Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Ha egy állam legfôbb méltósága valamit kijelent, akkor annak súlya van. Ha az elnök a nagy nyilvánosság elôtt mond valamit, arra bel- és külföldön egyaránt odafigyelnek. Az elnököt méltósága kötelezi, egyrészt arra, hogy alaposan megválogassa mondanivalóját, másrészt pedig arra, hogy közlendôjét megfelelô hangnemben tálalja a közvélemény elé. Mert igaz ugyan, hogy egy állam vezetôje elvileg a leghatalmasabb személy az országban, de ugyanakkor a legmagasabb rangú közhivatalnok is, s mint ilyen, a választói érdekeinek szolgája, mozgásterében szigorú diplomáciai szabályok és elvárások korlátozzák.

Ha mindez nagy általánosságban igaz, Románia ebben a tekintetben is kivétel. Traian Basescu ugyanis egyáltalán nem tartja önmaga számára kötelezô érvényûnek az elnöki etikettet, megnyilatkozásai az állandó összevissza-locsogás érzetét keltik. Meg kell hagyni, Traian Basescu nem tartozik az unalmas személyiségek közé, s a legfélelmetesebb az egészben, hogy miközben pongyola stílusban látszólag zagyvaságokat hord össze, valójában igen jól kiszámított hatással számol, ami a legtöbbször pedig be is jön neki.

Legutóbb a bírói testületnek támadt, nem éppen finom modorban. S miközben nagyon jól tudja, hogy ezzel semmit sem árthat a korrupt magisztrátusoknak (hisz a taláros testület függetlenségét az alkotmány védi) a széles tömegek körében újabb jó pontot vívott ki magának, amit bohóchoz illô fakutya-vihogással nyugtázhatott önmaga és hívei számára. Ugyanô kegyeket osztogat ugyanakkor Erdélynek a Brassó–Bors autósztráda kapcsán, ami – szerinte – nem jó terv ugyan, de ha már elkezdték, egye fene, fejezzék is be (vihogás). Egy újabb piaci kofaszintû kommentár, dupla haszonnal: a sztrádát ellenzôket és szorgalmazóit is leszereli vele. Üzen az európai finanszírozóknak (én továbbra is a dél-erdélyi, ún. páneurópai folyosót támogatom – amelynek a nyomvonalát mellesleg a minisztersége idején ô fogadtatta el Európával), de Magyarországnak is (nem fogom megakadályozni a sztráda megépülését).

S mindezek a megnyilatkozásai csak a legutolsók a hosszú sorban, hisz mandátuma során konfliktusok egész sorát keltette, hogy aztán ô maga lépjen fel a békét szavatoló megmentôként, ösztönös zsenialitással alkalmazza az oszd meg és uralkodj elvet, hogy csak az udvarhelyi látogatás hatását említsük ebbôl a sorból.

Azt feltételezni Traian Basescuról, hogy viselkedése mindenkor kôkeményen hideg számításból fakad, talán merész lenne, tény azonban, hogy csalhatatlan ösztönnel érez rá arra, ami abban a pillanatban az érdekeit szolgálja. A gond az egészben azonban az, hogy Basescu személyes érdekei nem feltétlenül egyeznek az országéval.

Panasz érkezett szerkesztôségünkbe, miszerint Nagyadorjánban gondok, problémák voltak az erdôterületek kimérése során, egyeseknek kevesebbet mértek, másoknak többet, mint amihez joguk volna. Arra voltunk kíváncsiak, hogy miként vélekednek errôl az illetékesek.

Tóth Ferenc 2004 óta független tanácsos, Nagyadorjánban falufelelôs: – Mivel nagyon megkéstek az erdôterületek kimérésével, úgy döntöttünk , hogy a tulajdonosok beleegyezésével egy bizottságot hozunk létre, amely elkezdte a területek kimérést. A bizottság tagja a 76 éves Tóth Pál, aki nagyon jól ismeri erdeinket, Bíró Albert és jómagam. Gyakorta elôfordult, hogy ugyanannak a személynek talán ötször is kimértük az erdôt. Azért, hogy a vitákat elkerüljük segítségül hívtuk Csegzi Gergelyt a község agrármérnökét. A hivatalos dokumentumok alapján mértük ki a területeket, de így is számtalan vitára került sor, fôleg a szomszédok között. De nézeteltérések vannak családokon belül is. Mi a bizottság tagjai nem vagyunk hivatottak a családon belül rendezni a tulajdonjogokat. A 18-as és az 1-es törvény alapján a 70 tulajdonosnak összesen 74,84 hektár erdôterületet mértünk ki. A birtoklevelek nagy többségét már átadtuk.

Tóth Pál nagyadorjáni lakos: – Mi az erdôterületeket a személyre szóló papírok alapján mértük ki. A mérnökkel együtt dolgoztunk bárki elôtt elmondom, hogy senkinek sem mértünk többet vagy kevesebbet. Hallottam, hogy van egy- két személy, aki elégedetlen és törvényszékkel fenyegetôzik. Felôlem tehetnek bármit, mert nézze, pontos nyilvántartásom van a mérésekrôl. Annak ellenére, hogy a tulajdonosok pénzt ígértek a munkánkért, nem mindenki fizetett, és akik elmaradtak, talán nem is adják meg adósságukat. Az már kevésbé érdekel minket, hogy a családban több tulajdonos van, egymás között kell megegyezzenek. Határozottan állítom, hogy a bizottság rendesen dolgozott, sorszám szerint mértük a területeket. Ha mi annak idején nem kezdjük el, a mai napig sem lennének kimérve az erdôk Nagyadorjánban. Különben a volt magán erdôterületeknek talán a felét ha visszaigényelték a nagyadorjániak. Sokan nem voltak felvilágosítva, mások vonakodtak, így a terület fele marad az állam tulajdonában. Ezek a gondok nem azok, hogy 3 méterrel odébb kellene legyen az erdôterületem széle.

Karácsony Károly, Nyárádgálfalva polgármestere:

– Nagyadorjánban a tulajdonosok választottak bizottságot, amely az agrármérnökkel közösen mérte ki az erdôt a 18-as és 1-es törvény alapján kért és visszajáró erdôterületeket. A kimérés sorrendjét a tulajdonosok által kijelölt bizottság döntötte el. A polgármesteri hivatal nem avatkozott a bizottság munkájába, különben is ott erdônk sincs. Szinte mindenki megkapta a birtoklevelét. Hogy milyen problémák gondok vannak, nem tudok azokról, ugyanis a hivatalba mostanig semmilyen írásos panaszt nem iktattunk. Lehetséges, hogy voltak csúszások, nézeteltérések, de hangsúlyozom, írásos panaszt nem kaptunk. Sôt, mi több, információim szerint a tél folyamán megkezdôdött a magánerdôkbôl a kitermelés. Ahogy én tudom, néhány tulajdonos társulva eladta a kitermelés jogát egy cégnek, amely már szállított el fát. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonosoknak fizettek a faanyagért. Az mindenki számára világos, hogy a parcellákban nem azonos minôségû fa volt, és lehetséges, hogy emiatt egyesek elégedetlenek voltak a fizetséggel. Nyilván, hogy elégedetlenségüket próbálják valahol kifejezni. Bármilyen panaszról is legyen szó, az lenne a helyes, hogy elôször itt, helyben próbáljuk megoldani azokat és ne máshol keressék az orvoslást.

Ezek tehát az álláspontok a nagyadorjáni erdôügyben, ha annak lehet nevezni. Különben a következô idôszak sem lesz problémamentes, gondoljunk csak arra, hogy Nyárádgálfalva községben a 247- es törvény alapján 198 kérést iktattak 280 hektár erdô visszaigénylésére.

A képviselôházi frakcióvezetôk hétfôn jelezték, gyorsítani kívánják a kisebbségi törvény vitájával kapcsolatos procedúrákat, közölte Bogdan Olteanu házelnök a képviselôház vezetôségének ülése után.

Az alsóház vezetése találkozott a törvénytervezetet vitató jogi, oktatásügyi, illetve emberjogi szakbizottság elnökével, a megbeszélés témája a bizottsági vita üteme volt, miután két hónap után csak a törvénytervezet címe és egyetlen cikkelye került elfogadásra. A képviselôház vezetôségének egyik tagja úgy vélekedett, hogy eben a ritmusban 2010 körül lenne esedékes a kisebbségi törvény elfogadása.

Dan Rusanu (NLP), a képviselôház jegyzôje elmondta, az Állandó Bizottság figyelmeztette a három szakbizottsági elnököt, hogy "sürgôsségi eljárásban tárgyalják" a kisebbségi törvény tervezetét.

"A frakcióvezetôk egyetértettek ezzel, és megállapodtak, hogy támogatni fogják ezt a tervezetet. Reméljük, hogy a lehetô leggyorsabb ütemben a tervezet megkapja a szakbizottságok jóváhagyását" – mondta Rusanu. Hozzátette, reményei szerint erre a következô három hétben sor kerül.

Parlamenti források szerint a képviselôház állandó bizottságában folyó megbeszélések során az is felmerült, hogy kevesebb szakbizottság elemezze a tervezetet, ugyanakkor növeljék az erre szánt napok számát. Néhány képviselô elégedetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban, ahogyan Lia Olguta Vasilescu (NRP), az oktatásügyi bizottság elnöke vezeti a vitát a kisebbségi törvény kapcsán. A házbizottság végül úgy döntött, hogy a tervezetet az eddigiekhez hasonlóan a jogi, az oktatásügyi és az emberjogi bizottság vitatja meg, heti egy napot szánva erre a témára.

Tegnap megkezdôdött az Azomures vegyikombinátnál azon alkalmazottak névsorának összeírása, akiket áprilisban kényszerszabadságra küld a vállalat vezetése. Maria Dandarau, az Alternativa 2002 szakszervezet elnöke a Népújságnak elmondta, hogy elôreláthatólag közel ezer alkalmazottat érint az intézkedés.

Azok nevei kerülnek fel a listára, akik olyan részlegeken dolgoznak, amelyek két hónapja beszüntették a tevékenységet – jelentette ki Maria Dandarau. A protokollumot tegnap aláírták a vállalat vezetésével, eszerint egyes személyek esetében április elsejétôl, mások esetében egy késôbbi idôponttól kezdôdik a kényszerszabadság, amely elvileg április 30-ig tart, mialatt a szóban forgó alkalmazottak alapfizetésük 75 százalékát kapják. Ez alatt az idô alatt remélhetôleg megoldódik a földgáz árának problémája is. A vegyikombinát jelenleg még mindig kapja a földgázt a Romgaztól, de nem tudni, milyen áron és meddig – nyilatkozta a szakszervezeti vezetô. Dandarau szerint csütörtökön ismét tárgyalnak a kormány képviselôivel a gáz árának csökkentésérôl. A kombinátnak jelenleg 2900 dolgozója van.

Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke hétfôn kijelentette, 2007 január 1-tôl megszûnik az állami hôenergia-támogatás, emiatt pedig akár 2 millió lejjel is növekedhetnek a közköltségek. A hôenergia-szubvenció megszûnése nyomán 500.000 és 2 millió régi lej közötti összeggel növekedhetnek a közköltség-számlákon szereplô összegek, annak függvényében, hogy hány lakás van a településen, mondta Boc.

A DP elnöke hozzátette, 2007. január 1-jétôl "ezeket az összegeket a lakosság zsebébôl fizetik", ha addig nem sikerül kidolgozni egy alternatív tervet különösen az alacsony jövedelmû családok támogatására.

Emil Boc megbízta Gheorghe Pogea kormányfô-helyettest és Gheorghe Barbu munkaügyi minisztert, hogy kezdeményezzenek "igen komoly elemzést" arról, hogy milyen hatása lesz az állami támogatás megszûnésének a lakosság életére.

A két demokrata miniszter azt a feladatot kapta, hogy erre a problémára olyan megoldást találjon, amely csökkenti a hôenergia állami támogatása megszüntetésének hatását.

A Magyar Pedagógiai Társaság Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tagozata, illetve a Debrecenben mûködô Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzô Fôiskola március 23-26 között szervezte meg Hajdúszoboszlón a Mûvelôdés hete, a tanulás ünnepe eseménysorozat komponenseként azt a nagyszabású nemzetközi tudományos konferenciát, amely a pedagógusképzés és továbbképzés, illetve a tág értelemben vett felnôttoktatás kérdéskörére összpontosított.

A konferencia, mely a nemzetközi tudományos találkozók megszokott formai kereteit követte, a maga nemében egyedülállónak bizonyult, ugyanis – ahogy azt Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona rektorhelyettes, a konferencia szervezôbizottságának elnöke is elmondta – hasonló témában a korábbiakban ilyen jellegû nemzetközi tanácskozásra nem került sor.

A konferenciát a fôiskolai és egyetemi szintû pedagógusképzésben elért legújabb kutatási eredmények széles körû szakmai megismertetésének céljával szervezték meg, Mindenekelôtt a bolognai folyamat (az egységes európai felsôoktatási térség létrehozását célzó egyezmény) szellemének és az egész életen át tartó tanulás (lifelong learning), illetve a permanens nevelés elvének távlatában a különbözô országokban élô és pedagógusképzéssel foglalkozó szakemberek elmélyült professzionális tapasztalatcseréjét tette lehetôvé.

Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem részérôl a konferencián dr. Fodor László, a Humán Tudományok Tanszék elôadótanára vett részt, aki részint a szociális irányultságú (hátrányos és veszélyeztetett gyermekek gondozó, ápoló és segítô, korrekciós és rehabilitációs ellátó nevelésére szakosodó) pedagógusok képzésének Marosvásárhelyen meghonosuló modelljét mutatta be, részint pedig a dr. Lázár Sándor által vezetett oktatói közösségnek, a pedagógusok képzésében és a kutatási tevékenységek során elért jelentôsebb eredményeit ismertette.

A múlt hét közepén a szászrégeni Alexandru Ceusianu Általános Iskola negyedik alkalommal szervezte meg a tanintézmény egyik tanáráról, Geller Dávidról elnevezett matematikaversenyt. A vetélkedô iránt nagyobb az érdeklôdés, idén 212 V-X. osztályos diák próbálta ki számtani tudását, ismereteit – tájékoztatta lapunkat Reichenberger Ildikó, az iskola aligazgatója.

A matematikaversenyre megyénkbôl jelentkeztek a legtöbben: Marosvásárhelyrôl a Liviu Rebreanu, Unirea, Papiu, Mihai Viteazul, 2-es iskolákból, de versenyeztek sármási, radnóti, marosludasi diákok, szászrégeniek a szervezô iskolából, a Petru Maiorból, a környezô településekrôl, többek közt Bátosról, Petelérôl, Görgénybôl. A versenybe bekapcsolódtak a bukaresti Lauder Reut Kétnyelvû Magániskola, az Alexandru Ceusianu Általános Iskola testvériskolájának, az érdi Kôrösi Csoma Sándor Általános Iskola diákjai, valamint egy hollandiai tanintézmény diákjai is, akiknek interneten küldték el a Matei Dumitru matematika szakos tanfelügyelô által összeállított tételsort. A hollandiai és a magyarországi iskolák visszajelzése szerint azonban a romániai tételek jóval meghaladják az ottani követelményeket (pl. az ötödikesek tételét csak a tulipánhazájának elsôéves egyetemistái tudták megfejteni).

A versenyzôk dolgozatait huszonkét matematikatanár javította a megyébôl. Az eredmények alapján a Papiu diákjai szerepeltek a legjobban. Az ötödikeseknél a marosvásárhelyi 2-es, a hatodikosoknál a sármási, a hetedikeseknél és kilencedikeseknél a Papiu, a nyolcadikosoknál az Augustin Maior és a tizedikeseknél a Petru Maior diákjai szerezték meg az elsô helyezéseket. A versenyt a bukaresti és skót zsidó hitközség támogatta pénzzel és könyvekkel.

Jegyzet

A hûvös hétvégi reggel ellenére sokan jöttek-mentek a város fôterén. Egyesek sietôsen, mások jól felpakoltan, fáradtan haladtak, rég nem látott ismerôsök álltak meg vidám csevegésre, nagyszülôk kíséretében kisgyerekek csodálkoztak rá a világra.

A negyvenéves körüli nô tétován járta az utcákat. Munkája nem volt, így pénze sem, csak a szociális segély jelentett biztos jövedelmet, azt viszont a tizenvalahány tagú család hamar felélte. Aggasztotta a tény, hogy otthon várja a sok éhes száj, enniük kell adnia, de nincs mibôl.

Szégyenérzetét félretéve, úgy döntött, másoktól kér segítséget. Bár korábban megfogadta, hogy oda nem süllyedhet, hogy kolduláshoz folyamodjon. De most már úgy érezte, nincs más kiút.

Bátortalanul közeledett az egyik járókelôhöz. Félve, szinte suttogva szólította meg: Egy pillanatra meg tudna bocsátani? Persze, kapta a választ a kérdezettôl, aki arra számított útbaigazításra vagy efféle információra lehet szüksége. Négyezer lejre lenne szükségem!

A járókelô döbbenten állt az immár egész merésszé vált koldus elôtt: mert már olyat hallott, hogy a szegény hátrányos helyzetû gyerek, fogyatékos öregember vagy csecsemôjét szorongató anya egy darab kenyérért könyörgött, aprópénzt kért, amibôl tejet, élelmet vehet, de ilyen határozott igénnyel nem találkozott. Így válhatnak a pontosan kiszabott tarifák az adakozó kedv kárára.

A képviselôház három hónapos szünet után hétfôn kezdte meg a tavaszi plenáris ülésszakot. Az elmúlt napokban erôsen foglalkoztatta a belgrádi sajtót, vajon a Kostunica-kormányt kívülrôl támogató ellenzéki Szerbiai Szocialista Pártnak (SPS) sikerül-e keresztülvinnie a törvényhozásban, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék börtönében elhunyt pártelnök és államfô tiszteletére egyperces néma felállással kezdôdjék meg a plenáris ülés.

Mindenki számára a legkevésbé "fájdalmasan" oldódott meg a probléma, bár a kegyeletadás bôvelkedett színpadias jelenetekben, akárcsak a háborús bûntényekkel vádolt volt államfô egy héttel ezelôtti temetése. Az elsô tisztelgésnél csupán az SPS 22 képviselôje volt jelen a teremben, így a parlamenti ülés nem volt határozatképes, a tisztelgés pedig nem volt "hivatalos".

Másfél órára rá már határozatképes volt a képviselôház, jelen volt az ülésteremben a legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt is – a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) és a Szerb Radikális Párt (SRS) -, de kegyeletadásra csak az utóbbi képviselôi álltak fel a szocialistákkal együtt. A többi kormánypárt meg sem jelent az ülésteremben.

Predrag Markovic házelnök korábban azzal fenyegetôzött: nem fogja megengedni, hogy Milosevicnek szóló kegyeleti csönddel kezdôdjék meg a tavaszi ülésszak. A politikus ugyanakkor hétfôn meg sem jelent a tárgyalóteremben, szocialista és radikális párti helyettese vezette le a "szertartást", majd keddre napolta el az ülést.

A Milosevic emlékének szentelt, taktikázással kísért tisztelgés túlmutat egy gesztus jelentôségén. A politikus halála után ugyanis a mérsékelt és a radikális vonal között utódlási harc bontakozott ki az SPS-ben, emiatt pedig kétségessé vált, hogy az ellenzéki párt a továbbiakban is támogatni fogja-e Kostunica kormányát. A parlamentben történtek arra utalnak, hogy az SPS és a kormánykoalíció egyelôre megtalálja a közös nyelvet. A DSS frakcióvezetôje, Milos Aligrudic máris bejelentette, hogy a parlamentben történtek nem fogják megkérdôjelezni az SPS támogatását, és kétség nem férhet hozzá, hogy a szerb kormány többségre támaszkodhat a parlamentben.

Negyven ember életét vesztette hétfôn az észak-iraki Moszul térségében egy toborzóközpontnál elkövetett öngyilkos merényletben – közölték iraki biztonsági forrásból.

Az áldozatok javarészt az iraki hadsereg újoncai közül kerültek ki. Az amerikai hadsereg közlése szerint a merényletnek nincs amerikai áldozata. A merényletet, amelynek a halálos áldozatokon kívül 20 sebesültje is van, az elsô hírek szerint egy amerikai-iraki közös katonai támaszponton, Moszultól 60 kilométerre nyugatra, Tell-Áfár közelében hajtotta végre egy magányos öngyilkos merénylô.

2004 decemberében szintén Moszulban 21 embert – köztük 14 amerikai katonát és négy másik amerikait – ölt meg öngyilkos merénylô egy kantinként funkcionáló katonai sátorban.

A szervezet megerôsítésére a tagállamok 1950-ben közös védelmi és gazdasági együttmûködési szerzôdést kötöttek, 1962-ben pedig létrehozták az Arab Gazdasági Egység Tanácsát. Ez utóbbi kezdeményezésére 1965-ben életbe lépett az Arab Közös Piac, amely az ipari és mezôgazdasági vámok eltörlését, továbbá az áruk és a tôkék szabad forgalmát irányozta elô. A szervezet 18 tagállamának részvételével jött létre 1998-ban az Arab Szabadkereskedelmi Térség (Arab Free-Trade Area – AFTA), amely a kereskedelmi akadályok tagállamok közötti lebontását 2008-ra tûzte ki.

Az Arab Liga székhelye Kairó, de 1979-1989 között Tunisz volt, mivel Egyiptom tagságát az Izraellel kötött Camp David-i béke miatt felfüggesztették. Jelenleg 22 tagállama van: Algéria, Bahrein, a Comore-szigetek, Dzsibuti, az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Irak, Jemen, Jordánia, Katar, Kuvait, Libanon, Líbia, Marokkó, Mauritánia, Omán, a Palesztin Hatóság, Szaúd- Arábia, Szíria, Szomália, Szudán és Tunézia.

A Liga legfôbb szerve a Tanács (Council of the League). Az évente két rendes ülésszakot tartó testületben a tagállamokat általában a külügyminiszterek képviselik. A külügy- és védelmi miniszterekbôl álló, 1950-ben felállított Közös Arab Védelmi Tanács (Joint Arab Defence Council) a tagállamok katonai, biztonságpolitikai együttmûködését irányítja. A Védelmi Tanács bármelyik tagállam megtámadása esetén gondoskodik a szükséges védelmi lépések – akár a fegyveres erô alkalmazásának – megtételérôl. A közel-keleti háborúk során ilyenre azonban nem került sor. Az 1977-ben felállított, a gazdasági miniszterek szintjén évente kétszer ülésezô Arab Gazdasági és Szociális Tanács (Arab Economic and Social Council – AESC) a tagállamok gazdasági együttmûködését irányítja. A Liga politikájának, programjának végrehajtásáért a szervezet állandó adminisztratív szerve a Fôtitkárság (General Secretariat) felelôs, amelynek élén fôtitkár áll, 2001 májusa óta az egyiptomi Amr Musza.

A szervezet szorosan együttmûködik az Afrikai Egységszervezettel, majd az ebbôl alakult Afrikai Unióval. Az elsô közös arab-afro csúcsot 1977-ben Kairóban tartották meg, több közös intézményt állítottak fel, többek között rendszeres csúcsértekezletet, a Miniszteri Tanácsot és az Afro- Arab Együttmûködés Bizottságát. A két szervezet az Afrikai Fejlesztési Bankkal közösen egy Afro-Arab Kereskedelmi Térség létrehozását is tervbe vette.

Az Arab Liga nyilatkozataiban, dokumentumaiban ugyan kifejezôdik az egységre és együttmûködésre való törekvés, a tagállamok gazdasági-politikai ellentétei, fegyveres konfliktusai, illetve harmadik féllel szemben tanúsított eltérô állásfoglalásai azonban többször megakadályozták már az egység megvalósulását, idônként a mûködés teljes ellehetetlenüléséig. 1996- 2000 között például egyszer sem hívták össze a csúcsértekezletet.

"Az unió a jelen pillanatban szinte éppen úgy elzárkózik autonómia-követeléseink elôl, mint maga Románia" – állapította meg múlt hét végi sajtónyilatkozatában Tôkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Az Európai Unió fôhadiszállásán járt hattagú küldöttség az Európai Parlament és az Európai Bizottság képviselôit tájékoztatta a romániai kisebbségi helyzetrôl.

– A román országjelentésekben szereplô elvi ajánlások, úgy mint a szubszidiaritás és önkormányzatiság, illetve a kulturális autonómia életbe léptetése, álláspontjuk szerint Románia belpolitikai hatáskörébe tartozik, amibe az EU-nak nincs közvetlen beleszólása – számolt be Tôkés László.

Meglehetôsen udvariatlanul nyilatkozott ugyanebben a kérdésben Traian Basescu Brüsszelben: "Ki az a Tôkés? Valamely tagállam neve?" – mondta az elnök, amikor a Tôkés-látogatás és a várható országjelentés esetleges összefüggéseirôl faggatták, majd hozzátette: "Tôkés püspöknek joga szabadon kifejteni véleményét, de az országjelentés az európai hivatalosságok dolga".

Kasza a Dnevnik címû újvidéki napilapban vasárnap megjelent nyilatkozatában bírálta a kisebbségi önkormányzatok munkáját. Közölte, hogy a nemzeti tanácsok az utóbbi idôben túl "komótosak és lomhák" lettek, amit az állam kihasznál, mert az állami vezetôknek könnyebb tárgyalni a kisebbségi kérdésekrôl velük, mint a "szemtelen" politikusokkal.

A VMSZ elnöke szerint nemzeti tanácsok még nem találták meg megfelelô helyüket a törvényi keretek között sem. Az MTN munkáját szabályozó elôírásokat azonban tökéletesíteni kell, mert a jövôben legfôbbképpen e kisebbségi önkormányzatoknak kell megtestesíteniük a VMSZ által követelt kisebbségi autonómiát, "aktív tárgyalópartnerekké kell válniuk, és nem a hatalomnak vakon engedelmeskedô" testületeknek. Kasza szerint a vajdasági magyaroknak nem felelne meg csupán az erôs területi autonómia, mert a Vajdaságban a magyarok több mint ötven százaléka szétszórtan él. Jobb lenne az egymást nem kizáró területi és a perszonális autonómia társításában keresni a megoldást – mondta a VMSZ elnöke.

A múlt hét végén a Szociáldemokrata Párt (PSD) állandó bürója Szászrégenben találkozott a zóna polgármestereivel, illetve a területi szervezetek elnökeivel. A tanácskozás konklúziója az volt, hogy minél elôbb meg kell szüntetni az országos vezetésben a feszültséget, hogy "felvállalhassuk az ellenzéki szerepet és szankcionálhassuk a jelenlegi hatalom félrecsuszamlásait".

Ehhez a központ és a területi szervezetek közötti kommunikáció javítására is szükség van, mert a területi szervezetek elvárják, hogy " a PSD modernizálásakor vegyék figyelembe az ô véleményüket és javaslataikat is". A területi szervezetek egyöntetû véleménye az volt, hogy "dinamizálni kell" a párt tevékenységét, és azonnal reagálni kell a hatalom hibáira és a támadásokra egyaránt. A vidéki szervezetek vezetôi szerint a területeken a legnagyobb gondot a szociális segélyek kifizetése jelenti, mert a helyhatóságoknak nincs megfelelô pénzalapjuk. A másik probléma a 247- es, a tulajdonjogot rendezô törvény alkalmazása körül van.

Cristian Georgescu szenátor sajtótájékoztatón jelentette be a fentieket, hozzátéve, hogy jelentést kért a területi szervezetektôl. Ugyanakkor elítélôen nyilatkozott Lavinia Sandru múlt héten tett sértô nyilatkozatairól. A szenátor elítélte a politikushoz, de nôhöz is méltatlan civilizálatlan, primitív magatartását, és felkérte, foglalkozzon inkább azoknak a problémáival, akik szavazata révén a parlamentbe jutott, illetve, jól tenné, ha gyakrabban megfordulna Maros megyében.

A szenátor beszélt a PSD-beli feszültségekrôl. Véleménye szerint ezek nagy részét a jelenlegi hatalom agresszív magatartása és visszaélései váltották ki, amelynek célja a demokratikus ellenzék szétrombolása és a Szociáldemokrata Párt gyengítése volt. Ez az agresszivitás, jelentette ki Georgescu, "sokba kerülhet a hatalomnak", tekintve, hogy a PSD esetleges szakadása elôrehozott választásokhoz és politikai instabilitáshoz vezetne. A szenátor hozzátette: ahhoz, hogy jól kormányozhasson, a hatalomnak korrekt kapcsolatot kell kialakítania az ellenzékkel, nem politikai vendettára van szükség, ahogy eddig történt. Jelenleg a PSD folytatja a tanácskozások sorozatát a helyzet rendezésére, ebbôl a célból a héten újból találkoznak a területi szervezetek vezetôivel.

Szombaton választásokat tartott a Demokrata Párt nôi tagozata. Az elnök az a Valeria Antonie lett, aki 2006. február 13-án nyergelt át a Nemzeti Liberális Pártból, miután a férje, Mihail Antonie szenátor is faképnél hagyta azt a szervezetet amely a 2004-es választásokon a törvényhozásba juttatta.

A szombati konferenciát, érdekes módon, a polgármesteri hivatal tanácstermében tartották, holott a közhivatalokban – állítólag – nem szabad politizálni. A tanácskozást követô sajtótájékoztatón az újságírók kérdéseire kényszeredetten, de álláspontját az agresszivitáshoz közelítô határozottsággal védve válaszolt a frissen választott elnök. Újságírói kérdésre válaszolva elismerte, hogy nem való a közhivatalokban politizálni, de mint mondta, "idônként egészséges". Akkor is megpróbált mellébeszélni, amikor azt állította, hogy még tavaly decemberben kilépett a liberálisoktól, ahhoz, hogy kiderüljön a szervezet év eleji kongresszusi listáján még rajta volt. A sajtó nyomására végül kénytelen volt bevallani, hogy pontosan február 13-án iratkozott be a Demokrata Pártba.

Az is érdekes mozzanat, hogy a konferencia prezídiumában ott ült Mihail Antonie, állítólag független szenátor, Claudiu Maior városi tanácsos, aki a tavaly hagyta ott a Nagy-Románia Pártot, és vált demokratává. Kiderült, hogy a DP nôi tagozatának 137 tagja van. A Népújság kérdésére, hogy a több mint száz nô közül, akik egyike- másika több mint tíz éve tagja a Demokrata Pártnak, hogyhogy nem találtak egyetlen megfelelôt sem, miért volt muszáj egy két hónapja pártot váltott liberálist választani, azt a választ kaptuk, hogy nem akart senki jelentkezni, így egyetlen jelöltként lett elnök Valeria Antonie. Ez sem volt épp igaz, mert a hallgatóság közül sokan egyetértettek a felvetéssel. Vagyis, jól megszervezett konferencia volt a szombati.

Egyébként Valeria Antonie azért hagyta ott a PNL-t, mert szerinte ebben a szervezetben elnyomják a nôket, sem a parlamentben, sem a közhivatalokban nem kapnak helyet. ô pedig, derült ki a sajtótájékoztatón, szenátor akar lenni. Régi pártja egyébként sem "felelt meg már a saját liberális ideáljának". Hogy milyen ideáljai voltak, nem részletezte.

A szombati választások nyomán a jelenlegi felállítás szerint a Demokrata Párt megyei szervezetének megbízott elnöke Dorin Florea, aki valamikor a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) elnöke volt, a legutóbbi választásokon a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a PUNR támogatását élvezte, a demokrata nôk elnöke, Valeria Antonie nemrég még a Nemzeti Liberális Párt (PNL) tagja volt, az ifjúsági szervezet elnöke pedig a Nagy-Románia Pártból (PRM) érkezett.

A kis pingvin sétál a sivatagban és ráncolja a homlokát: – Ez aztán csúszhat, ha ilyen vastagon felszórták homokkal...! Vajon a kis pingvin örült, vagy csak egy egészen különleges nézôpontból – neveltetése és sajátos fogalomalkotása alapján – szemléli a világot? Egyszerûen csak kreatív? Erre a következtetésre –miszerint a vastag homok a csúszósság gátja – vajon rájöhetne-e egy teve? Valószínûleg csak akkor, ha valahogy a pingvin életterületére merészkedne.

Olvasó Testvéreim!

Az imént felolvasott szentírási szakaszokat egy közös nevezôre hozva úgy is mondhatnánk, hogy a következôkrôl szólnak: Isten és ember találkozási pontjairól, no meg látásmódjukról. Míg Isten kezdettôl az ember tisztaságát, szeretetét akarja erôsíteni, teremtménye sokszor csak homokot szór, hogy el ne "csússzon" az isteni úton, egészen addig, amíg ez az út felismerhetetlen sivataggá nem válik. És milyen érdekes, ezen a sivatagon át is van találkozási pont Teremtô és teremtett között: maga Jézus Krisztus, akit az Atya küld, mivel végtelenül beleszeretett az emberbe és világába. Ôérte küldi a Mestert, hogy a sivatag néhol vastag homokján át, elérjen az ott élô ember szívéhez, és egyszerûen, minden okoskodást és magas teológiai elôképzettséget mellôzve kimondja: még mindig örülök, hogy vagy, akarom, hogy legyél! Vagyis: szeretlek! Gyere, lépjünk együtt tovább, ez a sivatag éppen alkalmas arra, hogy megtegyük közös utunkat. És kérdi a Mester: Velem tartasz? Az ember azonban nem érti, vagy nem akarja érteni a kérdést és tétovázik, mint az evangéliumbéli Nikodémus, a hittel teli farizeus, aki találkozni akar a Mesterrel, de nem meri felvállalni mély és hiteles vágyát nappal, akkor, amikor mindenki látja, inkább az éjszakát választja. És Jézusnak ekkor is van ideje rá! Mert látja benne a társat, látja benne mindazt, ami az Ô követéséhez elengedhetetlen. És kimondja létével Isten örök tervét, Aki annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát küldte el, hogy mindazok, akik hisznek benne el ne vesszenek, hanem örökké éljenek! Isten feltárja titkát: a Jó, ha útjára engeded, mindég legyôzi a rosszat, mint ahogy a fény legyôzi a sötétséget.

Wass Albert csodásan hozzáteszi: "Mondom ha útjára engeded: Mint ahogy a tiszta tükör útjára engedi a napfényt, oda tükrözi, ahová irányítod. A tiszta tükör. Vakult tükörben elvész a napfény. Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess, amilyennek az Isten megteremtett, s akkor a tied lesz az Ô jóságos ereje, tied lesz mindég, továbbsugárzásra.... Nehéz ezt fölfogni tudom, pedig ebben rejlik ám a nagy titok.... Micsoda titok? Hát a teremtés titka! Isten s ember titka. Meg vagyon írva a Szent Könyvben is, minden pap olvassa s mégsem érti: Pedig ott van a szeme elôtt".

Olvasó Testvéreim, itt van a szemünk elôtt, és mi csak a homokot látjuk, és siránkozunk, hogy mindent beföd a por és homok, hogy egyszerûen a tisztaságnak nyoma veszett életünkbôl. De tényleg így van? Túlzottan elégedetlenek vagyunk talán és éppen a lényeget tévesztjük szem elôl: azt, hogy mennyire szereti Isten a világot! Ma is!

Most szándékosan egyes szám elsô személyben gondolkodom, hogy így könnyebben megtaláljuk mindannyian helyünket elmélkedésünkben.

Az elégedetlenségem, a hiányérzetem igazából belülrôl táplálkozik. A körülményeimnek is van hozzá közük, de nem annyi, mint hinném. Ami belül van, az korlátozhatja, zsugoríthatja a világomat, ha hagyom. Az érzelmeim szempontjából sem mindegy, hogy mit hiszek, hogy mit tekintek valóságnak magammal, az életemmel kapcsolatban. Ha nem tanulok meg Isten szeretetébôl meríteni, az emberekre vagyok utalva, és nekik sem tudom azt adni, amire szükségük van. Talán ezért nem élem meg a boldogság igazi valóságát.

Amikor Szent Pál apostol nagy szeretettel írja, hogy "tárjátok ki ti is szíveteket", olyan, mintha azt mondaná, hogy ne hagyjátok, hogy a régi sebeitek okozta érzelmeitek kis helyen tartsanak titeket, és beszûküljön a világotok. Hagyjatok teret a boldogságnak!!!

Állítólag, ha az aranyhalat kis edényben tartják, kicsi marad. Ha átteszik egy nagyobb akváriumba, valamivel nagyobbra nô. Ha nagyon nagy helyen tartják, akkorára is megnôhet, mint egy ponty.

Hihetetlen, hogy az érzelmeim idônként milyen kicsi edényben tudnak engem is tartani. C. S. Lewis, a nagy meseíró és gondolkodó írta: "Ha szeretsz, sebezhetô vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. …Csak egy helyen lehetsz teljesen biztonságban a szeretet veszélyeitôl és izgalmaitól, ez pedig a pokol."

Isten mindig kifejezi valahogy a szeretetét. Ô nem akarja, hogy szeretettjei kis edényben kuksoljanak. Ha nem emeled elég magasra a tekintetedet, hogy Ôt magát meglásd, lehet, hogy váratlanul küld valakit, aki akkor is akar téged szeretni, ha azt hiszed, hogy nincs már rá szükséged. Vagy feladatot ad, szolgálatot; megmutatja, hogy tenned kéne valamit, többet, vagy mást annál, mint amit most izomerôbôl könnyedén meg tudnál tenni. Isten nem felejt el, nem adja fel, mert igazán szeret, igazán törôdik veled. Ébresztget és rázogat, hogy átugorj a nagyobb edénybe, és végül az Ô szeretetének szabad és végtelen tengerébe. Valakin keresztül Isten szeretetének a sugara talán máris bevilágít szûk kis edényedbe. Csak te nem mered észrevenni, nem mered elfogadni, nem mersz örülni neki. Pedig Isten szeretetének kedves emlékeztetôje lehet egy másik, szintúgy segítségre szoruló tökéletlen emberi lény az életedben. Talán csak egy tükör. Ne becsüld le, ha szebbet mutat, mint amit hiszel.

A kis növésû aranyhal egyedül úszkál körbe-körbe. Meglátja magát az akváriumüvegben, és megállapítja: "Ez vagyok. Ez a kicsi vagyok én." És tényleg olyan kicsi. Reálisan látja magát. Nem tudja, hogy csak egy ugrás, és elkezdhet növekedni. Amit lát, bár a látható valóság tükörképe, mégis hamis. Az igazi természete most már nem ilyen kicsi. Szenved a kicsi edényben, nem az az ô helye.

Mint újjászületett ember, Isten szeretettje, Krisztusban élek. Krisztus a korlátom. Ô szabja meg a határaimat. Akkora edényben úszom, amekkora Ô. Az Ô mérete a lehetôségem, a horizontom, a világom. Mert értem jött, Isten szeretetének tanújaként.

Ez így nagyobb, mint egy akvárium, nagyobb, mint egy hatalmas tó, el sem tudom képzelni, mennyire szabad vagyok. Nem is tudok akkorát úszni! Ez az életterem. Meghaltam a kis edénynek. És talán mindezt látva és megélve elmondhatom: Jézusom, köszönöm, hogy az öröm vasárnapján kicsit békésebb, nyugodtabb és boldogabb voltam! És talán még nappal, de ha éjjel az sem baj, meg merem kérdezni Istent úgy négyszemközt: mondd, mennyire szeretsz engem? Bevallom, az elmúlt napokban feltettem ezt a kérdést, és most is beleborzongok: a Mester, Jézus válaszolt, és azt mondta: "Ilyen nagyon" és kitárva karjait meghalt az általam homokkal felszórt földön állított kereszten.

Most már kezdem sejteni szeretetének üzenetét és világosabb az út további szakasza is, mely egy üres sír felé mutat, ahonnan a hiány üzen majd: Nincs itt, feltámadt! Érted! Érted?

Róma, 2006 nagyböjtjének derekán

Ankét

Idôrôl idôre hallani arról, hogy egy-egy település az önállósulás útjára lép. Azaz kifejezi azon szándékát, hogy ki kíván válni az addigi községi keretbôl, amit a törvényes procedúra nyomán kiírt népszavazással erôsít meg. Így emelkedett az utóbbi években megyénkben is száz fölé a helyhatósági rangot szerzett települések száma.

A leválás – önállósulás igénye ellentmondani látszik a globalizáció korában érvényesülô folyamatoknak. Az elaprózott településszerkezet amennyiben nem párosul a világra való nyitottsággal, a fejlôdés gátjává válhat, létrehozva a nehezen oldható elmaradottság szigeteit.

Az önállósulást azonban tekinthetjük a helyi tettrekészséget, alkotó energiákat fölszabadítani akaró jogos törekvésnek is. Ami ebben az esetben tényleges esélyt kínálhat a szóban forgó települések életerejének újjáélesztésére, arra, hogy hatékonyabban legyenek képesek hasznosítani anyagi és szellemi adottságaikat, ennek révén válva alkalmassá a kor követelményeihez való felzárkózásra.

Négy ilyen önállósodott települést – Koronkát, Kibédet, Székelyberét, Sóváradot, – kerestünk fel, s az önkormányzatok vezetôivel beszélgettünk arról, érdemes volt-e az önállósodás útját választani. Ezek közül az elsô kettôt adjuk ma közre.

Koronka Segesvár irányában, Marosvásárhely szomszédságában fekszik, a megyeközpont nagyvárosi környezetéhez tartozik. Koronka község elsô írásos említése 1331, a hozzá tartozó Székelybósé 1566-ból való. 1998 óta erôteljes fejlôdésnek indult, mivel számos gazdasági egység telepedett meg a község területén, új lakónegyedek épültek, ugyanitt épült fel a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem campusa. 2004-ben vált le Jeddtôl és lett önálló községgé. A község lakosainak száma 1743: 1563 magyar, 142 román, 34 roma, 4 más nemzetiségû. Nagy Márton polgármesterrel beszélgetve megtudtuk, hogy az épület helyet ad a polgármesteri hivatalnak, egy ifjúsági háznak (amelyben a Sapientiával közös programokat terveznek).

– Impozáns épületbe lépünk, amilyennel nem sok polgármesteri hivatal dicsekedhet.

– Az épületet saját alapból és bankhitelbôl építettük. A kölcsönt 12 év alatt kell visszafizetnünk.

Nagy Márton elmondta, hogy sokan építkeznek itt, költöznek ki Marosvásárhelyrôl. Ezenkívül van "egy kemény vállalkozó csapat". A külföldi befektetôk Magyarországról, Olaszországból, Németországból érkeznek, akiket a polgármester szerint "szeretettel várnak". Nem csoda, hiszen adóikkal szépen gyarapítják a helyi költségvetést. Koronka gazdaságilag aktív település, szívesen jönnek ide a befektetôk.

– Információink szerint közel száz cég van a községben. Igaz ez?

– Több mint száz gazdasági egység, kereskedelmi társaság mûködik nálunk. Van itt autópark, gyógyszergyár, gázsûrítô állomás, raktárak, lerakatok, öntöde.

– Terveik?

– 2006-ban 300 milliót fordítunk a közvilágításra, komoly összegeket különítettünk el pályázatokra. Külön projektet készítettünk az utak javítására. Korszerûsíteni kívánjuk az utakat, mindenekelôtt a faluba vezetô egy kilométeres szakaszt, sorolja a község elsô embere.

– Miért választották az önállósulás útját?

– A koronkai lakosság sohasem fogadta el azt, hogy Jedden van a községközpont. Akkor is tiltakozott, amikor 1968-ban Jeddhez csatolták. Azóta mindig arra törekedett, hogy a községközpontot visszacsatolja. Már 1990-tôl voltak kezdeményezések, de csak 2004-ben sikerült. A fô ok pedig az volt, hogy a koronkaiaknak, ha Jeddre kellett menniük, elôbb be kellett utazniuk Vásárhelyre, s onnan ki Jeddre. Visszafelé ugyanúgy. Tehát földrajzilag sem volt megfelelô, és most már elmondhatom azt is, hogy a koronkai embereknek a természete is más gazdálkodás szempontjából, és érezték, hogy Koronka gazdaságilag erôsebb, mint a község többi települése.

– Az sem mellékes, hogy nemzetközi út mellett fekszik.

– Nem bizony. És éppen mert nemzetközi út mellett fekszik, 1995 után rohamos fejlôdésnek indult.

– Megvan a gyönyörû székház. Megy a munka is?

– Most már elég jól megy minden. Beindítani mégis nehéz volt, mindazok mellett, hogy a személyzetnek egy részét is magammal hoztam. De még sok tennivalónk van ahhoz, hogy jól tudjunk mûködni.

– Végigjárva az épületet, szinte fölösleges a kérdésem, hogy hogyan éltek az önállóságukkal?

– Ebben a másfél évben részben látszik, részben nem, mert sok minden történt. Mióta szétváltunk, sikerült megnyerni egy Phare- programot, amibôl számítógépeket és bútort vásároltunk ebbe az épületbe. Ezenkívül nyertünk egy másik pályázatot a nyárádmenti régión keresztül a szeméthulladék szortírozására és elszállítására, ami reméljük, hogy ebben az évben megvalósul. És ha már a megvalósításoknál tartunk, azt is el kell mondanom, hogy fel vagyunk készülve elôtanulmányokkal a víz- és csatornarendszerek modernizálására és kiépítésére. A víz- és csatornarendszer elôtanulmányokat kormányszintû és európai uniós szakemberek is megvizsgálták, úgy, hogy ezzel máris tovább tudunk lépni. Ugyancsak a szétválás után sikerült Koronkában a sportéletet megmozdítani. Épül a sportbázisunk: modern öltözôvel, fürdôvel a csapatoknak. Szeretném, ha augusztusban át is adhatnánk. Megérdemlik a fiúk, olyan csapatunk van, amely a tavaly egyetlen vereséget sem szenvedett.

A kulturális élet is kapott egy "lángolást", szerencsére van egy koronkai fiatalember, aki a népi együttesnek tagja, a felesége szintén, ôk foglalkoznak az ifjúsággal, több mint 20 párt tanítanak népi táncra. Ezek már több megyei rendezvényen részt vettek. A tanács is támogatja ôket. Az egyház keretében is van egy református nôbizottság, a "diakóniai csapat", amely a szegényebb családok megsegítését vállalta fel. Egy horvát testvértelepüléstôl kapnak erre pénzt.

Az iskolába a tavaly ôsszel bevezettük a vizet, gázkonvektorokat szereltünk fel. Nézzen ki az ablakon: "kinôttük magunkat", Marosvásárhelytôl egészen az ákosfalvi hegy alá. A Tudor negyedet akár hozzánk is csatolhatnák, mert az valamikor a Toldalaghi grófok birtoka volt. Ezért lehet, megharagszik a vásárhelyi polgármester, akit az is zavar, hogy megalakítottuk a "Metropolitán Társulatot" a megyei tanács, Vásárhely és a környezô falvak között, és arról volt szó, hogy itt legyen a székházunk. Reméljük, hogy ezen keresztül sikerül olyan projekteket beindítani, amelyek a települések fejlôdését fogják elôsegíteni.

Terveink vannak. Például jóváhagytunk 500 millió lejt a sportbázis befejezésére, 300 millió lejt az iskolaépület feljavítására. A közvilágításra, utak javítására, pályázatokra elég nagy összegeket fordítunk. Kell törlesszük a hivatal építésére felvett banki hitelt is. És ha már megvan ez a szép épület, életet is kell adjunk bele a megfelelô szolgáltatásokkal.

Kibéd a Kis-Küküllô felsô szakasza mentén terül el, Szovátától 10, Marosvásárhelytôl 54 kilométerre fekszik. Elôször 1499-ben említik Kijbed néven. Orbán Balázs A Székelyföld leírása címû mûvében így jellemzi: Kibéd "Erdély ezen részének legnagyobb és legszebb faluja..." A kibédi vöröshagyma híres az egész környéken. A községnek 1785 lakosa van: 1780 magyar, 5 román. Területe 2500 hektár, ebbôl 600 ha termôföld, 1900 ha erdô és legelô. 2003-ban váltak le a községközpontról, Makfalváról. A 2004-es helyhatósági választásokon külön indultak. Polgármester: Dósa Sándor, a helyi tanács 11 tagú, 10 RMDSZ-es, egy független.

– 2003 augusztusától vagyunk külön. Akkor itt egy leromlott épületet találtunk, amelyben 1968-ig a polgármesteri hivatal székelt, mielôtt átkerült Makfalvára. Utána orvosi rendelônek, postának, cukrászdának, üzletnek, telefonközpontnak adott helyet.

– Miért akartak leválni Makfalváról? Az is közrejátszott, hogy Kibéd és Makfalva rivális település?

– Ez a község régi álma volt. Való igaz, a kibédiek úgy érezték, hogy ’68-ig jól megálltak a saját lábukon. Aztán jött az a 35 év, amit mindennek, csak fejlôdésnek nem lehet mondani, mert a régi mentalitás szerint csak a községközpontot fejlesztették. Iskola, tömbházlakás vagy bármi, a központba ment. Emiatt az emberek elégedetlenek voltak, hogy bár ugyanolyan adófizetô állampolgárok, mint a makfalviak... Másfelôl a község nagysága is indokolta, hogy különváljunk Makfalvától.

– Jelentett-e elôrelépést az, hogy önálló községgé váltak?

– Az önállósodás óta elég sok mindent megvalósítottunk. Elsô ez az épület maga. Már az, hogy bárki itt helyben tudja intézni az ügyes-bajos dolgait, sokat jelent. A másik dolog, hogy hosszú éveken keresztül vajúdtunk egy híd megépítésével. Ezt is sikerült novemberben átadni, a megyei tanács segítségével és helyi költségvetésbôl. Azt hiszem, ez az önállósodás után az egyik legnagyobb megvalósítás.

Közben a kistérségi társulással, és három községgel – Makfalva, Balavásár és Kibéd – közösen elnyertünk egy 18 ezer eurós Phare-pályázatot, amibôl bútorzatot, számítástechnikai felszereléseket vásároltunk mind a három polgármesteri hivatal részére. A projekt menedzselése a kibédi polgármesteri hivatalon keresztül ment. Elértük, hogy a Romtelecom digitális telefonközpontot szerelt fel, a mûvelôdési ház ajtóit kicseréltük, a kisterem annyira rendbe van téve, hogy ott összejöveteleket lehet tartani.

– Mekkora az önkormányzat költségvetése?

– 714.880 új lej, ebbôl saját bevétel. 24,71% 166,640 lej amire rájön a megyei tanácstól a 17,41 % leosztás 124.490 lej.

– Meddig ér a takaró?

– Addig nyújtózkodunk, ameddig a takaró ér. Az idén a mûvelôdési ház tetôzetének a teljes rehabilitációját tervezzük, és egy terelôutat, amely a teherforgalom alól mentesítené a falut. Van egy kôkitermelô, illetve kômosó cég, amely nagy kapacitású autókat használ. A portól és rezgéstôl akarjuk megóvni a házakat. Megvan az elôtanulmány, az engedélyünk a Román Vasúttól, csak a pénzalapokat kell elôteremtenünk.

– Mekkora beruházást igényel?

– Több mint 1 milliárdos beruházásról van szó..

– Említette, hogy minden engedély megvan, "csak" a pénzalapokat kell elôteremteniük. Honnan teremtik elô?

– A költségvetésbôl álljuk egy részét. Emellett bevonjuk a kômosó céget is a HE-BA CONS-t, és próbálunk a megyei tanács útalapjából is lekérni. A közvilágítás bôvítését, modernizálását tervezzük. Olyan utcákba is bevezetnénk, ahol nem voltak vezetékek, amire ráköthettük volna az égôtesteket. Készítettünk egy elôtanulmányt kanalizálásra és szennyvízhálózatra, külön csak Kibédre. Utólag jelent meg egy kormányprogram, ami Sóváradtól Balavásárig egy közös szennyvízcsatorna kiépítését teszi lehetôvé. Ebben a közös tervben felhasználhatjuk a saját megvalósíthatósági tanulmányunkat. Van egy másik közös tervünk a szemétgazdálkodással kapcsolatosan, ugyancsak Sóváraddal, Balavásárral. A Kis- Küküllô térség polgármesteri hivatalai közösen szeretnének egy átjátszó állomást Balavásárra, ahonnan a szortírozott szemetet átvinnénk Nyárádtôre a szemétlerakatba.

– Az önrészt mibôl teremtik elô?

– Ezekre pályázni szeretnénk. A pályázatokra, a tanulmányokra már letettük a hozzájárulást. Természetesen az önrészt is le kell tegyük, ha megnyerjük a pályázatokat.

– Milyen saját bevételeik vannak a helyi adókon és illetékeken kívül?

– Ide jön a jövedelmi adó, a többi a megyei és országos leosztásokból.

– Mióta leváltak Makfalváról, több pénzzel tudnak gazdálkodni?

– Ehhez nem fér kétség. Azt hiszem, hogy az emberek nagy része elégedett, mert látja, hogy haladás történt. A múlt évben több mint 1 km utat köveztünk le, kicseréltük az utcai égôket. Ez apróságnak tûnik, de jelentôs dolog. Az iskolában a villanyhálózatot kicseréltük, bár régi az iskola. Egy világbanki támogatásból úgy néz ki, hogy új iskolát tudunk építeni. Várakozó listán vagyunk, ígéretet kaptunk, hogy talán az idén el is kezdôdik az új iskola építése. Pályázatot tettünk le a kormány által meghirdetett tornaterem-programba.

– Vannak-e vállalkozók a községben?

– Van egy vágóhíd, amely több mint 40 alkalmazottal dolgozik, vannak kisebb fafeldolgozó egységek, egy gyapjúfeldolgozó cég. Ezek inkább egyéni, családi vállalkozások.

A fiatalok nagy része Szovátára és Sóváradra jár, sajnos, most Sóváradon csôdöt mondott a bútorgyár, ami súlyosan érinti Kibédet, mert több mint 50-en dolgoztak ott, s így munka nélkül maradtak. Az idôsebb réteg mezôgazdasággal, vagyis inkább állattenyésztéssel foglalkozik.

Falujárásaink alkalmával jólesô érzés hallani, hogy az önkormányzatoknak sikerül kimozdítani a települést a holtpontról, hogy történik valami elôrelépés gazdasági, társadalmi téren, hogy építkeznek, infrastruktúrát fejlesztenek. Az 1945 lelket számláló község önkormányzatának élén Sos Liviu polgármester áll, ôt kérdeztük, hogyan alakult Marosbogát sorsa.

– Sajnos, a község költségvetése olyan vékony, hogy semmilyen beruházást nem engedhetünk meg magunknak. A község területén nincsenek jól mûködô gazdasági egységek, amelyek adózzanak. A falu lakosságának zöme mezôgazdaságból, állattartásból él. Mindössze százötvenen ingáznak Radnótra, Marosvásárhelrye. Ludasra már nem, mert ott is megszûntek a munkahelyek.

– Mekkora a község költségvetése?

– A község mindössze évi 9,3 milliárd lejbôl gazdálkodik, ez az összeg 800 ezer lejjel több, mint tavaly. Ebbôl a pénzbôl 2 milliárdot költünk a polgármesteri hivatal alkalmazottainak bérezésére, 3,6 milliárdot a tanügyre, 758 milliót személyi asszisztensekre, 250 milliót a közvilágításra és 150 millió jut útjavításra. Meg szeretném jegyezni, hogy a helyi adókból és illetékekbôl mindössze 500 millió lejt gyûjtünk be. Tavalyra 100 millió lej az elmaradás. Ezt az összeget nem tudjuk behajtani, mert ezzel a lakosságnak az a része tartozik, amely fizetésképtelen.

– Útjavításra feltûnôen kevés pénzt szánnak, holott az ide vezetô út állapota nagyon rossz, kerülgetni kell a gödröket.

– Az utak állapota valóban rossz. Az E-60-as úttól a falu végéig a mûút hossza 4,5 kilométer. Teljes egészében fôjavításra szorul, a kátyúzás már nem segít, mert évek óta csak kátyúztak, s az úttest állaga nagyon megromlott. Saját erôbôl nem futja a munkálatra. A tanulmányt elvégeztük, benyújtottunk a minisztériumba, és választ várunk. A községi utak is nagyon rossz állapotban vannak tél folyamán nagyon megrongálódott a Ránta fele vezetô köves út, az itt lakók reklamáltak, hogy nem lehet közlekedni. Lépnünk kellett, s az elmúlt héten 80 köbméter követ szórtunk ki az útra, ami 30 millió lejbe került. Ahogy az idôjárás engedi, Rántán túl, Keménytelke fele, a rántai iskolák fele is köveznünk kell. Idén a járdákat is meg kell javítanunk, fôleg az állomás fele, hiszen a falu lakosságának nagy része vonattal ingázik.

– Kevés jut közvilágításra is. Ezt a pénzt hogyan osztják be?

– Idén már 85 millió lejünk fogyott el közvilágításra. Nyáron nem jut pénz közvilágításra. Télire speciális programot állítottunk össze, késô délutántól 24 óráig, hajnalban 4 órától 6.30 óráig égnek a lámpák.

– Az iskolák fenntartására mennyi pénzt költenek?

– Egyre többet. Az osztálytermekben gázfûtéses csempekályhák vannak, s mivel egyre magasabb a gáz ára, utolsó hónapra 38 millió lejes gázszámlát kellett kifizetnünk. Ezzel idén már 78 millió lejt költöttünk csupán a fûtésre. Az iskolák javítására idén 210 millió lejt fogunk fordítani.

– A hivatal elôcsarnokában sok ember várakozik. Mire várnak?

– Szociális segélyre. A 416-os számú törvénynek megfelelôen 51 jogosultnak nyújtunk szociális segélyt. Legtöbbje kisgyerekes asszony. A segélykérôk száma megcsappant, ennek az az oka, hogy az igénylôk nem teljesítették azon feltételt, hogy szakképesítési kurzusra iratkozzanak be. Ha a kurzust nem végzik el, a garantált minimáljövedelmet sem igényelhetik.

– Eddig csak a pénzhiányról beszéltünk, valami pozitívumról is számoljunk be, ami bekövetkezett a falu életében.

– Ilyenrôl nem számolhatok be.

Bartha László, aki jelenleg az alpolgármesteri tisztséget tölti be, s aki bevallása szerint naponta 8 órán át a nélkülözô falubeliek panaszát hallgatja, jó gazda hírében áll a községben. Szarvasmarhafarmot hozott létre, amelyet tovább akar fejleszteni.

– Állattenyésztô technikus vagyok, szeretem az állatokat. Azért döntöttem úgy, hogy állatfarmot létesítek. Falun ennek van jövôje, ha komolyan mellé áll az ember. 1990-ben két tinót vásároltam, a jelenlegi állományt ebbôl szaporítottam fel. Eleinte a háztáji gazdaságban tartottuk az állatokat. Tavalyelôtt megvásároltam egy 70 férôhelyes istállót a volt téesznél. Úgy döntöttem, hogy a jelenlegi 20 fejôstehén- állományt 35-re növelem, mert ennyivel nyereségessé tehetem a vállalkozást. Az állatok takarmányozásához 50 hektár földterületet mûvelünk, ebbôl csak 3,5 hektár saját. A többit béreljük. Mivel egy embernek sok egy ekkora farm rendezése, a földmûvelési résszel Újvárosi János foglalkozik. Bankkölcsönt vettem fel, mezôgazdasági gépeket vásároltam. Gépekre eddig körülbelül 250 millió lejt költöttem. Következik a fejôgép, a hûtôberendezés megvásárlása, ami elég nagy beruházás lesz. Pályázni nem pályázok, mert nem látom értelmét, inkább saját erôbôl, a nyereség visszafordításával fejlesztem a farmot – mondja Bartha László, akinek a gazdaságából naponta 250-300 liter tej kerül a marosludasi Panem tejfeldolgozóhoz. Különben a faluban több kisfarmot mûködtetnek Pantea Gheorghe, dr. Pavel Vasile, Lung Gheorghe, Bancea Petru, Oroianu Gheorghe és Varga Csaba. A gazdák három csarnokba szállítják a tejet, a már említett Panemnek, az Indlactónak és az Albalactnak. Mindhárom feldolgozó azonos árat fizet a tejért.

A faluban három malom van, a Fülöp Attiláé a legrégebbi, 1990 óta mûködik. Itt a falubeliek, a rántaiak, a közeli települések lakói puliszkalisztnek kukoricát ôröltetnek, állatoknak pedig vegyes gabonát. A molnár mindennap beindítja a malmot, naponta körülbelül ezer kiló gabonát öntenek a garatba. A vám 12 százalék.

– A malom most gyengébben jövedelmez, mert olcsó a gabona, a búza kilogrammja 4000 lej, a kukoricáé 3000-3200 lej, s egyre drágább az áram. Így az üzemeltetési költségek nagyon megnôttek. A havi nyereség körülbelül 4 millió lej. A kis malmoknak az unióban nem lesz jövôjük, ha a falusiak egyre kevesebb állatot tartanak. Ha arra kényszerülünk, hogy bezárjuk a malmot, nem tudjuk, mihez kezdhetünk.

Dr. Kelemen József 1995 óta mûködtet állatorvosi magánrendelôt a faluban. Jobbára a sürgôsségi eseteket látja el. Emellett jut ideje a település könyvtárára is, ugyanis tavaly novembertôl ô tölti be a könyvtárosi állást is, amelyhez sikeres versenyvizsgával jutott. A mûvelôdési otthon épületében mûködô könyvtár kedden és pénteken 13-18 óra között áll az olvasók rendelkezésére.

– Összesen 11.700 kötetet tartunk nyilván, valamennyi régi kiadású. Új egy sincs. Azonban a gyerekek megtalálják itt a román és magyar nyelvû házi olvasmányokat. A könyvtárba 260-an iratkoztak be, jelenleg 54 aktív olvasónk van, fôként gyerekek – mondta az állatorvos könyvtáros.

Több mint egy éve leálltak az észak- erdélyi autópálya építésével, egy idôben teljesen bizonytalanná is vált, most azonban úgy tûnik, ismét nekilátnak. Remélnek-e változást a település életében az autópálya megépítésével?

Kocsis Ferenc: – Reménykedünk a gazdaság fellendülésében. Én betegnyugdíjas vagyok, a vasútnál dolgoztam, feleségemmel alkalmi munkát végzünk, három gyerekünk van, akik ide járnak iskolába. Abban reménykedünk, hogy számukra más lehetôségek kínálkoznak majd, mint annak idején számunkra.

Varga István: – Az autópálya- építés nekünk rosszat hoz. Elsôsorban azért, mert bejön az udvarunkra, s minket nagyon zavar, hogy közvetlen az emeletes házunk mellett fog elhaladni. Amikor ide házat építettünk, nem gondoltunk arra, hogy ez fog történni, s el kell szenvednünk a zajt, port.

Baranyai István: – Abban reménykedünk, hogy a település nyer az autópálya megépítésével. Azért is, mert könnyebben közlekedhetünk, összeköt bennünket a világgal.

Varga Sára: – Az országnak jót hoz az autópálya megépítése, a falunak nem. Már eddig is sok baj volt, a falu központjában lakó szomszédok összevesztek, amikor a nyomvonalat ide-oda költöztették. Mindenki úgy szerette volna, hogy tôle minél távolabb haladjon el az út.

Domokos Mária: – Végre megállapodtak abban, hogy a polgármesteri hivatal mögött fog áthaladni az autópálya. Szerintem a falu életében, fôleg a fiatalok számára, mindenképpen fellendülést fog hozni a megépítése. Valószínûleg a pálya nyomvonalán, a település közelében olyan gazdasági egységek fognak létesülni, amelyekkel munkahelyek is teremtôdnek. S ez nagyon fontos.

Marginean Ana: – Mi úgy gondoljuk, hogy hasznos lesz a falu életében a pálya. Az építkezés alkalmával több falubeli fog munkához jutni. Szerintem az a legfontosabb, hogy megszûnik az az érzésünk, hogy eldugott, elszigetelt településen élünk.

Volt Kézdivásárhelyen egy köztiszteletnek örvendô pékmester, Csulak István, aki a fiaival és jól megfizetett alkalmazottakkal olyan kenyeret sütött az én gyermekkoromban, amilyent azóta sem ettem. A technika fejlôdik és az akkori kézzel való dagasztást ma már gépek végzik. A kenyér minôsége viszont fokozatosan romlott egészen a mai napig. Kézdivásárhelyrôl elköltöztem Kolozsvárra az 50-es évek közepén. Legnagyobb meglepetésemre a kincses városban abban az idôben kiváló minôségû kenyeret lehetett kapni. Igaz, nem volt olyan nagy a választék, mint ma, de a 3-4 féle kenyér ehetô volt és fôleg nem morzsálódott. Visszaemlékszem, 1938–’39–’40-ben Brassóban tanultam a Kút utcai kereskedelmi iskolában, hát olyan csodálatos kenyeret, mint ott, sehol nem sütöttek. Egyébként híres volt országszerte a brassói kifli is. Sajnos évtizedek óta nem jártam arra, nem tudom, mi a helyzet ma. Azt viszont naponta tapasztalom, hogy dacára a korszerûsített sütödéknek és a sok-sok fajta kenyérféleségnek, alig van kenyér ízû kenyér a marosvásárhelyi piacon. Mindegy, hogy mi a cég neve, a kenyér minôsége silány. Az ára viszont nem akar csökkenni, holott az új lej az euróhoz viszonyítva napról napra erôsödik. Az árak – fôleg a gáz, víz, villany és egyéb szolgáltatások – alattomosan emelkednek. Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy a napokban végigjártam az összes bankot, magyarázatot kértem szakemberektôl erre a visszás helyzetre, de sehol senki nem tudott érdemlegesen válaszolni, csak mosolyogtak.

Többször megkérdeztem, miért rossz minôségû a kenyér, és minden eladó egybehangzóan (mintha összebeszéltek volna), a liszt minôségére hivatkozott. Csak azt nem értem, hogy miért veszik meg a rossz minôségû lisztet? Régen miért nem kellett a lisztre kenni a saját hozzá nem értésünket? Mert a fentebb említett idôszakban soha nem láttam és nem vettem annyi gyenge minôségû kenyeret, mint az utóbbi fél évszázadban.

Dávid F. István

Talán a legkiszolgáltatottabb réteg a (nyög)nyugdíjasoké, akiket a mostohaapa állam a ledolgozott, lekínzott évek után "megdob" annyi jövedelemmel, ami elég kifizetni a szolgáltatásokat, melyeknek nem a minôsége, hanem az ára magas. És marad a mindenheti egy kenyérre és tejre, sôt néha kis zöldségre is. Húsféle nem kell, mert ugye, jön az elhízás, vérnyomás, koleszterin stb., akkor pedig gyógyszer is kell, arra meg már úgysem marad pénz. Van, akinek még ennyi sem jut!

Mit csinál akkor a kis öreg? Esetleg elmegy kicsit nyugatabbra, ott a gyereknél jut kis vaj is a kenyérre, s kis kolbász is, bár ott sem fonják kolbászból a kerítést. De van, aki itthon ül, s ki sem mozdul a kis kuckójából, nem is nagyon mer, hisz a közbiztonság csak az illetékesek szerint megfelelô, az utak pedig az adófizetôk pénzén kijavítva balesettel veszélyeztetik a gyalogost (lásd a fôtér kockaköveit).

Mit fundál ki az idôs ember? Folyószámlát nyit a CEC-nél, s felhatalmaz valakit (gyerek, élettárs, jótevô stb.), hogy felvegye a járandóságát. Mert ugyebár tudni való, hogy nem tôkésíteni akarja a fent említett kis pénzecskéjét. A bank annak rendje-módja szerint kitölti a megfelelô rovatokat, a rendelkezésre bocsátott dokumentumok (személyazonossági) alapján, s a kis öreg azt hiszi, hogy a gondok legalább egy részétôl megszabadult. Naná! Nem olyan egyszerû! Kb. egy éve a CEC bevezette, hogy csak akkor adja ki a pénzecskét a felhatalmazott személynek, ha a számla titulárisa kivette elôzô hónapban a bankkivonatot (extrast). Kész röhej! A pénzt megkaphatja, az extrast nem! Persze, ha van közjegyzô által hitelesített felhatalmazás (pluszköltség, utánajárás stb.), akkor már mindent lehet a felhatalmazott személynek. Úgy tûnik, a CEC gyûjti a klienseket! Érdeklôdésünkre a titkárságon a hölgyek (az igazgatót ilyen apró-cseprô ügyekkel nem lehet zavarni!) nagyon kedvesen felvilágosítanak, hogy a Nyugdíjhivatal kötelezte ôket erre a nem népszerû lépésre, mert megtörténhet, hogy a tituláris elhunyta után is a felhatalmazott felveheti a nyugdíjat.

Súgja már meg nekem valaki, hogy ma, a számítógépes nyilvántartás korában, miért nincs lehetôség átvenni a személyi nyilvántartás adatait?

Kerekes Ibolya

Népi gyermekjáték-fesztivál Szászrégenben

A szászrégeni 4-es Számú Napközi Otthon tantestülete immár a harmadik alkalommal szervezett hagyományôrzô fesztivált óvodások részére. Elôször 2003 decemberében, amikor az adventi ünnepkör keretében pásztorjátékokkal, újévi jókívánságokkal leptük meg közönségünket. Tavaly februárban "Itt a farsang áll a bál" címmel szerveztünk vidám, hangulatos ünnepséget. Idén március 16- án került sor a népi gyermekjátékok vetélkedôjére. Ezt a témát Kovács Júlia szaktanfelügyelô tanácsára választottuk. Sikeresnek és érdekesnek bizonyult ez a próbálkozásunk is. Köszönjük a játékot minden részt vevô óvónônek és óvodásnak, a tanácsot, valamint a támogatást a tanfelügyelônônek.

A részt vevô kolléganôk nagy szakértelemmel válogattak a párválasztó körjátékok, becsapós, kitalálós, rejtô-keresô játékok gazdag tárházából, de nem hiányoztak a nap- és esôvarázslók, a nevetési tilalommal járó igen ôsi avatási próbát idézôk sem. Derût és vidámságot sugalltak a gyermekfolklórra oly jellemzô csúfolódó, gúnyolódó hangnemû dalaink is. Egyeseket talán azért kedveltünk jobban és tanítjuk szívesebben, mert mi is így hallottuk és játszottuk gyermekkorunkban. A mûsor annyira gazdag volt, hogy alig egy-két igen kedvelt játék ismétlôdött. Minden óvónô igyekezett a gyermekek életkorának megfelelôen rendszerezni, csoportosítani mind a szövegeket, mind pedig a dallamokat.

Nagy sikert aratott a mi csoportunk mûsora és örömünkre I. díjjal jutalmazott a bizottság. Szakács-Pap Boriska kolléganôm hozzáértéssel állította össze a népi gyermekjátékokhoz illô öltözetet és azt a szülôk szívesen, készítették el.

Azt tapasztaltam, hogy a gyermek a dalba foglalt örömöt, szeretetteljes türelmet meghálálja, viszonozza, továbbadja. Ezt a szülôk is így érezték bizonyára, amikor a tanév elején idén is opcionális tevékenységként a népi gyermekjátékok tanítását választották. Számomra megtisztelô ez a kérés és egyben arra kötelez, hogy a szülôk kérését messzemenôen teljesítsem. Íme ebben rejlik a sikerünk titka.

A közönség – szászrégeni, marosvásárhelyi, dicsôszentmártoni és radnóti igazgatónôk, szülôk, meghívott vendégek – ugyancsak nagy tapssal jutalmazták a 3-as Számú Napközi Otthon óvodásait, akiket Naphegyi Gyöngyi és Hubert Gyöngyike óvónôk készítettek fel. Ôk a II. helyezést érték el.

Az elbíráló bizottság – Marcus Doina zene szakos szaktanfelügyelô, Kelemen Jolán, Moldovan Violeta óvónôk – dolga sem volt könnyû, hiszen minden benevezett csoport jól felkészült. A harmadik díjat Fábián Ibolya és Demeter Csilla, a 3-as Számú Napközi Otthon óvónôinek csoportja vitte el, de nagyon ügyesen szerepeltek Budai Margit és Bachman Mária óvónôk gyerekei is az 5-ös Számú Napközi Otthonból.

Mindhárom fesztivált a román ajkú kolleganôkkel karöltve szerveztük meg. Összesen tizenhárom csoport, több mint kétszáz gyerek vett részt a rendezvényen.

Igyekszünk úgy irányítani gyermekeinket, hogy életüket tudják megtölteni tartalommal, és tarsolyukban legyen bôven "útravaló" a vidám, derûs, tréfás népi gyermekjátékok és dalok sokaságából.

Peres Piroska óvónô, 4-es Számú Napközi Otthon, Szászrégen

Az 1970-es évek elején olvastam egy hírt, mely szerint London belvárosában nagyon sok az üres ház, mert akik tehették, hárman-négyen összeálltak, s a várostól néhány kilométerre ún. "alvóházakat" építettek, munkaidô után s a munkaszüneti napokon ott, a tiszta levegôjû helyeken tartózkodnak. Nem bírták a belváros autó és gyárfüstös levegôjét, inkább vállalták az építés és a napi utazás költségeit egészségük érdekében.

Megvallom ôszintén, hogy akkor nemigen hittem a hír tartalmát. De most elhiszem s helyesnek is találom, ha az egészségükért áldozatot hoztak.

Nyugdíjas éveinkre faluról költöztünk be Vásárhelyre, azzal a gondolattal, hogy az idôs embernek orvosra, kórházra, gyógyszertárra van szüksége. Ez ma is igaz, de ennyi nem elég. Az idôs embernek csendre és jó levegôre, mozgásra is szüksége van.

Mióta utcánkba (Laposnya utca) terelték a forgalmat, nagy a zaj, füstös, poros a levegô. Ha reggel port törlünk, este kezdhetjük elölrôl, minden csupa por. Házaink megrepedeztek, hull a vakolat. Bizonnyal így vannak sok más utcában is a lakók. Most belátom – bár késô bánat –, hogy rosszul döntöttünk, mikor a nyugdíjas éveinket terveztük. A fent írtak igazolására hadd írjak le egy példát.

Egy idôben térden alul a lábaimban izomfájdalmat éreztem. Az orvosok különbözô véleményen voltak, s különbözô gyógyszereket írtak fel. Nem múlt el ez az enyhe, de idegesítô izomfájdalom. Akkor még élt édesanyám Nagyadorjánban, nála tartózkodtam két hétig. Az elsô hét után kezdett megszûnni az izomfájdalom, s aztán el is múlt.

Mikor hazajöttem Vásárhelyre, elmondtam az orvosomnak, aki ilyen magyarázatot adott: Adorjánban, az erdôk, a gyümölcsfák világában sok volt az oxigén. Izmai is többet kaptak belôle, többet mozgott, s ez hozta a gyógyulást. Azóta a szülôfalumat "szanatóriumnak" nevezem.

A Nyárádmentén és sok más térségben, hála istennek, vannak még ún. "szanatórium" falvak. Csupán az a baj ezekkel, hogy nehezen megközelíthetôk. Senki sem törôdik azzal, hogy ezekbe a kis falvakba kisméretû autóbuszok, maxitaxik közlekedjenek. Pedig olyan járatokat is lehetne indítani, mely több kis faluba is betér s felszedi az utasokat. Ezekkel a járatokkal egy csapásra sok mindent meg lehetne oldani. Ha normális körülmények között tudnának munkába járni az emberek, nem költöznének el a szülôföldrôl. Bizonnyal, nyári idôben sokan igénybe vennék a félreesô falvakban üresen maradt házakat. Az ottlakók nem éreznék a társadalom mostohagyermekének magukat. Sürgôsen tenni kell ez ügyben, jó megoldást kell találni.

Balogh Károly

Érdeklôdéssel olvastam a Népújságban a beszámolókat, néztem a képeket a március 15-ei ünnepségekrôl. Milyen jó, hogy annyi szép megemlékezés volt megyénkben és szinte minden településen.

Maroskeresztúron is ünnepeltünk vasárnap, március 12-én a kultúrotthonban. Iskolánk V-VIII. osztályának tanulói szép mûsort készítettek erre a napra, sok Petôfi-verssel, Kossuth- nótával, rövid érdekes történetek felolvasásával. Mi, V. osztályosok pedig egy jelenetet adtunk elô, amely a költô életének utolsó napjairól szól, címe: Utolsót jajdul a lélek.

A mûsor összeállításában tanárnôink irányítottak, segítettek. Örvendünk, hogy sokan ünnepeltek velünk azon a szép vasárnap délutánon. Március 15-én délelôtt pedig ellátogattunk az Eminescu utcai idôsek otthonába, és ott is elôadtuk a megemlékezô mûsort. Ezzel örömöt szereztünk azoknak a néniknek és bácsiknak, akik már nem tudnak részt venni a Postaréten tartott ünnepségen.

Boldogan hallgattuk Suba Ilona tiszteletes asszony dicsérô szavait, akitôl ajándékot is kaptunk: egy-egy református valláskönyvet. Aztán szeretettel beszélgettünk el az otthon idôs lakóival, akiket szívesen meglátogatunk máskor is.

Gálfi Nóra, Maroskeresztúri Általános Iskola

Ismereteim hézagainak pótlása végett érdeklôdéssel olvastam a székely ezermester hagyatékáról szóló cikket. Ugyebár jó pap holtig tanul, a tudomány fejlôdik, az ismeretek gyarapodnak. Következésképpen kiderült, hogy Bodor Péter a bécsi politechnikumban folytatott tanulmányai után Marosvásárhelyre került 1916-ban (az én számításaim szerint úgy 138 éves korában). Az ezermesterség ugyebár hosszú tanulást igényel… Tovább írva vagyon, hogy a híres zenélô kútból "négy csövön igen jó vizû víz folyt". Feltételezem, hogy nem Fodor Sándor tanár úr írta el a dolgokat, hanem a nyomda ördöge felébredt téli álmából és szórakozik az újságírástudók figyelmetlenségén.

Varga Jenô, Marosvásárhely

Szerk. megj.: Tényleg nem a tanár úr írta el…

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Hétvégén, szombaton rendezték a Szovátai Polgármesteri Hivatal és a megyei Sportigazgatóság támogatásával a 4 km-es futóversenyt Szovátán. Összesen 306 versenyzô vállalkozott a táv teljesítésére, melybôl 299-en értek célba. A verseny fôszervezôje, Kulcsár Zoltán elégedetten jegyezte meg, hogy idén túljelentkezés volt tapasztalható és a legfiatalabb versenyzô hatévesen, míg a legidôsebb 82 évesen állt rajthoz.

Gyôztesek:

Abszolút gyôztes Chesches Lucian (Medgyes)

Open kategória, lányok: Marc Alexandra (Marosvásárhely), fiúk: Incze Péter (Szováta)

Gyerek 2 kategória–lányok: Budy Andrea (Székelyudvarhely), fiúk: Dezsô Zsolt Levente (Szováta)

Gyerek 1 kategória–lányok: Marginean Andreea (Medgyes), fiúk: Manoila Adrian (Marosvásárhely)

Junior 3 – lányok: Rus Alexandra (Medgyes), fiúk: Moldovan Danut (Marosludas)

Junior 2 és 1 – lányok: Bocazar Simona (Medgyes), fiúk: Chesches Lucian (Medgyes)

19-29 év közötti nôk: Barna Andrea (Balázsfalva), férfiak: Baban Madalin (Gyulafehérvár)

30-39 év közötti nôk: Herman Maria (Medgyes), férfiak: Csizmadia Zsolt (Székelyudvarhely)

40-49 év közötti nôk: Balian Daniela (Marosvásárhely), férfiak: Zolnai Andrei (Medgyes)

50-59 év közötti nôk: Balan Floarea (Medgyes), férfiak: Cârpaci Alexandru (Marosludas)

60-69 év közötti nôk: Musat Emilia ( Gyulafehérvár ), férfiak: Cioca Ilie (Gyulafehérvár)

70 év fölöttiek: Hecu Iosif (Nagybánya)

f.m.

Kosárlabda

Bemutató mérkôzéseket játszanak a marosvásárhelyi BC Mures A-osztályos csapatának játékosai a város két nagy nevû középiskolájában, a Papiu és a Bolyai líceumokban, a kosárlabda és a csapat népszerûsítésének céljából. A bemutatókon a csapat teljes kerete részt vesz, beleértve a három tengerent&ua