|
LVIII. évfolyam 258. (16439.) sz. |
2006. november 4., szombat |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Nem telt még el hosszú idô azóta, hogy finoman szólva is botrányos kijelentések röppentek ki a köztudatba Marosvásárhelyen a történelmi magyar egyházaknak visszaszolgáltatott ingatlanok tekintetében, egy kétes hírû politikai szereplô ezúttal országos méretûvé próbálja duzzasztani a kérdést.
Aurelian Pavelescu, jelenleg a romjaiban heverô történelmi parasztpárt alelnöke, a nemzeti kezdeményezô Cozmin Gusa egykori fegyverhordozója egyesületet alakít a történelmi magyar egyházaknak visszaszolgáltatott, vagy ezután visszaadandó ingatlanok helyzetének felleltározására és rendezésére, valamint e restitúciós folyamat kárvallottjainak támogatására. Csakis és kizárólag a magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása ütött szöget a fejébe, és percig se higgye senki szerinte, hogy etnikai jellegûek a kifogásai. Jogi köntösbe öltözteti a kérdést, azonban az érv, amivel alátámasztja, gyönge lábakon áll.
Nevezett politikai vándor szerint 1920 után a román államot illeti meg az osztrák-magyar monarchia egykori állami ingatlanjainak tulajdonjoga, ezért kellene véget vetni a restitúciós folyamatnak, miáltal nézetében több tíz millió euróval rövidítik meg a magyar egyházak a román államot.
Láthatóan cseppet sem zavarja az állami vagyon védelmének e bajnokát, hogy az állami tulajdont úgy keveri az egyházi tulajdonnal, akár a különbözô pártocskák alelnöki megbízóleveleit a zsebe mélyén. Igaz, sajnos elég széles rétegeknek elég ennyi ködösítés, máris a renitens magyarok megzabolázóját tisztelnék a nevezettben, viszont akik nem csak a román iskolarendszer történelemóráin mûvelôdtek, azok jól tudják, hogy az egyházi ingatlanokhoz tulajdonilag annyi köze volt akkoriban az államnak, mint ez elmélet kiötlôjének a gerincességhez. Semmi.
Érdekesség, hogy a restitutio ad integrum elvét kormányzása idején hangoztató alakulatban senkinek nem szúr szemet az ötlet nevetséges alátámasztása. A monarchia idején ilyen ötlet hallatán orvost hívtak volna a szenvedôhöz, és nem azért, hogy nemzetisége okán utalja gyengélkedôbe. Amikor az olcsón megszerezhetô szavazatok begyûjtése a cél, akkor semmitôl nem riadnak vissza egyesek. Tudjuk, hogy a párt történelmi elôdje sem a magyarimádatáról volt híres, viszont ilyen megnyilvánulások hallatán szinte biztosra vehetô, hogy romjaiból nem fog egyhamar újjáéledni ez az alakulat. Abban a rétegben, ahova ezek a kijelentések viszik, kemény konkurencia van, és látványosabban bolondítja az arra hajlamosakat.
Ma délig érvényes figyelmeztetést tett közzé csütörtökön az Országos Meteorológiai Intézet, mely szerint az ország területének jelentôs részén, beleértve Maros megyét is, megérkezhet az elsô havazás. Bejött! A sokéves átlagnál hidegebb idôvel köszöntött be idén november. A megyeszékhely útjain a hóeltakarításért felelôs Salubriservnél csütörtöktôl folyamatos készültséget rendeltek el, a cég és a városháza közti szerzôdés szerint havazás esetén a takarítógépeknek azonnal közbe kell lépniük.
A mostanra jelzett elsô havazás jóval korábban érkezett a nálunk megszokottnál. A sokéves adatok alapján csak december elsô harmadában lenne normális jelenség a havazás, de az utóbbi években ennek a jelenségnek a beköszönte már rendszerint november közepére esik – mondta el lapunknak Makkai Gergely meteorológus, a nagyszebeni területi meteorológiai intézet munkatársa.
A távlati elôrejelzések szerint novemberben az átlagosnál több csapadékra lehet számítani, decemberben és januárban nem valószínû a sokéves átlagértékektôl való eltérés. A novemberi és decemberi csapadékátlag vidékünkön négyzetméterenként 30 liter, a januári 25 liter.
Aminek jelentôs része hó formájában érkezhet, ugyanis a hosszú távú elôrejelzések szerint november és december folyamán hidegebb idô várható a sokéves átlagnál, januárban viszont elôreláthatólag a megszokott határokon belül maradnak a hômérsékleti értékek. A sokéves átlagok szerint a novemberi átlaghômérséklet nálunk +3 fok, a decemberi átlag -1,3, míg a januári -3,3 fok.
A mért adatok is széles skálán mozognak, eszerint a novemberi szélsôséges hômérsékleti értékek -19,6 fok (1989. november 30.) és +26,5 fok (1926. november 1.) között voltak. Decemberben a leghidegebbet 1902-ben, 24- én mérték, -26,5 fokot, a melegrekord pedig erre a hónapra +18,3 fok volt, 1960. december 9-én. A januári szélsôségek a -32,8 fok (1963. január 23.), illetve +16,5 fok (2001. január 8.) közt helyezkedtek el.
A meteorológus szerint továbbra is valószínûek maradnak a rövid idôn belüli nagy hômérsékletingadozással járó változások, mint ahogy egyre inkább ez jellemzô az idôjárásra. Az idôjárásnak az utóbbi idôkben felborult menete megbízhatatlanná is tette a hosszú távú elôrejelzéseket szerte a világon, olyannyira, hogy a szakértôk húzódoznak a hosszú távú prognózisok közzétételétôl. Erre Makkai Gergely szerint az a magyarázat, hogy bár világszerte hatalmas erôforrásokat fordítanak a meteorológiai elôrejelzésekre, a szakértôk egyelôre nem találnak magyarázatot az ugrásszerû idôváltozásokra, abban viszont egyetértenek, hogy az idôjárás megbolydulását a globális felmelegedés okozta. Viszont a hosszú távú elôrejelzésekkel ellentétben a rövid távú prognózisok rendszerint megbízhatóaknak bizonyulnak.
Az idei elsô havazás lehetôségére figyelmeztetô meteorológiai vészjelzés elsô napján a városháza írásos felszólítására folyamatos készültséget vezettek be a Salubriservnél, amely a polgármesteri hivatal által a hóeltakarításra kiírt versenytárgyalást elnyerte. Bárczi Gyôzô alpolgármester szerint a licit nyomán kötött szerzôdés értelmében a cég havazás esetén azonnal ki kell küldje a munkagépeit a város legfontosabb útvonalaira a havat eltakarítani, illetve a csúszásgátló anyagot leszórni. Ugyancsak a szerzôdésben van leszögezve a fontossági sorrend, amely szerint a cégnek dolgoznia kell az utcákon, legelôször a fôútvonalakon kell biztosítsák a közlekedés zavartalanságát.
Lapunknak Tompea Alexandru, a Salubriserv igazgatója is megerôsítette, a cégnél bevezették a folyamatos téli készültséget, a városháza felszólítása nyomán. Ezenkívül az igazgató szerint a polgármesteri hivatal részérôl vizsgálatot is tartottak a cégnél, a munkagépeket, illetve a csúszásgátló anyag meglétét ellenôrizték, mint elmondta, mindent rendben találtak. Az igazgató szerint nyolc munkagéppel és személyzettel, valamint elegendô csúszásgátló anyaggal is rendelkeznek. Mind a cégvezetô, mind az alpolgármester szerint az utászok felkészülten várják a havazást, hogy mennyire, azt már a tegnap megtapasztalhattuk.
Az Országos Útügyi Igazgatóság marosvásárhelyi kirendeltségének szolgálatosa tegnap délután arról számolt be, hogy az országutakon a közlekedés zavartalanul folyik, a lehullott hómennyiség miatt nem keletkeztek úttorlaszok. Csütörtök este 8 órától felkészültségben vannak, 24 órán át teljesítenek szolgálatot, hogy szükség esetén be tudjanak avatkozni a rendelkezésükre álló 26 hóekével és csúszásgátló anyagokat szóró munkagéppel. A Megyei Útügyi Igazgatóság marosvásárhelyi kirendeltségének szolgálatosa közölte, tegnap 16 órától készenlétben állnak az esetleges hóeltakarításra. A megyei Sürgôsségi Helyzetek Felügyelôségéhez sem érkeztek bejelentések hóhullás okozta fennakadások miatt.
A közösségi lakóépületek hôszigetelési programját népszerûsítették
A megye közel száz polgármestere közül harmincnál is kevesebben voltak kíváncsiak Borbély László megbízott középítkezési és területfejlesztési miniszternek és Ciprian Dobre prefektusnak a többszintes lakóépületek felújítását célzó kormányprogramot a helyhatóságok körében népszerûsítô gyûlésén, ráadásul a megyeszékhely és Szováta részérôl a csekély hatalommal rendelkezô alpolgármesterek voltak jelen.
Mint Borbély László elmondta, Románia nem az egyetlen ország Kelet-Európában, amelyben a szocializmus idején épült tömbházak felújításra szorulnak, s a jelenleg érvényes programot külföldi tapasztalat alapján is indították. A statisztikai adatok ugyanis azt mutatják, hogy Romániában rengeteg energia vész kárba a nem megfelelô szigetelés miatt, márpedig – ha a lakók hôkomfortja nem elég meggyôzô érv – 2010 után az EU-normák szerint minden épületnek kell rendelkeznie energetikai igazolvánnyal, amely az épület értékét is befolyásolja.
A program szerint a lakóépületek felújítási költségeinek harmadát a központi költségvetés, harmadát a helyi költségvetés, harmadát pedig a lakók állják, ami a minisztérium elôzetes becslései szerint lakásonként 400-1000 euróra rúg, más becslések azonban akár 3000 euróról is beszélnek. Ez az összeg a legtöbb család számára pedig akkor is elfogadhatatlanul magas, ha azt részletekben kell kifizetni. S éppen ez a program gyenge pontja is, hisz a felújítás kezdeményezésének a lakótársulásoktól kell érkeznie, s ez csak akkor születhet meg, ha a lakók fele plusz egy támogatja az elképzelést. S még nem szûntek meg a gondok, hisz ki kötelezheti eladósodásra azokat a lakókat, akik nem egyeztek bele a munkálatok elvégzésébe, mégis fizetniük kell?
Hogy a lakókra esô teher megszûnjön, Marosvásárhely polgármesteri hivatala például a tömbházak manzárdosításának ötlete mellett kardoskodik, aminek viszont az a hátulütôje, hogy ehhez valamennyi lakó beleegyezésére szükség van. A törvény lehetôséget ad ugyan arra, hogy a helyhatóságok a maguk harmada mellett a lakók részét, vagy annak egy hányadát is átvállalják, ennek azonban elég csekély a valószínûsége.
Az EU-csatlakozással azonban egy másik lehetôség is felvázolódik a lakókra esô költség fedezésére, hisz a strukturális alapok V. irányzata a fenntartható városfejlesztést támogatja, ennek pedig része lehet a hôszigetelés is. Az alapokra egyelôre csak a helyhatóságok pályázhatnak, s két további komoly hátrány, hogy az EU kizárólag integrált elképzeléseket fogad el (azaz a hôszigetelési munkálatokat valamilyen egyéb urbanisztikai projekttel kell összekötni), másrészt pedig a procedúra rendkívül hosszúra elnyúlik.
A program néhány hónappal ezelôtti elindítása óta országosan 1650 tömbház jelentkezését fogadták el, Maros megye nem jeleskedik, hisz eddig alig 28 lakóépület iratkozott fel. Noha abszolút szám szerint Marosvásárhely vezet 18 épülettel (1973 közül), Nagysármás lehet az elsô, ahol teljesen rehabilitálták a tömbházakat, hisz itt mind a tíz bekerült már a programba.
Két munkacsoport létrehozásában egyezett meg pénteken Kolozsváron Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke és Tôkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetôje.
Markó és Tôkés azt követôen ült tárgyalóasztalhoz, hogy az RMDSZ és az EMNT kölcsönösen párbeszédet kezdeményezett. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének kolozsvári székházában folytatott mintegy másfél órás egyeztetés után Markó Béla és Tôkés László közösen nyilatkozott a sajtónak.
Markó szerint az egyik munkacsoport feladata az lesz, hogy dolgozza ki az erdélyi magyar egyeztetô "kerekasztalnak, fórumnak" a létrehozását, amelyben "az EMNT és más fontos erdélyi magyar civil szervezetek képviselôi gondolkodhatnának együtt az RMDSZ- szel". A másik munkacsoportot pedig azzal bízzák meg – mondta Markó –, hogy dolgozza ki az erdélyi magyarság nemzeti minimálprogramját. Az RMDSZ elnöke szerint ez utóbbi bizottság lehetôleg decemberig papírra veti az erdélyi magyarság alapvetô politikai céljait. Az RMDSZ elnöke közölte: várhatóan még ebben az évben ismét tárgyalóasztalhoz ül az EMNT vezetôjével.
Tôkés László úgy vélekedett, hogy "kényszeregység helyett közmegegyezésre kell törekedni a romániai magyarság és a közjó érdekében". Hozzátette: az erdélyi magyar- magyar párbeszéd intézményesítésének kerete valósulna meg a kerekasztal fórumának létrehozásával.
Az egyházi elöljáró szerint a nemzeti minimálprogramnak tartalmaznia kell az autonómia és az önálló állami magyar egyetem ügyét. Rámutatott: egységes képviselettel is kevés az esélye annak, hogy a szóban forgó kérdésekben gyors sikert ér el az erdélyi magyarság, ha pedig nem valósul meg az összefogás, akkor végképp nincs semmi lehetôség e célok megvalósítására. Tôkés utalt arra, hogy várhatóan az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetôi is elfogadnak egy közös nyilatkozatot, amely az elkezdett erdélyi magyar-magyar párbeszéd folytatását szorgalmazza. Hozzátette: "az volna jó, ha az erdélyi magyar civil és politikai szféra, valamint az önkormányzatok és az akadémiai körök fognának össze a nemzeti érdek ügyében".
Tôkés szerint ha folytatódik a párbeszéd, akkor sikerülhet az eddigiekben nagymértékben hiányzó erdélyi magyar összefogást megvalósítani. A református püspök, felidézve Markó legutóbbi megnyilatkozásait, amelyekben az RMDSZ elnöke Székelyföld területi autonómiája mellett szállt síkra, megjegyezte: szeretné, ha ez nemcsak választási kampánycélokat szolgálna, hanem olyan valós szándékká válna, amely összefogást eredményez.
Mint kiderült, a felek épp csak érintették az Európai Parlament Romániát megilletô helyeire szervezett jövô májusi választásokat. Megegyeztek azonban, hogy következô tárgyalásaikon napirendre tûzik ezt a témát is.
Fesztivál fesztivál hátán… Jövô héten kezdôdik az Alter-Native, vele majd' egy idôben a Nemzetközi Könyvvásár, és amikor azt hihetnôk, hogy vége, újabb rendezvénysorozat megszervezését jelezték. De ez nem baj, sôt. Utóbbihoz hasonló eleddig nem volt Marosvásárhelyen, ugyanakkor szervesen illeszkedik annak mûvészeti életébe, hagyományaiba. Egyhetes kamarazene- fesztiválról van szó, a Tiberius-hétrôl, amelyet a Maros Megyei Tanács és a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia támogatásával szervez a Tiberius Q Egyesület, a Tiberius vonósnégyes által létrehozott, alapított civil szervezet. A kvartett "frontembere", Molnár Tibor hegedûmûvész nyilatkozott a részletekrôl.
– A november 13-a és 19-e között megszervezendô rendezvénysorozat nemcsak Marosvásárhelyen, hanem az egész országban egyedülálló, illetve elôzmény nélküli, mert nemcsak koncertek segítségével és útján mutatkoznak be a közönségnek a résztvevôk, hanem nyilvános és nyílt mesterkurzusokat tartanak a meghívott vendégek, a kamarazene keretében. Mind a professzionális, mind a mûkedvelô vonósnégyesek tagjai vagy leendô tagjai csatlakozhatnak, részt vehetnek a mesterkurzusokon, amelyek természetesen esti koncertekkel bôvülnek, tehát a zeneszeretô közönség is talál majd kedvére valót. Ezenkívül számos neves vonósnégyest meghívtunk Marosvásárhelyre, a Tiberius-hét hangversenyein kvartettek lépnek fel Finnországból, Angliából, Németországból és természetesen az országból, a mesterkurzus tanáraiként, illetve elôadóként a városba érkezik Devich Sándor (Bartók vonósnégyes, Magyarország), Metz István (Orlando vonósnégyes, Hollandia), a klarinétmûvész Korody-Kreutzer István (Németország), a fesztivál tehát európai színvonalúnak ígérkezik. A koncertekre esténként kerül sor a Kultúrpalota nagy-, kis- és tükörtermében, a fellépô kvartettek különbözô hangszerekkel színesítik a repertoárt, így lesz vonósnégyeskoncert, illetve közremûködnek zongora-, klarinét- és nagybôgômûvészek is. A fesztivált támogatja a Mûkedvelô Zenészek Világszervezete: érdekesség, hogy "doktor-kvartettek" is részt vesznek a mesterkurzuson, bukaresti, angliai orvosokból álló vonósnégyesek, illetve a Kolozsvári Orvosok Zenekarának három tagjából és egy hollandiai orvos-csellómûvészbôl verbuválódott kvartett.
A fesztiválról legkevesebb két tévécsatorna közvetít majd, jövôre pedig részvételét jelezte az angliai Charles Sewart és Martin Lowett professzor. A szervezô Tiberius kvartett reméli, rendezvénysorozata sikeres lesz és egyben hagyományteremtô. A kurzusokon a részvétel tehát nyitott, bárki jelentkezhet. További részletek a www.tiberiusquartet.com honlapon.
A fesztiválra, annak programjára a késôbbiekben visszatérünk.
Törvény tiltja a dohányzást a vonatokon. Ezért le is szereltették azokat a kis dobozkákat az utasfülkékbôl, amelyekbe a hamut és csikket besüllyeszthették a dohányosok.
A döntés ellen elvileg semmi kifogás nem lehet, hisz már máshol is korlátozták a dohányzást. Igen ám, de biztosítottak a dohányzóknak olyan helyeket, ahol nem kell büntetéstôl félniük, ha rágyújtanak. Hónapokkal ezelôtt a vonatokon még voltak olyan fülkék, amelyekben megengedett volt a dohányzás, és oda bárki elvonulhatott, aki szenvedélyének kívánt hódolni. A szerelvényeken jelenleg egyetlen helyiség sem maradt, ahol elvileg rá lehet gyújtani.
A törvénynek viszont hátulütôje is van, hisz az illetékesek olyan szabályt hoztak, amelyet a vonaton (általában) szolgálatot teljesítô két kalauz nem tud sem betartatni, sem ellenôrizni.
Ezt tapasztaltam nemrégiben, amikor egy rövid útvonal megtételére a vonatot választottam.
Munkásemberek, távolabbi rokonaikhoz igyekvôk, falvakról ingázó diákok szálltak fel a szerelvényre. Míg korábban szinte mozdulni sem lehetett a folyosón, sôt a sûrû füst miatt nem is volt tanácsos, addig mára üres folyosókat, vagy egynéhány lézengô utast látni csak az említett helyen. Annál többen zsúfolódnak be a fülkékbe, egymás hegyén, hátán ülnek a diákok. Aztán, amint a vonat kigördül és lehetôleg a kalauz is elhagyja a színteret, kettesével-hármasával felcihelôdnek és kimennek a mosdóba. És szüleik, tanáraik, sôt most már vasútállomás- fônökök, kalauzok tiltása ellenére sûrû füstfelhôbe burkolózva ülnek bent néhány percet. A marosvásárhelyi kisállomástól a legközelebbi megállóig éppen elég idô van egy szál cigire. Miközben leszálláshoz készülôdnek, talán nem is tûnik fel nekik, hogy ruhájuk különös szagot áraszt.
A kalauzt már hiába csapja meg a cigaretta füstje, s méregetheti ôket összevont szemöldökkel, hisz nem kapta rajta ôket semmilyen kihágáson, szabálysértésen. Gyanítani gyaníthat, érezni érezhet bármit, tenni már semmit sem tehet. Legfeljebb, legközelebb minden mosdóba bekopogtat: – Biletele si abonamentele! – felszólítással, és talán akkor a dohányzókat is fülön csípi, nem csak a potyautasokat.
A Bukarest által vállalt ígéretek teljesítéséhez kötött támogatásáról biztosította Románia európai uniós csatlakozását Angela Merkel német kancellár.
A kancellár asszony mindezt Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök elôtt fejtette ki a csütörtökön Berlinben folytatott tárgyalásokon.
Tariceanu hangsúlyozta, hogy kormánya mindent megtesz az unió által korábban szabott csatlakozási feltételek teljesítése érdekében, különös tekintettel a korrupció elleni harcra és az igazságügy területén tapasztalt hiányosságok felszámolására.
A tárgyalások elôestéjén több magas rangú konzervatív német politikus szigorú magatartást sürgetett mind Romániával, mind Bulgáriával szemben. Elhangzott olyan, úgynevezett védzáradék esetleges alkalmazására irányuló követelés, amely meghatározott szankciókat irányozna elô arra az esetre, ha valamelyik ország nem teljesíti az unió által megszabott feltételeket.
Hasonlóan foglalt állást az elmúlt héten a német parlament, a Bundestag is, ratifikálva Bukarest és Szófia uniós csatlakozását. A támogatással egyidejûleg a képviselôk többsége ugyancsak az említett védzáradék alkalmazása mellett emelt szót, amennyiben a két ország adós marad az Európai Bizottság által korábban megállapított hiányosságok felszámolásával.
Értesülések szerint Angela Merkel megerôsítette, hogy Németország elvárja a Bukarest által vállalt ígéretek teljesítését. Az esetleges szankciók lehetôségére utalva a kancellár hangoztatta, hogy ebben a vonatkozásban Berlin jövôbeni magatartását az Európai Bizottságtól teszi függôvé. Merkel román partnerét tájékoztatta arról: felkérte José Manuel Barrosót, az Európai Bizottság elnökét arra, hogy a testület decemberben még egyszer vizsgálja meg a Románia és Bulgária által vállalt feladatok teljesítését.
A tárgyalásokat követô sajtóértekezleten a román miniszterelnök kijelentette, hogy országa – Bulgáriához hasonlóan – a belépéssel egy idôben ratifikálni kívánja az unió alkotmánytervezetét, amelynek elôrevitelét Berlin a német uniós elnökség szív-ügyének tekinti.
A bôvítésre egy olyan unió képes, amely jövôorientált, globális befolyású, versenyképes és szolidáris – mondta Tabajdi Csaba, az Európai Parlament MSZP-s delegációjának vezetôje a Párbeszéd Európai Fejlôdésünkért címû sorozat budapesti nyitórendezvényén.
Az esemény harmadik vitablokkjában, amely az unió jövôbeni határairól szólt, a szocialista képviselô kifejtette: az unió bôvítésének jövôbeni határai ott vannak, ahol a mélyítés határai, ma azért vannak problémák az EU-ban, mert a legutóbbi volt az elsô olyan bôvítés, amelyet nem elôzött meg egy igazi, érdemi mélyítés. Vagyis az unió további bôvítéséhez pótolni kell az elmaradt mélyítést, és meg kell erôsíteni a tagállamok közötti kohéziót – jegyezte meg.
Mint mondta, az EU-nak ma nincs belsô motorja ahhoz, hogy az unió tovább bôvíthetô legyen, más országok mellett Németországnak és Franciaországnak is végre kell hajtania a belsô reformokat.
Beszélt arról, hogy amíg Európa nem tudja megoldani a migráció, a több millió muzulmán integrálásának problémáját, addig nem lehet konszolidált állapotokról beszélni. Példaként említette a francia külvárosi lázadásokat. Véleménye szerint el kell ismerni a többes identitást, ez is feltétele az unió további bôvítésének.
Tabajdi Csaba alapvetô problémának nevezte, hogy a tízek jobban felkészültek saját belépésükre, mint most az új tagállamok befogadására.
Kitért arra is, hogy nincs még egy olyan uniós tagállam, amely annyira érdekelt lenne a nyugat-balkáni bôvítésben, mint Magyarország. Álláspontja szerint azonban az unió 5-10 éven belül nem lesz képes felvenni ezeket az államokat, miközben szerinte például Horvátország érettebb a csatlakozásra, mint a január elsején belépôk. A politikus hozzátette: amíg a Nyugat- Balkán nem lesz teljes jogú tagja az uniónak, addig szerinte nem kerülhet komolyan napirendre a török bôvítés sem.
Kampánykörútra indult George Bush amerikai elnök a félidôs törvényhozási választások kampányának véghajrájában, hogy ellensúlyozza az ellenzéki Demokrata Párt népszerûségbeli fölényét, amely a republikánus párti többség elveszítését is eredményezheti a parlamentben.
A republikánus párti Bush tíz olyan szövetségi államba indult hat napon át tartó villámkörútra, amelyekben 2004-es újraválasztásakor megszerezte a szavazatok többségét. Az elnök Montana, Nevada, Missouri, Iowa, Colorado, Nebraska, Kansas, Arkansas, Florida és Texas államokban kívánja részvételre ösztönözni a Republikánus Párt ingadozó szavazóit, illetve visszacsábítani a konzervatív jelöltek mellé azokat a választópolgárokat, akik ezúttal inkább a demokrata párti jelöltekre adnák voksukat.
Bush kampánya elsô állomásán azt hangoztatta, hogy Irakban – a háború egyesült államokbeli népszerûtlensége ellenére – fenn kell tartani az amerikai katonai jelenlétet, s arról próbálta meggyôzni hallgatóságát, hogy megfelelô terve van az iraki helyzet kezelésére, míg a demokrata pártiaknak nincs stratégiájuk az arab országgal kapcsolatban. Az amerikai elnök kedvenc kampánytémáiról, így az adócsökkentésrôl és a "jó" szövetségi bírák kinevezésérôl sem feledkezett meg beszédében.
A jövô keddi választások elôtt készült legfrissebb közvélemény-kutatások arról tanúskodnak, hogy a Demokrata Párt jelöltjei 1994 óta tartó ellenzéki szerep után elôször kerülhetnek többségbe a törvényhozás alsóházában, a felsôházban pedig veszélybe sodorhatják a republikánus párti többséget.
Az amerikai választópolgárok jövô kedden a 435 fôs képviselôházat teljes egészében újraválasztják, a 100 tagú szenátusnak pedig az egyharmadát (33 fôt).
Az Amnesty International nemzetközi jogvédô szervezet ötvenezer aláírást tartalmazó petíciót nyújtott be csütörtökön egy újonnan megalakult nemzetközi fórum elé az internetes oldalakon alkalmazott cenzúra ellen tiltakozva, a véleménynyilvánítás szabadsága védelmében.
"Felhívom a kormányokat és a nekik segédkezô vállalatokat, hogy vessenek véget a véleménynyilvánítás szabadsága internetes korlátozásának" – hangzik a petíció szövege Nitin Desai, az ENSZ-fôtitkár információstársadalom-tanácsadója ismertetése szerint.
Az Amnesty International és az Internet Governance Forumon (IGF) részt vevô más nemkormány-zati szervezetek együtt léptek fel azok ellen az államok ellen, amelyek – például Kína – olyan nagy vállalatokkal együttmûködve, mint a Google vagy a Yahoo, korlátozzák a területükön a keresôrendszerekben hozzáférhetô információkat.
Az Athén egyik külvárosában több mint 1200 küldött – kormányok, valamint a civil és az üzleti szféra szereplôinek – részvételével megrendezett négynapos alakuló IGF-ülés csütörtökön zárult.
Az internet feltalálójaként számon tartott Sir Tim Berners-Lee ugyanaznap a BBC brit közszolgálati mûsorszolgáltatónak adott interjújában hangot adott aggodalmának, hogy a terebélyesedô internet visszaélésekre adhat alkalmat. Berners-Lee indokoltnak látja, hogy kutatási programot indítsanak a világháló felhasználásának jövôbeli alakulásáról, a legkülönfélébb tudományágak képviselôinek bevonásával.
"Igazán szükség lenne egy olyan tudományra, amellyel megérthetjük ezt. Képesnek kell lennünk megvizsgálni, hogy továbbra is hasznunkra lesz-e, vagy az lesz a vége, hogy egyik napról a másikra feltûnnek olyan jelenségek, amelyek valójában nagyon rosszak – fogalmazott. – Elképzelhetô, hogy kiderül, egy-két nagyon antidemokratikus dolog kezd feltûnni, és hogy a félretájékoztatás kezd eluralkodni az interneten" – figyelmeztetett Berners-Lee.
A Maros megyei RMDSZ Területi Képviselôk Tanácsának tegnapi ülésén elhatározták: munkacsoportok alakulnak, amelyek iskolanévadások ügyében, a dicsôszentmártoni magyar iskola beindítása érdekében valamint az iskolabuszok méltányos elosztása érdekében próbálnak megoldásokat találni. A személyeskedésektôl sem mentes ülésen ejtették a megyei RMDSZ ügyvezetô elnöksége európai integrációs stratégiájának megvitatását, ellenben tág teret kapott az oktatás helyzete a megyében. Meghosszabbították a Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány kuratóriumának mandátumát, az egyedüli megürült helyre Simon György tanárt választva be.
A TKT ülése már kezdetben feszült volt: Benedek Imre TKT-elnök és Kelemen Atilla megyei RMDSZ-elnök különféleképpen látta jónak az ülés menetét, így aztán a napirend módosult. Benedek Imre javaslata, miszerint még a megyei elnök politikai beszámolója elôtt emlékezzenek az 1956-os forradalom áldozataira, 1 perces felállásra korlátozódott, Kelemen Atilla szerint ugyanis akinek fontos volt az esemény, az RMDSZ által szervezett megemlékezéseken részt vehetett. Kelemen Atilla javasolta, hogy a Dr. Bernády György Alapítvány kuratóriumának mandátumát – tekintettel a jó mûködésére – hosszabbítsák meg és ne válasszanak új kuratóriumot, hiszen "a gyôztes csapaton nem kell változtatni", beszámolójában ugyanakkor érintette az európai integráció problémáját is, így az erre vonatkozó stratégiát nem tárgyalták külön. A megyei RMDSZ elnöke kitért a koalíciós pártokkal való országos és megyei szintû együttmûködési zavarokra. Hangsúlyozta, Albertini Zoltán fôtanfelügyelô-helyettest az RMDSZ támogatja, annak ellenére, hogy tegnap hivatalos átiratot kapott arról, hogy állása megszûnik, de a fôtanfelügyelô-helyettesnek el kell mennie a legközelebbi versenyvizsgára.
Benedek Imre szerint nem attól leszünk jó magyarok, hogy egy-egy szobrot felavatunk, borozgatunk, szerinte rövid az idô, és ki kell használni, minél több pályázatot kell benyújtani EU-pénzalapokra. Az egészségügyi területre áttérve, bírálta az egészségügyi miniszter kezdeményezésére induló, a lakosság egészségi állapotát felmérô programra fordítandó hatalmas pénzösszeget.
Kelemen Atilla, bár hozzászólását a TKT- elnök "nem lényegesnek" minôsítette, elmondta, hogy ezeket az egészségügybeli problémákat nem a TKT hivatott rendezni. Frunda György szenátor, aki ügyrendben szeretett volna felszólalni, nem kapott szót, a TKT-elnök ugyanis kijelentette: nincs ügyrend!, így aztán a párbeszéd néhány pillanatra személyeskedésbe csapott át.
Csupán három intézményvezetô beszámolóját hallgatták meg a testület tagjai: Gyékény Gertrúd, a Környezetvédelmi Ôrség igazgatója, Dávid Csaba, a Megyei Vízügyi Igazgatóság vezérigazgatója ismertette az intézmény tevékenységét, kitérve az eredményekre, végül Albertini Zoltán a magyar diákok, pedagógusok szemszögébôl nézve részletesen kitért az oktatás gondjaira. Az iskolabuszok ügye feháborodást váltott ki, ugyanis a megye 18-at kap, ebbôl pedig csak 7 jut magyar településekre (Mezôbánd, Bere, Csíkfalva, Gernyeszeg, Makfalva, Nyárádmagyarós, Kerelelôszentpál). Lokodi Edit szerint a lista összeállítása a prefektúra és a tanfelügyelôség hatásköre, és nem volt beleszólásuk.
Borbély László parlamenti képviselô, a Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány kuratóriumának elnöke beszámolt röviden az alapítvány tevékenységérôl, elmondta a további terveket. A testület meghosszabbította a kuratóriumi tagok mandátumát, az egyetlen üres helyre pedig Simon György tanárt választották be.
Jelentôsen nôttek az államháztartási bevételek az év elsô tíz hónapjában, elsôsorban azért, mert a tavaly bevezetett egységes, 16 százalékos adókulcsnak köszönhetôen bôvültek az adóbevételek. A pénzügyminisztérium pénteken közzétett adatai szerint a bevételek 22,3 százalékkal 81,7 milliárd lejre emelkedtek január-október között az egy évvel korábbihoz képest.
A személyi jövedelemadóból származó bevételek 40 százalékkal, a társasági nyereségadóból származó bevételek 21 százalékkal, a héa-bevételek 23,8 százalékkal emelkedtek. Az adóhivatal korábbi tájékoztatása szerint az adóbevételek az idén elérik a GDP 32,3 százalékát a tavalyi 30,4 százalékkal szemben Az államháztartás többlettel zárult az év elsô kilenc hónapjában, GDP-arányosan 1,7 százalék volt az aktívum. Az év egészében azonban 2,5 százalékos GDP-arányos hiányt irányzott elô a kormány a korábban tervezett 0,5 százalék helyett, tekintettel az infrastrukturális beruházásokra. Az országban zajló fejlesztéseknek tudható be az is, hogy tovább nôtt a külkereskedelmi mérleg hiánya: 45,62 százalékkal 9,6 milliárd euróra az elsô kilenc hónapban az egy évvel korábbi 6,6 milliárdról, mert az import gyorsabban nôtt, mint az export. A kivitel 16 százalékkal 19,05 milliárd euróra emelkedett, az import 24,5 százalékkal 28,7 milliárd euróra nôtt.
Az RMDSZ túlment minden határon, amikor etnikai alapú területi autonómiát követel, a narancssárga kormány pedig azért, hogy hatalomban maradjon, enged a zsarolásnak, s elnézi ezt az alkotmányellenes fellépést, jelentette ki egyebek mellett Mircea Geoana elnök a PSD marosvásárhelyi választmányi ülésén. Ezért, mondta, a PSD bizalmatlansági indítványt is kész benyújtani ez ellen az inkompetens hatalom ellen, mert "egy olyan pártnak, amely nem tartja tiszteletben Románia területi integritását, nincs mit keresnie a kormányban".
A Kultúrpalota nagytermében tartott országos tanácskozás fô témája a "narancsszínû kormányzat" kritikája volt. Emellett azonban állandóan visszatérô motívum volt az RMDSZ autonómiaköveteléseinek az ostorozása, illetve a "nemzeti méltóság".
Mind a pártelnök, mind a felszólalók nagy része a narancssárga kormányzatot okolta az ország gazdasági és szociális problémáiért, és a PSD-t a "fájdalmas kormányzás értékes alternatívájának" nevezte. Ugyancsak szinte mindegyik hozzászóló sietett az RMDSZ-t, "a volt partnert" szidni, amely "szélsôségessé vált", és amely ellen "harcolni kell". Harcolni kell a területi autonómia ellen, a magyar nyelv második hivatalos nyelvvé válása ellen, az enklavizálódás ellen, a székelyföldi románok jogaiért és a többi. A harmadik dolog, amire szintén újból és újból visszatértek, a "nemzeti méltóság" volt, a frissen kinevezett EU-biztos, illetve a Leonard Orban számára kiosztott terület miatt. Egyhangú véleményként fogalmazták meg, hogy egy "fénymásoló-kezelô" posztot sóztak rá, amivel mélységesen megalázták Romániát és a román nép nemzeti büszkeségét.
Az ülés végén a testület határozatot fogadott el arról, hogy december 10-én rendkívüli tisztújító kongresszust szervez, elfogadta a Szociális Románia elnevezésû programot, a 2007-es évre szóló költségvetésrôl és társadalombiztosításról szóló határozatot, és egy rezolúciót, A nemzeti méltóság visszaszerzése egy európai Romániában címmel.
A felszólalásokból kiderült, hogy a decemberi rendkívüli kongresszuson, kevés kivétellel, Mircea Geoana újraválasztását fogják támogatni.
Az ’56-os megemlékezéssel évek óta szorosan összekapcsolódik a Rákóczi Szövetség által megszervezett Gloria victis (Dicsôség a legyôzötteknek) elnevezésû, október 21-23. között sorra került rendezvénysorozat. A határon túli, valamint az anyaországi fiatalok részvétele minden évben különleges jelleget kölcsönöz az eseményeknek, mivel ezáltal lehetôség nyílik a kapcsolatteremtésre, a kulturális és/vagy történelmi ismeretek bôvítésére.
Egyik fô momentumnak számít a középiskolások történelmi vetélkedôje, ahol a versenyzôknek évrôl évre a magyar történelem valamely kiemelkedô korszakának tanulmányozásában kellett elmélyülniük. Az ötvenedik évforduló kapcsán az idén "…Azok a sötét ’50-es évek… avagy a »csengôfrász« korszaka – Magyarország és magyarság a szovjet blokkban" címmel hirdettek pályázatot, melyet a csapatoknak önállóan kellett kitölteniük, majd visszaküldeniük. Hatvanhat háromtagú csapat szerepelt a középdöntôben, amelyen Felvidéket tizenegy, Kárpátalját négy, Vajdaságot négy, Erdélyt öt, Magyarországot pedig negyvenkét csapat képviselte.
Lazább programmal (vetélkedô nélkül), de szintén kapcsolatépítés szándékával szervezték meg a fôiskolás ifjúsági találkozót. Mind a középiskolás vetélkedô résztvevôinek, mind a fôiskolásoknak a Rákóczi Szövetség ingyenes szállást, utazást és étkezést biztosított.
Marosvásárhelyrôl október 20-án hajnalban két autóbusz – az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) és a Rákóczi Szövetség marosvásárhelyi szervezetének részérôl – indult Budapest felé.
A csoportok tagjai elsô este a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) R-épületében a Weiner-Szász Kamarazenekar koncertjét hallgathatták meg.
Másnap, azaz 22-én a Mûegyetem fôépülete elôtti téren megtartott, a Rákóczi Szövetség, a Mûegyetem 1956 Alapítvány és a Magyar Mérnöki Kamara által közösen szervezett rendezvényen fejezték ki tiszteletüket a forradalmi eseményeket elindító egyetemi ifjúság elôtt. Ezt követte az immár elmaradhatatlan fáklyás felvonulás a Bem térre és útközben a hagyományos útvonalon egyre többen csatlakoztak a menethez, melynek legelején korabeli bérelt teherautókon határon túli fiatalok nemzeti zászlókat lobogtattak. Lassan sötétedni kezdett, lángra lobbantak a fáklyák, az út menti oszlopokra felhelyezett rádiókból korhû nóták, mûsorok hangzottak el, ezzel is hitelesebbé téve az évfordulót.
23-án délelôtt a fôiskolások számára tartott elôadást Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, aki Magyarország gazdasági helyzetét elemezve elmondta, hogy a jelenlegi állapotot lehetetlen a múlt ismerete nélkül elmagyarázni. Házigazdaként jelen volt Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke is, aki 1956-os személyes naplóját dedikálta a hallgatóságnak, majd elmesélt egy történetet. A forradalom idején édesanyja kitartó unszolására kénytelen volt elégetni a tapasztalataival kapcsolatos feljegyzéseit. Jó pár évvel késôbb egy régi ismerôse kíváncsian érdeklôdött a naplójáról. Miután újra elmondta, mi történt, emlékeztették, hogy az elégetés elôtti estén barátja kölcsönkérte tôle a kézirat egyik példányát, melyet egész éjszaka másolt. Így emlékei mégsem merültek a feledés homályába és a forradalom ötvenedik évfordulóján Halzl József a könyvecskét a megélt történelem hû tükreként nyújtotta át a fiataloknak.
Az elôadással párhuzamosan zajlott a történelmi vetélkedô döntôje, melyen a szakmai zsûri – dr. Botlik József egyetemi docens, dr. Simándi Irén, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa, dr. Maruzsa Zoltán fôiskolai oktató és Nagy István középiskolai tanár – a bejutott csapatok közül színvonalas szóbeli megmérettetésen döntött az elsô hely sorsáról. Az elsô három helyezett a füleki Filakovo Gimnázium (Felvidék), a miskolci Avasi Gimnázium és a galántai Kodály Zoltán Magyar Tannyelvû Gimnázium (Felvidék) lett.
A széles körû kínálatból nem maradt ki a szórakozás sem, melyet az Újvár Klubban a fôiskolások számára megrendezett zenés, táncos mulatság biztosított.
A rendezvénysorozat záróakkordjaként, az október 23-i mûegyetemi emlékmûavatást követôen, a határon túli fiatalokkal megtelt autóbuszok délután három órakor indultak hazafelé.
A magyarság számára gyásznap a mai, 50 esztendeje a lánctalpas birodalom, a hatalmas túlerôben levô szovjet harci gépezet elkezdte a forradalom és szabadságharc vérbe fojtását. Majd a megtorlás következett és mindaz, amirôl az eltelt hetekben, napokban olyan sokat beszéltünk. Ma zárul a megemlékezések sora, de persze, az 56-os eseményekrôl nagyon sokszor lesz még szó a továbbiakban is. Mellékletünkben ezúttal a marosvásárhelyi Bernády Házban nyílt jubileumi kiállítást, tizenhárom képzômûvész tisztelgô fôhajtását ajánljuk olvasóink figyelmébe.
Gyakran tapasztalhattuk, a festôk, grafikusok, szobrászok azok közé tartoznak, akik elsôk között és a legérzékenyebben reagálják le a társadalmi eseményeket, életünk minden fontos rezdülését. Primér élményként vagy lelki, szellemi szûrés nyomán ki is vetítik magukból az átéltek során született érzéseket, hangulatokat, gondolatokat. És olyan mûvészek is vannak, akik belépve a történések sûrûjébe, a cselekvést is felvállalják. Beszédes az a tény például, hogy az 56-os erdélyi megmozdulások elsô résztvevôi, majd a terrorakciók megszenvedôi elsôk között éppen a kolozsvári képzômûvészeti egyetem diákjai voltak. Gondoljunk csak Balázs Imrére, Tirnován Vidre, Szécsi Andrásra. A bebörtönzöttekre, az eltávolítottakra. Jelentôs azoknak a képzômûvészeti munkáknak a száma, amelyek valamilyen módon 1956-hoz kötôdnek. Akár közvetlenül átélt tapasztalatok késztetésére, akár utólagos ihletésre született alkotásokról legyen szó. Sokfelé mutattak be belôlük válogatást, Marosvásárhelyen a Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány kezdeményezésére jött létre ilyen tárlat.
Festmények, grafikák, szobrok, dombormûvek, emlékmûtervek kerültek a közönség elé. A megszólított mûvészek nagy odaadással válaszoltak a szervezôk felkérésére. A Korondon élô Páll Lajos, akire súlyos börtönbüntetést rótt a diktatórikus hatalom, a rá jellemzô drámai, balladás tömörséggel, katartikus hatású, festôi kompozícióba emelte önmaga és minden megkínzott társa szenvedéseit, a keresztre feszítettek áldozatvállalását. Kusztos Endre, aki az 1956-os októberi forradalom idején Budapesten volt és folyamatosan készítette helyszíni vázlatait, e kiállításra döbbenetes erejû szénrajzai, famotívumai egyikét hozta el. Haller József is megérte, átérezte azt a történelmi korhangulatot, finom mívû, érzékeny grafikai lapjain az ártatlanok, védtelenek kiszolgáltatottságát tárja elénk. Kákonyi Csilla két jelképgazdag, látomásos olajképe ugyancsak lélekbemarkolón, lenyûgözô festôiséggel idézi meg 56-ot és ami utána következett. Márton Árpád Csíkszeredából nevezett be a tárlatra. Súlyos, mindig általánosítható, közösségi üzenetet hordozó kompozíciója valóban méltó az áldozatok emlékéhez. Fekete Zsolt a festménye egészét uraló, profetikus alakká, szimbolikus figurává növeli a mindenkori forradalmárt. A brassói grafikus, Csutak Levente a jellegzetes 56-os lyukas zászló motívumára építkezve emlékezik a forradalom központi személyiségeire és a számtalan ismeretlen harcosra. Hunyadi László szobrászmûvész dombormûve a legendás szabadságharcos Pongrátz Gergely megörökítésére vállalkozott. Mûvét Kiskunmajsán fel is avatták. Ugyancsak dombormû a Kiss Leventéé. Ô ezzel az egyik legkegyetlenebbül megkínzott erdélyi áldozat, a végül önkéntes tûzhalált választott Moyses Márton emléke elôtt tiszteleg. Bocskay Vince monumentális emlékmûvének kicsinyített változatát mutatta be a Bernády Házban. Egyszerû, mégis sokatmondó, hatásos mûvét a múlt hét végén leplezték le a kolozsvári teológiai intézet udvarán. Másik szovátai kollégája, Kuti Dénes is a maga jól ismert festôi vonulatából emelte ki ide illô kompozícióját. Életünk lépten-nyomon tetten érhetô kettôsségével szembesít, jelen esetben az ártatlan, békés, katicabogaras felszíni látszat és az alatta meghúzódó fenyegetô valóság, a fegyverek halmaza döbbent meg nagyméretû festményén. Gyarmathy János bronz kisplasztikája az orvul hátba döfött, meggyilkolt emberek sorsával, rendkívül kifejezô példázatával eleveníti meg 1956-ot. A csíkszeredai Xantus Géza pedig tûzokádó, többfejû sárkányként láttatja a zsarnokságot, a védtelen kisemmizetteket meg az elrabolt, halálra szánt lánnyal azonosíthatjuk.
Kamara jellegû, de annál változatosabb, szélesebb kitekintésû ez a kiállítás. Jól érzékelteti, milyen sokrétûen hatott ez a világszerte hatalmas visszhangot keltett népfelkelés az alkotókra is, és milyen élénk ma is az 56-os magyar forradalom utóélete nálunk és mindenütt.
N.M.K.
Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászmûvész két munkáját avatták fel a napokban Magyarországon. Az egyik dombormû a budapesti Corvin köz 1956-os hôsének, Pongrátz Gergelynek állít emléket a Kiskunmajsa melletti Majtis-pusztán, az ottani 56-os múzeum és nyári tábor falán. A másikat Szigligeten helyezték el, ez a marosvécsi Wass Albert-dombormû mása. A két eseményhez kapcsolódik Tarjányi József alábbi írása és fotója.
Tarjányi József beszéde a 2006. október 23-i Majtis-pusztai dombormûavatáson
Nekem nem adatott meg, hogy Pongrátz Gergellyel, a szabadságharcos hôssel, a Corvin köz fôparancsnokával személyesen találkozhassam, de láthattam ôt két évvel ezelôtt, október 23-án a Corvin közi megemlékezésen, hallhattam gyújtó hangú beszédét, és néhány felvételt is készíthettem róla.
Szavait hallgatva határoztam el, hogy családommal felkeresem Kiskunmajsán, a fiamat pedig elküldöm az általa létrehozott nyári táborba, hogy tôle tanulhasson hazaszeretetet, 56 igaz történetét, a szabadságharc tiszteletét.
Ez sajnos nem valósulhatott meg, döbbenten értesültünk váratlan haláláról, akkor szólította magához a Mindenható, amikor a táborba indult, hogy ellenôrizze, minden készen áll-e a gyerekek fogadására. A Corvin közi álmom részben beteljesült, a fiam kétszer is részt vehetett az itteni, nyári foglalkozásokon, Ödön bácsitól tanulva meg, mire képes a hit és hazaszeretet.
Pongrátz Gergely utolsó Corvin közi beszédének felvételeit nézve jutottam arra az elhatározásra, hogy felkeresem Marosvásárhelyen Hunyadi Lászlót, a ma élô legnagyobb székely szobrászmûvészt, és felkérem, a képek alapján készítse el Pongrátz Gergely portré- dombormûvét. Hunyadi mûvész úr, kinek köztéri szobrai több erdélyi és hazai városban megtalálhatók, többek között a közeli Kiskunfélegyházán is, vállalta a nehéz feladatot, hiszen személyesen ô sem találkozhatott a Corvin közi hôssel. Mégis sikerült megörökítenie Pongrátz Gergelyt utolsó Corvin közi beszéde közben. A szabadsághôs bátyja Pongrátz Ödön bácsi és a kuratórium elfogadta családom adományát, így kerülhet sor a mai ünnepségre.
A több évtizedes emigrációjából hazatérô Pongrátz Gergely egykori szabadságharcos társai emlékét nem árulta el. Felismerte, hogy 56 emlékének ápolása Budapesten nem lehetséges, isteni sugallatra Petôfi szülôföldjét, a Kiskunságot választotta, ahol létrehozta a múzeumot, a kápolnát, a nyári tábort, hogy itt, az egykori résztvevôktôl tanulhassanak a fiatalok, érkezve határon innen és határon túlról.
Tanulják meg 56 tiszteletét, tanulják meg, hogy 56-ban hasonló korú fiatalok gondolkodás nélkül a barikád helyes oldalára álltak, sok esetben életüket áldozták a haza oltárán.
Pongrátz Gergely felismerte, hogy létre kell hoznia azt a helyet, azt a formát, ahová a mai fiatalok szívesen jönnek, hogy táborozás közben észrevétlenül tanulják meg az ötven évvel ezelôtt történteket és méltó utódai legyenek 56 hôseinek.
56 vérbe fojtása óta várjuk a magyar messiást, aki élére áll a tisztességes magyar jelent és jövôt megvalósító törekvéseknek.
Higgyük és reméljük, hogy eljön a magyar messiás, aki kivezeti népünket a jelenlegi nehéz, de nem reménytelen helyzetbôl! Talán ebben a táborban kapta vagy kapja meg azt az indíttatást, amely képessé teszi a nemes feladat végrehajtására. Itt, a táborban, Pongrátz Gergely dombormûvének leleplezése és megáldása alkalmával javasolom, hogy a tábor vegye fel létrehozójának nevét, legyen Pongrátz Gergely 56-os nyári tábor, továbbra is az 56-os eszmék ôrzôje és továbbadója.
Sánta Csaba egyéni tárlata Marosvásárhelyen
Mire elég másfél évtized a képzômûvészet mai, göröngyös pályáján? Ha az ember olyan tehetséges és akkora elszántsággal, odaadással sajátítja el a szakma mesterfogásait, mint a bronzöntôként jeleskedô Sánta Csaba, az egyetemi diploma megszerzése óta eltelt kevésnek tûnô, ám mégis hosszú tizenhat év arra már elégséges, hogy ennyi idô alatt nevet, elismerést szerezzen magának mûvészek és mûvészetkedvelôk körében, kilenc-tíz köztéri szobrot mondhasson magáénak, és ami még lényegesebb, csakis rá jellemzô, jól felismerhetô kisplasztikai világot, sajátos formai, jel- és nyelvrendszert alakítson ki. Ez utóbbiból kap ízelítôt az, aki betér a marosvásárhelyi Bernády Házba, ahol a szovátai szobrász kis bronzszobraiból nyílt egyéni kiállítás a múlt hét elején. Amint belépett, azonnal úgy érezheti, otthonos, kellemes helyen jár, Kronosz meghatározhatatlan idôszakában, ahol régmúlt és jelen, jövôt is sejtetôn, mégis megnyugtatón, furcsamód szervesen egybeforr. Ezt a különleges idôtlenséget a szobrász egyik méltatója, az író György Csaba is észleli, s a tárlat szép katalógusában így ír róla: "Vannak formák, amelyek nem múlnak el az idôben. Egy tôrôl fakadnak és egy térben élnek az emberi létezéssel. Jöhet – és jön is! – a történelemben aranyesô vagy vérzivatar, ezek a formák megtalálják önmaguk helyét és értelmét, és megtalálják az alkotót is, akire rábízatik a teremtés munkája... Sánta Csaba társaságában, a szobrait övezô személyes térben éppúgy jelen van a villanovai mester kezének simítása, mint az arezzói etruszk szobrász derûje, vagy éppenséggel a Volga mellôl elcsángált bolgár aranymûves hagyatéka." És a sor tetszés szerint folytatható, beleértve a tegnapi, mai nagymestereket is. Sánta Csaba mindannyiuktól tanult valamit, úgy, hogy mindent, amit e vonatkozásban magába szívott, önmaga egyéniségéhez is igazított, és egyetemesen érthetô, hamisítatlanul erdélyi, saját logikájából fakadó, ahhoz kesztyûként simuló "bronznépességet" hozott létre. Amely archaikus vonásokat és modern jegyeket egyaránt felmutat.
Népességet mondtam, mert a geometrikus és az organikus formák egybefonódnak ugyan ezeken a kisplasztikákon, de egyértelmû, hogy emberi alakokkal, fogalmakkal, tulajdonságokkal, jelképekkel van dolgunk. Nôkkel és férfiakkal, kettejük közös dolgaival találkozunk a tárlaton. Nász és gyász, születés és elmúlás, kezdet és vég és mindaz, ami közte van, öröm és bánat, dicsôség és gyarlóság, helytállás és öndicsôítés s még ki tudja mi minden tûnik föl a Sánta-féle plasztikai ötletsziporkák kavalkádjában. Ökonomikus, tômondatos megfogalmazásban, ám igen leleményesen, olykor cifrázva is életfás motívumokkal, csigavonalakkal, különleges karcolatokkal, bemélyülô, domborodó díszítôelemekkel. A humort, a groteszket is kellôképpen adagolva, amiért még emberibbek, még kedvesebbek lehetnek ezek a szobrocskák számunkra. Ölelkezés, Nász, Bölcsô, A menyecske, A király, Az ôr, Kehely, Farsang, Kapu, Elmúlás, A kitüntetett... néhány cím a kiállításról, amelyen régebbi és friss munkák keveredve tanúsítják Sánta Csaba inventivitását, s azt a kivételes adottságot, ahogyan ötvözni tudja a primitív népeknél vagy a gyermekeknél jelentkezô természetes naivitást és a tudatosan adagolt, tetszetôs mívességet. Mértani idomok, körök, gömbök, háromszögek s az elôszeretettel használt kehelyalakzatok, kitüremkedések és funkcióhordozó hiányok szervesülnek antropomorf formákká e szeretnivaló, furcsa kisplasztikákon, melyek többsége a lehetséges monumentalitást is elénk vetíti. Vajon mikor jutunk el oda, hogy köztereinken ilyen alkotások is feltûnjenek?
Addig is jó szívvel kell gondolnunk arra, hogy Sánta Csabának Marosvásárhelyhez úgy is köze van, hogy az egykor itt állt, de parancsszóra könyörtelenül ledöntött egész alakos Kossuth- szobrot, Köllô Miklós mûvét újramintázta és kiöntötte, és történelmünk legendás egyéniségének bronzmása neki is köszönhetôen immár öt esztendeje Gyergyócsomafalva büszkeségeként a székely nagyközség központjában köszönti az arra járókat. E tárlat látogatói bizonyára úgy gondolják, valamikor oda is érdemes elmenniük.
N.M.K.
Hollandok fôszerepben
Bizony, máris 14. rendezvénysorozatánál tart a marosvásárhelyi nemzetközi rövidfilmfesztivál, a Maros megyei Madisz tömegvonzó, rangos filmes eseménye. Sajnos, az idén egymásra szervezték a város másik nagyon népszerû megnyilvánulásával, a nemzetközi könyvvásárral, amely szintén bôven kínálja ugyanazokon a jövô heti napokon a maga közönségcsábító programját. Az ide is, oda is vágyó érdeklôdôknek igen nehéz lesz választaniuk. Persze azt is lehetne feszegetni, hogy ki szervezett kire, illetve hogy ki nem gondolt a másikra, pontosabban ránk, kultúrafogyasztókra, de most nem ezt firtatjuk. A sajnálkozás érzése azonban a potenciális nézôben megmarad, mert úgy vélheti, a két eseménysor szervezôi számára az ô szempontjai elhanyagolhatóak. És hol errôl, hol meg amarról a mûsorszámról hiányozni fog.
A választék az ígéretek szerint valóban bôséges, a november 8–12. között zajló filmfesztivál szerdától vasárnapig nagyon sok versenyfilmet, játékfilmet, ilyen-olyan filmválogatást, több rendkívüli koncertet, kiállítást, szakmai beszélgetést, közönségtalálkozót, kötetlenebb bulit kínál. Az idei díszvendég Hollandia, a legtöbb filmet a versenyprogramba onnan nevezték, szám szerint 94-et. Egyébként 5 földrész 45 országából 581 alkotást küldtek a rendezvényre, ez rekord. Az élenjárók: Magyarország 78, Anglia 38, Románia 35 filmmel. Kolumbia, Jordánia, Macao és Thaiföld képviselôi az idén jelentkeztek elôször. Az elôzsûri (Durst György, Gáspárik Attila, Ungvári Zrínyi Imre, Victor Velculescu, Buzogány Klára, Schneider Tibor) alaposan megdolgozott, végül 11 órányi filmanyagot engedett a versenyprogramba, amely csütörtöktôl szombatig 9 blokkban kerül majd közönség elé a Kultúrpalotában. Eredményhirdetés szombat este 9 órakor. A Fekete Ibolya (Magyarország), Mathijs Geijkes (Hollandia), Gerard Holthuis (Hollandia), Láng Zsolt, Emanuel Lazarescu, Alexandra Olivotto, Török Ferenc (Magyarország) összetételû bírálóbizottság dönt a díjak, díjazottak sorsáról.
A játékfilmek vetítését már szerda délután elkezdik. Esténként holland, magyar és román produkciók szórakoztatják majd az érdeklôdôket. Íme ömlesztve a felhozatal: A kék madár (Mijke de Jong – Hollandia 2004), Halld a hírvivô angyalok dalát (Roel Van Dalen – Hollandia 2000), A gondolkodó tenger (Gert de Graaf – Hollandia 2001), Fekete kefe (Vranik Roland – Magyarország 2004), Beteges viszonyok (Tudor Giurgiu – Románia 2006), Margo (Ioan Carmazan – Románia 2005), Hogyan töltöttem el a világvégét? (Catalin Mitulescu – Románia 2006), Sztornó (Pálos György Ali – Magyarország 2006), Az élet vendége – Csoma-legendárium (Szemzô Tibor – Magyarország 2006), Taxidermia (Pálfi György – Magyarország 2005), Fehér tenyér ( Hajdu Szabolcs – Magyarország 2006).
Lesznek válogatások a Mediawave 2006 fesztivál legjobb filmjeibôl, a holland Best of Dutch Shorts-ból, a NIAF Program animációs filmjeibôl, a Filmtett és a Duna Mûhely Alkotótáborának filmjeibôl, a hollandiai Lichting 2005-bôl, a Montevideo programból, és gyermekeknek is mûsorra tûznek animációs filmeket. Erdélyi alkotók mûveibôl is láthatunk válogatást. Bartha Ágnes Egy átlagos nap, Kincses Elemér "Sasnak útja az égen" és Bessenyei István Boldog karácsonyt! címû filmjét ismerhetjük meg.
A társmûvészetek sem hiányoznak a fesztiválról. A helyi filharmónia szerdai koncertjét a magyarországi Kiscsillag együttes erdélyi bemutatkozása követi. Csütörtökön Hobo Viszockij-estjének tapsolhatunk. Pénteken Alexander Balanescu és Ada Milea lép dobogóra, szombaton pedig igazi nagyágyú, a dzsessz magyarországi kiválósága, Szakcsi Lakatos Béla teljesítményének örülhetünk.
Fotókiállítás is nyílik a gyôri Mediawave jóvoltából. Videoinstallációkat Michiel van Bakel, Persijn Broersen, Margit Lukács és Bernard Gigounon jóvoltából láthatunk.
A várban a Yorick Stúdió megismétli a Sóska, sültkrumpli címû sikeres Egressy Zoltán elôadását. És zajlik majd eszmecsere a Dokumentumfilm a múltról ma címmel, illetve Zágoni Balázs Képzelt forradalom – Avagy Osztrák-Magyar-Románia és Fischer István Varjúröptetés – 1956 Bukarestben címû filmjei ürügyén.
Kíváncsian várjuk. A fesztivál az elôrejelzés szerint több mint ígéretes.
N.M.K.
Brassai, Robert Capa, André Kertész, Moholy-Nagy László és Martin Munkácsi képeibôl nyílik nagyszabású kiállítás "(M)érték – Világhírû magyar fotográfusok" címmel a jubileumi Fotóhónap 2006 keretében novemberben Budapesten.
Szamódy Zsolt, a Magyar Fotómûvészek Szövetségének elnöke keddi sajtótájékoztatóján elmondta: az idén ötvenéves társaság kiállítás- sorozatának egyik része az öt magyar származású mûvész 250 felvételét felvonultató tárlat az Ernst Múzeumban. Az egy hónapig tartó , több helyszínen zajló fesztiválra a képeket a visszatekintés jegyében választották ki a szervezôk.
A nagyszabású kiállítás kurátora, Kincses Károly, az évfordulóhoz kapcsolódva mutatja be Pécsi József munkásságát, amely "méltatlanul nem ismert a magyar fotográfiában". A Mai Manó Házban három helyszínen mutatkozik be a reklámfotókból és önarcképekbôl álló gyûjtemény.
A sorozat másik eseménye a Kiválasztott fényképek címû kiállítás, amely az elmúlt ötven év legjelentôsebb fotóiból ad ízelítôt. A 101 képbôl álló tárlat anyagát a Magyar Fotográfiai Múzeum és a szerzôk bocsátják az intézmény rendelkezésére.
Az évforduló alkalmából kedden az MTI fotóiból "50 év képei" címmel nyílik kiállítás, amely a Távirati Iroda fotóarchívumát felépítô fotósok munkássága elôtt tiszteleg. Az anyagot Gera Mihály esztéta válogatta a hír- és a fotográfiai érték figyelembevételével. Elmondta: meg szeretné mutatni, hogy a fotóriporter értéket hoz létre, és nem csupán gyorsan múló aktualitásokat örökít meg.
A szerkesztô reámtelefonált, a számítógépen keresztül hatolt be fürdô- és dolgozószobám magányába, vagyis azzal az aljas szándékkal zavart meg, hogy nyakunkon van az ôsz, amice, felült, mint lackó a béresek nyakára, és nincs a lapban (a világ- és ûrlapban) egyetlen ôszre utaló novella, karc vagy tárca, és szégyellhetném magamat, mert ôsszel egyre csak hullanak-hulldogálnak az aranyló levelek a sétány kavicsára, és a nap kékebb tájakat világít be, messzebb látni, midôn nem párállik a város, száraz, jószagú avart égetnek tilalom ellenére a városszéli villadombokon, ernyedt öregurak sétáltatják friss, kocsisárga ebeiket a parkban és az iskolás lányok figyelmetlenül, szeleburdi, szédült szerelemmel belelépnek a kutyák piszkába, aztán magyarázkodhatnak, ihatják titokban az áfonyapálinkát egy osztálytársnál a Trébelyben; a temetôbe már készülôdnek a krizantémok elvégezni a kegyelet aktusát, az emlékezet kihagy; roggyant térddel kérnek kedvenc slágereket a Sláger-rádió élveteg hallgatói... szóval mindebbôl semmi sem szûrôdik be a lap betûbokrai közé, alá, mellé, nem tocsognak az ôsz fûszeres borában a városi reggelek a lap képein, nincs rostonsült és az utolsó garden-party barbeque vigassága haldoklik. Ôsszel a párnák keményebbek.
Csak az az undok politika, kit szúrtak hasba, kiket vert pofán a rendôrség gumilövedéke. Nem arról beszélünk, milyen kecsesen csillant a kései napfény a rendôrpajzsok hasán, miként nézegeti magát egy ártatlan kis veréb a randalírozók kiömlött vérében. Az újságok vitatkoznak, gyanúsítanak, fecsegnek, csevegnek, szellemeskednek, szellentenek.
Kellene a friss szellô, mondta a szerkesztô, aki kihajolt az ablakon, hogy beengedje a tejest, leengedte neki a kulcsot, a tejes gumicsizmában caplatott föl a harminchetedik emeletre, vele együtt érkezett a földek kissé fáradt szaga, a kivermelt pityóka, a szôlôfürtök súlya, melyet ketten cipelnek, mint Júdea címerében az a két tógás alak, akiknek tulajdonképpen csak profiljuk van, semmi pocak, nyitott istálló, dölyfös gazdagôg, izmos férfiak cipekednek, viszik befelé a bibliába a szôlôfürtöket, és arra sem reagálnak, hogy aszongya nekik Polly néni, hogy lesz még szôlô s lágy kenyér: hásze nem lássa a naccsága, hogy éppen aztat visszük be, hogy az a..., de aztán az elülsô észbe kap, hogy a Temetô jelenlétében, közvetlen fizikai szomszédságában nem szokás, nem szabad káromkodni. Na jó... tovább cipekednek, egyre beljebb furakodnak a Genézisbe, a tejes pedig tartja a kis pálinkáspoharat vastag ujjai között, a keze szürke, töredezett, kérges. Régi sebek is akadnak rajta szép számmal, olyan, mint egy olvasókönyvi munkáskéz, és egyetlen jól irányzott mozgással felhajtja a pálinkát, mert ezzel a vágyait erôsíti. Inkább szeretne pálinkát fôzni ô is, hagyná a fenébe a tejet, mert a pia kapósabb áru, de hát neki ezt szabta ki a munkamegosztás és a dobozoló szociálpolitika, az Igazság az élet mögött kullog, olykor le is marad, tachicardiás panaszai vannak. A tejesbácsinak akkor is húzogatni kell Riska tehén tôgyét, ha legszívesebben hullott szilvát szedegetne fedeles kosárba a fûbôl, a papkert földjérôl, hol a száztizennégy szilvafás nemeslelkûség és tökéletesség él. Olyan tiszta az a pálinka, kérem, ha jól van kifôzve, hogy felette reptében megdöglik a varjú, de már bele sem tud hullani a fôzetbe, mert egyszerûen a pálinka kigôzölgésében porlik szét, elvész, szétfoszlik, felitatja a Végtelen egyszerû kék törlôjével...
Ôsz van, Mária néni már eltette Samu bácsit télire, belefektette a téli bánat dunsztjába, jól megfûszerezte panaszokkal, reumával és gyomorkorgással, lekötözte a tévésorozatok celofánjával, alatta aztán nyugodtan tátoghat az öreg. Mária néni kiröppent a temetôbe egyet táncolni a boszorkákkal, szombaton ment ki, vasárnap hajnalban ért haza, az öreg semmit sem vett észre, elmosogatott, az ember nem evett az este csak egy kis vajas kenyeret fonnyadt szépasszonyarcú gogossal, odacsavarozta a pörköltet a kályhához, a nokkedlit majd megmelegíted, Samu, a mikróvellében. A gyerek küldte Petrozsénybôl, ahol fômérnök a kalánylyukasztó mûveknél, mégiscsak többre vitte, mint az apja, na hiába, az a sok különszámtan Layota Bazaráb tanár elvtársnál megtette a hatását. Ejsze nem? Az apja csak kenellcsiszoló volt a parkettagyárban...
És leül kötni. Márciusig az egész házat egyetlen sállal fogja bebugyolálni.
Arra meg gondolni sem mer, mennyit mutat majd a fûtési számla. Hiszen már csak ôk maradtak a kazánház rendíthetetlen hívei. A többiek mindenrôl (központ, szivar, nép, nemzet) leváltak. Most Tuniszban teniszeznek, hogy kevesebbet fizessenek majd a jövô hónapban.
Sebestyén Mihály
Színház
Egressy Zoltán nevét nem ismerik túl sokan minálunk. És ez – sajnos – nem meglepô. A kortárs magyar dráma még mindig mostohagyerek tájainkon, mintha a színházcsinálókban ott élne: csak az a jó, aki meghalt. Pedig ez nincsen így. Az alternatív színházak, kísérleti produkciókat bemutató zsebteátrumok rég felvállalták a kortárs magyar dráma ügyét. A Yorick Stúdió is ezt tette. És az ötlet igencsak jónak bizonyult.
A játszott mû, a Sóska, sültkrumpli, címével ellentétben nem valamiféle gasztronómiai utalás a dráma világából, sôt. Egy, a színháztól nagyon és mégsem annyira távoli világot idéz a színpadra: a futball világát, azaz a foci világának kulisszatitkait. Egy mérkôzés elôtt, alatt és után, az öltözôben játszódik, szereplôje két partjelzô és a bíró.
Egressy Zoltán mûveire jellemzô a hétköznapi élet hétköznapiságának jól megkomponáltsága, nála a színház nem a színházról, hanem az életrôl szól, annak minden drámaiságával – ám drámaiatlanul. A Sóska, sültkrumpli lenyúl az emberi lélek mélyéig, ám ennek nem értékeit, hanem banalitásait hozza a felszínre. Egyfajta komédiás labdajáték. Játék az érzelmekkel, a múlttal a jövôvel. És mint az élet, mint minden játék – ez is igencsak kegyetlen. Abszurd módon, nevetségesen az.
Sebestyén Aba elsô rendezése tiszteletben tartja a darabban rejlô lehetôségeket, nem akar drámai kicsengést adni annak, aminek nem lehet és nem kell. A lepukkant öltözô, padjaival, asztalával és tükrével vidéki iskolák tornatermi hangulatát idézi, egy provinciális világ megtestesítôje, amelyben a szürkeség és banalitás az úr. Ebben a világban várja Szappan (Korpos András), az exfutballbíró partjelzô társainak érkezését. És megérkezik társa, a Mûvész (Kovács Botond), majd a Szomorúszájú (Bányai Kelemen Barna), a mérkôzés bírája. Beindul a gépezet, amely semmit sem mond, és mégis sokat jelez.
A történet egyszerû. Tulajdonképpen nincs is. Egressy darabja, Sebestyén Aba rendezése hagyja azt magától kibontakozni, nem mesél, nem épít fel sztorit. Az elôzményeket, következményeket sejtjük csupán. Az azonban hamar kiderül: a három szereplô nincsen túl jó viszonyban egymással. Az exbíró, mogorva és intrikus Szappan meg van róla gyôzôdve, hogy a Szomorúszájúnak köszönheti újbóli partjelzôségét. A reménytelen szerelmes, illetve mélységesen csalódott önjelölt alkoholista költô és filozófus Mûvész meg van róla gyôzôdve, hogy a Szomorúszájú nyúlta le a nôjét. A Szomorúszájú pedig meg van róla gyôzôdve, hogy mindez nem igaz, illetve a másik kettô ilyesmiket nem sejt.
Egressy teljesen hétköznapi figurákból építi fel szereplôit, akik meglehetôsen egysíkúak. Nincs árnyalás, nincsenek sokoldalú karakterek, a figurák egy-egy gyakran elôforduló emberi tulajdonságból táplálkoznak, azt legfeljebb színesítik. Nagy bukások, pálfordulások nincsenek. Annyira banálisak, hogy banalitásukban színesek, hétköznapiságukban érdekesek. Céljaik – ha mégoly felemelônek tûnnek is – csupán pitiáner érdekeikbôl fakadnak. Egyik sem figyel a másikra, de ez az elmerengô állapot nem csehovi, hanem tökmagi (azt elôszeretettel rágják). Tipizáltak és tipikusak, ám ezt az író (és rendezô) vegytisztán tálalja. És ezáltal megszûri, leszûri a mélylélekben elôtörô érzelmeket, amelyek ily módon sokkal erôsebben mutatkoznak meg, hiszen nincs ôket árnyaló személyiség. Csak személyiségjegyek vannak, amelyeknek új oldala tûnik fel a színháztól távol álló közegben (a stadion öltözôje). Szappan morog, a Szomorúszájút okolva elrontott életéért, bírói karrierje kettétöréséért, amikor beérkezik az alkoholos mámorban úszó Mûvész, a két lábon járó prolifilozófia és elkezd mesélni életérôl, nôjérôl, a szakításról. Remek alkalom ez a bíró ellen fordítani a társat, és mûködne is, ha a Mûvész nem lenne teljesen hülye a sok piától. Szappan az öreg és bunkó intrikus megtestesítôje, amolyan panel-tartuffe, akinek zsenialitását csupán alacsony intelligenciaszintje gátolja. Elrontott élet, elrontott család, elrontott szakma. Ám mindenért más a hibás, leginkább a Szomorúszájú. Mert ô a sikeres, ô van kéznél, neki van pénze és ô kerül majd be a Ligába. Ám amikor megjelenik, Szappan épp csak az alsó felét nem nyalja ki. Korpos András dühöngésében erôt sugall, meghunyászkodásában zavarodottságot, tehetetlenséget. Egójánál erôsebbnek véli az eszét, a terveit, de ez nincsen így. A Mûvész a tökéletes ellentét, szintén elrontott élet, egy tönkement kapcsolat, amely az alkoholizmusba kergette, önsajnáltató és depressziós, katasztrofális verseket ír, amelyeket még borzalmasabban szaval el, miközben a nagy mûvészek aurájának fénye ragyogja be az arcát. Ô nem intrikál, ô csak szerencsétlenkedik, nem érdekli semmi, sem a meccs, sem az élet. A fiatal Bíró, a Szomorúszájú, menedzser-playboy típusú igencsak hiú egyén, aki mindent akar és most akarja azt, enyhén meleg allûrökkel és fenséges víziókkal a magyar foci jövôjét illetôen, ragyogó karrierlehetôségekkel és csodás történetekkel, hogy mi és hogy volt egykoron a pályán. Mindez akár elgondolkodtató is lehetne, ha nem állna szöges ellentétben a környezet sivárságával, lepusztultságával, értékmentességével. Így pátosszá válik és abszurddá és röhejessé.
A meccs elsô fele jól sikerül (errôl hallomás alapján értesülünk), ám a szünetben Szappan ellopja a bíró sárga lapját és a Mûvész farzsebébe csúsztatja. A második félidô maga a káosz, Szomorúszájú öt játékost állít ki véletlenül, meg akarják lincselni, és amíg az öltözôben rejtôzködnek, minden kiderül. A végsô (és egyetlen) konfrontáció azonban – nyilvánvalóan – nem válik megoldássá, feloldássá, szereplôink eltûnnek az öltözô ajtajában úgy, ahogyan jöttek. Csupán egy kis részt tártak fel az életükbôl, megmutattak valamit és úgy álltak odébb, hogy ennél több nem derült, nem derülhet ki.
Ám ezalatt a tisztelt nagyérdemû dôl a nevetéstôl, a poénos, igazi és ragyogó humorral átszôtt szöveg, pattogó replikák pontos és feszült elôadást eredményeznek. Az elmondottak ellenére nem katarziskeresô, gondolatba és kétségbeesésbe ejtô darab ez. A banalitás tragédiája, a hétköznapok drámája, amely annyira groteszk, fanyar és ironikus, hogy egyetlen dolgot táplálhat csupán – a feltörô és jóízû nevetést. Ezt pedig a produkció is tiszteletben tartja: a felhôtlen szórakozást és szórakoztatást tûzte ki célul a Yorick Stúdió, ám ez a vidámság nem olcsó poénok és dilettáns megnyilvánulások sorozata. A nevetés alatt az emberi lélek mélysége és elôidézett szörnyûsége tátong, amelybe végül mindhárman beleesnek.
Focianekdotából íródott a szöveg, hétköznapokból táplálkozik a produkció. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház három fiatal, frissen szerzôdtetett színmûvésze, Sebestyén Aba rendezése kitûnô estét kínál. A játék pontos, precíz, a játszók ráéreztek figurájuk ízére. Ez nem volt ugyan nehéz dolog, de épp ezért észrevétlenül lehet majd túlzásokba esni, ripacskodni. Utóbbiból akadt, de még nem zavaróan. Fontosabb viszont a precíz összjáték, a jellemkomikum végletekig való kihasználása, amelyre jó érzékkel fektette a hangsúlyt a rendezô, és amelyben remekeltek a játszók. A Yorick Stúdió harmadik elôadása sikeresnek bizonyul, a bolondos, bástyabeli koponyát jól konzerválták Shakespeare utódai. Minôsége mit sem rosszabbodik...
Nagy Botond
Egressy Zoltán: Sóska, sültkrumpli. Yorick Stúdió. Rendezô: Sebestyén Aba. Bányai Kelemen Barna, Korpos András, Kovács Botond.
Kitekintô
Megérkezett az elsô mû
Vincent van Gogh alkotásaiból nyílik kiállítás decemberben a budapesti Szépmûvészeti Múzeumban, ahol csütörtökön bemutatták a tárlatra elsôként megérkezett képet.
A washingtoni National Gallery of Artból kölcsönzött, Parasztház Provance-ban címû, 1888-ban festett alkotást péntektôl a nagyközönség is megtekintheti a centenáriumát ünneplô intézményben.
Hiller István oktatási és kulturális miniszter minden idôk egyik legvonzóbb magyarországi kiállításának nevezte a december 1-jén megnyíló bemutatót, amelyen a holland festômûvész csaknem nyolcvan alkotása látható majd. Több mint száz éve nem nyílt ilyen átfogó kiállítás sem Budapesten, sem a régió más országában Vincent van Gogh mûveibôl – mondta.
A kiállítás képeinek biztosítási összege meghaladja a 150 milliárd forintot.
A második világháború utáni modern képzômûvészet egyik botrányos figurája volt, aki képeit gyakran festette alkoholos dühöngései közepette – de még Jackson Pollock hívei sem hitték, hogy egyszer az 1956-ban autóbalesetben szörnyet halt mûvész tartja majd az egy festményért adott pénzösszeg rekordját.
Mint arról a The New York Times beszámolt, Pollock N. 5, 1948 címû festménye döntötte meg 140 millió dolláros árával azt a 135 milliós rekordot, amelyet júniusban Gustav Klimt mûve, Adele Bloch-Baurelt ábrázoló képe állított fel. A lap úgy tudja, hogy a festmény David Geffen film- és lemezproducer tulajdona volt és egy magánárverésen adta el egy David Martinez néven azonosított mexikói üzletembernek, aki a kortárs mûvek nagy gyûjtôjének hírében áll. A közvetítô állítólag Tobias Mayer, a Sotheby aukciós cég New York-i kirendeltségének mûkritikusa volt. Maga Martinez pedig azzal is beírta magát a hírekbe, hogy kétszintes lakást vásárolt a Time Warner Centerben, csekély 54,7 millió dollárért.
Pollock-nak ez a két és fél méter magas, 1,2 méter széles, barna és sárga tónusú vonalakból és foltokból álló kompozíciója nem az egyetlen, amelytôl Geffen a közelmúltban megszabadult. A NYT szerint októberben két másik amerikai mûvész, Jasper Johns és William de Kooning egy-egy képét is eladta összesen 143,5 dollárért. Úgy hírlik, a hollywoodi mágnás azért teszi pénzzé gyûjteménye legértékesebb darabjait, hogy megvásárolhassa a Los Angeles Times címû napilapot.
Az Ernst Galéria magyar filmplakát- gyûjteményét láthatják az érdeklôdôk november 27-ig New Yorkban, a Lincoln Centerben, a New York-i Magyar Kulturális Központ társszervezésében – értesítette a galéria az MTI-t.
A fôleg amerikai néma- és hangosfilmekhez készült plakátokat magyar grafikusmûvészek készítették 1912 és 1945 között. Magyarországon azokban az idôkben a filmeket gyakran csak egyszer és egy moziban vetítették, így a plakátokból csupán 5-10 példány készült. A XX. század eleji szokásoknak megfelelôen az értékes papírt újra felhasználták, így a megmenekült példányok a gyûjtôknek köszönhetôk.
A plakátokon kevés szöveg van, a tervezô feladata nemcsak fekete-fehér filmek ellenében ható, megkapó színek, a tiszta design létrehozása volt, hanem a történet bemutatása is. A grafikusok a sûrûn változó moziprogram miatt gyakran egy éjszaka alatt készítették el terveiket, így olyan expresszív, spontán plakátok jöttek létre, amelyek a világon egyedülállónak számítanak.
Ilyenre sem volt még példa: 43 tehenet árvereztek el a budapesti Mûvészetek Palotájában csütörtökön. Az árverésre bocsátott Cow Parade tehenek induló ára 200 ezer forint volt. A licitálásból befolyt összeg 19 millió 540 ezer forintot tett ki.
A rendezvényen – amelyet Winkler Nóra vezetett – számos híresség, énekese