Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Miután nemrégiben éles kritikákat kapott a túlcentralizált egészségügyi rendszer miatt, Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter "rájött", hogy decentralizálni kell. Magyarán: az önkormányzatok nyakába zúdítani mindazt, amit a szaktárca 15 éve képtelen megoldani.

A decentralizációs stratégia 2007-2009 közöttre szól, rövid, közép- és hosszú távra. Rövid távon átszervezik a minisztérium alárendeltségébe tartozó intézményeket, bizonyos minisztériumi hatásköröket a helyhatóságokra hárítanak át, és azon megyéket is kiválasztják, amelyekben kísérleti jelleggel a helyi önkormányzatok átveszik a kórházak adminisztrálását. A középtávú stratégia szerint megkezdik a sürgôsségi regionális kórházak és a sürgôsségi szolgálatok létrehozását valamint egy sor regionális intézményt, ügynökséget, felügyelôséget hoznak létre. A hosszú távú stratégia alapján a közegészségügyi hatóságok kompetenciáit az önkormányzatok veszik át.

A decentralizálás önmagában véve jó, hiszen a központosított intézkedésekkel szemben a szûk közösség mindig jobb és céljainak megfelelôbb döntéseket hozhat. Nem mindegy, hogy Bukarestben kell kilincselni valamiért, amit hatékonyabban lehet elintézni helyben. Csak pénz legyen hozzá. Ezt a szegény egészségügyet az elmúlt években már annyiszor és annyian reformálták, alakították, miközben igazgatóságokat vontak össze (hogy most ismét szétválasztásukra készülôdjenek), a kórházak élén végigvonultak a politikai szempontok szerint kiválasztott menedzserek, a helyzet azonban mégsem javul…

2003 januárjában, amikor a megyei kórházigazgatóság marosvásárhelyi és dicsôszentmártoni épületeit decentralizációs indíttatásból valósággal "ráerôszakolták" a megyei tanácsra, hihetetlennek tûnt, hogy pénzt nem utalnak át. Tudjuk, milyen állapotban vannak a kórházak megyeszerte ma is. Elég elmenni a megyei kórház poliklinika részlegére: hihetetlen, amit az ember ott lát.

Szóval ott tartunk, hogy hiába mondja ki a helyi közpénzügyi törvény azt, hogy a hatáskör átutalását a helyi önkormányzatnak a központi költségvetésbôl a pénznek is követnie kell. A kórházépületek fenntartására, javítására a megyei önkormányzatnak elfeledték az "eszközt" is biztosítani. Bár közel 100 milliárd (régi) lejre lett volna szükség a kórházépületek karbantartására, az elmúlt négy évben 44,6 milliárd lejt utalt ki a megyei tanács, miközben a városi önkormányzat nem áldozott a fenti célra.

A decentralizációs törekvésekrôl sem a kórház, sem a közigazgatás képviselôi nem tudnak bôvebbet. Pedig a megyei tanácsnak egy hónapon belül jóvá kell hagynia a jövô évi költségvetés-tervezetét, és jó lenne tudnia, mire számítson. Mert ha ez a – sokadik – decentralizációs kísérlet is pénz híján csôdöt mond, akkor ki vállalja fel a felelôsséget?!

Romániában jelentôsen nôtt a külkereskedelmi mérleg hiánya az év elsô nyolc hónapjában, miután lassult az export növekedési üteme, az import viszont – Szlovákia korábbi helyzetéhez hasonlóan – erôteljesen nôtt a gazdaság korszerûsítését szolgáló beruházások, élénkülése, a nagy tôkebeáramlás miatt.

A hiány 52 százalékkal 6,48 milliárd euróra növekedett az egy évvel korábbihoz képest, júliusban 47 százalék volt a tizenkét havi hiánynövekedés, jelentették a statisztikai hivatalban kedden.

Az export 16,9 milliárd eurót tett ki az elsô nyolc hónapban, a növekedés 17,3 százalék volt, miután az év elsô hét hónapjában 18,8 százalékkal nôtt az export az egy évvel korábbihoz képest. Elsôsorban a gépipari és a textilipari kivitel növekedése torpant meg az elsô nyolc hónapban. A bevitel 23,4 milliárd eurót tett ki, 25,2 százalékkal többet az egy évvel korábbinál, júliusban 25,1 százalék volt az éves növekedés.

Elemzôk rámutatnak, hogy az EU-s tagságra váró Romániában folyamatban van a gazdaság szerkezetének átalakítása. Ez jelentôsen növeli az importot – elsôsorban a beruházási javak bevitelét -, és ezért nô a fizetési mérleg hiánya. Mindamellett az erôteljes külföldi mûködôtôke-beáramlás – amit az idén 7,5 milliárd euró körül várnak – ellensúlyozhatja a fizetési mérleghiány bôvülésébôl adódó kockázatokat.

Kedden a képviselôház oktatási, jogi és emberjogi bizottságainak képviselôi, az RMDSZ- honatyák nagy elégedetlenségére, határozatképességi létszámhiány miatt nem tudtak a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetrôl tárgyalni. Asztalos Ferenc RMDSZ-képviselô, az oktatási bizottság tagja a Mediafax hírügynökségnek elmondta, ezen törvénytervezet vitájára nincs politikai akarat. "A program szerint 9.00 órára kellett volna összegyûlnünk. Mi, az RMDSZ képviselôi, mindannyian jelen voltunk és 55 percet voltunk kénytelenek várni abban reménykedve, hogy a kollégáink is megjönnek. Az ülést 10 órakor felfüggesztettük, reméltük, hogy 11 órakor megkezdhetjük a vitát, de 11 órakor is határozatképtelen volt a bizottság", mesélte az RMDSZ-képviselô. Asztalos Ferenc úgy véli, hogy azok a képviselôk, akik hiányoztak, "tisztelethiányról" és "komolytalanságról" tesznek tanúbizonyságot.

Szeptember 29. és október 1. között a megyei közúti rendôrség balesetmegelôzô ellenôrzéseket végzett a fôutakon. A razzia idején 22 bûncselekményt állapítottak meg, ebbôl 14 esetben a gépkocsivezetôk ittas állapotban ültek a kormánykerékhez. 543 szabálysértést állapítottak meg, 43 jogosítványt vontak vissza, ebbôl 22-öt véglegesen, 21-et pedig idôszakos felfüggesztésre. Ennek ellenére az elmúlt napokban több olyan súlyos közúti baleset történt, aminek következtében az áldozatok több sérüléssel kerültek kórházba.

Szeptember 29-én a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu és a Laposnya utcák keresztezôdésénél P. Dumitru 55 éves marosvásárhelyi lakos Kia gépkocsijával nem adta meg az elsôbbséget a motorkerékpárral közlekedô 28 éves T. Norbertnek, aki az ütközés következtében súlyos sérülést szenvedett. Ugyanabban az utcában, október másodikán a Rodnei utcai keresztezôdésnél a 24 éves N. Ovidiu Roman tehergépkocsival a 60 éves maros-szentkirályi N. Attilát ütötte el, aki nem állt meg az útkeresztezôdésben.

Szeptember 30-án, Köszvényesen kivilágítatlan szekérnek ütközött O. Mihály 27 éves jeddi lakos, súlyosan megsebesítve az 57 éves C. Mihály nyárádremetei szekerest. Maros- ludason a Mihai Eminescu és a Köztársaság utcák keresztezôdésében, október másodikán B. Nicolae Hunyad megyei, Scania nyergesvontatót vezetô sofôr elütötte a 62 éves L. Augustin 62 éves marosludasi lakost, aki ittas állapotban ült kerékpárra és "elfelejtett" elsôbbséget adni a nyerges- vontatónak – tájékoztattak a rendôrségrôl.

Mindezek mellett a legsúlyosabb baleset tegnap reggel 8.35 perckor történt Balavásáron, nem sokkal a szovátai letérô után. Kádár Márton nyárádszentbenedeki lakos MS 21 EIA rendszámú Dacia személygépkocsijával a bözödi tóhoz igyekezett, amikor hirtelen a Szováta–Marosvásárhely irányába tartó sávról frontálisan nekiütközött a NT 98 TEO rendszámú, Neamt megyei Volkswagen Passat típusú gépkocsi. Az ütközés olyan erôvel történt, hogy a két autó kisodródott az útról. Az áldozatokat csak úgy tudták kiemelni a Volkswagenbôl, hogy a rohammentôsök, illetve a katasztrófaelhárító egység katonái feszítôvágóval szétvágták az autót. A balesetnek 7 sérültje volt. A neamti jármûben öt utas ült, köztük egy 9 éves gyerek. Két felnôttet és a gyereket többrendbéli fej-, mellkas-, végtag- és bordatöréssel a mentôhelikopter szállította el, és az intenzív osztályon kezelik ôket, a többieket három mentôautó személyzete részesítette sürgôsségi ellátásban.

Lucian Archiudean, a megyei közlekedési rendôrség biztosa a helyszínen elmondta, a balesetet a Neamt megyei gépkocsivezetô okozhatta, aki valószínûleg elaludt a kormánykeréknél, így térhetett át a vele szembeni sávra. Lapzártakor dr. Peter Gordontól megtudtuk, hogy az áldozatok közül hármat – köztük a 9 éves gyereket – a délután folyamán megmûtötték, négyen pedig orvosi megfigyelés alatt vannak.

Még be sem fejezôdött a helyszíni szemle, amikor a Szováta felôl érkezô DJ 68 DAB Dacia Logan gépkocsivezetôje az úttesten áthaladó szarvasmarhacsordába rohant. Mivel idejében lefékezte jármûvét, különösebb baj nem történt, csak anyagi kár keletkezett a gépkocsiban.

Júliusban kezdték el a Spar kereskedelmi központ építését Marosvásárhelyen, az Arató utcában. A tervek alapján négy hónapba telik az építkezés befejezése. A központ átadása november elejére várható. A munkálatok jelenlegi stádiuma szerint az alapot megöntötték, áll a külsô szerkezet, elkészült a tetô, zajlik a gipszkartonozás a külsô részen, a belsô helyiségekben pedig már csempéznek a munkások. A kereskedelmi egység megrendelôje a bukaresti Spar központ – közölte lapunkkal Antal Iringó, a munkálatokat kivitelezô vállalat, a csíkszeredai Harbau alkalmazottja.

Szombat éjszakai halálhíre óta közösségi és egyéni búcsúszók próbálják felvázolni, milyen különleges értéket képvisel Sütô András életmûve az egész magyarság számára. Végleges távozása a hazai újságíró-társadalomnak s ezen belül lapunknak is nagy veszteséget jelent. Olyan példás közírót veszítettünk elhunytával, akire mindig felnézhettünk, akirôl tudtuk, hogy folyamatosan figyel ránk, igényességével, alkotói szigorával mércét állít elénk, s amikor igazán fontos kérdések merülnek fel, tollat is ragad, ki is fejti álláspontját. Létrejötte elsô pillanatától a Népújság barátjának, támogatójának tudhattuk, számíthattunk tudására, tanácsaira, több mint hat évtizedes, gazdag újságírói, szerkesztôi tapasztalatára. Amíg csak tehette, cikkeivel is hozzájárult lapunk olvasóközönségének szellemi gyarapításához, lelki erôsítéséhez. Nemcsak a nyelv nagymestere, a szavak utánozhatatlan mûvésze, hanem a tettek embere is volt. Úgy érezzük, az a legméltóbb búcsúzás Sütô Andrástól, ha mindezek tudatában jelentjük ki, hogy értékes hagyatékát megôrizzük, s mindazt, amit közösségünk érdekében szolgálatként fölvállalt, továbbra is a magunk feladatának is tekintjük.

A Népújság szerkesztôi és munkatársai

Mély megrendüléssel értesültünk Sütô András elhunytáról. Halálával a magyar irodalom jeles alkotóját, a romániai magyar sajtó kiemelkedô szerkesztôjét, legszebb és legigazabb szavú társunkat veszítettük el.

Akárcsak teljes életét, újságszerkesztôi tevékenységét is meghatározta a magyarságért, és mindenekelôtt a kisebbségi sorsban élô erdélyi magyarságért érzett felelôsség. Az Új Élet fôszerkesztôjeként a nemzeti önazonosság megôrzésének, az erdélyi magyar kultúra gyarapításának korparancsát fogalmazta meg, a szorító zsarnokság veszélyeinek közepette és ellenére.

1989 utáni közösségi szerepvállalásának bizonyítéka az is, hogy alapító tagja volt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének.

Nemzete iránti hûsége, felelôsségérzete példa, ízes nyelvezete, stílusa minta marad a romániai magyar újságírók számára.

Magyar Újságírók Romániai Egyesülete

Tudtuk, hogy súlyos beteg, mégis megrendítô volt a hír, hogy nem számíthatunk többet Sütô András mindenféle esetben érzékeny figyelmeztetéseire, néha kemény, de mindig helytálló kritikájára. Az összmagyarság veszít óriásit azzal, hogy Sütô András nincs többet közöttünk. Neve ma már mindenütt fogalom, ahol magyarok élnek szerte a világban, mi, marosvásárhelyiek, mint Sütô András választott városának lakói, mégis jobban érezzük hiányát. Befödhetetlen ûr marad utána, de emlékét megôrizni és ápolni kötelességünk.

Az RMDSZ Maros megyei szervezete

Mély megrendüléssel értesültünk SÜTÔ ANDRÁS, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentôsebb képviselôjének elhunytáról. Szellemisége, emberisége és tehetsége által elismerést vívott ki magának idehaza és külföldön egyaránt. Lehetetlen röviden 79 év megvalósítását, lenyûgözô pályafutását méltatni. Munkájáért többszörösen rangos elismerésben részesült. Átvehette a Füst Milán-jutalmat, Bethlen- és Kossuth-díjat, Kisebbségekért-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, a Magyarság Hírnevéért-díjat, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Az erdélyi magyarság egyenjogúsági érdekeinek jobb védelme reményével, szóban és írásban állt ki a teljes anyanyelvi oktatás mellett. Népe nyelvhasználati jogainak biztosítása érdekében agresszió sorozatának volt kitéve, melynek következtében gyógyíthatatlan testi sérülést kellett elszenvednie. Mindezt mi, erdélyi és Maros megyei emberek nem feledjük el. Távozása fájdalmas, pótolhatatlan hiány közösségünk számára. Élete munkájának gyümölcsei – a több mint 5 tucat kötetbe foglalt dráma, elbeszélés, novella, karcolat, esszé – mindannyiunk számára Sütô András halhatatlanságát jelentik. Nyugalma legyen csendes.

A Maros Megyei Önkormányzat nevében, Lokodi Edit Emôke elnök

Mellrák elleni küzdelem

Hétfôn este 7 órakor rózsaszínbe öltözött a marosvásárhelyi közigazgatási palota épülete. A Közegészségügyi Hatóság Bartók Béla utca 1. szám alatti részlegén pedig péntek délutánig 14-17 óra között két-két orvos vizsgálja meg a hölgyeket, akik megértik a megelôzés fontosságát, s akik egy csészét kapnak ajándékba, hogy reggelenként jusson eszükbe, mit kell tenniük ennek érdekében.

A mellrák a nôk körében elôforduló daganatos megbetegedések közül a leggyakoribb. Romániában évente több ezer új esetet diagnosztizálnak az idôsebb korosztályok mellett a fiatalabb nôk körében is. A betegség a nôk 8-10 százalékát érinti. 2005-ben országos viszonylatban 60.346 rákos beteget kezeltek, akik közül 7.284- en mellrákban szenvedtek. A megyei statisztikák szerint 2004-ben a 2.264 rákos beteg közül 251-nek volt daganat a mellében, az elmúlt évben ez a szám valamelyest csökkent, 2.022 rákos betegbôl 193-nak volt melldaganata.

Jó hírnek számít, hogy egyre többen gyógyulnak ki a betegségbôl abban az esetben, ha a kóros elváltozást idejében felfedezik és kezelik. Ezért szervezik meg világviszonylatban a mellrák korai felismerését célzó kampányt. Október hónapban a világ fôvárosaiban, nagyvárosaiban egy-egy jelentôs épület rózsaszín megvilágítást kap, amely szín a mellrák elleni küzdelem szimbólumává vált. Románia 2002-ben kapcsolódott be ebbe a mozgalomba, s Marosvásárhelyen a volt városháza tornya, majd más középületek öltöztek rózsaszínbe a mellrák elleni küzdelem világnapjára. Az idén újra a közigazgatási palotára került a sor, s a hét folyamán a fôtéri virágóránál szórólapokat osztanak, amelyben az érdeklôdôket arról is felvilágosítják, hogy hónapról hónapra miképpen kell elvégezni a mell önvizsgálatát – hangzott el hétfôn délben azon a sajtótájékoztatón, ahol a kampányt támogató két fô intézményt, a Közegészségügyi Hatóságot dr. Liana David, a Kelet-európai Szaporodás-egészségtani Intézetet pedig Ionela Cozos képviselte.

Jegyzet

Úgy érezheti magát a megyei önkormányzat, mint a vizsgaidôszakban levô diák, amikor sorra járul a vizsgáztatók elé tudását bizonyítandó.

Egyik emberjogi civil szervezet bejelentése szerint felmérik a megyei tanács munkájának hatékonyságát. Nem csak a Maros megyeiét, valamennyit az országban, így valószínûleg rangsort is állítanak fel e közigazgatási intézményekrôl. A felmérés készítôi a hatóságok közigazgatási intézkedéseit, a képviselôk által elôterjesztett határozati javaslatokat, a megyei önkormányzatokhoz címzett petíciókat és bejelentéseket, meg ezek megoldását és hasonló tényezôket vesznek figyelembe a hatékonyság megítélésénél.

Egy bukaresti szervezet nemrég készült el egy hasonló felméréssel, ennek az eredményei szerint a Maros megyei önkormányzat a harmadik leghatékonyabb hasonló intézmény az országban. A fôvárosi szakértôk annak alapján rangsorolták a megyei tanácsokat, hogy ezek milyen hatékonysággal mûködtetik a hatáskörükbe tartozó könyvtárakat és múzeumokat, hogyan menedzselik a gyerekvédelmi intézményeiket, és mennyire tartják karban a megyei utakat.

A két felmérés eredményeit érdekes lesz majd összehasonlítani: milyennek látszik ugyanazon intézmény munkája, egy részrôl bukaresti szemüveggel, más részrôl helyi, és némi politikai befolyástól sem mentes megközelítéssel.

Hogy bizonyos szakértôk milyennek minôsítenek egy közigazgatási intézményt, nem lényegtelen, de az adófizetô szempontjából szinte érdektelen megközelítés. Az átlagember ugyanis nem statisztikai adatokból állítja fel a maga intézményi barométerét, hanem sokkal prózaibb tényekbôl: a lakó és élettere állapotából, és a hatóságokkal való, napi ügyintézések közbeni kapcsolattartása tapasztalataiból.

Nem ártana tehát azon is elgondolkodni a hasonló statisztikák kiötlôinek, hogy a száraz adatok szolgáltatta objektív kép mellett, a mezei adófizetô szubjektív, mindennapi morgolódásaira épülô közigazgatási képet is megrajzolják, például hiteles közvélemény-kutatás alapján. Kötve hiszem, hogy a kettô egymás pontos tükörképe lenne. Viszont az adófizetôi véleményekbôl körvonalazódó bizonyítvány kellene mérvadó legyen az intézmények hatékonyságának megítélésénél, mert a demokratikus játékszabályok szerint az intézmények vannak az adófizetôkért, és nem fordítva. E játékszabályokból kiindulva joggal várható el, hogy ha már mérik a közigazgatási intézmények hatékonyságát, akkor azok is véleményt mondhassanak a dologban, akiknek a bôrén és pénzén e hatóságok közigazgatnak.

És nem csak a megyei, a helyi közigazgatást is át lehetne így világítani, statisztikai és adófizetôi oldalról. Legalább lenne rá összehasonlítási alap, hogy a gyakran a nyomdafesték tûrôhatárát feszegetô jelzôkkel egymást minôsítô közigazgatási vezetôk kijelentéseiben mekkora a valóságtartalom. És mennyi az ingyencirkusz, amit az adófizetôk zsebébôl nem is rosszul fizetett szolgálati idôben mûvelnek, a nézôtér korlátoltabb szellemi képességû tagjainak és a média szenzációhajhász részének nagy gyönyörûségére.

(MTI) Ján Slota nem marasztalható el, és nem vonható büntetôjogi felelôsségre azokért a magyarellenes kijelentésekért, amelyek miatt a Magyar Koalíció Pártja (MKP) nemzetgyalázás gyanúja miatt feljelentést tett ellene – így döntött az illetékes szlovák ügyész a rendôrségi vizsgálat alapján.

A jelenlegi szlovák kormánykoalícióhoz tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke évek óta igencsak szokatlan szóhasználattal tesz sértô kijelentéseket a magyarokra és a romákra. Ján Slota leplezetlen magyarellenes megnyilvánulásainak utóbbi "futamaira" reagálva az MKP augusztus 14-én tett rendôrségi feljelentést a politikus ellen, azzal az indoklással, hogy a nemzeti pártvezér kijelentései "egyértelmûen kimerítik a nemzetgyalázás bûntettét".

Az MKP szerint Slota tevékenysége és médianyilatkozatai több okból is veszélyesek. Egyrészt azért, mert kijelentéseivel a magyar nemzetet és annak tagjait, ezzel együtt Szlovákia magyar nemzetiségû állampolgárait gyalázza, megalázza és rágalmazza, másrészt azért, mert elfogadhatatlan magatartásával nemkívánatos befolyást gyakorolhat a közvéleményre, mások gondolkodására, cselekedeteire is. "Gyûlölettel teli kijelentései egyre nagyobb mértékû traumát és félelmet okoznak" a magyar kisebbség közösségében, melynek tagjai emiatt féltik békés jövôjüket. Slota kirohanásai "ellentéteket szítanak a szlovákok és a magyarok között" – indokolta lépését akkori sajtónyilatkozatában az MKP.

A SITA hírügynökség hétfôn közzétett értesülése szerint a rendôrség nem tesz bûnvádi indítványt Slota ellen, mert cselekedete nem minôsül más nemzethez, más fajhoz vagy felekezethez tartozó személy elleni gyalázkodásnak – indokolta a rendôrség álláspontját a pozsonyi rendôrség szóvivôje. A szlovák hírügynökség érdeklôdésére a szóvivô elmondta: a rendôrség megállapításait a kerületi ügyész nem találta elegendônek ahhoz, hogy az MKP feljelentése nyomán bûnvádi eljárást kezdeményezzen Slota ellen.

Bugár Béla, az MKP elnöke az MTI érdeklôdésére azt mondta: az MKP egyelôre nem reagál a fejleményre, megvárja, amíg hivatalosan értesítik a feljelentés hiábavalóságáról. A magyar párt ezt követôen jogászokkal konzultál majd arról, hogy a döntés ellen fellebbezzen-e.

George Bush amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök egyetértett abban hétfôi telefonbeszélgetése során, hogy Washingtonnak és Moszkvának közös álláspontot kell kialakítania az iráni atomprogrammal kapcsolatos nemzetközi válság ügyében – közölte a Fehér Ház.

"A két államfô egyetértésre jutott: közös álláspontot kell kialakítani az ügyben, hogy nyomást lehessen gyakorolni Iránra, adja fel atomfegyvergyártó törekvését" – mondta Washingtonban Tony Snow, a Fehér Ház szóvivôje.

Az amerikai szóvivô megerôsítette azt a korábbi moszkvai bejelentést, amely szerint Bush és Putyin megvitatta az orosz–grúz válságot is, de Snow semmit sem közölt a 17 perces telefonbeszélgetés e részének tartalmáról.

A korábbi moszkvai bejelentés szerint Putyin figyelmeztette amerikai kollégáját, hogy káros lenne, ha "harmadik országok" olyan lépéseket tennének az orosz–grúz válság ügyében, amelyeket Tbiliszi "romboló politikájának bátorításaként" értelmezhetne. Megfigyelôk szerint ez a megfogalmazás figyelmeztetés Washingtonnak, hogy ne álljon Grúzia Nyugat- barát elnöke, Mihail Szaakasvili mellé a kialakult válságban.

Bill Clinton volt amerikai elnök legalább tíz esélyt szalasztott el Oszama bin Laden megölésére vagy elfogására – állítja a The Washington Times hétfôi száma szerint a Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) volt tisztje. Michael Scheuer, a CIA volt terrorizmusellenes tisztje hazugságnak nevezte Clinton utóbbi napokban tett, azzal kapcsolatos állításait, hogy kormánya mindent megtett a terrorvezér kézre kerítésére.

A novemberi kongresszusi választások elôtt az ellenzéki demokraták George Bush elnököt és különösen Donald Rumsfeld védelmi miniszter bírálják a szerintük elhibázott iraki háborús politika miatt. A Bush oldalán álló, magukat hazafiasnak tekintô erôk és sajtó viszont ezzel párhuzamosan a Bush elôtti, Clinton vezette demokrata kormányt hibáztatják azért, hogy nem tette meg a kellô lépéseket bin Laden elfogására.

Clinton néhány napja a Fox News konzervatív hírcsatorna riporterére ripakodott, amiért az szerinte kampányfeladatot teljesítve kéri számon rajta a bin Laden-ügyet. Clinton durva kirohanása a riporter ellen azután történt, hogy Scheuer elôzôleg egy televíziós mûsorban közölte: Clinton és tábornokai nem akarták megölni az al-Kaida vezetôjét. A volt elnök visszautasította, hogy gyöngén lépett volna fel a terrorista vezér ellen.

Scheuer, aki a Clinton-éra alatt a CIA Oszama bin Ladennel foglalkozó részlegét irányította, a hétfôi The Washington Times szerint Clinton magyarázkodása nyomán hihetetlennek nevezte, hogy a volt elnök félrevezette a népet.

Scheuer nem csak azt mondta, hogy a demokrata kormánynak legalább tíz alkalma lett volna bin Laden elfogására. Clintonnak azt az állítását is cáfolta, hogy az elnöknek nem volt meg a felhatalmazása bin Laden megölésére. A CIA-tiszt szerint ez szimpla hazugság, ha valakinek, akkor az elnöknek nincs szüksége semmilyen felhatalmazásra egy ilyen lépéshez.

A Clinton-kormányzat egy másik szakértôje, Daniel Benjamin, az akkori nemzetbiztonsági tanács terrorellenes tisztje viszont védte az elnököt. Mint mondta, sosem volt elegendô információjuk ahhoz, hogy biztosan elkapják Oszama bin Ladent.

Az ûrutazás pontos idôpontját az amerikai Space Andventures cég hamarosan bejelenti, kitérve a tervek megváltozásának (vagyis a repülés elôrehozatalának) okaira is – üzente a Microsoft Word és Excel programok atyjaként ismertté vált Charles Simonyi elektronikus postán.

Simonyi, aki az orosz ûrhivatallal, a Roszkoszmosszal kapcsolatban álló Space Andventuresszel kötött szerzôdést, még áprilisban közölte az MTI-vel: késôbbi, 2007 végi, vagy 2008 eleji idôpontot részesítene elônyben, mert nagyon elfoglalt.

A kiképzés, amelynek (elsô szakasza) szeptemberben lezárult a Moszkva melletti Csillagvárosban, novemberben, december egy részében, majd a jövô évben folytatódik – jelezte most Simonyi, aki egyébként 2002-ben alapított saját céget, az Intentional Software Corporationt.

Mint írta, azon szándéka, hogy az amerikai és orosz mérnöki megoldásokat összehasonlítsa, valójában a kiképzési folyamatban való részvételt, a mûszaki rendszerek és gyakorlat mélyreható megértését jelenti, nem pedig a repülési berendezések közvetlen vizsgálatát. De az ûrrepülési részvétel persze segít a mélyebb megértésben. A magyar származású ûrturistajelölt – aki nyilvánvalóan ugyanúgy az amerikai zászló emblémáját viseli majd az ûrruháján, mint a múlt hónapban Szojuz ûrhajóval az ISS-en járt iráni-amerikai hölgy, Anousheh Ansari – mindenesetre kifejezte reményét: még valamiképpen feltüntetheti majd származását azon túl is, hogy ûrruháján látható lesz az "egyértelmûen magyar SIMONYI név". Mellesleg megjegyezte, hogy a történelmi iráni zászló és a magyar zászló nagyon hasonlít egymásra, csak éppen a színek sorrendje fordított.

Simonyi kötelezettséget vállalt arra, hogy nem beszél ûrrepülésének díjáról, de elismerte: a médiában megjelent számok a találati mezôben vannak. Orosz médiajelentések szerint a Simonyit megelôzô Ansarinak 20 millió dollárba került a maga ûrutazása, míg az ôt 2007 ôszén követô malajziai jelöltnek 22 millióba kerülhet.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke hétfôn, szenátusi beszédében megemlékezett a szeptember 30- án Budapesten elhunyt Sütô András íróról. Az alábbiakban közöljük a szövetségi elnök beszédét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Hosszan tartó betegség után, szeptember 30-án este Budapesten elhunyt Sütô András író, a romániai magyar irodalom és kétségtelenül a romániai kultúra egyik meghatározó képviselôje.

Alkotói munkássága számos remekmûvel gazdagította a magyar és világirodalmat. Pályája során több irodalmi díjat, széles hazai, illetve nemzetközi elismerést szerzett.

Sütô András 1927-ben az erdélyi Pusztakamaráson született. Tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban, majd a kolozsvári Móricz Zsigmond Népi Kollégiumban végezte. Már fiatal korában aktív szereplôje volt a romániai irodalmi életnek, prózájában, esszéiben, drámáiban az emberi és közösségi lét súlyos sorskérdéseit, az egyéni szabadság és a hatalom viszonyának problematikáját jelenítette meg.

Sütô András írói pályája kétségtelenül nemcsak irodalmi, hanem politikai, társadalmi jelentôségû is: ô ugyanis egyike volt azon romániai értelmiségieknek, akik – vállalva a hatalom megtorlását – szembefordultak a kommunista diktatúrával.

Meggyôzôdésem, hogy Sütô András életmûvének igazi értékét az utókor is el fogja ismerni, ugyanis ez azt bizonyítja, a legnagyobb zsarnoki akarat sem képes megtörni a szellem szabadságát, hogy erkölcsi tisztasággal a legnehezebb elnyomásnak is ellen lehet állni.

Az 1989-es fordulat után Sütô András szintén meghatározó szerepet vállalt a romániai közéletben: alapító tagja volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek, de részt vett az ország demokratikus berendezkedését elôkészítô politikai mozgalmakban is. Olyan ember volt, aki európai szellemû elvei mellett nemcsak szóban, hanem személyes áldozatok árán is képes volt kiállni: 1990 márciusában, ellenállva mindazoknak, akik Marosvásárhelyen véres etnikai konfliktust akartak kirobbantani románok és magyarok között, nagy emberekhez méltó bátorsággal és következetességgel hirdette az emberi és kisebbségi jogok, de a nemzetek közötti békés együttélés üzenetét is. Kiállásáért az akkori események során súlyosan bántalmazták, elveszítette fél szemét is, de ô továbbra is a nemzeti megbékélés híve maradt. Személyes példájával bebizonyította azt, hogy a nemzetiségek közötti viszony tekintetében az egyetlen járható út az együttmûködés, a párbeszéd politikája, és síkra szállt amellett, hogy a békés együttélés alapvetôen fontos a demokrácia megteremtése szempontjából.

Halálával pótolhatatlan veszteség érte a romániai magyar közösséget és az egész romániai közéletet, ugyanakkor meggyôzôdésem, hogy mûvei és emberi magatartása révén örökké példa marad mindannyiunk számára.

(MTI) Pokorni Zoltán szerint a Fidesznek nem kellene elmennie pénteken a parlament rendkívüli ülésére, amelyen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kezdeményezésére bizalmi szavazást tartanak a kormányfô személyérôl és a kormány programjáról.

"Én azok közé fogok tartozni, akik azt mondjuk, hogy nem. Ebben a színjátékban a Fidesznek nem kell asszisztálnia" – mondta a Fidesz alelnöke kedden a Duna Televízió reggeli mûsorában arra a kérdésre válaszolva, elmegy-e a Fidesz az Országgyûlés pénteki ülésére.

Az ellenzéki politikus, akit a vasárnapi önkormányzati választáson a XII. kerületben polgármesterré választottak, kiemelte: céljuk, hogy minél hamarabb nyugalom legyen ebben az országban.

"Gyurcsány Ferencnek ez a színjátéka nem segíti elô a nyugalom megteremtését, ennek a szakasznak, ennek a szomorú tragikomédiának a lezárultát, hanem meghosszabbítja" – tette hozzá.

Pokorni Zoltán a bizalmi szavazás indítványozását úgy értékelte: politikai ellenfeleik "trükköznek, ravaszkodnak, ügyeskednek", kikérik a saját maguk véleményét.

Mint mondta, akkor lenne "tétje" a szavazásnak, ha konstruktív bizalmatlansági indítványról lenne szó, így azonban igazat kell adnia Orbán Viktornak, hogy "ez egy trükk, hazug trükk, ügyeskedés". A felvetésre, miszerint a képviselôk egyötöde írásban benyújthatna bizalmatlansági indítványt, a Fidesz alelnöke kijelentette: "az eszköz megvan, a többségünk nincs meg".

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke hétfôn arra szólította fel a koalíciós pártokat, hogy 72 órán belül menesszék Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, ellenkezô esetben a Fidesz péntekre a Kossuth térre nagygyûlést szervez, amelyet több követhet. Pokorni Zoltán kedden arra a felvetésre, hogy az utcán vagy a parlamentben kell-e megoldani a problémákat", közölte: e kettô szerinte nem áll ellentmondásban, ezek fázisai és színterei ugyanannak a dolognak, eszmerendszernek, amit úgy hívnak, hogy demokrácia.

A kérdésre, egyeztettek-e az esetleges pénteki rendezvényrôl a Kossuth téri tüntetôkkel, illetve azok szervezôivel, azt mondta: "minden nap van egyeztetés, hiszen minden nap ott vannak a Fidesz tagjai, képviselôi közöttük, szolidaritásunkat kifejeztük, ilyen nagy tárgyalások nem folytak", de ha elérkezik az idô, elképzelhetô az egyeztetés.

Nem a miniszterelnök elmozdítása, hanem a kormányprogram, a stabilizációs terv elvetése a Fidesz igazi célja – errôl beszélt a Magyar Televízió Nap-kelte címû mûsorában kedden Petô Iván, az SZDSZ ügyvivôje. A liberális politikus "szokatlan helyzetként" aposztrofálta, hogy a legnagyobb ellenzéki párt ultimátumot állít, amellyel az alkotmányosság határait feszegeti.

Orbán Viktor célja a kormány megbuktatása, akármilyen eszközökkel – mondta Petô Iván, aki "hazugnak" nevezte azt az érvelést, mely Gyurcsány Ferenc ôszödi beszédével indokolja a most kialakult helyzetet. A szabad demokrata politikus szerint Orbán Viktor Fidesz-elnök a kampányban sokkal többet ígért Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknél, de mivel vesztett, most más eszközökkel akarja megbuktatni a kormánykoalíciót.

"Ultimátumot nem szokás elfogadni" – hangsúlyozta az SZDSZ ügyvivôje. Nem lehet miniszterelnököt cserélni anélkül, hogy ne tudnánk világosan, mi lesz utána. Petô Iván szerint erre a Fidesznek nincs programja.

Orbán Viktor célja az – véli a liberális politikus –, hogy a kormány álljon el programjától, és "csináljon valami mást". Egy ilyen politikának "hihetetlenül súlyos" gazdasági következményei lehetnek, melyet mindenki megérezne – hangsúlyozta.

A múlt héten Szili Katalin, a magyar országgyûlés elnöke jelenlétében került sor a Kárpát-medencei vállalkozók második fórumára, amelyen magyarországi, ukrajnai, szlovákiai, horvátországi, délvidéki, ausztriai és hazai politikusok valamint vállalkozók vettek részt. Néhány részvevôtôl megkérdeztük, véleményük szerint mi lehet a célja egy ilyen fórumnak, és mennyiben hasznosíthatják a tapasztalataikat saját közösségükben?

Wurst Erzsébet, az Ausztriai Magyar Gazdasági Egyesület elnöke: Az elsô fórum Ausztriában volt. Minekünk a véleményünk és az egész hozzáállásunk az, hogy nagyon fontos lenne a kis- és középvállalkozóknak segítséget adni, ugyanakkor fontosnak tartjuk a térségbeli összefogást is. Azt akarjuk, hogy mi, ausztriai magyar vállalkozók, közösen osztrák vállalkozóinkkal és barátainkkal, adjunk meg minden segítséget a Kárpát-medencei vállalkozóknak. Remélem, ez a fórum, amely a bécsinek a folytatása, már konkrét lépéseket is felmutat ilyen szempontból. Azt várom tehát, hogy ne csak elôadásokat hallgassunk meg, hanem azt is, hogy az esetleges következô találkozóra mit kell elôkészíteni, hogy a tényleges kapcsolatok is megteremtôdjenek.

Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség országos tanácsának elnöke: A tanácskozás annál inkább fontos, mert szomszédunk, Románia január elsejétôl az Európai Unió tagja lesz, és ezáltal felértékelôdik a szerepe az ukrajnai magyarság szempontjából is. Hiszen, bár kapcsolataink a két ország között levô vízumkényszer miatt kicsit visszafogottabbak, egyre inkább úgy tûnik, a falak ledôlni látszanak. Például most, október 5- én egy új nemzetközi határátkelô Máramarosszigeten lehetôvé teszi, hogy kicsit gyakrabban felkereshessük egymást, és ne csupán a határ menti benzinturizmusban merüljön ki a gazdasági együttmûködés, hanem konkrét határ menti projekteket is sikerüljön megvalósítani.

Ennek elsô lépésben éppen a különbözô testvértelepülési rendszerek kialakulása segíthet, tudniillik kárpátaljai magyarlakta települések partiumi településekkel kötöttek testvértelepülési szerzôdést, s ezek a saját magyarországi partnereken keresztül, elsôsorban a Phare-programokba tudnak bekapcsolódni. Ez településfejlesztésben, az úthálózatok, vízhálózatok fejlesztésében alapvetô, de többoldalú vegyes vállalatok alakításában is gondolkodunk, hiszen mind a két régiónak megvannak az adottságai mind Kárpátalján, mind Szatmár és Máramaros megyékben. Velük szeretnénk együttmûködni, és úgy tûnik, hogy mindkét fél részérôl megvan erre a fogadókészség. Épp a határmegnyitó kapcsán kerül sor egy úgynevezett román–ukrán jószomszédsági napra, ahol nemcsak azt tudják bemutatni, hogy ki mivel rendelkezik, hanem hogy milyen lehetôségek vannak még a tarsolyukban. A múlt héten hasonló kezdeményezésre került sor a magyar-ukrán határon, és szeretnénk, ha Románia, illetve a romániai magyarság ugyanolyan helyet foglalna el a kárpátaljai magyarság életének a meghatározásában, mint az anyaországi.

Komlóssy József, az Európa Tanács szakértôje: A cél, amiért idejöttem, elsôsorban az, hogy tájékozódjak: az ide jött vállalkozók és politikusok milyen szempontok szerint látják a jövô kibontakozását és az együttmûködést Magyarország és a rövidesen EU-taggá váló Románia között. Másrészt, hogy elmondjam, az a mezôgazdasági projekt, amelyet 2004-ben indítottunk az Európa Tanácsnál, most arra a szintre jutott, hogy nemcsak hogy elfogadták, hanem már el tudjuk kezdeni az aktív tervezési munkákat Rákosi Botond kollégámmal és a többi svájcival annak érdekében, hogy a földek összevonása eredményeként olyan gazdaságokat tudjunk kialakítani, amelyek az Európai Unióban is versenyképesek tudnak maradni. Emellett biztosítják ezzel azt, hogy a falvak lakossága nem csökken, hanem a lehetôséghez képest megmarad, és a fiataloknak olyan munkalehetôségük lesz, amire egy modern infrastruktúrát föl lehet építeni az Európai Unió segítségével.

Kerekes Gábor, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke: Románia uniós csatlakozásával a nagy kérdés az, hogy nekünk, romániai magyar vállalkozóknak hol a helyünk, szerepünk a közös gazdaságban. Ennek a szerepkörnek a megtalálásához, és hogy a versenyképességünket növelni tudjuk, szükségünk van információkra, kapcsolatokra, partnerségre. Ez a Kárpát-medencei vállalkozói fórum is ezt szolgálja, hiszen lényegében egy sajátságos vállalkozói csoportot mutat fel, akik egy többnyelvû környezetben – legyen szó Ausztriáról, Kárpátaljáról, Szlovákiáról, Szerbiáról, Romániáról – vállalkoznak, és ezáltal képesek arra, hogy többnyelvû gazdasági kultúrák között közvetítô híd szerepet tudjanak betölteni. Ami nagyon lényeges, és amire tudatosan kell törekedjünk, hiszen ez versenyelônyt biztosíthat más cégekkel szemben, amelyek nem rendelkeznek ezekkel a képességekkel.

– Hogyan hasznosíthatja, milyen pozitív azonnali lecsapódása lehet ennek a fórumnak a romániai magyar vállalkozói rétegre?

– Ilyen korszakalkotó nagy áttörések nincsenek a gazdaságban, az apró lépések taktikája mûködik, hiszen, ha úgy vesszük, dátumszerûen 2007. január elsején csatlakozik Románia az Európai Unióhoz, gazdaságilag azonban ez a folyamat már nagyon rég beindult. A gazdasági integráció, ha úgy tetszik, már beindult, mert ha megnézzük, az összes nagy európai cég már jelen van Romániában. Tehát ezek a folyamatok csak formailag köthetôk január elsejéhez, rég beindultak, s ennek a folyamatnak a része a mai találkozó is.

Évadkezdés után fesztiválnyitó – a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia régi hagyománya ez. A tradicionális fesztiválok közül idôrendben elsôként a Constantin Silvestri nevét viselô koncertsorozat kerül megrendezésre és tart majd’ egy hónapon keresztül. A holnap esti hangversennyel indul az óra, kezdôdik az immár XVI. Constantin Silvestri Nemzetközi Zenei Fesztivál.

Az október 19-ig tartó rendezvénysorozat változatos programmal várja a zenebarátokat – tudtuk meg Vasile Cazan igazgatótól. A nyitóhangversenyen Bálint János, világhírû fuvolamûvész lép fel: hagyományosan Silvestri- mû, Sosztakovics-szimfónia (a szerzô születésének 100. évfordulója alkalmából), illetve Paganini-átirat szerepel a repertoáron, és ugyancsak ô kamarazenél – Dvorak, Doppler, Rimszkij-Korszakov, Rossini, Saint-Saens és Liszt mûveit hallhatjuk majd – pénteken a kisteremben (a szintén magyarországi Gábor József zongoramûvésszel együtt). Vasárnap szintén kamarazeneestre kerül sor, a Flauto Dolce Együttes Mihaela Maxim szopránnal kiegészülve Monteverdi-, Bartók-, Silvestri-mûveket (is) játszik, míg jövô szerdán R. Schumann halálának 150. évfordulója alkalmából szervezett kamarazeneestre látogathat a közönség. A Schumann- évforduló alkalmából szervezett koncertsorozat csütörtökön szimfonikus hangversennyel folytatódik, közremûködik Alexandru Tomescu (hegedû), Razvan Suma (gordonka) és Horia Mihail (zongora).

Október 13-án Az operett csillagai cím alatt rendkívüli hangverseny tartatik, fellép számos szólista, kísér a bukaresti Ion Dacian Nemzeti Színház Concertino zenekara.

A mûsor 15-én, vasárnap folytatódik: a legutóbbi, egyértelmû közönségsiker után a nagyteremben ismét a magyarországi Bartók vonósnégyes lép fel Haydn-, Beethoven- és természetesen Bartók-mûvekkel, míg az azt követô kedden Giorgos Konstantinou görögországi zongoramûvész Liszt-estjén tapsolhat a nagyérdemû.

Október 19-én, csütörtökön zárul a fesztivál, szokás szerint vokálszim-fonikus hangversennyel: vezényel Theo Wolters (Hollandia), zongorán közremûködik Gabriela Eftimova (Bulgária), fellép a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia zenekara és vegyes kara. Mozart, Beethoven és Csajkovszkij mûvei zárják a majd’ egy hónapig tartó rendezvénysorozatot. A holland, görög és bolgár vendégmûvész elôször lép fel marosvásárhelyi színpadon, a felsoroltakon kívül más rendezvény nem gazdagítja a fesztivált.

Adósságtörlesztés volt – ha ez nem is hangzott el – a tábla leleplezése. Illyés Kinga rég (talán még életében) megérdemelte volna. Nem történt meg. Ez idáig: a tegnap délután, ragyogó napsütésben, emlékezôk, tisztelôk, egykori pályatársak és barátok gyûrûjében a Pálffy Házban leleplezték Csáki László képzômûvész alkotását az Illyés Kinga emlékét ápolók.

Kovács Levente nyitotta a bensôséges ünnepséget, a régi vásárhelyi szemével idézte fel a mûvésznôhöz kötôdô emlékeit. Mint mondotta, Illyés Kinga az emberi szenvedésnek adott visszhangot minden stációban, olyan idôkben, amikor a szenvedés, a megaláztatás mindennapos volt. A nyitóbeszédet rövid és minôségi mûsor követte. Dr. Tóth Miklós, a hollandiai Mikes Kelemen Kör elnöke nem lehetett jelen, ezért levelét Sebestyén Aba olvasta fel: ez az asszony a testet öltött kijelentés, a magyarság kijelentése volt. És ez csak Erdélybôl jöhet. Ô volt a kis hercegnô, aki a mennybôl szállt le és a mennybe szállt fel. Hazatért. Amit mondott, ô maga volt. Sokszor lépett fel templomban. Ha megszólalt, templommá vált a hely.

A továbbiakban Csíky Borka elôadásában Bach 3. csellószvitjébôl hallhatott részleteket a nagy számban megjelent közönség, majd B. Fülöp Erzsébet mondta el Kenéz Ferenc Illyés Kinga szaval címû versét, végül Jánosi Kinga énekelt.

Az emléktáblát az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, a hollandiai Mikes Kelemen Kör és a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem állíttatta. Kovács Levente Szép Ernô mondatát választotta epilógusként: "Hangja itt lakik a fülünkben".

Telenézô

Az ember kapkodja a fejét: mennyi az esemény. Amelyeknek mind részese lehet(ne), eljárva az itthoni ilyen-amolyan rendezvényekre, vagy megtekinthet ezt-azt a képernyôn, beavathatja magát, ha akarja. Aztán a romlékony test "dönt", és szobafogságra ítéli a "gazdát", attól kezdve a rádió és a tévé rabja. Kellemes rabság ez, hiszen jó kis kozmikus hangulatot kelt, hogy nem telik el nap világnap nélkül. A sok világnap azonban elfedi egymást, és egynapossá fokoz le olyasmit például, mint a zene, amely nélkül nemcsak hogy nem élhetünk; halálunk, sôt szépreményû feltámadásunk sem lehet majd meg nélküle. A zene világnapján a kulturális és köztévék igyekeztek kitenni magukért, bár az önkormányzati választások és a Kossuth téri tüntetés feszültsége-izgalma messze überelt minden egyebet, a magyar média szinte semmi egyébre nem volt hajlandó igazán odafigyelni. A román médiát továbbra is a pártok és pártocskák hatalmi marakodásai, apró torzsalkodásai és persze a szubkultúra túlburjánzása uralja.

Én egy megismételt mûsorról írtam volna szívesen, hogy a Vannak vidékek kapcsán ismét láthattam Beder Tiborékat és a csíkszentdomokosiakat, magyartörök atyafiakkal parolázva a törökországi Magyarfaluban. Jellemzô "török-képünkre", hogy a Duna Televízió beharangozója igyekszik felkészíteni a túlmagyar nézôt, mondván: "Ha valaki törökrôl beszél, a magyar nyelv rögvest talál szólást mondást a rímbe szedett gólya-gólya gelicétôl a fogott törökig. Janicsár, efendi és dzsámi a gimnáziumi órákról, egy-egy tesekür a napsütötte déli partok turistáinak szótárából. A török-magyar kapcsolatok igazi arca csak nagy ritkán mutatkozik, talán mert még mindig elhomályosítja az a bizonyos 150 esztendô és üldözi a magyar nemzet megsemmisülésének herderi rémképe. Az bizonyos, hogy a rokon vérû és szívû népek megtalálása éppen ezért több évszázada foglalkoztatja a magyarságot, és az sem véletlen, hogy atyánkfiait éppen az ilyen jóslatok ellen összefogva nagy lelkesedéssel kutatjuk, keressük a nagyvilágban." Az esemény 2006 júniusában volt, akkor 10 napos zarándokútra indult egy lelkes székelyföldi csapat a törökországi Madzsarköybe. Az Antalya város fölötti hegyekben van egy falu, mely kész befogadni a testvéri összetartozás alapján a Márton Áron falujából, Csíkszentdomokosról érkezô székely kaput. A mûsor követi a kapuállítók több mint 3700 kilométeres útvonalát abban az országban, ahol nagyon sok magyar emlék van, és ahol köztéren, Mikes Kelemen emlékére, már áll egy székely kapu."

Fülöp G. Andrásék munkálkodását tovább is érdeklôdéssel kísérem, a sok muzsika mellett (egyet hadd emeljek ki, a Bartók szülôvárosában, Nagyszentmiklóson tartott elsô hangversenyrôl készült filmet, melyben Selmeczi György azt mondja a fôtéri séta közben, hogy Bartókot és az ô szellemiségét csak ezután fogadja be igazán az emberiség, áltatni magunkat fölösleges, nem válik máról holnapra közkinccsé, akkor sem, amikor már mindenki számára hozzáférhetô ez a febecsülhetetlen zenei örökség, a zsenik annyira elôttünk járnak az idôben, hogy nemzedékek sora sem éri igazán utol ôket) a Kokas Ignác- portréfilm ragadott meg leginkább. A nyolcvanesztendôs festômûvész (Kossuth-díj, Munkácsy-díj, más jelentôs díjak tulajdonosa) olyan veretesen, oly pompás megszállottsággal beszél mûvészetérôl, ahogy csak az igazán nagyok tudnak. A Teremtô honorálja a halandóságot, jegyzi meg egy helyütt, amikor kegyelmi állapotot ajándékoz a mûvésznek, hogy remekmûvet alkosson, és ezek a mûvek jó esetben túlélik ôt, vagyis némiképp halhatatlanná teszik az Istenhez képest mégiscsak porszemnyi embert, az "utánzót". Három tényezô határozza meg mûvészetét, foglalta össze a Mester: a soha, a mindig és a pillanat. Aki eltûnôdik ezen, annak nem tûnik különösnek az elmúlt hét sem, hiszen a világ a pillanat jegyében, kicsinységét mindig feledve éli mindennapjait, holott soha senki sem tudja, miért, meddig s miként végzi pályáját, galaxisként, bolygóként, porszemként: egyaránt semmik és minden is vagyunk.

Persze ez tôlem: közhely. Kokas Ignáctól: reveláció.

(Aki spórolja a szót) 1956 novemberében elvittek katonának, 3 év múlva szereltem le, megnôsültem, lett egy fiam 963-ban, egy másik 970-ben, és egy lányom 1976-ban, aki az idén szült márciusban egy fiúunokát. 1993-tól vagyok nyugdíjban az Elektrom.- tôl. (M. B.) * (A szépre virradó) Szüleim szerint gyönyörû nap volt, mikor születtem. Amikor ezeket tudatom, még szebb napokat élek. Az építészeti iskolát bezárták, estibe kellett iratkozni, divat volt mindent kitalálni, hogy gátat emeljenek elénk, ez nagyon is sikerült. Fogászati laborban dolgoztam, mert az akkori városvezetôk nem engedtek vizsgázni, így építészeti technikumban végeztem. Több vállalatnál dolgoztam, hosszabb ideig a vásárhelyi konzervgyárban, ahonnan végül is nyugdíjaztak. Megjegyzem, a legszebb évek éppen ezek voltak; ragyogó munkatársak, s az igazgatónk Király Károly volt. Ezek az évek meg is maradnak, egy életre. Minden szülô segíti a gyerekét, ha van rá lehetôsége. Van egy fiam, nôs, és van két leányunokám, akik a legszebbek a világon, számomra legalábbis. Sokat segítenek nekem, mivel különbözô betegségeim miatt mozgáskorlátozott lettem. Hála istennek, a fejemmel nincs semmi baj. Nehéz az emlékezés, de jó boldogan élni olyan család mellett, mint a fiamé. (Sz. Á.) * (Régi szerelmét föltalálta) Beadtak az Unirea iskolába, hogy tanuljak meg jól románul, negyedév után kérésemre hazahoztak a gyenge jegyeim miatt. Felvételivel bekerültem a vegyészeti középiskolába, ami négyéves volt, de a harmadik évben megszûnt, így kerültem a tizediket ismételve a négyes számú líceum esti tagozatára '55-ben, majd '56-ban érettségiztem. Sikerült protekciósan elfoglalni egy pénztárosi állást a D-i gyógyszertárban. Három év után könyvelô lettem fél normával a kórház gyógyszertárában. Közben felvételiztem a gyógyszerészetire, sikertelenül, majd '62-ben felvételivel bekerültem a bukaresti építészeti technikumba, s '65-ben mint építésztechnikust Br.-ba helyeztek ki, így sikerült Vásárhelyre kerülnöm az 507-es sántierrel a cukorgyárhoz, majd a TCM-hez, majd a D-i sántierhez mint technikus, nyugdíjazásomig. '65-ben férjhez mentem régi jó barátomhoz, nagy szerelmemhez, szüleim ellenére, de beletörôdtek. Sokat kirándultunk, eleinte motorral, majd autóval, ami még most is megvan. (A.M.) * (Aki meghúzta a szirénát) Érettségi után férjhez mentem, kilenc évig M. mellett éltünk. Lakáshiány miatt két gyerekünkkel Balázsfalvára költöztünk. 1970. december 15-én zavargások voltak a gyárban a fizetés miatt, a férjem meghúzta a szirénát, emiatt a szeku kezére jutott. Kis idô múlva beteg lett, három hónap után betegnyugdíjazták. 1985-ben a nagyobbik fiam megpróbálta elhagyni az országot, de elfogták. A büntetés letelte után Aradon dolgozott. A szeku tovább nyomozta. Nem akartam elárulni, hol tartózkodik, ezért engem és a férjemet fenyítettek. 1981. április 3-ra volt beutalója a gyulafehérvári kórházba, április 11-én meghalt, ebben is a szeku keze volt. Férjem halála után engem kezdtek zaklatni: ha nem mondom meg, hol a fiam, kitesznek a munkából, meg kellett mondjam, de addigra a fiam átlépte a határt, jelenleg Bécsben van. Ezt megsínylette a kisebbik fiam, nem juthatott be az egyetemre. Késôbb a gödöllôi egyetemen tanult, 1997-ben végzett, mérnöki diplomával dolgozik Székelyudvarhelyen, családja van és egy gyermekük. 1999 karácsonya óta a leányomnál lakom, van öt unokám és egy dédunokám. Többnyire úton vagyok, hol Bécsben, hol Udvarhelyt vagy édesanyámnál Magyardellôn, nem is tudom, hova osszam be magam. Mikor itthon vagyok, fôzök és tévézek. (P. ZS.) * (Jöjjön, aminek jönnie kell) Mikor a rádió bemondta, hogy két ref. teológust lelôttek az oroszok, én gyászszalagot hoztam, és P. M. barátommal a diákok hajtókájára gyászszalagot szabtunk. Azután megszerveztük az oroszóra bojkottját a Teológián. Ezért sok üldöztetésben volt részünk. 1960 ôszén M-kölpénybe kaptam kihelyezést s. lelkészi munkakörbe. Itt házasodtam meg 1964-ben, és itt született nagyobbik fiunk, aki szintén lelkipásztor lett. 1969-ben választottak r. lelkipásztorrá a nyárádmenti Cserefalvára. Közben Kölpénybôl való elköltözésünk elôtt, egy esôs éjszakán, a szekérben született második fiunk. Mivel Cserefalva kis lélekszámú gyülekezet, jövedelmemet kertészkedéssel és más paraszti munkákkal egészítettem ki. Ezért nagyon hálás vagyok a sorsnak. Látván, hogy a Ceausescu-diktatúra számunkra nem biztosítja az alapvetô emberi jogokat és gyermekeink érvényesülését, arra az elhatározásra jutottunk – nehéz szívvel –, hogy elhagyjuk szülôföldünket, és áttelepülünk Magyarországra. Ez hároméves tortúrát vont maga után. Aztán 1979. augusztus 5- én elkövetkezett a várva várt nap, és véglegesen átléptük a határt. A Kaposvár melletti ZS.-ben kaptam lelkipásztori állást. 1986-ban elfogadtam az érsekcsanádiak meghívását lelkészi állásra. Itt szolgáltam 15 évig, és 2001. július 1-jén, 41 évi lelkészi szolgálat után nyugalomba vonultam. Ekkor már mindhárom gyermekünk diplomát szerzett, és jó munkahelyet szereztek maguknak. Úgy éreztem, egy kissé nekem is lazítani kell a hosszú munkás élet után. Tudniillik gimnáziumi tanulmányaim idején is 4 évig építômunkásként dolgoztam Marosvásárhelyen. Ennek sok hasznát vettem az életben. Nyugdíjasként sem tétlenkedem. Három, egymás melletti házunknál mindig van tennivaló. Emellett még intenzíven kertészkedem. 1989 óta a helyi községi választóbizottságban elnökösködöm. Mivel kitelepített, üldözött famíliából származom, politikailag is rehabilitáltak a románok. Itt is tagja vagyok a Politikai Foglyok Szövetségének, 4 éve elnök. Három gyermekünk közül az elsô lelkipásztor, másik mérnök, harmadik tanár Baján. Most várjuk a hatodik unokánkat. És lesz talán még egypár boldog évünk a feleségemmel. Ha nem? Jöjjön, aminek jönnie kell. (V. Gy. B.)

Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének választmánya nagy felháborodással vette tudomásul a város polgármesterének kijelentését, hogy a Bolyai Farkas nevével ékeskedô ôsi iskolánkat nyilvánosházzá alakítaná.

Polgármester úr, az elmúlt több mint fél évszázad alatt, aminek nemcsak szemlélôi, de résztvevôi is voltunk mi, a város magyar anyanyelvû lakói, ez a kitûnô iskola sok megrázkódtatásban részesült, hiszen volt hadikórház, az állam elvette az egyháztól, viselte a Iosif Ranget nevet, majd fennállásának 400. évfordulója után tanárai közül a legjelesebb, a polihisztornak is nevezhetô Bolyai Farkas nevével ékeskedve átélte a koedukáció lehetséges módozatait.

Az elmúlt fél évszázadban, amikor nemzeti értékeink megsemmisítése, magyarságtudatunk eltiprása volt a cél, még akkor sem sértettek meg bennünket ilyen otrombán, mint ahogyan ez Önnek sikerült.

Ez az ôsi iskola és ott tanító volt és jelenlegi tanárainak helytállása jogosít fel bennünket arra, hogy határozottan fellépjünk az Ön által elsütött, valamint az ehhez hasonló esetleges sértések ellen. Ugyanolyan tiszteletet kérünk a magunk számára, mint amilyen tisztelettel viseltetünk mi nem magyar anyanyelvû honfitársainkkal szemben.

Elvárjuk, tartsa tiszteletben ennek az intézménynek az ember- és nemzetformáló jellegét, hiszen az eltelt fél millennium alatt régiónkban aligha létezett olyan esemény, amely, ha közvetve is, de nem kapcsolódna össze öreg iskolánkkal.

Polgármester úr, a város közterheit ugyanúgy viseljük, mint bárki más ebben a városban, sem többet, sem kevesebbet nem adózunk, mint mások, joggal tartunk tehát igényt az Ön bocsánatkérésére, sôt követeljük azt ezért az otromba sértésért, amit a város magyar nemzetiségû polgáraival szemben elkövetett, az elkövetkezôkben pedig elvárjuk, tartsa tiszteletben nemzeti értékeinket, hogy mi is tisztelettel viszonyulhassunk Önhöz.

Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöksége és választmánya

Tisztelt Polgármester Úr! A Népújság múlt keddi (2006. 9. 26-i) számában megjelent cikkel kapcsolatban szeretnék véleményt mondani és Önnek egy kis felvilágosítást nyújtani azok után, hogy sértô megjegyzéseket tett neves elôdeinkre, világhírû büszkeségeinkre. Ha nem tudja mire gondolok, hát segítek! Ön ugyanis heti sajtótájékoztatóján egy, az Aquaservnek szegzett, ismételt kirohanása során bebizonyította, hogy nem ismeri városunk és egyben Erdély néhai világhírû építészét, Kós Károlyt, akit szimplán: "valami tervezô" szavakkal méltatott. Engedje meg, hogy eláruljam Önnek, ezzel ismételten bebizonyította mûveletlen mivoltát! Hiszen egy olyan építészt, aki városunkban is több nagy épületet tervezett (lásd pl. a szóban forgó Aquaserv épületét), ezenkívül Erdély és Magyarország területén több száz épületet és templomot tervezett és kivitelezett, illene ismerni. (Székely Nemzeti Múzeum – Sepsiszentgyörgy, Monostori úti ref. templom – Kolozsvár, a Budapesti Állatkert épülete stb.) Az ilyen becstelen kijelentés csakis Önt szégyeníti és ezzel dicsekedni nem nagyon lehet! Kós Károly munkásságát Erdélytôl Ausztráliáig mindenhol elismerik, és egyetemeken tanítják mindazt, amit az értelmesebb embereknek hátrahagyott. Építészeti munkája mellett jelentôs tevékenységet fejtett ki az irodalom terén is, hisz több jelentôs regényt és publikációt hagyott hátra: pl. a Budai Nagy Antal (1936) színmûvét líceumban is tanítják, érettségi tétel.

Figyelmébe ajánlom Anthony Gall (ausztráliai építész) Kós Károly mûhelye címû könyvét, és talán fellapozása után visszavonja sértô szavait.

Felvilágosítanám ugyanakkor, hogy a szóban forgó "valami tervezô" szobrát a marosvásárhelyi Kós Károly Alapítvány állította fel 2001 nyarán, az alapítványi tagok pénzbeli hozzájárulásával, és pontosan Ön, polgármester úr, leplezte le. Ezek szerint fogalma sem volt, hogy kinek a szoboravatóján vett részt.

Törzsök Hunor, a Kós Károly Alapítvány tagja

Az uniós csatlakozás elôtti utolsó száz napot éljük. Magyarsároson példás és páratlan az idei tanévkezdés az iskola és óvoda épületeinek rendbetételét illetôen, amiért köszönetet mondunk a Szászbogácsi Polgármesteri Hivatalnak. Csakhogy az örömteljes, emelkedett hangú tanévkezdésbe nagy adag üröm cseppent. Milyen újdonsággal indult a 2006-2007-es tanév? – kérdeztem meg iskolánk azon tanárait, akiket személyesen érint némi változás.

Szabó Levente testnevelô tanár, volt iskolaigazgató elmondta: Maros megyében 888 tanintézménybôl, mely eddig önálló jogi státussal rendelkezett, 627 elvesztette azt. Sajnos a létszám miatt a mi iskolánkat és óvodánkat is azok közé sorolták és a szászbogácsi községi iskolához csatolták. Az idei tanévtôl szimultán körülmények között tanítunk az V-VIII. osztályokban is, kivéve a végzôs osztályokat, ahol csak a vizsgatantárgyakat tanítják külön. Az osztályzsugorítás káderkiesést is jelentett, mert csökkent az óraszám is.

A magyarsárosi általános iskolának szeptember elsejétôl új igazgatónôje van Popa Ileana, a szászbogácsi községközponti iskola igazgatónôje személyében. – Az elsô sajnálatos változás, hogy a sárosi iskola elveszítette önállóságát, mivelhogy csak 109 tanulója van. Emiatt nincs igazgatója, aligazgatója. Községszinten 23 osztály mûködik, Bogácson 16 párhuzamos és Sároson 7 összevont. Elég nehéz két iskolában igazgatni és emellett még két nap tanítani is. Jó lenne, ha legalább a tanítás alól fölmentenék azon igazgatókat, akiknek bôvült a feladatkörük. Nehezebb feladata lesz a tanulónak, de támogassák és biztassák gyerekeiket a tanulásra! – mondta az igazgató.

Tanári pályán elôször találkozott ezzel a jelenséggel Radu Maria román szakos tanárnô. Ô így vélekedik: – Még nem tanítottam szimultán körülmények között a román nyelvet, és úgy gondolom, hogy mivel vizsgatantárgy, nagy tévedés volt ezt alkalmazni a gimnáziumi osztályokban. A nehézség az irodalmi szövegek tanításában jelentkezik, amikor két különbözô terjedelmû és tartalmú alkotást kell elemezni ugyanazon az órán. Nem lehet egy órán számon kérni az ismereteket és két különbözô irodalmi szöveget is megismertetni. A követelményeket elég nagy erôfeszítéssel lehet megvalósítani – mondta a tanárnô.

Másik vizsgatantárgy a matematika. Dezsô Antal szaktanár számára is újdonság a matematika szimultán oktatása. Óriási anyagot osztályonként 25 perc alatt számon kérni és tanítani nehéz, mert nem mindegy, hogy az önálló munkát hogyan végzi a tanuló, amíg a másik osztálynak hangosan magyaráz. Egy másik nehézség abban rejlik, ahogyan társítani kell két osztálynak a mértani, mennyiségtani és algebrai tananyag megtanítását. Negyvenévi tanítás után elôször találkozik ilyen helyzettel. Mindemellett még tankönyvhiánnyal is küszködnek.

Dezsô Margit magyar szakos tanárnô véleménye a következô: – Két eléggé népes osztályban egy idôben szinte lehetetlenség igényesen tanítani. Minôséget várnak el, azt is szeretnénk nyújtani a gondolatokban és kifejezésekben szegényes, anyanyelvük szépségét felfedezni akaró tanulóknak. Nehéz feladatnak tûnik. Szülônek, tanulónak tanácsolom, hogy elsôrendû kötelezettségüknek érezzék az anyanyelv mûvelésének fontosságát, mert valóban erre alapozódik a többi tantárgyak megértése és tanulása is – hangsúlyozta a tanárnô.

A változás az óvodát is érintette: felszámoltak egy csoportot és az igazgatói állást. Az összevonás csak hátrányára szolgál Madac Camelia óvónônek és gyereknek egyaránt.

Levonva a tanulságot, ilyen körülmények között az európai elvárásoknak megfelelôen a kisebbségben élô tanulókat tanítani nehéz. Nehezítjük a tudásátadás körülményeit egy tanulóközpontú oktatási rendszerben.

Tóth Katalin tanító, Magyarsáros

Lám-lám, immár több mint két hete folyik a budapesti tüntetés, amit a hazugság és az elégedetlenség robbantott ki. Az más dolog, hogy már rég eltért eredeti céljától. Nem is olyan rég a román tv-ben is lehetett látni hasonló képsorokat, amikor gumibotos verôlegények nyugdíjasokat bántalmaztak, mert az utcára vonultak egy kicsit jobb életet kérve. (Legalább egy kicsit abból, amit megígértek.) Mert ígéretben itt sem volt hiány.

Már félelemmel gondolunk a nemsokára beálló hideg idôre, amikor a fûtésszámla meghaladja majd a nyugdíjunk összegét. Igaz, hogy szeptemberben volt egy kis nyugdíjemelés, de ebbôl pont azok nem részesültek, akik aktív éveik során a munka legnehezét vállalták és embertelen körülmények között dolgoztak. Különben már mindjárt két éve nem kaptunk egy lej emelést sem.

Köszönjük a jogász úrnak, hogy legalább a reményt élteti bennünk nemrég megjelent cikkével, meg Kerekes Károly képviselô úrnak, hogy foglalkozik a problémával. Szerintem a miniszter úr egyik kifogása sem állja meg a helyét, ugyanis nem kéne most újra évekig újraszámolni a nyugdíjakat, hiszen egypár ezer emberrôl van szó, meg hol vannak már az 1977 elôtt nyugdíjazottak, akikkel szemben diszkriminatív lenne az intézkedés. Azok már rég örök álmukat alusszák valamelyik domboldalban. Tehát szerintem csupán egy kis jóindulatra lenne szükség. Vagy a következô választáson nem számítanak a nyugdíjasok e rétegének szavazataira?

Még egyszer megkérjük Kerekes Károly képviselô urat, hasson oda, hogy a nyugdíjasok eme csoportja is emberhez méltó körülmények között élje le hátralevô életét.

Ui.: Olvasom, azt mondja a kormányfô, hogy a pénzügyi ágazatban elérték már a nyugati országok fizetési szintjét. Hozzátenném: a parlamentben szundikálóké meg is haladta ezt. Kár, hogy mi egyik csoportba sem tartozunk.

Reményteli tisztelettel:

Kucsera Jenô, Marosvásárhely

Érezte és jelezte: rövidesen eltávozik közülünk. De székely konoksággal utolsó percig küzdött a kórral, nem hagyta, hogy eluralkodjon rajta a betegség, a tehetetlenség. Lankadatlan szellemi frissességgel dolgozott, s hozta írásait a szerkesztôségbe. Halála közbeszólt, saját önéletrajzát már nem ô, hanem fia juttatta el hozzánk. Hûséges olvasónk és levelezônk iránti kegyeletbôl és tiszteletbôl közöljük ennek fontos momentumait.

1922-ben született Gyergyószárhegyen. Szülei kereskedôk voltak. Elemi iskoláit a szülôfalujában, középiskoláinak egy részét Gyergyószentmiklóson végezte. Innen Marosvásárhelyre került, ahol beiratkozott a felsô kereskedelmibe. Gyulafehérváron érettségizett, majd 1940-ben Budapesten beiratkozott a Magyar Királyi József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre. Az egyetemi évek alatt tagja volt a Székely Egyetemi és Fôiskolai Hallgatók Egyesületének, ahol híres személyiségekkel ismerkedett meg, és ugyanitt tánccsoportot létesítettek. Egyetemi hallgatóként magatartásával, önbecsülésével igyekezett kiválni a többségbôl. 1944-ben fejezte be a közgazdasági egyetemet, ezt követôen kivitték a frontra, nemsokára orosz fogságba került. Innen 1945- ben szabadult és viszontagságos körülmények között ért haza Gyergyószentmiklósra. Az ottani adóhivatalba ellenôrnek vették fel, majd fônöknek nevezték ki. Amikor román lett az adminisztráció, leváltották. 1946-ban saját üzletet nyitott, ugyanebben az évben nôsült. Az 1948-as államosítás során elvesztette az üzletét és apósával közös fûrészüzemét. Állás nélkül maradt, osztályellenséggé nyilvánították.

1949-ben az állami bankban lett osztályfônök, majd a csíkszentmártoni járási bankhoz igazgatónak helyezték ki, innen a csíkszeredai beruházási és hitelbankhoz került. 1954-tôl a Magyar Autónom Tartomány központi beruházási bankjánál fôfelügyelôként dolgozott Marosvásárhelyen. 1982-ben nyugdíjazták.

Még egyetemi évei alatt ismerkedett meg a hindu testkultusszal, amelyet a keleti bölcsességekkel együtt behatóan tanulmányozott. A hatvanas évek végén szerzett ismereteit népszerûseni kezdte a helyi lapban, a Szatmári Hírlapban, az Új Életben. A szakszervezetek székházában rendszeres jógaórákat szervezett több mint 20 éven át.

1971-ben Stockholmban, a Jóga Világszövetség kongresszusán a világszövetség tiszteletbeli elnökévé választották.

Árpi bácsi nyugdíjas éveiben sem tétlenkedett, munkát vállalt. A Piraeus Bank felkérésére 1999-ben versenyvizsgázott és elfoglalhatta a bank cenzori állását. Itt 2003- ig, azaz 81 éves koráig dolgozott.

Vallomása szerint az évek teltével elméje nem hanyatlott, hanem megvilágosodott. Aki a szellemi munkát nem hagyja abba, az késô öregkorig tartalmas életet él!

A búcsú fájdalmas, írásai hiányozni fognak.

A szerkesztô

Egy csoport turista élén részt vettem szülôvárosom, Marosvásárhely látogatásán. Nézelôdés közben, talán azt is mondhatnám, hogy tetszett a város tisztasága, de volt egy nagyon elszomorító látvány, amely elrontotta, megzavarta a kialakított képet.

A Kultúrpalotához érve fényképezni akartunk, amikor észrevettük, hogy majdnem a fôbejárat mellett kivették az egyik terem bejárati ajtaját, az eredeti vasrámát, és helyébe egy fából tákolt ajtót tettek. Nagyon rosszul esett, hogy éppen a Kultúrpalota földszintjén végeztek ilyen felújítást, amely majdnem egy évszázadig megmaradt eredeti állapotában.

Hát kedves honfitársaim, ne hagyjátok az ilyesmit, mert így tûnt el a Hargita vendéglô, a Fehér Ló borpince, a Maros vendéglô, amelyek gyöngyszemei voltak a városnak.

Ebbôl is világosan látszik, hogy milyen nagy kárt tesznek egyes személyek a vásárhelyi turizmus életében.

Bartha Ferencz, Szombathely

Valamikor a Hangya szövetkezeti mozgalom idején Mezôsámsondon is, mint sok más településen, közadakozásból épületet húztak fel. Természetesen mûködött is, és szolgálta azt az ügyet, amire szánta, építette a mozgalom. Az ’50-es években hozzáépítettek, kibôvítették a szövetkezetet és egy kultúrotthonnak használt épületrészt is toldottak hozzá, amelyben az 50-es évek végére csak szövetkezeti tevékenység folyt – tudniillik a falunak új kultúrotthona épült. Késôbb a szövetkezet irányítása (központosítva) a rücsi központból történt.

Mi, a sámsondiak úgy gondoltuk, hogy ezen épület vissza fog kerülni a helyi tanács tulajdonába. Sajnos, nem ez történt. Licitálással magánkézbe került, e folyamatról nagyon kevesen tudtak, a tanácsosok is csak utólag értesültek róla. Az az érzésünk, hogy bennünket, sámsondiakat átvertek. Kérdésem: mennyire volt törvényes az épület eladása?

Fekete Gyula, Sámsond

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e- nepujsag.ro

Röplabda

Ma délután kupameccs az U Kolozsvár ellen

Nemzetközi felkészítô tornán vett részt a marosvásárhelyi CSU Neumarkt Gaz nôi röplabdacsapata a hét végén Szerbia fôvárosában, Belgrádban. A tornán nyolc együttes vett részt, közöttük a bolgár és a bosnyák bajnok, a sors azonban úgy hozta, hogy a marosvásárhelyiek mind belgrádi együttesekkel találkoztak. Az elsô mérkôzésen Luka Valerián csapata 3-0-ra nyert a házigazda VC Star csapata ellen, majd a döntôbe jutásért a szerb bajnok Crvena Zvezda volt az ellenfele, amelytôl 3-1-es vereséget szenvedett. Az utolsó találkozón a harmadik belgrádi együttes ellen 3-0-ra sikerült nyerni, így a CSU Neumarkt Gaz a torna 4. helyén végzett.

Ma délután 17 órától a ligeti sportcsarnokban kerül sor a CSU Neumarkt Gaz – U Kolozsvár Románia-kupa mérkôzésre, a kupa elsô körében. Visszavágó két hét múlva Kolozsváron, Luka Valerián csapata az esélyes a továbbjutásra.

Szabadfogású birkózás

Szeptember 30.–október 1. között Bukarestben rendezték meg az országos kisifjúsági szabadfogású csapatbajnokság negyedik fordulóját. A csupán egyéni sportolókkal induló ISK sportolói az alábbi eredményeket érték el. A legjobban Botos Arabella szerepelt, aki a saját súlycsoportjában a második helyet szerezte meg, Dragos Vlas és Boeriu Dragos egyaránt az 5. helyen zártak, míg Molnar Antonio 6. lett.

A sportolókat id. és ifj. Gyarmati Ferenc készítette fel.

Asztalitenisz

Noha a legidôsebb versenyzôi junior III korosztályúak, a marosvásárhelyi ISK csapata a szeptember közepén Buzauban szervezett kvalifikációs tornán kiharcolta a férfi asztalitenisz B-osztályba jutást. Az elsô fordulót Marosvásárhelyen rendezték a hét végén, ezen az Intersport Csíkszeredától 9-6, az Unirea Gyulafehérvártól 9-7 arányú vereséget szenvedett Romeo Lupascu és Ungvári Imola igen fiatal csapata. A harmadik mérkôzésen: Intersport – Unirea 9-6. A marosvásárhelyi csapat számára Vasilca Oliviu 7, Sipos Nándor 4, Botos Radu 2 gyôzelmet szerzett, további tagok Dániel István és Bende Norbert. A második B- osztályos tornát Csíkszeredában rendezik november 4- 5-én.

Véget ért a Maros megyei labdarúgócsapatok pályafutása a Románia-kupa 2006-2007-es idényében. Az utolsó állva maradt együttes, a Gaz Metan Marosvásárhely, a tizen-hatoddöntôk kapujában "vérzett el", amikor a 2. liga második helyén álló U Kolozsvár bizonyult túlságosan nagy falatnak a számára. Kedden a Gaz Metan Sziget utcai pályáján, mintegy 1000 nézô elôtt a házigazda csapat megpróbálta a lehetetlent, ám a kolozsváriak – anélkül, hogy komolyabban megerôltették volna magukat – 3-0 arányú gyôzelmet arattak, s így ôk folytathatják. A gázasokat így is dicséret illeti az idei kupaszereplésükért.

UEFA-kupa-sorsolás

Kedden délben az UEFA központjában megejtették a labdarúgó UEFA-kupa csoportkörének sorsolását. A két román együttes közül a harmadik kalapból kihúzott Rapidnak kedvezett jobban a szerencse, a G-csoportban a leggyengébbnek tartott elsôként kiemelt együttes, a Panathinaikosz lesz az ellenfele. Kemény diónak ígérkezik a Paris Saint-Germain, verhetôek viszont a Hapoel Tel-Aviv és a cseh Škoda- gyárosok, a Mlada Boleslav.

Ennél sokkal keményebb csoport vár a Dinamóra, amelynek szüksége lesz a bajnokságban eddig mutatott jó formájára: a Bayer Leverkusen, az FC Bruges, a Besiktas és a Tottenham mind igen kemény ellenfélnek ígérkeznek. Az elsô játéknap október 19-én.

Íme a teljes beosztás:

A-csoport: Auxerre (francia), Glasgow Rangers (skót), Partizan Belgrád (szerb), Livorno (olasz), Makkabi Haifa (izraeli).

B-csoport: Bayer Leverkusen (német), FC Bruges (belga), Besiktas (török), Dinamo, Tottenham (angol).

C-csoport: Sevilla (spanyol), AZ Alkmaar (holland), Slovan Liberec (cseh), Grashoppers (svájci), FC Braga (portugál).

D-csoport: Parma (olasz), Lens (francia), Heerenveen (holland), Osasuna (spanyol), Odense (dán).

E-csoport: Feyenoord (holland), Basel (sv&a