Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Ahogy élünk, úgy közlekedünk. Nem véletlen, hogy a romániai utakon annyi a súlyos, halálos kimenetelû vagy akár a kisebb koccanásos baleset. Úgy tûnik, hogy a KRESZ ebben az országban azért van, hogy, ha lehet, ne tartsuk be a közlekedési szabályokat. Az általános fegyelmezetlenség, no meg az utak állapota miatt, ha útra kel az ember, már régen nem érezheti magát biztonságban. Állandóan arra kell figyelnie, hogy miképpen védheti ki a vele szemben közlekedô vagy az ôt éppen megelôzô jármû vezetôje által elkövetett szabálytalanságokat. Az átlagsofôr, aki egy Dacia kormányánál ül, szembe találja magát az utak teljhatalmú uraival, akik nyugati márkájú gépkocsijukban méltatlannak érzik a szabályok betartását, s valósággal leseprik az útról azt, aki az elôírások szerint közlekedik. Hasonló módon viselkednek egyes kamionsofôrök is, akik jármûvük méreteihez képest félelmetes sebességgel száguldanak. Városi viszonylatban (a kivételeket leszámítva) a taxik az utcák urai, s jaj annak, aki ezt nem veszi figyelembe. A fegyelmezetlenség fokozottan érvényes a gyalogosokra is, akik a gépkocsik között szlalomozva kelnek át az utakon, városon és falun egyaránt. A kivilágítatlanul közlekedô szekerekrôl, kerékpárokról nem is beszélve. Amihez, ha kimelegedett az idô, hozzá kell számítanunk az országutakon ballagó tehéncsordákat, juhnyájakat is. Az ittasan kormány mellé ülô vezetôk igen nagy számát pedig hadd ne említsük. Mindezek gyökeres felszámolását, megváltozását, a várva várt közlekedési fegyelmet a Hivatalos Közlönyben hétfôn közzétett új közlekedésrendészeti törvénykönyv alapján ígérik a hatóságok. A korábbi évek tapasztalata viszont az ellenkezôjét igazolja. Bár nagy hírveréssel egyszer már felemelték a kiszabható közlekedési büntetések összegét, a jelek szerint hosszabb távon nem járt az elképzelt eredménnyel. A fennforgók, az álomkocsik vezetôi a legérzékenyebb radarjelzôkkel közlekednek, s ha véletlenül egyéb szabálysértésen érik ôket, fél zsebbôl fizetnek, s ha nagyobb a baj, kapcsolataik révén órákon belül elérik, hogy büntetésüket töröljék, hajtási jogosítványukat visszakapják. Valószínû nem lesz ez másképpen a pontrendszer bevezetésével sem, s megkönnyíti a dolguk, ha személyesen a rendôröknek fizethetnek. Akiknél korábban a külföldi rendszámú kocsik tulajdonosai érvényesültek igazán, némi valuta lepengetésével. Ha az új szabályzattal nem sikerül megteremteni a valódi fegyelmet a közlekedési rendôrség soraiban, az elôírt legkisebb büntetést (66 új lej) no meg a legnagyobbat továbbra is a kisember, a balek fogja kifizetni, s ô gyûjti majd össze szorgalmasan a szabálytalanságokért járó büntetôpontokat s kerül börtönbe a súlyosabb vétségekért. A tiltott helyen átkelô gyalogosok vagy azok hozzátartozói pedig ezentúl viselhetik tettük következményét. A mindenkori nagy halak, akik nem egy ember halálát okozták, az utóbbi évek tapasztalatai alapján a bíróságok jóvoltából egy felfüggesztett büntetéssel továbbra is szárazon megúszhatják. Vagy mégsem? És higgyük el, hogy hat hónap múlva mégiscsak törvényerôre emelkedik az általános közlekedési fegyelem?

Amint a betonba öntött tábla is igazolja, hamarosan megkezdôdik a Marosvásárhely központjabeli szemétdomb, békaúsztató, romhalmaz felszámolása. Egy hónap múlva a kolozsvári Matrix Transilvania cég hozzálát a Tudor Vladimirescu, Dózsa György utcák és a Gyôzelem tér által határolt telekre tervezett bevásárlóközpont építéséhez. A 15 millió eurós beruházás az aluljáró rendezését is célozza. Amint Szigeti Kingától, a Matrix jogtanácsosától megtudtuk, az építkezési engedélyt 2006. február 8- án bocsátotta ki a helyi polgármesteri hivatal

Közös európai uniós energiaforrás- tartalék létrehozásáról, valamint a pályakezdôk elhelyezkedésének biztosításáról tárgyalnak a konkrét javaslatok között az EU-tagországok állam- és kormányfôi ma este Brüsszelben kezdôdô tanácskozásukon, amely a gazdasági növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás további lehetôségeinek felmérésére hivatott.

Jóllehet a hivatalos napirenden nem szerepel, szinte megkerülhetetlenül szóba kerül a nemzeti piacok utóbbi idôben fokozottabbá váló védelme, a szolgáltatások külföldi gyakorlásának útjában álló akadályok megszüntetése, illetve a kelet-európai munkaerô áramlását korlátozó intézkedések jövôje is.

A csúcstalálkozó hagyományos – és az energiaügyek mellett hivatalosan egyetlen – napirendi pontja az uniós zsargonban lisszaboni stratégiaként emlegetett program, amely az EU versenyképességének fokozására szolgál a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés javításával (a stratégiát a kormányfôk 2000-es lisszaboni találkozójukon hirdették meg).

A találkozó kiemelt kérdései közé tartozik a kutatás és innováció fejlesztése, a kis- és középvállalatok segítése, a fiatalok álláshoz jutásának ösztönzése – a tagállamok meggyôzôdése szerint ezek lehetnek a motorjai a korszerû, tudásalapú gazdaság kialakulásának, a fenntartható fejlôdésnek, a világpiaci verseny megnyerésének.

Tavalyi döntés nyomán a tagországok nemzeti reformprogramokat dolgoztak ki a munkahelyteremtésre és a versenyképesség javítására. Most várhatóan arra tesznek ígéretet, hogy ezeket a lehetô legpontosabban és idôben végre is hajtják. Az EU "kormánya", az Európai Bizottság február legelején – már a csúcsra készülôdve – értékelte a nemzeti programokat, és elsôsorban az abban szereplô ígéretek betartását sürgette. José Manuel Durao Barroso bizottsági elnök akkor úgy vélte, az eredetileg 2000-ben megfogalmazott stratégia tavalyi felülvizsgálata óta javulás tapasztalható a területen.

Különösen az új tagországok szívesen összekapcsolják a versenyképesség és a növekedés ügyét az uniós belsô piac akadálymentes mûködését még korlátozó problémákkal. Utóbbiak közül kiemelkednek az új tagállamok lakóinak külföldi munkavállalását akadályozó intézkedések, valamint a szolgáltatások unión belüli gyakorlásának teljes földrajzi szabadságát lehetôvé tevô irányelv hiánya – ezek mielôbbi felszámolását tartja kívánatosnak a tagállamoknak több mint fele, továbbá a brüsszeli bizottság is. Ami az energiaügyeket illeti, minden EU-tagország egyetért abban, hogy uniós szintû koordinációra szükség van, elsôsorban az ellátás biztonságának növelése érdekében, de ennek mélységét illetôen, illetve a konkrét terveknél már nem egyforma a tagállamok véleménye.

Mint írtuk, a nemrégiben véget ért évfordulós ünnepségek nem csak a színjátszás terén adtak alkalmat és okot az emlékezésre, a Székely Színház létrejöttének hatvanadik évfordulója alkalmából az eltelt több mint fél évszázad elôadásainak pillanatait felidézô fotókiállítás, valamint könyvbemutató is gazdagította a programot. Horváth Bea A Székely Színházban bemutatott darabok elôadás-történetének legfontosabb adatai címû, minden szempontból hiánypótló kötetének méltatása és bemutatója is joggal számíthatott érdeklôdésre.

Az ünnepségzáró Fórum-elôadás elôtt Kovács Levente méltatta a frissen elkészült kiadványt – mint mondta, egy színház múltját adattárba kell foglalni, profi módon megôrizni. Ilyen szempontból az utolsó pillanatok idejét éljük – kevés emlékezô akad már, és az írott források is veszendôben. Pár évvel ezelôtt alakult egy kutatócsoport, amely Lázok János vezetésével ösztöndíjat nyert egy hasonló adattár megírására, az ösztöndíjosztók azonban a munka további fázisát már nem támogatták, így az félbemaradt. Horváth Bea volt az, aki tovább dolgozott, megírta a könyvet, így teljes jogú szerzônek tekinthetô. Annyira fontos kötetet sikerült írnia, hogy ennek alapján hamarosan marosvásárhelyi tanfolyamot szervez a magyar Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet erdélyi színházi szakemberek számára – megtanítandó azt az eredményes gyûjtési módszert, amely szerint Horváth Bea dolgozott.

A kötetben a Székely Színház minden elôadásáról megtalálható a szereposztás, az adatsor, a sajtóvisszhangok, a kritikák, a statisztikai feldolgozások és fényképek. Mindez rengeteg adatot jelent, óriási munka volt összegyûjteni, kötetbe szerkeszteni és igazán hiánypótló kiadványként megjelentetni a veszendôbe induló neveket és számokat, melyeknek mintegy appendixe volt a fentebb említett fotókiállítás.

A méltatás végén a szerzô megemlítette: szinte "gyerekévé" vált a kötet, amely kapható a Nemzeti Színház elôcsarnokában az esti elôadások elôtt.

A budapesti Kós Károly Kollégium évrôl évre megszervezi a kollégium napjait. Erre a rendezvénysorozatra idén március 5–10. között került sor. A 8-ára meghirdetett vetélkedôre Marosvásárhelyrôl a Kós Károly Alapítványt képviselve két, bolyais diákokból álló csapat nevezett be, közülük az egyik elsô díjjal, a másik harmadik díjjal tért haza.

A nyertes csapatot a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai: Telegdi Andrea, Demeter Ágota Dorottya, Szabó Orsolya XII. G osztályos tanulók és Zajzon Noémi XII. D osztályos tanuló alkották. Sikerük annál inkább figyelemre méltó, mert érettségi elôtt állnak, s a komoly tanulás, a nagy megmérettetés elôtti felkészülés mellett vállalták a pluszmunkát azért, hogy ismét bebizonyítsák, ha érdeklôdés, szorgalom, odaadás és akarat a Kós Károly-i kitartással társul, akkor a tudás idegenben is meghozza a várt eredményt.

– Komplex verseny volt, összesen 14 csapat vett részt, ebbôl három Erdélybôl, egy Felvidékrôl, a többi Magyarországról. Erôs mezônyben, átfogó ismeretekkel, Kós Károly teljes életrajzának ismeretében kellett versenybe szállni. A szervezôk idén különösen a polihisztor Trianon elôtti munkásságára voltak kíváncsiak. A vetélkedô tíz fordulóból állt, a villámkérdésektôl az esszéig és a versírásig minden belefért. A verset, amelyet a megadott szavakból kellett megszerkeszteni, és a legsikerültebbnek bizonyult, fel is olvasták a közönség elôtt, s ez különlegesen megtisztelô volt számunkra – mondták a lányok, akik a megadott bibliográfiából, a Benkô Samu-féle életrajzból, Régi Kalotaszeg és Ének Attila királyról, valamint Kiss Elemér Az építô Kós Károly címû kötetébôl készültek fel.

A nyertesek számára nem volt idegen a verseny, a szervezés, hiszen az idei immár a harmadik részvételük. Elsô alkalommal szintén elsô díjjal, tavaly második díjjal tértek haza.

A nemzetközi verseny harmadik díjas csapatának tagjai, Trombitás Melinda, Szomorú Ildikó, Balogh Erzsébet és Bauer Orsolya szintén bolyaisok, a XII. A osztály diákjai. Mindkét csapat újabb elismerést szerzett a Kós Károly Alapítvány, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Marosvásárhely szellemi tekintélyének, ami mindenképpen dicséretes.

Tegnap Marosvásárhely fôterén, a virágóra mellett állította fel reklámsátrát az Aquaserv Kht. Az ivóvíz szolgáltató cég munkatársai a víz világnapja alkalmából ismeretterjesztô szórólapokat osztogattak és felvilágosítást nyújtottak tevékenységükrôl.

A legaktívabb Csöpi – az Aquaserv Kht. kabalája –, a kék kutyus volt. Tôle zászlócskákat is kaptak az arra járó gyerekek. Nemcsak a fôtéren ismertették az Aquaserv tevékenységét, hanem tegnap iskolásokat is fogadtak a vízüzemben, ahol szakemberek vezetésével az iskolások végigkövethették a nyersvíz tisztítási folyamatát. Az Aquaserv által szervezett rendezvényhez csatlakoztak a Fókusz Öko Központ nemkormányzati környezetvédô szervezet munkatársai is, akik az integrált vízgazdálkodási programjukat ismertették szórólapok segítségével. Emellett pedig a fôtéri sátor mellett mérték a víz nitrittartalmát is. Közel 50-en hoztak vízmintát, s az eredményeket elemezve a fókuszosok megállapíthatták, hogy a forrásvizek 60 százaléka nitrittel szennyezett. A fókuszosok korábban egy esszépályázatot is meghirdettek. A következô két kérdésre kellett válaszoljanak a középiskolás diákok: milyen legyen a Poklos-patak 10 év múlva, mit kellene tenni, hogy megváltozzon a jelenlegi állapota? Az Avram Iancu, a Gh. Sincai és a pedagógiai líceumokból összesen kilenc diák küldött be pályamunkát. A szakemberekbôl álló zsûri döntése nyomán Székely Emese, az Avram Iancu Líceum tanulója nyerte meg a versenyt. A fókuszosok egy teljes felszereléssel ellátott akváriumot ajándékoztak a díj mellé.

Ugyancsak a víz világnapjára a Fókusz Öko Központ ma a pedagógiai líceumban környezetvédô vetélkedôt szervez, amelyen a Bolyai, az Unirea, a Gh. Sincai, az Avram Iancu és a pedagógiai líceum diákjaiból álló csapatok vesznek részt.

Jegyzet

Véget ért a háromnapos, Székely Színházra emlékezô ünnepség, a tíz napon keresztül tartó nemzetiségi színházi fesztivál, pompa, csillogás, jó elôadások, minden ami kell, esetleg nem kell, négy helyszín és harminchoz közelítô produkciószám. A színházban majd' minden este telt ház, a dolog valóban megmozgatta a kényelmesedô vásárhelyi közönséget, idôsebb, fiatalabb ott volt, jó volt látni, hogy ott volt. A színház ünneplôbe öltözött, talán több égô fénylett a csillárokban, mint a megszokott, talán csak úgy tûnt, szorgalmasan rejtegette átépítés alatt leledzô kistermét, amely amúgy senkit sem zavart. Megelevenedett a teátrum. De jaj volt az azt megközelítônek...

Amennyiben gyalog érkeztünk-érkezünk, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha nem törjük fel kisagyunkkal a vizes keramitot egy masszív hanyatt esés következtében (elengedhetetlen feltétel a mutatványhoz az esôs – ne adj 'isten jeges – idô és a sima talpú, úri viselethez passzoló cipô). Ha urizálunk, netán antialkoholisták vagyunk és autóval érkezünk, két megoldás közül választhatunk: a színház mögötti parkoló, vagy az úgynevezett alagút. Elôbbi választás esetén felkapaszkodunk a két bejáratot összekötô "sétányra", és kellô felszerelés – úgymint gumicsizma, zseblámpa és vöröskeresztes doboz – átevickélünk a fôbejárathoz. Az út megfizethetetlen kalandjai közé tartozik az orra bukás (síkos lépcsô), a sípcsonttörés (sunyin ólálkodó, fedô nélküli csatornanyílás) és a szafari, azaz a mélyedésekben megbúvó sár, amelyben egyszer talán még varacskos disznót is találunk (ha szafari, hát legyen szafari!).

A második választás az alagút. Az ajánlott felszerelések: gázmaszk, gázspray és derékig érô csizma. Azon a trutymón a fôbejáratig felevickélni, amelynek összetételét mindenki ismeri, vagy legalábbis sejti, akár hôstettnek is nevezhetô. Inkább bolondságnak. Persze lehet, hogy valakinek ez tetszik. Valakinek a felelôsök közül, akinek a színház talán annyit jelent, mint nekünk a fentebb említett massza. Amelytôl azért – legalább egy rangos fesztivál idejére – illett volna megtisztítani Thália ellentmondásos templomát.

Egy gazdaság fokmérôje az építôipar. 2005-öt 4,7%-os gazdasági növekedéssel zártuk. Az építôipari fejlôdés több mint 10%-os volt – hangsúlyozta március 22-én Borbély László megbízott miniszter a XIII. Construct Expo megnyitóján, mely 1993-ban indult a minisztérium támogatásával.

Már az elsô évben több mint 80 cég jelentkezett, idôközben olyan sokan érdeklôdtek, hogy jelenleg a kiállítást csak két részletben lehet megrendezni – mondta Borbély László.

– A szaktárcának fontos a Construct Expo – emelte ki a miniszter –, hiszen itt több mint 1000 építôipari cég képviselôjének hangsúlyozhattuk: a tárca új technológiákat akar bevezetni a lakások építésénél, a cégek jöjjenek és jelentkezzenek a meghirdetett versenytárgyalásra, mert lehet fából és fémszerkezetre is építeni olcsón és jó minôségû házakat.

Bízom abban, hogy az idén több pénz lesz az infrastruktúrára, az építôiparra – összegzett Borbély László.

A politikus, ha döntési helyzetbe jut, egyúttal hatalmat is szerez, hiszen rétegek, vagy akár egy egész ország sorsára lehet befolyással. Változtat, de egyben ô maga is változhat, leginkább jellemében és lélektani értelemben. Hogy ez a változás elônyös-e számára, s hatókörére, az jórészt attól a közegtôl függ, amely hatalmi helyzetét fenntartja.

A hatalom sokféle formát ölthet. Leegyszerûsítve azt fejezi ki, hogy az ember céljait, akaratát, elképzeléseit másokat bevonva érvényesíti. Megjelenhet a családban a szülôk, gyermekek, családtagok viszonylatában, s persze a munkahelyen és mindenütt, ahol alá-, illetve fölérendelô kapcsolatok léteznek. Mégis, amikor a hatalom fogalma kerül szóba, legtöbbször a politikai hatalomra gondolunk.

Tudományos értelemben e hatalom lelki törvényszerûségeivel a politikai pszichológia, az alkalmazott pszichológia egyik ága foglalkozik. Sokféle indíttatással kerülhet az ember a politika színterére: van, akit eszmei elhivatottság vezet; nemzeti vagy társadalmi küldetéstudat késztet; a nép, a haza boldogulása, a közjó elérése ösztönöz. Akadnak olyanok is, akiket maga a hatalomvágy hajt politikai pályára, de vannak profi politikusok, akik mintegy szakmaként fogják fel a hatalom gyakorlását.

A hatalom terhet ró a személyiségre, az ember jellemére. Leginkább azzal, hogy könnyen elhiteti az illetôvel: ô lát helyesen, hogy jót akar és tettei helytállóak. Ezt a képet megerôsíthetik a környezetben lévô szervilis, konformista egyének. A politikus mellett mindig szép számban élnek hízelgôk, szolgalelkûek, akik a saját egyéniségük feladásával, elvtelenséggel fizetnek, indokolatlan elônyök reményében. A hatalom bûvkörébôl kerülnek ki a mindenáron kiszolgálók, akik még az embertelenségeket is végrehajtják. A jól ismert védekezésükkel – parancsra tettem! – a felelôsség alól mentenék fel magukat.

A politikai hatalom szempontjából veszélyesek, akik mindenáron hatalomra törnek, mert szinte mániákusan munkál bennük az uralkodás szükséglete. Közös jellemzôik: az ellentmondást nem tûrik, rivalizálók, s gyakran gyûlöletet keltôk. A megszállott hatalomvágyók az úgynevezett autoriter személyiségûek. Az autoritás önkényre hajló magatartást jelent, az illetô magát, családját vagy híveit, követôit, politikai körét mások fölé helyezi. Azokat, akik vele szemben állnak, ellenségként kezeli. Akinek más a véleménye, azzal nem vitatkozik, hanem megtámadja. Az autoriter környezet az erre hajlamosakból kiváltja, felerôsíti a hatalmaskodást. Az önkényre hajló egyénben sokszor a sértettség, az elfojtott indultat indít el öngerjesztô folyamatokat. Ez adott esetben öngyûlölethez is vezethet, sôt odáig fajulhat, hogy öngyilkosságba zavarja az illetôt.

A hataloméhes emberek a kudarcot nem tudják elviselni. Tapasztalható, ha nem érik el a vágyott sikert, az megtépázza önbizalmukat, amit hatalmi törekvéseikkel ellensúlyoznak. Legtöbbször kisebbségi érzések húzódnak magatartásuk elfajulásának hátterében. A szakemberek rámutatnak arra a jellegzetességre, hogy a szélsôségesen gyûlölködô autoriter személyiségûek az ellenségnek tekintett embereket – beszédeikben, írásaikban – vagy lekicsinylik, vagy felnagyítják. Utóbbira akkor van szükségük, ha az ellenfél gyenge, s csak a felnagyítás által válik félelemkeltôvé. Az autoriter egyéniség egyrészt pszichés sértettsége miatti félelem okán, másrészt a vélt befolyási kísérletekkel szemben próbálja kiépíteni az úgynevezett "körkörös oppozíciót". Azaz minden, a körein kívül állót potenciális ellenségként kezel, támadja és egyúttal védekezik ellene.

A politikai hatalom tehát "veszélyes üzem" – nem csupán fizikai, hanem lelki értelemben is. Az ókori görög bölcstôl, Anthistenéstôl megkérdezték, hogyan viszonyuljunk a politikához? Így intett: "Tégy vele úgy, mint a tûzzel, ne menj hozzá nagyon közel, mert megégsz, nagyon messze se, mert megfázol!"

(MTI) – A catering ma is nagyon fontos eleme egy légitársaság imázsának, bár Európában a rövid távolságok és az erôs versenyhelyzet miatt jelentôsége a vezetô légitársaságok esetében pillanatnyilag csökkent – nyilatkozta az MTI munkatársának a Budapest Aeroservice Catering ügyvezetôje, Majtán György.

A verseny kiélezôdése és a jegyárak drasztikus csökkentése takarékosságra kényszerítette a piac szereplôit a fedélzeti ellátás terén is. Ma a legolcsóbb repülôjegyek semmilyen ételt-italt nem tartalmaznak, nemhogy melegételt.

Ugyanakkor a Business Class utasainak kiszolgálása változatlanul követi a legújabb trendeket. Kiváló minôségû alapanyagokból készített ebédet, vagy vacsorát kapnak az elsô, vagy üzleti osztályon repülôk, szép porcelán edényekben – tette hozzá Majtán György.

Régen a feltálalt ételnek, italnak figyelemelterelô, idôkitöltô szerepe volt. A repülés hétköznapivá válásával a fedélzeti étkezésnek a repüléstôl való szorongást csillapító szerepe csökkent.

Ugyanakkor a személyes figyelem remek eszköze ma is a fedélzeti kiszolgálás. Egyes jelek szerint újból versenyeszköz lesz az apróbb falatok vagy italok kínálása, ami azzal függ össze, hogy a végtelenségig nem lehet csökkenteni az árakat, innentôl pedig ismét fontos lehet akár egy "ingyen" szendvics vagy egy ital.

A catering színvonala fontos fokmérôje ma is egy légitársaság megítélésének. De vajon a fedélzeti ellátás költsége hány százalékát teszi ki a repülôjegy árának? – az MTI munkatársának kérdésére Majtán György azt válaszolta, hogy "a repüléssel kapcsolatban felmerülô összes többi költséghez képest elenyészô".

Amikor meleg ételt szolgálnak fel, nem mellékes az sem, hogy milyen az az étel. A vezetô európai légitársaságok esetében elsôsorban a korszerû táplálkozási trendek és szokások irányadóak a fedélzeti kiszolgálásban.

A diétás menü más ügy – az egészségügyi, vagy vallási szempontokat figyelembe kell venni.

Ugyanakkor akadnak olyan nemzeti légitársaságok, amelyek még mindig hangsúlyt fektetnek a nemzeti gasztronómiai sajátosságokra. Egy jellegzetes sütemény, egy jól megválasztott alapanyag ízelítôt adhat az adott ország konyhamûvészetébôl – hangsúlyozta az ügyvezetô igazgató.

(MTI) Példátlan módon két magyar párt vetélkedik egymással a vasárnap sorra kerülô ukrajnai helyhatósági és parlamenti választáson megszerezhetô voksokért, miközben Kárpátalja magyarsága az ország függetlenné válása óta elôször nem küldhet saját képviselôt a kijevi parlamentbe.

Ukrajna történetében elôször lesz olyan parlamenti választás, amelyen a választási törvény idén hatályba lépett módosításának köszönhetôen kizárólag pártokra lehet szavazni. Így a 450 tagú kijevi törvényhozásba csak az kerülhet be, akit a három százalékos küszöböt átlépô valamelyik esélyes párt felvesz a listájára. Az ukrán parlamentbe való bejutáshoz a választáson induló pártoknak, amelyekbôl negyvenöt van, egyenként legalább egymillió szavazatot kell kapniuk. Az ukrajnai nemzetiségeknek tehát esélyük sincs arra, hogy saját parlamenti képviselôjük legyen. Ebbôl fakadóan Ukrajnában nem is alakított pártot egyetlen kisebbség sem, kivéve a nemzetiségek sorában a lélekszámot tekintve 9–10. helyen álló magyarokat, akik viszont egyszerre két pártot is létrehoztak. A mostani választásokra készülve a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) KMKSZ Ukrajnai Magyar Párt, a vele rivalizáló Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) pedig Ukrajnai Magyar Demokrata Párt néven alakított politikai pártot. Ez jól mutatja a kárpátaljai magyarság magas fokú szervezettségét, hiszen a pártalapítás elôfeltétele hivatalosan bejegyzett alapszervezetek megléte a huszonhat ukrajnai megye legalább kétharmadában.

Magyar pártra egyébként legutóbb a két világháború között lehetett szavazni Kárpátalján, amikor a terület Csehszlovákiához tartozott.

A parlamentbe jutás szempontjából a magyar pártoknak nincs jelentôségük, hiszen ha le is tudták volna tenni a törvény által elôírt több mint 100 ezer dolláros kauciót, a mintegy 110 ezer magyar szavazó voksa egy párt esetén sem lenne elegendô. Az arányok érzékeltetéséhez elegendô belegondolni, hogy amennyiben a ruszinok létrehozták volna saját pártjukat, s az egymillió háromszázezer lakosú Kárpátalján minden szavazó rájuk voksolna, akkor sem lenne esélyük a parlamentbe való bejutásra.

A 2004-es elnökválasztás idején Viktor Juscsenkóval szövetségre lépett KMKSZ korábban abban reménykedett, hogy az Ukrajnában legendásan fegyelmezettnek tartott kárpátaljai magyar szavazók voksaiért cserébe az államfô Mi Ukrajnánk nevû tömörülése egy befutó helyet biztosít számára parlamenti jelölôlistáján. Ám a magyar szervezet elnöke csak az esélytelen 247. helyet kapta, ezért a KMKSZ arra szólította fel a híveit, hogy egyetlen pártra se szavazzon a parlamenti választásokon. Az ellenlábas UMDSZ ugyanakkor nem szabott ilyen feltételt követôi számára.

A magyar parlamenti képviselô hiányának negatív következményei lehetnek a jövôben a kárpátaljai magyarság sorsának alakulását illetôen, különös tekintettel az anyanyelvû oktatással, magyar nyelvû egyetemi felvételizéssel, anyanyelvhasználattal kapcsolatos jogok biztosítására és a fejlett magyar tannyelvû iskolahálózat fenntartására. Nem mellékes, hogy a mindenkori magyar honatya fontos szerepet játszott az ukrán-magyar parlamenti és kormányközi kapcsolatok alakításában. Kovács Miklós KMKSZ-elnök a szervezet múlt heti közgyûlésén ki is jelentette, hogy a kárpátaljai magyarság érdekeinek kijevi képviseletét a jövôben Magyarországnak kell felvállalnia.

Az egymással versengô két kárpátaljai magyar párt a helyhatósági választás minden szintjén állított jelölteket a magyarlakta községektôl kezdve hét járási, négy városi képviselôtestületen át a megyei tanácsig. Az ugyancsak az idén hatályba lépett alkotmányreform következtében felértékelôdik a helyi önkormányzatok szerepe, ezért a két magyar szervezet a magyarországi nagy pártoktól ellesett módszerekkel vív ádáz küzdelmet egymással a voksokért.

A Szociáldemokrata Párt (SZDP) több parlamenti képviselôje a pártból való kilépést fontolgatja, egyesek Mircea Geoana sértô magatartására hivatkoznak, mások arra, hogy már nem látják ôket szívesen a pártban – nyilatkozták a Mediafaxnak szociáldemokrata források.

Az idézett források szerint az SZDP 30-32 parlamenti képviselôje jelezte így vagy úgy, hogy távozna a pártból.

A leggyakrabban említett ok Mircea Geoana pártelnök vádaskodásával kapcsolatos, aki az SZDP vezetôségének az Adrian Nastase politikai támogatásának megvonásáról határozó ülésén "semmirekellôknek" nevezte azokat, akik az egykori ügyvezetô elnök támogatása mellett foglaltak állást.

A távozást mérlegelôk egy része arra is hivatkozik, hogy Geoana felrótta a képviselôknek: "nem végzik kötelességüket" és nem kezdeményeznek törvényeket. Az idézett források szerint az elégedetlenség másik oka Mircea Geoana "ultimátuma", aki egy, a képviselôkkel tartott megbeszélésen kijelentette, aki nincs vele, az "szabadon távozhat".

Több, névtelenségét megôrizni kívánó képviselô szerint a 30-32 kilépést mérlegelô honatya közül mintegy tízen követnék Adrian Nastasét, ha ô az SZDP- bôl való távozást választaná.

A médiában információk jelentek meg azzal kapcsolatban, hogy Adrian Nastase tárgyalásokat folytatna egy tisztségért a Konzervatív Pártban. Ezeket az értesüléseket Nastase nem erôsítette meg és nem is cáfolta. Távozásának bejelentését csütörtökre várják.

Az említett 32 képviselô közül mintegy tízen Victor Pontát követnék, ha ô a távozás mellett dönt. SZDP-források szerint a párt képviselôházi frakciójában egyelôre Victor Ponta és Daciana Sârbu távozása tekinthetô "biztosnak". Ponta és Sârbu azt nyilatkozták a Mediafaxnak, hogy még nem döntöttek távozásukról vagy maradásukról, de hangsúlyozták, hogy "nem elégedettek" az SZDP-ben történt legutóbbi fejleményekkel és döntésekkel.

Marosvásárhelyen a tavasz közeledtével gomba módra szaporodnak a gödrök, helyenként már ki sem lehet kerülni ezeket. Nemcsak azokban az utcákban töredezik az aszfalt, mélyülnek a gödrök, ahol az elmúlt években egyáltalán nem végeztek javítást vagy csak kátyúztak, hanem ott is, ahova az elmúlt három évben új aszfaltszônyeg került. Az aszfaltozási munkálatok típusától függôen 2-3 év garanciát vállal a kivitelezô cég, ám a kátyúkat kerülgetô autósokat ez nem "melegíti". Ôk jó minôségû, lehetôleg tartósan jó minôségû utakat szeretnének. Tizenhat év után éppen ideje lenne jó utakon közlekedni.

A polgármesteri hivatal illetékesei panaszkodnak: kormánypénzekbôl keveset utaltak ki a városnak, így leginkább saját költségvetésbôl javíthattak utat. Segesvárhoz képest, amely tavaly 55 milliárd lejt kapott kormányalapokból, Marosvásárhely 10 milliárdot csupán – példálózott a minap Dorin Florea polgármester, aki fôleg a teherforgalom rovására írja az útburkolat megrongálódását. Bár ez enyhe kifejezés, ha a terelôútra gondolunk, ahol még lépésben is alig lehet haladni, vagy a Pandúrok útjára, de a Borsos Tamás utca is gyalázatos állapotban van, nem is beszélve a polgármesteri hivataltól karnyújtásnyira levô Horea utcáról vagy a Bolgárok terét övezô utcákról. De ott van a Maros-híd, ahol 2004-ben aszfaltoztak, az út szélén jókora "kráterek" keletkeznek idônként. Betömik ôket, de újabbak születnek. A Szabadi úton Marosszentanna felé haladva csak azok az autósok "ússzák meg", akik már tudják, hol kell balra rántani a kormányt. Egyébként 10-15 centiméter mély gödörbe hajtanak. Lucian Rácz, a polgármesteri hivatal útügyi igazgatóságának aligazgatója próbálta kérdésünkre megmagyarázni a "helyzetet", azt, hogy az önkormányzatnak annyi pénz nem áll rendelkezésére, hogy a város összes utcáit (megközelítôleg 500, amibôl 137 számít a legforgalmasabbnak) egyidejûleg megjavítsák. Az Aquaserv és a Distrigaz is hátráltatja esetenként a munkálatokat, mivel az út javításához a vezetékcserék után kellene hozzáfogni, a fent említett vállalatok ütemterve nem mindig esik egybe a polgármesteri hivataléval. A javítási munkálatok kivitelezésére kiírt versenytárgyalás miatt is tolódik az idôpont, mert így írják elô a törvények. Az aszfaltgyártó állomások például csak március végén helyezhetôk üzembe, még akkor is, ha az idôjárás megengedné a munkálatok megkezdését. Ha minden így van, akkor még jócskán várhatunk arra, hogy jobb utakon közlekedjünk. Az aligazgatótól megkérdeztük, melyek azok az utcák, amelyek jelenleg még garanciában vannak. Ide sorolható a Mihai Viteazul utca, a Dózsa György utca, ahol 2002-ben fôjavítást végeztek, de azok az utcák is, ahol aszfaltszônyeget helyeztek le csupán. 2003- ban az Elba, a Marasti, a Vásár, a Posta, a Székely Vértanúk, a Cuza Voda, a Corvin Mátyás, a Zsidó Vértanúk, a Ciugudeanu, a Selimbar, a Braila, a Banat, a Bartók Béla, a Kossuth, a Szamos utcákban, a Petôfi téren, 2004-ben a Sziget, Pomicultorilor, az Apicultorilor, a Gloriei, a Pandúrok (az üzemanyagtöltô állomásig), a Ion Buteanu, a Negoiului, a Balcescu, a Dorobantilor, a N. Grigorescu, a Szabadság, a Liviu Rebreanu, a Gát, a foisor, a Gyulafehérvári, a Laposnya utcákban, a Gyôzelem téren és a Maros-hídon, 2005-ben a Jeddi, a Tisza, a Somostetôi, a Garofitei, az Înfratirii, a Moldovei, a Harcsa, a Brassó, az Eminescu, a Navodari, a Pandurii, a Trébely, a Dezrobirii utcákban, a Kárpátok sétányon, a Rózsák terén aszfaltoztak, ahol a polgármester és az aligazgató szerint nincsenek kátyúk. Ezekrôl mindenki a fent említett utcákban közlekedve meggyôzôdhet. Idénre a polgármesteri hivatal fôjavítást tervez a Cutezantei utcában, a terelôúton (Segesvári út) és az 1918. December 1. úton, a munkálatok értéke csak e három út esetében meghaladja majd a 100 milliárd régi lejt.

A Szülôföldön az információs társadalomban nevet viselô program elindítása óta százhúsz eMagyar Pont nyitotta meg kapuit Erdélyben, eddig mintegy 170 millió forintot fordítottak erre a célra, és az idén további hatvan központ létrehozását tervezik, fokozva a vidék felzárkózási lehetôségeit. A program romániai kezelését végzô Progress Alapítványnál Maros megyébôl Búzásbesenyô, Erdôszentgyörgy, Jobbágyfalva, Mezômadaras, Mezôpanit, Nyárádgálfalva, Nyárádremete, Székelyhodos pályázott sikeresen. Az erdôszentgyörgyi eMagyar Pont avatóján beszélgettünk Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszterrel.

– Milyen céllal indították el az eMagyar Pontok hálózatát?

– Az elsôdleges cél, hogy az információs társadalom nyújtotta lehetôségeket, elônyöket minél nagyobb mértékben megismertessük az erdélyi magyar társadalommal, és ezen belül elsôsorban a vidékkel. Tehát a vidék modernizációját tartottuk szem elôtt, amikor az eMagyar Pontok kialakítását a vidék felé irányítottuk, hiszen azáltal tudunk felzárkózási lehetôséget kínálni számára. A fiatalokat céloztuk meg, de reméljük, késôbb az idôsebb generációk is bekapcsolódnak, hogy a számítógépet használják, élvezzék az internet nyújtotta lehetôségeket. Azt kívánjuk, hogy a fiatalok tudáshoz, ismeretekhez jussanak, ezáltal kapcsolatot tudjanak teremteni, a vállalkozók meg termékeiket interneten keresztül népszerûsítsék, elektronikus kereskedelmet bonyolítsanak. Ezek a központok alkalmasak arra, hogy megtanítsák számítógép- használatra a településen élôket, alkalmasak arra, hogy aki elôször kerül kapcsolatba, az is elsajátíthassa a legalapvetôbb "fogásokat".

– Már jó néhány eMagyar Pont több hónapja mûködik. Ezeknek sikerült betölteniük az elképzelt szerepüket?

– Folyamatosan ellenôrizzük ôket, és az idén még fokozottabban fogjuk, hiszen következik az az idôszak, amikor önellátókká kell majd válniuk. Nem mondanám azt, hogy csak internetezésre használják, de ha csak arra használják, már az is jó, hiszen ez az egyik cél. A másik cél, hogy egy közösséget formáljon. Ezért is gondolkodunk regionális hálóban, amelyiknek már közös tartalma is van, és ezzel párhuzamosan az országos tartalomfejlesztésre is koncentrálunk. Negyven olyan országos, illetve regionális szakmai honlap jött létre, amelyet ebbôl a programból finanszíroztunk, hogy ne csak utat adjunk, hanem lehessen járni azokon az utakon, legyenek tartalommal feltöltve.

– A helyi eMagyar Pontok tevékenységét egy-egy programfelelôs irányítja. Mennyire tudják munkájukat összehangolni, a kapcsolatot fenntartani közöttük?

– Ezelôtt két héttel volt éppen az erdélyi eMagyar Pont-felelôsök elsô ilyen jellegû találkozója Kolozsváron. Ezen a héten Budapesten lesz a határon túli és magyarországi eMagyar Pont- felelôsök találkozója, éppen azért, hogy megismerkedjenek, kommunikáció alakuljon ki köztük, nem csak virtuális, hanem valós kommunikáció, megosszák a tapasztalatokat. Ennek érdekében a programot mûködtetô Progress Alapítvány honlapján lesz egy felület, ahol kapcsolatba tudnak lépni egymással, tapasztalatot tudnak cserélni.

– Más határon túli magyar vidéken jött létre eMagyar Pont?

– Felvidéken, Kárpátalján, Vajdaságban is léteznek már, sôt az Egyesült Államokban is létesült, de természetesen Erdélyben van a legtöbb határon túli eMagyar Pont.

– A román Távközlési és Informatikai Minisztérium mit tesz a fejlesztések érdekében?

– Ezt a programot a román minisztérium nem támogatja, tehát ez az RMDSZ és a magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium programja. A román szakminisztérium egy más vidékfejlesztési programot dolgozott ki, amelybôl természetesen az erdélyi magyaroknak is jutnak lehetôségek. Mezôbándon felavattunk februárban egy új technológiát, ez az áramvonalakon keresztül kínál internetet és telefont. Ez Közép-Kelet Európában premiernek számít, és jelentôsége, hogy a létezô infrastuktúrát használja ahhoz, hogy telefont és széles sávú internetet nyújtson az ott élôk számára.

Ötvenéves a sokoldalú, energikus formatervezô képzômûvész. Ebbôl az alkalomból állt ismét a marosvásárhelyi mûvészetkedvelôk elé.

Novák József kiállításának megnyitója hétfô délután zajlott le, a tárlat a Kultúrpalota képzômûvészeti galériájában kapott helyet. Összefoglaló jellegû, felmutatja a mûvész sokoldalúságát.

Novák József design-for-matervezés szakon szerzett oklevelet a kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti fôiskolán 1984-ben, és azóta folyamatosan tevékenykedik, alkot. Pályája több mint két évtizede során számos kiállításon mutatta be munkáit itthon és a határon túl is.

A mostani kiállítás olyan összegzés, amelybôl kitûnik, hogy a mûvész nem csak formatervezéssel, hanem festészettel, grafikával is foglalkozik, sôt valamikor a Novax rockegyüttes oszlopos tagjaként tevékenykedett. Ez a kevés mindenbôl mégis egységet mutat – jellemzi a kiállítás komplexitását Gheorghe Muresan, a Képzômûvészeti Szövetség megyei fiókjának elnöke.

Ez a kiállítás kicsit visszahozza a múltat, hisz egyes mûveknek hagyományôrzô jellegük is van, tradicionális gyökerekbôl építkeznek és népi motívumokat használnak fel. Ugyanakkor Novák József nem ragad le a múltnál, a jelenre, jövôre is figyel, még CD-ket is bekomponál egyes munkákba. Ugyanakkor a mûvész nagyszerû formatervezô is, hisz az alkotások igazi szakértelemmel kerültek a falakra – jegyezte meg Nagy Miklós Kund méltatásában.

A kiállítás anyagát Vasile Muresan festôkolléga részletezte a továbbiakban.

A mûvész alkotópályája során sok barátra, munkatársra, szakmai elismerôre akadt, ezt mutatja az is, hogy a Kultúrpalota kiállítóterme zsúfolásig megtelt érdeklôdôkkel.

Burkhardt Árpád alispán, a mûvész egykori mûépítész tanára elárulta, hogy Novák Józsefnek mindig annyi ötlete volt, hogy az egyiket még nem is tudta befejezni, már megjelent a másik. A megnyitón felszólalt Csegzi Sándor alpolgármester is, köszöntve a jubiláló mûvészt.

A megnyitó tiszteletbeli meghívottja Nagy Zoltán, a Budapesti Székely Ház igazgatója szintén elismeréssel nyilatkozott a mûvész eddigi munkáiról, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy Novák József címeranyaga öt éve került kiállításra Budapesten. Ennek egy részlete látható a mostani kiállításon is. Azóta a címerek Magyarország különbözô kisvárosaiban is sikerrel szerepelnek kiállításokon. Évente két-három tárlatot szerveznek munkáiból, így egyre jobban ismerik Novákot a határon túl is.

Az ünnepi alkalmon közremûködött a marosvásárhelyi Kôvirág együttes, akiktôl Ferenczes István csíkszeredai költô egyik megzenésített versét hallhattuk. Mindezek után következett az állófogadás, amelynek hangulatát szintén egy marosvásárhelyi zenekar, a La Cupola élénkítette.

Csütörtöki kimenô

Pipiskedô, rossz költôre, túlfinomult piperkôcre mondják, hogy modoros. Nos, néhány nap alatt alkalmunk volt tapasztalni, miként hat a modortalanság. Itt volt ugyanis március 15., mikor hullanak a díjak és lovagi címek, vadonatúj tuxidóban feszítenek az érdemesek és kiérdemesültek, jók, nagyon jók és a nyársat nyelt egykori alkotmányjogász, aki egy kis átverôs trükkel került a Duna-parti ország legfontosabb közjogi méltósági székébe. Kossuth-díjra terjeszt fel a hivatal több embert, s az államelnök alkotmányos kifogást emel, egykori munkahelyétôl megérdeklôdi, át kell neki adnia annak a néhány nemszeretemnek a Kossuth (Marosvásárhelyen még mindig Calarasi) Lajosról elnevezett legmagasabb kitüntetést. A kéktalárosok felelik, sajnos, Lacikám, igen.

Nos, amikor elôszólíttatnak, a volt kommunista miniszterelnök-helyettessel kezet ráz, azzal az emberrel, aki a KGST szétbomlasztásán sikerrel mûködött közre és erôssé tette a forintot, Fekete Jánossal, az MNB valamikor alelnökével nem. Holott azt fogadta, hogy valamennyi magyar alattvaló elnöke lesz, személyválogatás nélkül. Ha most szubjektív, vajon alkotmánybíróként is efféle pártatlanságról tett bizonyságot? Az igazság szeme be van kötve, ô sólyomszemmel figyeli ellenfeleit. (Mellesleg jegyezném meg, egykori vetélytársa, Szili Katalin többször látogatott el Erdélybe, hozzánk, Mádl Ferenc utóda még egyszer sem. De ez igazán védhetetlen álláspont.)

A dolog ezzel el lett volna vacsorálva, ám akkor meg vérszemet kapott Szabad György, a valamikori házelnök, agg 48-as történész, párt- alapító, aki viszont azzal a Gyurcsánnyal nem fog kezet, aki minden pártközi találkozón és máskor is kezet nyújt, kezet is csókol (?) Dávid Ibolya asszonynak. Igaz, Szabad bácsi szemüveget visel, valószínûleg nem látta, hogy a miniszterelnök áll elôtte, úgy gondolta, egy luftbalonnal azért mégsem kell kezet rázni.

Házunk táján is akadnak modortalanok. Ellenfelem egykori védôje, jelenleg megyénk pártatlan fôhivatalnoka, liberális talárban azt lépi Markó március 15. beszédére, hogy ô bizony nem ismer olyan törvényes rendelkezést, amely elôírná, hogy a román közhivatalnoknak bármilyen (idegen) nyelvet ismernie kellene. Hát kedves fôúr, a magyar nem idegen ebben a megyében, nap mint nap tízezrek beszélik, hallható, sôt megtanulható. Ön és barátai, holott itt élnek velünk tíz-húsz-ötven-száz éve, nem tudják megtanulni. Azt nem gondolom, hogy ne akarnák, hiszen minden emberrôl fel kell tételezni a veleszületett jóságot és jóindulatot. Akkor viszont csak arra gondolhatok, hogy nincs tehetségük hozzá, nincs nyelvérzékük, diszlexiásak.

Persze tudom, hogy a hivatalnok azért nem beszél magyarul, mert bürokrata, utál ügyet intézni. Azzal, hogy szigorúan az államnyelv használatára utasít, modortalanságával csak munkaiszonyát leplezi. Ugyanis ha mindezt magyarul kísérelné meg, rögtön felbátorodna az ügyfél és visszaszólna, vitába szállna az aktatolo-gató, hivatásos kibabrálóval, érveket hozna. (Ezért nehezebb pl. az oltyán hivatalnok sora Râmnicu Vâlceán.)

Folyt a lap hasábjain egy kis vitatkozás arról, hogyan kell megtanulni románul. Én azt gondolom, hogy tessék a magyar tanulónak az élô románt tanítani, nem Creanga szép és avult, senki által sem használt nyelvezetét. (A business-románra van szükség.) Meg kell tanítani vitatkozni, visszaszólni, ügyintézni, felszólalni, üzletet kötni, szerzôdést fogalmazni, beadványt írni és javaslatot tenni, védni, védekezni, akár támadni is az igazságtalanságot, a jogtiprást okosan románul. Nagyobb gyakorlati és mindennapi hasznát vesszük. Ugyanis mi kevésbé vagyunk – már csak helyzetünknél fogva is – modortalanok a nyelvhasználat tekintetében, mint az, aki látványosan utasít bennünket rendre.

Ünnepre és emlékezésre hívnak március havának utolsó hetében Erdôszentgyörgyre. A település és vonzáskörzete történelmi eseményre emlékezik március 25-én: 50 éves a magyar középiskolai oktatás Erdôszentgyörgyön.

Magyar középiskola létrehozása 1956-ban a román nemzeti kommunizmus olyan színeváltozásának tûnhet, mely feledtetni szerette volna a földvári deportáltak szörnyûséges világát, de ugyanakkor egyféle fizetség is az MNSZ százas intézôbizottsága árulásáért.

A román nemzeti kommunizmus "húzd meg – ereszd meg" máig tartó kisebbségpolitikája nemsokára megmutatta folytonosságát. Az évtized végén megszüntetik a Bolyai Egyetemet és ezzel mind a mai napig nem létezik önálló állami magyar egyeteme Erdély magyarságának. Tucatjával szüntették meg az elemi és általános magyar iskolákat a vegyes lakosságú településeken, beolvasztva vagy tagozattá degradálva, megfosztva ezáltal a magyar pedagógust az önálló tervezéstôl, az iskola legfontosabb nevelési céljától: a nemzeti nevelés megvalósításának lehetôségétôl.

Ebben a sodrásban erôsödik meg az erdôszentgyörgyi magyar középiskola és szerzi meg azt a hírnevet, mely még a környék kis magyar falvaiban is valóságos kultuszt hozott létre: "hogy a gyermek Szentgyörgyön érettségizzen". Tanáraink elhozták az új középiskolába Erdély több száz éves református kollégiumainak és római katolikus fôgimnáziumainak hangulatát, légkörét, Székelyudvarhelyrôl, Marosvásárhelyrôl, Kolozsvárról, Nagyváradról.

Nekünk, 1967-ben érettségizetteknek isteni gondviselésként adatott meg, hogy életünk egy rövid szakaszában egy életre szóló erôt adó erényekre – igazságosság, hûség, ôszinteség, elhivatottság, beleérzôképesség – tanítottak meg szép emlékû, kedves tanáraink: néhai Simon Alpár, Thiesz Tibor, László Lajos, Bereczki Imre.

Olyan korban próbálták az igazságot láttatni, gondolkodásunkat, lényünket megvédeni egy maradandó károsodástól, amikor a hazugság és történelmünk meghamisítása volt erény és érték, amikor a hit nélküliség, az istentagadás volt az igazi magatartás, amikor a "bûnös magyar nemzet" ma is ható képzetének kialakítása, a kishitûség, a gyökértelenség elhintése és elhitetése volt a cél.

Egy ilyen zavaros, istentelen világban a mindig vidám és mosolygós Simon Alpár, drága osztályfônökünk, sokunk embereszménye, egy napon nagyon szomorúan jött be fizikaórára. Leült a katedrához, csak nézett mereven maga elé és hallgatott. Moccanni sem mertünk. Éreztük, hogy valami szokatlan dolog történt, mert Simon Alpár nem az az ember, akit olyan könnyen megtört állapotba lehetne hozni, nem olyan fából faragták. Kilencedikesek voltunk. Csak kiszivárgott, hogy egyik osztálytársunkkal, Szentgyörgyi Andrással valami baj történt. Alpár csak annyit mondott: "nem tudtam megvédeni". Aztán pár nap múlva Szentgyörgyi Andrást végleg kicsapták az iskolából, mert holmi gyermekded butaságot írt a románfüzetébe. Hát ennyire volt erôs ez az "emberközpontú" rendszer!?

Simon Alpár fizikaóráinak légköre minden szomorúságra gyógyír volt, szinte mindent tudtak feledtetni. Nem holmi múltszépítésrôl van szó, hanem egyfajta csodáról, amit fizikatanárként, 36 éves munkaviszonnyal mögöttem, próbáltam megfejteni. Hogyan lehet egy biológusból olyan eredményes fizikatanár, mint ahogy Simon Alpár pályafutása azt igazolja? A megfejtés talán abban áll, hogy Simon Alpár nem a fizikát tanította, hanem a fizika szépségét mutatta meg, hatását és szerepét egy életforma és gondolkodásmód kialakításában. Az emberi jellem formálásában játszott szerepét villantotta fel elôttünk. A fizika tanulásának örömét ismertük meg Simon Alpár fizikaóráin, azt, hogy a fizika mindenhol jelen van. Ezzel a megállapítással lehet vitázni, de 1967-ben a XI. B- bôl, melynek osztályfônöke volt, a 37 érettségizôbôl kilencen jegyeztük el magunkat és még családunkat is egy életre a fizikával, lettünk fizikatanárok.

Álljon itt a névsor: Andrási Lenke, Andrássy Árpád, Bartha Árpád, Demeter Ilona, Gáll Sándor, Gecse Júlia, Szakács Mária, Szilveszter András,Takács Erzsébet.

Középiskolánk arcélét lehetetlen megrajzolni az akkori természettudományos oktatás eredményességének bemutatása nélkül. Thiesz Tibor földrajzórái, Höhn Károly biológiaoktatása, a természet rejtett szépségeinek felfedeztetése, Simon Rozália vaslogikára épített kémiatanítása a titka a mûszaki, az orvosi és a gyógyszerészeti pályát választó kollegáink sikereinek.

A humán tudományok, a történelem, de elsôsorban a magyar irodalom oktatása ébresztette fel bennünk, hogy a magát az egekig magasztaló társadalmi rend, melynek szószólói majd mind magyarok voltak, valamitôl félnek, nem mondják meg az igazságot.

Nekünk nem lehetett magyar irodalom könyvünk. Jakab Gyöngyvér tanárnô jegyzeteibôl szereztünk tudomást a reneszánsz kor magyar irodalmáról, az akkori Európa legmûveltebb államfôjérôl, Mátyás királyunkról. Az irodalom segítségével ismerhettük meg úgy ahogy önmagunkat. És csak olvasmányaink árán szereztünk tudomást, hogy létezik Felvidék és Délvidék, Szepesség és Szerémség, és Kárpátalja, vidékek, ahol magyarok is élnek, és valamikor a történelmi Magyarország részei voltak.

Hosszasan lehetne sorolni, mi mindentôl fosztott meg bennünket a kommunista ideológia, amire nem egy esetben még rátevôdött egy-egy magyar kollaboráns nemzetét megtagadó ügybuzgósága. A helyi pártkorifeusok nem engedélyezték a mi évfolyamunknak, hogy tablót készítsünk, mert kispolgári csökevénynek tartották ezek az "esztéták".

Mindent elkövettek, hogy az erdélyi magyar iskolahagyományokat eltöröljék. Középiskoláink folyosóiról levétették az elkészült tablókat, így próbálván történelmünket a hatalom szája íze szerint megváltoztatni.

Gyakran megéreztük oktatóink aggódását az igazság kényszerû elhallgatása miatt. Jóval az iskola elvégzése után tudtuk meg a titkot: magatartásuk a sajátosság egyfajta méltóságát sugallta, tanáraink többsége az erdélyi Bolyai Egyetemen végezte tanulmányait.

Olyan tanáraik gondolatait hozták el hozzánk, az erdôszentgyörgyi középiskolába, mint a tragikus sorsú Szabédi László és Csendes Zoltán, akik inkább a halált választották, semmint a megaláztatást a Bolyai Egyetem megszüntetése után.

Így alakult ki szívünkben, lelkünkben az erdélyi magyar iskolarendszer, melynek egy láncszeme az erdôszentgyörgyi középiskola.

Marosludas–Marosvásárhely, 2006. március hava

"Az élet viharaival szemben olyan légy, mint a madár, amely, ha a fát kivágják alóla, nem a mélybe zuhan, hanem a magasba száll! – Eötvös József tanácsa az elmúlt héten a marosvásárhelyi Ügyes Kezek Alapítvány székhelyén hangzott el biztatásképpen annak a hét édesanyának, akiket 50. születésnapjukon szülôtársaik és gyerekeik ünnepeltek. A betöltött évek száma mellett sorsuk metszôpontja, hogy valamennyien sérült gyermeket nevelnek.

A szülôk klubja keretében szervezett kortárstalálkozón Csernátoni Klára klubfelelôs fogalmazta meg, hogy a fogyatékos gyereket nevelô édesanyák számára milyen támaszt jelentett a marosszentgyörgyi Baricz Lajos plébános, aki szárnyai alá vette a Pethô Mária doktornô irányításával mûködô kis csoportot, és azóta is minden hónap utolsó szombatján lelki megerôsítést nyújtva látja vendégül a Hit és Fény közösség tagjait. Az asszonyi és édesanyai szeretet önzetlenségérôl Lajos atya szólt a jelenlevôkhöz, majd megható mozzanatként az ünnepeltek vallottak önmagukról, sorsukról, a világhoz, Istenhez való viszonyukról. Ahány egyéniség, annyiféleképpen élték, élik meg, hogy a szárnyaló, a sokat ígérô vágyak beteljesülése helyett a sors valójában egy kicsit kivágta alóluk a fát. Hogy sikerült-e a magasba szállniuk vagy sem, errôl szóltak a vallomások. Elkeseredett pillanatainkban mindannyian tanulhatunk, erôt meríthetünk szavaiból.

– Szerencsés ember vagyok. Az életem úgy alakult, hogy ötvenévesen elmondhatom, egyensúlyban vagyok a világgal és önmagammal. Nem volt könnyû, de megtaláltam azt az embert, aki segített elfogadni önmagam olyannak, amilyen vagyok. Igazi nagy bánatról nem tudok beszámolni, boldogság annál több volt az életemben. Ahogy szaporodik az együtt eltöltött idô, az örömeim is sokasodnak. Amikor tudatosult bennem, hogy a lányom problémás lesz, mélyponton voltam. Ma örömforrás, hogy nem olyan, mint a többi, és rajta keresztül megismertelek benneteket, hogy ehhez a közösséghez tartozunk. Jó dolog, hogy mûködik a szülôk klubja, amikor tudok, eljövök és mindig számíthattok a segítségemre (Ági).

– 1956. március 8-án születtem, készruhagyári munkásként dolgoztam. Amikor megszületett a lányom és kiderült, hogy sérült, elfogadtam, mint Isten ajándékát. Soha nem gondoltam arra, hogy intézetbe adjam. Pethô doktornô biztatására 1992 óta jártunk a Hit és Fény közösségbe. Ennek hatására alakult ki bennem az érzés, hogy megtaláltam az életem célját, s a nekem szabott utat járhatom tovább. Három éve vagyok tagja a szülôk klubjának – mondotta Irénke, aki Teréz anyával vallja, hogy az ima fölemeli a szívet.

– Sikeres sportolóként, 24 éves koromban mentem férjhez. 1980-ban egy fiam, 1988-ban egy kislányom született. Nagy öröm volt számomra, hogy 1991-tôl a Hit és Fény közösségbe kerültünk. 1992-ben meghalt a férjem, azóta sok nehézségen mentem keresztül, de a jó Isten mindig megsegített. Keveset járok a szülôk klubjába, de ha segíteni hívtok, mindig eljövök. Ha valamit szeretnék változtatni az életemen, az lenne, hogy ne legyek ennyire borúlátó. (Magdi)

– Falusi szülôk gyerekeként jöttem a világra 1956-ban. Szakiskolát végeztem, férjhez mentem, két gyerek édesanyja vagyok. A lányomnak nagyon örvendtünk, de amikor megtudtam, hogy beteg, azt kérdeztem Istentôl: miért? Nehezen lettem úrrá a bánaton, nehezen tudtam elfogadni. Bár az Add a Kezed Óvoda sokat segített, gyakran kellett félnünk, hogy a lányunk eltûnik és nem fogjuk megtalálni. Amíg az ember szívét nem tölti be a hit, annyi kétség merül fel benne: hogyan lesz tovább, hogyan alakul a mindennapi élet. Ha szívünkben Isten lakozik, megváltozik minden… Most nyugodt vagyok, mintha megszaporodott volna a pénzem, könnyebb a keresztem, és hiszem, hogy szeretettel mindent el lehet fogadni.... (Liza).

– Szép gyermekkorom volt, csodálatos szülôkkel, testvérekkel, akik mindig mellettem voltak. Korán mentem férjhez, s amikor a kislányom hiányossággal született, más volt, mint a többi, sohasem érzetem, hogy kiközösítettek lennénk. Egy percig sem adtam fel, sohasem fogadtam el, hogy ne lehetne jobban, s végül az orvosok is csodálkoztak, hogy a lányom hova fejlôdött. Mivel kevés örömet adott nekem az élet, megtanultam minden apróságnak örülni. Barátom nincs sok, de az Úristennel meg tudok beszélni mindent: zúgolódok, panaszkodok, aztán bocsánatot kérek, hisz reá támaszkodhatok igazán. Miután bekerültünk ebbe a közösségbe, a lányom, aki korábban csak felnôttek között élt, és nem tudott a gyerektársak közé beilleszkedni, megnyílt, és jól érzi magát. Amikor látom, hogy vannak hozzám hasonló sorsú asszonyok, támaszt jelent számomra, hogy együtt lehetünk. Isten akaratában bízva pedig meg tudom tenni a következô lépéseket is… (Ildikó).

Bár a hét ünnepelt közül nem volt jelen mindenki, a bevezetôben idézett mondatot Vera tanci, a szülôk klubjának tiszteltbeli tagja, örökös vigasztalója, a szép szavak mestere adta ajándékba az ünnepelteknek, majd a gyerekek, fiatalok mûsora, az ajándék és a szeretvendégség következett.

A Hochmal Magdolna vezetésével mûködô alapítvány Oituzului utcai székháza pedig láthatóan nemcsak az három csoportban (halmozottan sérült, mozgássérült és enyhén sérült) gondozott és foglalkoztatott 30 gyerek és a most alakuló autista csoport leendô tagjainak második otthona. A szülôké is, akik csütörtökönként összejönnek, megbeszélik a gondokat, s egymás példájából, a hitbôl erôt merítenek, ha nem mindig magasba szállni, de legalább ahhoz, hogy járni tudjanak mélységek és szakadékok fölött.

Egy hónapja mindennap próbálnak, táncaik felölelik Erdély és a Kárpát-medence valamennyi néprajzi tájegységét. Tavasszal vidékre kívánnak kimenni, többek közt Fehéregyházára, Gyulakutára, Balavásárra. Nyáron egy nagyobb turnéra készülnek, ellátogatva Kárpátaljára, a Vereckei szoroshoz, valamint Magyarországra.

1993 ôszén, Farkas Miklós tanár úrnak, a segesvári Gaudeamus Alapítvány elnökének kezdeményezésére, a helyi líceum magyar tagozatának diákjaiból létrejött egy néptáncegyüttes, amely késôbb felvette a Kikerics nevet. Mára a Kikerics Néptáncegyüttes 170 tagot számlál (a mintegy 500 segesvári diák közül), hat csoportba szervezôdve, az óvodásoktól a középiskolásokig. Ez a már-már mozgalom szintjére emelkedô megvalósítás, Segesvár magyarságának számát tekintve igen nagy eredmény. Az együttes azonban nem egyszerûen csak néptáncmozgalmi sikertörténet Segesváron, hanem a helyes önazonosság-tudatra és világszemléletre való nevelés, az erkölcsi-esztétikai és fôleg a nemzeti nevelés egyik leghatékonyabb eszköze a térségben.

Az együttes elsô vezetôje Buzogány Melinda tanárnô volt, 2000-ig, amikor Borbély-Kiss László tanár vette át az irányítást. Felesége, Borbély-Kiss Edit szakmai irányításával, majd aktív oktatói szerepvállalásával kezdettôl fogva nagyban segítette férje munkáját. Közvetlenül a megalakulás után, a táncegyüttes jelentôs szakmai segítséget kapott a székelykeresztúri Pipacsok Néptáncegyüttestôl, Mátéfi Csaba táncoktató koreográfus személyében.

Az együttes életében igen jelentôs minôségi változás 2000-tôl kezdôdött el, elsôsorban az igényesebb szakmai közönség elé való kilépés következtében. A csoport, újabb kapcsolatainak köszönhetôen, rendre részt vett Erdély fontosabb néptánctalálkozóin, fesztiváljain, versenyein. Az ezeken szerzett tapasztalatok meghatározták az utóbbi évek irányvonalát, teendôit, szervezettebbé és hatékonyabbá vált a pályázati munka is. Így, szerencsére az épp ez idô tájt fôleg az anyaország felôl kibôvülô pályázati lehetôségek jobb kihasználása következtében, sikerült a tánccsoport anyagi eszköztárát gazdagítani több rend népviselet megvásárlásával, elkészítésével, alapvetô hangtechnikai eszközök beszerzésével. A pályázatok mindegyikét kezdetben a Gaudeamus Alapítvány tette lehetôvé és támogatta.

A Mobilitás támogatásával sikerült megvalósítani a tánccsoport vezetôinek régi álmát: a táncházmozgalomnak a Segesváron való, 15 éves szünet utáni újbóli beindítását. 2001 ôszével kezdôdôen ez több mint egy évig mûködött, ebben igen nagy szerepet játszott a Maros Mûvészegyüttes zenészeinek lelkes hozzáállása, Moldován-Horváth István, Bôr-Hunyadi Gyula, Marton László, Simon István és Gyárfás Róbert személyében. Szintén e nagyszerû zenészeknek köszönhetôen valósult meg az együttes számos belföldi és külföldi fellépése is.

A minôségi elôrelépés legfontosabb része a nem kevesebb, mint négy utánpótláscsoport beindítása és mûködtetése 2003-tól kezdve, négy korosztályban, az óvodásoktól a nyolcadikosokig. Az utánpótláscsoportok elindításában, irányításában és oktatásában Borbély-Kiss Edit tanítónônek volt és van igen nagy szerepe, aki egymaga négy kis csoportot vezet – az óvodásokat és három elemista csoportot.

A belföldi fellépések köre kiszélesedett: a táncegyüttes visszatérô vendége a nagy sikerû, országos méretû ProEtnica – Romániai Kisebbségek Fesztiváljának, ami minden évben Segesváron kerül megrendezésre (és aminek immár társszervezôje is), ezenkívül a hagyományos székelykeresztúri Sóskút- fesztiválnak, a székelyudvarhelyi Gyermektánccsoportok Találkozójának, valamint a nyárádmenti településeket "végigjáró" Vándorcsizma-találkozóknak. Jelentôs sikerként értékelendô, hogy az RMDSZ és a Communitas Alapítvány által a 2004-ben elôször megszervezett Médiabefutó országos tehetségkutató verseny regionális döntôjére két csoport is továbbjutott egy-egy mûsorszámmal. A külföldi turnék elsôsorban a keszthelyi és kiskunfélegyházi kapcsolatok eredményei, melyeknek köszönhetôen e városok környékének (Balaton-felvidék, illetve Kiskunság) több települését is többször meglátogatta a táncegyüttes az utóbbi évek során.

2005 tavaszán, a fentebb ismertetett nagyszerû múlt és megannyi siker után, megtörtént a táncegyüttes jogi személyként való bejegyzése is, Kikerics Kulturális Egyesület néven.

Az egyesület feltett szándéka nem csak színpadra vinni eme néptáncörökség-gyöngyszemeket, hanem a tanult értékeknek a személyes, mindennapi életben való megôrzése is. Manapság, amikor a segesvári utcákon egyre kevesebb a magyar játszótárs, amikor a helyi vegyes tannyelvû iskolákban egyre ritkább a helyes és ízes, szép magyar beszéd, és a magyar fiatalok esetében már több a vegyes házasság, mint a nem vegyes, ennek a munkának a jelentôsége mindenekfölött való.

Amikor Basescu államelnököt és Szász Jenôt ölelkezni láttam, valósággal megdöbbentem. Természetesen baljóslatúan, mert bizonyítékát láttam újból annak, hogy az RMDSZ-t nemcsak nem szeretik a kormányban, hanem ilyen fondorlatos lépésekkel a mai nagypolitikai személyeket még fokozottabban össze akarják ugrasztani egymással, hogy külön-külön megsemmisítsék. Ez az államérdek már évszázadokra nyúlik vissza. Példa erre Mihály vajda cselszövése is, ami Báthory Endre fejedelem meggyilkolásához vezetett. Nem tanultunk azóta sem abból a leckébôl?

Markó Béla beszédét pedig bátor kiállásnak tekintem, bár megemlíthette volna még a most is folyó etnikai eltorzításokat is, amiknek szemtanúi vagyunk, hogy az erdélyi közigazgatásból, üzemekbôl és az élet más területeirôl teljesen ki vagyunk szorítva. Bár közismert, szólnia kellett volna a gyulafehérvári nyilatkozatról is, aminek fejében a nagyhatalmak – a wilsoni önigazgatás-autonómia elméletével – az utódállamoknak megadtak közel mindent, amit csak kértek. Késôbb megbánták ugyan, de már eldobott kô maradt. A fenti nyilatkozat megfogalmazói pedig már akkor tudták, hogy ígéreteiket nem tartják be soha. Ma is tapasztalhatjuk, közel egy évszázad óta.

Visszatérve Szász Jenôre, az államelnökünk azzal szerelte le, hogy olyan autonómiát akar a Székelyföldnek, mint Craiovának, tehát több mint igazságos államvezetô. Világos beszéd és tanulhat a trikolórral a vállán. A trikolórról érdemes tudni a következôket: 1848-ig a piros-sárga- kék zászló a magyarok-székelyek-szászok jelképe volt, amit Mária Terézia törvénnyel szentesített. Mivel a szászok kivételével az unióhoz ragaszkodtak, összehajtva félretették. Onnan pedig Avram Iancu elvette, mondván, ez lesz a mi zászlónk. Az akkori román képviselôk meg is szavazták. Ezzel a zászlóval harcoltak gyôztesen már a grivicai sáncokban a törökök ellen. Azután festették át ezekre a színekre a román címert is. A szép, kellemes színösszetételû zászlókra nekünk is tisztelettel kell tekintenünk, mint ôseink elvett hagyatékára. Tehát nem volt a világ kezdete óta a román honfitársaink alkotása, ha az eredetére gondolunk.

Ha e kitérô után a napjaink eseményeire gondolok, azt a következtetést kell levonnom, hogyha politikusaink ma sem látják a széthúzás révén ismét a burkoltan elénk állított csapdákat egyéni ambícióik miatt, nem tudják egységbe kovácsolni az erdélyi magyarságot, és ezeket a tényeket úgy jegyzi fel a történelem, mint a fekete, önpusztító éveket. Mégpedig nem a románság ellen, hanem a jól felfogott állampolgári jogainkért, ha már e föld régi fiai vagyunk mi is.

Ujfalusi N. István

(Ez. 3,17.)

Tisztelet és megbecsülés a világhírnek örvendô Pro Európa Liga társelnökének, Smaranda Enache asszonynak és csapatának, akik 16 éve kiállnak jogainkért és teszik, amit tenni kell.

Gondolok itt Fodor Imre volt utolsó magyar polgármesterünk lejáratására, akit sikerült eltávolítani polgármesteri székébôl és a naiv tömeg csak a választás után jött rá (vagy nem), hogy akkor mi történt és mit veszítettünk.

Ez a lejáratási kampány folytatódik most is, eszközt nem kímélve bélyegeznek meg rút jelzôvel egy embert.

Kérdezem én: a tisztségviselô politikus, aki felvállal egy stresszes "nagy munkát", nem betegedhet meg?

És ez az összeroppanás történik az elsô nagy lejáratás után, amikor a politikai börtönt szenvedett édesapja és meghurcolt családja emlékkiadványán dolgozik.

Az elfáradt szervezet reakciója volt ez a "félremagyarázott" megbetegedés, mert a ráhúzott fals diagnózist le sem írom.

És történik ez az "ultra-nacionalista" jelzôvel fémjelzett hisztériakeltés a Székely Nemzeti Tanács Székelyudvarhelyre tervezett március 15-i nagygyûlése elôtt.

Teljesen egyértelmû a célja.

Az viszont megbocsáthatatlan, hogy mindez a hippokratészi eskü alatt álló egészségügyi személyzet segítségével történik.

Remélem, az orvosi etikát ennyire súlyosan megsértett, minôsíthetetlen személyek elnyerik megfelelô büntetésüket, amirôl minél hamarább szeretnénk olvasni.

Fodor I. nem szorul védésre. Erôs ember, megvédi magát. Szerencsém volt több mint 40 éve megismerni. A legsötétebb idôkben is helyt állt, hite a szilárd magyar ember hite, édesapja példáját követve járja az útját, követi keresztényi, tiszta hittel, aki a kompromisszumot nem tartja "modus vivendinek".

Szekeres Erzsébet,Marosvásárhely

Megelégedéssel olvastam Incze Árpád cikkét a Népújság március 8-i számában, melyben utal Bauer Andrea, az Energomur igazgatójának kijelentésére, mely szerint "akik leválnak a közös fûtési rendszerrôl, csak veszíthetnek".

Egyelôre azok a lakók, akik leváltak, véleményem szerint is csak nyertek. Jómagam egy háromszobás tömbházlakásban lakon Szászrégenben. Két éve saját hôközpontot szereltettem, mely – egyedül lévén – nem kis erôfeszítésembe került, hiszen már akkor sem volt olcsó mulatság, több mint 40 millió lejbe került. De megérte, van meleg víz és meleg éjjel-nappal. Igaz, a gáz ára állandóan nô, de ha az ember igyekszik okosan gazdálkodni és zsonglôrködni a Celsius-fokokkal, azt a pár téli hónapot ki lehet bírni, sôt, nem fagyoskodik még áprilisban vagy májusban sem, ha kint csökken a hômérséklet és a közös fûtést már leállították.

Sajnos, nálunk, Szászrégenben a legtöbb kazánházat felszámolták – úgymond a felgyülemlett adósságok miatt –, és ezáltal a helyzet ellehetetlenedett, se fûtés, se meleg víz, vissza a kôkorszakba. Így kényszerültek a lakók arra, hogy aki csak tehette, saját hôközpontot szereltetett, vagy más fûtési módozatot talált. Szerintem a helyes megoldás az lett volna, ha ezeket a közös fûtést biztosító kazánházakat modernizálják, ezáltal gazdaságosabbá téve ôket. Ahogyan a március 1- jei cikkbôl olvastam és az igazgatónô szavaiból kiderült, akik továbbá leválni óhajtanak, azok egy elég jó összeget kell az államkasszába fizessenek. (Talán a városi tanácsosok határozata alapján.) Hogy aztán, akik már leváltak, azoktól is fel fogják vasalni majd ezt az összeget, errôl már nem szól a fáma. De mivel nálunk minden lehetséges, ez sincs kizárva.

Demeter Judit, Szászrégen

Úgy érzem, tudatnom kell, milyen fantasztikus, varázslatos élményben van részem a koncerteken, emiatt hálás szívvel gratulálok a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia szimfonikus zenekara és vegyes kara minden egyes tagjának, emberfeletti, kitûnô munkájukért, odaadásukért. Legnagyobb tiszteletem Vasile Cazan igazgató úré, Shinya Ozaki karmesteré és a háttérben névtelenül dolgozóké. Szervezôkészségükkel kitûnô, neves karmestereket, mûvészeket hívnak meg, az összhang tökéletes zenekar és publikum között. Muzsikájuk gyógyír minden bajra – ajánlom mindenkinek. Örvendek, hogy a mûsorfüzet gazdagodott, így bôvebb betekintést nyerhetünk a zenemûvek keletkezésérôl, romantikus ihletettségérôl, netán drámai kirobbanásukról.

Kívánságom az lenne, ha a mûsorfüzet mellett megvehetnénk a társulat csoportos fényképét, a tagok névsorát és a hangszert, amelyen játszanak. Egy-két tabló is díszíthetné az elôcsarnokot a zenekar és a kórus tagjaival.

Fontos dolognak tartom, hogy a ráadásokat a mûvész konferálja be, így jobb lesz a hangulat s mi is okosabbak leszünk.

Boldog vagyok, hogy itt élet és része lehetek filharmóniánk hallgatói táborának.

Hûséges rajongójuk,

Pénzes Anna

A 2005. évi 682. számú Hivatalos Közlönyben tették közzé a román állampolgárok külföldre történô kiutazásáról szóló 2005. évi 248. törvényt, amely 2006. január 20-án lépett hatályba. E jogszabály 30. szakasza tartalmazza a kiskorú román állampolgárok külföldre történô utazásakor a határrendészet által megkövetelt úti okmányok jegyzékét. Ilyen a szülô vagy szülôk, a gyám, illetve a gyermek más törvényes képviselôje közokiratba foglalt beleegyezô nyilatkozata. A 2006. évi 5. kormányrendelettel (amit a 2006. január 26-i 71-es sz. Hivatalos Közlöny közöl) már módosították is a 30. szakasz 3. bekezdésének b. pontját. Ha a saját útlevéllel rendelkezô kiskorú mindkét szülôjével jelentkezik határátlépésre, szülôi beleegyezô nyilatkozatot nem kell felmutatni. Ha a kiskorú azzal a szülôjével utazik, akinek az útlevelében szerepel, szükség van a másik, velük nem utazó szülô közokiratba foglalt, vagyis közjegyzô által hitelesített beleegyezô nyilatkozatára is, amelybe be kell vezettetni a célországot vagy országokat és a kintmaradás pontos idôtartamát. Ha a másik szülô elhalálozott, a kísérô szülônek ezt a tényt igazolnia kell, amit a halotti bizonyítvány felmutatásával tehet meg. Ha a kiskorú a kísérô szülô útlevelében szerepel vagy van saját útlevele, de mindkét esetben a gyermeket az ôt külföldi útjára elkísérô szülônél helyezték el, jogerôs és visszavonhatatlan bírósági határozattal ezt a határnál fel kell mutatni és a másik szülô beleegyezô nyilatkozatára már nincs szükség. Ennek jogalapja az, hogy az elvált szülô, akinél a gyermeket elhelyezték, a szülôi jogokat egyedül gyakorolja. Ha a saját útlevéllel rendelkezô kiskorút nem a szülô vagy a szülôk kísérik el külföldi útjára, mindkét szülôtôl be kell szerezni és a határon felmutatni beleegyezô, közokiratba foglalt nyilatkozatukat, a fentebb már ismertetett tartalommal, megtoldva a kísérô személy személyazonosítási adataival: család- és személynév, születési hely és idô, lakhely, személyazonossági igazolvány vagy kártya száma, a kiállító hatóság megnevezése, a kiállítás idôpontja, személyi azonosítójának száma stb. Ha a kiskorút bírósági határozattal az egyik szülônél helyezték el, a kiskorút kísérô személynek csak tôle: a szülôi jogokat egyedül gyakorló anyjától vagy apjától kell a beleegyezô nyilatkozatot beszerezni és bemutatni, a másik szülôtôl nem. A gyámság alá helyezett kiskorúnál a nyilatkozatot a gyámtó1 kérik. A gyámot akkor nevezi ki a gyermek lakhelye szerint illetékes gyámhivatal, a polgármester végzésével, ha egyik szülô sem él már, vagy ha gondnokság alá helyezték, vagy ha szülôi jogaiktól megfosztották, ha eltûntnek vagy holtnak nyilvánították ôket és emiatt szülôi jogaikat nem gyakoro1hatják. Ha csak az egyik szülôt fosztják meg a szülôi jogok gyakorlásától, vagy csak az egyiket nyilvánítják eltûntnek, kizárólag bírósági úton, ilyenkor jogerôs és visszavonhatatlan bírósági határozat felmutatására van szükség. Ilyen esetben a szülôi jogaitól eltiltott személytôl vagy az eltûnttôl már nem kérnek beleegyezô nyilatkozatot, de a másik szülôtôl már igen. Ha viszont mindkét szülô eltûnt vagy mindkettôt eltiltották szülôi jogaiktól, a beleegyezô nyilatkozatot a kiskorú kinevezett gyámjától vagy más törvényes képviselôjétôl kérik. A kiskorúak védelmérôl alkotott 2004. évi 272. törvény (melyet a 2004. évi 557. Hivatalos Közlönyben közöltek) alapján, ha a gyermek kiskorú, köz- vagy magánintézménynél, családnál, személynél van elhelyezve vagy kihelyezve, és külföldre viszik, jó elôre el kell dönteni, hogy kitôl kell a beleegyezô nyilatkozatot kérni. Természetesen kivételek is vannak. A határrendészet a beleegyezô nyilatkozat felmutatásától eltekinthet, teljesen vagy csak részben, amikor a súlyos, életveszélyes helyzetben lévô kiskorút külföldi gyógykezelésre viszik, olyanra, amelyet Romániában nem tudnak nyújtani számára.

Mindezt orvosi bizonylatokkal kell igazolni, és ilyenkor a kísérôtôl nem kérik a kiskorú törvényes képviselôjének beleegyezô nyilatkozatát. Hasonlóan részben eltekintenek ettôl akkor is, amikor a kiskorú tanulmányútra vagy hivatalos versenyre utazik ki, és ezt a tényt a kísérô személy iratokkal igazolni tudja. Ilyen esetben viszont kötelezô legalább az egyik szülônek a beleegyezô nyilatkozata. A beleegyezô nyilatkozat kell tartalmazza a célország vagy célországok megjelölését, a tartózkodás célját, a célországig vezetô, választott útvonalat és megjelölését annak, aki gondját viseli a kiskorúnak, ha az külföldön marad.

Ha nem a kiutazó személy, hanem másvalaki hozza haza, ôt is fel kell tüntetni a nyilatkozatban, személyi adataival együtt.

Kísérôként a nemzetközi személyforgalom lebonyolítására jogosult kereskedelmi társaságok kötelékébôl is lehet erre alkalmas személyt választani. A nyilatkozatokat két példányban kell elkészíteni, ezeket román közjegyzôvel hitelesíttetni vagy pedig a román külképviseleti szerveknél. Ha a nyilatkozatot külföldi hatóság elôtt teszik, ezeket felülhitelesítési vagy hitelesítési z