalmazóknak címzett idézôt kézbesítô rendôröket az intervenciós osztag tagjai, az "álarcosok" is elkísérték". A két roma személy értesítette a szomszédokat, akik számítottak a rendôrök megjelenésére, kövekkel dobálták meg, botokkal és vasvillákkal bántalmazták ôket, így az intervenciós csapat tagjainak is közbe kellett lépniük. Egyikük védôpajzsát betörték, másiknak a könyökébe szeget szúrtak. A rendôrök betartották az eljárást: elôször figyelmeztették a romákat, majd függôlegesen a levegôbe lôttek. Az egyik rendôr vadászpuskája, amely egy asszonyt kaucsukgolyóval megsebesített, akkor sült el, amikor egyik támadó megfogta a puska csövét és megpróbálta lefegyverezni a rendôrt" – mondta el az eseményeket a kvesztor. A rendôrség valódi golyókat is használt – jelentette ki az Országos Rendôr-felügyelôség kvesztora arra a felvetésre, hogy bár a megyei rendôrség közleményében csak kaucsukgolyók használatát említik, a helyszínen tegnap több roma személy valódi, az épületekbe való becsapódás nyomán visszaszerzett eldeformálódott golyókat mutogatott a sajtó képviselôinek. Arra a kérdésre, hogy ha a rendôrök függôlegesen lôttek a levegôbe, miként történhetett meg, hogy az épületek falaiba csapódott a golyó, a kvesztor kijelentette, bizonyára egyes épületek magasak, így találhatta el a golyó azokat. A kérdésünkre pedig, hogy miként tudhatták a romák, hogy érkezik a rendôrség, nem fenyegette-e meg a bántalmazott rendôr is az agresszorokat, Gheorghe Popa kifejtette, hogy Radu Ioan valószínûleg kilátásba helyezte számukra, hogy feljelentést tesz és ügyészségi vizsgálatot indítanak ellenük. A kvesztor azokat a híreket sem cáfolta azonban, hogy Radu Ioan ellen korábban feljelentést tettek hivatali visszaélés miatt. Az ügyben vizsgálat indult és Gheorghe Popa személyesen találkozott tegnap délután az Apalina negyedbeli romák képviselôivel, hogy a helyzetükrôl tájékozódjon, és az eredmény ismeretében foganatosít intézkedéseket a szászrégeni rendôrségnél. A két, büntetett elôéletû agresszor idôközben elmenekült, a rendôrség keresi ôket, ugyanakkor a kvesztor negatív véleményt fogalmazott meg a bírák döntéseivel kapcsolatban, akik számos veszélyes bûnözôt szabadlábon hagynak, a rendôrség pedig sok esetben "védtelennek" érzi magát. A vizsgálatot várhatóan egy héten belül fejezi be a rendôrség.

Az Egyesült Államok tegye közzé, hol mûködnek az amerikai Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) titkos börtönei – követelte csütörtökön az Európai Parlament (EP) több képviselôje.

"Tudnunk kell, hogy EU-tagállamok vagy jelölt országok kormányai törvénytelen cselekedetek érintettjei-e" – érvelt Wolfgang Kreissl- Dörfler szocialista párti német EP- képviselô, aki tagja a CIA állítólagos kelet- európai titkos börtönei ügyében kutakodó különbizottságnak. "Sürgôsen meg kell vitatni ezt az ügyet Lengyelországgal és Romániával, valamint más EU-tagállamok kormányaival is" – fûzte hozzá.

George Bush amerikai elnök szerdán elismerte, hogy a CIA "kisszámú" – a Fehér Ház tájékoztatása szerint "száznál kevesebb" – külföldi gyanúsított kihallgatását az Egyesült Államokon kívül folytatja, közvetve beismerve ezzel, hogy helytálló volt a The Washington Post tavaly novemberi értesülése, miszerint a hírszerzés titkos fogva tartási helyeket tart fenn külföldön. Többek közt Lengyelország és Románia merült föl lehetséges helyszínként. A lap cikke nyomán indult meg az EP vizsgálata, s az Európa Tanács is vizsgálódik az ügyben.

Keményen fogalmazott a Bush-nyilatkozatot kommentálva a brit liberális demokrata Sarah Ludford, a vizsgálóbizottság helyettes vezetôje. Mint mondta, a Bush-kormányzat "nemcsak saját korábbi hazugságait hozta napvilágra, hanem nevetségessé tette európai kormányok azon arrogáns vezetôit is, akik elutasították a foglyok jogtalan kiszolgáltatá- sával kapcsolatos félelmeinket, mondván, hogy azoknak nincs semmi alapjuk".

Jan Marinus Wiersma holland szocialista EP-képviselô is bírálta Bush elnököt, amiért – mint a képviselô mondta – nem áll szándékában megszüntetni a börtönöket. Az EP-vizsgálat eddigi megállapítása szerint a CIA vagy más amerikai szervek közvetlenül felelôsek terrorizmussal gyanúsított személyek 2001. szeptember 11-e utáni európai elrablásáért és amerikai mûködtetésû börtönökbe szállításáért.

Az Európai Unió ismét felszólította csütörtökön a tagállamokat, hogy vizsgálják ki: mûködött-e a területükön ilyen titkos börtön. Franco Frattini igazságügyi biztos ugyanakkor jobb együttmûködést kért az európai parlamenti vizsgálat és az Európa Tanács között is, mivel szerinte "nem volt teljes együttmûködés" közöttük. Szóvivôje nem volt hajlandó megnevezni egyetlen gyanúsított országot sem. – Az a fontos, hogy elôbb megállapítsuk a tényeket, s azután nézzük meg, ki tudott róluk, ki viseli a felelôsséget – mondta.

Az illegális bevándorlás elleni fellépéssel párhuzamosan a bevándorlók elôtt az Európai Unió munkaerôpiacának fokozatos megnyitását sürgeti a tagállamok nemzeti sajátosságainak megfelelôen Franco Frattini igazságügyi és jogi biztos a Le Figaro címû francia napilapban közölt írásában.

A televíziók által sugárzott képek alapján az "ígéretekkel kecsegtetô és gazdag" Európa felé az elmúlt években egyre nagyobb hullámban érkezô illegális bevándorlók a háborúk és a nyomor elôl elsôsorban a jobb életszínvonal és munkavállalás reményében indulnak el "mindenáron". Ezért Európának nagyon ügyelnie kell arra, hogy milyen képet nyújt magáról, s a bevándorlók kiindulási országai elôtt pontosan meg kell határoznia, hogy milyen kötelezettségekkel, jogokkal, elvárásokkal, lehetôségekkel, azaz milyen integrációs feltételekkel kell a bevándorlóknak Európában szembesülniük. Csak így válhat a bevándorlás a gazdaság és az értékek szempontjából igazi választássá – véli Frattini.

Szerinte Európának egyben támogatnia is kell ezen, elsôsorban afrikai országok gazdasági növekedését, hiszen az évi tízszázalékos növekedést produkáló Kínából és Indiából nem azért nem érkeznek illegális bevándorlók, mert Európa segélyekkel támogatja ôket, hanem mert aktívan tudnak részt venni a világkereskedelemben.

Az illegális bevándorlás megszüntetéséhez az európai biztos elsôként a külföldieket Európában illegálisan alkalmazó munkáltatók elleni szankciók szigorítását sürgeti, akik ellenôrizetlenül használják ki az olcsó munkaerôt. Az illegális munkavállalók hazaküldésérôl – Albánia példája alapján – kétoldalú megegyezések aláírását sürgeti az elkövetkezô 12 hónapban Frattini azon országokkal, ahonnan a bevándorlók elindulnak. Ennek következtében a gyors hazaszállítások egyértelmû és világos módon tennék nyilvánvalóvá, hogy nem érdemes Európa felé az illegális csatornákon elindulni. Ezzel párhuzamosan ezeket az országokat az EU tagállamaiban külföldiek számára létezô legális munkavállalási lehetôségekrôl kellene informálni.

Az ENSZ libanoni békefenntartó ereje (UNIFIL) szerint feloldották a Libanon elleni tengeri blokádot pénteken, miután délben megkezdte a libanoni partok ellenôrzését egy ideiglenes nemzetközi haderô.

"Mintegy két órával ezelôtt bevetésre alkalmassá vált az a haditengerészeti erô, amelynek feladata, hogy segítsen Libanonnak a parti vizek ellenôrzésében, amíg az UNIFIL haditengerészeti ereje át nem veszi a feladatot – közölte Alekszandr Ivanko, Alain Pellegrininek, az UNIFIL parancsnokának a szóvivôje. – Az UNIFIL parancsnoka ezt úgy értelmezi, hogy feloldották a blokádot."

"A franciák, olaszok és görögök alkotta, Olaszország irányította haditengerészeti erô 12 óra 30 perckor (közép-európai idô szerint 11 óra 30 perckor) megkezdte a libanoni partok ellenôrzését" – közölte elôzôleg Fuád Szinjóra libanoni kormányfô hivatala.

Tel-Avivban Massimo D’Alema olasz külügyminiszter az UNIFIL- lel egybehangzóan azt közölte, hogy feloldották a Libanon elleni izraeli tengeri blokádot. Izrael egyelôre nem erôsítette meg hivatalosan az értesülést. Az izraeli külügyminisztérium magas rangú vezetôje azt közölte, hogy "megkezdôdött a tengeri blokád feloldásának folyamata, és pénteken befejezôdik".

Ehud Olmert izraeli miniszterelnöki szóvivôje, Miri Eiszin viszont reményét fejezte ki, hogy "órákon belül" feloldhatják a tengeri blokádot. "A végsô egyeztetések folynak, és reméljük, hogy az izraeli hajók órákon belül megkezdhetik a visszavonulást a térségbôl" – fogalmazott a szóvivô. Mint mondta, Izrael arra vár, hogy az ENSZ hivatalosan is biztosítsa arról: bevethetô az a nemzetközi haditengerészeti erô, amelynek feladata, hogy megakadályozza a fegyverszállítást a Hezbollah libanoni síita milíciának.

Csütörtökön közép-európai idô szerint 17.00 órakor Izrael a tervezettnek megfelelôen feloldotta Libanon légi blokádját, de az ideiglenes haditengerészeti erô feladatainak meghatározását illetô jogi nehézségek miatt elhalasztotta a tengeri blokád feloldását. Több légitársaság, így az Air France is felújította pénteken közvetlen bejrúti járatát.

Az 1997 óta hatalmon lévô, az iraki háború és a sorozatos belpolitikai botrányok miatt azonban most már igen népszerûtlen Blairre napok óta ismét igen erôteljes nyomás nehezedik saját munkáspárti hátországából pontos távozási menetrendjének felfedése, sôt mielôbbi lemondása végett.

Blair mindazonáltal csütörtök délutáni, néhány perces nyilatkozatában csak annyit mondott: az idei (szeptember végén esedékes) éves Labour-kongresszus lesz az utolsó, amelyen pártvezérként részt vesz.

Mivel a brit politikai pártok éves kongresszusainak szezonja szeptember-október, ebbôl egyértelmûen kiderült, hogy jövô ôsszel már nem Tony Blair lesz a Labour vezére és így a miniszterelnök sem.

Blair azonban csütörtöki nyilatkozatában egyértelmûvé tette azt is, hogy távozásának pontos dátumát egyelôre nem kívánja felfedni.

A kormányfô, aki egy észak-londoni iskolalátogatás közepette szakított pár percet az egész nap feszült figyelemmel várt bejelentésre, elnézést kért az elmúlt hét belpolitikai felfordulása miatt, amely az ô távozása körül robbant ki, és elismerte, hogy "nem ez volt a legjobb óránk".

Blair kormányon belüli fô hatalmi riválisa, a mindenki által egyértelmû utódjelöltnek tekintett Gordon Brown pénzügyminiszter – akit Blair környezetében sokan az utóbbi napok "puccskísérletének" megszervezésével vádolnak – csütörtökön, még a kormányfô nyilatkozata elôtt azt mondta: kizárólag Tony Blairre tartozik annak eldöntése, hogy mikor távozik, és ô támogatni fog minden döntést, amelyet a miniszterelnök ebben a kérdésben meghoz.

Borbély László területrendezési miniszter sajtótájékoztatón bejelentette, hogy módosították azt a sürgôsségi kormányrendelet, amely 20%-os lakásépítési állami támogatást biztosított a 35 év alatti fiatal házasoknak. A módosított szabályzó szerint – ha a parlament is elfogadja – minden 35. életévét be nem töltött fiatal, tekintet nélkül, hogy házas vagy független, jogosult lesz a támogatásra.

Mivel sok jelzés érkezett a kormányhoz arról, hogy a tulajdonosoknak visszaszolgáltatott lakásokból kilakoltatott lakók az utcára kerülhetnek, sürgôsségi kormányrendeletet fogadtak el, hogy a polgármesteri hivatalok az ingyenlakások 20%-át ezeknek adhatják.

A miniszter elmondta, hogy a marosvásárhelyi Energomur hôszolgáltató 310 milliárd régi lejt (9 millió euró) kapott rehabilitációra, és úgy gondolja, idén, mivel a javítások nyomán nem lesz hôveszteség, nem nô a fûtés ára. Ugyanakkor az eddigi 30%-kal szemben idéntôl 50%-ra nô a fûtéspótlék, és minden család, ahol az egy fôre esô jövedelem nem haladja meg az 5 millió lejt, részesül a szubvencióból. AZ RMDSZ közbenjárására Hargita, Kovászna és Maros megyét a hidegebb övezethez sorolták, így a támogatás is nagyobb lesz.

A 7-es számú, a kis települések infrastrukturális fejlesztésérôl szóló sürgôsségi kormányrendeletre 2000 pályázat érkezett a kormányhoz, ebbôl szeptemberben 740-et felülvizsgál a területrendezési minisztériumban felállított technikai titkárság. Borbély szerint elsô lépésben 600 projektet bírálnak el, de az összes pályázó polgármester megkapja a pénzt. A 2006–2008-ra kiutalt 300 millió eurót a kétszeresére, 600 millió euróra növelték, ami 1 millió eurót jelent önkormányzatonként.

A projektek közül 66 Maros megyébôl érkezett.

A Víkendtelepen levô ASA sportbázis a város szégyene, jelentette ki a miniszter, fel kell újítani és a város tulajdonában kell maradjon. Maga a védelmi miniszter sem ért egyet azzal, hogy a Steaua sportklubnak adják, ezért október 7-én Marosvásárhelyre jön, hogy az ügyben tájékozódjék és tárgyalásokat folytasson.

Végül a miniszter elmondta, hogy a segesvári önkormányzatnak a kormány összesen 10 milliárd lejt utalt ki a középkori vár megmentésére és a földcsuszamlás megállítására.

Tegnap, szeptember 8-án a Maros megyei igazságügyi intézményekben – Marosvásárhelyi Törvényszék, valamint marosvásárhelyi marosludasi, szászrégeni, segesvári és dicsôszentmártoni bíróságok – dolgozó kisegítô személyzet (törvényszéki jegyzôk, irodatisztek, perhivatalnokok, törvényszolgák) tiltakozásba fogtak, mivel az Igazságügyi Minisztérium nem teljesítette a vállalt kötelezettségeit az új bérezési törvény életbe ültetését illetôen. A tiltakozás jeléül a kiegészítô személyzet tegnaptól japán sztrájkba kezdett, a fehér karszalagok viselése ez év szeptember 15-ig tart.

A tiltakozás jelenlegi formája semmiképpen sem akadályozza az igazságügyi intézményekben zajló munkát.

A Pro Jure szindikátus fenntartja azon határozati jogát, hogy eldöntse, milyen intézkedéseket hoz szeptember 15-e után, amikor Bukarestben találkoznak a szakszervezet vezetôi Monica Macovei miniszterrel. A találkozón beszélik meg az igazságügyi intézményekben alkalmazott kisegítô személyzet bérezését.

Dalia Roman törvényszéki jegyzô, a Pro Jure szakszervezet vezetôje

Nicolae Ceausescu szerint a magyarság volt az ország belsô ellensége, és amikor a kommunizmus idején egyre erôsebb lett a nacionalizmus, Ceausescu is egyre gyanakvóbbá vált a kisebbségekkel, különösen a magyarokkal szemben, nyilatkozta Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke.

A kijelentés válasz volt arra a kérdésre, hogy vajon igaza van-e Kincses Elôd ügyvédnek, amikor azt állítja, hogy a volt szekuritáté több magyar értelmiségi behálózott. Az elnök asszony véleménye szerint igaza van Kincsesnek, viszont ez tudományosan még nem bizonyított. Mint mondta, a diktátor a kisebbségeket, különösen a magyarokat belsô ellenségnek tekintette, és a nacionalizmus felerôsödésével ô maga egyre gyanakvóbbá vált ezekkel szemben. Kezdetben a zsidókat szorította ki a párt központi és megyei bizottságaiból, a magyarlakta megyékben pedig román lehetett a megyei párttitkár. A "belsô ellenséget" pedig jobban meg kellett figyelni. Hogy jobban megfigyelhessék, a kommunista szekuritáté magyarokat is bevont a hálózatba.

A Liga elnöke elmondta, hogy "egy bizonyos kapitány" ôt is megkörnyékezte, ugyanis, folyékonyan beszélte a magyar nyelvet, ez pedig igencsak hasznos lehetett volna a szekunak. Smaranda Enache válasza az volt, hogy a magyarok neki, a románnak nem mondanak olyasmit, amit ô aztán továbbmondhatna a szekuritáténak. Ugyanakkor elmondta, hogy a bábszínháznak és általában a kulturális intézményeknek megvolt a saját szekusa, aki havonta eljárt ezekbe. Lévén a bábszínház igazgatója, hozzá is bejárt és legfôképpen az érdekelte, mit beszélnek a magyarok. Miután azonban látták, hogy nem tudnak kiszedni belôle semmit, békén hagyták. Azonban meggyôzôdésének adott hangot, hogy volt besúgó náluk is.

Az RMDSZ elnökének, Markó Bélának nemcsak a megfigyelési dossziéját kellene nyilvánosságra hoznia, hanem azokat a jelentéseket is, amelyeket saját bevallása szerint magyarországi írókról írt – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Kincses Elôd marosvásárhelyi ügyvéd.

Kincses Elôd ügyvédi, erdélyi értelmiségi és a megyei RMDSZ alapító alelnöki minôségében nyilatkozva elmondta, hogy számunkra, magyarok számára fontos a magas rangú tisztségviselôk szekusdossziéinak nyilvánosságra hozatala, de ezen belül fôként az RMDSZ-tiszségviselôké, hiszen ôk az erdélyi magyarság képviselôi. Az RMDSZ elnöke múlt pénteken egy sajtótájékoztatón az újságírók elé tette az 1218 oldalas megfigyelési dossziéját, ám Kincses szerint nem tett említést azokról a jelentésekrôl, amelyeket Magyarországról Erdélybe látogató írókról írt és továbbított az Igaz Szó fôszerkesztôjének, Hajdú Gyôzônek, aki a ceausiszta rendszer hûséges kiszolgálója volt. "Markó Béla az Evenimentul Zilei napilapban bevallotta, hogy írt ilyen jelentéseket. Lehet, hogy ezek ártalmatlanok, de tudnunk kell, mit tartalmaznak, ezért nyilvánossá kellene tennie e jelentéseket is" – jelentette ki Kincses. Az ügyvéd elmondta, hogy ô is csak annyira bízik a nem jogi végzettségû és politikai alapon kinevezett tagokból álló CNSAS ítéleteiben, mint a lakosság, amelynek bizalmát a közvélemény-kutatások 18 százalékosra értékelték, és fôként a szekuritátéval való együttmûködés alóli "felmentô" ítéleteket kérdôjelezi meg.

Ami a saját dossziéját illeti, újságírói kérdésre elmondta, 5 évvel ezelôtt kérésére azt a választ kapta, hogy a dosszié nincs meg, és nemrégiben újra kérelmezte az iratcsomót. Kincses még elmondta, a Monica Macovei igazságügyi miniszter – aki az ügyvéd szerint a demokrácia és a jogállam megvalósulásáért küzd Romániában – és az RMDSZ közötti "problémás" viszonyt nem tartja "biztatónak", kifejtette, hogy nem zárja ki a politikai életbe való visszatérését, amit a Polgári Szövetség politizálásának módjától tesz függôvé, ami pedig az RMDSZ és a Polgári Szövetség viszonyát illeti, "a tangót ketten táncolják" és Kincses szerint "jelenleg szünetel a tánc".

Az Azomures vegyi kombinát Alternativa 2002 szakszervezeti elnöke, Maria Dandarau tegnap a Népújságnak nyilatkozva elmondta, hogy a híresztelések ellenére a vállalatnál jelenleg nem kritikus a helyzet, hiszen december 31-ig a földgáz kialkudott ára biztosítja a folyamatos termelést, a helyzet azonban ezt követôen bizonytalanná válhat. Dandarau szerint a privatizálás óta eltelt idôszakban az elmúlt félév hozta a legkisebb nyereséget a vállalatnak.

Az a tény, hogy az elmúlt félévben a nyereség mintegy 400.000 dollár, ami meglehetôsen kevés, legalábbis a magánosítási idôszak kezdetéhez viszonyítva, valamint hogy az elmúlt egy évben nagyon sok alkalmazott otthagyta az üzemet, enyhe pánikot keltett az alkalmazottak körében. Dandarau nem erôsítette meg, hogy a börzén nagy mennyiségû Azomures-részvényt adtak volna el, sem azt, hogy idén az alkalmazottak 10 százaléka felmondott volna, de tény, hogy sokan változtattak munkahelyet – mondta. A fizetések alacsonyak, mintegy 200 alkalmazott esetében az átlag nettó bér 6,5 millió régi lej, amihez hozzáadódnak az élelmiszerjegyek és az évente 4 alkalommal juttatott, alkalmanként 2,5 millió lejes prémiumok illetve a nyereség 30 százalékának felosztása után kapott összegek. Dandarau szerint a szakszervezeti tagok közül havonta mintegy 20 személy nyújtja be lemondását és a bizonytalanságot az jelenti, hogy január 1-jétôl nem lehet tudni, mennyi lesz a földgáz ára.

Régi nóta, tudjuk, te, én,

mire jó egy fejôstehén.

Istállóban van a helye,

dús legelôn bô a teje.

Olykor bizony árva szegény,

vigasztalni kell egy legény.

Nem árt, hogyha épp egy bika,

a falu legnagyobbika.

Ez csak mese – így a város –,

hogy jön ide ez a páros?!

Hol egy marha lesz a párna,

józan ész ilyet nem várna.

Ne bámulj rá, bármily fura,

mint borjú az új kapura.

Különben is ez csak álom,

ám mindennap konstatálom,

az országnak sok a barma,

s boldogul, ha kerge marha.

A Csonka-villa

… a Dózsa György utcában, ahol a 27. szám alatt parkkal körülvett szecessziós stílusú épület hívja fel magára a figyelmet, mely 1910-ben Csiszár Lajos tervei alapján készült. Az épület fôhomlokzata íves vonalú, oromfala magasítva, ablakai különbözô méretûek és formájúak. Az épület a telek felsô részén, a Kövesdomb elsô teraszán látható, amit a fákkal és díszbokrokkal övezett szerpentines sétányon közelíthetünk meg. 1948-ban az épületet államosították, majd az ’50-es években itt biztosítottak otthont a tanulók (pionírok) szakköreinek, melyek közül a repülômodellezô kör tevékenysége nemzetközileg is ismertté vált.

Jelenleg óvodát mûködtetnek az épületben.

Ez a rövid története ennek az épületnek, mely ott áll a Dózsa György utcában, mint egy felkiáltójel, s amit a régi vásárhelyiek Csonka-villaként ismernek.

A villát Csonka Géza, Marosvásárhelyre telepedett neves fényképész építtette, akit az építkezés kivitelezésében anyagilag testvére, Csonka János gépészmérnök , a karburátor feltalálója támogatott.

Csonka János (1852–1939) gépészmérnök a Budapesti Mûegyetem mûhelyfônöke, feltaláló, a magyar automobilizmus úttörôje volt, a Bánki Dónáttal együtt szerkesztett karburátor, benzinporlasztó feltalálója (1893). Nagynyomású benzinmotorjuk 1898- ban nyert szabadalmat. Bánkival együtt készítették el az elsô motorcsónakot és motorkerékpárt. Az ô konstrukciója volt Magyarországon az elsô benzinmotoros autó (1904).

Nyugdíjba vonulása után (1925) létrehozta autójavító mûhelyét, amit 1929-ben gyárrá fejlesztett, majd 1939-ben családi részvénytársasággá alakított. A közlekedés motorizációja, a II. világháború konjunktúrája elôsegítette az rt. fejlesztését, s 1941-ben a régi gépjavító mûhely helyére új gyárat építettek. Ezt a gyárat 1948-ban államosították.

Az 1950–1963 közti állami beruházásokkal nagyvállalattá fejlôdött az egykori javítómûhely. Szárnyai alatt új gyáregységek jöttek létre: 1970-ben Mezôkövesden, 1971-ben Baján, 1986-ban Budapesten. Termékei között kis teljesítményû benzin- és dízelmotorokat, áramfejlesztôket, szivattyús és kompresszoros gépcsoportokat, közúti és vasúti motorokat, légsûrítôket találunk.

Csonka János emlékét szoborportré ôrzi (Vasas Károly alkotása, 1965) a Közlekedési Múzeum mellett.

A vásárhelyiek, ha a Dózsa György utcában járnak, büszkén tekintsenek a Csonka-villára, melynek felépítése egy híres magyar feltaláló nevéhez is fûzôdik.

Fodor Sándor (S.)

Clementina 8 éves, és szereti az állatokat. Jelenleg a ház udvarán egy nyuszi kapott helyet, kényelmes ketrecben tölti napjait és finomságokat kap gazdijától. A mozgás, a napi séta egészséges, nemcsak embereknek, nyulaknak is, így aztán emiatt, meg hogy ne unatkozzon a kis állat, Clementina naponta megsétáltatja a Díva nevû, koromfekete, szelíd nyuszifiókát a Budai negyedben. Díva láthatóan élvezi a sétákat, idônként pihen egyet, majd ismét feszül a póráz ... az arra járók nagy derültségére. Bizony, nem mindennapi látvány a pórázon sétáltatott kis nyúl! Clementina tudja, hogy Díva egyszer megnô, de majd akkor visszaviszi ahhoz a tenyésztô ismerôshöz, akitôl kapta, és cserébe egy másik kis nyulat vihet haza. És a sétáltatás kezdôdhet elölrôl...

(antalfi)

Csodálom és talán irigylem is a nyárád- magyarósi lelkésznét, mert több világot ismer. Hosszú éveken át odaadással tanított, szép volt a gyerekek világa. Aztán következett egy sötétebb világ, leesett a padlásról, tolószékbe került. Sokszori magányában jött rá, hogy jó hangja van és énekelni is tud. Kántorizált a templomban, új világot ismert meg. De ezzel nem elégedett meg. Mindennap elfoglaltságot keresett magának. Elkezdte fonni, szôni a szalmát. Ült a tolószékben, egyik lábát sós vízben áztatta, a másikkal lábított, így dolgozott. Létrejöttek az elsô, szalmából készített karácsonyfadíszek, a különbözô motívumokkal ellátott lábos alá valók, a kopogtatók, adventi koszorúk. Annyira megszerette ezt a munkát, hogy gyógyulása után is folytatta. Balladák, népszokások alapján készít szalmából faliképeket, bibliai szimbólumokat. Igék, aranymondások szövegeit szövi szalmába. Ez az a világ, ahol valóban megtalálta a helyét.

Krizbai Nemes Katalin az augusztus 19-20-i kortárs- és falutalálkozó alkalmából Nyárádmagyaróson a bibliateremben állította ki munkáit. Csodálhattuk a Júlia szépleányt, a Csodaszarvast, az Életfát és sok más alkotást. Katalin asszony népmûvész, elképzeléseit, felfogását a saját világáról a kiállítás szórólapján fogalmazta meg: "Kézbe veszem a vetélôt és néhány cselekvô mozdulat után mintha csodálatos jármûbe ültem volna, eltávolodnak a mindennapi élet gondjai-bajai. A szálak sorjázása közben kikapcsolódom. Ezt az érzést sokan ismerik, az alakuló kézimunkák sok ember szürke hétköznapjait szépítik meg. Aktív pihenés, ami nem egy megtépázott idegrendszert tud megnyugtatni, kiegyensúlyozott állapotba hozni. Az egyszerû technikával készült hagyományos kézimunka oldja meg mindannyiunk természetes vágyát, hogy lakásunk ne legyen a máséval összetéveszthetô. Millió példából tudjuk, hogy az élô és élettelen világ milyen csodálatos önszervezô, anyagi, formai, tartalmi, esztétikai és funkcionális változatokban létezik."

Katalin asszony ma csodálatos világban él, amelynek jövôjében ott van egy állandó kiállítás berendezése, falumúzeum és egy kézimunkamûhely megnyitása. Csodálatos világának tartozéka az is, hogy mindennap hajnali 4 órakor ébred, 5-ig tanulja a holland nyelvet, 5-6 óra között jönnek az ötletei, majd kézbe veszi a vetélôt...

Kilyén Attila

Patrick Süskind A parfüm – Egy gyilkos története címû sikerregényébôl készült filmet világpremieren mutatták be csütörtökön este Münchenben nagy érdeklôdés mellett.

A film – amelyet Tom Tykwer rendezett – 50 millió euróba került, s ezzel minden idôk legdrágább német produkciója.

Giuseppe Baldini szerepében Dustin Hoffmant láthatja a közönség, de a sztár nem jelent meg a bemutatón. A fôszerepeket Ben Whishaw, Alan Rickman és Rachel Hurd-Wood alakítja.

Tom Tykwer rendezô, aki A lé meg a Lola (Lola rennt) címû 1998-as filmjével tett szert nemzetközi hírnévre, a dpa német hírügynökségnek nyilatkozva elmondta: szerinte a regény csábítási stratégiákról és a vágyak manipulálásáról szól, és éppen ez az, amire a mozi képes. "Grenouille nárcisztikus, egocentrikus indíttatásból fanatikusan koncentrál fennköltnek tekintett céljára, hogy megteremtse azt az illatot, amelytôl aztán majd szeretni fogják ôt. Arra vágyik, hogy mindenki lássa, elismerje és szeresse ôt, s ezt mindannyian ismerjük" – magyarázta. Hozzátette még, hogy a kosztümös filmeket általában mindig merevnek, festményszerûnek látta, s ezért vonzotta a kihívás, hogy olyan történelmi filmet készítsen, amelyet látva a nézô valóban úgy érezheti, hogy egy letûnt világban van.

Patrick Süskind, a megfilmesített regény szerzôje 1949-ben született Bajorországban, s Németországban illetve Franciaországban töltött egyetemi évei alatt kezdett írni. Eleinte csupa elutasításban volt része, s A nagybôgô címû darabját – amely ma a Németországban leggyakrabban játszottak között van – számos kiadó visszaküldte.

Nemzetközi hírnévre A parfüm – Egy gyilkos története címû elsô regényével tett szert 1985-ben: azóta világszerte 45 nyelven több mint 15 millió példány kelt el belôle, s 9 éven át szerepelt a bestseller-listákon. Ezt a sikert következô mûvei nem közelítették meg. Jelenleg nagyrészt Franciaországban él, elôre közölte, hogy nem kíván részt venni könyve megfilmesítésében, és nem jelent meg a premieren sem.

Süskind szinte mániákusan kerüli a nyilvánosságot, interjúkat nem ad, fénykép alig készült róla, nem érintkezik írókollégáival sem.

Jelenleg fôleg forgatókönyveket ír, s az egyikért – amelyet a televíziónak készített – 1996-ban kitüntették a belügyminisztérium forgatókönyv-díjával. Minden egyéb díjat és kitüntetést elutasít.

A parfüm címû film Németországban szeptember 14-én kerül a mozikba.

(MTI-Panoráma)

A szaúd-arábiai nôk nyugat-európai társaiknál lényegesen többet: évente együttesen több mint 440 milliárd forintnak megfelelô összeget költenek ékszerekre és kozmetikai szerekre, noha a sivatagi királyságban érvényes szigorú elôírás szerint a nyilvánosság elôtt csakis erôsen lefátyolozva jelenhetnek meg.

Egy Rijádban közzétett statisztika szerint tavaly minden szaúdi nô és lány átlagosan 1,2 kilogramm aranyat, drágakövet, gyöngyöt és ékszert vásárolt. Az nem derül ki a statisztikából, hogy a hölgyek maguk vették-e az ékszereket, vagy házastársukkal vetették meg.

Ami biztos: egy év alatt nyolcmillárd szaúdi rial (440 milliárd 432 millió forint) értékben kelt el ékszer és kozmetikum abban a 22,6 millió lakosú iszlám országban, ahol a nôk döntô többsége fátylat visel, és arcát csak apjának, fivéreinek, férjének, nôrokonainak és barátnôinek mutatja meg. Ez azonban a jelek szerint egyáltalán nem akadályozza meg ôket abban, hogy a fekete fátyol alatt festett arccal és sok-sok ékszerrel járjanak-keljenek. További bizonyíték erre, hogy 2005-ben minden szaúdi nô átlagosan 30 ajakrúzst vett.

Haifa Díb szaúdi szociológusnô szerint a jelenség fô okai a férfiak, mert
"azt akarják, hogy feleségük külseje ugyanolyan legyen, mint a mûholdas tévémûsorokban látható külföldi nôké, a feleség tehát azért követi a legújabb divattrendeket és festi magát, hogy tetsszen a férjének".

Feledhetetlen volt Czinkóczi Zsuzsa Móricz Zsigmond híres regényének címszerepében. Az akkor még csak bakfiskorba lépô kislánynak fényes karriert jósoltak a filmes szakmában, de ô más utat választott magának. Ma, 38 évesen nem a producerekkel, csak a ház lakóival tárgyal nap mint nap kecskeméti otthonában.

Karácsony este. Az állami gondozott kislány az édesanyjához imádkozik, akit soha életében nem látott. A sötétbe borult tanya kamrájában, egy szál gyertya fényében didereg Móricz Zsigmond Árvácskája.

A szívszorító történet megfilmesített változatának fôszereplôjét Ranódy László filmrendezô egy valódi tanyáról választotta ki. Czinkóczi Zsuzsi, a szerepre alkalmasnak vélt kislány a forgatások elôtt sohasem látott mozit.

Az Árvácska hazai és nemzetközi sikere egy idôre megváltoztatta a szegénysorból elôvarázsolt, s mint kiderült, rendkívüli tehetségû kislány életét. A budapesti díszbemutató után eljuthatott a Karlovy Vary-i filmfesztiválra is. A jupiterlámpák fényében, a fotósok kereszttüzében is olyan természetesen viselkedett, mintha nem egy elmaradott tanyán, hanem valamelyik filmgyár szomszédságában született volna, s filmesek között töltené ifjú éveit.

Mindenki arra számított, hogy ebbôl a csodagyerekbôl felnôttkorára híres filmcsillag lesz, ám nem így történt. Az Árvácska után gyermekszínészként nem kapott több feladatot. Évekkel késôbb Mészáros Márta filmrendezônek jutott az eszébe, aki néhány filmjében szerepet osztott rá.

Nem csupán a sorsot okolhatja, hogy nem sikerült élnie az ölébe pottyant lehetôséggel. Ahhoz, hogy hivatásos színésznô legyen, legalább a gimnáziumot el kellett volna végeznie, ahova csak egy évig járt. Mindezek ellenére, kivételes tehetségére való tekintettel járhatott volna a Színmûvészeti Fôiskolára, de Zsuzsa nem élt a felkínált ajánlattal. Tizenhat évesen inkább a szerelmet választotta, összeállt egy fiúval, s gyári munkásként kereste a kenyérre valót, csakhamar már harmadmaguknak.

Az egykori Árvácska most 38 éves, Kecskeméten él egy városszéli lakótelep földszinti lakásában. Egyedül nevelte fel a fiát, aki ma 22 esztendôs, s el sem tudja képzelni, milyen lehetett édesanyja gyermekkora a Holló tanyán, ahol petróleumlámpa fényénél kellett tanulnia.

Amikor a szomszédoknál érdeklôdünk, hol találjuk Czinkóczi Zsuzsát, elôször azt válaszolják: nem ismernek ilyen nevû lányt. Amikor hozzátesszük, hogy ô volt a híres film Árvácskája, végre leesik a tantusz: "Ja, akkor a Zsigáné lehet."

Zsigáné, alias Czinkóczi Zsuzsa a harminckét lakásos társasház házmestere. Amikor szóvá tesszük, hogy nem itt lenne a helye, meglepô választ ad:

– Nagyon jó helyen vagyok én itt! A mai világban, ilyen gazdasági helyzetben örülni kell egy biztos állásnak.

– Híres sztár lehetett volna...

– Csakhogy én soha nem akartam sztár lenni. Felvettek a fôiskolára, de egy napig sem jártam oda. Jó volt filmezni, annyi!

– Miért hagyta ki a lehetôséget?

– Nem akartam elköltözni Kecskemétrôl. Jól érzem itt magam. A fôváros túl hangos nekem.

– Reménykedik, hogy újból felfedezik?

– Ha hívnak, megyek. De azt sem bánom, ha nem.

– Nem hiányzik a népszerûség ?

– Egy cseppet sem.

– Biztosan gondolkozott már azon, hogy hol rontotta el a pályafutását...

– Szerintem nem rontottam el semmit. Minden embernek meg van írva a sorsa. Az enyém is. Rám ez lett kiróva.

(kemény)

Házi kedvenceknek szánt oxigénmaszkkal látják el a jövôben az egyik amerikai város tûzoltóit, hogy mentés közben a négylábúak ne kapjanak füstmérgezést.

Az ötlettel a Wisconsin állambeli Appleton városka állatvédôi álltak elô, akik összegyûjtötték a kutyáknak-macskáknak szánt oxigénmaszkok darabonként 49 dolláros árát – olvasható a Lenta címû orosz hírportálon.

Az akciót szervezô Alderman Richard Thompsonnak akkor jutott eszébe az életmentô oxigénmaszk ötlete, amikor az egyik helyi lap által közölt fotón meglátta, miként alkalmaz egy tûzoltó mesterséges légzést, hogy életre keltsen egy alélt macskát.

Az állatbarát meggyôzôdése szerint a négylábúakat általában családtagnak tekintik az emberek, s elvesztésüket majdhogynem ugyanolyan tragédiaként élik meg, mintha rokonuk távozna az élôk sorából.

A maszkok ötletét támogatja a helyi tûzoltóság vezetôsége is. A lánglovagok szerint a kutyáknak-macskáknak szánt oxigénmaszk a gazdikat is megóvja, hiszen így nem kockáztatják életüket, hogy kihozzák kedvencüket az égô házból. Az állattartók ugyanis a jövôben biztosak lehetnek abban, hogy az oxigénmaszknak hála, négylábú családtagjuk nem kap füstmérgezést.

Emilio Estevez amerikai színész bejelentette, hogy feleségül veszi Sonja Magdevski írónôt.

Az amerikai People magazinnak adott interjúban a negyvennégy éves színész nem jelölte meg az esküvô konkrét idôpontját. Emilió Estevez jelenleg a Velencei Filmfesztiválon mutatja be Bobby címû legújabb filmjét, amelynek nemcsak rendezôje és forgatókönyvírója, hanem játszik is benne. A filmben olyan hírességek is szerepet vállalnak, mint Christian Slater, Anthony Hopkins, Helen Hunt, Martin Sheen (Estevez édesapja) és Demi Moore. Sôt, ha csak egy mondat erejéig, de még a leendô hitves, Sonja Magdevski is megszólal az alkotásban.

Emilio Estevez színészcsaládból származik: apja, Martin Sheen és testvére, Charlie Sheen is híres mozisztár. Emilio apai nagyapja, Fransisco Estevez családi nevét vette fel. A nagypapa annak idején Spanyolországból Kubán át érkezett az Egyesült Államokba. Emilio Esteveznek már van két fia Carey Salley modelltôl, és sokáig a barátnôje volt Paula Abdul énekesnô.

Van alapja annak a sokak által tapasztalt jelenségnek, hogy amikor az ember hirtelen gondol valakire, az az illetô hamarosan felhívja ôt telefonon – közölte kutatásai alapján egy brit tudós, és telefon- telepátiának nevezte el ezeket az érdekes "véletleneket".

Rupert Sheldrake, akinek ez irányú vizsgálódásait a tekintélyes cambridge-i Trinity College finanszírozta, az általa végzett kutatások révén arra a megállapításra jutott, hogy igenis létezik ilyen elôzetes megérzés, mégpedig nemcsak telefonhívások, hanem e-mailek esetében is.

A kísérlet elején minden egyes részt vevô alanyt megkértek: adja meg négy rokonának vagy ismerôsének a nevét és telefonszámát. Késôbb találomra felhívtak egyet-egyet e személyek közül, és megkérték ôket, hogy telefonáljanak a megadott rokonnak vagy ismerôsnek, attól pedig – mielôtt fogadta volna a hívást – megkérdezték, mit gondolnak, vajon ki keresi ôt.

"A találatarány 45 százalék volt, vagyis jóval magasabb, mint (az egyéb korábbi kutatások alapján átlagosnak bizonyult) elvárható 25 százalék. Annak, hogy ez a vakvéletlen mûve, 1000 milliárd az egyhez az eshetôsége" – jelentette ki a tudós a brit tudományfejlesztési társaság elôtt tartott beszámolójában.

Elmondása szerint ugyanez volt a találati arány akkor, amikor a kísérleti alanyoknak még az elektronikus üzenet beérkezése elôtt arra kellett tippelniük, hogy kitôl kapnak e-mailt.

A dolog egyetlen szépséghibája az, hogy a kutatásba bevont alanyok száma csekély volt: a telefonhívások esetében 63, az e-mailekében 50 fô. Sheldrake azonban szentül hisz abban, hogy létezik gondolati kapcsolat az egyes társadalmi csoportok tagjai között, és közölte: legközelebbi kutatása során azt fogja vizsgálni, hogyan nyilvánul meg ez a jelenség szöveges mobiltelefon-üzenetek esetében.

Budapesten, a Fiumei úti sírkertben ma délután kísérik utolsó útjára Faludy Györgyöt. Szeptember elsejei halálhíre óta a médiában folyamatos az emlékezés, a búcsúszó. Verseit is sûrûn idézik, a hozzá intézett költeményekbôl is bôven olvashatunk. Az egyik legtalálóbbnak vélt lírai remeklésbôl magam is ide illesztek négy sort, akárha magáról a halhatatlanságba távozott költôfejedelemrôl s korunk értékvesztett, eltájolódott világáról szólna.

Költô kezdi az elsô füttyszót.

Ô a hajnalcsillag ura.

S költô hal meg elébb.

Utána esik csak szét a kultúra.

Hogy líra s költôk nélkül lesz-e még kultúra, s ha az is elvész, mi marad, mi lesz fontos és értékes az emberiség számára, arról csak lehangoló sejtéseink lehetnek. De abban bizonyos vagyok, hogy Faludy különleges, vonzó egyéniségére még sokáig emlékeznek azok, akik valaha találkozhattak vele, vagy hallhatták mesélni, látták a tévében, miközben érdekes és kalandos életérôl, sok-sok versbarátot megigézô költészetérôl beszélt. Utolsó éveiben megismerte és megszerette Erdélyt, amikor tehette, eljött itteni közönségéhez is, s minden ittléte ünnepi eseménnyé vált. Marosvásárhelyen is zsúfolt volt a Kultúrpalota, amikor elôször járt váro-sunkban, és második látogatásakor is szûknek bizonyult a Stúdió Színház. A hallgatóság érzékenyen és élénken reagált minden szavára. Ô pedig kihajtott gallérú, zoknitlan, mégis megnyerô eleganciájával, töpörödötten is uralta a színpadot, rokonszenves személyisége, sziporkázó szelleme teljesen betöltötte a termet, és szerényen, ám magától értetôdô természetességgel fogadta a tapsot, a poénjai kiváltotta nevetést, az elismerést. Eddig is annak tartottam, mostantól viszont kétségtelen, hogy hanggyûjteményem legértékesebb részévé vált a tavaly május végén lezajlott hangulatos est hangfelvétele. Faludy György akkor mintegy két órán át mesélt, válaszolt a kérdésekre, sorjáztak lenyûgözô történetei. Ezek szerkesztett változatát részletekben ismerhették meg a Múzsa olvasói. Ismét elôvettem a két kazettát, belehallgattam, és azonnal újra rabul ejtett a költô karizmatikus egyénisége. Fátyolosan rekedtes, jellegzetes hangja, ironikusan hamiskás, humorba ágyazott emlékidézése, a klasszikusokat, régenvolt nagyokat, kortársait, barátait vagy éppen ellenségeit megelevenítô, frappáns sztorii ismét annyira megfogtak, hogy megint végighallgattam az egészet. Kivételes lehetôség. De azok is mindannyiszor megszerezhetik maguknak a Faludyval való találkozás örömét, élményét, valahányszor elôveszik köteteit, amelyekbôl hála istennek bôven válogathatunk. Tegyék meg minél többször, ezt a költôfejedelem földi pályafutásának végén, a mai búcsú után sem kellene elfelejteni.

Nagy Miklós Kund

"Amikor születtem, 1 milliárd 200 millió ember élt a Földön, ma már 7 milliárdnyian vagyunk. Nem jó irányba halad a világ."

Az Egyesült Államokban 35-40 százalékkal kevesebb könyvet olvasnak, mint húsz évvel ezelôtt. És ez megy tovább lefelé. Persze, volt már hasonló az emberiség történetében: Krisztus után 350 körül az emberek elkezdtek nem olvasni. Marcus Aurelius idején 88 közkönyvtár volt Rómában, Nagy Konstantin alatt már csak egy. Aztán másként alakult. Most azonban attól félek, hogy rettenetes nagy krízis elôtt állunk, és azt hiszem, hogy ebbe az irodalom belebukik. * Ha ezelôtt hatvan évvel azt kérdezték tôlem, vagy én másoktól, hogy soroljon fel néhány költôt, akik túlélik a 20. századot, 10-15 névig meg sem lehetett állni. Most meg? Szíveskedjék nekem mondani olyan költôket, akik túlélik ezt a századot. Ugye, hogy nem tud? * Régen is voltak rossz és jó könyvek, de akadtak olyan csalhatatlan tekintélyek, akiknek adni lehetett a szavára, mit érdemes elolvasni, és mit nem. Az ô jelenlétüket hiányolom. * 1937-ben az Operánál áruló Fedák Sárinál, illetve Szeleczky Zitánál kígyóztak a sorok; no meg nálam is a Körúton, a Népszava szerkesztôsége elôtt. Akkor jelentettem meg Villon-kötetemet. Saját pénzemen, mert senki sem akarta kiadni. Ezret nyomtattak belôle, ami az utolsó példányig elment. Folyamatosan készültek az utánnyomások, ötvenes, hatvanas kötegekben. Aztán, mikor leutaztam Lillafüredre, Miskolcon átutazóban a Széchenyi utca egyik könyvkereskedésének kirakatában megláttam vagy harmincat belôle. Kérdem az eladótól: ezek hogy kerültek ide? Egy könyvkereskedôtôl vettük – jött a felelet. Felkerestem a gépmestert a nyomdában. Kiderült, feketén még vagy kétezer példányt kinyomtattak belôle. Kértem, jöjjön tanúskodni a bíróságra, mire azt mondta: ha szerez egy másik állást, jövök – ami persze akkoriban teljességgel lehetetlen volt. * Regényemben, a Karotonban – amelynek magyar kézirata az évek során elveszett, és most angolból kellett visszafordítani –, ebben a keresztényüldözések korában játszódó történetben például a kommunistát akartam megírni: azt, aki tisztességgel harcol a kommunizmusért, amíg nem gyôz, amikor pedig gyôz, kurva lesz. * A Heine-fordítások – ami most a korábbi cenzúrázott sorok visszaállítása után jelenik meg – Hitler ellen születtek, mert direktben írni nem lehetett. Így elmondhatom, én vagyok az egyetlen, aki írt verset Hitler és Sztálin ellen egyaránt. Erasmusról írt könyvem pedig – amire 18 éves korom óta készültem – egy olyan emberrôl szól, akinek a mûvei, bár még csak a könyvnyomtatás bölcsôjénél, az 1500-as években vagyunk, 1 millió példányban kelt el. * Kányádi Sándor, Szôcs Géza vagy Orbán János Dénes, aki remek verseket ír. Én úgy látom, ma az erdélyi irodalom a vezetô magyar irodalom, az itthoni másod-harmadrendûvé süllyedt. * Fejben dolgozom, mint Recsken, és a feleségem is segít. Igyekszem ezt az agyamra utaltságot kihasználni, tornáztatni szellemi képességeimet. A barátokkal beszélgetni pedig éppúgy tudok, mint régebben. Márpedig a beszélgetés, a gondolkodás az emberi élet lényege. * (Részletek Dobszay János interjújából, HVG május 31. Válogatta: b.d.)

Az életének 96. évében elhunyt Faludy György szellemisége, szókimondó nyíltsága mély nyomokat hagyott kortársaiban, a pályatársak a saját életútjukra gyakorolt hatásáról is vallottak az MTI-nek.

Nagyon megdöbbentett Faludy halála, hiszen talán ô volt az utolsó a magyar irodalomban, akit ifjúkorunk óta személyesen ismertem – mondta Fejtô Ferenc Párizsban élô történész, kritikus, esszéista, akit budapesti tartózkodása során ért Faludy György halálhíre.

A 97 éves Fejtô Ferenc arra emlékezett, hogy ô maga annak idején az elsôk között gratulálhatott Faludynak a Villon-fordításokért, s fiatal kritikusként módjában állt költôi kvalitásait elismerni egy 1937-ben kiadott antológia elôszavában, amelyben a magyar költészet akkori ifjú titánjai mutatkoztak be.

Sokszor találkoztunk és vitatkoztunk, s annak idején igyekeztem ôt akkori legjobb barátommal, József Attilával összebékíteni, más felfogásuk volt ugyanis a fordításról – mondta.

"József Attila jónak találta Faludy verseit, de ezek közé sorolta a Villon-fordításokat is, nem pedig a Villon-költemények visszaadásának. Faludy azzal védekezett, hogy ô elsôsorban Villon szelleméhez akar hû maradni. Hogy ebben az igyekezetben saját személyiségébôl többet adott bele, az más kérdés. Faludy szerint Villon nem utasította volna el az ô fordításait" – emlékezett Fejtô.

Az emigrációban, mint mondta, idôn-ként találkoztak, hol Párizsban, hol Londonban, de végül útjaik elváltak, majd Magyarországra való visszatérésük után "többször volt nagyon élvezetes talál-kozásuk".

"Faludy különleges jelenség volt a magyar irodalomban, leginkább Szomory Dezsôhöz hasonlíthatnám a régiek közül, akinek ugyancsak különösen nagy sikere volt a nôi olvasók körében" – helyezte el Fejtô Faludyt a magyar költôk sorában.

Amit legjobban becsültem benne a képzelôtehetségén kívül, az az élete végéig egészségesen maradt humora volt. Szórakoztatni akart, ugyanakkor tehetsége volt a szórakozás mûvészetéhez – idézte fel a költô alakját Fejtô Ferenc.

"Fáj a halála, habár nagyon sokat élt a szó minden értelmében" – mondta Nádas Péter író az MTI-nek.

Mint fogalmazott, Faludy Györgynek gazdag, fájdalmakkal és küzdelmekkel teli élete volt; "a XX. század egyik nagy mesélôje" egy terjedelmes, forrásértékû életmûvet hagyott hátra.

"A magyar nyelven írt költemények között mindig lesznek Faludy György-sorok, versek, és ezt úgy hívják: halhatatlanság" – mondta Gyurkovics Tibor író, a Magyar Írók Egyesületének elnöke.

Kamaszkorom kedvence volt – hangsúlyozta Gyurkovics Tibor. Villon balladái Faludy György fordításában, "átköltésében" nagyobb hatást tettek rám, mint az összes többi magyar Villon-fordítás – mondta, felidézve, hogy fiatalkorában borosasztalokon állva szavalta a Haláltánc címû balladát.

"Hogy ez a csúf rendszerváltás hogyan szabdalta fel az irodalmi frontokat, az ma már engem nem érdekel" – szögezte le. Gyurkovics Tibor irodalmilag, költôileg a legkedvesebb embernek nevezte Faludyt. Költôi nyelvhasználata "fanyar, pikáns, szeszes, erôs" volt.

"Azon ritka magyar poéták közé tartozott, aki bátor volt, ha kellett, az igazságtalanságig bátor" – hangsúlyozta Gyurkovics Tibor.

Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnökének szavai szerint nagyon nagy személyiség és nagyon nagy költô ment el, akit sokáig fogunk gyászolni és hiányolni.

"Életmûve megmarad nekünk, de helyettesíteni nem tudja" – fûzte hozzá. Az elnök felidézte, hogy az idei erdélyi írótáborban 1956-tal kapcsolatban is emlegették Faludy Györgyöt, akirôl mindig azt hitték, hogy örök életû.

A költô verseit csaknem négy évtizede elôadó Hobó elhunyt barátjára emlékezve elmondta, Faludy György volt az, aki miatt 12 évesen a költészet felé fordult. Igaz, hogy csak 1988 óta ismerhette ôt személyesen, de Haláltánc címû versének élménye végigkísérte egész eddigi életét – mondta.

Utalt arra, hogy az Új Színházbanévek óta mûsoron van a Faludy-est. A költô fiatalabb korosztályokhoz való viszonyáról szólva azt mondta: "Gyurka bácsi" ugyan már benne volt a korban, ám ez az ô esetében nem számított semmit.

A barátságot igazán komolyan gondolta, érdeklôdésével, tiszteletével pedig lefegyverezte az embert – tette hozzá.

Nemrég még ünnepeltük. Május végén, június elején a marosvásárhelyi Bernády Házban jelentkezett derût, optimizmust sugárzó, színpompás képeivel. Visszatekintô egyéni tárlata kissé megelôzte a 80. születésnapját, de az életmûvét összefoglaló kismonográfia megjelenése indokolttá tette, hogy idônap elôtt létrejöjjön a különlegesen nagy közönséget vonzó kiállítás. Milyen jó, hogy így történt, és nem vártunk december 3-ig, a születésnapjáig. Ekképpen megérhette a kivételes ünnepi alkalmat, a kettôs eseményt, tapasztalhatta a mûvészetkedvelôk egyöntetû elismerését, megbecsülését. Olykor az alkotónak ilyesmire is szüksége van. Legyen mégoly szerény és halk szavú is, amilyen Albert László volt.

Szomorú, még ha ez is az élet rendje, sorban hagynak itt a legjobbjaink. Az utánuk maradó ûrt nehéz, néha lehetetlen betölteni. Ôt se tudjuk pótolni. Ahogy ô festett, ahogy Albert László látta, láttatta a világot, az csakis az ô sajátja volt. Csupa szín, csupa fény, vibrálón lélekderítô kolorit. Aki megcsodálhatta képeit, anélkül, hogy ismerte volna, eldöntötte magában: ez az ember szereti e földgolyót, sôt annál is többet, az egész univerzumot. Kíváncsi mindarra, ami mindannyiunkat körülvesz, s ezt az érdeklôdést igyekszik átplántálni embertársaiba is. Mintha mindenik képe azt rikkantotta, dalolta volna, szép ez a mi valóságunk, gyönyörû a természet, óvjuk, vigyázzunk rá, ne hagyjuk elpusztítani. Mindezt fennhangon is vallotta, sokszor elmondta ismerôseinek, barátainak is.

Kiváló mesterei, tanárai is ilyesmiket sugallhattak neki. Elsôként Bordi András a vásárhelyi szabad festôiskolában, amelynek mostanig Albert László volt az egyik legmarkánsabb tanúja. Majd Kádár Tibor, Aurel Ciupe és Miklóssy Gábor a kolozsvári fôiskolán. De legfôképp erre tanította ôt a környezô mikro- és makrovilág. Szeretett élni, és bízott benne, hogy hosszú életû lesz. Ezen többször eltréfálkoztunk. Nem élt száz évet, sem kilencvenvalahányat, nem így rendeltetett. De ez a nyolcvan esztendô, amennyi számára kiméretett, gyümölcsözônek bizonyult. Jól kamatoztatta istenadta talentumát, tehetsége, szorgalma, igyekezete kerek, egész és értékes életmûvel ajándékozta meg ôt is, hozzátartozóit s tágabb közösségét is. Közkincsnek is tekinthetjük ezt a ragyogó hagyatékot, becsüljük meg tehát. Remélem, hogy azt a meggyôzôdést és hitet is magával vitte az égi magasságokba, hogy hivatását teljesítette, és maradandó nyomot hagyhatott maga után ezen az örömökkel, bánattal egyaránt telített földön.

Nagy Miklós Kund

A színész lényege a játék. Játék a testével, szavakkal, azokkal a mondatokkal, amelyeket a mindenkori írótól kapott. Játék a közönségével – de nem A közönséggel –, azokkal csak, akik megfizetik neki, hogy játsszon nekik, de úgy fizetnek ezért, mint akiknek egyébként fogalmuk nincs, hogy miért fizetnek. Mert a közönség az életért, az életszerû meséért fizet, megy a színházba. A színész a játékért: nehéz is lenne azt munkának tekinteni, amikor a színész belecsöppen a fénybe, és játszani kezd, ahogyan nehéz lenne játéknak tekinteni azt, ha izzadtan, komoly fizikai és egyéb erôfeszítéssel végzi a dolgát a színpadon. Tehát itt, ezen a ponton valahogyan az elvárások és megvalósítások ellentmondanak egymásnak, ez az a helyzet, ahol mindenki – legyen az nézô vagy színész – mást csinál, másféle igénnyel, és ami még nehezebb, mást is akar, mint amit akarhat. Ha a színész lelkiismeretes, akkor megválthatná a világot, és még hinne is szakrális küldetésében. Ha nem lelkiismeretes, akkor csak dolgozik, játszik, jópofáskodik, és nem hiszi – nem is hiheti –, hogy munkájával, ha nem is megváltani, de legalábbis képes újrateremteni a világot. Ha a közönség lelkiismeretes, akkor engedékeny és elnézô lenne azzal a színésszel szemben, akinek már lelkiismerete sincs, nemhogy lelke lenne a színpadon. De a közönségnek nem is annyira lelke, inkább ítélete van, ösztönös kritikája, ahogyan a színésznek is csak megrovó mondatai a közönségre nézve. De a baj mégsem itt kezdôdik, ahogyan a válság sem. Mert tudunk olyan együttélésrôl, ahol a mélységek és tragikumok fuvallata sem érinti meg az embereket, és eléldegélnek így akár éveken át is. A baj ott kezdôdik, ha a színész arról van meggyôzôdve, hogy ôneki játszani kell csupán – amolyan "ideális majom"-ként (Nietzsche) –, munkáját végezni, színházasdit játszani. A trolin, a buszon, a közértben, barátok közt, nekem, neked, mindenkinek. A színésznek ez könnyen megy, még akkor is, ha látszatvilág épül köré, ha játéka önismeretének legfôbb gátlója lesz. A közönségnek ezzel szemben csak jobb dolga lehet, ô kiléphet, hagyhatja a fenébe is ezt az egész színházasdit, hiheti azt, meglehet nélküle, de még akkor is, ha valójában nem lehet meg nélküle. Mert miközben a színész csak játszik, a közönség csak arra vágyik, hogy játsszanak neki. Miközben a színész tehát hazudik, a közönség szereti, ha átverik. Másképpen mondva: mindegy, mi van, csak legyen valami. Ha mégoly keserûen üres is, lehangolóan nevetséges, tragikus. De a színház mégiscsak valamiféle ünnep kell legyen, vagy lehet az. A termékenységé volt ókori idôkben, a mámoré, a láthatatlan – de lényeges – dolgaink ünnepe. A görögök színháza egyben ünnep is volt, ôk hittek a mámorban, és történt valami, valamiféle élettérben, valamiféle katarzis. Volt ennek a világnak teteje és alja, voltak falak, amik mögött minden megtörténhetett. És mára maradt a színházasdi, színész – nézô színház, nézô – színész színház, mindegy már, milyen a sorrend, mert minden mindegy, mert mindennek a fordítottja is igaz, és az is mindegy, mi az igaz, és mi a hamis. Ma a színháznak nincs mestere, nincsenek próféták, papok vagy mágusok, beavatottak és halálba igyekvôk. Ma az ideális majom van, az ideális közönségnek. Ma a színház csak játék, ami kifolyt a falak közül a terekre, az utcákra, a falakra, a parkokba. Színházasdi van, színház nincs. És hogy lesz-e még, az nem csak a színész dolga. Ahogyan nem csak a közönség dolga.

Henn Já