Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Nincs megfelelôen felkészülve a Székelyföld a területi önrendelkezésre, és a magyar elit hibája, hogy nem tájékoztatták megfelelôen a székelyeket az autonómia gazdasági következményeirôl. Így lehetne összefoglalni a Román Akadémiai Társaság (SAR) egyik tagja által a napokban közzétett jelentés konklúzióit.

A jelentés a helyi hatóságok egy fôre esô bevételeire alapoz, ezek szerint a Székelyföld részét képezô megyékben ezek a bevételek az országos átlag alatt vannak. Maros megye áll a legjobban, évi 76 euróval személyenként, utána Kovászna megye következik 61 euróval, a székely statisztika sereghajtója Hargita megye, 58 eurós fejenkénti évi önkormányzati jövedelemmel.

Valójában az autonómia elvének zsigerbôl történô elutasításával állunk ismét szemben, csak a csomagolás változott az EU- konform piacgazdaság követelményeihez igazodva. Nem az a szlogen, hogy "viszik a magyarok Erdélyt", hanem az, hogy "hiába akarnak önállósodni, hiszen éhen halnának".

Mi vezet az elôbbi következtetésre? Elôször is, az akadémia elemzôinek is illene arra utalni, mert tudni biztos tudják, hogy az önkormányzati bevételeknek Romániában nincs közük a gazdasági mutatókhoz. Akik ismerik a költségvetések felépítését, azoknak nem újdonság, hogy a helyhatósági pénzek veleje célirányosan jön az államkasszából. A leosztásban pedig gyakran érhetô tetten politikai hátterû osztogatás, mint például a demokrata polgármestereknek idén leosztott oktatási alapoknál megyénkben. Ezek sem szabályt erôsítô kivételek voltak, tehát az önkormányzati jövedelmeket nem lehet gazdaságilag megalapozottnak nevezni.

Másodszor, az adatok immár kétévesek, márpedig a 2004 óta mûködô kormány szolgálati ideje alatt a magyar kormánytisztviselôk munkája nyomán jelentôs pénzek jöttek az erdélyi, köztük a székelyföldi megyékbe. Tehát a 2005-ös vagy az idei adatok gyaníthatóan nem hasonlítanak a jelentés alapját képezô 2004-esekre. Hacsak nem két évbe telik egy ilyen jelentés elkészítése, akkor ez a ferdítés példája is, jelentésnek álcázva.

Harmadszor pedig, a jelentés nagyvonalúan elsiklik a Székelyföld elsorvasztására irányuló sok évtizedes, izzadságos erôfeszítések fölött. Az lenne a csoda, ha ezek nyomán a térség nem volna alulfejlett, hiszen sem ipara, sem fejlett mezôgazdasága, sem a turiszikai lehetôségeit érvényesíthetô infrastruktúrája nincs, mert szándék sem volt ezek fejlesztésére. Ha valóban mérvadó célzatú jelentéssel akar bármilyen tudományos fórum elôállni, akkor ettôl sem lehet eltekinteni, ha mégoly kínos is lenne ezt beismerni az egységes és oszthatatlan román nemzetállam szellemképét lebegtetôknek. Amúgy meg pont a sorvasztásra és a fejünk feletti hazudozásra lenne jó gyógyszer az autonómia, még ha valóban nem is rózsás a helyzet a térségben, ahol még az erôfeszítések dacára sem vagyunk kisebbségiek Erdélyben.

A Marosszentannához tartozó Udvarfalva lovaglópályáján találkoztak a Scorillo sportklub versenylovai, illetve a lovasok, ezúttal azok személyében, akik többnyire golyóstollal, videokamerával, vagy éppen magnóval keresik a kenyerüket. Viorel Bubau, a rendezvény házigazdája a lovaglás szépségeirôl és nehézségeirôl igyekezett ízelôt adni az újságíróknak, majd viccesen hozzátette, hogy aki rosszat írt róla, az alá a legmakrancosabb paripát adja. Mare Senior és Carlos azonban, akiknek a hátára két nemzetközi verseny között az újságírókat feltuszkolták, teljes nyugalommal vettek tudomást a megváltozott feladatról, s csak akkor lettek sokkal figyelmesebbek, amikor kockacukorral vagy egy fél almával kínálták ôket. Elvégre megszolgáltak érte.

Pokorny László:

Az egyik helyi televíziós mûsor meghívottjaként a megyei és a helyi önkormányzatok közötti feszültségek feloldásának lehetôségeirôl nyilatkozva dr. Pokorny László megyei tanácsos tegnap kijelentette: az egyetlen megoldás az lenne, ha Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere lemondana tisztségérôl. Lapunknak dr. Pokorny László elmondta, a polgármester lemondása mindenki javát szolgálná, és javasolta: induljon az európai parlamenti választásokon.

Pokorny László lapunknak kijelentette: szkeptikus, ami a megyei tanácselnök és a polgármester kibékülését illeti, szerinte az érintettek a fogadkozások ellenére nem valószínû, hogy személyes ambícióikat félre tudják tenni. "Ha visszatekintünk az elmúlt két évre, látható, hogy a polgármesteri sajtótájékoztatókon a reális, szakszerû beszámolók helyett fôként bírálatok hangzanak el, személyes támadások hol a megyei tanácselnök, hol a tanácsosok, az Aquaserv vezetôi, sôt, miniszterek ellen is. Az, hogy a polgármester a megyei tanács jelenlegi vezetôjével nem egyezik, egy dolog, de nem tudott egyezni a volt elnökkel, Virág Györggyel sem, akivel pedig mindenki ki tudott jönni. Tanácsos kollégáim azt hozták fel, hogy a feszültségek, nézeteltérések okai a tulajdonjogi problémák, én viszont úgy vélem, hogy ez csak az egyik ok. A koalíció sem mûködik, pedig ott nem vetôdnek fel tulajdonjoggal kapcsolatos viták. A polgármester nagyjából mindenkivel összeveszett, személyeket sérteget, és ilyen magatartással nem csoda, ha a városfejlesztési tervek megrekednek. A megoldás az, ha a polgármester lemond és indul az europai parlamenti választásokon" – nyilatkozta a megyei tanácsos, aki Dorin Floreát ambiciósnak tartja, aki jól ismeri Marosvásárhely infrastrukturális és környezetvédelmi problémáit, és sikeresen tudna lobbizni az uniós pénzalapok elosztásánál. "A megyei tanácselnök szemére vetett politikai lobbizás hiányát gyakran hangoztató polgármester számára ez jó alkalom lenne bizonyítani rátermettségét" – tette hozzá Pokorny László. Ami Dorin Florea európai parlamenti képviselôi esélyeit illeti, Pokorny László úgy véli, a demokrata párti politikusok közül a 7-es régióban ô lenne a legesélyesebb. "Ajánlom, fontolja meg a tanácsomat, ne vegye személyes támadásnak, de gesztusa mindenki javát szolgálná" – mondta a megyei tanácsos.

Tegnapi sajtótájékoztatóján Kerekes Károly RMDSZ-képviselô felháborítónak nevezte azt, ami szeptember 27-én a megyei törvényszéken történt. Ezen a tárgyaláson hoztak döntést a Nagy-Románia Párt, Vatra Româneasca, Avram Iancu Egyesület kontra marosvásárhelyi tanács ügyben, amelyben az említett szervezetek a közigazgatási bíróságon támadták meg a Kossuth utca nevének visszaállításáról szóló tanácsi határozatot, holott 23 év megszakítással, 1893-tól 1986-ig ezt a nevet viselte az egyik marosvásárhelyi utca.

A képviselô hangsúlyozta: nem a bírói döntés ellen van kifogása, hanem amiatt, hogy Simona Pojar megengedte, hogy Ioan Sabau ügyvédtársa terroristának nevezze Kossuth Lajost, sértegesse a marosvásárhelyi magyarokat, az Amerikai Egyesült Államokat, sôt magát a kormányfôt. Sabau az USA-ról azt mondta: hogy meri állítani, hogy harcol a terrorizmus ellen, mikor Kossuth Lajosnak, a magyar terroristának szobrot állít, Tariceanut meg azzal vádolta meg, hogy "az ország ellenségeivel (értsd RMDSZ) ül egy asztalnál.

Kerekes szerint az ügyvéd mondhat, amit akar, de egy bíró nem engedheti meg magának, hogy cinkosa legyen a nacionalista kirohanásnak. Ezért, jelentette ki, jelzi az ügyet a Legfelsôbb Bírói Tanácsnak és szankciót kér Simona Pojar bírónô ellen. Ugyanakkor értesíti az USA bukaresti nagykövetét és az Európai Uniót is, amely monitorizálni akarja a román igazságügyet.

A Nagy-Románia Párt képviselôje, Adrian Moisoiu a tôle és pártjától megszokott stílusban, hetet-havat összehordott az üggyel kapcsolatban, kezdve attól, hogy Kossuth genocídumot követett el a románság ellen, el egészen addig, hogy SzaddÁm Huszeinhez hasonlította.

A képviselôház a héten fogadta el a hátrányos helyzetû személyekrôl szóló törvénytervezetet. Kerekes Károly, a képviselôház szociális bizottságának tagja elôzmény nélkülinek nevezte, hogy több mint 500 módosító javaslatot nyújtottak be. A képviselô, mint elmondta, fel is tette a kérdést, hogy mi lehet az oka a sok módosításnak? Kampányfogás, vagy olyan rossz volt a kormány törvénytervezete, vagy talán a képviselôk empátiája nôtt meg a hátrányos helyzetûekkel szemben? Az RMDSZ, illetve a képviselô öt módosító javaslata közül hármat fogadott el az alsóház. Az elsô eltörli a megfelelô gépjármûvel közlekedô rokkantak útadó-fizetési kötelezettségét, a második arról szól, hogy a rokkantak ötévenként vámmentesen hozhassanak be külföldrôl speciális autót, a harmadik alapján a szociális asszisztensi központok visszakapják jogi személyiségüket, amelyet 2004-ben törvénnyel vontak vissza.

Ezenkívül beszélt a nyugdíjak újraszámolására tett RMDSZ-javaslatokról (errôl a Népújságban többször is tájékoztattuk olvasóinkat), illetve arról az ugyancsak RMDSZ-törvénykezde-ményezésrôl, miszerint minimál-nyugdíjat szavazzanak meg, amely az országos bruttó átlagfizetés felével lenne egyenlô. Ezzel sokat javítanának, fôleg a mezôgazdasági nyugdíjból élôk helyzetén. Egy másik törvénytervezet azt szorgalmazza, hogy az elállamosított javak (épület, föld, erdô) átíratását mentesítsék az illetékfizetés alól.

Alter-Native

Versenyprogram, megnyitóünnepség, nagyjátékfilmek, kiállítás, Hobó-est. Csütörtök délután beindult a gépezet, elkezdôdött a filmfeszt tulajdonképpeni fesztiválrésze. Jellegzetes külvilág: a rengeteg parkoló autó – közöttük sok idegen felségjelû – és belvilág, a színes sokadalom, még ha nem is üti a lélekszám a tavalyi második nap nézôszámát. Délben megkezdôdött a versenyprogram, a rekordnevezés ezúttal a minôségben is visszatükrözôdött: csütörtökön igen sok jó rövidfilmet láthatott a mélyen tisztelt, és ezúttal is taroltak az animációs alkotások: a poénos és eredeti, csak poénos, de nem eredeti, vagy poénos, eredeti és néhol roppant gusztustalan (de egészen élvezhetô) munkák osztatlan közönségsikert arattak (igaz, a tavalyi Belleville-i boszorkányok címû animációs nagyjátékfilm – az, amelyikben a gengszterekkel tömött Citroen Kacsát lerúgja a nagymama a Brooklyn- hídról – keltette harsány felröhögéseket eleddig egyikük sem tudta kiprovokálni).

A versenyprogramot a Csoma-legendárium követte, Szemzô Tibor Az élet vendége címû filmje mûalkotás a szó legszorosabb értelmében: a fekete-fehér filmkockák, animációs jelenetek, tibeti idézetek, versek és folytonos narráció legendaként meséli el a legendát: nem dokumentumfilmet láttunk, hanem mozgás képezte festményt, képzômûvészeti alkotást, amely a tényeket a Csoma-legendákkal ötvözve alkotott igaz mesét a valóságból.

A fesztiválnyitó ezúttal is családias és közvetlen hangulatban zajlott, amelyen Jaap L. Werner, Hollandia romániai nagykövete is jelen volt (lévén országa a fesztivál idei díszvendége). Ô elmondta: kivételezettnek érzi magát, hogy részt vehet az eseményen, ezért rövid lesz, hiszen itt a filmé a fôszerep. Azt azért megjegyezte – Románia belépése az unióba történelmi jelentôségû, és nemcsak gazdasági, hanem kulturális szempontból is. Egy teret osztunk majd meg, együvé tartozunk, és ez nagyon fontos. Az, hogy az Alter- Native díszvendége Hollandia, azt jelenti, hogy érdekel egymás kultúrája, az unió pedig errôl szól. A fesztivál ünnep a szemnek és nem csak. Az ötlet a film mögött, a közös katarzis az, ami egyedivé teszi. Valer Bataga Lokodi Edit megyei tanácselnök üdvözlô szavait tolmácsolta: a fesztivál támogatása a Maros Megyei Tanács részérôl hagyománnyá vált, hiszen nemcsak az országot és a megyét népszerûsíti, hanem annak multikulturalitását és az abból születô értékeket is. Borbély Károly, az Országos Ifjúsági Hatóság (mint legfôbb támogató) elnöke megjegyezte: a Hatóság 14 és 35 év közötti fiatalokat támogat. Az Alter- Native ebben az évben töltötte be a 14. életévét, és remélik, hogy a harmincötödiket is megéri. Kiss Annamária, a MADISZ elnöke után Gáspárik Attila, a fesztivál mûvészeti igazgatója lépett – Hollandia színeiben – a színpadra: – A vendégország kicsi ország, de ott a filmet meg lehet tartani. Példaként kell tekintenünk rá, mert nagy közönséggel és magas minôségû filmiparral rendelkezik. Egyébként az idén több mint hatszáz borítékra írták rá világszerte, hogy Marosvásárhely, Románia. Mutassanak még egy olyan rendezvényt, amelyet ilyesmi megelôz. Ha mutatnak, nem kell több segítség. De ameddig nem tudnak mutatni, addig segítsenek. Hiszen az ország képén külföldön már csak a kultúrával tudunk javítani.

A Fekete Krisztina és Andrészek István által vezetett nyitóünnepséget Hobó Viszockij- estje követte. A huszonhat éve elhunyt, legendás orosz színész-költô elôadó fordította, megzenésített versei képezte estre teljes telt ház gyûlt a nagyterembe, az élmény pedig nem volt hiábavaló. Noha a tavalyi József Attila-est megdöbbentô katarzisát az idei produkció nem érte el, a Hobó-elôadások jellegzetes elemei, az elôadó karizmája, ôszintesége és hitelessége emlékezetes szavaló- és koncertestet eredményezett a Kultúrpalotában, ahova – Hobó szavai szerint – ô immár hazajár. A második napot Mijke de Jong Kékmadár címû nagyjátékfilmje zárta. A legények (és leányok) azonban nem mennek még haza...

Az ország nagyvárosaiban tett körútja keretében csütörtökön Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatót a pénzintézet eredményeirôl a CEC elnöke, Eugen Radulescu, aki mellett Gabriela Tudor alelnök és Emil Baciu, a megyei kirendeltség igazgatója is jelen volt a rendezvényen.

Az elnök elôször Vásárhelyen jelentette be, hogy a spanyol Banco de Santander pénzintézettel kialakított együttmûködésnek köszönhetôen a CEC ajánlja a legolcsóbb pénzátutalási lehetôséget Spanyolország és Románia között. A szolgáltatás két hete mûködôképes, és további országok tekintetében is szándékoznak hasonlókat beindítani.

A tájékoztatón elhangzott, a rendszerváltás után a romániai bankpiac 35%- át magáénak tudó CEC piaci részesedése a külföldi pénzintézetek megjelenésének betudhatóan szinte elhanyagolhatóvá vált. A térvesztést az utóbbi egy-másfél év alatt végrehajtott arculat- és szemléletváltás állította meg, ennek nyomán a CEC jelenleg 4 százalékos piaci részesedést jegyez, amivel a hetedik legnagyobb bankként tartható számon. A vezetôség szerint több mint figyelemre méltó eredmény, hogy a jogi személyeknek való hitelezés beindítása óta eltelt egy év alatt ezen a piaci szegmensen 1,2 százalékos részesedést szerzett a CEC, miközben az e téren vezetô elsô négy bank vesztett piaci részesedésébôl. A vezetôség szerint ez annak köszönhetô, hogy a pénzintézet cégeknek szóló hiteltermékei a legjobbak közt vannak a piacon, hiszen reklámkampányra nem költöttek jelentôsebb összegeket.

Egy elegáns autót csak megfelelô körítéssel lehet a vásárlóknak bemutatni, s ezt a Weltauto munkaközössége is tudja. Ezért esett a választás a bôrgyár volt csarnokára, ami most President néven elsô osztályú vendéglôként várja vendégeit. Ide tolták be azt a két Audit, amely már az új gépkocsinemzedékhez tartozik: az Audi A6 allroad quattrót és az Audi TT-t. De mielôtt lerántották volna a leplet a két autópályaszörnyrôl, a bukaresti Yoshi Models Agency cég lányai ôszi-téli ruhakollekciót vonultattak fel. S hogy mi kell még a jó autó mellé a szép lányokon, a divatos ruházaton kívül, ezt is a szervezôk
"súgták" meg a jelenlevôknek. Egy kiváló bor, amelyet persze nem a volánnál ülôknek ajánlottak a kölpényi pincegazdák. Mindezek mellett azonban a csütörtök esti autógála meghívottjait a két járgány érdekelte, s miután felfedték ôket, a közönség közelebbrôl is megcsodálhatta az elektronikus mûszerfalat, a kényelmes üléseket. Az Audi A6 allroad quattro kombi típusú jármû, széles utastérrel, nagy csomagtartóval, az Audi A6 Avant és az Audi Q7 modellekhez hasonlóan minden útfelületen kiválóan használható, biztonságos karosszériával, stabil és terepen is megbízható futómûvel, állandó összkerékmeghajtással. A hathengeres turbodízelmotoros jármû takarékosságáról az automata üzemanyag-adagoló gondoskodik. Nemcsak a mûszaki paraméterek miatt érdemes az Audit megvásárolni, hanem a vonzó külsô és a belsô design is szemet gyönyörködtetô.

A másik bemutatott modell, az Audi TT tulajdonképpen 1998-ban jelent meg a piacon, formája forradalmasította a sport coupé típusokat. Külalakja magába foglalja a ’20- as évek Bauhaus stílusát, ugyanakkor a korszerû sportautók követelményeinek is megfelel. Négyhengeres benzin- és a hathengeres V motorral forgalmazott jármû, kettô, illetve igény szerint négy üléssel is megvásárolható, és elsôsorban a sebességimádóknak ajánlott, hiszen végsebessége 260 km/óra. Ezzel az autópályák réme is lehet.

Az Auto Top cég a jármûvet nemcsak eladásra, lízingre ajánlja, hanem visszaváltható formában is az ügyfelek rendelkezésére bocsátja, ezzel garantálva a gond nélküli üzemeltetését.

George Bush kedden indul Szingapúrt, Vietnamot és Indonéziát érintô, november 20-ig tartó körútra. November 18-19-én Hanoiban részt vesz az Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttmûködés (APEC) 14. fórumán – közölte Stephen Hadley, az elnök nemzetbiztonsági fôtanácsadója.

Az amerikai elnök november 19-én Hanoiban tárgyal Hu Csin- tao (Hu Jintao) kínai államfôvel.

Bush elôször november 15-én találkozik Moszkvában Vlagyimir Putyinnal rövid idôre, amikor gépe leszáll üzemanyagot felvenni az orosz fôvárosban, majd november 19-en az APEC tanácskozásán. Hadley közölte, hogy november 15-i találkozó udvariassági látogatás lesz.

Bush 18-án találkozik elsô ízben Abe Sindzo japán kormányfôvel, majd tárgyal Roh Mu Hjon dél-koreai elnökkel is.

Stephen Hadley kiemelte, hogy Délkelet-Ázsia "az al- Kaidával kapcsolatos aktív terrorista jelenlét" miatt fontos az Egyesült Államok számára. Az amerikai érdekekre kitérve megemlítette a térség gazdaságának vitalitását, fôként Vietnamét, valamint a térség országai és az Egyesült Államok közötti egészségügyi együttmûködés fontosságát, tekintettel a madárinfluenza elleni harcra.

Bush november 16-án Szingapúrba repül, onnan 17-én Hanoiba utazik tovább. Hanoiban és Ho Shi Min-városban tartózkodik 20-ig, ahonnan Jakartába utazik, majd 21-én Hawaiin amerikai katonákkal reggelizik, mielôtt visszatérne Washingtonba.

Az amerikai elnök találkozik valamennyi meglátogatott ország vezetôjével, valamint november 18-án a Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége (ASEAN) azon hét tagországának vezetôivel, amelyek az APEC- tagjai.

"Úgy érzem, mintha egy lakatlan szigetre kerülnék teljesen egyedül" – vallotta meg szöuli diplomaták elôtt tartott ôszinte beszédében a búcsúzó külügyminiszter, aki a jövô héten már New Yorkba utazik, hogy megkezdje a felkészülést a fôtitkári hivatal átvételére. Az elérzékenyült diplomata azt is elárulta, hogy kissé nehéz szívvel távozik posztjáról az észak-koreai atomválság megoldatlansága miatt.

A ghánai Kofi Annan utódjának októberben megválasztott Ban Ki Mun személyében másodszor kerülhet ázsiai származású fôtitkár az ENSZ élére. Ban 2004-ben lett Dél- Korea külügyminisztere, s fontos szerepet töltött be az észak-koreai atomválság rendezésére irányuló nemzetközi erôfeszítésekben. Tervei szerint ENSZ-fôtitkárként is kiemelt kérdésként fogja kezelni Észak-Koreát, és maximálisan törekedni fog a válság megoldására.

A fôtitkárként rá váró kihívásokkal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy "félelmetes" feladatnak tartja a regionális konfliktusok, a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek felszámolása érdekében folytatott küzdelmet, valamint az ENSZ belsô reformfolyamatának irányítását.

Ban Ki Mun bizalmáról és támogatásáról biztosította Szong Ki Mun dél-koreai nemzetbiztonsági tanácsadót, aki a leköszönô külügyminisztert követi majd a dél-koreai diplomácia élén.

A Robert Gates elôtt álló legnagyobb kihívás kétségkívül az, hogy megfeleljen az iraki kivonulási stratégiával kapcsolatos nagy elvárásoknak, mégpedig a most létrejött kongresszusi demokrata többség és a háborútól megcsömörlött közvélemény nyomása alatt.

Annak alapján, hogy George Bush elnök úgy beszélt Donald Rumsfeld utódjáról mint aki "friss távlatokat" hoz majd, a várakozások szerint Robert Gates megteszi, amire elôdje képtelen volt: megtalálja a módját, hogyan hajtson végre rövid távon jelentôs csapatkivonást Irakban anélkül, hogy a felkelôtevékenység újabb hulláma borítaná el az arab országot, vagy hogy engedné azt polgárháborúba süllyedni.

"Ha bárkinek volna olyan ötlete, amely varázsütésre megoldja a problémát, az elnök és az elôzô miniszter már megtette volna, szívesen kihozták volna a csapatokat minél elôbb" – vélekedik Michael DeLong nyugalmazott tengerészgyalogos altábornagy, az amerikai középsô parancsnokságnak az afganisztáni és az iraki háború alatt volt parancsnokhelyettese.

A Lee Hamilton volt demokrata párti képviselô és James Baker volt külügyminiszter vezette, Irakkal foglalkozó független vizsgálóbizottság tagjaként Gatesnek több hónapig volt alkalma foglalkozni a kérdéssel. A testület az év végéig – sôt várhatóan már a következô hetekben – jelentésben foglalja össze az Egyesült Államok iraki stratégiájának alternatíváit.

Néhány katonai vezetô eközben csendesen azzal a javaslattal állt elô, hogy a Irakban szolgáló amerikai csapatok számát oly módon csökkentsék, hogy átrendezik a koalíciós erôk feladatait, vagyis úgy, hogy csökkentik az amerikai erôk harci feladatait, és inkább az iraki csapatok kiképzésére, tanácsadó és szükséghelyzeti támogató feladatokra használnák fel ôket. Az elképzelés szorgalmazói azzal érvelnek, hogy az amerikai jelenlét mérséklése csökkentené a feszültséget, és visszavetné az erôszakot.

Demokrata párti oldalról azt is sürgetnék, hogy azonnal hívjanak haza amerikai csapatokat Irakból, ezzel nyomást gyakorolva az iraki kormányra, több felelôsség vállalására késztetve azt.

A szenátus fegyveres testületekkel foglalkozó bizottságának elnöke, a republikánus John Warner viszont arra figyelmeztet, hogy nem érdemes nagyon hamar változtatási javaslatokra számítani, mert Gatesnek "valószínûleg nem volt még annyi ideje, amennyit szeretett volna". Maga Bush elnök szintén tartózkodik attól, hogy irányváltásról beszéljen Irakkal kapcsolatban, ehelyett "új látószög" szükségességét hangsúlyozza.

Más demokrata hangok azt hangsúlyozzák, hogy Gatesnek meg kell birkóznia az észak-koreai és az iráni nukleáris programok ügyével, azzal, hogy az amerikai hadsereg Afganisztánban, Kelet-Ázsiában és a világ legkülönbözôbb pontjain állomásozik, valamint a katonai felszerelés anyagi fedezetének biztosításával.

Egyes szakértôk rámutatnak: az, hogy az új miniszter több évtizedet töltött a Központi Hírszerzô Ügynökségnél (CIA) – ebbôl bô egy évet, 1991 novemberétôl 1993 januárjáig a szolgálat élén -, segítségére lehet abban, hogy összehangolja a különbözô hírszerzô szervek munkáját, és Gatesnek szakmai múltja miatt jó érzéke van a nem hagyományos hadviselés szükségletei iránt, amivel az amerikai hadsereg éppen csak kezd megbarátkozni.

Mások szerint viszont Gates egyik legértékesebb jó tulajdonsága az, hogy nem Rumsfeld: szemben a gyakran arroganciával és hatalomvággyal vádolt elôzô miniszterrel ô pragmatikus politikus és tanulékony személyiség hírében áll.

(MTI) – A verespataki beruházás is napirendre kerül a jövô csütörtöki budapesti magyar- román kormányülésen. Ezt Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter jelentette be pénteki sajtótájékoztatóján. A politikus úgy fogalmazott: ô maga fogja szóba hozni "a magyar álláspont hajlíthatatlanságát".

A magyar politikus kitért arra, hogy egy romániai környezetvédelmi hatósági döntés értelmében a verespataki beruházásról stratégiai, környezeti hatásvizsgálatot kell készíteni.

"Ez több hónapra, akár egy esztendôre is elzárja a beruházás megvalósítását" – tette hozzá a szaktárca vezetôje.

Persányi Miklós hangsúlyozta, Magyarország továbbra sem tartja kívánatosnak a verespataki beruházást. Mint mondta, Verespatak legfôbb kockázatvállalója Románia. A miniszter megjegyezte még, az Európai Bizottság ebben a kérdésben akkor léphet fel Románia ellen, ha az ország az Európai Unió tagja lesz.

A sajtótájékoztatón Danks Emese kormányszóvivô az MTI kérdésére elmondta, a magyar-román kormányülés napirendjérôl várhatóan a nap folyamán adnak további tájékoztatást. A székelyföldi autonómiát, az önálló erdélyi magyar egyetem létrehozását, valamint a csángó magyarok számára a magyar nyelvû misézés lehetôségének biztosítását, mint alapvetô kérdéseket javasolja a magyar-román közös kormányülés napirendjének a KDNP – mondta a Kereszténydemokrata Párt (KDNP) országgyûlési képviselôje pénteki sajtótájékoztatóján, Budapesten.

Simicskó István – aki a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke is – álláspontja szerint ez a három kérdés alapvetô, ám mindezeken túl még számos témát lehetne javasolni. Ezek között említette a politikus a területfejlesztési ügyeket és a verespataki aranybánya jövôjét.

Az orosz résztvevôk többségében forradalomként értékelték az eseményeket, antisztálinista népfelkelésként a személyi diktatúra ellen – állapította meg az orosz-magyar történész bizottság keretében az orosz akadémiai tudományos információs és társadalomtudományi intézetben csütörtökön lezajlott kerekasztal-vita egyik magyar résztvevôje.

Mások viszont, akik a konferencián kisebbségben voltak, de Oroszországban többséget alkotnak, inkább a semlegesebb felkelés szót használják, arra utalva, hogy nagyon sokféle politikai erô vett részt az eseményekben, s noha bizonyos kérdésekben a nemzeti egység mintha létrejött volna, valójában nem lehet szociális és politikai homogenitásról beszélni – összegezte a szélesebb álláspontokat Krausz Tamás történész az MTI-nek.

"Forradalom volt egyszerûen azért, mert ez volt az elsô példa a szovjet tömbben arra, hogy a társadalmi- állami rend összeomlott, teljesen megszûnt létezni, és külsô intervencióval állították helyre" – mutatott rá a kerekasztal egyik résztvevôje, Leonyid Gijanszkij liberális történész.

Vjacseszlav Szereda szintén úgy vélte, hogy 1956-ot polgári demokratikus forradalomnak lehet nevezni. "A fô követelés a szuverenitás volt. A népmozgalom a diktatúra felszámolására és a polgári szabadságjogok kivívására irányult. Lényegében ugyanaz ment végbe 1989-ben is. Ez a forradalom már gyôzött, de megint csak nem önállóan, és minden mai probléma voltaképpen ebbôl ered."

Szereda úgy ítélte meg, hogy a magyar forradalom elôre (vereségre) volt ítélve, hiszen a szovjet vezetôség számára elfogadhatatlan volt mind Magyarország teljes függetlensége, mind a kommunista párt hatalmának elvesztése. Viktor Sejnyisz (Charles Gatival vitatkozva) ugyancsak úgy látta, hogy a magyar események nem állhattak meg valamilyen közbülsô fokon, miután a nép fegyvert fogott.

Szereda jórészt azzal magyarázta a szovjet vezetôknek az október 31-i végleges beavatkozási döntésüket megelôzô ingadozását, hogy a XX. kongresszus után elvben belátták ugyan a politikaváltás szükségességét nem csak országon belül, hanem az európai testvérekkel való viszonyban is, de elfelejtették kidolgozni ennek koncepcióját. "Magyarországon és Lengyelországban az események forradalmi útra terelôdtek, s a forradalmi út gyakorlatilag ki volt zárva Moszkva számára" – fejtegette.

Jurij Akszjutyin, aki a szovjet társadalomnak a magyarországi katonai beavatkozásra való reagálását elemezte, egy 1995-ös felmérési eredményét ismertette: eszerint a kérdôívet kitöltôk 41 százaléka helyeselte – emlékezete szerint – az intervenciót és 23 százaléka ítélte el.

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága ismételten felkéri az RMDSZ vezetôit, hogy a maguk eszközeivel járuljanak hozzá az önkormányzati határozatok meghozatalához a helyi népszavazás megszervezése érdekében.

A SZNT Állandó Bizottsága közleményében kifejti, hogy fontosnak tartják a párbeszédet a különbözô politikai, társadalmi szervezetekkel, önkormányzatokkal, a történelmi egyházakkal, hogy e cél elérése érdekében használható módszerek közös cselekvéssé álljanak össze. "Ezért kezdeményeztünk és üdvözlünk minden olyan egyeztetést, tárgyalást, nyilatkozatot, amely a közös cselekvést szolgálja", olvasható a dokumentumban.

Ugyanakkor közlik, hogy a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága a sajtóból értesült az EMNT–RMDSZ találkozóról és a történelmi egyházak püspökeinek támogató nyilatkozatáról.

Ezek alapján fontosnak tartják megfogalmazni a következôket: "Az EU-csatlakozás küszöbén különleges jelentôséggel bír a beindulni látszó magyar-magyar párbeszéd, de sokkal fontosabb az, hogy a párbeszédet, a kinyilatkoztatásokat cselekvés kövesse. A székelyföldi autonómia alapját csakis a közösségi akarat, annak kinyilvánítása képezheti. Ezért az SZNT határozatban kezdeményezte a székelyföldi igénynyilvánító népszavazás közös megszervezését és/vagy lebonyolítását". Az ÁB megemlíti, hogy az SZNT két módszert javasolt.

Az egyik arra vonatkozik, hogy az önkormányzati határozatok által hivatalos helyi népszavazásról döntsenek minden székelyföldi községben vagy székelyföldi megyei önkormányzatban, vállalva azt is, hogy a határozatokat a prefektusok közigazgatási bíróságon támadják meg. "Bár az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a jogkövetkezményekkel járó népszavazás nem szervezhetô meg, a több mint száz érvénytelenített határozat önmagában a népakarat megkerülhetetlen megnyilvánulása. A határozatok érvénytelenítése egyben azt is egyértelmûsíti, hogy Romániában nincs véleménynyilvánítási szabadság", véli az SZNT..

A másik módszer, a nem hivatalos, belsô népszavazás, az ÁB szerint ezek után olyan eszköz, amely legitim módon teszi lehetôvé a népakarat felmutatását.

Az SZNT ugyanakkor meggyôzôdését fejezi ki, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ebben a helyzetben kiáll a romániai magyarság belsô anyaországa mellett, de ugyanakkor ismételten felkéri az RMDSZ vezetôit, hogy a maguk eszközeivel járuljanak hozzá az önkormányzati határozatok meghozatalához, illetve a sikeres belsô népszavazás megszervezéséhez és lebonyolításához. "Üdvözöljük és nagy jelentôségûnek tartjuk a magyar történelmi egyházak püspökeinek támogató nyilatkozatát, hiszen a népszavazás megszervezésében és lebonyolításában legtöbbet a kezdeményezést támogató történelmi egyházak tehetnek azáltal, hogy a népszolgálat eszközével aktívan hozzájárulnak a népakarat ilyetén megnyilvánulásához", zárja az SZNT Állandó Bizottsága a közleményt.

Ugyanakkor a Kovászna és Hargita megyei románok Civil Fóruma felkérte a román politikai pártok vezetôit, hogy írjanak alá egy partnerségi protokollt az autonómiatörekvések megakadályozására.

Petre Strachinaru, Kovászna megyei demokrata parlamenti képviselô pénteken sajtótájékoztató keretén belül elmondta, hogy személy szerint nem ért egyet a Civil Fórum arra vonatkozó kezdeményezésével, hogy partnerségi protokollt írjanak alá a politikai pártokkal, mivel, értékelése szerint, ezáltal fennáll annak veszélye, hogy "politikailag eltulajdonítják ezen kezdeményezést". Ennek ellenére a demokrata honatya postás szerepet töltött be a Civil Fórum és a politikai pártok között.

"A civil szervezet postása voltam és továbbítottam a politikai vezetôknek – beleértve Boc urat, vagy Tariceanu és Geoana urakat – a fórum javaslatát a partnerségre nézve. Várjuk, hogy ôk ezt elemezzék", jelentette ki a képviselô.

Azt is elmondta, hogy megyei szinten a román politikai pártok egy része már aláírt erre vonatkozóan egy partnerségi szerzôdést a Civil Fórum képviselôivel, beleértve a Kovászna megyei DP-t is, amelynek ügyvezetô elnöke, és azok is, amelyek még nem tették meg ezt, aláírják. "A román civil szervezetek ezen kezdeményezésének célja leállítani az autonómiatörekvéseket (...) A kérdés azonban annál jelentôsebb, ez okból nem szeretném, ha kezdeményezésüket politikailag eltulajdonítanák. Azt szeretném, ha a területi autonómiára vonatkozó követeléseket kormányzati szinten kezelnék", húzta alá Strachinaru.

Ami pedig a civil politikai partnerséget illeti, a demokrata politikus elmondta, hogy célja "megnyugtatni a térségben élô román közösséget, hogy az etnikai alapokra épülô területi autonómiára vonatkozó követelések nem fognak testet ölteni".

Járom az utat…

… a Teleki-ház elôtt (Bernády tér 3–5. sz.), melyet gróf Széki Teleki Domokos, Maros–Torda vármegye fôispánja és felesége, malomvizi gróf Kendeffi Zsuzsa építtetett 1797–1803 között.

1849-ben itt volt Bem tábornok fôhadiszállása, innen indult a nemzet nagy költôjével, Petôfi Sándorral Fehéregyházára, hogy megküzdjön a Nagy-Küküllô völgyébe bevonuló cári sereggel.

Az épület 1935-tôl a református egyház tulajdonába került, s azóta itt mûködik a református egyházi levéltár, melynek hosszú idôn át dr. Farczády Elek történész-tanár volt a fôlevéltárosa.

Dr. Farczády Elek (1890–1974) az elemi és a középiskolát a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte, majd tanulmányait mint Eötvös-kollégista a budapesti tudományegyetemen, a párizsi Sorbonne-on és az Ecole Nationale des Chartes nevû diplomatikai és paleográfiai fôiskolán végezte. 1912-ben doktorált Az erdélyi vajdák igazságszolgáltatási hatásköre címû értekezésével.

Tanulmányai befejezése után Gyergyószentmiklóson, majd szülôvárosában tevékenykedett mint középiskolai tanár.

1941-ben az Erdélyi Tankerületi Fôigazgatóság tanügyi tanácsosa. 1946-ban kerül a Kereskedelmi Középiskola élére, majd 1951-ben kinevezik a Bolyai Dokumentációs Könyvtár igazgatójává. Az ô érdeme, hogy abban a proletkultos világban sikerült a Bolyai-múzeum és a könyvtár anyagát biztonságba helyezni a Teleki Téka épületében.

Ebben az idôben eleget tett azoknak a meghívásoknak, ahol alkalma adódott a város történetérôl, mûemlékeirôl értekezni.

1961-ben nyugalomba vonult, de a református egyház felkérésére mint fôlevéltáros rendezte és katalogizálta az egyház irattárát és biztosította annak mûködését.

Dr. Farczády Eleket Marosvásárhely jelentôs személyiségeként tartották és tartják számon. Hosszú idôn át (1923–1940) a Kemény Zsigmond Társaság titkára és jegyzôkönyvvezetôje volt. Számos mûvelôdéstörténeti, irodalomtudományi tanulmánya a Zord Idô hasábjain jelent meg. Az ’50-es évektôl az Utunk, a Mûvelôdés, a Mûvészet, a Könyvtárosok Tájékoztatója, a Korunk, a Magyar Nyelv (Budapest) közli írásait.

Mint levéltári kutató a város történetével kapcsolatos adatokat tárt fel. Ô fedezte fel a Teleki Tékában az ötödik magyar nyelvemléket, melyet Szabó T. Attilával Marosvásárhelyi sorok címen közöltek (Akadémiai Kiadó, 1957). Ezt az anyagot 1973-ban lényegesen átdolgozva és kibôvítve Marosvásárhelyi sorok és Marosvásárhelyi glosszák (1973) címen újból megjelentették.

1956-ban ô volt a Bolyai Farkas-centenárium ünnepi szónoka. A Kelemen évkönyvben a Bolyai-könyvtár történetét és értékét ismertette. Közben megírta A marosvásárhelyi református egyházközség élete (1556–1948) címû mûvét, melyet 2000-ben jelentettek meg Fülöp G. Dénes lelkipásztor szerkesztésében.

Dr. Farczády Elek örökre beírta a nevét Marosvásárhely történetébe. Jó lenne, ha emléktáblát helyeznének el a református irattár és a Teleki Téka épületén, ahol ez a szerény és nagy tudású ember tevékenykedett.

Fodor Sándor (S.)

November 25-én este 7 órától a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház elôadásában kerül színre Pénzes Csaba Karády címû monodrámája, amelyet a szerzô a mûvésznô visszaemlékezései alapján írt meg. Az elôadás rendezôje is Pénzes Csaba, dramaturg Szemes Péter, jelmeztervezô Laczó Henriette. A hangszerelés Szemenyei János mûve, a zenekar tagjai: Máriás Zsolt – zongora, Kovács Attila – bôgô, Lôrincz Tamás – dob. Karády Katalin szerepében Pap Lujzát láthatjuk-hallhatjuk, a kultúrház- igazgató Csávás Dóra. A jegyek árusításáról idôben tájékoztatunk lapunk hírrovatában.

Karády Katalin a két világháború közötti idôszak legismertebb filmsztárja és sanzonénekese. Mindannyian ismerjük, és mégis oly keveset tudunk róla. Alakját misztikus homály fedi, életútjáról inkább legendák szólnak, mint hiteles elbeszélések vagy dokumentumok.

Ebben az elôadásban bepillantást nyerhetnek a nézôk eme nagyszerû nô, kivételes tehetség életének legfontosabb pillanataiba. Hallhatják legszebb és legnépszerûbb dalait. Úgymint: A gyöngyhalász, Lement a nap, Ez lett a veszted…, Tábori levelezôlap, Honvágy, Valahol Oroszországban, Hamvadó cigarettavég stb.

Karády Katalin Budapest külvárosából küzdötte fel magát európai hírû filmszínésznôvé és sanzonénekessé. 1939 és 1944 között rengeteg filmben játszott. Zilahy Lajos Halálos tavasz címû regényének filmváltozata volt az elsô filmje, amivel azonnal berobbant a köztudatba és hihetetlen gyorsan a legnépszerûbb színészek közé emelkedett.

Ezzel párhuzamosan elkezdôdött sanzonénekesi pályafutása. A zeneszerzôk és szövegírók versengtek azért, hogy Karády az ô munkáiból válogassa mûsorát.

1944 májusától azonban nemkívánatos személy lett; meghurcolták, elhallgattatták. Letartóztatta a Gestapo, majd a nyilasok. A háború után az új rend is kihallgatta, és lassan "elfogyott körülötte a levegô".

Dél-Amerikába emigrált.

BOCSKAI KORONÁJA

A kupolacsarnok bal oldalán a spanyol lovasiskolába juthatunk be nem kevés pénzért, ahol hétköznaponként a zenére lépkedô lovak látványában gyönyörködhet az, aki szereti a fehér lipicai méneket, s az elsô között érkezve a terem körül futó erkély elsô sorában talál ülôhelyet. A székek mögött levô korlátoknak támaszkodva ugyanis a teremnek mindig csak a túlsó fele látható. Az edzéseken is kifogástalan ruhában és tartással lovagoló fiatalemberek lépegetnek, amibe egy idô után bele lehet unni, de az elôadások valószínûleg több látványosságot ígérnek.

Ha mindezen látványosságok után van még erônk, a díszes vörös-fekete-arany reneszánsz svájci kapun át juthatunk be a svájci udvarba, amelynek elnevezése a Habsburgok svájci eredetére, vagy Mária Terézia svájci testôrségére utal. Az úgynevezett Lipót-szárnynak valaha voltak magyar lakói is V. László és Corvin Mátyás személyében. Az udvarról lépcsô vezet a kincstári múzeumba, ahol a német-római császárok koronaékszerei, az osztrák császári korona mellett a magyar látogató számára Szent István erszénye és fejfedôje, Nagy Lajos király kettôs keresztje és Bocskai Istvánnak a török szultántól kapott koronája kínál érdekes látnivalót.

A KÖNYVEK PALOTÁJA

A Hofburg meglátogatásakor nem szabad kihagyni a nemzeti könyvtár dísztermének a megtekintését. A Josefplatzról juthatunk be a világ legszebb és legnagyobb könyvtártermébe (legalábbis az útikönyvek és az ismertetôk szerint), amely 77,7 méter hosszú, 14,2 méter széles és 19,6 méter magas, s ovális középsô kupolájához két hosszú szárny csatlakozik. A könyvtár állománya 7,4 millió kötetbôl és kéziratból áll, ezek között magyar Corvinák, kódexek is találhatók. Ottjártunkkor szakácskönyvekbôl és konyhai eszközökbôl, letûnt korok étkezési szokásait megörökítô nyomtatványokból álló kiállítást lehetett megtekinteni, a díszterem és az épület sok egyéb érdekessége és látványossága mellett.

Bodolai Gyöngyi

Útirajz

AKROPOLISZ – A SZENT HEGY (II.)

A Parthenont i. e. 447–438 között építették, szobrait, féldombormûveit 432-ben fejezték be. A munkálatokat Periklész kezdeményezte, és Pheidiasz, a híres athéni szobrász vezette, Iktinosz és Kallikratesz mûépítészek tervei alapján. A templomot a penteleuszi márványból készült dór stílusú oszlopokra helyezték. Ebbôl nyolc található az épület elején és mögött, tizenhét pedig kétoldalt. A közepébe Pheidiasz elefántcsontból készült, arannyal bevont Athéné istennôszobrát állították. Az épület északi oldalán a gigászok, a keletin az amazonok, míg a nyugati oldalán a kentaurok harcát, legendáját örökítették meg a féldombormûveken, délen pedig a trójai háború jeleneteit elevenítették fel, összesen 360 alakkal. A templom timpanonjain, északon, a fôbejárat felett Athéna születésének, nyugaton Athéna és Poszeidón harcának jeleneteit vésték márványba. Építészeti különlegessége, hogy az oszlopok nem párhuzamosak egymással, az eltérést úgy számították ki a korabeli mûépítészek, hogy az épület ellenálljon a földrengéseknek. A kôtömböket ma is látható vasékekkel, kötôanyag nélkül erôsítették egymáshoz. Az athéni idôjáráshoz igazodva, a tetô alatt esôfogó "gombokat" is kiképeztek, amelyeknek az volt a szerepe, hogy az oly ritka esôcseppeket felfogják. A bizánci korban ortodox és katolikus templomként, majd késôbb mecsetként használták. A legnagyobb kár 1687-ben keletkezett az épületben, amikor a törökök puskaporraktárnak használták. Morosini velencei tengernagy támadásakor bombatalálat érte a lôszerraktárt, ami felrobbant. Értékes szobrait, féldombormûveit, frízeit 1816-ban lord Elgin konstantinápolyi brit nagykövet kilopta az országból és eladta a British Museumnak, ahol ma is láthatók. Az értékes mûkincsek tulajdonjogáról még folyik a diplomáciai vita.

Az Akropolisz talán legtöbbet fotózott épülete az Erechtheion, amelyet i. e. 420-ban építettek, ión stílusban. Híres épületrésze a kariatidák sora. A nôi alakok Kekropsz, Athén elsô királyának sírját ôrzik. Az eredeti szobrok közül négyet az Akropolisz múzeumban ôriznek, egyet a törökök tüntettek el, egyet pedig lord Elgin Londonba juttatott. Sajnos, a renoválás miatt nem láthattuk teljes szépségében Nikének, a gyôzelem istennôjének a templomát, amelyet i. e. 420-ban Kallikratesz építtetett, annál inkább megcsodáltuk a Prophilaeát, az Akropolisz hatalmas bejáratát, amelyet i. e. 437–432 között Mnesikles épített. Valamikor a falakat és az oszlopokat festmények borították, ezért is hívják Pinakothekének is. Az újkori görög állam megalapítása után nemzeti prioritás lett az ôsi szent hely restaurálása. Az elsô ásatásokat már 1835–1837 között megkezdték, majd rendszeresebben 1885–1890 között folytatták. Késôbb, 1970-ben, majd 2000-tôl kezdik újra a munkálatokat. A Parthenont soha nem fogják régi fényében visszaállítani, bár az Erechtheion valamennyire visszaadja a régmúlt varázsát. A Parthenon így, megtépázott, büszke fehér márványoszlopaival a görög kultúra, nemzet tükre, amelyet a világ minden tájáról érkezô – naponta átlagban 8000 – turisták jönnek el megcsodálni.

(Folytatjuk)

Vajda György

Márton-nap

Az év 11. hónapjának 11. napja sok ember számára már önmagában elegendô ahhoz, hogy ünnepeljen. A kiadós lakomát kedvelôknek összefut a nyál a szájukban, ha csak rágondolnak a hagyományos libapecsenyére. Sok paraszt viszont szívesen törölné november 11-ét a naptárból, mert az éves haszonbértörlesztés fizetését juttatja az eszébe.

Régmúlt idôkben ezen a napon kapták meg bérüket szolgálók és szolgálólányok, és módjukban állt gazdát cserélni.

Az ünnep eredete Szent Mártonra vezethetô vissza, aki 397. november 8-án hunyt el Candes-ben, a püspökségéhez tartozó kis lélekszámú helységben.

Kezdetben Márton napja nemcsak a tél kezdetét jelentette, hanem a karácsonyt megelôzô (akkor még) hathetes adventét, a böjtölés idôszakáét is. Márton- nap elôestéjén ezért jókora lakmározást csaptak. A római egyházban csak késôbb honosodott meg a négyhetes adventi idôszak.

A paraszti gazdaságokban Márton-napon levágták a jószág egy részét, mert már nem lehetett kihajtani a legelôre és a takarmány túlságosan sokba került. Ilyenkor vágták le az elsô hízott libákat is és jól belaktak velük az adventi böjtölés elôtt.

A Márton-napi lámpás felvonulások eredete 1910-re nyúlik vissza és a nyugat-vesztfáliai Bocholtban rendezték meg ôket elsô ízben. Ezzel értek véget a kolduló felvonulások, amelyeken gyerekek kopogtattak be a házak ajtóin és adományokat kértek.

Visszatérve az ünnep névadójára, Martinus – a késôbbi Szent Márton – 316-ban született a római Savariában – mondhatni, "Ó- Szombathelyen". Apja római tribunus volt, akinek kívánságára Martinus 15 éves korában beállt katonának. A legenda szerint 18 esztendôs volt, amikor kardjával kettészelte köpenyegét és egyik felét odaadta egy hidegtôl vacogó koldusnak.

Röviddel ezután az idôközben Galliába áthelyezett római katona Amiens-ben áttért a keresztény hitre, otthagyta a katonaságot és misszionárius lett. Mártont 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották. A legenda szerint libaólba rejtôzött, nehogy megválasszák, de a libák gágogása elárulta rejtekhelyét.

Halála után meglepôen gyorsan terjedt el tisztelete és a katolikus egyház szentjei között nem akármilyen helyet foglal el: Szent Márton az elsô oltárra emelt keresztény, aki nem szenvedett mártírhalált. Franciaországban Chlodvig király (481-511) uralkodása alatt a "nemzet szentjévé" nyilvánították.

Széles körben elterjedt tiszteletét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy csak Karintia osztrák tartományban 44 Szent Mártonnak szentelt templom létezik. Márton-nap elôestéjén számos parókián Márton-körmenetet tartanak, amelyen gyermekek lámpásokkal vonulnak fel. Utána a felnôttek elfogyasztják a hagyományos Márton-napi libát, amelyhez szokás szerint újbort (Ganslweint, azaz libabort) isznak.

A néphit szerint Márton napján, november 11-én mutatkozik meg, hogy milyen lesz a tél. "Ha fehér szakállt lenget a szél, hosszú lesz és kemény a tél" – tartja a német paraszti naptár. Másképpen mondva: "Márton-napi havazás – fehér lesz a karácsony és nem más". Bortermô vidékeken már régen szokásba jött, hogy Márton napján töltenek elsô ízben az újborból, mivel azt tartja a néphit, hogy "mire Márton megérkezett, minden must már borrá érett". Azt azért elismeri a néphagyomány is, hogy november 11-re a bornak még távolról sincs meg az igazi bukéja, s nem is tagadják, hogy Márton napja ugyancsak savanykás borral érkezik. Ettôl azonban még szokás maradt a középkortól fogva, hogy e napon Szent Mártonra ürítették poharukat a kolostorok szerzetes lakói.

A néphit szerint összefüggés van Szent Márton és a libák, valamint a karácsonyi ünnepek idôjárása között. "Ha Márton napján a libák korcsolyáznak, akkor karácsonykor bízvást bôrig áznak" – hangzik a mondás.

Végül a Márton-napi liba a "velejéig" meteorológus: a néphit szerint ugyanis mellcsontja kiváló idôjós. Ha fehér, úgy az kemény telet és kevés havat ígér, ha ellenben barnás színû, akkor nagyobb lesz a hó, mint a hideg a télen.

100 éve született Horváth

Itt élt Janus Pannonius

s a hétkirályok rendje,

hol a poézis ôsi juss,

rászáll a mindenekre.

Mohos képû a Macskadomb,

szél fúj a szakállas dombról,

e szépítetlen szôrkorong

macskásan fúj s dorombol.

A Körös déli fényei

télen is kihevítnek:

Jól titulálta Jékely

"váradi Tiberisnek".

A fûzfa ciprusként zizeg,

köveink ódon kincsek,

s ha síkosak már a vizek,

itt sirályok keringnek.

Vonz vized, tornyod, várad,

árkádod, kulcsod, zárad,

rangos reneszánsz árnyad,

arcod védi e vázlat

divina dolce Várad!

Legemlékezetesebb mûvei: az Anyám könnyû álmot ígér, az Istenek és falovacskák, Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel – sokáig folytathatnánk a névsort – minden bizonnyal maradandó alkotások. (A Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókjának Magyar Tagozata) * Góth Gyurinak, az írónak eszébe jutott, hogy utoljára húsz évvel ezelôtt vetkôzött le nyilvánosan Bálványosfürdôn, akkor érezte magát ilyen pocsékul. Mindenki az ô írói vénáját figyelte, nem az író vénuszát, Csinoskát, akit IV. Henriktôl kapott kölcsön erre az alkalomra. (Sebestyén Mihály) * Széttétette a lábamat. / Földön fekszik, és óriás / objektívje a combom éri, / úgy vizsgálja az arcom. (Fulvia) * Az égi csónak visszavisz / Oda ahol a tiszta víz / Külön- külön csobog nekünk / Külön a Föld és külön Egünk (Nagy Attila) * A mai erdélyi irodalom átmeneti kabátban jár. Megfelelô viselet. Esernyô nincs, meg aztán nem is volna célszerû. (Papp A. Ildikó) * Virágot helyez Mao képe alá, tudja, mások a pénz istenét bálványozzák... (Gergely Tamás) * A platón idôzve Adam kiszámolta, hogy a Monte Zar lépcsôinek száma egybevág azzal, ahány évet hagyott a sors Stefan Maravilának földi életében. (Dragan Velikic) * Tarlótüzet láttam futni: te voltál! (Egyed Emese) * "Mi van, te szarházi, bedaráltak?", kérdezték ismerôsei, aztán keserûen legyintve továbbléptek. (Veér Farkas Jenô) * Tóth Mária kiváló atmoszférateremtô, ráadásul olyan világról ír, amely szinte már teljesen eltûnt a szemünk elôl. (Kiss Ildikó Noémi) * Annyiszor éget el a tested, a néma vizeknek városaiban hiába rohansz lélekszakadva ôket megkeresni, a halott vizeknek néma városaiban csend van és magány, minden a vízzel van összefüggésben. (Czapáry Veronika) * Egyszer megérintett a halál is, / mintha csak kergetôzne: most is te vagy / a fogó! De nem játszottam vele, / mert féltem – oly hideg volt a szele –, / szívem befagy. (Káli Király István) * A szakmai munka és a személyi élmény keveredésérôl, összefonódásáról beszélhetünk a könyv kapcsán, hiszen a szerzô amellett, hogy irodalmi elemzésekbe bocsátkozik személyes élményeirôl, a kutatás motivációjáról, a költô életmûvével való foglalkozásának alakulásáról is beszámol. (Lisztóczky László Dsida-kötetérôl Gyulai Levente) * Ion Lancranjan 1982-es pamfletjére máig sokan úgy emlékeznek Erdélyben és Magyarországon, hogy azzal vette kezdetét a magyarellenes kampány. Ez azonban korántsincs így, ugyanis Erdély (és ezzel együtt Magyarország) múltjának átjárása, magyar történelmi személyiségek (Kán László erdélyi vajda, Kinizsi Pál, Dózsa György és mások) "kisajátítása" román részrôl régtôl fogva elterjedt gyakorlat volt. (Vincze Gábor) * Medea mindig arra vágyott, hogy feleség legyen. Elszántan vágyott erre. Annyira akarta, hogy még belé is betegedett, amikor már huszonegy éves volt, de még senki sem kérte meg a kezét. (Magyary Ágnes) * Eggyel följebb tesz úgy az Isten, / mint te a szülôszobaszinten, / részeg, családot alapít, // helyet keres, hol alig ér fény, / bevár ott, a folyosó végén, / s tiszta beszéd, kér valamit. (Szálinger Balázs) * Bajor írásaiban érzôdik, hogy több, alternatív perspektívából is szemlélni képes a túlontúl jól ismert dolgokat. (Balázs Imre József) * Bajor félhangokra hangszerelt humora még akkor is megôrzi a maga melankolikus-elégikus árnyalatait, amikor a helyzet groteszk voltát a felnagyítás stilisztikai eszközével éri el. (Nicolae Balota – Vallasek Júlia fordítása) * Teljesen új még – suttogta Röcklné Ibolya, és mintha táncolna, megrázta a csípôjét. Ezzel a mozdulattal a bugyitól is megszabadult. Enyhe undorral lépett ki belôle: idegen rongy. (Zoltán Gábor) * Idôtlen idôkbôl fakadt Költészet / Hullámverése átcsap minden gáton / Nem tereli aklokba semmi kánon. (Somlyó György 1920 – 2006) * LÁTÓ, 2006. november

B.D.

Kiss Levente és Szép György kiállítása a Bernády Házban

Rendhagyó rendezés. A két marosvásárhelyi mûvész aszimmetrikusan csoportosítva, a galéria különbözô részein tematikus és formai, megoldásbeli súlypontokat kialakítva helyezte állványra illetve falra alkotásait. Hatásos megoldás. Kiss Levente kisplasztikái és Szép György festményei ekképpen elrendezve, egymást felerôsítve, az alkotói szándékokat egyértelmûbben körvonalazva lepték meg a szerda délutáni megnyitón igen nagy számban megjelent közönséget. A tárlatlátogatók sejthették, mire számíthatnak, hiszen mindkét mûvészt jól ismerik és nagyra tartják a városban, mégis, amit látványban, gondolatban, érzelmekben, hangulatban kaptak a kiállításon, meghaladta a várakozást. Ez azzal is magyarázható, hogy szerencsés a társítás, a mûfaji különbözôségek ellenére a kiállítók világa nem csak harmonizál egymással, ki is egészíti egymást, a bronzszobrok és az olajképek együttesen dúsítják föl a befogadóknak szánt üzenetet.

A tárlat arról is ismételten meggyôzött, hogy a hatodik X-et taposva is lehet megújulásra készen, következetesen, kitartóan, lendületesen, fiatalosan és igen termékenyen dolgozni. Mûvészeti életünk e saját útját járó, két markáns egyénisége számos friss munkával jelentkezett a nyilvánosság elôtt. Kiss Levente válogatása valamivel hosszabb idôszakot ölel át, de elhozta több olyan plasztikáját is, amelyeket az elmúlt nyáron öntött bronzba az iserlohni alkotótáborban, Szép György pedig az utóbbi két évben festett munkáival rukkolt elô. Kettôsség uralja mindkét univerzumot, egymásnak ellentmondó, egymással kibékülô jelenségek, fogalompárok figyelhetôk meg egyiknél is, másiknál is. Kiss Levente esetében elsôsorban arra figyelünk fel, hogy egyazon idôben figuratív és nonfiguratív mûvek egyaránt kikerülnek a keze alól. Ezenkívül azonban több más ellentett póluson található fogalomkettôst is említhetünk. Nyilván különbözô kategorizálás – tartalmi, érzelmi, hangulati, formai, anyaghasználati stb. szempontok – szerint. Múlt és jelen, hagyománytisztelet és újítókedv, primér élmény és elvonatkoztatás, szenvedés és életöröm, kötések béklyója és szárnyaló lendület, látvány és gondolat, tradicionális formák és formabontó alakzatok, bronzmeleg és márványkô hûvöse ölt testet húsz- harminc-negyven centis kisszobraiban. Tér és idô határait keresi történelmi és filozofikus, gondolatébresztô megközelítésben, emlékidézô, hagyományôrzô szerepet is vállal, miközben számára talán a legnagyobb élvezet maga a munkafolyamat, pontosabban annak a leglenyûgözôbb fázisa, a bronzöntés. Mindez jól érzékelhetô ezen a kiállításon is, amelyen aligha lehet eldönteni, a csoportosított plasztikák közül melyik méltóbb a nézôk figyelmére, a figuratívak-e vagy a nonfiguratívak. Vagy esetleg azok, amelyek ennek meg annak a jegyeibôl is hordoznak magukban valamit. A legújabb munkák, amelyek modern utalások a múltra, ôsi szerszámok, valamikori mesterségbeli eszközök, népmûvészeti tárgyak fantáziagazdag szobrászi továbbfejlesztései, bizonyára ide sorolhatók.

Kevésbé nyilvánvalón, de Szép György alkotásain is felismerhetôek a kiindulási pontok. Újabb képei az elôzôeknél még inkább elvonatkoztatnak. A festô, megôrizve korábbi elképzeléseit, az absztrakció magasabb fokára lépett. Tovább egyszerûsített, az eddigieknél is nagyobb hangulatteremtô, érzelemkeltô szerepet szánva a színeknek, a faktúrának, a festôi gesztusnak, az ecsetkezelésnek. Ma is a táj, a természet, a falu világa ihleti meg, de nem a látottak tükrözésére törekszik, hanem annak kifejezésére, továbbadására, amit a tájban szerzett élmény ôbenne kiváltott. A tárlaton vannak olyan festményei, amelyeken felsejlenek a természet, a vizek, dombok, vízpartok, netán a porták jellegzetes elemei, de a képek többségén már ezeken is túl van. Önmagáról vall inkább, belsô nagy csendjeirôl és hirtelen feltörô érzelmi hullámairól. Titkokról, amelyek szinte mindenik képe láttán felmerülnek a nézôben. Festményei finoman kidolgozott, nyugodalmas, nagy, barna, zöld, mélyszürke, szinte már fekete felületein váratlanul felvillan egy-egy élénk folt, egy energikus karmozdulat nyomán üstökösszerûen berobban egy világos színegyveleg, sárgán, vörösen, fehéren keveredô színbomba, és eseményt teremt a mozdulatlanságban, párbeszédet indít festô és környezete, alkotó és közönsége, vagy éppen önmaga változó lelkiállapotai között. Akárha kô hullna néma, mozdulatlan tóba. Vagy halk zenébe dübörögve csörtetne be a váratlan fortissimo. Szavakban lehetetlen ezt kifejezni. Szép György éppen ezért fest. Ez az ô igazi kifejezôeszköze. Olyankor is, amikor nem a környezete, nem valamilyen improvizációs szándék vezérli, hanem egy Székely János-vers vagy egy Márai-mû. Érthetô, ha irigyeljük a mûvészeket: olyan többlettel rendelkeznek, amire mi, laikusok csak áhítozhatunk.

N.M.K.

Kiadványok, események

Akiket összekapcsol a mikrofon

Mi más volna a téma, ha nem az élet: munka, tudomány, mûvészet, élmények, tapasztalatok, tanulságok. Sorsok villannak, zömmel sikeres pályákra vetül a fény. A bôség zavarával küzd Nagy Miklós Kund, amikor interjúit áttekintve döntenie kell: mit és mennyit emeljen kötetbe. Egy híján negyven arcél, sors, élet fogalmazódik meg a napilap kereteihez alkalmazkodó szövegekben.

Nagy Miklós Kund közéleti ember. Személyes ismerôse élônek-holtnak Erdélyben és Magyarországon, a múlt század végérôl és az új elejérôl. "A rendszerváltozás utáni idôszakban készült interjúimból válogattam. Nagyobb részük a marosvásárhelyi Népújságban, a Múzsa címû hétvégi irodalmi- mûvészeti mellékletben jelent meg, illetôleg más lapokban, folyóiratokban. És vannak olyan beszélgetések is, például a Kovács András filmrendezôvel, Tolnai Ottó íróval, Csíky Boldizsár zeneszerzôvel folytatott dialógusok, amelyek mindeddig nyomtatásban nem láttak napvilágot. (...) Közel négy évtizedes publicisztikai pályám során rádiósként, újságíróként nagyon sok interjút, beszélgetést rögzítettem hangszalagra, szerkesztettem adás-, illetve közlésképessé. Rengeteg kiváló embert ismertem meg, és mindenik találkozás gazdagított valamivel lelkiekben, szellemiekben. Kivételes szerencsének tekintem ezt, s az is elégtétel, hogy úgy érzem, a legtöbb esetben sikerült elnyernem interjúalanyaim bizalmát. (...) ...minden adalék fontos lehet. Akkor is, ha egyik-másik interjú elkészülte óta a beszélô már végleg eltávozott közülünk, mint a színész Sinkovits Imre, Agárdy Gábor, Illyés Kinga, a történelemtudós László Gyula, a nyelvész Lôrincze Lajos vagy a képzômûvész Takács Pál.... (...) A beszélgetések Marosvásárhely kultúrtörténetéhez is sok mindent hozzáadnak, egymást szervesen kiegészítve, hûségesen kirajzolják a város magyar szellemiségének arculatát, amely az utóbbi tizenöt évben ugyancsak megváltozott, új vonásokkal, színekkel gazdagodott. (...) Érthetô, ha mindazokhoz hasonlóan, akikkel interjúim alkalmával beszélgettem, magam is szolgálatként fogom fel a munkámat. És kérem, nézzék el nekem, hogy a mai cinikus világban talán megbocsáthatatlanul és kissé fellengzôsen, idônként hajlamos vagyok ezt hivatásnak nevezni." (Idézetek az elôszóból)

A 39 interjú nem csak 39 nevet jelent, hiszen találunk két-, három-, sôt négyszemélyes beszélgetést is. Íme néhány név a már említetteken kívül a hosszú sorból: Bodor Ádám, Bodor Pál, Cseh Tamás, Farkas Ibolya, Gyôrffy András, Jánosházy György, Kovács András Ferenc, Kovács Levente, Láng Zsolt, Lorand Gaspar, Parti Nagy Lajos, Szélyes Ferenc, Tímár Péter, Toró Tibor, Závada Pál.

A kötet címét igazolják a szövegek. Az interjú az egyik legizgalmasabb sajtómûfaj, hiszen "már az is egyfajta csoda, hogy arra a félórára, órára, kettôre, míg a magnó összekapcsol, beszélgetôtársunk hajlandó ôszintén kitárulkozni, olyasmikrôl vallani a számára olykor idegen kérdésfeltevônek, amiket addig talán szavakkal önmagának se fogalmazott meg."

Részlet a kötet utolsó interjújából. Szélyes Ferenc Jászai-díjas színmûvész mondja: "A vásárhelyi közönség a világ legjobb közönsége. Ezt bárki, aki ide jön, határozottan állítja. Én egyetértek velük. A hiba tehát nem a nézôinkben van, hanem bennünk. Nekünk kell megváltozni. Ezt felismertük, de valami miatt mégsem jön össze mindaz, amit szeretnénk. Egyszer talán helyükre tevôdnek itt a dolgok, és kialakul egy ütôképes, erôs társulat, egy komoly rendezôgárda, meg minden egyéb, ami a jó színházhoz szükséges. Én hiszek ebben, és a fiatalokban bízom. Ezért is maradok derûlátó."

Ilyen ez a könyv is. (Nagy Miklós Kund: Míg a magnó összekapcsolt... Interjúk, beszélgetések. Pallas-Akadémia könyvkiadó, 2006)

Bölöni Domokos

A mai könyvbarátot letaglózó hatalmas és különleges felhozatalban is kitûnik rendhagyó jellegével és súlyával (értsd szó szerint) a Cuvinte (Szavak) címû nagyméretû, vaskos kötet, a Román Írószövetség kolozsvári fiókjának idei irodalmi évkönyve, az Almanah literar 2006. Egyfajta sajátos antológiának is tekinthetô, 288 szerzô szerepel benne adatokkal, képpel, írással, egyebekkel, a kolozsváriak mellett többen a szomszédos megyékbôl is. 1350 illusztráció, kéziratrészlet stb. látható a kiadvány 700 oldalán. A számokkal érzékeltethetô, milyen munkaigényes volt a vállalkozás, amely a kötet gondozóit koordináló Irina Petras szerint egy majdani erdélyi írói lexikon elôkészítôje kíván lenni.

Különben ennek is volt már egy elôzménye, a Clujul literar 1900-2005. Tavaly ennek megjelentét is jeleztük olvasóinknak. A mostani könyv albumnak is beillik. Nem mérlegel, nem rangsorol, csak felmutat tényeket, az írók névsor szerint követik benne egymást. Idôsek, fiatalok, olyanok is sokan, akik már elhagyták az országot. Fotó van róluk, életrajzi tudnivalók, aláírásuk, könyvborítóik, ezekhez készült rajzok, illusztrációk és versek, prózák, esszék, pontosabban szemelvények belôlük, eredeti változatban és olykor fordításban is. Ennek köszönhetô, hogy a könyv 12 nyelvû. Nyilván a román mellett a leggyakoribb a magyar nyelvû megszólalás. A magyar szerzôkrôl a szerkesztôk népes csapatában Sigmond István gondoskodott. A kötethez CD-ROM-ot is mellékelnek, de persze, felkerül a világhálóra is, sôt DVD-re is ráviszik az adatait. Nem kis pénzbe kerülhet mindez, de úgy látszik, a kincses városban erre is hajlandók áldozni. Sokfelé tanulhatnának tôlük.

(nk)

Kisebbségi létünk újabb és újabb írásokat inspirál. Önismeretünk gazdagodik, állampolgári jogainkért való küzdelmünk is újabb bizonyítékokkal gyarapszik, ha az írók- újságírók, történészek következetesen végzik dolgukat, megírják hiteles történelmünket és a politika valós szándékait. A feladat nem könnyû, de szerencsére akadnak ilyen felelôsen gondolkodó írók, mert hagyománya van ennek is az erdélyi irodalomban. Igaz, hosszú ideje mondjuk a magunkét jogaink ügyében, és kevés az elôrehaladás, de egyre több ilyen könyvre is szükség van, mint a B. Kovács András sepsiszentgyörgyi szerzô Szétszabadalt Székelyföld címû mûve, hogy a mindenkori többség empátiája kialakuljon a kisebbség irányában, és elfogadja egyenrangú félként, ne akarja birtokolni, leigázni, sôt megalázni. Az EU-ba vezetô út néhány méterre van a mellék- illetve bekötôúttól, ahol pillanatnyilag döcögünk, de ha rátérünk az autósztrádára, ott haladni kell, hogy célhoz érjünk idejében. Remélhetôleg – bár ha a szlovákiai eseményeket nézem, az elvarratlan szálak mindig felfeslenek, különösen ha a könnyen meglovagolható nemzeti kérdéssel díszítik a nyerget.

Nos, B. Kovács András könyve három részre tagolódik, az elsô Sepsiszentgyörgy történetét igyekszik bemutatni elsôsorban az impériumváltástól napjainkig, a közigazgatás átszervezését az elmúlt százhúsz esztendôben, a népesedési viszonyok alakulását a 20. század elejétôl napjainkig. A második rész témája igazán izgalmas, A visszarománosítás vitája címet viseli. Lisznyó identitásviszonyainak bemutatásával próbálja feltérképezni, hogyan is alakultak ki, a román hatóság minden igyekezete ellenére, a mai nemzetiségi viszonyok a faluban, amely akár román is lehetett volna. Ember vagy biológiai tartalék? címû tanulmánya a nemzeti, nemzetiségi politikát mutatja meg a mai sajátos román nemzeti demokráciában, amikor Harkov-jelentésekrôl szól már a történelem, és arról is, hogy a székelység román eredetû. A harmadik rész címe A székely önrendelkezés körül az autonómia témáját járja körül a hajdani Maros Magyar Autonóm Tartományról, a székely autonómiáról szóló beszélgetésekben.

Nem az egész Székelyföld, annak egy szelete, Háromszék története a könyv témája, és ez fogja össze igazából egységbe, de érvényes a magyarság lakta vidékek bármelyikére Erdélyben. Az írások színvonala nem egységes, mert nem is lehet, hiszen eléggé eltérô kérdéseket jár körül a szerzô, ehhez sokkal alaposabb kutatómunka szükséges, de igenis érdeme, hogy nemcsak dokumentumokat, élô személyeket is megszólaltat, sôt akik átélték az eseményeket vagy kutattak a témában. Ez a történelem velünk történt, a 40-tôl felfelé életkorúak mind átéltük vagy legalábbis belekóstoltunk abba a kisebbségi létbe, amit 1920-ban eldöntöttek a nagyhatalmak. Ez a történet még él, folytatódik, ma is történik velünk, tehát beszélnünk kell róla jó sokat, lehetôleg úgy, hogy mások is, az illetékesek is meghallják.

Mindenesetre érdekes, amikor az ember a saját bôrén tapasztalt történéseket történelemként olvassa!

Végül, kedves olvasók, néhány apróság tisztázása végett én most hagyom, hogy önök belessenek a szerzô és szerkesztô levélváltásába, és saját, a szerzônek írt levelemet idézem, amit a kézirat elolvasását követôen küldtem. Íme:

Kedves Kovács András, átolvastam a Szétszabdalt Székelyföldet. A cím jó, csak az a bajom vele, hogy Háromszék nem az egész Székelyföld, márpedig a cím ezt indukálja. Az alcímmel is baj van, mert nem háromszéki (illetve a szerzô okán az), hanem Háromszékrôl szóló írásokat tartalmaz, tehát helyesebb így: Helytörténeti írások Háromszékrôl.

Nem ismerem a Pál-Antal észrevételeit, csak levelébôl látom, de ismerem a stílusát. (...) Én épp azt a megoldást tartom szerencsésnek és igazán jó ötletnek, hogy ún. álinterjúkban mondja el a mondandóját, tehát nem vindikálja magának a tudományosság látszatát, de hitelességre törekszik. Ettôl lesz olvashatóbb a könyv. Így is van hiányérzetem, pl. az, hogy Bözödi György Székely bánja c. mûve nem fordul elô olvasmányai között, holott pl. ô jóval Demény elôtt megírta a Székelyföld berománosításának történetét, pl. Marosszékre határozottan emlékszem. Persze sok minden másban is forrás lehetett volna bizonyára. Viszont nagyon örültem, hogy az Osvát lexikonát sokat forgatta, mert a szívem csücske, én szerkesztettem. Tehát megérte.

Továbbá néhány apróság: egyetértek a névmutatóval, de a tárgymutatót mellôzzük, mert a tartalomjegyzéket úgyis a könyv élére teszem, tehát az olvasó azonnal látni fogja, ha nem más, az alcímekbôl, hogy mirôl is van szó. No meg a nevek maguk is jó eligazítást adnak.

(…)

A térképekkel kapcsolatban: elôször is nagyon jó minôségû térképet kérünk. A térképeket semmiképpen sem teszem a könyv élére. Két megoldást látok: az egyszerûbb, ömlesztve a könyv végére, vagy a másik, elszórtan az egyes fejezetekbe a fejezetcím hátoldalára, ami amúgy is üres maradna, csak a sorrendet kérem.

Egyelôre ennyi. Barátsággal,

Kuti Márta

Ha fesztivál, akkor úgy illik, hogy az sokoldalú legyen, rendezvényei ne csak egy témára, mûfajra összpontosítsanak. A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron régi hagyomány, hogy – nyilván a könyvek kapcsán – beszivárog a zene, a képzômûvészet, a fotómûvészet. Minden évben jelennek meg új, a mûvészet különbözô ágazataival foglalkozó kiadványok, amelyeket be kell mutatni. Irodalom és zene, festészet, szobrászat összefonódik, hogy minél teljesebb kép alakulhasson ki bennünk – szerzôrôl, mûrôl, korról, életérzésrôl. Az idén sincsen másként, és ezen összefonódásnak egyik legszebb példája a csütörtök délután bemutatott album, mûvészettörténeti töredék, irodalmi munka, Szabó András A bôfény forrása címû kötete.

Nagy Imrét bemutatni szükségtelen, hiszen akik nevét nem ismerik, valószínûleg ezt a cikket sem olvassák el. A legendává-legendássá vált festômûvész, a sokak által csak Mesterként számon tartott alkotó mûveit bemutató galéria adott – stílusos – helyet a bemutatónak: Szabó Zoltán festômûvész, a Nagy Imre Galéria vezetôje házigazdaként fogadta a megjelenteket. Mint mondta, az album Nagy Imre halálának 30. évfordulója alkalmából jelent meg, és a fentebb említettnél alkalmasabb helyszínt csupán Zsögödön vagy Csíkszeredában találhattunk volna. Halála után a múlt rendszerben tárlatait betiltották, most albummal emlékezünk rá és róla.

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában megjelentetett kiadvány szerkesztôje, Kozma Mária személyes hangon emlékezett Nagy Imrére: mindenki, aki ismerte, tudna róla legalább egy anekdotát mondani. Szigorú, zord természete szeretô bensôt takart, tanítványai szinte félve kérték ki a véleményét, amely frappáns volt és igazságos.

Nagy Miklós Kund dicsérô szavakkal szólt a kötet minôségérôl (az idei Szép Könyv versenyen második díjat kapott a kiadvány, egypontnyi hátránnyal). Mint mondta, mifelénk a címben szereplô szót, a bôfényt nemigen használják, mégis ez az a fény, amely úgy esik ránk, hogy talán még árnyéka sincs. Nagy Imrének árnyékból is sok jutott, de mindig elért a fényig, életfelfogása nem engedte árnyékban, lelki sötétségben maradni.

Végül Szabó András képzômûvész, a könyv szerzôje, a zsögödi Nagy Imre-hagyaték gondozója szólt az album születésérôl, Nagy Imre vásárhelyi éveirôl és arról a 140 alkotásról, amelyet Marosvásárhelynek adományozott. "Imre bácsi a helyét, a környezetét, a festészetet olyan töltettel adományozta meg, hogy még életében mítosz alakult ki a személyisége körül. Ilyen mítosz a bôfény. A bôfény a képeit beragyogó aurát jelenti. Benne van az igazi fény, ami Csíkban öt perc alatt beteríti a zsögödi szorost, benne van Imre bácsi személyisége és mindaz, ami a közösségtudatot meghatározza. Ha mindenki ilyen bôfényben alkothatna, vidáman élhetne és minden baj ellenére annyi optimizmussal tartaná fenn a közösségünket, akkor szûkebb tájainkról is több alkotóról tanítanának az egyetemes mûvészettörténetben. Ô igyekezett korszerû maradni, a szakma szabályszerûségei szerint alkotni, de ugyanakkor saját egyéniségét is megtartani." A Mester mítosszá, élete emlékké, tanítása életre szóló tanáccsá alakult. És ez így van rendjén.

Nb

A magyar képzômûvészet klasszikus korszakának a Partiumból és Erdélybôl indult képviselôit, Brocky Károlyt (1807-1855), Barabás Miklóst (1810-1898), Székely Bertalant (1835-1910), Paál Lászlót (1846-1879) a csíki triász, Márton Ferenc (1884-1 940), Nagy István (1873-1937) és az 1924-ben hazatért zsögödi festô, Nagy Imre (1893-1976) követte.

Mûvészete valósághû, az impresszionizmus szabályaira épül, és a csíki fényviszonyoknak megfeleltetett, az avantgárdból merített színharmónián alapul. Ezt ars poeticájának is tekinthetô saját kezû följegyzése igazolja: "A természet zavartalan eldorádója eseményeiben, rendszerében figyelmeztet az örök törvényeire. Formai, színei világa rendszerezni tanít = komponálni. Ritmusa egyre világosabb és megdöbbentôbb. A látóhatár kitágul, a méretek grandiózussá válnak. Kicsi a naggyal, nagy a kicsivel szimbiózisban élnek. A nagy belsô mozgást, az átalakulásokat, a fejlôdést itthon látjuk kataklizmákban, megrázó méretekben."

Életmûve kedvezô természeti é