|
LVIII. évfolyam 267. (16448.) sz. |
2006. november 15., szerda |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Pozitívan értékelhetô az a képviselôház által elfogadott törvény, amely a fogyatékos személyek jogainak védelmére vonatkozik. Szociális téren ugyanis messze állunk az európai gyakorlattól, és bár egy igen kis lépésnek nevezhetô a január 1- tôl életbe lépô törvény, de mégiscsak haladás.
A törvényben rögzítettek közül elsôsorban a pénzügyi vonatkozású szabályzásokat említsük, hiszen a fogyatékos személyek gondjainak enyhítésére elengedhetetlen az anyagi háttér. Az eddigi gyakorlat helyett, amikor is ingyenes volt számukra a villamossági, tévé- és rádió-, telefonbérlet, ezúttal ezek helyett pénzbeli támogatásra jogosultak.
Vitatható az összeg, hiszen 800.000 vagy 600.000 illetve a legkisebb 300.000 régi lej értékû támogatás nem sok, messze elmarad a valós igényektôl, ám az érintettek ezúttal arra fordíthatják az összeget, amire akarják és bizonyára bôven van mire. Meggyôzô érv lehetett az, hogy különbséget kell tenni a városban és a falvakban lakó fogyatékos személyek között, hiszen utóbbiak közül sokan amúgy sem részesülhettek az ingyenes, például telefonbérlet "áldásaiban", arról nem is beszélve, hogy nem válogathattak az ajánlatokban: maradt nekik a meglehetôsen drága Romtelecom- szolgáltatás, aki más szolgáltatónál volt elôfizetô, saját maga fedezte a költségeit, másrészt a televízió, rádió birtoklása, nézése is opcionális. A mostani jogszabály alapján rokkantsági kategóriától függôen jogosultak a pótlékon felül járó támogatásra.
Az ingyenes közszállítási bérlet ügye azonban zsákutcába jutott, és kérdezhetjük: valójában a súlyosan fogyatékos személy hányszor veszi igénybe e szolgáltatást? Ha venné is, nehezen teheti. A maxitaxik szóba se jöhetnek, ezekre még egészséges ember is kétrét görnyedve, nehezen gyömöszöli be magát. Az autóbuszokon nincsenek a rokkant személyek számára feljárók, így a tolókocsival közlekedôknek esélye sincs "felkapaszkodni" egy tömegszállítási jármûre. Egyáltalán: a feljárók ügyét mintha elfeledték volna: másfél hónappal az EU-csatlakozás elôtt e kritériumok teljesítésétôl Románia nagyon messze áll. De a rokkant személyt elszállíthatja hozzátartozója személyautóval például. A közszállításra nyújtott, leginkább "erkölcsi"-nek nevezhetô támogatás sokkal hatékonyabb lenne, ha ezt is pénzként kaphatnák meg.
Bizonyára nagy összegrôl lenne szó, amit nehezen bírna meg a költségvetés. De ha az állam valóban támogatni akarja a fogyatékos személyeket, mint ahogyan kötelessége lenne, akkor nem csak mímelni kellene a támogatást, cseppenként adagolni a segítséget, hanem úgy, hogy érezze a beteg személy, gondoskodnak róla.
Bár a dekoncentrált intézmények közalkalmazottai hétfôn országos figyelmeztetô sztrájkot tartottak, megyénkben semmi sem történt. Ennek okát Mirion Cristian szakszervezeti vezetô azzal magyarázta, hogy késve kapták kézhez az errôl szóló értesítést a bukaresti vezetôségtôl, így már nem volt idejük csatlakozni a 8 – 10 óra közötti figyelmeztetô sztrájkot tartó, más megyebeli kollégákhoz, de szolidarizáltak velük. A pénzügyben dolgozók elsôsorban 1250 lejes átlagfizetést, 15%-os bizalmassági pótlékot és jobb munkakörülményeket követelnek a kormánytól. Ezúttal a közigazgatásbeli közalkalmazottak szakszervezete sem csatlakozott a sztrájkolókhoz. Silvia Moldovantól, a megyei tanácsnál dolgozó szakszervezeti vezetôtôl megtudtuk, hogy ôk is hasonló követelésekért robbantják ki majd a munkakonfliktust a kormánnyal szemben, errôl azonban a november 22 – 24. között megtartandó kolozsvári országos szakszervezeti tanácskozáson döntenek. Ami a pénzügyi hivatalokban dolgozókat illeti, a megyei szakszervezeti elnök tudomása szerint ma tárgyalnak újból a kormány képviselôivel, amennyiben nem sikerül megegyezésre jutniuk, november 20-án általános sztrájkba lépnek.
A marosvásárhelyi Marasti utcából az Ôz utca 2. szám alá, a Mobex bútorgyár volt bemutató üzlethelyiségébe költözött a Megyei Kataszteri és Ingatlankezelô Hivatal. A város központjától távolabb esô négyszintes épület emeleti irodáit berendezték, azonban a földszinti ügyfélfogadási irodában és levéltárban még minden a feje tetején áll, ugyanis elôbbit még nem rendezték be és a levéltári iratok egy részét még nem szállították át.
– Miért volt szükség a székhelycserére és mikorra várható, hogy az ügyintézés zökkenômentes lesz? – kérdeztük Lucian Manisor igazgatót.
– Amikor a kataszteri és telekkönyvi hivatalt összevonták és létrejött a Kataszteri és Ingatlankezelô Hivatal, az új intézmény a megyei tanács jóvoltából a Marasti utca 8. szám alatti ingatlanban kapott otthont. A megyei tanáccsal két évre kötöttünk bérleti szerzôdést. A szerzôdés határidejének közeledtével új, körülbelül 1200 négyzetméter hasznos felületû ingatlant kellett keresni. A versenytárgyaláson tett ajánlatokból az Ôz utcai volt a legmegfelelôbb, így ezt vásároltuk meg. Az épület az elôzôhöz képest jól felszerelt, fûtés, hôszigetelés szempontjából kifogástalan.
– A sajtóban közölt hirdetés szerint a november 13-i munkaszüneti nap után, november 14-étôl már az új székhelyen történik az ügyintézés. Azonban az ügyfélfogadási irodában a bútorzat még nem került a helyére, a szekrények, fiókok összevissza dobálva halomban állnak. Mikorra várható a berendezett iroda megnyitása?
– Valóban, tegnaptól itt fogadjuk ügyfeleinket. Telekkönyvi kivonatok kibocsátására a kéréseket a fôbejáratnál fogadjuk el és a kivonatok ugyanitt vehetôk át. Az ügyfélfogadási irodában egyelôre dolgoznak, ma teszik le a padlószônyeget, a hét folyamán szerelik fel a bútorzatot, amelyet európai uniós pénzalapokból vásároltunk. A teljes berendezkedés, az archívum átszállítása még két hétbe telik, ekkor az ügyfélfogadás is az elvárások szerint fog történni. Tegnap egyesek szitkozódtak, idegeskedtek, mert nem tudtuk kiszolgálni ôket. Az történt ugyanis, hogy mûszaki gondok miatt a pénztárgépeket nem lehetett beindítani. A kellemetlenségekért ezúton is elnézést kérünk.
– Az ügyfélfogadás programja az eddigi maradt?
– Az ügyintézôket hétköznapokon délelôtt 8.30-10.30 óra között, délután 15-16 óra között, szerdán 15-18 óra között fogadjuk. A telekkönyvi kivonatokat 24 órán belül bocsátjuk ki, az illeték továbbra is 10 lej. A érdeklôdôk a 211-338, a 210-507, illetve a 211-095-ös telefonszámokat hívhatják.
Október 16–17-én ünnepel a Bolyai Farkas Gimnázium. A két napon át tartó rendezvényen arra emlékeznek, hogy 1956. november 17-én a kormány jóváhagyta, hogy az 1952 óta Iosif Ranghet 2-es Számú Középiskola elnevezést viselô tanintézményt egykori tudós-tanáráról, Bolyai Farkasról nevezzék el. Ha az emlékezetes évszámra (1956) gondolunk, szinte csodával határos, amit Kozma Béla, az iskola akkori igazgatója elért.
Csütörtökön délelôtt a névadás évérôl szóló beszámolóval kezdôdik, majd dokumentumfilm-vetítéssel, a diákok Bolyai Farkasról írt dolgozatainak bemutatásával, és Bolyai-peregrinációval folytatódik a program.
A diákrendezvényekkel párhuzamosan csütörtökön délelôtt kilenc órától neves személyiségek, volt bolyais diákok értekeznek az iskola történetérôl, Bolyai Farkas életmûvérôl, az Öregdiákok Baráti Körének tevékenységérôl, és az iskolához fûzôdô emlékeikrôl. Délután öt órától az iskola tanulói mutatnak be ünnepi mûsort a Bolyai Jánosról elnevezett díszteremben.
Pénteken kilenc órai kezdettel továbbra is párhuzamosan folynak a diáktevékenységek és az elôadások. A délelôtt folyamán Kozma Irén emlékezik édesapjára. 10.40-tôl kezdôdôen a résztvevôk megkoszorúzzák az iskola udvarán, a téren és a református temetôben levô Bolyai-szobrokat és sírokat, Kozma Béla sírját és dr. Bernády György, az iskola egykori gondnokának szobrát.
A délután négy órakor kezdôdô záróünnepély helyszíne a Kultúrpalota, ahol dr. Kozma Bélára emlékeznek, s a diákok montázsmûsorral rajzolják meg az iskola névadójának portréját. A évfordulós rendezvény díjazással zárul, amelynek során a Bolyai-kutatók, öregdiákok, tanárok, valamint az iskolát támogatók munkáját ismerik el az alkalomra készült díszoklevelekkel.
A kétnapos rendezvény során az Öregdiákok Baráti Köre számít az iskola volt diákjainak részvételére is.
– Ha a humort hagyjuk kihalni, akkor minden értelmetlenné válik –hangzottak Stefan Popa Popass neves karikaturista szavai a hét végén, a Marosvásárhelyen megrendezett országos szatíra- és humorfesztiválon.
Az immár nyolcadik alkalommal sorra kerülô fesztivál idén az ország tizenegy egyetemi központjából vonzott fiatalokat városunkba, többek között Brassóból, Bukarestbôl, Szebenbôl, Iasi-ból, Temesvárról, Gyulafehérvárról jött csapatok léptek a közönség elé. Péntek este zsúfolásig megtelt a marosvásárhelyi Ifjúsági Ház elôadóterme, hisz ekkor került sor a rendezvénysorozat fénypontjára, a tulajdonképpeni versenyre, a fellépô egyetemisták egyénileg vagy csapatokban nevettették meg a közönséget. A jó hangulatot biztosító negyven produkció között volt pantomim, szatirikus jelenetek és komikus tánc is. Elsônek két brassói egyetemista lépett színpadra, akik nagy sikerrel mutatták be milyen gondolatok fordulnak meg egy szerelmes pár fejében egy félórás randevú alatt. A szerelmi paródia után a Télapót próbálta lóvá tenni egy "jópofa kisördög", a nagyérdemû által egyik legnépszerûbbnek ítélt komikus táncjelenetben. Az est folyamán nevetés közepette megtudtuk, mi is történik a rendôrök alkalmazásakor, hogyan folyik két pletykás hölgy telefonbeszélgetése, valamint hogyan élnek a kevésbé civilizált vidékeken. Szombat délelôtt Stefan Popa Popass karikatúra- kiállításának bemutatására került sor, az esti gála keretében pedig kategóriánként díjazták a pénteki produkciókat. Tóth Andrea, a Diákház igazgatója elmondta, e fesztivál célja megôrizni a még érintetlen, eredeti, spontán egyetemista humort. Szerinte a fesztivál egyedüli hiányossága, hogy kevés a humoros fotókkal, karikatúrákkal jelentkezô fiatal.
November 19-én, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén szervezi meg a Gyulafehérvári Caritas- szervezet és kirendeltségei a hagyományos Szent Erzsébet-gyûjtést Erdély katolikus templomaiban. Ebben az évben a gyûjtés célja a nehéz helyzetben élô családok megsegítése.
"Gyakoroljuk a felebaráti szeretetet, figyeljünk a szûkebb és tágabb környezetünkben élô nehéz sorsú családokra! Soron következô gyûjtésünkkel szeretnénk hozzájárulni a nehéz körülmények között élô és reménytelen élethelyzetben küszködô családjaink karácsonyának a boldogabbá tételéhez. Ebbôl a feladatból mindannyian részt vállalhatunk, a tôlünk telhetô módon. Csupán az szükséges, hogy mindennapi gondjaink fölé emelkedjünk, és észrevegyük a nálunknál is szegényebb embertestvért, küszködô családot. Az Úr áldása és békéje fog eltölteni bennünket, ha kevesünket megosztjuk testvéreinkkel. Örömünk megsokszorozódik az örvendezô emberek és családok életén keresztül" – írja dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek körlevelében.
Bárki, aki erre a nemes célra szeretne adakozni, megteheti november 19-én a gyulafehérvári fôegyházmegye katolikus templomaiban vagy pénzadományával megkeresheti a helyi Caritas-kirendeltséget (Marosvásárhely, Rózsák tere 61., telefon: 0265-250-191).
Csak az év elsô háromnegyedében közel 100 ezren vándoroltak ki az országból, és számuk év végére elérheti a 130 ezret, ha a tendencia folytatódik. A távozók mintegy fele Hollandiában született.
Az országban az elmúlt években növekedett a bevándorló-ellenesség, és azzal együtt a populista politikusok népszerûsége. A támadások célpontjai elsôsorban a fejlôdô országokból érkezettek, de például a kelet- európai származású prostituáltak beengedését is érték bírálatok. A bevándorlással kapcsolatos nemtetszés egyik összetevôje volt annak, hogy a hollandok tavaly elvetették az Európai Unió alkotmányos szerzôdését. Növekedett az országon belüli feszültség azt követôen is, hogy meggyilkolták a iszlámot is kritizáló filmrendezôt, Theo Van Gogh-ot. Számos per folyik Hollandiában terrorgyanú miatt – ezek vádlottjai részben már az országban született, de észak-afrikai származású fiatalok. Mindezek a jelenségek közrejátszhatnak abban, hogy emelkedett a kivándorlók száma.
Az országot frissen elhagyók talán leghíresebbike Ayaan Hirsi Ali afrikai származású iszlámbíráló képviselô asszony. Távozásának fô oka, hogy párttársai és a pártját (VVD, Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért) is magában foglaló kormány zokon vette, hogy bevándorlásakor, hamis indokok alapján folyamodott menekültstátusért, holland állampolgárságért (és meg is kapta azt). Utalhat viszont távozása arra is, hogy az országban bizonyos mértékig megelégelték a túl erôs iszlámbírálatot.
A statisztika szerint mindazonáltal növekszik a bevándorlás is Hollandiába. Október elejéig idén 76 ezer érkezôt regisztráltak az országban, hatezerrel többet, mint tavaly ugyanekkor. Elsôsorban Lengyelországból, Németországból és az Egyesült Államokból érdeklôdnek sokan Hollandia iránt.
Az orosz nukleáris fegyvertár néhány titkáról lebbentette fel a fátylat a közelmúltban a Krasznaja Zvezda címû moszkvai lap, amely Rend van az atomosoknál címmel közölt interjút Vlagyimir Verhovcev altábornaggyal, az orosz védelmi minisztérium 12. fôosztályának vezetôjével.
Ez a fôosztály az orosz atomarzenál "gondviselôje", az atomhadviselésre való felkészültség biztosítója, a nukleáris fegyvertár biztonságának ôre.
Az egykori Szovjetunióban 1947. szeptember 4-én állt fel a vezérkar nukleáris problémákban illetékes részlege, ez építette ki a szemipalatyinszki nukleáris központot, ahol 1949. augusztus 29-én elvégezték az elsô szovjet kísérleti atomrobbantást.
A szovjet hadügyminisztérium 12. fôosztálya 1958 márciusában kezdte meg szigorúan titkos mûködését, ez a fôosztály felel az atomfegyverkészlet bevetési, raktározási és szállítási biztonságáért.
Verhovcev az interjúban megnevezi közvetlen munkatársait, akik felelôsek az atomipartól a minisztériumhoz kerülô fegyverekért: Fjodorov vezérôrnagyot, aki a különleges fegyverek fizikai védelméért felel, a központi tudományos-kutató intézet élén álló Percev ellentengernagyot, Szokolov vezérôrnagyot, akinek illetékességébe az atomkísérleti terepek tartoznak, Vinokurov ezredest, az atomfegyver-típusok "mindentudóját", Beljakov ezredest, a 12. fôosztály fômérnökét, aki az új atomfegyverek kidolgozását és hadrendbe állítását irányítja, Ragykov ezredest, az atomhadgyakorlatok "fôrendezôjét" és másokat.
Verhovcev az interjúban nem mulasztotta el méltatni az orosz atomarzenál raktározási és bevetési biztonságának, az atomfegyverek közúti és vasúti "mozgatásának" területén tevékenykedôk különleges felelôsségét, nemkülönben a nemzetközi atombiztonsági együttmûködés fontosságát.
Kasza szerint a VMSZ könnyedén átugorja a nemzeti közösségek számára az ötszázalékos választási küszöb helyett megszabott úgynevezett természetes küszöböt. Ez a voksukat leadók száma osztva a parlamenti helyek számával, vagyis kettôszázötvennel, s azt jelenti, hogy a szavazási kedvtôl függôen 12-16 ezer szavazattal megszerezhetô egy kisebbségi parlamenti hely, míg a többségi, szerb indulóknak ötvenszázalékos részvétel mellett is legalább 160 ezer voks kell a parlamentbe történô bejutáshoz.
Az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Párt választmánya ugyancsak úgy döntött, hogy a párt önállóan indul a parlamenti választáson. Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke a Beta hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a legjobb lenne, ha minden vajdasági magyar párt közös listán indulna. Szerinte Kasza József "elszámolta" magát, amikor úgy gondolta, hogy a VMSZ az önálló indulással ki tudja iktatni a versenybôl a kisebb magyar pártokat.
"Erényügyi" minisztérium létrehozásáról döntött Pakisztán egyik tartományában az ott kormányzó iszlámista koalíció.
Az Északnyugati Határtartományban tervezett minisztérium elôképe az afganisztáni tálibok hírhedt "erényügyi" minisztériuma, amelynek feladata a vallási értelemben vett bûnök megakadályozása és a szintén vallási értelemben vett erények elômozdítása volt. (E minisztérium mindvégig mûködött a fanatikus szunnita muzulmán tálibok uralma idején, egészen 2001 végén bekövetkezett bukásukig.)
Pakisztán északnyugati körzeteiben, amelyek határosak Afganisztánnal, nagy az afgán tálibok befolyása. Amerikai feltételezések szerint ebben a magashegyi térségben bujkál a fanatikus szunnita muzulmán mozgalom és az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat több vezetôje is.
Északnyugati Határtartomány helyi parlamentjének képviselôi arról is határoztak hétfôn, hogy papi személynek kell vezetnie az új minisztériumot. Külön erkölcsrendôrséget rendelnek a felügyelete alá, hogy érvényt tudjon szerezni a "bûnöket elhárító és az erényeket pártoló" utasításainak.
A vallási értelemben vett bûnökön kívül a minisztérium hatáskörébe tartozik majd olyan köztörvényes bûncselekmények üldözése is, mint a korrupció. Fel kell lépnie továbbá a gyerekmunka alkalmazása ellen, valamint a nôk és a különféle kisebbségek jogainak védelmében.
Az új minisztérium létrehozásáról elfogadott jogszabály még nem hatályos, csak akkor lép érvénybe, ha a központi államhatalmat képviselô tartományi kormányzó is aláírja. A helyi iszlámista koalíció már tavaly is próbálkozott egy hasonló törvénnyel, de a kormányzó akkor elutasította kezdeményezésüket.
A szemtanúk szerint a hatóságok nyilván annak a november eleji rendelkezésnek próbálnak érvényt szerezni a kutyabefogó hadjárattal, amely szerint egy családi otthonhoz legfeljebb egy kutya tartozhat. A rendôrség cáfolta kedden azt a Peking-szerte elterjedt híresztelést, amely szerint a hatóságok lemészárolták a begyûjtött ebeket, a begyûjtôkampány tényét azonban nem vitatta.
Nagy divattá vált a kilencvenes évek elejének Pekingjében a kutyatartás. A zsúfolt metropolis méhkasszerû lakóházaiban, illetve lakónegyedeiben, ahol 10-20-30 négyzetméteres zugokban élnek három generációt magukba foglaló nagycsaládok, sokan zúgolódtak a kutyák jelenléte miatt. A szinte elviselhetetlen helyszûkét ugyanis még elviselhetetlenebbé tette az éjszakai nyugalmat is lehetetlenné tévô kutyaugatás, a nagyváros sokfelé erôsen szennyezett utcáit még szennyesebbé tévô kutyapiszok. Ráadásul gyakran fordult elô, hogy a szûk helyre zárt, ezért ingerült ebek veszélyes támadásokat intéztek emberek ellen.
A számos panasz hatására a pekingi hatóságok korlátozásokat vezettek be az ebtartásra vonatkozóan. Megszabták többek között a Peking központi részén tartható kutyák maximális méretét, kitiltva a 35 centiméternél magasabbakat. Idén tovább szigorították az intézkedéseket, mert veszettség járványa tört ki. Az újabb szigorítás jegyében vezették be november 6-án az "egykutyás" modellt, tíz napot adva a tulajdonosoknak, hogy valamilyen módon megváljanak "szám fölötti" házi kedvenceiktôl. Egyúttal – a veszettség elleni küzdelem szükségességére hivatkozva – tilossá tették a kínai fôváros hatóságai a nagyobb kutyatenyészetek fenntartását.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke kedden kifejtette, hogy az SZDP által kezdeményezett bizalmatlansági indítvány – a területi autonómiára vonatkozó nyilatkozatai miatt – "felelôtlen szándék" és célja felerôsíteni a nacionalista retorikát. "Akkor, amikor stratégiai partnerségrôl beszélünk Románia és Magyarország között, egy idôben tudomásul kell vennünk bizonyos pártok arra vonatkozó szándékát, hogy ezen kapcsolatot feszültté tegyék, hogy felerôsítsék a nacionalista retorikát", mondta Markó Béla.
A szövetségi elnök úgy értékelte, hogy abban az esetben, ha valamely kormányzati párt megszavazná a szóban forgó bizalmatlansági indítványt, akkor már nem létezne a parlamenti többség és új megoldást kellene találni. Másfelôl Markó Béla elmondta, megszokott dolog, hogy az ellenzék bizalmatlansági indítványokat nyújt be és bírálja a kormányt, de hozzátette, hogy 15 év során egyetlen bizalmatlansági indítvány sem járt sikerrel.
"Egy konzekvensebb ellenzékre lenne szükségünk, egy erôsebbre és egy szakképzettebbre", mondta az RMDSZ elnöke, aki úgy értékelte, hogy az SZDP-t jobban érdeklik saját belsô problémái, és nem rendelkezik kellô erôvel ahhoz, hogy a kormányzást bírálja, hanem inkább "populizmust és a nacionalista retorikát használ".
Markó Béla a sajtótájékoztatón kifejtette, hogy igazuk van azon magyar európarlamentereknek, akik bírálják Romániát amiatt, hogy még mindig nem fogadták el a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt. A szóban forgó törvény kapcsán – mondotta –mindenki azt akarja elhitetni, hogy az EU nem kérte ezt. "Kérték tôlünk, de mi nem tartottuk be ezen felvállalt kötelezettséget és nem fogadtuk el a törvényt. Miért is ne bírálnának minket?" – mondta Markó Béla.
A kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet a szenátus elutasította és jelen pillanatban a képviselôház szakbizottságaiban vitatják, február óta. A jogi, tanügyi és emberjogvédelmi bizottságoknak a törvénytervezet cikkelyeinek még felét sem sikerült elfogadni, mivel a vitát több ízben is felfüggesztették határozatképességi létszámhiány miatt.
A képviselôház Állandó Bürója hétfôn döntést hozott arra vonatkozóan, hogy a parlamenti csoportok elnökeinek biztosítaniuk kell a jelenlétet a szóban forgó bizottsági vitákon.
A sepsiszéki MPSZ vezetôsége úgy véli, hogy a magyar nyelvet ismerô rendôrök alkalmazása egyszerû "színjáték", mert nagyon kevés helyrôl van szó.
A sepsiszéki MPSZ elnöke, Gazda Zoltán kifejtette, bár egyesek sikertörténetként élik meg, hogy az utóbbi idôben versenyvizsgát hirdettek meg magyar nyelvet ismerô rendôröknek, "elképesztô", hogy milyen kevés rendôr ismeri a magyar nyelvet és milyen kevés helyet hirdetnek meg "magyarul beszélô" rendôrök számára.
Gazda elmondta, hogy Kovászna, Bihar, Hargita és Maros megyékben összesen pusztán 17 rendôrtisztet és 48 rendôrügynököt kívánnak alkalmazni, miközben az említett megyék lakosságának jelentôs része magyar ajkú.
"Ha olyan ütemben fog nôni a magyarul beszélô rendôrök száma, miként mondjuk, ahogy az egyházi ingatlanokat szolgáltatják vissza, akkor még több évtizedet kell várnunk, hogy bár minden második rendôr beszélje a magyar nyelvet, s anyanyelvünkön szólhassunk hozzá", mondta Gazda.
Úgy véli, hogy a magyar nyelvet ismerô rendôrök alkalmazására tett törekvés "pusztán színjáték, melyet az RMDSZ díjaz".
A Kovászna megyei magyar nemzetiségû fiatalok vagy a magyarul tudók számára tíz helyet írt ki a megyei rendôrség. Országos szinten Hargita, Kovászna, Maros és Bihar megyében a rendôrség november folyamán összesen 17 tiszti és 48 ügynöki helyet hirdetett meg. Az állások betöltésénél elôfeltétel, hogy a jövendôbeli munkatárs jól ismerje a magyar nyelvet.
Jelen pillanatban a Kovászna Megyei Rendôrség alkalmazottjainak 12-13%-a magyar nemzetiségû és több mint 40%-a ismeri a magyar nyelvet.
(MTI) – Szakmailag hitelesebb fellépést kért a délvidéki magyar politikai pártoktól, s a panaszaikban megnyilvánuló "hôzöngést" kifogásolta a Fidesz egyik európai parlamenti képviselôje vajdasági magyar újságírók egy csoportját fogadva. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt legújabb hírlevelében, s a találkozó egyik részvevôjének internetes honlapján megjelent ismertetés szerint Becsey Zsolt arra panaszkodott, hogy a délvidéki pártok képviselôi gyakran meghazudtolják, akadályozva ezzel, hogy kiálljon Brüsszelben a szerbiai magyar érdekek védelmében.
"Az elmúlt másfél évben számtalanszor kerültem olyan helyzetbe, hogy a vajdasági politikai vezetôk dezavuálták azt, amit én Brüsszelben állítottam. És ezzel én lehetetlenültem el, miszerint valamilyen önös politikai zavarkeltés miatt olyat mondok, amit X, Y, Z cáfol Újvidéken, és fôleg Szabadkán. És utána úgy nyilatkoznak a Magyar Szóban, hogy verik a magyarokat, meg mi milyen kemények vagyunk, de utána elmennek mutyizni Belgrádba. Ilyenkor nekem azt mondják, hogy ne panaszkodjak, mert a belgrádi sajtószemle szerint a magyar pártok mutyiznak. De ugyanezek a pártok azt mondják, hogy harcoljunk értük. Ha valaki mindig A-t mond, akkor mindig ugyanazt az A-t mondja! – mondta az európai néppárti politikus.
Becsey erôsen kifogásolta azt is, hogy a délvidéki magyarság panaszai nincsenek jól, a döntést kellôen elôsegítô módon megfogalmazva. "Két éve járom a Vajdaságot, és mondogatom, hogy minden problémát dokumentálva írjanak le, és angolul adják ide. Amikor azt mondom, hogy európai formátumban adják ide, százalékokra lebontva, dátum szerint, hogy el tudjam mondani, milyen politikai disznóságok folynak, akkor valahogy ilyen nem születik. A délvidéki magyar politikai elitnek, a pártoknak és a civil szférának az erejét az mutatja majd, amikor ilyeneket képes lesz csinálni. Mert az nem ér semmit, hogy ezeket a problémákat ismerjük és ezekrôl hôzöngünk, de amikor feketén-fehéren dokumentálni kellene ôket, akkor megáll a menet" – mondta a vajdasági magyar újságírókkal Brüsszelben megtartott találkozóról készült beszámolók szerint az európai parlamenti képviselô.
A Közigazgatási- és Belügyminisztérium valamint az FBI megerôsítik együttmûködésüket az informatika terén elkövetett bûnözés megelôzése és felszámolása érdekében, errôl állapodott meg kedden, találkozó keretében Calin Popescu Tariceanu kormányfô és Robert S. Muller, az FBI igazgatója.
"Határozott intézkedéseket akarunk tenni az informatika terén elkövetett bûnözéshez kapcsolódó problémák megoldásáért, mind a törvénykezés, mind a megelôzés terén tájékoztató kampányok szervezése által", mondta Tariceanu.
Emlékeztetett arra a pozitív módra, ahogyan az FBI együttmûködött a belügyminisztériummal a szervezett bûnözés megfékezése érdekében, elsôsorban az emberkereskedelem terén.
A bukaresti látogatáson lévô FBI-igazgató Monica Macovei igazságügyi miniszterrel is találkozik.
Öt megye kórházigazgató-jelöltjei vizsgáznak ezekben a napokban Marosvásárhelyen. A bizottság élén, amely teljesítményüket elbírálja, Laurentiu Mihai, a szakminisztérium Európai Ügyek és Külkapcsolatok Igazgatóságának vezérigazgatója áll , aki tegnap sajtótájékoztatót tartott a Közegészségügyi Hatóság székhelyén.
Mind a 61 jelölt dossziéját elfogadták, mivel valamennyien eleget tettek az elôírt feltételeknek, amelyek között az is szerepel, hogy korábban nem mûködtek együtt a szekuritátéval.
Megyei szinten nem beszélhetünk túlzott versengésrôl, a kilenc igazgatói helyre mindössze 11-en vizsgáznak. Marosvásárhelyen csak a jelenlegi kórházigazgató, Baila Lucian pályázta meg a Megyei Sürgôsségi Kórház vezetôi posztját, s mindössze a régeni és az erdôszentgyörgyi tisztségre pályáznak ketten. A nyárádszeredai és a sármási kórház vezetése iránt a jelek szerint nem érdeklôdik senki.
Kérdésre válaszolva a sajtótájékoztatón jelen levô Morariu Silviu közegészségügyi igazgató elmondta, hogy a marosvásárhelyi kórház átszervezésének elfogadása késett, ezért nem hirdették meg a lérehozandó megyei kórház igazgatói tisztségét.
Az írásbeli tesztet pénteken a megyei kórház amfiteátrumában írják. A jelöltek az egészségügyre, az egészségügyi menedzsmentre és általában a menedzsmentre vonatkozó kérdésekre kell válaszoljanak. A teszt eredményét 19-én függesztik ki, majd az óvásokat követôen 21- én derül ki, hogy kik vehetnek részt az elkészített menedzseri program megvédésén. Lapunk kérdésére, hogy a bizottság hogyan állapítja meg, hogy a jelölt saját elképzeléseit vagy az erre szakosodott cégek által borsos összegért készített tervet védi-e meg, nem kaptunk pontos választ. A menedzseri terv bemutatását állásinterjú követi, majd november 25-re dôl el, hogy kik vezetik az elkövetkezô idôszakban megyénk és a környezô megyék kórházait. Ha a jelöltek nem érik el minden próbából a 7-est és összesítve a 8-as általánost, vizsgájukat nem tekintik érvényesnek.
A versenypolitika az EU-csatlakozási fejezetek egyik legfontosabbika, hiszen az unió alapvetô célja, hogy az áruk, személyek, szolgáltatások, illetve a tôke szabad mozgása mellett az egységes piacon reális versenyszellem érvényesüljön. A versenypolitika fejezetnek két tárgyköre van: a vállalatok magatartását szabályozó versenyjog (antitröszt-politika), illetve a vállalatoknak nyújtható állami támogatások szabályozása.
A megyei területi versenyhivatal tájékoztatót juttatott el szerkesztôségünkbe az Európai Unióban alkalmazott versenypolitikáról és a fogyasztók jogairól. Ebben kijelenti, hogy a szabad versenyt fontosnak tekinti az unió, hiszen ez az árak csökkenéséhez és az áruk, szolgáltatások közötti választási lehetôségek növekedéséhez vezet. Az Európai Bizottság a tagországok nemzeti versenyhivatalaival szabad és lojális versenyszellemet próbál megteremteni. Ami azt jelenti, hogy elsôsorban a versenyt torzító vagy akadályozó kereskedelmi praktikák ellen harcol.
Lapunk ennél egy kicsit bôvebben próbál betekintést nyújtani a "játékszabályokba", mert egyrészt ez az EB egyik legfontosabb feladata, másrészt pedig azért, mert a csatlakozást követôen a versenypolitikában is az uniós szabályokhoz kell alkalmazkodni, különben, ugyancsak uniós szankciókra lehet számítani.
Tilos a piaci erôfölénnyel való visszaélés
Az Európai Bizottság egyik legfontosabb feladata a "játékszabályok" betartásának felügyelete.
A trösztök (cartele) olyan független társaságok csoportja, amelyek hasonló tevékenységet végeznek, és a piac felosztása, valamint az árak ellenôrzése érdekében egyesülnek, ily módon leszûkítve a szabad verseny lehetôségét. A tröszt tagjai nem kerülnek versenyhelyzetbe, így nem kell az áru vagy a szolgáltatás minôségén javítaniuk, a gyengébb minôséget is ugyanolyan árban fizettetik meg. Ezért, az Európai Bizottság úgynevezett antitröszt politikája, amellett, hogy tiltja a trösztök létrejöttét, kemény büntetéseket szab ki a részt vevô vállalatokra. Ugyanis a domináns piaci helyzetben levô vállalatok sértik mind a fogyasztók, mind a versenytársak érdekeit.
Visszaélésnek számít, ha a cégek a szerzôdéskötés megtagadásával, az árpolitika tisztességtelen alakításával, indokolatlan árukapcsolással, vagy a megrendelôk lekötésével akadályozzák a versenytársak piaci lehetôségeit, s ezzel korlátozzák a fogyasztók választási lehetôségeit is. A csatlakozás után azoknál a visszaéléseknél, amelyek hatással vannak a tagállami kereskedelemre, a hazai versenyhatóság köteles lesz a közösségi jogszabályt alkalmazni. Mi több, egyes esetekben maga az Európai Bizottság jár el.
Az Európai Bizottság versenyfelügyeleti jogkörében információt kérhet, szemlét tarthat és eljárásokat indíthat a vállalatoknál, betekinthet a pénzügyi könyvekbe, hosszabb ideig tartó vizsgálat esetén lepecsételheti a vizsgált helyiséget. 2007. január elseje után Romániában is lehetôsége lesz a helyszínen vizsgálatot folytatni, bárkit meghallgatni, aki információt nyújthat a jogsértés körülményeirôl, sôt az illetô vállalat vezetôinek magánhasználatú helyiségeit, gépjármûveit is átkutathatja. Rendôrségi közremûködésre azonban csak a hazai bíróság engedélyével tarthat igényt.
Tehát január elsejétôl az uniós szabályokat kell betartaniuk a vállalatoknak. Erre kell (fel)vigyáznia a versenyhivatalnak. A gond nem az, hogy Románia nem igazította a törvényeit az EU-jogszabályokhoz, a gond az alkalmazással van. Az is probléma lehet januártól, ha a versenyhivatal úgy mûködik, ahogy eddig. Hiszen egyetlen, illojális konkurenciát leleplezô esetrôl sem hallottunk. Mert nem abból áll az országos vagy a területi versenyhatóságok feladata, hogy tájékoztató anyagokat küldjenek a szerkesztôségekbe, hanem valóban tegyék, amit hatáskörükben tenni kell.
A 12. Nemzetközi Könyvvásár egyik különleges standján, mindjárt a bejárat mellett csak egy könyvet árultak. A falra helyezett plakát elárulta, csak azért került egyetlen kötet a pultra, mert a szerzô, az Ausztráliában élô marosvásárhelyi Salamon István, a bevételt a katolikus gimnáziumban tanuló nehéz anyagi helyzetben levô diákok megsegítésére ajánlotta fel. A Lyra Kiadó által gondozott kötet 2005-ben jelent meg Kanyargós élet címmel. A szerzô a kötet lapjain érdekfeszítôen meséli el, ahogyan az egyetemi padokból katonai szolgálatba került, majd fogságba esett. A fogolytábori élet borzalmaiba, de humorosabb epizódjaiba is betekinthetünk. Külön fejezetben pedig megismerkedhetünk Ausztráliával, ahova Salamon István politikai fogsága után emigrált. A könyvet maga a szerzô a következôképpen ajánlja az olvasó figyelmébe: "Ahhoz, hogy az ember elszámoljon idejérôl, leírja emlékeit, meg kell öregedni, szert tenni némi bölcsességre, s arra gondolni, hogy nemcsak azért létezik, hogy élete hátralevô részét ledarálja."
E tanulságos kötetet nem csupán azért érdemes megvásárolni, hogy hiteles képet kapjunk egy élettörténetrôl, hanem árával azokat segíthetik, akik tehetségesek, de életútjukat az anyagiak hiánya gátolja. Az eladott könyvek árából befolyt összeget a Sanctus Emericus Római Katolikus Gimnázium Öregdiákjainak Társasága adja majd át a rászorulóknak. A vásár zárultával a kötet megvásárolható a Lyra Kiadó könyvesboltjaiban.
A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár elmaradhatatlan része a kiadók évenkénti bemutatkozása, az új kötetek ismertetése. Az idén sem volt másként: bemutatómaratonok zajlottak a Nemzeti Színházban, illetve a Bernády Házban: ezúttal egy, az utóbbiban szervezett könyvbemutatóról tudósítunk – a csíkszeredai Pallas Akadémia könyvkiadó irodalmi, tárlatnyitóval fûszerezett délutánjáról, amelynek során bemutatásra került regény, útleírás, verseskötet, recenzió- könyv, interjúkötet egyaránt, a hosszú asztal mellett pedig Kozma Mária, a kiadó fôszerkesztôje, illetve Nagy Miklós Kund házigazda beszélgetett Albert Ildikóval, Kozma Máriával, Murvai Olgával, Nagy Attilával, Nagy Pállal és Sükös Józseffel, majd Kiss Levente és Haller József kiállításának megnyitójára került sor.
Albert Ildikó második, Az önpusztító lélek címû könyvét jelenteti meg a Pallas Akadémia, amelynek címe némiképp elárulja tartalmát. A kérdésre, miszerint mi az a jellegzetes emberi vonás, ami egyáltalán nem változott az évszázadok során, a szerzô röviden és frappánsan válaszolt: az alkalmazkodóképesség.
Kozma Mária kötetérôl Nagy Miklós Kund beszélt: írója ritka madár tájainkon – hosszú évek óta regényeket ír. Mûvei érdekesek, olvasmányosak akár történelmi, akár jelenkori témájú könyveit forgatja az olvasó. Most megjelent Szarvassá vált címû regénye elôzô mûveinek folytatása. Igazi értékekrôl ír a szerzô, aki nôi és írói arcáról, ezek kölcsönhatásáról vallott, majd részletet olvasott fel regényébôl.
Murvai Olga Viseltes szavak címû új kötete kapcsán az identitástudatról, egynyelvûségrôl, többnyelvûségrôl, mint a mai kor velejárójáról beszélt – akárhány nyelvet tanuljunk is meg, mindig az anyanyelvünk marad az alap, amely identitásunkat meghatározza.
Nagy Attila A nap kertje címû verseskötete a kiadó díszkönyv-sorozatának legújabb könyve. Az Itália ihlette kötet titkos, és bennünk élô vitáliákról szól, a verseket Haller József fogalmazta grafikába a könyv lapjain. Hogy miért a Nap kertje? Mert ott boldogok az emberek – mondta a szerzô, majd felolvasott a kötetbôl.
Nagy Miklós Kund Míg a magnó összekapcsol címû interjúkötete ahhoz is hozzájárult, hogy új sorozatcím szülessen: Névsorolvasás. Az interjú az egyik legizgalmasabb sajtómûfaj, a kérdezés mûvészete. Helyzet, színjáték, amit kérdezô és kérdezett egyaránt elfogad. 15 év interjúiból állt össze a kötet, olyanok is megszólalnak lapjain, akik már nem élnek de az, amit mondanak, máig fontos lehet.
Nagy Pál Itthoni könyvespolc címû, kritikákat tartalmazó kötete hazai szerzôk hazai mûveirôl szól. A szerzô korábbi írásaiból válogatott könyv összeállításánál szempontként szerepelt, hogy olyan mûvek recenziói kapjanak helyet, amelyek máig értékeknek nevezhetôk. A válogatás mércéje volt ugyanakkor, hogy a kötet színes legyen és lefedjen minél több területet. Elôszavát a szerzô olvasta fel.
Sükös József a világ igen sok táját bejárta. Mount McKinley címû könyve három év három expedícióját írja le a helyszínen vezetett naplók alapján. Friss és ôszinte hang jelentkezik a könyvben, amely a csíkszeredai ügyvéd hegymászókalandjait írja le – naplóját többek közt a Himalája csúcsain és lejtôin írta. – 5000 méter felett egy ügyfél sem hív fel, vagy kopog a sátramon. Jó érzés feljutni egy minél zordabb hegy csúcsára – jegyezte meg viccesen Sükös József.
Kiss Levente és Haller József kiállításáról Nagy Miklós Kund beszélt. Elôbbinek kiállított kisplasztikáiról és köztéri szobrairól esett szó, míg utóbbi esetében megtudtuk: a kiállított grafikák Nagy Attila szóban forgó kötetének "illusztrációi". "Illusztrációk", mert Haller József az a képzômûvész, aki nem egyszerûen illusztrál, hanem képes arra, hogy a szerzô gondolatait, hangulatát vetítse munkáin keresztül. Álombeli tájaival gazdagította a könyvet, úgy jelenítette meg a Nap kertjét, hogy közben hû maradt mûvészetéhez, saját formajegyeihez, stílusához – hallottuk a teltházas irodalmi estbe hajló délutánon.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc nem bukott el, hanem a Rákóczi-szabadságharchoz és az 1848-as forradalomhoz hasonlóan a kompromisszumkötés feltételein javított. (Bartos Miklós) * Sütô András 2002. május 15-én járt Erdôszentgyörgyön. Meglátogatta a Rhédey-kastélyt, egy csésze kávé mellett beszélgettünk közös dolgainkról. Az ugató madár címû drámájában Rhédey Claudia és Bodor Péter is szerepel. A dráma megjelenésekor dedikált példányt küldött a városnak. (Székely Ferenc) * November 24-26. között tartják a Kis- Küküllô menti mûkedvelô színjátszók 14. fesztiválját. Jelentkezés: tel. 0265- 578-720; 0746-671-318. Diákújságíró-képzés indul Erdôszentgyörgyön. A tanfolyam végén a résztvevôk oklevelet kapnak. * ERDÔSZENTGYÖRGYI FIGYELÔ, 2006., október.
Annyit írtam már róla, hogy a hivatásos elôadók joggal vethetik szememre: miért kell mûkedvelô szavalót ennyire ajnározni. Nem kell. De vannak emberek, akiket a Küküllôk, Maros, Olt, Körös stb. ôszi köde nem tud belenyomni a völgybe. György Dénes volt ilyen. Rüsz Karcsi bácsi más. Falusi versmondó. Egyszer Magyarózdon Czine Mihály irodalmárt hallottam énekelni, Horváth István költô házának a tornácáról. Rüsz Karcsit azóta is tornácon képzelem, holott, azt hiszem, valóságosan sosem állt olyan helyen. Az ô pódiuma a mindenkori erdélyi falu virtuális tornáca, amelyrôl híreket hallanak az atyafiak, olyan "világi" üzenetet, amely "profán volta" miatt nem kaphat hangot a templomi beszédekben.
Október 7 – 14. között tartották a Kaleidoszkóp Versfesztivált Budapesten, a Merlin Színházban. 12-én mutatta be harmincöt perces mûsorát a Pódium Estek Fesztiválja keretében: Van olyan föld – Vannak vidékek címmel, a színház kamaratermében. Magyari Lajos, Farkas Árpád, Kányádi Sándor, Székely János és Gellért Sándor tizenhat versét adta elô nagy sikerrel.
A Vigyél hírt a csodáról címû vers- és prózamondó verseny döntôjét október 21-én tartották a budapesti Magyar Mûvelôdési Intézetben. Karcsi bácsi néhány szép könyvvel gyarapíthatta házi könyvtárát (1956 emlékére – fotóalbum, tartalmazza a Magyar Mûvelôdési Intézet kiállítása teljes anyagát, 79 képet.; Csoóri Sándor: Futás a ködben; Kortársaink (válogatás kortárs költôk verseibôl).
Debrecenben nyolcadszor rendezték meg a dr. Kardos Albert (1861-1945) nevével fémjelzett nemzetközi vers- és prózamondó versenyt október 27-29. között. Ezen a felnôtt kategória elsô helyezését érte el Rüsz Károly. Pénz- és könyvjutalomban részesült. – Nagyon örültem, hogy Tóth Réka, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum kilencedikes diákja is ott volt a versenyen, és jól szerepelt, a döntôbe is bejutott. Könyvjutalomban részesült.
Frissebb hír: november 4-6. között Karcsi bácsi részt vett az Illyés Gyula III. nemzetközi vers- és prózamondó versenyen is, mégpedig Ozorán, a nagy költô szülôhelyén. Huszonhat versenyzô jutott a döntôbe, Rüsz Károly két különdíjat kapott, Illyés Gyula lányának, Máriának a különdíja a költô Táviratok címû kötetének számozott példánya, a Nap Kiadó különdíját pedig az igazgatója, Sebestyén Ilona nyújtotta át. A csomagban Illyés Gyula Nem menekülhetsz címû kötete és a nemrég távozott Domokos Mátyás irodalomtörténész, kritikus, szerkesztô három könyve: A porlepte énekes (Weöres Sándorról), Írósors (Németh Lászlóról), Szembesülés írókkal, mûvekkel.
– Hivatalos vagyok a Cantata profana Bartók-versenyre (2006. dec. 2-3.) is. A május 21-i selejtezôn jutottam be. Egybeesik a XVII. Gellért Sándor szavalóversennyel, ezért Szatmárnémetibe utazom; hû maradok Gellért Sándor szellemiségéhez. Valakinek állni kell a tornác küszöbére.
A méheket valójában csak zümmögve képzelném téli álmot aludni. Volt egy tanítóm, aki halálakor tudta az egyszeregyet, és el is dalolta. Akkor derült ki, mennyi nem kétszer kettô. Ismertem egy önmerénylôt, aki az utolsó pillanatban másra terelte a gyanút. És volt egy alkalmi ismerôsöm, néha képtelen volt élni, bevádolta magát, elvitték, majd okafogyott ürüggyel visszahozták, és éhezett tovább. Mikor már lehetett segélyeket kapni innen- onnan, lebukott egy turkálóban. Ruhát vett volna, sajna, ingyen adták.
Mindenféle tapasztalataim vannak. De alig ismerem a méheket.
Érdekel valakit, hogy a méhek például nem alszanak téli álmot? Mert úgynevezett fürtalakban húzódnak össze a kaptárban, így hôszigetelô réteget képeznek a belsô mag felé? A torizmuk rezegtetésével hôt termelnek, ezzel is védekezve a megfagyás ellen. Bizonyos idôközönként a kaptár külsô rétegén eldermedt méhek helyet cserélnek a belsôkkel. A téli kaptárbeli munkájukhoz a nyár folyamán elraktározott mézbôl nyerik az energiát. Amennyiben ez nem bizonyul elegendônek, akkor a méhcsaládok etetésre szorulnak.
Semmit sem értek a méhekhez. Holott az apám méhész volt, vagy lehetett, árulta a terméket mindenesetre. Egyszer találkoztam vele a mézpiacon, elvitt volna fagyizni. De én akkor már helyettes tanári kinevezésem ügyében futkároztam Medgyesen (mely Szász-, nem Aranyos-, a tájat Medgyes rajonnak hívták, Mediás orás frumosz, te ducs ku trén si ví pe zsosz, Szép kis város Szászmedgyes, vonat visz, és gyalog jessz').
Kedves francia dal is foszlányol köröttem, a fecskérôl, lézer irondellô, v(i)jen nóz égájjé, v(i)jen á tírô dejjô, dannotrô f(o)ájjé, a diftongusokat (p)lazán tessék, egyébként onnan ugrott be, hogy a nap süt, rejonnô a tájat, a tavasz a fôszereplô, tôle jön minden, adagolja pompázatát, tút lé szesz plendôr, ez tetszett leginkább, akik rádió- tévébemondók, magyarokul is tanulják meg, olvassanak hozzá, mondják az orleansi szüzet Orléánynak legalább, a Jean-viccek hôsét pedig ne zsánozzák, mert az leány.
Egy kiló cukorból és 7 deci vízbôl összekevert szörpöt használnak. A leleményes méhek a lecsapódó párát is megisszák, vagy felhasználják a kristályos méz feloldásához.
Nem tudok többet a méhekrôl. De az apatársam, Faluvégi Sándor Nagysolymoson, vagy a hármasközségi Nemes család ifi ága mesélhet.
Állítólag régebben Tófalvi Lajos és Tófalvi Imre tanár urakat Korondon a dalosméhek csípései gyógyították ki a köszvénybôl.
Magánreumám van. Egykor csókokért kajtattam adysan.
Kié e két vicces sorocska? Itt többet ne taposs lányért! (S hozzám vert egy lapos tányért... )
Ha méhek télen kivonják magukat a forgalomból, joggal teszik. Övék marad akkor is az erdélyi havas jus murmurandi-ja. A mormogás, a beleszólás tisztes joga. Nagy erô. Ne mondja senki, hogy a méhek télen viccbôl sem zümmögnek.
Vannak tavaszra mocorgó dolgozóink.
Erôs kaptár a mi zsongásunk.
Száz évvel ezelôtt, 1906-ban alakult meg az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztálya. Az 1895-ben létrejött egyesület kezdetben a történelmi és természettudományi szakosztályokkal mûködött, az orvostudomány fejlôdése nyomán azonban egy újabb szakosztály létrehozása vált szükségessé. Ennek történetét írta meg dr. Péter Mihály nyugalmazott egyetemi tanár és felesége, dr. Péter H. Mária nyugalmazott egyetemi adjunktus. Az EME kiadásában megjelenô kötet – Az EME Orvostudományi Szakosztályának százéves története 1906- 2006 – bemutatója az évfordulós ünnepség jelentôs momentuma lesz.
A szerzôpáros, akik az erdélyi orvos-, fogorvos- és gyógyszerésztudomány történetének kiváló ismerôi (amit eddigi kiadványaik bizonyítanak), ezúttal is éveken át tartó kutatómunka eredményét foglalták össze a tartalmas, rendkívül érdekes és a tájékozódás szempontjából igen hasznos kötetben. Amint kérdésünkre Péter Mihály professzor elmondta, az adatgyûjtés helyszíne a vásárhelyi, a kolozsvári és a bécsi levéltár, a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár, az Országos Széchenyi Könyvtár, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem levéltára valamint orvostörténeti könyvtára, múzeuma és levéltára volt.
– Hogyan épül fel, milyen fejezetekre tagolódik a kötet?
– Az orvostudományi szakosztály történetének – a megalakulástól napjainkig tartó – bemutatásával kezdjük. Ebbôl kiderül, hogy a történelmi változások milyen hatással voltak a szakosztály életére, ami 1919-ben megszûnt és 1921-ben alakult újra. A két világháború között folyamatosan mûködött 1940-ig, majd 41-tôl a 48-ban történt beszüntetéséig és hosszú szünet után csak a rendszerváltást követôen alakult újra.
– Melyik idôszakban volt a legaktívabb az anyanyelvi tudományápolás, ami valójában a szakosztály legfontosabb célját jelentette?
– 1906–19 között az erdélyi magyar orvosok hetente tartottak tudományos összejöveteleket, a legeseménydúsabb azonban 1990 után volt a szakosztály munkája. Egyébként errôl szól a könyv második fejezete, amelyben az üléseket, vándorgyûléseket, orvoskongresszusokat vesszük számba az 1906-1940 közötti idôszakban. Beszámolunk a szakcsoportok, a területi csoportok tevékenységérôl, a kiadott emlékkönyvekrôl és szakkönyvekrôl.
– Kik voltak a mindenkori legaktívabb mozgatói az orvostudomány ápolásának?
– Nem szeretnék most neveket kiragadni, ez a harmadik fejezetben megtalálható, amelyben a szakosztály szerkezetét, felépítését és mûködését mutatjuk be. Szó esik az elnökökrôl, választmányi tagokról, tisztségviselôkrôl, az orvos- és a késôbbiekben létrejövô gyógyszerésztudományi szakosztály kapcsolatáról, a továbbképzô tanfolyamokról, ösztöndíjakról és a szakosztály székházáról.
– Érdekes momentumot említett a negyedik fejezettel kapcsolatosan.
– A Függelék valójában egy adattár, amely az 1906 és 2000 között megjelenô értesítôk tartalomjegyzékét foglalja magába, pontosabban a dolgozatok címét, szerzôjét és azt, hogy melyik értesítô hányadik oldalán található a dolgozat.
Ami pedig a hasznosságát illeti, nemrégiben felkeresett dr. Czakó József Németországból, a volt Czakó-szanatórium egykori vezetôjének fia, aki édesapja tevékenységérôl érdeklôdött. Az akkor még készülô könyvbôl meg tudtuk mondani, hogy édesapja az orvostudományi szakosztály 1937-es tordai vándorgyûlésén mutatta be az elsô szívmûtétrôl készült beszámolóját (amikor egy tût operált ki egy katona szívébôl), mivel a dolgozat az orvostudományi értesítôben is megjelent.
– Ezek szerint a Függelék az erdélyi orvostudomány történetének gazdag adattára, amit valószínûleg haszonnal forgatnak majd a tudományos munkát végzô idôsebb és fiatal orvosok, egyetemi hallgatók. Milyen érdekességekre bukkantak még az anyag feldolgozása során?
– Sok mindenre. A megjelent dolgozatok pontosan tükrözik, hogy az elsô világháború milyen befolyással volt a tudományos életre, hogy hónapok alatt mennyire megváltoztatta az orvoslás profilját. Az értesítôben megszaporodnak a hadi sebészettel kapcsolatos dolgozatok, s a kiütéses tífusszal, kolerával kapcsolatos járványtani írások is, vagy például az állkapocssérülések és törések megoldásának bemutatása. Kiadtak olyan értesítôt is, amely teljes egészében a hadi orvoslással foglalkozik.
Számomra nagy örömet jelentett, hogy az 1940-es években kiadott Értesítôkben felfedeztem késôbbi professzoraim, Ludány György, Putnoky Gyula, Haranghy László, Obál Ferenc, Kelemen László, Péterffy Pál, Vendég Vince és mások tudományos dolgozatait.
Úgy érzem, hogy e Függelék megírásával egy sor adatot sikerült megmentenünk a feledéstôl.
A kutatómunka során rájöttünk, hogy EME Orvostudományi Szakosztálya nagyon hasznos tevékenységet fejtett ki a tudományos munka mellett az egészségügyi nevelés terén is, ami Erdély egész lakosságára hatással volt. Minden vándorgyûlésen elhangzottak tudomány- népszerûsítô dolgozatok, amelyek mûvelôdéstörténeti, tudománytörténeti, de egészségügyi nevelési szempontból is fontosak voltak.
– Milyen tanulságra jutottak még a könyv megírása során?
– Világossá vált számunkra, hogy a kisebbségi sorban élô embereknek és különösen az értelmiségieknek tartozniuk kell valahova, nemcsak szociális, hanem szakmai szempontból is. Nagy szükség van a szakmai tudományos egyesületekre, mert aki sehova sem tartozik, sehol sem tevékenykedik, az szakmai téren elôbb-utóbb lemarad.
Ugyanakkor az is kiderült, hogy az EME Orvostudományi Szakosztálya az elmúlt száz év alatt példamutatóan eleget tett vállalt feladatának, az orvos- és gyógyszerésztudomány magyar nyelvû mûvelésének és terjesztésének. Örömet jelent számunkra, hogy a ma is megjelenô Orvostudományi Értesítô országosan akkreditált publikációvá vált, ami lehetôvé teszi, hogy a szerzôk egy állás elnyeréséhez vagy az elôlépéshez szükséges kreditpontokat megszerezzék. (A könyv bemutatója november 17-én, pénteken 18 órakor a Kultúrpalota kistermében lesz.)
Széles karimájú, zöld zsinóros zöld kalap. Hosszú, borzas, göndör ôszes haj. Illôen rendetlen, szórakozott mozdulatok. Folyamatos, rezignált félmosoly, ôszinte kíváncsiság, hogy mi újat hoz a következô pillanat. És hihetetlen élénk tekintet, mögötte sok-sok eltanulnám, meghallgatnám, eltanulhatnád, meghallgathatnád gondolat a világról, az emberekrôl.
Durst György a Duna Mûhely és az Alter- Native rövidfilmfesztivál elôzsûrijének tagja, az ott is bemutatott Az élet vendége címû film és a Duna Mûhely producere. Az említett film Kôrösi Csoma Sándor alakját idézi. A nézô megborzong a filmtôl, mint ahogy a magasztostól szokás, ismeretlen érzéseket kelt benne, és azon gondolkodik, hogyan tud a képek, hangok összessége ilyen erôs érzést kelteni benne, vágyódást a megértésre, az értésre.
– A fesztivál többi filmje mellett hova helyezi Az élet vendégét?
– A jelen lévô filmek közül nem hasonlítom össze egyikkel sem, merthogy valójában nem versenyeznek, de ha ez így lenne, akkor nyilván nagyon érdekelne, hogy milyen helyezést kap. Saját mûveim között pedig különleges helyet foglal el, nem is tudok már objektív lenni, elfogult vagyok. Ez egy mûfajilag nagyon nehezen besorolható alkotás. Mert nem dokumentumfilm. Talán külön kategória.
– Sokaknak nagyon tetszett a film, de elég sokan kimentek a terembôl.
– Hát, istenem, aki kiment, az nem értette, és nem is neki szólt. Nem érdekel, hogy ki nem nézte végig, az érdekel, az érdekes, aki benn maradt. Az megértheti és egy élménnyel marad. Sokszor beszélnek a filmen olyan nyelven, amit nem értünk. Ez nem is baj, mert a mesélô tulajdonképpen elmondja ugyanazt, és a nyelvek bizonyos zenei elemként hatnak. Van egy íve az egésznek, erre rá kell érezni. A filmben nem mutatjuk meg konkrétan, hogy na, tessék, ez Csoma Sándor. Nem adunk neki egy arcot. Nincs is ahogy, háromszáz év után nehéz lenne, vagy nagyon sok pénzbe kerülne, amivel most épp senki nem rendelkezik. Megmutatjuk azt, hogy ki hogyan látta, láthatta volna. Az ilyen jellegû filmek csak egy bizonyos réteghez szólnak, mint minden film. Van, akinek a tucatfilmek kellenek. Humor is van a filmben. Például az, hogy a végén csak úgy átbiciklizik Csoma Sándor a képen. Abszurd, nem?
– Úgy tûnt, nem volt megelégedve a film bemutatásának körülményeivel.
– Számomra a vetítôvászon az szent. Barbárságnak tartom, hogy a vászonhoz olyan közel helyezték el a reklámokat. De innen jön a pénz... A filmnek meg kell adni a tiszteletet. Itt DVD-rôl vetítették le a filmet, és nem a megfelelô szélességben, ami megint nem elônyös körülmény, mivel nem úgy érvényesülnek a színek, sem a mélység, mint ahogy az eredeti változatban. De itt most erre volt lehetôség, és azért látom, hogy évrôl évre fejlôdik a fesztivál, lassan kinövi magát.
– Gyakran használja a kommerszfilm fogalmát negatív elôjellel.
– Igen. Én ezt a filmet például nem pénzért csináltam. Egy fillért sem látok belôle, nem is hoz semmit, sôt, inkább elviszi a pénzt. Még a forgatásokra sem tudtam elmenni Indiába, pedig azt nagyon szerettem volna, és talán soha nem lesz rá újabb alkalom. De tudom, hogy egy maradandó alkotás, és aki megnézi, nem felejti el öt perc után. Ilyen filmeket kellene készíteni. Valahogy a kultúra is süllyed. Kommerszkultúra. Húzza maga után a sok szponzor. A kultúra támogatását csak diszkréten kellene mûvelni, nem agresszívan és barbáran. A kultúra támogatása nem eszköz kellene legyen, hanem cél. Jelenleg eszköz a reklámra. Aki viszont egész életében másodosztályú amerikai filmeket nézett, az nincs hogy szeresse ezeket a kicsit másféle filmeket. Ezt nem azért csináljuk, hogy többször is megszakítsák reklámmal, az megint egy barbárság. Meg kellene mutatni neki is, elmagyarázni, nevelni, hogy ne maradjon a földhöz olyan közel. De a média is pongyola.
– Magyarországon?
– Magyarországon igen. Itt még nem figyeltem meg, vagy nem annyira nyilvánvaló. Sokszor egy egészséges mondatot nem tudnak leírni. Központozás, vagy egyszerûen hiányzik az állítmány. S ezzel együtt a média óriási hatalom. Nem kellene az legyen. Objektív, információs egységnek kellene lennie. Az újságírók tájékozatlanok, egyáltalán nem látják át egy esemény egészét, koncentrálnak egy részletre, és nyilván hibásan mutatják be. Megjelent egy kritika Az élet vendégérôl. Nem szoktam mérgelôdni az ilyesmin, de ezen valahogy sikerült. Egyáltalán nem értette meg a kritikus a filmet, olyan volt a kritika, mintha muszáj lett volna megírnia. Bizonyíthatóan valótlan dolgokat állított a filmrôl. A média is vállalkozás, az a baj. Hasznot hoz. Szörnyû. Mind végezhet valaki egyetemet, mert nem ér semmit. A tehetség számít. Az iskolától az ember nem lesz jó szakember. A tehetség pedig hihetetlen ritka, amint észrevettem. Romlik el a világ, na. Ennek a világnak, így ahogy van, vége. Nem lehet mesterségesen fenntartani. (Felnéz az égre, keres valamit, aztán megvonja a vállát.)
– Változtatott volna valamit, ha több pénz van a filmre?
– Nem. A filmen nem. Talán a mi hangulatunkon igen. Mert ahogy már mondtam, ez a film nem hoz semmit, elégtétel a pozitív visszajelzés meg a díjak. Olcsó filmnek számít, ötvenmillió forintba került. De én azt is mondom, hogy az ember csak akkor fejezze ki magát filmben, ha már minden egyébben megpróbálta, próbált verset írni, zenélni, és nem sikerült. Mert egy nagyon drága mûfaj, és egyáltalán nem biztos, hogy azt fogja kihozni az emberekbôl, amit kellene. És hiába van egy jó kotta, egy jó forgatókönyv, semmi garancia, hogy a film a mondanivalót vissza tudja úgy adni, hogy a közönséghez is eljusson.
– Miért van minden évben más kalapja, és az ideinek mi a különlegessége?
– Nincs minden évben más kalapom, és ez innen van, Erdélybôl. Szeretem a kalapokat. Körülbelül 15 darab van nekem otthon. És szeretek utazgatni itt, nagyon. De persze, nem kalapokkal. Csak eggyel. Most éppen ez kísér el.
A bevezetésre váró román KRESZ második fejezetének elsô szakasza hangsúlyozza, miszerint a közutakat használó bármilyen jármûnek meg kell felelnie a közlekedésbiztonsági, rendeltetés szerinti és környezetvédelmi mûszaki elôírásoknak. Magyarán: senki sem mondhatja majd, hogy csak egy kicsit tévedt rá az útra oda nem való kerékpárral, motorbiciklivel, vontatóval, pótkocsival, szekérrel és így tovább. A gépjármûveket pedig föl kell szerelni mentôdobozzal, fényvisszaverô háromszöggel és tûzoltó készülékkel. Természetesen valamennyi ilyen tartozéknak homologált terméknek kell lennie. Itt megjegyeznénk két dolgot. Az egyik az, hogy vigyázat, már a kiskocsikban is benne kell legyen a habzó vagy poroltó készülék, nem csupán a nagyobb, nehezebb autókban. A másik probléma az, hogy az elsôsegélynyújtás kellékeinek az eredeti vákuumcsomagoláson lejárati dátuma van, amire idôrôl idôre rá kell pillantani, nehogy kifussunk a határidôbôl, mert akkor emiatt is megbírságolhatnak. Ezt megelôzendô vásárláskor elégséges a "belevalót" kérni, magát a mûanyagból fröccsöntött dobozt felfrissített tartalommal változatlanul tovább használhatjuk. A törvényhozó figyelmét elkerülte, hogy a fenti passzus globálisan fogalmaz, amikor felsorolja, mi mindennel szükséges ellátni a gépjármûveket. Gyanítjuk, hogy a közúti közlekedési törvénykönyv alkalmazási rendelkezéseiben pontosítanak: a szóló motorkerékpárosoknak például nem szükséges magukkal cipelniük a súlyos, terjedelmes tûzoltó palackot, elakadást jelzô háromszöget meg a mentôdobozt. Vagy mégis? Majd meglátjuk, ha piacra kerül a brosúra.
A decembertôl hatályba lépô törvény kimondja: ahhoz, hogy valamely jármûvet bejegyezzenek a hatósági nyilvántartásba, egyáltalán engedélyezzék a közúti használatát és számtáblát kaphasson, homologált gyártmánynak kell lennie. Ez – a szöveg szerint – a mopedekre is vonatkozik (amelyek nem minôsülnek gépjármûnek), meg a pótkocsikra és/vagy utánfutókra. Azokról a motor nélküli jármûvekrôl, amelyek homologálás nélkül is közlekednek, külön rendeletet jelentet meg Románia Hivatalos Közlönyének I. részében a szállítási, építkezési és turisztikai miniszter – hangzik az ígéret. A homologálás megtörténtét a jármû törzslapjával lehet igazolni.
Annak ellenére, hogy – mint ismeretes – tilos közúton olyan szállítóeszközzel közlekedni, amelyik nem felel meg a technikai követelményeknek, amelynek lejárt az idôszakos mûszaki felülvizsgálási határideje, és amely nem rendelkezik kötelezô gépjármû- felelôsségbiztosítással, mindenkinek figyelmébe ajánljuk a (10.) törvényszakaszt. Ezek az elvárások ugyanis mindig egységes csomagot alkotnak, s szó sincs arról, hogy Romániának az Európai Unióba való belépésével, amikortól ugyanis bizonyos országhatárok átjárhatóbbá válnak, a hatóságok lemondanának a teljesítésükrôl. Ellenkezôleg, ilyen vonatkozásban csak további szigorításokra számíthatunk, mint például arra, hogy az idehaza érvényes felelôsségbiztosítás díjának befizetését összekapcsolják a külföldön is kötelezô és használható biztosítással. Nehogy már valaki színlelt vagy tényleges feledékenységbôl ilyen szerzôdés, fedezet nélkül surranjon ki az országból.
A ma még érvényes régi regulához képest fontos kiegészítése az új jogszabálynak, hogy a forgalomba való beírás nemcsak a tulajdonosoknak kötelessége, de mindazoknak, akik közúti jármûvet bírlalnak, üzemeltetnek, akár mondjuk úgy, hogy lízingrendszerben vásárolták és még nem egészen az övék, akár úgy, hogy bérleti szerzôdés alapján használják.
A hatósági bejegyzés elôtt a tulajdonos vagy az általa felhatalmazott jogi, illetve természetes (magán-) személy, amennyiben nem új jármûrôl van szó, köteles okirattal bizonyítani annak eredetét, eredetiségét, esetenként azt is, hogy a jármû eltûnése miatt nem tettek feljelentést Romániában vagy külföldön. A tulajdonos vagy a bírlaló köteles kérni az illetékes hatósági szervtôl, hogy a forgalmi engedélybe (certificat de înmatriculare) vagy regisztrációs engedélybe (certificat de înregistrare) vezessenek be minden, a jármû azonosítási adataiban bekövetkezett változást.
A maholnap alkalmazásra kerülô elôírásnak megfelelôen ahhoz, hogy egy jármû a közúton közlekedhessen, a kerékpárok és a kézzel húzott vagy tolt jármûvek (többnyire kéziszekerek) kivételével, az be kell legyen íratva vagy jegyeztetve a nyilvántartásba és olyan alakú, méretû és tartalmú rendszámtáblával ellátva, amilyent a hatályos szabvány megkövetel. A bejegyzésre/beírásra nem kötelezett jármûvek pedig csak egy erre vonatkozó külön szabály szerint vehetik igénybe a közutakat. A törvény nem részletezi a feltételeket, tehát ennek tisztázása is beletelik még egy kis idôbe.
Hogy a Renault márka Formula–1-es ragyogó szereplése nem százszázalékos francia dicsôséget jelent, azt már a szerzôdtetett "pilóták" nemzeti hovatartozása is igazolja. A világbajnoki címvédô Fernando Alonso spanyol fiú, akinek a lakhelye Oxford, Nagy-Britannia. Csapattársa, Giancarlo Fisichella talján és Rómában van az otthona. Tartalékemberük Suomussalmiban született, az pedig Finnországban található. De érdekes módon Heikki Kovalainen is, mert róla van szó, Oxfordba tér haza.
Röviden ennyit a versenyzôkrôl. Ezt követôen hadd említsük meg, hogy a franciák büszkeségének számító R 26-os gépkocsinak nem csupán a motortechnikai igazgatója angol, de a karosszériatechnikai igazgatója is. Úgy hívják, hogy Bob Bell. Az ô irányítása alatt ment végbe a korábbi R 25 agresszív továbbfejlesztése egy olyan autóvá, amelynek szinte nem léteznek rossz oldalai.
Az egyre növekvô motorteljesítmények megállítására a FIA (Fédération Internationale Automobile) V8-as motorok bevezetése mellett kötelezte el magát. A változó hosszúságú szívótorkokat – amelyek segítségével a mérnökök a korábbi V10-es motorok töltését optimizálták – betiltották. A változásokat követô teljesítménycsökkenés körülbelül 20 százalékos.
E veszteség kompenzálása végett a tervezôk elsôsorban a kocsiszekrény súlycsökkentésére összpontosítottak. Ugyanakkor minden szempontból masszívabb, merevebb, kompaktabb, gyorsabb versenyautót akartak építeni. A legfeltûnôbb változást a szûkre szabott oldalszekrények jelentették, amik a V8-asok kisebb hûtési igénye miatt vesztettek méretükbôl. A karosszéria alatt pedig a leglényegesebb változást az új, titánium sebességváltó hozta meg.
A biztonság szempontjai természetszerûleg nem kerülhették el a figyelmet. A versenyzôk felszerelésének drákói szigorúsággal elôírt követelményeknek kell megfelelniük. Ezért a vezetô kezeslábasa (overall) háromrétegû nomex anyagból készül, ami rendkívül rossz hôvezetô. Az elsô réteg, amely közvetlenül az alsóruházattal érintkezik, légáteresztô, így a bôr a ruha alatt is lélegezni tud. A második réteg szerepe a hô- és tûzvédelem, míg a szponzori logók a harmadik, legkülsô rétegre kerülnek, amely szinten tûzálló. Ami az alsóruházatot illeti, a balaclava – vagyis a tûzálló maszk –, a jégeralsó, a hosszú ujjú póló és a zoknik mind legalább kétrétegnyi, tûzálló nomexbôl készülnek. Ugyancsak háromrétegû nomex a kesztyû, szarvasbôr borítású tenyérrésszel. Hasonló hozzávalókból gyártják le a versenycipôket. A szénszálas vagy fém erôsítésû mûanyag talprésznek a rezgések elnyelésében is szerepe van. A bukósisakoknál a szénvázas mûanyag a masszivitásért, a kevlár a tûzállóságért, a polietilén pedig a törhetetlenségért felel. Az elôírások szerint 800 fokos hômérsékletnek 45 másodpercig kell ellenállniuk, és együttesen mindössze 1,3 kilogrammot nyomnak. A sisakrostélynak 500 km/h becsapódást sérülés nélkül kell elviselnie. A HANS (Head And Neck Support) betûszó fej- és nyakvédelmet jelent. A versenyzô sisakjához rögzített kötelezô tartozék a vállak felett átvezetett támasztékokhoz kapcsolódik, megakadályozva a nyakcsigolya-sérüléseket frontális ütközés esetén.
Autók és egyebek
Az 1914. június 28-i szarajevói tragédia felidézését azzal a mondattal hagytuk félbe, hogy Potiorek (boszniai táborszernagy, tartományi fônök) észrevette: nem a kijelölt útirányban haladnak és álljt parancsolt a gépkocsivezetônek, mire az fékezett, s ekkor mintegy háromlépésnyirôl eldördült két lövés.
A hercegnô hirtelen férje mellére, majd az ölébe hanyatlott, a trónörökös pedig hátraesett az ülésen, s mindketten ebben a helyzetben maradtak egészen a konakig (udvarház, sz. m.), ahova az autó a legnagyobb sebességgel tért vissza. Mikor megérkeztek az épület elé, Chotek (Hohenberg) Zsófia látszólag sértetlennek mutatkozott, de Ferenc Ferdinánd szájából vérsugár lövellt ki Harrach gróf arcába, s tábornoki fövege elôrecsúszott.
Favázas kocsi volt
Elénk tolul a kérdés: milyen katasztrofális véletleneknek volt tulajdonítható, hogy a reájuk leadott lövések mindegyike halálos volt? A Ferenc Ferdinándot ért golyó közvetlenül az új Waffenrock patentzáras katonai aranygallérja alsó széle alatt fúródott a nyakába. Ha tehát egy centiméterrel magasabb lett volna az iránya, valószínû, hogy a kemény nyakravalón megcsúszik, pályája kissé elferdül, s ez esetben aligha tudta volna a fôütôerét halált okozó hevességgel érni. Hohenberg hercegnôt akként találta a lövedék, hogy az autó favázán alulról hatolt keresztül, s így fúródott az áldozat testébe, roncsolta szét a hasi ütôerét.
Az autó régimódi alkotmány volt, melyet azért vettek igénybe, mert a Harrach Ferenc grófnak eredetileg rendelkezésre bocsátott kocsiját valami hiba miatt javítás alá kellett venni, s csak ezt a második, gyengébb masinát használhatták.
A merénylet után két katonatiszt azonnal a gyilkosra vetette magát, kardját suhogtatta feléje. A revolvert azonban alig tudták kicsavarni a kezébôl, oly görcsösen szorította. A tömegbôl is többen ütlegelték Gavrilo Pricipet, a rendôrség azonban meglehetôsen gyámoltalanul viselkedett. A könnyelmûségig menô felületesség megdöbbentô bizonyítéka az is, hogy amikor a Cabrinovic által elkövetett sikertelen merénylet már megtörtént (ô dobott korábban robbanószerkezetet a kocsira), még akkor sem léptettek életbe megfelelô biztonsági intézkedést. Olyan körülmények között, hogy, mint utólag kiderült, a szarajevói vasútvonal mentén a kutatásra kiküldött katonai század több bombát is talált!
A büntetôbírósági fôtárgyalás
A trónörökösnek és feleségének gyilkosai 1914. október 13-án kerültek a szarajevói kerületi bíróság egyik büntetôtanácsa elé. A tárgyalás az osztrák–magyar hatóságok boszniai hivatalos nyelvén, szerbül folyt. A tettesek nagy része – mert mintegy húszan állottak a bíróság elé, akik többé-kevésbé súlyosan voltak belekeverve a bûntettbe – fiatal, húsz éven aluli egyén, bukott diák, a társadalom alacsony rétegében élô, szegény szülôk gyermeke. Olyanok, akiknek már alacsony intelligenciájuk miatt sem lehetett fogalmuk a politikai helyzetrôl, tehát ítéletet sem alkothattak arról, hogy Ferenc Ferdinánd barátja volt-e a szerb nemzetnek, vagy ellensége. Ezek a fiatalemberek – inkább lehetne ôket suhancoknak mondani – a nagy szerb gondolat megszállottjaivá lettek.
A belgrádi kis, füstös kávéházban, ahol temperamentumos nagyhangú emberek a világ sorsáról beszélgettek és vitáztak, az ilyen fiatalemberekben beteges vágyak ébredtek a helyzet sürgôs megváltoztatására. De elôbb bûnbakot kerestek. Ki annak az oka, hogy a szerbség nem tud igazán egy nemzetként érvényesülni? Ki az, aki tehát ezáltal egyéni érvényesülésüknek, boldogságuknak is útját állja? A svaba, ahogy náluk az osztrákokat nevezték, az, aki a felett a Bosznia felett uralkodik, mely hitük szerint az övék kellene legyen és ezeknek a svabáknak most a trónörököse, de nemsokára császára lesz Ferenc Ferdinánd. Ôt kell tehát megsemmisíteni – vonták le a következtetést.
A marosvásárhelyi és Maros megyei birkózósport egykori kiválóságainak állított emléket a szabadfogású birkózásban a sportcsarnokban vasárnap népes részvétellel megrendezett Edzôk emlékversenye. Az idei versenyen György István, Bakó György, Simon László, Benedek Levente és Ioanovici Tiberiu munkásságára emlékeztek, az eredetileg György István emlékére alapított verseny emléklistája az utóbbi idôszakban azonban sajnos évrôl évre újabb és újabb nevekkel bôvül.
A részt vevô gyerekek zöme számára persze sokkal fontosabb volt a megmérettetés, a verseny lehetôsége, s a legügyesebbek bebizonyíthatták rátermettségüket.
A Maros megyei klubok sportolóinak eredményei
1988-1990-ban született fiúk
50 kg: 1. Szakács Albert – Muresul. 2. Menyhárt Loránd – ISK Segesvár
54 kg: 2. Vajda Sándor - Muresul
58 kg: 1. Buda Silviu - Muresul
63 kg: 2. Milasan Calin - Muresul
69 kg. 2. Sarca Florian – Muresul. 3. Niomati Róbert - Muresul
76 kg: 3. Ormenisan Horea - Muresul
85 kg: 2. Halatiu Daniel – Muresul. 3. Varga Paul – ISK Mv-hely
1991-1992-ben született fiúk
46 kg: 3. Farkas Attila – Muresul
50 kg: 3. Moko Dan-Ernô – Muresul
76 kg: 2. Luca Valentin – ISK Szászrégen
83 kg: 2. Niomati Ferenc - Muresul
1993-1994-ben született fiúk
35 kg: 1. Kántor Tamás - Muresul
39 kg: 2. Kántor Mihály – Muresul
43 kg: 2. Caluser Ovidiu - ISK Mv-hely. 3. Iszlai Zsolt - ISK Mv-hely
47 kg. 1. Tinca Marius - ISK Mv-hely. 2. Máthé Levente – ISK Segesvár. 3. Klósz Jenô – ISK Segesvár
52 kg: 2. Nagy Csaba – ISK Mv-hely. 3. Ballai Tamás – Muresul
1995-1996-ban született fiúk
38 kg: 3. Gorea Alex – Muresul
47 kg: 2. Kovács Róbert - ISK Mv-hely
50 kg: 1. Caluean Razvan – Muresul
54 kg: 2. Dósa Norbert – Muresul. 3. Barabás Attila – Muresul
60 kg: 2. Konfeszor Alex – ISK Mv-hely
69 kg: 2. Moldovan Alexandru – Muresul
1988-1990-ben született l&