Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Románia számára az összefüggô és célravezetô energiastratégia kidolgozása már csak azért is erôsen idôszerû, mert az Európai Unió is, éppen a napokban, közös energiastratégia kialakításában gondolkodik, márpedig 2007. január 1-jétôl – ebben reménykedünk legalábbis – maga is az EU tagja lesz. A közös energiapolitika pedig Európában sem csupán az ellátás biztonságát jelenti, hisz a brüsszeli megbeszélésen igen lényeges hangsúlyt fektettek az energia árára is, márpedig ez a kérdés Románia számára elsôrendû fontosságú.

Az olcsó és megbízható energiaellátás biztosításában lényeges kerékkötô az elsôsorban orosz energiatartalékoktól való függôség, amit az egyes tagországok protekcionista jellegû intézkedései tetéznek. Márpedig míg a "nagyok" megengedhetik maguknak, hogy egymás között vitázva saját nagy energiakonszernjeiket favorizálják az elvileg szabad közös piacon, Románia, mint jövendô új, az uniós szinthez viszonyítva fejletlen gazdaságú tagország, nincs könnyû helyzetben, amikor lavíroznia kell az egyes nagy európai cégek és Brüsszel, valamint a belföldi olcsó energiára vágyó lakosság elvárásai között.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Románia számára az elkövetkezô néhány esztendô egyik legfontosabb kihívása úgy betagozódni az európai energetikai rendszerbe, úgy részt venni a tervbe vett közös stratégiában, hogy ezzel ne nyomorítsa meg a bérek valóságától amúgy is teljesen elrugaszkodott energiaárakat fizetni kénytelen lakosságát. Miközben arra is figyelnie kell, hogy kellô mértékben odafigyeljen a "zöld energiaforrások" népszerûsítésére, feltétlenül élnie kell az EU csütörtökön megfogalmazott ajánlásával, amelyben tételesen szerepel, hogy minden tagállamnak joga van megválasztani saját energiaforrását.

Nem titok, hogy Oroszország politikai megfontolásból adja a saját érdekszférájában alkalmazott szintnél lényegesen magasabb áron az energiahordozókat, elsôsorban a földgázt az EU országainak, s mint jövendô tagországnak, Romániának is. Ez némileg kényszerhelyzetet teremtett az erôsen földgázigényes felhasználó rendszer miatt, ugyanakkor azonban arra kényszeríti a kormányzatot, hogy alternatív forrásokat kutasson fel. Sajnos, az utóbbi évek tapasztalata az, hogy Romániának nem igazán van mûködô energiastratégiája, az energiaárak pedig nem csak a háztartási fogyasztókat hozzák lehetetlen helyzetbe, de elriasztó hatással vannak a befektetôkre is.

Ez a helyzet nem tartható hosszú ideig. Egy közös európai energiastratégia részeként a belföldi energiaellátásnak is megvan az esélye, hogy biztonságosabban, olcsóbban váljék hozzáférhetôvé. Az azonban egészen bizonyos, hogy az EU nem fogja megoldani Románia energiagazdálkodási gondjait a bukaresti kormány helyett.

Vasárnap kezdôdik a nyári idôszámítás, ekkor Romániában, az európai gyakorlatnak megfelelôen, hajnali 3 órakor 4 órára igazítják az órák mutatóit.

A nyári idôszámítás október utolsó vasárnapján zárul, ekkor nyerjük vissza a márciusban "elveszett" egy órát. A nyári idôszámítást 1976-ban, három évvel az egész világot megrázó elsô olajárrobbanás után vezették be Franciaországban. A hatóságok a lépést azzal indokolták, hogy így 300 ezer tonna kôolajnak megfelelô energia megtakarítását lehet elérni.

Az évek során több mint száz országban vették át a nyári-téli idôszámítás rendszerét, többek között az egykori EGK tagállamai 1986-ban. 2000-ben az akkor már EU-országok úgy döntöttek, hogy meghatározatlan ideig folytatják az órák évente két alkalommal történô átállítását.

Egy néhány évvel ezelôtt végzett felmérés szerint a kétféle idôszámítás segítségével egy nagyobb város egész évi villamos energiájának megfelelô, csaknem 200 gigawatt villamos áramot lehet országos szinten megtakarítani.

Az órák igazításával nem változik a vasúti menetrend, de az óraátállítás miatt a három és négy óra között induló személyvonatokat az állomásokról legkorábban hajnali négy órakor – késve – indítják.

Calin Popescu Tariceanu kormányfô az Európai Unió brüsszeli csúcsértekezletének zárultával egy budapesti látogatást is programjába iktatott. A román miniszterelnököt péntek estére várták a magyar fôvárosba, ahol a Gyurcsány Ferenc kormányfôvel folytatandó megbeszélések fô témája az volt, hogy a két ország miként érvényesítheti közös érdekeit az EU-ban.

A Mediafax jelentése szerint Tariceanu a Liberálisok 2006 Európájáért címû tanácskozáson is részt vesz.

A Demokrata Párt (DP) nem osztja Dorin Florea marosvásárhelyi polgármesternek a minap kifejtett véleményét, miszerint az észak-erdélyi autópályára nincs szükség – jelentette ki a Demokrata Párt elnöke, Emil Boc a kolozsvári Szabadságnak. A központi költségvetésben jelenleg 100 millió dollár van elkülönítve az autópályával kapcsolatos munkálatok kifizetésére. A pénzt várhatóan áprilisban utalják majd át a Bechtel cég számlájára. Szintén áprilisban kerül sor egy költségvetés-kiegészítésre, ennek során további 200 millió dollárt juttatnak erre a célra. Boc úgy véli: így sikerül behozni az idén az autópálya körüli politikai vitáknak tulajdonítható késedelmet, és az útépítési munkálatok az eredeti ütemterv szerint haladhatnak. A pártelnök hozzátette: a magyar hatóságokkal korábban lezajlott tárgyalások során megegyeztek abban, hogy az autópálya romániai, illetve magyarországi szakasza 2011-ben, de legkésôbb 2012- ben találkozzon Borsnál.

– Dorin Floreának elôször a DP elnökével, Emil Bockal kellett volna egyeztetnie, mielôtt nyilatkozik – mondta Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter a Szabadságnak. – Köztudott, hogy Boc az észak-erdélyi autópálya egyik legkeményebb támogatója. Nem világos, hogy a polgármester kinek a nevében beszél és kinek az érdekeit képviseli – mondta. Szerinte az autópálya forgalmát egyelôre nem lehet felmérni, ezért Florea erre vonatkozó kijelentése megalapozatlan.

A lapunk kérdésére Borbély László megerôsítette:

– A kormányzati koalíció az RMDSZ hathatós közbenjárásának köszönhetôen támogatja az észak-erdélyi autópálya megépítését.

Az ilyen elrugaszkodott nyilatkozatok, mint a Dorin Floreáé, azt bizonyítják, hogy Marosvásárhely polgármestere nem tudja képviselni a választók érdekeit, hiszen a régióban mindenkinek egyaránt fontos az erdélyi autópálya megépítése – hangsúlyozta a megbízott miniszter.

Teljesen egyetértek Emil Boc véleményével, miszerint Florea csupán magánvéleményét hangoztatta – összegzett Borbély László.

Egyetértenek az Európai Unió tagországainak vezetôi abban, hogy javítani kell az energiaellátás biztonságát, illetve hogy az uniónak szüksége van koordinált energiapolitikára, derült ki a témáról csütörtök este folytatott brüsszeli állam- és kormányfôi eszmecsere után. A belsô energiapiac liberalizálásával és a határokon átnyúló energiaipari egyesülésekkel kapcsolatos nézeteltérések azonban megzavarták a hangulatot.

Az EU soros elnökségét adó Ausztria kancellárja, Wolfgang Schüssel sajtótájékoztatóján elmondta, a "roppant gondolatébresztô" megbeszélésen az ellátás garantálása mellett szó esett az árakról, a kutatás kérdéseirôl, a megújítható energiaforrások fontosságáról, illetve az energiahálózatok biztonságának jelentôségérôl is. A közös energiapolitika két fontos célja lenne az egységes fellépés a külsô szállítókkal szemben, illetve az esetleges, átmeneti külsô ellátási zavarokkal szembesülô tagországok megsegítése.

Nem tárgyaltak viszont arról, hogy az energiacégeket egyes tagországokban nemzeti védôintézkedésekkel próbálják oltalmazni más uniós vállalatok fúziós törekvéseivel szemben, bár egy tagország – nem derült ki, hogy melyik – szóba hozta ezt a kérdést is, José Manuel Durao Barroso európai bizottsági elnök pedig kiemelte, hogy miközben az EU nyitottságra törekszik más világpiaci szereplôkkel szemben, nem oszthatja meg saját piacát. Mások mellett Jacques Chirac francia elnök viszont arról beszélt, hogy a piac liberalizálása önmagában nem jelenti a teljesítmény és biztonság javulását.

Olaszország korábban tiltakozott az ellen, amit nyílt francia protekcionizmusnak tekint, vagyis az ellen, hogy a francia kormány két nagy energiavállalat, a magánkézben lévô Suez és az állami ellenôrzésû Gaz de France összevonásával igyekszik meghiúsítani az olasz Enel áram- és gáztársaság szándékát a Suez megvásárlására. Az Európai Bizottság vizsgálja, hogy Franciaország megsérti-e a tôke szabad áramlásának belsô piaci szabályait, de a csúcsértekezleten a vizsgálatnak még nem látszott közvetlen eredménye.

A zárónyilatkozat szerint a tagországok egyetértenek az uniós technológiai központ létrehozásában, a kutatásfejlesztési nemzeti költségvetés gyorsabb emelésében, a cégalapításhoz szükséges idô egy hétre rövidítésében már a következô években, továbbá a pályakezdô fiatalok álláshoz vagy továbbképzéshez jutásának biztosításában az iskola elhagyását követô fél éven belül.

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a nemzetközi közvéleményhez fordul, amennyiben a szerbiai belügyi szervek nem állják útját a Szabadkán és környékén elharapózott bûnözésnek, lopásoknak és rablásoknak – közölte pénteken Kasza József pártelnök.

A politikus szabadkai sajtótájékoztatójának legfôbb témája az észak-bácskai városban és környékén elszaporodott bûnesetek voltak. Az MTI-nek nyilatkozva Kasza emlékeztetett arra, hogy pártja kedden felszólította a szabadkaiakat: jelentkezzenek a VMSZ szabadkai irodáján, amennyiben bûncselekmények, rablótámadások áldozataivá váltak.

A pártelnök szerint a felhívás utáni két órában több mint harminc bejelentés érkezett, két nap alatt pedig 61 esetrôl számoltak be a polgárok, és folyamatosan érkeznek még mindig a bejelentések. Kasza szerint csütörtök este a Szabadka melletti Hajdújáráson (Hajdukovo) tartott lakossági fórumon a polgárok azt panaszolták, hogy nemcsak betörések vannak, traktorokat, ekéket és más mezôgazdasági gépeket is lopnak, a rendôrség pedig rendszerint nem tud a bûnesetek végére járni. A magyar politikus szerint a bûncselekmények az elmúlt egy- fél évben kezdtek megszaporodni. "Most már ott tartunk, hogy az emberek önszervezôdve járôröznek éjjelenként az utcákon, mert féltik javaikat. Ez a nyomásgyakorlás újabb formája az itt élôkre, hogy költözzenek el, mert nem érezhetik magukat biztonságban" – mondta Kasza. A pártelnök nem állítja azt, hogy kifejezetten magyarellenességrôl van szó, de tény, hogy többnyire a magyarok tesznek panaszt.

Noha a Lukasenko-rezsim ellen a vasárnapi elnökválasztás eredményeinek meghamisítása miatt tüntetôk száma a hatósági erôszak és a nagy hideg ellenére szinte napról napra csökkent, csütörtökrôl péntekre virradóan még mindig több százan tartózkodtak a téren.

Szemtanúk szerint a fekete egyenruhás és fekete sisakos kommandósok kora hajnalban jelentek meg az Október téren, s mintegy 350 tüntetôt a szó szoros értelmében elhurcoltak onnan. A tiltakozókat teherautókba és autóbuszokba tuszkolták, s ismeretlen helyre szállították ôket. A tüntetôk a földön ültek, s kezükkel kapaszkodtak egymásba, úgyhogy a kivezényelt rendôrök erôszakot alkalmazva egyenként vezették el ôket. Ütlegelésre nem került sor.

Az ily módon ôrizetbe vettek pontos száma nem ismert, de meghaladja a háromszázat. Egyes értesülések szerint köztük van Mariusz Maskiewicz, Lengyelország minszki nagykövete is.

A rendôrség a brutális beavatkozással gyakorlatilag véget vetett a több napja tartó tiltakozó akciónak. Ezt jelzi azt is, hogy a nem egészen húsz percig tartó rendôrségi fellépés után rögtön takarítómunkások jelentek meg a téren.

Néhány órával korábban Alekszandr Milinkevics, az ellenzék legbefolyásosabb csoportjának számító "egyesült demokratikus" erôk" vezetôje bejelentette, hogy az ellenzéki erôk a szombatra tervezett nagygyûlés után befejezik a köztéri akciókat, ugyanakkor – mint fogalmazott – ez nem jelenti a Lukasenko-rezsim elleni harc feladását.

Ursula Plassnik osztrák külügyminiszter sajtókonferencián jelentette be, hogy az EU korlátozó intézkedéseket hozott mindazok, köztük Lukasenko ellen, akik "politikai és adminisztratív szempontból felelôsek a nemzetközi választási normák megsértéséért". Egyúttal felszólította a minszki hatóságokat, hogy tartózkodjanak a tiltakozók elleni további akcióktól.

Bár Plassnik nem bocsátkozott részletekbe, EU- illetékesek szerint a fontolóra vett intézkedések között szerepel a beutazási vízum megtagadása azoktól, akik választási csalásokkal gyanúsíthatók, és bizonyos bankszámlák befagyasztása is. Ugyanakkor gazdasági szankciókat nem terveznek a volt szovjet köztársaság ellen.

John Beyrle szófiai amerikai nagykövet és Ljubomir Ivanov, az ügyletben illetékes bolgár tárgyalóküldöttség vezetôje közös sajtóértekezletén közölte, hogy egyidejûleg mintegy 2-3 ezer amerikai katona fog Bulgária területén tartózkodni. Az elsô egységek 2007-ben vagy 2008-ban érkeznek a balkáni országba.

A három támaszpont közül kettô a bolgár- török határ közelében, míg a harmadik a fekete-tengeri ország középsô részén van. A szerzôdés fontos kitétele lesz, hogy a bázisokról csak a bolgár parlament engedélyével szabad egy harmadik államra csapást mérni – hívta fel a figyelmet Veszelin Bliznakov bolgár védelmi miniszter. A támaszpontok azonban inkább kiképzô jellegûek lesznek, és nem elsôsorban hadmûveleti feladatokat szánnak nekik – mutatnak rá Szófiában.

A dokumentumot Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter áprilisban esedékes szófiai látogatása alkalmával írják alá, amikor a bolgár fôvárosban a NATO külügyminiszterei tartanak tanácskozást. A szerzôdés tíz évre szól, és még a szófiai törvényhozásnak is jóvá kell hagynia.

Tavaly decemberben egyébként Rice négy romániai támaszpont amerikai használatáról írt alá megállapodást.

Bolgár részrôl úgy vélik: a támaszpontok átengedésével valamivel növelhetik Bulgária, az Egyesült Államok, Európa és általában a világ biztonságát.

(MTI) – A román és magyar televízió közötti információcsere élénkítését, az együttmûködés elmélyítését, akár az európai uniós pénzek jövôbeni közös felhasználását is lehetôvé teszi az a keretmegállapodás, amelyet csütörtökön írt alá Bukarestben Rudi Zoltán, a Magyar Televízió (MTV) elnöke és Tudor Giurgiu, a Román Televízió (TVR) elnök- vezérigazgatója.

Rudi Zoltán – aki Martinák Lászlóval, az elnöki kabinet nemzetközi igazgatójával utazott Bukarestbe – az MTI-nek elmondta: a két országnak és a két közszolgálati televíziónak együtt kell mûködnie, hiszen együttesen erôsebbek, hatékonyabbak lehetnek. Mindkét intézmény ugyanazokkal a problémákkal küzd: meg kell újítania technológiáját, szervezetét, mégpedig kíméletlen konku-renciaharc közepette – mondta Rudi Zoltán, hozzáfûzve, hogy egymás tapasztalatainak átvétele is növelheti a két televízió sikerességét.

A megállapodásnak az a lényege – mondta az MTV elnöke –, hogy több információ érkezzen Romániába Magyarországról, illetve Magyarországra Romániából. Románia ráadásul hamarosan az Európai Unió tagja lesz, a határok jelképessé válnak majd. Ennek tükrében a média-együttmûködés még fontosabbá válik, hiszen koprodukciókra nyílik lehetôség, amelyek számára akár az unió forrásait is igénybe veheti a két intézmény – fejtette ki Rudi Zoltán.

A megállapodás csupán a kereteket adja meg, a feleknek a jövôben kell megtölteniük azt tartalommal. A két elnök meg is állapodott abban, hogy a konkrétumok számbavétele érdekében hamarosan újra találkoznak. Vannak ugyanis olyan filmek, témák, ügyek, amelyek alkalmat adhatnak arra, hogy a két televízió közösen gyártson mûsorokat. Az elnökök áttekintik majd, mit tehetnek a mûsorgyártás szintjén, milyen közös produkcióval pályázhatnának az EU-nál, milyen közös programokhoz kérnek támogatást nemzeti kormányaiktól.

Rudi Zoltán Kacsó Sándorral, a Román Televízió magyar szerkesztôségének vezetôjével is megbeszélést folytatott. Áttekintették, hogy miként lehetne segíteni e szerkesztôség munkáját Budapestrôl, s hogy milyen – a magyarországi nézôk számára érdekes – témákat dolgozhatnának fel a bukarestiek.

Nem demokratikus gondolkodásra vall az, ha valaki nem Magyarországon élô és adózó emberek segítségével akarja eldönteni a magyar politika erôviszonyait – mondta pénteken kolozsvári sajtótájékoztatóján Eckstein- Kovács Péter, az RMDSZ szenátora a fideszes Mikola Istvánnak a határon túli magyarokra vonatkozó nyilatkozatára utalva.

Eckstein-Kovács Péter, aki az RMDSZ Szabadelvû Körének elnöke is, egy Kolozsváron tartott sajtótájékoztatón kifejtette: sértônek tartja, hogy Mikola a határon túli magyarokra olyan eszközként tekint, amely egy magyarországi párt hatalmának megôrzését biztosíthatja. Rámutatott: a fideszes politikus nyilatkozata a politikai opciók sokféleségének egybemosását jelenti, arra alapozva, hogy a határon túli magyarok a kettôs állampolgárság megadása miatt hálából úgyis a Fideszre szavaznának. Eckstein-Kovács hozzátette: meggyôzôdése, hogy ettôl függetlenül a Fidesz népszerû párt Erdélyben és másutt is.

A szenátor szerint Mikola nyilatkozata új szándékot fedett fel, hiszen eddig nem volt szó arról, hogy a határon túli magyarok olyan teljes jogkörû állampolgárságot kapnának, amelynek a szavazati jog is része.

Kanyarójárványtól tart a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetése. Tegnap 9 kanyarógyanús gyereket utaltak be, a dicsôszentmártoni kórházba 8-at, míg egy gyereket a marosvásárhelyi fertôzô betegségek klinikájára. A gócpont Dicsôszentmárton és környéke, ahol a közegészségügyi hatóságok nagyszabású védôoltási kampányba kezdtek, mivel idôközben kiderült, hogy közel 300, elsôsorban roma nemzetiségû gyerek nem kapott kanyaró elleni védôoltást. Ugyanakkor elkülönítették mindazokat a személyeket, akik feltehetôen kapcsolatba kerültek a kanyarógyanús gyerekekkel. A tûzoltásszerû intézkedések során számos rendellenességet tapasztaltak, dr. Silviu Morariu, a közegészségügyi igazgatóság vezetôje pedig büntetéseket helyezett kilátásba.

A kilenc gyerek dicsôszentmártoni illetve szászbogácsi származású, roma nemzetiségûek, akiket a jellegzetes tünetek alapján kanyaró gyanújával utaltak kórházba – jelentette be tegnap sajtótájékoztatón dr. Silviu Morariu, a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetôje valamint dr. Ovidiu Butuc, a dicsôi kórház igazgatója. A betegséget még nem diagnosztizálták, a szerológiai vizsgálatok eredménye ugyanis csak jövô héten lesz meg, ennek ellenére az esetek száma és a tünetek alapján járványtani gócpontnak kellett nyilvánítaniuk a környéket, és elengedhetetlenek a betegség elterjedésének megelôzéséhez szükséges intézkedések. A betegeket elkülönítették, azok a gyerekek pedig, akik feltehetôen kapcsolatba kerültek a betegekkel, védôoltást kaptak. A dicsôszent- mártoni kórház vezetése orvosokból amolyan "krízismegoldó egységet" alakított, amelynek tagja egy, a roma lakosság valamint a közegészségügyi hatóság közötti közvetítést végzô személy is, hiszen a megbetegedett gyerekek 99 százaléka roma nemzetiségû – mondta dr. Ovidiu Butuc. Kiderült, hogy a kanyarógyanús esetek elsôsorban a dicsôi Viitorului és Dezrobirii lakónegyedekbôl származnak, amelyek valóságos "járványtani bombának" számítanak, de az is, hogy a védôoltásokat nem kapta meg minden roma gyerek, és felfedeztek 70 olyan személyt (köztük 10 gyereket), akik még személyi számmal sem rendelkeznek. A családorvosok a héten megpróbálták az összes gyereket beoltani, de eddig 230-at sikerült csupán. Mikefalván azonban például 47 gyerekrôl derült ki, hogy nem kaptak védôoltást, tegnap 10 órára berendelték ôket az orvosi rendelôbe, de mindössze kettô ment el.

Dr. Silviu Morariu kifejtette, hogy Szászbogácson a "Burebista idejében alkalmazott gyógyítási feltételeket" tükrözô orvosi rendelôre bukkantak, amelyrôl a közegészségügyi igazgatóságnak még csak tudomása sem volt, pedig már 2 éve mûködött. A "tákolmány"-ba érkezô páciensek inkább megbetegedtek, mintsem gyógyultak, a rendelôbe pedig a magyarsárosi családorvos járt ki. A rendelô létezésérôl és az itteni körülményekrôl sem az orvos, sem a polgármester nem értesítette a közegészségügyi hatóságot. Ennek kapcsán jelentette ki az igazgató, hogy az elkövetkezôkben könyörtelen lesz azokkal szemben, akik nem biztosítják az orvosi rendelôkben a megfelelô egészségügyi feltételeket. Bár ennek ellenôrzése meglehetôsen nehézkes lesz, tekintve, hogy mintegy 400 rendelô létezik a megyében, és csak három ellenôr van. Drasztikusan járnak majd el azokkal a családorvosokkal szemben is, akiket értesítettek a járványtani gócpont felszámolásának szükségességérôl, de nem jelentek meg a közegészségügyi igazgatóság felszólítására. Az értesített 24 családorvos közül mindössze 17-en jelentkeztek, a többiek "valószínûleg a focimeccset nézték" – mondta Silviu Morariu, aki szerint ez a magatartás megengedhetetlen krízishelyzetben.

A roma gyerekek védôoltását a roma lakosság és a közegészségügyi igazgatóság között közvetítô, a roma nyelvet beszélô személyek segítették a héten. Rájuk azért volt szükség, mivel a romák gyakran visszautasítják a védôoltást, nem jelennek meg a beütemezett idôpontban, és nem ismerik a kockázatokat. Ilyen közvetítô személy jelenleg hat van a megyében, akik minimálbért kapnak. Dicsôszentmártonban egyetlen közvetítô segíti az egészségügyi hatóságok munkáját. Silviu Morariu szerint nagyszámú közvetítôre lenne szükség, de egyelôre újabb hat személy alkalmazására kaptak engedélyt a szaktárcától.

Az EU a csatlakozás után is monitorizálhatja Romániát bizonyos területeken, ez azonban nem zavarja a bukaresti vezetést, jelentette ki pénteken Traian Basescu.

Az államfô elmondta, az Európai Bizottság szintjén elvi viták vannak arról, hogy Romániát monitorizálják-e bizonyos területeken a csatlakozás után is, de hivatalos döntés még nem született az ügyben.

Basescu hangsúlyozta, Romániát nem zavarja a monitorizáció lehetôsége, az a fontos, hogy a csatlakozás 2007. január elsején megtörténjen.

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök "a félreértések elkerülése végett" hangsúlyozta, hogy errôl még nem született hivatalos döntés, noha az EB-ben tárgyalnak a kérdésrôl. Az államfô és a miniszterelnök kifejtette, a monitorizáció akár kedvezô is lehet Románia számára, mivel ezáltal bebizonyítaná, hogy kész teljesíteni vállalt kötelezettségeit a csatlakozás után is.

Basescu és Tariceanu optimista

Franciaország és Németország csak azt követôen ratifikálja Románia EU-csatlakozási szerzôdését, hogy az Európai Bizottság nyilvánosságra hozza a májusi országjelentést – közölte pénteken Brüsszelben Traian Basescu államfô.

Az elnök és a kormányfô rövid megbeszéléseket tartott pénteken Jacques Chirac francia államfôvel, illetve Angela Merkel német kancellárral.

Basescu elmondta, Franciaország és Németország azért hozta ezt a döntést, mivel a "politikai atmoszféra" egyik államban "sem kedvez az EU- bôvítésnek".

Calin Popescu Tariceanu közölte, Jacques Chirac biztosította Romániát, hogy Franciaország támogatja csatlakozását az EU-hoz.

"Azt szerettük volna, ha Franciaország felgyorsítja a ratifikáció folyamatát, de Chirac elnök azt mondta, nincs probléma, még ha Párizs csak a májusi országjelentés után is ratifikálja a csatlakozási szerzôdést" – mondta a kormányfô. Hozzátette, Németország ugyanezt a stratégiát követi.

Március 25. ünnep a román rendôrök számára. Ma 184 éve, épp a "Szeplôtelen fogantatás" napján, egy szimbolikus gesztus történt, ami máig megmaradt. Azzal, hogy Dimitrie Grigore Ghica uralkodó átadta a Városkapitányság zászlóját Mihaita Filipescu városkapitánynak, legalizálták a rendôrség mûködését.

A román rendôrség napja minden rendôr számára a társadalommal szembeni kötelezettség mérlegét jelenti.

Az a pont, ahol találkozik a múlt, a jelen és a jövô.

Visszatekintve a Maros megyei rendôrség eredményeire, megállapíthatom, hogy teljesítettük társadalmi kötelességünket, ugyanakkor azonban nem tekinthetek el attól a ténytôl, hogy nem mindig léptünk a várt minôségben és hatékonysággal.

Nem mindig sikerült meggyôznünk a közösség tagjait a rendôrség társadalomban betöltött szerepének fontosságáról.

Ha a céljainkat nem tudjuk sikerre vinni, ha nem tudjuk meggyôzni felebarátainkat, hogy szövetségesünk legyen a törvénytelenségek elleni harcban, biztos, hogy szankcionálni fog bennünket a Maros megyei társadalom.

Tudatában kell lennünk annak, hogy egy nemzet csak a törvények által, a felelôsségtudat és az összefogás által válik szabaddá.

A köz javáért való együttmûködés a szolidaritás erkölcsi jellegzetessége. Felkérem hát önöket, fogjunk össze – civil társadalom, sajtó, rendôrség – a siker érdekében.

Ami a Maros megyei rendôrkollégáimat illeti, tudatában vannak, hogy nekik a moralitás, becsületesség, önzetlenség példaképének kell lenniük, támogatás minden, a bûnözés áldozatává vált állampolgár számára, vagy a közrend biztosításában.

Szükség van egy egész sor magas fokú érték gyakorlatba ültetésére, hogy gyôzedelmeskedhessünk az emberi alávalóság és a törvénytelenség elleni harcban. Sokszor a magánéletünket, sôt a családjaink sorsát áldozzuk fel ezért a szakmáért.

És tudom azt is, kedves Maros megyei rendôrkollégák, akkor mondhatjuk, hogy a nemzet jólétének garanciájává váltunk, hogy teljesítettük a várvédô hivatásunkat, ha a felebarátaink bizalommal fordulnak hozzánk a problémáikkal.

Engedjék meg végül, hogy önökön keresztül azokhoz az emberekhez szóljak, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerülünk: értsék meg, hogy a rendôrök is emberek, nem angyalok, de nem is ördögök, egyszerûen csak civil katonák, a rend ôrei.

Kedves kollégák, a Maros megyei rendôrparancsnokság munkaközössége, kérlek benneteket, úgy viselkedjünk, hogy elnyerhessük az állampolgárok megbecsülését.

Egészséget kívánok nektek ebben a magunkra vállalt nemes hivatás betöltésében, a szakma gyakorlásában, amelyre, biztos vagyok benne, büszkék vagytok.

Csapónál a Maros szintje elérte az országúti töltést

A legutóbbi kormányülésen december 31-ig hosszabbították meg az egészségügyi szolgáltatókkal megkötött keretszerzôdések érvényességét.

Az intézkedés a pénzügyi és szerzôdéskötési megjósolhatóságot biztosítja az idei évre – indokolta meg a kormány döntését Eugen Nicolaescu, a szaktárca vezetôje. Ezzel szemben azt is kijelentette, hogy az egészségügyi reformcsomag életbe lépésével a keretszerzôdések módosulni fognak. A meghosszabbítás azért volt szükséges, hogy az egészségügyi szolgáltatók ismerjék a 2006-os költségvetést. Ugyanakkor a miniszter szerint a szaktárca és az országos egészségbiztosítási pénztár közös rendeletek kibocsátására készül, amelyek kiküszöbölik a jelenlegi erkölcstelen és helytelen különbségtételt a kórházak között. Jelenleg ugyanis vannak azonos feltételeket biztosító kórházak, amelyek sokkal nagyobb összeget költhetnek a hasonló betegségben szenvedô személyek ellátására. A politikai alapon megállapított különbségek kiigazítását ígéri a miniszter, aki szerint a kórházi ellátásra szánt összeget az idén 50, jövôre 100 százalékosan emelik.

Ugyanakkor országos liciteket szerveznek a gyógyszerek és gyógyászati segédanyagok beszerzésére, amitôl a korábbi években megszabott árak csökkenését remélik. Bevezetik továbbá a gyógyszerforgalmazók érdekeltté tételét abban, hogy a megállapított költségvetést ne lépjék túl a felhasználók, ami a gyógyszerárak és a gyógyszerfogyasztás mérsékléséhez vezet – nyilatkozta a miniszter.

Sz.Cs.

Azt mondják, hétfôn még a fû sem nô, no a Kolozsvári Televízió háza táján ez másképpen történik. Pezseg az élet, hódítanak a mûsorok; színesre teríti például hétfôn a RTV2-n 16.30 órai kezdettel TÖRZSASZTALát Bardocz Sándor fôszerkesztô, akinek vendége nem más, mint a nemrégiben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével kitüntetett Kántor Lajos. Kuriózumszámba megy Vig Emese dokumentumfilm-sorozatának elsô része, amely az 1956-os események erdélyi történéseinek állít tükröt. Címe: A Dobai-per.

Szerdán, március 29-én 15 órától, az RTV 2-es csatornáján a PONT ÉS ELLENPONT címû kritikai-mûvelôdési magazinmûsorban a Kolozs megyei magyar néptáncegyüttesek VIII. találkozójáról, a Gy. Szabó Galériában megnyílt Bocskai István nyomában címû fotókiállításról, valamint a Magyar Opera évfordulós Bartók- hangversenyérôl lesz szó.

Csütörtökön 17 órakor nagyot pendül a stúdió, ugyanis legnépszerûbb, Szatmárnémetitôl Gyimesbükkig, Nagyenyedtôl Nagyszebenig, Kolozsvártól Érkörtvélyesig gyûrûzô, telefonos játékkal tarkított, egyenes adásban sugárzott szolgáltató magazinmûsorunk, a TÁRSALGÓ lép színre.

Ezt a SZEMTANÚ követi, amely – ez egyszer – a Bolyai Egyetem létrehozásának esélyeit boncolgatja. Tegyük hozzá: frissen fent szikével.

(Na) nézze meg az ember!

Járom az utat

… Marosvásárhelyen, ahol 1989 óta több intézményt, iskolát és utcát neveztek el jelentôs személyiségekrôl, de sehol sem találkoztam Szotyori József, Viola József és Knöpfler Vilmos nevével, pedig megérdemelnék, hogy a Szentgyörgy (ma Forradalom) utcai kórház valamelyikük nevét viselje.

Vásárhely lakói ma természetesnek tartják, hogy aránylag jól felszerelt kórházak (klinikák) és neves orvosok (orvosprofesszorok) állnak a gyógyítás szolgálatában. Ugyanakkor tisztában vannak azzal is, hogy európai mércével mérve, csak néhány kórterem s az Arafat vezette rohammentô-szolgálat közelíti meg az elôírt nemzetközi normákat.

Városunkban az egészségügy hosszú és göröngyös utat tett meg, míg a mai színvonalra emelkedhetett. A krónikák szerint a Klastrom (ma Mihai Viteazul) utcai zárdában ispotályt mûködtettek, de azt a XVI. században a klastrom megszüntetésével felszámolták, s így az elkövetkezendô idôben Vásárhelyen szervezett betegellátásról nem beszélhetünk.

Az 1708, majd 1719-ben városunkban pusztító pestissel képtelenek megbirkózni, az 1738-39-es években már 900 ember lesz a pestis áldozata, majd 1831-ben és 1836-ban újabb 200 lakos hal meg a kolerajárvány következtében. Ilyen körülmények közepette 1811-ben Szotyori József orvos javasolja a városi tanácsnak egy 12 ágyas ispotály (kórház) létrehozását a Kövecses (a volt II. Rákóczi Ferenc, ma Avram Iancu) utca környékén. (Ma az épületet hiába keressük, rég lebontották, ma csak az utcanévben: Régi Kórház – Spitalul vechi maradt fenn az emléke.) A város lakosságának növekedése nyomán 1854-ben egy új, 70 ágyas kórház felépítését vették tervbe a Szentgyörgy (ma Forradalom) utcában. A telket báró Apor Lázártól vásárolták, a másik részét gróf Bethlen Sámuelné Cs. Korda Zsuzsa adományozta. A kórház felépítésének 22.000 pengôforint alaptôkéjéhez 500 aranyat adományozott a Nyárádköszvényesen született, Moldovába elszármazott kiváló magyar orvos, Viola József (1770–1858), aki 1808-tól Strudza meghívására Jászvásáron (Iasi) a Spiridon kórház igazgatójaként, késôbb a moldovai kórházak egészségügyi kormányzójaként vett részt a pestis- és a kolerajárványok megfékezésében.

A Szentgyörgy utcai kórház épületének bôvítésére, felújítására 1881-ben került sor, Zarándi dr. Knöpfler Vilmos orvos, királyi tanácsos, országgyûlési képviselô és kórházbizottsági elnök vezetése alatt, amikor 150 ágyasra növelték helyi alapokból az intézmény befogadóképességét. Az 1940-es években teljesen felújították és azóta többször átalakították az egészségvédelem ezen ôsi hajlékát (fotó).

A kórház igazgatósága és a városi tanács feladata, hogy a Szentgyörgy utcai kórház az arra érdemes orvos elôdök és támogatók egyikének a nevét viselje.

Intézkedniük kell, hogy a jelenlegi Braila utca visszakapja Knöpfler Vilmos nevét, ugyanakkor Szotyori Józsefrôl és a iasi-i temetôben nyugvó Viola Józsefrôl is utcát nevezzenek el.

Fodor Sándor (S.)

A jelenkor világtörténelmi jelentôségét a világgazdaság három nagy agglomerációja közötti verseny fogja jellemezni. Hogy milyen lesz – akár csak néhány évtized múlva – a világ politikai és gazdasági térképe, az attól függ, hogyan alakulnak az erôviszonyok Európa nyugati fele, Észak-Amerika és a Távol-Kelet között. Ebben a versenyben az Európai Unióba szervezôdött Nyugat-Európa ugyan ma még elônyös pozícióból, de már számos hátránnyal indul. A hátrányok között kettôt, a nemzeti és nyelvi tagoltságot és a szerényebb gazdaságföldrajzit tudomásul kell venni. A harmadik fékezô tényezôt, a lakosság térbeni stabilitását azonban ritkán gondoljuk át, és nemhogy megszüntetnénk, hanem még a spontán felszámolódását is lassítanánk.

Az Európai Unión belül a munkaerô mobilitása a tizedét sem éri el annak, ami Észak-Amerikában száz éve, Kínában pedig jelenleg már jellemzô. Észak-Amerikában az államok között majd százszor annyi ember változtatja a lakóhelyét, mint az EU tagországai között! Az államokon belüli lakhelyváltoztatás mértékében a különbség majdnem hasonló. Kínában is az emberek tízmilliói vándorolnak évente oda, ahol munkaalkalmat remélnek. Vagyis nem a tôke megy az emberek után, hanem fordítva.

Az EU-ban viszont a munkahelyek vándoroltatására költenek hatalmas összegeket, noha tudjuk, hogy történelmünk, kultúránk, nyelvünk a munkaerô országok közötti mozgását eleve számottevôen korlátozza, tehát megkülönböztetett erôfeszítéseket kellene ennek legyôzésére fordítani. Ennek ellenére mindent megtesznek a nemzeti kormányok, de még Brüsszel is, hogy fékezzék a munkaerônek a kívánatos létszámnak még a tizedét sem elérô vándorlását. Ebben a törekvésükben a tagállamok politikusai a közvéleményre is támaszkodhatnak. Minden olyan ország, amelyikben magas a hatékonyság, betegesen fél attól, hogy más államok polgárai oda költözzenek. A szegényebb tagországok vezetôi pedig attól félnek, hogy a munkaerô java el fog vándorolni.

Abban még megvan az egyetértés, hogy a tôke oda mehessen, ahol hatékonyabb, de arról hallani sem akarnak, hogy a munkaerô esetében is erre volna szükség. Pedig az EU gazdasága csak akkor lehet versenyképes, ha mind az áruk és szolgáltatások, mind a tôke, mind a munkaerô szabadon áramlik. E három közül a legnagyobb hatékonysága a munkaerô áramlásának lenne.

Ha Európa nyugati felén a munkaerô térbeni mobilitása a jelenlegi szinten marad, elkerülhetetlen a lemaradása. Jó, ha fontolóra vesszük, miképp növelhetô a mobilitás mértéke, mert enélkül a lemaradás veszélye fokozottan fenyegeti térségünket is.

A BACH-TERÁPIA LÉNYEGE

Bár munkásságát nyugdíjazásáig a klasszikus orvostudomány területén fejtette ki, a marosvásárhelyi Tordai Zoltán ma egy egészen más módszerrel, az úgynevezett Bach virágterápiával gyógyít. A terápia lényege, hogy a gyógyulásnak bensônkbôl kell elkezdôdnie. Ha tudjuk, hogy a betegség oka bennünk van, úrrá lehetünk rajta, ami a szorongás és félelem megszûnéséhez vezet. Ily módon olyan energiamennyiség szabadul fel szervezetünkben, ami eredményesen szolgálja a gyógyulást. Ebben segítenek a Bach-féle virágeszenciák.

– Ahhoz, hogy a Bach-féle gyógyítási módot megértsük, tudnunk kell, hogy minden, ami létezik, egy univerzális energiamezôt alkot. A csillagok, a föld, az óceán, a növények, az állatok, ember ennek az univerzális energiamezônek a meghatározott minôségi formái. Az energia különbözô rezgéseit érzékszerveink mint az anyag különbözô megjelenési formáit fogják fel. Az univerzális energiamezô apró részelemekbôl, apró erôvonalakból, úgynevezett szuperhúrokból áll. Ezek az erôvonalak folyamatosan rezegve terjednek a világegyetemben. Mindent betöltenek, mindent áthatnak, mindenütt jelen vannak, s hatalmas mennyiségû energiát és információt hordoznak. Minden anyag, beleértve az emberi testet is, a szuperhúrok alacsonyabb rezgéseibôl és kisebb energiájából épül fel. Annak ellenére, hogy elkülönült egyéneknek érzékeljük magunkat, valójában REZGÔ ENERGIALÉNYEK vagyunk, szoros kapcsolatban minden teremtett lénnyel, anyaggal, az egész univerzummal. Ugyanakkor, a teret kitöltô magas frekvenciájú univerzális energiához is hozzájutunk, több szinten is. Csak a személyen múlik, hogy milyen frekvenciákhoz juthat hozzá, melyiket alkalmazza és mire. Tudnunk kell, hogy ez a csodálatos energia hozott létre, ô tart fenn, ô betegít meg, és csak ô gyógyít meg! Felhasználhatjuk, ha ismerjük, és csak akkor ismerhetjük, ha kellô alázattal közeledünk hozzá.

Napjaink tudománya azonban csak a kauzalitást veszi figyelembe. Mivel sem a lélek, sem a szellem anyagilag nem mérhetô, nem bizonyítható a pillanatnyilag rendelkezésünkre álló eszközökkel, az orvostudomány számára nem is léteznek. Marad a test, ami akár atomjaira is szedhetô, elemezhetô, mérhetô, leírható stb. Meg is teszik, s ma már hihetetlenül sok és pontos adat birtokában van az orvostudomány, amit fel is használ. A tünet betegség lesz, ami ellen keresztes háborút hirdetnek. A tünetet ugyanis el lehet némítani, más szervre és szervrendszerre lehet hárítani, de az okot, ami felszínre sem került, s így magát a betegséget megszüntetni, gyógyítani nem lehet. Egy idô után egészen máshol, más formában újra jelentkezik.

Az általában mindenütt jelen lévô kórokozók, baktériumok, vírusok is akkor támadnak, ha a szervezet kész fogadni ezeket a támadásokat, létrehozván a tüneteket.

A mai orvostudományt a társadalombiztosító szelleme (amely meghatározza, hogy a pénzt gazdaságosan kell felhasználni, egy betegre mennyi idôt lehet szánni, hány nap alatt lehet egy kórházi ágyat gazdaságosan kihasználni, hány tekercs WC-papír jár egy osztálynak és így tovább), a gyógyszergyártók és forgalmazók valamint az egészségügyi készülékek gyártóinak és forgalmazóinak szelleme határozza meg. Az orvos a fentieknek teljesen kiszolgáltatva igyekszik eleget tenni hivatásának. A beteg teste csak mint kórlapszám van jelen. Kiszolgáltatottságának érzése lehetetlenné teszi öngyógyító erôinek mozgósítását, ami a gyógyuláshoz vezetô egyetlen igazi erô.

Korunk pszichológiája is megmaradt az anyagi kauzális szinten. A lélek megnyilvánulásaival foglalkozik, és ezeket az agy és az idegrendszer mûködésére redukálja. Egyedül a modern fizika lépte túl ezt a határt. A modern kvantumfizika eredményei ugyanis az egység elfogadását jósolják.

(Folytatjuk)

Lejegyezte: Bodolai Gyöngyi

A brüsszeli Atomium nemrég befejezett felújítása során Alicia Framis katalán mûvész lehetôséget kapott arra, hogy az építmény egyik gömbjét gyerekek számára kiképzett szállóvá alakítsa.

Framisnak azután keletkezett ez az ötlete, hogy egy éjszakát töltött benne. "Nagy élmény volt, az Atomium úgy mozog, mint egy hajó, és különleges élmény volt tudni, hogy az ember fent van a levegôben és közben úgy érzi, hogy bárkában van" – mondta az El País címû spanyol napilapnak.

A gömbben lévô nyolc szoba vízcseppet formáz. Nappal fel vannak függesztve, csak éjszakára engedik le ôket. Mindegyikben 3-4 embernek van hely. A gömb fel van szerelve mosdókkal, tusolókkal, sôt, van egy kis, Petit Club Sandwich-nek elnevezett étterme is. Éjszaka, amikor az Atomium bezár, a gyerekek birtokolják az egész építményt.

Framis azzal az elképzeléssel tervezte meg a kis szállót, hogy lehetôséget adjon a gyerekeknek megtapasztalni a szülôktôl, a felnôttektôl való függetlenség érzését, hogy kicserélhessék gondolataikat más gyerekekkel, hogy megtanulják az együttélés szabályait faji elôítéletek nélkül. A vízcsepp alakú szobák üzenete pedig az, hogy a XXI. században a víz olyan drága kincs, amire vigyázni kell.

Framis már a világ több részében tervezett alternatív, gyerekeknek és felnôtteknek szolgáló helyiségeket. Ilyen például a spanyolországi Leónban a Blood-Sushibank, ahol az emberek vért is adhatnak és szusit is ehetnek. Szokatlan rendezvényeit bemutatta a londoni Tate és az amszterdami Van Gogh Múzeum is.

Mintegy 600 ezer kutyát tartanak Ausztriában: a rendelkezésre álló legutóbbi, 1998-ból való adatok szerint akkor a 3,2 millió háztartás 13,4 százalékában tartottak egy vagy több kutyát.

Az Ember-Állat Kapcsolat Interdiszciplináris Kutatóintézetének (IEMT) becslése szerint jelenleg 590 000 – 640 000 kutya él Ausztriában.

Kurt Kotrschal, az IEMT elnöke, a Grünau székhelyû Konrad Lorenz Kutatóintézet vezetôje több társszerzôvel a 2004-ben megjelent Faktor Hund (A kutya mint tényezô) címû könyvben megpróbált tudományos alapokon összképet adni a kutyatartás elônyeirôl és hátrányairól. Ezek szerint az ebtartás évente 680 millió eurós forgalmat generál, ami a szabadidôs tevékenységre fordított összegek mintegy négy százalékának felel meg. Állatonként ugyanis 960 eurót költenek rendszeresen, és ehhez még legkevesebb jó 1420 eurónyi egyszeri kiadás járul.

A kutyák által elôidézett anyagi károk több mint 50 millió eurónak megfelelô összeggel terhelik meg a társadalmat többek közt városok beszennyezése, állatmenhelyeken történô elhelyezés és évente akár nyolcezer esetben harapás és karmolás által.

Végül Ausztriában becslések szerint 11000 speciális képzettséggel bíró eb teljesített szolgálatot a rendôrség, a hadsereg és a mentôk kötelékében, vagy dolgozik kisegítô vagy terápiás kutyaként.

Székelyvásárhelyen – a város középkori neve – Szent Ferenc barátai a XIV. században építették a késôbb készült vár területén lévô Régi templomot és kolostort. Az egyhajós templomnak csak a szentélye, a kolostornak pedig csak egy terme áll, amelyet gótikus terem néven használnak, a szentélyt pedig könyvtárnak. A tipikus gót stílusú elrendezésû templom szentélyének csúcsíves ablakai mérmûvesek, egyik ablak béletén a freskótöredék két szent vagy püspök arcképét örökíti meg.

A XV. század derekán a ferencesek elkezdték építeni a Nagytemplomot, amelyet 1490-ben szenteltek fel. A Nagytemplom hajójához kapcsolódik az ugyancsak hosszú gótikus szentély, melynek közvetlen kapcsolata volt a gótikus teremmel, tehát az volt a templom sekrestyéje. A Nagytemplom szentélyének mennyezete csúcsíves, a hajóé – késôbb készített – vakolt síkmennyezet, barokkos díszítéssel. A fô és a déli oldal bejárata béletesen csúcsíves, az utóbbi timpanonját freskó díszíti, mindkét templom hossz- és szentélyfalait támpillérek tagolják.

1492-ben Báthory István erdélyi vajda és országbíró, a maga hatalmának erôsítése végett, a régi templom szentélyét magasíttatta, bástyává alakíttatta, várkastély építéséhez kezdett. A ma is álló várat Borsos Tamás kezdte építeni az 1600-as évek elején, az építéshez az engedélyt Bethlen Gábortól szerezte. 1616-ban a nagy fejedelem a várost szabad királyi rangra emelte és Marosvásárhely néven nevezte.

A XV–XVI. század mûvészete az antik mûvészet újjászületése. A reneszánsz kialakulása szorosan összefüggött a városi polgárság kifejlôdésével. Az építészetben a reneszánsz mesterek antik szerkezeti és díszítôelemek újrafelhasználásával készítették építményeiket. Lakóházaikat részben favázzal vályogolva (vakolva), részben kézzel formált s égetett téglával készítették, földszintes vagy emeletes magassággal, zsindellyel vagy cseréppel fedve. Idôálló "kôházat" magasabb rendû polgár épített.

1567-ben Oppidum Wasarhelyt 125 kapuval (családi házzal) számolták s a Székelyföld fôvárosaként tartották nyilván. A XVII. században már 200-300 kaput számoltak, a század végén 460 családi ház állt. A város legrégibb egyemeletes kôháza 1554-tôl áll az egykori Nagyszentkirály és a Szentgyörgy utca sarkán. Építtetôje Köpeczi Tamás volt, 1756-ban gróf Teleki László vásárolta meg. A sarokház lábakon állóan épült a reneszánsz hatása alatt. Új tulajdonosa 1763-ban a házat átalakíttatta, árkádíveit részben befalaztatta s homlokzatait már a barokk hatása alatt készítette.

A Köpeczi–Teleki-házzal szemben lévô sarkon állt az egyemeletes Lábasház hat ívnyílás hosszával. 1732-ben a római katolikus egyház vásárolta meg s bôvítette iskola, bentlakás, "táplálda" részére. 1837-ben tûzvész károsította az emeleti részt, s újjáépítésekor egy emeletszinttel magasították, a két utcai homlokzata barokk díszítéssel készült. A munkálatok során a földszinti árkádíveket zárttá tették üzlethelyiségek nyerése érdekében. Az üzletek bejáratait különbözô ajtókkal-ablakokkal zárták be. Az 1960-as években, a Lábasház homlokzatainak helyreállítási munkálatai során az árkádíveket kibontották s egyforma kinézésû üvegajtó bejáratokkal tették zárttá.

A már említett Vártemplom romosodott mennyezetét 1693-ban fakazettás mennyezettel cserélték fel, a reneszánsz divatja szerint. Annak pusztulása után két tábla maradt meg, azok a templomban a papiszék felett, a falon láthatók.

(Folytatjuk)

Keresztes Gyula

Letagadhatatlan birtoklevelünk, mindenekelôtt a Kárpát-medencében fennmaradt rovásírásunk kôbe vésett nyomai, amelyeknek egyértelmû üzenetei vannak a ma embere számára is. Én elsôsorban számokat szeretnék bemutatni, néhány gondolat erejéig, mások kutatásai nyomán.

A magyar rovásírásban is vannak számok, és azok nagyban hasonlítanak a római számokra (így tanították és tanítják az iskolákban), csupán annyi a kis szépséghiba, hogy a mi rovásírásunk legalább 6000 éves, ameddig a római számok legfeljebb két évezredesek. Ôk az etruszkoktól vették át nagy részét, a többit a görögöktôl.

Vegyük csak szemügyre rovásírásunk számait:

I II III IIII V = 1, 2, 3, 4, 5

Ez nem valami hiba, hanem a mi négyesünk, még mindig sok régi ingaórán és zsebórán láthatunk ilyen rómaitól eltérô négyest, csakhogy ez elôbb volt a római számoknál.

Fontos, hogy az ötödik más, nemcsak számrendszere miatt (eleink többek között az ötös számrendszert is használták), hanem azért is, mert ez egyúttal arra is mutat, hogy a mindenható az ötös szám elérésével lesz teljességgé. (Quint essentia.) A téridô speciális fénykvantumában öt egymást kergetô idôforrás (ko) van, a hatodikkal már kezdôdik elölrôl: VI, VII, VIII, VIIII, X, ?, Æ, * = 6, 7, 8, 9, 10, 50, 100, 1000

Eleink a világot szimmetrikusnak tudták, ez látszik a számokból is, mert ha az ötöshöz hozzátesszük a szimmetrikusát, a tízest, az ötvenbôl a szimmetrikusával a százast kapjuk, sajnos, nem kaptam meg az ötszázast (eredetiben), hogy összehasonlítsuk az ezressel, a nyolcágú csillaggal, ami a fénykvantum jele.

Nyelvünk egészében is gyakran használja ezt a logikát, nagyon sok tükörszimmetrikus szavunk van: ER-RE, AR- RA, EB-BE, AB-BA, UC-CU, AD-DA stb.

Számokról lévén szó, nézzük meg, hogy írták a számokat a valamikori közép- amerikai maják. Emlékezzünk, hogy a székely rovásoknál a változás ötnél következett be, így mûködött a mi számrendszerünk. Lássuk a maják számait :

•, ••, •••, ••••, – , = 1, 2, 3, 4, 5 és így tovább, hasonló logikával.

Ebben a számrendszerben két jel van, a pont és a vonal, akár a Morze-jelek, vagy 0, 1, akár az amerikai számítógépek számrendszere (digitális).

Nekünk azt tanították, hogy mi arab számokat használunk. Azok a számok, amelyeket mi használunk, nem arab eredetûek, hanem Indiából származnak kb. i. sz. 500-ból, arab közvetítéssel. Íme az arab számok:

?,1, 2, ?, 4, 5, 6, ?, 8, 9, = 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

Egyedül a kilences hasonlít a mi számunkhoz.

A sumerok, akik magukat KU-MAG-HAR-nak (az égi tudás népe) nevezték, 60-as alapú (ékírásos) számrendszert használtak, amit ma is használunk az idô- és a szögmérésre:

1°= 60'

1'= 60"

Az idô esetében:

1 óra = 60 perc

1 perc = 60 másodperc

Ugyanitt megjelenik a 24-es alapú számrendszer is a nap 24 órára osztásában, ezt is tôlük örököltük.

Mindenesetre, az egész nyugati civilizáció elég jól orientálódott (keletre tekintés), amíg ide jutott, ahol ma van.

Csata Ernô

"KI LÛTTE A MAJARSÁGOT?"

Dr. Deák István két könyvet írt vadászkalandjairól, most kezdôdô sorozatunkban azokat az élményeit meséli el, amelyeket nem közölt a könyvekben, elsô alkalommal kerülnek a nyilvánosság elé.

– Nyári ôzbakcserkészés alkalmával sokszor elnézegettem a Marossárpatak környékén elterülô dombvidék zsombékos tájait. A vad szempontjából kitûnô rejtekhelyek, cserjés sûrûségek, árnyékos völgyekben hûvös vizû patakok folydogálnak, ahol a vaddisznók árulkodó nyomait bámultam meg sokszor. Mindig kívánkoztam ide vaddisznó-vadászatra. Eljött a várva várt, szép októberi nap, amikor marossárpataki vadászcsoport meghívottjaként részt vettem a vaddisznóhajtáson. Egész délelôtt csak nyomokat láttunk. Eljött az ebéd ideje, letelepedtünk egy napsütötte tisztáson, és ahogy szoktuk, kisebb-nagyobb csoportokban fogyasztotta ki-ki a felcsomagolt ételét.

Domi bácsi, a terület vadôre, hatvan év körüli, jó beszédû, pirospozsgás, köpcös ember, az idôsebb, alacsony termetû Marci bácsival egy bokor mellett helyezkedtek el. Puskáikat a bokor ágainak támasztották, állva falatozgattak, beszélgettek, találgatták, vajon hol lehetnek a vaddisznók. Hirtelen fácánsikítás törte meg a csendet, mindenki felfigyelt és meglepôdve láttuk, hogy a Domi és Marci bácsi által "ôrzött" bokorból egy fácán "húzza" ki magát, "jajveszékelve" próbál menekülni. A két vadász sem volt rest, tüstént puskát fogtak és mintha valaki vezényelte volna, hogy "tûz!", egyszerre lôttek mindketten. A fácán még siklott néhány métert a levegôben, majd tehetetlenül nagyot ütött a földön. Vadászbarátaink visszahelyezték fegyvereiket a bokorba, majd Domi bácsi ékes tájszólással odakiáltott az egyik hajtónak: "hazd ide fijam azt a majarságot"! Szalad a gyerek, miközben Marci bácsi megjegyezte, hogy Domi, csak nem azt akarja mondani, hogy maga lôtte, csak azért is, mert nekem tizenhatos és hármas-feles sörétem volt. Erre Domi bácsi visszaszólt, hogy olyan jó házi töltése volt, hogy a malacot is elütötte volna. Majd kiderül, kinek lesz igaza.

Mi, a csoport tagjai hallgattuk a halk vitát és elgondolkodtunk, hogy is lôttek a fácánra, mikor ebéd közben a puska nem lehet betöltve és vaddisznóvadászatra nem viszünk magunkkal sörétes patront. Ez hagyományos vadászszabály, a törvény is tiltja.

Közben jött a gyerek a fácánnal, láttuk, hogy fácánnak fácán, de nem kakas, hanem tyúk. Alig tudtuk a kacagást magunkba fojtani, mire a gyerek a két vadász elé tartotta a zsákmányt, s kérdezte, hogy kinek adja. Marci bácsi rávágta, hogy "Domi, ez tényleg a magáé", erre Domi bácsi mondta, hogy "ezt nem én lûttem". A hajtó fiú végül kettejük elé tette a "madarat", mindketten kipirulva nézték, falatoztak tovább, de nagyon nehezen nyelték le az ételt. A levegôben lógott a kérdés, hogy ki viszi haza a fácántyúkot, mert azt nem szabad lelôni, és ha valaki véletlenül lepuffintja, bírságot fizet. Mondták a társaim, hogy csináljak valamit, mert én vagyok a szakember. De mit? Aztán megkérdeztem, kettejük közül ki ismeri el, hogy lelôtte a fácánt? Egyikük sem ismerte el. Végül sorsot húztunk, a fácán a Marci bácsié lett, ô fizette meg a bírságot is.

Kilyén Attila

"Az ifjak azt hiszik, hogy velük kezdôdik a világ;

az öregek azt gondolják, hogy velük végzôdik –

nem tudom, melyik a rosszabb." (Ch. F. Hebbel)

Új jelenségnek vagyunk szemtanúi: klasszikus mûvek újrakiadásánál ollót használnak; magyarul és közérthetôen kifejezve, akár felére is lerövidített formában jelennek meg könyvek. Klasszikus színpadi mûvek egyik-másik rendezô kezébôl fel nem ismerhetô formában kerülnek bemutatásra. Elhangzott nem is egyszer, hogy az a színpadi rendezô, aki nem képes botrányt okozni vagy médiális feltûnést kelteni, az teljesen "unalmas".

Egy olvasó feltette a kérdést Marcel Reich-Ranickinek, a német irodalomkritikusok pápájának: szabad-e irodalmi mûveket csonkított formában kiadni? – és a kérdezô még hozzáfûzte, hogy nemrég olvasta az Anna Karenina kb. felére rövidített kiadását, és ... csodálatosnak találta, és tovább: némely mûveknél, mint pl. a Moby Dick esetében is kívánatos lenne egy hasonló mûvelet. A válasz megjelent a FAS (Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung) 2005. nov. 27-i 47. számában (29. old.) és ekképpen hangzott:

Ranicki megvallja, hogy ô is szenvedett néha az Anna Karenina, a Háború és béke, Dosztojevszkij és Balzac némely regényében a politikai kérdések és történelmi problémák hosszadalmas és gyakran vontatott tárgyalása miatt, vagy más mûveknél filozófiai, tudományos vagy publicisztikai fejtegetések okán. Ennek ellenére nem ért egyet a világirodalom klasszikus mûveinek lerövidítésével.

Elôször is: ki kellene elmûvelje? Az illetô irodalom ismerôje vagy irodalomkritikus? Az eredmény az lenne, hogy akár többféle rövidített változat kerülne forgalomba.

Továbbá: ha ma az olvasónak egyik-másik fejezet vontatottnak és feleslegesnek tûnne, nem biztos, hogy a húsz vagy ötven évvel ezutáni olvasónak is ugyanaz lenne a véleménye. S akkor minden generáció a saját ízlése szerint rövidíthetné A Karamazov testvéreket vagy A félkegyelmût? Vagy hasonló plasztikai eljárásnak vessük alá a Werthert? S mi lenne, ha Lotte-ból egy közönséges kurvát csinálnának? Abszurd? Egyáltalán nem!

Nemrég színházban volt – mondja tovább Ranicki – , ahol a program szerint az Egmont volt a mûsoron. Goethe szövegébôl azonban alig maradt valami, s a szereplôk sem voltak felismerhetôk: a német irodalom egyik legszebb alakja, Klárika, egy piszkos, közönséges leány volt; Egmont pedig egy csavargó, aki fejállást gyakorolt; Brackenburg, eredetileg egy szégyenlôs férfi, mindenképpen Klárikát akarta magáévá tenni, s mivel ez nem sikerült, azon nyomban megerôszakolta a leány anyját. A híres szerelmi jelenet azzá fajult el, hogy Klárika és Egmont sárral és piszokkal dobálóztak. "Visszataszító volt, majdnem hánynom kellett" – így Ranicki.

Szóval, el a kezekkel a klasszikus mûvek rövidítésétôl és a saját ízlés szerinti interpretációtól – hangzik a betû pápájának összegzô véleménye.

*

Kuncz Aladár: Fekete kolostor c. regényének a szocialista realista irodalom idôszakábani újrakiadásait azzal csonkították meg, hogy elhagyták az utolsó mondatot, hogy eleget tegyenek a proletár nemzetköziség szellemének. A regény francia kiadása valamennyire rövidített változat, mivel a kiadó a könyv második felébôl elhagyott rész kihagyását vontatottságával indokolta. (Ezt Lôrinczi Laci bácsitól tudom.) Arról a részrôl van szó, ahol Kuncz valójában kissé vontatottan és túl részletesen írja le a foglyok kulturális elfoglaltságait, ami a francia olvasó számára valóban irreleváns lenne.

Ha valaki az idei salzburgi ünnepi játékokon a Don Giovanni elôadásáról látta a híradást, enyhén szólva meglepôdhetett azon, hogy a cselekményt a rendezô egy bordélyházba tette át, s a színpadon Don Giovanni a pamlagon meztelen delejes lányok között hempereg és ... énekel.

A Traviata legutóbbi "modern" rendezésében látni lehetett, ahogyan a fekvô helyzetben lévô fôszereplô Netrebko bugyijáig nyúl fel kezével szeretôje és ... közben énekeltek.

Ugyancsak az idei wormsi Niebelungen-elôadás cselekménye egy modern konyhában indul, elektromos kályha, mosogatógép, kenyérvágó masina társaságában.

E sorok írója nem kíván véleményt mondani, sem állást foglalni. Az olvasóra bízza.

Dr. Szôcs Károly

Százhuszonöt éve, 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson, a Bánságban Bartók Béla, a XX. század legnagyobb magyar komponistája.

Kilencévesen már kis táncdarabokat komponált, 1892-ben nyilvános koncerten adta elô saját szerzeményét. Zenei tanulmányait 1894-ben, Pozsonyban kezdte meg, majd Dohnányi Ernôt követve 1899-tôl a budapesti Zeneakadémián tanult. Zongoristaként tûnt fel. Tanulmányai befejezése után a magyar népzene felé fordult, Kodállyal együtt látta be: ez nem azonos a cigány mûzenével. Gyûjtôútjaikon tízezernyi népdalt tártak fel, felismerték a pentatónia szerepét, a népi dallam- és ritmusvilág saját mûveik részévé vált. Bartók 1907-ben a budapesti Zeneakadémia zongoratanszék tanára lett, itt 1934-ig tanított. A szünidôkben gyûjteni járt, s népdaltanulmányokat tett közzé.

Elsô szerzôi periódusát I. vonósnégyese s zongora- és zenekari darabok jellemzik. Kvartettjei végigkísérik fejlôdését: az elsôben a népdal hatásai érezhetôk, a második arab motívumai 1913-as algériai útjának eredményeit tükrözik, a harmadikban és negyedikben a disszonancia erôsebb, a két utolsó újra a hagyományos tonalitáshoz közelít. Zenéjét heves elutasítás fogadta egyéni hangja, válsághangulata s paraszti színei miatt otthon a szomszéd népek zenéjének gyûjtése miatt támadták, de nem reagáltak másképp a román soviniszták sem. Kudarcai nyomán Bartók sokáig a fióknak komponált.

Balázs Béla szövegére 1911-ben írott egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára Debussy hatását mutatja, de áthatják a régi magyar népdal sajátságai is. A tízes években két táncjátékot írt: Balázs Béla nyomán A fából faragott királyfit s a Lengyel Menyhért mûvére szerzett, pantomimszerû A csodálatos mandarint – ezt 1926-ban Kölnben mutatták be, ahol Konrad Adenauer polgármester betiltotta.

Az 1920–30-as évek termékeny korszaka volt, ekkor alakult ki érett zenei nyelve, mûveit fôleg külföldön mutatták be, belsô emigrációban élt. A kultúrpolitika mégis körüludvarolta: a felsôház póttagja, az MTA levelezô tagja lett.

Ekkori fôbb mûvei: két zongoraversenye, hegedûversenye, a román népballadára írt Cantata Profana kórusmû, Zene húros- ütôhangszerekre és cselesztára, Szonáta két zongorára és ütôhangszerekre, Divertimento. Benny Goodman amerikai dzsesszklarinétosnak és Szigeti József hegedûmûvésznek 1938-ban írta Kontrasztok címû trióját, amelyet velük játszott lemezre.

Zongoramûvészként Európa számos országában, a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban is fellépett.

A Columbia egyetemen folytatta népzenei kutatásait, feleségével kétzongorás koncerteket adott, de utolsó éveiben a leukémia a tanításban és koncertezésben is akadályozta. 1943-ban komponálta a Concertót, 1944-ben Yehudi Menuhinnak a Hegedû szólószonátát, Brácsaversenye félig készült el, III. zongoraversenyét majdnem teljesen befejezte. A fasizmus bukása után hazakészült, a nemzetgyûlés tagjává választották, de 1945. szeptember 26-án New Yorkban meghalt. Hamvait utóbb hazavitték és 1988. július 7-én, Budapesten helyezték végsô nyugalomra.

Seprôdi János Bartókról

Szabó T. Attila írta Kallós Zoltán: Balladák könyve (Buk. 1970) címû kötetének bevezetôjében, hogy Seprôdi János (1874–1923) "…alapos zenei-zeneelméleti készültség birtokában – új utakon járó folklórszemlélettel kezdett hozzá…" a népköltési anyag gyûjtéséhez. Seprôdi hét évvel idôsebb volt Bartóknál, így már 1901-ben közölte az Ethnographiában Marosszéki dalgyûjtemény címû munkájának elsô, bevezetô részét.

A szakirodalomban elhangzott olyan vélekedés, hogy Seprôdi csak "távolról" kísérte Bartók kibontakozását. Vegyük sorba a fontosabb tényeket.

1. Seprôdi 1912-ben bírálatot írt Geszler Ödön iskolai használatra szánt új daloskönyvérôl (Hivatalos Közlöny, XX.). Ezt írja: "Külön ki kell emelnünk, hogy (a tankönyv) elsô, amely a Bartók Béláról gyûjtött igazi népi dalokat nagyobb számban a középiskolai énekoktatás anyagába beviszi". Ugyanitt hangsúlyozza – bizonyára a népdalfeldolgozásokra gondolt –, hogy a népi termékek egyedi sajátosságainak valamelyes megtartása elengedhetetlen feladat: "A magyar zenemûvészet is, amint éppen Bartók Béla esete teljesen bizonyítja, új hangokat, új lelket és szellemet várhat ezektôl az elütô sajátosságoktól". Kétkedésnek is hangot ad: fél, hogy a tanulók szellemi fejlôdését zavarni fogja – például – a meglepô disszonancia, a hiányos hármashangzat.

2. Két év múlva, 1914-ben Seprôdinek alkalma nyílik arra, hogy részletesebben is taglalhassa Bartók munkásságát. Az Erdélyi Múzeum címû folyóirat XXXI. évfolyamában ismerteti a bihari román népzenei gyûjteményt, melynek "…fô jelentôsége, hogy megbízható alapul szolgál a magyar népi zenével való tudományos összehasonlításra". Bartókról, a tudósról, megállapítja: "…hozzáértô, lelkes szakember, aki a vasárnapi gyûjtôk felületen mozgó szenzációkeresése helyett leszállt a néplélek legalsóbb rétegéig, s onnan hozta fel azokat az adalékokat, melyek… a néplélek alapszövetébôl valók". Seprôdi néhány fenntartással is él a lejegyzési móddal kapcsolatban.

3. 1921-ben – miközben Seprôdi a magyar klasszikus zene "problémáiról" értekezik (Napkelet, II.) – Bartókról ismételten szól: "…kétségtelen, hogy a legzseniálisabb magyar zeneköltô, Bartók Béla jár helyes úton, aki a paraszti népdalból indulva ki, olyan eredeti és megkapó mûvészi formába tudta önteni a primitív népzenei motívumokat, hogy azok a legkényesebb koncertigényeket is kielégítik".

4. Megadatott aztán, hogy Bartók és Seprôdi személyesen is találkozzanak. Az elsô romániai hangversenykörút keretében Bartók 1922. február 19-én Kolozsváron lép pódiumra, ahol "csak Bartók-mûvek hangzanak el". A turné során még kétszer szerepel a városban.

Seprôdi számára hatalmas élmény volt Bartók megismerése. Elhatározta, hogy tanulmányértékû "dolgozatban" foglalja össze friss felismeréseit, de a három részre tervezett Bartók Béla mûvészete címû munkája – halála miatt – befejezetlen maradt. Belôle részlet jelent meg 1924-ben a Pásztortûzben (X. 373–376), de a teljes szöveg – késôbb – hozzáférhetôvé vált a Seprôdi János válogatott zenei írásai és népzenei gyûjtése címû kötetben (Buk. 1974. 266–285). Seprôdi szerint "Bartók Béla nagysága abban van (ami már belsô mérték is), hogy felbolygatta a zenemûvészet egész területét; nem hagyott érintetlenül egyetlen zenei elemet sem: mindent megújított, s azzal egy egészen új zenei felfogásnak nyitott utat".

Bartók közelsége teljesen megváltoztatta Seprôdiben a nagy mûvészrôl addig kialakult képet. Ember és alkotó egységében láttatja kortársát: "Soha életemben nem találkoztam még valamirevaló egyéniséggel, aki annyira szerény, egyszerû, olyan természetes gondolkodású és ártatlan szívû lett volna, mint ô. Hivatalos zeneköltôink eddig a magyar népi zenét lenézték vagy csupán kuriózumnak tekintették. Ô az elsô igazi nagy tehetség, aki belsô megértéssel foglalkozott vele, s fajiságának teljes szeretetével magához ölelte."

Nos, a megfogalmazás záró kitétele teljesen összecseng Bartók gondolatmenetével, aki az Erdélyi Lapok egyik munkatársának adott interjúban – 1933-ban – így nyilatkozott: "…küldöm meleg köszöntésemet a kedves székelyeknek, akik népi gyökerû mûvészetem anyagát adták nekem, s akiknek körében sok feledhetetlenül szép, boldog órát töltöttem" (In. Benkô András: Bartók Béla romániai hangversenyei. Buk. 1970. 229).

Ráduly János

A kapcsolattartásnak kihalófélben lévô formája a levelezés.

A mai felgyorsult világban élô embernek nincs ideje érzelmei leírására. A digitalizált világ számos technikai csodája gyors információcserét biztosít.

Jókívánságaink megfogalmazására se kell idôt pazarolni, mert amerikai mintára már nálunk is megjelentek a különbözô alkalmakra való kész szöveggel ellátott levlapok, csak alá kell írni.

A jelen kötetben* megjelent levelek írói: egy mérnök (Lám Béla), egy német–magyar szakos tanár, költô (Áprily Lajos), egy ügyvéd (Olosz Lajos), egy közgazdász (br. Mannsberg Arvéd) és egy jogot végzett költô, szerkesztô, lapkiadó (Reményik Sándor).

Barátok. Barátságukat Reményik Sándor szellemisége hozta létre, Lám Béla egyénisége tartja fenn. Az elsô levél dátuma 1923. IV. 20., és Reményik írja Lám Bélának. Az utolsóé 1972. VII. 24., és Olosz Lajos tollából való.

Kronologikus sorrendbe állítva a leveleket megismerhetjük öt erdélyi értelmiségi sorsát a háborúkkal, határmódosításokkal, lágerekkel és kitelepítéssel terhelt XX. században. Azoknak a sorsát, akik itthon maradtak és azokét, akik elhagyták Erdélyt.

Írói adottságokkal rendelkezô mûvelt férfiak, költôk leveleznek egymással. A posta verseket is hoz-visz, amelyeknek születési körülményeit a levelekbôl tudhatja meg az olvasó.

Irodalomtörténet, sorstörténet, lelki rokonságon alapuló barátság gyönyörû dokumentumai ezek a levelek, amelyek olvasásával érzelmi életünket gazdagítjuk.

A könyv nyilvános marosvásárhelyi bemutatója vasárnap délben 12 órakor lesz az unitárius templomban, a kötetet összeállító Hantz Lám Irén közremûködésével.

* Lám Béla levelezése Áprily Lajossal, Mannsberg Arvéddal, Olosz Lajossal, Reményik Sándorral. 309 oldal, összeállította Hantz Lám Irén, Stúdium Kiadó, Kolozsvár, 2005. Borítóterv: Könczey Elemér.

Magának nem találok megfelelô skatulyát, mondta; maga túlságosan eklektikus. A skatulyákban bábuk ültek, volt, aki mosolygott, volt, aki könnyezett, a legtöbb író azonban teljesen begubózva várta a feltámadást.

Hozzáolvastam magához mint jelenséghez, nézze ezt a halom könyvet.

Ez a két doboz még üres, szólt késôbb. Válasszon, üljön be.

Nem is tudom, rebegtem, én még sosem voltam beskatulyázva.

Meg is látszik. Hát ki emlegeti magát. A falusi tanítóság, olvasói levelekben. Elkívánják valahová.

Ha meg tetszene mutatni, hogyan kell, kértem szepegve.

Hát az roppant egyszerû, cuppant a doboz kellôs közepébe. Így ni!

Én sem voltam rest.

Akkor jutott ismét eszembe, mikor valaki megvádolt, hogy egyik szereplômben a tulajdon édes bátyját mintáztam meg, aki szintén galambtenyésztô volt, és ugyancsak veszett kutya harapása okozta halálát, de egyebekben teljesen hamis a sztorim, mert valójában így meg emígy történt. Szégyelljem hát magam, amiért elferdítem az igazságot.

Beléptem a szentélybe. Élénk kaparászást hallottam. Leszedtem a skatulyáról a nehezék-köteteket. Óvatosan felnyitottam a dobozt.

Pompás lepke repült a szememnek. Szabadsága váratlanul jött.

Boldogan tobzódott benne, szeszélyesen cikázott, dobozról dobozra csapongott a szentélyben. (Egyszer azt nyilatkozta, akkor tenne így, miután a Kossuth-díjat is hazavitte.)

El tetszik fáradni, suttogtam megilletôdöve. Felkaptam egyik fokos könyvet, az volt ráírva: A világirodalom története. Felütöttem a közepén, és kissé teátrális mozdulattal leszállópályául kínáltam a pillangó úrnak.

Ahogy arra ereszkedett! Király ül úgy trónjára.

Aztán csak. Hopp! (Ezt a könyv mondta, én hallgattam.)

Bölöni Domokos

Erôss Attila

Letörtek a zászlók.

Mély sebek sajognak.

Fogatlan szájakban

keserû az íze

a mindennapoknak.

Letörtek a zászlók.

Mítoszok nem élnek.

Szerte e tájakon

csak torzók maradtak.

Erény lett a vétek.

Letörtek a zászlók.

Nem ível szivárvány.

Papírsárkányokkal

elorzott mezôkön

gaz terem és ármány.

Letörtek a zászlók.

Az idôk nem várnak.

A néma szájakban

emléke is elfogy

az igaz világnak.

Letörtek a zászlók.

Volt ez így, nem egyszer.

Sírkeresztek jelzik.

De új szelek fújnak,

s feltámad az ember.

2006

Borsos Miklós kiállítás a Bernádu Házban

(Nagyszeben, 1906. augusztus 13. – Budapest, 1990. január 27.)

Gyergyócsomafalvi gyökerû, de Marosvásárhelyhez is családi szálakkal kötôdött. Elôdei közt említhetjük a krónikaíró Borsos Sebestyént, annak fiát, a várépítô Borsos Tamást, majd az ô leszármazottait és így tovább. Unokabátyja, a szintén szobrász Köllô Miklós készítette Kossuth Lajos marosvásárhelyi szobrát, amelyet a trianoni döntés után megsemmisíttetett az új hatalom. A szobor bronzmása különben újra áll Gyergyócsomafalva fôterén, a Borsos Miklós Mûvészetéért Alapítvány állíttatta pár évvel ezelôtt, az, amelynek a budapesti Borsos Miklós–Kéry Ilona Alapítvánnyal együtt a mostani székelyföldi vándorkiállítást is köszönhetjük. A 100 esztendeje Nagyszebenben született sokoldalú, Kossuth-díjas mûvészrôl kiváló ismerôje, munkásságának értô, méltató elemzôje, Kratochwill Mimi mûvészettörténész beszélt a megnyitón. A Budapestrôl erre az alkalomra érkezett vendég értékelô soraiból közlünk részleteket mai mellékletünkben.

Születésekor a család már Nagyszebenben él. Édesapja jónevû órásmester és aranymûves. A város ódon utcácskáinak egyikében laktak, és az üzlet is ott nyitott. Bár beköltözésükkel elhagyták Gyergyócsomafalvát, a kis falu emlékét az édesapa sok alkalommal beleszôtte gyermekeinek (Erzsébet, Miklós, Margit) mesélt történeteibe, különösen karácsony táján a gyergyói betlehemes játékok verseit idézte, az angyal és a napkeleti királyok köszöntésére tanította gyermekeit. Borsos Miklós könyvében (Visszanéztem félutamból) is kitér ezekre az élményekre: "…Apám kezdett a csomafalvi családról beszélni. Nemcsak nagyapám vadásztörténeteit mesélte, mint eddig, hanem nagyapám híres ezermesterségérôl, hangszer-, fôleg hegedûkészítô tevékenységérôl is…"

"…Apám otthon dolgozott, és elkezdett a jövômrôl beszélgetni…

E beszélgetésekbôl kezdtem megtudni a gyergyócsomafalvi nagyapám értékeit, olvasottságát; beszélt a kitûnô hangszerekrôl, amiket nagyapám készített, amelyekért Kolozsvárról jöttek, és sajnos, mind megvették; beszélt az unokabátyjáról, Köllô Miklós szobrászról, aki a segesvári Petôfi-szobrot készítette volt, és aki korán elhunyt…; beszélt csomafalvi nagyanyánkról is, Paál Juliannáról, aki Paál Lászlónak, a festônek volt az unokahúga. A nagy csomafalvi család ágairól nevek csapódtak a fülemnek: Holló Lajos, Csata János, Székely Zsuzsanna, Gábor Borbála, Csíky József és sorolhatnám visszafelé Borsos Tamásig vagy még régebbre, Borsos Sebestyénig, 1500-ig vissza. Nálunk származásról nem sok szó volt. Azért beszélt ennyit családunkról, hogy figyelmeztessen arra: "volt köztünk néhány nagys