Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Befejezôdött Románia csatlakozásának ratifikációs folyamata, így most már az égvilágon semmi sem akadályozhatja meg, hogy az ország január 1-jétôl az Európai Unió tagjává váljon. Teljes jogú tagságnak nevezik ugyan, egyelôre mégis amolyan másodrendû, ilyen-olyan "idôleges" korlátozásoktól sújtott tagjává, de mégiscsak tagjává, számos olyan elônnyel (mint például a szabad utazás joga), amilyenrôl hosszú ideig legfeljebb álmodhattunk.

Az utolsó állam a csatlakozási szerzôdést ratifikálók sorában, s az, amelyik a legtöbb félelmet fogalmazta meg az új tagokkal kapcsolatban, azonban nem véletlenül volt az a Németország, amely az EU egyik legfôbb pillére, Franciaországgal közösen a kezdeményezôje, s civilizációs kultúrájával a közösségi normák fejlôdésének motorja. Az Európai Unió ugyanis nem merül ki a tagállamok politikai egyezményén, hanem annak az értékrendszernek a közös felvállalását is jelenti, amelyben éppen Németország az élenjáró, sokszor a többi "régi" tag – elsôsorban Franciaország és Olaszország – enyhe fékezô hatása ellenére is. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy a sokszor bizony merevnek tartott németek – annak ellenére, hogy az EU kiterjesztése a teljes kontinens távlati gazdasági és politikai érdekeit szolgálja – nincsenek elragadtatva olyan újabb tagok felvételétôl, amelyekben az európai civilizáció követelményei bizony elméleti síkon ragadtak meg, vagy csak mások esetében tekintik ôket kötelezô érvényûnek. S bár sokan azt gondolják, hogy Románia gazdasági elmaradottsága jelenti a legfôbb akadályt, ez egyáltalán nem így van. A csatlakozás után a gazdasági fellendülés olyan lehetôségei nyílnak meg – ezt jól példázza Görögország és Portugália –, amelyek elôbb-utóbb közelíteni fogják Románia gazdaságát is az uniós átlaghoz. Sokkal nagyobb gond azonban az, hogy Románia éretlensége a fejekben mutatkozik meg.

Amikor a korrupció magas szintjét és az igazságszolgáltatási gondokat veszik Nyugaton górcsô alá, azt nem véletlenül teszik, s egyáltalán nem azért, mert Románia lenne az egyetlen, ahol korrupt hivatalnokok vagy megkenhetô bírák léteznek. Itt arról van szó, hogy a társadalom összességének gondolkodásmódja teszi általánossá ezeket a jelenségeket, s ez teszi Romániát sok tekintetben éretlenné a csatlakozáshoz. Márpedig az európai értékrenddel teljes egészében nem azonosuló mentalitást sokkal nehezebb megváltoztatni, mint – teszem azt – az infrastruktúrát felépíteni.

A legsúlyosabb, hogy az éretlenséget tanúsító jelenségek a csatlakozás biztos tudatában megszaporodtak, a nemzeti és vallási (lásd az ikonok kötelezô kifüggesztését az iskolákban) intolerancia megnyilvánulásai egyre gyakoribbak, s mindazok, akiknek valamilyen módon többletkövetelményt támaszt az EU-tagság, kiváró ("majd csak lesz valahogy") álláspontra helyezkedtek.

Ilyen körülmények között óriási felelôsség hárul(na) a politikai osztályra a mentalitás megváltoztatásában – ha nem lenne maga is ennek a rabja.

Az RMDSZ kongresszusát a tervek szerint jövô év márciusának elején hívják össze. Markó Bélának szándékában áll újra megpályázni a szövetségi elnöki tisztséget.

Markó Béla hétfôn az Operatív Tanács ülése után elmondta, hogy a kongresszus megszervezésének idôpontjáról a végleges döntést az SZKT december 16-i ülésén hozzák meg, miután konzultálnak a területi szervezetekkel is.

Markó közölte, az RMDSZ Operatív Tanácsa nevesítette azkat a bizottságokat, melyek elôkészítik az anyagokat a kongresszusra és az alapszabályzat módosításával illetve az RMDSZ programjának kidolgozásával fognak foglalkozni.

A szövetségi elnök szerint az Operatív Tanács véleménye, hogy a kongresszust minél hamarabb meg kell szervezni az európai parlamenti választásokra való felkészülés érdekében. "Javasoltuk, hogy a kongresszusra március 2-3-án kerüljön sor". Azt is elmondta, az SZKT december 16-i ülésén meghatározzák az RMDSZ jelöltjeire vonatkozó kritériumokat az európai parlamenti választásokra és kijelölik a kampánystábot.

Markó Béla kiemelte, nem fogja jelöltetni magát az Európai Parlamentbe, hanem egy újabb RMDSZ-elnöki tisztségre pályázik.

Az RMDSZ Operatív Tanácsa elemezte a kormány és a koalíció eddigi tevékenységét is. Markó Béla úgy értékelte, hogy a kormánynak vannak megvalósításai, hozzátéve, hogy az Európai Unióba való belépés az elmúlt 16 év legfontosabb célkitûzé-sének megvalósítását jelenti.

"Ha politikai aktivitásunkra gondolok, a koalícióéra, akkor megállapíthatom, hogy folyamatosan választási kampányban voltunk" – mondta a szövetségi elnök.

Kiemelte, hogy 2007 januárja után nélkülözhetetlen lesz a koalíción belüli tárgyalás a kormányzati szolidaritásról valamint a célkitûzések és prioritások azonosítására.

Tegnap nem szálltak le a marosvásárhelyi repülôtérre sem a Malév, sem pedig a Wizzair repülôgépei. A Budapest–Marosvásárhely közötti légi járatokat a köd miatt törölték – tudtuk meg Stefan Runcantól, a röptér igazgatójától illetve a Malév-iroda képviselôjétôl.

Az elmúlt napokban a köd miatt több, a marosvásárhelyi repülôtérre érkezô légi járatot is töröltek. Vasárnap 23 órakor a Tarom gépének kellett volna leszállnia, szombaton a Malév repülôgépét nem indították Budapestrôl. Tegnap délben a köd miatt szintén törölték mind a Malév, mind a Wizzair Budapestrôl érkezô járatait, és ha az elkövetkezô napokban sem javulnak a látási viszonyok, elôfordul, hogy nem szállnak le a repülôgépek a marosvásárhelyi repülôtéren. Kérdésünkre, hogy az a készülék, amit 4 éve helyeztek üzembe és amely ködös idôben való leszállást is lehetôvé teszi, miért nem használható a jelenlegi helyzetben, Stefan Runcan kijelentette, hogy "komplex" kérdésrôl van szó, mert ahhoz, hogy ilyen látási feltételek között leszállhasson a repülôgép, nemcsak a fent említett berendezés szükséges, megfelelôen tapasztaltnak kell lennie a pilótának illetve felszereltnek a repülôgépnek. Ha e feltételek valamelyike nem teljesül, akkor a gép nem tud leszállni. A szóban forgó berendezés egyébként a Romatsa társaság tulajdona, ez mûködteti, bôvebb információkat tôlük kérjünk – tette hozzá. Felvetésünkre, hogy a repülôtéren van-e olyan állandó tájékoztató iroda, amely az utasoknak információt nyújt a járatokkal kapcsolatosan, az igazgató elmondta, hogy a tájékoztatás az egyes járatokkal kapcsolatban az illetô légitársaság felelôssége, hiszen az ügyfél "velük áll szerzôdéses viszonyban". A repülôtér állandó jelleggel hívható telefonszáma 232-738, de csak a járatokkal kapcsolatos, hivatalosan kapott információkat közölhetik. Az egyes irodák telefonszámai, ahol érdeklôdni lehet: Malév: 328-046, Tarom: 250-170 és Wizzair: 328-258.

A hét végén Erdély különbözô pontjairól érkezett, matematikát kedvelô diákok és az ôket elkísérô tanárok vettek részt a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumban megszervezett Vályi Gyula matematikaversenyen. A tizenharmadik alkalommal szervezett verseny ünnepélyes megnyitója péntek este, a Bolyai középiskola falán lévô Vályi Gyula- emléktábla elôtt vette kezdetét, ahol Sebestyén Júlia tanárnô, a Vályi Gyula Matematikai Társaság elnöke köszöntötte az egybegyûlteket, emlékezve az Erdélyben született világhírû tudósra, majd a jelen lévô "ifjú számtankedvelôkhöz" szólt: "E verseny alkalom, hogy a matematikai tudás bizonyítása mellett barátságok is szövôdjenek". Ezt követôen Trombitás Melinda elsô alkalommal szavalta el a Da Vinci álma címû verset, amelyet dr. Nagy Attila, a rendezvény díszvendége Vályi Gyula emlékének szánt. A Bolyai líceum részérôl Horváth Gabriella igazgatóhelyettes és Székely Emese, a Református Kollégium igazgatója köszöntötte az összegyûlt diákokat és tanárokat, majd a Vályi Társaság megkoszorúzta az emléktáblát. Másnap reggel a feladatlapok elôtt adtak számot tudásukról az 5-8. osztályos tanulók. Sebestyén Júlia elmondta, eredetileg 116 gyerek jelentkezett, ebbôl azonban csak 105 jelent meg a versenyen, többek között Kolozsvárról, Zilahról, Nagyváradról, Brassóból, Medgyesrôl, de nem maradtak el a gyergyócsomafalvi, baróti, ákosfalvi, dózsagyörgyi és mezômadarasi "kis matematikusok" sem. – Hívunk gyerekeket szórványvidékekrôl is, hisz nekik is lehetôséget kell adni, hogy megmérettessék tudásukat, annak ellenére, hogy e diákok nem olyan szintû oktatásban részesülnek, mint városi társaik. Emiatt jelentett nagy elégtételt, hogy egy ötödik osztályos mezômadarasi kisdiák is a díjazottak között szerepelt. A szórvány mellett a városi iskolákból is várunk jelentkezôket, hogy megtartsuk a verseny magas színvonalát. Sokan évente visszajárnak a megmérettetésre – mondta a tanárnô. A versenyzôk idén is jól szerepeltek, 32 nyertes gyerek részesült könyvjutalomban, ugyanis egy amerikai matematikus 200 dollárt adományozott a gyerekek díjazására, így jóval több díjazottunk lett – fejtette ki Sebestyén Júlia.

A köd miatt tegnap délben a Radnót és Maroscsapó közötti úton történt autóbaleset. Egy tehergépkocsi mûszaki problémák miatt az út szélén állomásozott, három utána jövô személyautó lelassított, hogy a meghibásodott jármûvet kikerülje, ám a negyedik belehajtott az elôtte levô kiskocsiba. A megyei forgalmi rendôrség parancsnoka, Viorel Cazan kérdésünkre elmondta, hogy a koccanás során nem történt komoly sérülés, ám a jármûvekben jelentôs kár esett. Hozzátette: ködös idôben a gépkocsivezetôknek fokozott óvatossággal kell haladniuk.

A marosvásárhelyi Néprajzi Múzeumban szervezett tanácskozásról szóló beszámolónkban Aurel Filimon, a múzeum alapítójának neve helytelenül jelent meg, a tanácskozáson édesapjára lánya, Filimon Aurelia Veronica emlékezett. Az elôadók nevét és az elôadások címét tartalmazó programból, sajnos, kérésre sem adtak lapunk képviselôjének.

– errôl döntött a Vegyipari Szakszervezetek Országos Föderációjának Tanácsa. A döntés alapján a marosvásárhelyi Azomures vegyi kombinát független szakszervezetének tagjai november 28., 29. és 30-án 11-13 óra között sztrájkôrséget tartanak a prefektúra elôtt, tiltakozásképpen a földgáz árának várható emelkedése ellen. Ioan Siderias, az Azomures Független Szakszervezetének elnöke lapunknak elmondta, hogy beadványukat a prefektus továbbította a kormánynak és hozzátette, a sztrájkôrséget tartó alkalmazottakkal szolidarizálnak a megye egyéb szakszervezetei is.

Jegyzet

Tavasz óta folyton hangoztatják az elsô házasságra lépô fiataloknak szánt 200 eurós állami támogatást, és az erre vonatkozó törvényrôl az a hír járta, még a nyár folyamán életbe lép. Nem lépett...

Nemrég született a döntés, miszerint január elsejétôl ténylegesen családalapítási támogatásért folyamodhatnak azok a párok, akik elsô házasságukat kötik (mindkét fél), illetve állandó romániai lakhellyel rendelkeznek, frigyüket pedig romániai anyakönyvi hivatalnál kötik meg, vagy diplomáciai képviseleten, illetve román felségjel alatt közlekedô hajón. Természetesen, az összegre csak kérvényezés alapján tarthat majd igényt az új házaspár, illetve ehhez csatolni kell a saját felelôsségükre adott nyilatkozatot, hogy ez az elsô házasságuk. A kérvényt a házasságkötést követô 30 napon belül kell benyújtani az illetékes polgármesteri hivatalhoz. Az összeg folyósítását a polgármester rendeli el, a támogatás azonban nem terheli a helyi költségvetéseket, ez a kormányra hárul.

Feltétel az is, hogy az összeg folyósításáig a házasságot ne bontsák fel. Kissé meglepô ez utóbbi kitétel, hiszen csak a 200 eurós állami támogatásért házasságot kötni valakivel, abszurdumnak hat. Nem úgy annak a házasulandó párnak, akik éppen emiatt halasztották el közel egy hónappal az esküvôjük idôpontját.

Ha az euró átlagértékét vesszük figyelembe, ami 3 lej 48 bani, akkor a támogatás összege 696 új lej, azaz közel hétmillió régi lej. Kisjövedelmû családoknak valóban egy kis segítség az egyszeri – egy összegben kiutalásra kerülô – juttatás, ám az esküvôi költségeknek alig az egytizedét teszi ki.

Miközben az "általános" drágulási hullám jövôre valószínû befolyásolni fogja az olyan kis lényeges apróságok kérdését esküvôk alkalmával, mint a vendéglôi menü, a szállítás, a zenészek díja, a szeszes italok ára, és még sorolhatnánk tovább.

Ha csak a gáz árának várható emelkedését tartjuk szem elôtt, jövôre még az aprósütemény is többe fog kerülni, mint az állami támogatás.

Fontosnak ítélte a kisebbségek nyelvhasználatának tiszteletben tartását hétfôi európai parlamenti meghallgatásán Leonard Orban, a többnyelvûség európai bizottsági posztjára jelölt román politikus, aki a kétoldalú román-magyar kapcsolatok javulását is várja a januári román EU- csatlakozást követôen.

Az EP kulturális bizottságában tartott meghallgatáson fôként magyar képviselôk – Járóka Lívia (Fidesz-MPSZ) és Hegyi Gyula (MSZP) – a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó terveirôl is kérdezték a leendô biztost, ám Orban ezekre meglehetôsen általános válaszokat adott.

Bejelentette a biztosjelölt, hogy a többnyelvûségrôl hamarosan miniszteri konferenciát rendeznek az EU-ban, emellett megválasztása esetén 2008-tól érvényes cselekvési programot igyekszik kidolgozni a témakörben.

Jövôre rekordárat kér Európától, Fehéroroszországgal szemben pedig négyszeres emelésre készül az orosz Gazprom, amely így rekordbevételre is számít 2007-es büdzsétervében, de ez sem menti meg a 3 milliárd dollár feletti deficittôl, vonta le a következtetést egy moszkvai lap az orosz monopólium igazgatótanácsának készült anyagokból.

Amíg a Gazprom az európaiaktól 293 dollárt – az idei átlagnál 17,2 százalékkal többet –, a fehéroroszoktól 200 dollárt, addig a hazai fogyasztóktól csak 49 dollárt kér jövôre a földgáz ezer köbméteréért, ismertette a Vedomosztyi hétfôi számában az igazgatótanács ülésére készült anyagok adatait.

Ezek szerint a Gazprom Európába 157,8 milliárd köbméter gázt óhajt exportálni jövôre az idei 151 milliárd után, ezer köbméterenként 293 dolláros súlyozott átlagáron, és ebbôl 46 milliárd dolláros rekordbevételre számít.

A 293 dollárt egyes moszkvai elemzôk túlzottnak, mások viszont reálisnak ítélték. A Gazprom ez évi pénzügyi tervében 257 dolláros ár szerepelt, a gyakorlatban 250 dolláros árat ért el Európában.

Vagyim Kleiner, az Hermitage Capital moszkvai befektetôcég fôelemzôje abban reménykedett, hogy a "példátlan" exportbevételt a Gazprom a kitermelésének fejlesztésére fordítja. Mindenesetre a rekordárak sem mentik meg a Gazpromot a hiánytól, aminek fedezésére jövôre 3,4 milliárd dolláros kölcsönfelvételre készül. A monopóliumnak ugyanis az orosz belpiacon 298,2 milliárd köbméter (288,9) gáz eladásával kell számolnia, ezer köbméterenként mindössze 49 dollárért: ez az ár csak 15 százalékkal ígérkezik magasabbnak az ideinél, de még nincs meg az engedély az emelésre.

A négyszeres gázáremelés esetére Alekszandr Lukasenko fehérorosz vezetô az Oroszországhoz fûzôdô kapcsolatok megszakításával fenyegetôzött, minden unióterv ellenére.

Erôsödik Svájc és az Európai Unió kapcsolata azt követôen, hogy a helvét államszövetség lakossága megszavazta az anyagi támogatást a tavalyelôtt csatlakozott új EU- tagállamoknak – vélte a vasárnapi népszavazás eredményét kommentálva az Európai Bizottság.

A referendumon a svájci szavazók 53 százaléka támogatta azt a törvényjavaslatot, hogy az ország nyújtson gazdasági segítséget az EU 10 új tagállamának, szorosabbra fûzve ezáltal az együttmûködést az Európai Unióval. A berni kormány törvénytervezete szerint Svájc – bár nem tagja az uniónak, de kizárólag EU-tagok veszik körül – a következô öt évben összesen egymilliárd frankot (620 millió euró) nyújt a 2004 májusában csatlakozott nyolc kelet- európai és két mediterrán országnak. Az összeg mintegy felét, 489 millió frankot Lengyelország kapja, a második legtöbbet Magyarország, 131 millió frankot.

José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke a voksolás eredményét Brüsszelben kiadott közleményben üdvözölve arra is rámutatott, hogy a segítség Svájc érdeke is, a kis ország ugyanis megkülönböztetett részese az unió belsô piacának, így minden EU-bôvítés neki is a hasznára válik. Benita Ferrero- Waldner, a szomszédságpolitikáért is felelôs bizottsági tag leszögezte, hogy Svájc a döntéssel az európai béke, valamint az új EU- tagok gazdasági és szociális fejlôdése mellett állt ki.

Németh Zsolt, a magyar Országgyûlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának fideszes elnöke levélben fordult Göncz Kinga külügyminiszterhez, kifogásolva, hogy a 2007-es költségvetési tervezetben nem szerepel a Teleki László Alapítvány támogatása – a külügyi tárca vezetôjéhez írt levelet a bizottság titkársága juttatta el hétfôn az MTI-hez.

"Megdöbbenéssel értesültem, hogy a nemzetpolitika és a külpolitika olyan alapvetô intézményeinek, mint a Határon Túli Magyarok Hivatala és az Illyés Közalapítvány megszüntetése után a 2007-es költségvetés tervezetében nem szerepel a Teleki lászló Alapítvány támogatása sem" – olvasható Németh Zsolt levelében.

Danks Emese kormányszóvivô pénteken tudatta az MTI-vel, hogy a kormány a Teleki László Alapítványt és az Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítványt feladataik összevonásával megszünteti. Tevékenységüket a 2007. január 1-jével megalakuló Magyar Külügyi Intézet veszi át.

Németh Zsolt levelében rámutat: a beterjesztett költségvetési tervezet arra utal, hogy a háttérintézmények átalakítása során "közel 50 elismert kutatóból mintegy 30-an az utcára kerülhetnek".

Mint írja, meggyôzôdése, hogy az alapítvány intézményei az elmúlt 15 évben "magas szakmai színvonalú háttértevékenységgel szolgálták az ország külpolitikai tevékenységét".

Hozzáteszi: a külügyi bizottság november 28-ra meghirdetett ülésének napirendjét kiegészíti a Teleki László Alapítvány és Intézetének kérdésével, és az ülésre, amelyen tájékoztatást szeretne kapni a Külügyminisztériumnak az alapítvánnyal kapcsolatos elképzeléseirôl, többi között az alapítvány által kezelt csaknem kétmilliárd forintos ingatlanvagyon jövôjérôl, meghívja a külügyminisztert is – közölte a fideszes politikus.

Mostanában ismét hallatják hangjukat az évek óta várva várt S.T.A.L.K.E.R. készítôi, köztük Bolsakov, és bejelentették: játékuk 2007 márciusában már tényleg meg fog jelenni.

Az új évezred elsô évei a kelet- európaiak és különösen az oroszok számára gyümölcsözôek voltak. Rengeteg játékprogramot fejlesztettek, igaz, ezeknek csak egy része került kiadásra. Ebben a régióban az olcsóbb munkaerô miatt a játékfejlesztés is kevesebbe került, mint Nyugat- Európában. Az orosz játékipar volt a legtermékenyebb, de például Lengyelországnak és Magyarországnak sem volt oka a panaszra. Az alacsony költségek mellett a rövid fejlesztési ciklus is hozzájárult a sikerhez.

Az ukránoknál a GSC Game World kis üdvöskéje, a Cossaks címû történelmi stratégia aratott elôször igazán kitörô sikert, több folytatást is megélt, Magyarországnak pedig elôször a Digital Reality Imperium Galactica ûrkereskedô-stratégia sorozatával sikerült betörni igazán a nemzetközi piacra.

Az új technológia kihívásai azonban tarthatatlanná tették a korábbi, gyors gyártási ciklust, a hosszan húzódó fejlesztések pedig már korántsem olyan olcsók, mint régen. Ma már sokkal összetettebb motort, látványosabb effektusokat kell egy adott programba belepréselni, és mindezt hibamentesen. A játékos- világ emlékezetében még élénken él, hogy bizonyos orosz programok (például a Sea Dogs vagy a Pirates of the Caribbean címû játékok) milyen elképesztô mennyiségben tartalmaztak szoftveres hibákat, ezt pedig manapság nem engedheti meg magának egy rangos kiadó.

Ha a helyi tanács is beleegyezik, díjat vetnek ki a közterületen elhelyezett gázórákra, illetve arra is kötelezni fogják a német tulajdonban levô gázszolgáltató céget, hogy ezentúl a vezetékeiket is csak a föld alá telepítsék, jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea. A gázszolgáltatóknak odavetett kesztyû mellett Florea szélsôséges hangnemben támadta az RMDSZ-t, a megyei tanácsot, illetve a székelyföldi autonómiakezdeményezést, de a politikai nyílvesszôkbôl a liberálisoknak is jutott.

Mivel a gázszolgáltató vállalat még mindig nem készítette el a bekötéseket a Tudor negyedi Fortuna-útkeresztezôdésnél, illetve az Arató utcánál, meglehet, hogy a December 1. utca felújításának befejezése végül tavaszra tolódik. A polgármester kifejtette, hogy a késlekedésért kirótt bírságok mellett a városháza filmet készített a gázszolgáltató mulasztásairól, amit nyilvánosságra fognak hozni. Dorin Florea szerint a gázszolgáltató cégnek csak ártott a privatizáció, mert annak elôtte nem követtek el olyan mulasztásokat, mint például a két épülô marosvásárhelyi sportteremnél, ahol a városháza már áprilisban kifizette a gázbekötéseket, de a kivitelezés azóta sem történt meg, holott a cégnek elemi üzleti érdeke lenne, hogy fogyasztókat csatlakoztasson a hálózatára. A témába rejtett politikai lóláb ott lógott ki ebben a kérdésben, hogy a megyei demokrata pártelnökként is regnáló polgármester szerint a CEC privatizációja is indokolatlan, amiért a liberális pénzügyminisztert szólította fel Florea, hogy állítsa le a pénzintézet magánosítását.

A polgármesteri hivatal hét végén szervezett fórumával kapcsolatban Florea kijelentette, felháborító a Hargita és Kovászna megyei helyzet, amiért elsôsorban a magyarok a felelôsek. A fórum zárónyilatkozata szerint, melyet végül tegnap hoztak nyilvánosságra, a Maros, Hargita és Kovászna megyei románok a hatóságok azonnali fellépését követelik az etnikai alapú területi autonómia ügyében megrendezni szándékozott referendum kapcsán. A dokumentum szerint a helyi önkormányzati európai charta értelmében, melyet Románia is ratifikált, a helyi autonómiát a helyi közigazgatási szerveken keresztül lehet gyakorolni, minden ezzel ellentétes kezdeményezés törvénytelen és ellenkezik az európai ajánlásokkal. Ezért a fórum résztvevôi felkérik az elnöki hivatalt, a kormányt és a parlamentet, hogy határozottan foglaljanak állást és tiltsák meg az etnikai alapú területi autonómia ügyében a népszavazást, illetve bármilyen más hasonló célzatú kezdeményezést.

Az autonómiakezdeményezés etnikai feszültségeket korbácsol fel Florea szerint, aki kifejtette, az RMDSZ csökkenô népszerûsége miatt nyúlt ehhez a rendkívül veszélyes kérdéshez, egyébként az RMDSZ nem törôdik a hétköznapi magyarok sorsával. E kijelentését Florea azzal támasztotta alá, hogy Borbély László miniszter közbenjárását kérte, hogy politikai síkon bírják jobb belátásra a város terveinek megvalósítását akadályozó megyei tanácselnököt, de felkérésére Borbély nem adott választ. A polgármester szerint "kommunistoid" ügyészi szellem uralkodik a megyei tanácsnál, amire az is bizonyíték, hogy a két önkormányzat három hete tartott közös ülésének se folytatása, se konkrét eredménye nem volt Florea szerint.

Florea azt is ôrültségnek nevezte, hogy európai pénzalapok megpályázására volna alkalmas a székelyföldi önkormányzatok alakulóban levô egyesülete. A vásárhelyi polgármester szerint a pénzszerzéshez intelligencia kell, a pályázati alapokat azok nyerik el, akiknek erre van intellektuális felkészültségük, amit kétségbe vont a székelyföldi önkormányzati szövetség kezdeményezôi esetében. Florea kifejtette, a továbbiakban találkozókat kezdeményez a környezô települések polgármestereivel. Részben azért, hogy majd elmagyarázza nekik, semmi elônyükre sem válik az önkormányzati szövetség, másrészt pedig azzal a szándékkal, hogy egyeztessen velük a várost is érintô fejlesztési kérdésekben, amire nem látja alkalmasnak a már meglévô "metropolitán" övezeti egyesületet, amely a megyei tanács irányítása alatt áll.

Tízéves az Iskola Alapítvány

– Az Iskola Alapítvány az erdélyi magyarság életében fontos pozitív példák egyike, amely azt a felismerést erôsíti, hogy a magyar közösség boldogulásához nem elég a politikai küzdelem, nem elég a harc: emellett építkezni, dolgozni kell – jelentette ki Markó Béla szombaton Kolozsváron, az alapítvány létrehozásának 10. évfordulója alkalmából tartott rendezvényen. A RMDSZ által 1996- ban létrehozott, jelenleg is kiterjedt oktatási támogatási rendszert mûködtetô intézmény megalakulását közel százan ünnepelték: az alapítvány alapítóit, köztük az RMDSZ vezetô tisztségviselôit, Takács Csaba ügyvezetô elnököt, az egykori és jelenlegi munkatársakat, valamint a nagy számban jelen lévô kolozsvári értelmiségieket Kelemen Hunor, az intézmény jelenlegi vezetôje köszöntötte. Az RMDSZ-képviselô az Iskola Alapítvány eddigi tevékenységét ismertetve közölte, az alapítvány több mint tízezer magyar fiatal számára nyújtott szociális ösztöndíjat és 130 ezer diáknak folyósított oktatási-nevelési támogatást.

Beszédében az RMDSZ elnöke az alapítvány létrehozását megelôzô idôszakot elevenítette fel. Mint mondta, egy évvel az intézmény megszületése elôtt, 1995-ben az RMDSZ rendkívül nehéz helyzetben volt: a szövetség által kidolgozott oktatási törvény és az ennek támogatására összegyûjtött mintegy 500.000 aláírás dacára ugyanis a román parlament egy olyan oktatási törvényt fogadott el, amely továbbra is elfogadhatatlan tiltásokat tartalmazott a magyar nyelvû oktatásra nézve. Az ennek hatására összehívott több tízezer ember részvételével lezajlott székelyudvarhelyi tiltakozó gyûlésen az RMDSZ kiáltványt fogadott el: ez a dokumentum az elnök szerint elsôként fogalmazta meg azt a ma is érvényes felismerést, hogy az erdélyi magyarság megmaradásához és boldogulásához nem elég csupán a politikai küzdelem, nem elég a törvényes keretek megváltoztatása: ehhez elengedhetetlenül szükséges a saját, önálló intézményrendszer kiépítése is. Ennek szellemében ezen a rendezvényen jelentették be az Iskola Alapítvány létrehozását is, amely azóta az erdélyi magyar oktatás legfôbb támogatójává vált. Markó Béla úgy értékelte, az Iskola Alapítvány példája ma is elôremutató, hiszen az RMDSZ egy másik alapvetô célkitûzése, a székelyföldi területi autonómia megteremtése tekintetében is azt példázza, hogy nem kell kivárni az ehhez szükséges törvényes keretek megszületését: addig is dolgozni, tenni kell az autonómiáért. Álláspontja szerint ezt a felismerést tükrözi a Szövetség a Székelyföldért elnevezésû önkormányzati társulás is: e tekintetben az elnök reményét fejezte ki, hogy még december elején sikerül bíróságon bejegyeztetni a társulást. – Ma a feladat, a felelôsség ugyanaz, mint 15 évvel ezelôtt: küzdeni a politikai eszközökkel és dolgozni a civil társadalom, a szakma, mindannyiunk eszközeivel a magyarság önállósága érdekében – szögezte le az RMDSZ elnöke a rendezvényen.

Kizárták a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatói testületébôl hétfôn a magyar feliratok kifüggesztéséért küzdô Bolyai Kezdeményezô Bizottság (BKB) két vezetôjét.

Hantz Péter és Kovács Lehel adjunktusok kizárásáról a döntést az egyetem 110 tagú, legmagasabb szintû döntéshozó testülete (szenátus) hozta meg hétfôn elsöprô többséggel, mindössze kilenc ellenszavazattal.

Az egyetem közleménye szerint az említett szankciót helyeselte a szenátusban helyet foglaló magyar oktatók többsége is. A dokumentumból kiderül, hogy ez ügyben korábban az összes kar és tagozat vezetôségével konzultáltak. A közlemény megállapítja, hogy Hantz Péter és Kovács Lehel kizárása a törvényes elôírások betartásával történt.

A BKB több mint egy évvel ezelôtt szállt harcba az 1959-ben megszüntetett Bolyai Egyetem visszaállításáért, illetve azért, hogy a most mûködô egyetemen hozzanak létre önálló magyar karokat. Tagjai kifogásolták, hogy a kolozsvári állami egyetemen nincsenek magyar feliratok. Ezért a múlt héten Hantz Péter magyar feliratú táblákat helyezett el az intézmény több épületében is, ezeket viszont hamar eltávolították a portások.

Október 25-én a Közigazgatási és Belügyminisztérium államtitkársága átiratban tájékoztatta a megyei tanácsot, hogy a minisztérium tájékoztatási és közkapcsolati osztálya a "bürokrácia csökkentéséért és a kormányzás átláthatóságának növeléséért, a korrupció felszámolásáért valamint a közigazgatási tevékenység hatékonyságának növeléséért" országos informatikai hálózatot szeretne kiépíteni, egy korábbi meglévô verzió felújításával. Ezért arra kérik a megyei tanácsokat, hogy mind a megyei, mind pedig a helyi önkormányzatok csatlakozzanak a rendszerhez.

Ami azonban egyszerûnek látszik, nem mindig az. Alighogy az átirat eljutott minden községi polgármesterhez, egyes hivatalokban máris megjelentek egy szatmári cég képviselôi, akik azt állították: a minisztérium arra kötelezi az önkormányzatokat, készítsenek internetes honlapot, ezekre pedig kizárólag ôk kaptak megbízást. Persze a honlapkészítés és az utólagos szolgáltatás nem olcsó, több ezer euróba kerül.

A minisztériumi "utasításra" való hivatkozást néhány polgármesteri hivatal készpénznek vette, megkötötték a szerzôdést, a cég képviselôi azonban semmit sem tettek, s több panasz jutott el errôl a megyei tanács elnökéhez is. Lokodi Edit szerint a minisztérium nem adhat ki ilyen rendeletet. Bár a megyei tanácsnak eléggé tartalmas a honlapja, ô is szorgalmazta, hogy minden polgármesteri hivatal készíttessen saját honlapot, amit bármely erre szakosított cég elvállalhat. A tanács elnöke tárgyalt az érintett cég képviselôivel, akik azonban azzal vádolták meg, hogy politikai döntést hozott és diszkriminatív módon vezeti a tanácsot, amikor megkérdôjelezi a más megyebeli cégek szavahihetôségét. Bár volt olyan polgármester, aki azt állította, hogy a szakminisztérium korábbi rendelete szerint – számítógépes programfejlesztéshez, honlapkészítéshez nem kell közbeszerzési eljárás, egyenes úton is ki lehet választani a vállalkozót, Bartha József, a megyei tanács gazdasági igazgatója más véleményen van. Szerinte ebben az esetben is a 2006. évi 34-es számú közbeszerzési sürgôsségi kormányrendelet, illetve a 2006. évi 337-es számú törvény alapján kell eljárni, ami azt feltételezi, hogy legkevesebb három ajánlattevô közül válasszák ki a céget. A végrehajtási útmutatásokat a közbeszerzést szabályzó hatóság a 2006. évi 155-ös sz. rendeletében foglalta össze. Ezzel tisztában kell lenniük a megbízásra pályázóknak éppen úgy, mint a polgármestereknek. Vagyis szabálysértô volt annak a polgármesternek az eljárása, aki a közbeszerzést mellôzve kötött szerzôdést.

Tisztújító közgyûlést tartott a Nôk a Nôkért Szövetség, amelyen Máramaros, Szilágy és Maros megye szervezeteinek tagjai vettek részt. Az elnök és a vezetôtanács megválasztása mellett a következô évi tervekrôl is szó esett.

Bár a szövetség leköszönô elnöke, Böndi Gyöngyike, Máramaros megye prefektusa az elektronikus média fontosságát hangsúlyozta, kisebbítve az írott sajtó szerepét az események népszerûsítésében, azért röviden beszámolunk a közgyûlésen történtekrôl, hiszen a szövetség alapcélkitûzései – a romániai magyar nôk közképviselete, érdekvédelme, valamint a nôk és férfiak közti esélyegyenlôség kivívása – önmagukért beszélnek.

– Az RMDSZ-nek nagy adóssága van a nôkkel szemben – jelentette ki a közgyûlésen felszólaló Borbély László területrendezési miniszter, aki arra utalt, hogy jelenleg egyetlen nô sem képviseli az RMDSZ-t a parlamentben, de még csak a marosvásárhelyi tanácsban sem. Az igaz ugyan, hogy Maros megye nem áll rosszul, hiszen több magas funkciót, intézményvezetôi állást nôk töltenek be, akik jól teljesítettek, ennek ellenére aktívabbakká kell válniuk a nôknek. Ami a Nôk a Nôkért Szövetséget illeti, Borbély László szerint le kell osztani a területeket, konkrét feladatokat kijelölni, "hogy tudjuk, kivel tárgyalunk", annál is inkább, mivel az EU-csatlakozás számos lehetôséget nyújt arra, hogy Brüsszelben fontos állásokat töltsenek be szakmailag jól felkészült nôk. Az RMDSZ-nek gyakran gondot okoz, hogy fontos tisztségekre megtalálja a megfelelô jelölteket – tette hozzá a miniszter.

Dr. Benedek István, a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakcióvezetôje is hiányolta, hogy a közgyûlés tagjai között nincs nô, pedig azok a nôk, akik a korábbi törvényhozási ciklusokban tanácsosok voltak, jó munkát végeztek. Szerinte olyan nôknek kellene politikai szerepet vállalniuk, akiknek nincsenek megélhetési problémáik, akik már "teljesítettek".

Böndi Gyöngyike szerint a nôk esetében a maximális szint, ami általában elérhetô, az igazgatói, de ezért "elsôsorban mi vagyunk a hibásak, a férfiak finoman állítanak félre és mi hagyjuk magunkat félreállítani" – jelentette ki. A szövetség kétévi tevékenységét nagyvonalakban ismertette Szabó Annamária ügyvezetô elnök. Mint elmondta, a Nôk a Nôkért Szövetség – társszervezôként vagy meghívottként – részt vett a különféle ünnepségeken, szociális tevékenysége során támogatta a rászorulókat. Ami a terveket illeti, minden olyan megyében, ahol jelentôs számban élnek magyarok, az eddig is kifejtett tevékenység mellett céljuk megszervezni a nôszövetségeket, az RMDSZ szabályzat- felügyelô bizottságában illetve az alapszabályzat- és programbizottságában részt venni. A közeljövôt illetôen, karácsonyban ismét adományokat gyûjtenek a rászorulóknak, majd januárban Nagybányán szerveik meg A nôk szerepvállalása az EU-ban címû konferenciát. A tisztújítás során Szabó Annamáriát választották új elnökké, alelnökökké pedig Kerekes Editet (Szilágy megye) és dr. Capusan Editet (Máramaros megye).

Két helyi vonatkozású könyvvel jelentkezett az idei könyvnapokon Pál-Antal Sándor történész, nyugalmazott levéltáros. Már a lapunkban közölt részletek alapján sikeresnek ígérkezett az a tanulmány, amely az 1956-os forradalmat követô megtorló intézkedéseket veszi számba az egykori Maros Magyar Autonóm Tartományban. (Áldozatok – 1956).

– Hogyan született meg a könyv? – kérdeztük a szerzôt, akit elsôsorban múltbeli búvárkodásairól ismerünk.

– Ôszintén szólva meg sem fordult a fejemben, hogy a közelmúlt kérdéseivel foglalkozzam, hisz vannak történészek, akik kifejezetten erre a korra szakosodtak. Valójában Dávid Gyula vett rá, aki két évvel ezelôtt kezdte el az 56-osok adattárának összeállítását. A késôbbiekben az összegyûjtött anyag mennyiségére hivatkozva megkért, hogy pályázzunk, s ennek érdekében egy húszoldalas tanulmányt írtam. Mivel a pályázati ösztöndíjat megkaptuk, nekiálltam a Maros Magyar Autonóm Tartományban (MMAT) folytatott büntetôperek feldolgozásához. Hogy mindebbôl könyv lett, Káli Király Istvánnak, a Mentor Kiadó igazgatójának köszönhetem, aki arra biztatott, hogy a nagyobb tanulmányból kötetet állítsak össze.

– Mi volt a forrásanyag?

– Alapját a katonai ügyészség irattára jelentette, ami 1985-ben került a marosvásárhelyi levéltár birtokába, s a fordulat után vált kutathatóvá.

– Mikor, hogyan kezdôdtek el a megtorló intézkedések?

– A Maros Magyar Autonóm Tartományban már a forradalom idején megtörténtek az elsô letartóztatások, s az azt követô években a perbe fogottakkal együtt összesen 826 személyt állítottak bíróság elé.

– Mivel vádolták ôket?

– A kommunista hatalom kihasználta az alkalmat, hogy a rendszer ellenségeinek tekintett személyekkel leszámoljon. A vádiratban a tanúknak a forradalom alatti viselkedésére való utalás szerepel. Rendszerint olyan véleménynyilvánításról, vagy a rendszer ellen megfogalmazott kritikáról van szó, amelyért még egy hivatali megrovás sem járt volna. Egyesek a Szabad Európa Rádiót hallgatták és a híreket kommentálták, volt, aki poharazás közben dicsérte a magyar ellenforradalmat és szidta a Szovjetuniót, mások tiltott magyar énekeket énekeltek stb. – ezeket a személyeket a társadalmi rend elleni tevékenység vádjával állították bíróság elé és rendszerint öt éven felüli börtönbüntetésre ítélték. A szervezetben vagy baráti csoportokban tevékenykedôk elleni büntetés legkevesebb 15 év volt.

A letartóztatottak elleni vádat különbözô módszerekkel megszerzett adatokkal (besúgó cellatársak, megfélemlített tanúk vagy a letartóztatottakból kicsikart beismerô vallomás ) addig dokumentálták, amíg abból rendszerellenes bûncselekmény lett.

Az október 28-án kezdôdött letartóztatási hullám során a Securitate emberei a milícia segítségével felgöngyölítették a szovátai munkásfiúk szervezkedését. A legnagyobb akció az. ún. Faliboga vezette szervezet felszámolása volt. Az államellenes szervezkedési ügyben több mint 700 személyt hallgattak ki és 70 fôt állítottak bíróság elé és tartóztattak le.

A terror 1958–59-ben érte el tetôfokát. 1958-ban 15 szervezet, illetve csoport és 42 egyén ellen indítottak bûnvádi eljárást, 1959-ben 325-en kerültek a Szekuritáté fogdájába és 268 ellen hirdettek ítéletet. A célpontot elsôsorban az értelmiségiek jelentették, de meghatározó volt a mezôgazdaság szocialista átalakítását ellenzô nagyszámú falusi gazdálkodó és háziasszony meghurcolása is. A Securitate akciói változó intenzitással 1965- ig tartottak.

– Milyen személyzet dolgozott az ügyek felderítésén?

– A tulajdonképpeni kivizsgálást a Securitate vizsgálótisztjei végezték. A szervezetnek 1958-ban 74 operatív tisztje mûködött az MMAT-ban. Az ügyészség csak felügyelte a kivizsgálást és képviselte a vádat. A katonai törvényszék Kolozsváron volt, ott hozták az ítéleteket vagy onnan jöttek a bírák Marosvásárhelyre

– A bevezetô tanulmány érdekes dokumentumokat közöl a magyarországi forradalommal kapcsolatos állásfoglalásokról. Hogyan születtek, és kiket kényszerítettek ilyen megnyilatkozásokra?

– Ezek az ún. preventív retorzió kategóriájába tartoztak. Fazekas János a Román Munkáspárt Központi Bizottságának teljhatalmú megbízottjaként érkezett Marosvásárhelyre. Az alapszervezeti pártgyûlések és a politikai tájékoztatók tárgya a felvilágosító munka és "ellenforradalmi puccsot kirobbantó bandák" megbélyegzése volt. A felkészítôk csúcsát az írók, egyetemi tanárok és a nagyobb gyárakban dolgozók nyilvános állásfoglalása képezte. Fazekas János azzal vette rá az érintetteket a nyilatkozatok megtételére, hogy ha nem határolódnak el a magyarországi eseményektôl és nem nyilvánítják ki annak ellenforradalmi jellegét, akkor a tartomány magyarsága elveszítheti a megszerzett jogokat.

– Szintén a könyvben olvashatunk pontos adatokat arról, hogy melyek voltak ezek a jogok 1956-ban. Talán nem érdektelen megemlíteni

– A Csík, Háromszék, Maros és Udvarhely vármegyéket felölelô tartományban, ahol a lakosság 77,32 százaléka magyar volt, a magyar nyelvet minden területen, oktatás, közigazgatás, igazságszolgáltatás és rendôrség, használni lehetett. A közalkalmazottak nemzeti összetétele tükrözte a lakosság összetételét. Marosvásárhely a 77,3 százalékos magyarságával (22,4 százalék román és 1.843 fôs zsidó közösség élt a városban) tipikusan magyar jellegû erdélyi városnak számított.

– Ha összefoglalná, hogyan zajlottak az említett rendezvények.

– A rendezvényeket a szinte kizárólag magyar munkaerôt foglalkoztató Simó Géza bútorgyárban kezdték, ahol a forgatókönyvet a vállalat párttitkára és a tartományi pártbizottság aktivistái már elôre kidolgozták. Az ülésen többnyire kényszerûségbôl 22 munkás és mester szólalt fel, a vonakodókat súlyos retorziókkal fenyegették meg. A bútorgyári ülés után tartották az írók második gyûlését, amelyen Fazekas minden résztvevôt nyílt állásfoglalásra kényszerített. Ezt megelôzôen a forradalom párti nézeteket valló írókkal több éjszakán át meggyôzô munkát végeztek, majd megszületett a nyilatkozat, amelyet Fazekas János javaslatára újabb vaskos elítélô megfogalmazásokkal tûzdeltek meg. A bôr- és kesztyûgyár valamint a Ciocanul- Kalapács Szövetkezet nagygyûlése mellett az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet tanárait is hasonló nyilatkozatra kötelezte, ezen 42 név szerepel, olyan személyeké is, akik nem voltak jelen a november 4-i ülésen.

A közelmúlt eseményeirôl részletesen is olvashat a könyvbôl, aki kíváncsi ezekre a dokumentumokra.

Pál-Antal Sándor ’56-os kutatásai elismeréseképpen nemrégiben a magyar állam kitüntetését vehette át Magyarország bukaresti nagykövetétôl.

Színház: intézmény/alkotás/képzés – e négy szó okán mozdult meg, majd nyüzsgött az élet a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem háza táján szombaton és vasárnap. Régen látott, szépszámú hallgatóság szállta meg a termeket, a folyosókat és a büfét, ez pedig nyilván nem a véletlen mûve volt: hagyományos rendezvényét, az évi színháztudományi konferenciát szervezte meg az idén is a nagy múltú intézmény. Három szekció elôadásai zajlottak párhuzamosan: az A szekció a román és francia nyelvû elôadásokat jelentette, magyar (valamint angol) nyelven a B és a C szekció keretén belül hallgathattuk a megjelenteket a 33-as, illetve a 10-es teremben. Mindkét "részleg" a színházi, színháztudományi és oktatási élet külön-külön szegmenseire helyezte a hangsúlyt, ugyanakkor mindkettôben az elméleti és gyakorlati szakember vagy színház iránt érdeklôdô mûkedvelô jó témá(k)ra találhatott: a kínálat gazdagnak és változatosnak bizonyult, elméleti és gyakorlati kérdésekkel is foglalkoztak a jelenlevôk. Elôbbin a szombati témakörök: Intézmény és identitás (elnök: Nagy Imre), Nonkonformizmus és intézmény (elnök: Balkányi Magdolna), illetve Színházesztétika és ideológia (elnök: János Szabolcs). Többek között felszólalt Imre Zoltán (Budapest, ELTE), Nagy Imre (Veszprém, Pannon Egyetem), János Szabolcs (Nagyvárad, PKE), S. Pallós Piroska (Kaposvári Egyetem), Gajdó Tamás (Budapest, OSZMI), Ungvári Z. Ildikó (Marosvásárhely, SZE), Balkányi Magdolna és Lelkes Zsófia (Debrecen, Germanisztikai Intézet), Varga Anikó, Ilyés István és Szabó Attila (Pécs, PTE), Czékmány Anna, Kulcsár Viktória és Szebeni Zsuzsa (Budapest, OSZMI). Címek, a teljesség igénye nélkül: Identitásképzés és kommunikációs stratégia a magyar színjátszás egy 18. századi modelljében, "Soha nem volt csak színház". A százéves Nemzeti Színház ünnepe, Intézményesség és alternativitás kérdése a magyar neoavantgárd színházban, A dekonstruált színházi jelenlét, Szertartás és ideológia. A színház elôredôl, Posztmodern muzeológia, Emancipálódó jelmezek, Párhuzamos rendszerek – Identitás, színház és politika Magyarországon.

A C szekció Intézmény és képzés (elnök: Killár Kovács Katalin), A kortárs dramaturgia kérdései (elnök: Csikesz Erzsébet) és Kortárs színház: élmény és intézmény (elnök: Egyed Emese) témakörökben zajló elôadásain hallhattuk többek között Hatházi Andrást, Bodó Mártát és Egyed Emesét (Kolozsvár, BBTE), Kovács Leventét, Killár Kovács Katalint, Gyéresi Júliát, Budaházi Attilát, Albert Máriát, Farkas Ibolyát, Balási Andrást és Csiky Csabát (Marosvásárhely, SZE), Csikesz Erzsébetet (Kaposvári Egyetem), Kordics Noémit (Nagyvárad, PKE), Csete Borbálát (Pécs, PTE). Elôadásaik a fô témakör számos területét lefedték: Játékelméletek és színházi gyakorlat, A színészi beszédhang mint karakterformáló és identitásteremtô eszköz, A színház és az ideológia viszonya – a politikai színház problémája, A kortárs sikerdarabok titka, Mélyülô tükrözésben. Az elôadás az élmény és a rekonstrukció lehetôsége között. Pár cím az egész napos elôadás-sorozat dolgozatai közül.

A résztvevôk szerint pontos szervezés és sima vitamenet jellemezte a konferenciát, a nézôpontok nagyrészt azonosak, a témaközelítések viszont nagyon eltérôek voltak, ez pedig érdekes beszélgetéseket eredményezett. Vasárnap délelôtt az egyetem kiadója mutatkozott be, majd a színházi intézményekrôl és egyetemi reformokról szóló kerekasztal-beszélgetéssel (a vitát indította Béres András, moderált Kovács Levente) zárult a sikeresnek bizonyult, szakmabelieknek, színházkedvelôknek, diákoknak egyaránt sokat nyújtó, a maga nemében tájainkon egyedi színháztudományi konferencia. Azoknak pedig, akik szerettek volna, de nem tudtak eljönni: a rendezvénysorozaton elhangzott összes elôadás (azon elôadók dolgozataival egyetemben, akik elküldték munkáikat, ám nem jelentek meg) szövege olvasható lesz az intézmény Symbolon címû színháztudományi folyóiratának következô számában.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának jeles mûvészei, Biluska Annamária színmûvésznô és Kovács Levente rendezô mûvészi munkájuk elismeréseként rangos kitüntetésben részesültek. Biluska Annamária Poór Lili-díjat, míg Kovács Levente Bánffy Miklós-díjat kapott, melyet az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület adományoz. A díjakat 2006. november 25-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet Dísztermében ünnepélyes rendezvény keretében adták át.

Biluska Annamáriát színházi munkatársai és a nézôk legközelebb november 29-én este 7 órakor Szászmedgyesen, a Liliomfi címû elôadás alkalmával köszönthetik színpadon, a marosvásárhelyi közönség decemberben tapsolhat majd újra a mûvésznônek. Kovács Levente soron következô rendezése a Tompa Miklós Társulat repertoárjában Örkény István Macskajáték címû színmûve lesz.

Csókagyûlés. Egyfajta baráti találkozás. Ha a csókákat az énekesmadarak között valamiféle mûkedvelô társaságként értelmeznôk, ahogy azt gyakran teszik az etológiával hadilábon álló ítészek, akkor a partvonalon térdeplô mûkedvelôk találkoztak csütörtökön Marosszentgyörgyön; mûkedvelô költô kötetét fordították románra, verseit mûkedvelô dalszerzô zenésítette meg, és természetesen mûkedvelô fiatalok és felnôttek énekeltek. Mûkedvelô volt ott mindenki: Baricz Lajos papköltô, a nyersfordítást végzô Cornelia Todoran, a poétai változatot elkészítô Irina Bara Moldovan, a Jubilate együttes, a recenzens Mariana Opris, a gitározó-daloló Szabó Árpád, a festményeit alkalomszerûen kiállító Abonyi Mária, a közönséghez szóló Ilarie Opris, és persze Bölöni Domokos, a mûkedvelôk mûkedvelôje.

Mûkedvelôk csak mûkedvelôk között érezhetik igazán jól magukat, similis similitudini gaudet. Két kis mûkedvelô iskolás elmondott két Baricz- verset románul, Szabó Árpi eredetiben és románul énekelte az általa kottára futtatott szövegeket, a mûkedvelô közönség mûkedvelôk módjára tapsolt. Nagyokat nevettek közben. De persze mindjárt kezdéskor – imádkoztak. Kolping családnak hívják magukat, ének és imádság, derû és megértés rejlik a pakliban, megmagyarázhatatlan, de jól érzik magukat, valahányszor összejönnek. Kirándulnak, látogatnak, találkoznak, tapasztalatot cserélnek, kedvesek és nyitottak. Van egy Simon Kinga nevû kántoruk, úgy dirigál, hogy észre sem vevôdik, szóval már egy kicsit rutinos is a társaság, Szabó Edit rendezôi ügyködése is meglátszik, szervezett a "család". Lehet, hogy csak mímelik ezt a lezserséget, a lazaságot?

Csókagyûlés, mulatságos a cím, még mulatságosabb magyar fülnek a román változat: Soborul ciorilor. A jó kedély alapvetôen jellemzô Baricz Lajosra. Németországban járva ajándékba kap egy papivicc-gyûjteményt. Nosza, jobb nyelvtudású munkatárs segítségével magyarra fordítja. Ez a Tessék nevetni! (Frappánsabb cím illetné, de hát a német eredeti is csak olyan.) Olvastán nem fogjuk a hasunkat, inkább jelzésértéke szerint érdemel említést; Erdélyben a legtöbb mulatságos történetet, anekdotát, viccet is: a lelkészek, papok, kántorok, tanítók mesélik, alkalomadtán meg is örökítik. Az átkosban effélék sem jelenhettek meg, 1989 után pedig a prûdség vagy a trivialitástól való félelem tartja vissza a kiadókat attól, hogy a folklórnak ezt a markáns szeletét is az olvasók elé tárják. Baricz Lajos "kezdeménye" ebben a vonatkozásban érdekes, és nincs tudomásunk róla, hogy feljebbvalói megrótták volna "vidámságáért". Ha Istent igaz szívbôl szeretjük, énekkel és cimbalommal és zengô citerával dicsôítjük, helye van a mosolynak is az arcunkon, hiszen a világot s benne az embert nem macskajajjal bajmolódva, hanem széles jókedvében hozta létre a Teremtô. (Mellesleg üzletnek sem rossz a jelzett tematikát megjeleníteni.)

A "Csórók szobra", ahogy valaki tréfásan visszamagyarította, mûkedvelô könyv, fogadásból született; a pap könyvet ád ajándékba a román tanítónônek, az válaszként elôhúzza retiküljébôl a maga kötetét. "Fogadjunk, nem tudod lefordítani." "Fogadjunk, hogy le tudom!"

Egyikôjüknek sikerült. Ezt (is) ünnepelték. A marosszentgyörgyi amatôröknek mindig van amatôr közegük, amelyben lubickolhatnak. Boldog tobzódásukra árnyékot vet a multik terjeszkedése; a szaporodó nagyáruházak elszívják a közösség kultúráját, ellehetetlenítve az ilyen és hasonló tevékenységet. Elszemélytelenítik a kultúrát, kifehérítik az ember lelkét. Jó, ha elôre tudják, mi vár rájuk az áruházláncok terjeszkedésével, a szórakoztató ipar egyeduralmával. Intô jel az egyházaknak is: addig kovácsolják erôsen össze gyülekezeteiket, míg még csak a falu határán leskelôdik a multi; utána az sem lesz talán, aki meghúzza majd a harangot.

Ez nem kisebbségi kérdés. Ez a "legmultikulturálisabb" gond; a kultúra radioaktív felhôje, Kelet-Közép-Európa szellemi Csernobilja...

Mit mutat a mérleg?

A mandátum közepén, év végén, milyen mérleget tud készíteni az önkormányzat? Merre billen a mérleg nyelve, a sikerek vagy a sikertelenségek felé? – kérdeztük Péter Ferenc polgármestertôl.

– Van ilyen is meg olyan is, természetesen. Úgy gondolom, pozitív mérleget vonhatunk meg, a teljesség igénye nélkül. Megvalósítás, hogy decemberben átadjuk az Intervenciós Központot. A központ a Bekecs negyedben lesz, ide tartozik a SMURD, a tûzoltóság, a hegyimentô-szolgálat, a polgári védelem. Az épület elkészült, jelenleg kötik be a központi fûtést. Ugyanitt lesz majd a városgazdálkodás székhelye. A beruházás értéke kb. 600 ezer lej.

– Fontosnak tartom, hogy sikerült befejezni a Rózsák útja aszfaltozását, s a járdajavítást. Ugyanakkor megjavítottuk a fôutat a központtól a 2-es számú általános iskoláig. Ez a beruházás – kb. 800 ezer lej.

– Amikor arra jártunk, épp ástak, fúrtak...

– A gázvállalat emberi dolgoznak, a polgármesteri hivatal felszólítására, a jövô évig be kell fejezzék a munkálatokat. Jelenleg az utolsó szakaszon cserélik a csöveket.

– Novemberben új sportcsarnok épül az 1-es sz. általános iskola mellett. Igaz, a kormány építi, de a területet az önkormányzat adja, illetve a közmûvesítést is saját költségbôl kellett megvalósítani. Erre 100 ezer lej volt elkülönítve.

– A tavaly 3,6 millió eurós Phare-pályázatot nyertünk meg a fürdôtelepi útjavításokra. A kivitelezési terv tavaszra elkészül, akkor ki lehet írni a versenytárgyalást a munkálatokra.

– Sapard pályázati pénzbôl készítjük el a sípálya felé vezetô erdei utat, a 7. sz. kormányrendelettel nyert pályázatból kiépítjük Illyésmezô, Patakmajor, Szakadát víz- és csatornahálózatát, egy hidat és egy átereszt is építünk. A technikai tervekre a kormánytól 154 ezer lejt kaptunk. Három pályázatot készítettünk a kormány turisztikai fejlesztési programja keretében. Ebbôl turisztikai információs irodát tervezünk a Medve-tó környékére, konferenciatermet és kiállítótermet, illetve a Medve-tó és a sós tavak környékére egy gyógyászati parkot fogunk kialakítani. Elkezdtük az általános városfejlesztési terv fejújítását

– Mit jelent ez?

– A régit "kinôttük", egy fejlôdô városban újra be kell határolni a turisztikai, környezetvédelmi területeket, a bel- és külterületeket. A központban két területet vásároltunk az úgynevezett civil központ kialakítására: új polgármesteri hivatalt és központot tervezünk, kormánypénzekbôl és saját forrásokból. Az egészségügyi központ udvarában épül fel az új városi kórház.

– Gondok nincsenek?

– De igen. Nem sikerült például a DN13 út városon áthaladó 8 kilométeres szakaszát felújítani, mert az országos útügy nem adott pénzt. Másik nagy probléma az, hogy a polgármesteri hivatalban szakemberhiány van. Rosszul állunk a földméréssel, sok a vitás terület, rengeteg a per.

A fürdôvállalat egyik kisrészvényese kérdezte, mi lesz a részvényeikkel. Annak idején, az RMDSZ ajánlatára oda fektették be, de mind a mai napig nem kaptak egyetlen lejt sem. Kérdésünkre, hogy mikor látnak valamit a befektetésükbôl, Fülöp Nagy János kijelentette:

– A fôrészvényesnek az a terve, hogy a kisrészvényesek részvényeit fölvásárolja. Ez azonban elég nehéz folyamat, mert ki kell vásárolni az államot is, a román államnak is van még részvénye. Ugyanis a fürdôvállalat telkeinek az értékét részvényekkel fedeztük, és azok az Állami Vagyonügynökség tulajdonában vannak. 2,21% a fürdôvállalatból a bukaresti AVAS tulajdona. Ezen kívül még 2,54% körülbelül 3200 személy tulajdonában van, akik az úgynevezett "kuponiáda" áldozatai. A cégünknek az a stratégiája, hogy a következô tíz-húsz-harminc évben semmiféle osztalékot nem ad a részvényeseknek, a profitot visszafordítja beruházásokba. A profitelosztásról a törvény szerint a közgyûlés dönt, annak meg egyelôre az a döntése, hogy azt a profitot, amit Szováta megtermel – és úgy néz ki, hogy már az idén profitot termeltünk –, vissza fogja fordítani a szállodákba, épületekbe, strandokba, a szovátai jólétbe.

– A 26-os, úgynevezett Dacia villa és a hozzá tartozó Gomba vendéglô a fürdôvállalaté. Évek óta készülnek felújítani, de még mindig ugyanolyan rondán éktelenkedik Szováta szívében, mint a tavaly vagy tavalyelôtt. Tudjuk, hogy vitáik voltak a polgármesteri hivatallal, nem tudtak megegyezni a felújításban, illetve a kivitelezésben. Mi a helyzet jelenleg?

– Kérdeztük a vezérigazgatótól: Igazgatósági, illetve tulajdonosi határozat van arra, hogy ebben az évben a villát lebontjuk a földszintig és a jövô szezon kezdetéig újraépítjük a villa valamikori architekturális vonalát betartva. A tervek szerint a földszinten étterem, turisztikai információs iroda és internetház áll majd a turisták rendelkezésére. Maga az épület a földszint felett, a jelenlegihez hasonlóan kétemeletes lesz. Többszobás apartmanokat fogunk építeni családos turistáknak.

– Mikor készül el az épület?

– A szezon kezdetéig meg kell legyen. Mi ezt már két évvel ezelôtt is megpróbáltuk, valóban volt vita köztünk és a polgármesteri hivatal között, ám végül is, a tulajdonosok alávetették magukat a nyomásnak, és az épületet úgy építjük vissza, hogy maradjon a régi "gyöngyszem".

76 villából 17 maradt

A fürdôvállalat mintegy tíz éve perben van azokkal a villatulajdonosokkal, akiknek a restitúciós törvény alapján vissza kell adni az elállamosított tulajdonát. Fülöp Nagy Jánost, a fürdôvállalat vezérigazgatóját kérdeztük.

– Jelenleg nyugodtabb az élet a fürdôvállalatnál, mert mind számban, mind sûrûségben lazultak a perek. A nagy, nehéz pereken, amelyek a privatizációt, a bérbeadásokat, haszonbérbe adásokat illették, túl vagyunk, tehát ilyen szempontból, békés idôket élünk. Ám továbbra is zajlanak cégünk és a szovátai önkormányzat ellen azok a perek, amelyekben a valamikor elállamosított tulajdonok visszaigénylése történik. Ez a folyamat kb. egy- másfél éve nagyon felgyorsult, mióta elfogadták a restitúciós törvényeket. Ezért a valamikori poliklinikát is visszaadtuk a régi tulajdonosoknak. Pillanatnyilag még 17 villánk van abból a 76-ból, amelyekkel 1990-ben elkezdtünk létezni mint részvénytársaság. A folyamat rövidesen befejezôdik.

– Hány pert nyertek meg, hányat veszítettek el?

– Nem is lep meg bennünket, hogy ezeket a pereket elveszítjük, mert ha valakitôl valamit elvettek, azt vissza kell adni. A baj az, hogy 2006-ban vagyunk és még mindig erôt pocsékolunk ezekre a perekre, ahelyett, hogy a fürdô területén a tulajdonosok arra tudnának koncentrálni, hogy felújítsák, lakhatóvá tegyék a fürdôtelepet, ne Koszovóhoz hasonló képek jelenjenek meg a telep bizonyos részein.

– Sajnálatosnak nevezte, hogy 2006-ban még mindig a restitúciós perekre kell energiát pazarolniuk. Miért pereskedtek?

– Amíg a fürdôvállalat állami tulajdonban volt, addig köteles volt megvédeni az állami tulajdont, az utolsó védekezési lehetôséget is felhasználni. Miután az Állami Vagyonügynökség eladta a Balneoclimatericát, az új tulajdonosoknak joguk van az állami vagyonügynökséggel elszámolni az elveszített villákat. Ugyanis a privatizációkor kifizette azokat is, de ahhoz, hogy az elszámolás megtörténhessen, végleges bírósági határozatot kell felmutatni. Ezért folynak a perek.

– Hány pert nyertek meg? Egyáltalán nyertek meg, vagy mind elveszítették?

– 76 villát nem mind per útján vesztettük el. Ebbôl 14-et aktívumokként eladtunk 1997-ig, amíg elkezdôdött a restitúciós folyamat. Utána, már nem lehetett eladni. Tehát a 76 mínusz 14 azon villák száma, amelyeket per útján fogunk elveszíteni. Illetve, mikor az egész befejezôdik, 6 villánk megmarad, ugyanis ezeket olyan tulajdonosoktól államosították el, akiknek nincs jogutódjuk.

– Hogyan?

– Az államosítás pillanatában egy névtelen részvénytársaság is létezett Szovátán, és így nincsenek jogutódjai. Miután véglegesen a mi javunkra dôl el a villáknak és a hozzájuk tartozó telkeknek a sorsa – sok helyen a telkek fontosabbak, mint a villák, mert romosak, amelyeket le kell bontani, s másokat építeni a helyükbe –, jó gazdái leszünk a tulajdonunknak. De addig van mire koncentráljunk. Itt vannak a szállodák, a strandok, sok minden van, amivel foglalkoznunk kell.

Hozott-e változást az emberek mindennapjaiba a privatizáció? – kérdeztük "az utca emberétôl".

Lunca Zoltán: – Szerintem nem javult az életünk. Emberi szemszögbôl nézve csak rosszabb és rosszabb, semmi kilátás nincs. Amit fent megpróbálnak, az nekik jó, a könyökük jobban hajlik maguk fele, mint kifele. A szegény emberrel senki sem törôdik, nem veszik igénybe. Megpróbálják a maguk dolgát elrendezni, viszont a szegény ember nem kell. Istennek kell, embernek nem nagyon. Ez a valóság. Hogy meddig megy ez, nem lehet tudni, de a reményt nem veszítjük el.

Neguliciu Eugen: – Én tíz éve vagyok kisvállalkozó, van egy kis üzletem, s annyit mondhatok, hogy sokat változott az élet a privatizáció után. Mindent modernizáltak, több a turista, mint régebb, vásárolnak. Igaz, csak a szezonban megy az üzlet, de akkor olyan jó, hogy pótolja az "uborkaszezonbeli" üresjáratot. Sokkal jobb most.

Molnár Ibolya: – A mi életünk nem igazán változott meg. A turizmuson észrevevôdik, voltak itt is, ebben a vendéglôben ilyen-olyan átalakítások, de ez a mi életünkben nem nagyon érzôdik. Igaz, több a vendég, sôt nyáron olyan szezon volt, hogy körülbelül hat éve nem volt ilyen idény, de a mi fizetésünkben ez nem mutatkozott meg. Az alapfizetés megy. Nem is lehetett növelni, mert a szezon nyáron kitûnô, de szeptemberben úgy leállunk, hogy jövô nyárig hallgatunk vele.

Gálfi Ká-roly: – Nem is tudom, mit mondjak. Különben én mindig privát voltam. Vagy két éve, hogy több a turista, a vállalkozásban is meglátszik. Azonban azzal van a legnagyobb szerencsém, hogy jó helyen vagyok itt, a Medve-tó mellett. Jó ez a hely.

Fábián Rozália: – Nem sok változást tapasztalhatunk. Minden ugyanolyan, mint régebb. Ugyanaz a munkánk, a fizetést az egészségügyi biztosító pénztártól kapjuk. A bukaresti Balneológiai Intézethez tartozunk. Megvan a normánk, azt kell teljesítsük. Tudja milyen, állami alkalmazottak vagyunk, a fizetések nem nagyon magasak. A munkakörülmények sem igazán változtak.

Állandó reform, szakképzett vezetôk

Vége annak az idônek, amikor egy-egy kórházat a legrátermettebb orvos igazgató kezére bíztak. Aki nem sajátítja el az egészségügyi menedzsmentként kialakult szakágazat nyújtotta ismereteket és ezek birtokában nem állítja fel a "könyörtelen diagnózist", majd ennek alapján nem határozza meg a kezelési protokollumokat, kevés esélye van arra, hogy az általa vezetett kórházat egészséges vállalkozássá alakítsa – ez volt a tanulsága a Stúdium Alapítvány által szervezett menedzserképzô konferencia szombaton elhangzott elôadásainak is.

A rendezvény az erdélyi résztvevôknek az elméleti és gyakorlati ismeretek mellett alkalmat nyújtott a magyar szaknyelv megismerésére.

A jelek szerint azonban nem elegendô egy-két tanácskozás, aki a jövôben vezetô szeretne lenni, orvosként közgazdasági, közgazdászként pedig alapos egészségügyi ismeretekre kell szert tennie. Egyszóval szakosodni kell a vezetésre, aminek oktatását Magyarországon a Semmelweis Egyetem keretében mûködô Egészségügyi Menedzserképzô Központ vállalta fel s végzi egyre sikeresebben már az ország határain túl is – hangzott el dr. Szócska Miklós szakmenedzser, a központ igazgatójának elôadásában.

A jó kórház jellemzôit (jó ott dolgozni, elégedett, gyógyult a beteg, ígéretes a szakma, könnyû vezetni, gazdálkodása kiegyensúlyozott, van fejlôdés és jövôkép), valamint e jellemzôk elérésének lehetôségeit Ôri Károly egészségügyi szakmenedzser (ILEX Vezetési Tanácsadó Kft.) fogalmazta meg.

A kórház-finanszírozás romániai helyzetérôl készített tanulmányt dr. Lorenzovici László orvos, közgazdász mutatta be. A kórházak finanszírozásában jelentkezô méltánytalanságok oda vezettek, hogy ugyanazon betegségek kezeléséért a különbözô kórházaknak különbözô tarifákat (súlyszámdíjat) fizet a biztosító. Ezt a 2003-as költségek és teljesítmény alapján számították ki, és a kis kórházak eladósodásához vezetett. Bár a kitûzött reformcélok jók, a kivitelezés lassú és hibás stratégián alapul, s így a tarifák kiegyenlítése helyett a méltánytalanság 2006-ra nemhogy csökkent volna, hanem növekedett – hangzott el az elôadásban, majd a helyzet korrigálására kidolgozott javaslatcsomag, továbbá a kórházigazgatók összefogásának fontossága.

Miért van szükség az egészségügy állandó reformjára? A kérdésre dr. Paul Radu fôorvos, a bukaresti Országos Egészségfejlesztô és Kutató Iskola aligazgatója adott választ. A lakosság korösszetételének változása, az elvárások módosulása, a hatékonyság csökkenése teszi szükségessé, hogy a rendszer mûködésébe folyamatosan beavatkozzanak. Romániában az egészségi állapot, az életminôség nem megfelelô, a páciensek elégedetlenek, az alulfinanszírozás krónikussá vált, kevés az orvos, túl sok a kórház, a finanszírozó egyre kevésbé fizetôképes stb. Az ország a 61. helyen áll Európában a bruttó nemzeti össztermékbôl az egészségügyre fordított 6,1 százalékkal. E pénz 54 százalékát folyósítják a kórházaknak, amelyek központi szerepet töltenek be, míg az alapellátás mindössze 5 százalékot kap. Az elôadásban elhangzott, hogy a most meghirdetett reform során az ausztráliai HBCS tarifarendszert vezetik be. Az intenzív terápia, a haldokló betegek, továbbá a szociális esetek ellátására más finanszírozási módot dolgoznak ki, a betegút követése pontosabbá válik, s a járóbeteg-rendelésben is bevezetik a hasonló betegségcsoportok szerinti finanszírozást. Nem szabad elfelejteni, hogy a csúcstechnikák bevezetése mellett a rehabilitációra is mekkora szükség van. A reform végsô célja a páciens – hangsúlyozta az elôadó, aki a magánbiztosítási rendszer elônyeit és hátrányait is számba vette és beszélt a központosítás lebontására kidolgozott tervekrôl, amelyek során a városi és megyei kórházak átvételével a felelôsség a helyhatóságra hárul.

Az egészségügy informatizálása mindenképpen egészséges – vallotta Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter, aki bejelentette, hogy az európai strukturális alapokból 2007–13 között 136 millió eurót lehet megpályázni informatikai támogatásokra, s ennek 40 százaléka az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésére fordítható. Ennek érdekében mentalitásváltásra van szükség, amelynek során pontosan meg kell fogalmazni, hogy mire használható a számítógép, milyen problémát, milyen megoldást rendelnek hozzá – hangsúlyozta a miniszter, aki ígéretet tett, hogy az orvosok képzését a felhasználó ismeretek megszerzésére támogatni fogja a minisztérium.

A tanácskozás tanulságait dr.Vass Levente, a konferencia fôszervezôje, a Stúdium Alapítvány leköszönt igazgatója foglalta össze s mondott köszönetet a támogatóknak, majd ô vezette azt a megbeszélést is, amelynek témáját a menedzserképzés Marosvásárhely központú megszervezésének lehetôsége képezte.

Milyen problémákkal kell szembenéznie az egészségügynek közgazdasági és finanszírozási szempontból, melyek a szolgáltatás-kiszervezés elônyei és hátrányai magyarországi példák tükrében, kik a szereplôi? Többek között ezekrôl a témákról tartottak elôadást neves vendégelôadók pénteken, a II. egészségügyi menedzserképzô konferencia második napján.

A Budapestrôl érkezett dr. Ivády Vilmos egészségügyi közgazdász, Semmelweis Egyetem gazdasági igazgatója, az Egészségügyi Menedzserképzô Központ oktatója elôadásának elsô részében a közgazdasági szemlélet egészségügyben való érvényre jutásáról beszélt. Utóbb a költségrobbanás alpont alatt kiemelte, hogy az említett fogalom az egészségügyi kiadások jelentôs növekedésével (GDP%) jár együtt, amit a "társadalom nem tud vagy nem hajlandó finanszírozni."

Végül pedig feltevôdik a kérdés, hogy miért nem kap prioritást az egészségügy? Erre ugyancsak egy kérdéssel lehetne válaszolni, mégpedig: az egészségügyi kiadásokat befektetésnek vagy tehertételnek kell-e tekinteni?

A szolgáltatások kiszervezése (étkeztetés, mosás, takarítás stb.) elméletérôl és gyakorlatáról a szintén Budapestrôl érkezett dr. Pásztélyi Zsolt M.Sc., ügyvezetô igazgató, egészségügyi menedzser, gyermekgyógyász szakorvos számolt be a hallgatóságnak.

A konferencia második napja kora délután dr. Sinkó Eszter közgazdász, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Központja oktatójának az egészségügyi rendszerek összehasonlító elemzésével folytatódott. Ehhez viszont hét alapvetô elemre szükséges odafigyelni, és csak ezek ismeretében lehet összehasonlítani a különbözô államokat. Így figyelemmel kell kísérni a tulajdonviszonyokat (kik az intézmények meghatározó tulajdonosai és milyen tulajdonformák érvényesülnek), az irányítási rendszert (hogyan határozza meg az állam a saját szerepét, milyen a tulajdonosok és az intézményi menedzsment kapcsolata), a finanszírozási csatornákat, forrásteremtést (hogyan kerül a forrás a rendszerbe), a finanszírozási technikát (hogyan finanszírozzák a szolgáltatókat, szolgáltatásokat), az ármegállapítás mechanizmusát (hogyan keletkezik az "ár", kik vesznek részt a rendszerben) és a betegek meg a szolgáltatók helyzetét. Legvégén arra a következtetésre jutott, hogy nincsenek ideális modellek, egy-egy csomagot megéri átvenni külföldi mintára, de egyáltalán nem garantált, hogy az orvosok és az állampolgárok a többi ország orvosaihoz és lakosaihoz hasonlóan fogadják.

Az erdélyi orvoshiányról, a piacra lépés segítésének módozatairól is beszélgettek a jelenlevôk. Moderátor dr. Andrészek Csaba, a székelyudvarhelyi kórház orvos igazgatója volt.

A Maros Megyei Tanács a Kelet-európai Szaporodás- egészségtani Intézettel közösen megbeszélést tartott a családon belüli erôszak témakörben. A találkozón jelen voltak többek között a Maros Megyei Rendôr-felügyelôség, a megyei tanács, a gyermekvédelmi igazgatóság képviselôi is. A gyûlésen tájékoztatták a sajtó képviselôit, hogy Marosvásárhelyen a több éve mûködô családon belüli erôszak áldozatainak szánt otthon mellett az erôszakot elkövetôknek is létrehoznak egy tanácsadó központot. E központ az elsô ilyen jellegû intézmény lesz az országban, ahol az agresszorok önkéntesen jelentkezhetnek és pszichológiai, jogi tanácsadásban, kezelésben részesülhetnek, valamint a központon keresztül különféle elvonókúrákhoz is könnyebben hozzáférhetnek az ezt igénylôk – közölte Elena Micheu, az intézet pszichológusa. – Az áldozatoknak segítséget nyújt az intézet, azonban a családon belüli erôszakot elkövetôk jelentôs százaléka jelezte, hogy a másik fél részérôl is lenne igény egy tanácsadó központra, ahol segítségben részesülnének és ily módon esetleg több családi konfliktust lehetne sikeresen megoldani. A tanácsadás során a hangsúly az erôszak okának a felderítésére helyezôdik – hangzott el. A projektben az intézetet az Országos Családvédelmi Ügynökség 43.600 új lejjel támogatja. A központhoz szükséges épületet a megyei rendôr-felügyelôség biztosította a jelenlegi közösségi rendôrség épületében, és várhatóan e hónap végén adják át rendeltetésének. Jelenleg a személyzet kiképzése folyik.

Az argentin bajnokságban vezetô Boca Juniors szobrot emelt korábbi zseniális játékosának, a sokak által minden idôk legjobb labdarúgójának tartott Diego Maradonának, aki jelen volt a vasárnapi avatási ceremónián.

A dél-amerikai ország 46 éves, 166 centiméteres futballidolját hatalmas méretû mûalkotásban örökítették meg: a 300 kilót nyomó szobor három méter magas.

Az argentin válogatottat 1986-ban világbajnoki címig, 90-ben vb-ezüstig vezetô Maradona elôtt tisztelgô kompozíció négy építész közös munkájával született meg, s azt a Boca Juniors Buenos Aires-i múzeumában állították fel.