Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Szalagcímben olvasom a 24 ore muresene címû marosvásárhelyi sajtótermék címoldalán, hogy valami roppant nagy veszély leselkedik a marosvásárhelyiekre. Hogy mi az, amitôl megrendül a város, az a cikk végigolvasása során sem derül ki, annyi azonban igen, hogy a Bolyai líceum diáksága valami roppant sötét dologra készülôdik. Olyasmire, amitôl minden igaz román hazafinak fel kell kapnia a fejét, s meg kell védenie a hazát, mert ki tudja miben sántikálnak ezek a fránya bolyais diákok, akik – lám-lám! – már 1990-ben is az önálló (az újság szóhasználatában: kizárólagos) magyar iskoláért "mentek ki az utcára".

Nos, hogy mi is történt valójában 1990-ben, ki "ment ki az utcára" (mert nem a bolyais diákok voltak azok) és miért, azt a cikk szerzôje már életkora miatt sem igazán tudhatja, azt azonban úgy tûnik, alaposan megtanulta rövid újságírói pályfutása során, miként kell bolhából elefántot, félinformációkból médiaszenzációt, ki tudja honnan elkapott félszavakból nacionalista uszító irományt gyártani.

Az egészben azonban nem az illetô újságíró személye az érdekes. Megtanulhattuk az utóbbi évek "demokratikus" sajtójában, hogy az igazság sok esetben köszönô viszonyban sincs azzal, amit némelyek a nyomdába közlésre leadnak. Igen kellemetlen meglepetésként ért viszont, hogy a hasonló jellegû vezércikkentyût nem abban a lapban olvastuk, amelynek krédójává vált a magyarok gyalázása és a provokálása, hanem egy olyan újságban, amely eddig nem a "magyarkérdésbôl" fabrikált vezércikket, s véleményanyagaiban is a kiegyensúlyozottságra törekedett. Vajon mi indította most arra éppen ezt a sajtóterméket, hogy ennyi rágalmat és provokatív rosszindulatot gyömöszöljön alig néhány sorba?

Másrészt – noha a cikk tartalmának szinte egyetlen szava sem igaz –, tartalmával kapcsolatban mégis megengednénk magunknak néhány pontosítást. Így például, a magyarság autonómiatörekvésének kinyilvánításához nem a Bolyai diákjainak tüntetésére van szükség (hacsak nem az egyetlen magyar tannyelvû líceum diszkreditálása lenne a cél), ezt megtette maga az RMDSZ Agyagfalván. Mit tehetünk azonban, ha a kolozsvári Bolyai egyetem (amelynek csupán a neve közös a marosvásárhelyi tanintézményével) létrehozásáért küzdô Bolyai Kezdeményezô Bizottság demonstrációra felhívó szavaiból az egyébként tájékozódni hanyag és lusta újságíró csupán annyit ért, hogy Bolyai (ne feledjük, az egykori tudósokat 1990 márciusában is meg akarták már gyilkolni a feltüzelt verôlegények), és máris kész a rosszindulatú tudatlanságról tanúskodó sajtóanyag.

Mint ahogy egy újságírónak azzal is tisztában kellene lennie, hogy Romániában szavatolt a szabad gyülekezés és véleménynyilvánítás joga, azaz egy esetleges tüntetéshez csupán bejelentési kötelezettség társul, nincs szükség engedélyezésre. Amit Marius Pascan polgármesteri hivatali szóvivônek is illene tudnia, mielôtt büntetéseket helyez kilátásba egy nem létezô tüntetés nem létezô résztvevôinek.

II. Albert belga király az elmúlt hét végén aláírta Románia és Bulgária EU csatlakozási szerzôdésének ratifikálását, tudósít a külügyminisztérium.

A tárca üdvözli, hogy az elmúlt hét végén II. Albert király Belgium nevében aláírta Románia és Bulgária EU csatlakozási szerzôdésének ratifikálási eszközét, a dokumentumot Rómába küldik, ahol a ratifikálási eszközöket ôrzik, áll a Mediafax hírügynökségnek hétfôn küldött külügyminisztériumi közleményben.

Románia szemszögébôl a csatlakozási szerzôdés ratifikálása a kétoldalú román–belga kapcsolat különleges minôségének megerôsítése minden területen.Franciaország, Németország, Belgium és Dánia az a négy EU-tagország, amelyek megvárták az Európai Bizottság szeptemberi jelentését, hogy csak azután ratifikálják Románia és Bulgária csatlakozását. Franciaország szenátusa október 3-án fogadta el a csatlakozási szerzôdés ratifikálására vonatkozó törvényt.

Október 14-én Domokos Kázmér nevét vette fel a szovátai faipari líceum, amely egyúttal fennállásának 50. évfordulóját is ünnepelte. Az eseményen részt vett és ünnepi beszédet mondott többek között Péter Ferenc, Szováta város polgármestere, Csép Éva Andrea, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, valamint Puskás Bálint, Kovászna megyei szenátor. Péter Ferenc hangsúlyozta, hogy a város továbbra is fontosnak tartja az oktatásügy felkarolását, amit bizonyítanak a közelmúltban támogatott pályázatok révén véghez vitt fejlesztési munkálatok is. Csép Éva Andrea szintén méltatóan szólt az iskola fejlettségi szintjérôl, illetve hangsúlyozta, hogy a település jövôjét döntô módon meghatározza az oktatás színvonala is.

Megyénkben a növénytermesztôk 5.000 hektáron használnak Pioneer hibrid kukorica-vetômagot. A tegnap a récsei határban szervezték meg a Pioneer hibridkukorica-bemutatót Covrig Paul farmer 70 ár nagyságú parcelláján, ahol Ioan Darabanti, a cég kereskedelmi igazgatója bemutatta a használt és az újabb hibrideket. Deliu Cristian mérnök, aki megyénkben a tevékenységet a Pioneer bemutatóparcellákon irányítja, a hibridek jellemzôit, tulajdonságait, az alkalmazott termesztési technológiát ismertette.

A bemutató iránt nagy volt az érdeklôdés, a környezô megyékbôl is eljöttek a gabonatermesztôk, farmvezetôk, mezôgazdasági vállalkozások vezetôi. A kísérleti parcellán 11 hibridet termesztettek az idén, korai és késôi érésûeket is. Habár szigorúan tiszteletben tartották a termesztési technológia minden mozzanatát, a hozamok sajnos nem érték el a várt szinteket. Ennek magyarázata a szélsôséges idôjárás, amely egy hónappal késleltette a vetést, ezután sokáig szárazság volt, majd következett a huzamosabb esôs idôszak. Ezek a tényezôk megakadályozták, hogy a magoknak tulajdonított kiváló tulajdonságok (betegségekkel, szárkidôlésekkel stb. szembeni ellenállás) érvényesüljenek. A parcellán is látható volt, hogy az érés idôszakában a növényzet megsínylette a mostoha idôjárást, a fejlôdés nem történt egyformán. Az agrármérnök elmondta, hogy az idei rossz mezôgazdasági évben is számos tapasztalatot szereztek, különösképpen a növényvédelmi munkálatok terén. Ezeket is megosztotta a jelenlévôkkel.

Ezek után elkezdôdött a gépi betakarítás. A mennyiség és a szemek nedvességtartalmának megmérése után valóban bebizonyosodott, hogy a hozamok szinte mindenik hibridnél alacsonyabbak. A parcellaszéli tapasztalatcsere jó alkalom volt arra, hogy a kukoricatermesztôk megbeszéljék gondjaikat, teendôiket.

A bemutatón jelen voltak a Sapientia egyetem marosvásárhelyi tagozata kertész szakának IV. éves hallgatói is. Nyárádi Imre István adjunktus szántóföldi növénytermesztési elôadásokat is tart, így jól jött számukra ez a rendezvény, mert a hallgatók élôben láthatták a különbözô hibridek jellemzôit, megismerkedhettek a termesztési technológiákkal, azok részleteivel, tanúi lehettek a gépi betakarításnak, láthatták a kártevôk, betegségek okozta károkat stb.

Ioan Darabanti igazgató elmondta, hogy reméli, a Pioneer romániai leányvállalatánál idén befejezik a hidegtûrô repcefajtával való kísérleteket, mivel ez iránt a megyében egyre nagyobb a kereslet.

Gyakran hallani, hogy szülés után az anyák elhagyják gyerekeiket. A kórházakban felejtett gyerekek problémája országos jelenségnek számít. Megyénkben idén 49 ilyen esetet tartanak számon, amelybôl 35 egy éven aluli csecsemô – derül ki a Maros Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság adataiból.

Florin Dumbrava, a Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság ügyvezetô igazgatója szerint e jelenséget kiváltó legfôbb ok a szegénység, de emellett sok esetben az anyák nagyon fiatalok és megijednek a felelôsségtôl, vagy éppen apjuktól, illetve férjüktôl tartanak – nyilatkozta. Az igazgató szerint a statisztikák is alátámasztják a szegénységet, mint fô okot, mivel az elhagyott gyerekek száma mindig jóval nagyobb téli idôszakban, amikor a családok a magas költségek miatt anyagi nehézségekkel küzdenek. Véleménye szerint 2007 január elsejétôl a kórházakban felejtett gyerekek száma csökkenni fog, ugyanis ekkortól a két éven aluli gyerekekért járó állami támogatás összege jelentôsen megnövekedik. A legtöbb eset Marosvásárhelyen van bejegyezve, majd Marosludas, Segesvár, Erdôszentgyörgy és Dicsôszent-márton következik. "Szorosan együttmûködünk a kórházak szociális munkásaival, valamint a megye településeinek önkormányzataival és igyekszünk megtalálni az anyát, hogy a gyerek minél hamarabb visszakerüljön családja körébe. Az esetek hetven százalékában sikerül is ez" – fejtette ki az igazgató. Mivel az elôírások alapján a csecsemô nem maradhat hat napnál tovább a kórházban, ilyen esetekben a Gyermekvédelmi Igazgatóság sürgôsségi eljárással ideiglenesen hivatásos pótszülôkre bízza a gyereket. Az elhagyott gyerekek elhelyezésére más megoldások is kínálkoznak, egyik az úgynevezett bentlakásos rendszer, azonban a törvény tiltja, hogy két éven aluli gyereket ide helyezzenek. Az igazgató kijelentette, hogy az utóbbi 15 évben a régi típusú gyermekvédelmi rendszer nem készítette fel az elhagyott gyerekeket arra, hogy az intézetekbôl való kikerülés után megállják a helyüket, ezért a régi modell szerint mûködô gyermekotthonokat többé egy lejjel sem fogják támogatni. Az új rendszer a nagy család modelljére épül, és segít a kikerült fiataloknak munkahelyet, lakást találni. Maros megyében 40 olyan fiatal van, akik két éven belül elhagyják a védelmi rendszert – mondotta Florin Dumbrava.

Az igazgató szólt azon gyerekek helyzetérôl is, akiknek szülei külföl-dön vállaltak ideiglenesen munkát. Megyénkben 252 ilyen gyereket tartanak számon, azonban a hatóságok szerint ennél jóval több eset van, csak nem tudnak róla. Az igazgató elmondta, hogy 45 esetben a gyereket sürgôsen el kellett helyezniük. Ha kiderül, hogy a gyerek veszélyben van és helyi szinten nem rendezhetô az ügy, akkor átveszi a gyermekvédelmi igazgatóság. A szülôknek kötelességük megnevezni egy személyt, aki távollétükben felelôs a gyerek neveléséért. A helyi polgármesteri hivatalok hatáskörébe tartozik, hogy háromhavonta jelentésben számoljanak be ezen esetekrôl. A 102 polgármesteri hivatal közül azonban szeptemberben csupán 63 szolgáltatott információkat, annak ellenére, hogy a törvény kötelezi ôket erre – tájékoztatott Florin Dumbrava.

Jegyzet

Hallgatták egykor a gyerekek esténként a szebbnél szebb tündérmeséket, népmeséket, ki-ki kedvére valót. Szinte nem volt olyan gyerek, aki ne ismerte volna Hófehérkét, Piroskát, Jancsit és Juliskát meg a Csizmás kandúrt. Mára Piroskából Pirosszka lett, a Jancsi és Juliskából pedig horrorváltozat is van már a piacon. Több anyuka esett kétségbe, amikor megvásárolta kisgyerekének a mesekazettát, mert a kicsiknek egyáltalán nem való félelmetes jelenetek voltak a felvételen. Nagy divat lett, hogy a meséket átírják olyan formában, hogy az már nem is gyerekeknek szól. A kedves figurákat menôvé varázsolják a filmkészítôk, érdekes beköpéseket adnak a szájukba, és máris bejön a számított kasszasiker, ugyanis tinik és felnôttek százezrei szórakoznak rajtuk. Csak a legkisebbek maradnak ki, hisz ôk még nem igazán értik, hol is kell nevetni. Ma már a szülôk nagy részének nincs ideje mesét olvasni a kicsiknek, így a gyerek többnyire a tévéképernyô elôtt köt ki és a szülô megnyugszik: rajzfilmet néz. A rajzfilmadók pedig tele vannak a gyerekek megnevezése alapján "csúnya rajzfilmekkel". A kérdésre, hogy mit ért ezalatt, egy kislány válasza érdekes volt: "ahol mindig csak lônek és verekednek". Sajnos, nem minden gyerek ítéli rossznak e mûsorokat, ugyanis a fiúk általában rajonganak ezekért, iskolában nemegyszer el is játsszák a látott mozdulatokat. Feltevôdik a kérdés: miért is néznek ilyesmit a gyerekek? Talán mert nemigen van más választék? Mivel az összes rajzfilmcsatorna tele van egymás között harcoló, fegyveres, ijesztô figurákkal? Ha ez a választék, akkor ezt fogyasztja a pöttöm nézô. Úgy látszik, ma már nem divatosak az állatos rajzfilmek, ahol a gyilkolászás helyett a hôsök barátságot, kedvességet sugallnak. Már nem annyira menô Micimackó, sem a Grimm testvérek mesevilága, a mérleg súlya a pokemónok, meg a szörny kinézetû csudanindzsák felé billent el. És ezekre talán nem is illik a mese elnevezés, hisz nemegyszer az akció- és rémfilm közötti skálára helyezhetôk. De remélhetôleg mindig akadnak majd szülôk és lelkiismeretes tanító nénik, akik gondoskodnak arról, hogy továbbra is legyen sok-sok olyan gyerek, aki tudni fogja, ki is az a Hófehérke és milyen szépek is a népmesék.

A finnországi uniós csúcs elôkészítésérôl kezdtek hétfôn kétnapos tanácskozást Luxembourgban az EU-külügyminiszterek, akik az észak-koreai és az iráni atomprogramok jelentette fenyegetéseket is megvitatják.

Az Európai Unió következô csúcsértekezletét október 19-20-án tartják Finnországban, amely ebben a fél évben az EU soros elnökségét adja. Az észak-koreai kísérleti atomrobbantás miatt a Phenjan ellen elrendelt BT- szankciók nyomán számos figyelmeztetés hangzott el Iránnak is. Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy ha Irán nem változtat álláspontján, az Európai Unió 25 tagállamának külügyminiszterei luxembourgi ülésükön várhatóan megállapodnak arról, hogy szankciók bevezetését kérik az ENSZ Biztonsági Tanácsától.

Október 17-ét az ENSZ közgyûlése 1992-ben nyilvánította A Szegénység Elleni Küzdelem Világnapjának Magyarországon.

A gondolat Joseph Wresinski atyától, az ATD-Negyedik Világ mozgalom alapítójától származik. (Az ATD az Aide á Toute Détresse – Segítség mindenfajta nyomorúság ellen – rövidítése). A francia kezdeményezés gyorsan terjedt a világban és sokakat magával ragadott. 1987. október 17-én tömegek gyûltek össze Párizsban, annak a kônek a leleplezésére, amelyre Wresinski szavait vésték: "Valahányszor férfiakat és nôket arra ítélnek, hogy súlyos szegénységben éljenek, emberi jogok sérülnek. Magasztos kötelességünk, hogy erôink egyesítésével biztosítsuk a jogok érvényesülését".

2000-ben az ENSZ millenniumi csúcstalálkozóján a világ nemzetei nyolc fejlesztési célt fogalmaztak meg, ezek egyike tartalmazta azt a célkitûzést, hogy 15 év alatt csökkenjen felére a súlyos szegénység, azaz a napi egy dollárnál kevesebbôl élôk legalább egymilliárdos tömege. A világ ugyanis megfelelô tudással, erôforrásokkal és technológiával rendelkezik ahhoz, hogy véget vessen a végletesen nagy szegénységnek. Az ENSZ fejlesztési programja (UNDP) csak mérsékelten derûlátó: a jelenlegi tendenciákat figyelembe véve 2015-re mintegy 800 millió ember él majd extrém szegénységben, másik 1,7 milliárd ember is csupán napi két dollárból tengôdik majd. A szegénység, a szociális kirekesztettség elsôsorban a nôket veszélyezteti: a világ szegényeinek 70 százaléka nô.

2004. szeptember 20-án több mint 60 ország állam-, illetve kormányfôje részvételével rendeztek New Yorkban ENSZ-értekezletet a globalizáció szociális vonatkozásairól, így a szegénység kérdésérôl. A tanácskozáson megfogalmazódott, hogy a felelôsség a fejlett ipari országoké: nekik kellene a végletesen szegény országok megsegítésére fordítani annak a gazdagságnak egy részét, amelyet a globalizáció révén szereztek.

Vannak azért kedvezô jelek is a szegénység csökkentése terén, Ázsiában például – elsôsorban Kína és India gazdaságának dinamikus fejlôdése következtében – 1990 óta 250 millióval csökkent a nagyon szegények száma, akiknek napi kevesebb mint egy dollárból kell megélniük. Az is igaz viszont, hogy még mindig 600 milliónál több ázsiai él e küszöb alatt.

Még a világ leggazdagabb országában, az Egyesült Államokban is a lakosság csaknem közel 13 százaléka, mintegy 37 millió ember az ottani szegénységi küszöb alatt élt a múlt évi adatok szerint, ami azt jelenti, hogy egyedülállóként az éves jövedelem nem haladja meg a 10 ezer, négytagú család esetében 20 ezer dollárt.

Üdvözölte az ENSZ-szankciók bevezetését Észak-Korea ellen José Manuel Barosso, az Európai Bizottság elnöke, aki szerint a Phenjan elleni egységes kiállás javítja az iráni atomprogram körüli vita rendezésének esélyeit is.

Barroso londoni útja alkalmával a BBC hírtelevíziónak nyilatkozva közölte, hogy Brüsszel teljes mértékben támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsa által foganatosított pénzügyi és kereskedelmi szankciókat Phenjan ellen. Szerinte az atomrobbantás miatt bevezetett büntetôintézkedések nagyon fontosak a nemzetközi közösség hitelessége szempontjából, mert az Észak-Korea körüli történések nemcsak a térségre, hanem az egész világra nézve veszélyesek.

Barroso szerint a Phenjan körüli fejlemények felvetik az atomtechnológia elterjedésének kérdését, így azt a lehetôséget is, hogy Phenjan esetleg továbbadja-e az ezzel kapcsolatos ismereteket terrorista csoportoknak.

"Nagyon fontos, hogy szilárdak maradtunk, és támogattuk az ENSZ-szankciókat. Szerintünk a nemzetközi közösségnek minél egységesebbnek kell maradnia" – mondta Barroso. Örömmel üdvözölte, hogy Kína nagyon szilárd álláspontot képviselt, és az észak-koreai áruszállítmányok ellenôrzésével kapcsolatos fenntartások ellenére támogatta az Észak-Korea ellen bevezetett korlátozásokat.

A brüsszeli vezetô szerint a kínai kiállás fontos az iráni atomprogram körüli vita rendezése szempontjából is. Oroszország és Kína – mindketten a BT állandó tagjai – szembeszegültek az Irán elleni szankciók bevezetésével, amelyeket szorgalmazott az Egyesült Államok és az EU a diplomáciai rendezés lehetôségének fenntartása mellett.

Helyi idô (keleti part) szerint kedden reggel 7 óra 46 perckor lépi át az Amerikai Egyesült Államok lélekszáma a 300 milliós határt az amerikai Statisztikai Hivatal szerint, s ez a környezetvédôk szerint aggasztó, mivel már eddig is az Egyesült Államokban fogyasztják a legtöbb energiát, és ott szennyezik a leginkább a levegôt, az úgynevezett amerikai életmód pedig meghatványozza ezt.

A világ harmadik legnagyobb államának népessége tizenegy másodpercenként növekszik egy fôvel, ami évente 2,8 milliós növekedést jelent. Miközben pedig Európa a születések alacsony száma miatt demográfiai problémával küzd, addig az Egyesült Államok lakossága mindössze 39 év alatt 200 millióról 300 millióra nôtt. A környezetvédôk fôleg azért aggódnak, mert a népesség növekedése nem a sûrûn lakott vidékeken megy végbe és az ipari gócok mind jobban szétszóródnak. Nagy házak, nagy ingatlanok és nagy kiterjedésû bevásárlóközpontok. Ez az "American way of life" (amerikai életmód). "Az Egyesült Államok az elôvárosok országa lett" – mutatott rá Vicky Markham, a Környezetvédelmi és Népességi központ igazgatónôje. A széttelepülés több jármûvet és gyakoribb utazásokat követel meg.

"Valójában a népesség növekedésének mintája jelenti a legnagyobb problémát" – erôsítette meg Michael Replogle, a New York-i Környezetvédelmi Szervezet munkatársa. Az Egyesült Államok ugyan még mindig viszonylag ritkán lakott ország, amelyben egy négyzetmérföldre (2,5 négyzetkilométerre) 84 lakos jut, míg az Európai Unióban 300, Japánban pedig 900 ez az arány. Az amerikaiak több mint a fele azonban part menti területeken él, így a Golf-partja mentén és nagy tavak mellett. Ráadásul sokan költöznek metropolisokból az elôvárosokba vagy még beljebb az országba.

A jelenleg leggyorsabban növekvô város a kaliforniai Elk Grove, Sacramento elôvárosa. A legnagyobb népességnövekedést felmutató ipari góc pedig Riverside, amely 80 kilométerre fekszik Los Angelestôl. "A New York-ban élôk hajlamosak arra, hogy váro-sukat urbánus dzsungelnek tekintsék, az egy fôre jutó környezetszennyezés azonban viszonylag csekély, mindenesetre csekélyebb, mint azé az amerikaié, aki nagy elôvárosi házban lakik és egynél több autója van" – mutatott rá Carlos Restrepo, New York egyetemének kutatója. Az Egyesült Államok népessége tehát a felével nôtt 1967 óta. A gépjármûvek száma viszont ugyanezen idô alatt több mint megkétszerezôdött, a megtett kilométerek száma pedig megháromszorozódott. Ehhez járul még, hogy az Egyesült Államokban ma már csaknem kétszer annyi a háztartás, mint még 39 évvel ezelôtt volt, és ma egy háztartásban átlagosan csak 2,6 amerikai él, míg 1967-ben ez a szám még 3,3 volt. A szingli háztartások száma pedig a szûk 16 százalékról 27 százalékra nôtt.

A bevándorlás – legyen akár legális, akár illegális – mintegy 40 százalékkal járul hozzá a népesség növekedéséhez. A háromszázmilliomodik amerikai pedig akár máris megszülethetett, mivel a Statisztikai Hivatal abból indul ki, hogy 11-12 millióra tehetô az illegálisan az Egyesült Államokban élôk száma. Ezt a számot azonban sok demográfus alulbecsültnek tartja.

Akár 5,5 milliárd fontot is zsebre vághat Roman Abramovics felesége, aki vasárnapi londoni sajtóértesülések szerint hipergazdag férje házasságon kívüli flörtjei miatt a válóper mellett döntött.

Abramovicsnak, aki nincstelen árvaházi gyerekbôl küzdötte fel magát a világ 11. leggazdagabb emberévé, becslések szerint 11 milliárd font ingó és ingatlanvagyona van. Ezek közé tartozik az elsôligás londoni Chelsea futballklub, amelyet a brit fôvárosban letelepedett orosz olajoligarcha három éve vásárolt fel 140 millió fontért, emellett egy 56 millió font értékû Boeing 767-es repülôgép, egy 72 milliót érô, saját helikopterrel és tengeralattjáróval felszerelt luxusjacht, több, egyenként 10 millió fontnál jóval drágább lakóingatlan, de legfôképp mintegy 8 milliárd font készpénz.

A nej, Irina ebbôl számít jelentôs szeletre, miután a News of the World, a legnagyobb vasárnapi brit tömeglap beszámolója szerint felbérelte ügyének képviseletére az egyik legnevesebb londoni válóperes ügyvédi irodát, a Sears Tootht.

A házasság megromlásának elôzményeként Abramovics a jelek szerint a futballpályán kívül is cserét hajtott végre: az utóbbi hónapokban már nyilvánosan is szinte csak szupermodell barátnôjével, Darja Zsukovával mutatkozik.

Abramovics még akkor ismerkedett meg Irinával, amikor olyan szegény volt, hogy egy szendvicsre sem tudta meghívni késôbbi feleségét. Irina volt a támasza a pénzbirodalom kiépítése során, miközben öt gyermeküket is nevelte, így valószínûleg joggal számíthat komoly részesedésre a hatalmasra duzzadt közös vagyonból.

Esélyeit nem bízza a véletlenre: az általa szerzôdtetett ügyvédek egyikét londoni szakmai körökben – Spielberg véres Cápa-horrorjainak eredeti címe után – csak Jaws néven emlegetik...

Abramovicséké lehet minden idôk legdrágább válópere, amely mellett – legalábbis az anyagi tétet tekintve – eltörpül Sir Paul McCartney és második neje, Heather Mills már folyamatban lévô házasságbontó procedúrája.

A szinódus jövô hónapban tárgyalni fog a papok szekusdossziéiról miután Bartolomeu Anania érsek kezdeményezte, hogy e dokumentumokat "egyházi rendszerben" elemezzék és ne a Volt Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács átvilágító bizottságánál.

Kolozs, Fehér, Körös vidéke és Máramaros érseke, Bartolomeu Anania hétfôn a papok szekus-dossziéinak átvilágítása kapcsán a Mediafax hírügynökségnek elmondta, hogy az egyháznak megvannak a saját ellenôrzô és szabályozó szervei.

Anania kifejtette, a papok nem szeretnének beleszólni az átvilágító bizottság tevékenységébe, de hozzátette, a papi besúgás olyan bûn, amely felett a klérusnak kellene ítélkeznie.

Anania szerint a papok dossziéinak kérdését a szent szinódus novemberi ülésén vitatják meg, de egy esetleges bizottság létrehozásáról, amely átvenné az átvilágító bizottság hatásköreit a klérus esetében, nem tárgyalnak.

Az elmúlt hét során bizottsági források a Mediafax hírügynökségnek elmondták, hogy a Román Ortodox Egyház befolyásos képviselôi írásban kérték az elnöki hivataltól és a kormánytól, hogy a papok dossziéit ne küldjék az átvilágító bizottsághoz, hanem "egyházi környezetben" tanulmányozzák át ôket. Az idézett forrás nem tudta elmondani, hogy érkezett-e válasz a papok kérésére.

A kormány október 13-i rendkívüli ülésén elfogadott jövô évi, a 2007-es költségvetésbôl 87.830.000 RON-t különítenek el a Távközlési és Informatikai Minisztériumnak. Ez az összeg háromszor nagyobb, mint az idei év kerete (27.498.000 RON). A pénzt elsôsorban fejlesztésekre szánják. "A Világbank által támogatott Tudásalapú Gazdaság programunk jövô évi költségei elérik a 26 millió dollárt, ebbôl 21 milliót a nemzetközi pénzintézet finanszíroz, a fennmaradó 5 millió dollárt a román költségvetésbôl biztosítjuk. A 2007-es év fontos idôszaka lesz a Tudásalapú Gazdaság programnak, hiszen ebben az évben indítjuk le a Közösségi Tudáshálót, a projektbe hamarosan 200 kistelepülés önkormányzata kapcsolódik be, ami azt jelenti, hogy a vidéki települések 10%-át tudjuk informatizálni" – magyarázta Nagy Zsolt, távközlési és informatikai miniszter a program jelentôségét. A modern kommunikációs eszközök beszerzése mellett a projekt lehetôséget nyújt arra is, hogy elektronikus szolgáltatásokat indítsanak be a helyi közösségek, de ugyanakkor az egyéni számítógép-használat elterjedését is elôsegíti.

A 2007-es költségvetés kiemelten támogatja az infrastruktúra-fejlesztést, a nemzeti bruttó össztermék 6,6%-át fordítják erre, a keret a 2001–2004-es kormányzati idôszakhoz képest kétszeresére emelkedett.

Valószínûleg november közepén kerül sor a Szövetség a Székelyföldért, a székelyföldi önkormányzatok társulásának alakuló közgyûlésére.

Demeter János, a Kovászna megyei tanács elnöke, akit az RMDSZ vezetôsége a társulás létrehozásával kapcsolatos szervezési kérdésekkel bízott meg, hétfôn elmondta, hogy elkészült a társulás statútumának tervezete, az elmúlt hétvégén továbbították a projektben részt vevô önkormányzatok polgármestereinek.

A polgármestereknek három nap áll rendelkezésükre, hogy áttanulmányozhassák a dokumentumot és megtárgyalják azt a helyi tanácsosokkal, és azt követôen, még e hét során, a megjegyzéseiket vissza is kell küldjék. Demeter szerint minden polgármester egy mandátumot kap a helyi tanácstól, hogy képviselhesse ôket az alakuló közgyûlésen.

Demeter szerint az alakuló közgyûlésre valószínûleg november közepén kerül sor, addig minden helyi tanács határozatot fogad el a társulásra vonatkozóan.

Szeptember 23-án Csíkszeredában a székelyföldi városokat és községeket képviselô polgármesterek és alpolgármesterek, a jelen levô önkormányzati képviselôk és RMDSZ-tisztségviselôk a Romániai Magyar Demokrata Szövetség programjának Székelyföldre vonatkozó célkitûzései jegyében elfogadtak egy nyilatkozatot, melyben kiemelik, hogy a romániai magyarság identitásának megôrzéséhez elengedhetetlenül szükségesnek tartják a decentralizáció és szubszidiaritás elvének minél szélesebb körû alkalmazását, beleértve a különbözô autonómiaformák kiépítését.

E cél megvalósítása érdekében az Európai Unióban létezô, példaértékûnek tekinthetô önkormányzati modellekbôl kiindulva elhatározták, hogy Szövetség a Székelyföldért elnevezéssel létrehozzák az általuk képviselt önkormányzatok társulását, kidolgozzák a Székelyföld egységes kulturális és gazdasági fejlesztési stratégiáját.

Október 12-13-án Helsinkiben találkoztak az európai térség 27 országát képviselô parlamenti mezôgazdasági szakbizottságok elnökei. Romániát dr. Kelemen Atilla, a Képviselôház szakbizottsági elnöke, illetve Corneliu Pascu a szenátus szakbizottságának elnöke képviselte.

A találkozót Mariann Fischer Böll EU-biztos felvezetô beszéde nyitotta, azt német és francia szakemberek elemzései követtek. A szakmai elemzések komoly vitákat gerjesztettek, melyek fôként a Közös Agrárpolitika jövôjét körvonalazták. Megállapítást nyert, hogy a mezôgazdasági és vidékfejlesztési fejezetek, melyek a múltban az EU költségvetésének 60%-át érintették, ma már csak 35%-os támogatásra számíthatnak, ami a közeljövôben Románia és Bulgária csatlakozásának köszönhetôen 30%-ra fog csökkenni. Rudolf Schwarzböck, osztrák szakbizottsági elnök konkrétan meg is fogalmazta, méltatlannak tartja, hogy az európai gazdák jövôtôl a romániai és bulgáriai mezôgazdasági helyzet színvonaltalansága miatt kevesebb támogatáshoz fognak jutni.

Dr. Kelemen Atilla, akit a bulgáriai küldöttség is felkért álláspontjuk képviseletére, beszédében köszönetet mondott annak a 22 országnak, amelyek eddig ratifikálták a két csatlakozásra váró ország felvételét, másrészt – osztrák kollegájának a felvetésére reagálva – rossz megközelítésnek minôsítette az EU- tagállamok farmerjeinek riogatását. "Valóban, egyre kevesebb pénz jut a mezôgazdaság támogatására, és a két csatlakozó ország a rendelkezésre álló alapot további szétosztásra kötelezi, azonban méltatlannak tartom a romániai és bulgáriai farmerek alábecsülését" – mondta Kelemen Atilla, hangsúlyozva, hogy a két ország mezôgazdasági hagyományai és sajátos körülményei, sajátosságaiknak megfelelô stratégia alkalmazását és elfogadását feltételezik. "Nagy hibát követ el az EU, ha nem veszi figyelembe ezeket a sajátosságokat, és olyan gazdálkodási modelleket próbál rákényszeríteni a romániai paraszttársadalomra, melyek a diverzifikált földrajzi körülmények és sajátos parasztgazdálkodási hagyományok miatt mûködésképtelenek lennének Romániában. Az EU, pontosan a KAP mûködtetése érdekében kell tudja elfogadni és integrálni a csatlakozó országok alkalmazható stratégiáját" – mondta Kelemen.

Markó Bélának, az RMDSZ elnökének a Székely Nemzeti Constitutio 500 az 1848-as szabadságharc és forradalom 158 éves évfordulójának Agyagfalván tartott ünnepélyén elhangzott beszéde

Székely testvéreim!

Székelyföld lakói!

Tisztelt jelenlévôk!

Itt vagyunk, akárcsak ezelôtt ötszáz esztendôvel, 1506-ban, vagy ezelôtt százötvennyolc évvel, 1848-ban. Elteltek az évszázadok, megváltozott a világ azóta, és egyre gyorsabban változik nap mint nap, de egyvalami változatlan: a székelység szabadságszeretete.

Ma nemcsak emlékezni gyûltünk össze, hanem tervezni is. Nemcsak a múltról akarunk beszélni, hanem a jövôrôl is. Nemcsak a hajdani, hanem a majdani székely Constitutiót is meg akarjuk mutatni a világnak. Nemcsak a múltat akarjuk ünnepelni, hanem a ránk váró munkáról is szólnunk kell. Megvalósítható programot kell adnunk a Székelyföldnek. Olyan programot, amely újabb évszázadokra megtart minket magyarként ezen a földön, Erdély földjén, és amely lehetôvé teszi, hogy egyenlôségben, méltóságban, tisztességben éljünk együtt más nemzetek fiaival itt, ahol eleink is születtek, éltek, küzdöttek egy biztonságos jövôért.

De ahhoz, hogy egy megtartó programot kidolgozhassunk, szükségünk van a múlt tanulságaira. Szükségünk van a megmaradás receptjére, amelyet jól ismertek mindig is a székelyek, és amelyet nekünk is alkalmaznunk kell. Hiszen ma okkal vagyunk sokszor rosszkedvûek, ha körülnézünk, és azt látjuk, hogy sem Erdély, sem ezen belül Székelyföld nem fejlôdik úgy, ahogy kellene, még mindig szegény ez a nép, és az Európai Unió küszöbén állva is azt kell látnunk, hogy sokan talán dûlôúton, szekéren döcögnek be a fényes Európába, és ha nem sikerül változtatnunk a helyzetünkön, akkor mások kiszolgálói leszünk ott is. Nagy eredmény, hogy majdnem félmillió hektárnyi erdôt visszaszereztünk, és hogy javarészt ismét a miénk, amit tôlünk elvettek, de könnyen kicsúszhat a kezünkbôl a visszakapott tulajdon, ha nem fogunk össze, és nem tudjuk kellôképpen hasznosítani és gyarapítani azt, amink van. Sokan vannak, akik még mindig nem értették meg, hogy a "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" nem a nekünk való közmondás, szinte semmiért földet, erdôt, gyermekeink jövendôjét elkótyavetyélni nem szabad. Könnyû ezt mondani, válaszolhatná erre valaki, de ki kezeskedik azért, hogy meg tudunk itt maradni magyarként, és hogy holnap jobban fogunk élni, mint ma!

Ahogy manapság mondani szokták: mi a garancia erre? Senki más, csak mi magunk! Sem Bukarest, sem Budapest, sem Brüsszel tálcán nekünk jólétet, biztonságot, önállóságot nem fog hozni. Ezt csak a székelység vívhatja ki magának! De hogyan? Hiszen kevesen vagyunk, mások többek, gazdagabbak, erôsebbek nálunk, mondhatná megint valaki. Nem tudom, miért lenne olyan kevés hat-hétszázezer székely, ha egyet akar, és miért ne lenne nagyon sok másfél millió romániai magyar, ha összefog!

Errôl kell ma beszélnünk, az összefogásról!

Mert lehet panaszkodni, lehet lemondóan legyinteni, de vajon nem éppen az ellenkezôjére tanít-e Agyagfalva példája? A székelyek régebb sem voltak többen, mint most, régebb sem tetszett sokaknak a Székelyföld önállósága, sokan akarták elvenni a székelyek szabadságjogait, meg is tették idônként, de mégis azt kell mondanom, és ne lepôdjék meg senki ezen, hogy: a székelység története tulajdonképpen egy sikertörténet, egy folyamatos gyôzelem a mostoha körülményeken. Hiszen itt Erdély legkeletibb részén mi meg tudtuk ôrizni nyelvünket és kultúránkat, és akár csodának is lehetne tekinteni, hogy valamiféle hatalmas nyelvi- kulturális szigetként, távol Budapesttôl mi itt megmaradtunk. Fáj is ez eléggé sok nacionalista román politikusnak, pedig most már ideje lenne beletörôdniük, hogy vége az asszimilációs álmodozásnak, minket eddig sem lehetett, és ezután már végképp nem lehet beolvasztani. Hiába néznek minket úgy, mint nagy nyitott sebet az ország közepén, hiába próbálnak minket úgymond ,,begyógyítani", mert ez már nem fog menni. Üzenjük nekik, hogy székelynek lenni nem betegség, hanem öröm és büszkeség! Üzenjük azt is, hogy nagyon is jól érezzük magunkat székelyként. Aki magyar, arra, aki román, arra legyen, lehessen büszke: ilyen jövôt szeretnénk mi ebben az országban, sôt, végül is egész Európában.

A székelység megmaradásának receptje pedig szerintünk egyszerû: egység és önállóság.

Ha ezt a két célt érvényesíteni tudjuk, megmaradunk és gyarapodni fogunk. A múlt erre tanít minket. Kézdiszék, Sepsiszék, Orbaiszék, Csíkszék, Udvarhelyszék, Gyergyószék, Marosszék népe különbözhetett a mindennapokban, faluról falura változhatott még a székelyruha színezése is, de ha kellett, össze tudtak fogni. Sokszínû volt a Székelyföld, és mégis egységes a bajban. Alávetették magukat a közös szabálynak, Constitutiót dolgoztak ki, és engedelmeskedtek neki mindannyian, akkor is, ha éppen nem tetszett ez valamelyiküknek, mert az egység sokszor lemondást is jelent. Egyszer, egyetlenegyszer volt egy nagy megingás az egységben éppen itt Agyagfalván, éppen 1848-ban, amikor a magukat radikálisnak nevezôk siettek a harcba, a magukat mérsékelteknek nevezôk pedig azt mondták, várjatok még, nem vagyunk felkészülve. Ugye, milyen érdekes: akkor is voltak radikálisok és mérsékeltek. Akkor sem az volt köztük a vita, hogy szembe kell-e fordulni az osztrák elnyomással, hanem hogy miként kell ezt tenni. Végül is mindegy, hogy kinek volt igaza, mert azáltal, hogy nem tudtak összefogni, az egész székelység szenvedett véres vereséget Szászrégennél. De ez a kudarc mindenkit kijózanított, és utána már éppen a székely összefogás tette lehetôvé, hogy oly soká égett az ellenállás tüze ebben a régióban, akkor is, amikor máshol már csak pislákolt a szabadságharc lángja.

Lecke volt ez az összefogásról, és bízom benne, hogy ezt a leckét megtanultuk mindörökre, bízom benne, hogy amennyiben egyet akarunk, márpedig egyet akarunk, méltó jövôt a székelység, a magyarság számára, akkor lehetünk éppen radikálisabbak vagy mérsékeltebbek, de össze tudunk fogni.

Az RMDSZ ezt az összefogást ajánlja mindazoknak, akik úgy érzik, hogy közösen kell dolgoznunk a közös jövôért. Civil szervezetekkel, egyházakkal, az értelmiségiekkel, az ifjúsági szervezetekkel, de az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal vagy a Székely Nemzeti Tanáccsal is.

Gyertek, dolgozzatok velünk a Székelyföld autonómiájáért!

Hiszen ez a cél!

Az autonómia!

Miért kell az autonómia, és milyen autonómia kell nekünk?

Mi, székelyek az elmúlt évszázadokban azért tudtunk megmaradni, mert nem engedtük, hogy mások döntsenek a fejünk fölött. Ma is ez a megmaradás eszköze. Hogy mi döntsünk arról, ami minket érint: oktatásban, kultúrában, szociális kérdésekben, környezetvédelemben, mezôgazdaságban, erdôgazdálkodásban. Miért kellene Bukarestben osztani a pénzt, miért tudnák ott jobban, hogy melyik utat, melyik iskolát kell a Székelyföldön hamarabb megjavítani, és hogy általában is mi fáj nekünk. A mi fájdalmunkat, a mi gondunkat, a mi örömeinket mi érezzük, mi tudjuk jobban, akkor hát mi akarunk errôl dönteni. Ez az autonómia lényege. A mi esetünkben, a Székelyföld esetében pedig minden gazdasági és kulturális feltétel adott a régió területi autonómiájához. Nem az itt élô románok ellen, hanem velük együtt akarjuk megvalósítani a területi autonómiát. Meggyôzôdésünk, hogy ez nekik is hasznukra válik, nem csak nekünk. Mi nem elzárkózni akarunk, nem határokat akarunk felállítani akkor, amikor egységessé válik egész Európa, hanem a magunk dolgaiban mi akarunk dönteni. És ha ezt akarják a Kárpátokon kívüli román megyék is, azzal is egyetértünk. Legfennebb azt tesszük hozzá, hogy nálunk, ugyancsak nem a román nyelv ellenében, hanem a román nyelv mellett ebben a régióban a magyar nyelvnek is hivatalos nyelvvé kell válnia. Tudjuk, hogy a területi autonómiához törvénymódosítás kell, és tudjuk, hogy ezt egyik napról a másikra nem lehet megvalósítani. De dolgozni fogunk rajta, és tudjuk, hogy ez a románok hosszú távú érdeke is, ez Románia hosszú távú érdeke: együttmûködô, önálló magyarság, nem pedig állandó elégedetlenség, állandó etnikum közi feszültség. Ezért bízunk az autonómia megvalósíthatóságában, ezért értünk egyet a székelyföldi polgármesterek nyilatkozatával mindannyian.

Azt is el kell mondanunk itt, hogy a területi autonómia nem jelent semmiféle bezárkózást, mi az ország közös problémáinak megoldásában eddig is szolidárisak voltunk, ezután is együtt fogunk dolgozni a románokkal. De ami minket érint, és csakis minket, abban mi akarunk dönteni!

Hiszen az Európai Unió az együttlét Európája is, véget ér évszázados szétszakítottságunk, határok nélkül együtt leszünk Magyarországgal, az ottani magyarokkal. Végre együtt lesz a nemzet!

Ugyanakkor az Európai Unió az autonómiák rendszerét is jelenti. Ki-ki szabadon a maga dolgában, mindenki együtt a közös gondokban! Autonómia és szolidaritás! Ilyen Romániát, ilyen Európát akarunk.

És lesz erônk ezt megvalósítani, mert eleink ránk hagyták ezt az erôt, ránk hagyták az agyagfalvi Constitutiót, amely betûjében lehet halott, de szellemében élôbb, mint valaha.

Tovább kell vinnünk ezt a szellemet.

Isten minket úgy segéljen!

"Ez az est több az új szám bemutatásánál – ünnepnek szántuk" – e szavakkal nyitotta a szombati Látó-estet Gálfalvi György, a folyóirat fôszerkesztôje. Október 23-a közeledik, az irodalmi lap tematikus számai közé tartozik a legutóbbi is – az 1956-os forradalom emléke elôtt hajt jelképes fejet, szerzôi közül sokan eljöttek Marosvásárhelyre: a Bernády Ház hosszú asztalánál ültek azok, akik átélték a rettenet ezer arcának megmutatkozásait és késôbb (most is) meséltek róla: Páll Lajos (négy év börtön), Buda Ferenc, Kossuth-díjas költô (egy év börtön), Pomogáts Béla (6 hónap internálás), Kántor Lajos, Dávid Gyula (hét év börtön), Visky András (öt év internálás, apja börtönben), Vida Gábor és a kiskunmajsai Kozma Huba, akinek az ottani '56-os múzeum köszönhetô.

Ahogy Gálfalvi mondta: a rettenetnek ezer arca volt, és ezt mindenki a saját módján élte át, mindenkiben saját vegyületet alkotott. Ezekrôl a vegyületekrôl, azok utóéletérôl vallottak jelenlevôk a jelenlevôknek.

Pomogáts Béla az évforduló ünnepi vetületét hangsúlyozta: az ünnep szent napot jelent, a szent nap szentséget, ami kiemelkedik a hétközna-pok világból és visszasugároz valamit abból a szentségbôl, amely körülveszi. Ugyanakkor számvetésre késztet. Október 23-a nemzeti ünnep: az egész nemzetnek számot kell vetni önmagával. Ebben a vonatkozásban én szomorú és csalódott vagyok. A huszadik század magyar történelmének legnagyobb eseményét szakralizálja és nem tudunk ezzel mit kezdeni. Nincs kinek átadni a stafétabotot. Az ünnepbôl hivatalos állami protokollünnepség lett. Különbözô politikai pártok marcangolják szét '56-ot, mindegyik csak a sajátjának kívánja tudni. '56 tanítása a szabadságról szól, a függetlenségrôl, a nemzeti szolidaritásról. Ez teljesen eltûnt, csakúgy mint az erkölcsi emelkedettség. A magyar nemzet képtelen önmagával megbékélni, a politikai hasadékoknál mélyebb és veszélyesebb hasadékok szabdalják. Mégis bízom az ünnepben. De ez a bizalom a reményvesztettek hitébôl származik. Talán segít, hogy immár európai ünneppé vált – mondta Pomogáts Béla, majd Camus korabeli levelét, '56-os vallomását idézte. Ehhez a véleményhez kellene felemelkedni. '56 arra kötelez, hogy nézzünk szembe önmagunkkal, gondolkozzunk el azon, hogy mi történt velünk a forradalom után, '89 után és mi történik velünk ma.

Buda Ferenc öt versét – köztük azokat is, amelyekért kizárták az egyetemrôl és elítélték – olvasta fel, majd Dávid Gyula, a magyar irodalom szürke eminenciása, az Arany János-díj várományosa szólt a közönséghez: korabeli emlékeit idézte és a folyóiratban megjelent írását olvasta fel.

Visky András A megtorlás kegyelme címû beszédét mondta el, majd Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje szólt: irodalomtörténeti ismertetôje, elemzése érdekes szemszögbôl közelített – az '56-os sajtóban megjelent írásokból idézett. Olyan emberek véleményét hangsúlyozta, akiknek neve azóta fogalommá vált, és ôk mind elhunytak már: Szemlér Ferenc, Sütô András, Székely János, Szilágyi Domokos, Szabédi László.

Kozma Huba a kiskunmajsai '56-os múzeumról, a forradalom emlékére szervezett ifjúsági táborokról beszélt, majd Pongrácz Ödön, a legendás Corvin-köz fôparancsnoka, Pongrácz Gergely bátyja írását, emlékezését ismertette. Vida Gábor Winettou nem alkuszik címû, 1956-ot tárgyaló írása szintén megjelent a folyóiratban, ezt általános derültség közepette olvasta fel a szerzô, az elôadók sorát Páll Lajos zárta versmondásával.

A nagy sikernek és szinte teljes telt háznak örvendô est méltó ünnep volt: az irodalom emlékezése, tiszteletadása és kegyelete az áldozatvállalás, felelôsség, mártíromság és a jóba vetett hit fegyverragadása, harca elôtt. Nem komor és ólomkoszorús, hanem derûs, jó hangulatú, de komoly, ôszinte ünnepség. Az '56-os és a mai fiatalok találkozása. Megérte megjelenni. Vesztettek és vesztenek, akiket mindez nem érdekel.

2006. október 15-én a szászrégeni református templomban Demeter József lelkipásztor hirdetett igét. Arról az idôrôl beszélt, amikor egy nép kiáltott elnyomói ellen, mert 1956-ban már nem tudta tûrni az elnyomatást. Mert elvették földjeiket, kifosztották és internálták az embereket. Földönfutóvá tették ôket, kiürültek, elnéptelenedtek a falvak, elvették az emberek becsületét, otthonát. Megteltek a börtönök és az ÁVÓ-s pincék. Majd megérkeztek a szovjet tankok, a miniszterelnök segítséget kért, de a külföld nem mozdult. Magyarország nem kapott segítséget. A forradalmat leverték, és szörnyû bosszú következett mind ott, mind Romániában – zárta prédikációját Demeter József lelkész.

Erre a szomorú eseményre emlékeztek kolozsvári fiatalok In memoriam 1956 verses-zenés összeállításukkal. Rónai Éva vallástanár az, aki irányította és elôkészítette ezt a megrázó mûsort. Részletek hangzottak el Illyés Gyula, Jobbágy Károly, Jókai Anna, Márai Sándor, Örkény István, Pilinszky János, Reményik Sándor, Simonffy András, Székely János, Wass Albert, valamint Ludwig van Beethoven és Erkel Ferenc mûveibôl.

Szólnunk kell ez alkalommal ezekrôl a tizenéves fiatalokról, akik úgy szavaltak, akik úgy élték bele magukat az akkori tragikus hangulatba, mintha átélték volna, mintha ott lettek volna, mintha hallották volna a gépfegyverropogást. Öröm volt nézni ezeket a fiatalokat, akiknek szép arcán ragyog a tehetség tüze. Mert szeretik a versmondást, és szeretik a tanárnôt, aki mesélt nekik az eseményekrôl, aki megértette velük ezen események mély értelmét, és aki ugyanolyan lelkes, mint ôk.

A szavalócsoport három éve mûködik – közölte Rónai Éva vallástanár. Tagjai: Bekô Levente, Farkas Andrea, Hatházi Andrea, Jancsó Hajnal, vendég Plesa Róbert, aki minden elôadáson részt vesz, Rostás Kriszta, Sándor Ádám, Zsizsmann Endre.

A gyönyörû zenei aláfestés, melyben Rónai Boglárka segédkezett, nagyszerûen illusztrálja a drámai hangulatot.

– Úgy érzem, hogy a vallástanítás és a magyar kultúra ápolása összetartozik. Szeretném a gyermeket megerôsíteni hitében, magyarságtudatában, anyanyelvének ápolásában – mondta Rónai Éva.

A kis mûvészek így vélekedtek:

Jancsó Hajnal: – Mindenki nagyon szívesen vállalta, és szórakozásként fogta fel ennek az elôadásnak a betanulását.

Bekô Levente: – Mindent átérzünk, amit teszünk, és amit mondunk, tiszta szívbôl ered.

Sándor Ádám: – Annak ellenére, hogy már sokszor felléptünk ezzel a mûsorral, mégis mindig újra megráz bennünket.

Rostás Kriszta: – Üzenem a többi fiatalnak, hogy érezzék át ennek az eseménynek a fontosságát.

Úgy legyen.

A Bolyai Kezdeményezô Bizottság, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Országos Magyar Diákszövetség 2006. október 17- én megszervezi a leendô Bolyai egyetem elsô nyílt napját.

Ennek keretében Marosvásárhelyen, a Bolyai-szobor elôtt felállított sátrunkban október 17- én 15.30 és 19 óra között képviselôink elbeszélgetnek a romániai magyar felsôoktatás önállósulása iránt érdeklôdôkkel. Örömmel vesszük, ha valaki segítséget ajánl föl közös küzdelmünk folytatása érdekében. A javaslatokat, megjegyzéseket írásban is le lehet adni.

18.30-tól sajtótájékoztatóra kerül sor, majd meggyújtott gyertyákkal írjuk ki fô követeléseinket.

Mindenkit szeretettel várunk!

Az Erdélyi Magyar Ifjak nevében

A székelyföldi lapok találkozója immár hagyományossá vált: a Hargita Népe, a Háromszék, a Brassói Lapok és lapunk munkatársai idôrôl idôre más és más helyszíneken gyûlnek össze, hogy a szakmai kérdések mellett sort kerítsenek az együtt szórakozásra is. A jó hangulat sosem hiányzik e bulikról, a találkozás öröme egy kis idôre feledteti a napi rutint. Hogy mitôl jók és hasznosak, szükségesek e találkozók? Errôl kérdeztük újságíró kollégáinkat, barátainkat.

Azért jók e rendezvények, mert találkoznak – legalábbis négy megyébôl – az újságírók. Személyes kapcsolat alakul ki a kollégák között. Ha például Csíkszeredában konzulátust nyitnak, Marosvásárhelyen iskolát avatnak, nem kell elmennem oda, felhívom kollégámat, akit megkérek, hogy tudósítson. Ez a dolog szakmai része. Ha Marosvásárhelyen lerobban az autóm, telefonálok újságíró barátomnak és megoldódik a gond. Számíthatunk egymásra, és ez jó. A lényeg az emberi kapcsolatok kialakítása és ápolása.

Jó kikapcsolódni a napi robotból, jó más kollégákkal is találkozni, így valamilyen formában kapcsolat teremtôdik a különbözô lapok újságírói között. Jelenleg e találkozókon szerkesztôségekre bontva ülünk egy-egy asztalnál, azokkal társalgunk, akikkel hét közben is együtt vagyunk, esetlegesek a más kollégákkal való beszélgetések. Ezt jó lenne oldani. Ettôl függetlenül mégis jó együtt lenni, akkor is, ha minden alkalommal egy-két új embert ismerünk meg. Ez nem arról szól, hogy
"szakmázzunk", hanem inkább arról, hogy jól érezzük magunkat, más oldalról is megismerjük egymást.

E találkozások számomra elsôsorban azért jók, mert megismertem a kollégákat. Annak ellenére, hogy tíz éve dolgozom a szakmában, kevés alkalmam volt megismerni ôket. Szakmai kérdések nem nagyon jönnek szóba, de együtt vagyunk, jól érezzük magunkat. Mindig más helyekentalálkozunk, amelyekrôl egyik- másik kollégának kevés információja van, így gazdagíthatja tudását. Nem utolsósorban a kikap-csolódás szempontjából is fontos. Munka, munka, munka, a rutinfeladatok elvégzése után néhány havonként jó szórakozni, elbeszélgetni.

Jó találkozni, de nem ártana, ha ezt az egészet délelôtt valamiféle vita elôzné meg, egy bizonyos tematika kapcsán vitáznánk, hisz vannak olyan szituációk – legyenek azok politikai vagy egyéb jellegûek –, amelyekkel minden újságíró találkozik, és egymás tapasztalata hasznos lehet. Fontos lenne, hogy e találkozók alkalmával ne csak a puszta nevekkel maradjunk, és egy ilyen vita, amely összekapcsol embereket, jó kiindulópont lenne a további szórakozáshoz.

Minden alkalmat, amikor együtt lehetünk, ki kell használni. Ezek az újságíró-találkozók nem annyira szakmai, mint inkább emberi szempontból fontosak. Kapcsolatok teremtôdnek, barátságok szövôdnek, általában a játék alatt ismerszik meg legjobban az ember, így olyan oldalai is megmutatkoznak régi vagy új barátainknak, amelyeket máskor lehetetlen felismernünk. Minden találkozó számomra nyereség volt, egyet sem hagytam ki, és ez így lesz ezután is, ha a jó isten is így akarja.

Ez a harmadik találkozó, amelyen részt veszek, és azért jó, mert az elsôn még nem ismertem senkit saját kollégáimon kívül, a harmadikra már kezdtem megismerni a Hargita, Maros, Brassó megyei kollégákat. Ha van pénz, van rá lehetôség, feltétlenül meg kell szervezni e találkozókat. Nem csupán a szórakozást, kikapcsolódást keresem ezekben a találkozókban, ez egy másfajta kikapcsolódás: szakmai körben.

Elsôsorban az emberi kapcsolatok ápolása szempontjából hasznos. Az újságírás annyiban eltér az egyéb szakmáktól, hogy lényeges a társadalomra gyakorolt hatása és e felelôsséggel az újságíróknak tisztában kell lenniük. Egy ilyen találkozó haszna tehát abban is rejlik, hogy ezt a felelôsségérzetet erôsíti az újságírókban. Tudatosítja, hogy nem egy elszigetelt, behatárolt közösségnek szolgáltatnak információkat, hanem ennél sokkal tágabb, az egész székelyföldi, ha úgy tetszik, erdélyi magyarságot felölelô közösségnek tartoznak felelôsséggel. A székelyföldi lapok, mint egy adott történelmi területen mûködô sajtóorgánumok együttes gondolkodása azt a tévhitet rombolhatja le, mely szerint az erdélyi magyar sajtó "vidéki" jellegû, az ugyanis, hogy az erdélyi magyarságnak nincs fôvárosa, nem jelenti azt, hogy a szellemi központok egy szétesô azonosságtudat mûvelôi lennének.

Egyfelôl azért tartom jónak az ilyen találkozókat, mert úgy látom, hogy spontánul vagy szándékosan szítva, itt, Romániában is, de egyáltalán, bizonyos országokban felerôsödött az újságíró-ellenes hangulat, divattá vált, hogy amikor valami rosszul megy, politikus vagy akárki elszólja magát, akkor az újságíróra hivatkoznak, igyekeznek rájuk hárítani a felelôsséget, az újságíró-társadalomnak szüksége van tehát arra, hogy legalább önmagában ellensúlyozza ezt. Ha mással nem, akkor összefogással, jó hangulattal, saját közösségén belül. E találkozók nyilván nem elmélyült szakmai eszmecserék, de a baráti beszélgetéseken sok mindent megtudunk egymásról, és szinte észrevétlenül tanulunk is egymástól, abból is, amit egyesek jól csinálnak, abból is, amit rosszul. És még egy dologra fel szeretném hívni a figyelmet: arra, hogy miközben majdnem minden téren a széthúzás, a bomlasztás a jellemzô, ezek a székelyföldi lapok, amelyek sok mindenben különböznek egymástól, felül tudnak emelkedni az ilyen-olyan nézetkülönbségeken és több mint egy évtizede meg tudták ôrizni ezt a rendszeresen megtartott baráti összejövetelt. Fellengzôsebben azt is mondhatnánk, hogy a helyi és regionális magyar sajtó egységét.

Nincs hely a magyar diákoknak?

Az Andrei Bârseanu Elméleti Líceum magyar tagozatos diákjainak szülei arról panaszkodtak, hogy az iskolában nincs elegendô tanterem, így óránként vándorolniuk kell egyik helyiségbôl a másikba, ugyanakkor nincsenek anyanyelven tanító szaktanárok. Amikor ezt az ügyet az igazgatónak megemlítették, Suciu Ioan azt válaszolta, ha nem tetszik az intézmény, vigyék el a gyerekeket máshová. Valószínû, azért helyezkedik ilyen álláspontra az igazgató, mert az RMDSZ továbbra sem mondott le az önálló magyar iskola létesítésének szükségességérôl, s ez zavarja ôt – mondta lapunknak dr. Kakassy Sándor, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke.

A panasszal felkerestük Suciu Ioant, a dicsôszentmártoni Andrei Bârseanu líceum igazgatóját, aki elismerte, valóban kevés az osztályterem, de ez amiatt van, hogy lévén a környék legeredményesebb középiskolája, nagy rá az igény. Nemcsak a számítógép által leosztott helyek telnek meg, hanem sokan áthelyezéssel is kérik, hogy itt tanulhassanak. Az iskola szülôi bizottságának és diáktanácsának a beleegyezésével, a XII. és az elemi osztályosok kivételével, egy tanév alatt minden osztály négy alkalommal három- három hétig 11 – 18 óra között tartja meg óráit. Az igazgató szerint szó sincs diszkriminációról, hiszen ez a szabály anyanyelvtôl függetlenül egyformán érvényes minden osztályra. Az épület manzárdosítása lenne a megoldás, de még álmodni sem mernek errôl, mert nagyon sokba kerülne. Elkészült egy terv az önálló hôközpont beszerelésérôl, az épület termikus rehabilitációjáról, ennek a kivitelezése 600 millió lejbe kerül majd. Ennyit tehetnek – mondta az igazgató.

Ami valamelyik diák távozását illeti, megtörténhet, hogy tett ilyen kijelentést, azonban ez valószínûleg fegyelmi vonatkozású volt, hiszen kifejtette, aki nem tartja be az iskola fegyelmi szabályzatát, az valóban nincs mit keressen a líceum padjaiban, amúgy sem kötelezô a tizenkét osztály.

Az iskola aligazgatója Sheitz Endre fizika–kémia szakos tanár, aki a líceum évkönyvével igazolja, hogy van elég magyar tanerô, ilyen gond nincs az intézményben. Mi több, tablóképeken mutatja, hogy több egykori magyar diák oklevélszerzés után visszatért tanítani. A 2004/2005-ös tanév 49 végzôs magyar diákja közül 36-an egyetemeken folytatták tanulmányaikat, ami kiváló eredménynek számít. Valószínûleg volt olyan szülô, akit zavart a délutáni program, de egyelôre nincs más megoldás – mondta Scheitz tanár úr.

Az Országos Lakásügynökség támogatásával Dicsôszentmártonban is felépítenek egy 24 lakrészes típustömbházat. A munkálatokat, amelyeket két hete kezdtek el, az a marosvásárhelyi Consor cég végzi, amelyik a városban a takarékpénztár és a kereskedelmi bank székházait is építette, illetve felújította a városi kultúrházat. A tömbházat a szerzôdés szerint egy év alatt kell felhúzzák. Máris több mint száz fiatal családos igényelt lakást, az odaítélés az ANL követelményeinek megfelelô kritériumrendszer alapján történik majd.

100 millió lej adósságtól és több élôsködô cégtôl kell a Carbid Fox Rt.-nek megszabadulnia

A dicsôszentmártoni Carbid Fox Rt. egyike azon ipari kolosszusoknak, amelyek nem sokkal az 1989-es változásokat követôen csôdbe jutottak. A hatalmas energiaárak és a nem megfelelô technológia miatt csak nagyon drágán tudták elôállítani alapterméküket, a karbidot, amelyet aztán a nyugati piacon egyre kevésbé tudtak értékesíteni. A gyár fokozatosan csökkentette a termelést, elbocsátottak munkásokat, bár kemencéi üzemelnek, a mai napig sem sikerült talpra állnia. A fizetésképtelenségre vonatkozó, 2006-ban megjelent 85-ös törvénynek megfelelôen csôdeljárást kezdeményeztek a cég ellen.

Az eljárásnak megfelelôen a cégbíróság május harmadikán befa- gyasztotta a Carbid Fox Rt. "történelmi adósságait", ezt követôen megalakult a hitelezôk közgyûlése, akik megválasztották a hitelezôk bizottságát. Ez a testület több alkalommal tárgyalt a cég vezetôségével az átszervezési terv kidolgozása miatt. Ignat Gh. Sorin vezérigazgató szerint ez a terv már elkészült, egyeztettek a szakszervezettel is, és az eljárásnak megfelelôen letették a Marosvásárhelyi Bírósághoz. Az átszervezési csomagba foglaltakat 3 év alatt kell megvalósítani. Ez olyan gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és belsô felépítési változásokat tartalmaz, amivel a megadott idôn belül nyereségre tesznek szert, s törleszthetôk a régi adósságok, ugyanakkor a cég így megállja helyét az Európai Unió piacán. Jelenleg a Carbid Fox Rt. 3500 tonna karbidot termel havonta, ezt a mennyiséget kell 4500 tonnára növelni, természetesen a megfelelô felvásárlópiac felkutatásával egy idôben. Az igazgató szerint van, akinek eladni a terméket, mi több, már most 80 %-ban exportra dolgoznak. Az átszervezés része lesz az is, hogy a nem termelô részlegeket kiadják más cégeknek, illetve lebontják a rajta levô épületeket és más célra hasznosítják majd a területet.

A Carbid Fox Rt. ugyancsak megoldatlan "történelmi" gondja az ipari hulladéktelep kezelése. Ez a meddôhányó nem annyira szennyezô, mint a szomszédban levô Bicapa Rt. krómvegyületeket tartalmazó lerakója, azonban a 2005/349-es kormányrendeletnek és az új környezetvédelmi szabályoknak megfelelôen 2009-ig ezt is környezetkímélô módon le kell zárni. Ennek érdekében a Carbid Fox Rt. szerzôdést kötött a târgu-jiui Evametal Prod Kft.-vel. A tervek szerint a cég munkásai átforgatják majd a hulladéktárolót, kiválogatják az újrahasznosítható anyagokat, és betakarják a megmaradt salakot. Azonban alig fogtak hozzá egy út kiképzéséhez, illetve végeztek el néhány próbaásást, a megyei környezetvédelmi rendôrség Gaman Dumitrut, a Gorj megyei cég kereskedelmi igazgatóját 10.000 új lejre büntette, mivel a munkálatok elkezdéséhez nem volt környezetvédelmi engedélyük.

Ez ügyben Ignat Gh. Sorin vezérigazgató "mosta kezeit", lapunknak azt nyilatkozta, ez az ügy nem rá tartozik. Azt elárulta viszont, hogy a szerzôdésnek megfelelôen, az újrahasznosított hulladék értékének bizonyos százalékából a Carbid Fox is részesül. Az Evametal Kft. két év alatt kell átforgassa a meddôhányót s kivonnia ebbôl az újrahasznosítható hulladékot. A feltételek között szerepel a szerzôdés meghosszabbításának lehetôsége is – tájékoztatott az igazgató, aki hozzáfûzte, így legalább egy gondtól megszabadítják a céget.

Közben azt is megtudtuk, a Carbid Fox vállalat körül még három cég tevékenykedik: a Carbid Com a karbid forgalmazásával, a Carbid Trading "kiegészítô szolgáltatásokkal", a Conmet pedig tárolással, raktározással foglalkozik. Arra a kérdésre, hogy miért van szükség ennyi cégre, az igazgató azt válaszolta, azért hozták létre, hogy ha valamelyik megbukik, a másik átmenti a tevékenységet.

Ottjártunkkor a vezérigazgató a pénzügyôrség ellenôreit fogadta. Mégsem megy olyan zökkenômentesen a tervezett átszervezés.

Gazdag mûvelôdési programot kínál a Kis-Küküllô Alapítvány vezetôsége az elkövetkezendô idôszakra.

* Október 22-én, vasárnap az 1956-os magyarországi forradalomra emlékeznek. Társszervezôk az RMDSZ és az Alkisz ifjúsági szervezet, valamint a Traian iskola tanárai, diákjai. Az alkalomhoz illô irodalmi mûsor mellett olyan személyeket is meghívtak, akiket az 1956-os forradalom miatt üldöztek, bebörtönöztek.

* Vasárnaptól beindul a Sárga rózsa nyugdíjasklub. Az idôsebbek ezentúl a magyar mûvelôdési központban (volt zsinagóga) minden vasárnap találkozhatnak, közös hétvégi tevékenységet, tematikus beszélgetéseket szervezve.

* Az alapítvány pályázott az e-magyar pont internetes központ kiszélesítésére, létesítésére. A számítógépeknek szintén a mûvelôdési központ adna helyet, remélve, hogy a fiatalokat is a közösségi munkára, az összetartásra serkentik.

* Megalakul a Dicsôszentmárton – Hajdúszoboszló Baráti Társaság. Elkészült a társaság alapszabályzata, amelyet már mindkét fél képviselôi egyeztettek. Az okirattömböt hamarosan benyújtják a törvényszékre, hogy civil szervezetként jegyezzék be a két város közti kapcsolat ápolását felvállaló társaságot. Ezt követôen hivatalos testvértelepülési szerzôdés megkötésére is sort kerítenek.

* Gyárfás Elemér egykori dicsô- szentmártoni ügyvéd, emberjogi harcos, a Kis- Küküllô vármegye elsô fôispánja, parlamenti képviselô emlékének ápolását szeretné felvállalni az alapítvány. Gyárfás Elemér az I. világháború elôtt a románok, ezt követôen, az országváltás után a kisebbségek jogaiért emelt szót. Az ügyvéd 1945-ben az államvédelmi szervek pincéiben mártírhalált halt. Házát, amelyben jelenleg egy magáncég irodái mûködnek, felújították. Elôször a homlokzatra elhelyezendô emléktáblával szeretnének a város nagy szülöttje elôtt tisztelegni az alapítvány kurátorai.

* November 5 – 11. között Szent Márton napon ismét megszervezik a hagyományos Dicsôszentmártoni Magyar Kulturális Napokat. Ez alkalommal fellép a marosvásárhelyi Tiberius vonósnégyes, a bábszínház és a Maros Mûvészegyüttes, ezenkívül klenódiumokból és varrottasokból összeállított kiállítás nyílik, ahol Árva Bethlen Kata által készített csipkét is lehet majd látni, de lesz még író- olvasó találkozó, fényképkiállítás és átadják a Pro Urbe díjakat is. A rendezvény bállal zárul.

A múlt szerdán zsidó és magyar emlékmúzeumot avattak a néhai zsinagógában. Milyen gondolatokat kelt önben az új létesítmény?

Kiss Ferencné: – A zsidó hitközség nekünk, magyaroknak adta bérbe a zsinagógát, ezért kötelességünk, hogy ne csak az épületet, hanem emléküket is ápoljuk. Ezzel megtiszteljük ôket, a múzeum pedig azt is jelképezi, hogy különbözô kultúrájú nemzetiségek egymás mellett jól megférnek.

Gábor Zsu-zsánna: – A múzeum révén sokat megtudhatunk a zsidókról, akik valamikor itt éltek Dicsôszent-mártonban. Azáltal, hogy ez a múzeum létrejött, nekik is adunk valamit, hiszen valójában tôlük kaptuk az épületet. Azt is remélem, hogy így majd többen látogatják, nemcsak dicsôszentmár-toniak, hanem idegenek is, elvégre ez most a kulturális központt.

Tóth Gyula: – Mint a Kis-Küküllô Alapítvány kuratóriumának tagja mondom, hogy sokat jelent számunkra ez a létesítmény. A zsidó nép történelme során számtalanszor bizonyította összetartását. Ez csodálatra méltó és követendô általunk is. Az, hogy Dicsôszentmártonban a Magyar Ház fölbomlott, de helyébe sikerült egy új kulturális központot létrehozni, ami most már e kettôs múzeummal is gazdagodott, arra ösztönöz, hogy egyre több, színvonalasabb rendezvényt szervezzünk, idôseknek, fiataloknak egyaránt, hogy ezáltal mi is, a zsidókhoz hasonlóan, bizonyítsuk összetartásunkat.

Dégi Éva: – A történelmünk, a múltunk elevenedik fel a tárlók alatt a központ galériájában, s ezáltal mi is gazdagabbak leszünk lélekben. Ezentúl ezért is érdemes idejönni és részt venni minden eseményen, rendezvényen, hiszen jelenünk létjogosultságát is igazolja az, ami ma a múzeumban látható.

Bende Lajos: – Szükség van arra, hogy a magyar zsidó kapcsolatokat ápoljuk, s e múzeum ennek szép példája. A magyaroknak vállalniuk kell itt, Erdélyben saját, de a velünk együtt éltek, élôk történelmét is. Felelôsséggel kell szembenézni a múlttal, s ez a múzeum erre is alkalmat adhat, ugyanakkor most már a dicsôi magyarság kötelessége gondozni, ápolni a szellemi, kulturális örökséget, amit a történelem viharai miatt elköltözött zsidók – egy másik kisebbség – rájuk hagytak.

Magyari Izabella: – Jó, hogy van egy helyiség, ahova mi, fiatalok is össze-gyûlhetünk és különbözô tevékenységeket folytathatunk. Kellenek a múzeumok, ahol egy kicsit visszapillanthatunk a múltba, de jó, hogy van ez a kultúrház, ahol mi is elfoglaltságot találunk.

A Máltai Labdarúgó Szövetség úgy döntött, a magyarok elleni szerdai gyôzelemért (2-1) a válogatott már most megkapja az Európa-bajnoki selejtezôsorozatra kitûzött teljes, 14 ezer máltai lírás prémiumot. A The Malta Independent címû lap internetes oldala szerint a közel kilencmillió forintnak megfelelô összegbôl a mérkôzésen szóhoz jutott 14 játékosnak fejenként 800 líra (493 ezer forint), míg a padon ülôknek 400-400 üti a markát. A sportág vezetôi nem véletlenül ilyen nagylelkûek, hiszen csapatuk ezt megelôzôen legutóbb 1993-ban, az Észtország elleni világbajnoki selejtezôn tudott gyôzni tétmérkôzésen. Az elégedettséget szintén jól mutatja, hogy a prémiumrendszer bevezetése óta elsô alkalommal fordul elô, hogy a csapat a teljes összeget megkapja.

Peking 2008

A vizes sportok világszövetsége, a FINA kitart amellett, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelôen a 2008-as, pekingi olimpián is az esti órákban rendezzék az úszódöntôket.

A FINA egyszersmind nógatja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB), hogy maradjon meg a tradícióknál, s ne vigye át másnap reggelre a finálékat, felborítva ezzel az eddigi lebonyolítási rendet.

A szövetség álláspontját legújabban Cornel Marculescu igazgató erôsítette meg a márciusi világbajnokság helyszínén, Melbourne-ben.

A kérdés egyelôre nyitott. A döntés a NOB kezében van, amely azonban nem tudni, meghajol-e ama nyomásra, amelyet az egyik legfôbb "fizetôvendég", a pekingi olimpia viadalait, köztük az Amerikában roppant népszerû úszóversenyeket közvetítô NBC részérôl érzékel. Az amerikai tévétársaság – amely 3,55 milliárd dollárért vette meg a NOB-tól a 2000-es és a 2004-es mellett a 2008-as ötkarikás játékok egyesült államokbeli közvetítésének kizárólagos jogát – erôteljesen szorgalmazza, hogy a pekingi úszódöntôket ne este, hanem másnap reggel rendezzék meg, amikor is Amerikában televíziós szempontból csúcsidô van, vagyis a legnagyobb a nézettség.

"Mi megmondtuk, hogy változatlanul az esti finálékat preferáljuk, ahogyan lesz az a márciusi, melbourne-i világbajnokságon is" – idézte Marculescut a Reuters.

Több sportági nagyság, így a hollandok olimpiai bajnok sprintere, Pieter van den Hoogenband is ellenzi, hogy reggelre kerüljenek át a döntôk, miáltal felborulna a felkészülés, az edzések eddigi rendje, a délelôtti elôfutamok-esti finálék eddigi töretlen hagyománya.

A végszót az ügyben a NOB végrehajtó bizottsága november 29-i, kuvaiti ülésén mondja ki.

Teremlabdarúgó 2. liga

Elsöprô arányú 21-1-es gyôzelmet aratott az Izorep Marosvásárhely a teremlabdarúgó 2. liga 3. fordulója keretében lejátszott vasárnap esti mérkôzésen. A különbség egyértelmû volt a három válogatott játékost is felvonultató marosvásárhelyi csapat és az ellenfél, az új bajnoki résztvevô Maroshévíz között, s azt is jelzi, hogy az Izorepnek a feljutási szándéka nem nélkülözi az alapot. A házigazdák góljait Szabó 4, Csoma Alpár 4, Csoma Ferenc 3, Szôcs 2, Gálfi 2, Bejenariu 2, Novac 1, Gidófalvi 1, Székely 1 és Zagon 1 szerezték.

Egy másik mérkôzésen: Elite Gyergyószentmiklós – Autoglobus Nagybánya 10-8. A Székelyudvarhely II – City'us Marosvásárhely találkozó tegnap este, lapzárta után fejezôdött be. A következô fordulóban rendezik a két marosvásárhelyi csapat közötti rangadót, amelyen a City'us számít házigazdának. A mérkôzésre vasárnap délután 17 órától kerül sor a ligeti sportcsarnokban.

Kézilabda A-osztály

A múlt héten két fordulót is lebonyolítottak a férfi A-osztályos kézilabda- bajnokságban. Magabiztos, Fogaras elleni hazai, és a Potaisa Torda elleni kolozsvári gyôzelmének köszönhetôen, a marosvásárhelyi Vízi József szakmai irányításával szereplô HC Székelyudvarhely megerôsítette vezetô helyét. Maros megye képviselôje, a National Segesvár kikapott Nagyváradon, majd nyert a Minaur Nagybánya második csapata ellen.

Eredmények, 7. forduló: HC Székelyudvarhely – Nitramonia Fogaras 41-24; CSM Nagyvárad – National Segesvár 38-28; Minaur II Nagybánya – CSM szászsebes 33-29. Potaisa Torda és Unio Szatmárnémeti álltak. 8. forduló: CSM Szászsebes – Unio Szatmárnémeti 40-16; National Segesvár – Minaur II Nagybánya 26-23; Nitramonia Fogaras – CSM Nagyvárad 30-23; Potaisa Torda – HC Székelyudvarhely 20-35.

Teke

Két bajnoki forduló után vezetik saját csoportjukat az ifjúsági teke csapatbajnokságban a marosvásárhelyi csapatok. A lányoknál a Romgaz- Elektromaros 3117 fás teljesítménye egy felnôttcsapatnak is becsületére válna, Cucuta Raluca 551, Hategan Corina 540, Ban Adela 539, Török Alexandra 504, Suciu Alina 504, Bungardean Laura 479 fát teljesített. Két forduló után a marosvásárhelyi csapat 8 ponttal vezet a 6 pontos Gaz Metan Medgyes elôtt. A fiúk bajnokságában a Koracell-Elektromaros 3033 fával (Nagy Zoltán 503, Kozma Leheé 525, Boér Csaba 506, Nagy Örs 467, Boér László 503, György Árpád 529) nyerte a fordulót az Unio Szatmárnémeti és a CFR Aranyosgyéres elôtt. Két forduló után a Koracell-Elektromaros 5 ponttal vezet az ugyancsak 5 pontos Unio elôtt, utóbbi azonban kevesebb összesített fával.

Hetvenhárom év távlatából nézek vissza, amikor leírom ezeket. Emlékszem a jól felkészült, hivatásos tanítókra, akik nem a fizetésért dolgoztak, hanem azért, hogy megmentsék falvainkat a pusztulástól, elsorvadástól. Kérdem, vajon ma is ezt teszik?

Megnyíltak az iskoláink kapui. Ünneplôbe öltözve, szülôi kísérettel, megilletôdve lépik át az elsôsök az iskola küszöbét.

Hetvenhárom évvel ezelôtt mi is ezt tettük Székesen, az 1926-osok. A második csengôszóra indultunk. Az elsô jelezte: készülj; a második: indulj. Szülôi kíséret és virág nélkül mentünk. A szüleinket várta a határ, a begyûjtés, a munkagond, a szántás. A kertünkben pedig nem nyíltak olyan szép virágok, ami felért a mi szeretetünkkel és a tanító úr érdemeivel. Mi volt a különbség az akkori és mai iskolakezdés között? Elsôsorban az, hogy nem volt nehéz az iskolatáskánk, se a tarisznya, se a szatyor. A mi tananyagunk a tanító úr munkatervében és a fejében volt, aki hetven gyereket vállalt, várt egyedül. Délelôtt, délután tanultunk, szombaton is. Iskolánk tanítója Kakassy Nándor volt, akkor harmincéves lehetett, nagy bajuszú, jóvágású, lenvirágkék szemû, okos tekintetû ember. Nem szónoklatokkal kezdte, hanem imádsággal. Megtanította az iskola és az utca rendszabályait elsô nap, a köszönéseket, imádságokat tanítás elôtt és után. Síri csend volt ott általában. Minket csak a tanító úr tanított, a szüleink soha, otthon is önállóan tanultunk. Minden órát órarend szerint megtartott, a melléktárgyakat is. A kézimunka- tanításba besegített a felesége is: hímezni, horgolni tanított, a fiúkat faragni tanította a tanító úr, aki annak is mûvésze volt. Mi a történelmet magyarul úgy megtanultuk, hogy ma egy történelem szakos tanár is megirigyelné. Román nyelven harmadik osztálytól kezdtük. Románia földrajzát harmadik elemiben tanultam meg, soha többet, de úgy, hogy tanítónô koromban is áldottam a tanítómat és csodáltam. A számtanórákra igen nagy hangsúlyt fektetett. Elsô elemiben százig tanultunk számolni, a szórzótáblát húszig. A szórzótáblát a nyakunkba akasztott szamártábla segítségével oldottuk meg. A négy alapmûveletet második-harmadik osztályban begyakoroltuk. Tanultunk kamatszámítást, százalékszámítást, hármasszabályt, mértant. Hetente két énekórát tartott: egyházit és világit. Ott, akkor tanultam meg az egyházi énekeket. A kiránduláson úgy énekeltünk, hogy a mezôn a határ is zengett, a kapások is hallották, a nyulak is megálltak vagy ijedtükben elszaladtak.

Az évzárót Isten színe elôtt, a szülô elôtt a református templom feldíszített falai között tartottuk. Itt tanítóm megmutatta, hogy tanítványai minden területen megállják a helyüket.

Honnan vette az erôt, a lendületet, hogy ekkora eredménnyel dolgozott? Elônye az volt, hogy egészséges gyermekeket kapott, teljes családban él&oci