Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Ha a hülyeséget és a politikai dilettantizmust díjaznák, Románia biztos megkapná a Nobel díjat. Mert ami az utóbbi napokban történt nem más, mint az idiotizmus magasiskolája, elrettentô példakép mindenki számára. Ismét sikerült kiborítani a politikai bilit, úgy, hogy a tartalma a saját nyakunkba ömlött.

Csütörtökön, épp amikor a miniszterelnök által megnevezett EU-biztos Brüsszelben várta, hogy az Európai Bizottság elnöke rábólintson a kinevezésére, itthon bomba robbant. Kiderült, hogy a biztos- jelölt besúgó volt. A "hitelesség" kedvéért a hírt egy volt román kém, "Amerika embere" dobta be a közvéleménybe. Eszerint Vosganiant a '80-as évek elején szervezték be.

Vosganiannak rossz napja volt: egyfelôl Barrosonak sem nyerte el a tetszését, mert, úgymond, túlságosan jobboldali, nincsenek EU-s tapasztalatai, Európában, úgymond, ismeretlen személy, s azt sem vette jó néven, hogy elôre bejelentette, a kultúra és az adópolitika területén akarna aktiválni, miközben Meglena Kuneva bolgár jelölt simán megkapta az EU-belépôt. Ekkor kapta a második pofont, ezúttal Bukarestbôl.

Vosganian személye nem sokat számít ebben a dologban. Ami igazán számít, az az, hogy Románia ismét öngólt rúgott Európában. És a jelek szerint minden a Basescu és Tariceanu közötti háború következménye. A legnagyobb kérdés, tényleg besúgû volt, s ha igen, senki sem tudott róla? Egyes információk szerint Traian Basescu ismerte ugyan Varujan Vosganian szekus múltját, de kivárta a "megfelelô" pillanatot, bosszúból, egyebek között azért, mert szerda reggel, amikor azért rohant a Victoria palotába, hogy meggyôzze szívbôl utált "szövetségesét", hogy Anca Boagiut nevezze meg, akit kislány korából ismer. A robotképû és lelkû miniszterelnököt, a jelek szerint nem hatották meg az elnök "észérvei",s a saját emberét küldte Brüsszelbe. Ezek, mondják a politikai "elemzôk", az államfô, a "megfelelô pillanatban" kiborította a bilit, elindította a lavinát, hogy nevetségessé tegye Tariceanut. Még hihetô is, tekintve szoros kapcsolatát a titkosszolgálatokkal.

Ha igaz a hír, nagyon szomorú, hiszen Románia számára NEM a legmegfelelôbb volt a pillanat egy újabb balkáni stílusú botrány kirobbantására. Éppen a legrosszabb, hiszen már napokban lehet számítani az uniós csatlakozás pillanatát, ilyenkor pedig felelôs politikus, fôleg ha államfô az illetô, nem azon ügyködik, hogy pofonokat osztogasson politikai ellenfelének, hanem – akár saját konfliktuskreáló természetén erôszakot téve – megpróbálja legalább a csatlakozás pillanatáig elásni a csatabárdot.

Vosganian megszégyenülve kullogott haza, Romániának pedig, ki tudja hányadszorra, ismét sikerült nevetségessé válnia a világ elôtt.

Dr. Bernády György városépítô polgármester szobrát tegnap délben dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere a polgármesteri hivatal két alkalmazottjának kíséretében megkoszorúzta. A "villámkoszorúzás" után a sajtó képviselôinek nyilatkozva Dorin Florea kijelentette: gesztusa magától értetôdô, minden évben megkoszorúzza mind Bernády György, mind Emil Dandea szobrát, hiszen nagyrabecsüli és tiszteli azokat a személyiségeket, akik sokat tettek a városért, a közösségért. "Bernády György nyitott volt az új, a maradandó dolgok iránt, egyes terveit ma én is folytatom. Bernádyt is gyakran akadályozták tervei megvalósításában a tanácsosok, ez most is így van. Diszkrét koszorúzás mellett döntöttem, nem pedig a nagy felhajtással történô megemlékezést választottam" – tette hozzá a polgármester majd gépkocsijába ülve távozott.

Véget ér a nyári idôszámítás október 29-re, vasárnapra virradóra: hivatalosan hajnali 4- kor 3-ra állítják vissza az órákat, s ezzel az Európai Unióban visszatér a normál közép-európai idô, vagyis a Greenwichi idô + 1 óra. Reggelenként korábban lesz világos, esténként viszont korábban sötétedik, legalábbis az óramutatók állása szerint.

A átállítás technikai elôkészületei befejezôdtek: a Majna-Frankfurt közelében, Mainflingenben mûködô atomórába, amely az idôimpulzusokat adja, beprogramozták már a dátumot és a pontos idôt.

Mainflingenbôl sugározza a DCF 77 adó az idôjeleket. Ezek vezérlik Európa jelentôs részén az összes elektronikus idômérô szerkezetet, amely alkalmas a jel vételére, továbbá Németországban az elektromos- és hôerômûben, repülésirányító és -biztonsági berendezésben, mintegy ötvenezer közlekedési lámpában, a tévécsatornáknál és a német vasúttársaságnál lévô összes órát.

A nyári idôszámítás bevezetését elôször Benjamin Franklin amerikai polihisztor javasolta, még 1784-ben, de csak 1916-ban vezették be elôször Amerikában a nyári idôszámítást, majd attól kezdve Európában és Amerikában is hol használták, hol nem Az utóbbi idôben a nyári idôszámítást elsôként Franciaország vezette be az 1973-as olajár-robbanás nyomán, hogy a vállalatok és az háztartások számára egy órányi nappali világosságot nyerjenek és ezzel energiáét takarítsanak meg. 1980-ban mindkét német államban és sok más európai országban bevezették az óraátállítást.

Az évek során több mint száz országban vették át a nyári-téli idôszámítás rendszerét, többek között az egykori EGK tagállamai 1986-ban.

1998-ban már az Európai Unió hangolta össze a tagállamok átállását a nyári idôszámításra, majd 2001-ben további öt évvel meghosszabbították a szabályozást, amely szerint a nyári idôszámítás minden tagállamban március utolsó vasárnapján közép-európai idô szerint 2.00 órakor kezdôdik és október utolsó vasárnapján 3.00 órakor végzôdik.

Egy néhány évvel ezelôtt végzett magyarországi felmérés szerint a kétféle idôszámítás segítségével egy nagyobb város egész évi villamos-energiájának megfelelô, csaknem 200 gigawatt villamos-áramot lehet országos szinten megtakarítani.

Az átállásnak az emberekre, bioritmusukra, közérzetükre gyakorolt hatásait csak az utóbbi években kezdték vizsgálni, de már több amerikai és kanadai vizsgálat is kimutatta, hogy az átállásokat követô napokban általában megnô a közlekedési balesetek száma.

Húsz közegészségügyi ellenôrnek nyújtották át tegnap az új igazolványt. Munkájukat illetôen dr. Morariu Silviu, a közegészségügyi hatóság vezetôje kijelentette, hogy az elmúlt évben megkétszerezôdött a kirótt büntetések valamint a felfüggesztett engedélyek száma. Bár bírálói az ellenkezôjét állítják, az igazgató szerint a politikumnak nincsen semmilyen beleszólása az ellenôrök munkájába, amit az is bizonyít, hogy az eltelt idôszakban egyetlen büntetést sem vontak vissza. Cristian Georgescu szociáldemokrata szenátor megjegyzései ellenére nem a politikum diktálta a közegészségügyi hatóság azon igyekezetét sem, hogy az iskolák helyzetére felhívja a közvélemény figyelmét.

Megyénkben továbbra is 300 tanintézmény mûködik vezetékes víz és belsô illemhely nélkül, 110-ben van vezetékes víz, de nincs vécé az épületben. A XXI. században, 16 évvel a rendszerváltás után drámainak nevezhetô ez a helyzet, amelynek megoldása érdekében a megyét a törvényhozásban képviselô politikusok is többet kellett volna tegyenek – mondta a közegészségügyi igazgató.

Az idei terméshozamok alakulásról, a vetések helyzetérôl tájékoztatott Náznán Jenô, a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezérigazgatója.

A gazdálkodók számára a legfontosabb munka a kukorica betakarítása a 6.500 hektáron. A jó idôjárásnak köszönhetôen eddig 4.900 hektárról szállították tárolókba e gabonát. A hektáronkénti átlaghozam 3.500 kilogramm. A becslések szerint a megyénkbeli termesztôk ebben az évben összesen 200.000 tonna szemes kukoricát raktároznak el. Ám a kilogrammonkénti 3-4.000 lejes ár miatt valószínû, nem viszik piacra. Ugyancsak ebben az idôszakban zajlik a cukorrépa betakarítása a 3.600 hektáron. A gyökereket eddig 2.000 hektárról szállították a feldolgozóhoz. Az átlaghozam 30.000 tonna hektáronként. A dohánytermesztôk sem valósítottak meg magas hozamokat, 307 hektáron termesztettek, az átlaghozam 1.800 kg hektáronként. A szôlôsök hozama szerénynek minôsíthetô a hektáronkénti 1.800 kilogrammos átlagos hozammal. A gyümölcstermesztôk egy hektárról átlagban 9.500 kg almát gyûjtöttek be, a felbecsült össztermés 30.000 tonna.

A megyei igazgatóságon jegyzett adatok szerint a gabonatermesztôk 2.900 hektáron vetettek ôszi árpát (az elôirányzott terület 3.700 ha), sörárpát 50 hektáron. Az ôszi búza vetése megkésett, ugyanis a tervezett 36.000 hektárból csupán 23.000 hektáron került földbe a vetômag. A termesztôk olajrepce-vetômagot 120 hektáron vetettek.

Náznán Jenô az állami támogatásokról is tájékoztatott. Az idén az ôszi munkálatok elvégzése során a kormány 10.000 lejjel támogatja a gázolajat. Az igazgatóságon összesen 621.000 liter ártámogatott gázolaj beszerzésére adtak ki igazolásokat, ez a mennyiség 17.000 hektáros mezôgazdasági terület megmûvelésére elegendô. Ezen az ôszön a gazdák a területalapú – hektáronkénti 1.500.000 lejes – állami támogatásra jogosultak. Mivel az APIA (Mezôgazdasági Kifizetô és Intervenciós Ügynökség) az értékjegyeket késôn rendelte meg, a nyomtatásuk is késett, azokat a vetés optimális idôszaka után kezdték kiosztani. Ezért Náznán Jenô az értékjegyeket vigaszjegyeknek nevezte.

A távhôszolgáltató rendszerhez tartozó fûtéstámogatást igénylôk a kérvényeket, a saját felelôsségre írt nyilatkozatot, valamint a szükséges dokumentumokat csak hétfôn és kedden tehetik le az Energomur Rt. székhelyén, a Kós Károly utca 1/B. szám alatt. Október 31-e után nem fogadnak el kéréseket!

Nôi kézilabda Nemzeti Liga

Ha az elôzô kilenc vereség esetében – jó, vagy kevésbé szakszerû bíráskodás mellett – a marosvásárhelyi Muresul nôi kézilabdacsapata elsôsorban saját gyengeségeit okolhatja a kudarcért, a tizedik vereség, amit csütörtökön este a HCM Roman ellen szenvedett el a csapat, egyértelmûen Lupu és Lupsa resicabányai játékvezetôk "érdeme". Pedig erre a mérkôzésre igazán összekapta magát a csapat, az elkövetett hibák az emberileg elfogadható szinten maradtak (hiszen nem robotok játszanak a pályán), s olyan küzdôszellemmel lépett a pályára a Muresul a bajnokság egyik élcsapata ellen, amilyenhez hasonlót csak a Nagybánya elleni nyitómérkôzés második félidejében láttunk. Ennek következtében szinte mindvégig vezetett a csapatunk, többször két- háromgólos különbséggel is, egész az 50. perc környékéig. Ekkor a bírók megelégelték mindezt, s egy sorozatnyi botrányos ítélettel megfordították a találkozó menetét, percek alatt háromgólos hazai vezetésbôl kétgólos romani vezetés lett, ami aztán végig megmaradt, mert a marosvásárhelyi lányoknak ilyen körülmények között már nem maradt lelkierejük a fordításra.

Részletesebb beszámoló a hétfôi lapszámban.

Magyar és román civil szervezetek nyomásának hatására, a gyulafehérvári környezetvédelmi hatóság közzé tett egy határozatot, amely lényegesen megváltoztatja a verespataki aranybánya engedélyezési folyamatát – közölte a Greenpeace, a Magyar Természetvédôk Szövetsége és a Védegylet.

A magyar környezetvédô szervezetek közleménye szerint a héten kiadott a román hatóság jelezte: kötelezi a beruházó kanadai céget az érintett bányaterület területrendezési terve stratégiai környezeti vizsgálatának elvégzésére.

Ezt ugyanis eddig megpróbált elkerülni a bányaipari cég. A folyamatba kötelesek lesznek bevonni az érintett országokat is, ami újabb lakossági fórumokat is jelenthet.

A környezetvédôk szerint a területrendezési engedélyek visszavonása, és az, hogy a bányaipari céget a stratégia környezeti vizsgálat elvégzésére kötelezik legkevesebb egy évvel halaszthatja el az aranybánya engedélyezési folyamatát. Ez óriási pluszköltségeket jelent a vállalkozás számára – jegyzik meg a szakértôk -, valamint egyértelmûvé teszi azt is, hogy gyakorlatilag nincs remény az aranybánya projektet engedélyezésére Románia uniós csatlakozása elôtt.

A stratégiai környezeti vizsgálat legalább ugyanolyan hosszú és bonyolult folyamat, mint az aranybánya 2004 decemberében elindított hatásvizsgálati eljárása. Amíg az RMGC – azaz a bányavállalkozás – el nem végzi az élôírt a vizsgálatot, nem kaphatja meg a környezeti engedélyt az arany kitermeléséhez.

A magyar környezetvédô szervezetek emlékeztetnek arra, hogy szeptember 20-án a román környezetvédelmi hatóságok úgy döntöttek: jóváhagyják az RMGC kérelmére Verespatak területrendezési terveit anélkül, hogy a cég elvégezte volna az ilyenkor európai jogszabályok által elôírt stratégiai környezeti vizsgálatot (Strategic Environmental Assessment, SEA).

A SEA irányelv Romániában 2004. decembere óta érvényben van, így a román hatóságok korábbi döntése egyértelmûen megsértette ezt a direktívát. Szeptember végén ugyanakkor 17 romániai civil szervezet, valamint a Greenpeace, a Védegylet és a Magyar Természetvédôk Szövetsége is levélben követelte a román, a magyar és európai uniós hatóságoktól, hogy vonják vissza az uniós jogszabályba ütközô döntést.

Élesen bírálták csütörtök este a mexikói vezetôk George Bush amerikai elnök által aláírt törvényt az Egyesült Államok mexikói határán létesülô 700 mérföld hosszú kerítés építésérôl, amely – washingtoni elképzelések szerint – visszaszorítaná az illegális bevándorlást és a kábítószer-csempészetet.

Vicente Fox leköszönô mexikói elnök szerint a törvény szégyenteljes, és a kerítés nem fogja megakadályozni azt, hogy mexikóiak milliói induljanak északra munkát keresni. Felipe Calderón megválasztott mexikói államfô – aki december 1- én lép hivatalába – elôdjéhez hasonlóan elítélendônek mondta a törvényt, amely elfogadása szerinte "sajnálatraméltó, haszontalan és drága" döntés volt. Calderón ugyanolyan hibásnak tartja a kerítés építését, mint hajdan a berlini fal létesítését. Luis Ernesto Derbez Bautista külügyminiszter "frusztráció napjának" nevezte csütörtököt, tárcája pedig közleményében úgy foglalt állást, hogy a kerítésépítés kárt okoz a kétoldalú kapcsolatoknak, illetve kedvezôtlen hatással lesz az Egyesült Államok és más latin- amerikai országok kapcsolatára is.

A Bush által aláírt törvény szerint kamerákat és földbe telepített érzékelôket is elhelyeznek majd a megerôsített, kettôs vonalú kerítésnél, amelynek mentén felderítô robotrepülôgépek fognak járôrözni. Kalifornia, Arizona, Új-Mexikó és Texas szövetségi államoknál zárják le az összesen 2100 mérföldes mexikói határszakasz egyharmadát. Az amerikai határôrizeti szervek számára – hatáskörüket kibôvítve – lehetôvé teszik, hogy akár erôszak alkalmazásával megállítsák az ellenôrzést elkerülô, határon átszáguldó jármûveket. A törvény amerikai bírálói szerint a kerítés nem lesz hatékony, különösen a távol esô sivatagi részeken nem lesz képes megvédeni az emigránsokkal szemben az Egyesült Államokat.

Az internetvilág legfôbb képviselôi, valamint legalább 90 ország küldöttei vesznek részt hétfôtôl Athénban az ENSZ égisze alatt megnyíló elsô Internetirányítási Fórumon. Elsô ízben gyûlnek össze vitára az olyan nagy internet-operátorok, mint a Yahoo! és a Google, olyan emberi jogvédô szervezetek, mint az Amnesty International, olyan, az interneten publikáló ellenzékiek ellen a hatalom erejével fellépô államok, mint Kína, valamint kutatók, s az amerikai kormány képviselôi is.

"Élénk vitákra lehet számítani olyan részvevôk között, akik általában nem szoktak egy asztalhoz ülni" – jósolta Martin Selmayr, az Európai Unió információs társadalomért és a médiáért felelôs biztosa, Viviane Reding szóvivôje. Ez EU-biztos szintén ott lesz Athénban.

A négynapos fórum megrendezésérôl 2005 novemberében az Információs Társadalom Csúcstalálkozója elnevezésû tuniszi ENSZ- tanácskozáson született elvi megállapodás. Washington akkoriban nem volt hajlandó egy jottányit sem engedni az internet közvetlen ellenôrzésének kérdésében – az Icann, amely a domain-nevek elosztásáért felelôs, a washingtoni kormány fennhatósága alatt áll – de elfogadta kompromisszumos megoldásként a világfórum létrehozását. A túlságosan éles viták elkerülése végett a szervezôk elsôsorban olyan témákat tûztek napirendre, amelyekben nagyobb egyetértés várható, mint például az internetes bûnözés, a harc a levélszemét ellen, a személyes adatok védelme, az internethez való hozzáférés, és a véleménynyilvánítási szabadság.

Julien Pain, a Riporterek határok nélkül (RSF) szervezet tagja bejelentette: Athénban emlékeztetni akarnak arra, hogy az internet cenzúrázása az emberi jogok megsértését jelenti. Ugyanakkor, mint Markus Kummer, a tanácskozás elôkészítésével megbízott ENSZ-munkacsoport koordinátora megállapította, a levélszeméttel kapcsolatban máris közös nevezô, hogy mindenki ellenzi, legfeljebb az ellene folytatott harc eszközei különböznek.

Kummer szerint a Fórum nagy gyengéje, hogy nincsen döntéshozói jogköre, csupán ajánlásokat tehet.

A tanácskozást hétfôn reggel Kosztasz Karamanlisz görög államfô nyitja meg.

Almár Iván (Konkoly Obszervatórium, Magyarország) és Paul Shuch (SETI League, Little Ferry, New Jersey, USA) tanulmánya a veszélyesség osztályozásának kérdésérôl a brit Ingenta kiadó Acta Astronautica címû ûrhajózási szakfolyóiratában olvasható. 0A földön kívüli értelmet keresô SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) liga kutatói évtizedek óta figyelik az ûrbôl jövô mikrohullámú jeleket, de semmi sem utal arra, hogy bármilyen földön kívüli civilizáció ilyeneket küldene. Egyes kutatók a hosszas hallgatás miatt felvetették, hogy aktívan kellene felvenni a kapcsolatot, jeleket kellene küldeni a közeli, feltételezhetôen lakott csillagok felé.

Az "aktív SETI" terve nagy vitákat váltott ki, s a kérdést jelenleg a Nemzetközi Ürhajózási Akadémia (International Academy of Astronautics) bizottsága tárgyalja.

A tervet legélesebben ellenzô David Brin asztrofizikus és sci-fi író szerint jeleket küldeni olyan lenne, mintha valaki ordítozna a dzsungelben, ahol közismerten tanácsosabb csöndben maradni.

Mások kétlik, hogy egyetértésre lehet jutni abban kérdésben, hogy mit is tartalmazzanak a Földrôl küldött üzenetek.

Almár Iván és Paul Shuch számszerûsíthetôvé próbálta tenni a vitát. A javasolt San Marino Skála (az elnevezés onnan származik hogy a javaslat elôször ebben a pici európai államban hangzott el) a jel erôsségétôl és a rádióadás típusától függôen 1 és 10 közötti számmal jellemezné annak esélyét, hogy egy idegen civilizáció felismeri a jelzést.

Az osztályzat két 1 és 5 közötti érdemjegybôl áll össze, az egyik a jel erôsségére, a másik az adás típusára utal. 5-ös érdemjegyet az a jelerôsség érdemel, ahol a gazdacsillag háttérzajánál 100 ezerszer erôsebb jelet sugároznak. Az adás típusa, vagy felismerhetôsége szempontjából az ûrbe kijutó radarjel kisebb osztályzatot kapna, mint a felfedezett idegen jelforrás irányába sugárzott válasz.

Shuch szerint a mûholdas kereskedelmi mûsorszóró adások gyakorlatilag nem észrevehetôek a Naprendszeren kívülrôl. A teljesítmény nagy része irányítottan a Föld lakott területei felé irányul, s a maradékot elnyomja a nap rádiófrekvenciás zaja, és minden olyan jel, ami kisebb a Nap háttérsugárzásánál, 0-ás osztályzatot kap.

A hidegháborús idôkben épített nagy hatótávolságú radarok jelei már észrevehetôek lennének az ûrbôl, de ezeket már nem használják.

Voltak már szándékosan kifelé irányuló adások is. Alexander Zajcev orosz csillagász például háromszor viszonylag egyszerû mikrohullámú jeleket sugárzott egy rádióteleszkópból, ami Shuch szerint a San Marino skálán 4 és 6 közötti osztályzatot érdemelne.

A Yahoo világhálós cég nemrég javasolta, hogy "digitalizált idô kapszulát" küldjenek az ûrbe. A Yahoo mutatványát vészesen aggasztónak találták komolyabb tudományos körökben, de végül is csak azért maradt el, mert a mexikói hatóságok nem adták meg az engedélyt, hogy lézeradót állítsanak fel egy ôsi piramis tetején – adta hírül a The new Scientist címû brit tudományos folyóirat.

Miniszteri rendelet (502 2006.08.31) módosítja a 2007-es érettségi lebonyolításának módját. A XII.-es diákoknak már a tudomására hozták a változásokat, amit nem mondhatni, hogy kitörô örömmel vettek tudomásul. A választható tantárgyak köre ugyanis jelentôs mértékben leszûkült, a testnevelést pedig kivették az érettségi tantárgyak közül – tájékoztatott a legfontosabb módosulásokról Albertini Zoltán fôtanfelügyelô-helyettes, aki a korábbi években az érettségi megszervezéséért és lebonyolításáért felelt.

A középiskoláknak már elküldték a módosításokat tartalmazó átiratot, és a tanintézetek kötelesek a szülôket is tájékoztatni a várható változásokról.

Az idei tanévet lezáró érettségi vizsga idôben is lerövidül, a szóbelit a hat nap helyett a diákok számától függôen négy nap alatt is le lehet bonyolítani. Megváltozott a tantárgyak sorrendje is, a román szóbeli vizsgát az anyanyelv és az idegennyelv-vizsga követi. Horváth Gabriella, a Bolyai Gimnázium aligazgatója szerint, ha az albizottságok számát nem fogják növelni, ami kevésbé valószínû, akkor a sûrítést úgy fogják megoldani, hogy a második nap is zajló román szóbeli mellett a már vizsgázott maturandusok elkezdik az anyanyelvvizsgát, majd azzal párhuzamosan az idegen nyelvet, mivel a három bizottságnak több mint háromszáz diákot kell meghallgatnia.

Nagy változás a választható tantárgyak esetében történt, az öt, esetenként hat tantárgy helyett kettô-három maradt. A testnevelés az idéntôl nem szerepel az érettségi tantárgyak között, holott a diákoknak több mint egynegyede választotta. Ezért a diákok opciójának megfelelôen a XII.-ben kötelezô heti egy testnevelésórát a Bolyaiban kettôre növelték az elmúlt év végén, amit módosítani kellett.

A matematikát, azon osztályok végzôsei közül, ahol nem tartozik a szakhoz, csak a társadalomtudomány szakos diákok választhatják, holott az intenzíven nyelvet tanulók közül is vannak, akik reál szakra felvételiznek és fontos lenne, hogy matematikából érettségizzenek. A matematika-informatika szakos diákok a kötelezô tantárgyak mellett csak egyetlen másik reáltárgyból vizsgázhatnak, így lesz, aki nem érettségizik fizikából, kémiából vagy biológiából, bár reál szakot végez. Az aligazgatónô szerint a társadalomtudomány szakon tanuló diákok jártak a legrosszabbul, akik a matematikát vagy még egy idegen nyelvet választhatnak az érettségi vizsgán a profilhoz nem tartozó szakok közül, a nyelvosztályokba járó érettségizôk a kötelezô tárgyak mellett a történelem, földrajz, gazdaságtan, filozófia között választhatnak, de a népszerû lélektan vagy a logika már nem szerepel ezen tárgyak között.

A szaktárca célja valószínû az érettségi egyszerûsítése volt, hogy kevesebb tanárt kelljen mozgósítani és fizetni, a változásokat azonban nem a XII. osztályt az idén már elkezdett diákokon kellene kikísérletezni, akik esetleg egy-egy tantárgyból már felkészültek az érettségire, amit utólag kivettek a választható tárgyak közül – vélekednek mind a diákok, mint az érintett pedagógusok.

Kiszélesítették a kört a gyerekgyógyászokra és a családorvoskra is a pénteken Marosvásárhelyen tartott gyermeknefrológiai szakbizottság hetedik tudományos ülésszakán. Ahogy dr. Kiss Éva egyetemi tanár, a szervezôbizottság elnöke elmondta, a gyermeknefrológusok célja az, hogy az alapellátásban dolgozó orvosok minél hamarabb felismerjék a vese- és húgyúti megbetegedéseket, a gyereket alaposan kivizsgálják, s a lehetô legrövidebb idôn belül a megfelelô kezelésben részesítsék.

A régi városháza nagytermében megtartott tanácskozásra 150 orvos jelentkezett az ország minden részérôl, akiknek helybeli és az ország különbözô egyetemeirôl érkezett neves professzorok tartottak elôadást, fogalmazták meg a legfontosabb gyakorlati tennivalókat.

A tegnapi sajtótájékoztatón Kiss Éva professzor elmondta, hogy a gyermekkori vese- és húgyúti megbetegedések a légúti és tápcsatornai betegségek után gyakoriságukat tekintve a harmadik helyen állnak. Korai felfedezésük és kezelésük kulcsszerepet játszik a gyermek további életminôségében. A késôi diagnózis megkésett kezelést jelent, és fennáll a lehetôsége, hogy a betegség krónikus veseelégtelenséggé alakuljon. A gyermeknefrológia az 1990-es évektôl kezdôdôen vált önálló tudományággá, ami azért volt szükséges, mivel a csecsemô és gyermek veséjének szerkezete és mûködése jelentôs mértékben eltér a felnôtt veséjének szerkezetétôl és mûködésétôl.

A megbetegedést baktériumok okozzák, s gyakori elôfordulásuk valamilyen fejlôdési rendellenességre is utalhat. A gyerek- és családorvos feladta, hogy a magas lázból kiindulva minél korábban felismerje és a megfelelô gyógyszerekkel kezelje a betegséget – válaszolta kérdésünkre dr. Nanulescu Mircea , a kolozsvári Iuliu Hatieganu Orvosi Egyetem III. számú gyerekklinikájának professzora. Munkájukat ma már bonyolult laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok segítik – hangzott el a pénteki tanácskozáson, amelyet a Román Gyereknefrológiai Társaság, a MOGYE és az Orvosok Kollégiuma szervezett.

Tisztelt fôszerkesztô úr, a replika jogán kérjük közölni az alábbiakat:

A Népújság 2006. október 26-i számában megjelent egy replika, melyet Marosvásárhely polgármestere ír alá, és amelyben az Aquaserv vállalat szolgáltatásait, illetve vezetôségét érik kritikák. Ezekkel kapcsolatban, mivel a marosvásárhelyi tisztességes lakók megunták már a sok mellébeszélést és a polgármester minden irányba lövöldözô alaptalan vádaskodásait, nagyon röviden válaszolunk:

Semmi szín alatt az Aquaserv udvarán található Kós Károly-szobor nem helyettesítheti egy szolgáltatás hatékonyságát, viszont tudni kell, hogy az Aquaserv "kétséges minôségû szolgáltatásai" jó része miatt éppen ön, a polgármester a felelôs. Ha nem tudná ugyanis, a Marosvásárhely területén levô víz- és csatornahálózat tulajdonosa éppen a város vezetése, önnel az élen, és minden jellegû korszerûsítési beruházásért (víz- vagy csatornavezetékek cseréje vagy bôvítése, vízüzem vagy szennyvíztisztító állomás korszerûsítése) ami a vízellátás terén történô szolgáltatások "kétséges minôségén" javíthatna, a városi önkormányzat kötelessége és feladata. De ha önnek, a városunk lakóitól befizetett közpénz elosztásánál, más prioritásai vannak, mint a jócskán kiöregedett vízvezetékek kicserélése, akkor ne csodálkozzon hogy a "szolgáltatások hatékonysága" nem éri el azt a szintet amelyet mindannyian szeretnénk. És a bûnbakot a tulajdonosoknál vagyis az ön udvarában kell keresni! Az Aquaservnél létezô "kényelmes és meleg igazgatói székrôl" csak annyit: ha ön mint a város "függetlenként" megválasztott polgármestere a 6 év alatt, csupán egy tizedét megnyerte volna azoknak a nemzetközi pályázatoknak, amelyeket az Aquaserv igazgatói megnyertek a mindannyiunk által nagyra becsült városunk javára és amelyek következtében napjainkban, az utóbbi 50 év legnagyobb beruházásai vannak folyamatban, ami Marosvásárhely víz- és csatorna- infrastruktúráját illeti, akkor mi is azt kívánnánk önnek, hogy minél több ideig töltse be azt a funkciót, amelyet most is betölt. Mindaddig, mi is "siralmasnak" tartjuk az ön által folytatott "én vagyok a legjobb, más mindenki bunkó" fajta magatartást.

Az Aquaserv vállalat vezetôsége

Akiknek a feladata lenne, nem készítik fel a 103 helyhatóságot a strukturális alapok megpályázására, az illetékesek "amatôr módon" kezelik az ügyet, ezért úgy döntött, hogy a Demokrata Párt megyei vezetése veszi kézbe a dolgokat információ- átadás dolgában, de a helyi önkormányzatok közötti különbözô szövetkezési formák kialakítása tekintetében is, jelentette ki Dorin Florea megyei pártelnök.

Véleménye szerint a prefektus ilyen irányú tevékenysége zéró, csak fesztiválokkal, felületes ünnepségekkel foglalkozik. Elítélte a Liberális Párt tehetetlenségét és azt, hogy nem tartja be a választási ígéreteket. A megyei koalíciós egyezményt nem ismeri el, a protokollum "a székház bejáratánál véget ér", mert azok, akik annak idején aláírták, már nem a DP tagjai, mutatott körbe. Igaza volt: ô maga független volt, fôtitkára, Claudiu Maior PRM-s, a sajtótájékoztatón mellette ülô Mihail Antonie szenátor a liberális szövetségeshez tartozott a dokumentum aláírása idején.

A legégetôbb problémának a Dicsôszentmárton környékét hátrányos helyzetû övezetnek való nyilvánítását nevezte, amelynek, mint mondta, kb. 10-15 éves "különleges bánásmódra" van szüksége a zónának. Ugyanakkor számos kérdést intézett az egészségügyi miniszterhez, annak kapcsán, hogy közel tucatnyi kórházat akar építeni a megyében. Egyebek között azt, hogy megvannak-e a finanszírozási források, mi történik a meglévô aktívákkal, kié lesz a Marosvásárhelyen építendô regionális kórház, a városé, a megyéé, a minisztériumé vagy esetleg országos érdekeltségû. Azt szeretné, ha a miniszter nem hozna döntést a helyhatóságok feje fölött, mert "az történhet, ami a családorvosokkal". Mint mondta, ô találkozott az OGYE és a klinikák vezetôivel és a megyei egészségügyi igazgatóság igazgatójával, akik támogatják az ötletet, de szeretnének "tisztán látni". Vagyis, hogy Nicolaescu az egészet csak kampányfogásnak szánta, vagy mire alapozza a stratégiáját.

Végül bejelentette, ezentúl kéthetenként "tematikus" sajtótájékoztatót tart. Jövô héten a hôszolgáltatásról.

A Külföldi Hírszerzôszolgálat (SIE) pénteken hivatalosan közölte Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel, hogy nincsenek adataik arról, hogy az európai biztosnak javasolt Varujan Vosganiannak kapcsolata lett volna a titkosszolgálatokkal. A miniszterelnök 14.30-kor kapta meg a választ reggel elküldött hivatalos levelére, amelyben azt kérte a SIE-tôl, hogy vizsgálják ki a Jurnalul Nationalban megjelent információkat.

A válasz rámutat, hogy a SIE-nek nincsenek információi Vosganian állítólagos szekuskapcsolatairól.

A Jurnalul National és az Evenimentul Zilei pénteken közölt cikkeket arról, hogy Varujan Vosganian együttmûködött a Szekuritátéval. A CNSAS, a miniszterelnök kérésére újra elemzi Varujan Vosganian esetleges együttmûködését a Szekuritátéval. "Megkaptuk a miniszterelnök levelét, az elnök asztalán van" – közölték a Mediafax tudósítójával belsô CNSAS-források. Ugyanezek szerint a CNSAS újra felkéri az egykori szekusdokumentumokat ôrzô archívumokat, adjanak át minden Vosganiannal kapcsolatos dokumentumot.

A hazai termelésû földgáz drágulása illetve a kitermelôk és szolgáltatók közötti nézeteltérések miatt november 11- tôl 8,1-8,5 százalékkal nô a lakossági földgáz ára – jelentette be pénteken a Földgázszabályozó Országos Hatóság (ANRGN).

A döntést az ANRGN tanácsadó bizottságának rendkívüli ülésén hozták meg, áll a közleményben. Az intézmény szeptember közepén jelentette be, hogy a jelenleg meghatározott árak év végéig nem módosulnak. Az évi 2400 köbméternél kevesebbet fogyasztó háztartásoknak – ide sorolható a fogyasztók többsége – november 11-tôl a Distrigaz Sud körzetében az eddigi 843,43 lej/1000 köbméter ár helyett 911,55 lejt kell fizetniük 1000 köbméterért, az E.ON.Gaz Romaniánál pedig az eddigi 842,99 lej/1000 köbméter helyett 911,11 lejt/1000 köbméter.

A Distrigaz Sud és az E.ON Gaz Romania a két legnagyobb szolgáltató vállalat. Az áremelkedés oka, hogy a hazai kitermelésû gáz ára, az ANRGN által elôzôleg felbecsült utolsó negyedéves 330 lej/1000 köbméter árról 397,5 lejre/ 1000 köbméter emelkedett. Az ANRGN rámutat, hogy az újraszámolásra azért volt szükség, mert nem sikerült megoldani a kitermelôk és szolgáltatók közötti, a gáz beszerzési árával kapcsolatos nézeteltérést.

"Októberben, a néhány napos alacsonyabb hômérséklet idején jelentôsen visszaesett a gáznyomás a hazai gázhálózatban és ez veszélyeztette a gázszolgáltatás folyamatosságát és biztonságát. Ennek oka, hogy hiányoznak a beszerzési szerzôdések és nem biztosítható a fogyasztóknak a szükséges gázmennyiség" – áll a közleményben. A fogyasztói árak újraszámolása lehetôvé teszi a szerzôdések megkötését.

"Az ANRGN abba a helyzetbe került, hogy nem tudja betartani korábbi ígéretét, de fontosabbnak tartja, hogy folyamatosan biztosítsa a földgázszolgáltatást, még ha magasabb áron is, mint hogy vállalja az alacsony ár megtartását a szolgáltatás megszakításának kockázatával", mutat rá a közlemény.

Az áremelés összefüggésében az ANRGN felszólítja a gáztermelôket, hogy a szükségesnek megfelelô mennyiségben biztosítsák a gázellátást.

Az ANRGN azt is bejelentette, hogy az EU-val folytatott tárgyalások során vállalt kötelezettségek függvényében elemzik a 2007-es évi áremelések idôpontjait is és a döntést novemberben hozzák nyilvánosságra.

A gáztermelôk és szolgáltatók közötti konfliktus néhány hónappal ezelôtt robbant ki.

Az ANRGN szeptemberben jelentette be, hogy a hazai termelôk, elsôsorban a Petrom, a hivatal által megállapított 115 dolláros árnál 15-20 dollárral magasabb árat kérnek 1000 köbméter gázért a hazai szolgáltatóktól, és ezért jövô év elején jelentôs áremelés várható.

A szolgáltatók közölték, hogy a Petrom augusztusban és szeptemberben felfüggesztette vagy csökkentette a gázmennyiséget azoknál a cégeknél, amelyek nem vállalták a magasabb ár kifizetését.

A Petrom úgy érvelt, hogy árai alig felét érik el a külföldrôl behozott földgáz árának.

Haza a mélyben

Jól rendelték az istenek, hogy az ember ne maga válassza szülôföldjét. Az emberiség opportunista. Ma mindenki Kaliforniában jönne a világra. A székelyek se mind a Hargitán születnének. Módos agyú emberek azzal ellensúlyozták hátrányos szülôföld-helyzetüket, hogy magukhoz emelték az életet adó rögöt. Amely ettôl aztán híressé vált. Néha anélkül, hogy tudomásul vette volna. A zsenik földje rendszerint lemarad a világhírben. Bartók Béla szülôvárosa langyos öntudatlanságban él. Nem veszi észbe lakossága (népe aligha), hogy ha az ölébe vetett tálentommal okosan gazdálkodik, negyed század múltán, a világhírû zeneszerzô születésének 150. évfordulóján, a mûvelt világ figyelmének a középpontjába kerülhet, Európa (kis)fôvárosa lehet. Bólya romos elfeledettségben szunnyad, holott pompás kis erdélyi zarándokhellyé emelhetô, csak hát minek. Hazánk szép lehet a magasban, nem az a mélyben. A mélyhaza fuldoklik a tunyaságban. A harmadik évezred tájai sok tekintetben éppoly avíttak, mint lehettek, mondjuk, a középkorban. Szülôvidékem lankáit-dombjait mintha örökös ôszi pókháló rejtegetné az ég szemei elôl. Amikor mégis áttöri a mennyei függönyt a darázsdongató októberi verôfény, az ökörnyállal együtt csípôs must illatát is lengeti a lusta hegyvölgyi szellô, és valamelyik szôlôalji árokból a szüreti áldomástól elbódult vincellér világgal megbékélô hortyogása hallik.

Nem mozarti muzsika.

Az ôsz az indulást jelentette. Dicsôbe. Valahányszor hivatalos helyen kellett kimondanom a nevét, úgy éreztem magam, mintha vasárnapi ünneplôben volnék, és valamilyen fogadalmat tétetne velem a pap a templomban: Dicsôszentmárton.

Megilletôdve tagoltam, feszélyezett az ünneplô kabát. Szûk volt hónaljban. Dicsôszentmárton.

Amikor elôször hallottam így, elkaccantottam magam. Mi az, hogy Dicsôszentmárton. Ilyen nincs. Dicsôbe, az más. Dicsôbe ment mindenki, aki a Küküllôk közén lakott, balavásáriak, kóród-szentmártoniak, bonyhaiak, széplakiak, gógánváraljaiak, bernádiak, jövedicsiek, leppendiek, dányániak, héderfáiak, futákiak, lackodiak, csávásiak, mikefalviak, désfalviak, haranglábiak, abosfalviak, vámosgálfalviak, bogácsiak, pócsfalviak, erdôaljiak, szôkefalviak, csüdôtelkiek, magyarsárosiak, botorkaiak, bábahalmiak, dombóiak, ádámosiak, sövényfalviak, magyarkirályfalviak, de magyarózdiak, herepeiek, küküllôváriak, vesszôsiek, boldogfalviak, zsidveiek, bethlen-szentmiklósiak, bényeiek, búzásbocsárdiak, magyarpéterfalviak, még a tatárlakiak is, mindenki csak Dicsôbe járt szeredánként, amikor a hetipiacot tartották, és nagyvásárkor. Dicsôbe jártak nemcsak piacozni és bevásárolni, hanem pereskedni is, míg el nem költöztették a törvényszéket. Gyógyulni is: kórházi látogatásnapokon, csütörtökön és vasárnap zsúfolt vagonokkal érkeztek a vonatok. Dicsôbe járt a sok ingázó, dolgozott már anyai nagyapám is az akkor még Nitrogénnek nevezett gyárban, aztán rokonok, ismerôsök a szebb nevû Vegyipari Kombinátban, de munkát adott mindenféle mesterembernek, kômûvestôl az autószerelôig, asztalostól a tévéjavítóig.

Dicsô bizony csak Dicsô volt, nem Dicsôszentmárton. Vagyis dolgos, munkás hétköznap, nem ünnep.

Mondják, már Jókai is kifigurázta, mondván, hogy dicsônek se dicsô, szentnek se szent, s Mártonnak is csak Marci.

Ebben a Marciban telt ifjúságom gyertyásabbik része. A negyvenéves érettségi találkozón meg sem próbáltam szembesíteni diákkorom megfakult képeivel a szabadság pünkösdi fényében pár centivel megemelkedett települést, türelmesen megvártam, míg tompul a déli sugárzás és a folyó vashídját megnyújtja kissé az árnyék, aztán szabadon csatangolhattam ismét, kedvemre. Könnyen bejárható, mert negyven év alatt mindössze négy-öt helyhez kapcsolható igazán a létem, az iskolához, aztán Kovácsné házához a kombinát felé vezetô úton, aztán Bancsi Anna néni Küküllôre rúgó házához a Malom utcában (a nagy árvíz idején tutajjal közlekedtünk a városban), néhány kocsmához-vendéglôhöz, amelyekben többnyire sört ittam, s végül a kórházhoz, amelyben családunk csaknem minden tagja feküdt; meggyógyult vagy éppen kiszenvedett. Nagyanyám, nagyapám, anyám, én. Ott született elsô és második gyermekem. Oda kerültem ki a katonaságban kapott fertôzô sárgaságommal, és amikor egy baleset után könyöktörést szenvedtem, ott gyógyított meg a legendás hírû Mihály doktor. Legerôsebb emlékeim tehát nem annyira iskolájához, inkább kórházához fûznek. Ezzel azonban sosem illett dicsekedni. Hiszen ha csak kimondtam a szót: Dicsô, máris robbant a röhej; ha pedig elszóltam magam: Dicsôbe megyek, azonnal leütötték a labdát: S vissza is jössz? Úgy gondolod, hogy kiengednek?!

Ha azt mondtad: Dicsô, azt értették: bolondokháza. Kedves bolondjai voltak pedig, Jókai pompás regényt írhatott volna róluk, és csakis róluk.

Nekem ez a városka egy nagyon hosszú hétköznap az életembôl.

Dicsô annyira "hétköznapi", hogy mikor Sipos Domokos írósága kapcsán valamiféle patinával próbálnám nemesíteni, a nagy tehetségû szerzô szomorú élete, sanyarú sorsa hamar ledörzsöli a hamis mázt a képrôl.

Dicsô annyira Dicsô, hogy mikor elgondolom: a modern zene egyik óriása itt született, és a város körülbelül annyit tud róla, mint Nagyszentmiklós Bartókról, elborzadok. Tihanyi László írta a Muzsika 2006 augusztusi számában: Egy róla készült és nálunk is bemutatott portréfilmben nekiszegezték a kérdést: hová tartozik? Ha jól emlékszem a válaszára, az valahogy így szólt: "Nézze, én egy Romániában született és ott nevelkedett, Ausztriában és részben Németországban élô, magyar anyanyelvû zsidó vagyok: én mindenhova tartozom." A válasz egyszerre volt szellemes és diplomatikus, egyúttal finoman érzékeltette a kérdés abszurd voltát. Mindig, mindenhol magyarnak tartották, ô is számtalanszor elmondta, hogy magyarul gondolkodik, magyarul álmodik. Nem kérkedett vele, de sohasem tagadta. Halála másnapján a magyar médiumok az MTI hírét vették át: "Elhunyt Ligeti György, magyar származású osztrák zeneszerzô." Halálában – azon kívül, hogy hosszú és embertelen szenvedéstôl váltotta meg – talán az az egyetlen jó, hogy ezt már nem hallhatta. Nekünk pedig marad – nem elôször – a szégyen. (Gondolatok Ligeti György halála után)

Szülôvárosa, úgy tudom, kereste és tartott is fenn valamiféle kapcsolatot vele. Megbocsátaná a világ hirtelen támadt opportunizmusát, hogy legalább halálában befogadja elcsámborgott fiát, aki lám, mindenhova tartozik, oda is, ahol mostani "földijei" semmit sem tudnak róla. Megbocsátaná a kozmopolita világ, ha ravasz húzással bár, de hirtelen fiává avatná a zeneóriást, és mûvelni kezdené kultuszát, szobrot is emelve zsenijének.

Haza a mélyben, haza a Küküllô medrében, a sírgödrök mélyén, haza a rögökben. Gyárfás Elemér, Dosztál Kálmán, Sipos Domokos, Ligeti Sándor, megannyi könyves, pennás ember, ecsettel, karmesteri pálcával, pénzzel és ésszel dolgozó ember mélyhazája, kishazája: Dicsô.

(A neten is rejtôzködik. Úgy olvashatsz egyet s mást róla anyanyelveden, ha Hajdúszoboszló testvérváros honlapjára kattintasz. )

Szent Márton oltalmába ajánlott porfészek. A Márton-napi lúd hirtelen elgágintja magát, s azon- sült-módján, ropogós-pirosan fölszáll, és elhúz a búsba, a többi vándormadárral.

Sándor János fôispán úr városa. (S. J.: Marosvásárhely, 1860. nov. 14. – Bp., 1922. júl. 16.: politikus, miniszter. A bécsi mûszaki katonai ak. hallgatója volt, majd jogot végzett a bp.-i tudományegy.-en. 1882-ben vm.-i szolgálatba lépett. 1883-ban Torda-Aranyos vm.-ben tb. fôszolgabíró, majd fôispáni titkár, 1889-ben a vm. alispánja, 1891-tôl 1902-ig Kisküküllô, 1901-tôl 1902-ig Maros-Torda vm. és Marosvásárhely fôispánja is. Sógorság és politikai barátság fûzte Tisza Istvánhoz. 1903–1905-ben a belügymin. politikai államtitkára, 1913. jún. 10-tôl 1917. jún. 15-ig a második Tisza-kormány belügyminisztere volt.)

A Sándor János-hegy égôzöld S és J betûi sugalltak valaha valamiféle "magashazát", hazát a magasban is. Azóta az is becsúszott lassan a Küküllôbe.

Dicsôben hétköznap szeretek csavarogni. Mostanság inkább csak évfordulókra, osztálytalálkozókra, kórusfesztiválokra, ilyesmikre hívnak. És temetések, esküvôk is köteleznek. Temetésen nem sírni, lagziban nem inni. Figyelni a szívet, dobog-e még.

Ha tudnék, regényt kellene írnom errôl a kedves térrôl. Elôbb gondosan leporolni. Törölni róla mindent, aztán alapítani egy új települést, kitalált lakókkal, ismeretlen hôsökkel, akik felépítik a várost, és Szent Márton oltalmába helyezik. És élnek boldogan, az idôk idôtlenségében.

Egy tiszta szavú regényt, amelynek nincs bûntudata. Egy szerzôtôl, akinek nincs már lelkifurdalása.

Mert megszenvedte lelkében sajgó kishazáját.

Bölöni Domokos

Az elmúlt hónapokban a Líra és Lant cégcsoporthoz tartozó kiadóknál megjelent 1956-tal kapcsolatos könyvek száma száz-százhúsz – tudtuk meg Kolosi Beától, a zrt. marketingigazgatójától. Szerinte ez a mennyiség jóval több annál, mint amennyire a piac igényt tart: csak néhány könyv fogy jelentôs példányszámban.

– Dokumentumregény, memoár, szépirodalom. Melyek a legkeresettebbek?

– Leginkább a memoárok és fényképalbumok fogynak. Az 1956-tal valamilyen formában foglalkozó kötetek közül a legnépszerûbbek: Moldova György Kádár Jánosról szóló könyve, Csics Gyula: Magyar forradalom – egy 12 éves fiú 56-os naplója és Orbán Éva: Amit 56-ról mindenkinek tudni kell. A szépirodalomi mûvek közül Márai Sándor: A forradalom elôérzete és Mezei András: Szerencsés Dániel címû regényét emelném ki.

Az Alexandra könyvkiadónál csak egy 56-tal kapcsolatos könyv jelent meg, Faludy György kötete.

– Pontosítanék: két könyvünk jelent meg, illetve fog megjelenni a témakörben. Már kapható Faludy György és Faludy Zsuzsa: a forradalom emlékezete címû kötete, és újra kiadjuk Szôcs Géza Liberté ,56 címû munkáját – mondta Gyuricza Eszter kiadóvezetô. – A Faludy-kötet 1956 félszázados évfordulójának állít emléket, Faludy György közéleti témájú publikációinak és nemegyszer nyersen ôszinte lírájának ötvözete. A gyûjteményt a szerzô második feleségének, Faludy Zsuzsának az írásai teszik teljessé. Ez a kötet az utolsó, amelyet a történelem viharai közepette humanista elveihez mindvégig rendületlenül hû költô- író-mûfordító állított össze.

– Véleménye szerint jó-e, ha az évfordulóra sok könyv jelenik meg?

– Mindenképpen jónak tartom, ha az évforduló apropóján kulturális emléket bemutató kötetek jelennek meg. Az olvasók majd eldöntik, melyik kiadványt veszik meg könyvespolcukra.

Hamary Dénes

Az alábbi írás két egykori marosvásárhelyi színmûvész közremûködésével kerül mai mellékletünkbe. Técsy Sándor, aki sok éve került el Amerikába, Sütô András halálakor írt megemlékezést az Amerikai Egyesült Államokban megjelenô Népszava Szabadság címû lapba. Meister Éva Szolnokon figyelt fel erdélyi színészkollégája megható soraira és úgy gondolta, érdemes azokat a Múzsa olvasóival is megismertetni. A New York-i újságcikket elküldte tehát szerkesztôségünkbe. Köszönjük. Íme az október 13-i emlékidézô.

Itt, New Yorkban hangzott el a kérdés, amikor elmondtam a családomnak a halálhírt. Nehéz egy amerikai tinédzser kérdéseire válaszolni. De megpróbálom. Körülbelül így:

"...olyan idôs voltam, mint te most. Egy este apám hazajött egy társasággal valamit ünnepelni, vagy csak egyszerûen jó hangulatban eltölteni egy szürkének ígérkezô kisvárosi estét. Az egyik férfi, egy mosolygós, szôke hajú ember, csókot nyomott anyám arcára:

"Te lennél Csibi – ez volt a ti nagyanyátok beceneve – és ezek a ti csibéid?" A nôvéremmel megilletôdve ráztuk meg kinyújtott kezét. Nehéz volt felfogni, hogy "Sütô András, sz. Pusztakamarás 1927", a magyar irodalomkönyv lapjairól egyszer csak a mi házunkban materializálódott. A következô esztendôkben sokszor ismétlôdött a látogatás, néha Éva, az örökké mosolygó asszony társaságában.

Megismertük a velünk egyidôs gyerekeket, Ágnest és Öcsit. Apám gyakran töltött zenebonás estéket a bohém vásárhelyi mûvészekkel, talán így vezette le, hogy mikor megkérték, hogy lépjen be a Székely Színházba, ô megmaradt állatorvosnak. És Sütô András egy-egy darabjának a bemutatója után nálunk folytatódott a hivatalos bankett, mert a város szélén külön házban laktunk, mindig volt flekken és jó házi bor, s reggel négy órakor nem volt szomszéd, aki partvissal döngetné a plafonját a dáridó miatt.

Késôbb, mikor a mindenre fülelôk elszaporodtak, hozzánk jött Sütôvel dr. Czine Mihály, mert szerette a Tatár bácsi demizsonos borát, a finom nyárádmenti gabonapálinkát, és mellé az egyszerû magyar beszédet. Egyszer hallottam Sütôt zongorázni, és egy alkalommal, nyolcadikos lehettem, nekem adta egy fehér, álomszövetbôl készült pantallóját. A mezôségi parasztgyerek cucca így vált "uraságoktól levetett holmivá."

Beszélünk a változó idôkrôl. Az emlékmozaik darabkái szétszóródtak az idôben, a sepsiszentgyörgyi színház egy bemutatójára jöttek el apámmal Vásárhelyrôl. Báthory fejedelemrôl szólt a darab, én valami székely népvezér voltam. Sütô nem írt kritikát, nekem ennyit mondott: – Te, Öcsike fiam, hateha, nagyon ügyes vagy... Engem a Kárpátok öblébôl nemsokára az Atlanti- óceán partjára sodort az életem szele, otthon egyre komorabbá vált az élet. Czine Mihály már nem jöhetett Erdélybe, Sütô András már nem mehetett az utcára, de Magyarország színházai, irodalmi lapjai, olvasói mellette álltak, egyre jobban dühítve az olténiai Néró apparátusát. Eljött 1989, Néró ment, és Románia eufóriában volt. Nem sokáig. Elszabadult a pokol, és a botokkal érkezô hodáki bennszülöttek félvakká tették a 20. század magyarságának leghangosabb szószólóját. Bostoni orvosok próbálták menteni a menthetôt. Évával egy magyar családnál húzódtak meg, én mentem utána kocsival. Visszafelé New Yorkba egy kis idôre feltámadt a gyermekkor. Hátul Éva "néni" anyámmal csodálta May Károly-helyszín indiánokat idézô erdôs-hegyes tájait, én elöl András "bácsival" múlattam az idôt. Évekre rá, mikor Te, Krisztina, nyolc hónapos voltál, átutazóban Pesten meglátogattuk Cselényi Lacit, Ágnes férjét, Sütô itt nyaralt. Megkérdezte, mi járatban vagyok.

– A Magyar Líra Fesztiválja Gyulán.

– Mit mondasz?

– Farkas Árpád Ha sírokon hajt ki a remény. Azt mondják, a Te prózáddal van egy szinten.

– Nem, Öcsike. Az Vörösmarty lírájával van egy szinten.

Aztán szakszerûen tisztába tettelek, amit Éva nagyon élvezett, és mikor megszûntél bûzleni, András bácsi elbíbelôdött veled.

– Ej, te Öcsike, apád hogy élvezné, ha látná ezt.

Fogalmad se volt, ki az, aki neked gügyög. Ô volt Sütô András.

Néhány tucat fénykép és néhány méter video maradt kézzelfogható emlékeztetôként, egyszer eljuttatom a családnak. Mikor restelkedve megvallottam, hogy könyvet írok, bátorított. Nem fogok nekrológ írásába, nem tudok okosat, újat, vigasztalót mondani a halálról. Csak egy farkascsorda vonítása bántja a fülemet. Mert nem mernek lejönni a ravatal mellé, csak az erdôszélen, menekülésre készen vonítják túl egymást. "Kommunista volt". Igaz. De hitt benne, mert ott volt egy másfajta Mennyország ígérete. Nagy Imre is az volt. Király Károly, aki a '70-es években a legtöbb fejfájást okozta Ceausescu elvtársnak, úgyszintén. És sorolhatnám, Aragon, Camus, akit akartok. De mikor rájöttek, volt bátorságuk szembefordulni vele. És Nagy Imre sorsát ismerjük, a Király Károly elleni besugárzásról tudunk, és Sütô András meghurcoltatása sem újság.

Próbáljátok meg a tettekkel kombinált szavai után megítélni. Olvassátok el egy régi írását: "Egy csupor zsír". Nézzétek meg a színdarabjait. Mikor Hajdu Gyôzô a forradalom után megkérte, hogy segítsen rajta, leveleket írt a védelmében. Odafordította a másik orcáját, félvakon sem bosszúra gondolt. Én így emlékszem rá.

Mert Sütô András most a Parnasszuson ül, és a világirodalom legnagyobbjai versengenek a kegyéért, hogy az asztalukhoz üljön. És ha jókedvében leül a zongorához, és eljátssza-elénekli, ahogy én gyerekfejjel hallottam, hogy "Lement a Nap a maga járásán..." – akkor olyan taps tör ki, hogy ide hallatszik az égbôl.

Técsy Sándor

New York, 2006. október

Miután a sors Kincses Elemérnek lehetôvé tette, hogy 120 prózai és bizonyos számú zenés elôadást megrendezzen, azt is megadta, hogy Kolozsváron megrendezze az elsô operaelôadását is. Giuseppe Verdi Falstaff címû operája a mester fél évszázados munkásságának koronája. A kirobbanó jókedv, csillogó humor, iróniával fûszerezve, beragyogja Verdi, de az egyetemes operairodalmat is. Megrendezése mûvészembert próbáló feladat. Kincses Elemér elnyerte a Kolozsvári Magyar Operának a megbízatását, hogy rendezze meg a Verdi- mûvet. Ez mit jelentett Kincses Elemérnek?

– Sok minden összejátszása kellett ahhoz, hogy ez megszülessen. Ez év januárjában a kolozsvári sétatéren és a Kolozsvári Állami Magyar Színházban is forgattuk a Héjja Sándorról szóló emlékezô filmet. Akkor üldögéltem Héjja Sándor szellemiségétôl eltelve itt, a színház elôcsarnokában, és találkoztam az opera igazgatójával, Simon Gáborral, aki felajánlotta nekem a Falstaff megrendezését. Úgy érzem, ez halhatatlan barátom, Héjja Sándor ajándéka volt. Hazamentem Marosvásárhelyre és megszereztem az elsô CD-felvételt, melyben Renato Bruzon és a Los Angeles-i Operaház társulata adja elô ezt a darabot. Nyolc hónappal ezelôtt szerettem bele ebbe az operába. Verdi ebben a darabjában félretesz minden sallangot és játszadozik. A zenemû-formák sokaságát találhatjuk a zenéjében. Az örök nagy téma, hogy a nôk az öregedô férfiakkal szeretnek kitolni és ez nekik nagyjából sikerül is. A nôk ebben a mûfajban kivételesen találékonyak, leleményesek. Mindez a Verdi-mûben megtalálható.

– Kincses Elemérnek igen nagy információs anyaggal kellett megküzdenie, hogy nem veszett el ebben az áradatban?

– Az Interneten Verdirôl körülbelül négyszáz oldal van magyar nyelven. Én ebbôl elolvastam körülbelül háromszázötvenet. Feltöltôdik az ember Verdibôl. A prózai elôadásokban évek óta az igazságot hajszolom. Az opera esetében a szépség felé indultam el. Ebben nagy segítségemre volt az a színpadi makett, amit elém tett Labancz Klára díszlet- és jelmeztervezô. A megvalósult színpadi alkotásban látható a világszínvonalat megütô teljesítmény. Ez segített abban, hogy a mûvet minél játékosabbá, minél ötletesebbé, minél fogyaszthatóbbá tegyem. Rájöttem, hogy ez az opera tréfálkozás a világgal. Nem véletlen az utolsó mondata: "Ez a világ egy tréfa". Belegondolván a cselekményébe, mit is tesz, mond Falstaff és baráti társasága. Mit tesznek a hölgyek, azok a férfiak, akik ôt körülveszik. Egy nagy tréfa, vidámság, kacaj az egész világ. Ebben a gondolkodásban nagy segítséget jelentett az 50. évadját kezdô Hary Béla karmester, aki a Kolozsvári Magyar Opera örökös tagja.

– Prózai rendezônek egyes esetekben hihetetlenül nehéz a karmesterrel jól dolgozni. Ez esetben egy olyan karmesterrel került össze, aki életének teljes munkásságát Kolozsváron fejtette ki, rendkívül eredményesen. Hogyan tudtak együtt dolgozni?

– Hary mester európai értékû, nagyszerû muzsikus. Én semmilyen zenei kérdésbe nem szóltam bele. Ô sem szólt bele a rendezési elképzeléseimbe. Ezért nem is volt semmilyen súrlódás. Tökéletesen megértettük egymást; mikor a zenének engedtünk több érvényesülést, mikor a mozgás dominanciájának. Élvezet volt vele dolgozni. Nekem is nagy élményem volt, amikor a zenét úgy próbálták, mintha koncertelôadás lenne. Tulajdonképpen végigmentek a zenei részeken, kipróbálták, mi hogyan hangzik, mozgás és díszlet nélkül. Valószínû, ezt a tapasztalatot én is át fogom venni a következô rendezésben a mondanivaló hogyan érvényesül? jelszóval. Ilyenkor különös dolgokra jöhetsz rá. Vannak dolgok, melyeknek élniük kell.

– A Hary mesterrel való munkában rájött, hogy miért ragaszkodott Hary Béla a Falstaff elôadásához? Mert tôle indult el az ötlet másfél évvel ezelôtt. A Falstaff a világ operairodalmának nagyon érdekes, értékes terméke és mégsem tartozik a sûrûn játszott operák közé.

– Szerintem nagyon magasra tette önmagának és a társulatnak a mércét. Nem egy átlagosat, langyosat tûzött ki magának. Valamit, ami igazán próbára teszi a zenekart, szólistákat és a társulatot is. Aminek nekifutottunk, gyönyörûen átugortuk. Úgy, hogy a léc még csak meg sem rezzent. Ez nagy dolog. Azonkívül, a már nem fiatal férfi akar valamit mondani, búcsút venni sok mindentôl. Az ember egy idô után kifele megy, s ha valaki bölcs, akkor mosolyogva néz vissza a megtett útra. A mérhetetlen derû közös Haryban és Verdiben. Talán ez lehet a magyarázata a választásának, amit az opera igazgatósága is szívén viselt.

– A Kolozsvári Magyar Opera budapesti meghívásán, ami november elejére, 1–5-re esik, ezt az operát is bemutatja. Az egyik próbán jelen levô Selmeczy Györgynek azt mondta: "már rég kellett volna operát rendeznem." Máskor is megpróbál operát rendezni? Szívesen jönne Kolozsvárra?

– Ha hívnak, örömmel. Az operarendezésnél meglegyint a szépség, a zene szépsége, nagyszerûsége, nemzetközi jellege. Innét sokkal könnyebb építkezni. Számomra ünnep volt az itteni munka.

– A rendezés alapján, hogy érzi, merre halad ma az opera rendezôi nyelve?

Van egy csomó megújulás, aminek fele blöff, másik felén el lehet gondolkodni, és komolyan kell venni. Mindenképpen meg kell próbálni a látványt konszenzusba hozni a szereplôk emberi igazságaival. Nagyon nagy látványban hihetô emberi magatartásokat felmutatni. Szerintem erre tendál a világ. Ma már mindent meg lehet technikával oldani, csak az emberrôl szóljon a világ, aki ott áll egy fantasztikus technikai gépezet közepén. Az ember, a nézô a legfontosabb.

Csomafáy Ferenc

Az Ariadne, a Totem és más hasonló, évente jelentkezô mûfaji vagy tematikus képzômûvészeti kiállítások után Marosvásárhelyen egy újabb rendszeressé válható tárlat kezd gyökeret ereszteni: az interaktív grafika. Tavaly rendezték meg elôször a Kultúrpalotában meglehetôs sikerrel, most látogatható a második ilyen szalon. Életkorban egymástól távol álló, törekvéseikben mégis több dologban közelíthetô alkotók mutatkoznak be közösen. Letisztultan kikristályosodott stílusok és mûvészpályák kerülnek útkeresô, kísérletezô grafikák társaságában a nézôk elé. Mi több, már lezárult életmûvek is feltûnnek a kiállítótermekben. Az idén Vass Tamás és Molnár Dénes munkásságába tekinthetnek be az érdeklôdôk, metszetek, színes és fekete-fehér grafikák segítségével. A nézônek pedig nincs olyan benyomása, hogy kár volt mindezeket keverni. A grafika éppen ezzel a sokféleségével is hatni képes a közönségre.

A ráhatás egyébként a rendezôk bevallott szándéka. Az interaktivitást ezúttal sem csak a számítógép használata, a mediatikus eszközök és eljárások vonatkozásában teszik nyilvánvalóvá, hanem abban is, hogy lehetôséget teremtenek a tárlatlátogatóknak, hogy betekintsenek a grafikai technikák sajátosságaiba, sôt akár maguk is próbálkozzanak a helyszínen valamilyen grafikai munkafolyamattal, mondjuk, metszetkészítéssel. A tavaly nagy érdeklôdés volt ez iránt, fôleg a tanulócsoportok jeleskedtek, akiket képzômûvészek vezettek be a grafikázás rejtelmeibe. Bizonyára a jelenlegi kiállítás sem okoz ilyen téren csalódást. Ettôl eltekintve, az is talál magának kedvére való látványosságot, aki csak nézelôdni kíván. Haller József, Major Gizella, Fekete Zsolt újabb mûvei például mindenképpen elismerést válthatnak ki, mint ahogy figyelemfelkeltôek a Bolyai Alkotótáborban készült idei grafikák is, amelyek kiindulópontjainál egyaránt ráismerhetünk a kerámiázásra illetve a Bolyai- geometriára. Legpregnánsabban ezt ifj. Molnár Dénes és Epaminonda Tiotiu képviseli. Vagyis a fiatalabb és a korosabb nemzedék egy-egy képviselôje. Az ifjabbak között persze Csatlós Levente és Kiss Ármánd, Csorvási Szabó Attila nevével is találkozunk, ôk az utóbbi idôben ritkán hiányoznak az ilyen jellegû rendezvényekrôl. De minderrôl lesz még alkalmunk szólni, adjunk inkább teret néhány alkotásnak a tárlatról.

N.M.K.

Örülhetnek a gyerekek és a gyermeklelkû felnôttek: elkészült a Peter Pan folytatása.

James Matthew Barrie skót író eredeti történetének jogait a Great Ormond Street gyermekkórházra hagyta. A kórház 2004-ben, a könyv megjelenésének 100. évfordulóján felhívással fordult az egész világ kiadóihoz és irodalmi ügynökeihez, hogy kutassanak fel olyan szerzôket, akiket érdekel a könyv folytatásának megírása. Kétszáz író küldött be szinopszist és egy bemutató fejezetet. A kórház végül Geraldine MacGaughrean angol írónôt választotta, aki történelmi tárgyú és gyerekeknek szóló regényeivel már elismerést szerzett. Az írónô hat hónap alatt írta meg könyvét, amelyhez csak azt a feltételt kellett teljesítenie, hogy hû marad Barrie lírai prózájához és szerepelteti Neverland minden alakját – írta az El País címû spanyol napilap.

Peter és barátai ezúttal 1926-ban élnek, amikor is Neverlandben más szelek fújdogálnak. Elmúlt az örök tavasz, esôs, szürke napok követik egymást. Maga Peter Pan is megváltozott, komorabb lett. Wendy és társai felnôttek, visszatértek a valóságos világba, ahol szintén nem jól mennek a dolgok. Ám ôk azt is megérzik, hogy Neverland veszélybe került és visszatérnek az álmok földjére. A történet úgy fejezôdik be, hogy lehetôséget hagy további folytatásokra.

Érdekes módon Barrie mûve azon kevés, nagy sikert aratott könyvek közé tartozik, amelyet a legkevesebb alkalommal dolgoztak fel, annak ellenére, hogy az író, bár gondolt egy második rész megírására, nem kívánt semmi rosszat annak, aki hozzányúl alkotásaihoz.

Geraldine McCaughran, aki majd a kórházzal együtt osztozik a könyv jogain, arra számít, hogy mûve felveszi a versenyt Harry Potterrel. A könyv egyszerre 32 országban jelent meg.

P. Buzogány Árpád

Meg-megzörrentek a száraz kukoricalevelek, ahogy Károly forgolódott a magas kórók között. Homlokát megtörölte, ekkor valami furcsát látott a feje fölött. Felnézett, a nappal szembe, nagy tenyerét szeme elé tartotta. Siklóernyôs – bólintott. Ismeri ô, látott ilyent a televízióban. Megfordult, visszaállt a sorba, újabb csô kukoricát bontott ki, tompa reccsenéssel törte le, és maga elé, a kosárba dobta. Hátán az inget forrón sütötte a nap. Vénasszonyok nyara. Október elején ilyen meleg legyen… Majd visszafelé, a másik sorban nem a hátát égeti. És még le sem vetheti az inget, mert összevagdossák karját a kemény, érdes levelek.

Mint egy motorkerékpár, hangos berregés hallatszott odafentrôl, felismerte a hangot. Fél szemmel leste, mi történik. Jól láthatóan haladt az égen a siklóernyô, enyhén a domb felé kanyarodott. Hát így másabb, nem kell a széljárással törôdni. Milyen messze elláthat ilyen tiszta idôben! Az ember fején odafönt valami sisak lehetett, néha megcsillant rajta a fény. Amikor gyerekek voltak, egyszer az esernyôt próbálták ki ejtôernyôként. A diófáról ugrott le, szerencsére csont nem törött, de a bokája kificamodott, onnan tudták meg otthon, mivel foglalkoztak. Egy asszony még frissiben helyretette – igen, így mondták – a bokáját, még orvoshoz sem kellett menni…

Mire a sor végére ért, megtelt a kosár, kivitte a kukoricás szélére, és a rakás tetejére borította. A siklóernyôt már nem látta, eltûnt az erdô mögött, de még hallatszott a motor zaja.

Kigombolta az inget, ujját feltûrte, aztán a fa mellett, a mellény zsebébôl elôkotorta a cigarettát. Leült egy zsákra, a kutya pedig melléje húzódott. Még el sem szívta a cigarettát, korogni kezdett a hasa. Lehet már négy óra is, de sajnálta az idôt arra pocsékolni, hogy hazamenjen, délelôttôl megállás nélkül dolgozott. Nemsokára úgyis menni kell, enni kell adni az állatoknak is. Addig még bírja. A rossz táskából almát vett elô, ruhájába törölte és nagyot harapott belôle.

A kutya szorosan melléje húzódott. Az is éhes, látszik rajta, máskor inkább körülötte forog. Ahogy az almát megette, továbblökte a kutyát, de az nem tágított, fejét a Károly combjára hajtotta, játékosan vakkantott. Nocsak, most nincsen idô veled játszani! Dolgozni kell, mert akár holnapra is megesôzhet az idô. Felállt, és vállára akasztotta a kosarat. A kutya nem követte, Károly nem is bánta. Háromnegyedes, így mondják az ekkorának, nem is egészen juhászkutya, de nem is arasznyi egerészô. Van már fél esztendôs is, úgyhogy nem fog nagyobbra nôni. Csak ne volna folyton a sarkában… Úgy szoktatta, hogy szabadon járjon, ám ha valahová bemennek, képes a házba is utána menni, el nem maradna, bárhogy szidja is.

Beállt a sorba, begombolta az ingét. Szaporán járt a keze, egy-egy gyönyörû csövet végigsimított, mielôtt a kosárba dobta volna. Mint az arany, olyan sárga! Ha kitart az idô, két nap alatt egyedül végez az egésszel, aztán az almát kell még leszedni, és jöhet kórót vágni. A veteményeskertet megtakarítani ráér, ha addig le nem fagy.

Furcsán nyüszített a kutya, Károly mozdulatlanul fülelt. Erre jön, feléje. A betyár nemjóját! – kiáltotta el magát. Jó nagy piros csirke volt a kutya szájában, szárnyánál fogva hozta, el nem engedte, oda kellett nyúlnia, hogy elvegye tôle. A csirke nem vergôdött, leeresztett szárnyakkal feküdt, alig pislogott. Nyakán és a hátán véres volt a toll. Na még éppen ez hiányzott mára! Lássa meg valaki, aztán mit szólnak… Még rákap ez a bolond kutya, pedig hogy vigyázott rá eddig! Megemelte a csirkét, jó súlyos, kövér. Vajon valaki nem látta? Hol a csodában jártál? – fenyegette hatalmas mutatóujjával a kutyát. Az pedig büszkén, feltartott fejjel állt elôtte, mint aki kötelességét teljesítette. Károly a zsebébe nyúlt, de eszébe jutott, mindent kitett belôle, nehogy elveszítsen valamit, valamelyik évben is elhagyta a ház kulcsát. Mint akit darázs csípett, úgy megugrotta magát, szaladt a fához, elôkapta a zsebkést, vissza a kosár mellé, és elvágta a csirke nyakát. Nehogy itt kimúljon, legalább eressze ki a vérét, hanem aztán elhasználni sem lehet a húsát. A csirke alig mozdult, amikor elvágta a nyakát. Hogy hamarabb kicsorogjon a vér, egészen levágta a fejét, a meleg vér végigfolyt az ujjain. Fölemelte a csirke lábát, az pedig alig rángatózott, a kutyát félre kellett rúgnia, ne nyalja fel a vért.

Mihez kezdjen most ezzel a csirkével? Azt sem tudja, kié lehetett, a kukoricaföld messze van a házaktól. Vagy ki tudja, honnan cipelte eddig az a kutya? Már nem csöpögött a vére, vitte magával. Beletette a megüresedett kenyeres tasakba, melléje a fejet, és a tarisznyával együtt felakasztotta a fára.

A kutya végig mellette volt, mintha azt várná, hogy megdicsérje. Ej, nagy dolog ez is, ezt csak beszéddel lehetne megmagyarázni neki, hogy mit miért nem szabad. A Füles – néha így szólította – beleállt a kosárba, úgy nyújtotta a nyakát. Károly nézte, aztán odacsapott. Nem nagyon, de a kutyának ennyi is elég volt, hogy összezavarodjon. Máskor megsimogatta, amikor az egeret a lába elé hozta megmutatni, most vissza- visszanézve kotródott el a kutya.

Nem ment a munka, folyton a csirkére gondolt. Végig kell vinnie a falun, ha nem akarja itt hagyni. A szomszédokhoz sem volt kedve bemenni, jóvátenni a dolgot, mert akkor híre megy, hogy a kutyája tyúkászik. A Fülest pedig sajnálta volna… Mert akkor meg kell kötni, nehogy azt mondják a gazdájáról, hogy könnyelmû. Ha pedig a környéken eltûnik egy ruca, vagy miegymás, ki lesz a hibás? Csak ez a szerencsétlen kutya. De hát eddig soha nem történt ilyen…

Ahogy a sorral végzett, a sarlóval kórót vágott, és letakarta a kukoricarakást. Aztán körbejárt a kukoricásban, amíg talált egy jó nagy disznótököt. Vette a zsebkést, és mint amikor töklámpást készítettek, levágta a töknek a szára felôli részét, kivájta a belét. A csirkét tasakostól együtt belegyúrta. Aztán jó vékony, hajlékony fûzfavesszôt vágott, átdugta a tökkalap szélén, úgy kötötte oda három helyen is a levágott részt. Ráterítette a szvetterét, beletette az egész csomagot a kosárba, füttyintett a kutyának és elindult.

Nem sokan járnak ilyenkor az úton, minden épkézláb ember a határban dolgozik, késôbb aztán szekerekkel hozzák haza a kukoricát, sarjút, ki amivel dolgozott. Károly amint kiért az útra, levette a szalmakalapot, végigsimított a haján, letisztogatta nadrágjáról a száraz levéldarabokat, aztán fejébe nyomta a kalapot és elindult. Jó mártást lehet készíteni erre a húsra, a csontosára pedig fokhagymás levest. Te is kapsz majd a csirkébôl, te betyár! – nézett a kutyára. Nem egészen törvényes, az igaz, de ha egy nyulat hozna a kutya, ami nem senkié, igazság szerint azt sem szabadna… pedig hát ki nem tenné meg?

Az üzlet elôtt két szekér állt, egyik üres, a másikban kukorica. Teherautó fordult be a kanyarban, és amikor a szekerek mellé ért, a lovak megugrották magukat. Hátratolták a szekeret, ki az útra, az autó fékezett és behajtott a sáncba, a lovak vágtatni kezdtek, a kutya vinnyogva vergôdött az úton, átment rajta a szekér, Károly letette a kosarat és odaugrott, elkapta egyik lónak a kantárját, hógatott és szaladt mellettük, de nem tudta megállítani ôket, el kellett engednie, nem bírt velük. Motorkerékpár jött szembôl, félrehúzott az út szélére, amennyire lehetett, Károly összegörnyedve pihegett, aztán már csak annyit látott, hogy a motoros elterül a földön. A kosara kigurult az útra, a tök szétrepedt, a fejetlen csirke kiborult az újságpapírból. Az üzletbôl kiszaladt az utcára mindenki, a szomszédokból is a kapu elé gyûltek. Jaj, Istenem, a csirke! Meglátják, hogy a tökben volt eldugva! – futamodott meg Károly. Csak addig oda ne érnének… csak éppen…

A kutya, mintha mi sem történt volna az elôbb vele, gazdája felé szaladt, aztán észrevette a vacsorára való csirkét, arra tartott, és az út közepén leheveredett a fejetlen csirke mellé, vékony hangon vakkantva. Az emberek nem értették, mi történhetett. Károly elkapta a kosarat, beletette a tökdarabokat, a csirkét és melléje a kutyát is, hóna alá kapta az egészet, és lehajtott fejjel szaporázta a lépést az út szélén. Az út közepén nem maradt egyéb, mint néhány friss tökmag, meg a véres csirkefej.

Meglehetôsen nagy vitát váltott ki Rainer Schmitz német újságíró könyve, a Mi történt Schiller koponyájával, avagy minden, ami nem ismert az irodalomból. A mû jól dokumentált gyûjtemény híres szerzôk kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert dolgairól.

Kutatásai során Schmitz rábukkant Hemingway néhány levelére, köztük két olyanra, amelyeket Németországban még sohasem publikáltak. Az egyiket 1949-ben írta Charles Scribner kiadónak. "Egyszer megöltem egy káposzta (Kraut) SS-t, aki szerfölött szemtelen volt. Figyelmeztetésemre, hogy agyonlövöm, ha nem hagy fel szökési kísérleteivel, azt felelte: – Te nem fogsz engem megölni, mert félsz ezt megtenni. Degenerált fattyúk fajtájához tartozol. Különben pedig ezzel megsértenéd a genfi konvenciót is. – Tévedsz, testvér, mondtam neki és a gyomrát megcélozva háromszor rálôttem. Amikor térdre esett, fejbelôttem. Azt hiszem, az agya a száján és az orrán spriccelt ki" – idézte a Corriere della Sera olasz napilap.

A normandiai partraszállás után az író haditudósítóként, tiszti rangban csatlakozott az amerikai IV. gyalogos hadosztály 22. ezredéhez. Valójában azon nemcsak a haditettek leírása volt a feladata, akkor már a CIA elôdének, az OSS-nek dolgozott. Hála tökéletes franciatudásának, de facto ô volt a Párizs melletti Rambouillet kormányzója. A civil lakosság mellett fôként a német hadifoglyok kihallgatásával foglalkozott.

1950-ben egy másik levélben, amelyet Arthur Mizenernek, a Cornell University tanárának írt, az író újra visszatért háborús élményeihez. "Pontos számításokat végeztem, 122-t öltek meg. Az egyik olyan korú volt, mint Patrick fiam, 16–17 éves. Biciklin próbált elszökni. A 30-as kaliberû golyó a máját találta el" – írta a levélben.

Schmitz nem tudja, higgyen-e Hemingway-nek, akinek számtalan levele tartalmaz túlzásokat. Macho mítoszát akarta ilyen módon táplálni. Az is igaz, hogy két levélben foglalt állításait senki sem erôsítette meg. Ugyanakkor még csodálói is lehetségesnek tartják, hogy a háború alatt megsértette a genfi konvenciót. Az is biztos, hogy az ölés erôs vonzerôt gyakorolt rá, erre több utalás is van. Még 1933-ban írta Janet Flannernek: "Élveztem a puskával való lövést, és szeretek ölni. Afrika az a hely, ahol ezt meg lehet tenni." Állatokról lehetett szó, amelyeket lelôtt Afrikában egy két hónapig tartó szafarin. De 1936-ban az Esquire-ban megjelent cikkében ezt írta: "Biztos, hogy semmilyen vadászatot nem lehet összehasonlítani az embervadászattal, és aki elég sokáig vadászott felfegyverzett emberekre, utána már semmi más iránt nem érdeklôdik."

A két levél ismeretében a vélemények a bennük foglaltak igazságtartalmáról a kétségbevonás és a lehetséges között ingadoznak. Schmidt szerint a választ a világ egyik legnagyobb írója eddig ismeretlen oldalával kapcsolatban további háborús archívumok kutatása adhatja meg.

Clint Eastwood, Robert DeNiro, Sandra Bullock, Sharon Stone, Lindsay Lohan is felvonult a vörös szônyegen, amikor helyi idô szerint hétfôn este 10. alkalommal kiosztották a Hollywood- díjakat az egyhetes filmfesztivál megkoronázásaként, amelyen Til Schweiger One Way címû, saját produkcióban készült thrillerjét is bemutatták.

Az év legjobb színésznôjének odaítélt díjat Penelope Cruz vehette át a Beverly Hilton hotelben a Volver címû filmben nyújtott alakításáért.

A férfiak közül Forest Whitaker nyerte el a legjobb alakításért járó díjat Idi Amin ugandai diktátor megszemélyesítéséért a The Last King of Scotland címû filmben.

Sandra Bullock és Ben Affleck a legjobb mellékszereplôi teljesítményért kapott díjat.

A legjobb rendezônek szánt díjat a zsûri Oliver Stone-nak, a Worlds Trade Center címû filmdráma megalkotójának ítélte oda.

A Bobby címû film szereplôgárdája – Sharon Stone, Demi Moore, Ashton Kutcher, Lindsay Lohan és még sokan mások – a legjobb együttesnek járó díjat kapta.

Robin Williams, a népszerû komikus életmûdíjban r&ea