Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Nevetséges lenne, ha nem volna tragikus Marosvásárhely és Maros megye jóérzésû lakosai számára az a hatalmi összeakaszkodás, amelynek Dorin Florea megyeszékhelyi polgármester és Ciprian Dobre prefektus a fôhôsei. A két kiskakas szemétdombi párbaját a nyers erô bevetésével egyelôre a polgármester nyerte, de csak erkölcsi vesztesek vannak az orwelli abszurd csúcsait ostromló történetben.

A prefektus kinevezése óta folyton szereptévesztésben van, s nem tudja, hogy a törvények szerint neki éppen a törvényesség tiszteletben tartásának felügyelete lenne a feladata (no de hát hogyan felügyelné a törvények betartását, ha – íme – jogászként saját feladatával sincs tisztában), ezért folyton fesztiválszervezôi, üzletközvetítôi szerepkörben nyüzsög. Ebben azonban kiváló példával járt elôtte néhány éve a jelenlegi prímás, aki a prefektusi pozíciót saját politikai felfuttatásának eszközévé degradálta. Ciprian Dobre pedig ezt a vonalat próbálja meglovagolni, folyamatosan saját népszerûségének építésén fáradozik, elfeledvén, hogy prefektusként ô immár politikailag független közhivatalnok. Vagy tekintsük egész egyszerûen viccnek az erre vonatkozó törvényt? Erre utal, hogy amikor néha-néha mégiscsak a helyhatóságok intézkedéseinek törvényes hátterét veszi szemügyre, a kormánymegbízott politikailag ugyancsak elfogult.

No de, ha már a prefektusnak a kiállításszervezés vált a hobbijává, ez a vesszôparipa mégiscsak ártalmatlanabb, mint azok a hatalmi allûrök, amelyek Dorin Floreának egyre inkább a sajátjaivá váltak. Florea intézkedései a termésnapi kiállítás megakadályozására egy öntelt kiskirály cselekedetei, aki csak azért tesz keresztbe képzelt vagy valós vetélytársának, mert ezt hatalmánál fogva megteheti. Miután pártelnöke (civilben pártsemleges államelnök) látogatása a liberális koalíciós partnerrel szembeni minden eszközökkel folytatott leszámolásra buzdította, Florea nem átallott tízmilliókat költeni – közpénzbôl!! – egy tökéletesen használható út lezárására, csak hogy megakadályozzon egy amúgy ártalmatlan rendezvényt.

A legszomorúbb az egész történetben, hogy a szervezôk gyáva nyulak módjára hátráltak meg a polgármesteri nyers erôdemonstráció elôtt, azt üzenvén ezzel országnak-világnak, hogy a törvényesség csak akkor számít az európai csatlakozás küszöbén álló Romániában, ha daruk, betontömbök, s kellôen mord polgárôrök társulnak hozzá.

Azt azonban – nem túl optimistán, de – kíváncsian várjuk (ha már a cinizmus büntetôjogilag nem vonható felelôsségre), hogy ki fog alaposan utánanézni annak, hogy ki és milyen pénzbôl állta az útlezárás költségeit, amikor erre a polgármesternek nincs költségvetési kerete (a Sziget utca nem szerepel a 2006-os útfelújítási programban). Vagy ismét mindenki befogja a szemét, fülét, száját, s a tanácstestület is sunyítva hallgat a valahányadik törvényszegésrôl?

Budapest ’56 Szabadság Nyilatkozat

Ünnepi ülést tartottak az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából hétfôn a magyar Parlamentben, ahol a megemlékezô beszédeket követôen elfogadták a Budapest ’56 Szabadság Nyilatkozatot. Az alábbiakban közöljük a dokumentum szövegét, amelyet a Kormányzati Kommunikációs Központ sajtóirodája juttatott el az MTI-hez.

Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulóján kiáltvánnyal fordulunk a népekhez, nemzetekhez, az országok vezetôihez, véleményformáló személyiségeihez. Az a közös elhatározás vezérel bennünket, hogy ezen az ünnepen emléket állítsunk 1956 hôseinek és idézzük a forradalom történelmi mondanivalóját.

Fél évszázada Magyarországon erôszakkal, félelemmel, mérgezô hazugsággal telt be a pohár, s egy történelmi másodperc – néhány nap – elég volt ahhoz, hogy szétvesse az összeomlásra érett kommunista diktatúrát.

Egy szabadságvágytól fûtött ország lépett fel a szovjet katonai jelenléttel támogatott totalitárius rendszer ellen s nyilvánította ki emberi méltóságát. Egyetlen, egybehangzó "nem!" elég erôt adott a munkásoknak, hogy a munkástanácsokat, forradalmi bizottságokat alakítva saját kezükbe vegyék sorsukat, elég ösztönzést a falvaknak, hogy minden központi irányítás nélkül ellássák a fegyveres harcok súlyát viselô Budapestet élelemmel, elég bátorságot fiatal srácoknak, hogy megállítsák a szovjet tankokat és egyetemista lányoknak, hogy golyózáporban is gondoskodjanak valamennyi oldal sebesültjeirôl.

Egy nép nôtt önmaga fölé a szabadságért vívott harcban, s mutatott példát a világnak halált megvetô bátorságból, emberségbôl.

Ötvenhat szelleme arra tanít, hogy egy ország, ha talpra áll önmaga védelmében, ha közösnek érzi a haza ügyét, képes felülemelkedni minden megosztó érdeken, nemzetté válik, és példát tud mutatni az egész világnak.

A nemzetközi közvélemény, kivált a fiatalok, szívvel-lélekkel a magyar ügy mögé álltak. Számukra a magyar forradalom alapélmény volt, a szabadság élménye. A világ tudatában a magyar név a szabadság és demokrácia elemi erejû szinonimájává lett.

Aztán jött a megtorlás: százak kivégzése, ezrek bebörtönzése, tízezrek meghurcoltatása, százezernyi magyar – jórészt fiatal – menekülése. Akikre itthon üldöztetés várt, odakint magány. Még ha azt a befogadó országok szeretete és megbecsülése nagyban oldotta is.

Kiáltványunk tisztelgés a neves és névtelen hôsök elôtt. A forradalom 13 napig, az utóvédharcokkal együtt másfél hónapig tartott, de 50 éven keresztül – közvetve vagy közvetlenül – hatott mindarra, ami Magyarországon, Európában és a világon történt. Bár a forradalmat leverték, végül a szabadság gyôzött az egész régióban!

Kiáltványunk – 1956-ból is táplálkozóan – kifejezi bizonyosságunkat és mély meggyôzôdésünket abban, hogy a szabadság legyôzhetetlen, hogy minden ember és minden nemzet szabadnak születik és egész életében szabadságra vágyik. Szabadság és emberség – a gondolat szabadsága és a cselekvés embersége – kiegészítik egymást.

Kiáltványunk közös felelôsségre és közös munkára biztat: szabadnak születni ajándék, de szabadon élni és mások szabadságát tiszteletben tartani közös felelôsség, közös kötelesség."

Az egyházfô felidézte, hogy az akkori pápa, XII. Pius milyen "fájdalomtól áthatott felhívásokat" tett Magyarország önrendelkezési jogáért. "Még elevenen élnek a tragikus események emlékei, amelyekben néhány nap alatt ezrek haltak vagy sebesültek meg, mély aggodalmat keltve világszerte" – olvasható XVI. Benedek Sólyom László magyar elnökhöz küldött üzenetében.

"Mindenféle elnyomás dacára, amelyet az évszázadok során elszenvedtek, legutóbb a szovjet kommunizmustól, az önök népe mindig megôrizte az állam és polgárai közötti viszony helyes értékelését, minden ideológián túlmenôen – folytatódik az üzenet. – Megismétlem azt a szívbôl jövô óhajomat, hogy Magyarország az elnyomás és az ideológiai kényszer minden formájától mentes jövôt építhessen."

XVI. Benedek hangsúlyozta, hogy a magyar felkelésrôl való megemlékezésnek el kell indítania egy "gondolkodást az Európát alakító erkölcsi, etikai és szellemi (…) eszményekrôl és értékekrôl". Miközben az Európát a hidegháború idején kettéosztó "vasfüggöny" eltûnt, a Vatikán hangot ad annak az aggodalmának, hogy egy nyugatosodott társadalom elveszítheti kapcsolatát a keresztény gyökerekkel.

A helyi egészségügyi intézmények vezetôivel, illetve a városi tanáccsal akarja áttárgyalni Dorin Florea polgármester a Marosvásárhelyen létesítendô regionális kórház ügyét, melynek kapcsán a polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján élesen támadta Eugen Nicolaescu egészségügyi minisztert.

A polgármester sérelmezte, hogy a miniszter helyett mindössze "valamilyen minisztériumi igazgatótól" aláírt átiratot kapott, melyben felkérték a polgármesteri hivatalt, hogy biztosítson telket a Marosvásárhelyen létrehozandó régiós kórház számára. Florea kifejtette, nincs tudomása semmilyen idevágó kormányprogramról, különben is egészségügyi stratégiai kérdésekben szerinte az orvosi elit dolga dönteni.

A polgármester kijelentette, kórházügyben a héten találkozót kezdeményez az orvosi egyetem és a marosvásárhelyi kórházak vezetôségével, hogy a szakmabeliek mondjanak véleményt a kérdésrôl, valamint a helyi tanács elôtt is át kell tárgyalni a kérdést, hogy felmérjék, milyen egészségügyi intézményre lenne szükség a városban. A polgármester szerint az is tisztázásra szorul, hogy egy régiós kórház létrehozásával hogyan változna meg a jelenlegi kórházak feladatköre, a legnagyobb gondot mindeközben az jelenti, hogy a városnak nincs megfelelô területe a tervezett intézmény céljaira, amit jelzett is a prefektúrának.

A helyi tanács elé készül tárni a polgármester az Aquaserv vízszolgáltatóval kapcsolatban felmerült gondokat, mivel Dorin Florea szerint tûrhetetlen a helyzet a városban. A polgármester kifejtette, nemrég felújított útszakaszok alatt hibásodtak meg a vízvezetékek a napokban. A Cutezantei utcában a polgármester szerint fôvezeték tört el az úttest alatt, és jelenleg a felújítást nemrég elvégzett céggel azt mérik fel, milyen kárt okozott az út alapozásában a hibás vízvezetékbôl kifolyt vízmennyiség.

Mint a Megyei Közpénzügyi Fôigazgatóságtól megtudtuk, a Közpénzügyi Minisztérium rendelete szerint, minden adófizetéssel elmaradt jogi személy adófizetô (a mikrovállalatok kivételével) nevét évnegyedenként nyilvánosságra hozzák. Az intézkedés célja, hogy az adó határidôre való befizetésére serkentsék mindazokat, akik hajlamosak elodázni kötelezettségük teljesítését, ám a "szégyenlistára" semmiképpen sem éri meg nekik felkerülni.

Hogy mely jogi személy adófizetôk kerülnek a listára, azt a közpénzügyi fôigazgatóság nyilvántartása határozza meg, s mielôtt a közzététel megtörténne, az érintett adófizetôt írásban értesítik hátralékairól. Amennyiben az érintett az írásos figyelmeztetés kézhezvétele után sem rendezi tartozásait, az adósságát véglegesnek tekintik és az adófizetô nevét nyilvánosságra hozzák.

Hogy bármilyen félreértés vagy hiba elkerülhetô legyen, a közpénzügyi fôigazgatóság felkéri a cégeket, hogy amennyiben saját nyilvántartásuk és a fôigazgatóságtól kapott értesítésben szereplô adatok nem egyeznek meg, jelentkezzenek azonnal a fôigazgatóságnál, hogy tisztázzák a különbségek okait, és rendezzék esetleges fennmaradó hátralékaik kifizetését, még mielôtt nevük megjelenne a Közpénzügyi Minisztérium honlapján közölt listán.

Egy évtized után újra kapható a Bernády György városa címû, Marosvásárhely múltjáról szóló könyv. A bôvített, javított kiadású, igényes kivitelezésû kötetben a szerzô, Marosi Barna helytörténészi pontossággal, de sajátos elbeszélô stílusával, 72 korabeli fotóval mutatja be a Maros-parti város történelmi múltját, kulturális-építészeti örökségét. A második kiadás ugyanakkor kiegészült az 1994-ben felállított Bernády- szobor történetével is. A könyvnek különös idôszerûséget ad, hogy elôszavát a nemrég elhunyt kiváló erdélyi magyar író, Sütô András jegyzi. A reprezentatív kiadványt az októberben megrendezendô Bernády-napok keretében, október 27-én, 19 órakor, a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében Ráday Mihály budapesti mûvészettörténész mutatja be. A könyv a Bernády György Közalapítvány székházában (Horea u. 6. sz.) kapható.

Kettôs rendezvénnyel emlékeznek meg szerda délután az ’56-os magyar forradalomról a marosvásárhelyi Bernády Házban. Az RMDSZ megyei szervezete, a Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány és a Bodor Péter Egyesület szervezte megemlékezés délután 5 órakor kiállítással kezdôdik. Festôk, grafikusok, szobrászok – Bocskay Vince, Csutak Levente, Fekete Zsolt, Gyarmathy János, Haller József, Hunyadi László, Kákonyi Csilla, Kiss Levente, Kusztos Endre, Kuti Dénes, Márton Árpád, Páll Lajos és Xantus Géza – mutatják be 1956 ihlette mûveiket. Ezt követôen a Tények és képek 56-ról elnevezésû jubileumi esten az 1956-os események Maros megyében témakörben Pál-Antal Sándor, Kovács György, Lazók Klára, László Márton és Novák Zoltán történészek értekeznek. Moderátor dr. Gagyi József társadalomkutató.

Múlt kedden a megyei tanácsnál találkozót tartottak azon városok polgármestereivel, amelyekben a Samtid- program keretében ivóvízhálózat- felújítási munkálatokat végeznek. Szászrégen, Marosludas, Radnót városvezetôi mellett a találkozón jelen volt Popa Octavian, Dicsôszentmárton polgármestere is, aki elmondta, több kollégájával együtt arról tájékoztatták a megyei tanács alelnökeit, hogy nincsenek megelégedve a munkálatok elômenetelével. A pályázat nyertese, a Videli cég a ploiesti-i Pipeline Systemsnek adta a kivitelezési munkálatokat. Az alvállalkozó azonban nem tartja be az ütemtervet, mi több, rendszertelenül haladnak a munkával. Dicsôszentmártonban is több utcát feltörtek, ahol aztán abbahagyták a csôcserét, máshol pedig, arra hivatkozva, hogy nincs vezeték, vagy más kifogást találva nem dolgoznak. Mindezekért arra kérték a megyei tanács alelnökeit, szorgalmazzák, hogy a regionális hálózatkezelô, az Aquaserv Rt. minél elôbb vegye át a városi közüzemektôl a rendszert, hogy alaposabban kövessék majd a hálózatfelújítást. Dicsôszentmárton eleget tett a szerzôdésbe foglalt kötelezettségének az új kezelôvel szemben, saját költségvetésébôl törlesztette a korábbi adósságokat. Összesen 6,2 milliárd lejt fizetett ki az Aquaservnek, a többi 11 milliárdos hátralékot a lakótársulásoktól kell majd behajtani, így bármikor átadhatják a rendszert a közmûszolgáltatónak.

Dicsôszentmártonban a Samtid-program keretében elôször 13,5, majd a második szakaszban 43 km vezetéket cserélnek ki és felújítják az ivóvíztisztító állomást is. A polgármesteri hivatal csak ezt követôen tudja elkészíteni az utcák aszfaltozási programját, hiszen a hálózatfelújítást követôen új aszfaltburkolatot szeretnének húzni, persze, amennyiben ezt a költségvetés majd megengedi – mondta a polgármester.

Jegyzet

Hogy mennyire volt személyes indíttatású a minapi termésnapi rendezvény körüli helyi hatósági pengeváltás, arra egy tegnapi polgármesteri kijelentés is enged következtetni, mely szerint a marosvásárhelyi sportrepülôtéren meg lehetne szervezni a juhok és a juhsajt fesztiválját, mivel a szóban forgó reptéren juhok legelnek. Ez annak kapcsán hangzott el, hogy a polgármester szerint a linziek tapasztalatára építve lehetne igazi ipari parkot létesíteni Marosvásárhelyen, azon a sportrepülôtéren, amelynek a területe felett évek óta vitázik a polgármester.

A már amúgy létezô ipari park emberünk meglátásában egy elcsent ötlet rossz kivitelezése. Többször is elhangzott már, hogy az ötletet még a múlt századbeli, kormánybiztosi mandátuma ideje alatt dolgozta ki, azonban azt idôközben a megyei tanács vitelezte ki, miközben a város hasonló projektjét többek között a megyei önkormányzat is meggátolta.

Aligha lesz majd a város történelemkönyvében egy külön fejezet, amely a mindenkori polgármesterek elgáncsolt ötleteit fogja színesen ismertetni a kései utódok okulására. Ha lenne, ebben a másfél mandátumánál tartó polgármester már most eséllyel pályázna egy elôkelô rangsori pozícióra.

Csakhogy nem az ötletek maradnak fenn, hanem ami azokból megvalósul. És azzal sem mondunk újat, hogy sokszor az ötletek kivitelezéséhez nem elég az, ha az adott dolog elvileg csakis városi hatáskörû, mert a feltételek teljesüléséhez (a városi ipari park esetén a telek megszerzéséhez) gyakran van szükség a megye vagy a kormány intézményeinek támogatására is. Mekkora az együttmûködésre, támogatásra az esély, ha az adott intézményvezetôk – akik mellesleg választott, nem önkéntesen jótékonykodó tisztségviselôk – egymás torkát lesik, kötél vagy kés helyett paragrafusokkal a kezük ügyében, hogy miként lehet betartani a másiknak?

Ez a kölcsönös betartás a tökéletes recept arra, hogy személyes és politikai ambíciók oltárán hogyan lehet a közérdeket feláldozni. A kérdés csak az, hogy hol a határ ebben a játékban, mert ennek a mocsárháborúnak az iszapját nem a reflektorfényben tündöklô fôszereplôk fogják lenyelni, hanem a választóik.

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök hétfôn reggel Budapesten találkozott Gyurcsány Ferenc magyar kormányfôvel, akivel a két kormány együttes ülésérôl tárgyalt.

A két kormányfô a magyar és román kormányok közös ülésének elôkészítésérôl tárgyaltak, amelyre idén kerül sor. Egy másik téma, amelyrôl szó esett a találkozón, a két ország együttmûködésére vonatkozik Románia EU- csatlakozásának távlatából. Tariceanu miniszterelnök október 22-23-án Budapesten tartózkodott, ahol részt vett az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc megemlékezési ünnepségein.

Az afganisztáni ellenállás fokozására szólította fel híveit egy vasárnap Dubajban nyilvánosságra került írásos üzenetében Omar molla, a tálibok vezetôje. Az egykor Afganisztánt uraló tálibok mozgalmának a vezetôje az íd al-fitr, a ramadán böjti hónapot lezáró iszlám ünnep alkalmából szorgalmazta, hogy az elkövetkezendô idôszakban a fokozzák "a keresztesek elleni ellenállást Afganisztánban". A molla üdvözölte a "szent harcosokat", és azt javasolta nekik, hogy folytassák a megkezdett utat. "Amerika és szövetségesei vereséget szenvednek. Amerika szövetségeseinek a vezetôi Amerika érdekeinek megfelelôen küldenek katonákat (Afganisztánba), hogy megöljék ôket. El kellene gondolkodniuk a saját érdekeiken, és ki kellene vonulniuk Afganisztánból" – íra Omar molla üzenetében, amelynek hitelességét egyelôre vizsgálják.

Október elején egy magát a tálib vezér szóvivôjének nevezô férfi azt állította, hogy a molla Afganisztánban van, és onnan irányítja a többnemzetiségû katonai erôk és a kormány elleni felkelést. "Omar molla még mindig Afganisztánban van és ott is marad, hogy onnan irányítsa az amerikai csapatok elleni dzsihádot (szent háborút)" – mondta telefonon a francia hírügynökségnek a férfi, aki Abdul Hai Mutmahinként mutatkozott be.

Mutmahin volt az iszlám fundamentalista tálibok szóvivôje abban az idôszakban, amikor ôk voltak hatalmon Afganisztánban. A tálib rendszert az Egyesült Államok vezetése alatt indított nemzetközi katonai beavatkozás segítségével döntötték meg 2001 ôszén. A férfi emellett azt mondta, Omar molla és Oszama bin Laden, az al-Kaida nemzetközi terrorista hálózat vezetôje 2001 óta nem találkoztak, és nem állnak érintkezésben egymással.

Lapvélemény

Az Egyesült Államok nem nyerheti meg a civilizációk háborúját, Washington "rossz háborút" vív a Közel-Keleten a The New York Timesban múlt hét csütörtökön megjelent politikai hirdetés szerint.

Amerika valódi ellensége Oszama bin Laden terroristavezér, Washingtonnak az ô elfogására, nem pedig az iraki háborúra kellene összpontosítania – írta a lap véleményoldalán szereplô hirdetésben Leonard Greene, a Társadalmi-gazdasági Tanulmányok Intézetének (ISES) elnöke.

Az ISES véleménye szerint amerikai katonák halnak meg Irakban a szabadság és demokrácia terjesztése nevében, miközben jelenlétük csak szítja az iszlám szélsôségességet.

Az igazi cél az, hogy a bin Ladennek rejtekhelyet nyújtó országok kiadják az al-Kaida vezetôjét az Egyesült Államoknak vagy egy nemzetközi bíróságnak, hogy feleljen az emberiesség ellen elkövetett bûneiért. A muszlim kormányokat meg kell gyôzni arról, hogy saját biztonságukat és függetlenségüket is fenyegeti a nemzetközi terrorizmus. Washingtonnak szövetséget kell kötnie a mérsékelt arab erôkkel annak érdekében, hogy kiközösítsék és elszigeteljék bin Ladent, aki így elveszítene minden támogatást.

Az ISES szerint bin Laden kiiktatása azonban nem elég, hiszen például Szaúd-Arábia – amely megtagadta a terrorvezér támogatását, visszavonta szaúdi állampolgárságát – továbbra is olyan iskolákat támogat, ahol a vallási türelmetlenséget tanítják, és radikális papok a szent háború és a terrorizmus szemléletét hirdethetik.

Leonard Greene azonnali iraki csapatkivonást sürget. Amerikának az iraki hadmûveletek helyett az al-Kaida és más radikális mozgalmak ellen kellene harcolnia, amelyek minden olyan muszlimra és nem muszlimra fenyegetést jelentenek, aki nem vallja az ô meggyôzôdésüket.

Az Egyesült Államok a civilizációk háborúját nem, de az ideológiák küzdelmét megnyerheti, és bebizonyosodhat, hogy a vallási türelem és szabadság nagyobb erô a gyûlöletnél és a gonosznál – írta az ISES elnöke.

Képalkotó eljárással kimutatták, hogy azok az emberek, akiket gyerekkorukban a szüleik folyton kritizáltak és becsméreltek, tíz százalékkal kevesebb szürkeállománnyal rendelkeznek agyuk azon területén, amely a nyelvi képességekkel függ össze – olvasható a New Scientist honlapján.

Martin Teicher és kollégái a Harvard Egyetemen kimerítô kérdôív segítségével kiválasztottak 17 embert, akit gyerekkorában súlyos verbális inzultusok értek, de másfajták nem. A kutatók 17 olyan embert is toboroztak, akit semmiféle inzultus nem ért gyerekkorában, és a kor, a társadalmi és anyagi helyzet tekintetében megfelelt a másik csoportnak.

Képalkotó eljárással kimutatható volt, hogy a verbális agresszió áldozatainál 10 százalékkal kevesebb agysejt található a temporális lebeny jobb felsô tekervényében. Az agynak errôl a részérôl úgy vélik, hogy a hallással és a hanghordozás felismerésével függ össze. Az is kimutatható volt, hogy a temporális lebeny bal felsô tekervényének egy kis része is kisebb, mint normális esetben, és ezt az agyrészt a beszéddel és a mondatszerkezetekkel hozzák összefüggésbe.

Teicher úgy véli, hogy a verbális agresszió akadályozza a fejlôdést a temporális lebeny felsô tekervényében, méghozzá úgy, hogy meggátolja a növekedési hormonoknak a bejutását.

Noha a kísérlettel nem bizonyítható minden kétséget kizáróan az ok-okozati összefüggés, mivel az abnormalitás akár genetikai örökség is lehet, Teicher szerint a korábbi kutatások ezt teszik valószínûbbé. Kimutatták ugyanis, hogy a szexuális bántalmazás áldozatainál a látási képességek fejlettsége kisebb, mint azoknál az embereknél, akiket nem ért efféle sérelem.

"Ezek az eredmények azért fontosak, mert további bizonyítékát jelentik annak, hogy a korai sérelmek – így például az elhanyagolás – okozta stressz káros hatással van az agyi »áramkörök« fejlôdésére" – mondta Barbara Rawn, egy chicagói gyermekvédô szervezet tagja.

Teicher úgy véli, hogy a szülôk felismerték a fizikai fenyítés veszélyeit, ám semmi rosszat nem látnak abban, ha gyermeküket "le- dorongolják" vagy becsmérlik.

"Elképesztô harag gyûlik össze azokban a gyermekekben, akiknek mindig azt mondogatják, hogy semmirekellôek. Az ilyen gyerekek némelykor szélsôségesen agresszívek lesznek, vagy túlságosan szerények" – mondta Barbara Rawn.

Teicher a kutatás eredményeirôl a Neurológiai Társaság legutóbbi ülésén számolt be a georgiai Atlantában.

A nagyobbik ellenzéki párt továbbra is állítja, hogy "Eugen Nicolaescu súlyosan káros az egészségre", ugyanis, miközben az Európai Onkológiai Társaság (ESMO) kampányt indított azért, hogy meggyôzze a tagországokat egy egységes program kidolgozásáról, az egészségügyi miniszter miniszteri rendelettel akarja megszüntetni Romániában a rákkutatást. Sem Magyarország, sem Csehország, Szlovákia, Lengyelország vagy Szlovénia nem hozott hasonló intézkedést az uniós csatlakozást megelôzôen. Ezért a Hippokratész Orvosi-Gyógyszerészeti Szakszervezeti Szövetség a Közigazgatási Bíróságon követeli a rendelet visszavonását, amely rendelet nyolc szakot akar összevonni: a gyermek-ideggyógyászatot, gyermekortopédiát, a sportorvostant, bôrgyógyászatot, higiéniát, onkológiát, az orvostani szakvizsgálatot és a genetikát.

Cristian Georgescu PSD-s szenátor hangsúlyozta, hogy ezzel az intézkedéssel súlyosan megsérti az alapvetô emberi jogokat: a román nép egészséghez és élethez való jogát.

A Maros Megyei Vízügyi Igazgatóság 2002- tôl, az Európai Unió 2000/60-as és a 78/659-es vízgazdálkodási keretirányelveinek és elôírásainak, valamint a 202/2000-es kormányrendeletnek megfelelôen vizsgálja a folyóvizek és tavak élôvilágát.

Elôször a planktonokat, az iszaplakó lárvákat követték, 2004-tôl pedig a vízi növényeket és a halakat is megfigyelés alatt tartják. 2006-ban a Maroson tizenhárom, (ebbôl megyénkben Gödemesterházán, Sárpatakon, Nyárádtôn és Maroskecén), a Kis- Küküllôn hat (megyénkben Héjjasfalván), a Nagy-Küküllôn pedig két szakaszon (Sóváradon és Dicsôszentmártonban) mérték fel a halállományt. A vizsgálat ideje alatt összesen 20 hazai és máshonnan származó fajtához tartozó 726 halat fogtak ki. A honi fajták közül paducot, fejes domolykót, márnát, petényi márnát, szélhajtó és sujtásos küszt, kárászt, vörös szárnyú és szilvaorrú keszeget, fürge csellét, fenékjáró küllôt, szivárványos öklét, csukát, sügért, menyhalat, kövi csíkot, balkáni törpecsíkot és botos kölöntét azonosítottak be. Sóváradon kárpáti ingolát is fogtak, ami tulajdonképpen nem hal, hanem hüllô, a sporthorgászok gyakran csalétekként használják. Az idegen fajták közül napsügért találtak Maroskecén. A halakat villanyárammal kábították el és a szükséges kivizsgálás után visszaengedték a vízbe. A kifogott halak közül mindössze kettôn tapasztaltak testi elváltozást, négyen sérülések voltak, illetve további négyen daganatokat fedeztek fel, egyiken pedig élôsködôket találtak. Ez a szakembereket arra a következtetésre juttatta, hogy a vizsgált szakaszokon talált halállomány egészséges, hiszen a 726 példányból nagyon kevés volt a beteg. Mennyiségileg is megfelelô a példányszám, bár lehetne több is, ehhez viszont a víz minôségén kellene javítani. Azért is követik a halállományt és az élôvilágot, mert ennek gyakorisága, egészségi állapota tükrözi a vízminôséget is. Az említetthez hasonló felmérést háromévente készítenek a vízügyi szakemberek.

A Szociáldemokrata Párt (PSD) ismételten felhívja a közvélemény és a választópolgárok figyelmét a szenátusban uralkodó válsághelyzetre, ahol a DA Szövetségnek és a koalíciónak nincs meg a megfelelô többsége az organikus törvények elfogadásához. Cristian Georgescu szenátor szerint a felsôház hét hete egyetlen csütörtökön sem ült össze, s határozatképtelenség miatt egyetlen organikus törvényt sem fogadott el, közöttük a nyugdíjtörvényt vagy a kismamáknak járó gyermeknevelési járulékról szóló törvényeket.

Szeptembertôl mindössze 4 törvényt fogadtak el a napirenden levô 40 közül, miközben köztudott, hogy az Európai Bizottság szigorúan monitorizálja a csatlakozási feltételek és a Románia által felvállalt kötelezettségek teljesítését.

A szenátor kijelentette: égbekiáltó a kormányzat felelôtlensége, a szövetséges szenátorok felelôtlensége, akik semmibe veszik az emberek problémáit. Ennek legékesebb példája, hogy 7 hete egyetlen organikus törvényt sem sikerült megszavazni.

Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy bár a "lógás" közpénzeken történik, senki sem vonja le a szenátorok fizetésébôl az igazolatlan hiányzásokat. Oda jutottunk, folytatta Georgescu, hogy a DA Szövetségnek nincs már meg a törvények megszavazásához szükséges többsége.

Hangzott el többször is a cserkészjelszó pénteken este a Gróf Teleki Sámuel cserkészcsapat megalakulásának tizenötödik évfordulóján. A cserkészek tisztelgô sora közepette az ünnepség zászlófelvonással kezdôdött, majd ökumenikus istentiszteleten vettek részt a jelenlévôk. "A cserkészek feladata kettôs – szólt a jelenlegi és volt cserkésztársakhoz Mánya Ilona volt csapatvezetô – szolgálniuk kell országukat, amelyben élnek és egyben a magyarságot is, amelynek kultúrájához tartoznak. Mi, cserkészek meg kell ôrizzük és át kell adjuk hagyományainkat." Gellért Márta, a csapat alapítója a múltról szólt társaihoz, arról, hogyan is született 1991-ben az ünnepelt cserkészcsoport, azoknak a tanerôknek az összefogásával, akik a rendszerváltás után fontosnak tartották a cserkészeszmék megismertetését a gyerekekkel. "Elôször nagy csapat volt a Teleki Sámuel csoport, sok ôrssel, de késôbb szakadás következett be, több cserkészcsapat alakult a városban, így a miénk meggyengült. Számban csökkentünk, de jó, hogy ennek ellenére csapatunk még létezik" – mondta Gáll Ábel, jelenlegi csapatvezetô. A múlt és jelen után a csapat jövôbeni terveirôl is szó esett, a képzett vezetôk szükségessége mellett felmerült egy új székház keresésének kérdése is, ugyanis jelenleg a csapat ideiglenesen a cserealji református templom termében tartja a foglalkozásokat. Ezt követôen az ország cserkészcsapatainak bemutatkozó kiállítására került sor, ötletes plakátok által voltak jelen cserkészcsapatok többek között Udvarhelyrôl, Sepsiszentgyörgyrôl, Zetelakáról, Kézdivásárhelyrôl, Csíkszeredából és Borszékrôl. Az ünneplô cserkészcsapat másnap a csereerdô mellett gyerekeknek szervezett szabadtéri tevékenységeket, a fiatalok kipróbálhatták tájékozódó-képességüket, hisz volt nyomkeresô játék is, majd a cserkésznapot gulyásfôzéssel zárták.

Hasznos és érdekes adatok tömkelege, a múlt misztikájába való kalandozás és a jelen tényeivel való szembenézés, a jövô – ahol van még jövô (!) – lehetôségeinek józan számbavétele, s az erre irányuló szándékok ismertetése hangzott el A Mezôség esélyei civil összefogással címmel megtartott tanácskozáson, amelynek az elmúlt hét végén a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központ adott otthont. A Kárpát-medencei Keresztkötôdések Konferencia- sorozat nyolcadik rendezvényét a Kráter Mûhely Egyesület szervezte a Nemzeti Civil Alapprogram Nemzeti Civil Kapcsolatok és Európai Integrációs Kollégiumának a támogatásával.

A Magyarországról érkezô kisebbségkutatókat, irodalmárokat, mûvészeket Mezômadarason a helybeli fejlesztési egyesület vendégházában fogadták és szállásolták el, majd szombaton körutat tettek a mezôségi tóvidéken Barticel Kisztián melegföldvári lelkész vezetésével. Vasárnap délelôtt a Vártemplomban vettek részt istentiszteleten, amelyen a konferencia társelnöke Ötvös József, a Maros Egyházmegye esperese hirdette az igét.

A Bod Péter Diakóniai Központban tartott megnyitón Turcsány Péter, a Kráter Mûhely Egyesület valamint a konferencia elnöke hangsúlyozta, hogy gondok felvetése, a felhalmozott tudás rendszerezése mellett a civil összefogás szükségessége hozta létre a rendezvényt, amely a szervezôk szándékának megfelelôen a két nap során egy rendkívül gazdag összképet nyújtott az Erdély szívében levô Mezôség történelmének, tájökológiájának, mûvelôdéstörténetének, népi kultúrájának és mûvészetének alakulásáról. A tájegységet kutató jeles tudósok munkája mellett Wass Albert, Nyirô József, Makkai Sándor, Petelei István, Sütô András továbbá a Mezôség régi és újabb szülötteinek és krónikásainak mûveibôl hangzottak el idézetek a táj idegenek számára érthetetlen szépségérôl, jellegzetességeirôl és a benne élô emberek lelki gazdagságáról.

Egy Árpád-kori államvédelmi terület címmel Turcsány Péter foglalta össze azt az esszériportot, amely a konferencia programfüzetében az egykori Wass-birtokokat alkotó mezôségi falvak múlt és jelenbeli helyzetét tárja föl. A Mezôség természeti és társadalmi fejlôdésének egyedi útjáról s a mai arculatát kialakító sokismeretlenes egyenlet egyes elemeirôl dr. Makkai Gergely beszélt. A tájegység behatárolásának szempontjairól, a sokáig leértékelt és feltáratlan maradt népmûvészetérôl
Barabás László tartott elôadást, aki a kántor-tanítóképzôben tanuló diákjaival segít a fehér foltok feltárásában. Az egyházi élet, a gyülekezetek életérôl, az együtt élô népek egymásra hatásáról, konkrét történésekkel, eseményekkel színezve Zöld György missziói elôadót hallhattuk, aki 1977-ben Mezôköbölkúton kezdte a szolgálatot, s a környezô falvakba is beszolgálva tapasztalta meg a legadakozóbb és legtemplomosabb erdélyi református gyülekezetek különleges ragaszkodását egyházukhoz, lelkészükhöz.

Fel kell készülni egy nagy visszavonulásra, és menteni, ami még menthetô azokon a foszlánytelepüléseken, ahol már 50-nél kevesebb a magyar lakosság létszáma – hangzott el Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi elôadójának (képünkön) körképében, amelyet a felbecsülhetetlen értékû történelmi emlékeinket ôrzô vagy szándékosan pusztulni hagyó településekrôl rajzolt, amelyekben már egyáltalán nem vagy nagyon kis számban vagyunk jelen. Amint a marosvásárhelyivel egy idôben zajló kolozsvári tanácskozáson is megfogalmazták, a célok, a cselekvési lehetôségek meghatározása elkészült (mint például az értelmiség kiépítésére vonatkozó Lámpás-program is), megvalósításuk azonban a megfelelô anyagi segítség nélkül egyelôre még elképzelhetetlen.

Tünemény, akit csodával bámulunk vagy jelenvalóság, akit követünk – a Mezôség 147 falvát gyalog bejáró és ötven éven át követô Kövesdi Kiss Ferenc életmûvét, emberi magatartását Papp Vilmos budapest-kôbányai lelkész, teológiai tanár méltatta, aki hûséges társa és legfontosabb támogatója volt utolsó éveiben. Papp Vilmosnak köszönhetjük, hogy Kiss Ferencnek a Mezôségrôl szóló második kötete megjelent, s a fél évszázad munkáját tartalmazó alkotására, a Mezôség falvairól készült személyes színezetû monográfiájára a Kráter Kiadó felfigyelt, s Turcsány Péter érdeme, hogy elegáns, szép kötésben napvilágot látott a Riadóra szól a harang. Látó ember volt, akinek tanításai ma is érvényesek – hangsúlyozta Papp Vilmos, Kiss Ferenc ismert tanácsait idézve, majd kiemelte, hogy a legfontosabb az lenne, ha példáját fiatalok követnék.

Az irodalomba kalauzolt el Adamovits Sándor elôadása, aki a mezôségi helikonistákról beszélt, Nagy Miklós Kund pedig a kiugrás, a fejlôdés, a megmaradás lehetôségeként számolt be a mezôségi falvaknak hírnevet szerzett kézmûves- és tánctáborokról, képzômûvészeti alkotótáborokról.

A hallottak képi megjelenítését segítették elô Bálint Zsigmond fotómûvész mezôségi mûemlék templomokról és a tájban élô emberekrôl készült remek fotói, továbbá azok a fényképek, amelyeken a szerzô fia, Kiss Csaba, a helyszínen dedikálja a könyveket.

Érdekes elôadást hallhattunk a Mezôségi Ôrzôkör elnevezést viselô kecskeméti alapítványról, amelyet fiatal magyarországi mûszaki értelmiségiek hoztak létre, s a konkrét helyzet szociológiai felmérését követôen fogalmazták meg a továbblépés lehetôségeit. Felföldi Zoltán közgazdász az ördöngösfüzesi Szülôföld Alapítvány támogatása mellett falukutató tábort, templomok felújítását, a gyermekek megajándékozását szervezte meg társaival együtt. A továbblépés akadályát az ô esetükben is az anyagiak és a helybeliek hozzáállása jelenti.

A konferencián elhangzott elôadásokból kialakult körképet tette színesebbé Gánfy-Bódi Tamás mezôségi születésû képzômûvész kiállítása, amelyet Székely Bertalan nyitott meg. Az alkotó verseibôl Kilyén Ilka színmûvésznô szavalt, s adott elô gyerekkori élményei alapján megható mezôségi karácsonyi énekeket. A tanácskozást Czipott Géza budapesti elôadómûvész lélekhez szóló mûsora zárta.

Bogányi Gergely napjaink egyik legragyogóbb zongoramûvésze. Ezt a közönség és a zenekritikusok egyöntetû elismerése mellett az is beszédesen bizonyítja, hogy 32 évesen máris magáénak mondhatja a Liszt- és a Kossuth-díjat. És a siker, a szakmai megbecsülés megannyi más magyarországi és nemzetközi jelét, megnyilvánulását. A marosvásárhelyi zenebarátok is szívükbe zárták, városunkban is sokan rajonganak játékáért. Kivételes tehetségét, különleges, megnyerô egyéniségét, mûvészi érzékenységét az itteniek már többször megtapasztalhatták, az általa nyújtott zenei élményt tartósan ôrzik magukban. Ô maga is szívesen tér vissza mindegyre hozzánk, errôl a sajtóban nyilatkozott is. Most ismét alkalom adódott a marosvásárhelyi vendégszereplésre.

A Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány kuratóriuma, amely a város rangos, hagyományos rendezvényén, a Bernády Napokon mindig valamilyen kiemelkedô mûvészeti eseménnyel ajándékozza meg a kultúrakedvelôket, az idén Bogányi Gergely meghívásával, a népszerû mûvész rendkívüli zongorahangversenyével kívánja még emlékezetesebbé tenni az egykori jeles polgármester emlékének szentelt rendezvénysorozatot. A koncert október 27-én, péntek délután 5 órakor kezdôdik a Kultúrpalota nagytermében. A belépés természetesen ingyenes, a rendezôk joggal számítanak arra, hogy telt ház lesz. Annál is inkább, mivel igen vonzó Bogányi hangversenyének mûsora. Azokat a zeneszerzôket választotta, akiknek a legavatottabb tolmácsolója, Lisztet, Chopint és Mozartot. A színes, változatos, élménygazdagnak ígérkezô koncertprogram keretében a kiváló zongoramûvész megszólaltatja a Bernády korában felvirágzott marosvásárhelyi zenei élet egyik ismert képviselôje, László Árpád Consolation címû szerzeményét is. A szervezôk minél több érdeklôdôt várnak a koncertterembe, és bíznak benne, hogy tapstól is hangos lesz megint Bernády gyönyörû létesítménye, a Kultúrpalota.

Erdély – Kalotaszeg, Erdély – Székelyföld: bizonyára ismerôs az olvasó számára a nagyméretû, keménykötéses, színpompás képekben tobzódó, Erdély történelmi tájait, tájegységeit bemutató sorozat, amolyan "honismereti fotóalbum", amely újabb kötettel gazdagodott. Erdély – Székelyföld – Szováta és vidéke: áll a Váradi Péter Pál és Lôwey Lilla által fotózott, szerkesztett és kiadott könyv címoldalán, amelynek bemutatójára – az Áprily Lajos születésének 120., halálának 40. évfordulója alkalmából kiadott emléknaptárral egyetemben – vasárnap délután került sor a Kultúrpalota kistermében.

A megjelent mélyentiszteltet Kántor Katalin üdvözölte, majd az új kötet bemutatására tért: mint mondta, öröm és megtiszteltetés a legújabb munka, a történelmi Marosszék régióját bemutató kötet méltatása. A Veszprémben élô, de Erdélybôl származó Váradi Péter Pál mérnök és fotográfus, felesége, Lôwey Lilla tanár és szerkesztô. Foglalkozásukkal felhagyván kiadót hoztak létre, életmûvük jelenleg 21 kötetesre teljesedett. Honismereti albumokat, háromnyelvû krónikákat adnak ki. "Én Istenem, adjál szállást" – szólt az ima és a népdal egykoron: ôk találtak maguknak régi-új szállást a Kis- Küküllô mentén. Hálából úgy döntöttek: bemutatják ezt a vidéket azoknak, akik számára csak térkép a táj. A Kalotaszegtôl a Székelyföldön keresztül érkeztek könyveiken keresztül Marosszékre. A sorozat – Sütô András szavával élve – honismereti fotóalbum, amelynek képei Váradi Péter Pál, szövegrészei felesége keze munkáját dicsérik. Az ajánlások, bevezetôk szerzésére helyi személyiségeket, szellemi nagyságokat kérnek fel.

A következôkben Lôwey Lilla szólt, aki az album születésének körülményeirôl beszélt. A könyv, a Küküllôhöz hasonlóan, a Bucsin-tetôrôl ered. "A Bucsinon érezzük itthon magunkat, ide térünk vissza, itt emlékezünk Áprily versein keresztül a régmúltra. A parajdi sóbánya a testet, a hegy a lelket gyógyítja. Egyre többen érkeznek Parajdra, mi itt igazi otthonra találtunk és köszönjük az embereknek, hogy befogadtak minket – mondta és mesélt személyes hangon életérôl, a visszatalálásról Lôwey Lilla, a kiadványok, azok jellege ismertetése elôtt. Úgy tervezik, hogy a sorozat Marosszéket bemutató kiadványainak utolsó köteteként a Marosvásárhelyrôl szóló könyvet készítik el, adják ki, remélik, jó munkát végeznek majd.

Telenézô

Fejedelmek, királyok, diktátorok, papok, költôk, pártvezérek, hintapolitikusok, tudósok, mûvészek, sportolók. Véreskezû gazemberek és szentéletû gondolkodók. Bukott ördögök és pályájuk csúcsán vigyorgó opportunisták, a nagy átverések bajnokai, a túlélés nagymesterei, csúcsrajárók, hamiskártyások. A Nagy Román Szappan Eposz friss epizódja zajlott az elmúlt napokban. Újrajátszotta a román kincstári tévé a legnagyobb román címéért hirdetett tévéshow-t. A minta nyugati, a téma lehet bármi, ami nézettséget hoz. Elôzetesen "nyílt viták" próbálták megdolgozni a közvéleményt, ismert arcok és sosem látott szakértôk "csatáztak", a hangnemrôl annyit, hogy a józan érveléstôl a harsogó legôgölésig terjedt a skála. Hiába, fel kell nyitni a nép szemét legnagyobbjaira. Mármost aki azt hinné, hogy a nézôk tömege hirtelen megokosodott, és egyöntetûen a valóban nagy személyiségeket emelte ki a történelem homályából, az nagyot téved. A nézô annak hisz, aki hatásosabban vitázik. Ez rakódik rá aztán neveltetésére, iskolázottságára, netán kultúrájára stb. Az eredményt össze lehet vetni a korábbival, csakhogy semmi értelme. Minden idôk tíz legnagyobb románja: 1. Stefan cel Mare fejedelem, 2. I. Károly román király, 3. Mihai Eminescu költô, 4. Mihai Viteazul fejedelem, 5. Richard Wurmbrandt baptista lelkész, 6. Ion Antonescu marsall, 7. Mircea Eliade mûvelôdéstörténész, 8. Alexandru Ioan Cuza fejedelem, 9. Constantin Brâncusi szobrász, 10. Nadia Comaneci tornászbajnok.

Ezzel párhuzamosan az Evenimentul zilei címû bukaresti lap is megvoksoltatta olvasóit, a 3.077 szavazó 105 nevet sorolt elô, a végeredmény több mint beszédes. Szimptomatikus: 1. Ion Iliescu, 2. Nicolae Ceausescu, 3. Gigi Becali, 4. Adrian Nastase, 5. II. Károly király, 6. Mihály király, 7. Traian Basescu, 8. Gheorghe Gheorghiu-Dej, 9. Elena Ceausescu, 10. Sorin Ovidiu Vîntu.

No comment.

Imponáló tájékoztató anyaggal, s az igazgatón kívül négy orvossal zajlott csütörtökön Marosvásárhelyen a hidegvölgyi óvoda termében az a rendezvény, amelyet a közegészségügyi hatóság a megye több roma közösségében a lányok, asszonyok felvilágosítása érdekében kezdeményezett. Az már nem a szervezôk, s a negyed családorvosi teendôit ellátó Sandor Valeria orvosnô terhére írható, hogy az ígéretek ellenére a völgyben élôk számához képest kevesen vettek részt az egyébként hasznos felvilágosító elôadásokon, beszélgetésen.

A szülés elôtti orvosi ellenôrzések szerepe, a gyermektuberkulózis megelôzése, a családtervezés, fogamzásgátló szerek, szexuális úton terjedô fertôzések és ezek megelôzése, a mellrák és egyáltalán a betegségek megelôzése – voltak a legfontosabb témák dr. Morariu Silviu igazgató bevezetôjében. A kérdések alapján az derült ki, hogy a jelenlevôk tájékozottak az említett problémákban – ami a családorvos és asszisztense mellett a Hidegvölgyben is mûködô egészségügyi közvetítôk munkájának tudható be, akiket (megyei szinten 24-et) arra képeztek ki, hogy saját közösségük tagjainak egészségügyi ismereteit gyarapítsák. A jelen levô lányok, asszonyok érdeklôdéssel követték az említett témakörökben vetített filmeket. A rendezvénysorozat a jövô héten a bándi, a petelei és más roma közösségekben folytatódik.

Kétségtelen, hogy hasznos kezdeményezésrôl van szó, ami azonban "hidegen hagyta" azokat az anyukákat, akiket a rendelôbôl kijövet láttunk. Egyikük kabátot viselt, miközben mezítlábas, egy szál nyári pendelyben levô gyerekek aprítottak mellette.

A nyitóbeszédet – Csép Sándor hiányában – ez alkalommal Haller Béla vállalta. Mint mondta, egy évvel ezelôtt Csávossy Györgyöt ünnepelték, köszöntötték ugyanígy, 80. születésnapján. Öt év választ el attól, hogy Mikó Istvánt hasonlóképp köszönthessék, hiszen ô 2001- ben távozott a földi világból. Olyan embernek érezte a méltató, aki után semmi sem olyan már, mint volt, akinek élete példázta: munka, öröm, szenvedély csak ott érvényesül, ahol az erkölcsnek, tartásnak, hûségnek súlya van. Emlékére gyûlt össze ez alkalommal a Castellum Alapítvány soros irodalmi estjének közönsége, a vadász-író életérôl, munkásságáról, vele kapcsolatos élményeirôl Kuszálik Péter beszélt a Kultúrpalota kistermében péntek délután.

Az elôadó stílusosan és jelképesen kezdte, pálinkával koccintott Mikó István egészségére, majd a Vadászkalandok a csodák országában címû Mikó-kötetrôl mesélt – ennek szerkesztôje volt. Idézte az oroszfáji Mikókról szóló, 1860-ban írt szöveget, mesélt az egykori fôispán, Mikó László fiával történt találkozásaikról: Mikó István 1989-ben vándorolt ki Magyarországra, Marosvásárhelyre jóval azelôtt, 1973-ban költözött, ez hányatott életének egyik állomása volt. Könyveiben nagyon jó szövegek olvashatók, és ezek mögött a sorok mögött valódi történelem van. Írásai keserédes vadásztörténetek – édes bennük az isteni jóság, keserû az emberi gonoszság. Annak ellenére, hogy a magyar arisztokrácia vállát a kommunizmus idôszakában kétszeres súly nyomta, neki sikerült fegyvert szereznie és tovább vadásznia. Ám ezek a vadászatok a régi idôk írott és íratlan szabályai szerint folytak. A mondás, miszerint az úr a pokolban is úr, beigazolódott: az arisztokrácia 1949 után megtanult túlélni és nem vallott szégyent a nehézségek és szándékos nehezítések közepette sem. Nem züllöttek el, nem lettek öngyilkosok. Mindezt Mikó István írja Bánffy saját társadalmi rétegéhez címzett, vádakkal teli írására válaszképpen. Üzenetét Henn János színmûvész tolmácsolta az est során, Kilyén Ilka színmûvésznôvel egyetemben. Az író mûveibôl felolvasott részletek tükrözték és – sajnos – felidézték a sokszor emlegetett gondolatot: azzal a generációval távozott az igazi tartás és becsület. Újra megtalálni szinte lehetetlen.

Havad községnek is van lapja, a Kolompszó. Szép cím, divatba jött a rusztikus romantika, az indítást a Milvus Csoport ajánlotta fel, legyen a lap a kisközség életének a tükre. "Elfogadtuk – írja az elsô szám köszöntôjében az egyik szerkesztô, László János tanár, néprajzgyûjtô. – Öregedô falvak veszendôbe hanyatló értékeit szeretnôk megtartani legalább az írott szó szintjén, és felmutatni azokat a kis fényeket, amelyek az életet jelzik, a továbbélés tisztásait világítják. A hajdani rendtartó székely falu értékrendje bizony megbomlott mindenhol, de hátha sikerül olyan ösvényekre lelni, amelyek egymáshoz vezetnek, és emberi kézfogások melegét mentik át a jövendônek." * A háromhavonta megjelenô A4-es alakú, 12 oldalas lapot ennek megfelelôen szerkeszti László Jánossal Balogh Irma és Domokos Csaba. (Lektorálás, design, tördelés: Deák Borbála, Deák Attila.) Az elsô két számban Adorjáni Judith bemutatja a község falvait (Geges, Rigmány, Nyárádszentsimon, Havad, Vadasd), melyekben mintegy 25 négyzetkilométeren 1545 személy él, 36,8 személy négyzetkilométerenként. Az lakosság zöme ötven-hatvan év fölötti. Készítsünk kis tartalomjegyzéket. Elsô szám, 2006, május: Húsvét Rigmányban (Balogh Irma), Fenntartható vidékfejlesztés Havad községben (Csípán Ilona), Nagyotmondó igaz történetek (Balogh Irma), Falvaink története Orbán Balázs nyomán (László János), A néhai paraszt (Szabó András), Fûben-fában orvosság, Kakukkhang – természeti értékeink a faluturizmus szolgálatában (Balogh Irma), Arany ábécé (Csípán Ilona), A venyigekosár fonása Rigmányban (Balogh Réka), Az önkormányzat hírei (Balogh Irma). Második szám, 2006. július: Bocskai István, Erdély nagy fejedelme (László János), Rigmány a világhálón (Borbély László), Községi tájház Szentsimonon (Székely Ferenc, Soó Ernô, Domokos Csaba), A felnôttoktatás lehetôségei (Csípán Ilona), A Magna Oktatási Központról (Nagy László Mihály), Fûben- fában orvosság, Kakukkhang – a falusi turizmus és hatásai (Szabó Kinga Krisztina), Kertkapu (Balogh Irma), Bemutatkoznak a község frissen végzett középiskolás diákjai (11 lány, 1 fiú fotói, egymondatos tervei), A tömbház lakói (szatirikus rigmus, Szabó András), Kismesterségek – A juhtej hagyományoas feldolgozása (László János), Az önkormányzat hírei (Balogh Irma), Fakanál (ételrecept, Veress Terézia). Harmadik szám, 2006. szeptember: "A mindennapi kenyerünket..." (kisesszé, László János), Az alkohol ártalmai (Dr. Tamás Gabriella családorvos), Gyümölcsös, ôshonos tájfajtákkal (Domokos Csaba), Megélhetés itthon – Megéri-e zöldségtermesztéssel foglalkozni? (Soó Ernô kistermelôvel Székely Ferenc beszélget), Fûben-fában orvosság (Balogh Irma), Élô emlékezet – Apák és fiúk (Mihály Gyula, 80 éves), A jó étvágyú béka (id. Kacsó István), Kertkapu (Balogh Irma), Hazai ösvényeken (Domokos Csaba), A parasztlány (Szabó András népies rigmusa), Kismesterségek – Kenyérsütés nagyi-módra (Adorjáni Ildikó), Fakanál – A kürtôskalács (László Irma és Simonfi Hajni), Az önkormányzat hírei (Adorjáni Judith). * Jó volna a Kolompszót a világhálón is olvasni. Borbély László ny. fôszerkesztô (Hargita Népe) örömmel üdvözli szôlôfaluját a neten, júliusban rákattintva 1230 találatot mutatott a program. Nekem októberben már nem sikerült. De lehet, hogy ehhez még buta vagyok.

Tallózó

A csángók minden állampolgári kötelességüknek eleget tesznek, nem vonják ki magukat az adók határidôre való befizetése alól, a községeiket helyenként példás rendben tartják, vonakodás nélkül elvégzik a közmunkát, katonai kötelezettségeiknek eleget tesznek. A csángók részt vettek az 1877-es háborúban, megvannak a saját hôseik, akik közül többen lettek kitüntetve. Harcoltak az 1916–1918-as háborúban, épp a magyarok ellen, anélkül, hogy részükrôl árulás történt volna. (A Hírszerzô Szolgálat válasza a Nagyvezérkar felkérésére a csángók román állammal szembeni magatartását illetôen, 1942. november 15.) * A falvakban a fentrôl jövô erôs nyomás következtében a felszínen nem látszik egyetlen, a magyar eredetre utaló jel, még a legmagyarabb falvakban, mint például Szabófalván sem. A közigazgatási tilalom, pontosabban a rendôri, olyan szigorúsággal van végrehajtva, hogy a lakosságnak semmilyen lehetôsége nincs a nyilvánosság elôtt etnikai eredetének kifejezésére. A magyar beszéd és a lakosok etnikai eredetének az érintése tiltott. Ez azonban csupán a nyilvánosság elôtt van így. A lakosság a bensôségesebb körökben – családban, kocsmában, az utcai csoportokban, a mezôn -, ahová nem ér el a csendôr, valamint a falusi adminisztráció és klérus szeme és füle, magyarul beszél, és néha-néha katolikus etnikai eredetükrôl is beszélnek. * A kérdés politikai aspektusához szervesen hozzátartozik a népesség államhoz való viszonyulásának a kérdése is. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetô, hogy eleget tesznek a kötelességeiknek, akárcsak a bennszülött ortodoxok, sôt egyes kérdésekben még jobban. Nem vonják ki magukat az adók idôben való fizetése alól, községeiket, az ôslakos románokhoz hasonlóan, rendezett állapotban tartják, a közmunkákat visszakozás nélkül elvégzik, és végül katonai kötelezettségeiknek is eleget tesznek. A szabófalvi polgármesteri hivatalban láttam egy tablót a fronton elesettek nevével (címe: A becsület mezején): egy alhadnagy (amint megtudtam, tanító volt), 5 ôrmester és 15 rang nélküli katona. (A moldvai katolikusok ügye politikai szempontból, 1942. november 17.) * Olti Ágoston: A moldvai csángók román állam iránti lojalitása a második világháború alatt (I.) – román titkosszolgálati dokumentumok tükrében MOLDVAI MAGYARSÁG, 2006. augusztus

Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök az alábbi ünnepi üzenetet intézte Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökhöz az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére:

Ötven esztendôvel ezelôtt nem voltak elôre láthatók azok a változások, amelyek a közép- és délkelet-európai régióban történtek: a vasfüggöny leomlása, a demokrácia, a szabadság és a jólét megvalósulása a mi régiónkban akkor minden emberi képzelôerôt felülmúló álomnak tûnt.

1956 egy olyan pillanat volt, amikor úgy tûnt, hogy mindezek megvalósulhatnak. Az 1956. októberi magyar forradalom megerôsítette az emberekben azt a hitet, hogy a történelmet helyes pályára lehet állítani.

1956 több volt, mint a tömegek lázadása. Ereje, régiónkban kifejtett hatása, valamint erôteljes üzenete ráirányította a nyugati világ figyelmét az egyszerû kelet-európai emberek, és az értelmiségiek hétköznapi drámájára. A magyarországi felkelés úgy írta be magát a történelembe, mint egy olyan politikai jelenség, melynek igen mély összefüggései vannak.

Tisztelettel és hálával emlékezünk ma 1956 hôseire, akiknek volt bátorságuk nemet mondani azoknak, akik egy totalitárius ideológia alapján küldetésüknek tekintették az emberek lelki megcsonkítását.

Ma számunkra az egyik legfôbb feladat, hogy megosszuk az 1989 után született generációval a demokrácia, a szellemi függetlenség, az emberi méltóság alapértékeit, melyek ma társadalmunk alapjait képezik.

Ezekért az értékekért mentek 1956-ban az emberek az utcára. És ezek elôtt a hôsök elôtt tisztelgünk ma, miközben emlékünkbe idézzük saját akkori álmainkat a szabadságról. Az ô önfeláldozásuknak köszönhetjük, hogy a kommunista rendszer bukása után reményeink valóra válhattak.

Szerencsére a ma ifjúságának nincs összehasonlítási alapja, milyen totalitárius rendszerben élni, és milyen egy jogállamban, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat. Tudatosítanunk kell a fiatalokban ezeket a bennünket meghatározó alapértékeket, még akkor is, ha saját bôrükön, közvetlenül sosem tapasztalhatták meg azok hiányát.

A jövô kulcsa a felnövekvô, ifjú generációban rejlik. A mi felelôsségünk, hogy úgy nôjenek fel, hogy a megfelelô jövôt képviseljék.

1956-ban az utcákon harcoló fiatalok, diákok szabadságigenlése örökérvényû üzenet mindannyiunk számára. Emlékezetünkbôl kitörölhetetlen, mint a történelem egy fontos hivatkozási pontja. Üzenet is ez a mindenkori fiatalság számára. Az ötvenes évek generációjának üzenete, akiknek a reményei valóra váltak.

A romániai diákok, akik szintén bátrak és hajlandók voltak arra, hogy megváltoztassák a történelem menetét, egyetértettek az 1956-os forradalom üzenetével. Noha vereséget szenvedtek, harminc évvel késôbb már senki nem tudta szabadságigényüket lesöpörni.

Nagy Imre, a magyar felkelés mentora, egyike volt azoknak, akik az 1956-os esztendôt a történelem egyik kiemelkedô eseményévé tették, nem csak Magyarországon.

Ezen üzenetem tisztelettel és hálával adózik mindazon bátor emberek emléke elôtt, akik életüket adták, hogy megváltoztassák a történelem folyását.

Kétség nem fér hozzá, ma már más irányt vett a történelem Közép- és Délkelet-Európában. Népeink újra elfoglalták helyüket Európában.

Be kell teljesítenünk európai rendeltetésünket. Erôs, egyesült, versenyképes, és a világ dolgaira hatni tudó, kibôvített Európáról álmodunk. Románia és Magyarország együttesen gazdagítja Európát az együttmûködés, interkulturalitás és a sokféleség tapasztalatával, valamint stratégiai partnerségünkkel, melyet folyamatosan erôsítünk.

Legnagyobb elismerésemrôl szeretném biztosítani ennek az ünnepélyes megemlékezésnek minden tisztelt vendégét, és tiszteletem fejezem ki az 1956-os forradalom magyar hôsei elôtt.

Ismét összecsaptak a tüntetôk a rendôrökkel a belvárosban hétfôn délután – jelentették az MTI tudósítói a helyszínrôl. A rendôrök az Andrássy úttal párhuzamos Paulay Ede utca végén, az Erzsébet térnél vízágyút vetettek be. Könnygázzal lôtték a tüntetôket az Erzsébet tér másik pontján, a Le Meridien szállodánál. A rendôrök paprikaspray-t is bevetettek. Gumilövedékeket is kilôttek a tömegre. A tüntetôk a teret borító márványlapokat szedték fel és törték össze, s ezekkel a darabokkal dobálták a rendôröket. Emellett elbontották a Károly körúton felállított Budapest – a szabadság városa felirat mintegy kétméteres kôbetûit, amelyeket szintén összetörtek és barikádként, illetve lövedéknek használtak a rendôrökkel szemben. Az egész Erzsébet tér és Bajcsy-Zsilinszky út könnygázfelhôben úszott.

A Bajcsy-Zsilinszky utat az Erzsébet téri Gödör magasságában teljes szélességében fémkordonokkal zárták el a tüntetôk. A kordont lassan az Andrássy út irányába tolták, ahonnét újabb rendôri erôsítések érkeztek.

A Deák téren a tüntetôk a metró lejáratánál az építkezéshez tárolt téglákat találtak, azokkal támadtak a rendôrökre. Többen kukákat törtek össze és gyújtottak fel. A Deák téri metró aluljáróba több gránát esett, a füst teljesen elárasztotta azt. Az összecsapásoknak eddig néhány sérültje volt, köztük egy rendôr – közölte kollégái információira hivatkozva Gyôrfi Pál, az Országos Mentôszolgálat szóvivôje. A sérültek a Péterfy Sándor utcai, illetve a Honvéd kórházba szállították.

Csatatérré változott a budapesti Bajcsy-Zsilinszky út Erzsébet tér felôli oldala, ahol a rendôrök újabb és újabb "hullámban" könnygázgránátokat és gumilövedékeket lônek ki – jelentette az MTI tudósítója hétfôn 17 óra után a helyszínrôl. A rendôrök a Deák téri evangélikus templomig szorították a tüntetôket, akiket folyamatosan a helyszín elhagyására szólítanak fel. A templomnál a díszburkolat elkészítéséhez sok macskakövet tárolnak, a tüntetôk ezekbôl próbálnak barikádokat építeni. A rendôrség továbbra is "üzemben" tartja a vízágyúkat, amelyek kék és zöld folyadékot lônek ki a demonstrálókra. Az MTI tudósítói azt látták, hogy a tüntetôk kôvel dobálják a rendôröket, akik visszadobják a köveket a tüntetôkre. A rendôrökkel összecsapók között feltûnôen sok bôrfejû, illetve arcát sállal, maszkkal eltakaró fiatal látható. Ezek mindent törnek- zúznak, ami a kezük ügyébe kerül.

Lapzártakor még folytak az utcai harcok.

Bármennyire fáj is az igazság kimondása, de a forradalmak elválasztanak, mert emberek állnak szemben egymással. Eszmék és gondolatok, vágyak és világok néznek farkasszemet egymással, pedig ugyanazt a nyelvet beszélik mind a két oldalon. Csakhogy a szavakat másképpen értik és értelmezik, egymásnak ellentmondanak, és lassan ellenségek lesznek, egymás ellen fordulnak.

A forradalmi megemlékezések azonban összekötnek. Nem könnyû elviselni, hogy egymás mellett koszorúznak ma azok utódai, akik fél évszázaddal elôbb egymással szemben álltak. Milyen igaz a költôi prófécia: "a harcot, amelyet ôseink vívtak, békévé oldja az emlékezés". Ez a békeoldó emlékezés ma még kényszerpálya itt felénk, de sokkal fájóbb még a múlt, minthogy egymásra mutogassunk most. Egész konkrétan mindezt úgy éljük át, hogy percnyi pontossággal ebben az idôben a budapesti Szent István-bazilikában ökumenikus imádság hangzik el, és egymás mellett áll a római katolikus, református és evangélikus püspök.

1956. október 23-tól kezdôdôen itt, Erdélyben is megmozdult a lélek, az akarat és a tenni akarás. A harcban tettlegesen csak kevés erdélyi vehetett részt, de az eszmék vállalásában, a szabadság akarásában és a megtorlások fájdalmában már egyre több erdélyi, Maros megyei név tûnt fel. Ez a kopjafa az '56-os Maros megyeiek emlékének fába vésett jövendôje.

Virágot nyíló rozettában ott van Grind és Periprava, az el nem felejthetô román gulág, Fülöp G. Dénes és Kacsó Tibor, Varró János és Miklós István, hat-nyolc csóktalan év, törvénnyel kikényszerített válás, a kényszerlakhelyen is megtartott hûség, az egykori kisgyermekek emlékezése, akik az ismeretlen édesapáról álmodtak.

A fába vésett öt kicsi ablakból pedig az egykori elítéltek néznek ki. Szimbólumnál is többet mond az a tény, hogy azt az öt kicsiny ablakot egyik egykori elítélt véste oda. Aztán a Duna- csatornánál megszenvedett keze már nem engedelmeskedett a gondolatoknak, és akkor átadta, hogy egy mûvész fejezze be. És a szobrász, Miholcsa József elvállalta, mert meghurcolt édesapja emléke is ott van a vésônyomokban.

A mindenkori hatalom szeretné alakítgatni a történelmi visszapillantásokat is, de ami ötven évig tiltás és csend mögött is él, az erô és hatalom. Ötven évvel ezelôtt itt nem sokat lehetett tenni a magyar forradalom érdekében, de a lehetetlent is megtették. Nagy László lírai aforizmája hitelesíti ezt a bátorságot: "megpróbálni a lehetetlent: elbukásunk is ünnepély". Az 1956-os forradalom elbukása fél évszázad után ebben az értelemben ünnepély, mert igazán még mindig fájdalom. A kettétépett családok fájdalma és a meg nem született gyermekek némasága, az ellopott fiatalság keserve és a boldog házaséletek tönkretétele.

Komor hangulatúvá vált ez a beszéd, de az itt álló egykori foglyok, és az itt már nem állható egykori Maros megyei mártírok emléke késztet erre. Lehet, hogy majd a százéves évfordulón ünnepelni fogják 1956-ot, de most ez több és szentebb az ünnepnél: emlékezés. És az emlékezés szép, csalfa titka az, hogy velünk jönnek a régiek. Valahol fölöttünk vagy bennünk felcsillan Szamosújvár és Zsilava, a zizzenô nádas és sötét szemüveges folyosó, a börtön szabadegyeteme, ahol idegen nyelvet tanultak, és az ítélet felolvasása közben rezzenetlen arccal ott álló törvénybíró, akinek személy- és családneve egybeolvadt: hóhér.

Szolgatársam és barátom, családtagom és ismerôsöm ült börtönben '56-ért vagy vágott nádat a Duna-deltában csak azért, mert tehetett volna valamit. Egy kicsit mindig irigyeltem ôket, mert nem tudták megfélemlíteni még huszonöt év igazságtalan börtönnel sem. Egy kicsit mindig csodáltam ôket, mert életfogytiglanra ítélt múltjukról egyszerû könnyedséggel csak így meséltek: a fegyencélet fintorai. Egy kicsit mindig felnéztem rájuk, mert nem próbáltak karriert, tôkét kovácsolni abból, hogy ôk méltatlanul szenvedtek. Egy kicsit mindig ámulattal hallgattam és néztem ôket, mert nem ítélkeztek hamis ítélôik fölött, legfeljebb üres névtelenségig elhallgatták ôket. Most már tudom, ez volt a legszebb ítélet.

Ezek a nevek lassan kôbe vésôdnek vagy kopjafára sétálnak át, de a keresztre feszített, magyar huszadik század történelmi emlékmûvének szikladarabjai ôk. Mi, késôi utódok pedig ezeken a sziklaköveken járunk, ezeket szedegetjük össze, rakosgatjuk egymás mellé, és mire felépül az erdélyi, Maros megyei '56-osok emlékmûve, lassan mi is darabokra szaggattatunk. Csakhogy keresztre feszítésünk és darabokra szaggattatásunk rendelt idején minden kopjafa és emlékezés a történelmi valóság kitörölhetetlen kordokumentuma. Ezért kell kopjafákat állítani, és mindig emlékezni.

Teremlabdarúgó 2. liga

Csak nehezen, a második félidôben nyújtott jobb teljesítménynek köszönhetôen nyerte meg az Izorep a marosvásárhelyi helyi rangadót, a teremlabdarúgó 2. liga keretében vasárnap késô délután lejátszott mérkôzésen. A három válogatott játékossal a soraiban és a válogatott szakvezetôjével a kispadon az Izorep egyértelmû esélyesnek számított, ennek ellenére az elsô félidô a Lucian Ciurtin vezette City'us 2-1-es vezetésével zárult.

A szünetben alapos fejmosásban részesült Izorep- játékosok sokkal határozottabban léptek pályára a találkozó második felében, s mindössze három perc alatt Csoma Alpár góljaival megfordították az eredményt. Ezt követôen a végsô sípszóig az Izorep volt a mezônyt uraló csapat, amelynek végül érvényesült a nagyobb tapasztalata.

Négy forduló után az Izorep hat pontot gyûjtött (az elsô fordulóban állt), és továbbra is a feljutás elsô számú esélyese. A City’usnak négy mérkôzésbôl két pontja van.

F1 Brazil Nagydíj

A legendás Ayrton Senna hazai sikere után 13 évvel tudott ismét brazil versenyzô nyerni a dél-amerikai ország F1-es Nagydíján: a Ferrariban versenyzô Felipe Massa parádés versenyzéssel rajt-cél gyôzelmet aratott Interlagosban, azonban a második gyôzelmét beseprô dél-amerikai versenyzô háttérbe szorult ezen a történelmi versenyen, amely sokkalta inkább a visszavonuló Michael Schumacherrôl, illetve Fernando Alonsóról szólt.

A Renault csapattól búcsúzó Alonso izgalmak nélkül védte meg világbajnoki címét, ráadásul a második koronáját megszerzô spanyol sofôr mellett a Renault is megvédte a csapatvilágbajnokságát. Az elôjelek már szombaton az Alonso-Renault diadalra engedtek utalni, ugyanis az idômérôn a búcsúfutamára készülô Schumacher Ferrarijában elromlott az üzemanyag-adagoló, így a német mindössze a 10. rajthelyet tudta megszerezni, miközben a szélvészgyors csapattársa, Massa, mindenkit leiskolázott az idômérôn.

Az olaszok brazilja gond nélkül hagyott mindenkit faképnél a rajtnál, és rögtön a futam elején Schumacher is begyújtotta a rakétáit, egy kör alatt három elôzést bemutatva. Csakhogy a német autójának bal hátsó gumiját az elsô körben balesetezô Nico Rosberg Williamsének törmelékei szétvágták, így a hétszeres világbajnok a mezôny végére esett vissza. Pályafutása zárófutamán Michael Schumacher azonban szemléltetôt nyújtott abból, hogy mitôl is lett hétszeres bajnok 16 év alatt: a német egyszerûen lealázta a mezônyt, a Fisichellával és Räikkonennel vívott csatáiban bemutatott manôvereit pedig még biztosan évtizedekig fogják oktatni a versenyzôiskolákban. Körhátrányból végül negyedikként ért célba a Ferrari leköszönô élô legendája.

A magabiztos gyôzelmet szerzô Massa mögött Alonso lett a második, és ezzel a sportág legfiatalabb bajnoka megvédte címét. A dobogó harmadik fokát Button szerezte meg, a Honda brit versenyzôje mindvégig keményen támadta Alonsót, de nem talált fogást a spanyolon. A további pontszerzô helyeken Michael Schumacher, Kimi Räikkonen (McLaren), Giancarlo Fisichella (Renault), a szintén hazai Rubens Barrichello (Honda), illetve Pedro de la Rosa (McLaren) értek célba.

Benedek István

Labdarúgó 1. liga

A labdarúgó 1. liga vasárnap esti, lapzárta után záródott mérkôzésén a Ceahlaul Piatra Neamt 2-1-re legyôzte az UTA Aradot, így 16 ponttal a 11. helyig rukkolt elô a rangsorban. A Ceahlaul sikere alaposan megnövelte a kiesôjelöltek zónájának lemaradását, hisz a még bennmaradást jelentô 14. hely (Universitatea Craiova 15 pont) és a már kiesést eredményezô 15. hely (National 9 pont) között már hatpontos szakadék tátong. A vereséget követôn Marius Lacatus csapata ugyancsak 16 ponttal, de jobb gólkülönbséggel a 9. helyen áll.

Az alábbi nyílt levelet Szászrégenbôl juttatták el a szerkesztôségbe, s a benne tartalmazottak azt igazolják, hogy a megye labdarúgásában komoly gondok adódnak, nem csupán az utóbbi évek krónikus eredménytelensége, nem csak a megyei egyesület székházgondjai miatt, hanem a különbözô szintû vezetôk konfliktusa következtében is. A levelet fordításban közöljük, anélkül, hogy bármilyen értékítéletet hirdetnénk róla. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy a megye sportszeretô közönsége eredményes, jól szervezett labdarúgást szeretne, az pedig aligha megvalósítható, ha a vezetôi egymással vitatkoznak, sôt – mint a levél fogalmaz – "háborúznak".

A Szászrégen municípiumi labdarúgó bizottság, a megye labdarúgásának a Maros megyei labdarúgó-egyesület vezetésével az utóbbi években végzett tevékenységét elemzvén, arra a következtetésre jutott, hogy erre a sportágra a teljes leépülés jellemzô, kevés a divíziós csapatok száma, a IV. ligás bajnokságban a struktúrával elégedetlen csapatok tevékenykednek, a megyei bajnokság költséges és érdektelen, a helyi és falusi bajnokságok gyengén szervezettek és népszerûtlenek, nagy anyagi hozzájárulással a megyei labdarúgó-egyesület javára, ahol, a csapatok és vezetôik, a játékvezetôk és szakmegfigyelôk nyilatkozatai szerint érdekcsoportok tevékenykednek egy úgynevezett maffiába tömörülve, amely saját érdekei szerint monopolizálja a tevékenységet a vidéki munkatársak rovására. Utóbbiak, fizetés és megfigyelôként való kiküldések nélkül lassan-lassan lemondanak a tevékenységrôl, mint például Segesváron, Dicsôszent-mártonban történt. A vidéki, amúgy is kevés játékvezetô és szakmegfigyelô közül többen diszkreditálásukat követôen visszavonulnak, mint például Szászrégenben. Mindezek figyelembevételével a Szászrégen municípiumi bizottság helyesnek tartja, hogy a sporttörvény értelmében bejegyeztesse magát a helyi tömegsport fejlesztésében hatáskörrel rendelkezô sportstruktúraként, az övezetben tevékenykedô csapatok, játékvezetôk és szakmegfigyelôk kifejezett igényére, a szabadidô hasznos eltöltése érdekében. Ezt a kezdeményezésünket a megyei labdarúgó-egyesület "bérletesei" az övezetben nem nézik jó szemmel, s akadályokat gördítenek önkéntes tevékenységünk elé, ami valóságos h&aa