Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Idôs, elkeseredett nyugdíjasok keresik fel nap mint nap szerkesztôségünket. Fô témájuk a nyugdíjak átszámítása. Ha valakinek a méltányosság lebegett volna a lelki szemei elôtt, s még nem kapta meg a várva-várt levelet, ki kell ábrándítanunk. Amint lassan kiderül, az ügynek kevés a nyertese, a vesztesek pedig egyre többen vannak. Olyanok, akiknek az átszámítás során nemhogy nôtt volna a nyugdíja, hanem csökkent. Az errôl szóló értesítésbôl kiderül, hogy az állam "nagyvonalúan" továbbra is folyósítja a korábban kapott összeget. Akik azonban negyven vagy annál is több évet kemény vagy felelôs munkával ledolgoztak, ahogy a napokban egy 85 éves férfi fogalmazott, méltatlannak érzik, hogy a három-négyszáz lejes, immár végleges nyugdíjból, különösen a társ és támasz nélkül maradottak, képtelenek megélni, egy háztartást fenntartani. Hogy hol van az átverés ebben a jól kigondolt rendszerben?

Nos, a nyugdíjasoknak bizonyítani kell az évek során kapott bérüket, jövedelmüket, hogy az ennek alapján járó pontszámot megállapítsák. A munkakönyvekbe azonban csak egy bizonyos idôszaktól kezdôdôen vezették be a fizetéseket. A korábbi beírások csak a munkahelyre, a szakmára és a betöltött állásra vonatkoztak. A nyugdíjpénztártól kapott felszólítás alapján a nyugdíjasok többsége lázas keresésbe kezdett, s hosszas kérvényezés, várakozás nyomán a szerencsésebbek próbálkozása sikerrel járt. Hogy mindez hány utat, s hányaveti tisztviselôk részérôl hány megalázó percet jelentett, annak az érintettek a megmondói. A pechesek, és sokan vannak, mai napig is hiába keresik, hogy például a két világháború között vagy akár a rendszerváltás után mûködött magáncégeknek hol található vagy egyáltalán megvan-e az irattára. Mint kiderült, a levéltárban ezekbôl keveset vagy szinte semmit nem ôriznek. De vannak olyan közintézmények is, nyugtatott meg a levéltár ügyeletese, amelyeknek évek hiányoznak az irattárából. A szélmalomharcra kényszerített nyugdíjasok ezek után joggal várhatták volna el, hogy a bérüket legalább a végzettségük, szakmájuk, ha nem is a betöltött funkció alapján számítják majd ki a kérdéses évekre. Ahogy tették például a Magyarországra áttelepült erdélyi nyugdíjasokkal. Nálunk azonban a jogalkotók "nagyvonalúságát" tükrözi, hogy a szóban forgó idôszakokra az akkori minimálbért számolják, ami természetes módon vezet oda, hogy a legidôsebbek nyugdíja nemhogy nône, hanem a korábban kapott összegnél alacsonyabb lesz. Miközben abban a "kegyben" részesülnek, hogy a régi nyugdíjuk megmarad, az emelésekre éveken át semmi esélyük. Mert megint, mint korábban annyiszor, újra kitoltak velük.

Hétfôn délután a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében az RMDSZ marosvásárhelyi és megyei szervezetei közös szervezésében emlékeztek meg az 1956-os magyar forradalom kitörésének fél évszázados évfordulójáról, ahol a szabadságharcot követô erdélyi megtorláshullám öt vásárhelyi áldozatának emlékplakettet és oklevelet nyújtottak át.

Az 1956-os forradalmat az azóta eltelt, történelmileg rövidnek számító idô alatt többféleképpen ítélték meg, hol ellenforradalomnak, hol népfelkelésnek, hol forradalomnak, azonban a történészi vitákon túl az az igazi jelentôsége, hogy halálos sebet ütött a parancsuralmi rendszeren alapuló kommunista világrenden, amely alig ötven évvel a levert magyar forradalom után már csak a világ néhány országában maradt fenn, de a legtöbb, uralma alatt tartott államban megdôlt – fejtette ki bevezetôjében Nagy István színmûvész, a palota gyéren benépesült nagytermében tartott ünnepi mûsor levezetôje.

A szervezôk nevében Dávid Csaba, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet, hangsúlyozva, hogy 16 év óta szabadon megemlékezhetünk az októberi magyar forradalomról, de ennek kapcsán erkölcsi kötelességünk emlékezni azokra, akikre az anyaországon kívül, elsôsorban Erdélyben csapott le a forradalom vérbefojtását követô megtorláshullám. A még életben levô vásárhelyi ’56-osok közül a jelen lévô Veres Sándornak, Veres Zoltánnak, Szilágyi Domokosnak, Gráma Jánosnak és Kelemen Kálmánnak emléklapot, emlékplakettet és egy szál virágot nyújtottak át a szervezôk, majd az ’56-osok nevében Kelemen Kálmán emlékezett a nehéz megpróbáltatások hosszú esztendôire.

A súlyos emlékek feszültségét diákok szavalataiból, néptáncokból, zenemûvekbôl és népdalokból összeállított mûvészi mûsorral oldották a szervezôk.

Traian Basescu elnököt hétfôn New Delhiben az elnöki palotában fogadták, majd azt követôen az indiai kormányfôvel találkozott. A megbeszélés végén elmondta, hogy Románia támogatja az ENSZ és a Biztonsági Tanács reformjának szükségességét, valamint India politikáját a nukleáris energiára nézve.

Az államfô indiai látogatásának elsô napját vasárnap New Delhiben kezdte, ahol részt vett egy indiai festômûvész kiállításán, amelynek témája romániai jellegû volt.

Hétfôn reggel Basescut fogadta India elnöke, Abdul Kalam, de a két államfô közötti megbeszélésre az est során kerül sor. Manmohan Singh, indiai kormányfôvel való találkozót követôen, a román államfô elmondta, hogy a két ország nagyon jól együttmûködik az ENSZ keretén belül, hozzátéve, hogy Románia támogatja az ENSZ – reform szükségességét, és a Biztonsági Tanácsét is. Basescu kiemelte, hogy Románia megérti és támogatja India nukleáris politikáját.

"Értékeljük, ahogyan India nyitott módon kezeli a nukleáris energia kérdését. Megértjük és támogatjuk Indiát abban, hogy a nukleáris energiaforrásait bôvíteni szeretné", mondta a román államfô.

Basescu három olyan gazdasági területet említett, amelyben Románia és India együttmûködik: gyógyszeripar, IT-ipar és a távközlés.

Egyszerû indítványt nyújtott be Markó Béla miniszterelnök-helyettes ellen a Konzervatív Párt kedden, a képviselôházban. A Markó Béla miniszterelnök-helyettes által szorgalmazott területi autonómia sérti Románia Alkotmányát címû indítványban úgy vélik, az RMDSZ elnöke – sorozatos területi autonómiát támogató, "román- és államellenes" nyilatkozatai révén – nemzeti és etnikumközi gyûlöletet szít, az általa képviselt területi autonómia pedig súlyosan veszélyezteti Románia területi integritását, szuverenitását és nemzetállami jellegét. Ebbôl kiindulva a indítvány szerzôi többek között azt követelik, a szövetségi elnököt függesszék fel kormányfô-helyettesi tisztségébôl, és mihamarabb hívják össze a Legfelsôbb Védelmi Tanácsot a székelyföldi területi autonómia-törekvések kivizsgálása érdekében.

A indítvány szerzôi – idézve Markó Béla agyagfalvi beszédébôl – úgy vélik, a területi- és kulturális autonómiát támogató "sovén és irredenta" kijelentéseivel az RMDSZ elnöke kimeríti az uszítás és gyûlöletkeltés vádját, ugyanakkor az 1989. utáni román államiság ellen elkövetett "legsúlyosabb támadásnak" nevezik "az ország federalizálását" szorgalmazó kijelentéseit, valamint azt a követelést, miszerint a székelyföldi helyi közintézményekben dolgozó hivatalnokoknak kötelezô módon tudniuk kell magyarul. A dokumentumot 17 Konzervatív párti, 22 Nagyrománia párti, 14 Szociáldemokrata párti, valamint 4 független képviselô írta alá. úgy vélik, a területi- és kulturális autonómiát támogató "sovén és irredenta" kijelentéseivel az RMDSZ elnöke kimeríti az uszítás és gyûlöletkeltés vádját, ugyanakkor az 1989. utáni román államiság ellen elkövetett "legsúlyosabb támadásnak" nevezik "az ország föderalizálását" szorgalmazó kijelentéseit, valamint azt a követelést, miszerint a székelyföldi helyi közintézményekben dolgozó hivatalnokoknak kötelezô módon tudniuk kell magyarul. A dokumentumot 17 konzervatív párti, 22 nagy- Románia párti, 14 szociáldemokrata párti, valamint 4 független képviselô írta alá.

Erkölcsi válságról tanúskodik az, hogy a Konzervatív Párt egyszerû indítványt nyújt be a koalíciós partner miniszterelnök-helyettes leváltására. "Elôzménytelen és erkölcstelen a kezdeményezés. Egyértelmû bizonyítéka annak, hogy a Konzervatív Párt már rég nem tagja a koalíciónak. A kormányban ugyan van két tagjuk, de a Parlamentben már régóta a Nagy-Románia Párt és a szociáldemokraták kezdeményezéseit támogatják – mutatott rá a szövetségi elnök, Markó Béla elmondta: – egyetlen konzervatív párti kolléga sem kereste meg azért, hogy tisztázzák a területi autonómia kérdéskörét, senki sem volt kíváncsi arra, hogy miként kívánja megvalósítani az RMDSZ sajátos célkitûzéseit, egyszerûen csak benyújtották a leváltására irányuló indítványt.

Az elnök szerint komolytalan kezdeményezésrôl van szó, annál is inkább, mivel egyik nagy- romániás képviselô kétszer is aláírta a leváltásra irányuló indítványt. – Súlyos amnéziában szenvedhet a képviselô asszony, aki – feltételezhetôen azért, hogy nehogy ne járuljon hozzá a kezdeményezéshez – kétszer is aláírta az indítványt (Vasilescu L. Olguta képviselô asszonyról van szó). Ez a tény is bizonyítja a kezdeményezés "komolyságát", ennek ellenére mi valóban komolyan kívánjuk kezelni ezt a helyzetet, akkor is, ha a dokumentum még a formai követelményeknek sem tesz eleget – tette hozzá a szövetségi elnök.

Az indítvány egyértelmûen azt bizonyítja, hogy súlyos erkölcsi válság alakult ki, a Parlamentnek ilyen eljárásokkal nagyon nehéz lesz visszanyernie a lakosság bizalmát. Rendkívül súlyosnak minôsítette a kezdeményezôk szándékát, a szövetségi elnök szerint egyértelmû gyûlöletszításról van szó, amely a nacionalista retorika felerôsödéséhez járul hozzá Románia EU-csatlakozása küszöbén.

Megdöbbentô az, hogy egyre többen nacionalista retorikával kívánnak népszerûvé válni. A Konzervatív Párt is már két éve kétségbeesetten próbál minden eszközt bevetve népszerûbbé válni, ennek ellenére csupán alig 1%-os kegyelemtámogatást mutatnak a közvélemény-kutatások – emelte ki Markó Béla.

Alaposan meglepôdött volna pénteken este a marosvásárhelyi Cuba libre diszkó törzsközönsége, ha meglátta volna, hogy kik vették birtokukba a táncparkettet, s milyen nosztalgiazenére "rázták a rongyot" idôsek és fiatalok, miközben a három komoly férfiból álló zsûri megpróbálta eldönteni, melyik hölgytársaságnak, csoportnak vagy egyéni versenyzônek a fôztje a leginkább "csontbarát" és egyben a legízletesebb is.

A nem mindennapi vetélkedô megnyitóján dr. Gáspárik Ildikó, az ASPOR országos szervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket és számolt be arról, hogy a néhány éve óta aktívan mûködô marosvásárhelyi csoport munkájának eredményét tükrözi a csontritkulás okozta törések számának jelentôs mértékû csökkenése megyénkben. A csontritkulás megelôzésében fontos egészséges táplálkozásról, amely egyébként az idei világnap témáját képezte, Bartha Zsuzsa fizioterapeuta, az ASPOR alelnöke tartott elôadást, majd Gáspárik Attila mûsorvezetô jelentette be a zsûri összetételét, és ismertette az elsôsorban zöldségbôl, gyümölcsbôl, édesség és zsírok nélkül készült finomságokat. Miközben a hölgyek egyre jobban belemelegedtek a táncba, a zsûrinek nehezen ugyan, de sikerült döntenie. Tamás András elnök végül is bejelentette, hogy a szovátaiak tejberizse, Bajenaru Éva céklasalátája elôtt Oroszlán Erzsébet spenótos, sajtos palacsintája nyerte az elsô díjat, s különdíjjal jutalmazták Kovács Emma és a különbözô csoportok finomságait is. A csontritkulás elleni küzdelem világnapjára szervezett diszkóprogramot, ahol a vendégeket a rendezvény támogatóinak jóvoltából gyümölcslével, tejtermékekkel vendégelték meg, a tavalyi rendezvényhez hasonló siker koronázta. Igaz, kicsit hamarabb ürült ki a táncparkett, mint általában, de a jelek szerint az esti egészséges sétáról sem feledkeztek meg a résztvevôk.

Tegnap délelôtt a KözPont néven megjelenô Maros megyei hetilap munkatársai sajtótájékoztatón ismertették elképzeléseiket. A Macromedia Kft. által megjelentetett és két éve a standokon jelen levô Punctul román nyelvû hetilap mutációjaként piacra dobott sajtótermék tulajdonosai abban reménykednek, hogy vállalkozásuk néhány hónap múlva már kifizetôdôvé válik.

Az RMDSZ Maros megyei szervezete, a Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány és a Bodor Péter Egyesület közös szervezésében kerül sor ma du. 5 órai kezdettel Marosvásárhelyen a Bernády Házban (Horea utca 6. szám alatt), a Tények és képek ’56-ról címû történelemtudományi és képzômûvészeti rendezvényre.

A megemlékezés elsô részében az 1956-os események Maros megyében témakörben Pál-Antal Sándor, Kovács György, Lázok Klára, László Márton és Novák Zoltán történészek tartanak elôadásokat – az értekezést dr. Gagyi József társadalomkutató moderálja. Az elôadók könyvbemutató keretében a romániai magyarság 1956-os eseményeit feltáró kutatásokat és publikációkat is ismertetnek.

A rendezvény második részében Képzômûvészek 1956-ról címmel képzômûvészeti kiállítás nyílik Bocskay Vince, Csutak Levente, Gyarmathy János, Haller József, Hunyadi László, Kákonyi Csilla, Kiss Levente, Kusztos Endre, Kuti Dénes, Márton Árpád, Páll Lajos és Xantus Géza munkáiból. A tárlatot Nagy Miklós Kund nyitja meg.

Jegyzet

Egyre inkább azt halljuk, fôként a televíziók mûsorában, hogy 2007. január 1-je, Románia európai uniós csatlakozása után az ország nagyon sok pénzt kap strukturális alapokra. Ez egy olyan támogatása az uniónak, amelynek a célja, hogy az új tagországokban is emelkedjen az életszínvonal, ugyanakkor ösztönzik a partneri viszonyt és az együttmûködést az állam és a civil szféra között. A támogatandó projekteknek pedig biztosítani kell a hosszú távú életképességet. Az sem burkolt célkitûzése az uniónak, hogy több munkahely létesítésével gátolni akarják a munkaerô-vándorlást. Jövô évben 16 milliárd eurót biztosítanak majd erre a célra, amelyre szigorú kritériumrendszer szerint lehet pályázni. Lesz tehát pénz jövôépítésre. Eddig, fôként vidéken a helyi tanácsok leginkább a pénzhiányra panaszkodtak. Ezért nem javítottak utakat, hagyták romosodni a középületeket, sötétségben a településeket, s sorolhatnánk a hiányosságokat. Jonathan Scheele, az Európai Bizottság romániai képviselôje a minap hangot adott aggodalmának: képesek leszünk-e ezeket az alapokat felhasználni? Mert ezek az összegek nem az unió ajándékai. Életképes, hosszú távú, több közösség érdekeit szolgáló elképzelésekre, tervekre van szükség, s a kezdeményezést fôként a helyiektôl, bizonyos vidéken, régióban lakóktól várják. Örvendetes tény, hogy megyénkben több kistérségi társulás is megalakult és tevékenykedik. Az igazi próbatétele ezeknek a társulásoknak, szervezôdéseknek 2007 után lesz, amikor kiderül, képesek voltak-e az unió követelményének megfelelôen merészet gondolni, megfelelô infrastruktúrát kialakítani, egyszóval olyan tervekben gondolkodni, ami valóban a fenntartható fejlôdést szolgálja. Az újfajta helyzethez új emberek is kellenek, olyanok, akik – fôként vidéken – pályázatíráshoz értenek, üzleti menedzsment terveket készítenek és képesek ezeket végigkövetni, elszámolni a közösség és az unió által biztosított pályáztatók elôtt. Újfajta önkormányzati képviselôk kellenek, akik képesek arra, hogy a helyi érdekeken túllépve, akár régiószinten gondolkodjanak, tervezzenek. Most azt kellene mérlegelni, kik lesznek azok, akik ezeket a feladatokat az új helyzetnek megfelelôen ellátják. A jelenlegi helyzetet mérlegelve e téren sem lesz könnyû változtatni.

Száznál több sérültet láttak el a mentôsök az éjszakai összecsapások során – közölte az Országos Mentôszolgálat szóvivôje keddre virradóan az MTI-vel.

Gyôrfi Pál ismertetése szerint a sérültek száma összességében megközelítheti a 130-at. Megismételte, hogy többségében könnyû sérüléseket láttak el a mentôsök. A szóvivô elmondta, hogy a sérültek közül mintegy hatvanan szorultak kórházi ellátásra. A szóvivô továbbra is hat-hét súlyosabb esetrôl számolt be. De, mint mondta, ezt késôbb a kórházi vizsgálatok fogják megerôsíteni. Cáfolta azt a hírt, hogy a sérültek között valaki közvetlen életveszélyben lenne. Körülbelül harminc-negyven embert vett ôrizetbe a rendôrség hétfôn és kedden hajnalban a budapesti zavargások helyszínein, egyelôre tíz alatti sérült rendôrrôl tudni – közölte a budapesti rendôrfôkapitány a Magyar Televízió Nap-kelte címû mûsorában.

"Az állomány jogszerûen, szakszerûen és törvényesen végezte dolgát" – jelentette ki kedden Gergényi Péter, hozzátéve: úgy gondolja, hogy hibakeresés helyett a tisztes állampolgárok részérôl a rendôrség köszönetre tarthat igényt.

A fôkapitány elmondta: az engedély és bejelentés nélküli tüntetések hétfôn délután 3 óra után kezdôdtek, a helyzetet éjjel 2 órára sikerült konszolidálni.

Mint közölte, "tíz alatti a rendôrsérültek száma" ebben a pillanatban, de tapasztalataik szerint sok rendôr nem azonnal jelentkezik orvosi kezelésre, így pontos adatot nem lehet mondani. A civil sérültek számáról a rendôri vezetô nem tudott nyilatkozni.

Gergényi Péter nem konkretizálta, hány rendôr volt az utcákon, mindössze annyit közölt: nagyon komoly erôt mozgósítottak, annyi rendôrt, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy fel tudják számolni a jogellenes cselekményeket.

Arra a felvetésre, szükség volt-e gumilövedékek használatára, és tudják-e, milyen szögben illik kilôni a könnygázgránátokat, Gergényi Péter azt mondta: "a kákán is csomót keresôkben vetôdhet fel ilyen kérdés", a rendfenntartó erôknek a rendelkezésükre álló törvényes eszközök felhasználásával helyre kell állítaniuk a közrendet és a közbiztonságot.

Ismét a megszokott útvonalon járnak a belvárosi Kossuth Lajos utcán az Erzsébet hídon át Budára közlekedô autóbuszok – közölte a BKV fôdiszpécsere kedd reggel nem sokkal 7 óra elôtt.

A Kossuth téren a 2-es metró azonban továbbra sem áll meg – tette hozzá.

Benyújtotta a reformokról szóló népszavazási kezdeményezését a Fidesz és a KDNP a két pártelnök ellenjegyzésével kedden az Országos Választási Bizottsághoz – közölte a legnagyobb ellenzéki párt frakcióvezetôje sajtótájékoztatóján.

Navracsics Tibor szerint a beadványban szereplô hét kérdés kiállja az alkotmányosság próbáját, közvetlenül egyik kérdés sem érinti az alkotmányban foglalt kizáró okokat.

Kérdésre válaszolva elmondta: azzal számolnak, hogy valamikor február-április környékén lehet majd megtartani a népszavazást.

A frakcióvezetô ismertette a népszavazási beadványban szereplô hét kérdést:

"Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsôfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?"

"Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban?".

"Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és járóbeteg- szakellátásért továbbra se kelljen vizitdíjat fizetni?"

"Egyetért-e Ön azzal, hogy a gyógyszereket továbbra is csak gyógyszertárban lehessen árusítani?"

"Egyetért-e Ön azzal, hogy a nyugdíjasok továbbra is a 2006. október 23-án hatályos törvényi rendelkezések szerint vállalhassanak munkát?"

"Egyetért-e Ön azzal, hogy a – 2005. június 15-i állapot szerint hatályos termôföldrôl szóló 1994. évi LV. törvény szerint – családi gazdálkodót elsô helyen illesse meg elôvásárlási jog termôföld vagy tanya vásárlása esetén?"

"Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyûlés – a fegyelmi és kártérítési felelôsség mellett – törvényben szabályozza a miniszterelnök és a kormány tagjai speciális, objektív felelôsségét is a költségvetés túllépéséért?"

Navracsics Tibor hangsúlyozta, hogy a tavaszi parlamenti választások után kiderült, a választók úgy hoztak a pártok programjai alapján döntést, hogy nem voltak a valós információk birtokában.

Véleménye szerint fél évvel a választások után jogos a kérdés, hogy az állampolgárok miként döntenének ma. Felmerült, hogy talán másként – mondta, hozzátéve, hogy erre utalnak a közvélemény- kutatási eredmények, a szocialista párt, illetve a kormányfô népszerûsége történelmi mélypont felé közelít.

Az afro-amerikai származású 45 éves Barack Obama sokak szerint az Egyesült Államok következô elnöke lehet.

Két éve szûkebb szülôhazáján, Illinois amerikai szövetségi államon kívül jóformán még senki sem ismerte, de ma már a Time magazin címlapján látható az arcképe, újságírók interjúkért, lelkes hívei pedig autogramért állnak sorban. Az amerikai média "friss arcnak", "ragyogó csillagnak a demokratikus égbolton", "politikai rocksztárnak", "fekete JFK-nak" nevezi, s – amint azt egy amerikai újságíró megfogalmazta: "ô az a férfi, akiért a világ megbolondult".

Barack Obama 2004 júliusban került elsô ízben rivaldafénybe: a sokat ígérô fiatal tehetség mondta az elnökválasztást megelôzôen a vitaindító beszédet a Demokrata Párt országos kongresszusán. Azzal a felhívásával, hogy legyen merszük reménykedni, valósággal sokkolta hallgatóságát. A szavazatok meggyôzô kétharmadával még abban az évben beválasztották – egyetlen afro-amerikaiként – az amerikai szenátusba.

A koromfekete kenyai apa és tejfehér amerikai anya fia – ahogyan magát jellemezte – már akkor olyan politikusnak számított, akibe egy új nemzedék a reményét helyezi. Azóta pedig valóságos árammá nôtte ki magát a lelkesedés Obama iránt, akit – karizmatikus kisugárzása miatt – sokan a néhai John F. Kennedyhez hasonlítanak. Egyre több amerikai – köztük mérsékelt republikánus, aki megelégelte az elöregedett politikai berendezkedést, megundorodott a korrupciós és szexbotrányoktól és belefáradt az iraki háborúba, sürgeti, hogy ô legyen a Demokrata Párt jelöltje a 2008. évi elnökválasztáson. És ez valóban meg is történhet. Mint a nôs férfi, két gyermek apja nemrégen közölte, lehetséges, hogy a legutóbbi fejleményekre való tekintettel fontolóra veszi, vállalja-e a jelöltséget.

Ha pedig ez bekövetkezik, akkor teljesen új perspektívák nyílnak a demokrata párti jelöltségre pályázók számára, de elsôsorban Hillary Clinton lesz kénytelen komoly problémákkal számolni, mivel eddig elsôsorban neki adtak komoly esélyt megfigyelôk. Illinois állam szenátora ugyanis nemcsak jelentôs számú fekete szavazattól foszthatja meg Clinton asszonyt, hanem – ellentétben a New York-i szenátorral – az iraki háborúnak is esküdt ellensége.

Az Obama-boom – ahogyan a jelenséget egy amerikai lap elnevezte – a jelek szerint a sajtót is meghódította. "Indulj, Obama, indulj!" – szólította fel nemrég egy kolumnista az elnökválasztással kapcsolatban, egy újságírónô pedig az interneten azt írta: amikor az ember Obamát kíséri, az olyan, mint amikor a párizsi Louvre-ban Mona Lisát szeretné megcsodálni: csak az elôtte tolongók fejét látja hátulról.

Csökkent az adóbevétel az egységes, egykulcsos személyi jövedelem- és társasági nyereségadó tavalyi bevezetése miatt, de késôbb várhatóan nôni fog, a Ziarul Financiar címû gazdasági lap hétfôn megjelent elemzése szerint.

A költségvetésbe befolyt személyi jövedelemadó aránya a GDP-hez képest 2,3 százalékra csökkent tavaly a 2004-es 3 százalékról, a társasági nyereségadóé 2,4 százalékra 2,7 százalékra. A közvetett adók aránya ellenben 0,7 százalékponttal 10,9 százalékra emelkedett, pótolva a többi kiesést. Tavaly Románia gazdasági növekedése 4,1 százalékra lassult a 2004-es, 8,4 százalékos rekord ütemrôl. Idén is 8 százalék körüli ütemet várnak.

A költségvetés tavaly egymilliárd eurót vesztett az egységesítés és a progresszivitás megszüntetése miatt, mondta a lapnak Mihai Tanasescu, az elôzô kormány pénzügyminisztere. Ebbôl 700 milliót az állampolgárok, 300 milliót a cégek takarítottak meg, vélte. "Az egységes, egykulcsos adó nem hozott nagyobb költségvetési bevételt, hanem fogyasztásnövekedést ösztönzött, amitôl nôtt a folyómérleg hiánya, és ez igen veszélyes, inflációs hatása miatt", idézte Tanasescu véleményét a Ziarul Financiar.

A parlament pénzügyi, bank- és költségvetési bizottságának vezetôje, Varujan Vosganian ellenben úgy nyilatkozott a lapnak, hogy a rendszer elônyei hamarosan megmutatkoznak: szerinte a költségvetési bevételek jövôre elérik a 11,8 milliárd lejt, és 2008-ban majdnem a kétszeresét érik el a 2004-es összegnek.

A pénzügyminisztérium becslése szerint az összes adóbevétel jövôre a GDP 35,2 százalékának, 2010-ben a 37,7 százalékának felel majd meg. Ezen belül a társasági nyereségadó aránya 2008-ban 2,5 százalékra, 2010-ben 2,8 százalékra nô majd, írta a Ziarul Financiar.

A Román Nemzeti bank megszigorítja a kölcsönzés feltételeit a magánszemélyek számára. Célja csökkenteni a hitelkiáramlást, amely táplálja ugyan a gazdasági növekedést a lakossági fogyasztás gyors növekedése révén, de egyszersmind inflációs kockázattal jár.

A hétfôtôl érvényes új szabályok szerint a kölcsön összege és költségei – kamat és díjak – együttesen nem haladhatják meg az adós és családja nettó jövedelmének a 40 százalékát. Az eddigi szabályozás nem vette figyelembe a kölcsön költségeit, és az elôírás nem vonatkozott a bankokon kívüli hitelezôkre, ezentúl ezek is kötelesek a norma szerint vizsgálni a kölcsönt kérôk eladósodását. A 40 százalék a maximum, de ezen belül külön a fogyasztói hitelekre a felsô korlát ezentúl 30 százalék, jelzáloghitelre 35 százalék.

A háztartások, utolsó adat szerint, augusztusban 49,7 százalékkal több devizahitellel és 126 százalékkal több lejhitellel tartoztak, mint tavaly augusztusban.

Az országban augusztusban a bruttó átlagbér 1122 lej volt, azonos a júliusival, a nettó átlagbér 841 lej, 0,1 százalékkal kevesebb a júliusinál, jelentették a statisztikai hivatalban e hónap elején. A reálbér nem változott júliushoz képest.

Tavaly augusztushoz képest a nettó bér 14,6 százalékkal volt magasabb, a reálértéke 8,1 százalékkal haladta meg a tavaly augusztusit. 1990. októberhez viszonyítva a reálbértöbblet 91,1 százalékos, annyi, mint júliusban.

Mindazonáltal a Román Nemzeti Bank a szeptemberi értekezletén tovább halogatta a kamatemelés folytatását, mivel augusztusban 6,0 százalékosra – a rendszerváltás óta legkisebbre – csökkent a tizenkét havi infláció a júliusi 6,2 százalékról. A bankban most már elérhetônek vélik az év végi célt, tekintettel a korábbi kamatemelések hatására. Ez év végére 4-6 százalékos, jövôre 3-5 százalékos, 2008 végére 2,8-4,8 százalékos a központi bank célsávja a tizenkét havi inflációra.

A román gazdaság növekedése az idén akár a 8 százalékot is meghaladhatja a tavalyi 4,1 százalék után, vélte a szenátus pénzügyi és költségvetési bizottságának vezetôje, Varujan Vosganian egy gazdasági szemináriumon.

Románia hazai összterméke 136,9 milliárd lej volt a második negyedévben, reálértékben 7,8 százalékkal több a tavalyi második negyedévinél.

A növekedés jócskán gyorsult: az idei elsô negyedévben 6,9 százalékos, a tavalyi második negyedben 4,5 százalékos növekedést mértek, rendre az egy évvel korábbival egybevetve.

A második negyedévben a külkereskedelmen kívül minden más terület erôs pozitív hozzájáruló volt a GDP-növekedéshez. A végfogyasztás 11,5 százalékkal (az elsô negyedévben 10, 2 százalékkal), ezen belül a lakossági fogyasztás 12,7 százalékkal (az elsô negyedévben 10,9 százalékkal) volt több az egy évvel azelôttinél.

A beruházások 12,2 százalékkal gyarapodtak az elsô negyedévi, 11,4 százalékos éves többlet után.

Az év során a beruházások gyorsabb bôvülése várható, a deficitcél növelésével összefüggésben. A június végi kormányzati felülvizsgálat szerint az államháztartás hiánya az idén a GDP 2,5 százalékára nô a nagy közületi, fôleg árvízvédelmi és más infrastrukturális beruházások miatt, a korábban ismert, 2,0 százalékos tervet meghaladva. A hiánycélt elôször márciusban emelték, 0,9 százalékra, az eredetileg tervezett 0,5 százalékról.

Miközben a kórházakban kialakult helyzet egyre rosszabb, s elemi dolgok hiányoznak, Eugen Nicolaescu miniszter kifogyhatatlan az ígéretekben. Pénteken délután tartott marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy elkészült a 2007-es költségvetés terve.

Bár Romániának meg kell fizetnie az EU-hoz való csatlakozás költségét, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 24, a szaktárca pedig a 2006-os keretekhez képest 40 százalékkal több pénzzel gazdálkodhat. Mindez lehetôvé teszi, hogy a családorvosoknak a jövô évben (2006-hoz képest) 50 százalékkal több pénzt juttassanak, s 20 százalékkal többet fordítsanak az ingyenes és kedvezményezett gyógyszerek támogatására, ami Nicolaescu szerint a gyógyszertári sorok megszûnéséhez vezet. A nagyobb keretbôl emelni fogják a rezidens orvosok fizetését, nagyobb összegek jutnak az iskolaorvostannak, s feltételes módban a sürgôsségi ellátásnak is. Több pénzt fordítanak az országos diabétesz programra, továbbá a szervátültetések támogatására. Az egészségügyi dolgozók bérérôl a költségvetés elfogadását követôen tárgyalnak a szakszervezetekkel.

A miniszter beszámolt a megyében mûködô kórházak igazgatóival tartott tanácskozásról, majd azt ígérte, hogy a héten befejezik az új kórházak építését elôkészítô feladatfüzeteket, s kijelentette, hogy a regionális sürgôsségi kórházaknak is új épületeket terveznek.

Kérdésünkre, hogy változik-e a rezidensi vizsga kitételeire vonatkozó elôírás, a miniszter nemmel válaszolt. Megerôsítette viszont, hogy a sajtótámadások ellenére a szaktárca megvásárolja a tervezett új gépkocsikat, mivel a miniszter véleménye szerint azok karbantartása sokkal kevesebbe kerül, mint a jelenleg használt gépkocsik javíttatása.

Elégedetlenek az igazgatók

A hétvégén az ország 16 gépkocsivezetô szakközépiskolájának vezetôje találkozott Marosvásárhelyen. Az igazgatók elégedetlenségüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy 2006. december elsejétôl életbe lépô új közlekedési szabályzat alapján nem kaphatnak C és CE kategóriájú gépkocsivezetôi jogosítványt azok a diákok, akik a vizsga pillanatáig nem töltötték be a 21 évet. Emiatt a közlekedési szabályzat alkalmazási útmutatójának a megváltoztatását kérik. A találkozáson jelen volt Dumitru Matei államtitkár, aki a gyûlésen elhangzott módosítási javaslatokat továbbítja a Belügy- és a Szállításügyi Minisztériumokhoz. Florin Oproiescu , a marosvásárhelyi Aurel Persu Iskolaközpont igazgatója szerint, ha az új szabályzat életbe lép, káros hatással lesz ezen iskolaközpontok mûködésére, ugyanis országszerte több mint kétszázezer diákot és oktatók százait érinti. A megbeszélésen több igazgató felháborodását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ma is léteznek szakiskolák, amelyek felszereltsége olyan, akár a hetvenes években. Erre reagálva Dumitru Matei biztosította a jelenlévôket, hogy a 2007-es évben lesz pénz az iskolák felszerelésére, a gépkocsiparkok bôvítésére, így felszólította az igazgatókat, készítsék a projekteket, amelyek pénzalapokat vonzanak e célokra. A gyûlésen szóba került a magán sofôriskolák ügye is, az igazgatók szerint hasonló kritériumok alapján kellene alkalmazni az oktatókat az állami tanintézményekben és a "garzonok alsó emeletein" mûködô magán sofôriskolákban egyaránt. Véleményünk szerint az itt tevékenykedô oktatók szakmai felkészültsége ugyanis bôven hagy maga után kívánnivalót – fejezték ki elégedetlenségüket a jelen lévô iskolaigazgatók.

Befejezôdött a sztrájk az Elektromaros Rt.- nél

A múlt héten általános sztrájkot tartottak a marosvásárhelyi Elektromaros Rt.-nél. A munkakonfliktus oka a kollektív munkaszerzôdés megkötésének a halasztása, illetve az olasz többségi tulajdonosok nyújtotta alacsony bérezés.

A tárgyalásokat a szakszervezeti bizottság pénteken és hétfôn is folytatta Ciprian M. Dobre prefektus közremûködésével, Gabrielle Folo az olasz Triom konszern képviselôjének a jelenlétében. Kezdetben a szakszervezetiek 540 új lejes alapfizetést kértek és minden ledolgozott munkanapért ebédjegyeket, a munkáltatók ezzel szemben 439 lejt ígértek. Hétfôn a szakszervezet engedett követeléseibôl és 470 lejes minimálbért kért. Végül, hosszas tárgyalások után az olaszok elfogadták ezt az alapbért, emellé a gyár összes alkalmazottjának 18 ebédjegyet adnak visszamenôleg július 1- jétôl. A béremelést is szeptember 1- jétôl alkalmazzák. Akinek a bére 470 és 700 lej között van, havonta 16, akinek e fölötti, az 11 új lej bérkiegészítést is kap ebédjegyekkel együtt.

A munkások képviselôi elfogadták a munkáltatók ajánlatát, így tegnaptól ismét munkába álltak - tájékoztatott Vásárhelyi Zoltán, az Elektormaros Rt. Szabad Szakszervezetének vezetôje.

Ciprian Dobre, a megye prefektusa ahelyett, hogy saját feladatkörét látná el, vásárokat, kiállításokat és fesztiválokat szervez, nemegyszer a helyi hatóságok feje fölött, vagy a tömbházak szigetelésével foglalkozik, Dorin Florea polgármester ellenben a megye polgármestere akar lenni, és olyan közigazgatási egységeket akar kontrollálni, amelyekhez semmi köze, jelentette ki Cristian Georgescu szociáldemokrata szenátor.

A PSD megyei szervezete aggódik a prefektus és a polgármester közötti feszültség miatt, mondta a politikus, mert ez az állapot semmi jót nem hoz a lakosság számára, csak a két intézmény közötti dialógus hiányát jelenti.

"A lehetô legócskább telenovella" tanúi vagyunk a két – egyik választott, másik kinevezett – politikus között, amelynek egyetlen célja a politikai tôke szerzése, a lakosság kárára, hangsúlyozta.

A politikus szerint a megyei tanács több mint 500 millió lejt költött a termés napja megszervezésére, a részt vevô települések polgármesteri hivatalai is fejenként 10 millió lejjel szálltak be.

A prefektus, ahelyett, hogy a saját hatáskörét gyakorolná, vásárokat, kiállításokat, fesztiválokat szervez, mostanában meg, a helyi tanács helyett, hôszigetelni akarja a tömbházakat.

Ezzel szemben Marosvásárhely polgármestere az egész megye polgármestere szeretne lenni, és olyan területi-közigazgatási egységeket kontrollálna, amelyekhez semmi köze.

A szenátor azt javasolja a két tisztségviselônek, üljenek le, tárgyaljanak nyíltan, szemtôl szemben, s ha nem találnak ehhez "semleges" területet, mehetnek a PSD- székházba, jelentette ki Georgescu.

Dr. Bernády György, Marosvásárhely polgármesterének városépítô munkája a kezdettôl fogva szép és értékes épületekkel gazdagította a várost, és szép városképet eredményeztek tárgyi alkotásai. Építményei ma is jó ízlést szolgálnak, szívet-lelket gyönyörködtetôek, amelyek a városépítô jó szándékának és hatalmának (összeköttetéseinek) az eredménye.

Bernády György polgármestersége elsô éveiben bevezetô alkotása után (Nyugdíjpalota) két nagyméretû középület építését vette tervbe (Városháza, Közmûvelôdési Ház) a város központjában, s folytatólagosan több mint egy évtizeden át építette a város szép középületeit, a város közmûvesítô berendezéseit (ivóvíz- szolgáltató és szennyvízelvezetô csatornahálózat), a város utcáinak rendezését, aszfaltozását, új utcák nyitását. Új utcák létrehozásával növelte a város beépített területét, a régi utcák szabályozásával belterjesebbé tette a város központját. Munkálatai során a Maros szabályozása, a nagyméretû gát és a Mûcsatorna építése évszázadokra szóló volt.

Mindaz, amit Bernády György végzett, bizonyságtétele bámulatos szervezô- és alkotóképességének, a jövôbe vetett rendületlen hitének, melyet az elsô világháború kezdete szakított félbe.

Bernády György alkotói terve nem csak emberi elképzelés volt, hanem az a pontos számítás, amelynek során megtalálta a befektetések kiapadhatatlan forrását. Az anyagi befektetések rövidesen meghozták az eredményt a városi kasszának.

Bernády György keze vasbilincsként tartotta a sok irányba folyó munka minden ágát, a Maros vonaláról a Somostetô magaslatáig. A nagyméretû munka kenyeret, majd otthont adott a város népének és a környékbelieknek, a város polgársága, az iparos-kereskedô és földmûves osztály embereinek váratlan anyagi lendületet juttatott. Az alkotó kéz irányítását tisztelettel fogadták és álltak egyénisége elôtt. A Mûcsatorna építésével párhuzamosan épült a villanyáram-fejlesztô központ, a korszerû vágóhíd, a sportlövölde a Somostetôn, sok elemi és középiskola a város megfelelô pontjain és a gyermekmenhely. Valamennyi épület használatban van ma is, sok közülük magasabb szinten (egyetem, klinika).

Ugyanabban az idôben a nagy építési lendület hatása alatt épült a Református Kollégium kétemeletes szecessziós épülete, a római katolikusok II. Rákóczi Ferenc nevét viselt fôgimnáziuma, épült a jegyzôi tanfolyam épülete és a Kereskedelmi és Iparkamara székháza. Marosvásárhely újjáépítésének másfél évtizedes lázas építômunkáját a világháború szakította félbe. Kérdés, mi következett volna?

Ismeretes, hogy Bernády tervbe vette az állandó színház és a vasúti állomás bôvítését.

Bernády György szuggesztív hatása alatt a szép hajlék építési vágya sokakat elfogott, s gomba módjára épültek a szép szecessziós homlokzatú lakóházak földszintes és emeletes elrendezéssel.

A városépítô csodálatos munkabírással sok szép és nagy tervét hajtotta végre, melyeknek eredménye Marosvásárhely újjáépítése, fejlesztése volt. Mindez száz év múltán látható, és köszönetet mondhatunk ma is a halálára való emlékezéskor.

Bernády György neves építészeket (Komor Marczell, Jakab Dezsô) ipar- és festômûvészeket kért fel a tervbe vett épületek tervezésére, külsô és belsô díszítésére. Így Körösfôi Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Kallós Ede, Sidló Ferenc, Thorockai Wiegand Ede, Haraszti és Társa. A Közmûvelôdési Ház mûvészeti alkotásainak tárgyát a magyar nép történetébôl és a székely népballadákból vették az alkotók. Körösfôi festette az elôcsarnok falára a Székely mesemondás és a Táltosok címû freskókat, Sidló Ferenc, Hibján Samu és Wandrák László alkotása a Koronázási relief. Az elôcsarnok, a lépcsôházak, a Tükörterem és a hangversenytermek díszítô festése és berendezése Falus Elek és Péter János mûvészi ízlését dicséri. Róth Miksa mûhelyében készültek a páratlan szépségû és értékû színesüveg-festmények (székely népballadák, portrék, Bethlen Gábor fejedelem tudósai között) s mindezek kartonjait Nagy Sándor és Muhits Sándor készítették. A palota építését a budapesti Grünwald Testvérek és Schiffer Miksa vállalata végezte, a színes zománcos cserepek és a tetôzet díszítôelemeit a pécsi Zsolnay Miksa üzeme gyártotta. A termek bútorzatát a helyi Mesztiz Mihály és Fiai, Székely és Réti Tóthfalusi Károly, Both Sándor, Bükkösi György és Vigh István helyi mûbútorasztalosok készítették. A szobafestési munkálatokat Herczeg Ferenc, Révész és Nagy Jenô és Dezsô festômesterek végezték.

A városépítô Bernády György társadalmi és politikai összeköttetése révén személyesen tárgyalt az illetékes miniszterekkel, államtitkárokkal munkahelyükön s szerezte meg az anyagi fedezetet az építkezéshez. A Közmûvelôdési Ház és a Városháza a magyar nemzeti szecesszió két monumentális alkotása.

Befejezésként Bernády György a palota elkészülte után, 1913-ban leírt szavait idéztem: "Magam sem hálára, sem dicsôségre nem tartok igényt. Megelégszem a hazafias, a becsületes és híven végzett munka tudatával, amellyel a Mindenható volt engem megáldani.*

Keresztes Gyula

* Magyar Iparmûvészet 1913. XVI. évf. 395-398 1.

Neagu Nicolae elsô sajtótájékoztatóján hangzott el a fenti kijelentés, amivel arra utalt, hogy a tisztsége betöltését követôen eltelt egy hónap után elkezdôdik az általa kidolgozott menedzseri terv gyakorlatba ültetése. A fôtanfelügyelô ugyanakkor bemutatta azt a csapatot, amellyel elképzeléseit szeretné megvalósítani. A tanfelügyelôség munkájában a hangsúly az ellenôrzések helyett az elkövetkezô idôszakban a menedzseri és szolgáltatói szerepre tevôdik át – ígérte Neagu Nicolae, aki ezúttal is határozottan tagadta, hogy valamelyik politikai párthoz kötôdne.

A bemutatott csapatot illetôen a dolog szépséghibája mindössze az, hogy az ô személyén kívül a jelen levô két helyettes nem biztos, hogy tisztségében marad. Albertini Zoltán egyelôre nem vett részt a nemrégiben tartott versenyvizsgán, ahol az egyik fôtanfelügyelôi széket korábban megpályázó Moldovan Nelu sikeresen szerepelt, Luca Alexandru pedig az egyetemi oktatói állást választja – hangzott a még tisztségben levô helyettes fôtanfelügyelô opciója.

A központosítás lebontása, a helyhatóságokkal, megyei hatóságokkal és közintézményekkel tartandó szoros kapcsolat (akiknek a képviselôje részt vesz a tanfelügyelôség vezetôtanácsában), a helyi sajátosságokhoz igazodó tanterv, a tanácsadáson és irányításon alapuló ellenôrzés, a pontos munkaleosztás, a kádermozgás mérséklése vegyes katedrák kialakításával (elsôsorban a vidéki iskolákban), a tanügyi intézmények infrastruktúrájának fejlesztésére megszabott összegek (123 milliárd régi lej) felhasználásának követése, a szakmai tudáson alapuló versenyvizsgák a tanfelügyelôi és az igazgatói állások betöltésére, a kiváló képességû gyerekek képzésére alkalmas központ, és ennek érdekében egy alapítvány létrehozása – ezeket ígérte többek között múlt csütörtöki bemutatkozásán az új fôtanfelügyelô.

Neagu Nicolae kérdésre válaszolva elmondta, hogy az Unirea középiskolában gázszivárgás gyanúja miatt nem indították meg a fûtést, és a múlt csütörtökön ezért küldték haza a diákokat. Tagadta, hogy a gazdasági szakközépiskolába a volt fôtanfelügyelôt szándékszik kinevezni igazgatónak, továbbá azt is, hogy a versenyvizsga után üresen maradó igazgatói állásokat politikai szempontokat figyelembe véve töltené be. Párbeszédet ígért a visszaszolgáltatott iskolaépületek igazgatóival, hogy ezekben az épületekben az infrastruktúrát fejleszteni tudják, esetleg egyeseket megvásároljanak. Bejelentette, hogy készül a tanfelügyelôség új honlapja, amelyen a vezetôség vagyonbevallása is olvasható.

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy hat központ köré osztották fel a megyét, s az iskolaigazgatókkal szervezett üléseket, ahova a polgármestereket, a helyhatóságok vezetôségét is meghívják különbözô idôszakokban, ezekben a központokban fogják megtartani.

November 20–24. között 24 és fél tanfelügyelôi állásra hirdetnek versenyvizsgát, majd az összes neves marosvásárhelyi középiskola igazgatói tisztségét is újra meg kell pályázni – hangzott el az új fôtanfelügyelô bemutatkozása során.

Marosvásárhelyen gazdátlanul

A Marosvásárhelyen Ifjúsági Házként emlegetett épületkomplexum a kilencvenes évektôl a senki földjének számít. Egykor a volt Kommunista Ifjúsági Szervezet tulajdonát képezte, és amikor ez megszûnt, a törvény értelmében a tulajdonjogot egy 1990 után alakult ifjúsági szervezet kellett volna átvegye. Ehelyett a kilencvenes évek közepén a helyi önkormányzat adminisztrációjába került. Az épületben szálloda, vendéglô, elôadótermek, próbatermek és diszkó is mûködik, valamint 603 négyzetmétert a diákház bérel. Az adott lehetôségeket mégsem lehet kellôképpen kihasználni, hiszen az épület elég rossz állapotban van, a kiállítóterem mennyezete beázik. Mivel a tulajdonjog a mai napig sem tisztázott, az önkormányzat nem költ az épületre, miközben a komplexum vezetôsége a helyhatóságoktól várná a javításokhoz szükséges pénzt.

Vasile Dorel igazgató: – Az épület kiállítóterme már négy éve szinte használhatatlan, ugyanis a tetô tönkrement, beázik a mennyezet, így elhanyagoltsága miatt jelentôsen csökkent az igény a termet bérelni kívánók részérôl. Mivel az épületkomplexum önnfenntartó, ez jelentôs veszteséget jelent. A helyi tanács nem mutat érdeklôdést az épület sorsa iránt, anyagilag egyáltalán nem támogatnak – fejtette ki az igazgató, aki azt is elmondta, hogy 1998-ban besegítettek a nagy elôadóterem tetôproblémáinak megoldásába. Mivel most hasonló gonddal küszködik az épület vezetôsége, szeptemberben meghívták a helyi tanácsosokat, azonban csupán két személy jelent meg, dr. Benedek István a költségvetési bizottság részérôl és Sita Ioan a kulturális bizottság részérôl. Tóth Andrea, az épületben mûködô diákház igazgatója elmondta, hogy 2001-ben lejárt a helyi önkormányzattal kötött bérleti szerzôdésük, és azóta konvenció van a két fél között. A diákház vezetôsége kérte a szerzôdés felújítását, azonban ez azóta sem történt meg. – A rossz állapot miatt nem tudjuk kellôképpen kihasználni a termeket, továbbá az is probléma, hogy az ablakok is tönkrementek, ezért nagy mennyiségû hô vész el – tudtuk meg az igazgatónôtôl. Vasile Dorel igazgató szerint a pénzt, ami bejön a bérbe adott termekbôl, leginkább a szállodára és a vendéglôre érdemes fordítani, ugyanis ez hoz anyagi hasznot. – A kultúra nem termel nyereséget, emiatt az épület egészében veszteséges. Továbbá problémát jelent a konkurencia, ugyanis a Nemzeti Színház és a Kultúrpalota megengedheti magának, hogy kisebb összegekért adja bérbe termeit, hiszen ezek a megyei tanács anyagi támogatását élvezik. Szerinte óriási gond, hogy az épületnek nincs saját hôközpontja, a negyedbeli kazánháztól kapják a fûtést, azonban ha egy vendég éjszaka érkezik a szállodába, megtörténik, hogy nincs meleg a szobákban. A saját hôközpont szerelésére megvannak a tervek, csupán a szükséges másfél milliárd régi lej hiányzik, a tetôre meg további százötvenmillió.

– Nincsen pénz javításokra, a diákház meg jogilag nem javíthat, ugyanis nincsen szerzôdése – nyilatkozta Vasile Dorel, aki elmondta, a tanácsosok szerint az épület kedvezô elhelyezkedése miatt nagy lehetne a forgalom, ugyanis a kórházakba távolról érkezô látogatók itt megszállhatnak, de "az embereknek általában nincs pénzük ötszázezer lejt kifizetni egy ágyhelyért." A szálloda kétcsillagos és leginkább a városba érkezô üzletemberek veszik igénybe. A helyi tanács nemrég elfogadott egy határozattervezetet, miszerint a tanács meghívottai féláron foglalhatják el a szálloda szobáit. Az igazgató ezzel elégedetlen, ugyanis ô köteles ehhez tartani magát, miközben semmiféle támogatást nem kap javításokra, s az évi 300 millió régi lej ingatlanadót is fizetnie kell. Vasile Dorel így összegez: – Elsôsorban azt kellene tisztázni, ki is az épület tulajdonosa, majd a tetôt feljavítani, saját hôközpontot szerelni és az ablakokat termopánra cserélni. Továbbra is kérdés, honnan lesz erre anyagi fedezet. "A legjobb megoldás az volna, ha az épület a diákházat mûködtetô Országos Ifjúsági Hatóság tulajdonába kerülne, mivel ha magánvállalkozó vásárolja meg az épületet, az többé nem lenne ifjúsági mûvelôdési ház, mert az nem nyereséges vállalkozás" – nyilatkozta az igazgató.

A város szívében van az épület, van szállodája, elôadóterme, amely alkalmas konferenciákra, röhejes lenne, ha a város adna erre pénzt – vélekedik dr. Benedek István helyi tanácsos, aki szerint az épület vezetésében "rablógazdálkodás" folyik. A vezetôség nem úgy mûködteti az épületet, ahogy kellene, elképzelhetetlennek tartja, hogy manapság egy jó helyen fekvô szálloda és vendéglô veszteségesen mûködjék. E problémát sürgôsségi alapon meg kell oldani, elsôsorban a tetôt kell megjavíttatni, erre a tanács 200 millió lejt kellene kiutaljon. Ezt követôen pedig egy befektetôt kell keresni, aki rendbe teszi és megfelelôen mûködteti a létesítményt, úgy, hogy az a városnak is bevételt biztosítson. – A licitszerzôdésben mindenképpen feltétel lesz, hogy a diákház továbbra is folytathassa tevékenységét az épületben. A tanácsos szerint a jelenlegi állapot a polgármesteri hivatal felelôssége is, mivel nem tudta megfelelôen felügyelni a jelenlegi menedzsmentet.

Az épület valóban a helyi önkormányzat adminisztrációjában van, így jelenleg ez bír felette tulajdonjoggal, azonban amikor felvetôdik e probléma, mindig az a kifogás, hogy lehet, holnap már nem a miénk. Elvileg támogatni kellene, de amíg a tulajdonjogi viszonyok nincsenek tisztázva, nem születhet döntés erre vonatkozóan – vélekedik Csegzi Sándor alpolgármester. – A tanács minden évben eljut a következtetésre, hogy miközben mindenki konferenciaközpontot épít, nekünk van ilyenünk, de az nincsen kihasználva. Olyan megoldást kell keresni, ami tôkét vonz, pályázattal vagy privát befektetés útján oldható meg az Ifjúsági Ház problémája – mondja Csegzi Sándor. A helyi önkormányzat meghívottaira vonatkozó kedvezménnyel kapcsolatban az alpolgármester kifejtette: érthetô a szállodaigazgató álláspontja is, hiszen ôt sok támadás éri, hogy nem jövedelmezô az épület és emellett még jótékonyságra is kényszerítik, azonban e kedvezmény is bevételi forrás lehet, ugyanis a városba érkezô sportcsapatokról, néptánc-együttesekrôl van szó.

Október 20-án este a kolozsvári Állami Magyar Operában ünnepi elôadáson emlékeztek meg az 1956-os forradalomról. A gálarendezvényen Szili Katalin, a magyar Országgyûlés elnöke állami kitüntetéseket adott át a forradalom erdélyi hôseinek. Markó Béla, az RMDSZ elnöke ünnepi beszédet mondott a jubileumi esten. Az alábbiakban ezt közöljük.

Azt mondják, 1956-ban a világtörténelem egyik legrövidebb forradalma zajlott le Magyarországon, hiszen néhány nap alatt megtörtént minden, aminek a forradalmakban meg kell történnie, és aztán hihetetlen gyorsasággal és kegyetlenséggel vérbe is fojtották.

Én azt hiszem, az ezelôtt ötven esztendôvel kirobbant szabadságharc ma is folyik, és 1956-ban tulajdonképpen Európában a huszadik század második felének leghosszabb forradalma indult el, amely átnyúlik a huszonegyedik századra is. Ennek a hosszú forradalomnak voltak hôsei, áldozatai és hóhérai akkor is, és vannak azóta is, újból meg újból. Nem fegyverekkel vívták 1956 novembere után ezt a forradalmat, hanem a lelkünkben zajlik ma is, bár a kivégzôosztagok fegyvere még eldördült sokszor azután, a hóhér kötele sem tétlenkedett, sôt, 1989-ben itt, Romániában ismét sûrûn ropogott a puskatûz, sok életet kioltott.

De a forradalom bennünk forrt tovább. Bennünk, magyarokban és a nem magyarokban is, egész Közép- és Kelet- Európában. Fellobbant 1968-ban Csehszlovákiában, azt is letiporták, de tovább parázslott, itt villant, ott szikrázott váratlanul, kapkodták a fejüket a kisebb- nagyobb diktátorok, néha csak egy-egy magányos ember szemében látták viszont a tüzet, néha egy egész városon futott végig a láng, néha önként gyújtotta fel magát valaki, hogy ismét világítson a forradalom, ide-oda rohangáltak a zsarnokok, itt oltották, ott gyúlt meg, nem tudtak semmit kezdeni vele, és így értük meg 1989-et, amikor végre kifényesedett minden szem, és széthulltak a zsarnokságok.

Szeretném, ha jól értenék, amit mondani akarok. Nem csupán metafora ez, nem csupán költôi kép, hogy az 1956-os forradalom folytatódott azután minden kommunistaellenes és szovjetellenes megnyilvánulásban Európának ebben a részében, hanem bizonyítható tény. Olyan ez, mint egy késleltetett robbanás. Magyarországon például akkor omlott össze a nyolcvanas évek végén visszavonhatatlanul a Kádár-rendszer, amikor azt a hihetetlenül pimasz hazugságot, hogy 1956-ban ellenforradalom volt, nyilvánosan cáfolni kezdték. Elôször még csak népfelkelés lett, azután lassan-lassan már forradalomnak és szabadságharcnak is lehetett nevezni. Vége volt a hazugságnak, vége volt a rendszernek! Véget ért ott is, nálunk is, mindenütt a térség országaiban egy szörnyû tudathasadás, amikor mást hallott a gyermek az iskolában és mást otthon. Mintha azért találta volna ki a természet nekünk a két agyféltekét, hogy az egyiket szüleink otthoni igazságára, a másikat a rendszer nyilvános hazugságaira tartogassuk. Ellenforradalom, mondták a tankönyvben. Forradalom, suttogták nekünk otthon. Így nôttünk fel, ilyen suttogó idôben mi is itt, Erdélyben, itt, Romániában. Így próbált minket monstrummá nevelni sok neveletlen, bakancsos diktátor, de nemcsak ôk, hanem ijedt tanítómestereink egyike-másika is, és így szabadított fel végül minket is 1956 szabadságharca 1989-ben. És talán még ma sem szabadultunk fel véglegesen, talán még ma is folytatódik ez a forradalom.

Igen, 1956 forradalom mindenkinek itt, a volt szocialista tömb országaiban, mindenki a maga forradalmának érezheti, el egészen a Szolidaritás lengyel hôseiig Gdanskban, de nekünk 1956 még szabadságharc is volt. Ilyen a mi történelmünk. 1848 is egyszerre volt társadalmi forradalom és nemzeti szabadságharc, és 1956 is. Mi több, ott is hatott ez a forradalom és szabadságharc, ahol már-már minden magyar fejéhez egy puskacsövet szegeztek, hogy pisszenni se merjenek. Például nálunk, Romániában. Mégis mertek, mégis szóltak magyarok is, románok is.

Olyan ez, mint amit a levágott testrészrôl mondanak, hogy akkor is fáj, ha már nincsen. Hát még akkor, ha továbbra is van, csak egy másik országban, mint mi is. Mi mindent megérzünk, ami Magyarországnak fáj! Így volt ez gyermekkoromban is, így volt ez az ötvenes években. Legfeljebb azt kérdezhetnénk, hogy Magyarország is érzi-e igazán, megérzi-e, ha nekünk fáj valami. Most például, amikor önnön tekintélyét rombolja, érzi-e, hogy ez nekünk nem csak fáj, de nagyon rossz is.

1956-ban is úgy markolt meg minket a szorongás, mintha ott lettünk volna. Mint egy távoli ikertestvért, aki rögtön megérzi, hogy baj van. El kell mondanunk egymásnak végre, mi erdélyiek és magyarországiak, hogy egymásért is felelôsek vagyunk, és hiába a határ, azon útlevél nélkül is átjár a féltés, az öröm és a bánat, a szeretet és a harag, minden érzelem.

Hiszen 1956 sem volt csupán Magyarország forradalma, Erdélyé is volt, sôt, Romániáé is, sem határôrök, sem szovjet tankok nem tudták ezt megakadályozni. És a megtorlás kegyetlen volt itt is, ott is. Itt nem voltak puskalövések, de betûért, szóért, versmondásért itt is börtönbe zártak hosszú-hosszú évekre diákokat, papokat, értelmiségieket, és soknak az életét is kioltották.

A kezdetben kemény, késôbb pedig puha diktatúrának számító kádári rendszer pedig csak nézte, hogy mi történik itt velünk. Hogyan várják ki a forradalmi tûz lankadását türelmesen, ravaszul, aljasul egészen 1958-ig, hogyan törik kettôbe fiatal fiúk, lányok életét, és hogyan számolják fel 1959-ben a Bolyai egyetemet. És hogyan lélegeznek fel hosszú idôre a diktátorok, hogyan dôlnek hátra foteljaikban elégedetten, hogy nincsen már láng, nincsen már forradalom. Pedig volt bizony! Sôt, attól kezdôdôen lett igazán forradalom. A fejekben. A lelkekben. Magyar, román, cseh, lengyel szívekben. Mindenütt! A forradalom lángja már belül égett tovább, és ott igazán nem lehetett kioltani.

Én azt gondolom, hogy az 1956-os forradalmat folytatta és a kivégzett Nagy Imréék eszméit vitte tovább Lech Walesa, Vaclav Havel, vagy akár a mi kedves íróbarátunk, Mircea Dinescu is.

Sok idô telt el még, amíg a kommunizmus összeomlott. De akkortól fogva már csak a szovjet tankok vagy egyik- másik országban a saját fegyverek fenyegetése tartotta össze ezeket a hazug társadalmakat. Hamis hitnek, rózsaszín önámításnak attól kezdve vége volt már. Csak a sötét félelem, csak a kétségbeesett remény, csak az volt a miénk évtizedeken át. A már-már kézzelfogható félelem és a könnyen illanó remény. Ennyi maradt nekünk.

Erdélyben mostanáig mintha csak Magyarország forradalmaként néztük volna 1956-ot. Elsôsorban Magyarország áldozata valóban, kétszázezer földönfutóval fizetett, és még mi mindennel ez az ország. De Erdély is sokat áldozott érte. Öngyilkos professzorokat, kivégzett papokat, börtönben sínylôdô ifjakat. Kolozsvár különösen megszenvedte 1956-ot. Itt az ideje, hogy teljes egészében a magunkénak, a mi forradalmunknak, a mi szabadságharcunknak is tekintsük ezt a látszólag néhány napos, de valójában fél évszázados forrongást, a lelkek forradalmas felszabadulását. Ami még egyáltalán nem ért véget. Mint ahogy az emlékezés is új meg új forrásokra lel. Mert az idén a Volt Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság már kiállítást készít elô, amely ha az évfordulóhoz képest megkésve is, de bizonyítani fogja, micsoda szörnyû pánikba esett itt is a rendszer, és micsoda szörnyû megtorlást eszelt ki és vitt végig azután!

Isten óvjon mindenkit, magyart is, románt is a kádári toleranciától, de a snagovi vendégszeretettôl is!

Legyen a miénk végre 1956, legyen mindannyiunké ez a hosszú-hosszú forradalom!

Illesse tisztelet azokat, akik érte szenvedtek, érte haltak meg!

Markó Béla

Sajnálatosnak nevezte Tariceanu kormányfô hétfôn, hogy a korabeli román kommunista hatalom együttmûködött a szovjet erôkkel az 1956-os magyarországi felkelés leverésében.

"Sajnálatos, hogy Románia akkori kommunista kormányzata ilyen mértékben együttmûködött a szovjet erôkkel a magyar forradalom leverése érdekében" – jelentette ki Calin Popescu Tariceanu Bukarestben, miután hazatért a magyarországi ünnepségekrôl.

A miniszterelnök azt mondta, hogy az 1956-os magyarországi események különleges hatást gyakoroltak Romániára, ahol bizonyos reményt ébresztettek, de a kommunista uralom alóli felszabadulás reményét tápláló fiatalok közül sokan a kommunista megtorlás áldozatává váltak.

Az 1956-os magyar forradalom a merész várakozások és nagy remények ellenére sem borította lángba Romániát, annak magyarlakta részeit. Megrekedt egyes revendikatív diákmegmozdulások, komoly támogatás nélküli optimista és naiv szervezkedések, és általában a jobb jövô eljövetelét hangoztató kinyilvánítások szintjén. A megtorlás mégis a magyarországival vetekedô méreteket öltött.

A Román Munkáspárt politikáját helyeslô és a magyar "ellenforradalmi terrorcselekményeket" elítélô nyilatkozatok tételére kényszerítô akciók megrendezésével egy idôben átfogó megtorlási hullám kezdôdött az egész országban. A retorzió széles körû megnyilvánulásai a munkahelyi zaklatások mellett az állambiztonsági (szekuritátés) kihallgatások, letartóztatások és többnyire koncepciós jellegû politikai perek megrendezésébôl állottak.

A büntetôpereket a katonai ügyészségek terjesztették a katonai törvényszékek elé, de a letartóztatások, kivizsgálások és vád alá helyezések az állambiztonsági szervek, a szekuritáté feladata volt, és ez a hírhedtté vált represszív szervezet "lelki-ismeretesen" teljesítette kötelességét.

A Magyar Autonóm Tartományban 1956. október 28-a és 1965. december 31-e között a katonai ügyészségi adatok szerint mintegy 1100 személy ellen indítottak bûnvádi vizsgálatot. Ezek közül 826-at állítottak bíróság elé és ítéltek sokévi kényszermunkára, nehéz- vagy javítóbörtönre. A kommunista hatalom kihasználta az alkalmat, hogy leszámoljon mindenfajta ellenzékkel, a régi rendszer képviselôivel éppen úgy, mint a jobb életkörülményekért szavukat hallató ifjakkal, a kommunista eszmékkel ellenkezô vallást gyakorlókkal, magángazdaságukhoz ragaszkodó földmûvesekkel, a több kisebbségi jogot igénylôkkel és mindazokkal, akik valamilyen módon útjában álltak a "szocializmus felépítéséért folytatott harcnak". Érdekesnek tûnik, hogy a megtorlás nem mindjárt a forradalom után, hanem 1958-59-ben tombolt a legvadabbul. Míg 1957-ben 70 személyt állítottak a vádlottak padjára a tartományból, addig 1958-ban 189-et és 1959-ben 265-öt.

Az esetek 46%-ánál (380 személy) a vádiratokban tételesen is szerepel az 1956-os magyar forradalom és szabadságharccal kapcsolatos "ellenforradalmi" megnyilvánulás. Ezek közül egypáran (Szathmári Zoltán marosvásárhelyi, Salamon László gyergyószentmiklósi, Nagy Lakatos János gyimesbükki és Kertész Béla székelyudvarhelyi lakos) részt is vettek a magyarországi eseményekben, mások szervezetten, csoportosan vagy egyénileg "társadalmi rend elleni cselekedetet" követtek el, ellenezték a társas- vagy kollektívgazdaságok megalakítását, vagy "terrorakciókat" szándékoztak elkövetni.

A bíróság elé állítottak lakhelyük tekintetében a tartomány 266 településérôl származtak. 301 (36,5%) városon és 518 (63,5%) falun élt. Legtöbben marosvásárhelyiek voltak, 122 személy (14,9%). Következett Szászrégen 29, Sepsiszentgyörgy 23, Gyergyószentmiklós 19, Csíkszereda 13, Székelyudvarhely és Szováta 12-12, majd Maroshévíz és Székelykeresztúr 8-8 személlyel. A más tartománybeliek közül legtöbben – 30-an – brassóiak voltak és a 77 tagú EMISZ-ügyhöz kapcsolódtak.

Meglepôen sok a politikai megtorlás áldozata 24 faluban: Szárhegybôl 15-en, Tekerôpatakról 14-en, Gyergyóújfaluból 12-en, Kozmásról és Galócásról 11-11-en, Csíkcsicsóból, Dedrádból, Erdôfülébôl, Kézdiszentlélekrôl és Köpecrôl 10-10-en stb.

A bíróság elé állított személyek etnikai megoszlása nagyjából megfelel a Magyar Autonóm Tartomány lakossága nemzetiségi összetételének. Az elítélt román nemzetiségûek száma és aránya az elsô évben meghaladja a magyarokét. Ez a helyzet a népes Faliboga-csoporttal függ össze, mivel a bebörtönzött 70 fôs csoportból ketten voltak csupán magyarok – Frunda Károly és Miholcsa Gyula, marosvásárhelyi mérnökök –, a többiek románok. Magas volt még a román etnikumú elítéltek száma 1959-ben (a letartóztatottak 1/3-a). Más években a meghurcolt magyarok száma volt jóval magasabb az összlakosság arányánál.

A perek törvénycikkek szerinti besorolása, vagyis a vád szinte minden egyes alkalommal a társadalmi rend elleni tevékenység volt. A vádat különbözô módszerek igénybevételével szerzett adatok alapján állították össze (besúgó cellatársak, megfélemlített tanúk, vagy éppen a sok nyomásnak ellenállni már nem tudó vád alá helyezettôl kicsikart beismerô vallomással), lassan, módszeresen, amíg egy banális ügybôl rendszerellenes "bûncselekmény" nem lett.

A rendszer elleni tevékenység között volt "izgatás", "bujtogatás", rendszer "gyalázása", a romániai, illetve a szovjet párt és állami vezetôk szidalmazása, a Szovjetunió megvalósításainak "becsmérlése", a helyi vezetôk megfenyegetése, az imperialista rádióadók híreinek hallgatása és kommentálása, a hazai sajtóhírek hitelének megkérdôjelezése vagy a hazai megvalósítások és az életszínvonal lekicsinylése és a nyugati magasztalása. De van közöttük a népi demokratikus rendszer tarthatatlanságának hangoztatása, a rendszerváltás várása vagy megjósolása, az angol-amerikai, illetve a nyugatnémet csapatok felszabadító háborújának várása és más hasonló "tettek". Idesorolandók a magyarországi események dicsôítése, a forradalom Romániára való kiterjedésének várása és a forradalom által kiváltott változásokban való részvételi szándék kinyilvánítása, a Szovjetunió, pártjának és állami vezetôségének szidalmazása Magyarország belügyeibe való beavatkozása miatt. Az itt említett rendszerellenes megnyilvánulások a perek 59%-át képezik.

Nagyon magas a kollektivizálás ellen szavukat emelt meghurcolt személyek száma. Az esetek többsége 1958- 1959-re esik, amikor a román pártvezetés elhatározta az 1949-ben megkezdett kollektivizálás befejezését. A terror elsô áldozatai lettek elôbb az osztályellenségnek tekintett (volt) kulákok, majd más gazdálkodók is. Többségüket egyenként tartóztatták le, de voltak csoportos letartóztatások is: Tekerôpatakon és Gyergyóújfaluban (Gyergyó rajonban), Csíkcsicsóban és Kozmáson (Csík rajonban), Sáromberkén (Marosvásárhely rajonban).

A munkásmozgalom elleni cselekedetek véleményünk szerint kimerítik a kommunista bosszúállás tényét, annak kései megnyilvánulásai. Számuk nem nagy, a múlt század harmincas éveiben volt aktív hét csendôr és egy csendôrségi besúgó. Ez a szám azért nem magasabb, mert többségük rács mögé került már az 1948-1953-as évek közötti idôszakban.

Foglalkozás szerint az elítéltek nagyjából egyenlô arányban voltak értelmiségiek, munkások és kisiparosok, illetve gazdálkodó földmûvesek.

Kosárlabda

Harmadik gyôzelmére készül az idei bajnokságban ma délután a BC Mures a CSS Rm.-Vâlcea együttese ellen. A vendégcsapatot két éve, amikor a marosvásárhelyiek ellenfele volt a feljutásért folyó harcban, a BC Mures kétszer is legyôzte, azóta azonban teljesen más felállású gárdák alkotják a keretet. A rm.-vâlceaiak idegenlégiósokkal erôsítettek a feljutásukat követôen, de távolról sem képeznek legyôzhetetlen gárdát, normális körülmények között nem kerülhet veszélybe a hazai siker.

Ehhez nyilván Mihai Corui legénysége jobban kell összpontosítson, mint azt szombaton a Rapid ellen tette, s erre a hétfôi, "fejmosó" elemzés után talán joggal számíthatunk. A kezdeti jó szereplés után ugyanis az elbizakodottság jelei mutatkoztak meg szombaton, s talán jókor következett be a kijózanító megtorpanás, mert így is gyôzni tudott a csapat. Egyébként azóta több forrásból is megerôsítést nyert, hogy a Rapid idegenlégiósai azért nem jelentek meg Marosvásárhelyen, mert két hónapja nem kaptak fizetést.

A BC Mures – CSS Rm.-Vâlcea mérkôzés ma este 18 órakor kezdôdik a sportcsarnokban.

Karate

Több marosvásárhelyi sportoló is részt vett a hét végén Kolozsváron megrendezett gyerek és ifjúsági WUKO karate világbajnokságon. A rendezvényen, amelyre 32 ország mintegy 800 versenyzôjét küldte el, több marosvásárhelyi sportoló is dobogóra állhatott, köztük néhány a legfelsô fokára. Világbajnoki címet szerzett Székely Ildikó a 11-12 éves korosztály kumite-versenyén, ugyanô katában ezüstérmes lett. Szintén világbajnok lett Lutas Lucian a 9-10 évesek kata versenyében, Bordas Gabriel pedig 13-14 éves korosztályban. Notar Florina a 11-12 éves lányok között vb- ezüsttel gazdagodott. Szintén a kitüntetettek között volt Pop Daniela, aki a 15-17 éves lányok kata csapatversenyében társaival aranyat, egyéniben bronzot érdemelt ki. Bronzérmes lett Pataki Zalán a 9-10 éves fiúk kata versenyében és Mara Gorea a 9-10 éves lányok kumite viadalán.

Teremlabdarúgás

A Kinder Marosszentgyörgy (edzô: Lucian Ciurtin) nyerte a korosztályos országos bajnokságnak is tekinthetô teremlabdarúgó Oláh György emlékverseny megyei szakaszát az 1995-ös évjáratban. A bajnokságnak a sportcsarnok adott otthont szombaton és vasárnap, a hat induló csapat körmérkôzésen döntötte el a sorrendet. A Kinder 6-0-ra nyert Radnót, 4-2-re a Szász Albert Sportlíceum, 8-0-ra a Trans-Sil, és 5-2-re az FC Junior Marosvásárhely ellen, míg az Avântul Szászrégennel 4-4-re játszott. A 2. helyen zárt FC Junior (Bota Eduard) 5-1-re verte a Sportlíceumot, 7-5-re Szászrégent, 3-1-re Radnótot és 9-1-re a Trans-Silt, míg a 3. helyezett Avântul (Marginean Ovidiu) 4-0-ra gyôzött a Trans-Sil, 6-2-re a Sportlíceum és 4-1-re Radnót ellen. A rangsorban a 4. helyen Radnót zárt (5-0 a Trans-Sillel, 4-4 a Sportlíceummal), az 5. pedig a Trans-Sil lett (4-3 a Sportlíceummal). A legjobb kapusnak Moraru Bogdant (Avântul Szászrégen) választották, a legeredményesebb játékos 12 góllal Tent Arthur (Junior) lett, míg a legtechnikásabbnak a Kinder játékosát keresztesi Róbertet nevezték ki.Az 1996-os korosztályban november 4-5- én rendezik meg a bajnokságot.

Labdarúgó megyei bajnokság

A vendégek súlyos létszámgondokkal küszködve, csupán hét játékossal tudtak megjelenni Marosfelfaluban, így természetes volt, hogy nem tudtak ellenállni a házigazdák támadásainak. Marosfelfalu gyakorlatilag szórakozott a két félidô során s csak a rúgott gólok száma volt kérdôjeles.

Marosfelfalu góljait Banescu szerezte a 15., 17., 30. és 73. percekben, Sabau a 20. percben, Maris a 25. percben, Papp a 44. percben, Cotîrla a 46. percben, Gurdian a 71. percben és Ceusan a 80. és 88. percekben. A vendégek Dali Csaba révén a 62. és a 81. percekben elszalasztották a becsületgól megszerzésének lehetôségét.

Vezették: Paul Sofron, Calin Borda és Todoran Balázs (mind Szászrégen).

Marosfelfalu: Chiorean – Papp, Oltean, Cotîrla (Gurdian C.), Maris, Rácz, Banescu, Ceusan, Gurdian P. (Rotaru), Morar M. (Morar C.), Sabau.

Disznajó: Vita Cs. – Németh, Dali Cs., Nagy, Vita I., Bálint, Dali I.

Vian Bont

Tagja vagyok egy csoportnak, amely kisebb-nagyobb fogyatékkal élô személyekbôl áll. 2006. október 1- jén ezzel a csoporttal kirándulni voltunk Kôrispatakra, amit – idôt és fáradságot nem sajnálva – Borbély Emma néni, a Kis-Küküllô Térségi Társulás ügyvezetôje szervezett és vezetett. Vasárnap délelôtt 10 óra után csoportunk jó néhány tagjával Erdôszentgyörgy központjában várakoztunk, a többieket, meg az autóbuszt várva, amivel majd Kôrispatakra megyünk. Meg is érkezett a busz a csoportunk többi tagjával. (Sajnos, néhányan nem tudtak eljönni más elfoglaltságaik miatt, és szerintem ezt bánhatják, mert nagyon szép és érdekes kirándulás volt, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni a szervezônek.) Tehát mi is felrakodtunk a buszra. Ezt néhányunk esetében szó szerint kell érteni, mert a buszunk még az átkos korából való volt, amikor nem gondoltak ránk, mozgássérültekre. Sajnos, itt szinte lehetetlen olyan buszt találni, amelyre meg van oldva a mozgássérültek felszállása, de e "kis" kellemetlenség miatt igazán kár lett volna lemondani a szép kirándulást. Az utazásról csak annyit, hogy nagyon szép környezetben vezet az út a bözödi tó körül Kôrispatak felé, és ezt csak az zavarja, hogy eléggé rázós. Na, meg persze a tó kialakításának szomorú története, melyet Emma néni részletesen ismertetett. Nem sokkal egy óra elôtt érkeztünk meg Kôrispatakra és a helyi általános iskola elôtt álltunk meg buszunkkal. Alig szállingóztunk le a buszról, egy jóságosan mosolygó arcú ember közeledett felénk: aki Szôcs Lajos, a szalmakalap múzeum megálmodója, tulajdonosa és irányítója. Tudni kell, hogy egy százéves ház van átalakítva múzeummá, de már az udvaron is nagyon sok az érdekesség meg a látnivaló. Lajos bácsi elsônek a sok különféle formájú kôre hívta fel a figyelmünket, amelyek között felfedeztem egy galamb formájút meg egy ülô nyuszit is, lógó füllel. De volt még ott számtalan más alakzatú kô is. Többek között egy baseball sapka és egy földgömb alakú is, amin Lajos bácsi szavaival élve megvan Nagy-Magyarország és azon belül a mostani Magyarország térképe is. Ezeket a köveket a víz formálta, a Küsmöd-patakból szedték ki az emberek. A szalmafonásról is sok mindent megtudtunk és megismerkedtünk a szalmakalap- készítés mesterségével. Meg kell említenem még a táblákat, amelyek azokat a helységeket jelzik, amelyek lakosai már meglátogatták a múzeumot. Ezekbôl a táblákból tudom, hogy híre eljutott már az óceánon túlra is. Lajos bácsi kihozta azt