Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Nem mondunk nagy újdonságot azzal, hogy a kórházak többségébôl sok minden hiányzik: kezdve a gyógyszerektôl az egészségügyi fogyóanyagokig, fertôtlenítôszerekig. Mindenbôl kevés van, mindennel spórolni kell, a beteg pedig idônként hazaviszi a bolhát, tetût, vagy éppen meg kell vásárolnia egy-egy bizonyos gyógyszert. A szaktárca vezetôje reformokat emleget, a jövô évi költségvetésben az egészségügy kiemelt helyen szerepel a finanszírozás szempontjából, de hogy konkrétan mire lehet majd számítani, még a kórházi vezetôk sem tudják.

A fentiek után nem csoda, ha felháborodást keltettek Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter legutóbbi, egy napilapban megjelent kijelentései, mármint hogy néhány, legújabb típusú gépkocsit kell vásárolnia a szaktárcának, mivel a minisztérium jelenlegi autói már nem felelnek meg az igényeknek. Önmagában a tény, hogy megújítanak egy gépparkot, nem elítélendô. Ami a leginkább irritálja a közvéleményt, az a stílus, ahogyan a szaktárca vezetôje a helyzetet kezeli: könnyedén kifejti nézeteit a költség–haszon arányról, miközben megállapítja, hogy jobb az új autó, amivel 3 évig nincsenek problémák, mint javítgatni a régi Leganzákat és Nubirákat. Eközben fogalma sincs arról, hogy milyen idôs az a jármû, amit jelenleg szolgálati autóként használ, mint ahogy arról sem, hogy hány és milyen gépkocsit készülnek vásárolni az általa igazgatott minisztériumban, mondván, nem tudja, mit csinál az adminisztráció. Meglehet azt sem tudja, hogy a gépkocsivásárlásra versenytárgyalást kell meghirdetni és erre egy bizonyos költségvetési keretnek kell lennie. Sajtóhírek szerint Audi és Volkswagen Passat márkákat vásárolnának, legújabb típusúakat, a licitet pedig október 30-án tartják. Versenytárgyalásról egy sor sincs a szaktárca internetes oldalán. Közbeszerzési eljárás ide vagy oda, a kockákat már, úgy tûnik, elvetették. Így lenne ez a gyógyszerek és egyéb anyagok beszerzésénél is?

Nem kevesebb, mint 5,2 milliárd régi lejbe kerül a "rongyrázás", mert a miniszter szerint olyan protokollautó szükséges, amellyel nem vallanak szégyent "felsôbb körökben". Az nem számít, hogy a kórházakban leírhatatlan állapotok uralkodnak minden tekintetben, az egészségügyi programok idônként, pénzhiány miatt, leállnak, ezrek életét sodorva veszélybe. A "felsôbb körök" a hazai egészségügy valós állapotát, a rendszeren belüli káoszt nem látják, Eugen Nicolaescu pedig vagy nem akarja látni, vagy képtelen megoldást találni...

A széles körû helyi autonómia és a decentralizáció híve vagyok, de legyen világos: ugyanannyi autonómia jár Székelyudvarhelynek, mint Caracalnak, a dobrudzsai Copadin falunak, mint Marosvásárhelynek, ugyanolyan autonómia lesz Bukarestben, mint Sepsiszentgyörgyön, jelentette ki tegnap Marosvásárhelyen Traian Basescu államfô, aki miután a Nicolae Balcescu utcai katonai egységben harci lobogót adott át a Vulturii zászlóaljnak és Dorin Florea polgármesterrel "váltott két szót a vásárhelyi valóságról", saját bevallása szerint, "elôre nem látott" sajtótájékoztatót tartott a polgármesteri hivatalban.

A sajtótájékoztatón jelen volt Csegzi Sándor alpolgármester is.

Az államelnök szerint mindenekelôtt a három középiskola – a Bolyai, az Unirea és a Mûvészeti Líceum – ügye sürgetô, mert fontos, hogy megfelelô helyen és megfelelô épületet találjanak a visszaszolgáltatott épületek helyett. Az oktatás mellett beszéltek az egészségügy problémáiról, és a decentralizáció szükségességérôl, mert, mint kijelentette, a helyi közösségek jobban tudják, mint a minisztériumok, hogy mit kell tenni az oktatás terén, ki a legjobb kórházigazgató stb.

A kérdésre, hogy mi a véleménye a leendô Bolyai egyetemért nyílt nap szervezésérôl, az elnök kijelentette: általában az etnikai alapú szegregáció ellensége. "A multikulturalitásé, nem egyes állampolgárok elszigetelésének a híve vagyok, nemzetiségi hovatartozás nélkül".

Markó Béla RMDSZ-elnök agyagfalvi beszédét választási fogásnak minôsítette. Véleménye szerint a harc a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és az RMDSZ között folyik, és Markó Béla Agyagfalván arról akarta meggyôzni az MPSZ híveit, "hogy az RMDSZ a megoldás". Ez az ô problémájuk. Egyébként, tette hozzá, minden állampolgárnak, nemzetiségétôl függetlenül, tiszteletben kell tartania az alkotmányt, ez azonban nem szûkítheti a véleménynyilvánítás szabadságát.

"Egy dolog azonban legyen világos: ugyanannyi autonómiát kap Székelyudvarhely is, mint Caracal, a dobrudzsai Copadin, mint akármelyik Szatmár, Maros, Hargita, Kovászna megyei falu. Én a helyi autonómia híve vagyok, de amennyi autonómiája lesz Bukarestnek, annyi lesz Sepsiszentgyörgynek, amennyi Caracalban, annyi lesz Székelyudvarhelyen is".

A kérdésre, hogy miért jön ilyen ritkán Marosvásárhelyre, azt válaszolta, hogy az elnök programját mások állítják össze, oda megy, ahová küldik. "Ma reggel azt mondták, Vásárhelyre kell menni, s ide jöttem".

A sajtótájékoztatót követôen Traian Basescu néhány perces megbeszélést folytatott Ciprian Dobre prefektussal, majd ahogy jött, hirtelen el is ment.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke a konzervatívok azon gesztusát, miszerint egy egyszerû indítványt akarnak benyújtani menesztése érdekében, úgy értékelte, hogy "nem elegáns" és kiemelte, hogy ezáltal a KP valójában a választási arány körüli gondjait akarja megoldani.

"Nem elegáns az, hogy egy koalíciós partner egyszerû indítványt kezdeményez egy koalíciós partnerrel szemben, egy olyan miniszterrel szemben, aki egy koalíciós partnerszervezet elnöke is" – nyilatkozta kedden sajtótájékoztatón Markó Béla.

A szövetségi elnök szerint "sajnálatos", hogy sem a KP-nek, sem más pártoknak nem sikerül egy olyan programjavaslatot vagy legalább egy üzenetet megfogalmazni a választók felé, amely a reformokra vonatkozna, hogy ezáltal ezen pártok láthatóbbá váljanak, mint most amilyenek.

"Egyre több politikus és párt próbálja a választási támogatottságra vonatkozó problémáit személyemet felhasználva megoldani" – húzta alá Markó, aki úgy értékelte, hogy valójában "a populizmus és demagógia versengésérôl" van szó.

Markó hozzátette, hogy a koalíciós pártok között is léteznek harcok egymás ellen.

"A koalícióban kezdtünk egymás ellen harcolni. Ez aggasztó jel, és olyan helyzetbe jutunk, amikor tisztáznunk kell, hogy mit akarunk: azt, hogy a továbbiakban együtt megyünk-e tovább vagy pedig más megoldást akarunk" – mutatott rá az RMDSZ elnöke.

Másfelôl Markó Béla újra a célkitûzésekrôl beszélt, a területi autonómiáról, rámutatva arra, hogy mindezt, az RMDSZ véleménye szerint, parlamenti úton kell megvalósítani.

Markó Béla azon meggyôzôdésének adott helyet, hogy jelen pillanatban a területi autonómia ötletét erôsen ellenzik, és úgy értékelte, hogy ezen álláspontokat az váltotta ki, hogy nem értették meg pontosan, mit akar a szövetség. A szövetségi elnök kijelentette, az RMDSZ annak érdekében, hogy célkitûzéseit megvalósíthassa, megpróbál elsôsorban a román pártokkal együttmûködni és azt követôen a magyar közösségben létezô összes csoportosulásokkal, civil szervezetekkel.

Azt is kifejtette, az RMDSZ célkitûzéseit parlamenti eszközökkel akarja megvalósítani, a létezô törvények módosítása által. "És ehhez szükségünk van az együttmûködésre a román pártokkal" – hangsúlyozta.

Nicolae Popa, a Konzervatív Párt alelnöke megerôsítette a Mediafax tudósítójának, hogy a KP benyújt a parlamenthez egy egyszerû indítványt Markó Béla miniszterelnök-helyettes menesztése érdekében. A konzervatívok az RMDSZ elnökét románság- és államellenes cselekedetekkel vádolják.

Popa elmondta, a döntés a párt politikai bürójának hétfôi ülésén született, és a párt parlamenti csoportja rövid idôn belül benyújtja az egyszerû indítványt erre vonatkozóan. Popa szerint a KP más pártok honatyáinak szavazatára is számít ebben az akciójában, de nem óhajtotta megnevezni, mely politikai alakulatokra gondol.

Tegnap délután négy óra körül a marosvásárhelyi Bolyai gimnázium elôtti parkban elkezdôdött a "Leendô Bolyai Egyetem Nyílt Napja" elnevezést viselô népszerûsítô kampány. Bár a rendezvényt a román sajtóban megjelent uszító jellegû hazugságokból összefércelt vezércikk harangozta be, s a rendezôk közül kettôt az elmúlt éjszaka arra próbáltak rávenni a rendôrségen, hogy egy el nem követett plakátozásról adjanak nyilatkozatot, a nyílt délután szervezôit ez nem riasztotta vissza.

A sátrat állító és a Bolyai egyetem újraindítását követelô feliratokat felállító maréknyi fiatal tevékenységét csendôrök és rendôrautó felügyelte. A karhatalom ilyen mértékû jelenléte egy magát demokratikusnak nevezô országban, ahol állítólag állampolgári jog a szabad véleménynyilvánítás, visszásnak hatott, amit csak tetézett a két szervezô éjszakai rendôrségi kalandja, amelynek során durván, ellenségesen bántak velük – számolt be Körtesi Sándor tanár, a rendezvény fôszervezôje.

A fiatalok egyébként teljesen békésen magyar és román nyelvû szórólapot osztottak az arra járóknak. Ebben az állt, hogy egy erôs, korszerû, önálló Bolyai egyetemet képzelnek el, ahol a diákok hatékonyan az anyanyelvükön tanulnak, és közben elsajátítják mind a román, mind az angol szaknyelvet, versenyképes szakmát tanulnak, tanulmányaik mellett nem kell dolgozniuk, nemzetközi együttmûködésben színvonalas kutatást végeznek, nem lesznek olyan tanáraik, akik gyengén oktatnak és tudományos tevékenységük nem meggyôzô, és energiájukat nem a többségi intolerancia elleni hadakozás köti le.

A szórólap szerint a fenti célok elérésére nem alkalmasak a vegyes tannyelvû egyetemek, amelyeken a magyar tagozat nem rendelkezik semmilyen autonómiával, a magyar oktatásnak nincsenek döntési joggal felruházott személyi felelôsei, s a magyar oktatókat próbálják megfélemlíteni, a többségi vezetés pedig a feltétlen kiszolgálóit helyezi vezetô funkcióba.

Az európai kisebbségek közül az erdélyi magyarság az egyetlen, amely nem harcolta ki magának a jogot ahhoz, hogy államilag támogatott anyanyelvi felsôoktatási hálózatot mûködtessen – erôsítette meg a szórólapon olvasható adatokat Hantz Péter, Babes-Bolyai Egyetem adjunktusa, aki a Bolyai Kezdeményezô Bizottság alelnökeként az uniós intézmények, az ENSZ, a hágai EBESZ illetékeseit és több európai parlament tagjait tájékoztatta a romániai magyar felsôoktatás valós helyzetérôl, beleértve a marosvásárhelyi OGYE problémáit is.

Jelenleg Románia lakosságának 6,6 százaléka magyar, de az egyetemi hallgatóknak csak az 1,6 százaléka tanul magyar nyelven, holott az ismeretszerzés anyanyelven a leghatékonyabb. Jelenleg nincs államilag finanszírozott magyar nyelvû mérnök-, mezôgazdász-, erdész- és állatorvosképzés.

"Követeljük a tôlünk 1959-ben elvett Bolyai egyetem újraindítását, a magyar közoktatás helyzetének rendezését és a kulturális autonómiát, ami lehetôséget nyújt a magyar iskolák munkáját segítô háttérintézmények megszervezésére – olvashatták azok, akik kíváncsiak voltak a szórólapra. A nyílt napot a Bolyai Kezdeményezô Bizottság, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Ifjúsági Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Oktatási Tanács Szakbizottsága, az Országos és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség szervezte.

Egy évtized után újra kapható a Bernády György városa címû, Marosvásárhely múltjáról szóló könyv. A bôvített, javított kiadású, igényes kivitelezésû kötetben a szerzô, Marosi Barna helytörténészi pontossággal, de sajátos elbeszélô stílusával, 72 korabeli fotóval mutatja be a Maros-parti város történelmi múltját, kulturális-építészeti örökségét. A második kiadás ugyanakkor kiegészült az 1994-ben felállított Bernády- szobor történetével is. A könyvnek különös idôszerûséget ad, hogy elôszavát a nemrég elhunyt kiváló erdélyi magyar író, Sütô András jegyzi. A reprezentatív kiadványt az októberben megrendezendô Bernády-napok keretében, október 27-én 19 órakor a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében Ráday Mihály budapesti mûvészettörténész mutatja be. A könyv a Bernády György Közalapítvány székházában (Horea u. 6. sz) kapható.

Régóta nem jelenik meg A Hét címû hetilap az újságosstandokon, példányait sehol sem látni, ellenben internetes honlapja portállá bôvült, nagymértékben gazdagodott, új rovatokkal telítôdött. A7 portál fôszerkesztôjét, a folyóirat munkatársát, Székely Csabát kérdeztük a miértekrôl és hogyanokról.

– Eltûnt A Hét, példányait nem lehet megvásárolni. Mi történt a lapotokkal, miért nem jelentek meg?

– A Hét megjelentetése jelenleg szünetel, mert a lap áttervezésen megy át, megújul és ezentúl kéthetente jelenik majd meg, a következô, immáron megújult lapszám megjelenése egy-két héten belül várható. Más lesz az arculata, jobb a papírminôség, átszervezôdnek a rovatok.

– Hasonlóan a honlaphoz, ahol immár napi hírek, dinamikusabb témák is olvashatók?

– Majdnem. A portál és a lap kiegészíti majd egymást. Az aktuálisabb információk az interneten jelennek majd meg, a lap az állóbb témákkal foglalkozik, elemzések, tanulmányok, nagyobb terjedelmû írások kapnak helyet benne. A nyugodtabb olvasást, olvastatást tûztük ki célul.

– Kaptatok támogatást a változtatásokra?

– Egyelôre még nem kaptunk, a jelenlegi forrásainkból álljuk az átalakítási folyamatot.

– A honlapotok igazi portállá nôtte ki magát, számos rovattal, fórumokkal. Ugyanakkor számos internetes portál kínálja magát. Nem érzitek úgy, hogy telített a "piac", és ha igen, miben vagytok mások, egyediebbek a többinél?

– Igazad van, valóban portállá (www.ahet.ro) váltunk. Az is igaz, hogy telített a piac, vannak hírportá-lok, mûvészeti témákkal foglalkozó honlapok, én azonban úgy érzem, hogy mi egy nagyon széles spektrumot fogunk át, a napi hírektôl a kulturális szegmensekig. Olyan portál szeretnénk lenni, amely ezt a széles spektrumot úgy fogja át, hogy megmutatja az átjárhatóságokat, úgy informál, hogy az olvasóközönség nagy perspektívából lássa ezeket az utakat.

– A honlap felépítése hasonló a Transindexéhez, ami igen olvasott...

– Ez igaz, viszont a Transindex nem fordít akkora hangsúlyt a kulturális rovatokra. Mi ebben szeretnénk erôsek lenni. Rendszeresen foglalkozunk színházzal, zenével, filmmel, irodalommal. A Transindex jól csinálja, amit csinál, mi azonban ezen a téren szeretnénk magukat tovább- és kifejleszteni.

– Milyen olvasótáborra számítotok mind a lap, mind a portál szempontjából?

– Az érdeklôdôk olvasótáborára, amely nagyon széles lehet: fiataloktól egészen az idôsebb gondolkodókig. Nôi rovatunk beindításának is ez a célja. Szeretnénk tartalmas, vitaindító anyagokkal várni olvasóinkat.

Jegyzet

Zsúfolt hónapok és zsúfolt hetek, nem is szólva a zsúfolt napokról. Jól tudom, ez nem egyéni probléma kérdése, hisz többségünk ebben szenved. Nincs elég idônk, vagy talán nem osztjuk be jól az idônket, ez lehet az oka annak, hogy sokszor olyan dolgokra nem szánunk vagy nem tudunk idôt szánni, amelyek talán ugyanolyan fontossággal bírnak az életünkben, mint mindennapi, kötelezô teendôink.

Napok óta azt tapasztalom, hogy nem fordítok elég idôt a barátokra, azokra az emberekre, akik szinte ugyanolyan szerepet töltenek be az életünkben, mint közvetlen hozzátartozóink.

A fentieken az elmúlt napokban történt esetekkel kapcsolatban gondolkoztam el. Összeszámoltam, összesen tíz idegen, ismeretlen személlyel beszélgettem több mint egy órát, mivel vagy hozzám fordultak kérdéseikkel, vagy én szorultam az ô tájékoztatásukra. És közben nem jutott idôm olyan emberekre, akikkel már évek, hónapok óta nem találkoztam.

Az utcán futottam össze egy régi ismerôsömmel. Több mint egy éve nem láttam. Azelôtt egy iskolában tanultunk, azt követôen több ideig egy munkahelyen dolgoztunk, nagyokat beszélgettünk és mondhatni jó barátok voltunk. Míg a város központjából az egyik lakónegyedbe siettem, egyszercsak ô köszönt rám az utcán. Futtában mondtam el neki, hogy jól vagyok, érdeklôdtem, ô hogy van, miközben tudtam, hogy nemrég súlyos balesetet szenvedett. És nem tudtam idôt szakítani arra, hogy megálljak vele pár percre beszélgetni. Idôben ott kellett lennem valahol. Míg elnézést kérve a sietségért, odébb szambáztam, furcsa érzés kerített hatalmába. Éppen úgy, mint pár perccel késôbb, amikor újabb rég nem látott ismerôs szeretett volna kedvesen szót váltani velem. Ugyancsak az elôbbi eset történései peregtek le, nem szakítottam rá sem egy fél percnél több idôt. Miért nem?

Néha kötelességbôl vagy muszájból – másnak nem is lehet nevezni – fölöslegesen fecsérelünk idôt olyan emberekre, akikhez talán nem lesz többé közünk. Talán úgy véljük, hogy a barátok, kedves ismerôsök megértôek lesznek velünk, hogy most éppen nem, de majd máskor rájuk is szakítunk idôt? Lehet, el is várjuk bizonyos szinten, hogy elfogadják a "nincs idôm rád" helyzeteket.

De alkalomadtán, ha majd feleszmélünk, megtörténhet, hogy nem lesz kire idôt szakítani. Nem lesz barát, nem lesz kedves ismerôs, csak rengeteg idônk...

Nem tapasztalt haladást Szerbia esetében az ENSZ- intézménnyel folytatott együttmûködésben a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bûnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék fôügyésze – ezt maga Carla Del Ponte erôsítette meg az Európai Unió és Szerbia magas szintû találkozójának helyszínén, Luxembourgban hétfôn nyilatkozva Brüsszelbe is eljutott hírek szerint.

Del Ponte – aki az EU-tagállamok külügyminisztereit is tájékoztatta a helyzetrôl – esti sajtótájékoztatóján egyenesen azzal vádolta a szerb vezetést, hogy nincs meg benne a politikai akarat Ratko Mladic, a boszniai szerbek volt katonai vezetôjének letartóztatására. Hozzátette, Belgrádban sok erôfeszítést tesznek a vezetô háborús bûnösnek tekintett Mladic elfogására, de ebben "sok a ködösítés".

Úgy vélte, a szerb vezetés valószínûleg azt szeretné legjobban, ha Mladic önként adná fel magát.

Mladic a hágai törvényszék feltételezése szerint Szerbiában rejtôzködik, és ebben a katonaság és a rendôrség bizonyos tagjai is segítséget nyújtanak neki.

Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök mindazonáltal megismételte, hogy Belgrád mindent megtesz az együttmûködés kiteljesítésének érdekében. Minapi szerbiai kiszivárogtatás szerint Mladic kézre kerítése már csak rövid idô kérdése.

Az EU tavasszal kénytelen volt felfüggeszteni a tárgyalásokat Szerbiával a társulási szerzôdésrôl, éppen a háborús fôbûnösök elfogásának nem kielégítô segítése miatt. Olli Rehn bôvítési biztos most megerôsítette, hogy csak akkor újítják fel a tárgyalásokat, ha a törvényszékkel folytatott együttmûködést teljesnek találják. A finn biztos egyúttal csalódottságát fejezte ki a haladás hiánya miatt.

A találkozón felvetôdött az albán többségû szerbiai tartomány, Koszovó kérdése is. A tartomány a státusáról folyó nemzetközi tárgyalásokon nyíltan függetlenségre törekszik, ugyanakkor Szerbiában most fogadták el az új alkotmány tervezetét, amely az ország területének szerves részeként nevezi meg Koszovót.

Kostunica most megerôsítette, hogy Belgrád nem fogadja el Koszovó függetlenségének lehetôségét, ugyanakkor kész arra, hogy a lehetô legnagyobb mértékû önállósággal ruházza fel e tartományát.

Az ENSZ-közigazgatás alatt álló térség sorsáról még idén dönteni kellene, ám egyre halványabbnak mutatkozik az esélye annak, hogy a státusról végleges megegyezés születhet.

Egy tanulmány szerint

Amerikai és iraki egészségügyi szakértôk számításai szerint 655 ezer iraki halt meg az amerikai erôk és szövetségeseik 2003 márciusi iraki megszállása következtében és a megszállást követô erôszakcselekményekben, sokkal több, mint a korábbi becslések szerint.

A kutatók nem a holttestek összeszámlálása, hanem a lakosok háztartásonkénti megkérdezése alapján becsülték fel, hogy mennyivel több iraki pusztult el a háború miatt, mint ahányan meghaltak volna békeidôben. Az okok közé tartoznak a háború elôidézte betegségek, járványok is. Az említett szám azt jelenti, hogy a közel 27 milliós iraki lakosság 2,5 százaléka halt meg a megszállás és az erôszak következtében – közölte Gilbert Burnham, az egyesült államokbeli Johns Hopkins Bloomberg közegészségügyi egyetem munkatársa.

A The Lancet címû amerikai orvosi folyóirat internetes kiadásában olvasható tanulmány szerint Irakban évente 143 ezer ember halt meg a háború elôtt, az azóta eltelt idôszakban pedig minden évben 2,5-szer annyi (a halálozási arány 5,5-rôl 13,3 ezrelékre nôtt). A háború hosszúra nyúlása és amiatt, hogy több tíz millió embert érint, az iraki öldöklés a XXI. század eddigi legpusztítóbb nemzetközi konfliktusa – állapította meg Burnham.

A felmérés folytatása volt annak, amely megállapította, hogy 2003 márciusa és 2004 szeptembere között csaknem 100 ezerrel több ember halt meg Irakban, mint ahány békeidôben meghalt volna. A halálos áldozatok 60 százaléka 44 év alatti férfi, és a legtöbb esetben lelôtték ôket. A halálesetek 31 százalékáért a koalíciós erôket teszik felelôssé. A nem erôszakos, mégis a háború elôidézte halálokok között vannak a szív-, a rák- és a krónikus betegségek.

A felmérést az amerikai egyetem, valamint a bagdadi al- Musztansziríja egyetem munkatársai készítették idén május és június között, szerte az országban véletlenszerûen kiválasztott 1849 háztartás tagjainak megkérdezésével. Ilyen módszert alkalmaztak korábban olyan konfliktushelyeken, mint Kongó, Koszovó és Szudán. A haláleseteket 92 százalékban igazolta halotti anyakönyvi kivonat. Más olyan becslések, amelyek nem a lakosság megkérdezésén alapultak, az említett számoknak csak a töredékét mutatták ki. Az iraki hatóságok szerint például a megszállás óta "csupán" 43-49 ezer polgári személy halt erôszakos halált Irakban.

Mások mellett Alistair Hay, David Coggon, Andrew Smith és John Emsley azzal vádolja a zöldszervezeteket, különösen Természetvédelmi Világalapot (WWF), hogy szándékosan félrevezetik az embereket, és pánikot keltenek, csak hogy kampányaikat életbevágónak tüntethessék fel – olvasható a BBC News honlapján.

A toxikológusok szerint ha egy vegyi anyag kis mennyiségben megtalálható a környezetben, valamilyen élelmiszerben, az állatok vagy emberek szervezetében, nem feltétlenül jelenti azt, hogy mérgezô is lenne. A szakemberek úgy is fogalmaznak: ha valamirôl nem bizonyítják be, hogy 100 százalékig biztonságos, az még nem jelenti azt, hogy 100 százalékig veszélyes.

Arra is felhívták a figyelmet: az, hogy bizonyos vegyszerek kis mennyiségét egyáltalán ki tudják mutatni, nem feltétlenül jelenti azt, hogy több a vegyszer az egyes termékekben, hanem összefügg a kutatási módszerek fejlôdésével is.

John Emsley, a Manchesteri Egyetem vendégprofesszora általános "kemifóbiáról" beszélt, és rámutatott, hogy a vegyi anyag a köztudatban a mérgezô anyag szinonimája lett – olvasható a BBC brit közszolgálati rádió- és tévétársaság honlapján.

Mindazonáltal a toxikológusok elengedhetetlennek tartják a fokozott ellenôrzést és az Európai Unió tervezett vegyianyag-törvényét (REACH), amelyrôl november közepén szavaz az Európai Parlament.

A vádakat a WWF határozottan cáfolja, sôt Magyarországon is elindította Detox elnevezésû kampányát. E program célja, hogy az Európai Unió szigorítsa meg a REACH- et, és a legkárosabb vegyi anyagokat kötelezô legyen biztonságosabbakkal helyettesíteni.

Jelenlegi formájában ugyanis a REACH továbbra is engedélyezné több ezer olyan kemikália jelenlétét a piacon, amelyek hosszú távú hatásairól nincsenek megfelelô információk. Sôt – a WWF szerint – ha nem szigorítják meg a törvényt, akkor a legveszélyesebbek használatát is folytathatják annak ellenére, hogy léteznek biztonságosabb alternatívák.

A zöld szervezetek arra figyelmeztetik a polgárok és az Európai Parlament képviselôit: ez az utolsó esély arra, hogy ne folytatódjon a káros hatású anyagok halmozódása az emberek szervezetében és a természetben. A zöldek szerint a vegyipar nyomást gyakorol a törvényhozásra, és kibúvókat keres a szabályozás szigorú pontjai alól.

A kormányszóvivôt azért kereste meg a távirati iroda, mert lapértesülés szerint a román elnök és a francia miniszterelnök lemondta az október 23-i programokon való részvételt.

Danks Emese elmondta: Traian Basescu a tervek szerint október 22- én Sólyom Lászlóval találkozott volna, ám mivel Indiába utazik, nem megy Budapestre. A kormányszóvivô hozzátette, jelen lesz viszont az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségeken Calin Popescu Tariceanu kormányfô, aki már korábban is jelezte részvételi szándékát.

A francia miniszterelnök belpolitikai elfoglaltságai miatt nem megy Budapestre az október 23-i megemlékezésekre, helyette az Európa-ügyi miniszter lesz jelen – mondta a kormányszóvivô. Mint hozzátette, Franciaországot Catherine Colonna képviseli a nemzeti ünnepen.

Danks Emese kitért arra is, hogy eddig ötvenhat magas rangú külföldi vendég jelezte részvételét az október 23-i rendezvényeken.

Az EU-tagállamok titkosszolgálatainak tevékenységét felügyelô bizottságok elnökei ma Bukarestben üléseznek konferencia keretében, amelyen részt vesz Traian Basescu államfô, Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök, volt és jelenlegi titkosszolgálati vezetôk.

"Minden EU-tagállamból érkeznek képviselôk, de Bulgáriából és más országokból is, mint például az Amerikai Egyesült Államok és Kanada. Olyan, számunkra megtisztelô helyzetek is léteztek, mint amikor bizonyos országok képviselôi – Japán, Argentína, Brazília – is kifejezték abbéli óhajukat, hogy mint megfigyelôk részt vennének a konferencia munkálatain" – nyilatkozta Romeo Raicu, a Kémelhárító Szolgálat tevékenységét ellenôrzô bizottság elnöke.

Úgy értékelte, hogy Románia elsôsorban azért házigazdája ezen rendezvénynek, mivel nagyon jó kapcsolatokat ápoltak az olasz parlamenti bizottság képviselôivel, akik javasolták ezen konferencia megszervezését, miután 2003-ban és 2004-ben Olaszország parlamentje szervezte meg.

Adrian Moisoiu, a Nagy-Románia Párt Maros megyei képviselôjének szeptemberben beadott interpellációja a Román Posta Marosvásárhelyen is használt kétnyelvû feliratait, illetve az új logót kifogásolta. Az ellenzéki politikus azzal vádolta meg az RMDSZ-es távközlési és informatikai minisztert, hogy ezzel Székelyföld területi autonómiáját készíti elô. Nagy Zsolt az interpellációra írásban válaszolt 2006. október 17-én. Válaszában emlékeztette a képviselôt, hogy a 2002-es népszámlálási adatok szerint Marosvásárhely lakosságának több mint 46%-a magyar nemzetiségû. A Román Posta igazgatótanácsa – a 2001-ben hozott 1206-os számú kormányhatározatra hivatkozva – döntött arról, hogy ahol a kisebbség számaránya meghaladja a 20%-ot, ott két- vagy akár többnyelvû feliratokat használnak a postahivatalokban is. Ennek megfelelôen készültek horvát, ukrán, török, szerb, bolgár, magyar, német, görög, tatár és cseh feliratok, amelyeket 22 megye kisebbségek lakta településein használnak. Ami a Román Posta arculatát illeti, azt még 2005-ben változtatta meg a vezetôség egy új marketing-elképzelésnek megfelelôen, azzal a céllal, hogy egy dinamikus üzleti politikára utaló képet közvetítsenek a használt szimbólumok által is. Ez grafikailag és színben is egy egyszerûbb, modern vonalú design-t használ, az európai postatársaságokhoz hasonlóan. (A képviselô kifogása a logócserét illetôen az volt, hogy a román nemzeti színek és az országra utaló RO jelzés kimaradt.) Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a romániai törvényhozásban 2006-ban, az uniós csatlakozás küszöbén még van olyan képviselô, aki megkérdôjelezi a kisebbségek nyelvhasználati jogát, amelyet egy 5 évvel ezelôtti kormányhatározat biztosít. A Román Posta nem tett mást a kétnyelvû táblák használatával, mint alkalmazta Románia törvényeit – szögezte le a miniszter.

Az EU-tagállamok külügyminiszterei kedden Luxembourgban üdvözölték, hogy Románia és Bulgária jövô év január elsején az Európai Unió tagjává válik. Az ülésen mondott felszólalásában így tett Göncz Kinga magyar külügyminiszter is, de egyben jelezte: egyes kérdésekre a budapesti vezetés kiemelt figyelmet fordít majd.

A belépési dátumról hónapokon át folyó vitát már az Európai Bizottság lezárta, amikor szeptember végi országjelentésében úgy foglalt állást: mindkét ország elég felkészült ahhoz, hogy az eredetileg tervezett idôpontban, azaz a jövô év januárjában az EU tagjává váljon. Ez a döntés azt jelentette, hogy Brüsszel nem él a román és bolgár csatlakozási szerzôdésekben lévô lehetôséggel, a belépés egy évvel történô elhalasztásával. Mivel pedig az EU-kormányoknak csak akkor lett volna szavuk az ügyben, ha az EU-bizottság a halasztást javasolja, a keddi állásfoglalás inkább csak formalitásnak számít.

Ezzel Románia és Bulgária egy újabb lépést tett afelé, hogy jövô januárban az Európai Unió tagjává váljon. Ezen az úton lényegében már csak egy akadályt kell leküzdeniük: a 25 jelenlegi tagországból 4 (köztük például Németország) még mindig nem szentesítette a csatlakozási szerzôdéseket. Brüsszeli források szerint azonban december végéig várhatóan ezekben az államokban is lezárul a ratifikáció folyamata. A román és a bolgár belépéssel az EU tagállamainak száma 27-re, lakossága pedig az eddigi mintegy 457 millióról 487 millióra nô majd.

Luxemburgi tanácskozásukon a külügyminiszterek leszögezték: elégedetten fogadták a két ország csatlakozásának zöld fényt adó bizottsági jelentést. Közleményükben üdvözölték azokat az erôfeszítéseket, amelyeket a két ország eddig tett a felkészülés érdekében, ugyanakkor – az EU-bizottsággal összhangban – a reformfolyamatok folytatására kérték a bolgár és román vezetést. Egyben támogatásukról biztosították az EU- bizottság döntését, hogy Brüsszel továbbra is ellenôrizni fogja mindkét országban az igazságügyi reform menetét, valamint a szervezett bûnözés elleni küzdelem és a korrupció elleni harc állását, s szükség esetén akár egyes EU-támogatások visszatartására is sor kerülhet. "Ezek a rendelkezések arra szolgálnak, hogy a csatlakozás után is garantálni lehessen az EU intézményeinek és politikáinak jó mûködését" – fogalmaz a közlemény.

Mint Polgár Viktor magyar külügyi szóvivô az MTI-nek elmondta, Göncz Kinga a luxembourgi ülésen, felszólalásában hangsúlyozta: egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság szeptember végi, a csatlakozási idôpontot jóváhagyó országjelentéseiben szigorú és folyamatos ellenôrzési mechanizmusokat írt elô. A külügyminiszter hozzátette, hogy Magyarország kiemelt figyelmet kíván fordítani olyan rendezetlen ügyekre, mint a környezetvédelem, az adózás, a gépjármû-biztosítás, az állategészségügy és a kisebbségi ügyek – illetve arra, hogy ezekben a kérdésekben a megjelölt feladatokat teljesítik-e a felek. Magyarország azt is vizsgálni kívánja, hogy a bizottsági intézkedések valamennyi problémát orvosolják- e – idézte Göncz Kinga szavait Polgár Viktor, hozzátéve: Magyarország itt román részrôl folyamatos politikai elkötelezettséget szeretne látni.

Göncz Kinga elmondta: a magyar vezetés üdvözli, hogy a Romániával kapcsolatos bizottsági országjelentés a kisebbségi törvény ügyében kiemeli, miszerint e téren szoros figyelemmel kell követni a bukaresti törvényhozási folyamatokat. "Ezt Magyarország olyan jelzésnek tekinti, amely azt mutatja, hogy az EU Romániától elôrelépést vár ebben az ügyben" – mutatott rá Polgár Viktor.

Kelemen Kálmán:

1956-nak erôteljesebb a visszhangja az erdélyi egyetemisták körében. A fiatalok is kinyilvánították szimpátiájukat a budapesti események iránt. Az eredmény sem maradt el. Életutakra, karrierekre, fiatal sorsokra nyomta rá a pecsétet a szekuritátés megtorlás. Egyikük volt Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke.

Kelemen Kálmán 1938. október 12-én született. ’56-ban egyetemista volt a kolozsvári Bolyai egyetemen. Ebben az évben alakult meg az elsô, nem kommunista diákszövetség, amelynek öttagú vezetôségébe ôt is beválasztották. Programtervezetet dolgoztak ki. Ebben a diákság szabad utazását külföldre, a szabad kapcsolattartást, egyetemi reformot, a kollégiumi nevelés újjáélesztését szorgalmazták. Pár hét múlva a pártbizottság felszólította ôket, hogy "javítsák ki" a kényes pontokat. Az öttagú vezetôségbôl négyen arra szavaztak, hogy a következô vasárnapi gyûlésükön kijavítják. Vasárnap reggel 9 órakor kellett volna találkozniuk. Kelemen Kálmánt fél 8-kor letartóztatták.

"Vidd le a banditát!"

– Mikor történt pontosan?

– November 18-án, Koczka Gyurival együtt tartóztattak le. Különszobában vallattak, hogy mit csináltunk elôzô nap. Délután átszállítottak az Árpád-ház utcai Kós Károly- épületbe. Ott várt ránk egy vörös képû, vörös hajú szekus, aki rám ordított: "ai asteptat americanii, banditule?", majd a kísérônknek: Du-l jos pe bandit! (Vidd le a banditát!) Itt megmotoztak, s a zsebemben megtaláltak egy leventepuskába való hüvelyt, majd bekötötték a szememet, s lelökdöstek egy pincei fogdába. Három napig hozzám se szóltak, még ôk sem tudták, mivel vádoljanak. Utána elkezdôdtek a vallatások, a megfélemlítések. A fogdaparancsnok egy nap beállított pucéran a tusfürdôbe, s reggeltôl estig csepegtette a fejemre a vizet. Máskor meg szalagra vették a szüleim hangját, mintha a szomszéd szobában vernék ôket. Így próbáltak különbözô nyilatkozatokat kicsikarni belôlem. Heteken keresztül vallattak. Azt próbálták kiszedni belôlem, hogy tudom-e, hogy a Bolyai egyetemen "veszélyesen szervezkednek". Szerencsére a jó Isten adott annyi erôt, hogy nem árultam el a barátaimat. Mégis, mikor 7 év múlva hazakerültem a deportálásból, néhányan közülük kerülték a társaságomat.

– Meddig tartottak a vallatások? Mikor ítélték el?

– Március elején volt a tárgyalás, két napig tartott. A hamis vádpontsorozat szerint, "Erôs Lajossal, volt római katolikus pappal való kapcsolatunk révén egyes burzsoá-nacionalista elemek beszivárogtak az egyetemi diákszövetségbe, ellenforradalmi tevékenységet folytattak, egyetemi reformprogramot dolgoztak ki, a diákok szabad mozgását követelve, ultimátumot akartak adni a Tanügy-minisztériumnak." Az is benne volt, hogy szimpatizáltunk a magyar ellenforradalommal, egyetértettünk az orosz csapatok kivonulásával, egyesek közülünk gyászszalagot viseltek az ellenforradalmi terroristák emlékére. Ezek alapján ítéltek el háromévi, úgynevezett javító fegyházra.

– Mit jelent ez?

– A legkegyetlenebb kínzásokat és megaláztatásokat alkalmazták. Egyszer például meztelenre vetkôztettek a cellában, és az ôrök röhögése közepette a nyelvemmel kellett feltöröljem a szemetet az ágyak alól. Mikor már nem volt nyálam, egyikük az égô cigarettacsikket a fenekemen oltotta el. Nemegyszer pucérra vetkôztettek, s úgy hagytak napokig a betonon feküdve, majd csizmával tapostak végig a hátunkon, a fejünket rugdosták. Innen ered az agydaganatom is. Addig vertek, amíg a húsunk leszakadt csontig. Sokszor sós vízzel borogattuk a sebeinket, mert az ivóvíz is sós volt.

– Hogy lehetett kibírni? Meddig tartott ez a tortúra?

– Az ítélet után 2-3 hónappal a vallatótiszt elé vittek, aki azt mondta, írjak fellebbezést. Megírtam. Utána azt kérdezte, akarom-e szolgálni "a köztársaságot"? Én azt válaszoltam, hogy igen, de szabadon, nem a börtönben. Erre azt üvöltötte: vidd vissza a banditát! Másnap már megjött a fellebbezésemre a válasz: elutasították, az ítélet végleges marad.

"Patakokban folyt a vér a lépcsôkön"

– Mi történt ezután?

– Néhány nap múlva bilincsbe vertek és átvittek a szamosújvári börtönbe. Kopaszra nyírtak, rabruhát adtak rám, és egyedül bezártak egy cellába. A magány rettenetes volt. Másfél év múltán egy cellába kerültem Koczka Györggyel, Gazda Ferenccel, irodalomról, vallási kérdésekrôl beszélgettünk. Azt hiszem, a legnagyobb erôt nekem a hit adta. A külvilággal, a családommal kapcsolatom nem volt, így befele fordultam. Meditációval megismertem lelkem addig nem is sejtett mélységeit, s megerôsödtem. Az arcom kisimult, mosolygóssá vált. Sokan azt hitték, megôrültem, pedig nekem így sikerült átvészelnem mindent, anélkül, hogy tényleg beleôrültem volna. Például láttam az 1958. június 13-i börtönlázadás utáni vérfürdôt: begolyószóróztak a cellákba, a rabokat megtizedelték, aki túlélte, véresre verték. Patakokban folyt a vér a lépcsôkön. A halottakat jel nélkül hantolták el, évente felszántották a sírokat, s zöldséget ültettek oda, hogy még a nyomukat se találják meg.

– Mikor szabadult?

– Három év múltán. A szabadulásom napján behívattak az irodába, visszaadták, ami még megmaradt a hajdani civil ruhámból, és bejelentették, hogy a Belügyminisztérium úgy határozott, nem engednek haza, hanem két év kényszerlakhelyre kell mennem. Fegyveres kísérettel vittek Románia déli részére, a Baraganba.

– A családjával ekkor sem sikerült kapcsolatba lépnie?

– Bukarestbôl sikerült felhívni édesapámat, aki a marosvásárhelyi Református Kollégiumban volt tanár. – Élsz-e még? – kérdezte. Mondtam, hogy igen. – Hol vagy, nem jössz haza? – Nem, visznek a Baraganba. Ennyit beszélhettem, már vittek is tovább.

– Milyen volt a kényszerlakhelyen?

– Késô este érkeztünk meg a Ialomita megyei Frundata faluba. Engem senki sem akart befogadni, végül a falu bikagondozója vett magához. Volt egy nádfedeles vályogviskója, amiben azelôtt a bikaborjúkat nevelte. Azt mondta, ott meghúzhatom magam. Nem ijedtem meg ettôl, sôt különös érzés töltött el. Arra gondoltam, hogy az Úr Jézus is istállóban született, s ettôl megnyugodtam.

Hamarosan megérkeztek a szüleim és a két lánytestvérem. A gazda, mikor látta, hogy jól öltözött, rendes emberek, engem is bevitt a házba. Amikor egy kicsit felerôsödtem, napszámosmunkát vállaltam. Lassan-lassan ez a kétszer két év is eltelt, de még mindig nem volt vége.

– Hogyhogy?

– Rám fogták, hogy a katolikus egyházzal szervezkedtem. A fellebbezésemet elutasították, s még két év börtönbüntetést sóztak rám. Így aztán már szinte mindenkit hazaengedtek a politikai foglyok közül, amikor az utolsók között, 1963 júliusában és is kiszabadultam. Különben az utolsó két év deportálási büntetést amiatt kellett letöltenem, mert '61 novemberében, a két év deportálás lejártával, immár negyedszer utasítottam vissza, hogy a szeku besúgója legyek.

Három lékkel a koponyámon, dolgoztam

– Hogy alakult az élete kiszabadulása után?

– Itthon gyári munkás lettem a helyi ipari vállalatnál De Villa igazgató nagylelkûségébôl, a mûanyaggyárban. Miután kirúgták De Villát, mert helyet kellett csinálni egy elvtársnak a megyétôl, az elvtárs engem is a legnehezebb munkára osztott be. Hogy szabaduljak innen is, elvégeztem a Minszki Lajosban (IUIU) egy fémforgácsoló tanfolyamot. Még ezelôtt megint hívattak a szekuritátéra, Moraru elvtárs aligazgató, aki annak idején Kolozsváron letartóztatott, ünnepélyesen bocsánatot kért, és fogadkozott, hogy a jövôben bármilyen akadállyal kerüljek szembe, ô majd elhárítja. Felbuzdulva, 1964 ôszén, megtanulva az anatómiát és a fizikát, jelentkeztem az orvosira. Moraru elvtárs úgy segített, hogy a vizsga napján kifüggesztették: visszautasítják a jelentkezésemet. Tehát még ’64-ben az orvosin is folyt a magyarellenes osztályharc. Végül, 1965-ben sikeresen felvételiztem a kolozsvári mûegyetem gépészmérnöki szakára. Négy év után Nagyváradról beidéztek újból a kolozsvári katonai törvényszékre, Dávid Gyulát rehabilitáltuk. '70-ben megszereztem a gépészmérnöki oklevelet, mérnök- fômérnök-tervezômérnöki pályafutás után, 1979. július 17-én agydaganattal megmûtöttek, szinte minden ismeretanyag elfelejtése után, közel háromévi betegnyugdíjazás leteltével, mind szellemileg, mind fizikailag felépültem, három lékkel a koponyámon (fáraói kitüntetés), újból tervezômérnökként dolgoztam, sôt csoportvezetôként, addig, amíg a '94-es RMDSZ-es képviselôi jelöltségem miatt a Matricon vezetôségének sovén része meg nem szüntette a munkaszerzôdésemet. Képviselô nem lettem, mert pontosan annyi magyar szavazó ütött két pecsétet a tulipánra és kulcsra, ahány szavazattal én is bekerültem volna a parlamentbe. ’90-ben a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt fôtitkára lettem, '95-ben az elnöke, s mint olyan, azóta is az Európai Néppárt vezetôségének és a Kereszténydemokrata Internacionálé politikai bizottságának a tagja vagyok. Több országot bejárhattam, sok magas rangú becsületes külföldi barátot és támogatót tudtam szerezni országunknak és magyar népünknek.

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc széles körû visszhangot váltott ki Romániában, különösen annak magyarlakta vidékein, így a Székelyföldet magába foglaló Magyar Autonóm Tartományban és annak központjában, Marosvásárhelyen. Akkor – az 1956. februári népszámlálás adatai szerint – Marosvásárhely tipikus magyar jellegû erdélyi város volt, ahol a lakosság 73,7%-a magyar nemzetiségûnek vallotta magát. A magyar beszéd nemcsak a magánszférát uralta, hanem a közhivatalokat is, kivéve a hadsereget és bizonyos mértékben a milíciát (rendôr-csendôrséget).

A forradalom híre futótûzként terjedt el a lakosság körében, amelyet általános szimpátia-megnyilvánulás követett. Az emberek sokaságában, értelmiségiekben, egyszerû dolgozókban felcsillant a változás reménye, a forradalomnak erre a vidékre történô kiterjedése, a kommunista rendszer bukása és a szovjet csapatok nyugati segítséggel való kiûzése. A Román Munkáspárt egyik, október 26-i közleménye szerint "a Magyar Autonóm Tartomány központjában, Marosvásárhelyen ... az ellenséges elemek továbbra is nyilvánosan mutatkoznak, dicsôítve a Magyar Népköztársaság-beli eseményeket vagy erôszakra buzdítva."

Tartományi szinten ezekben a napokban aktivizálódtak a már régebben létezô, de addig komolyabb tevékenységet ki nem fejtô szervezetek. A legkiemelkedôbb ezek közül a Faliboga Ioan által vezetett, marosvásárhelyi központú Nemzeti Felszabadító Bizottság (Comitetul National de Eliberare), amelynek tagja magyar részrôl Frunda Károly és Miholcsa Gyula volt. Faliboga vallomása szerint szándékában állt a Felszabadító Bizottságnak alárendelt magyar szervezet megalakítása is, amely központi kormányzattal rendelkezô, független, Erdélyben svájci minta szerint mûködött volna.

A forradalom hírére szervezôdött akciócsoportba hét fiatal szovátai munkás, akik a hegyekbe húzódva, fegyveresen akartak harcolni a kommunista rendszer ellen. Ugyanekkor a gyulakutai hôerômûnél dolgozó néhány tisztviselô Veress Sándor vezetésével létrehozta a Titkos Forradalmi Szervezetnek nevezett Kis-Küküllô menti csoportosulást, és ekkor alakultak és kezdtek eredményes tevékenységet kifejteni a magyar kultúrát ápoló, de késôbb rendszerellenesnek bélyegzett egyesületek, mint amilyenek a sepsiszentgyörgyi Székely Ifjak Társasága, a Kossuth Kör, valamint a brassói központú EMISZ (Erdélyi Magyar Ifjak Szervezete).

Az erdélyi magyar értelmiségiek közül többen terveket szôttek Erdély jövôjét illetôen. E téren a legismertebbek egyike Fodor Pál csíkszeredai (csíksomlyói) mérnök és társainak ügye. Ô az erdélyi magyarok jövôjét Erdély egy részének Magyarországhoz csatolásával, illetve lakosságcserével képzelte el.

A szervezett alakot öltött tevékenységek mellett általános volt a magyar forradalommal való szimpátia megnyilvánulása, a forradalom átterjedésének türelmetlen várása, de a forradalomban való részvétel szándékának hangoztatása is. A megtorlások során ismertté vált rendkívül sok eset bizonyítéka a forradalommal és annak eszméivel való azonosulásnak tartományszerte. Íme, egypár példa: Szathmári Zoltán marosvásárhelyi lakos a forradalom alatt Magyarországon tartózkodott. Leveleibôl kitûnt, hogy szimpatizált az ottani eseményekkel, forradalomnak nevezte és kifejezte reményét, hogy tavasszal újrakezdôdik. 1957. május 26-án, Magyarországról hazatértében kiáltványokat, újságokat és jelvényeket hozott magával, ezért tiltott kiadványok terjesztése miatt letartóztatták és hét év börtönre ítélték. Marosvásárhelyen október 29-én Nyilasi Zoltán egy szekuritátés altisztre támadt és azt mondta neki: "Látod, mi történt Magyarországon? Most mi következünk." A Marosvásárhely melletti Nyomáton György Péter ugyancsak október 28-án többedmagával énekelte a magyar himnuszt, és egy kommunistára mutatva, mondta: "Az akasztófák már készen állnak számotokra." Cristián Mihály Borszéken október 30-án éltette a forradalmat és Magyarországot, kijelentve, hogy amikor az ideér, Borszéken ô lesz a forradalom vezetôje. Szendrei Markovics Szever Székelysárdról Magyarországra akart menni, hogy részt vegyen a forradalomban. Azt mondta: "Most jönnek az amerikaiak és a németek, és minden kommunista rendszert megdöntenek." Kibédi András november 5-én Disznajón felkelésre buzdította az embereket. "Nagy Imrét elfogták – mondta –, de ne hagyjuk, verjük szét mi is a kommunistákat." De nemcsak a magyar anyanyelvû lakosság, hanem a román ajkúak részérôl is történt számos forradalompárti megnyilvánulás. Mezôkölpényben Bândea Augustin november 6-án este kijelentette: "A kommunisták tolvajok és rablók. De lejár az idejük, és én részt fogok venni leverésükben, mert ez a rendszer nem marad így, rövidesen megváltozik." Câmpean Ioan várhegyi lakos 1956 ôszén a mezôgazdasági szövetkezet számára kiszakított földek tagosítása miatt összehívott gyûlésen azt mondta a szövetkezet elnökének: "Te többé ne foglalkozz a földjeinkkel. Nem hallottad, mi történt Magyarországon, ahol a kommunistákat felakasztották? Rövidesen ti kerültök akasztófára." Genoi Ioan a forradalom alatt Magyarországon tartózkodott, és hazatérte után magasztalta a forradalmat, szidta az itteni rendszert és a Szovjetuniót. Damian Emil volt görög katolikus pap a forradalom alatt több alkalommal is kifejezte reményét, hogy itt is felszámolják a népi demokratikus rendszert. Anca Bazil Vasile, kényszerbôl ortodox pappá lett volt görög katolikus lelkész Marosfelfaluban a magyar forradalmárok tetteit jótéteménynek nyilvánította és elítélte a Szovjetuniót, amiért beavatkozott más ország belügyeibe.

A felsorolt példák egy kis részét képezik azoknak a forradalom melletti megnyilvánulásoknak, amelyek a hatóságok tudomására jutottak és kivizsgálás tárgyát képezték. A forradalom gyôzelmében bízók, annak kiterjedését remélôk és a kommunista rendszer bukását várók listája rendkívül hosszú volt. Az akkori kommunista rendszer elnyomó gépezete azonban akkor még túl erôsnek bizonyult, és kegyetlenül megtorolt minden, számára veszélyesnek tûnô megnyilvánulást.

A Maros Megyei Rendôr-felügyelôség keretében mûködô közlekedési rendôrség október 13-án összegezte a kilenchavi tevékenységét. A harmadik évnegyedi munkájukat és az ebben az idôszakban szerzett tapasztalatokat szokás szerint párhuzamba állították a korábbi megfigyelésekkel, eredményekkel és eredménytelenségekkel. Érdemes odafigyelni rájuk, még akkor is, hogyha a huszonhárom oldalas jelentésbôl csak kisebb részleteket tudunk kiragadni.

? A 2006. évi 102-es törvény értelmében a Román Közúti Ügynökség (ARR) munkatársai folyó hó elsô napjától jogosan állítják meg a szállítóeszközöket ugyanolyan jelzésekkel, mint a rendôrség.

? A forgalom ellenôrzésével és irányításával foglalkozó intézmények közös akcióik során idén 2614 (a tavalyi év azonos periódusához képest 808-cal több) vezetôi engedély visszavételérôl és 2046 forgalmi engedély felfüggesztésérôl (959-cel haladja meg a tavalyit) intézkedtek.

? Megyénkben a közúti közlekedés szabályainak megsértése miatt kiosztott szankciók száma már megközelítette a 75.000-t. Ezekbôl több mint 61.000 jutott a gépjármûvezetôkre és 11.650 a gyalogosokra, fogathajtókra, biciklizôkre és motorkerékpárosokra.

? Egy összehasonlító táblázat tanulsága szerint a kihágások megállapítása terén a legaktívabbak a radnótiak – ott egy rendôrre 2.126 szabálysértési bírság esett. De ajánlatos vigyázni Dicsôszentmártonban és Szászrégenben is, ahol a rend ôrei fejenként átlagosan legkevesebb 1600 esetben büntettek.

? A legtragikusabb balesetek okai között magasan vezet a gyalogosok fegyelmezetlensége (26 eset). Ezt követi a figyelmetlen vezetés (11) és a gyalogosok áthaladási elsôbbségi jogának meg nem adása (10). Még mindig sokan nem tanulták meg azt sem, hogy jármûvel az út jobb oldalán szükséges haladni. A túloldali közlekedés miatt 8 alkalommal következett be baleset.

? Megyeszékhelyünk sajnos nem mutat jó példát más településeknek a forgalom szervezettsége és biztonsága szempontjából. Január 1-jétôl október 1-jéig több halálos és súlyos baleset színhelye volt ugyanis, mint az összes többi város együttvéve.

? Nem mutatható ki logikus összefüggés azt illetôen, hogy a hét napjai közül mikor biztonságosabb vagy veszélyesebb közlekedni. A pillanatnyi statisztikai adatok ugyan azt sugallják, hogy szerda a legszerencsétlenebb nap, de vasárnap is oly sok nemkívánatos dolog történt, mint kedden meg pénteken.

? Azzal a fals hiedelemmel ellentétben, miszerint városon (helységben) felesleges a biztonsági övet becsatolni, a rendôrségi jelentésben az áll, hogy lakott településeken 69 baleset volt, míg a városok és falvak közötti szabad útszakaszokon csak 21. És községeinkben csaknem ugyanannyi, mint városainkban.

? Túlzás lenne a Bermuda-háromszöghöz hasonlítani a megye bizonyos övezeteit, ahol a tapasztalatok szerint fokozott a baleseti kockázat. De nem árt észben tartani a vásárhelyi Dózsa és Marinescu, a segesvári Mihai Viteazul utcát, továbbá Görgényoroszfalu, Marosszent-györgy és Szászkézd nevét, ha arra járunk.

? A kilenchavi felmérés különös megállapítása az a rövid mondat, melynek értelmében az utak állapota vagy mûszaki hiba miatt nem következett be baleset. Bizonyos, hogy ha a fejlettebb motorizációjú országok közlekedéstudományi szakértôit meghívnák hazánkba, ôk egészen más véleménnyel lennének errôl a dologról.

? Kisebb-nagyobb koccanásokból 5.707-et (a tavalyinál 964-gyel többet) jegyeztek be a rendôrségen. Ezek közül 1042 úgynevezett ráfutásos baleset, vagyis a követési távolság szûkre szabása miatt "ta-lálkoztak" a jármûvek. A gyorshajtás ugyancsak sok anyagi kárt okozott, szintúgy az irányváltoztatás elôtti kötelezô óvatosság mellôzése.

? A taxizóknak mind ez ideig nem sikerült javítaniuk a rendôrségi megítélésen, mely úgy hangzik, hogy a forgalom résztvevôinek fegyelmezetlen kategóriája. Az idézett dokumentum név szerint is említi a Taxi Transaldea céget, amely változatlanul járat Vásárhelyen olyan kocsikat, amelyekre Marosszentkirályon és Erdôszentgyörgyön bocsátottak ki mûködési engedélyt.

2001-ben a Renault négy évet adott magának, hogy megnyerje a Forma–1-es világbajnokságot. 2005-ben elérte a célját. Kétszeresen is, hiszen a konstruktôri trófea mellé begyûjtötte az egyéni világbajnoki címet. 2006-ban újabb kihívás várt a híres márkára: megvédeni a megszerzett címeket.

A Renault hallatán majd mindenki a közismert iparóriásra gondol, ám tévedés azt hinni, hogy a gyorsasági versenyeken elért gyôzelmek kizárólag a francia mûszaki találékonyságnak, magas technológiai színvonalnak és az ebbôl levezethetô mûködési megbízhatóságnak tulajdoníthatók. A "verhetetlen" autó tervezése és kivitelezése bizony átnyúlik frankföld határain, a La Manche csatorna másik oldalára. A Renault nem tarthatta sokáig titokban, hogy a Léon Taillieu és csapata által tervezett sikeres RS26 V8 egység Rob White motortechnikai igazgató vezetésével jött a világra. A Viry-Chatillonban székelô mérnöki gárda elsôdleges célja volt, hogy az erôforrást minél elôbb próbapadon tesztelhessék, és így még idôben fény derüljön a legproblémásabb, legtöbb figyelmet érdemlô részletekre. Ennek köszönhetôen az RS26 több mint 100.000 kilométert teljesített próbapadon, mielôtt versenyautóba szerelve körözött volna. Most már azt is tudjuk, hogy a 2400 köbcentiméteres, 4000 (ebbôl 1500 mozgó) alkatrészbôl álló motor hengereiben 1.000 percenkénti fordulatnál egyetlen szekundum alatt 150 robbanás történik. Meg hogy az így keletkezô energiát hétsebességes kapcsolószekrény közvetíti a kerekekhez.

S hogy további adatokkal erôsítsük meg, miszerint az angolok keze is benne van a remekmû létrehozásában, hadd mondjuk el: a legelsô R26 gyártását megelôzôen egy 50 százalékos méretarányú modellt napi 24 órában, hetente 7 napon át vizsgáltak az enstonei szélcsatornában. Itt egy hatalmas, 3000 lóerôs propellersor szívja-nyomja a levegôt az alagútban. Az egyetlen üzemóra alatt begyûjtött adatok több ezer oldalnyi anyagot tesznek ki! Azért, hogy fogalmat alkothassunk, milyen technikai háttérrel jutott különbözô alkalmakkal dobogóra a Renault versenyzôje, beszéljünk még egy keveset az alkotás mikéntjérôl. A tervezôrészleg minden szintjén elektronikus számítógépek diktálják a tempót. Segítségükkel az R26 összes eleme térben is megjeleníthetô, ellenôrzik a gyártási ütemezést és vezérlik a különleges gépeket. Ezenfelül a Renault F1 Team együttmûködése a 3D Systemsszel lehetôvé teszi a legújabb ADM (Advanced Digital Manufacturing) gyártási technológiák alkalmazását. Amelynek köszönhetôen akár egyetlen, különleges formájú elem is legyártható, és a komplett modell mûgyantába öntött változata 0,1 milliméter pontossággal néhány óra alatt elkészíthetô!

Azt, hogy milyen elképesztô ráfordítással viszik diadalra a versenykocsikat, nem csak a Renault F–1-es csapatának 800 fôt számláló tömege érzékelheti. De az is, hogy a szabályoknak megfelelôen a méregdrága erôforrások élettartamát két teljes versenyhétvégében, azaz nagyjából mindössze 1200 kilométerben határozták meg. Ugyanakkor minden versenyzô hét (7) garnitúra gumiabroncsot használhat fel szombaton és vasárnap. Így a gumiknak csak körülbelül 100 kilométert kell kibírniuk a korábbi elôírás szerinti 400 km helyett. Ezért készíthetnek a gyártók lágyabb és így "gyorsabb" keverékeket.

Szilárd meggyôzôdésünkbôl kiindulva, miszerint jogunkban áll megismerni a történelmi valóságot, Eöttevényi Olivér Ferenc Ferdinánd címû könyve alapján folytatjuk annak az 1914. évi sorsfordító szarajevói merényletnek a rövidített leírását, amelyben nem is akármilyen szerepet kapott a gépkocsi.

Június 28-án reggel a fôherceg – a bécsi császári és a budai királyi trón várományosa – feleségével, Hohenberg hercegnôvel különvonaton Szarajevóba utaztak, ahol a pályaudvaron Potiorek táborszernagy, tartományi fônök fogadta ôket. Elôbb együtt megtekintették a katonai tábort, majd autóba szálltak. Az elsô kocsiban foglalt helyet a fôhercegi pár és Potiorek, míg a sofôr mellett ült Harrach Ferenc gróf, az autó tulajdonosa. A magas rangú katonatiszteket, kormánytanácsost és kormányzói tanácsost, parancsôrtisztet, udvarmestert, udvarhölgyet stb. szállító további négy kocsi után egy hatodik, tartalékautó is felsorakozott a menetoszlophoz. Különös módon csupa magánautó, melyek közül a legtöbb meglehetôsen egyszerû kivitelû, mint amelyet a trónörökös pár is használt, s amely késôbb a bécsi hadimúzeum egyik szomorú érdekességû relikviája lett.

Bombaelhárítás puszta kézzel

Amikor az autósor a belvárosban haladt, a postaigazgatóság elôtt egy olyan kis durranás hallatszott, mint amilyent egy flóbertpuska okoz, s látták, hogy egy ember az ott folydogáló Miljacka-patakba ugrik. A következô pillanatban a második autónál bomba robbant. Ez volt az, amelyet Cabrinovic dobott a trónörökös kocsijára. De amikor Ferenc Ferdinánd meglátta feléje repülni azt a valamit, ritka lélekjelenléttel, a keze fejével félrelökte, s így a házi készítésû bomba a második kocsi puha tetejére hullott, majd onnan a földre esett. Felrobbanva, egy szilánkja Merizzi alezredes, szárnysegéd fejét találta, aki erôsen vérezni kezdett. Ugyanakkor Lanjus udvarhölgyet is érte egy bombaszilánk (a robbanó szerkezet ugyanis szögekkel és apróra vágott ólomdarabokkal volt megtöltve), mire a grófnô elôrántotta zsebkendôjét, s azzal fogta be vérzô arcát. A kíséret tagjai azonnal kiugrottak kocsijaikból, de meggyôzôdtek róla, hogy a trónörökös párt sérülés nem érte, ellenben Boos-Waldeck gróf autója használhatatlanná vált, sôt néhány szilánk a tulajdonos felöltôjét is keresztülfúrta. Eggert fôhadnagynak a sapkáját tépte szét a repesz, autójának védôüvege pedig összetört. Végül a járókelôk közül mintegy tíz-tizenöt személy könnyebb sérülést szenvedett.

Marosi, a bátor fodrász

Ferenc Ferdinánd élénken tudakolta, hogy kíséretének tagjai közül megsebesült-e valaki. Morsey András báró elôbb a fôherceghez sietett, majd látva, hogy nincs baj, a merénylô után vetette magát. Ezalatt azonban egy férfi a magas partról a vízbe ugrott Cabrinovic után, hogy fejbe lôje, de ebben egy rendôr megakadályozta. Ez a Szarajevóban letelepedett fodrász magyar ember volt, Marosinak hívták. Sorsa késôbb a Krassó-Szörény megyei Oravicabányára (Oravita–Deutsch Orawitz) vetette, ahol igen küzdelmes életet folytatott. Jóllehet azt állította – és ez valószínû is –, hogy akkor sok mindent ígértek neki bátor tettéért.

A trónörökös menete ezután folytatta útját a városháza felé, ahol a polgármester, Fehim effendi Curcic, üdvözlô beszédbe kezdett. De a trónörökös félbeszakította: "Mi ez, polgármester úr? Ide jövünk a maga városába látogatóba, és itt az embert bombával fogadják! Úgy, most tovább szónokolhat!" Képzelhetô, hogy a szegény mohamedán milyen hangulatban fejezte be mondókáját. Hohenberg hercegnô Lanjus udvarhölggyel együtt a városháza emeletére ment, hogy fogadja a bosnyák mohamedán nôk hódolatát, a trónörökös pedig magához intette Morsey bárót, és meghagyta, hogy nejével és az udvari vadásszal a Grein fivérek sértetlen autóján vagy Ilidzsébe, vagy a kormányzó palotájába, a konakba (ez a szó udvarházat, kisebb kastélyt is jelent a Balkán-félszigeten) menjen. Morsey továbbította a kívánságot a hercegnônek, de ô barátságos, ám határozott hangon így válaszolt: "Amíg a fôherceg a mai nap folyamán a nyilvánosság elôtt mutatja magát, el nem hagyom."

"Ja, ja gewiss"

Morsey kénytelen volt tudomásul venni és jelenteni a választ a fôhercegnek, akinek még azt is ajánlották, hogy hajtasson egyenesen a konakba és ne kocsizzék a városon keresztül. Ferenc Ferdinánd azonban mindenekelôtt a megsebesült Merizzi alezredest kívánta meglátogatni a helyôrségi kórházban. A használandó útvonalat Bardolff báróval pontosan megállapították, és a fôherceg megkérte Gerber rendôrfônököt, hogy a parancsot elôtte ismételje meg. Ez azonban láthatólag nem igazán figyelt oda, s mindenre csak azt mondta: "Ja, ja gewiss!" (Jelentése: igen, bizonyosan úgy lesz.)

Morsey báró állítása szerint a rendôrparancsnok viselkedése katasztrofális volt, mert az autók aztán nem azon az útvonalon haladtak, amelyre Bardolff parancsot adott. Most az elsô autóban Gerber és a polgármester foglalt helyet, és egy elkerülendônek jelzett utcába hajtattak, vétkes felületességgel. Harrach gróf, akinek kocsijába szállt megint a fôhercegi pár, most nem a sofôr mellé ült, hanem az autó hágcsójára állt, hogy testével fedezze a felségeket. A fôherceg csendesen tiltakozott is ellene, de a gróf kitartott elhatározása mellett. Persze, ki tudhatta akkor azt, hogy ha Harrach gróf a hercegnô felôli oldal hágcsóját foglalja el, akkor a merénylet nem sikerülhetett volna, illetve annak minden valószínûség szerint ô lett volna az egyedüli halálos áldozata, mert éppen errôl az oldalról érte ôket a támadás. Potiorek észrevette, hogy nem a kijelölt útirányban haladnak és állj-t parancsolt a gépkocsivezetônek, mire az hirtelen fékezett, s ekkor mintegy háromlépésnyirôl eldördült két lövés.

A nôi labdarúgó 1. liga 4. fordulójában, Temesváron a marosvásárhelyi City'us három forduló után megszerezte elsô sikerét az idei bajnokságban.

Lassan kezd összeérni a csapat – mondta Székes Károly, a csapat edzôje –, meglátszik, hogy edzésre járnak a lányok, kezdik egymást megtalálni a pályán.

A sikerhez a szakember szerint viszont az is hozzájárult, hogy Temesváron ideális körülmények között zajlott a mérkôzés, tökéletes gyepszônyegen, megfelelô játékvezetés mellett. Ami – mondta az edzô – Marosvásárhelyen teljes egészében hiányzik. A ligeti stadion romos állapotban van, a gyep minôsége a szántóföldével vetekedik, a csapat tagjai (és most, iskolakezdés után már harmincan is járnak az edzésekre) pedig megalázó körülmények között, gyakorlatilag a szabad ég alatt öltöznek át edzés elôtt és után.

A temesvári mérkôzés kiegyensúlyozottan indult, a szünet elôtt azonban egy szabadrúgásból megszületett az elsô vendégtalálat. Szünet után azonnal sikerült egy újabb gólt szerezni, ettôl a házigazdák aztán összeroppantak, s a végeredmény: Temesvár – City'us Marosvásárhely 0-5. Székes Károly különösen a három gólt szerzô Kálmán Annamáriát dicsérte, de a teljes kerettel elégedett volt. Két további gól Loeben Schütz Kinga és Sinka Zsuzsanna érdeme.

Sajnos, az elôzô fordulóban a City'us – Târgoviste találkozót 0-3 arányban hitelesítette a szövetség, miután a SMURD mentôautója távozott a találkozó helyszínérôl, annak ellenére, hogy szerzôdést kötöttek és elôre kifizették a járandóságát. A csapat azóta sem kapott magyarázatot az autó eltûnésére, s ártatlanul volt kénytelen elszenvedni a mentôsök felelôtlenségét. A SMURD nem elsô alkalommal követ el hasonló szerzôdésszegést, néhány éve még az egykori ASA egyik B-osztályos mérkôzését nem lehetett lejátszani a megrendelt és megígért autó hiánya miatt, s akkor is csak zavaros magyarázatokkal tudtak szolgálni.

A City'us vasárnap a program szerint Szatmárnémeti ellen játszana, de az ellenfél visszalépése miatt szabadnapos lett. Az azt követô hét végén az együttes Nagyváradon szerepel, a Motorul otthonában.

A marosvásárhelyi Gagyi Motorsport versenyzôje, Gagyi Péter az idén a super moto géposztályban több fronton is sikerrel helytállt. A belföldi bajnokságban két forduló után az elsô helyen áll és az elsô számú esélyes a hét végi aradi döntôn, ahol – amennyiben sikerül elhódítani az országos bajnoki címet – a sportmesteri kitüntetést is elnyerheti.

A belföldi bajnoki címnél nagyobb kihívás azonban a Balkán-bajnoki cím.Gagyi Péter ebben a sorozatban is 34 ponttal az elsô helyen áll az idényzáró, október 29-i athéni futam elôtt, ahová a versenyzô a bajnoki cím elhódítása érdekében utazik.

Az athéni verseny egyben Európa-bajnoki futamnak is számít, ennek a sorozatnak a törökországi versenyén Gagyi Péter a 3. helyen érkezett célba, az összetettben pedig, olyan körülmények között, hogy csupán három futamon vett részt, a 6. helyen áll, s lehetôsége nyílik arra, hogy javítson ezen a pozíción is.

Víkendtelepi City'us bajnokság, 7. forduló: Black and White – Lyon 9-3; Arsenal – Lecce 4-3; Torino – Como 4-0; Aleea – Piramida 7-0; Fradi – PSG 0-4; Monaco – Craiova 0-3. A Tomy’s állt. Állás: 1. Torino 18 p. 2. Craiova, 3. Arsenal, l5-l5 p.

Víkendtelepi oldboys bajnokság, 7. forduló: Electro – Como TFK 2-0; Carion – Monaco 4-2, Liverpool – Jett-Leo 0-1, 007 – Torpi 5-1, Ajax Lornion – Atlantic 2-1, Estudiantes – Leeds 2-4, Poli – Bastia 1-0. Nike állt. Állás: 1. Ajax Lornion 17 p. 2. 007 15 p. 3. Nike, 4. Como TFK, Leeds 13-13 p.

Kövesdombi bajnokság, 10. forduló: Vicenza – Juventus 3-1; Dinamo – C. Sharp 2-1; Arsenal – Steaua 1-1; Como – Valencia 0-5; Craiova – Transilvania 1-2; Villareal – Speranta 0-6. Az Ascoli állt. Állás: 1. Valencia 27 p. 2. Como 25 p. 3. Dinamo 19 p.

Tudor I bajnokság, 8. forduló: Rimotin – Roma 6-0; Pet Chicken – MBO 7-0; Reggina – Focus 11-0; Boca Juniors – Lazio 1- 1; River Plate – Sampdoria 8-2; Daneuro – Villareal 3-2. Az UTA állt. Állás: 1. UTA 21 p. 2. Rimotin, 3. Pet Chicken 19-19 p.

Tudor II bajnokság, 8. forduló: Milan – Banat 3-0 (meg nem jelenés); Otelul – Thalia 4-4; Parma – Schalke 04 9-4; Barcelona – Juventus 1-3; Viitorul – Bayer 4-4; Vulturii – Rapid 4-3. Deportivo állt. Állás: 1. Milan 19 p. 2. Otelul l6 p. 3. Parma 15 p.

Kárpátok sétányi bajnokság, 7. forduló: Lyon – Scorillo Colo Colo 2-2; Prescon – Bastia 7-1; Steaua – Fortuna 3-3; Inter – Energomur 3-0; Ajax – Parma 1-2; Sampdoria – Villareal 2-5. A Chelsea állt. Állás: 1. Prescon 18 p. Scorillo Colo Colo 16 p. 3. Lyon 14 p.

Meggyesfalvi bajnokság, 5. forduló: Lyon – Route 66 1-4; Rapid – Napoli 2-1; Romconstruct – Neumarkt 4-1; Viitorul – Aur.- Mob. 2-3. A Milan állt. Állas: 1. Rapid 13 p. 2. Romconstruct 10 p. 3. Route 66 9 p.

Marosszentgyörgyi bajnokság, 2. forduló: Milan – Porto 11-0; Barcelona – Fortuna 2-2; Villareal – Juventus 2-5; Inter – Parma 4-0; Fradi – Valencia 1-1. A Leader állt. Állás: 1. Milan. 2. Inter, 6-6 p. 3. Fortuna 4 p.

Ioan Paus

Kérdések sokaságát vetette fel a tanévkezdés a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Az ünnepélyes megnyitó során többen említették a minôséggel kapcsolatos problémákat, pontosabban, hogy egyre kisebb a versengés a felvételi vizsgán, s a pálya sokat veszített népszerûségébôl az utóbbi idôben. S nem csak a népszerûségébôl, hanem a tekintélyébôl is. Maholnap a beteg nem tudja, hogy lehet-e bizalma abban az orvosban, akihez eljut, vagy olyan kezére kerül, aki nem tényleges tudással, hanem vásárolt diplomával jutott a pályára.

A versengést csökkenti, hogy országos szinten túl sok az orvosi és gyógyszerészeti egyetem, s így ma már nemcsak a legfelkészültebb fiatalok nyernek felvételt. Holott a minôség minden téren fontos lenne, hisz nem egy mesterségre, hanem egy hivatásra kell felkészíteni azokat, akik ezt a pályát választják. Az elhangzott beszédekbôl kiderült, hogy az egyetem vezetôsége beletörôdött abba, hogy a hallgatók egy része – és nem is kevés – a végzést követôen külföldön vállal majd munkát.

Az évkezdéssel kapcsolatos gondokról dr. Nagy Örs tanszékvezetô egyetemi tanárt, a MOGYE oktatásügyi kérdésekkel megbízott rektorhelyettesét kérdeztük.

– Az idei felvételi vizsgát követôen felháborodást, tiltakozást váltott ki, hogy a kormányhatározatban megszabott beiskolázási arány az általános orvosi karon (a 240 helybôl 43% a magyar, 57% a román vonalé) oda vezetett, hogy az államilag támogatott helyekre a román tagozaton sokkal kisebb általánossal jutottak be hallgatók. Hogyan lehet ezen változtatni?

– Bár elôfordulhatott volna fordítva is, ezt mindenképpen rendezni kell. Amikor a kormányhatározatot meghozták, az utolsó öt év bejutási átlagát vették figyelembe, csakhogy azóta a helyzet megváltozott. Míg a román jelöltek megoszlanak az ország különbözô egyetemei között, a magyar középiskolát végzett fiatalok továbbra is a vásárhelyire felvételiznek. Mindezt tekintetbe be véve az RMDSZ-nek kezdeményeznie kellene a kormányhatározat kiigazítását, s korrigálni a helyek számát, ahogy a gyógyszerészeti karon vagy a bábaképzô fakultáson mûködik. Ami azért is fontos lenne, mivel úgy hírlik, hogy országos viszonylatban csökkenteni készülnek az államilag támogatott helyeket.

– Bármennyire is nône a helyek száma, a végzett orvosok és gyógyszerészek közül sokan továbbra is elmennek az országból…

– Az utolsó két évfolyam több mint hatvan százaléka elhagyta az országot. Készen várják ôket a határon túl, és sajnos nem akadályozható meg, hogy ott próbálkozzanak, ahol hamarabb és jobb anyagi körülmények között, tudnak dolgozni és érvényesülni. Mi készen tálaljuk a szürkeállományt, miközben a Magyarországon végzett hallgatók nyugatra távoznak. A mieink közül pedig nagyon kevesen jönnek vissza.

– Talán nem mennének el annyian, ha a rezidensi vizsgát más körülmények között, nem annyira központosított formában szerveznék meg.

– Valószínû nem, bár más országokban – mint az Egyesült Államok vagy Franciaország – is központosítottan zajlik ez a vizsga.

– Nem az lenne-e a célszerûbb, ha a vásárhelyi kórházakban annyi helyben végzett szakorvost képeznének ki, amennyire itthon és a környezô megyékben szükség van, s a vizsgára is ilyen alapon állhatnának a végzôsök?

– Ehhez alapos helyzetismeretre, pontos adatokra lenne szükség, s az is fontos, hogy egy bizonyos klinika hány gyakornok képzését tudja vállalni. A rezidens státus nem azt jelenti, hogy valakinek végleges állása van. Egy hosszú folyamatról van szó (ortopédiából például öt hat-év), s csak a szakvizsga letétele után dôl el, hogy hol (kórházi vagy egyetemi oktatói vonalon) tud-e a képzett szakorvos elhelyezkedni.

A helyeket a megyei kórházak vezetôségének kellene meghirdetnie, az egyes klinikáknak ugyanis erre nincsen joga. Egy biztos: a rendszerre ráférne az átalakítás, amit a jövô évre ígérnek. Személy szerint fontosnak tartanám, hogy a jelöltekkel, különösen a sebészeti szakmák esetében, még az elméleti ismeretek felmérése elôtt, elbeszélgessen a bizottság, és valóban hasznos lenne a központosítás bizonyos mértékû lebontása is.

Nagyobb gondot jelent, hogy helyi szinten elsôsorban családorvosokra lenne szükség. A 120 magyar végzôsbôl valószínû többen választanák ezt a szakot, ha megfelelô körülmények várnák a fiatal orvosokat, szeretettel fogadnák ôket, lakást biztosítanának számukra. Ehelyett olyan falvakban lenne üres állás, ahol nincs víz, megoldatlan a közmûvesítés, s a rendelôk egy részének nincs és elôreláthatólag nem is lesz mûködési engedélye. Az sem ígérkezik könnyûnek, ha a pályakezdôknek a nyugdíjba vonuló orvostól kell bérelniük vagy megvásárolniuk a rendelôt. Bár eddig azon a véleményen voltam, hogy maradjanak itthon, be kell látnom, hogy egyre kevesebb indokot és érvet tudok felhozni a miértre. Alacsony fizetés, rossz munkakörülmények, kilátástalan jövô – ezért mondta az általános orvosi kar dékánja az idei évnyitó ünnepségen, hogy tisztelet azoknak, akik ilyen feltétek mellett továbbra is az orvosi egyetemet választják.

– Valószínûleg az is nehezíti a helyzetet, hogy ezt a szakmát kell a leghosszabb ideig tanulni...

– Ami a családalapítás idejére esik, miközben állandó stressznek vannak kitéve a fiatalok, anélkül hogy egy biztos jövôt látnának maguk elôtt. Az unoka nevelése nem egy esetben a nagyszülôket terheli, és vannak családok, ahol lehetetlenné válik a szakosodó orvos hosszú éveken át történô anyagi támogatása.

– Sokan kifogásolják, hogy az idén sem indult magyar tannyelvû asszisztensképzés, bár a jelek szerint van rá igény.

– A jövô tanévtôl a fakultássá vált asszisztensképzô kollégiumokban (ahol a mesterképzés és a doktorátus is lehetôvé válik) magyar nyelven is elkezdôdik az oktatás. Eddig az anyagi okokra hivatkoztak, továbbá, hogy a kollégium nem felsôoktatási forma, ezek a kifogások most már elhárulnak. Egyrészt, mert felsôoktatássá vált, továbbá a magyar diákokra járó kvóta magasabb, ami jól jön az egyetemnek.

– Aktuális téma mostanában a romániai felsôoktatás minôsége. Van-e remény a változásra?

– Tapasztalataink szerint valahol valami baj van. Az oktatással foglalkozó rektorhelyettesként úgy vélem, hogy ennek okát a középúton kell keresni. Hibásak a diákok, hogy nem tanulnak, ami azt tükrözi, hogy valami nem mûködik jól a felsôoktatási rendszerben. A klinikai szakokban nem fordítanak elég idôt a hallgatókra, mivel az ott dolgozó oktatók nagyon el vannak foglalva a betegellátással kapcsolatos teendôkkel. Az elsô három évben óriási ismeretanyag zúdul a hallgatókra, ami ráadásul nagyon nehéz (anatómia, biokémia, biofizika, mikrobiológia stb.) Diákjaink nagy része kezdetben nem veszi komolyan az egyetemet, hónapokig nem tanul, mert nem kérik számon minden órán az anyagot, s ezért fordulhat elô, hogy a szesszióban egy évfolyam hatvan-hetven százaléka megbukik. Az okokat ezenkívül a líceumi oktatás fellazulásában is kereshetjük. Vannak középiskolák, ahonnan évek óta olyan diákok jönnek, akik nem képesek megbirkózni az ismeretanyag mennyiségével, és a tanárok egy részének az igényességével sem. Az orvosi egyetem nagyon nehéz, fôleg az alaptantárgyak, amelyekre a többi ismeret kellene épüljön.

– Véleménye szerint az "igényesség" elegendô-e ahhoz, hogy a marosvásárhelyi egyetemen végzettek könnyen vegyék a reziden