Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Tegnap immár harmadszorra halasztottak a Fogyasztóvédelmi Hivatal és az Elsaco költségelosztó-szerelô cég között folyó perben. Halasztás a sorsa egyébként a másik két cég – Iton és Ista – által indított pereknek is. Mint ismeretes, a fent említett cégek még a tavasz folyamán megóvták a Fogyasztóvédelmi Hivatal által az ellenôrzések eredményeit tartalmazó jegyzôkönyvet.

Lehetett számítani arra, hogy az elsô tárgyaláson halasztást rendel el a bíró, hiszen mint általában a peres ügyek, ezek is döcögve indultak. Ilyen meg olyan iratok hiányozhatnak, ami indokolja a bíró döntését, nem jelenik meg a felek valamelyike stb. Ám a tegnapi tárgyaláson felhozott érvek elképesztôen naivak, hogy ne mondjuk azt: "kilóg a lóláb". Minekutána a Fogyasztóvédelmi Hivatal felügyelôje elkészíti a jegyzôkönyvet, amelyekbôl egy-egy példányt a szóban forgó cégek is megkapnak, az Elsaco megóvja és a felvetésekre egyenként magyarázatokat ad, részletesen elkészíti válasziratát. Ezek után tegnap a tárgyaláson a botosani-i székhelyû cég jogásza hidegvérrel kijelenti, hogy a fogyasztóvédelmi felügyelô által írt jegyzôkönyv olvashatatlan. Neki még nem sikerült megfejtenie a kéziratot, amelynek fénymásolatát egyébként a dossziéban benyújtották a bíróságra. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy felmerüljön a kérdés: ha nem tudta elolvasni a jegyzôkönyvet, hogyan készítette el pontonként a válasziratát, amely az óvás alapja? Az csak hab a tortán, hogy a bíró nagy egyetértésben fejtette ki: ô sem tudta még elolvasni a jegyzôkönyvet (akkor meg hogyan készült a tárgyalásra?), és kérte, az eredeti példányt nyújtsák be jövô keddig. Érdekes, hogy a szóban forgó felügyelô kéziratát egyéb peres ügyekben mindig ki tudták betûzni, a hivatal pedig általában megnyerte a korábbi pereket. Lehetséges, hogy akkoriban a tét nem volt ilyen nagy. A jegyzôkönyv ugyanis elrendeli többek közt a múlt téli közköltségek újraszámolását, ami nem kis összegek visszatérítését jelentheti. Ilyen érvágás a költségelosztó- cégeknek bizonyára nem jönne jól.

Egy biztos: az ügyet legközelebb február (!) 2-án tárgyalják. Ebbôl is látszik, mennyire érdekelt Justitia a sok ezer fogyasztót érintô eset sürgôs letárgyalásában. A cég és az Energomur agresszív ellenkampánya nyomán a perek beindítása óta már közel hat hónap telt el, és az ügy érdembeni tárgyalása még meg sem kezdôdött. A tegnapi tárgyalásra néhány fogyasztó is eljött, akik csalódottan távoztak, egyre megrendültebb bizalommal az igazságszolgáltatásban. Nem lepôdnék meg, ha a december 5-ére illetve 12-ére beütemezett tárgyaláson a másik két cég idôhúzás céljából szintén valami olcsó kifogással állna elô. Így aztán évekig elhúzhatják a pereket. Eközben a "költségelosztók ügyének szigorú követését" ígérô, az igazság bajnokaként tetszelgô fôispán vállát vonogatva fejti ki: magáncégek peres ügyeibe nem avatkozhat... Úgy látszik, a fogyasztók "ügyei" teljességgel hidegen hagyják. Pedig hát, a törvényesség felügyeletéért fizetjük!

Kedden végre kivonultak a munkagépek a marosvásárhelyi Kis-Reme-teszeg, Gyümölcsfa és Tolsztoj utcákba, ahol elkezdôdött az Európai Unió által támogatott ISPA-program keretében az utcai lefolyóhálózat kibôvítése. A munkálatokat a magyar–román tôkével mûködô Swietelsky fôvállalkozó irányítja.

A Kis-Remeteszeg utcában 400, a Gyümölcsfa és a Tolsztoj utcákban 200 méter lefolyót fektetnek le. Csütörtöktôl a meggyesfalvi negyedben a Caminului utcában is hasonló munkálatokat végeznek, következik az Unirii negyedben a Benefalvi utca és a Somostetô alatti Negoiului utca aszfaltozatlan szakasza. A tervek szerint a Remeteszeg, Unirii, 1989. December 22., Somostetô, Meggyesfalvi, Tudor negyedben, Hídvégen, valamint a Belvedere negyedben összesen 51 utcában terjesztik ki a lefolyóhálózatot, így hozzávetôlegesen 13.000 lakos részesül majd e szolgáltatásban. Mindemellett a szennyvízátemelô szivattyúházakat is felújítják és rehabilitálják a Szabadság utcában levô szennyvízgyûjtô medencét is. A munkálatokat az Európai Unió az ISPA- program keretében 5,4 millió euróval támogatja. Jövô tavasszal még több utcában dolgoznak majd, mivel a hálózatfejlesztést szeptemberig be kell fejezni. Ezzel párhuzamosan, uniós és helyi pénzügyi források támogatásával az ivóvízhálózatot is bôvítik nagyrészt ugyanazokban az utcákban, ahova lefolyót helyeznek el a földbe. Ez utóbbi munkálat értéke 1,8 millió euró. A lakosoknak csak belsô munkálatokat kell fizetniük. A hálózatra való csatlakozási eljárásról, a szükséges okiratokról a hálózatkezelô cég, az Aquaserv vállalat írásban értesíti az érintett lakosokat. Természetesen a munkálatok kellemetlenséggel is járnak majd, hiszen a munkagépek zajt okozhatnak és idôszakosan a forgalmat is korlátozzák, de a hálózatfejlesztés környezetvédelmi szempontból hosszú távon hoz hasznot a városnak – áll többek között abban a tájékoztatóban, amelyet Sófalvi Szabolcs, az Aquaserv vállalat szóvivôje eljuttatott lapunkhoz.

Nemzeti identitás és európai integráció címszó alatt szervezett országos fórumot Dorin Florea a marosvásárhelyi Manadas komplexum konferenciatermében. A tegnapi, három témakörben tartott értekezések nyomán – melyek közt nagy hangsúlyt kaptak szélsôséges magyargyûlöletük okán hírhedtté vált politikusok e hírnevüket alátámasztó kirohanásai – ma fogják ismertetni a fórum várhatóan hasonló hangvételû zárónyilatkozatát.

Valójában a székelyföldi autonómiakezdeményezés felett tartottak ítélôszéket, látszólag EU-konform érvekkel alátámasztva az autonómia ötletének elutasítását. A szervezésben régebbrôl ismert módszerek is helyet kaptak. A rendezvényen jelen volt több, a Demokrata Párt holdudvarába tartozó helyi intézményvezetô – a polgármester a párt megyei elnöke –, ám mint megtudtuk, közönséget biztosítandó a terembe rendelték például a szintén demokrata tulajdonos vezette Siletina alkalmazottainak jelentôs részét. Volt is taps a felszólalások végén...

George Pruteanu, Aurelian Pavelescu és Mircea Chelaru tábornok volt Dorin Florea polgármester mellett a nemzeti identitás, decentalizáció, autonómia és a romániai kisebbségek státusa témakörének felszólalója. A fenti témakörrôl érdemben szinte egyáltalán nem esett szó. Az elsô három, szélsôséges magyarellenességérôl hírhedt felszólaló "hozta a formáját". A Parasztpártból és a Szociáldemokrata Pártból egyaránt nacionalizmusa miatt kikopott Pruteanu szerint szégyen az országra nézve, hogy a területi autonómiát követelô magyar miniszterelnök-helyettes még mindig hivatalban van. Az RMDSZ mérsékelt és radikális szárnya mára egybeolvadt, és "Markóék alig várják már az újabb 1990 márciusát" Pruteanu szerint. A most a Parasztpártban alelnöklô Pavelescu szerint az RMDSZ- nek azért sürgôs az autonómiakövetelés, mert Európában nem ismerik el a kollektív kisebbségi jogokat, de mint kifejtette, most már a Parasztpárt, amely 1920- ban garantálta a romániai kisebbségi jogokat, szintén nemet mond a magyar autonómiaköveteléseknek.

Pavelescu és Mircea Chelaru tábornok, konzervatív párti alelnök szerint egyaránt az RMDSZ annyira szélsôségessé vált, hogy veszélyt jelent a magyarságra nézve, ezért szerintük a magyar közösségnek meg kellene szabadulnia szélsôségessé vált vezetôitôl.

A három politikushoz képest Dorin Florea visszafogottnak bizonyult, bár szerinte is felháborítóak az RMDSZ autonómiakövetelései. Az említettek egyhangúlag kifogásolták, hogy meghívásukat nem fogadta el Frunda György RMDSZ-szenátor. Ezt úgy állították be, hogy az autonómia kérdéskörérôl szívesen folytattak volna vitát az RMDSZ képviselôivel, de azok, mint más alkalmakkor sem, most sem válaszoltak a meghívásra, így világos, hogy nincs kivel párbeszédet folytatni.

Ezzel kapcsolatban Frunda György szenátor a következôket nyilatkozta lapunknak: "Meghívtak erre a rendezvényre, még hétfôn, de kérdésemre nem tudták megmondani, hogy kik a meghívottak, késôbb a programból láttam, hogy George Pruteanuval és Aurelian Pavelescuval kellett volna vitát folytatnom. Szívesen vitázom az autonómia témájában európai szemléletû politikusokkal, de ezek nem közéjük tartoznak, korábban mindkettôjükkel csak negatív tapasztalataim voltak. Jobbnak láttam, ha nem adok hitelt a nevemmel és a személyemmel egy szélsôséges rendezvénynek."

Kilógott a lóláb, hogy a szélsôséges magyarellenességre fogékonyaknak címzett hatásvadászat a fórum célja, bár a polgármester megnyitón elhangzott szavai szerint azért szervezték meg a fórumot, mert felelôs vitát kell folytatni a kérdéskörrôl. A vita akkor sem tartatott volna meg, ha minden meghívott ott van, mert a vita érdemben érvek, elvek szembesítését jelenti. Érvek nem, ferdítések bôven voltak, az elvekbôl egyedül a zsigerbôl jövô elutasításé jelenült meg. Bár a témakörbe bôven belefért volna, a kisebbségek státusáról bár még olyan szinten sem esett szó, hogy a magyarok mellett még egy sor kisebbségi közösség van jelen az országban. Érintôlegesen a romákat illette annyi figyelem, hogy az integrációs minisztérium köszöntôjében elhangzott, hogy a romák esetében speciális stratégiát alkalmaznak, hogy a diszkriminációtól megvédjék ôket. Egyébként a kisebbségek helyzete ugyanazon üdvözlôbeszéd szerint a legnagyobb rendben van.

Az európai mázat pedig az Európai Bizottság romániai küldöttségvezetôjének helyettese, Onno Simons jelentette, aki az Európai Unió kialakulásáról, jelenlegi és közeljövôbeli stratégiai gondjairól, illetve a nemzetállamok és az unió viszonyulásáról tartott bevezetô elôadást.

Mindezek után marad a kérdés: vajon a demokrata pártivá vedlett, kormánypártinak számító Dorin Florea kinek a sugallatára hívott meg csupa közismerten elfogult elôadót. Az RMDSZ megkérdezhetné ez ügyben Emil Boc pártelnököt.

Tegnap reggel a marosvásárhelyi Néprajzi és Népmûvészeti Múzeumban folytatódott az a tanácskozás, amely jeles néprajztudósok, néprajzkutató szakemberek, muzeológusok jelenlétében keresi a választ arra, hogy miképpen lehet a továbbiakban is felkutatni, megôrizni és értékesíteni a népi nemzeti kulturális örökséget.

A marosvásárhelyi gyûjtemény történetérôl, a múzeumalapító Nicolae Filimon tevékenységérôl Aurelia Diaconescu, az etnográfiai múzeum igazgatója tartott elôadást, majd az elsôsorban szôttesekbôl álló gyûjtemény bemutatása következett. Jelen volt Nicolae Filimon lánya, aki – maga is szenvedélyes legyezôgyûjtô – édesapjára emlékezett.

A résztvevôk az etnográfiai múzeum háromnyelvû kiadványából is tájékozódhattak a hallottakról. Bár abban arról olvashatunk, hogy az utóbbi években az épület restaurálását helyezték elôtérbe, ezt a múzeumnak otthont adó barokk Tholdalagi-háznak sem a külseje, sem a belseje nem mutatja. Szintén a bemutatófüzetben áll (sajnos, a magyar fordításban sok a helyesírási és nyelvhelyességi hiba), hogy a múzeum a román, magyar és szász közösségeket képviselô gyûjtemények otthona, ezt azonban a kiállított tárgyak korántsem tükrözik. Ahogy azzal sem érthetünk egyet, hogy a régió sokszínûségét mutatják be, továbbá, hogy az interetnikus kommunikációt szolgálják. Ezek az állítások a kiállítás megtekintése után üres szólamoknak hangzanak. Aki a néprajzi múzeumból szeretné megismerni a megye magyarságának, a szász vagy a roma lakosság népmûvészetének történetét, eleve mondjon le errôl. A három- négy tárlóban kiállított erre vonatkozó anyag szegényes és nem tükrözi a bemutatófüzetben kinyilvánított szándékot. A kiállítás célja elsôsorban a kontinuitás bizonyítása, és nem a megye sokszínû népi kultúrájánk a bemutatása. Holott az európai integráció küszöbén talán ennek lenne nagyobb vonzereje, továbbá egy igazi skanzennek, falumúzeumnak, ahol bôven van hely arra, hogy a megye minden nemzetének népi kultúráját bemutassák. Persze, ehhez olyan személyzet is kellene, aki képes a multikulturalitás szellemében végezni a gyûjtômunkát és megszervezni a kiállításokat. Erre a múzeumot fenntartó megyei tanácsnak sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítania. Ahogy arra is, hogy ne csak tárgyak gyûjteménye, hanem elsôsorban a fiataloknak szóló, a népmûvészet oktatását, gyakorlati bemutatását felvállaló intézményként is mûködjön és vonzzon több látogatót a múzeum.

Két esemény adott okot az ünneplésre csütörtök este a marosvásárhelyi Kultúrpalotában szervezett Studium-est keretében, ugyanis a Miskolczy Dezsô-emlékérem átadására és a Studium Alapítvány új igazgatóinak a bemutatására egyaránt sor került.

Idén Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodavezetôje részesült a kitüntetésben. E díjjal a Studium évente olyan szervezeteket tüntet ki, akik segítik munkájukban. A magyarországi alapítvány az egyetlen olyan intézmény, amely magas szinten támogatja a határon túli magyar felsôoktatást. – Jóvoltából több mint húszezer határon túli magyar részesülhetett különféle képzésekben – méltatta az alapítványt Egyed Zsigmond Imre egyetemi professzor, mecénásnak nevezve a támogatót. Csete Örs ünnepi beszédében a múltra emlékezett, amikor 1999-ben a Studium jelenlegi igazgatója, Vass Levente, kéréssel fordult hozzájuk, a rezidenseknek kollégiumot szerettek volna létrehozni, hogy megakadályozzák ôket szülôföldjük elhagyásában. Azóta sok mindent sikerült megvalósítani, épületeket, képzéseket. A közalapítvány biztosítja az anyagiakat, azonban ennél jóval nehezebb munka létrehozni és mûködtetni ezeket – tette hozzá Csete Örs, aki szóvá tette, hogy a magyarországi támogatási rendszer változások elôtt áll, azonban reményét fejezte ki, hogy a közalapítvány továbbra is tudja folyósítani a határon túli támogatásokat. Az emlékérem átadását követôen a Studium Alapítvány jelenlegi vezetôsége átadta a stafétát fiatalabb társaiknak, így az ügyvezetô igazgató Koncsag Elôd, friss diplomás orvos lett, gazdasági igazgató pedig Hadnagy László hatodéves orvostanhallgató. Dr. Vass Levente, az alapítvány eddigi igazgatója elmondta, ôk ezután a kuratórium tagjaiként dolgoznak tovább, a szerepcserére szükség volt, ugyanis az alapítvány akkor mûködik hatékonyan, ha idônként képes új embereket bevonni a rendszerbe, akik a folytonosságot biztosítva felvállalják az alapítvány küldetését – fejtette ki dr. Vass Levente.

Hamarosan tíz fedett várakozóhely lesz a szászrégeni autóbuszmegállókban. Egyet (a felvételen láthatót) kísérleti jelleggel helyeztek ki a központi megállóba. A polgármesteri hivatal kérésére a bemutatott modellen még javít a cég, kétoldalt lezárják a várakozót. Erre a hivatal másfél milliárd lejt költ a városfejlesztésre felvett bankkölcsönbôl. A szerzôdés szerint tavaszra már mind a tíz megálló rendelkezni fog fedett várakozóval.

Jegyzet

Két héttel ezelôtt padlóra (azaz az útra) fektették ôket, hogy testükön át védjék a járókelôk biztonságát. Aztán a télre hivatkozva gyorsan felszedték a fekvôrendôröket a marosvásárhelyi Marinescu utcában.

Talán megsajnálták szegényeket, hogy odafagynak az úthoz, holott rövid pályafutásuk alatt igen hatékonyan fegyelmezték az egyetem, a klinikák irányában a gyeplôt igencsak eleresztô autósokat. Az illetékesek szerint télen a hóekék nem tudnak eredményesen takarítani a fekvôrendôrök miatt. Csakhogy ezt miért nem gondolták meg akkor, amikor az úttesthez csavarozták azokat? Miért kell az adófizetôk pénzébôl kísérletezni? Kit terhel ezekért a pluszköltségekért a felelôsség? A pletykák szerint az egyetem és klinikák környékére járó márkás gépkocsik tulajdonosait háborította fel, hogy ezen a ralizásra kiválóan alkalmas szakaszon bokros teendôik ellenére lépésben kellett haladniok, egyébként tönkretették volna a drága pénzen vásárolt jármûveket. Állítólag ôk szóltak oda volt kollégájuknak, a doktor-polgármesternek, hogy csak "lassan a testtel" (mármint a fekvôrendôrökével), s hogy mégsem illendô ennyire kitolni velük. Jobbik eset, ha a mentôsök panaszát hallgatták meg, akik sûrûn járnak a szóban forgó szakaszon, és vannak olyan súlyos betegek – például egy gyomorvérzéses eset – akiknek a szállításakor egyáltalán nem javallott, hogy a mentôautó egy olyan méretû rázkódásnak legyen kitéve, mint amit a sebességcsökkentô sávra való óvatlan ráhajtás jelenthet.

Tény, hogy már felkeltették a fekvôrendôröket, szabaddá vált tehát az út, s marad minden a régiben. Hogy mindezt mi fizettük meg? Az összeg potomság a járdalapokra kiadott pénzhez képest. Mondhatni tandíj, amin megtanulták a fiúk a rendôrök "kifektetésének" technikáját. Kíváncsian várjuk, hogy tavaszra tényleg megjelennek-e újra, vagy egyszer s mindenkorra meg kell elégednünk az álló vagy a sûrûn cirkuláló fûtött autókban leselkedô hús- vér kollégáikkal?

Európai uniós tisztségviselôk áthidalhatónak nevezték pénteken a helsinki orosz–EU-csúcstalálkozó megnyitóján az unió és Oroszország közötti vitákat, Lengyelország pedig megcsillantotta annak reményét, hogy néhány napon belül visszavonja az új EU-orosz partnerségi és együttmûködési megállapodás megkötése ellen korábban kilátásba helyezett vétóját.

Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai fôképviselôje újságíróknak nyilatkozva kijelentette, hogy a megállapodás elôtti akadály a lengyel vétó ellenére áthidalható, folytatják az errôl szóló tárgyalásokat.

Az EU kétnapi gyôzködés után még csütörtökön sem tudta rávenni Lengyelországot, hogy álljon el a vétójától, amelyet a lengyel hústermékek moszkvai importtilalma miatt emelt a partnerségi tárgyalások megkezdése ellen. Moszkva a fenntartott vétóra azzal reagált, hogy bejelentette: Oroszország mindaddig nem oldja fel a lengyel hústermékek behozata-lára kivetett tilalmát, míg megoldást nem nyernek a román és a bolgár EU-csatlakozással kapcsolatos gondok. Moszkva jelezte, hogy januártól nem csupán a lengyel, hanem a teljes EU-húsimportot is betilthatja, miután az akkor taggá váló Romániából és Bulgáriából a minôségi követelményeknek esetleg nem megfelelô termékek érkezhetnek az unióba. Az EU mindazonáltal már korábban értésre adta, hogy ilyen terméket maga sem enged piacára a két új tagországból.

Solana az uniós húsimport orosz tilalmával való fenyegetôzésre is azt mondta, hogy ez a probléma is megoldható, "nem kell dramatizálni".

Benita Ferrero Waldner, az unió külügyi biztosa pedig úgy nyilatkozott: az európai-orosz viszony a kereskedelmi nézeteltérések ellenére nem romlott meg. "Rengeteg más megtárgyalandó téma van, mint például a közel-keleti helyzet, az iráni és az észak-koreai atomdosszié". Az energetikai kérdésekrôl szólva a biztos kijelentette: "természetesen szeretnénk, ha Oroszország elfogadna olyan elveket, mint az átláthatóság, a piachoz való szabad hozzáférés és a kölcsönösség".

Hírügynökségi jelentések szerint a csúcs elôtt mind Vlagyimir Putyin orosz elnök, mind az EU képviselôi bizakodónak tûntek, noha a találkozót beárnyékolja, hogy csütörtök este a londoni egyetemi kórházban meghalt Alekszandr Litvinyenko, az orosz titkosszolgálat volt ügynöke, akit feltehetôleg néhány héttel ezelôtt megmérgeztek. Felmerült a gyanú, hogy Litvinyenko megmérgezése mögött a Kreml áll, amit Moszkva elutasított.

Az SNS elhatározását Anna Malíková Belousová, a Ján Slota vezette párt és a parlament alelnöke jelentette be csütörtökön, jóllehet az SNS korábban már tucatnyi esetben kezdeményezett büntetôjogi eljárást az MKP és Duray ellen, s az ügyészség egyszer sem találta megalapozottnak a feljelentést.

Ján Slota legkülönfélébb magyarellenes kirohanásainak Európa-szerte ismert gyûjteménye az európai intézmények szemében oly mértékben szalonképtelenné tette a Szlovák Nemzeti Pártot, hogy az Európai Szocialisták Pártja (ESP) a Slota pártját kormányzati szerephez juttató miniszterelnök, Robert Fico szociáldemokrata pártjának (Smer-SD) tagságát fel-függesztette.

Belousová hite szerint pártja a polgárjogi perben most mindenképpen eredményes lesz, mert "Duray vagy bebizonyítja, hogy az SNS fasiszta párt, vagy fizetni fog." Jelezte: az így szerzett pénzt az SNS a párt mûködtetésére, a vegyesen lakott "dél- szlovákiai területeken élô emberek szemének felnyitására" kívánja fordítani. A párt jogi képviselôje újságíróknak elmondta, hogy az SNS a Duray elleni peres eljárás elindításához hatszázezer korona bírósági letétet kénytelen fizetni. "Duray máris elôkészítheti a tízmilliót" – mondta Belousová.

Az alelnök szerint az SNS nem fasiszta, Magyarországon viszont egy olyan, "a budapesti önkormányzat hivatalos támogatásával megjelent" hanghordozó van forgalomban, amelynek szövege szerint a felvidéki "városokban magyar zászlók lobognak majd és vértôl piroslanak a szlovák folyók".

A történelmi ütésre egy golffelszereléseket gyártó kanadai cég kérte fel az ISS-en dolgozó oroszt, aki hetekig gyakorolt az ûrben keringô hatalmas laboratóriumban.

A terv nagyszabású és egyszerû volt: Tyurin elüti a golflabdát, amely a számítások szerint 48-szor kerüli meg a Földet három nap alatt, mielôtt a légkörbe érve a súrlódástól porrá ég. A világ leghosszabb golfütését Tyurin amerikai kollegája, Michael Lopez-Algeria dokumentálja videofelvételen, és az anyagból reklámfilm készül. Ennek elôkészítéséhez sok órán át gyakorolt az orosz ûrhajós, és amerikai kollégája hûséges caddyként segítette, de a jelek szerint egyszerûen nem Tyuron napja volt.

Az akció eleve 80 perces késéssel indult, mert Tyurinnak nehézségei akadtak szkafanderével, aztán beragadt a Nemzetközi Ûrállomás orosz részének kijárata.

Ezután majdnem egy órába került, míg sikerült rögzíteni a kamerát és elhelyezni az alátétet, amelyrôl a labdát elütik.

Tyurin nem tudott jó ütésállásba helyezkedni, állandóan elvesztette az egyensúlyát, ezért Lopez utasítást kapott, hogy fogja kollégája lábát, a labda pedig a hosszadalmas számításokkal elôre jelzett lehetséges röppályákra fittyet hányva egészen váratlan irányba repült el. Csak tetézte a bajt, hogy mindeközben koromsötét volt az ûrben.

A földi központ – amely az elôkészületek közben aggódott, hogy Tyurin nehogy amerikai kollégáját találja el – végül agyba-fôbe dicsérte az ûrhajóst a remek ütésért, de a tervezett további kettôrôl inkább letett.

Nem ez volt egyébként az elsô ûr- golfütés: az Apollo-14 amerikai ûrhajó 1971-es küldetése során Alan Shepard parancsnok egyszer már nekiállt golfozni holdséta közben, elsô ütését azonban ô is elrontotta. A houstoni központban ekkor a következô rádióüzenetet rögzítették: "A francba, nem is a labdába ütöttem, hanem a Holdba."

Ami pedig a mostani ûrgolfot illeti: a reklám még eléggé újszerû a Nemzetközi Ûrállomáson. Az ebbôl származó bevétel az orosz Ûrkutatási Hatóság kasszájába került, de az összegrôl hallgat mind a megrendelô, mind a szállító.

Az Európai Unió valamennyi tagországa ratifikálta péntekre Bulgária és Románia csatlakozási szerzôdését, így nincs már akadálya annak, hogy a két ország a jövô év elsô napjától teljes jogú taggá váljon az unióban – jelentette be az Európai Bizottság pénteken.

Bukarest és Szófia csatlakozása két és fél évvel követi nyolc másik közép- és kelet-európai államét, köztük Magyarországét, amelyek már 2004 májusában beléphettek az EU-ba. A két ország együtt kezdte a csatlakozási folyamatot a többi állammal, de gazdasági és politikai felzárkózásuk, illetve az uniós joganyag átvételének biztosításáról folytatott tárgyalásaik azokénál lassabban haladtak.

A csatlakozási szerzôdéseket utolsóként Németország ratifikálta, ahol pénteken fejezôdött be ez a folyamat. Berlin és néhány más tagállam részben óvatosságból tartotta vissza a jóváhagyást az utolsó hetekig, hogy szükség esetén az EU még nyomást tudjon gyakorolni a két belépôre, vagy akár vissza is tarthassa csatlakozásukat.

Brüsszeli közleményében Olli Rehn bôvítési biztos emlékeztetett arra, hogy Bulgáriának és Romániának is meg kellett erôsítenie a szerzôdést, ami már korábban megtörtént, így mind a 27 érintett országban lezajlott a ratifikációs folyamat. Rehn egyúttal üdvözölte, hogy a csatlakozás elôl minden akadály elhárult.

Az Európai Bizottság maga is azon dolgozott, hogy a felzárkózás gyorsítására ösztönözze a két országot. A testület még ôsz elején elfogadott legutóbbi országjelentésében is jelezte, hogy Bulgáriának és Romániának számos területen elmaradása van az uniós elvárásokhoz képest, ámbár ezek nem olyanok, amelyek miatt a csatlakozást el kellene halasztani.

Az Európai Parlamentben még készül egy-egy jelentés a két országról – ezeket a héten hagyta jóvá a külügyi bizottság –, ám azok már nem akadályozhatják meg a csatlakozás érvénybe lépését. A Romániáról szóló dokumentum ugyanakkor magyar EP-képviselôk megítélése szerint nagyon fontos, mert a csatlakozás után is számon kérhetôvé teszi az országon mindazokat a vállalásokat és elvárásokat, amelyek az Európai Bizottság és az Európai Parlament korábbi jelentéseiben szerepeltek.

A magyar Országgyûlés az elsôk között, tavaly szeptemberben ratifikálta Bulgária és Románia csatlakozási szerzôdését.

Mint mondta, a parlamenti pártok elnökei korábban megígérték neki, hogy félreteszik ellentéteiket, közös ünnep lesz 1956 ötvenedik évfordulója, és "ezt írásba is adták". A Fidesz azonban kihátrált a megállapodásból; "úgy látszik, az adott szó rájuk nézve nem kötelezô" – jegyezte meg.

"Azt gondolom, hogy akik szétverték az ünnepet és akik mögöttük álltak, önmagukat alázták meg. Egyszer még szégyellni fogják, mihez nyújtottak segédkezet" – mondta az akadémikus. Arra a felvetésre, hogy az államfô azért nem vett-e részt október 23-án az emlékmû-avatáson, mert olyan információt kapott, hogy biztonsága nem szavatolható, a kuratórium elnöke azt felelte, "nem volt ott semmiféle biztonsági probléma". Ugyanakkor hozzátette, azért nem akarja Sólyom László távolmaradását kommentálni, mert nem szeretné ôt megsérteni.

Ezzel a hangzatos címmel készített, úgynevezett stratégiát a Nemzeti Liberális Párt (PNL), amelyet tegnap Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter, a PNL megye elnöke mutatott be a megye liberálisainak. A megyei elnök szerint a jelenlegi kormány érte el a legjobb eredményeket, és itt az ideje, hogy az ország csatlakozás utáni fejlesztésére gondoljon, vagyis a 2. modernizációra. (Az elsô szerinte 1877–1938 között volt, amikor Románia elmaradott feudalista államból modern kapitalista országgá vált.) A kormány, jelentette ki, egyebek mellett a koherens pénzügypolitikájának, a prioritások szerint szétosztott forrásoknak köszönheti a sikert. Az elkövetkezendôkben még rugalmasabb adópolitikát kíván folytatni, csökkenteni kívánja a társadalombiztosítási hozzájárulást stb.

A PNL szerinte erôs, a területi szervezetek 99%-ban "végzik a dolgukat", a platformisták csupán szájhôsök, de elnézik nekik, mert "ez a demokrácia rendje". Lapunk felvetésére, hogy a párt széthullóban van, azt mondta, "a dolgok sokkal hamarabb leülepednek, mint egyesek gondolnák", s az elbolondított platformosok is visszatérnek a PNL kebelébe. "A dolgok világosak, csak a vakok nem látják", vonta le a konzekvenciát.

A Demokrata Párt megyei elnökének, Dorin Floreának a múlt hét végi nyilatkozatára, miszerint a PD kidolgozott egy protokollumot, s várja, hogy a liberálisok reagáljanak, kijelentette: a PNL-nek is van kész terve, de Floreával nem lehet tárgyalni, mert "nem partner, csak vádaskodik". "Majd, ha tisztázza a Korrupcióellenes Igazgatóságnál és a Számvevôszéknél (DNA) az ügyeit, akkor talán szóba állok vele. Véleménye szerint "Florea rosszabb a PSD-nél".

A továbbiakban elmondta, hogy elkészítette az egészségügyi minisztérium decentralizációs tervét. Eszerint 2007 elsô felében elfogadják a szükséges törvényeket, a második felében a helyhatóságok alárendeltségébe utalják a városi és községi kórházakat, 2008-ban a municípiumi és megyei kórházakat – kivéve a sürgôsségi ellátást – a megyei tanácsokhoz utalják. A minisztérium csak a sürgôsségi, illetve a regionális kórházakat tartja meg, ezeket finanszírozzák a szaktárca pénzalapjából. A kérdésre, hogy mi a véleménye arról, hogy a kórházigazgatói versenyvizsgát sok esetben ugyanazok a volt igazgatók nyerték meg, akiket állítólag a "rossz menedzsment" miatt kellett volna meneszteni, azt válaszolta, hogy a törvény szerint bárki jelentkezhetett a vizsgára, s ha a régiek nyerték meg, azt jelenti, hogy "közben megokosodtak".

–jelentette ki Corneliu Ciontu, az Új Generáció Pártja (PNG) alelnöke. A politikus szerint hiába ügyködik Basescu, nem lesznek elôrehozott választások, mert a procedúra nehézkes, s a parlamenti képviselôk sem szívesen mondanak le a bársonyszékrôl, annál inkább, mivel sokuknak nem lesz esélye még egy mandátumra. Azonban 2008-ban a választási eredmények "robbanást" okoznak. Ugyanis a PNG legalább 16-17%-ot fog elérni. Ehhez képest, a régi pártja, amelybôl Corneliu Vadim Tudor miatt ment el, örülhet, ha 11%-ot kap.

A párt legfontosabb erôpróbájának a helyhatósági választásokat nevezte. Lapunk kérdésére Doru Borsan megyei elnök elmondta, hogy 84 helyi szervezetük van a megyében, és mindegyik helységben saját polgármesterjelöltet indítanak.

Minek duzzogsz, miért zavar?

Helyezkedni sosincs hamar.

Megtanítottak a pártok,

ne nézzem, hogy kinek ártok,

s nem számít, hogy kicsi vagyok,

hogyha biztatnak a nagyok.

Szövetséges, partner, barát?

Hintsük rá az ország sarát!

Eddig te voltál a menô?

Fejem lágya hamar benô,

megjegyeztem, míg csak élek,

váltsak, ha többet remélek.

Mit bambulsz ott, mint egy kuka!

Ô az elnök kicsi húga.

Átálljak-e? Döntök máris.

Éljen a jó liberális!

(nk)

Járom az utat…

…a Borsos Tamás, régi nevén a Fazekas utcában, s keresem Oláh-Gáll Róbert kutatásai alapján a régi, 867-es számot viselô ház helyét, ahol Vályi Gyula, a nagy matematikus lakott. A rendelkezésünkre álló adatok – az 1857-es, 1869- es és az 1896-os összeírások – alapján ez a ház a Fürdô utcával szembeni részen állhatott, ahol hosszú ideig a marosvásárhelyi posta is mûködött.

Vályi Gyula (1855-1913) Marosvásárhelyen született. Az édesapja Vályi Károly törvényszéki bíró és a református egyházközség kurátora volt. Édesanyja, Dósa Rachel a marosvásárhelyi Református Kollégium elsô jogi professzorának, Dósa Eleknek volt a lánya, akinek a családja az 1514-ben kivégzett parasztvezér, Dózsa György leszármazottjának tartotta magát.

Vályi Gyulát szülei 1861-ben beíratták a Református Kollégiumba, melynek tizenkét éven át volt a diákja. Rendkívüli tehetségével, szorgalmával hamar kitûnt az elemi és gimnáziumi osztályokban – írja Weszely Tibor a Vályi Gyuláról írt kitûnô munkájában, melynek alapján követhetjük Vályi életútját.

1873-ban beiratkozik az azelôtti évben alapított kolozsvári tudományegyetem matematika és természettudományi karára, ahol Martin Lajos és Réthy Mór elôadásai nagyban meghatározták további tevékenységét. Tanárai között találjuk Brassai Sámuelt is.

1877-ben befejezi a kolozsvári egyetemet, de tanulmányi ösztöndíjjal Berlinben képezheti magát. 1880 tavaszán visszatér Erdélybe, bekapcsolódik volt professzorának, Martin Lajosnak a hajócsavarral és a szélkerekekkel kapcsolatos kutatási témájába, melynek mûszaki vizsgálata komoly matematikai probléma megoldása elé állítja, szükségessé téve a parciális differenciálegyenletek elmélyítésének továbbfejlesztését. Ez képezi tárgyát 1880-ban a doktori disszertációjának is, mely felkeltette W. Kapteyn holland matematikus figyelmét is, aki behatóan foglalkozott a Vályi által felvetett gondolatok továbbfejlesztésével.

1881-ben Vályi Gyulát a kolozsvári tudományegyetem matematikai és természettudományi kara magántanárrá nyilvánítja, s ezek után ott fejti ki tevékenységét. Elôadásait szabadon tartotta, melybe beépítette korának legújabb eredményeit és gondolatait. Kutatásai kiterjedtek a parciális differenciálegyenletek, projektív és analitikus mértan, elemi matematika valamint a számelmélet területeire.

Tudományos munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1891-ben a levelezô tagjai közé választotta. Kolozsváron hunyt el 1913. október 13-án.

Marosvásárhelyen Sebestyén Júlia és Dónáth Árpád alapító tagok kezdeményezésére tíz évvel ezelôtt, 1996-ban létrehozták a Vályi Gyula Társaságot, melynek a fô célkitûzése a tanulók ingyenes, folytonos, órákon kívüli, hetenkénti felkészítése és a magyar matematikai szaknyelv ápolása. Minden évben a 7-es Számú Általános Iskola patronálásával megszervezik a hagyományos vetélkedôt az erdélyi iskolák legjobb matematikus diákjai között. Ezzel ápolják Vályi Gyula emlékét.

A Bolyai Farkas líceumban 2005. január 25-én felavatták a Kiss Levente és Hunyadi László által készített és Balogh József öntötte Vályi Gyula emlékplakettet a matematika tudósának emlékére.

Örömmel venném, ha a Csorgó, Fürdô és a Borsos Tamás utcák közötti zöld szigetbe kopjafát vagy emlékoszlopot állítanának Vályi Gyula tevékenységének jeléül.

Fodor Sándor S.

"Isten az Ô egyházának védelmére nemcsak erôs férfiakat, hanem gyenge nôket is felhasznál."

Árva Bethlen Kata – ahogy ô nevezte magát – 1700. november 25-én született Bonyhán, Bethlen Sámuel, Küküllô vármegye fôispánja, Marosszék fôkapitánya lányaként. Anyja Borsai Nagy Borbála volt, aki nyolc gyerekkel ajándékozta meg férjét, akik közül hárman kisgyerekkorban meghaltak. Kata 7. gyermekként született. 8 évesen elveszítette apját, anyja férjhez ment a vagyonos gróf Haller Istvánhoz, Erdély fôkormányzójához, akinek szintén voltak gyermekei.

Apjától örökölte a református vallás és a magyar közmûvelôdés iránti hûséget. Bonyhai ôsei között találjuk Bethlen Eleket, Erdélyország kancellárját, az 1545-ben épült bonyhai kastély urát, gr. Bethlen Farkast. A család tagjai Küküllô vármegye fôispánjai, az enyedi kollégium patrónusai, világi gondnokai voltak.

Az öntudatos, református hitében erôs, törékeny lányt édesanyja 17 éves korában férjhez adja a katolikus gróf Haller Lászlóhoz, mostohatestvéréhez. Férjének környezete nem tudta elviselni Kata puritán hitét, mindent elkövettek, hogy áttérítsék a római katolikus hitre. Férje kétévi házasság után tífuszban meghalt, a család a férj halála után sem hagyott fel az üldözéssel, erôszakkal elszakítják tôle gyermekeit.

A megkínzott nô 1722-ben férjhez megy másodszor is, gróf Teleki Józsefhez, Teleki Mihály kancellár fiához. Második házasságából született három gyermeke korán elhunyt, majd 1732-ben férje is meghalt. Ettôl kezdve lett igazán árva. Az olthévízi, sorostélyi, fogarasi udvarházában élt. Élete utolsó napjait betegsége és a Telekiekkel vívott peres ügyei keserítették meg.

A sok oldalról ért támadásokban az ártatlan asszony egyetlen vigasztalása az, hogy egyházáért, népéért áldozhat. Éli Krisztusa tanítását: bôkezûen támogatta a skólákat, udvarában a lányok úrihímzéses terítôket (úrasztali) varrnak, amelyekkel sok református gyülekezetet megajándékozott.

Magyar bibliotékájában összegyûjtötte a magyar írók mûveit, csodálatos, nagy értékû könyvtárát még életében a nagyenyedi kollégiumnak ajándékozta. Kiterjedt levelezést folytatott kora nagyasszonyaival.

Szenvedéseiben, fájdalmában legfôbb vigasztalója udvari papja, Bod Péter volt, a hûséges igehirdetô, tanító, aki hat éven át szolgált udvarában.

Ránk hagyott irodalmi mûvei: Védelmezô erôs paizs (Szeben, 1759). Imádságos könyv, mely 16 csodálatos imát tartalmaz. Önéletírása (Kolozsvár, 1762) egyéni sorsát írja le lenyûgözô mûvészi erôvel.

Árva Bethlen Kata szelleme hatott a ma Londonban élô gróf Bethlen Fruzsina Katalinra, aki jogos örököse a bonyhai kastélynak és uradalmi vagyonának, amit felajánlott az Erdélyi Református Egyházkerületnek, azzal az elvárással, hogy használja azt humanitárius célokra. Az elhagyottak, öregek, betegek, számûzöttek találjanak benne menedéket.

Benczédi Albert ny. lp.

Amikor Káposztásszentmiklóson kiszállunk a ház elôtt a gépkocsiból, dobolást hallunk. A 32 éves házigazda, Tóth Csaba mosolyog: az emuk "dobolnak". A ház mögötti kifutóban a négy emu közül a két tyúk dobolgatott. Csaba fûvel kínálta az 1,70 cm-es madarakat, de a drótkerítés innensô felérôl. Nem szívesen megy be közéjük, mert a csôrükkel elôszeretettel böködik és csipkedik a fejét. Nem ajánlatos fényes tárgyakkal – gyûrûvel, órával stb. közéjük menni, mert pillanatok alatt "odacsôröznek". Két év tapasztalata, hogy az emuk nem barátságosak, nem szeretik a hangos zenét, a szônyegrázást, olyankor nagyon hangosan dobolnak, nem találják helyüket. Az éghajlatot megszokták, de nyáron nagyon várják az esôt, ha esik, végig kint vannak. Éjszaka csendesek, lefekszenek.
"Térdük" elôre csuklik, gyakorlatilag a lábukra fekszenek. Idôközben megérkezik Csaba felesége Gabriella, aki ugyancsak vonakodva áll melléjük a fotó kedvéért. Végül is bökés, odavágás nélkül sikerült elkészíteni a felvételeket.

A most hároméves emuk 50-60 kilogrammosak és felfejlôdhetnek 70 kilogrammig. Gabonadarát, kukoricát, reszelt répát, zöldséget esznek. Átlagéletkoruk 70-80 év. A tyúkok hároméves koruk után kezdenek tojni, fôleg a téli idôszakban, négy-öt naponként. A tojás smaragdzöld és kb. fél kilogrammos. Ehetô, több benne a sárgája, mint a fehérje. Az emuhús is ehetô, kevés a koleszterintartalma, egy kifejlett emu levágása után 36 kg hús hasznosítható. De felhasználják a tollát, amely kitûnô portörlônek, a tojások héjából dísztárgyak, bôrébôl cipô, csizma, táska készíthetô.

Csaba és Gabriella egyelôre csak hobbiból tartja a négy emut. Kedvelik ôket és hajlandók továbbra is befektetni. Egy medencét szeretnének építeni számukra, mert az emuk elôszeretettel fürdôznek, nagyon jó úszók. Jövôben, amikor a tojások teljesen ivaréretté válnak, megpróbálkoznak a csibék keltetésével.

Kilyén Attila

"Megfigyeltem, hogy az élettudományok különbözô területein tanuló diákok többsége »humán beállítottságú«-nak tartja magát, és általában óvakodik a matematika ködös területeire tévedni" – szerepel a hétfô délután, a Stúdium Alapítvány székhelyén bemutatott Biometria madártávlatból címû könyv elôszavában. Az írás szerzôje, az idén általános orvosszakon hatodévet végzett Koncsag Elôd a tavalyi Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) szervezôjeként három jelenségre figyelt fel, ebbôl kifolyólag pedig felmérte, hogy milyen területeken tudna segíteni a diáktársainak.

Az elsô probléma a poszter- készítésnél merült fel, mivel sokaknak van elképzelése arról, hogy mit szeretnének bemutatni, de a szükséges ismeretek hiányában képtelenek azt végrehajtani. Utóbb megszületett egy ötlet: hogyan ne készítsünk posztert?, mellyel olyan kérdésekre világít rá, amelyek kiküszöbölésével elismerésre méltó munkával lehet a szakmai zsûri elé állni.

Ugyanakkor figyelnünk kell a tudományos dolgozatok megírására is, sôt egyáltalán nem mindegy, hogyan mutatjuk be és közben mennyire vagyunk képesek legyôzni az egyre gyakoribb lámpalázat? Koncsag Elôd két kollégája, Kedves Judit valamint Ivácson Lilla segítségével szabályokat gyûjtöttek össze arra vonatkozóan, hogyan ne írjunk tudományos dolgozatot.

Az elôbbi kettônél azonban nagyobb horderejûnek számít az elôszóban is megemlített matematikától és a matematikai mûveletektôl való irtózás. A diákok – és nem csak – fôként tudományos dolgozatok megírásakor szembesülnek statisztikai kérdésekkel, és bármilyen tetszetôs elméleteket "gyárthatnak", ha azokat képtelenek reális adatokkal alátámasztani. Mivel ez a témakör nagyobb terjedelmet igényelt, Koncsag Elôd a Stúdium Alapítvány támogatásával könyv formájában szerkesztette meg. "Bár lépések történtek az irányba, hogy a diák elsajátítsa a számára hasznos biometriai fogalmakat …, talán nem elég teljes és gyakorlatias ez a tevékenység" – írta dr. Ábrám Zoltán egyetemi elôadótanár a könyv ajánlásában. Ehhez próbált segítséget nyújtani a szerzô, viszont a száraz, unalmassá váló statisztikától elrugaszkodva vetlenül fogalmazta meg mondanivalóját. "Meglehetôsen könnyen emészthetô, olvasmányos szöveg..., amelyben szándékosan kerültem a tudományos elôadásmódot" – vallja Koncsag Elôd, és valóban, mert a könyvecske könnyed stílusával mintha a barátainak mesélné el a statisztikai fogalmakat. A patagóniai skizofrének példáján keresztül szemlélteti a legfontosabb alapfogalmakat, számításokat.

Fontos lépést tett elôre, mivel 1973 óta nem adtak ki magyar nyelvû statisztikai könyvet az orvosi egyetemen.

És miért "madártávlatból"? Mert "olyan távolságból tekintjük át a biometriát, ahonnan már minden fontos dolgot szemügyre tudunk venni, de az apró részletek nem látszanak" – fogalmazta meg könyve lényegét a szerzô.

Ferencz Melánia

A magarok falvain át a Dhaulagirire

A tôle megszokott közvetlenséggel és humorral fûszerezve tartott vetített képes élménybeszámolót nemrégiben az Erdélyi Kárpát Egyesület vendégeként a Bod Péter Diakóniai Központban Erôss Zsolt Gyergyószentmiklósról Magyarországra költözött hegymászó, az elsô magyar alpinista, aki korábban sikeresen járt a világ tetején, a 8848 méter magas Mount Everesten is. Az idén májusban a 8167 méter magas Dhaulagirit mászta meg, errôl az expedícióról számolt be a zsúfolásig megtelt elôadóteremben.

A magyar hegymászók eltökélt szándéka, hogy az elkövetkezendô esztendôkben expedíciói céljául földünk mind a tizennégy 8000 méternél magasabb csúcsának meghódítását tûzik ki. Ezért indult útra tavasszal a Kollár Lajosból, Mécs Lászlóból, Szendrô Szabolcsból, Babcsa Gáborból, Ugyin Anitából és Erôss Zsoltból álló magyar csapat, hogy feljussanak a "csak" 8167 méter magas Dhaulaghirire. A túra szervezésének legnagyobb akadálya a szûkös támogatottság volt. Az expedíciót ezúttal az is hátráltatta, hogy Nepálban polgárháború van és bizonyos helyeken csak repülôgéppel lehetett átjutni. Igen kalandos úton közelítették meg azt a hegygerincet, amelyet teljes egészében meg kellett kerülniük, s ahol a világ legnagyobb, közel 6 km hosszú völgyszakadéka is van. S hogy milyen kalandokban volt részük? Jártak trópusi esôerdôben, hóviharban, tûzô napon, találkoztak maoista terroristacsoportokkal, akiknek vámot kellett fizetni és eljutottak Buriba, a magarok falujába, ahol semmit sem tudtak névrokonaikról, egy másik civilizációból ide került magyarokról. A film és képsorokon olyan archaikus életképek elevenedtek meg, amit azok, akik nem jutnak el a nepáli magaslatokig, csak könyvekbôl ismerhettek. Láthattuk, amint "a világ legnyugodtabb és -boldogabb" emberei faekével szántanak, kézzel aratnak és csépelnek és a törzsi világ társadalmához hasonlóan nevelik gyerekeiket. A hegyet már jól ismerô és értô Erôss Zsolt elôadásában ezek a képsorok kaptak nagyobb teret. A csúcstámadás se volt könnyû, mert a tûzô nap mellett hóvihar is hátráltatta, gyengítette a csapatot, de tapasztalatának, felkészülésének köszönhetôen egyedül Erôss Zsoltnak sikerült május 27-én fellépnie a 8167 méteres csúcsra, miután majdnem egy kilométert gyalogolt.

A következô expedíció célja a Pakisztánban levô Kharakorum hegység Gasherbrum I. (8035 m) és a K 2 (8611 m) csúcsai lesznek. S hogy meddig ez a kalandos életmód? – hát, amíg a csúcsok ott vannak, válaszolt Erôss Zsolt, a Mount Everestet elsôként meghódító Edmund Hillaryt parafrazálva.

-vagy-

Bécsben különleges látnivalót jelentenek a templomok. A vallásos áhítat, a mûvészi élmény mellett mindenik valamilyen sajátos látnivalót is rejteget.

A kapucinus templomhoz visz utunk, amelynek egyszerû sárga homlokzata nem is sejteti, hogy kriptájában a Habsburg-ház 140 tagjának, ebbôl 12 uralkodójának a koporsóját ôrzik. Az épületet a rend Habsburg Mátyás feleségétôl kapta ajándékba, hogy kriptájában a császári ház nyughelyét kialakítsák. A föld alatti sírbolt kriptákra oszlik, a szarkofágok, koporsók anyaga és megmunkálásuk módja a bennük nyugvó császárok jellemére is utal. A régi kriptában meglepôen sok a gyerekkoporsó, a Lipót és Károly-kriptában az alapító Habsburg Mátyás rézkoporsója látható, az Új kápolnában Mária Terézia és férje, Lotharingiai Ferenc megdöbbentô méretû kettôs szarkofágja. A császárnô már halála elôtt 27 évvel elkészíttette a cin szarkofágot, amelyet az osztrák rokokószobrászat fômûvének tartanak. A sarkokon levô fájdalmas nôalakok között Magyarország is látható, a szarkofág tetejét az uralkodó pár életnagyságú szobrával díszítették. Az emlékmû elôtt egyszerû, dísztelen rézkoporsóban van II. József teteme. Négy kriptán át jutunk el a Ferenc József "gruftba", amelyben Rudolf trónörökös és Erzsébet császárné cirádás, köztük pedig II. Ferenc József diszkrétebben díszített koporsóját helyezték el. A császári kriptában levô halottak veséjét és szívét eltávolították, az elôbbit a Stefans-dómban, szívüket az Ágoston-rendiek kápolnájában ôrzik.

Egyedi látnivalót kínál a Bécs egyik legnagyobb metrócsomópontja fölött levô Károly tér, ahol a Szent Károly-templom uralja a teret. Az 1713-as pestisjárvány elmúltával VI. Károly állított templomot Borromeai Szent
Károly emlékére. A barokk stílusú kupolás épület elôtt két 33 méter magas diadaloszlop áll, a római Traianus-oszlop mintájára, amelyen Szent Károly életének eseményei elevenednek meg. Fôoltára az 1700-as évek híres bécsi építészének, Fischer von Erlachnak a fantáziáját tükrözi, aki egyébként a Nemzeti Könyvtár világviszonylatban is egyedülálló nagytermét megalkotta.

A templom érdekessége, hogy a megôrzése érdekében létrejött baráti társaság költségén restaurálták, s a kupolafreskó 1256 négyzetméteres felületét hét fiatal szakember újította fel. A templom bevételeinek növelése érdekében a restaurálás céljára kialakított liftet meghagyták, amely a kupola óriási alakjainak kézzel érinthetô közelségbe röpíti fel a látogatót, egészen különleges látványt nyújtva. A lift a 35 méteres magasságba évente 200.000 látogatót visz fel, s a pénzbôl a templom további restaurálását végzik.

A mát juttatja eszünkbe a Szent Károly-templom elôtti tér, ahol a Mackó komák egyesülete elnevezésû kiállítás volt látható októberben. A 137 hatalmas macit az ENSZ-hez tartozó országok képzômûvészei készítették, a forma ugyanaz, a díszítés az adott ország sajátosságait tükrözi. Az egymás kezét fogó óriásmackók az egyetértést és a toleranciát jelképezik. A kiállítást a világ fôvárosaiban sorra bemutatják a gyerekek, de a látható érdeklôdés alapján a felnôttek örömére is. A kiállítás egyik legsikerültebb mackója a Moldova Köztársaságé, amely bájos humorral mutatja be az ország lakóinak legjellemzôbb hibáit és erényeit.

Bodolai Gyöngyi

Élethûen "újra-játsszák" Ingrid Bergman elsô esküvôjét abból az alkalomból, hogy kerek 70 esztendeje esküdött örök hûséget Petter Aron Lindström fogorvosnak a vôlegény szülôfalujában, az északnyugat- svédországi Stödében.

Ingrid Bergman Greta Garbo mellett minden idôk leghíresebb svéd színésznôje volt, s dublôzét még keresik.

A Sundswall városától nyugatra fekvô kis helység többek között azt reméli a jövô nyárra tervezett, nem mindennapi eseménytôl, hogy elôsegíti az idegenforgalom növekedését. "Stöde templomában csodálatos esküvôt tartani" – ezekkel a szavakkal indította el a reklámkampányt a Sundsvalls Tidnings" címû lapban a szervezôk egyike.

Ingrid Bergman (1915-1982) és elsô férje röviddel az esküvô után 1937-ben kivándorolt Hollywoodba David O. Selznik rendezô hívására, aki az Intermezzo címû filmben adott szerepet Bergmannak.

A színésznô Lindström után még kétszer férjhez ment: másodszor Roberto Rossellini olasz filmrendezôhöz, harmadszorra pedig Lars Schmidt svéd színházi producerhez. Rossellinitôl három gyereket szült: Robertót és az ikreket, Isottát és Isabellát, akik közül az utóbbi szintén neves filmszínésznô.

Ingrid Bergman alighanem legnevezetesebb szerepét a Casablanca címû, 1942-ben készült filmben alakította Humphrey Bogart oldalán: a Michael Curtiz rendezte film rendszeresen szerepel a világ legjobb filmalkotásairól összeállított különféle listákon. A három Oscarral, valamint számos Golden Globe- és Emmy- díjjal kitüntetett Bergman utolsó filmjét 1981-ben forgatta, s ebben Golda Meir egykori izraeli miniszterelnököt alakította.

A Lindströmtôl 1937-ben született, az Egyesült Államokban élô lánya, Pia állítólag már jelezte, hogy az esküvô megismétlésére Svédországba utazik.

Oláh Anna

János fia szerint apja mint kemencemester is országszerte híres volt, Vásárhelytôl Bécsig terjedt a híre. Horváth Farkas egykori diákjából neves fûtésszakértô lett. Ô írta Bolyairól, hogy száz meg száz variációjú kemencét tervezett, rakatott és rakott saját kezével, néha egy éjszaka kettôt is.

Kemencéit ô maga bibliai hasonlattal élve Dániel- kemencének nevezte el, ezek Marosvásárhelyen és Erdélyben ma is ismert kályhaszerkezetek.

Bolyai Farkast mindentudó garabonciás professzorként ismerte az egész város és környéke. Ô maga rettegett a haláltól, folyamatos halálvárásban élt, koporsóját is évtizedekkel halála elôtt elkészíttette és az ágya mellett tartotta.

Utolsó hónapjaiban Bolyait két kisebb szélhûdés érte, és a 81 évet töltött férfi hirtelen megrokkant. Beszéde, mozgása bizonytalan lett, és volt úgy, hogy János eszméletlenül találta a földön. Még ekkor se kért segítséget senkitôl, hanem egy újabb ötlettel hidalta át mozgásképtelenségét. Ágya fölé erôs kötelet rögzített, végére vaskarikát kötött és ha mozogni akart, abba kapaszkodott. János fia esténként meglátogatta, Gergely fia többszöri hívás után sem hagyta ott bólyai gazdaságát. A kollégium vezetôsége egy-egy kisdiákot – vigilt – rendelt mellé. Oláh G. Róbert legfrissebb kutatásaiból kiderül, hogy a kollégium Bolyai hagyatékából másfél havi nyugdíjának megfelelô összeget vont le a diákok felügyeletéért. Utolsó délután Vass Tamás késôbbi marosvásárhelyi ref. lelkész volt a soros vigil. Ô felnôttként leírta ennek a délutánnak az élményeit. [kéziratban a Teleki Tékában]. Ebbôl idézünk néhány részletet:

"A beteg ágya éppen a szoba közepén volt elhelyezve. Az ágy mellett egy festetlen faszék, rajta orvosságos üvegek. A szoba plafonjához erôsítve kemény, vastag kötél nyúlt alá az ágyra, alsó végén egy odafoglalt vaskarikával, melyet a beteg csaknem állandóan a kezében tartott, hogy segítségére legyen, ha az ágyban mozdulni akar. Ott feküdt a fenyôdeszkából készült egyszerû festetlen koporsó is a szoba udvar felôli ablaka alá helyezve. Ezt az öreg úr elôvigyázatosságból még éltében, talán évekkel elôbb elkészíttette valamelyik asztalosmester kom/á/jával. S minthogy a szobában néhány széken kívül egyéb bútorzat alig volt, ez a koporsó szolgált éjjeli pihenôhelyül a most beteg mellé kirendelt vigilnek. 1856. nov. 20-án a deákvigil én voltam a nappali idôre beosztva az apparitor által. Ez volt a nagy Bolyainak utolsó napja. /.../ orvosságot már nem fogadott el. Úgy látszott, hogy magán kívül van, azon a ponton, amikor az orvosok azt szokták mondani, hogy az agónia beállott. /.../ Délután öt órakor egyik tanulótársam, Szász Dénes váltott fel az ôrségen, ki éjszakára volt odarendelve. Pontban tizenegy órakor éjfél elôtt a nagy Bolyai Farkas halhatatlan lelke elhagyta ezt a nyomorúságos földi porhüvelyt. Ágya mellett az utolsó pillanatban Koncz Józsi barátom állott Szász Dénessel. Ô fogta le a szemeit. /.../ reggel megcsendült a Kollégium két kis csengettyûje /.../ csak ezeknek az apró csengettyûknek volt szabad akkor szólani a végrendelkezés értelme szerint. De abból tudta mindenki, hogy ki halt meg."

Egy fél évszázadon át szüntelen nyitogatott tanári szállás ajtóján senki sem kopogtatott be akkor, amikor megrokkantan és mozgásképtelenül egy pohár vízre, vagy egy tányér ételre lett volna szüksége.

1856. november 20-án örök álomra szenderült. Szemét egykori tanítványából lett tanító, leglelkesebb híve, ôszinte rajongója, életmûvének gondos összegyûjtôje és ôrzôje, a kollégium késôbbi könyvtárosa – Koncz József fogta le.

1856. nov. 23-án, vasárnap délután 2 órakor megszólalt a kollégium csengôje. Kicsengette a földi létbôl egész fennállásának legjelesebb professzorát.

A harangok némák maradtak; az emberek nem fogadták el a felkínált órák ajándékát – elkísérték utolsó útjára.

Rendhagyó történelmi-irodalmi estre került sor a Belvárosi szerdák rendezvénysorozat és az EMKE Maros megyei szervezetének szervezésében: rendhagyó mind a tematika, mind a közönség és a helyszín szempontjából is. A manapság "divatos" kisebbségek mellett ugyan ki foglalkozik az örménységgel, annak ugyancsak szenvedéssel és háborúskodással teli történelmével, évszázadokon keresztül tartó vándorútjával? Mikor volt még olyan irodalmi est, amely teljes telt házat eredményezett a Kultúrpalota kistermében? Sajnos eléggé régen.

A szervezôk, Markó Enikô és Kilyén Ilka nyitóbeszéde után Várady Mária színmûvésznô lépett – örmény viseletben – a színpadra és szavalt, mintegy hangulatteremtôként, az örmény költészetbôl, majd az est elôadója és méltatója, dr. Issekutz Sarolta – szintén örmény viseletben – szólt: beszélt az erdélyi és ôshazai örménységrôl, illetve a bemutatandó könyvrôl, dr. Puskás Attila armenológus Az erdélyi örmények nyomában címû kötetérôl. A méltató elmondta: máig megôrzôdtek olyan kulturális, illetve gasztronómiai elemek, hagyományok, amelyekrôl nem tudjuk, hogy örmény eredetûek. Az erdélyi örménység már csak diaszpóraként tartja a kapcsolatot a 4000 kilométernyi távolságra lévô ôshazával, de tartja. 1918-ban az elsô köztársaságot felszámolta a Szovjetunió, a második 1991-ben jött létre. A könyv – amelynek címlapja az új Örményország címerének színeit idézi – zsugorított történelemkönyv és mûvészettörténet. Az ôshazából 1239-ben menekült el az örmény királyi udvar, velük tartottak azok, akik ôsei az egész erdélyi örménységnek. A gyökerek azt jelentik, hogy ezt a múltat fel kell térképezni. Magyar anyanyelvûek vagyunk, 330 évvel ezelôtt érkeztünk Erdélybe, ízig-vérig magyarok lettünk, magyarként váltunk hazafiakká '48-ban és '56-ban, a világégések alatt, de a gyökerek változatlanul fontosak. A könyvben az ôsi történelem is felvázoltatott, szûkszavúan, de gyönyörû fotókkal kiegészítve. Dokumentálja, hogy mi mindent hozott magával és hozott helyre azóta az örmény közösség. A könyvben szó van a sokezer éves örmény kultúráról, a nyelv kialakulásáról (a 400-as évek elején). Megidézi a tudományt, a vallásos életet, a kódexeket: 12 ezer megmaradt kódexrôl tudunk, ezek szétszóródtak a világ kolostoraiban, múzeumaiban, templomaiban. Örményország a világ elsô keresztény államává 301-ben vált, Párthus Gergely csodás gyógyításának következményeként – errôl is olvashatunk. Az 1001 tornyú Ani városa, ahonnan a királyi család 1239-ben elmenekült, akkor már százezer lakosú metropolisnak számított – a menekültek mindenhol, ahol megálltak, letelepedni szerettek volna, de a tatárok Erdélyig ûzték ôket. Egy részük Lengyelország területén telepedett le, másik részük Moldvában. A vajdának azonban nem tetszett a gazdagságuk, ezért a Kárpátokba húzódtak, majd három év múlva küldöttséget menesztettek Apafi Mihály fejedelemhez, aki jó politikai érzékkel 3000 örmény családnak betelepedési jogot és ezzel együtt kiváltságokat adott. Ez jó lépésnek bizonyult, utána – nehéz gazdasági helyzetben – nemegyszer kért kölcsön a kincstár az örménységtôl. Az örmény kereskedôk becsületükrôl és jó minôségû árujukról voltak híresek, ajándékot soha nem fogadtak el, de elvárták, hogy saját pénzükön templomokat, városokat alapíthassanak. Elsô önállóan létesített városuk a zárt kolónia Szamosújvár volt, majd Erzsébetváros következett: barokkos díszítésû, rácsos ablakú házak és a híressé vált "örmény hajnal" (reggel nyolc órai kelés, kilenckor nyitás – ez elképesztô luxusnak számított a földmûvelés idejében). Kereskedôiket szerették, mert nekik négy percent is elég volt, nem a mának éltek, hanem meg akartak maradni. Elismertségüket jelzi, hogy Szamosújvár és Erzsébetváros szabad királyi városokká váltak, utóbbi törvényszékéhez tartozott az egész erdélyi örménység – a bírát és a 12 esküdtet a közösség választotta.

Nyelvét a XIX. század végére vesztette el a közösség, de a legnagyobb csapás – akárcsak a magyarság számára – Trianon, majd a második világháború volt. A kivándorlás ekkor indult meg Magyarországra. A rendszerváltás után újra egymásra találtak, újjáalakult a közösség, amely nagyszerûen mûködik, ápolja az örökséget. Alakulnak az örmény múzeumok, katalogizálják a könyvtárakat Szamosújváron, Erzsébetvárosban, Gyergyószentmiklóson – mondta dr. Issekutz Sarolta, majd a szerzô szólt a hiánypótló könyv születésének körülményeirôl, az ötletrôl, a megírási módról.

Várady Mária Üzenet az Ararátról címû mûsorának további szavalataival és az örmény miatyánk közös eléneklésével, majd örmény gasztronómiai ínyencségek kóstolásával zárult a jó hangulatú, érdekes est.

Mi lesz veled, szépirodalom? Ez a mostanság oly gyakran megfogalmazott kérdés uralta a Pallas-Akadémia Kiadó szerdai estjét a marosvásárhelyi Bernády Házban. A csíkszeredai könyvmûhely szerzô vendégei és munkatársai természetesen nem tudtak e kérdésfelvetésre egyértelmûen válaszolni, de inkább borúlátóknak bizonyultak, mint optimistáknak. A Kárpát-medencében uralkodó politikai, gazdasági helyzet, a közízlés elkeserítô sekélyesedése, az olvasási kedv vészes csökkenése ismeretében egyáltalán nem meglepô ez a viszonyulás.

Ennek ellenére érdekes, jó hangulatú találkozó volt, népesebb közönséget érdemelt volna. Annál is inkább, mivel a két irodalomtörténész fôszereplô fárasztó, hosszú utat vállalt a vásárhelyi olvasók kedvéért. Pomogáts Béla Budapestrôl, Bertha Zoltán Debrecenbôl jött Erdélybe. Az alkalmat újabb könyvük megjelenése szolgáltatta, a könyvvásáron más elfoglaltságuk miatt nem lehettek jelen, s most tudták elfogadni a kiadó meghívását. Mindkettôjük kötete erdélyi fogantatású, mindkét kiadvány a Pallas-Akadémia rangos Bibliotheca Transsylvanica sorozatának jelentôs darabja. Bertha Erdélyiség és modernség címû tanulmánygyûjteménye az 50., Pomogáts Magyar ezredforduló (Felelôsség Erdélyért, III.) címû nemzetpolitikai jegyzetválogatása az 51. a sorban. A kiadó fôszerkesztôje, Kozma Mária írónô az erdélyiek régi, hûséges barátaiként, a könyvmûhelyükhöz szorosan kapcsolódó szerzôkként mutathatta be ôket.

A frissen megjelent könyvek ürügyén erdélyi kötôdéseikrôl beszélgetett velük, s nyilván terítékre került a transzszilvanizmus kérdésköre is. De mindenekelôtt az irodalom, az igényes kultúra mai és jövôbeli esélyei körül keringtek a gondolatok. Az irodalomtörténészek lehangolónak tartják a magyarországi valóságot. Az írótársadalom, amely mindig a közélet, a társadalmi változások, a reformok élvonalában volt s minden ilyenben komoly szerepet vállalt, mára háttérbe szorult vagy önként visszavonult. A politikusok nyomultak a helyükbe, az önös érdekek, a pénz, a hazugság dominál. Az igazi érték nem számít, a média nagyon alacsonyra állította a mércét. Az írókat, mûvészeket nem becsülik meg, az emberek elszoktak az olvasástól. Ezen az áldatlan helyzeten kellene sürgôsen változtatni, de semmi ilyesféle hajlandóság nem mutatkozik az anyaországban. A szomszédokban sem, tegyük hozzá azonnal. Mifelénk sem különb a realitás. Sôt itt másféle terhek is nehezednek a magyarságra. De talán még mindig jobban érezhetô, hogy számít valamennyit az írástudók felelôssége. Ennek a két kötetben is közvetve vagy közvetlenül fellelhetôek a nyomai.

Bertha Zoltán sárospataki születésû, debreceni lakos, budapesti egyetemi tanár, annak a nemzedéknek a jeles képviselôje, amelynek tagjai még a múlt rendszerben rendszeresen járták hátizsákkal városainkat, vidékeinket, s hozták a könyvet, egyebet, amire az itteni magyaroknak szüksége volt. Alaposan megismerte, tanulmányozta az erdélyi magyar irodalmat, számos dolgozatot írt az itteni írókról, költôkrôl: Sütô Andrásról, Székely Jánosról, Kányádi Sándorról, Bálint Tiborról, Szilágyi Domokosról, Páskándiról. És a régebbiekrôl, például Tamási Áronról, Kós Károlyról, Derzsi Sándorról és így tovább. Munkásságát, új kötetét az esten Nagy Pál irodalomkritikus részletesen méltatta.

Pomogáts Béla irodalomtörténészként folyamatosan jelenteti meg jelentôs tanulmányait, könyveit, közéleti személyiségként, a Magyar Írószövetség egykori elnökeként, az Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány elnökeként nemzetpolitikai kérdésekhez is rendszeresen hozzászól. Mostani kötete, a Felelôsség Erdélyért immár harmadik cikkgyûjteménye. 1998 és 2000 között napvilágot látott jegyzeteit adta közre. Erdély, a nemzet szerves részeként az itteni magyarság sokrétû, súlyos problematikája tükrözödik bennük. Beszédes lehet az is, ha csak a kiadvány fejezetcímeit soroljuk fel. Íme: A demokrácia kultúrája, Magyarok egymás között, Magyarok szigettengere, Regionális számvetés, Keleti Svájc, Irodalmi nemzet, Október magasán, Felelôsségünk az ezredfordulón. Mindenik számos olyan írást foglal magába, aminek a valóságalapját a szerzô személyesen megtapasztalta, hiszen állandóan úton van, látja, hallja, érzékeli, hol mi történik. Ezúttal sem csupán Marosvásárhelyen fordult meg, Erdély több települését felkereste és sok-sok emberrel találkozott. De további írói, szerkesztôi, kutatómunkára is jut még idejébôl, energiáiból. Mint elmondta, legközelebbi terve, amin már keményen dolgozik is, az erdélyi magyar irodalomtörténet összefoglalása. Valóban emberpróbáló feladat, de nagyon várt, hiánypótló kiadvány lesz. A Pallas-Akadémia Kiadó máris felvállalta megjelentetését.

(nk)

Lapozó

Kentaurok vagyunk / patánk lábunk karunk fejünk lombkorona / zöld levél zöld zöld zöld // zöldellni mert szeretlek enélkül nincs közös / gyökér közös fájdalom // édes mint a halottak szigetén a szél (Tornai József) * Arról a vádról, amely a kritikusok részérôl Nádas Péter prózapoétikáját az elbeszélés uralhatósága miatt érte, Bagi úgy ír, mintha csupán a narratológia téves elôfeltevéseinek a következménye lenne. (Bakcsi Botond) * Hagyta, hogy a lábuk összeérjen az asztal alatt, és megpróbálta kitalálni a férfi további mozdulatait is, miközben a kezében a pohárral nézte. Nagyon komoly arccal nézte a férfit, mintha most, ebben a pillanatban ez volna a legfontosabb, aztán a tekintete elszállt, nem lehetett tudni, a falat nézi-e, esetleg az ablakon túli, a kinti világot, vagy egyszerûen csak hagyja, hogy a férfi az asztal alatt tegyen azt, amit akar. (Lôrincz György) * Gregus Zoltán tanulmányai is megteremtik az olvasásukhoz szükséges csendet és csendes, lassú idôt, de nem magától értetôdôen. (...) Az írások legnagyobb érdeme talán az, hogy olyan finom mozgásokra hívják fel a figyelmet, melyekre csak a retorikai olvasásban láthatunk rá. (Ármeán Otília) * addig üssed a költôt, míg meleg / s ha kihûlt a teste ne temessétek el ôt / razglednicákkal eklogákkal / mert végül még megsínyli az irodalom (Ferencz Imre) * Szôcs Attila könyvében nincs se pátosz, se tét, se érzelem, se fájdalom, se empátia, ebbôl kifolyólag sem a narrátor, sem az olvasó nem implikálódik a történésekben zsigeri szinten, hanem kizárólag interpretátorként, vagyis olyan "bennlevô"- ként, aki ugyanakkor kívül is van a szövegen, annak "üzenetén", de beszélni úgy tud róla, mintha ô lenne a szöveg hangja. (Péter Árpád) * Nyilvánvalóan a régészet a véremben volt. Foglalkoztam néprajzi kérdésekkel is, megjelent az Ethnográfiában néhány tanulmányom és foglalkoztam természetrajzi anyag gyûjtésével is. Nos, ebbôl a szempontból eléggé feltárt terület volt Udvarhely, régészeti vonatkozásban viszont semmit nem tudtunk errôl a vidékrôl. (Ferenczi Géza muzeológus – Oláh-Gál Elvira interjúja) * Burus élethelyzeteket mutat be, in medias res indítással. Jólesôen mesél, de nem szószátyár. Néhány gyors és pontos vonással vázolja fel alakjait és a helyzetképeket, tömören és céltudatosan, mégis nyugodt tempóban, a részletekre is figyelve. (Páll Zita) * A szárhegyi gr. Lázár József 1929-ben panaszt nyújtott be Duldner György ellen Csíkszék fôkirálybírájához, Sándor Mihályhoz. Beadványában leírja, hogy Duldner a kolozsvári újságok hasábjain olyan valótlan tényeket közölt, miszerint ô az egyedüli, aki valódi borszéki borvizet forgalmaz, mindenki más, aki ilyen vizet árusít, csak bitorolja védjegyét. A többi forgalmazók palackjaiban és hordóiban valójában csak kútvíz, sôt egyes esetekben közönséges patakvíz található. A gróf emiatt jelentôs kárt szenvedett, Aradra szállított tízezer palackja eladatlan maradt. Kéri a Duldner megbüntetését, mivel a szerzôdés szerint neki és a többi szárhegyi és ditrói nemesnek is joga van a borszéki borvíz árusításához. (Király István) * Ha (erdélyi) magyar szerzô könyvet ír a csángókról, ha vállalja a monográfiaírás kockázatait, valószínûleg nem azzal kezdi, hogy "a moldvai csángók román állampolgárok ugyan, de..." Ha megértjük, hogy Le Calloc'h-nak miért kellett ilyen formula köré építenie könyvét, a franciák csángóságát is felfogtuk. (Keszeg Anna) * A magyarok nagy számban voltak jelen az ország legfelsô vezetôi között. A vajdai udvarban a tanácsurak és az ország fô birtokosai között Domonkos, Korlát, Miklea/Miklós, Sándor, György, János nevû bojárokat találunk. Sokatmondó például az a tény, hogy az 1564-ben meggyilkolt Despot vajdának Suceava várában magyar testôrsége volt, és hogy a vajda meggyilkolásának körülményeirôl egy Stanciu nevû "aprod" magyarul számolt be. A zsoldosok lázadását magyar nevû személyek (Márton Farkas és Székely Péter) vezették. (Tánczos Vilmos) * SZÉKELYFÖLD, 2006 november

B.D.

A Magyar Napló szerkesztôsége és az Írott Szó Alapítvány regénypályázatot hirdet, amelyen minden magyar író részt vehet, állampolgárságától függetlenül. A pályázat tárgya olyan regény vagy kisregény (legalább száz oldal, azaz százötvenezer betûhely), amely hôseinek sorsában és a társadalmi élet jelenségeiben megmutatja az 1989-90-es rendszerváltozás és az azóta eltelt idôszak társadalmi változásait, kulturális, morális tendenciáit. Az ábrázolás hitelessége mellett a zsûri elvárja és méltányolja az írói nyelv példás magyarosságát, stiláris biztonságát, szépségét.

A zsûri József Attila esztétikai elvét tekinti irányadónak: "Szép szó magyarul nem fölcicomázott kifejezést, hanem testet öltött érvet jelent. A szép szó nem csak eszközünk, hanem célunk is. Célunk az a társadalmi és állami életforma, melyben a szép szó, a meggyôzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül." Magától értetôdôen ez nem stilisztikai vagy bármilyen szellemi áramlathoz kötött elôírást jelent, hanem igazmondást és felelôsséget, egyszóval tehetséget.

Pályadíjak: I. díj : 400 000 forint

II. díj: 200 000 forint

III. díj: 100 000 forint

A zsûri a beérkezett pályamûvek színvonalától teszi függôvé, hogy kiadja- e az elsô díjat. Fenntartja annak lehetôségét is, hogy az elsô díj összegét további 100 000 forinttal emelje. A díjazott mûveket a Magyar Napló Könyvkiadó a késôbbi megállapodás szerint megjelentetheti.

A pályázat jeligés – a jeligét kérjük a kéziraton feltüntetni. A pályázó a kézirathoz mellékelt zárt, jeligés borítékban adja meg nevét és címét.

Beküldési határidô: 2007. március 15.

Eredményhirdetés: 2007-es Könyvhét, Magyar Napló-hajó.

A pályamûvet A/4-es papírra, lehetôleg számítógéppel kinyomtatva vagy írógéppel írva, jól olvasható formában, 2 példányban kérjük beküldeni a Magyar Napló szerkesztôségébe.

A helyezés nélküli kéziratokat az eredményhirdetés után egy hónapig ôrizzük meg, és személyesen adjuk vissza szerzôjüknek.

A Nap Kertjében, a varázsos Itáliában történik meg ez, ott, ahonnan Nagy Attila, a marosvásárhelyi költô versekkel megrakottan tér haza, valahányszor az a szerencse éri, hogy a számtalanszor megénekelt, csodálatos, álombeli tájakon barangolhat. A fentebb idézett sort legújabb kötete címadó költeményébôl ragadtuk ki. A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó díszkiadású sorozatának Haller József illusztrálta újdonsága Nagy Attila tizenhét versét foglalja csokorba. A kötetet a nemrég lezajlott Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron mutatták be a közönségnek.

Velence, Firenze, Cremona, Nápoly, Capri szigete, fényben tündöklô, legendákban felfénylô helyek sokasága, ahol már-már az is költôvé válik, aki egyébként messzire elkerüli a líra birodalmát, ezek töltötték fel élménnyel, ihlettel a szerzôt, akinek versajándékát a költôtárs, Kovács András Ferenc ajánlja az olvasók figyelmébe. Érdemes idéznünk a könyvborító belsô oldaláról a tömör, ám annál találóbb szöveget, mely maga is lírai remeklésnek tekinthetô. Benne van mindaz, ami e tetszetôs kiadvány sajátja: "Itáliában lenni szép lehet – onnan megtérni is szép és hosszan tartó b&