|
LVIII. évfolyam 246. (16427.) sz. |
2006. október 21., szombat |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Egy frissen megjelent rekláminterjúban Ciprian Dobre prefektus a tömbházak nyílászáróinak cseréje s a falak külsô szigetelése mellett érvel. A hatásosság kedvéért a megboldogult diktátort is idézi, aki a lakásokban levô hideg ellen eggyel több paplant ajánlott az ottlakóknak, míg a prefektus által képviselt kormány a tömbházak "bepaplanozását" és termopán ablakokkal való ellátását helyezi kilátásba. Ami véleménye szerint csökkenti a közköltséget, s ilyenformán beilleszkedhetünk az EU-s energiatakarékossági divatba is. Merthogy a divatok jönnek-mennek, s miközben belénk sulykolják, hogy melyiken mennyit nyerünk, arra ébredünk, hogy létezô és fôleg a nem létezô megtakarított pénzünket megint kiénekelték a pénztárcánkból. Miközben a tömbházakban lakásaink hôközpontosítása a reményeket is meghaladó sikerrel járt, törvényt hoztak, hogy a magánházak fûtési rendszerét is "EU-komfortosítani" kell. A hôközpontok divatja mellett virágzott fel a költségmegosztók szerelésének "módija", kétségbe vonható sikerrel. Jelenleg a termopán nyílászárók és a lakások szigetelésének éráját éljük. Gombamód szaporodnak az erre szakosodott cégek, s törik szét a házak homlokzatát, cserélik ki az ablakokat, ajtókat, burkolják a külsô és helyenként a belsô falakat is. Hogy a szellôzetlenség miatt néhol csupa penész lesz a lakás, hogy a költségek ki tudja mikor térülnek vissza, errôl pontos számítás nem igazán áll rendelkezésünkre. Ahogy arról sem, hogy a házak "bepaplanozása" hány év alatt térül meg. Tévedés ne essék, nem szeretnék semmi jónak az elrontója lenni, akinek van rá pénze, arra költse, amire akarja, de a bérbôl és alkalmi fizetésbôl élôk, a munkanélküliséggel szembesülô családok, a pályakezdô fiatalok nem bírják meg a többéves adósságot. Ezt az érettünk aggódó prefektusnak is tudnia kellene, amikor ilyen típusú kampányra vállalkozik, amely a termopán nyílászárókat valamint a szigetelô anyagokat gyártó cégek malmára hajtja a vizet. A szolgáltatások díjának csökkenését illetôen pedig egészen biztos, hogy mire a költségek megtérülnének, valamit újra kitalálnak, ami szintén a "javunkat" szolgálja.
Ha a jelenlegi kormány annyira a szívén viseli a költségeink, közköltségeink gondját, nem kellett volna hagyja, hogy a gáz és egyéb energiahordozók ára a csillagtalan égig emelkedjen.
Ami pedig a prefektus által említett pályázatokat illeti, kíváncsi lennék, hol van annyi pénz az Európai Unióban, hogy valamennyi romániai nyomorúságos tömbházra "paplant" dobjanak. És egyáltalán, hogyan képzeli megvalósíthatónak, hogy hirtelen minden tömbház minden lakóközössége nekiül EU-pályázatot írni és azzal bombázni az uniót! Az eredmény könnyen megjósolható.
A hatalmi gôg újra erôsebb volt a közérdeknél
Ciprian Dobre prefektus, Petru Fratean, a megyei tanács alelnöke tegnap reggel sebtében összehívott sajtótájékoztatót tartottak a prefektúrán, bejelentették, hogy dr. Dorin Florea polgármester lehetetlenné tette a mára tervezett termésnapi rendezvényt.
A kormánymegbizott, a megyei tanács és Marosvásárhely polgármestere között az átiratváltás csütörtökön, október 19-én zajlott. A megyei tanács a programokat részletezve tájékoztatta a polgármesteri hivatalt, hogy október 21-én kerül sor a Méntelep elôtti téren a megyei termésnap rendezvényeire, ami jó alkalmat adott volna arra, hogy felmérjék a megye mezôgazdasági eredményeit és a lakosság ôszi bevásárlását is megkönnyítette volna. Aznap kora délután Dorin Florea polgármester átiratban tájékoztatta a prefektúrát, hogy a termésnapi rendezvény megszervezésére nem kerülhet sor, mert nem jelentették be a polgármesteri hivatalnak három nappal azelôtt; a termékek forgalmazása, piaci szolgáltatások nyújtása csak meghatározott közterületeken történhet, ahol biztosítva van a folyó víz, csatornázás, elektromos áram, a szóban lévô terület nem felel meg a törvényes elôírásoknak; a Sziget utca egyébként is felújítás alatt van, "értesítjük, hogy a megnyilvánulásra nem kerülhet sor a törvényes elôírások szerint". Erre szintén csütörtök délután válaszolt a prefektus: az 1991. évi 60-as számú törvény 3. cikkelye leszögezi hogy: a jogi, vagy természetes személyek tulajdonában lévô létesítményeken vagy az azokhoz tartozó területeken szervezendô tömegmegnyilvánulásokat nem kell elôzetesen bejelenteni". Mivel a Méntelepet átvette a Megyei Erdészeti Igazgatóság, amely a prefektúra alárendeltségében van, a terület egy közérdekû intézmény tulajdona. Végül Ciprian Dobre kifejezte aggályait, a polgármester erôszakos eljárása miatt.
Csütörtökön este jelentek meg az útjavító cég munkagépei a Sziget utcában, annak mindkét bejáratát gyakorlatilag elzárták. A tegnap a média képviselôi testületileg átvonultak a polgármesteri hiavatalba, ahol negyedórás várakozás után megjelent Dorin Florea polgármester, és tántoríthatatlanul védte álláspontját. A kérdésre, hogy nem várhatott volna az egyébként jó állapotban lévô út javításával, azt válaszolta, hogy november 3-án lejár az utca elôzô javításának garanciája, és a cég e hét végére ígérte meg a felújítás elvégzését. Lapunk érdeklôdésére, hogy mi történik, ha majd az állattenyésztôk besétálnak állataikkal a térre, Dorin Florea polgármester így válaszolt: – Az állattenyésztôk hajtsák állataikat a barompiacokra és a vágóhidakra. Részemrôl mehetnek, de Marosvásárhely nem barompiac. Amikor Kelemen Atilla képviselô szervezett kiállításokat, kérte a beleegyezésünket. Megadtuk. Akárkinek, aki mítinget szervezett, jóváhagytuk. Ha kérték volna, most is jóváhagytuk volna, nem a Méntelep területén, hanem máshol. Az állattenyésztôk próbáljanak csak gyalogosan odamenni kérôdzô állataikkal, meglátják majd mi történik – fenyegetôzött emelt hangon a polgármester.
A tegnap a prefektus találkozott azzal a 23 községi polgármesterrel, ahonnan eljöttek volna a termesztôk és állattenyésztôk, továbbá a mezôgazdasági igazgatóság, a mezôgazdasági szaktanácsadó hivatal, az Agrom-Ro, más mezôgazdasági intézmények vezetôivel. Délig nyilvánvalóvá vált, hogy a mai termésnap elmarad.
Náznán Jenô, a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezérigazgatója ezzel kapcsolatban a következôket nyilatkozta: – A polgármester intézkedése minôsíthetetlen, egyszerûen semmibe vette a megye mezôgazdálkodóit, állattenyésztôit azzal, hogy lehetetlenné tette a termésnap megszervezését. Az volt a célunk, hogy a megye elit zöldség-, gyümölcstermesztôit, állattenyésztôit a megyeszékhelyre hozzuk, hogy az érdeklôdôk termelôi áron vásárolhassanak minôségi árut. A kiállítók mindannyian tehergépkocsikat szerzôdtek, mindent elôkészítettünk, rengeteg pénzt fektettünk be. Ennyire lealacsonyítani, lenézni a megye mezôgazdászait..., ez nem municípiumi polgármesteri hozzáállás. A szervezôk nevében ezúton is kérjük a rendezvényre meghívottak elnézését.
Szabó Árpád, a Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Hivatal igazgatója, megyei tanácsos megkeresésünkre elmondta, hogy 300 katalógust, 200 részvételi és különdíjas oklevelet nyomtattak, és a díjakra a bankból kivettek 155 millió lej készpénzt – közpénzt – fölöslegesen. Talán mához egy hétre sikerül megszervezni Marosvásárhelyen a termés napját.
A Maros Megyei Prefektúra, a megyei tanács és 23 helyi tanács a mezôgazdaságban és állattenyésztésben dolgozókat illetô elismerés, megbecsülés jeleként október 21- ét a termés napjának nyilvánították a megyében. E közös kezdeményezéssel az volt a cél, hogy ettôl az évtôl kezdve október 21. ünnepnap legyen: a mezôgazdászok és állattenyésztôk munkája iránti tisztelet és elismerés, a termelôk megvalósításai felmérésének napja.
Az érintett intézmények elhatározták, hogy támogatják a mezôgazdasági termelôket, hozzásegítik a termékek értékesítéshez, de ugyanakkor Marosvásárhely municípium polgárainak is felkínálják a lehetôséget, hogy közvetlenül értékeljék a standokon kiállított mezôgazdasági élelmiszerek minôségét.
Sajnálatos módon, a szervezôktôl független okok miatt a 2006. október 21-re, szombatra, a termésnap avatójára tervezett kiállítási rendezvényre nem kerül sor a meghirdetett napon.
Dorin Florea, Marosvásárhely municípium polgármestere, újra bebizonyítva, hogy számára a közérdek nem jelent semmit, csupán a gôg, minôsíthetetlen módszerekkel, teljes tudatában megakadályozta a termésnap ünnepét a municípium területén, a Méntelep elôtti téren, mindenféle felforgató tevékenységekhez folyamodott, kezdve a megfélemlítési átiratokkal ("... biztosíthatom, hogy Marosvásárhelyen ilyen rendezvényre nem kerül sor"), tetézve azzal, hogy elzárta a Méntelep, az Agronómusok Háza felé vezetô Sziget utca mindkét bejáratát, amely egyetlen lehetôség a tér megközelítésére.
Következésképpen a Dorin Florea polgármester keltette és általa fenntartott konfliktusos helyzet továbbgyûrûzésének megakadályozásért a partner intézmények és a 30 Maros megyei polgármesteri hivatal és helyi tanács, amelyek jelezték részvételüket a termésnap ünnepén, közösen elhatározták a rendezvény visszavonását.
Elnézést kérünk Marosvásárhely municípium összes lakójától, a mezôgazdasági dolgozóktól, állattenyésztôktôl, akik jóindulattal, becsületesen, sok fáradozással végezték munkájukat, és akik megérdemelték volna ezt az ünnepet, irántuk való elismerésünk és tiszteletünk jeleként.
Sajnáljuk, hogy Dorin Florea nem érti meg általában a vidék, különösképpen a megyénkbeli realitásokat, és szándékosan lehetetlenné tette a termésnap lezajlását, így megsértve a Maros megyei mezôgazdasági termesztôk és állattenyésztôk érdekeit, akiknek egyetlen jövedelmük a mezôgazdasági és a tejtermékek.
Jelen felhívást álírta:
1. A Maros Megyei Prefektúra
2. A Maros Megyei Tanács
3. Görgényszentimre polgármesteri hivatala
4. Dános polgármesteri hivatala
5. Kibéd polgármesteri hivatala
6. Csíkfalva polgármesteri hivatala
7. Nyárádszereda polgármesteri hivatala
8. Mezôkirályfalva polgármesteri hivatala
9. Beresztelke polgármesteri hivatala
10. Palotailva polgármesteri hivatala
11. Mezôcsávás polgármesteri hivatala
12. Marosbogát polgármesteri hivatala
13. Mezôzáh polgármesteri hivatala
14. Mezôbánd polgármesteri hivatala
15. Marosugra polgármesteri hivatala
16. Mezôpagocsa polgármesteri hivatala
17. Maroskece polgármesteri hivatala
18. Libánfalva polgármesteri hivatala
19. Nagysármás polgármesteri hivatala
20. Déda polgármesteri hivatala
21. Ratosnya polgármesteri hivatala
22. Szászrégen polgármesteri hivatala
23. Balavásár polgármesteri hivatala
24. Dózsagyörgy polgármesteri hivatala
25. Makfalva polgármesteri hivatala
26. Agrom-Ro
27. Erdészeti Igazgatóság
28. Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság
29. Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Hivatal
– Igaz, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kérésére került sor erre a találkozóra, de az is igaz, hogy én ezt a megbeszélést beleértem abba a párbeszédsorozatba, amelyet az RMDSZ meghirdetett, s amelyet az ôsz folyamán kívánunk folytatni. Ma az SZNT elnökével találkoztam, a párbeszédet Tôkés László püspök úrral szeretném folytatni, de általában az egyházak vezetôivel, ifjúsági és civil szervezetekkel is szeretnénk minél intenzívebb konzultációkat folytatni az autonómiáról, az erdélyi magyarság helyzetérôl, az európai uniós kihívásokról, arról, hogy hogyan leszünk versenyképesek, hogyan építjük Magyarországhoz való viszonyunkat. Ezeken a találkozókon Erdély jövôjérôl, a Székelyföld jövôjérôl, gazdasági kérdésekrôl és arról is kell beszélnünk, hogy mit gondolunk az erdélyi magyarság politikai jövôjérôl, az erdélyi magyarság egységét hogyan kívánjuk az elkövetkezendôkben fenntartani – nyilatkozta tegnap Markó Béla szövetségi elnök a Székely Nemzeti Tanács elnökével, Csapó Józseffel folytatott megbeszélést követôen.
A találkozó után a politikusok külön- külön nyilatkoztak a sajtónak.
– A Székely Nemzeti Tanács határozatának megfelelôen kezdeményeztük a találkozót az elnök úrral, és ezen határozatoknak a szellemében és betûje szerint folyt a megbeszélés. Tájékoztattam az elnök urat azokról a megoldásokról és azokról az indokokról, amelyek a SZNT-t és korábban a ditrói Székely Nemzetgyûlést arra késztették, hogy ilyen jellegû határozatot hozzon, amelyben újból a közvetlen demokrácia eszközével kívánja a székely nép kinyilvánítani akaratát az önrendelkezési jog érvényesítésére és a Székelyföld területi autonómiájára – nyilatkozta Csapó József. Ugyanakkor elmondta, hogy tájékoztatta Markó Bélát azokról az eszközökrôl és megoldásokról, amelyeket ennek kapcsán a Székely Nemzeti Tanács javasol, és arra kérték az elnököt, méltányolja ezeket a határozatokat. "Az elnök úr válaszolt a megkeresésünkre, felsorolta azokat a kérdéseket, amelyekben úgy érzi, hogy egyetértünk, és azokat is, amelyekben egyelôre különbözik a véleményünk" – mondta a továbbiakban.
"A Székely Nemzeti Tanács határozata értelmében most folynak az egyeztetések az egyházfôkkel és a többi szervezôdésekkel a Székelyföldön, és ezek nyomán fog az állandó bizottság határozni arról, hogy milyen jellegû lépést tesz. Az SZNT jónak tartaná, ha november 4-én kezdeményeznénk a Székely Nemzetgyûlés összehívását Sepsiszentgyörgyön, de az ôsz folyamán mindenképpen összehívjuk. A népszavazás kezdeményezésérôl nem mondtunk le, ennek érvényesítési módja, eszköze és határideje az, amely kötôdik az egyeztetésekhez" – mondta végül Csapó József.
Az RMDSZ elnöke szerint alapvetôen egyetértettek abban, hogy Székelyföldnek szüksége van a területi autonómiára, csak ennek kivitelezési módjában vannak véleménykülönbségek. Ugyanakkor, tette hozzá, az RMDSZ nem tudja támogatni a népszavazásról szóló kezdeményezést, ugyanis az a véleményük, hogy Romániában a törvény ezt nem teszi lehetôvé. Ezért az RMDSZ azon fog dolgozni, hogy olyan törvény legyen Romániában, amely ilyen referendum megszervezését megengedi. "Viszont – jelentette ki – így is van a közös cselekvésre lehetôség, ezt jeleztük a SZNT-nek is, hiszen a Csíkszeredában elfogadott polgármesteri nyilatkozat a területi autonómiáról szerintünk elegendô alapot képez arra is, hogy kimondhassuk, ez a székelyföldi népakarat kifejezése, másrészt arra is, hogy közösen cselekedjünk." Ezért fölkérte a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy mûködjenek együtt az RMDSZ-szel ezeknek a céloknak a megvalósításában. Hangsúlyozta, hogy létre akarják hozni a Székelyföldi Szövetséget, elkészítették a mûködési szabályzatot, dolgoznak ezeken a célokon. Felhívta a figyelmet, hogy ezeken a találkozókon nemcsak az autonómiáról, hanem az erdélyi magyarság jövôjérôl, az európai uniós kihívásokról, gazdasági kérdésekrôl, az erdélyi magyarság politikai jövôjérôl is tárgyalnak.
Marosvásárhelyen mutatják be a Szováta és vidéke címû fotóalbumot
Október 22-én Marosvásárhelyen mutatják be Váradi Péter Pál és Lôwey Lilla fotómûvészek Erdély–Székelyföld–Szováta és vidéke címû honismereti fotóalbumát. A kiadvány az Erdély történelmi régióinak jellegzetes tájait, népszokásait bemutató albumsorozat legújabb része. A rendezvényen bemutatják a magyarországi szerzôpáros által szerkesztett, Áprily Lajos születésének 120., halálának 40. évfordulója alkalmából kiadott Áprily Lajos-emléknaptárt is, amely a költô által bejárt helyszíneket és a hozzájuk fûzôdô költeményeket foglalja össze.
A bemutatóra október 22-én, vasárnap 17 órakor a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében kerül sor.
A Kis-Küküllô Térségi Társulás az Apáczai Alapítvány pályázatán 1.124.000 forintot nyert két szakterem kialakítására az Erdôszentgyörgyi Iskolaközpontban. Az élelmiszeripari, valamint turizmus szakon tanuló diákoknak lehetôségük lesz, hogy szakmai gyakorlataikat helyben végezzék. A kedvezô döntésrôl a napokban értesült a társulás, az összeget valószínûleg november végén kapják kézhez, a munkálatok kivitelezését jövô év február végéig valósítják meg – tájékoztatott Borbély Emma, a társulás elnöke. Elmondta, az iskolában jelenleg zajlanak a munkálatok a termek elôkészítésére, melynek költségeit az iskolaközpont fedezi, a szükséges berendezést a pályázati pénzbôl vásárolják meg.
Sólyom László magyar államfô pénteken levélben mondott köszönetet az Amerikai Egyesült Államok elnökének a döntésért, amellyel George W. Bush 2006. október 23-át az elismerés napjának nyilvánította.
"Mi magyarok valamennyien nagy megelégedéssel olvastuk az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából kibocsátott proklamációját, amelyben 2006. október 23-át az elismerés napjává nyilvánítja, az ötven év elôtti véres és felemelô napok emlékére" – írta a Magyar Köztársaság elnöke a levélben, amelynek szövegét hivatalának sajtófôosztálya az MTI-hez is eljuttatta.
Sólyom László úgy fogalmazott: "Tudatni kívánom, magyar honfitársaimat mélyen megindította az Ön nemes gesztusa, amely nemzeteink szoros barátságát, egyre kiterjedtebb kapcsolatait bizonyítja, és az amerikai nép elismerését fejezi ki a zsarnokság igájának lerázásáért indított hôsi harcunk iránt".
A köztársasági elnök kiemelte, hogy 1956 emléke, amikor egy kis nemzet bátran felkelt a brutális kommunista diktatúra túlerejével szemben, örökké élni fog Magyarországon.
"E történelmi esemény új jelentôséget nyer, ahogy szerte a világban egyre több nép fejezi ki vágyát, hogy szabad társadalomban élhessen. Magyarország büszke rá, hogy az Egyesült Államokkal közösen hozzájárul a demokráciáért küzdô valamennyi erô megsegítéséhez" – olvasható a levélben, amelyben a magyar államfô kifejezésre juttatta azt is: várakozással néz közös munkájuk elé, a kétoldalú kapcsolatok elmélyítése, a közös célok elérése, egy biztosabb és jobb világ érdekében.
A magyar forradalom és szabadságharc emlékének szentelt Kárpát-medencei tanácskozáson emlékeztek meg pénteken Szabadkán 1956 eseményeirôl. A Nyitott Távlatok délvidéki 56-os mûhely, Szabadka város, a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács és a szabadkai magyar fôkonzulátus által szervezett konferenciára a térség országaiban élô magyarság képviselôi kaptak meghívást.
Mint Kudlik Gábor, a Nyitott Távlatok képviselôje a konferenciát megnyitva elmondta, sajnos a feszült magyarországi belpolitikai helyzet a tanácskozásra is rányomta bélyegét. Több budapesti meghívott – az 1956-nak emléket állítani akaró szervezôk számára elfogadhatatlan indokokkal – ugyanis lemondta a részvételét.
Magyarországról így egyedül dr. Sipos József, a Nagy Imre Társaság elnöke szólalt fel, aki Ki volt az áruló? címû elôadásában Nagy Imre és Kádár János forradalom alatti szerepvállalását állította szembe. Hangsúlyozta, hogy Nagy Imre olyan kommunistaként halt meg, aki hû maradt a szocializmus eszméjéhez, csupán a szocialista eszmét eláruló Rákosi-rendszerrel szállt szembe, és következetesen tisztának, nemzetinek vallotta a forradalmat.
Dr. Deák Ernô, az ausztriai magyar szervezetek szövetségének elnöke azt idézte fel, hogy a magyar forradalmat és szabadságharcot mélységes szimpátia, együttérzés övezte Ausztriában.
Dr. Bodó Barna temesvári szociológus, mielôtt 1956 kapcsán a magyarság, s ezen belül is a szórványban élôk megmaradásának esélyeit elemezte volna, felidézte, hogy Romániában három évvel a forradalom leverése után is voltak áldozatai az elnyomásnak. A magyarországi események szülte, fôleg az erdélyi diákság körében tapasztalható forradalmi hangulat elfojtása érdekében 1959-ben a kolozsvári Bolyai egyetemet erôszakkal felszámolták, s az intézmény három professzora, Csendes Zoltán rektorhelyettes, Szabédi László költô, filológus és Molnár Miklós közgazdász a rá nehezedô nyomás miatt öngyilkos lett.
Kôszeghy Elemér, a Kárpáti Igaz Szó alapító fôszerkesztôje azoknak a kárpátaljai magyaroknak az emlékét idézte fel, akiket a forradalom és szabadságharc támogatása miatt üldöztek, zártak börtönbe. Végezetül Szlovéniából, Horvátországból és Szerbiából érkezettek emlékeztek meg az akkori Jugoszláviát is elérô menekültáradatról.
Budapest ’56 Szabadság Szalag címmel mûvészek piros-fehér-zöldbe csomagolják az ünnepre a budai alsó rakpartot, szombaton és vasárnap 300 darab képzômûvészeti alkotásból álló, 2000 méter hosszú nemzeti színû szalaggal díszítik fel az Erzsébet és a Margit híd közötti partszakaszt – tájékoztatta csütörtökön az MTI-t a SuperGroup kreatív kommunikációs ügynökség, egyben mûvészeti csoport. A Szabadság Szalag elnevezésû ideiglenes köztéri mûalkotás az ország mûvészeti iskolái tanulóinak munkája. Az volt a feladatuk, hogy készítsenek három méter magas és hat méter hosszú képpé kinagyítható formában parafrázisokat a nemzeti trikolór témájára. A képeket sötétedéskor kivilágítják, így azokat éjszakánként is meg lehet nézni.
Javítani kell az Európai Unió képességét arra, hogy elôrejelezze az öregedô társadalommal és a fokozódó nemzetközi versennyel járó munkapiaci és szociális kihívásokat, alkalmazkodjon hozzájuk, és saját fejlôdésére használja ki azokat – szögezte le Matti Vanhanen finn miniszterelnök az EU háromoldalú érdekegyeztetési csúcsértekezletének kapcsán, amellyel pénteken, a finnországi Lahtiban kezdetét vette az EU egynapos informális csúcstalálkozó-sorozata.
Az uniót képviselô vezetôk – köztük Vanhanen és José Manuel Durao Barroso – délelôtt ültek tárgyalóasztalhoz a munkaadói tömörüléseket és a szakszervezeteket képviselô uniós szervezetek vezetôivel. A megbeszélést követôen munkaebéden és egy munkaülésen az EU- tagországok (valamint a jövôre csatlakozó Bulgária és Románia) állam- és kormányfôi találkoztak, a munkavacsorát pedig már Vlagyimir Putyin orosz elnök társaságában költötték el a résztvevôk.
A szociális csúcson az a fô téma, hogyan lehet javítani az unióban a munkaerôpiac hatékonyságát a növekvô verseny és az öregedô népesség szorításában.
Az uniós ülés napirendjén az energiatakarékosság, a kutatási kapacitás növelése és a bevándorlás szerepelt az EU–orosz viszony mellett. A bevándorlással kapcsolatban az afrikai menekültek tömeges érkezésével küzdô déli államok szeretnének egységesebb EU-stratégiáig eljutni; a kutatások terén az uniós technológiai intézet felállítása az úttörô államok és az Európai Bizottság fô prioritása; energiaügyekben nem utolsósorban Oroszországgal kívánnának elôrelépni például az ellátás biztonságának terén. Tony Blair brit miniszterelnök és Jan Peter Balkenende holland kormányfô az energiatakarékosság témaköréhez kapcsolódva közös levelet írt kollégáinak. Ebben arra figyelmeztettek, hogy katasztrofális következményekkel járhat, ha az EU nem tesz sürgôs lépéseket a légszennyezés megállítása, a légkör védelme érdekében.
Bár az EU-vezetôk hat évvel ezelôtti nizzai döntésének értelmében az uniós csúcstalálkozókat elvben immár kivétel nélkül Brüsszelben rendezik, a soros elnökség informális jelleggel összehívhat állam- és kormányfôi ülést más helyszínen is. Úgy tûnik, a tavalyi nagy-britanniai informális értekezlettel újabb kihelyezett ôszi üléssorozat vette kezdetét. Az idei tanácskozásnak az "ezer tó"-ból álló finn állóvízrendszer bejáratát jelentô Vesijärvi-tóra festôi kilátást biztosító Sibelius-csarnok ad otthont a Helsinkitôl mintegy 120 kilométerre északra fekvô városban.
Kudarcot vallott Martti Ahtisaari ENSZ-megbízott közvetítése Koszovó ügyében – jelentette ki Vojislav Kostunica szerb kormányfô, egyúttal visszautasította azokat az elképzeléseket, amelyek szerint még az idén be kell fejezni a tárgyalásokat a tartomány jövôjérôl.
A finn diplomata ugyanis cáfolta azokat a többek között európai uniós tisztségviselôktôl származó híreszteléseket, melyek szerint a koszovói tárgyalások áthúzódhatnak a jövô évre.
"A koszovói probléma megoldása csak megállapodásra alapulhat, nem lehet egy, a felekre rákényszerített döntés" – közölte csütörtökön Kostunica a szerb kormány ülése után. A miniszterelnök kudarcnak nevezte Ahtisaari tevékenységét, igaz, már korábban is többször megkérdôjelezte az ENSZ- megbízott pártatlanságát a tárgyalási folyamatban.
Koszovó hivatalosan Szerbia része, de az ENSZ és a NATO fennhatósága alatt áll 1999 óta. A tartomány albán nemzetiségû többsége teljes függetlenséget akar, míg Szerbia és a koszovói szerb kisebbség azt szeretné, ha Belgrád megôrizne valamit ellenôrzésébôl, s ellenzi Koszovó önálló államiságát.
Az 1956-os magyarországi forradalom nemcsak a magyarok számára fontos, hanem a volt szocialista tömb számára is, hiszen az 50 évvel ezelôtti események kommunizmusellenes, szovjetellenes megnyilvánulások voltak, és még akkor is, ha elfojtották, rést ütött a kommunista rezsim falán – nyilatkozta Markó Béla, az RMDSZ elnöke tegnapi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján. A forradalom jelentôségét igazolja az is, tette hozzá, hogy a CNSAS kezdeményezésére a szekuritáté irattárában levô képekbôl és dokumentumokból álló vándorkiállítást szerveznek arról, hogy mi történt abban az idôben Romániában.
A továbbiakban az utóbbi idôben, az agyagfalvi és csíkszeredai, székelyföldi autonómiáról tett kijelentései nyomán felerôsödött, a '90-es évek elejére emlékeztetô nacionalista támadásokra hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor azonban, mint mondta, örül, hogy az autonómia vitát keltett, bár racionális, nem populista, patetikus vitára lenne szükség. Aggasztónak nevezte, hogy nemcsak a "szolgálatos nacionalisták" részérôl érték támadások, de a koalíciós partnerekérôl is.
A kormány által elfogadott költségvetés szerinte az elsô a rendszerváltás óta, amely nem a szegénységet osztogatja, hanem a gazdasági növekedés hatására sokkal többet lehet áldozni oktatásra és kultúrára. Sajnálatosnak nevezte, hogy – fôleg az Erdélyben annyira fontos – infrastruktúrára nem különítettek el többet.
Elmondta, az RMDSZ indítványozta, hogy úgynevezett minimálnyugdíjat állapítsanak meg kb. 180 lej értékben. Ehhez törvénymódosításra lesz szükség, de ha sikerül, jelentôsen növekednének fôleg a mezôgazdasági nyugdíjak.
Markó szerint az európai biztosi tisztségre mind a hét jelölt megfelelô, de mind felkészültség tekintetében, mind képességei alapján Frunda György lenne a legmegfelelôbb. Véleménye szerint Frunda 100%-ban megfelel a tisztségre, viszont ha az esélyeit nézi, be kell látnia, hogy még nem elég érett a romániai demokrácia ahhoz, hogy el is fogadjanak egy magyar nemzetiségû biztost. Kijelentette, a koalíció két vezetô pártja, a Nemzeti Liberális, illetve a Demokrata Párt sincs többségben, de a koalícióban is egyesek egyenlôbbek másoknál.
Traian Basescunak arra a kijelentésére reagálva, miszerint ugyanannyi auto-nómia jár Székelyudvarhelynek, mint Caracalnak, azt mondta, az RMDSZ olyan decentralizációt akar, amely az ország minden régiójának megfelel. Ilyen értelemben egyetért az államfôvel, és örülne, ha minél szélesebb autonómia lenne, ha bôvülne a helyhatóságok hatásköre. Ami a területi autonómiát illeti, kijelentette, az RMDSZ következetes ebben is, és eljön az idô, hogy megértik ezt is, mint ahogy megértették és elfogadták a kétnyelvû feliratokat vagy a Bolyai líceumot.
Marosvásárhelyen nem kapott engedélyt a prefektúra elôtt megtartandó egyórás sztrájkôrség megrendezésére a Helyi Közigazgatási Országos Szakszervezeti Szövetség (FNSAPL) megyeszékhelyi szervezete. Így az országos méretû tiltakozó akcióhoz nem tudtak csatlakozni a helyi szakszervezetisek, ám ezt nem értékelte különösebb kudarcnak Florin Cioloca, a szervezet helyi elnöke. "Az országos tiltakozó akció sikere szempontjából nem jelent nagy veszteséget, hogy itt nem tudtuk megtartani a sztrájkôrséget. Az eddigi tapasztalatok szerint a szakszervezeti szövetség eddig mindig csak bírósági úton tudott érvényt szerezni a követeléseinek" – fejtette ki az elnök, aki szerint az esetleges további tiltakozó megmozdulásokból nem marad ki a helyi szakszervezet.
A szövetség az ellen tiltakozott tegnapi sztrájkôrségeivel, hogy a köztisztviselôk bérezésére vonatkozó törvénytervezet kidolgozásánál nem vették figyelembe a javaslataikat. Így szerintük a tervezet diszkriminatív, abban az értelemben, hogy különbözô tisztviselôi osztályokba sorolt, de azonos értékû munkát végzô funkcionáriusoknak eltérô bért állapít meg, ami az érdekvédelmiek szerint elfogadhatatlan. A szövetség továbbá azt is követeli, hogy a helyi közigazgatási tisztviselôknek 1400 új lejes átlagbért hagyjanak jóvá, és fizessenek a közhivatalnokoknál elfogadott pótlékokat számukra, valamint dolgozzanak ki külön bértörvényt a polgármesteri hivatalok szerzôdéses alkalmazottai számára, a köztisztviselôi bértörvény mintájára.
Amennyiben a szakszervezetiek követeléseit a kormány nem teljesíti, a szövetség novemberben a kormány székháza elôtt készül sztrájkôrséget szervezni, illetve akár a munkabeszüntetésig is készek elmenni a követelések teljesítése érdekében.
A magyar forradalom kirobbanásának idején Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt elsô titkára Jugoszláviában tartózkodott. Így 1956. október 28-ig Romániában a biztonsági intézkedések foganatosítása a Politikai Bizottságra hárult. Már 24-ére a Politikai Bizottság rendkívüli ülést hívott össze, amelyen eldöntötték, hogy teljes hírzárlatot léptetnek életbe a szomszéd országot illetôen. Ezenfelül lezárják a határt, és kerülnek minden olyan intézkedést, ami ingerelhetné a magyar vagy a német lakosságot. Ugyanakkor teljhatalmú megbízottakat küldtek ki a határ menti, vegyes lakosságú és a politikailag "érzékenyebbnek" tartott tartományokba: Fazekas Jánost Marosvásárhelyre, a Magyar Autonóm Tartomány székhelyére küldték, Miron Constantinescut Kolozsvárra. Másokat, fôként magyar származásúakat Nagyváradra, Nagybányára és Temesvárra.
Október 26-án a Politikai Bizottság újabb operatív ülést tartott, amelyen kidolgoztak egy 22 pontos akciótervet. Az akciótervben többek között elôírták a munkahelyi gyûlések összehívását és a magyarországi események "feldolgozását", azonnali intézkedések foganatosítását a lakosság jobb élelmiszerellátása érdekében, valamint a katonai védelem meg- erôsítését a nyugati határon.
Gheorghiu-Dej hazatérte utáni elemzéskor a Román Munkáspárt vezetôsége a helyzetet válságosnak ítélte és különleges intézkedéseket hozott. Október 30-án este egy vezérkari csoportot állítottak fel Emil Bodnaras vezetésével (kisegítôi Alexandru Draghici, Nicolae Ceausescu és Leontin Salajan), azzal a feladattal: "megtegyenek minden szükséges lépést, hogy biztosítsák a legnagyobb rendet a Román Népköztársaság területén". A parancsnokság számos intézkedést hozott, mint pl. a felsôoktatási intézmények mûködésének felfüggesztése, a hadsereg készültségbe helyezése, fegyveres munkásalakulatok felállítása, az Elôre és az Utunk magyar nyelvû újságok szerkesztôségének "megfelelô" aktivistákkal való feltöltése.
A Magyar Autonóm Tartomány központjában, Marosvásárhelyen október 26-tól Fazekas János koordinálta a politikai akciókat. Fazekas egy 1989 után készült interjúban több alkalommal is említi, hogy október 26-án vagy 27-én Gheorghe Pintilie tábornok, aki 1948-tól a Securitate irányítója volt, titkos parancsot küldött neki, amely mintegy ezer névbôl álló listát tartalmazott, akiket elôzetes letartóztatásba akart helyeztetni. A listán a Magyar Autonóm Tartomány fontos személyiségeinek, számos írónak és értelmiséginek, tanároknak és az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet mintegy 150 diákjának a nevét azonosította. De Fazekasnak a Kolozsváron hasonló utasításokat kézhez kapó Miron Constantinescuval együtt sikerült hatályon kívül helyeztetni a rendelet végrehajtását az akkor még belgrádi útján tartózkodó Gheorghiu-Dejzsel folytatott telefonbeszélgetés eredményeként.
Fazekas, a kapott utasításoknak megfelelôen, november elsô napjaiban számos nagygyûlés megtartását rendelte el, amelyeknek egyedüli célja a Román Munkáspárt politikájának helyeslése és a magyarországi események elítélése volt. A rendezvényeket a város legrangosabb vállalatában, a szinte kizárólag magyar munkaerôt foglalkoztató Simó Géza bútorgyárban kezdte november 2-án. A gyûlés forgatókönyvét a helyi alapszervezet párttitkára már napokkal elôtte kidolgozta. Az ülésen többnyire kényszerûségbôl huszonhét munkás és mester szólalt fel a forradalmat elítélôen, akiket megfenyegettek, nehogy visszautasítsák a "felkérést". A gyûlés végén felolvastak egy, a "munkásosztálynak és az egész magyar dolgozó népnek" címzett kiáltványt, amelyben elítélték az ellenforradalmat és biztosították a címzetteket a romániai munkások támogatásáról a "népi hatalom védelmében folytatott harcban."
Ugyanaznap a Kultúrpalotában gyûlést tartottak az írókkal és szerkesztôkkel, amelyen Fazekas János elnökölt, és erôs kézzel irányított. Minden résztvevôt nyílt állásfoglalásra kötelezett, ami nem lehetett más, mint a forradalom elítélése. Az összejövetel után, annak záróakkordjaként egy hûséglevelet készítettek, amelyet "aláírt" tizenhat író, három szerkesztô és három szerkesztôségi dolgozó. A levél november 4-én jelent meg a Vörös Zászlóban Lelkiismeretünk parancsszava. A Magyar Autonóm Tartományban élô írók és a marosvásárhelyi irodalmi intézmények dolgozóinak levele az RMP Központi Vezetôségéhez címmel. Visszaemlékezéseiben Fazekas János így magyarázza a nyilatkozat születését: "Szükségesnek tartottam, hogy a marosvásárhelyi és a Magyar Autonóm tartományi magyar értelmiség politikai álláspontjáról írásos dokumentum legyen, amely megjelenjen a sajtóban és a rádióban, mindkülföldön, mind belföldön, és amely igazolja, hogy a magyar értelmiség nem nacionalista, nem akarja eladni senkinek se Erdélyt. (...) Azokon a soviniszta securitatés tiszteken ütöttünk, akik hamis információkat gyûjtöttek a magyar írók ellen és 1956-ban javasolták letartóztatásukat. (...) Ez a dokumentum egy védôpajzs volt évtizedeken keresztül, lehetôséget biztosított az alkotómunkához."
A nyilatkozat szövegének megfogalmazására a november 2-i gyûlés végén egy szerkesztôbizottságot neveztek ki, amelynek tagjai voltak: Sütô András, Hajdú Zoltán, Balázs Lajos és Kemény János. Munkájukkal, úgy látszik, Fazekas nem volt megelégedve, mert, szavai szerint, a Kovács György és Hajdú Zoltán által szerkesztett szöveget fogadta el, amelybe a vaskos elítélô megfogalmazásokat ô maga javasolta. A kérdéssel kapcsolatosan utóbb megszólalt Sütô András is. "A tervezett kiáltvány szerkesztôinek kis közösségébe Kemény Jánossal együtt engem is bevontak – írja –, majd csendben kihagytak, miután napokig tartó válságos konfliktus okozója lettem. Váltig ragaszkodtam ugyanis a magam fogalmazta kezdô mondathoz, miszerint a Magyarországon kirobbant események a magyar népet sújtó törvénytelenségek következményei. Valójában Nagy Imre egyik fontos megállapítását hangoztattam én is: "Az elmúlt évtized szörnyû hibáinak és bûneinek végzetes következményei tárulnak elénk azokban a fájdalmas eseményekben, amelyeknek szemtanúi és résztvevôi vagyunk".
Következett a nyilatkozatnak az Elôrében történô közzététele. Ezt megelôzôen Sütô András és három társa (Gálfalvi Zsolt, Oláh Tibor és Nagy Pál) felhívta Robotos Imrét, a központi magyar napilap, az Elôre fôszerkesztôjét, hogy nevüket törölje az aláírók közül, mivel ôk nem értenek mindenben egyet annak tartalmával és "szolidaritást vállalnak a magyar ifjúsággal". Robotos a kérdést úgy oldotta meg, hogy a felhívást nem közölte le, ami súlyos következményekkel járt számára.
Másnap, november 3-án, a bôr- és kesztyûgyár nagygyûlése és felhívása következett, november 4-én az Orvostudományi és Gyógyszerészti Intézeté, 5-én a Ciocanul–Kalapács Kisipari Termelôszövetkezeté és más egységeké. Fazekas az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet összejövetelén arra kötelezte annak tanárait, hogy ôk is egy nyílt levélben fejezzék ki hûségüket a rendszer iránt. A nyilatkozat 42 aláírással november 5- én jelent meg a Vörös Zászlóban.
Fazekas több mint két hétig járta a tartományt, arra törekedve, hogy meggyôzze a magyar lakosságot: nem állhat érdekében minden megszerzett kulturális és nyelvhasználati jog kockáztatása a forradalommal való szolidaritás miatt. A magas rangú hivatalnok tudatában volt annak, hogy a Belügyminisztérium apparátusa azon dolgozott, hogy szigorú megtorló politikát alkalmazzon minden valós vagy lehetséges ellenféllel szemben. Bukarestnek az erdélyi magyar lakossággal és a Magyar Autonóm Tartománnyal szembeni növekvô bizalmatlanságát úgy igyekezett ellensúlyozni, hogy minden lehetséges eszközzel demonstráltatta a tartomány lojalitását a párttal és az államhatalommal szemben. És a forradalmat elítélô nagygyûlések sora folytatódott. Nem maradt ki egyetlen jelentôsebb intézmény sem. A marosvásárhelyihez hasonló nagygyûléseket tartottak Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és máshol.
Bármi is volt a Román Munkáspárt, illetve Fazekas János célja a nagygyûlésekkel és az azokon elhangzott állásfoglalásokkal, az eszköz, a használt módszer kielégíti a hatalom által alkalmazott kényszer fogalmát (amit nevezhetünk preventív megtorlásnak is), hiszen embereket köteleztek felfogásukkal és meggyôzôdésükkel ellenkezô nyilatkozatok tételére, amelyek nemcsak pillanatnyi lelki traumát okoztak nekik, hanem kihatottak életük késôbbi szakaszára is. És ez még csak a kezdet. A durva retorzió csak ezután kezdôdött, de azt már nem a párt végezte, hanem az elnyomó-megtorló gépezete: a Securitate és a katonai "igazságszolgáltatás".
Régi mánia és hangulatos, romantikus valóság. Bécs vonzerejéhez, a belváros sajátos látványához szervesen hozzátartoznak a fiákerek. Egyedi élmény, ahogy a császári vár, a Hofburg bejáratánál a kockaköveken végigcsattognak a hagyományos megállóból csoportosan induló fogatok, s ahogy a nagyvárosi forgalomban békésen úszik át egy rózsaszín fiáker. Hogy terem-e virág az ember gomblyukában? – ahogy a hajdani slágerben énekeltük, nem tudni. Egy biztos, bár a lócitrom a zsákba hull, a fiákerek nyomán keletkezô tócsák a benzingôzhöz képest természetbarát, csak kissé csípôs szagingert jelentenek, amely nélkül a mai Bécs is elképzelhetetlen. Úti beszámolónk a jövô heti Színes világban indul.
…a marosvásárhelyi Vártemplom mentén s közben Fülöp G. Dénes (1931-2005.) lelkipásztorra, az 1956-os események egyik erdélyi résztvevôjére, a Duna-delta kényszermunkatábort megjárt szereplôjére gondolok.
A Sóvidéken, Alsósófalván született. Ôsei szabad székelyek voltak. Az elemi iskolát szülôfalujában végezte, ahol a volt tanítómestere felfigyelt rendkívüli tehetségére s rávette szüleit, hogy beírassák a székelykeresztúri állami tanítóképzôbe, ahol 1952-ben tanítói oklevelet szerzett.
A székelykeresztúri tanítóképzô önképzôkörének tevékeny szereplôje volt. Nagy hatással voltak rá a népi írók gondolatai és írásai, melyek meghatározták a népe iránti ragaszkodását és az értük való tenniakarást.
Elsô írásai az alsósófalvi tájról és az ott lakó székely nép mindennapjairól adtak tudósítást.
Az ’50-es évek Romániájában dúló osztályharc szülôfalujára, családjára is kiterjedt, ami megfosztotta ôt álmainak megvalósításától… de ekkor Isten segítô keze nyomán új perspektívák nyíltak meg elôtte. Beiratkozott a kolozsvári Református Teológiára, ahol részt vett a diákszövetség tevékenységében is.
Az 1956-os magyarországi események idején ô is kiállt a magyarországi népfelkelés mellett s részt vett azon a kolozsvári diákgyûlésen, ahol megfogalmazták a romániai egyetemisták követeléseit az akkori pártállam diktatúrájával szemben.
Már a Vártemplom segédlelkésze volt, mikor 1959- ben a magyarországi eseményektôl sokkolt román pártállam államvédelme megkezdte a megfélemlítési akcióit, hogy ezzel elejét vegye Romániában egy magyarországi eseményekhez hasonló népfelkelésnek. Azokat a személyeket – így Fülöp G. Dénest is – akik bármilyen módon szimpatizáltak a magyar forradalommal (népfelkeléssel) összeszedték, letartóztatták, törvényszék elé állították, több évre elítélték és a Duna-delta hírhedt politikai koncentrációs táborába számûzték.
Fülöp G. Dénes szabadulása után a gegesi, a hármasfalusi, a szászrégeni, majd 1984-tôl a marosvásárhelyi Vártemplom lelkipásztora lett. Újraszervezte az egyházközséget, restauráltatta a templomot. 1989 után számos megvalósítás fûzôdik nevéhez; megszervezte a Calepinus idegennyelvû tanfolyamot, létrehozta a Kántor- Tanítóképzô Fôiskolát, a Lídia otthont 20 árva gyermek felnevelésére, a Diakóniai Intézetet (öregek házát), a szegény sorsú gyermekek Pici házát, megszervezte a sokgyermekes családok támogatását, akik számára hat házat vásárolt Hármasközségben.
Fülöp G. Dénes nevét egyéb megvalósítások is fémjelzik. A Vártemplom udvarán millenniumi kopjafát állíttatott fel s a volt Scola particula épületének falán az iskola neves professzor a Baranyai Decsi Csimor János emlékét márványtáblával örökítette meg.
Lelkipásztori szolgálatának tapasztalatai, Alsósófalváról megírt monográfiája, igehirdetései még kiadásra várnak.
Rövid ideig élvezhette a nyugdíjas élet örömét, súlyos betegsége elragadta, s 2005 januárjában helyezték örök nyugalomra a marosvásárhelyi református temetôben.
Október 23-án, a forradalom évfordulóján emlékezzünk rá, aki életét egyháza és népe szolgálatába állította.
Fodor Sándor (S.)
Hozzáértéssel készített szárazvirág- és dísznövény- kompozíciók kápráztatták el a szemet néhány hete Marosszentgyörgyön az Agrom-Ro Egyesület által szevezett gazdasszonyfesztiválon. Bársonyos bordó, skarlátpiros, korallszínû, fehér virágok lila szemekkel, ametisztkék, kékeslila, fehér, piros szegéllyel és sok más színû virág nyugtatta a szemet, lelket. Kis cetlin olvashattuk: Borbély Irma – Kibéd. Szaporán járt a keze, sorba álltak a vásárlók.
Borbély Irma 25 éves, kertészmérnök, két évvel ezelôtt végezte Nyárádszeredában a kertészeti egyetemet. A virágok, a dísznövények töltik ki napjait. Mérnöki oklevéllel virágüzletben dolgozott másfél éven át. Ott kezdte készíteni a szárazvirág-kompozíciókat. Mindig is az volt a terve, hogy saját üzletet nyit, ahol majd teljes egészében átadhatja magát annak, amit szeret. Álma teljesült, hiszen alig több mint egy hónapja megnyitotta virágüzletét Kibéden. Saját elképzeléseit valósítja meg. Bebizonyosodott, hogy szárazvirág- és dísznövénycsokrai kelendôek. Lényegében az történik, hogy hozzáfog egy munkához, és menet közben dönti el, miként párosítja azokat, milyen csokrokat készít. Egyelôre a száraz virágokat Magyarországról szerzi be, ugyanis a festés különleges technológiával történik, amivel tudomása szerint Romániában még nem foglalkoznak.
Borbély Irma azt tervezi, hogy majd virágokat is fog termeszteni. Ezenkívül a festés titkát kellene eltanulja.
Kibéd a hagyma országa, de lehet a virágé is – jegyezte meg. Arra számít, hogy télen nagyobb lesz a kereslet. Sok kül- és belföldi átutazó megállt és vásárolt virágot. A nyitás utáni két héttel már azt tapasztalta, hogy érdemes volt belevágni. Sokan dicsérték munkáit, hogy még ilyen kompozíciókat nem láttak.
Borbély Irma idén csak a kertben termesztett kis mennyiségben liliomot. Jelenleg nincs sem üvegháza, sem fóliaház, így az élô virágot felvásárolja a kibédi termesztôktôl. Bizakodó, hogy a beruházás idôvel meghozza a profitot, amelybôl majd további befektetéseket végez. Addig az üzletére alapoz, amelynek a neve Orchidea.
Kilyén Attila
Rendszámot kaphatnak a babakocsik az Egyesült Államokban egy New York-i anyuka és ügyész ötletének köszönhetôen.
A cél: a pesztonkák ellenôrzése. A rendszám révén ugyanis azonosíthatóak lennének a babakocsik és persze "utasaik", meg "meghajtásuk", a kocsik tolói, és szembeszökôen nem megfelelô vagy kirívóan dicséretes babakezelés esetén a járókelôk értesíthetnék névtelenül interneten a dajka-honlapot. A babák szüleit azután e-mailen riadóztatná a website szükség esetén.
A rendszám 50 dollár.
Az ötletgazda két gyermek anyja. A dajkahonlap akkor pattant ki fejébôl, amikor egy parkban arra lett figyelmes, hogy egy bébiszitter legalább egy órán át nem törôdött a rábízott két lánykával, akik kirohanhattak volna az úttestre vagy elvihette volna ôket egy vadidegen.
Bolyai Farkas-emlékév: "Ûrtan elemei kezdôknek"
A Bolyai Farkas-emlékév tiszteletére eddig közölt írásainkban Bolyai Farkas: Az arithmetica eleje c. mûvére támaszkodtunk. Valóban az volt Bolyai Farkas matematikai mûveinek elsô zsengéje, a maga hibáival, próbálkozásaival, mûszavaival. Matematikai munkásságának hattyúdala az Ûrtan elemei kezdôknek és a Kurzer Grundriss, amit 1850-51-ben közölt, halála elôtt öt évvel, 76 éves korában.
Ez sokkal letisztultabb, világos felépítésû, és szinte ma is használható volna, ha átírnánk a mai jelölésekre és nyelvezetre. Sôt, ezt a hangyamunkát 1956–58 között Könyves Tóth Kálmán megtette.
Könyves Tóth Kálmán: Bolyai Farkas, a matematika modern didaktikájának elôfutára (Halálának századik évfordulójára) c. dolgozatában a következôket írta:
"A geometriai részt teljes egészében Bolyai Farkas Ûrtan elemei kezdôknek c. tankönyvébôl vettem, ennek a könyvnek mai szaknyelvre általam átültetett kiadása a közeljövôben jelenik meg a Tankönyvkiadó Vállalat Szakköri Füzetek sorozatában".
Addig vizsgálódtam, amíg felvettem a közvetlen kapcsolatot a Budapesten élô Könyves Tóth Kálmán kollégával, aki elmondta, hogy sajnos, a könyv kiadása végül is elmaradt. Pedig ez volna az a Bolyai Farkas-mû, ami ma is, akár kisegítô tankönyvként is használható. Ez a munka olyan meghatározásokat és tételeket tartalmaz, amelyek megfelelnek a mai követelményeknek. Sôt, talán jobb is, mint a mai kezdôknek, vagyis általános iskolásoknak írt és közhasználatban lévô mértankönyvek.
(Könyves Tóth Kálmán közölt egy érdekes feladatot a KÖMAL-ban, amely kapcsolódik a fent idézett cikkéhez, a cikkben ugyanis megtalálható a KÖMAL-ban kitûzött feladat megoldása. – A feladat és megoldása is az "Ûrtan…" 45. §-ából való:
829. Bolyai Farkas egy AB szakasz n-ed részének a megszerkesztésére többek között a következô szerkesztést adja, amelyben nincs szükség párhuzamos szerkesztésre:
Egy A-n átmenô, de AB-tôl különbözô egyenesre tetszés szerinti u szakasszal mérjük fel ugyanabban az irányban az AF = (n-2) u és az AK = (n-1) u távolságokat. Ezután a KB egyenesre mérjük fel K-ból B felé a KD = (n-1) KB távolságot. Az FD egyenest AB-bôl kimetszi a C pontot, melyre nézve CB = AB/n. Igazoljuk a szerkesztés helyességét!
Közli: Könyves Tóth Kálmán.)1
A 77 éves Könyves Tóth Kálmánnal megbeszéltem, hogy a kéziratát közölni fogjuk, igyekszünk megjeleníteni Bolyai Farkas geometriai hattyúdalát.
Kukkantsunk bele Bolyai Farkas utolsó magyar nyelvû matematikai munkájába: Miután – elég érthetôen – Bolyai Farkas bevezeti az alapvetô mértani fogalmakat, mint amilyen a pont, egyenes, görbe, kör, négyzet, téglalap, sík, paralelogramma stb., rátér a tételek bizonyítására. Ami a legfontosabb, és a mai tankönyvekbôl is hiányzik, az Bolyai Farkas könyvének utolsó fejezete, ami vékonyka könyvének 20%-át teszi ki: "Alkalmazás a közéletre"!
Hol van ma egy V., VI., VII., VIII-os mértankönyvben ilyen fejezet, hogy alkalmazás a közéletre vagy alkalmazás a mindennapi életre, a gyakorlati életre, hogy mire is jó a mértan. Ezt a nagy Bolyai Farkas nem szégyellte, de ma már szégyelljük megtanítani a tanulóknak, hogy a mértan arra is jó, hogy megsaccoljuk egy fa magasságát, egy torony magasságát, egy kút mélységét, vagy alagutat fúrjunk egy sziklába stb. Ma abba a hibába estünk át, hogy az elemi osztályokban is axiomatikusan tanítjuk a mértant. Elemi osztályokban megtanítjuk, hogy az összeadás kommutatív és asszociatív, általános iskolában a mértan axiómáit stb. Ha valaki tisztában volt az axiómák fontosságával a mértanban, Bolyai Farkas igazán az volt. Fiát is erre szoktatta és Bolyai János a szigorú axiomatikus szemléletének köszönhette, hogy felfedezte a nemeuklideszi mértant. De ez nem jelenti azt, hogy akkor így is kell tanítani a mértant elemi és általános iskolákban. Ellenkezôleg, szemléletesen, gyakorlatiasan kell tanítani. Ma már leérettségizhet egy tanuló úgy, hogy 12 éve alatt sohasem vett kezébe körzôt. Sohasem vágott ki papírból egy mértani alakzatot, soha nem hajtogatott ki papírból egy mértani testet.
A következôkben közlünk egy kis részletet az Ûrtan elemei c. könyvbôl, amely három gyakorlati útmutatást ad arra nézve, hogyan kell egy hepehupás területen kijelölni az egyenes vonalú határt.
"Az egyenre tett függélyi lapnak a’ föld’ szinéveli vágatját meghatározni sokszor szükséges: peld: edj hápa-hupás hegyeni sürü erdôben az alsó ’s felsô csóva közt határt kell vonni a’ két szomszéd közt. Ezt sokként lehet megtenni.
1 ben Csendes idôben jó húzásu kis gübüs rostélyu pléh kemence’ füstét szolló kürttel jobbra balra igazitva, mig alolról az A megetti szem az A és B csóvákat a’ füsttel azonegy lapba látja; ’s a’ kemencét tovább vive új pont, ’s megtovább annyi pont határzódik, a’ hány szükséges. Minden kemence állás helyibe csóva állittatik, ’s akármely két csóván nézve is az azon túl vitt kemence új csovát ád. (k. 60.)
Kemence nélkül is A és B csovára nézve, a’ szem és A közt oly a pont határzódik, mely A val ’s B vel azon egy függélyi lapba esik, ’s a megé menve a’ szem, a és A csóvákan nézve, azon túl új pontot határoz, valakit jobbra balra igazgatva, a’ ki hogy inkább lássék, kapát tart fel maga elôtt fehér kendôvel, ’s azzal jegyet vág alatt. A’ hol szükség vágat a’ sürüségbôl, hogy láthasson, ’s így minden 2 pontról tovább menyen a’ felsô csóváig.
Ha mágnes tô van: úgy tartva, hogy azon lévô jegyes egyen az A val és B vel azon-egy függélyi lapba essék, ugyan azon egyenbe A ponton túl A és B közt új pont határzódik; ’s oda menve, a’ mágnes-tô elébbi állásával új pont kerestetik a’ jegyes egyen’ irányában, ’s ez a’ felsô csóváig folytattatik. Ugyan is a’ tô’ két állása eggyközi, ’s az új szög = az elébbihez, az honnan az elébbi egyen az újjal azonegy egyenbe esik"2
A rajz is az eredeti Bolyai Farkas által készített ábra, a könyvbôl kimásolva.
Gondolom, ez a kis részlet mindenkit meggyôz arról, milyen nagy szükség van a mai szaknyelvre való átültetésre, milyen fontos, hogy végre megjelenjen Könyves Tóth Kálmán, 50 éve asztalfiókjában Csipkerózsika álmát alvó munkája.
Oláh-Gál Róbert
1 KÖMAL (Középiskolai Matematikai Lapok, 1957/4, Budapest)
2 Az "Ûrtan..." 62. §-ából. Megôriztük a szöveg eredeti nyelvezetét és akkori írásmódját, kivéve, hogy a gót betûk helyett vastagított latin betûket használtunk (az ábrán a gót betûk láthatók).
SZEPTEMBER 30.
Lassan a sok beszédnek is vége, ma ebéd után volt a záró szesszió a konklúziókkal, amire én jobbnak láttam nem elmenni. Mivel nem esett az esô, úgy határoztam, megnézem a Kreml épületét. És hogy ne nagyon költekezzek, a metróval indultam. Kinéztem, hogy csak két helyen kell átszállni, s gondoltam, ezt még meg tudom csinálni, nem fogok elvesztôdni. Hát nem is vesztôdtem el, de a vonatcsere bizony elég sok járkálást igényelt. A megállók egy része alagúttal van összekötve, de azért gyakran messze vannak egymástól. Végül is a két átszállásból három lett, de a 3. nem éppen úgy volt, ahogy az útikalauz írta. Lehet, hogy csak én nem igazodtam ki. Ti. a Lenin könyvtár megállónál át kellett volna szállnom a Dzserzsinszkaja megállóig, de azt sehogy sem találtam meg. Vagy jó 20 perc járás után ott kötöttem ki, ahonnan elindultam, azaz a Lenin könyvtárnál. Valószínûleg Lenin elvtárs bosszúja volt, mivel nem voltam hajlandó megnézni a mauzóleumát. Lényeg, hogy a felszínre mentem, és oda is közel volt a Kreml bejárata, ahol aztán egy újabb kaland kezdôdött.
Az elsô sor végén, ami nem is volt nagyon hosszú, a hölgy tudtomra adta, hogy ma csak idegenvezetôvel lehet meglátogatni a Kremlt, és arra a másik sorban adják a jegyet. Mint késôbb kiderült, az idegenvezetô egy egyszerû magnó, és az ára 300 rb ($10). Igaz, garanciát is kell fizetni, ami ellenben 1500 rb ($50). Szerencsére még volt annyi beváltott pénzem, mert sem hitelkártyát, sem valutát nem fogadtak el. Mikor aztán megvolt a magnó, vissza az elsô sorba, ahol a belépôjegyet árulják. Ez csak 350 rb volt. Így felszerelve indultam befele a Kremlbe, de a katona bácsi a bejáratnál azt mondja: no, no! kézi táskával nem lehet bemenni. Mondom (és mutatom), hogy abban csak a fényképezôgépem meg a turistakalauz van, de ô hajthatatlan volt, a szabály az szabály, azt be kell tartani. Mivel neki puskája is volt, meg oroszul is jobban tudott, mint én, jobbnak láttam nem ellenkezni és mentem megkeresni a csomagmegôrzôt. Mint kiderült, az egy emelettel alább volt, és a díj 60 rb.
Mire végre bejutottam, már kezdtem egy kicsit ketyegni, de mivel az idô szép volt, hamarosan megnyugodtam. Persze, a magnót ki sem nyitottam, hanem egyenesen a zsebembe tettem és az állítólag 2 órai túrát 35 perc alatt tettem meg, minden sietség vagy erôfeszítés nélkül. Tulajdonképpen nem is tudom, mit vártam a Kremltôl. A Kreml után úgy határoztam, hogy csak kellene enni valamit, és elmentem a közeli GUM áruházba, egy önkiszolgálóba. Egy pici saláta, egy shish kebab és egy üveg víz 300 rb. Csak azt szeretném tudni, hogyan lehet havi 6000 rubelbôl megélni ilyen árak mellett. Igaz, a közszállítás nevetségesen olcsó, 10 rb egy jegy, akár a buszon, akár a metrón, és egész nap lehet utazni vele.
Visszafele úgy gondoltam, hogy azért a taxi sokkal kényelmesebb, no meg a lábaim is kezdték felmondani a szolgálatot. Így kirúgtam a hámból és a megfelelô 20 dollárt fizettem, persze alkudozás után.
A látogatás utolsó napján fel lehetett iratkozni, hogy meglátogassuk a Zselinszkij és Semjonov vegyi kutatóintézeteket, az egykori szovjet vegyi kutatás fellegvárát. Vagy 40-50 évvel ezelôtt lényegesen hozzájárultak a szerves kémia fejlôdéséhez. Manapság azonban az egykori dicsôség árnyékában élnek. A berendezés régi, legalább 20 éves, az épület omladozik, a folyosókon menve nem-egyszer felnéztem, hogy melyik pillanatban fog valami leesni. Ami pedig a legelemibb biztonsági intézkedéseket illeti, nyomuk sincs. Egy védôszemüveget sem láttam. Az ICECHIM egykori épülete fellegvár volt emellett. A kutatók nagy része idôs, sokról lehet látni, hogy csak azért dolgozik, mert nincs más megélhetési lehetôsége, valószínûleg a nyugdíjból nem lehet megélni. Az egyik ismert prof. jóval 70-en felül volt, kitaposott teniszcipôben és még kopottabb gúnyában.
Az ebédet, úgy hiszem, a Zselinszkij intézetben adták a küldöttségnek, jó szocialista szokás szerint a protokollebédlôben, ahova persze még az orosz kutatók sem voltak meghíva. Ismerôs szokás. Visszagondolva az elsô Quickfit cégnél történt látogatásra, Wiesbadenben, ott a cég igazgatója és egyben tulajdonosa is velünk jött ebédelni, kiállta a sort az étkezdében, ugyanazt evett, mint a többi alkalmazott, és ugyanoda ült le, ahol a többi alkalmazott evett. Hát ez az egyik különbség a szocialista és a kapitalista demokrácia között.
Fodor Lajos
Londoni sajtóértesülések szerint a közös gyermek elhelyezése feletti háború kezdô lövése volt azoknak a periratoknak a rendkívüli feltûnést keltô kiszivárogtatása, amelyekben Sir Paul McCartney válófélben lévô neje a családon belüli erôszak meglehetôsen durva formáival vádolja a Beatles egykori basszusgitárosát.
Heather Mills-McCartney, aki súlyos botrányok után tavasszal hagyta el a közös családi fészket, a sajtóhoz "valahogy" kikerült válóperes ellenkereseti dokumentumokban azt rója fel a 64 éves ex-Beatle- nek, hogy az több ízben fizikailag bántalmazta ôt.
A 13 oldalnyi kiszivárogtatott iratcsomóban szerepel például, hogy Sir Paul egy alkalommal törött borosüveggel sebesítette meg a 38 éves Heathert, maradandó sérülést hagyva karján, máskor fojtogatta feleségét, emellett idônként a sárga földig leitta magát és kábítószerezett is. McCartney állítólag még azt is megpróbálta megakadályozni, hogy Heather anyatejjel táplálja kislányukat, a most kétéves Beatrice-t, azzal a felkiáltással, "a melleid csak az enyémek".
A csütörtöki Daily Mirror forrásai szerint ugyanakkor Heather maga járult hozzá a súlyos vádakat tartalmazó bírósági dokumentumok kiszivárogtatásához, annak megakadályozására, hogy a válás után a kislány Sir Paulhoz kerüljön. A zenész ugyanis világossá tette, hogy magánál kívánja elhelyeztetni Beatrice-t, mivel Heathert nem tartja alkalmasnak a gyermek önálló felnevelésére.
McCartney jogi csapata a kiszivárogtatás után azonnal közölte, hogy a válóper keretében fogják "vehemensen cáfolni" Heather Mills minden vádját, de Sir Paul környezetébôl már a csütörtöki Mirrornak többen is azt mondták, hogy a sztár soha nem bántotta feleségét. A források egyike szerint Heather célja az, hogy gyermeknevelésre alkalmatlannak állítsa be férjét, mert nem akarja, hogy a kislányt McCartneynak ítéljék.
Heathernek azonban, ha meg akarja nyerni a gyermekelhelyezési csatát, nemcsak férjét kell jó alaposan besároznia, de saját magának is meg kell szabadulnia néhány igen kellemetlen hírnévfolttól. A brit sajtót nyáron öntötték el azok a fotókkal illusztrált beszámolók, amelyek szerint Lady McCartney csaknem húsz éve egy pornográf képeskönyv fôszereplôje volt, és késôbb luxusprostituáltként a nemzetközi pénzvilág legfelsô néhány százának számos illusztris tagját – köztük például Adnán Kasoggit, a hírhedt szaúdi fegyverkereskedô milliárdost – "szórakoztatta", alkalmanként több ezer fontért.
McCartneynénak anyagi szempontból is alapvetô érdeke, hogy feledtesse a kínos múltat: Sir Paul messze a leggazdagabb brit zenész 825 millió fontra (330 milliárd forint) becsült vagyonával, és a londoni ügyvédi közösség elôzetes becslései szerint Heather ebbôl akár 200 milliót is zsebre rakhat, ha ügyes jogi stratégiát választ.
A bôrön keletkezô elváltozásokat tanulmányozó tudósok arra a felismerésre jutottak, hogy a bôr elöregedési folyamatának sebességében a nôk messze megelôzik a férfiakat – írta egy német kutatóközpont eredményeit idézve a The New York Times.
A kutatók nem azt keresték, ki öregszik gyorsabban, vagy ki olyan szerencsés a folyamat során, hogy "szépen" öregszik, hanem egy új módszer kidolgozásán fáradoztak. Arra voltak kíváncsiak, hogy miként lehetséges a bôr károsodásait mûtéti mintavétel nélkül megállapítani. A próbálkozás során kísérleti lézertechnológiát dolgoztak ki, amelynek segítségével sikerült több réteg mélységben belesniük a bôrfelszín alá. Így találták meg azokat a jeleket, elváltozásokat, amelyeket a napfény, az elöregedés vagy a betegségek hagytak a bôrszövetben. Az új lézerberendezés segítségével vágás nélkül térképezhetik fel a bôr mélyebben fekvô rétegeit és vizsgálhatják az összetevôket – többek között – a kollagén- vagy az elasztinszintet. Az említett anyagok lebomlásakor válik szemmel láthatóvá a bôr öregedésének folyamata.
A módszer tesztelésekor a vizsgált személy alkarjára koncentráltak a kutatók, és úgy találták, akár egy 35 körüli egyénnél elôfordulhat, hogy a különféle bôrfelületek egészen más biológiai életkort mutatnak. Akadt olyan páciens, akinek alkarja egyik szakaszán a bôr az illetô életkoránál akár 10 évvel fiatalabbnak nézett ki, egy másik ponton lévô bôrt viszont akár kétszer annyi idôs ember bôrének hihették volna.
Biológiai törvényszerûség, hogy a kollagén és az elasztin szintje a bôrben az életkor növekedésével együtt csökken. A megfigyelés újdonsága most az, hogy a nôknél jóval gyorsabb a kollagénvesztés, mint a férfiaknál. Dr. Johannes Koehler, a cikk egyik szerzôje szerint azonban az említett tanulmány túl kevés résztvevô adataira alapoz, és a kutatás még korai stádiumban jár. Ha azonban sok adat támasztja alá, hogy a nôi bôr valóban gyorsabban öregszik, a magyarázatot nagy valószínûséggel a változás korában kezdôdô ösztrogén, illetve progeszteron hormonszintjének csökkenésében kell majd keresni.
A Duna mentén hernyótalpak / tiporják naponta a forradalmat; / véreim vére hull a hóra, / mért lôttél belém, Auróra?! (Leningrád, 1956. 11. 11., Astoria szálló – Kányádi Sándor) * Apám letaglózottan ült a borai mellett, amikor hallotta a rádióban a szovjet tankok dübörgését. Újból legyôzték. Anyám napokig sírt, bemondta a rádió a celldömölki állomás (nôvére élt ott) lebombázását. Személyes meggyalázásunkká, vereségünkké lett az 1956-os magyar forradalom leverése. A pár napnyi felujjongás, felszusszanás után újból visszatért a félelem, újból kulákok lettünk, osztályellenségek, újból hazátlanok, bozgorok. (Ferenczes István) * Az írók "lázadására" is megszülettek a keményebb válaszok: Páskándi Géza letartóztatása és 6 éves börtönbüntetése, kötetének, a Piros madárnak a visszavonása és bezúzása (Kányádi Sándor Sirálytánc címû kötetével együtt), a fiatal írók Gaál Gábor-körében megforduló "ellenséges elemek" (Páll Lajos, Böjte Sándor) bebörtönzése, majd a "Tankönyvper", amelyben "csak" Gazda Ferenc kapott 15 évet, az általa szerkesztett magyar nyelv- és irodalom tankönyvekben azonban Petôfi, Kölcsey, Berzsenyi, Vörösmarty került a "vádlottak padjára". (Dávid Gyula) * Végtelenségem ôrzöm én / ott ahol véget ér az Úr / ajánlott levél ez vagyok / mely rád vár felbontatlanul (Szôcs Géza) * Szidták a rendszert. Fölmerült bennem: hogy merik ezt itt csinálni? A tömegbôl azt mondta valaki: hallgattunk eleget! No, hát mi most jöttünk Erdélybôl, s ezen elcsodálkoztunk: itt ezt is lehet. (Kusztos Endre – Sümegi György interjúja) * Kis csendre vágytam volna, / elmentem volna hozzád, / de az utcákon lôttek / pufajkás hôscincérek, / s a Gellérthegyrôl indult / Bú- pest felé a végzet. / Arra lettem figyelmes, / a holtak sorbaállnak, utolszor tisztelegni / a hátbaszúrt hazának. (Bogdán László) * Engem a marosvásárhelyi Borsos Tamás utcai vadászkastélyban (tartományi szekusközpont) arról igyekezett meggyôzni egy fiatal, Suciu nevû fôhadnagy, hogy írjam alá a verseimbe belemagyarázott marhaságokról szóló jegyzôkönyvet. Ô ezeket román nyelven írta. Le is fordította: egy oldalt egy mondatban. (Vorzsák János) * A halálbüntetésbôl csak 20 év lett, hogy hallja a tisztelt publikum, mennyire kegyesek és elnézôek voltak irántunk. Az ítéleteket nem akkor hozták, már jóval a tárgyalás elôtt tudva voltak. (Veress Sándor) * ...a kübli aznap nagy forgalmat bonyolított le, nagyon hamar megtelt, és mivel naponta csak egyszer lehetett kitenni a folyosóra, ahonnan más rabok, köztörvényesek elvitték, mert dolgozni csak azoknak volt szabad, estefelé már csorgott belôle a vizelet meg az ürülék, nem volt hova tenni, nem volt mivel feltörölni, amikor a reggeli sorakozó és számbavétel során az ôrmester, aki a nap folyamán átvette a rabokat, meglátta a kübli körüli bûzös tócsát, elkezdett üvölteni, hogy izolare-ba küldi az egész bandát, rohadtaknak, disznóknak nevezte ôket, majd megmutatja nekik, ígérte, aztán még nagyobb üvöltözésbe kezdett, amikor ki kellett vinni a színültig telt küblit, és abból, amint megmozdították, vastag, büdös, fekete lé loccsant végig a padlóra, amikor visszahozták a küblit, felsorakoztatott mindenkit, a lábuk elé dobott néhány rongyot, egy ronggyal pedig végigverte a pofájukat, nesztek szar a pofátokba, örüljetek, hogy nem etetem meg veletek, és csak ezek után foghatott hozzá a két aznapi peches szolgálatos az egész feltörléséhez. (Koczka György) * A magyar forradalom költôi, irodalmi visszhangját szólaltatták meg azok az írások is, amelyek az akkor éppen Budapesten tartózkodó erdélyi írók tolla nyomán születtek. Kós Károly, akinek ötvenhatos budapesti naplójegyzeteit nemrég adta közre a kolozsvári Korunk, részletes beszámolót ad a forradalmi napok eseményeirôl, "élete legnagyobb, legmegrázóbb élményének" nevezve ezeket. Az ugyancsak a magyar fôvárosban tartózkodó Lászlóffy Aladár pedig egész költôi ciklust szentelt élményeinek, közülük Ébresztô a forradalom elsô reggelén címû költeménye ad drámai beszámolót tapasztalatairól: "Köd van és statárium. A kivégzôosztag / tán el se látna az elítéltig. / Egy nemzet tüdôgyulladása fô a ködben. / S egy tüdôlövés, ha köhögni mersz, már a gôztôl. / Köd van és statárium. / S mert a kivégzôosztagok / csak a puskacsôig látnak – / vaktába-szerte az egész népre lövetnek. / Szabad a választás, proletárok! / A köd statáriumot, a statárium / örök ködöt hoz nektek. / Inkább a köd, inkább a golyó, inkább az árok!" (Pomogáts Béla) * És megalázták, meggyalázták az embereket itt is és ott is, megölték a lelkeket itt is és ott is, megtöltötték a börtönöket itt is és ott is. Dühöngött a terror itt is és ott is. És félelem ülte meg a lelkeket. Bûn volt magyarnak lenni és becsületesnek lenni-maradni itt is és ott is. Csakhogy itt piros-sárga-kék zászlók lobogtak a vörösök mellett. (Gazda József) * Az egyik barátom amiatt, hogy nem volt úgy felöltözve, azt mondta, ô nem tud kimenni sétálni, s kérte, engedjék bent maradni, mert ô úgy fázik, olyan rosszul érzi magát, hogy nem tud kimenni sétálni. de a másik, hogy: Menj ki, gazember! De ô, hogy: Nem tudok kimenni. S nem ment ki. Másnap megfogták, bevitték a verôszobába. Nem a fenekét ütötték, hanem addig rúgták, s addig verték, hogy leszakadt a veséje, és hét végére halott volt. (Gyertyánosi Csaba emlékezése – Benkô Levente riportja) * A hit, mint szúrajzú kéreg, lehámlik / s törmeléke, miben hánykolódunk, állig / el- ellep, lompos lepkebábukat. // De úgy vágyunk a bölcsebb magasság felé, / hol ébredésünk mint az aranycsuhé – / még védhet, vagy végleg betakargat. (Páll Lajos) * Báró Bánffy István Aradon, Galacon és a Duna-delta munkatáboraiban raboskodott. Mindvégig megôrizte mindenen átsegítô humorát, szarkazmusát. Könyörtelenül elmondta mindenkirôl a maga véleményét. A börtönben rabtársai szívesen aludtak vele egy priccsen, mert a háborúban térdtôl lefele elveszítette a jobb lábát, s éjszakára lecsatolta a protézisét. Így több hely jutott a szorosan egymás mellett fekvôknek. A Duna- deltában tartotta a lelket rabtársaiban. 1964. augusztus 20- án szabadult a börtönbôl. (A Szoboszlai-per, III. – Tófalvi Zoltán) * Nincs boldogság szabadság nélkül. A szabadságot minden generációnak meg kell adni, hogy szabadon gondolkodhasson, beszéljen, cselekedjen és érvényesülhessen. A szabadság nem eszköz, hanem cél. (A Keresztény Demokrata Párt – Szoboszlai Aladár) * A román kommunista vezetés az országban élô magyarok, a "kulturális és gazdasági intézményekben érezhetô maradi szellem és elszigetelôdés" leküzdését tartotta a legfontosabb feladatnak. (Fülöp Mihály – Vincze Gábor) * Mindig voltak, akik felismerték, hogy a pártállam ideológiájában terjesztett kognitív struktúrák és a világ struktúrái között nincs összhang. Azok hitték el a világértelmezés pártállami formáit, akiknek hasznos volt bennük hinni. Ôk voltak, akik részt vettek a pártállam uralmának kiterjesztésében, hatalmának mûködtetésében, és ebbôl anyagi vagy szimbolikus hasznot húztak vagy reméltek. (Oláh Sándor) * Reszkess tôlem kuruc népség / reszkessetek talpasok / gyôzni hozzák Kádár Jánost / szovjet hernyótalpasok! (Szôcs Géza) * székelyföld, 2006/10., október.
B.D.
Önéletírás
(részlet)
Csak akkor vettem észre, hogy 1953-ban meghalt Sztálin (alias Dzsugasvili), amikor kitették a város épületeire a fekete zászlót.
Nem értettem, miért a fekete szín a halál szimbóluma, mivel apai nagyapám halálakor virrasztottak, zenéltek, énekeltek halkan, ettek jót, és reggelig kártyáztak a férfiak. Talán születéskor kellene sírni? Mintha egy belsô és külsô hang is azt mondaná: Mene Tekel, Mene Tekel Ufarszin... de ez nem csak életedben, hanem születésed elôtt is elmondható, halálod után úgyis mindegy. Ám a kezdet és a vég elôtt is ugyanaz a 90, és 10 százalék az arány, s a lényeg az, hogy melyik lesz a domináns, vagy melyik felé próbálsz meg törekedni, pontosabban elnyel-e a többség, vagy megpróbálsz a kisebb irányba többségivé válni, és akkor a megmérettetés egyértelmûbb, világosabb. Dzsugasvili halála után éreztük igazán, hogy az úgynevezett kommunizmus felé haladunk... Eljött a kiskirályok, a párttitkárok ideje. A fasiszta-kommunizmus után elkezdôdött a "megmagyarázzuk a helyzetet, feltárjuk a hibákat elvtársak" idôszaka, mely az 1956-os eseményekbe torkollott. Apám ott ült a rádió mellett, és fülelt, füleltünk. Hiszen akkor már 12 éves voltam. Így írtam errôl késôbb:
Apám a rádiót fülelte –
s én hittem: Kossuth is
elôjön ôszülô halántékkal
de csak tankok araszoltak –
tizenévesek benzinpalackokkal
s fent a légüres térben
Isten is csak nézett-nézett
míg a segélykiáltásokat fej-
csóválva intézték a "rendezôk"
s az istenadta nép futott –
vagy maradt hogy a század
szörnyszüleményei fölött
az utókor is "fejvesztve"
ítélkezzék s az öt felé
szakadt ország létezésében
(Európa fuldoklása mellett)
felmutassa Szent Istvánt –
Bethlen Gábort, Kossuthot
Széchenyit és 1956-ot.
Hát ezzel maradtunk a késôbbiekben is. Ám akkor megtorlások következtek.
Az úgynevezett nyugat pedig a fülét, a farkát csóválta, ugatott is néha, és befogadott több mint kétszázezer magyar emigránst. Jól jártak velük. Mi pedig maradtunk a 90 százalék sötéttel, mert a fény nagyon távolinak tûnt.
Közvetlenül a családban senkit sem ért a megtorlás, azon kívül, hogy Erdélybôl, Romániából 1958-ban kivonultak az orosz csapatok. Ez viszont egy büntetéssel is felért az iskoláink, egyetemeink, intézményeink vonatkozásában. Lassan az elsorvasztásuk következett. Kádár elvtárs és hittársai pedig örvendtek, hogy a megtorlások, és Nagy Imréék kivégzésével a sötétségben az ô kezükbe kerülhetett a lámpás, és legalább maguknak világíthattak. Az elcsatoltakról lemondtak nyilvánosan a Bolyaiak temetôjének váro-sában. Mi pedig az árnyékvilágot figyelhettük. Kiben mi settenkedik. Hol látható a 10 százaléknyi remény. Én a könyvekben találtam meg, apám áldott jóvoltából. Keserves út várt, de felcsillant a lehetôség a továbbutazásra, a párhuzamosok találkozásának pontját, metszéspontjait felfedezni, megtalálni.
(A Magyarországon élô erdélyi szerzô nyomdakész önéletírásából elsôként lapunkban közöl részleteket)
Pethô László
Kányádi Sándor
A fény, a fény
szuronyok hegyén villan.
Nem ilyen fényre vágytam én,
amilyen itt van.
A szél, a szél
katonaszaggal libben.
Ne fújd, ne fújd el ôszi szél,
amit még hittem.
A vér, a vér
agyamban vadul lüktet.
Ó, isten, isten, hogyha vagy,
segítsd meg véreinket.
Kolozsvár, 1956. október 25. éjszaka
A Székelyföld 2006. októberi számából
Páll Lajos
Dél van, dél, van ki semm