Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Szeptember 20-tól életbe lép az új közlekedési törvénykönyv, amellyel egyrészt Románia az európai uniós jogszabályhoz igazodik, másrészt a szigorítások bevezetésétôl a közlekedés résztvevôinek fegyelmezése remélhetô.

Igyekezet, úgy tûnik, van az irányban, hogy a gépkocsivezetôk betartsák a szabályokat, de a mentalitás, a közlekedési "kultúra", vagy inkább annak hiánya azonban jó ideig gondot okozhat még. Amikor az új szabályzat fél évvel ezelôtt megjelent a Hivatalos Közlönyben, városon belül is számos gépkocsi bekapcsolt fényszórókkal közlekedett, a sofôrök mintegy tüntettek: lám-lám, betartják a szabályt, európai országokban is így kell ezt tenni. Eközben veszélyesen, türelmetlenül és ingerlékenyen hajtanak, tülkölnek, ha az elôttük levô nem kanyarodik ki két másodperc alatt az útkeresztezôdésbôl, ha kivárja, míg a gyalogos elhalad, káromkodások röpködnek, "beintésekkel" körítve. És gyakorta kész a baleset. A felkapcsolt fényszóró még nem jelenti azt, hogy a vezetési stílus is megváltozott! A szabályok ismerete, az önkontroll, a tolerancia, az udvariasság – észrevesszük ám a nyugat-európai autóvezetônél. Nekünk miért olyan nehéz így vezetni?!

Kíváncsi lennék arra, hogy hány gépkocsivezetô olvasta el az új törvénykönyvet, sôt, arra még inkább, hogy hány gyalogos tette meg ugyanezt? Mert utóbbiakra vonatkozóan is változások vannak ám, ezután nem lehet csak úgy, büntetlenül átmászkálni az úttesten, ahol éppen kedvük tartja, mint eddig. Az úttesten szabálytalanul átkelô galogosnak kell ezentúl felelnie tettéért, ha balesetet okozott, nem pedig a szabályosan közlekedô autóvezetônek. Így talán az a jelenség is megszûnik, hogy komoly pénzösszegek vándorolnak az elütött gyalogos zsebébe "fájdalomdíjként", aki aztán elmulasztja a feljelentést megtenni vagy enyhébb formába "önti" azt. A 37 ezer régi lejes, új KRESZ-t tartalmazó kis füzetecske hónapokkal ezelôtt már megtalálható volt a könyvesboltokban vagy standokon, de biztos vagyok benne, hogy nem sokan vásárolták meg, és tanulmányozták. Az emberek azt hiszik, hogy majd "menetközben elcsípik" a változásokat. Sokba kerülhet ám ez a lazaság!

Az új közlekedési törvénykönyv alapjában véve nem módosítja gyökeresen a régit: a forgalmi jeleket, szabályokat csakúgy be kell tartani, mint eddig, a módosítások mintegy kiegészítésnek tekinthetôk, viselkedésbeli modellt állítanak fel, ellenben a büntetések rendszerét teljesen átalakították. A közúti rendôrség már felkészült arra, hogy szeptember 20-tól alkalmazza a KRESZ-t a szabálytalankodók esetében, és ezúttal jó lenne hinni, hogy a csoda nem három napig tart!

A politikumnak nincs mit keresnie a gyógyításban. A betegnek joga van megválasztania orvosát. Az orvosnak kötelessége pontosan tájékoztatni páciensét, hogy mibôl áll a kezelés, s miután tudomást szerzett róla, a betegnek joga van azt elutasítani – hangzott el dr. Farkas Evelyn elôadásában augusztus 28-án az Oázis Alapítvány székhelyén. A MOGYE elôadótanára az egyedülálló nyugdíjasok Ôszike csoportjának tagjait tájékoztatta arról, hogy a betegek jogait megszabó 2003-as törvény elôírásai közül melyek ismerete fontos a betegek számára.

A Romániában elfogadott jogszabály a nemzetközi elôírásokat követi, s egyik fontos cikkelye az orvosi titoktartásra vonatkozik, mely értelmében adott esetben a beteg halála után sem szabad az orvosnak nyilvánosságra hoznia, hogy páciense miben szenvedett. Amint a beszélgetés során elhangzott, errôl valószínû nem tájékoztatták azokat a rezidens orvosokat, akik közül egyesek a maxitaxin fennhangon beszélik meg az általuk megvizsgált betegek állapotát. Az elôadó szerint azért is nagyon fontos a betegek tájékoztatása, a kórképrôl, a beavatkozásról, mert saját betegei között is elôfordult, hogy egész mást tudott a beavatkozásról, amin átesett, és annak megfelelôen élt, diétázott hosszú éveken át, hogy késôbb kiderüljön, mindez fölösleges volt.

Az orvosnak kötelessége bemutatkozni, amikor elôször megy be a kórterembe vagy találkozik a beteggel, ezzel kitûzôk hiányában elkerülhetô, hogy mással összetévesszék. A beteget világos, érthetô, egyszerû szavakkal kell felvilágosítani. A törvény leszögezi, hogy aki nem ismeri a román nyelvet, ahhoz anyanyelvén vagy az általa ismert nyelven kell szólnia az orvosnak. A beteg elutasíthatja, hogy a betegségérôl tájékoztassák, s beleegyezhet, hogy hozzátartozóival, barátaival közöljék a diagnózisát. A kómában levô betegek ellátásakor, ha van írott rendelkezése, azt kell figyelembe vennie az orvosnak. Ha a hozzátartozó nem egyezik bele a beteg kezelésébe, akkor a járóbeteg- rendelés szintjén egy kéttagú, kórházban egy háromtagú orvosi konzílium dönt a tennivalókról – legalábbis a törvény elôírásai szerint.

A betegeket nem lehet lefényképezni, lefilmezni a beleegyezésük nélkül. Erre van szükség akkor is, ha az orvosképzésben, a kutatásban akarják felhasználni. Szüléskor a törvény szerint a szülô nô életének megmentése az elsôrendû, s a jogszabály kitér a halál elôtti gondozás fontosságára is.

A résztvevôk között a legtöbb vitát a törvénynek az a cikkelye váltotta ki, hogy a betegnek joga van a legjobb ellátásra, de csak a meglévô orvosi és anyagi lehetôségek függvényében, amit különbözôképpen lehet értelmezni. Az idôs, nyugdíjas személyek közül sokan vetették fel, hogy az orvosnak van-e joga pénzt elfogadni a pácienstôl, miután az önzetlen betegellátásra tett esküt. Az új orvosi eskü szövege azonban nem tér ki erre, ugyanis az Egészségügyi Világszervezet Központjában, Genfben, ahol ezt a szöveget kidolgozták, fel sem merült, hogy vannak még országok, ahol a hálapénztôl teszik függôvé a gyógyítást – hangzott el az elôadást követô megbeszélésen, ahol az idôs nyugdíjas személyek beszámoltak arról, hogy a családorvosok tekintetében kedvezôek a benyomásaik.

Jelentôsen nôtt Románia külkereskedelmi mérlegének hiánya az év elsô hét hónapjában, de az import növekedését a gazdaság korszerûsítését szolgáló beruházások indokolják. Elemzôk azonban figyelmeztetnek a lakossági kereslet növekedésére is.

A külkereskedelmi hiány a tavalyi elsô héthavihoz képest 47 százalékkal 5,35 milliárd euróra nôtt, mert lassult az export növekedése, miközben erôteljesen bôvült az import. A statisztikai hivatal pénteken közzétett adatai szerint az export növekedési üteme 18,8 százalékra gyengült az egy évvel korábbi 20,3 százalékról. A kivitel 14,9 milliárd eurót tett ki, az import 20,2 milliárdot, és ez utóbbi 25,1 százalékkal több az egy évvel korábbinál.

Az exporton belül az autók kivitele 38,6 százalékkal nôtt, egy évvel korábban 40,8 százalékkal, ugyanakkor a bevitelben is meghatározó szerepet játszó autóimport 32,6 százalékkal nôtt, az ásványi anyagoké 30,3 százalékkal.

A kereskedelmi mérleg hiányának a növekedése miatt tovább duzzadt a fizetési mérleg hiánya, 4,17 milliárd euróra az elsô fél évben az egy évvel korábbi 2,98 milliárdról. Mindamellett elemzôk úgy látják, hogy az idei évben várt, 7,5 milliárd dollárnyi külföldi mûködôtôke-beáramlás ellensúlyozni tudja a fizetési mérleg növekvô hiányából adódó kockázatokat.

Tegnapi, Marosvásárhelyen megtartott sajtótájékoztatóján mutatta be Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDZ elnöke az 1218 oldalból álló, az 1987–1989 közötti idôszakban történt telefonbeszélgetéseinek, valamint a lakásában elhelyezett lehallgatókészülékek által rögzített beszélgetéseinek szövegeit tartalmazó megfigyelési dossziéjának másolatát. A szövetségi elnök néhány héten belül könyvet szándékozik kiadni a dosszié által tartalmazott szövegekbôl. Az RMDSZ prioritásairól szólva a Feddhetetlenségi Ügynökség létrehozására vonatkozó törvénytervezet, valamint a kisebbségi törvénytervezet parlamenti elfogadtatását nevezte meg.

Hétfôn rendkívüli ülést tart a parlament, amelyen várhatóan a Román Kereskedelmi Bank magánosítására vonatkozó törvénytervezetet tárgyalják meg a honatyák, de Markó Béla miniszterelnök-helyettes prioritásként nevezte meg emellett a magasrangú tisztségviselôk vagyoni helyzetét, az összeférhetetlenségi esetek ellenôrzését végzô Feddhetetlenségi Ügynökség létrehozására vonatkozó törvénytervezet valamint a kisebbségi törvénytervezet elfogadtatását. Az elmúlt héten sem sikerült ülést tartania a kisebbségi törvénytervezetet megvitató bizottságoknak, amit Markó Béla aggasztónak tart, és ami szerinte azt jelzi, hogy nincs megfelelô akarat a kisebbségi kérdés megoldására, illetve a nacionalista retorika megerôsödését jelzi. A szlovákiai magyarellenes atrocitásokra utalva az RMDSZ elnöke kijelentette, hogy ezek bizonyítják: e térségben a nemzetiségek közötti megbékélés folyamata nem visszafordíthatatlan, éppen emiatt több odafigyelés és felelôsségg hárul a honatyákra. Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a fent említett két törvénytervezet elfogadtatása európai uniós követelmény is, és a Népújság kérdésére elmondta, hogy ha ezek jóváhagyásának teljes folyamata nem is fejezôdik be a szeptember 27-i országjelentésig, fontos, hogy az EU "biztató jelzést" kapjon efelôl. Hozzátette, hogy az RMDSZ december 31-ig mindenképpen a koalícióban marad és teljesíti vállalt kötelezettségeit, azonban ha a kisebbségi törvényt nem sikerül addig elfogadtatni, akkor "újra kell tárgyalni az együttmûködést a koalíciós partnerekkel".

A szekusdossziék nyilvánosságra hozatala Markó Béla szerint a "közélet megtisztítását" kell szolgálja, és elsôsorban a magas rangú tisztségviselôk, a különbözô szinteken döntési helyzetben levôk dossziéit kell nyilvánosságra hozni. "Szabad, megfélemlíthetetlen emberekre, olyanokra van szükségünk, akiket nem lehet zsarolni, akik nem engednek adott helyzetben semmilyen nyomásnak és szabadon dönthetnek". Saját megfigyelési dossziéjáról készült másolatot elsôként Marosvásárhelyen mutatta be tegnap. Az 1218 oldalas iratcsomó az 1987–1989 között lehallgatott telefonbeszélgetéseinek és otthoni beszélgetéseinek szövegét, az 1987 elôtt készült titkosszolgálati anyag fôként róla készült elemzéseket, jelentéseket tartalmazza. A miniszterelnök-helyettes arról nem nyilatkozott, hogy felismer-e valakit azok közül, akik jelentéseket írtak róla, de mint mondta, csupán a dosszié felét sikerült elolvasnia, viszont biztos benne, hogy "igazi" barátai között nincsenek besúgók. Számára a legfontosabb minôsítés a "gazember", amit egy szekustiszt jegyzett fel róla, azt követôen, hogy 1989 ôszén bizonyos iskolák falain Le a kommunizmussal!, Le Ceausescuval! feliratok jelentek meg, amirôl annak idején beszélgetést folytatott bizonyos személyekkel. A dossziéban szereplô utolsó felvételt 1989. december 15-én készítették, az utolsó, részletes jelentést pedig rá egy napra. Markó szerint nemcsak otthonában, hanem az Igaz Szó szerkesztôségében is lehallgatták a beszélgetéseket. "Nem tudom, hogy ki fog bocsánatot kérni amiatt, hogy éveken át tudtunk nélkül jelen volt a magánéletünkben" – jelentette ki Markó Béla, aki néhány héten belül könyvet szándékozik kiadni a dosszié által tartalmazott szövegekbôl.

Markó Béla kijelentette: 2007. január 1-ig semmiképpen sem tartja jó ötletnek az elôrehozott választások megtartását, "a koalíció nem engedheti meg a magának azt, hogy folytonosan civakodjon". Az egyetlen összetartó erô január 1- ig az EU-integráció, ezt követôen újra kell tárgyalni az együttmûködést a koalíciós partnerek között. Markó szerint "az RMDSZ-nek nincsenek jelentôs belsô problémái", ennek ellenére, hogy a jövôbeni gondokat elkerüljék, támogatja az RMDSZ "meg- fiatalítását", és a szövetség felépítésének, programjának átgondolását. Jövô héten már megkezdik a civil társadalommal, az ifjúsági illetve egyházi szervezetekkel való tanácskozásokat arról, hogy mi az, amin változtatni kellene, és e vitának a következô kongresszus elôtt le kell bonyolódnia. "Mind a Székely Nemzeti Tanács, mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselôit meghívom a párbeszédre, tudni szeretném, hogyan képzelik el az RMDSZ mûködését" – tette hozzá Markó Béla.

A prefektus múlt heti kijelentését, miszerint a PSD azért haragudna a Görgény völgye Fesztiválra, mert annak a díszvendége I. Mihály lett volna, a PSD megyei szóvivôje komolytalannak nevezte, és emlékeztette, hogy Ion Iliescu volt a kezdeményezôje az ex-királlyal való megbékélésnek. Ugyanakkor felszólította a prefektust, ne próbáljon viszályt szítani az emberek között, inkább figyeljen oda a problémáikra, legyen koherens a közigazgatásban, és legyen valóban minden Maros megyei képviselôje.

Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy egy héttel ezelôtt a PSD közleményben ítélte el a prefektúrát, mert a zóna lakóinak megkérdezése nélkül meg akarta változtatni a Görgény völgye fesztivál idôpontját, és a helyszínét Libánfalváról át akarta helyezni Görgényszentimrére, azért, mert " a libánfalvi és hodáki PSD-s polgármesterek és tanácsosok nem engedtek a prefektus "meggyôzô munkájának" és nem iratkoztak át a PNL-be.

Cristian Georgescu szenátor szerint azért haragusznak a prefektusra és az általa képviselt kormányra, mert "inkompetens, és vad klienterizmust promovál". A PSD fájlalja az emberek problémái iránti "hamis érdeklôdésüket" és azt, hogy "Basescu vezényletével káoszt teremtettek a társadalomban".

Ugyanakkor azért is haragusznak, mert " hazug módon történt a nyugdíjak újraszámolása, mert agyonpolitizálják az oktatást és az igazságszolgáltatást, és a helyi közigazgatásban vendettaharcot folytatnak". Ugyanakkor aggodalmuknak adnak hangot a szociális védelem hiánya, a gyógyszertárak elôtti végtelen sorok, a fiatalok kilátástalan helyzete miatt, "ebben a romlott narancsízû Romániában". Aggódnak a mezôgazdasági szubvenciók elégtelensége miatt és amiatt, hogy a megye mezôgazdasági területének több mint a fele bevetetlen maradt, haragszanak a külföldi befektetôk elmaradása és az életszínvonal visszaesése miatt. Felhívják a prefektus figyelmét, a PSD elítéli, hogy a jelenlegi hatalomnak nincs koherens és életképes stratégiája az uniós pénzalapok befogadására, valamint azt, hogy becsületes munkából nem lehet megélni ebben az országban.

Ezért szólítják fel a prefektust, hogy ne a viszályt szítsa az emberek között, hanem próbáljon az igazi problémákra koncentrálni, mert "csak így nôhet fel az idôlegesen elfoglalt funkciójához".

Saját egészségük és a kényelmes, biztonságos utazás érdekében megkérjük, ne dohányozzanak a vonatokon – hangzik el tegnaptól naponta húsz alkalommal a marosvásárhelyi vonatállomás hangosbeszélôin.

Szeptember elsejétôl a 349-es törvény értelmében tilos a vonatfülkékben és a fülkék közötti folyosókon dohányozni. A vonatállomáson a várakozó utasok is csupán az erre a célra elkülönített helyiségekben gyújthatnak rá. Ennek ellenére úgy tûnik, nem minden utazó vette tudomásul az életbe lépett tilalmat, ugyanis pénteken a délelôtti járat elindulta elôtt néhány személy a vonat folyosóin javában cigarettázott, alig néhány méterre a két várakozó kalauztól. E hozzáállást látva, Tanase Mihai kalauztól arról érdeklôdtünk, mit tesznek ôk, hogy tiszteletben tartassák az utasokkal az életbe lépett dohányzási tilalmat. A kalauz elmondta, az ô kötelességük figyelmeztetni a cigarettára gyújtó utasokat, hogy tiltott dolgot követnek el, ami büntetést von maga után. Arra a kérdésre, hogy mit tesz akkor, ha valaki megtagadja a cigaretta kioltását és kötekedni kezd, a kalauz azt válaszolta, hogy ez esetben békén hagyja az illetôt. "Mit tegyek, ha valakivel nem lehet szót érteni?" Tehát ez azt jelenti, hogy az agresszívebbek továbbra is dohányozni fognak a vonatokon, mit sem törôdve a szabályzattal?

Titi Ernestiu állomásfônök lapunknak elmondta, hogy a szabályzat betartatásának felelôssége a kalauzoké és a vonatokon ellenôrzést gyakorló rendôröké. Az állomás vezetôségének megállapodása van a rendôrséggel, így minden vonaton a kalauzok mellett két rendôr is felügyel. Az állomásfônök pozitívnak ítéli meg a dohányzási tilalmat, ugyanis rengeteg panasz érkezett már a nem dohányzó utasok részérôl a cigarettafüst okozta kellemetlenségek miatt, és mindemellett sok esetben a vonaton a berendezést is kiégették a felelôtlenebb dohányosok. Titi Ernestiu szerint nem ajánlatos próbálkozni a szabály áthágásával, ugyanis az elsô figyelmeztetés után az illetôt a kalauz átadja a rendôröknek, akik egytôl ötmillió régi lejig terjedô büntetést szabnak ki rá, azonban a vonatról nem szállítják le. Az állomásfônök optimista, hisz abban, hogy "az emberek megértôek lesznek, betartják a tilalmat, amit hangosbeszélôn minden vonat indulása elôtt kihirdetünk, és nem kényszerítenek arra, hogy megbüntessük ôket".

A törvény az törvény, azonban hogyan is vélekedik minderrôl a szóban forgó utazóközönség? Errôl kérdeztünk néhány útra induló személyt.

G. P. még nem hallott a tilalomról, így nagyon felháborodott, hisz maga is dohányos. "Újra egy cigarettaellenes kampány, senki sem gondolja, mennyire kellemetlen, ha az ember többórás utazás alatt nem gyújthat rá. Persze, a fülkékben ne lehessen cigarettázni, de már a folyosón is megtiltani, az nagy butaság."

M.Gy. hallott az új törvényrôl, de nem tartja rossz dolognak. "Én is cigarettázom, de tudom, hogy a vonaton kellemetlen, fôleg a gyerekes szülôknek, amikor több órán át füstben kell ülniük. Egy annyi idôre csak kibírjuk, mi, dohányosok, hogy ne gyújtsunk rá."

B. O. nem hallott a tilalomról, de szerinte fölösleges, mert aki dohányozni akar a vonaton, úgyis megtalálja a módját, hogy kijátssza az ellenôröket. "Ott az illemhely, ami tele lesz cigarettázó utasokkal, és megbüntetni senki sem fogja ôket" – vélekedik.

Hamarosan megkezdôdik a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia idei, ôszi évada, elsôként a megye mûvészeti intézményei közül. A szeptember hetedikén, csütörtökön kezdôdô szezon változatos programot ígér a klasszikus zene kedvelôi számára, hiszen e hónapban lesz vokálszimfonikus hangverseny, zongoraest, orgonaest és kamarazene- koncert egyaránt a Kultúrpalota nagy- illetve kistermében.

Az évad vokálszimfonikus hangversennyel indul, a nyitókoncerten Borsos Edith szoprán és Szerekován János tenor lép fel, Romeo Rimbu vezénylete alatt: Luciano Simoni mûveit játssza ezúttal a zenekar. A koncertet zongoraest követi szeptember 12-én a kisteremben: Barta Éva (Német-ország) Beethoven, Szkrjabin, Albeniz és Schumann mûveit játssza.

Zongoraestre orgonaest: Molnár Tünde szeptember 14-én ismétli jövô csütörtöki, vártemplombeli koncertjét – Couperin, J. Alain és O. Messiaen alkotásai mellett Makkai Gyöngyvér Kristályok címû, az orgonamûvésznô számára írt darabját is hallhatja az érdeklôdô közönség.

Szeptember 19-én kamarazene-estre kerül sor a kisteremben. Kardos Margit (brácsa) és Szônyi Márta (zongora) Biber c- moll Passacaglia szólóbrácsára, H. Veuxtemps Capriccio lento szólóbrácsára, és M. Bruch Románc, illetve Kol Nidrei címû mûveit játssza majd.

A szeptember 21-i koncerten immár Shinya Ozaki vezényel, közremûködik Ferenc János (angolkürt) és a Japánból érkezett zongorista, Tomoe Kawabata. A szimfonikus hangversenyen Donizetti- és Chopin-mûvek lesznek hallhatóak, de mûsoron van Muszorgszkij híres, Egy kiállítás képei címû alkotása is.

Kedden, szeptember 26-án ismét kamarazene-koncertre kerül sor, ezúttal a nagyteremben: a Tiberius vonósnégyes adja elô L. van Beethoven Razumovszkij, F-dúr vonósnégyesét, illetve Brahms f-moll zongoraötösét. A koncerten közremûködik Mihai Ungureanu zongoramûvész.

A hónap záróhangversenye 29-én következik a nagyteremben. Cristian Orosanu vezénylete alatt Munteanu-, Csajkovszkij-, illetve Mozart-mûvek hangzanak el (Putna hangjai, b-moll zongoraverseny, és 38. D-dúr (Prága) szimfónia. Közremûködik Mihai Ungureanu, valamint a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia férfikara (karvezetô Vasile Cazan, asszisztense Sikó Szidónia).

Az intézmény vezetôségének további évadterveire a késôbbiekben visszatérünk.

Elégedett Tom Lantos a romániai holokauszt- oktatással, egyebek között ezt fejtette ki csütörtökön Bukarestben az amerikai demokrata törvényhozó a román miniszterelnökkel és államfôvel folytatott bukaresti megbeszélésein.

A Rompres hírügynökség tájékoztatása szerint a törvényhozó Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnökkel folytatott eszmecsere során kifejtette: elégedett azzal, ahogyan általában Románia az etnikumközi viszonyokat kezeli, ezen belül pedig különösen a holokauszt-oktatást értékelte.

A felek a romániai üzleti lehetôségekrôl tárgyaltak, s amint azt az említett hírforrás írja, Lantos jelezte Tariceanunak: az IBM Romániában is szeretne terjeszkedni.

A magyar származású törvényhozó értékelte, hogy Románia gazdasági téren nyitottságot tanúsított az Egyesült Államokkal szemben, és bizakodását fejezte ki, hogy az amerikai beruházások romániai értéke nôni fog.

Traian Basescu államfô arra kérte az amerikai képviselôt, támogassa Bukarestet, hogy a román állampolgárok vízum nélkül utazhassanak az Egyesült Államokba.

A szlovák kormány betartja az európai normákat és mindent megtesz az idegengyûlölet megfékezésére – közölte Robert Fico miniszterelnök a közszolgálati televízió Az Este címû csütörtöki mûsorában sugárzott interjújában.

"A szlovák köztársaság szuverén állam", és a kormányon lévô pártok "tisztában vannak azzal, hogy mi a szélsôségesség, nacionalizmus, idegengyûlölet" – mondta a kormányfô, hozzátéve, hogy nem érzik szükségét annak, hogy e téren bárkinek is elszámoljanak.

Kifejtette: szeretné, ha a magyar oldalon ugyanolyan aktívan folynának az ottani esetekkel kapcsolatos rendôri eljárások, mint Szlovákiában, ahol egyes tettesek már börtönben vannak, mások ügyét a rendôrség vizsgálja. Azt mondta, "elítéli az ilyen ügyekbôl való politikai haszonszerzést. Kijelentette, hogy a szlovák oldalon nem reagáltak "túlfûtötten és agresszíven" arra, hogy festékszóróval lefújták a budapesti nagykövetségük épületét, vagy hogy futballmérkôzéseken "súlyos szlovákellenes" transzparensek jelentek meg. Szlovákiának nem érdeke, hogy "folytatódjon az ellentétes vélemények csatája".

A Ján Slota vezette nemzeti párt kormányra kerülésének hatásával foglalkozó kérdésre Fico felidézte, hogy Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke azt mondta, hogy a szlovák kormány közel áll a fasizmushoz – nem feltétlenül pontosan idézve – "szlovák fasiszta kormányt mondott".

Mit kellett volna tenni? Háborút indítani? Nemzetközi visszhangot kelteni, panaszkodni, vagy nemzetközi eljárást kezdeményezni? – sorolta Fico a kérdéseit, majd azzal zárta le a témát, hogy a "politikusoknak különös szókincsük van" és Németh Zsolt Szlovákiához való hozzáállása különös.

Kormányát szociáldemokrata kormányként minôsítette, amely – tehát nem az egyes politikusok – soha nem cselekedett az európai normákkal ellentétesen. Az állampolgárok jogaival törôdik és nem azzal, hogy "valakik mesterségesen szítják a belsô viszályt".

Leszögezte, hogy "az MKP (Magyar Koalíció Pártja, a szerk. megj.) vezetôi mindennapos vendégek a magyar minisztériumokban, hivatalokban, folyamatosan egyeztetnek", és – mint mondta – azt hiszi, hogy "a mostani helyzet elsôsorban az ô érdemük".

"Azt hiszem, ez a téma egyedül csak az MKP-ról szól. Én már többször megmondtam, hogy a kialakult helyzet csak nekik felel meg. Az MKP vezetôi gazdasági és szociális téren is kudarcot vallottak, hisz ma Szlovákiában épp azokon a magyarlakta területeken a legnagyobb a szegénység, ahol az elmúlt nyolc évben az ô hatalmuk dominált. Úgy tûnik, vissza akarnak kerülni a politikai hatalomba, és ezért egyes egyedi esetekbôl, melyek bárhol elôfordulhatnak a világban, politikai hasznot akarnak húzni" – mondta a szlovák kormányfô.

A nyitrai esetet egyelôre "egyoldalúan bemutatott "one side story"-ként minôsítette, amelyben a rendôrség majd kideríti, hogy mi történt.

Elítélte az idegengyûlölet és intolerancia szlovákiai megnyilvánulásait egy fiatal magyar nôt ért közelmúltbeli támadás kapcsán csütörtökön az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyûlésének elnöke, René van der Linden.

"Az idegengyûlölet és az intolerancia összeegyeztethetetlen a demokrácia alapvetô értékeivel, és folyamatos fenyegetést jelent az európai békére és stabilitásra" – állt az ET internetes honlapján közzétett közleményben.

A közlemény hangsúlyozza, hogy a demokratikus értékeket tiszteletben tartó politikusoknak állást kell foglalniuk a politikában megjelenô fajgyûlölô és idegengyûlölô megnyilvánulásokkal szemben.

A közelmúltbeli szlovákiai események, különösen a magyar kisebbséget ért szaporodó támadások "mélységes aggodalomra adnak okot" – jelentette ki van der Linden. Üdvözölte, hogy a szlovák hatóságok elítélésüknek adtak hangot a szélsôséges cselekedeteket illetôen, ugyanakkor felhívta ôket, hogy "egyaránt ítéljék el a gyûlöletbeszéd minden megnyilvánulását", az Európa Tanács tagállamaként a nemzeti kisebbségek jogainak védelmével kapcsolatos kötelezettségeiknek megfelelôen.

A szlovák parlamenti pártok csütörtökön elítélték "az intolerancia és a szélsôségesség minden formáját", de nem írták alá a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) a szélsôséges nacionalista megnyilvánulásokat és magyarellenes atrocitásokat konkrétan elítélô, megbékélést szorgalmazó nyilatkozat tervezetét.

Lady Di két fia aggódik, amiért Christoph Schlingensief "mû-vészileg kizsákmányolni" készül anyjuk emlékét – jelentette a femalefirst internetes honlap.

A királyi udvar köreibôl származó értesülés szerint Károly brit trónörökös két fia, Harry és Vilmos herceg aggódik a povokatív rendezéseirôl elhíresült Christoph Schlingensief tervérôl, hogy színdarabban szerepelteti a néhai hercegnôt, s filmet is akar készíteni élete utolsó óráiról.

"Nem kell lángésznek lenni ahhoz, hogy kitalálja az ember, mit gondol errôl Harry és Vilmos" – jelentette ki állítólag a királyi udvar egyik tisztviselôje.

Berlinben két hét múlva bemutatják Schlingensief Kaprow City címû színdarabját, amelyben Jenny Elvers-Elbertzhagen alakítja a hercegnôt. Az ismert német rendezô emellett filmet szándékozik forgatni a kilenc évvel ezelôtt Párizsban halálos autóbalesetet szenvedett hercegnô utolsó óráiról, ugyanazon színésznô fôszereplésével.

A 45 éves rendezô néhány nappal ezelôtt azt nyilatkozta, hogy mûvészi interpretálásra csábítják ôt a halálos autóbaleset körülményeinek valószínûleg örökké megválaszolatlanul maradó kérdése, valamint a vele kapcsolatban elterjedt összeesküvési-elméletek.

Csütörtökön volt kilencedik évfordulója, hogy Diana 36 éves korában 1997-ben autóbaleset áldozata lett Párizsban.

Frunda György RMDSZ-szenátor úgy értékeli, hogy a Volt Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács mûködését szabályozó törvényen módosítani kell oly módon, hogy a jogszabály bûnügyi büntetéseket is határozzon meg azok esetében, akikrôl bebizonyosodik, hogy felelôsek a tanácsnál lévô dossziékból származó információk kiszivárogtatásáért.

"Most is tiltott az információ- kiszivárogtatás, de véleményem szerint elô kell írni, hogy ez bûnügyi karaktert öltsön magára és ezáltal erkölcsi nyomást lehetne gyakorolni" – mondta pénteken a Mediafax hírügynökségnek az RMDSZ-szenátor.

Azon kérdésre, hogy büntetésben csak azon tanácstagokat kellene részesíteni, akikrôl bebizonyosodik, hogy felelôsek az információ- kiszivárogtatásért, vagy pedig azokat is, akik megkapják ezen információkat, a honatya azt válaszolta, hogy a bûnügyi törvénykönyv elôírja, hogy egy bûnténykor létezhetnek elkövetôk, de bûntársak is.

Frunda ugyanakkor javasolja a Volt Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács mûködését szabályozó törvény módosítását, beleértve a személyzet számának módosítását is.

Kifejtette, hogy egy tanulmányt kell erre vonatkozóan elkészíteni és az egész dossziéakciót, amely egyre szélesebb társadalmi kategóriákat kezd érinteni, végig kell vinni. "Nem lehet leállni negyed- vagy félúton" – mondta.

A szenátor szerint egy új székhelyre van szüksége a tanácsnak, amely megfelelô körülményeket biztosítana az intézmény mûködésére.

Diákok és tanárok által elkövetett korrupciós ügyek felderítésére hivatott civil szervet hozott létre az oktatási minisztérium, a rektorok országos tanácsa, valamint egy, diákszervezeteket tömörítô szövetség több vezetôje csütörtökön Bukarestben.

Az ötlet az egyetemi hallgatóktól származik, akik úgy gondolták, diákok és tanárok által mûködtetett és felügyelt civil "korrupcióellenes ügyészség" létrehozásával hatékonyabban leplezhetôk le a romániai felsôoktatásban elkövetett megvesztegetési esetek.

Az említett felek csütörtökön írtak alá errôl szóló megállapodást. Jelezték, hogy ezzel korrupcióellenes kampány vette kezdetét a romániai felsôoktatásban.

Az új egyetemi tanév egy hónap múlva rajtol. Szeptemberben derül ki, hogy kik azok a szerencsés diákok, akik kollégiumban tölthetik a következô tanulmányi évüket ez a korrupció egyik legfôbb melegágya, mivel a kollégiumi helyek száma korlátozott: aki nem akar egész éjszaka sorban állni, nem ritkán csúszópénzzel próbál elônyhöz jutni.

Az együttmûködést aláíró diákszövetség vezetôje, Florian Gust jelezte is: elsôsorban a kollégiumi felügyelôknek kell "rettegniük", hiszen a "diákügyészség" az egyetemeken megfigyelô testületet hoz létre, amely nyomon követi a kollégiumi helyek elosztását.

Gust szerint a romániai felsôsoktatási rendszerben leggyakoribb korrupciós gyakorlat közé tartozik, amikor az oktatók megfélemlítik a diákokat, és a vizsgán való megbukással fenyegetve arra késztetik ôket, hogy az egyes tanárok által írt könyveket vásárolják meg.

Nem ritka azonban a sikeres vizsgajegy megvásárlása sem, a diákvezetô szerint az ára 10-300 euró között mozog, a kollégiumi elhelyezés terén szerzett elônyökért pedig a diákoknak mintegy 500 és 5.000 RON közötti összeget kell kipengetniük.

Az egyetemi "nyomozószerv" figyelmét a vizsgákon legkifinomultabb technikával másoló diákok sem kerülik el, a csaló egyetemisták leleplezése is a civil "ügyészi" szerv elsôdleges feladati közé tartozik.

A kormány megrendelésére készült augusztusi közvélemény-kutatás szerint a legkevésbé az újságírókat, a papokat és az oktatásban dolgozókat ítéli korruptnak a társadalom.

EU-integráció

A Politikai Barométer júliusban felmérést készített, amelybôl kiderült, hogy a lakosság nagy része felkészületlennek tartja Romániát az EU-csatlakozásra. A megkérdezettek mindössze 20%-a elégedett a csatlakozási feltételek teljesítésével. Az 1500 megkérdezett 46 százaléka nagy reményekkel néz a csatlakozás elé, 31%-ban nyugtalanságot kelt, 21% bizalmatlan 2% pedig egyenesen elutasítja az uniós csatlakozást.

Az állampolgárok fele számára az Európai Unió a személyek szabad mozgását, az utazás szabadságát, azt, hogy szabadon választhatnak, hol kívánnak tanulni és dolgozni. Ugyanakkor a gazdasági fellendülésben is reménykednek. A megkérdezettek 5%-a szerint a csatlakozással elveszítjük kulturális identitásunkat, nôni fog a bürokrácia és fellazul a határok biztonsága. Legfôbb európai értékek közé az emberi jogokat, a demokráciát, a szabadságot és egyenlôséget sorolták.

A felmérésbôl kiderült, hogy a romániai lakosság nincs tisztában az európai intézményekkel. A megkérdezettek mindössze 17 százaléka hallott az Európai Parlamentrôl, 15% az Európa Tanácsról, és 74% sohasem hallott ezekrôl.

A megkérdezettek 46 százaléka a korrupciót nevezte a csatlakozás legfôbb akadályának. De sokak véleménye szerint a mezôgazdaság helyzete, a szegénység, az igazságszolgáltatás állapota, a gazdaság és az alacsony életszínvonal is veszélyezteti a csatlakozást. Az alanyoknak mindössze a 20%-a hiszi azt, hogy Románia komoly fejlôdést ért el a csatlakozási feltételek teljesítésében, illetve, hogy az ország betartja az uniós kívánalmakat. A lakosság 2%-a úgy véli, hogy Európának van ránk szüksége, nem fordítva.

A lakosság 15%-a egyáltalán nem jut információhoz az Európai Unióról, 27% szerint nehezen kapják meg a szükséges információkat. Az európai pénzalapokhoz a megkérdezettek 50%-a egyáltalán nem fér hozzá, 30% csak nagyon nehezen. A megkérdezettek 70 százaléka nem tudta mi az ISPA, 50% a Phare-programról sem hallott. A legtöbben a Sapardról hallottak.

Legtöbben a mezôgazdaságtól, illetve az Európai Unió erre a területre vonatkozó szabályaitól félnek. Mivel az ország lakosságának csaknem a fele falun él, többségüket a mezôgazdasági területek megmûvelésének a feltételei, az állattenyésztésre és az állati termékek forgalmazására vonatkozó szabályok foglalkoztatják (23% – 22%), 10 százalékot az állattartási feltételek aggasztanak.

Vadim Tudor azt ígérte, hogy tízezer embert visz a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Tanács (CNSAS) elé, ha a testület a dossziéját kezdi vizsgálni. Mint mondta, legalább 40 autóbusz érkezik majd a fôvárosba az ország négy sarkából.

Erre a kijelentésre a PRM megyei elnöke, Margarit Amza azt mondta, hogy "a PRM Maros megyei szervezete ha kell, megvédi Vadim Tudort, és a 40 autóbuszból legalább 10 Vásárhelyrôl fog elindulni".

Egyébként az országos elnökéhez hasonló stílusban "ítélte el a Cotroceni- bôl elindított cirkuszt", és támadta ki Lavinia Sandrut, aki szerint a PRM vezére szekus kollaboráns volt.

Amza szerint Lavinia Sandru "a hátsó ajtón lopózkodott be a politikába", a 2004-es helyhatósági választásokon, amikor Marosvásárhely egyik polgármesterjelöltje volt, mindössze 0,88%-t, azaz 757 szavazatot kapott, amelyeket "a rokonai és a dicsôszentmártoni bolondok házabeli beutaltak adtak le rá".

Kijelentette: szégyelli, hogy Laviniával egy városból származik. Véleménye szerint azért vádolják Vadim Tudort, mert megnôtt a népszerûsége, és ez "zavar bizonyos politikai köröket". "Úgy tûnik, elátkozott nemzet vagyunk, amely csak akkor ébred fel, ha a kést a hátába szúrják" – mondta. Amza "biztos forrásból" tudja, hogy Lavinia Sandrut Cotroceni-ben készítették fel a Vadim ellni támadásra, "Sergiu Medar és Adriana Saftoiu elnöki tanácsosok megígérték neki, hogy ha nyilvánosan kitámadja a PRM elnökét, a következô választásokon bejutós helyet kap a PD listáin".

"Adva van ugyanis a lét egyrészt, másrészt pedig a létezés körülményeivel elvileg soha ki nem békülô lelkiismeret, amely mindig eszményt fogalmaz a kényszerûségbe beletörôdô emberiség számára: a humánum mércéjét, az abszolútumot. A lét ilyenformán a meghatározottság, a kényszerûség birodalma, a humánum mércéje azonban a szabadság tartományából való."

Földes László

Albert Gábor huszonkettedik kötete, A lineáris ember három összecsengô kisesszével ajándékoz meg A Pont Kiadó (2006) jóvoltából.

l. A címadó, elsô írás mintegy visszanyomozó gondolatmenet, Francios Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember címû mûvének indítékait, tételeit, megállapításait teregeti ki. Feltárva, hogy Fukuyama azért értelmezi sajátosan (tehát szemellenzôsen) Hegelt, mert Alexandre Kojéve interpretációjából indul ki, "Fukuyama a félreértett Hegel nyomán a politikatörténetet úgy tárgyalja, mintha az volna az egész történelem. Értékskáláján a kultúra, ha nem is teljes egészében, de lényegét tekintve a negatív tendenciák közé kerül". Azt is kideríti Albert Gábor a Magyar nagylexikonból, hogy Fukuyama "az USA külügyminisztériumának munkatársaként írt tanulmánya révén vált nemzetközileg ismertté, amelyet késôbb könyvvé bôvített". Ebbôl az indítékból már érthetô, de elfogadhatatlan, hogy "olyan történelmet alakító és még mindig a történelemben élô többmilliárdos társadalmakkal sem tud mit kezdeni, mint a hatalmas iszlám világ. Ennek jövôjérôl, történelmérôl, arról, hogy számukra mit jelent vagy egyáltalán mikor következhet be a »történelem vége« és milyen formában, egyetlen szót sem ejt. Holott ez a dinamikusan növekvô tömb olyan súlyos nyomással nehezedik a történelem utáni korban élô világ törékeny tojásfalára, hogy nem nehéz megjósolni összeroppanását. Az egyik oldalon demográfiai robbanás (és hihetetlen nyomor), a másikon demográfiai katasztrófa (és a másikhoz képest tobzódó, az anyagi javakat pazarló jólét). És az afrikai népeket akkor még nem is említettem". Más egyoldalúságot is kifogásol: "Fukuyama sommás diagnózisa szerint a történelem egyértelmûen befejezôdött, az emberiség (helyesebben annak egyik, s számokkal nézve kisebbik része) belépett a történelem utáni világkorszakba". Figyelmeztet, hogy az elemzett szerzô számára "csak a 'zoon politikon' létezik", és hogy a kultúrát teremtô ember nélkül nem vált volna ki az élôvilág történetébôl a történelem: "Mikor ez az olykor még négy lábra ereszkedô teremtmény az elsô agyagbábut megformálja, mikor a barlang falára az elsô vonalat húzza, ekkor születik meg az ember. Amikor pedig ez az igény a zététikus [kutató] emberben elsorvad, amikor a szóból és dalból a mágia kilúgozódik, attól a pillanattól kezdve számíthatjuk az emberiség, az ember haldoklását" – fogalmaz a szerzô, elutasítva a lineáris ember fantazmagóriájával fenyegetô jövôképet, sterilségét: "Bárhogy is van, az nyilvánvaló, hogy a történelem utáni ember már nem küzdve küzd és bízva bízik, mert nincs miért küzdenie, ambícióját pedig, ha ilyen anakronisztikus indulatok fûtenék, a társadalomtechnikusok különféle pszichológiai módszerekkel »levezetik«, mondhatnám úgy is, a társadalmi béke érdekében sürgôsen hatástalanítják". (Máskülönben egyáltalán nem arról híres az USA hadvezetése, hogy poszt-zététikusok aláírással röpcédulákat szórna azzal a szöveggel, hogy ne tessenek minket visszaprovokálni a történelembe!)

2. Vajúdó Európa. Nem csak az Egyesült Államok liberális jövôképével nem vállal közösséget Albert Gábor, de az Európai Unió alakoló jelenével is csupán feltételekkel: "Nemcsak a görögségnek, hanem a vágyaink szerint megvalósuló Európának is a sokféleségben rejlik igazi ereje. Olyan Európára vágyunk, olyan Európát akarunk, amely nem akar mindenáron idegen, Európán kívüli mintákra és nyomásra egységesíteni. Mert ha erre az útra lép, ha birodalmasodni fog, egyértelmûen elárulja az Európa-gondolatot." "Mert a Birodalmat nyilvánvalóan küldetéstudat fûti. A saját neoliberális eszmevilágának propagálásával akarja megváltani Európát." (Úgy látszik, túltengenek a zététikusok az óceánon túl, Fukuyama fizesse vissza a tiszteletdíját.) Ha az Európa-gondolat, életminta tartalmát firtatjuk, ilyen mondatokra találunk: "Kérdés, Európa keresi-e feladatát? Látja-e tisztán, hogy csak a megtalált feladat teheti igazán naggyá, méltóvá múltjához, s adhat létének értelmet. Amíg ezt nem tisztázza magában, nem több, mint olyan kényszerû gazdasági közösség, amely a kettôs katasztrófa súlya alatt rövidesen úgyis összeroppan. A demográfiai nyomás elsöpri, a természeti katasztrófa elôl nincs módja kitérni. Egy erôs Európai Unió létrehozása, amely spirituális és gazdasági erejére támaszkodva, a küldetéstudattal fertôzött, protoglobális Egyesült Államoknak nem ellenfele, hanem természetes ellensúlya, kiegészítôje lehet. Az erôs és öntudatos Európai Unió léte még a Birodalmat is rákényszeríthetné azokra az önkorlátozó intézkedésekre, amelyek nélkül az egész emberi nem fennmaradása is veszélyben forog".

3. Albert Gábor az elsô esszéjében a "kényszerûség birodalma" ellen, a másodikban a "szabadság birodalmáért" áll ki, a harmadikban azt járja körül, hogy ez a kettô miként zsugorodik egymásba, azaz, hogy a szabadság birodalmának hajnala miért szürkül újabb kényszerûségek horizontjává. Címe: És most jöjjenek a ...

Élethelyzetekbôl, sorsfordulókból kibontott vallomásos líra, amit kár a fenti módszerrel ismertetni, elemezni pedig legalább azonos terjedelemben lehetne. Elsô esszéjében azt a perdöntô lehetôséget helyezi mérlegre, hogy "az államférfi életét és életmódját, vagy a gondolkodóét helyezzük magasabb polcra". Második esszéjében az a vízválasztó, hogy az Európai Unió a régi és az új tagállamok viszonyát hogyan képzeli-rendezi el, "ugyanis a bôvítés során nem a közösségi érdekeket szem elôtt tartó kooperatív stratégiát, hanem az önzô, egyéni érdekeket szolgáló dezertáló stratégiát követte." Önéletrajzi esszé-vallomása pedig a lelkiismeret meg- megújuló próbáira fókuszál. Mind árnyaltabb területeken von cezúrákat, kezdve a hazug konszolidáció illúziójával (amely nyertest- áldozatot, opportunizmust-aszkézist hoz közös nevezôre). A rendszerváltás elôtti "társadalomtechnikusok" elmefestô és agytisztító korában Arisztotelész segíti, akitôl azt vette át tanulságul, hogy ki-ki olyan mértékben részesedik a halhatatlan istenibôl, amilyen mértékben részese az igazságnak, ebbôl következôen számára az a rendszer abszolút negatív, nem létezô világ volt: "úgy képzeltem, hogy ennek a rendszernek feneketlen aljasságával, erkölcsromboló és erkölcsöt megvetô lényegével mindenki tisztában van, s mélységesen elítéli. Vagy csak azért nem ítéli el, mert esetleg nem tud róla." Olyan negatív világ, amely erkölcsileg korrumpálni tudta az egész magyar társadalmat és a nemzeti öntudat megrokkanásához vezetett. Mondhatni: pontdimenziós érzésvilágot hagyott örökül. Olyan mértékû a megrokkanás, ami miatt fel sem ismerik a csapdába esettséget. ("Mutatja, másnak, hogy a rácsot nem látja, aki benne van.") A valamikori társadalomtechnikusok a számítástechnika korát megelôzve ámítástechnikájukkal hosszú futamidejû eredményt értek el, amivel szinte visszacsempészték az osztályharcot. (Ôk is visszafizethetnék a tiszteletdíjat.) Második felismerése, hogy a maga térfelén túlbecsülte az igazság kimondásának erejét, gyógyító hatását, amely nem bizonyult abszolút értéknek. Ugyanakkor rádöbben, hogy a másik térfélen az elmefestés- agytisztítás demagógiája abszolút sikeres, fenntartja a pontdimenziós érzésvilágot, "a rendszer látszólag, szervezetileg összeomlott, de a lelkekben a becsapott vágy tovább munkált". Hozzáfûzöm, hogy akiknek érdekét szolgálja, azok érték- és etika- semlegességében szintén van egyféle pontdimenziós küldetéstudat: "... a lelkekben a becsapott vágy tovább munkált. Függetlenül a valóságtól, szinte a valóság fölött." Amivel folytatja, zárszónak is beválik: "Mi pedig (én: ’az értelmiség’) lebecsültük ezt az erôt, nem hittünk a szavak mágikus erejében. Hogy ennek a hamis mágiának a megteremtésében és továbbéltetésében a médiának kitüntetett szerep jutott, nem vonom kétségbe. Hogy a mágia politikai feltöltésében a média milyen szánalmas (szánalmasan szomorú) szerepet vállalt, nem firtatom. De hogy hatása nem segítette, sôt akadályozta azokat a valódi változásokat, amely[ek]ben annyian hittünk, hazát, nemzetet, sôt Európát féltô szeretettel vártunk, az bizonyos."

Fukuyama csak regélt az egydimenziós emberrôl, Albert Gábor a pontdimenziós érzelemvilágról számol be, amely nem jövôkép, de jövôjüket befolyásolni képtelen becsapottak valósága.

Burján Emil

Így, nagybetûsen természetes, hogy mindenki Madách remekére, Az ember tragédiájára gondol. Amirôl 1861-es megjelenése óta rengeteget írtak, beszéltek, vitáztak. S az igéket nyugodtan jelen, sôt jövô idôbe is tehetjük, mert mindig lehetnek újabb meg újabb szempontok, amelyek mentén a dráma elemezhetô. Nyilván a témában napvilágot látott rengeteg tanulmány, essszé, kritika, másfajta könyv miatt is egyre nehezebb a mûrôl újat mondani, vele kapcsolatban újszerû hipotézissel elôrukkolni. Úgy tûnik, Bíró Bélának sikerült. Terjedelmes, elegáns kivitelezésû kötete* eredeti, sajátos megközelítésben járja körül a Tragédiát, tudatosítva az olvasóban mindannak lényegét, amit e remekmûrôl mindeddig pró és kontra elmondtak. Tegyük hozzá azonban azonnal, hogy a szerzô nem a nagyközönséget célozta meg, elmélyült dolgozatát minden bizonnyal a szakmabelieknek, elsôsorban az irodalom- és színházelmélet képviselôinek szánhatta.

A fáradhatatlan, gondolkodó kutató, az esszéíró egyetemi tanár Bíró Béla szólal meg ebben a fontos kiadványban, a széles olvasótábor fôként a lapokban sûrûn jelentkezô, kiváló publicisztikái révén ismerhette meg a nevét. Folyamatos sajtójelenléte folytán csodálkozhatnánk is, hogy erre a nagy, igényes munkára hogyan tudott elég idôt fordítani, de fölösleges, a tény számít, az, hogy a kötetet sikerült letennie az érdeklôdôk asztalára. És nem meglepô, hogy kedvezô a fogadtatása. Persze, valószínûleg lesznek olyanok is, akiket a benne foglaltak további vitára, eszmecserére ingerelnek. De éppen ebben áll egy ilyen munka sikere.

Bíró Béla abból a paradoxonból indul ki átfogó kötetében, hogy miközben Madách fômûvét mindenki a magyar irodalom egyik legjelentôsebb remekmûvének tekinti, ugyanakkor azt is hozzáteszik, hogy inkoherens, kiérleletlen, inkább lírai, mint drámai alkotás. És még egyéb gyengeségeket is felrónak neki. A szerzô feltevése viszont az, hogy a hiányolt koherencia megvan a mûben, csak a dráma értelmezése során eddig alkalmazott kutatási, elméleti eszközök nem felelnek meg a koherencia adott típusának feltárására. Bíró tehát azokra a Madách fejlôdését döntôen meghatározó szellemi hatásokra összpontosít, amelyeket a kutatás figyelmen kívül hagyott. Ez adja kötete dicséretes újdonságát s ösztönözheti a szaktársakat további kutatómunkára.

A Madách-i paradoxonokat összefoglalva, elemezve, a szerzô bôven elidôz a Tragédiával összefüggô gnosztikus analógiáknál, részletezi az író szabadkômûves kapcsolatait, mindazt, amivel a dráma a dualizmus fogalomrendszerébe ágyazható és kora filozófiájába beilleszthetô. A könyv nagyobb hányadát az a fejezet képezi, amelyben kísérletet tesz a "paradoxonok" feloldására. Talán ez a legérdekesebb rész, és fejtegetései nyomán joggal remélheti, hogy feltevései révén bebizonyosodhat: Az ember tragédiája nem kevésbé koherens alkotás, mint például a Shakespeare-drámák többsége. Egyben azzal is tisztában van, hogy bármennyire is alapos ez a dolgozata, a kutatás s a téma taglalása közelrôl se merült ki ennyiben, távlatosan is sok még a kutatnivaló. Ezek konkretizálásával zárja kötetét: "Hátravan még a darab szerkezetének, a legalacsonyabbtól a legmagasabb szintig terjedô hármas tagoltságának elemzése, valamint a jellemek e szerkezeten belül betöltött szerepének részletes feltárása. Mindez azonban csupán a filozófiai keret, a kompozíció, a jellemek és nem utolsósorban Madách nyelvének egységes vizsgálata révén végezhetô el." Hogy önmagának jelölte-e ki a feladatot vagy más kutatókra, szakemberekre gondolt megfogalmazásakor, nem tudhatjuk. De a leckét feladta, szabad a pálya.

N.M.K.

* A Tragédia paradoxona, Liget Mûhely Alapítvány, Budapest – Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006

Pethô László

Mióta lassulóban a gyorsulás

Elfelejthetô az ugrás öröme –

Lesz itt nemulass!

Tokaji szomorodni

Nem érdemes itt

lángszóróval futni le

mert fel ki érne

szüretelni a-

szús fürtök közé míg a

puttony húzza ám

lelked – mikor éj

jô s a tavalyi szomo-

rodás már emlék –

de lesz itt nemu-

lass, légi járat, huzat

ki jól bírja még

száradó torkát ned-

vesítvén hûs aszúval

bor himnuszával.

Királyok bora

Somlói furmint

Ahogy mentünk a

hegyre: Szent István kereszt-

hez – áldást kérni

királyok borát

kóstolni – remélve ki-

rályfi eljöttét…

a vár "fokáról"

Balatont látni s hinni

jövendô évek

bocsánatát – nem

szôlô leve vitte zá-

tonyra e tájat –

hisz borban és fény-

ben az ördög felismer-

szik – szarva sarlós

teste kénes vi-

rág s gyomrodba míg leér

nézed: kalapács…

VI. Bolyai János Alkotótábor

Izzott, lángolt az éjszakában a marosvásárhelyi várudvaron rögtönzött rakukemence, s ahogy telt az idô, úgy nôtt a körülötte állók, téblábolók izgalma, türelmetlensége. Akkor már órák óta tartott az agyagmunkák kiégetése, s a mûvészek és barátaik egyre izgatottabban várták az eredményt. Nem csoda, mert a kerámiával sosem lehet tudni. Valami kiszámíthatatlan mindig közbeszólhat, a mûtárgy megreped, deformálódik, színe is más lesz, mint amit a készítôje elképzelt, és még sok elôreláthatatlan dolog szegheti az alkotó kedvét, teheti semmivé fáradságát. Annál nagyobb az öröm, ha minden rendben van. Ez viszont csak késôbb derül ki. Még akkor sem igazán, amikor a henger alakú kemence tetejét leemelik, és feltárul a vörösen, narancsosan, bíborszerûen izzó, villogó kerámiák káprázatos látványa. Olyankor viszont hirtelen még inkább felforrósodik a levegô, felgyorsulnak az események, az állóképbôl, mint a felpörgetett némafilmeken, óriási nyüzsgés-forgás keletkezik. A kívülállók eszeveszetten fotózni kezdenek, a keramikusok pedig megszállottan, önfeledten teszik, amit tenniük kell. Ketten azbesztkesztyûben, hosszú nyelû fémfogóval emelik ki egymás után a pompás vázákat, kancsókat, tálakat, díszedényeket, torzószerû, formabontó alakzatokat, más kerámiákat, és helyezik óvatosan a földdel, homokkal teli targoncába illetve a hasonlóan bélelt gödörbe. A többiek azonnal rávetik magukat és akárha "földet reá!" jelszóval, pillanatok alatt behintik, betakarják fûrészporral, ágakkal, levelekkel, ki tudja mivel, még konyhasóval is. És mindez addig ismétlôdik, amíg minden kis darab ki nem kerül a kemencébôl. Közben a szórnivalók is elfogynak, csak a türelem nem, rohangálnak ide-oda takarnivalóért, ami csodálatos módon szüntelenül elô is kerül, mert mindenki tudja, az eddigi igyekezetet nem szabad engedniük kárba veszni. Nem is vész, valamennyi agyagtárgy földágyban az illô helyen, az egészet nagy, súlyosabb lapokkal lefedik, mert az izzást el kell fojtani, csak a füst szivárog ki a burok alól, gôzök és gázak szabadulnak föl, és ekképpen hûl az értékes mûegyüttes. A japánoktól átvett, ellesett raku technika lényege éppen ez: a redukciós hûlés során a mázban redukálódnak a fémvegyületek, eszerint alakul a kerámia színe is. Ezt azonban már csak másnap, a táborzáró kiállításon csodálhatjuk meg. A láng kialudt, újra sötét lett, csak néhány lámpa és a tiszta égbolt csillagai világítanak. De nagy az öröm, a mûvészek elégedettek, sikerült minden az elvárásaik szerint. Az akció némi sört is megérdemel.

Ez volt az idei táborozás csúcsmozzanata. Vagy mégis inkább a pénteki közös tárlat? A közönségnek, amely ezúttal is nagy számban tisztelte meg jelenlétével az eseményt, valószínûleg az utóbbi. Mert szép, gazdag, változatos, dekoratív anyagot láthatott. Olyat, amely egyértelmûen tanúsította, hogy a kerámiamûvészet végre a rangjához méltó szerephez jutott. A marosvásárhelyi Bolyai mûvésztelep éltetôi ugyanis a hatodszori összejövetelen az agyag megmunkálását mûvészi tökélyre vivô alkotókat állították a tábor középpontjába. És akkora meggyôzô erôvel tették, hogy a többiek, a festôk, grafikusok, szobrászok is kedvet kaptak az agyaggyúráshoz, mintázáshoz, korongoláshoz, égetéshez. Mindannyian kerámiáztak, a tárlaton meglepetést szereztek egy közös cserépfával is, amelynek ágain ott lóg minden táborlakó egy-egy munkája. Persze külön- külön is bemutatkoznak. És láthatók kerámia ihlette grafikák, vegyes technikával készült, rokon szellemû alkotások is. Olyanok is természetesen, amelyek a tábor névadója, a Bolyai tanok ösztönzésére születtek.

A Bolyai János képviselte térelmélet adta az ötletet a kiállítás egyik legérdekesebb momentumához. Ferenczi Károly a középiskolai tanulmányainkból ismerôs Foucault-inga kísérletet performanszként ismételte meg a jelenlevôk ámulatára és elismerô tapsa közepette. A padlóra egy négyzet alakú, hatalmas fehér vásznat terített, középpontja fölé a plafonról egy zsinóron függô, alul lyukas, öblös kerámiaedényt helyezett el. Alája égô mécsest tett. A szív alakú, mázas agyagedénybe fekete tust töltött, az egészet pedig körkörös ívben meglendítette. Az inga elindult, és szûkülô ívben rendkívül szép, szabályos alakzatot pontozott ki a vásznon. Olyan látványos grafika rajzolódott ki ekképpen, amely a föld forgását is érzékeltetve, az inga vonallá redukálódó, gyertyaláng-oltó mozgását szemléltetve nyújtott élménytöbbletet a mûvészetkedvelôknek.

Ez is emlékezetes marad az idei táborozásból. És még sok más is. Jó, hogy a szervezôk – Csegzi Sándor és Csegzi Magdolna, meg a két idei mûvészeti vezetô, a keramikus Csorvási Szabó Attila és a szobrász Gheorghe Muresan – nem riadtak meg a kerámiázás igényelte kellékek megszerzésének nehézségeitôl, kitartottak eredeti elképzeléseik mellett, és támogatókra is találtak terveik megvalósítására. Máris kezdôdhetnek a hetedik táborozás elôkészületei.

N.M.K.

(MTI) Száz éve hunyt el Budapesten Thury Zoltán író, publicista, drámaíró, a magyar naturalizmus irodalmának egyik kiemelkedô alakja.

Kolozsvárott született 1870. március 7-én, s eredetileg a Köpe Zoltán nevet viselte. Apja huszártiszt volt, aki öt gyermekére csak a szegénységet hagyta. Mivel felmenôi között szép számban papok és ügyvédek voltak, Zoltánt is annak szánták, ô azonban 1887-ben a kolozsvári tanítóképzôbe iratkozott be. Egy év múlva kicsapták, ekkor, immár Thury Zoltán néven, vándorszínésznek állt. A szegénységet, a bizonytalan létformát gyorsan megelégelte, visszament Kolozsvárra és a Kolozsvár címû lap újságírója lett. Innen a Szegedi, majd a Pécsi Naplóhoz vezetett útja, 1893-ban pedig egy váratlanul kapott nagyobb pénzösszeg birtokában külföldre indult. Bécsbe és Párizsba akart eljutni, de végül Münchenben maradt, megismerkedett a kor irodalmi törekvéseivel, a modern mûvészettel. Kapcsolatba került Hollósy Simonnal, a XIX. századi realizmus és naturalizmus legjelentôsebb magyar festôjével, részt vett különbözô anarchista, szocialista politikai gyûléseken.

1895-ben hazatért és megnôsült, felesége elszegényedett polgári családból származott. Gyors egymásutánban négy gyermekük született, s Thurynak keményen dolgoznia kellett, hogy eltartsa ôket. Eleinte a Pesti Naplónál dolgozott, majd 1896-ban néhány radikálisabb gondolkodású társával létrehozta a Budapesti Naplót, amelynek 1904-ig volt munkatársa. Cikkeiben ekkor már a polgári renden belül megvalósuló radikális politikai és szociális reformokat sürgetett, az újonnan teremtett mûfajban, a naturalizmus jegyében kibontakozó tárcanovelláiban pedig a "kis egzisztenciák írója", "a fáradt, a megtört, az ingerült és elégedetlen lelkek festôje" lett.

Jól ismerte a nyomor, a nélkülözés formáit, s íróként is kötelességének tartotta, hogy a társadalom figyelmét felhívja a lét peremén élôkre. Írásait elmélyült lélekábrázolás jellemezte, szívesen ábrázolta a magányos és meghasonlott hôsöket, olykor a patologikus eseteket is. 1894-ben jelent meg Tárcanovellák címû kötete, amit a század elejéig még öt követett (Bolondok, Közönséges emberek, Ulrich fôhadnagy és egyéb történetek, Urak és parasztok, A kapitány és egyéb történetek). Mindeközben írt néhány, a romantika hagyományaihoz kötôdô gyengécske színdarabot is, de az igazi nagy sikert az 1897-es Katonák címû darabjával aratta, amelyben azt mutatja be, hogy a fényes katonatiszti egyenruha mögött, a magánéletben, a családban mekkora a nyomorúság, milyen tragédiák zajlanak. A darabot a Nemzeti Színház visszautasította, így a Vígszínház mutatta be, majd egy sor vidéki színház is mûsorára tûzte. A fogadtatása kettôs volt: a hadsereg tiltakozott, levetette a mûsorról, a haladó polgári irodalom viszont lelkesedett, a fiatal Ady a debreceni bemutató alkalmából azt írta, hogy Thuryból olyan író lesz, aki "irányt adhat elsekélyesedett színmûirodalmunknak".

Erre azonban már nem sok ideje maradt, késôbbi darabjai közül csak az Asszonyok címût mutatták be. A század elejétôl kezdve látása egyre romlott, s nem sokkal késôbb tüdôbajt is diagnosztizáltak nála. Betegsége súlyosbodásával Thury írásainak hangneme is megváltozott, tragikomikus színezetû, szatirikus-humorisztikus látásmódú, líraisággal átszôtt novelláiban Csehov hatását is felfedezhetjük.

Élete utolsó éveiben hosszabb idôt töltött szanatóriumokban, Budakeszin és Abbáziában próbált megerôsödni, de a betegségeket nem tudta legyôzni, s 1906. augusztus 27-én Budapesten meghalt.

Halálakor szinte mindegyik irodalmi lap megemlékezett róla, Ady "a nagy, súlyos igazságok szószólójának", Tömörkény pedig "kemény látású íróembernek" nevezte. Gyermekei közül Zsuzsa lánya folytatta az írói mesterségét, s Ördögtánc címû mûvében apjának állított emléket.

Kányádi Sándor gyermekverseiben és meséiben a – jó gyermekirodalmat mindenkor jellemzô – egyetemes létbizalom elsôsorban a világban való otthonosság élményében formálódik meg. Otthonosság a nyelvben, a hagyományban, a természetben, az emberi környezetben – pontosabban: otthonosság a mi anyanyelvünkben, a minket konkrétan körülvevô emberi és természeti környezetben. Arra az élményre vezetnek rá játékosan, humorral, derûvel, szép szóval, hogy saját szülôföldünk olyan mikrokozmosz a világegyetemben, amiben élni jó, és amelyben felnôni érdemes. (Pécsi Györgyi: "Félelem nélkül élni" Világteremtés Kányádi Sándor gyermekverseiben és meséiben) * Weöres Sándor több alkalommal is megfogalmazta, hogy a gyerekek verseiben gyakran olyan sztereotípiák fordulnak elô, amelyeket a nevelés kényszerített a zsenge korú szerzôkre, és amelyek gúzsba kötik a gondolataikat, útját állják a tudatalattiból felmerülô képzeteiknek. Részben emiatt is élt benne a szándék, hogy ritmikailag és zeneileg strukturált, zárt, dallamos verseket alkosson a gyermekek számára: a késôbbi felnôtt lelkét így akarta megmenteni a formátlanságtól. (Ócsai Éva: Wersek, báb- és mesejátékok 4-696 éves korú gyermekek számára – Weöres Sándor a gyermekirodalomban) * Bácsi, maga a szél, aki törökül beszél? / Nem, fiam, én egy turista vagyok. / Bácsi, maga egy turista, akire rádôl a kôrisfa? / Nem, fiam, én egy kertész vagyok. / Bácsi, maga egy kertész, aki verset ír és költész? / Nem, fiam, én az ajtó vagyok. / Bácsi, maga az ajtó, aki has- és gyorshajtó? / Nem, fiam, én a szappan vagyok. / Bácsi, maga a szappan, aki a pusziban cuppan? (Podmaniczky Szilárd: Bácsi, maga a? … Nem, fiam… – folytatható vers a gyerekeknek) * FORRÁS, 2006. július- augusztus. "Kicsi versek" Gyermek és irodalom. (A folyóirat összevont száma gazdag gyermekirodalmi és tudományos összeállítást közöl, mellyel a szerkesztôség a IX. Európa Jövôje Gyermek- és Ifjúsági Találkozót köszöntötte. Elérhetôség a világhálón: http://www.forras.hu)

B.D.

A Magyar Napló szerkesztôsége és az Írott Szó Alapítvány regénypályázatot hirdet, amelyen minden magyar író részt vehet, állampolgárságától függetlenül. A pályázat tárgya olyan regény vagy kisregény (legalább száz oldal, azaz százötvenezer betûhely), amely hôseinek sorsában és a társadalmi élet jelenségeiben megmutatja az 1989-90-es rendszerváltozás és az azóta eltelt idôszak társadalmi változásait, kulturális, morális tendenciáit. Az ábrázolás hitelessége mellett a zsûri elvárja és méltányolja az írói nyelv példás magyarosságát, stiláris biztonságát, szépségét. A zsûri József Attila esztétikai elvét tekinti irányadónak: "Szép szó magyarul nem fölcicomázott kifejezést, hanem testet öltött érvet jelent. A szép szó nemcsak eszközünk, hanem célunk is. Célunk az a társadalmi és állami életforma, melyben a szép szó, a meggyôzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül." Magától értetôdôen ez nem stilisztikai vagy bármilyen szellemi áramlathoz kötött elôírást jelent, hanem igazmondást és felelôsséget, egyszóval tehetséget. Pályadíjak: I. díj: 400.000 forint, II. díj: 200.000 forint, III. díj: 100.000 forint. A zsûri a beérkezett pályamûvek színvonalától teszi függôvé, hogy kiadja-e az elsô díjat. Fenntartja annak lehetôségét is, hogy az elsô díj összegét további 100.000 forinttal emelje. A díjazott mûveket a Magyar Napló Könyvkiadó a késôbbi megállapodás szerint megjelentetheti. A pályázat jeligés, a jeligét a kéziraton kell feltüntetni. A pályázó a kézirathoz mellékelt zárt, jeligés borítékban adja meg nevét és címét. Beküldési határidô: 2007. március 15. Eredményhirdetés: 2007-es Könyvhét, Magyar Napló-hajó. A pályamûvet A/4-es papírra, lehetôleg számítógéppel kinyomtatva vagy írógéppel írva, jól olvasható formában, 2 példányban kérik beküldeni a Magyar Napló szerkesztôségébe. A helyezés nélküli kéziratokat az eredményhirdetés után egy hónapig ôrzik meg, és személyesen adják vissza szerzôjüknek.

b.d.

Manapság a könyv (egy jó könyv!) drága kincs. Drága és kedves, akkor is, ha megvásároljuk, még kedvesebb, ha éppen a szerzô dedikálásával ajándékba kapjuk. Egyes könyveket már-már mûtárgyként kezelünk, úgy ôrizzük, mintha az életünk függne tôle. És talán függ is... Mi egyébbôl tanulnánk, hogyan ismerhetnénk meg a magunk és más népek történetét, esetleg – uram bocsá'! – mi zavarhatna össze jobban, mint egy könyv. Útba igazít, felvilágosít, néha megtéveszt. Megnevettet, felemel, könnyet szül, de volt idô, amikor bitófára is juttatott volna. Nagy úr tehát az írás, a betû, a könyv – tartja okosan a néphit is.

A neves kibédi folklorista, rovásíráskutató, költô és mûfordító Ráduly Jánosnak idén négy könyve is napvilágot látott. Egyik rovásírással foglalkozik, három a Kis- Küküllô menti székely népmeséket, mondákat, tréfákat, anekdotákat tárja az érdeklôdôk elé a maguk sajátos ízében: A fák királyválasztása (Hoppá Könyvkiadó, Marosvásárhely 2006), Hallod-e, te másvilág, adsz kenderért pálinkát? (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó 2006.), Hová, hová, Laji bátyám? (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely 2006), Tanuljunk könnyen rovásírni (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 2006). (Ez utóbbiról érdemben most nem szólunk, másik alkalommal ismertetjük.)

A fák királyválasztása (népi tréfák, mondák, anekdoták) c. kötet jegyzetébôl megtudhattuk: 50, "eddig közöletlen" forrásértékû gyûjtést tartalmaz. A Hallod-e, te másvilág, adsz kenderért pálinkát? c. anyag kibédi forrás. A Hová, hová, Laji bátyám? c. gyûjteményes kötet elsô lejegyzett szövegei 1958- ból valók, az utolsók pedig 2005-bôl. A gyûjtô, mint korábbi munkáinak esetében, most is a kiejtés szerinti lejegyzést vette figyelembe. Az anyag zöme Kibéd (Maros megye) községbôl való, de más helységek – ahonnan népi epikumok kerültek elô – is teret kaptak, hogy csak párat említsünk: Erdôszentgyörgy, Székelyvécke, Havad, Havadtô, Nagykend, Egrestô, Rava, Szováta és Bözödújfalu is. Ráduly János a gyûjteményhez fûzött jegyzetében azt írja: "A gyûjtött anyag mûfaji gazdagságánál fogva is roppant értékes. Összeállításunkban a népi elbeszélés szinte minden válfaja képviselve van: történeti és hiedelemmondák, népi tréfák, igaz történetek, névmagyarázók, anekdoták, falucsúfolók, néhány tündér- és novellamese."

Ráduly János gyûjtései egyaránt ajánlottak gyermekeknek és felnôtteknek. Sohasem késô megragadni a mesebeli vándorbotot, ha tudjuk, és legfôképpen tisztában vagyunk véle, hogy milyen úton akarunk elindulni, mi vár ránk az út végén. A mesék, a történetek az emberi sors lényegét fogalmazzák meg: az ész és a szellemi fölény diadalmaskodik a "gonosz", a nyers fizikai erô felett. Élnie kell hát a mesének, de nem csak szájhagyományban: írásban is.

Az összességében mintegy 250-300 gyûjtést tartalmazó kötetek mindenképpen érdemlegességet nyertek ezúttal is arra, hogy Ráduly János munkáira odafigyeljünk. Annál is inkább, mivel méltó emléket állít a magyar néprajzi és népköltészeti szakirodalom olyan közismert értelmiségijeinek, mint Kibédi Mátyus István (1725–1802), Ôsz János (1863–1941), Seprôdi János (1874–1923), vagy a 125 éve született Bartók Béla (1881–1945) – ôk mindannyian a falu eleven népéletét tanulmányozták, s ki így, ki úgy, de nagyban befolyásolták életünket. Hiszen a zene, a mese, vagy a régi idôk történetei nélkül, ki tudja, lélekben milyen szegények lennénk. Hátha még mesemondóink sem lennének?

Szente B. Levente

Brian de Palma rendezô megtörtént bûnügyet feldolgozó krimijével, a James Ellroy bestsellere alapján készült The Black Dahliával (A fekete dália) nyílt meg szerda este a 63. Velencei Filmfesztivál, amelyen két magyar alkotás is versenybe száll.

A Mostra történetében elsô ízben jelentôs, egyórás késéssel érkeztek a helyszínre a leginkább várt sztárok, a The Black Dahlia stábjának tagjai. Isabella Ferrari, az est háziasszonya egy ideig húzta az idôt, végül kénytelen volt a várva várt filmcsillagok nélkül megkezdeni a nyitógálát.

A versenyszekcióban 21 nagyjátékfilmet felvonultató fesztivál nyitóalkotása valós történet alapján készült, egy máig megoldatlan 1947-es Los Angeles-i gyilkosság történetét dolgozza fel a film noir modorában olyan sztárok fôszereplésével, mint Scarlett Johansson, valamint a kétszeres Oscar-díjas Hilary Swank és Josh Hartnett. A cím egy fiatal kezdô színésznô, Elizabeth Short mûvésznevére utal. A lány holttestére brutálisan megcsonkított állapotban találtak rá, s az eset megrázta a Los Angeles-i közvéleményt.

Nagy várakozás övezi Emilio Estevez Robert Kennedy – a szintén gyilkosság áldozatává vált John F. Kennedy amerikai elnök öccse – 1968-as meggyilkolását feldolgozó Bobby címû filmjét, akárcsak Stephen Frears mûvét, a The Queent.

Paul Verhoeven a Zwartboek, Alain Resnais Private Fears in Public Places, Alfonso Cuarón pedig Children of man címû filmjével szerepel a fesztiválon.

Nemes Gyula Egyetleneim címû diplomafilmje a kritikusok díjáért és a legjobb elsôfilmesnek járó díjért is indul. Czakó Ferenc Levelek címû alkotása az animációs filmek mezônyében szerepel.

Versenyen kívül vetítik Douglas McGrath Truman Capote életérôl készült filmjét. Az Infamous szereplôgárdája olyan sztárokat sorakoztat fel, mint Sandra Bullock, Daniel Craig és Gwyneth Paltrow. Szintén versenyen kívül indul Oliver Stone filmje, a 2001. szeptember 11-i egyesült államokbeli terrorcselekményeket feldolgozó World Trade Center.

A zsûri elnöke idén Catherine Deneuve, aki 1967-ben mutatkozott be elôször Velencében, Luis Bunuel klasszikusában, az Arany Oroszlánnal jutalmazott A nap szépében.

A fesztivál idén David Lynchet részesíti életmûdíjban. Lynch sem jött üres kézzel a lagúnák városába, itt mutatja be új filmjét, az Inland Empire-t.

A magyar fotográfia múltjából

Bízvást mondhatjuk Petzval Józsefet a fotótechnika-történet legismertebb magyarjának. Nevét valamennyi, a kezdetek történetét taglaló könyv megemlíti, rögtön a fényképezés feltalálói: Niepce, Daguerre, Talbot után.

A ma már Szlovákiához tartozó Szepesbélán született 1807. január 6-án. Apja tanító volt a helyi katolikus iskolában. A róla szóló korábbi életrajzi ismertetések egybehangzóan úgy említik, mint aki eleinte rossz bizonyítványokat kapott, ezért apja elkeseredésében suszterinasnak akarta adni. Mégis, 1823- tól a kassai líceumban tanul, majd 1826-ban a pesti Királyi Egyetem Földmérnöki Intézetébe iratkozik be. Mérnöki munkája mellett 1832-ben bölcsészdoktori oklevelet is szerez. 1835-ben már a pesti Királyi Egyetem matematikatanára, majd egy évvel késôbb a Bécsi Egyetemen tanítja a matematikát 40 éven át, 1877-es nyugalomba vonulásáig. Közben 1873-ban a Magyar Tudományos Akadémia külsô tagjává választotta.

Egy fénymentesen lezárt dobozba a kis nyíláson át behatoló fény a nyílással ellenkezô oldalon valódi, kicsinyített és fordított állású képet hoz létre. Ez a camera obscura, melyhez már 1568-ban Daniele Barbaro gyûjtôlencse alkalmazását javasolja. Ezt a képet próbálták a XIX. sz. elején Wedgwood, Davy, Niepce majd Daguerre kémiai úton rögzíteni, de ezen módszernek közös tulajdonsága az igen kis fényérzékenység, azaz az igen hosszú megvilágítási idô. A francia feltalálóról elnevezett daguerrotípia rövid idô alatt hallatlanul népszerûvé vált. 1847-ben csak Párizsban kétezer gépet és félmillió lemezt adtak el.

Azok között, akik ôrjöngô lelkesedés helyett inkább udvarias tisztelettel adóztak a végeredménynek, ott volt Ettingshausen bécsi professzor is. Ôt az egyetem azzal bízta meg, hogy utazzon Párizsba, és a helyszínen tanulmányozza az újságok tudósításaiból híressé vált fényképezési eljárást. A professzor alaposan utánajárt mindennek, és a francia eljárásban és eszközében elnagyolt, kimunkálatlan részekre bukkant, esetlegességeket talált. Hazatérve rögtön professzortársához, Petzval Józsefhez fordul, hogy a lencsék fényérzékenységének javításával az expozíciós idôt le tudják csökkenteni. Ezt Petzval elméletben, egy matematikailag szerkesztett, összetett lencserendszer kidolgozásával meg is oldotta. Ez az akkori gyakorlattól teljesen eltért. Az ismert képletek alapján Petzval számára egyértelmû volt, hogy a fényerô növeléséhez a lencseátmérô nagyobbításán túl csökkenteni kell a gyújtótávolságot is.

A magyar matematikus objektíve tervezésekor nyolc változtatható összetevôvel számolt, amelyek egy belsô lencsetávolságból és hét lencsefelületbôl tevôdtek össze. Az így kialakítható három lencserendszert két kettôs objektívvé kívánta összeállítani, az egyik tájkép, a másik portré készítésére volt alkalmas. Az általa feltalált 3,17-es fényerejû objektívvel készített kép a francia Chevalier által készített fényképezôgépnél tizenhatszor jobbnak bizonyult! Ettôl kezdve a megvilágítási idô negyedóráról fél percre csökkent.

Voigtlander már 1840 telén megjelent teljesen fémbôl készült fényképezôgépével, számára hatalmas anyagi, míg Petzval számára csak szerény erkölcsi elismerést jelentett. Ennek dacára 1850-ben megalkotta a tájfényképezô objektívét, amit 10570 számon Bécsben szabadalmaztatott is.

A sok csalódás miatt élete utolsó szakaszában felhagyott optikai kutatásaival. A tudomány nagy nyereségére még 1843-ban közzétette értekezését, melyben megjelentette a Petzval- feltétel képletét. Ez a nagy képszögekre kiterjedô mezôben, nagy fényerôvel is hibamentes képeket adó objektívek tervezéséhez a mai napig is nélkülözhetetlen képlet, megteremtve ezzel az objektívek tervezésének matematikai alapjait.

1891. szeptember 17-én hunyt el Bécsben. Tíz évvel késôbb Bécsben és Budapesten utcát neveztek el róla.

Bécsben élte le élete 54 esztendejét, de nem tudott, mert nem akart bécsivé válni, hû maradt szülôhazájához, magyar maradt haláláig.

Török Gáspár, EFIAP- fotómûvész

Ameddig a gagya hossza,

én vagyok a falu rossza.

Kérdezgeti varjú, gólya,

ki a szeku besúgója?

Mért viselek folyton álcát,

törik fölöttem a pálcát.

Pedig értem szép a határ,

tôlem riad sok jómadár.

Ám a nép nem ereszt be,

bétartottam keresztbe.

Várják csúfos holtomat,

fene a jó dolgomat!

Járom az utat…

… a marosvásárhelyi és szászrégeni tanítóképzôk tájékán, ahol fiatalságunk legszebb éveit tölthettük. Azóta sok víz folyt le a Maroson, de az iskolánkhoz fûzôdô emlékeink ma is frissek, amit az évenkénti találkozók maradandóvá minôsítenek.

Az Állami Magyar Tanítóképzô jogutódja az 1934-ben Kézdivásárhelyrôl Marosvásárhelyre költöztetett tanítóképzônek, mely 1940-ig a Római Katolikus Fôgimnáziumban, majd ezt követôen az Al. Papiu Ilarian Nemzeti Kollégium épületében mûködött. A II. világháború utá