|
LVIII. évfolyam 255. (16436.) sz. |
2006. november 1., szerda |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Rajtunk röhög a világ. A Varujan Vosganian EU- biztossá való kinevezése, szekusmúlttal való megvádolása, majd visszalépése körüli botrány után Románia megint a legjobb úton halad, hogy nevetségessé váljon. Ezúttal Monica Macovei igazságügy-miniszter miatt. Ugyanis a kormánynak nem sikerült az október 27-i határidôre kijelölni az Európai Közösségek Bíróságára, illetve az Elsôfokú Bíróságra a bírákat, és haladékot kért november 3-ig. A két bírói hely a Nizzai Egyezmény értelmében jár a csatlakozás után Romániának.
A botrányt Renata Weber a Nyitott Társadalomért Alapítvány elnöke robbantotta ki, aki azt állítja, Monica Macovei "annyi versenyvizsgát szervezett, ahány szükséges volt ahhoz, hogy az nyerje meg, akinek meg kellett nyernie", s ne olyanok, akik "nem tetszenek neki" vagy "zavarják a köreit". A volt elnöki tanácsos tájékoztatta a miniszterelnököt a bírák kinevezése körüli visszaélésekrôl, és "az igazságügyi tárca piszkos játékairól". A Legfelsôbb Bírói Tanács szerint is "titok övezte az európai bírák kinevezésére szervezett versenyvizsgát".
Weber szerint a Nizzai Egyezmény értelmében a hatéves luxemburgi mandátumra a bírák kinevezése a kormány hatáskörébe tartozik, és "nem egy minisztériuméba". A jogász a "dîmbovitai klikkeket", vagyis az igazságügy-minisztériumot, a külügyet és az EU-integrációs tárcát vádolta, és kijelentette, "Románia megint nevetségessé vált" Európa szemében.
A kormányfô felkérte a miniszter asszonyt, egyrészt, hogy tájékoztassa a versenyvizsga részleteirôl, kezelje "korrekt módon" az ügyet, és minél elôbb nevezze meg a kijelölt bírákat.
Tehát megint sikerült felhívni magunkra az európai közvélemény figyelmét, és a klikkharcok prédájává silányítani e fontos tisztségeket is. Holott a Nizzai Szerzôdésben az áll – ezt Monica Macoveinek is tudnia illenék –, hogy az Európai Közösségek Bíróságának tagjai elsôsorban függetlenek kell legyenek. Erre várnak garanciát az országtól. Ugyanakkor teljesíteniük kell "a legmagasabb jogrendi feltételeket", és ilyen szempontból "elismert képességû jogászok kell legyenek". Emellett természetesen, nem lehet büntetett elôéletû, nem lehet priusza, erkölcsi szempontból feddhetetlen, szakmailag elismert személyiség kell legyen, ne legyen szekusmúltja, és végül, de nem utolsósorban, komoly ismeretekkel kell rendelkeznie az európai intézményekrôl és jogrendrôl.
Monica Macoveinek azt is tudnia kellene, hogy a bukaresti kormány által kinevezett bírákat a tagországok kormányai egyhangúlag kell elfogadják. A jelenleg folyó botrány kísértetiesen hasonlít arra, ami pár nappal korábban, az EU-biztos kinevezése körül történt. Úgy látszik, nem tanulunk a hibáinkból és a kudarcainkból. Pedig január elseje után nem hinném, hogy tovább folytathatnánk a botrányról botrányra politikát.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke kedden sajtótájékoztatón elmondta, hogy a Romániának járó 35 európai parlamenti mandátumból kettôt vagy hármat az általa vezetett szövetség fog elnyerni.
"Súlyunk szerint, az RMDSZ a 35 mandátumból megszerezhet kettôt. Ha rendkívüli eredményt érünk el a választóink mozgósítása által, akkor akár hármat is. De ez egy optimista forgatókönyv", húzta alá Markó.
Megemlítette, hogy az elmúlt hét során konszenzus született az Európai Parlament képviselôi megválasztásának idôpontjára vonatkozóan, amely május 13-a lehet.
Markó Béla, utalva az utóbbi hetek belpolitikai fejleményeire, úgy értékelte, hogy Románia egy "dossziémánia" perióduson megy át, és a besúgásra vonatkozó vádakat politikai fegyverként is felhasználhatják.
Varujan Vosganian múltjával kapcsolatos, a sajtóban megjelent információk kapcsán a szövetségi elnök kifejtette, hogy véleménye szerint ezek nem értékelhetôk, mivel valós adatokkal nincsenek alátámasztva.
"Nem értékelhetem leleplezésnek, mivel ehhez valós, nyilvánosságra hozott adatoknak is létezniük kellene. Minden illetékes azt nyilatkozta, hogy Varujan Vosganian nem mûködött együtt a Szekuritátéval", mondta Markó Béla.
Ugyanakkor úgy értékelte, hogy "egy dossziémániának vagyunk tanúi", amikor bárkit vádolni lehet, hogy együttmûködött a Sze-kuritátéval és ezen vádakat politikai fegyverként is fel lehet használni.
A Román Vasúttársaság szerdán 7,9%-kal növeli a személyszállítási díjszabásait, a cég bevételének növelése érdekében és az üzemanyag, valamint az elektromos energia drágulása miatt. A diákoknak, egyetemistáknak és ingázóknak a bérlet kifizetésekor biztosított kedvezmény megmarad, áll a vasúttársaság közleményében.
Szerdától a Bukarest-Brassó útvonalra, rapid vonatra váltott másodosztályú jegy 30,4 lejbe kerül, két lejjel többe, mint eddig. Hasonló utazási körülmények között a Bukarest–Konstanca szakaszon a jegy 36,1 lej lesz (jelenleg 33,5 lej), a Bukarest–Temesvár útvonalon pedig 64,6 lejt kell fizetni azért a jegyért, ami jelenleg 59,9 lejbe kerül. Legutóbb 2006. június 15-én emelte díjszabásait a vasúttársaság 5,2%-kal.
A megyei tanács szervezésében tegnap polgármestereknek tartottak szemináriumot civil szervezetek és közintézmények képviselôivel az EU strukturális alapok megpályázhatóságáról, a 7-es Központi Régió operatív programjairól. A 102 polgármesterbôl mindössze 37-en vettek részt a megbeszélésen, rajtuk kívül 39 civil szervezet és közintézmény képviseltette magát. Megtudtuk, hogy a Maros megyei önkormányzatok a megyei tanáccsal pályázva 2004–2006 között összesen 78 millió euró támogatáshoz jutottak, Marosvásárhely viszont mindössze egyetlen, 23.500 eurós pályázatot nyert – jelentette ki a szemináriumot követô sajtótájékoztatón Lokodi Edit tanácselnök, mintegy válaszként Dorin Florea polgármester által a megyei tanács menedzsmentjével kapcsolatosan tett bírálatokra.
– Nem lesz könnyû megpályázni a strukturális alapokat, felhasználni a pénzt. Nincsenek pontos receptek: a pályázatoknak meg kell felelniük az európai szabványoknak, ugyanakkor a hazai törvénykezésnek is – jelentette ki Lokodi Edit, hangsúlyozva, hogy a helyi tanácsoknak meg kell tanulniuk kisrégiók szintjén együttmûködni.
A 7-es Központi Régió vezérigazgatójának, Simion Cretunak az elôadása érdekes és közérthetô volt, az utána következô elôadók a humánerôforrás-, a környezetvédelmi illetve a gazdasági versenyképesség-fejlesztés programokról, az agrár- és vidékfejlesztési programról beszéltek, de sajnos csak a polgármesterek egyharmadához jutottak el az információk: mindössze 37-en jöttek el a tanácskozásra. Lokodi Edit a Népújság kérdésére kijelentette, hogy minden önkormányzatot meghívtak, amelyik polgármestert érdekelte a téma, az eljött. "Mindenkinek tudni kell horgászni. Mi nem halat, hanem horgászbotot adunk nekik, a többi a ô dolguk" – mondta. Egyébként integrációs tematikával a megyei tanács 2004–2006 között 12 felkészítô tanácskozást tartott, 11 szemináriumot a kisrégióknak, a központi régió pedig 34 tanácskozást szervezett a szóban forgó idôszakban. Így az egyik marosvásárhelyi tanácsosnak az a nemrégi megjegyzése, miszerint felkészítôket kellene szervezni e témakörben, tárgytalan, hiszen a városi tanácsosokat semmi nem akadályozta meg abban, hogy e szemináriumokon részt vegyenek – mondta a tanácselnök.
– Sok lehetôségrôl és pénzrôl van szó, amit megpályázhat Románia – mondta Simion Cretu. Hogy pontosan mennyirôl? Több mint 30 milliárd eurót kaphat Románia az elkövetkezô hét évben. A gondot e pénzek felhasználása jelenti, hiszen a legutóbb csatlakozott közép-európai országok tapasztalata azt mutatja, hogy az elsô évben a rendelkezésükre álló összegek alig 10 százalékát sikerült felhasználniuk. Románia esetében korai találgatni – mondta Simion Cretu, aki úgy vélte, 2007-ben csupán egy fél év áll a rendelkezésre a strukturális alapok megpályázására. A pályázatok gyakorlatilag január 1. után nyújthatók be, amikor megjelennek az útmutatók és természetesen végig kell járni a bürokrácia útját. Legalább fél évbe telik, míg a pályázatokat elbírálják. Feltéve persze, ha startra készen áll az ország január 1. után. Addig is meg kell határozni a prioritásokat, el kell készíttetni a megvalósíthatósági tanulmányokat. Ennyi az, amit jelenleg tehetünk – mondta. A 7- es Központi Régió adatbázisában jelenleg 1992 pályázat található, ezek közel fele Maros megyét érinti.
Egy négyzetméternyi területet kapott Görgényszentimrén, a nevezetes leányvásárnak helyet adó völgyben Hans- Werner Czerwinski, a németországi kis- és közepes vállalkozások egyesületének regionális vezérigazgatója a Maros megyei prefektúrától elismerésképpen, a megyei vállalkozók németországi üzleti kapcsolatainak erôsítéséért. Tegnap azt is bejelentették, hogy egy Hamburgban, várhatóan a napokban megalakuló, a német-román gazdasági együttmûködés fejlesztését célzó egyesületnek Marosvásárhelyen nyitják meg az elsô romániai fiókját, ezzel is a gazdasági kapcsolatok erôsítését célozva.
Az adományozás a Prefektúra által kis- és középvállalkozásoknak szervezett hétfôi tanácskozáson részt vevô német vendégnek a konferenciát követô Görgény- völgyi látogatása során történt, a telek szimbolikus birtoklevelét tegnap adták át ünnepélyesen Czerwinskinek a kormányhivatalban, ahol ez alkalommal sajtótájékoztatót is tartottak.
A szolgálati okokból Bukarestben tartózkodó kormánybiztos helyett Marius Ichim, a prefektusi kabinet igazgatója "helyezte birtokba" a német vendéget, majd a sajtótájékoztatón kifejtette, a német kapcsolatot a gyakorlatban is meg akarják erôsíteni a helyi vállalkozók és a német üzleti szféra között, a német kis- és középvállalatok egyesületével való együttmûködés révén. Ichim szerint a német vállalkozókkal köthetô kapcsolatokból csak nyerhetnek a helyi kis- és középvállalkozók, mivel ezek a német cégekkel együttmûködve a szokványosnál nagyobb eséllyel pályázhatnak az uniós csatlakozás után elérhetô fejlesztési pénzforrásokra.
Hans-Werner Czerwinski úgy vélte, Maros megyét csiszolatlan gyémánthoz lehet hasonlítani, annyi itt a szerinte a német üzletemberek érdeklôdésére méltán pályázó befektetési lehetôség. A német kis- és középvállalatok egyesületének regionális vezérigazgatója hangsúlyozta, egyesületük 153 ezer céget képvisel, melyeknek jelentôs része Románia európai integrációja után hajlana itteni üzleti kapcsolatok létesítésére. Az igazgató kifejtette, Hamburgban a napokban tartják egy német–román gazdasági kapcsolatokat erôsítô egyesület alakuló ülését, mely egyesület elnöki székének ô a várományosa, és a szervezet elsô romániai fiókját Marosvásárhelyen akarják megnyitni, aminek érdekében az egyesület bejegyzése után azonnal megteszik az adminisztratív lépéseket.
A német vendég kifejtette, szerinte Románia elônyös helyzetben van azzal, hogy késôbb csatlakozik az unióhoz, mint a környezô országok jelentôs része, mivel már elült az elôzô csatlakozási hullámban integrálódott államokkal szembeni idegenkedés a régebbi tagországokban, másrészt meg ily módon fel tudja használni az elôtte integrálódott környezô országok tapasztalatait, többek közt azt, hogy miként lehet az uniós pénzforrásokból minél több fejlesztési alapot megpályázni.
A tájékoztatón még elhangzott, hogy fôleg a turizmus terén vannak jelentôs lehetôségei a megyének, ezeknek és az itteni más befektetési lehetôségeknek a bemutatására Maros megye az elsô romániai megyeként nyithat magának fiókot a hamburgi, német-román gazdasági együttmûködés támogatását célzó központban.
November 1-je mindenszentek ünnepe, november 2-a halottak napja a keresztény világban.
Mindenszentek – latinul: Festum omnium sanctorum – a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ebbôl az alkalomból. Az ezt követô halottak napja egyházi ünnepbôl vált fokozatosan az elhunytakról való általános megemlékezéssé.
Mindenszentekkor azon szentekrôl emlékeznek meg, akiknek nincs külön emléknapjuk. A IV. században Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János már tudott mindenszentek ünnepérôl, amelyet május 13-án, illetve a pünkösd utáni elsô vasárnap ültek meg. (E vasárnap neve a görög egyházban ma is szentek vasárnapja, s az ortodox keresztény egyház ekkor tartja a mindenszentek napját.) Nyugaton 609-ben (más források szerint 610-ben) jelent meg elôször, amikor május 13-án IV. Bonifác pápa a római Pantheont Szûz Mária és az összes vértanú tiszteletére szentelte fel.
Az ünnep még a VIII. században május 13-ról november 1-jére tevôdött át, valószínûleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék. (A kelták november elsô napjaiban emlékeztek az elhunytakra különbözô halotti áldozatok bemutatásával, s november elsô napja egyben az év kezdetét is jelentette.) Késôbb III. Gergely pápa (731-745), a Szent Péter bazilika egyik mellékkápolnáját nemcsak minden vértanú, hanem "a földkerekségen elhalt minden tökéletes, igaz ember" tiszteletére szentelte. 835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, attól kezdve a mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett.
Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak lelki üdvéért. A mindenszentek ünnepe az utána következô halottak napja miatt annak vigíliája lett.
A november 2-i halottak napja jóval késôbbi eredetû: Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapul a Cluny anyaház alá tartozó minden bencésházban. Hamarosan a bencés renden kívül is megülték, s a XIV. század elejétôl Róma is átvette. A halottakról, elhunyt szeretteinkrôl való megemlékezés, és az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapszik. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendô bûn és büntetés teher van még lelkükön, Isten színe elôtt tisztulniuk kell. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével.
E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. Ehhez a szokáshoz kapcsolódó némelyik népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a világosban a "véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élôket. Azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben.
Halottainkra emlékezünk. Eleinkre, akiknek életünket köszönhetjük. Virágot helyezünk fejfákhoz, sírkövekhez, amelyekre rendszerint egy nevet és két évszámot véstek fel. Léteznek azonban jeltelen sírok, s alattuk ismeretlenek, kiket valakik hazavártak, de sohasem érkeztek meg. Mezôpanitban három Wermacht- és egy román katona esett el, s míg az utóbbi hazakerült végsô nyugvóhelyére, a többiek emlékét a falubeliek gondozzák. Az egyikrôl kiderült, hogy bácskai magyar: az idén, mindenszentek napján a neve is felkerül a sírja fölé emelt keresztre.
1944 ôszén az oroszok elôl visszavonuló német-magyar hadsereg feladja Erdélyt, a frontvonalat a Tiszánál jelölik ki. A német alakulatok Mezôpanit határában az Oltvány-dûlô tetején próbálták meg feltartani az oroszokat. Miután az itt állomásozó század megmaradt katonái Mezômadaras felé vonultak, csupán egy géppuskafészket hagytak hátra a dombtetôn, ahol a tûzharc nem tarthatott sokáig, kilôtték állásából a német katonát. A faluban, egy ház udvarán, a kútból rögtönzött tûzfészket két katona ôrizte, ôket a támadók puskatussal verték agyon. Mindhárom katonát az orosz hadsereg átvonulása után a falubeliek temették el. Az Oltvány-domb fölötti katonát ott, ahol elesett, a többieket pedig a kertben hantolták el. Az utóbbiakat a világháború befejezése után rögtönzött koporsóba tették és az új református temetô sarkába, közös sírba újratemették. Sokáig csak egy hant jelezte örök nyugvóhelyüket. Történetük lassan feledésbe merült, de valahogy mindig volt, aki, ha máskor nem, de halottak napján virágot helyezzen sírjukra.
A második világháború után több mint 50 évvel néhányan ismét gondozásukba vették a jeltelen sírokat. Az erdôben levôt elôször Csiszér Márton gondozta, hiánypótló gesztusként, mivel fiuk is elment a frontra és nem tért vissza. Miután a felállított keresztet többször eltüntették, négy évvel ezelôtt Asztalos Sándor fiatal barátaival, kollégáival úgy döntött, hogy betonból tartós emléket készítenek. Ezen az áll, hogy: "A hazáért meghalni dicsôség. A Mezôpanitban elhunyt német katonák emlékére."
– A fiataloknak tudniuk kell, hogy valamikor Mezôpanit határában csatatér volt és hazájuktól távol estek el katonák – mondta Asztalos Sándor, majd egy félve ôrzött ereklyét vett elô, az eltemetett német katona azonosító táblácskáját, a következô, alig látható adatokkal: Matr. 25656 tg 1944, alatta, Rog B. 2. V. M. Ennyi. S reméli, ennek alapján talán sikerül valamelyik hadtörténeti levéltár segítségével azonosítani, hogy a neve is felkerüljön a keresztre.
Török Sándor, Marosvásárhelyen élô mezôpaniti nyugdíjas a Népújság korábban megjelent hasonló témájú cikke alapján határozta el, hogy felkutatja a világháborús sírokat. Mindemellett az ô nagyapja az elsô világháborúban esett el, így erkölcsi kötelességének érezte gondozni a mezôpaniti katonasírokat. Sikó Dániel temetôôr mutatta meg a két katona nyughelyét, s a sír készítésének ötletét Tóth Zoltán kurátor is felkarolta. A késôbbiekben a sírkészítés szándékáról értesült Bartha Márton, a Therézia sajtgyár tulajdonosa is, aki anyagiakkal is támogatta az ötletet.
– Török Sanyi bácsi foglalkozott ezzel a dologgal, én csak besegítettem – mondta a cégvezetô szerényen lapunknak, majd elmesélte, nagyapja is a második világháborúban esett el, valahol az orosz fronton. Ô is úgy érezte, erkölcsi kötelesség a segítség, azokért, akik Mezôpanitban vannak, s azokért is, akik, a nagyapához hasonlóan, valahol máshol nyugszanak.
Idôközben az is kiderült, hogy az udvaron meggyilkolt egyik katona nem német, hanem magyar volt. Török Sándor falubelijének, Barabási Bélának a bátyja annál a Várady Albert volt református tiszteletesnél volt szolga, aki még a háború alatt tudomást szerzett a magyar katona kilétérôl, aki a címét is megadta volt házigazdájának, s halála után zubbonyának zsebében egy családi fényképet találtak. Várady Albert lelkész közvetlenül a második világháború befejezése után sikertelenül próbálta felvenni a kapcsolatot rokonaival. A fénykép, a lejegyzett cím az évtizedek során eltûnt, a név fennmaradt: vitéz Felvárosi Bulágyi Lajos tartalékos ôrmester – Bácska. Török Sándor úgy döntött, hogy 2006. november 1-jén, halottak napján a közös sír keresztjére kihelyezi a névtáblát is.
A budapesti Hadtörténeti Intézet központi levéltáránál érdeklôdtünk Bulágyi Lajos ôrmesterrôl, hátha sikerül leszármazottaival felvenni a kapcsolatot. Neve azonban nem szerepelt a nyilvántartásban.
Múlt héten a marosvásárhelyi Gheorghe Marinescu utca Ifjúsági Ház és kórházak közötti szakaszán fekvôrendôröket helyeztek a gyalogátjárókhoz. Bárczi Gyôzô alpolgármestertôl megtudtuk, hogy hét helyre került fekvôrendôr ezen a szakaszon, ugyanis sok egyetemista és a kórházak miatt idôs személyek közlekednek itt, emiatt szükség volt erre az intézkedésre. Így próbálják a sofôröket sebességcsökkentésre késztetni a gyalogátjárók közelében, a balesetek elkerülése végett. A fekvôrendôrök forgalomba helyezésérôl a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal közlekedési szakbizottsága döntött szeptemberi ülése során. A sebességkorlátozók Olaszországból származnak és a polgármesteri hivatal költségvetésének forgalomrendezésre szánt alapjaiból fedezték a költségeket. Bárczi Gyôzô tájékoztatott, hogy egy-két héten belül a Dózsa György utcában, a Pandúrok sétányon, a Transilvania, Szabadság és Cutezantei utcai gyalogátjárók közelében helyeznek el sebességkorlátozókat.
Idén szeptemberben a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal európai uniós pénzalapok megszerzésére dolgozott ki két pályázatot az Alpha Transilvana Alapítvánnyal, a Marianum Egyesülettel és a görög, illetve római katolikus Caritas egyesületekkel. Egyik pályázat által az idôsek otthonát és az idôseknek nyújtott szociális szolgáltatásokat szeretnék bôvíteni – tájékoztatott Maior Márta, a polgármesteri hivatal szociális osztályának igazgatója. A második projekt a marosvásárhelyi Sârguintei utcában lévô szociális lakásokra vonatkozik. Ebben az utcában van a polgármesteri hivatalnak egy tömbháza, amelyben jelenleg 60 személy, idôsek és hátrányos helyzetû családok laknak. E lakók nem tudják fizetni a közköltségeket, így a megpályázott uniós pénzekbôl rajtuk segítenének – tudtuk meg. A hivatal több éve együttmûködik a marosvásárhelyi nemkormányzati szervezetekkel a szociális problémák megoldásáért, így évente több mint 500 rászorult idôs vagy fogyatékos személy jut segítséghez. Az idôsek és a fogyatékosok részérôl nagy az igény a házi gondozás iránt, igyekeznek kielégíteni minden kérést, ha az illetô személy összesíti az erre való jogosultság követelményeit – közölte az igazgatónô. A polgármesteri hivatal idén másfél milliárd lejt fordított e célra, a támogatások összege azonban minden évben nô.
Az RMDSZ Maros megyei Alapszabályzata 50. cikkelye értelmében, 2006. november 3-án, pénteken 14 órára összehívom az RMDSZ Maros megyei szervezet székházába (Dózsa György utca 9. szám) a TKT soron következô ülését, a következô javasolt napirendi pontokkal:
1. A megyei elnök politikai beszámolója;
2. A Bernády Kuratórium megújítása;
3. Pályázat a 8. RMDSZ-kongresszus megszervezésére;
4. Intézményvezetôk beszámoló tájékoztatója;
5. A Maros megyei RMDSZ ügyvezetô elnökségének stratégiája az EU-ban való integrációval kapcsolatosan;
6. Különfélék.
***
Az RMDSZ Maros megyei szervezete Alapszabályzata értelmében 2006. november 3-án, pénteken 12 órára összehívom az Elnökök Konzultatív Tanácsának soron következô ülését az RMDSZ Maros megyei szervezetének székházába, a következô napirendi pontokkal:
1. Szervezési kérdések megvitatása;
4. Különfélék.
Dr. Kelemen Atilla, megyei elnök
Az élet mindig felfele tör az ég, a fény, a magasság és annak rejtelmei felé. Amikor fûben, fában, növényben és állatban meggyengül és megszakad a lét fonala, minden visszahanyatlik a föld irányába. A testet a föld fogadja be és dolgozza vissza önmagába, a lelkünk útja, bár sokan próbálták, próbálják megfejteni, kiismerhetetlen. Ha úgy éltünk, hogy a szeretet, a barátság, a gondoskodás, a felelôsség töltötte ki, ami mai világunkban néha annyira fölöslegesnek látszik, botorság lenne azt hinni, hogy lelkünk nem él tovább azokban, akikben nyomot hagytunk akár egy mozdulat, egy gondolat, egy magatartás, egy életfelfogás erejéig. Ami úgy épül be az ô életükbe, hogy csak néha, az emlékezések és villanások ritka pillanataiban döbbennek rá, hogy mi is ott érzünk, mozdulunk bennük. Ahogy József Attila felejthetetlen sorai szerint bennünk is szüleink, nagyszüleink mozdulnak, éreznek tovább az életünket meghatározó változó körülményekhez igazodva. Hisz tôlük láttuk azt is, ahogy szeretteik sírját gondosan megtisztítják, virággal díszítik és gyertyát gyújtanak az ô emlékükre. Ahogy tesszük mi is.
Ma a visszapillantás ideje van, az elcsendesülésé, amikor érdemes feleleveníteni eltávozott szeretteinkhez, példaképeinkhez kapcsolódó legszebb emlékeinket. És ezeken át ôrizni meg ôket a nagy láthatatlan, de néha mégis elôbukkanó örökség mellett. És akkor ebben a különleges visszapillantó tükörben mégsem a föld felé nézünk, ahova sem a pénz, sem a hatalom nem követ, – vagy, ha követne is, mi értelme lenne –; hanem a lélek, az emlékezés ösvényein múlt és jövô fonalát köthetjük még erôsebbre, hogy biztosan tudjuk és biztosan adhassuk tovább helyünk, létünk értelmét.... vagy értelmetlenségét ezen a világon.
Az Osztrák Pénzverô (Münze Österreich AG) és a Magyar Pénzverô Zrt. együttmûködésében egy-egy ezüst emlékérem készül. A kibocsátás aktualitását kettôs évforduló adja: 90 éve, 1916. november 21-én halt meg Ferenc József császár, akinek halálával Ottó Ferenc fôherceg és Mária Jozefa szász hercegnô gyermeke, Károly lett Ausztria császára. Károlyt még abban az évben december 30-án koronázták magyar királlyá.
Az érmek színezüstbôl készülnek, patinázott kivitelük a történelmi idôk múlására utal. Átmérôjük 40 mm, súlyuk egyenként 31,104 gramm (1 uncia).
Kibocsátásonként 1000-1000 darab kerül ki a két verde verôgépei alól, amelyek exkluzív közös díszdobozban, országonként 500 példányban juthatnak el a gyûjtôkhöz, érdeklôdôkhöz. Az érempárt kétnyelvû eredetigazolás kíséri, rajta rövid ismertetôvel és az érmek technikai paramétereivel.
Az osztrák érem elôoldalán Ferenc József császár és Sissi császárné portréja látható, a hátoldalon az elhunyt császár temetési menete. A koporsót az utód Károly császár, felesége, Zita királyné és Ottó koronaherceg kíséri.
A magyar érem elôoldalán Károly, Zita és Ottó, a hátoldalon Károly magyar királlyá koronázásának ünnepélyes eseménysorából kiemelve a négy égtáj felé kardjával suhintó király látható. A kibocsátási ünnepségnek a Gödöllôi Király Kastély ad otthont.
Túl hideg képet ad Európáról" az euró bankjegyek jelenleg forgalomban lévô sorozata – panaszolták fel az Európai Parlament pénzügyi bizottságának tagjai. A megjegyzést az Európai Központi Bankról (EKB) szóló jelentés tartalmazza, amelyet az EP pénzügyi bizottságának elnöke, egy francia szocialista képviselônô írt alá.
Annak következtében, hogy élô személyek, igazi tájak vagy mûemlékek ábrázolását megtiltották rajtuk, a bankjegyek elsô nemzedéke szerepet játszik abban, hogy "az európaiak távolságot tartanak az eurótól" – olvasható a hivatalos jelentés szövegében.
Ezért az Európai Parlament arra hívta fel az EKB-t, hogy "konszenzust élvezô élô személyeket, tájakat, európai emberi alkotásokat és személyiségeket" tüntessen fel a bankjegyek következô nemzedékén, és elsô lépésként terjessze az EP elé ezzel kapcsolatos elgondolásait.
Az elsô euró bankjegyeket 2002. január elsején hozták forgalomba. Megtervezésük idején a tagállamok úgy határoztak, hogy – elkerülendô a vitákat az ábrázolandó személyek, tájak vagy építmények kiválasztásáról – a bankók rajzolata legyen személytelen és ne szerepeljen rajtuk konkrét személy, épület vagy táj.
Így ugyan senki sem sértôdhet meg, viszont senki nem ismerhet fel rajtuk szívéhez közel álló hírességet, építményt vagy vidéket.
Az eurós fém váltópénz tekintetében a helyzet annyiban más, hogy bár az érem egyik oldala azonos, a másik "nemzeti", személyt vagy nemzeti jelképet ábrázol.
Üdülô lesz Oszama bin Laden egykori barlangjából, az afganisztáni Tora Borából, illetve turistaparadicsom annak környékébôl.
Az al-Kaida terrorszervezet vezetôje 2001-ig rejtezett az afgán barlangrendszerben, és úgy tudni, hogy elmenekült onnan, mielôtt az Egyesült Államok légiereje bombatámadást intézett a terület ellen. Most 10 millió dolláros befektetéssel szállodákat, éttermeket tervez építeni a helyi kormányzat a barlanggal szemközti hegyoldalra.
"Tora Bora világhírû, de mi a turizmus, nem a terrorizmus révén akarjuk még ismertebbé tenni" – mondta Aga Serazi volt hadúr, aki jelenleg a helyi kormányzó. Hozzátette, hogy a barlang környéke régóta piknikhelyként volt ismert, már jóval azelôtt is, hogy bárki hallott volna Ladenrôl.
Nemrégiben ugyan két újságíró is életét vesztette a "piknikhelyen", ám Serazi 100 százalékosan biztonságosnak mondja a környéket – adta hírül a The Sun címû brit lap.
Elkerülhetô a polgárháború Irakban, ahol az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet befolyása csökken, viszont az amerikai vezetésû nemzetközi erôk azonnali kivonása katasztrofális hatásokkal járna – mondta Dzsalal Talabani iraki elnök a Le Figaro címû francia napilapban kedden megjelent interjúban.
A beszélgetés annak apropóján készült, hogy a 2005 márciusában megválasztott iraki elnököt csütörtökön fogadja Párizsban Jacques Chirac francia államfô, aki 2003-ban ellenezte az Egyesült Államok iraki beavatkozását.
A kurd kisebbséghez tartozó Talabani szerint a helyi biztonsági erôk jobb felszereltségével és a nemzeti megbékélés programjával még elkerülhetô a polgárháború Irakban. Elmondta: az al-Kaida befolyása csökkenôben van, s a nemzetbiztonsági tanács amnesztiát fog javasolni minden olyan fegyveres felkelônek, aki nem követett el bûncselekményt ártatlan irakiak ellen. Már megkezdôdtek a tárgyalások, hogy egyes gerillacsoportok hogyan tudnának integrálódni a fegyverletételt követôen a politikai folyamatokba, illetve a biztonsági erôkbe. A Szaddám Huszein volt iraki elnök diktatúrája ellen északon korábban harcoló kurd fegyveresek már be is integrálódtak a helyi rendôrségi és határvédelmi erôkbe. Talabani személy szerint úgy véli, hogy a Baasz mozgalom, a volt diktátor betiltott pártjának tagjai is részt vehetnek majd a politikai életben, ha nem követtek el korábban bûncselekményt.
Valamennyi iraki politikai erô, a Közép-Kelet és az egész világ egyetért abban Talabani szerint, hogy az amerikai vezetésû nemzetközi erôk azonnali kivonása Irakból katasztrofális hatásokkal járna. Amíg az iraki biztonsági erôk nem képesek egyedül ellátni a rendfenntartást, a nemzetközi koalíció nem hagyhatja el az országot. Addig pedig nem a kivonulás idôpontjának megjelölése, hanem a régiók biztonságának érdekében az iraki erôk céljainak megfogalmazása kell hogy napirenden legyen – hangsúlyozta.
A lap kérdésére az iraki elnök elismerte, hogy országában jelenleg nincs erôs, centralizált, egyetlen személy által irányított állam, de szerinte Irakot a demokrácia tartja össze. Ennek megerôsítéséhez, a történelmi francia- iraki kapcsolatok újraélesztéséhez és a terrorizmus elleni harchoz kér támogatást az iraki elnök Párizstól.
Christoph Kolumbus, alias Christofero Colombo, Cristóbal Colón vagy Cristóvao Colombo – ennyiféleképpen ismert, de mi volt a valódi neve az Újvilág felfedezôjének, és ki volt ô – ennek felderítésére 500 vélt rokon génmintáját ellenôrizték.
José Antonio Lorente spanyol tudós, a híres tengerész nevét viselô, vele vélhetôen rokonságban álló 500 spanyol, francia, portugál és olasz ember génjeit elemezte a granadai egyetem genetikai tanszékén, s összevetette a Kolumbusz koponyájából vett DNS-sel, végül azonban kénytelen volt elismerni, hogy a génelemzés hagyományos módszereivel nem sikerült bizonyítani a rokonságot.
Kolumbusz származásával kapcsolatban hosszú ideje folynak a viták. Az alapverzió szerint 1451-ben Genuában született, ugyanakkor tény, hogy kizárólag spanyol és latin nyelvû levelek és feljegyzések maradtak fenn tôle, még az olasz bankoknak is kasztíliai nyelven írt. Az sem illett különösebben egy takács fiához, hogy amikor megérkezett Portugáliába, és még csak távoli terveiben szerepelt a nagy utazás, azonnal beházasodott egy régi nemesi családba, késôbb pedig Spanyolországban bejutott a legmagasabb udvari körökbe.
Vita folyik arról is, hogy Kolumbusz esetében Genua az olasz várost jelenti-e, vagy pedig Palma de Mallorca egyik elôvárosát, amelyet ugyancsak így hívnak.
Az egyik legérdekesebb elméletet – amelyet elsôként a múlt század elején a spanyol Salvador de Madariaga állított föl – a 70-es években fölújította a nácivadász Simon Wiesenthal. Eszerint Kolumbusz zsidó volt, aki az inkvizíció elôl menekülve saját maga és hitsorsosai életét úgy akarta megmenteni, hogy kiutazik a messzi újvilágba, az Atlanti-óceán túlsó partjára.
Ebben az idôben az ország keresztény visszahódítása idején a mórok a zsidókkal együtt menekültek el Spanyolországból. Wiesenthal szerint Kolumbusz felfedezô útját is zsidók finanszírozták.
A hipotézissel kapcsolatban azonban a legérdekesebb kérdés az, hogy mit tudhatott Kolumbusz az Atlanti- óceán másik oldaláról, ugyanis vannak utalások arra, hogy Kolumbusz tudta, milyen széles az óceán, mert elôtte más tengerészek titkos küldetésben már jártak odaát – olvasható a Die Welt online változatában.
Szakértôi vizsgálóbizottságot hív életre a magyar kormányfô a szeptemberi és októberi budapesti erôszakos megmozdulások okainak, hátterének, következményeinek feltárására. A bizottság vezetôjének Gönczöl Katalin kriminológus professzort kéri fel – közölte a Kormányszóvivôi Iroda az MTI-vel. Gönczöl Katalin a távirati irodának úgy nyilatkozott, a testület a miniszterelnök felkérése alapján a további eljárási szabályokat dolgozza ki.
A felkéréstôl számított hatvan napig tevékenykedô testület feladata, hogy a kormány számára átfogó szakmai értékelést készítsen és ajánlásokat fogalmazzon meg az elmúlt hetek rendzavarásai kapcsán – olvasható az MTI-nek megküldött közleményben.
A bizottság a tervek szerint tíztagú lesz, a szakmai testületben jogászok, szociálpszichológusok, történészek és rendvédelmi szakértôk dolgoznak majd. A tagok felkérése folyamatban van. A bizottság várhatóan néhány napon belül megalakulhat.
A testület létrehozását azzal indokolták, hogy Magyarországon évtizedek óta nem volt példa hasonló erôszakos megmozdulásokra – ezek alapos szakmai elemzése, a tanulságok levonása az ország elemi érdeke.
A bizottság az események történelmi, történeti hátterét, tömeglélektani, szociálpszichológiai elôzményeit és következményeit éppen úgy értékelni fogja, mint a megmozdulások során alkalmazott hatósági beavatkozások arányosságát, valamint azok alkotmányos, törvényi, jogi kereteit, különös tekintettel az érintettek emberi jogaira – áll a közleményben.
A szakmai elemzés elkészítése során a szakértôk figyelemmel lesznek a releváns nemzetközi tapasztalatokra, azokat jelentésükbe beépítik.
A testület mûködése nem érinti a különbözô országgyûlési bizottságok hatáskörét, egyedi panaszok kivizsgálásával nem foglalkozik, és személyes meghallgatásokat sem tart. Ugyanakkor a miniszterelnök arra kérte az országos hatáskörû rendészeti szervek vezetôit, hogy az eseményekkel kapcsolatos szakmai vizsgálataikat november végéig készítsék el, s azokat a bizottság számára tegyék hozzáférhetôvé. A bizottság létrehozásáról Gyurcsány Ferenc napirend elôtti felszólalásában beszélt hétfôn a parlamentben, hangsúlyozva, hogy a kormány visszautasítja a rendôrséget ért politikai vádakat. Kifejtette: a rendôrség fellépése október 23-án törvényes, indokolt és arányos volt. A kormány bízik a rendôrségben és védi azzal is, hogy minden panaszt kivizsgálnak és levonják a következtetéseket – mondta.
Hozzátette: akit a rendôri intézkedés bármelyik eleme jogszerûtlenül érintett, annak panaszt kell tennie, a törvényi elôírásoknak megfelelôen.
Gönczöl Katalin az MTI-nek elmondta: a kormányfô felkérése alapján a bizottság a további eljárási szabályokat dolgozza ki.
Hozzátette, a testület munkája mindenre, így gyakorlati jellegû javaslatok megtételére, illetve a jogalkotási javaslatok kidolgozására egyaránt kiterjed. A kriminológus professzor kitért arra is, hogy a bizottság munkája nem nyilvános. A testület várhatóan január elejéig tevékenykedik, utána juttatják el javaslataikat a kormánynak.
Donato Chiarini váltja fel Jonathan Scheele-t az Európai Bizottság romániai küldöttségének élén, következik, hogy elfoglalja helyét a megbízólevelek bemutatása után, nyilatkozta kedden a Mediafax hírügynökségnek a küldöttség egyik szóvivôje.
Chiarini a napokban érkezik Romániába, de addig, amíg hivatalosan is bemutatják mint a küldöttség vezetôjét, ezen tisztséget a küldöttség gazdasági megbízottja, Onno Simons látja el.
Jonathan Scheele kedden fejezte be 5 éves romániai mandátumát.
Scheele egy nyilatkozatban aláhúzza, hogy romániai tartózkodása során az ország fejlôdését kísérte és támogatta egy demokratikus társadalom felé, figyelemmel követte a jegyzett eredményeket, az elmélkedési pillanatokat, amelyek a fejlôdést elôzték meg, valamint azt a bizalmat, amellyel újra elindult egy amúgy nem könnyû úton, de amely végül a csatlakozáshoz vezetett.
"Természetesen, az út nem ér itt véget, hanem inkább most kezdôdik. Büszke vagyok arra, hogy 2001- tôl az önök országa mellett lehettem ezen az úton, mely az elsô célhoz vezetett, és arra, hogy tanúja lehettem azon lelkesedésnek, amellyel a román nép megértette, meg kell tegye a szükséges erôfeszítéseket, hogy büszkén léphessenek be a nagy európai családba", olvasható Scheele üzenetében.
Azt kívánta a román népnek, hogy az integrálás hozza el a legitim elvárásokkal kapcsolatos békét és jólétet.
A kormány Leonard Orban integrációs államtitkárt jelölte Románia EU- biztosává, s ezzel José Manuel Barroso, a testület elnöke is egyetért – jelentette be hivatalosan Barroso hétfôn este. A döntés egy kínos vita végére tesz pontot. Az elsôként jelölt román EU-biztos, Varujan Vosganian szenátor személyét ugyanis állítólagos ügynökmúltja és kétes pénzügyi mûveletei miatt Brüsszelben fenntartásokkal fogadták, s ô végül önként visszalépett ettôl a tisztségtôl.
Leonard Orban egy viszonylag jelentéktelen hatáskört, a "nyelvi sokszínûség" felügyeletét kapja az EU-bizottságban.
Orban – akárcsak a bolgár EU-biztos, Meglena Kuneva, az európai integrációs ügyekért felelôs miniszter, aki a fogyasztóvédelmi tárcát kapja – január 1-tôl, a két balkáni ország EU- belépésétôl lesz a brüsszeli testület tagja. Ezt megelôzôen mindkét politikusnak át kell esnie az Európai Parlament illetékes bizottságainak meghallgatásán. Ezekre várhatóan novemberben kerül sor, decemberben pedig az EP szavaz is róluk. Nem csak az új román EU-biztos személyét övezték kétségek az elmúlt napokban, de jövendô feladatkörüket is. Barrosónak ugyanis számos szempontot kellett összehangolnia: a "nagy" tagállamok biztosainak tárcáihoz nem nyúlhatott, hiszen el kellett kerülnie, hogy vitába keveredjen a francia, a német, vagy éppen az olasz kormánnyal. Attól pedig végképp óvakodnia kellett, hogy szélesebb körû feladatcserékbe fogjon. Ekkor ugyanis az Európai Parlamentben újabb, nagyszabású meghallgatás-sorozat várt volna a bizottság legtöbb tagjára, miközben 2004 ôsze, a Barroso-bizottság beiktatását megelôzô meghallgatás-sorozat nem a legjobb emlékeket idézi Brüsszelben. Így született meg a megoldás: Kuneva Markosz Kiprianu ciprusi biztos eddigi feladatainak egyik felét kapja (Kiprianué maradt az egészségügy), míg Orbannak a nyelvi sokszínûség felügyelete jutott. Ez eddig Ján Figel szlovák biztos hatáskörébe tartozott, az oktatás, képzés és kultúra mellett.
Szakmai együttmûködés- építés Maros megyei és magyarországi civil szervezetek között – e témával hirdet pályázatot a magyarországi Agóra Vidékfejlesztési Alapítvány és a Mezômadaras Fejlesztési Egyesület.
A program célja a Maros megyében mûködô és a magyarországi civil szervezetek együttmûködésének fokozása, a megyei szervezetek EU-felkészülési folyamatának erôsítése, a hasznosítható magyarországi tapasztalatok átadása. A tervezett fô tevékenység: tíz civil szervezeti vezetô egyhetes magyarországi gyakorlati munkája, a kapcsolatépítés, s elhelyezés a különbözô civil szervezeteknél.
A képzés általános része a civil szervezetek helyét és lehetôségeit elemzi az Európai Unión belül. A képzés második részében olyan programokról, lehetôségekrôl van szó, amelyekben a civil szervezeteknek kiemelkedô szerepük van és elsôsorban vidéki térségeket érint. Ilyen a LEADER-program, amely azért aktuális, mert Románia most tervezi kísérleti LEADER-programját, ami elôfeltétele az EU LEADER-programjához való csatlakozásnak.
A képzési programokat és a kapcsolódó tananyag elkészítését dr. Kulcsár László egyetemi tanár, az Agóra Vidékfejlesztési Alapítvány kuratóriumának elnöke vezeti, aki a magyarországi kísérleti LEADER-program egyik kidolgozója és a képzések irányítója volt.
A képzési programon kiválasztásra kerülô tíz erdélyi civil szervezet egyhetes magyarországi tanulmányúton vesz részt. A résztvevôk párosával egy-egy magyarországi sikeres civil szervezethez mennek, ahol azok munkatársaival együtt dolgozva ismerik meg tapasztalataikat, alakítják ki jövôbeni együttmûködésük körvonalait.
Jelentkezési határidô: 2006.11.5.
Bôvebb tájékoztatás: Mezômadaras Fejlesztési Egyesület, Szabó Izolda projektmenedzser. Telefon: 0265-429-247, mobil: 0729-942-429, e-mail: mezomadarasert@rdslink.ro
Ki ne szeretne világot látni, turistának lenni itthon vagy külföldön? S mielôtt nekivág a nagy útnak, tájékozódik, könyveket, ismertetôket keres, böngész, s felkészül a látványra, az élményre. Ehhez jó útikalauzok, képes albumok szükségeltetnek.
Ki ne szeretné, hogyha turistaként jár-kel, az éppen látottakról tartalmas albumot (lehetôleg olcsón) szerezzen be, mert a maga készítette fotók jók ugyan, bizonyítékok arra, hogy ott járt az illetô, de mûvészi értékük nemigen van, és nem is láttatják egységben az adott vidéket, várost, tájat, országot, tartományt. Egy jó album idegenvezetô is.
Ki ne szeretné, hogy szép Erdélyországunkat a turizmus vérkeringésében lássa, hiszen héthatárban nem találni szebbet, mint itt, a mi városunkban, s ha kiléptünk a város határán túlra, az egész megyében? Segesvár, a Maros völgye, a Küküllô és a Nyárád mente, Szászrégen és a Görgényi-havasok, Szováta csak a legjellemzôbbek és legfontosabbak, de sok apró-cseprô titok és izgalom vár még a kíváncsi turistára, kirándulóra másutt is.
Nos, ezeket a nagyon fontos, nagyon jellegzetes vidékeket, városokat fogja egybe a Romghid Kiadó új, négynyelvû kiadványa Maros megyérôl. Igen, négy nyelven beszél hozzánk, mégpedig román, magyar, német és angol nyelven. Természetesen csak gratulálni tudok Simion T. Popnak, aki az album ötletét kitalálta és kivitelezte a sokszínûség szellemében. Végre kezdünk felzárkózni a nagyvilághoz, annak is toleránsabb feléhez, s ez csak jó lehet. Ô odarakta a maga tégláját ehhez a szellemi építményhez.
És ezt tette mindenki, aki ennek a csodálatos albumnak a kivitelezésében részt vett. Túl nagy szavak ezek? Nem, kérem tisztelettel, hiszen nemrégen, alig néhány hete, itáliai utamon öt albumot is vásároltam, és állíthatom, hogy ez a Maros megyérôl szóló album világszínvonal, ha az olaszt annak tekintjük, és összehasonlítjuk. Ne féljünk szerénytelenek lenni ott, ahol a profizmus jelen van.
Tordai Ede és Simion T. Pop felvételei mûvészfotók, ezt bizton állíthatom. Kitûnô munkát végzett, és jól válogatott a szerkesztô a régi képeslapok, felvételek között is. Nem ártott volna jelezni a kolofonban, csak a tisztesség kedvéért, hogy honnan származnak ezek a felvételek. Egyébként Tordai úgy fényképezett, hogy mindig a táj, az épület, a városrész legelônyösebb, leglátványosabb szegmense kerüljön a képre. Így sikerül aztán a lehetetlen, a naponta látott épületre, tájra rácsodálkozni az ott élônek, és rádöbbennie szépségére, de mindenképp egyediségére.
Külön dicséret illeti Ion Petru Pop grafikust, a könyv tervezôjét. Látom, a több száz képet úgy próbálta meg elrendezni, formát adni az egésznek, hogy az olvasó-nézô csodálja meg és érezze meg ennek a vidéknek a szépségét, otthonosságát, emberközpontúságát. Nem tudom, mennyire ismeri a megyét, de szépségét, a benne rejlô harmóniákat megérezte, és sikerül közvetítenie az olvasó-nézô felé is. Aki végiglapozza-nézi (s ezért beszélek nézôrôl is) ezt az albumot, bizonyára megérzi ezt a szándékot, tehát célját mindenképp elérte.
Ó, persze, tudom, az üzleti szándék is létrehozta vagy talán elsôsorban az hozta létre ezt az albumot. Meg kell mondanom, számomra teljesen másodlagos, sôt érdektelen. Ha minôség születik, jöjjön az üzlet! Elnézem a reklámokat az album végén. Elsô ódzkodásom után rájöttem, hogy ennek is megvan ám a haszna. A megyében létezô vállalatok, vállalkozások széles skáláját másképp hogyan tudta volna bemutatni? És mivel a színvonalat megôrizte itt is, miért keresném a kákán a csomót?
Mindezért természetesen dicséret illeti a nyomdát is (Regia Autonoma Monitorul Oficial).
Említettem, hogy Olaszországban jártam az elmúlt hetekben. Burano csodálatos szigetén futó ismeretséget kötöttem egy házaspárral, és ott hagytam névjegyemet az úrnál. Kiderült, hogy osztrákok, mert a minap kaptam egy kedves angol nyelvû levelet Ausztriából egy nyugalmazott iskolaigazgatótól, amelyben arról ír, hogy szeretné jobban megismerni az én hazámat. Ehhez el kell árulnom azt is, hogy a névjegyemre ráírtam: Transilvania – Erdély. Ô errôl beszél. Én is, meg az album is, mert a sorozat neve: Comorile Transilvaniei (Erdély kincsei). És ha rajtam múlik, ezt az albumot mindenképpen a figyelmébe ajánlom. Önöknek is, kedves olvasók!
Készüljetek a kemény ôszre! – szólt a reklámszlogen, és mi felkészültünk. Nem a mínusz fokok késztettek erre, egyáltalán nem. Motorozni még lehet, és ha lehet, nem is olyan kemény az ôsz. Zeneileg azonban más a helyzet. És lassan hagyománnyá válik Marosvásárhelyen, a kemény ôsz, a régi idôket idézô bulik kezdete. Old School, azaz régi iskola, a hagyományôrzés, minôség és érték garanciája. Motoroknál a chopper, autóknál a Hot Rod, zenében a kemény rock. Nem divatos, de szívós. Nem divatzene, vagy pszeudo-metál, hanem a régi jó rock'n'roll. Persze, jócskán bekeményítve. Mindezek jegyében szervezte az Oli!Management immár második rockfesztiválját Marosvásárhelyen és a Monsters of Transylvania 2006 a szervezés sikere mellett immár jókora közönséget vonzott.
Déli két óra tájban kezdôdött a buli szabadtéri bemelegítôvel, az Ultimul Rând és a Claimood zúzott a téren, meglepetésként pedig a késôbbi fellépô magyarországi Tûzmadár is lenyomott pár Helloween- és Dream Theater-feldolgozást. Ezek után a sportcsarnokba hullámzott a tömeg, ahol a Guerillas dörrentett be, folytatva a "bemelegítôt". Energikus, brazil-fémzenei gyökerekbe ágyazott hard-core metáljuk igencsak megmozgatta a bôvülô közönséget, de a máramarosi örgefiúkból álló Legion sem hagyta alább, a power hardcore rászolgált a nevére. A Tûzmadár közkívánatra, internetes közönségszavazás eredményeként látogatott el újra a városba, tavalyi fellépésük a kétkedôket is meggyôzte: a nyolcvanas évek dallamos speed metal zenéjének jegyében alkotó banda neve garancia a jó bulira, zenéjük hallatán nem egy, az átkosban felnôtt rockernek felcsillant a szeme. És következett az est tulajdonképpeni fénypontja, a szintén magyarországi Sear Bliss. Akik élôben eleddig Erdélyben nem koncerteztek, ám Európa-szerte népes rajongótáborra tettek szert. Aki hallotta fúvós hangszerrel fûszerezett gótikus black muzsikájukat, ráadásul kedveli a mûfajt, az minden bizonnyal értük vásárolta meg a jegyét. És nem csalódott. Igazi show-t nyomtak a trombonnal fölszerelkezett fiúk, zenéjük egyszerre volt kemény és éteri, mondhatni misztikus. Nem a durva death, hanem annak kifinomult válfaja szólt a színpadról, persze erre a kifinomultságra azért igencsak lehetett tombolni. És tombolt is a kedves közönség, ifjaktól idôsebbekig, a kemény zenébe épp csak kóstolgató, ezért radikálisabb fiatal generáció képviselôitôl a hard rockot, bluest kedvelô motorosokig.
A Moby Dicket bemutatni szükségtelen. A magyar, illetve közép-európai metal legendák sorába tartozó csapat tartja a régi formáját, power-thrash zenéjükön mit sem fogott az idô. Marosvásárhelyre "gálamûsorral" jöttek, legjobb és legismertebb számaikat nyomták jó két órán keresztül, a Keresztes vitéztôl kezdve a Fejfa helyettig. A várt hatás nem is maradt el. Annak ellenére, hogy többször felléptek az elmúlt években és jelenlétük megszokottá vált, a publikum hálás maradt és kitartó, ami a megbecsülés jele. Nem csoda – sokan nôttek fel titokban Moby Dick-muzsikát hallgatva azokban az idôkben, amikor ez minálunk nem volt ajánlatos.
A bulit a Korruption zárta, a csíkszeredaiak thrash-death zenéje méltó zárása volt az idei Monsters of Transylvania fesztiválnak.
A szervezôk azt mondták: ha az idei koncertsorozat nullszaldós lesz, akkor jövôre "német bulival", német zenekarokkal várják a rajongókat, zenekedvelôket. Utána pedig lehet angol, brazil buliban is gondolkodni. A nullszaldót még nem tudni, de az bizonyos, hogy ebben az évben immár igencsak szépszámú közönség is akadt, van rá remény. Jövôre tehát újra lehet csizmát, bakancsot, farmert húzni, tisztes családapák újra kivehetik a naftalinból a szeges bôrdzsekit, hogy pár órára ismét fiatalokká váljanak.
Erdély Szörnyei, cseperedjetek!
Bejárjuk az életet, mint egy udvart, hadd lám, rendben van-e minden. Ha rend van az életben, rendnek kell lenni a halálban is.
Aki tehette, kihasználta a szombati szép idôt, és kiment a temetôbe. Vasárnap már messzire világlón égtek a gyertyák, hiába borult úgy el az ég. Koszorúk, virágok a hantokon.
Megyünk a védtelenekhez. Akik erôsebbek minálunk.
Lakónegyedi bódékban, piacokon mind több a virágot keresô vevô. Az okosabbja jó elôre beszerezte a szerettei sírjára szánt virágot, koszorút, mások kivárnak, hátha a növekvô kínálattal lemegy az ár. Sok az élô virág, az árak nem szöknek az égig. A világításig, egy éjszakára-kettôre számos erkély "virágba öltözött" – évrôl évre sokasodnak a halottaink. Falun talán könnyebb, láttam kukoricaföld szélén fehérlô krizantémerdôcskét, a földmûves ember ebben is igyekszik önellátó maradni.
A koszorúk tájanként változnak. Készítôik igyekeznek "saját stílust" kialakítani: díszítenek tobozzal, erdei bogyóval, van, aki szalagot, masnit is kínál, ha úgy kérik. Nagyobb városokban divatos a selyemvirággal díszített koszorú, mert igencsak dacol az idôjárással. Az urnás temetkezés elterjedtségét jelzik a sátrakban kapható kicsi, de annál díszesebb urnakoszorúk. Majdnem olyan drágán kínálják ôket, mint a jóval nagyobb hagyományos koszorúkat. Nagyon sok a kosár formára kialakított temetôi dísz, azok sem drágábbak, mint a megszokott koszorúk.
Az élôvirágsor sztárja a krizantém. Apró fejû, sûrû bokros, háromszálas cserepes, lila, rozsdavörös és a hófehér, labdakrizantém uralja a standot. A cserepes drágább, a vágott olcsóbb. A háromszálas, örökzölddel díszített kiscsokrok sem drágák. Mellettük ott a rengeteg gyertya, fôként üvegbe zárt mécsesek, piacon valamivel többe jönnek, mint az áruházban.
A nyughelyek környékét is gyomtalanítani, körbekapálni, megújítani kell, legalább ilyenkor. Számos hozzátartozó tart attól, hogy megszólják, "ha nem mozdul". A körbebetonozott városi kripták, kettôs sírhelyek, urnasírok általában rendezettek. Falun rengeteg az elárvult temetôrész, süppedô jelenünket jelzik az egyre mélyebben fuldokló fakó sírkövek. Sok sírkertet évente csak egyszer keresnek fel a hozzátartozók, de szinte nincs olyan sír, ahol ne gyújtanának gyertyát, ne vinnének néhány szál virágot emlékezésül. Ha mégis, egy-egy arrajáró, ismerôs, szomszéd, volt barát juttat kölcsönt a kegyeletbôl.
A tôlünk nyugatabbra élô városok lakói különbözôképpen viszonyulnak a halottak napjához. A többség persze az elhunytak iránti tisztelet, szeretet, emlékezés alkalmának tartja. A fiatalabb korosztályok számára ez nem egyértelmû. Ezek a motívumok kezdenek háttérbe szorulni. Ôk e napot, Bálint (Valentin)-naphoz hasonlóan a Halloween töklámpásos, maszkos bulijának gondolják, és többnyire nem veszik komolyan. Ez is a nyugati tömegkultúra sajátos hozadéka. Az ô gyermekeik tudatához aligha jut el a nap igazi értelme.
Hát akik csak bizniszt látnak a halottak napjában, gyors pénzszerzési lehetôséget, pompás kis üzletet. Egyre inkább tapasztalható az ortodoxia világában búcsúk, zarándoklatok, szentek ünnepein. Másutt, magyarok lakta területeken is, ezen az egyetlen napon aztán fellángol a gátlástalan haszonszerzési "küzdelem": egyes árusok három-négyszeres áron kínálják a vágott virágot, koszorút. A multinacionális áruházláncok pedig dugig tömik üzleteiket Halloween-kellékekkel, lehetetlen helyzetbe hozva a szülôket, hiszen meg kell vásárolniuk gyermeküknek az ízléstelen maszkokat, a sok csiricsáré kelléket, mert ugye, ez a "trend", cuccosnak-puccosnak, "hellovinosnak", vagyis minél rémítôbbnek kell mutatkozni, különben kiközösítik a szerencsétlen kisdiákot.
Sûrûn lakott településeken grasszálnak ilyenkor a tolvajok; néhány nappal korábban már becserkészik, és lesik a temetôket: "begyûjtik" a korábban érkezett látogatóktól oda helyezett mécseseket, selyemvirágokat, koszorúkat, s mindjárt surrannak velük a piacra. A pimaszabbja nem jut tovább a temetôkapunál, minek cipekedne, ha úgyis azonnal túladhat a "portékán". Nálunk nem tapasztaltam, de mesélik: az "élelmes" virágüzlet-tulajdonosok egyike-másika "foglalkoztat" néhány ilyen fickót – a kegyelet elorzott tárgyi kellékei ezek standjain landolnak.
Temetôbôl lopni borzalmas. Nekem "szerencsém" van. Ahol szeretteim nyugszanak, többnyire csak a szél jár. Magas diófa szórja be hantjaikat aranybarna leveleivel. Száraz ággal gereblyézzük, a lomb alatt madárlátta dió lapul. Pár lépés a kerítésül szolgáló élôsövény, azon túl halad, gyermekkoron óta mindig ugyanazon az ösvényen, a marhacsorda, parádés bôgéssel. Csak a tehenek nagyobbak, szebbek, kövérebbek, csak a pásztor kiabál másképp, csak a völgy vált idegenné, nincsen kedvem visszamenni. Mintha a felhôk fölött imádkoznék, de nem én lebegek, hanem a temetô, a szilvafák, az akácsor, a ránk hajoló rôtvörös erdô.
Egyik gyermekem felolvas a Bibliából. A kilencvenedik zsoltárt. "Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, embernek fiai! Mert ezer esztendô annyi elôtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy ôrjárási idô éjjel. Elragadod ôket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fû, amely reggel sarjad. Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és elszárad..."
Egy szeleburdi szajkó lármásan jóváhagyja.
Hosszú éjjelek sustorognak, legelôn fel sem szárad a hajnali harmat.
Megköszönöm a csipkebokornak, hogy tartogatott a számomra egy félmaréknyi bogyót.
Tavaly gazdagabban termett. Vagy több a szegény ember, aki leszedi.
Hagyunk a gyertyafölöslegbôl is. Vigye, akinél levágták a villanyt.
Ennyi volt az ôrjárásunk. Szia, Tata, szia Nannyó, szia Mama, szia Julcsi. Viseljétek jól magatokat. Aztán jövünk megint.
Vagy hoznak. Ki tudja.
De most vissza. Magas nekünk ez a ti házatok. Egyelôre.
Alámerülünk még egyszer. Vissza, a völgybe.
Életünkbe – a fehér ködbe.
Reményik Sándor szavait idézem az Öröktûz címû versébôl: "Egy lángot adok, ápold, add tovább/ Csillaggal álmodik az éjszaka,/ És lidércfénnyel álmodik a láp/ És öröktûzzel álmodik a szívem./ Egy lángot adok, ápold, add tovább/ És gondozd híven." Minden nagy dolgot a csillagok jelentenek. Krisztus születését jelezte a betlehemi csillag, a kommunistákat a vörös csillag, a zsidók kiirtását a sárga csillag, az európai uniót a 12 csillag.
Mi nem csillagot, egy lángot szeretnénk átadni ma a következô nemzedéknek. Ez a kopjafa jelezte azt a lángot, amely 50 év után is lángol mindnyájunk szívében, amit 1956. október 23- án gyújtottak és meghatározza minden idôkben a magyarság szabadságvágyát.
Nagy emlékmûrôl álmodtunk és mindenki azt várta tôlünk, hogy itt legyen, Marosvásárhelyen, ahol az 56-os forradalom, a magyarok szabadságának eltiprása után az erdélyi magyarok legnagyobb részét a székelyek fôvárosában ítélték hosszú, nehéz börtönévekre, vagy éppen halálra.
Úgy látszik, Isten nem engedte a nagyzolást, helyette ezt a kis kopjafát adja nekünk. Szerény ajándék, de a mienk. Jézus is istállóban és nem palotában született, mégis tanításai, amit szerettek volna kiirtani, 2000 éve megmaradtak. Remélem, hogy ez a szerény emlékmû emlékeztetni fogja utódainkat a nagy eseményre, a küzdelemre, amit 1956-ban a kicsiny Magyarország megvívott Góliáttal, a nagy Szovjetunióval, és emlékezni fognak azokra, akik életüket vagy életük egy részét áldozták azért, hogy a szabadság megszülessen. Itt gyûljünk össze, ha emlékezni akarunk hôseinkre, akik már eltávoztak közülünk, egy meggyújtott gyertya mellett, egy imát elrebeghessünk, hogy nem veszett kárba az áldozat, amit hoztak a magyar szabadságért.
Naponként fogyunk. Már többen vannak, akik elköltöztek az élôk sorából, mint azok, akik még élünk. Mindannyiukra hálával gondolunk.
Köszönöm Kacsó Tibornak és Veres Sándornak, akikben a kopjafaállítás gondolata megszületett. Fülöp G. Dénesnek, aki arra biztatott, hogy írjuk le mindazt, amit átéltünk szabadon vagy a börtönökben '56 után, hogy emlékezni tudjunk. Át kell adni utódainknak, hogy ôk is emlékezhessenek. Köszönet Ötvös József püspökhelyettesnek, marosi esperesnek, a Vártemplom fôpapjának a kopjafa megrendelése és szállítása miatt, valamint azért, hogy helyet adott a kopjafának a templom udvarában. Fülöp G. Dénesné Suba Ilonának a pénzbeli és fizikai segítségért az emlékmû felállításáért. Bod Aladárnak, a Solvoplant tulajdonosának a pénzbeli segítségért. A volt politikai foglyok szövetségének, akik a pénzbeli költséget felvállalták. Ötvös Józsefné Kacsó Emesének az étkezés megszervezését. A Fábián virágüzlet tulajdonosának a koszorút az emlékezéshez. A Bereczki családnak az ikebanáért, ami az úrasztalát díszíti, a vártemplomi varrókörnek az adományt, és mindannyiatoknak, akik névtelenül jöttetek és segítettetek.
Köszönöm mindannyiatoknak, hogy eljöttetek.
Gráma János
Az RMDSZ elnökét idézem a Népújság 2006. október 23-i számából: "Legyen miénk végre 1956, legyen mindannyiunké ez a hosszú- hosszú forradalom" – mondta Markó Béla többek között a kolozsvári megemlékezésen.
Gondolom, kívánalom szintjén csaknem mindenki egyetért a szövetségi elnökkel. De éppen ô ne tudná, hogy az elhangzott óhaj ellentmond a gyarló, úgy tûnik, megváltoztathatatlan emberi természetnek?! Ugyanis az áldozatok ritkán, akkor is csak kényszerbôl paroláznak végrehajtóikkal, hogy ne mondjam, hóhéraikkal. Azt pedig végkép elfogadhatatlannak tartják, hogy kínzóik az áldozat szerepében tetszelegjenek. 1956 áldozatai és elkövetôi még szép számban vannak köztünk, de a hóhérok által képviselt ideológia sem veszett ki közülünk. Tetszik, nem tetszik kibékíthetetlen, közel azonos nagyságú erôk feszülnek egymásnak 1956 megítélésével kapcsolatosan. Egyszóval, az idô nem teszi lehetôvé, hogy 1956 mindannyiunké legyen!
Nagyon gyakran 1848-cal vetik össze 1956-ot azon csodálkozván, hogy miért válhatott az elôbbi rövid idô alatt általánosan egy nemzet által elfogadott pozitív eseménnyé. Az összehasonlítás sántít, hiszen az 1848-as forradalomban gyakorlatilag hiányzott a belsô ellenség, ha volt is, hamar eltûnt a történelem színpadáról. Ezzel szemben az ’56-os belsô ellenség, vagy az általuk képviselt ideológia ma is jelentôs társadalmi erôt képvisel a magyarság körében.
Az 1956-os forradalom egyáltalán nem volt hosszú. Pár napig tartott. Egyöntetû elfogadtatása tart oly soká. Sajnos, úgy tûnik ez utóbbi idôtartamát nem lehet lerövidíteni, amint azt az RMDSZ vezetôje szeretné. A vétkesek(?) nem korlátozták önmagukat, de demokratikus eszközökkel sem távolíthatók el a közéletbôl, hiszen két évtizeddel a rendszerváltás után is tömegeket tudnak felsorakoztatni maguk mögé.
Ez van!
Incze Árpád
Igen mélyen tisztelt polgármester úr. Szíves elnézését kérem, de kénytelen voltam önhöz fordulni az alábbi kérdéseimmel…, mivel tudom, hogy ön sok mindenben jártas szakember, ezért ezermesternek is lehetne nevezni.
Mióta városvezetô lett, egyetlenegyszer sikerült bejutnom önhöz. Az elsô kérdésem az lenne, hogyan történhetett meg ez? Akkor leültetett egy székre és leíratta velem a mondanivalóm. Nem telt el 15 perc és lerázott a nyakáról. Az elôttem bent lévô, román nemzetiségû személy 25 percet kapott. Miért? Ezt csak azért kérdezem, mert mikor megpályázta a polgármesteri posztot, akkor azt mondta, hogy mindenki polgármestere akar lenni. De úgy vettem észre, hogy az én esetemben ez nem így történt. Mikor kijöttem öntôl, kis idô múlva összetalálkoztam egy régi ismerôsömmel, akit még az 1980-as évekbôl ismerek. Ez a személy önöknél teljesít szolgálatot takarítónôi állásban, mert egy szemetes- kosarat láttam a kezében. Ebben a kosárban felismertem az általam írt papírt, ezért elkértem tôle. Mikor ideadta, megkérdezte tôlem, miért van rá szükségem, és meg kellett mondanom, hogy az az én írásom. Most kérdezem öntôl, hogy azért kellett leírjam a panaszaimat, hogy azok szemeteskosárba kerüljenek?
Ezt követôen még próbáltam bejutni önhöz, de nem sikerült. A nôi személyzet nem akart fogadni, sem önhöz beengedni, pedig fel voltam iratkozva.
Rövidre fogva a dolgot, meg szeretném mondani önnek, hogy tudok a múltjáról. Autókereskedôként kezdte pályafutását, majd elsajátította az orvosi szakmát is, ezt követôen prefektus, utána pedig polgármester lett. Ezért is neveztem "ezermesternek", mert mindenre talál megoldást. Azzal viszont nem vagyok tisztában, hogy egy dolgot miért nem tud (vagy nem akar) megakadályozni. A termésnapot sikerült megakadályozza, viszont a városon belül lévô autódudálást esküvôk alkalmával figyelmen kívül hagyta. Habár tudja jól, hogy sok a beteg ember a városban, és sokakat zavar a tülkölés, mégsem törôdik ezzel. Nem én vagyok az egyedüli személy, gondolom, hogy a fél várost bosszantja a dudaszó. A múlt rendszerben városunk mindenik bejáratánál ki volt téve a tábla. Ez a felirat állt rajta: Marosvásárhely területén tilos a dudálás! Hova és miért tüntették el ezeket? És ki lesz az, aki a kérdéseimre válaszol majd?
Egy betegnyugdíjas
(Név és cím a szerkesztôségben)
Egy régi történetet szeretnék elmesélni azért, hogy emléket állítsak végképp elkésett köszönetként egy akkori "elvtársnak" – aki ember tudott maradni olyan idôkben, mikor ezt nagyon kevesen merték megtenni. 1956 tavaszán már éreztük, hogy valami megmozdult, valami változás vette kezdetét. Az egyetemi könyvtárban hozzájuthattunk magyarországi folyóiratokhoz, szívesen olvastuk az Élet és Tudományt, közülünk sokan, mint én is, élvezettel böngésztük az irodalmi folyóiratokat. Azon a tavaszon lélegzetelállító cikkek kezdtek megjelenni. Emlékszem most is egyre, talán az volt a címe: Ki ismeri Kucsera elvtársat? – ez csontig maró szatíra volt, a Szovjetuniót istenítô, a felettesei parancsát szolgaian teljesítô pártfunkcionáriust gúnyolta ki. Több ehhez hasonló tartalmú cikk jelent meg, már akkor éreztük, hogy valaminek történnie kell.
Ôsszel politikai téren érezhetô feszültségben kezdôdött meg a tanév. Ebbe a vihar elôtti csendbe október 23-án hasított a hír: Pesten kitört a forradalom. Úgy éreztük, forr körülöttünk a levegô, gondolatban mindnyájan azonnal szívvel-lélekkel a magyarországi fiatalok mellé álltunk. Reméltük, hogy ez a forradalom nem fog megállni a határnál, máris úgy éreztük, hogy mázsányi súly alól szabadulunk fel. Elképzeltük, hogy milyen más lesz az életünk, mehetünk külföldre, olvashatjuk a nyugati újságokat, könyveket, kinyílik elôttünk a világ, szabad emberként éljük le az életünket.
Reményeinket táplálták bizonyos apró jelek is: az internátusban évek óta hiába kért gázrezsó és villanyvasaló egyik reggelre valósággá vált. A menza is érezhetôen javult, nemegyszer harmadik fogás is volt az ebédnél, vacsora után hol tejbegrízt, hol tejberizst kaptunk még, finom lekvár – oh, milyen kevés kellett ahhoz, hogy higgyünk a szebb jövôben!
Úgy emlékszem, hogy egy vagy két nagygyûlést is tartottunk az orvostanhallgatókkal, ahol a szervezôk felolvasták a követeléseinket, a pesti ifjúsághoz hasonlóan. Aztán szabadidejében mindenki igyekezett egy rádió mellett kikötni és késô éjszakáig hallgatni Budapest I. vagy a Szabad Európa Rádió híreit. Nekünk október 20- án volt az esküvônk, de életünknek ez a rég várt eseménye akkor egészen eltörpült a forradalom hírei mellett.
Az elsô sikerek örömmámora mellett azért már kezdtük észrevenni, hogy a Szabad Európa Rádióban többször megígért nyugati segítség késik, kezdett belopakodni a félelem, a rettegés a gondolatainkba. Mi lesz, ha leverik a forradalmat?
Aztán megtörtént, amit már mindannyian elkerülhetetlennek éreztünk: beindult a szovjet elnyomógépezet. A szívünk együtt vérzett a magyarországi testvéreinkkel, sírva hallgattuk Nagy Imre valóságos segélykiáltásait a rádióban, majd a rengeteg menekülô magyar üzeneteit haza, a hozzátartozók megnyugtatására. Úgy éreztük, hogy a szovjet tankok nem csak Budapest utcáin dübörögtek végig, hanem a mi jobb életbe vetett reményeinket is összezúzták.
Következett nemcsak a forradalom, de eszméinek is a sárba tiprása. Egyre több gyalázkodó cikk jelent meg, meghatározták, hogy nem forradalom, hanem ellenforradalom volt, a pesti fiatalok rablógyilkos gazemberek, kulákok, régi kizsákmányoló-horthysta-fasiszta tisztek voltak a felbujtóik. A párt itt is támadásba lendült, de még most se merték egy nagygyûlésre összehívni a diákságot, hanem az orvostanhallgatóknak külön csoportonként, nálunk, a gyógyszerészetin egy-egy évfolyamnak tartottak gyûlést. Minket is egyik délutánra összehívtak gyûlésre a botanikagyakorlóba; összesen 24-én voltunk negyedévesek. Egy nálunk kb. 10 évvel idôsebb "elvtárs" jött a párttól és azonnal elkezdte mondani a már ismert szöveget. Rövid ideig csendben hallgattunk, de mikor bizonygatta, ez ellenforradalom volt, bennünk észrevehetôen percrôl percre nôtt a feszültség; mikor Tóth Ilonkát gyilkosnak nevezte, az egyik évfolyamtársnôm nem bírta tovább türtôztetni magát, felugrott és azt kiáltotta, "hazudik, hazudik". A következô pillanatban már mindannyian állva kiáltottuk kórusban vele: – Hazudik, hazudik, takarodjon! – ez a lelkiállapotunkból következô ösztönös reakció volt. Az "elvtárs" elôször megdöbbenve nézett ránk, majd még pár percig próbált szóhoz jutni, de mikor látta, hogy egyre fenyegetôbben kiabálunk, sietve elhagyta a termet. Akkor láttuk, hogy sántít, valószínûleg veleszületett csípôficama volt. Az, hogy egy mozgássérültet futamítottunk meg, mi, a huszonéves erôs fiatalok, némileg keserû szájízt adott a diadalunknak, mégis úgy éreztük, hogy a vérbefojtott forradalom egy icipici csatáját, utólag bár, de mi megnyertük.
Akkor csak sejtettük, de ma már, akik még élünk, azt hiszem, mindnyájan tudjuk, hogy azokban a napokban életünk leglángolóbb, legtisztább, legnemesebb érzelmekkel teli idôszakát éltük meg. Pár nap múlva kezdett lohadni diadalérzetünk és lassanként a félelem, a fenyegetettség érzése vette át a helyét. Kezdtünk ráébredni, hogy ennek az esetnek nagyon komoly következményei lehetnek. Teltek a napok, nem történt semmi, de rajtunk valóságos rettegés lett úrrá. Aztán ahogy teltek a hónapok, kissé megnyugodtunk, de azért a félelem velünk élt, még ötödéves korunkban is.
Suttogó hírek terjedtek a diákság körében, kicsapták a gyûlések szervezôit, talán le is tartóztatták ôket. Ellenôrizhetetlen hírek terjengtek arról, hogy Kolozsváron többen börtönbe kerültek. Évekig féltünk, hogy egyszer sorra kerülünk mi is, nem beszéltünk róla, de mindenki arra gondolt, kettétörhet még a pályája, kárba megy annyi év munkája, még börtönbe is kerülhet. Késôbb, még fiatalon elkönyveltük magunkban, hogy a mi, "elvtársunk" szégyellte, hogy megfutamítottuk és ezért nem jelentette az esetet feljebbvalóinak.
Sok év kellett elteljen ahhoz, hogy megértsem, nem lehetett a szégyen az oka annak, hogy hallgatott. Neki már akkor biztosan családja volt, gyermekei, túl nagy kockázatot vállalt hallgatásával. Vásárhely akkor még kisvárosnak számított, szinte mindenki ismert mindenkit, tudhatta, hogy mind a 24-en elmondjuk a barátunknak, barátnôinknek, a szüleinknek, azok a rokonoknak, ismerôsöknek. Nagyon valószínû volt, hogy ki is tudódik, ami történt, s ez számára is komoly következményekkel járt volna, amiért elhallgatta.
Szeretném hinni, hogy azért vállalta a kockázatot, mert szíve mélyén Ô is érezte, hogy igazunk van, de ez nem valószínû, inkább az lehetett az ok, hogy nem akarta tönkretenni 24 fiatal életét. Akár ez, akár más volt az indítéka, én most, fél évszázad távlatából fejet hajtok elôtte igaz emberségéért.
Török Ildikó
A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e- nepujsag.ro
Vívás
Bronzérmes a csapat
Rigó Róbert, a marosvásárhelyi CSU párbajtôrözôje ezüstérmet szerzett az egyéni országos felnôtt bajnokságon, Bukarestben. A marosvásárhelyi vívó Árkosi Bertalan és Popa Adrian legyôzésével jutott a döntôbe, ahol egyetlen tussal, 15-14-re maradt alul a fegyvernem egyetlen romániai athéni olimpikonjával, a nagyváradi Nyisztor Sándorral szemben. A CSU másik versenyzôje, Cârneci Cristian a 10. helyen végzett.
Ugyanakkor rendezték az országos csapatbajnokság döntôjét is, amelynek négyes fináléjában a Rigó Róbert, Bögözi Bálint, Cârneci Cristian (tartalék és edzô: Szabó Zoltán) felállású CSU-gárda is érdekelt volt. A marosvásárhelyi csapat csupán két tussal (45-43) maradt alul a hatalmas favorit és minden ellenfelét legyôzô Crisul Nagyváraddal szemben, majd a feltételezetten második helyért zajló nagy csatában 45-44-re nyert Szatmárnémeti ellen. A korábban két vereséget szenvedett Steauától azonban az utolsó csörtében 45-37-re kikapott a csapat, így tusaránnyal a dobogó harmadik fokára állhatott fel.
Kosárlabda
Hagyományteremtés céljával, elsô alkalommal rendezték meg szombaton a Székely Kupa elnevezésû kosárlabdatornát, ahová a házigazdák mellett – a Sapientia két csapata és az Old Boys (volt sapientiás diákok a régi csapatból) – olyan egyetemek kaptak meghívást, mint a Csíki Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem. A mérkôzésekre 9 órai kezdettel a Faipari Líceum, hivatalos nevén a Ion Vlasiu Szakközépiskola tornatermében került sor.
Idén februárban a másodéves Kocsis Attila és Suba Csongor István HÖK (Hallgatói Önkormányzat) elnök a Communitas Alapítványnál megpályáztak egy összeget, azzal a céllal, hogy október vagy november folyamán megrendezzék a Székely-kupát – tudtuk meg Nagy László fôszervezôtôl, aki harmadéves számítástechnika-hallgató a marosvásárhelyi Sapientián. Nagy László azt is elárulta, hogy az új tanévben fogtak hozzá a szervezéshez, a teremkereséshez és az idôpont kijelöléséhez.
Csíkszeredában minden év májusában megszervezik a kosármaratont és ebbôl kifolyólag arra gondoltak, ha ott összegyûlnek a csapatok, akkor miért ne lehetne itt, Marosvásárhelyen is lebonyolítani egy ehhez hasonló sportrendezvényt – kapcsolódott a beszélgetésbe Katona Linda, a torna programfelelôse, aki szintén harmadéves számítástechnika- hallgató, majd arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a csapatok meccseken mutatott játékáról, ezt felelte: – "ingadozó, de pozitív irányba halad a színvonal, itt derül ki, hogy hol mennyire foglalkoznak ezzel a sportággal. A mi csapatainknak kellene egy terem, ahol gyakorolhatnának, technikailag jó a játékuk, csak nincsenek eléggé összeszokva."
A szervezôk támogatást kaptak a HÖK-tôl, és köszönettel tartoznak Szabó Margaréta tanárnônek, aki mindvégig segített az esemény lebonyolításában.
Ferencz Melánia
Eredmények
Sapientia