Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Beszédesen szól a legutóbbi rendszerváltást követô idôkbe illô szemléletváltás stádiumáról, hogy hivatalos ünnepnaphoz kapcsolódó intézményi retorikában a magyarkérdés ugyanolyan megvilágítást kap, mint a hírhedt "fénykorszak" idejében.

Tegnap, a román hadsereg napján annak a napnak az évfordulójáról emlékeztek meg, amikor a második világháborúban a tengelyhatalmak haderejét kiszorították Romániából a szövetséges csapatok. A marosvásárhelyi helyôrség parancsnokának írott sajtóban közzétett gondolatai szerint a román hadsereg napján annak az évfordulóját ülik, amikor a második bécsi döntés révén elkövetett országcsonkítást állította helyre hôsiesen a román hadsereg, a szovjet hadsereg támogatásával. Mindkét megközelítés igaz, mivel a tények nem változnak, csak a történetírók, vagy más minôségben állást foglalók szemszöge szerint öltenek különféle köntösöket.

Ezelôtt két évtizeddel fejét vették volna egy katonai parancsnoknak vagy egy közéleti személyiségnek, ha beismerte volna azt, hogy a múlt század negyedik évtizedének történetében Románia és Magyarország egyaránt apró játékszer volt a nagyhatalmak talpa alatt, ezért akkori történéseknek nagy lélegzetû nemzeti jelentôséget adni értelmetlen. Viszont a legutóbbi rendszerváltás óta már ideje lett volna felmérni, hogy Európa küszöbén a begyepesedett elvek mentén évtizedek alatt kimunkált ellenségképek továbbéltetése is értelmetlen. Ez a mentalitás az európai klubban szalonképtelen, igaz, remek táptalaj a finom kifejezéssel nem túl tágas látókörû rétegek körében politikai tôke termelésére. Erre legutóbbi példa az ideológiai ködben bolyongó, kóros népszerûséghiányban szenvedô konzervatívok bizalmatlansági indítványa.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy az elesett katonák áldozatáról ne kellene megemlékezni. Ez a hadsereg mindenkori kötelessége, hogy a katonai tiszteletet megadja a zászlója alatt elvérzetteknek. És közben a hadsereg napján a törvény szerint is elvileg apolitikus seregnek inkább a katonai pályával kapcsolatos változásokról kellett volna vonzó képet festenie, hiszen a hivatásos állományra áttérô sereggel vége szakad az évente kényszerrel a zászló alá álló újoncok áradatának. Befellegzik nálunk is a tömeghadseregnek, de a jelek szerint a profi hadseregre való átállás még nem jelent szemléletváltást, legalábbis itt helyben biztosan nem.

Három nap haladékot kaptak a Marosvásárhelyen, a bodoni erdô mellett, a volt téglagyári bánya fölötti tisztáson közel 10 éve putrikban élô romák, hogy odébb álljanak, ellenkezô esetben erôszakkal telepítik ki ôket. Dorin Florea polgármester egy korábbi sajtótájékoztatón tette szóvá, hogy megoldást keresnek a szerinte tarthatatlan helyzetre. Errôl tanácskoztak tegnap a hivatalban a városvezetés, a rendôrség, a csendôrség és a közösségi rendôrség, a szociális ügyosztály, valamint a roma szervezetek képviselôi.

Hosszas egyezkedés után arra jutottak, hogy elsô lépésben megpróbálják rávenni az ottlakókat, önként költözzenek el a város területérôl. A 12 családból mintegy 60 személy Dózsagyörgy községbôl jött a városba, guberálással, a marosvásárhelyi szemétteleprôl összeszedett hulladékok értékesítésébôl tartották el magukat. A polgármester szerint törvénytelenül foglalták el a város közterületét, ezért kell visszamenjenek korábbi lakhelyükre, Dózsagyörgy községbe.

Iszlai Tibor, a nyárádmenti település polgármestere lapunknak elmondta, szó sem lehet arról, hogy visszaköltözzenek, mert ezt az ottani közösség nem engedné meg. Az egyik családot gyilkosság miatt elûzték, ezért nem is akarnak hallani arról, hogy falura menjenek.

– Dorin Florea szítja a hangulatot. Egyetértek vele, hogy el kell ôket onnan költöztetni, mert törvénytelenül foglalják el a város területét, de találjon más helyet nekik. Ha Dózsagyörgy községbe jönnek, akkor ismét elûzik ôket. Hajdani házukat is, miután kiköltöztek, lerombolták. Nem akarunk egy másik Hadrévet! – mondta Iszlai Tibor.

Haller István, a Pro Európa Liga emberjogvédô irodájának munkatársa elmondta: ha város tulajdonát foglalták el, jogos a kilakoltatás, de legalább ennyire jogtalanul építettek fel egy ortodox templomot a bodoni erdôben. Miért nem ez ellen lép fel a polgármesteri hivatal és a helyi tanács? – tette fel a szónoki kérdést Haller István.

Hasonló helyzetben vannak a marosvásárhelyi Rovinari negyedben élô roma családok. Elszállásolásukra a polgármesteri hivatal építôtelepeken is használt barakkokat szánt volna, amelyeket a középít-kezésügyi minisztériumtól igényeltek, még nem sikerült ezeket beszerezni. Dorin Florea elsôsorban Borbély Lászlót vádolta, amiért a minisztériumhoz küldött kérést nem elégítette ki, másodsorban a helyi tanácsot, amiért nem fogadták el azt a javaslatát, miszerint szükséglakásként a romáknak a város pénzén vásároltak volna ilyen barakkokat. A polgármester szerint nem maradt más, mint a radikális megoldás.

Mégsem tûzi napirendre a román parlament a Markó Béla miniszterelnök-helyettes ellen benyújtott egyszerû indítványt, mivel az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetôsége úgy döntött, hogy nem támogatja a Konzervatív Párt (PC) kezdeményezését.

A PC annak ellenére támadta meg ebben a formában Markó Bélát, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökét, hogy az RMDSZ-szel együtt foglal helyet a kormánykoalícióban. E pártnak többnyire az ellenzéki szociáldemokrata és nagy-romániás honatyák segítségével sikerült korábban összegyûjtenie az egyszerû indítvány benyújtásához szükséges, megfelelô számú aláírást. Így kedden el is juttatták a Markó miniszterelnök-helyettesi tisztségébôl való lemondást követelô indítvány szövegét a képviselôház állandó bizottságához.

A kezdeményezôk azt kifogásolták, hogy az RMDSZ elnöke az utóbbi idôben többször is Székelyföld területi autonómiáját szorgalmazta, ami szerintük sérti Románia alkotmányát. Úgy vélik, hogy a miniszterelnök- helyettes nyilatkozatai román- és államellenesek, sovének és irredenták, veszélyeztetik Románia területi integritását, szuverenitását és nemzetállami jellegét. Az indítvány miatt viharos volt a koalíció kedd esti tanácskozása. A kormány fô erejét alkotó liberálisok és demokraták az RMDSZ-szel együtt azt kérték a PC- tôl: vonja vissza az indítványt.

A körvonalazódó újabb koalíciós válságot azonban az ellenzéki PSD "oldotta meg" azzal, hogy a párt vezetôi bejelentették: tizennégy képviselôjük csak saját nevükben írták alá az indítvány szövegét. Felkérték ôket, hogy vonják vissza támogató kézjegyüket.

A felhívás nem maradt visszhangtalanul, hiszen szerdán a képviselôház állandó bizottságában bejelentették, hogy az egyszerû indítványhoz nincs meg a törvény által elôírt, szükséges számú aláírás, ezért a Markó leváltását sürgetô vitát nem tûzik napirendre. A PSD vezetôi nem adtak nyilvános magyarázatot arra, hogy mi indokolta az RMDSZ-t, mint politikai ellenfelüket megsegítô döntésüket.

Levélben fordult több magyar civil szervezet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökéhez, azt kérve: Markó Béla vesse latba befolyását, hogy a benyújtott környezeti hatástanulmány alapján ne kapjon környezetvédelmi engedélyt a verespataki bányaberuházás, valamint az engedélyezés során megfelelô súlyt kapjanak a magyar aggodalmak is – errôl az érintett szervezetek szerdán tájékoztatták az MTI-t.

A Greenpeace, a Levegô Munkacsoport, a Magyar Természetvédôk Szövetsége, a Védegylet és a Zöld Erdély Egyesület azt kéri az RMDSZ vezetôjétôl, hogy személyes találkozón vitassák meg a verespataki helyzetet. A civil szervezetek álláspontja szerint ugyanis a saját véleményeik, valamint a magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium hivatalos állásfoglalásának megküldésével a bánya engedélyezési eljárása új szakaszba lépett, amelyben a magyar félnek már csak kevés lehetôsége van arra, hogy hatást gyakoroljon az engedélyezési folyamatra.

A szervezetek levelükben megismétlik azt a korábban is hangoztatott meggyôzôdésüket, hogy a verespataki aranybánya megnyitása rendkívül súlyos környezeti kockázatokkal járna mind Románia, mind a határon átnyúló hatások miatt Magyarország számára.

A kanadai-román Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) bányavállalat Európa legnagyobb külszíni aranybányáját szeretné megnyitni Verespatak mellett: a helyszínen legalább 330 tonna aranyat és 1.600 tonna ezüstöt rejt a föld, a tervezet környezeti kockázataira azonban több civil szervezet is felhívta a figyelmet.

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök szerdán, a kormányülésen bejelentette, hogy Varujan Vosganian liberális szenátort jelölte az európai biztosi tisztségre.

A kormányfô a kormány ülésének kezdetén tette ezen bejelentést, miután reggel Traian Basescu elnökkel és demokrata vezetôkkel találkozott.

"A napirend elôtt szeretném közölni önökkel, hogy megneveztem az európai biztost, és ezt továbbítottam az Európai Bizottság elnökének is. Az illetô személy Varujan Vosganian és ugyanakkor el szeretném mondani, hogy ezen eljárás során más lehetôségeket is figyelembe vettem", mondta Tariceanu. A kormányfô nem óhajtotta megnevezni azokat, akik még szóba kerültek, mivel, mint fogalmazott, "mindannyian kétségbevonhatatlan tulajdonságokkal rendelkezô személyiségek".

Ugyanakkor azon meggyôzôdésének adott helyet, hogy Varujan Vosganian megfelelô politikai tapasztalattal és szakmai profillal rendelkezik ezen tisztség betöltésére.

DA szövetségi források a Mediafax hírügynökségnek elmondták, hogy Varujan Vosganian már szerdára lefoglalt jegyet brüsszeli utazására.

Az idézett források szerint a javaslati levelet kizárólag Tariceanu miniszterelnök írta alá, ezáltal precedenst teremtve arra, hogy Románia javaslatait az Európai Uniónak a jövôben is a kormányfô és nem az államfô fogja megtenni.

Varujan Vosganian a kisebbségekért felelô európai biztosi tisztséget töltheti be, ez a leggyakrabban említett variáns európai diplomata körökben. Az Európai Bizottság szóvivôje, Johannes Laitenberger szerda reggel a Mediafax hírügynökségnek elmondta, hogy az európai biztosok kinevezésére a tagállamok és a bizottság elnöke közötti megegyezés nyomán kerül sor. "A hivatalos kinevezésre a közeljövôben fog sor kerülni", tette hozzá Laitenberger.

Az MDF elnöke azt javasolta: akik úgy érzik, hogy még tartoznak egy "tisztes és néma fôhajtással" a forradalom emlékének, helyezzenek el egy szál virágot a Mûszaki Egyetemnél vagy akár a Felvonulás téren felavatott az új 1956-os emlékmûnél.

Dávid Ibolya szerint ami az október 23-ai ünnepen történt, az "szégyen és gyalázat". Az MDF elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy november 4-én, a forradalom leverésének napján "talán valamit helyrehozhatunk abból, amit az ötvenedik évforduló kapcsán elmulasztottunk".

A pártelnök a Fidesz és a KDNP közös népszavazási kezdeményezésérôl szólva egyetértett azzal az felvetéssel, hogy ilyen akciók mellett kérdésessé válhat, miként lehet biztosítani a kormányzást az elkövetkezô idôszakban, miként lehet a kormányprogramokat végrehajtani.

Hangsúlyozta, meg kell várni az Alkotmánybíróság és az OVB véleményét a kezdeményezésrôl.

Dávid Ibolya emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltó politikai erôk Magyarországon "fô szabályként" a közvetett, képviseleti demokrácia mellett döntöttek. Elismerte, hogy továbbra is létezik egy "nehezebb út" a közvetlen demokrácia gyakorlására, az, hogy bizonyos kérdésekben népszavazással döntsön az ország.

"A rendszerváltozás hajnalán, az alkotmányos berendezkedés kapcsán, letettük a garasunkat a közvetett demokrácia mellett, amikor az emberek a képviselôkön keresztül gyakorolják állampolgári jogaikat" – mondta Dávid Ibolya, hangsúlyozva: hogy a magyar politikai berendezkedésben ez a fô szabály.

A pártelnök a rendôrség október 23-ai intézkedését értékelve kiemelte, hogy megvolt a jogszabályi alapja a fellépésnek. A rendôri intézkedés "arányossága" szempontjából viszont egyedi döntések születnek majd, így mindenkinek megadatik a panasztétel lehetôsége – tette hozzá.

A megkérdezettek háromnegyede elítéli, hogy a tüntetések megzavarták az októberi évforduló ünneplését – állapítja meg a Médián közvélemény-kutató felmérése.

A Népszabadság megbízásából végzett vizsgálat eredménye szerint az emberek többsége helyesli, hogy a rendôrök feloszlatták a Kossuth téri tüntetést, és egyetért azzal is, hogy helyesen jártak el a be nem jelentett tüntetések során is.

Élesen megoszlik a közvélemény a rendôrségi fellépés keménységét illetôen. 41 százalék szerint a rendôrség provokálta a tüntetôket, 38 százalék viszont úgy látja, ez pont fordítva történt.

A többség továbbra is úgy véli, hogy Gyurcsánynak le kellene mondania, bár az ezt helyeslôk aránya két hét alatt 56 százalékról 48 százalékra csökkent.

Hasonló eredményeket mért a Szonda Ipsos is. Az MTV Az Este címû mûsorában ismertetett számokból kiderül, hogy a megkérdezettek 54 százaléka egyetért a rendôri fellépés keménységével, 31 százalék szerint viszont az túl brutális volt.

Az emberek 61 százaléka úgy véli, hogy az események mindkét nagy pártnak ártottak. Egy korábbi méréshez képest duplájára nôtt azoknak a száma, akik mindkét politikai oldalt felelôsnek tartják a történtekért.

Orbán Viktor politikájával kapcsolatban a megkérdezettek mindössze 3 százaléka véli úgy, hogy az utcai politizálást folytatnia kellene. 44 százalék azt várja, hogy egyeztessen a kormánnyal, 27 százalék szerint vissza kellene térnie a parlamenti politizáláshoz és 19 százalék szerint vissza kellene vonulnia.

Tegnap délelôtt Marosvásárhelyen. a román hadsereg napján a helyôrség szervezésében a Román katona szobra elôtt helyezték el koszorúikat a helyôrség, prefektúra, a polgármesteri hivatal, a megyei tanács, a Háborús Veteránok Egyesülete, a Belügyminisztérium, a Különleges Információs Szolgálat, a Román Hírszerzô Szolgálat, közösségi rendôrség, munkaügyi igazgatóság, közpénzügyi igazgatóság, közegészségügyi igazgatóság, megyei egészségbiztosító pénztár, a megyei sportbizottság, a megyei nyugdíjpénztár, az Azomures vállalat, valamint a különbözô pártok képviselôi. Virágokkal érkeztek a Cosbuc és az Európa gimnáziumok diákjai, valamint a Nicolae Balcescu óvoda tanítványai. A fôtéri megemlékezés a Kornisa lakónegyedi Román hôsök parkjában folytatódott, ahol a fent felsoroltak mellett a megyei tanfelügyelôség, a megyei mezôgazdasági és vidékfejlesztési igazgatóság részérôl is koszorúztak.

A Marosvásárhelyi Táblabíróságon tegnap a polgári igazságszolgáltatás európai napját ünnepelték és a nyitott kapuk napja keretében líceumi diákok látogattak el a bíróságra, kérdéseikre bírák, ügyészek, ügyvédek válaszoltak. Ez alkalomból a Légy igazságos! címmel szervezett rajzverseny nyerteseit díjazta a Táblabíróság elnöke, Floarea Grosu.

Az Európai Bizottság és az Európa Tanács 2003-ban döntött úgy, hogy október 25-ét a polgári igazságszolgáltatás európai napjává nyilvánítja, így kívánva felhívni a figyelmet az igazságszolgáltatás mûködésére. A fent említett európai intézmények üzenete az, hogy az igazságszolgáltatás a polgároknak nyújtott legfontosabb szolgáltatás, mivel jogot biztosít nekik –, hogy magánjellegû vitáikat megoldják és érvényt szerezzenek az igazságnak. Egy jogállam központi szereplôje a polgár, mindegy, hogy választóként, adófizetôként vagy bíróként kerül kapcsolatba a közintézményekkel. Tegnap a Marosvásárhelyi Táblabíróságon ez alkalomból meghirdették a nyitott kapuk napját azzal a céllal, hogy az érdeklôdôknek tájékoztatást adjanak a rendszer mûködésérôl. Szórólapokat, információs brosúrákat adtak ki, mintegy 200 érdeklôdô látogatását fogadták bírák, ügyészek, ügyvédek. A Táblabíróság vezetése újságírókkal is találkozott, a Megyei Törvényszék pedig rövid tájékoztatót adott ki a bíróságok és a sajtó közötti kapcsolatot illetôen. Délben a gyermekek jogairól tartottak elôadást, amit szakmai vita követett, majd díjazták azokat a diákokat, akik a Légy igazságos! címszó alatt meghirdetett rajzversenyen a legjobbaknak bizonyultak. A 27 alkotás közül 6-nak a szerzôjét díjazta Florea Grosu, a Táblabíróság elnöke, de mindenki, aki rajzot küldött be, részvételi oklevelet kapott.

A beküldött szelvények alapján kisorsoltuk az ajándék-koncertjegyek nyerteseit: Bodó Bella, Zecses Nóra, Horváth Melinda, Harkó Irma, Szász Áron.

Jegyeiket átvehetik a Népújságnál, a Dózsa Gy. utca 9. szám alatt, II. emelet, 57-es ajtó, pénteken, 27-én 13 óráig.

Gerevich András, a kortárs magyar líra egyik legizgalmasabb alkotója ma, október 26-án Marosvásárhelyen A Hét vendége. Az est helyszíne: Dancing Shiva teaház, Bolyai utca. A József Attila Kör frissen megválasztott elnöke nagyon egyedi hangú, megejtôen személyes költészetével méltán keltette fel a magyar és a nemzetközi irodalmi élet érdeklôdését. Szeretettel várjuk a Népújság irodalmi csemegéket kedvelô olvasóit! Az eseményrôl és a költôrôl a www.ahet.ro weboldalon szerezhetnek információkat.

A Népújság helyi napilap 2006. október 4-i számában megjelentek a Marosvásárhely polgármesteréhez és Florea úr Kós Károlya címû írások, aláírók az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöksége és választmánya, valamint Törzsök Hunor, a Kós Károly Alapítvány tagja.

Az elsô cikkben "a koedukáció lehetséges módozatait átélô" Bolyai Líceum történetérôl esik szó, majd a polgármestert indulatosan arra szólítják fel, kérjen bocsánatot "a város magyar nemzetiségû polgáraitól" azért a kijelentéséért, miszerint "nyilvánosházat létesítene a Bolyai iskolából", amely "ember- és nemzetformáló".

A második cikkben a szerzô, abból kiindulva, hogy "mûvelet-lenségébôl" kifolyólag a polgármester nem ismeri Kós Károly építész életrajzát és munkásságát – akinek szobra az Aquaserv Rt. udvarán található –, arrogáns hangnemben említ néhányat annak – egyébként kétségbevonhatatlan – alkotásai közül. "Az Aquaservnek szegzett, ismételt kirohanása során bebizonyította, hogy nem ismeri városunk és egyben Erdély néhai világhírû építészét, Kós Károlyt, akit szimplán: »valami tervezô« szavakkal méltatott" stb., stb. A szerzô Anthony Gall ausztráliai építész Kós Károly [mûhelye címû] könyvét ajánlja az elôbb felszólalónak, javasolva, hogy annak olvasása után "vonja vissza sértô szavait".

Az ultimátum jellegû hangnemmel és a megközelítés arroganciájával szemben, amelyek mindenképpen távol állnak a civilizált és jó modorú párbeszéd szabályaitól, a következô pontosításokkal élünk:

1. Sajnálatos, hogy az igényes politikai alakulat legilletékesebb képviselôi azok rosszindulatú torzításainak és túlzásainak csapdájába estek, akik ahelyett, hogy epikus találmányi forrásaikat nemesebb célokra fordítanák, szégyenükre szomorú hitvallást kovácsolnak a "hírlapi kacsák" kitalálásából, a szólásszabadság álarca alá rejtve szakmaiatlanságukat és rosszindulatukat. Megjegyzem, nem ejtettem ki a "nyilvánosház" szót egy olyan tanintézményrôl, amellyel szemben mindvégig tisztelettel adóztam. Következésképpen, megítélésem szerint a képzeletbeli kijelentésekért nem követelhetô bocsánatkérés. Szeretném azonban ismételten felhívni a város magyar és román lakosainak figyelmét – akiket egyenlô mértékben képviselek – a visszaszolgáltatások áldatlan kihatásaira, amelyeknek hatására a város fontos tanintézményei helyiségek nélkül maradhatnak, municípiumunkban hosszú távon veszélyeztetve az oktatás folyamatát. A Bolyai Líceum, de az Unirea Kollégium és a Mûvészeti Líceum is ebben a helyzetben vannak, amelyek egyenlô mértékben "ember- és nemzetformálóak". Véleményem szerint éppen azoknak nem diszkriminatív és a törvényes eszközök révén való megvédése jelenti értékeink tiszteletét egy olyan környezetben, amelynek "multikulturalitásával" valamennyien élünk.

2. Anélkül, hogy elismételném a lakosságnak az Aquaserv által nyújtott szolgáltatások kétséges minôségével szembeni elégedetlenségét, véleményem szerint egy, a társaság udvarán elhelyezett szobor – még akkor is, ha egy híres építészé – nem helyettesítheti ezen szolgáltatások hatékonyságának hiányát. Siralmas módon azonban ez hosszú távon, az RMDSZ nyújtható ernyôje alatt, kényelmes és meleg igazgatói széket biztosít. Ebben a helyzetben, természetesen nem kételkedve a Törzsök Hunor úr ajánlotta könyv értékében, annak olvasását feleslegesnek tartom.

Dr. Dorin Florea, Marosvásárhely megyei jogú város polgármestere

Az Európai Bizottság kedden sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az Európai Unió több tagországa korlátozni kívánja a bolgárok és románok szabad munkavállalását januártól – jelentette ki a brüsszeli végrehajtó EU-testület szóvivôje kedden. A belga kormány viszont bejelentette, hogy részlegesen megnyitja munkapiacát a két új tagállam polgárai elôtt, azaz ugyanazokat a szabályokat kívánja alkalmazni rájuk, mint a két éve csatlakozott közép- és kelet-európai tagországokra, köztük Magyarországra.

Katharina Von Schurbein, Vladimír Spidla munkaügyi biztos szóvivôje leszögezte, a bizottság azt szeretné, ha az EU-ban minél elôbb teljes lenne a munkavállalás szabadsága. Különös sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy olyan tagországok is a két új belépô munkaerejének mozgáskorlátozása mellett döntöttek, amelyek a korábban csatlakozott nyolc állam elôtt megnyitották piacaikat.

A szóvivô utóbbi megjegyzése Nagy- Britanniára és Írországra vonatkozott, amelyek a héten jelentették be, hogy legalább egy évig korlátozni kívánják a románok és bolgárok munkavállalását. A brit kormány azzal indokolta döntését, hogy az elôzô csatlakozás után jelentôs létszámú munkaerô érkezett oda az új tagországokból, mindenekelôtt Lengyelországból, és emiatt politikai nyomás nehezedett rá, hogy ezúttal a nyitás ne legyen korlátlan. A belga kormány ugyanakkor bejelentette, hogy ugyanazokat a feltételeket kívánja alkalmazni a két új belépôre is, mint a tavalyelôtt csatlakozott tízre. Az országban – amely eddig korlátozta a kelet- európaiak munkavállalását – fokozatosan megnyílnak egyes munkakategóriák az új tagállamok elôtt attól kezdve, hogy a szakhatóságok felkészülnek az érdeklôdôk fogadására (várhatóan a jövô év elejétôl). Az EU-tagállamoknak még az idén dönteniük kell arról, hogy beengedik- e a román és bolgár munkaerôt. Nagy részük ugyanakkor még nem hozott végleges határozatot, csupán Finnország, Svédország, Észtország, Lettország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia jelezte, hogy nem vezet be korlátozást, London és Dublin mellett pedig Dánia és Ausztria közölte egyértelmûen elutasító válaszát a korlátlan munkavállalásra.

Múltidézô

1956 a romániai magyarság rettenetes tragédiája is.

1956 októberében még a legelfogultabb baloldaliak is ösztönösen és azonnal a forradalom oldalára álltak. Budapest népében mindannyian önmagunkra ismerhettünk. Úgy éreztük (magam is még majdnem kisgyerekként), hogy ha ott vagyunk, magunk is azt cselekedtük volna, amit a budapestiek megcselekedtek. Úgy éreztük, hogy a magyarországi forradalom a diktatúra vége, hiszen az igazság szellemét, ha egyszer kiszabadult a palackból, többé már nem lehetséges visszaparancsolni oda. A király meztelen. Nem hittük, hogy a rendszernek lehet morális vagy akár csak fizikai ereje ahhoz, hogy nyílt terrorral törje meg egy ország népének egyöntetû akaratát. Sokan közülünk, fôleg a lelkesedésre hajlamos fiatalok, úgy érezték, számunkra is elérkezett a cselekvés ideje.

Erdély virtuális forradalmárait puszta gondolataik illetve vágyaik miatt büntette a bosszúálló hatalom. S még csak nem is ez volt a legrettenetesebb. A rendszer mûködtetôi egyszerre azt is felismerték, hogy a szinte átjárhatatlan államhatár dacára a romániai magyarság továbbra is a magyar nemzeti közösség szerves része, a romániai magyar irodalom továbbra is az egyetemes magyar irodalom elidegeníthetetlen összetevôje maradt.

Amint azt Stephano Bottoni, a félig magyar, félig olasz származású történész kutatásai már részleteiben is bemutatták, a Szekuritáté soron lévô 1957-es országos konferenciájának legfôbb témája az úgynevezett magyar és a zsidó nacionalizmus lett. A nyílt társadalmi elnyomás szükségességét minálunk a hatalom nem késlekedett a nyílt nemzeti elnyomás ürügyévé konvertálni. A Magyar Autonóm Tartomány sorsa ekkor pecsételôdött meg. Megindult a román pártapparátus és közélet megtisztítása a magyar és a zsidó "káderektôl". S kezdetét vette Kelet- Közép-Európa talán leghatékonyabb és legszétágazóbb besúgóhálózatának kiépítése is. Ennek lehetôségét is az 1956-os forradalom teremtette meg. Nem volt magyar ember, aki a forradalom sikereinek eufóriájában szûkebb vagy tágabb baráti körben, vagy akár idegenek elôtt ne nyilatkozott volna lelkesen az eseményekrôl, ne tett volna olyan kijelentéseket, melyeket késôbb ellene fordíthattak, vagy ne hallgatott volna egyetértôleg mások hasonló kijelentéseinek hallatán. Mindenkinek volt hát féltenivalója. És a történések lelkileg mindannyiunkat falhoz vertek.

A nyugati értelmiséget a forradalom megszabadíthatta baloldali illúzióitól. A kelet-közép- európai baloldali értelmiséget azonban – alighogy megszabadult tôlük – mindenféle átmenet nélkül visszavágták a legsötétebb diktatúrába. Miután szabad elmével fölismerte a rendszer által ráerôltetett szerepek elviselhetetlenségét, mintha mi sem történt volna, ártatlan arccal tovább kellett játszania ôket. A felszabadultság eufóriáját, a szabadság semmihez nem hasonlíthatón mámorító élményét, melyet Sólyom László köztársasági elnök a vasárnap esti ünnepen Ottlik Géza szavaival idézett fel, ismét a hazudozás, az önbecsapás, a hamis lelkesedés semmihez nem hasonlíthatóan undorító gesztusaira kellett visszacserélnie.

Ezt a traumát ép lélekkel aligha lehetett elviselni. A hazugság lelki háztartásunk létfontosságú összetevôjébôl, mely korábban is volt, lassan ható halálos méreggé alakult. Igaz, látszólag az életünk függött attól, hogy mennyire ôszintén tudunk hazudni másoknak és fôként önmagunknak, hogy mennyire tudjuk elhinni, hogy a legocsmányabb képmutatás közepette is lehet, sôt érdemes élni.

Mérlegeltünk: mit miért, s ha valaki úgy érezhette, eléggé nagy a tét, ha el tudta hitetni önmagával, hogy tehetsége, céljai, a szeretett lény vagy egyetlen – Isten és ember nélküli – élete megéri mások szenvedésének, tehetségének, céljainak, családjának vagy egyetlen életének feláldozását, akkor akár a hatalommal is megköthette piszkos kis alkuit. Igaz, akadtak olyanok is, akik inkább a börtönt vagy a halált választották. De hát ôk voltak kisebbségben. S a többségnek nyilvánosan utálnia kellett ôket. S mit tehetett volna, utálta. S ma is inkább csak az ünnepeken szereti, kirakatba tett kétes ôszinteségû érzelmekkel, hisz az egykori áldozatok önnön egykori aljasságaira emlékeztethetik. Belülrôl rohadtunk meg. Az átlagember, ha szavaznia kell, ma is szemét lesütve fontol sanda választ... Jobbára volt cinkosainkra szavazunk, mert a teljes igazságot ma is lehetetlen volna elviselni.

A forradalom letaglózó élménye nélkül a mi kelet-közép-európai társadalmaink sem úgy aljasodtak volna el, ahogyan elaljasodtak. Igaz, a forradalom felemelô élménye nélkül az elaljasodást sem úgy élhettük volna túl, ahogyan végül túléltük. A forradalom hôsei erôt is adtak a túléléshez. Ezekben a napokban ôket ünnepeljük, és méltán. De ahol hôsök vannak, ott árulóknak és ártatlan áldozatoknak is lenniük kell. És ôk is mi vagyunk. S ezt bûn volna elfelejteni. Annál is inkább, mert az erdélyi megtorlás kegyetlenebb volt tán még a magyarországinál is: anélkül váltunk áldozatokká és árulókká, legtöbbször önmagunk árulóivá, hogy hôsökké válhattunk volna legalább.

Nekünk forradalomból is csak megtorlás jutott.

Frunda György:

"A magyarországi '56-os forradalmat az akkori román hatóságok ürügyként használták fel a romániai magyar közösséggel szemben, hogy megszüntessenek egyes magyar nyelvû kulturális és tanügyi intézményeket. 1958-ban a Bolyai Egyetem megszûnt mint autonóm felsôfokú intézmény, összevonták a Babes Egyetemmel, a magyar tannyelvû gimnáziumokba román tannyelvû osztályokat vezettek be, megszüntetve így Romániában a magyar nyelvû gimnáziumi oktatást. Ezen intézkedés célja a romániai magyar értelmiség lenyakazása, valamint a romániai magyarság asszimilációja volt. Ez nem sikerült és nem is sikerülhetett, mert egy közel 2 milliós nagyságú nemzeti közösségnek volt ereje megôrizni identitását", jelentette ki kedden a szenátus plénumában Frunda György RMDSZ- szenátor.

A szenátor többek között elmondta, hogy az '56-os forradalom valójában népi lázadás volt a kommunista rendszer és annak túlkapásai ellen. A lázadók egy szabad Magyarországot orosz csapatok nélkül, többpártrendszert és jogállamot, valójában egy jobb életet akartak. A szovjet megszállók leverték a forradalmat, de a magyarok szabadság iránti vágyát nem tudták megtörni.

A politikus felhívta a figyelmet, hogy a nemzetközi közösség – Lengyelországtól Ausztriáig, az USA-tól Ausztráliáig – szimpátiával fogadta és támogatta a magyar forradalmat, amelyben ezrek vesztették életüket és több mint 200 ezren voltak kénytelenek elmenekülni.

Ugyanakkor rámutatott, hogy az '56-os magyar forradalom törést idézett elô a "vörös birodalom" embertelen vértezetén, mert a környezô országokban is antikommunista megmozdulások követték. Romániában magyarok és románok ezrei emelték fel szavukat a kommunista diktatúra ellen, Temesváron, Bukarestben, Marosvásárhelyen és Kolozsváron. A román kommunista rezsim reakciója azonban "aránytalanul durva és kegyetlen volt". A forradalom szimpatizánsainak tartott személyeket letartóztatták, megkínozták, hosszú évekre börtönbe zárták , nem nyilvános megtorlással, hanem "az államhatalom biztonsága és a kommunista rendszer elleni bûncselekmények" vádjával. A kivizsgálásokat a szekuritáté és a rendôrség folytatta le, a bírói döntéseket a katonai törvényszékek hozták zárt ajtók mögött.

A továbbiakban a marosvásárhelyi Faliboga-csoportot említette, amelybe románok, magyarok, zsidók, németek próbáltak a magyar forradalom mintájára szervezôdni, s amelynek a vezetôit halálra ítélték. Falibogát (román tanító) kivégezték, a többi halálraítélt büntetését – közöttük a Frunda édesapjáét is – életfogytiglanra változtatták, akik az 1964-es közkegyelem nyomán szabadultak, de 1989 decemberéig megbélyegezték ôket. A szenátor, a hatóságok helyett, a szenátus tribünjérôl köszönte meg nekik, hogy volt bátorságuk felemelni szavukat egy elnyomó, totalitárius, embertelen és kegyetlen rendszer ellen, és kért bocsánatot azért, amit elszenvedtek a kommunista börtönökben és azt követôen egy igazságtalan rendszerben.

A szenátor arra is felhívta a figyelmet, hogy a romániai kommunista rendszer segítette a szovjet seregeket a forradalom leverésében, és hogy az '56-os magyar forradalmat az akkori román hatóságok ürügyként használták fel a romániai magyarság ellen. Végül kijelentette: a forradalom teljesítette célját. Amit a magyar forradalom 1956-ban célul tûzött ki, az egyszerre teljesült be a '89-es kelet- közép-európai antikommunista forradalmak révén, s a kommunizmus nem csak Magyarországon, de Romániában is legyôzetett. Ma Magyarország a NATO és az EU teljes jogú tagja, Románia is NATO-tag, és január 1- jén az Európai Unió tagjává válik.

A Magyar Autonóm Tartományban az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc utáni megtorlás áldozatainak jelentôs része – 246 személy – értelmiségi volt. Foglalkozás szempontjából szinte minden szakmát képviseltek. Voltak közöttük állami intézményeknél, termelô vagy kereskedelmi vállalatoknál, üzemeknél irodai munkát végzô alkalmazottak, mérnökök, technikusok, tanárok, de voltak lelkészek és szerzetesek is. Nem voltak viszont írók, szerkesztôk és színészek, illetve egyetemi tanárok. Ôk kimaradtak a börtönbe került áldozatok népes csoportjából. Igaz, hogy mindezért keserû árat fizettek. Parancsszóra (egyesek meggyôzôdésbôl vagy szolgalelkûségbôl, mások kényszer hatása alatt) engedelmesen pálcát törtek a magyar forradalom fölött – gondolunk itt az írók és az egyetemi tanárok 1956. november 4-5-i hûségnyilatkozataira –, majd a kommunista propaganda kiszolgálóivá, szócsöveivé váltak.

A bebörtönzött értelmiségieknek több mint egynegyede tisztviselô, többnyire könyvelô és különbözô irodai tevékenységet végzô alkalmazott. Kevés közöttük a magasabb beosztásban lévô. Ezek is iroda- vagy osztályvezetôk és egypár vállalati-üzemi fôkönyvelô. Vagyis nem volt közöttük egyetlen kulcsfontosságú pozícióban lévô személy sem, akinek komoly befolyása lett vagy lehetett volna a diktatórikus kommunista rendszer megdöntésére. Mégis ezzel vádolták ôket, mint ahogy tették azt a gyulakutai hôerômûnél dolgozó Veress Sándorékkal. Esetük példaként is felhozható, hiszen többoldalas vádiratuk bekezdése így szólt: "Az ügyben elrendelt kivizsgálás során megállapítást nyert, hogy egy lecsúszott elemekbôl álló csoport, a munkásosztály vívmányainak halálos ellenségei, Veress Sándorral az élen, akik az RNK-ban a kapitalista rendszer visszaállításáról álmodoztak, a Titkos Forradalmi Szervezet elnevezésû ellenforradalmi szervezetbe tömörültek, amelynek célja a népi demokratikus rendszer erôszakkal való megdöntése volt."

A mûszaki értelmiségiek kisebb része – 11 személy – mérnök volt. Többségük építészeti, fa- és fémfeldolgozó, mezôgazdasági, könnyûipari szakmában tevékenykedô technikusból állott. A tanügyiek közül 21 tanár, nyolc tanító volt. A tanárok közül a legtöbb áldozatot Csíkszereda adta, összesen hét személyt, Puskás Attilával az élen.

Rendkívül magas a meghurcolt egyházi személyek száma. Ôk az értelmiségieknek majdnem egyötödét képezik. Közülük 15 római katolikus, 10 református, 7 unitárius, 2 volt görög katolikus, 5 ortodox, egy lutheránus lelkész, valamint egy apáca. A lelkészek tulajdonképpeni "bûne", hogy nagyobb befolyással voltak híveikre, mint amit a helyi hatóságok megtûrtek. Tevékenységüket a szocializmus építésének gátló tényezôiként értékelték, amiért a rendszer ellenségeinek nyilvánították ôket, és hamis vádak alapján (rendszer elleni izgatás, uszítás, a megvalósítások blamálása, fiatalok megrontása stb.) súlyos börtönbüntetéseket szabtak ki rájuk. A falun tevékenykedô lelkészek többségét az "imperialista" rádióadók "hamis" híreinek a hallgatása és "uszító" jellegû terjesztése, valamint a lakosságnak a kollektivizálás elleni "bujtogatása" miatt üldözték.

Az áldozattá vált lelkészek közül az unitárius Nyitrai család kálváriája kirívó. Egy ügyben, az EMISZ kapcsán a család négy tagja került a szekuritáté fogdájába: a férj, a feleség és két fiú. A kiskorú kisebbik fiút betegen és megnyomorodva egy idô után kiengedték, de a házastársak és a teológiai hallgató nagyobbik fiú, aki a letartóztatás pillanatában véletlenül otthon tartózkodott, súlyos börtönbüntetést kapott. A legsúlyosabbat, 25 évet, Nyitrainé Deák Berta kapta.

Szokatlanul magas a tanulmányaikat folytató fiatalok száma, ami nem meglepô, hiszen ôk voltak a szellemi megújulás zászlóvivôi. Az általunk vizsgált területen 32 középiskolást és 11 egyetemistát tartóztattak le (még kilencet Kolozsváron és egyet Bukarestben). Az egyetemisták közül hat unitárius teológushallgató volt, mindnyájan az EMISZ-ügy tagjai. Bauer György, Maier Alexandru és Schön Ildikó marosvásárhelyi orvostanhallgatók, a nagyajtai Moyses Márton bolyais, a szárhegyi Szilágyi Árpád mûegyetemista. A Kolozsváron letartóztatottak között találjuk a Marosvásárhelyhez szorosabban kötôdô Bartis Ferencet, Balázs Imrét, Gráma Jánost, Kelemen Kálmánt és Péterfy Irént. A középiskolások csíkszeredai, brassói, marosvásárhelyi, gyergyószent-miklósi, szárhegyi, sepsiszentgyörgyi és szászrégeni tanulók voltak.

1956 októbere és 1962 decembere között politikai okokból Romániában letartóztattak több mint 28 ezer személyt, és 1957 januárja – 1959 májusa között 9968 ítélet született. Közigazgatási egységekre lebontva, egy-egy tartományra 625-650 elítélt jutott. Ez a szám a Magyar Autonóm Tartomány esetén az átlagosnál lényegesen magasabb – 800-on felüli –, és a magyarországi megtorlások méreteihez viszonyítható. Jelentôs különbség a magyarországihoz képest az, hogy esetünkben csak "elképzelt forradalomról" beszélhetünk, amit aránytalanul súlyos retorzió követett.

Az 56-os magyar forradalom és szabadság után Romániában alkalmazott retorzió kapcsán hangsúlyozzuk, hogy a megtorló intézkedések skálája túllép a büntetôperek megrendezésén. A megtorló intézkedések sorába tartoznak a bûnvádi vizsgálatok alkalmával megejtett zaklatások és meghurcolások, a zsarolással, megfélemlítéssel együttmûködésre kényszerítések, amelyek számban jóval meghaladják a bebörtönzöttekét. A meghurcolt családtagok és a tanúvallomásra kényszerült személyek kálváriája is a megtorlás része.

A kiszabott ítéletek az "elkövetett tettekhez" képest elképesztôen súlyosak. Fôként az 1958-59-ben hozottaké, amikor több halálos és számos, 20-25 évig terjedô kényszermunkát kiszabó ítéletet hoztak ártatlan vagy apró kihágást vétô emberek ellen.

*

Az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc rendkívüli hatással volt Románia lakosságára, és különösen az itt élô magyarságra. 56-ban nemcsak az értelmiségiek mozdultak meg, hanem a munkások, földmûvesek, még katonák is, párttagok és párton kívüliek. A párttájékoztatók alapján úgy tûnik, hogy a visszhang nem volt bizonyos területekre korlátozott, hanem kiterjedt az egész országra, de fôként Erdélyre. A politikai erjedés azonban nem vezetett sem reformmozgalomhoz, sem fegyveres felkeléshez. A folyamat sikeres megfékezésére magyarázatot a kényszerrendszabályok szigora nyújtja, amihez – párhuzamosan – még bizonyos szociális- kulturális engedmények is járultak (lásd Bolyai Farkas-ünnepség, Bolyai Líceum, Petôfi-kutatások stb.). Más szóval, ott találjuk egyfelôl a kérdésben legtöbbet nyomó karhatalmi megtorlást, másfelôl néhány gazdasági- pénzügyi kedvezményt, kulturálisigény- kielégítést. De arról sem feledkezhetünk meg, hogy nem volt egy olyan politikai erô, amely összefoghatta volna a szovjet- és kommunista-ellenes indulatokat. Vagyis a magyarországi példa a Magyar Autonóm Tartományban és egész Romániában megrekedt a vágyak és óhajok, a zsenge kezdeményezések szintjén.

Miután részleteiben kidolgozták és a visszaélések elkerülése végett egyre jobban központosították az általános iskolát lezáró kisérettségi menetét, az évek során mondhatni "tökélyre" vitt felmérés módja a 2008-09-es tanévtôl újra megváltozik. A VIII. osztályt végzett diákok rémálmaiban szereplô vizsga eltörlésének valószínûleg az érintettek örülnek a legjobban, de a gyengébb képességû gyerekek oktatását végzô pedagógusok is felszusszanhatnak. Pontosabban fogalmazva, eddig sem volt gond tanítványaik továbbtanulásával, hisz a szakmai képzésben a záróvizsga nélkül is tárt karokkal fogadták a kisérettségin elbukó vagy a vizsgára sem engedett diákokat, de a pedagógus munkáját mégiscsak az elért vagy el nem ért eredmények alapján minôsítették. A képességvizsga, ahogy a román nyelvû tükörfordításban nevezték, a közép- és szakközépiskolák által szervezett felvételi vizsga eltörlését követôen a középiskolákba való felvételt szabályozta. Mindezt az illetô tanintézmények teljes kizárásával, ahova a központosított, számítógépes elosztás alapján sorolták be a diákokat, ami nem minden esetben egyezett az iskolák esetleges válogatási módszerével. A sajátos képességû, egy bizonyos szak iránt érdeklôdô tanulóknak egyáltalán nem kedvezett, hisz a román, matematika, anyanyelvi, továbbá a Románia földrajzában és történelmében való jártasságuk alapján jutottak be a különbözô típusú, különbözô képességeket fejlesztô osztályokba. A magyar tagozaton tanuló diákoknak pedig nem kis nehézséget jelentett, hogy az egységes román, továbbá a román nyelvû történelem- és földrajzkönyvekbôl kellett vizsgázniuk. Amit egyes években az is tetézett, hogy magyar vidékre a jóindulattól nem éppen túlbuzgó többségi felügyelôket küldtek, akik valósággal elijesztették a fiatalokat a vizsgától. (Hadd tegyük hozzá, hogy a felsô szándék ellenére voltak kivételek is!) A sok szervezési ötletre, a mind erôsebb központosításra a szaktárca illetékesei szerint azért volt szükség, hogy a korrupciót elkerüljék. Ami azt jelenti, hogy nem bíztak a pedagógusok, az iskolaigazgatók korrektségében. Mire szinte "tökéletesre" szabályozták a vizsgáztatás módját, a közoktatási minisztérium egy új módszert dolgozott ki a diákok tudásának felmérésére. A tervezet szerint az idén a 235.000 hetedik osztályos diákon próbálják ki az új módszert, amely a 2008–2009-es iskolai évtôl lép életbe. Az országos szinten egységes tételeket az ismeretek felmérésére a vizsgákért felelôs országos központ dolgozza ki. Állítólag közepes nehézségû tételek lesznek, amelyet a szóban forgó központ helyi képviselôi osztanak ki, a dolgozatokat pedig az e célra kialakított megyei központokban javítják. Ilyenformán a román, magyar, matematika stb. szakos pedagógusokat megkímélik a dolgozatok javításától. A három tantárgyból elért jegy a félévi általános 25 százalékát képezi, az egységes matematika dolgozatot november 24-én, anyanyelvbôl november 30-án, románból pedig december 7-én írják a hetedikes diákok. Matei Dumitru államtitkár szerint a további cél az, hogy az egységes dolgozatokat a hatodik és a többi általános iskolai osztályban is bevezessék. A kísérletezés tehát tovább tart, ami a pedagógusok ítélôképességét, igazságosságát, pártatlanságát is kétségbe vonja. Okkal, ok nélkül?

Megjelent a CIMBORA októberi száma. Olvasható benne egy tizenkét éves kisfiú naplója (Csics Gyula: Magyar forradalom 1956), összefoglaló a forradalomról (Kónya Ádám: Forradalom a kommunizmus sárkánya ellen), Faludy György két verse (Gyermekszobámról nem beszéltem, Szonett egy mesekönyv elé), Bogdán László jegyzete a költôrôl (Én, ki megjártam mind a hat világot...). A Cimbirodalom rovatban Kiss Ottó Szép Szó Tár címû gyerekkönyvének "címszavai" (Álom, Csend, Emese, Jó, Nyelv, Párválasztás, Szerelem, Szó, Tár, Vers), Lackfi János meseregényének elsô része (Mesék Kövér Lajosról), Fekete Vince versei. A többi rovatok: Utazás a naptárban (Októberi napsoroló, Szôlôszemek, szüret-szavak – Szonda Szabolcs), Varázslók és varázslatok (Hókusz-pókusz...! – Péter Alpár), a Pad alatt (Cimbi naplója; Fûzfánfütyölô – Köllô Zsolt; Tény-leg!?), Történetek a palackból (A lüdérc – Keszeg Vilmos), Postaláda (Diákmúzsa-klub, Szonda Szabolcs), Hegyen-völgyön kul- túra (Magaslati levegôn – csak óvatosan, Béres Károly), Barangoló (Legyen világosság! – Kónya Éva), Szócsavargó (Madárnyelv, madárnév – Zsigmond Gyôzô), Keresztrejtvény, Cimbi képtára. A tartalmas, színes, játkékosan nevelô gyermeklap 3 új lejért kapható az iskolai terjesztôknél. Érdeklôdni a cimboraterjesztes@gmail. com címen, vagy telefonon: 0748-185-578 (Hargita, Kovászna, Brassó); 0745-253-409 (Maros, Kolozs, Hunyad, Bihar, Szatmár, Temes, Fehér megyeiek). Novemberben indul az új Cimbora Kaláka pályázat.