Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Miután szakszerûen, nagy meggyôzô erôvel ecsetelték a minap a tüdôtuberkulózis súlyosságát, veszélyeit, a diagnosztizálás komplexitását és a kezelésmódokat, körítve mindezt az Egészségügyi Világszervezet programjával, no meg azzal, hogy a román szaktárca prioritásnak tekinti a tbc-programot, amely a "reform része", a lufi kipukkant. Kiderült, hogy a marosvásárhelyi tüdôgyógyászati klinikán még a meleg víz is luxus, a harmadik emeletre beutalt betegek kénytelenek kilesni azt a napi pár órát, amikor éppen "akad".

A klinika vezetôje dr. Jimborean Gabriela próbálta ugyan bagatellizálni a dolgot, mondván, hogy nincs szó tragédiáról, egy izzadt beteg várhat egy kicsit, amíg "megjön" a meleg víz, amit a beteg mellesleg "kiles". A hibás az elavult kazán, a rossz vezetékek, no meg a "nagy fogyasztás" is némelykor. A betegnek tehát alkalmazkodnia kell ezen állapotokhoz. Hogy az illemhelyek olyanok, amilyenek, hogy hónapokig nem mûködik a lift, már nem is említjük. A közegészségügyi intézmény igazgatója, dr. Silviu Morariu pedig ahelyett, hogy a sarkára állna, ártatlanul jelenti ki, hogy a meleg víz megléte a komfortérzést növeli, de hiánya az égvilágon semmilyen negatív hatással sincs a tbc-re mint betegségre. Okos!

Furcsa álláspont egy orvostól, aki az orvosi rendelôk állapotát, a megye lakosságának egészségügyi helyzetét felügyeli. Aki nyilatkozataiban rendet akar teremteni, de ahelyett, hogy a sarkára állna, a fenti kijelentéseket teszi. Furcsa a klinikavezetô ingerült kirohanása az újságíró ellen, aki kitartóan érdeklôdik az említett "komfortérzésrôl". Nem kötelezô igazgatónak lenni!

A tüdôgyógyászati klinikán nem egy hétre utalják be a betegek többségét, hanem hetekre, néha hónapokra is. És ekkor már nem komfortérzésrôl kellene beszélni, hanem azt kellene megoldani, hogy az alapvetô tisztálkodási lehetôségek adottak legyenek. Ha már prioritásnak tartják – bár úgy tûnik, csak papíron – a tuberkulózis gyógyítását, legalább a minimális emberi feltételekre igényt tartanának a betegek. Még akkor is, ha sokan közülük nem rendelkeznek egészségügyi biztosítással, szegények és nyomorúságos feltételek között élnek. Nem fogadható el kifogásként a pénzhiányra való állandó hivatkozás. A klinikák lassan a társadalom tükörképévé alakulnak: míg egyes helyeken csillog-villog minden, csúcstechnológia áll rendelkezésre, másutt a 21. században még a víz is probléma. Vajon kinek a felelôssége felszámolni e helyzetet?

A sajtótájékoztatón büszkén hangoztatták: az Egészségügyi Világszervezet képviselôi 14 romániai megyében ellenôrizték a tuberkulózis elleni programok végrehajtását és elégedettek voltak. Ez csak azért lehet így, mert Maros megyében nem jártak...

Március 20-án Románia Hivatalos Közlönyében megjelent a sokat vitatott, közúti közlekedést szabályozó, sürgôsségi kormányrendeletet elfogadó 2006. évi 49-es számú törvény, amely 6 hónap múlva, azaz 2006. szeptember 20-án lép érvénybe.

Az RMDSZ javaslatának köszönhetôen a jogszabály 24. cikkelyének 3. bekezdése értelmében lehetôvé válik a kisebbségek számára az anyanyelven történô vizsgázás a gépjármû-jogosítvány megszerzésére.

Antal István képviselô, a törvényt alapfokon tárgyaló ipari szakbizottság alelnöke már tárgyalt a Közúti Rendôrség vezetôségével, hogy az anyanyelven történô vizsgázáshoz szükséges anyagok minél hamarabb készüljenek el. Ugyanakkor felkéri az érintett jogi személyeket, tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy szeptember 20-a után valóban elkezdôdhessen az anyanyelven történô oktatás és vizsgáztatás. A törvény hamarosan Románia magyar nyelvû Hivatalos Közlönyében is megjelenik.

Románia nem kívánja lassítani reformfolyamatát a jövô év elsô napjára várt európai uniós csatlakozás után – erôsítette meg Mihai-Razvan Ungureanu külügyminiszter Brüsszelben hétfôn, az EU- Románia társulási tanács ülését követôen.

Az EU-tagországokat képviselô Hans Winkler osztrák külügyi államtitkár kijelentette: "hisszük és reméljük, hogy ez volt az utolsó társulási ülés" a két fél között, és Bukarest január elsején elnyeri a teljes jogú tagságot. Méltatta azt a haladást, amelyet Bukarest ôsz óta – a legutóbbi uniós országjelentés kiadása óta – tett a reformok terén, különös tekintettel az igazságügyi területre és a korrupció elleni harcra, de arra is utalt, hogy részben ugyanezeken a területeken még további erôfeszítéseket kell tenni ahhoz, hogy a helyzet kielégítôvé váljon.

Az államtitkár értésre adta: az EU közelrôl figyeli a folyamatot, és a konkrét eredmények alapján mond majd ítéletet arról, nem kell-e életbe léptetni a csatlakozási szerzôdésben szereplô záradékot. Utóbbi a felkészülés nem kielégítô haladása esetén lehetôvé teszi a csatlakozás egyéves elhalasztását.

Michael Leigh, az Európai Bizottság bôvítési fôigazgatója úgy fogalmazott, a testületnek még "súlyos aggodalmai" vannak, de bízik abban, hogy a csatlakozásra kicsit több mint kilenc hónap múlva sor kerül. A bizottság május közepén még kiad egy jelentést a román felkészülésrôl, és több EU-tagállam is attól tette függôvé, ratifikálja-e Románia csatlakozását.

Ungureanu leszögezte: a román kormány arra számít, hogy a bizottsági jelentés pozitív végkicsengésû lesz. Egyúttal némi csalódottságnak adott hangot amiatt, hogy néhány tagállam – köztük a Bukarest hagyományos legfôbb támogatói közé tartozó Franciaország – még kivár a ratifikációval.

A találkozóról kiadott közös közlemény szerint a társulási tanács "üdvözölte a kisebbségek helyzetének javulását Romániában, de további haladásra szólít fel ezen a területen".

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere szerint a gáz- és a villamos energiaelosztó-rendszer magánosításával a helyhatóságok "elveszítik vagyonukat", a kormány részérôl pedig nagy hiba magánkézbe juttatni ezeket. Florea követeli, hogy a Romániai Municípiumok Egyesületének vezetô bizottsága foglaljon állást az ügyben. A városban az utak tûrhetetlen állapotáért a pénzhiányra hivatkozott és a közmûvállalatokat valamint a gázszolgáltatót hibáztatta, amiért késnek a felújítási munkálatokkal.

Dorin Florea azt szeretné elérni, hogy a villamosenergia- szolgáltatók privatizációja ne érintse az elosztórendszert is, amelynek a helyi önkormányzat tulajdonába kellene kerülnie. Olyan, mintha beülnénk egy autóba, aminek nincsenek kerekei – jelentette ki. Követeli, hogy az elosztórendszer magánosítására vonatkozó feltételeket a kormány vonja vissza a feladatfüzetbôl. Azt szeretné, ha április 15-ig összeülne a Romániai Municípiumok Egyesülete és állást foglalna az ügyben, mivel "nem normális, hogy egy minisztérium eladja a más udvarában levô vagyont", és ez ellen immár politikai eszközökkel fog küzdeni.

A politika nem is maradt el a továbbiakban, idônként leginkább egy pártvezér sajtótájékoztatóján éreztük magunkat, aki kifejtette, hogy az áprilisi választásokon meg akarja nyerni a megyei Demokrata Párt elnöki tisztségét, hogy a rosszindulatú híresztelésekkel ellentétben nem kötelezik a megye polgármestereit arra, hogy belépjenek a PD-be, hogy továbbra is támogatják a jelenlegi fôtanfelügyelôt, hogy "mindenki rémálma lesz" aki politikai programja megvalósításában akadályozni próbálja és ehhez hasonlókat.

Miután nem volt hajlandó társulni azokkal az önkormányzatokkal, amelyek a megyei önkormányzattal közösen kezdték el a nyárádtôi környezetkímélô hulladéktároló építését, mondván, hogy Marosvásárhely számára nem elônyösek a feltételek és saját hulladéktárolót építtet, a polgármester most egészen más húrokat penget. Kijelentette: a megyei tanács jobban tenné, ha az egész hulladéktároló "üzletet" átengedné a marosvásárhelyi önkormányzatnak, amely befejezné az építését. A jelenlegi építtetôvel, amely többször megszegte a határidôket, felbontaná a szerzôdést, majd a megyei közgyûlés döntene. Ez elônyös volna mindenkinek, a hulladéktárolót egy cég mûködtetné és a helyi önkormányzatok pedig a leszállított hulladékmennyiség arányában válnának részvényesekké. A megyei tanácsot azzal vádolta, hogy képtelen végigvinni az építkezést, amelynek megkezdése óta egyetlen részleges átvételi jegyzôkönyv sem készült a befejezett részmunkálatokról.

Florea szerint az elmúlt években följavított utak és azok, amelyekre aszfaltszônyeg került, jó állapotban vannak, a többi pedig elsôsorban a teherforgalom miatt rossz. Más utcákban pedig nem kezdhették meg tavaly a javítási munkákat, mivel a víz illetve a gázszolgáltató nem végezte el a vezetékcseréket. A Népújság érdeklôdésére meglehetôsen ingerültté váló polgármester arra hivatkozott, hogy a helyi költségvetésben nincs elég pénz, példaként a terelôutat hozta fel, amelynek fôjavítására 65 milliárd lejre lenne szükség, a December 1. útéra 30 milliárd, miközben az önkormányzatnak a fejlesztések fejezetben 500 milliárd lej áll rendelkezésére. A versenytárgyalásokra vonatkozó törvény hátráltatja a javítások elkezdését, mivel a hirdetés után még 52 napig várniuk kell. A legtöbb utca esetében 2-3 év közötti garanciát ad a fôjavítást illetve az aszfaltszônyeg leterítését kivitelezô cég, de ezekkel nincs is gond. A kátyúzási munkálatokat garancia nélkül végzik. Az, hogy a fél város tele van kisebb-nagyobb gödrökkel, néhol szinte életveszélyes közlekedni, nemcsak helyi jelenség, hanem országos – mondta.

Március 22. – Gondolatok a víz világnapján

Valószínû több marosvásárhelyi lakosban már megfogalmazódott ez a kérdés, hiszen az ivóvíz nélkülözhetetlen termék, nem csak az emberi szervezet, hanem a mindennapi tevékenységeink számára is.

Valós dolog, hogy a marosvásárhelyi csapvíznek nincs a legkellemesebb íze. Tudni kell viszont, hogy e csapvíz minôségi paraméterei minden szempontból megfelelnek a hazai törvényes elôírásoknak és semmilyen veszélyt nem jelentenek a fogyasztó egészségére nézve. A víz minôségi mutatóit, melyekrôl pontos leírás van a hatályban levô törvényekben, kétóránként ellenôrzik a marosvásárhelyi Vízüzem akkreditált laboratóriumában. A csapvíz minôségét a Maros Megyei Közegészségügyi Igazgatóságnál is szigorúan nyomon követik.

De lássuk, melyek azok a tényezôk, amelyek befolyásolhatják az ivóvíz minôségét:

1. A nem megfelelô minôségû nyersvíz

Ismert tény, hogy Marosvásárhelyen a csapvíz elôállításához szükséges nyersvizet a Maros folyóból kapjuk. Ha a nyersvíz minôsége nem megfelelô, akkor az ivóvíz- elôállítási folyamatban nagyobb mennyiségû tisztító- és fertôtlenítôszer használatára van szükség, mely a csapvíznek egy kevésbé kellemes ízt vagy színt ad.

Tudott, hogy a Maros folyó is más, hazai felszíni folyóvizekhez hasonlóan állandó szennyezési veszélynek van kitéve, a közelében található mezôgazdasági egységeknek, farmoknak, gazdaságoknak vagy a nem megfelelôen tisztított városi szennyvizeknek tulajdoníthatóan.

A vízszennyezés megállítási folyamatában mindannyiunknak szerepünk van, hiszen felelôsek vagyunk azokért az életkörülményekért, amelyek befolyásolhatják egészségi állapotunkat.

2. Elavult technológia a Vízüzemnél

A marosvásárhelyi Vízüzem jelenlegi technológiája több mint 30 éves, emiatt nem képes a csapvíz kevésbé kellemes ízét kiküszöbölni. Az Aquaserv vízszolgáltató naponta nagy erôfeszítéseket tesz, hogy megszakítás nélkül elôírásoknak megfelelô ivóvizet szolgáltasson a lakosságnak.

3. Az ivóvíz ellátási rendszer állapota

A vízellátási rendszer, beleértve a 243 kilométer hosszú vízvezetékek nagy részét, ugyancsak elavult, egyes részek a 60-70 év régiséget is meghaladták. Mivel többségük fémbôl készült, a rozsdásodás sok esetben lerakódásokat képezett, ezek pedig a csapvízen is észrevehetôk, amikor valamilyen okból kifolyólag (pl. vezetékcsere vagy -javítás) hirtelen beavatkozások történnek a vízhálózatban.

Hazánkban még nem léteznek olyan korszerû technológiák amelyek lehetôvé tehetnék a vízvezetékek megfelelô karbantartását. Jelenleg az ivóvíz biztonságának és minôségének megôrzését a hálózatban az utóklórozási folyamattal biztosítják.

1. Regionális gazdálkodás a vízforrások felett. Az Aquaserv vállalat regionális vízszolgáltatóvá való átalakulása jobb minôségû vízforrások elérését fogja lehetôvé tenni és a felszíni vizek védelmében, tisztántartásában is több kilátás lesz. Mindez számos elônnyel fog szolgálni nem csak a megye, hanem a környék lakói számára is.

2. Korszerû technológia beindítása a Vízüzemnél. Sokan tudják már, hogy Marosvásárhelyen folyamatban van egy európai uniós ISPA-projekt, melynek nagy része (11,2 millió euró) a Vízüzem korszerûsítésére irányul. Az új technológia korszerû elemeket fog tartalmazni: aktív szénen alapuló szûrôberendezés, új ózonizáláson alapuló utóoxidálási eljárás stb. Mindezek az ivóvíz kellemetlen ízének, illatának és színének megszüntetését fogják eredményezni.

A 2007-es év végére tehát a Vízüzem, tavaly elkezdett korszerûsítési munkálatok befejezése után, európai szabványoknak megfelelô ivóvíz lesz Marosvásárhelyen.

3. Az ivóvíz-ellátási rendszer felújítása. Jelenleg, egy ivóvízrendszer- korszerûsítési stratégia kidolgozásán munkálkodnak az Aquaserv vállalatnál. A know-how átadás az ISPA-program keretében történik az angliai Mott MacDonald konzultáns cég szakmai tanácsadásával. A stratégia gyakorlatba ültetéséhez szükséges pénzalapokat Marosvásárhely municipíum az európai uniós kohéziós alapjaiból teremtheti elô.

Március 22-e a víz világnapja, melyrôl idén a Víz és kultúra mottóval emlékeznek meg világszerte. A megyei Vízügyi Igazgatóság ebbôl az alkalomból hívta össze a Maros Vízgyûjtô Medence bizottságának soros ülését. Ennek egy részét az ünnepnek, hangsúlyosabb részét pedig egy sor szakmai kérdés megvitatásának szentelték. A medencebizottság ülésén hét megye – Fehér, Hargita, Maros, Hunyad, Arad, Szeben és Kolozs – képviselôi, vízügyi szakemberei vettek részt. Megnyitó beszédet Dávid Csaba, a Vízügyi Igazgatóság igazgatója mondott.

– A víz fogalmát ki-ki másként fogja fel, azonban két extrém helyzetben szoktunk róla beszélni: amikor nincs és amikor túl sok van belôle. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy számunkra a vízcsapot kinyitni banális dolognak tûnik, de vannak a Földön olyan övezetek, ahol a víz felbecsülhetetlen érték. Éppen ezért a vizet magunknak is jobban kell értékelnünk – mondta megnyitó beszédében Dávid Csaba igazgató, aki felolvasta a Meteorológiai Világszervezet fôtitkárságának ebbôl az alkalomból írt üzenetét. Ezt követôen Moldovan Florin osztályvezetô a nitrát szennyezôdésnek kitett övezetekrôl, Bálint Gyula az abrudbányai Cuprumin Rt.-nél és a dicsôszentmártoni Bicapa Rt.- nél a környezet és a víz minôségének helyzetérôl, Márton Zoltán, a Fókusz Öko Klub képviselôje a folyóvizek tisztaságának megôrzésérôl tartott elôadást. Urzica Mircea mûszaki igazgató az idei beruházási tervet, Ruxandra Todea a mûszaki tervet ismertette. A Maros vízgyûjtô medencéjében a vízminôség megôrzésérôl Ileana Sandu mérnöknô beszélt.

A Vízügyi Igazgatóság által a sajtónak kiadott tájékoztatóban Fokt Calin szóvivô felhívja a figyelmet, hogy a víz kérdését globális kontextusban kell értelmeznünk. Az utóbbi évszázad bebizonyította, hogy a világ gyors ütemben változik, amelynek kihatásai vannak a Föld vízforrásaira.

– Kijelenthetjük, hogy akár az egészségre, a higiéniára, akár a környezetre, az élelmezésre, akár az iparra, a mezôgazdaságra gondolunk, a víz minôsége és a víz kezelése kulcsfontosságú kérdés. Romániában az utóbbi 4-5 évtizedben történt "vízügyi" események indokolttá teszik a vízgyûjtô medencékben az integrált vízgazdálkodást közigazgatási határok nélkül.

Jegyzet

Négyórás vonatozás. A kalauz hevesen udvarolgat, sôt szabadidejében önkéntes útitársnak szegôdik. A tökmagot árusító nénikék ugyanazt a mondatot mormolva kínálgatják portékáikat. Mûfoguk kíséretében elôvillan egy nem túl meggyôzô mosoly, de nem kell túlságosan nagy figyelmet fordítani rájuk. Sajnos, azonban van néhány kivédhetetlen helyzet, amelyekhez néha kötélidegekre van szükség. Ismerôs kép, szinte mindennapi, amikor váratlanul a fülke ajtajában feltûnik egy toprongyos, szakadt ruházatú kisgyerek és a kezében tartott gyûrött papírlapról egy szomorkás dallamot kezd énekelni. Az utasok figyelme abba az irányba fordul. Az ének egy apáról szól, aki csecsemôként elhagyta és egy anyáról, aki nem tudja eltartani. A "dalnoknak" pénzre van szüksége, így próbál hatni az utasok érzelmeire. Valóban megható történet, szinte könnyfakasztó. Miután véget ér, néhány pillanatra csend borul a fülkére, az utasok összesúgnak. De mintha aznap nem ez lett volna az elsô hasonló elôadás. Nagyon sok gyerek kerül ki az utcára, ahol étlen-szomjan hányódnak, de legtöbb esetben tudni lehet, mi van a háttérben. Még ha meg is esik rajtuk a szívünk, ott van bennünk az a tudat, hogy a vonatról leszállva ahelyett, hogy élelmet venne magának, rögtön cigarettára költi a pénzét. És ez a jobbik eset...

Ennél mégis megrázóbb, amikor egy ember szinte a földön csúszva halad át a vagonon, vagy éppen kitartja felénk nyomorék kezét és pénzt kérve ártatlan tekintettel néz a szemünkbe. Italbûz terjeng a levegôben, üres tekintettel az elôttem levô könyvre bámulok. Képtelen vagyok figyelni, mert néha elviselhetetlen látni a másik ember szenvedését. Hazafelé menet már egyáltalán nincs nálam pénz, olyankor szinte magamnak suttogom, hogy egyetemista vagyok, nekem is szükségem lenne rá, nemhogy még én adjak. Alig telik el fél óra, beérkezünk egy állomásra. Az ablakon kipillantva észreveszem az iménti földön csúszó nyomorékot, felemelt fejjel, egyenes testtartással sétálni az állomáson. Hatásos, színészi produkciónak is beillô jelenet, igazán figyelemre méltó. Kiváló módszere a pénzszerzésnek, csak annyiban téved, hogy rajtam kívül mások is észreveszik hirtelen átváltozását. Elsô útja talán a legközelebbi kocsmába vezet, ahol a megszerzett pénz ital formájában legurul a torkán és máris azon töri a fejét, hogy legközelebb milyen hitelesebb kereseti módszert találjon ki. Lassan szokványossá kezd válni, de mindig jönnek új utasok, akik belesétálnak a gondosan elôkészített csapdába. Egyre jobban elharapódznak a hasonló esetek, már szinte próbáik is vannak a meghökkentô elôadásokból, tettük mégsem büntetendô. Megpróbálnak szembeszállni a kihívásokkal, csak a körülöttük levôktôl vesznek példát...

Ilyenkor felteszem a kérdést, hogy mégis mi lenne a receptje egy viszonylag nyugodt zötykölôdésnek? Mit kell tennem, ha nincs kedvem végighallgatni, vagy végignézni az elém tárt színjátékot? Segíthet akár egy izgalmas könyv is, amely eltereli a figyelmet a különféle zavaró tényezôkrôl. Ha véletlenül mégis otthon maradt az olvasmány, legjobb megoldás, ha magadba fordulva bambán nézel ki az ablakon, és az elsuhanó tájat bámulod.

(MTI) – George Bush amerikai elnök hétfôn arra figyelmeztette Iránt, hogy az Egyesült Államok szükség esetén katonai erôvel is kész megvédeni Izraelt. Bush elnök az ohiói Cleveland városában elmondott beszédében úgy ítélte meg, hogy komolyan kell venni az Izrael létezési jogát megkérdôjelezô Mahmúd Ahmadinezsád iráni államfô fenyegetô kijelentéseit.

Az elnök ugyanakkor hangsúlyozta, hogy kormánya diplomáciai úton szeretné megoldani az iráni atomprogrammal kapcsolatos vitát. George Bush az Irak elleni támadás harmadik évfordulóján felrótta a sajtónak, hogy figyelmen kívül hagyja a jó híreket, mivel azok nem olyan látványosak, mint a robbantásos merényletek következményeirôl készült felvételek.

Az elnök szerint az északnyugati Tell-Áfár városának a példája is iraki stratégiájának a helyességét igazolja. A 200 ezer lakosú városa 2004-ben az al-Kaida terrorhálózat markának fojtogató szorításában szenvedett. Az elsô tisztogató mûvelet után a terroristák még visszaszivárogtak, és mecsetekbe, iskolákba, kórházakba fészkelték be magukat. A tavaly tavaszi második támadó mûvelet azonban sikerrel járt, Tell-Áfár felszabadult, és ma béke honol a városban.

"Bárcsak arról számolhatnék be, hogy másutt is olyan a légkör, mint Tell-Áfárban. Sajnos ez nem így van" – mondta az elnök. Leszögezte, hogy most szó sem lehet a kivonulásról. A terrorizmus vereséget fog szenvedni, akárcsak korábban a fasizmus Németországban és a kommunizmus Kelet- Európában.

Oroszország és Kína politikai és gazdasági kötelékeinek szorosabbra fûzésére tett ígéretet kedden Pekingben Vlagyimir Putyin orosz és Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnök, de az egyik leginkább várt kérdésben, a szibériai olajvezeték kínai leágazása ügyében nem történt elôrelépés.

Az orosz elnök helyi idô szerint kedden kora délelôtt érkezett a kínai fôvárosba kétnapos látogatásra, ahol kínai kollégájával külpolitikai kérdésekrôl, valamint a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi együttmûködésrôl tárgyal. A két vezetô kevesebb mint egy év leforgása alatt immár ötödik alkalommal találkozik egymással, és a két, pár évtizede még ellenséges ország kapcsolatai megfigyelôk szerint ma jobbak, mint valaha. A keddi tárgyalásokat követôen a két elnök 15 oldalas nyilatkozatot adott ki, megígérve, hogy szorosabbra fûzik országaik kapcsolatait az energiaágazatban, a távközlésben, a szállításban és más iparágakban, bár ennek pénzügyi részleteire nem tértek ki. Putyin és Hu Csin-tao emellett megnyitja Oroszország évét Kínában, amelyet 2007-ben Kína éve követ Oroszországban.

Közös nyilatkozatában a két elnök síkraszállt a tömegpusztító fegyverek ellenôrzésének erôsítése mellett, sürgették a közel-keleti békefolyamat mielôbbi felújítását. Leszögezték, hogy az ENSZ- nek nincs alternatívája a nemzetközi béke és biztonság biztosításában, és hogy a világszervezet reformját széles konszenzus útján kell megvalósítani. Oroszország megerôsítette, hogy csak egy Kínát ismer el, amelynek Tajvan és Tibet elválaszthatatlan része. Moszkva és Peking kölcsönösen támogatja egymást szuverenitásuk és területi épségük védelmében – áll a nyilatkozatban. Megerôsítették azt a korábbi megállapodásukat, hogy közös határuk kijelölését két körzetben 2007 végéig be akarják fejezni, s elégedettségüknek adtak hangot a munkálatok elôrehaladása felett.

Lapvélemény

(MTI) – Sokak szerint Slobodan Milosevic volt jugoszláv államfô temetése egy korszak végét jelenti, mostanság azonban ugyanolyan kísértések és kihívások elôtt áll az ország, mint az elhunyt uralma idején – írja kedden a Politika címû belgrádi napilapban Slobodan Antonic ismert szerbiai politikai elemzô.

Borús hangvételû helyzetelemzésében Antonic azt írja, hogy Milosevic temetése elmélyítette a szerb nép megosztottságát, végleg megformálta és szembeállította a Djindjic- és a Milosevic- mítoszt. "Néha leplezetlen gyûlöletté fajul az a türelmetlenség, amelyet e két mítosz követôi éreznek egymás iránt. Ismét elôtérbe került az egymással való végsô leszámolás szándéka... Szerbia manapság távolabb áll a nemzeti konszenzustól és a megbékéléstôl, mint valaha".

Milosevic temetése megingatta a szerb kormányt, politikai földcsuszamlást indított el, a Kostunica-kabinetet ellenzékbôl támogató Szerbiai Szocialista Pártban (SPS) megindult ugyanis az utódlási harc, és többé nem lehet megjósolni, mi várható. Másrészt az ellenzéki szerb radikálisok kiélezték retorikájukat, és arra szólítják fel az SPS-t, hogy közösen buktassák meg a kormányt. Harcias retorika hallható a demokrata tömb legnagyobb ellenzéki pártjának, a Demokrata Pártnak (DS) a soraiból, és Milosevic temetése megosztotta a kormányzó koalíciós partnereket is.

Slobodan Antonic szerint a szerb kormány még jobban meggyengült, de mégis az a legrosszabb, hogy közeleg április 5-e (az EU megszakítja a társulási tárgyalásokat Belgráddal, amennyiben addig nem lesz a hágai Nemzetközi Törvényszék börtönében Ratko Mladic volt boszniai szerb katonai vezetô). Milan Babic horvátországi szerb politikai vezetô hágai öngyilkossága és Milosevic halála után nem könnyû rábírni a szökésben lévô vádlottakat, hogy önként feladják magukat.

A belgrádi politológus rámutat, hogy a Kostunica- kormány legnagyobb sikere a társulási tárgyalások megindítása volt, a folyamat megszakítása pedig súlyos csapást mérne rá. A kormány bukása mindinkább elkerülhetetlennek tûnik. Megtörténhet, hogy a montenegrói függetlenségi népszavazás és a koszovói státustárgyalások idején Szerbiának erôsen korlátozott jogkörrel rendelkezô leköszönt kormánya lesz, a választási kampány fô témája pedig Milosevic temetése, a társulási tárgyalások megszakítása, Montenegró és Koszovó ügye lenne. "Ismerve politikai nyelvezetünk minden durvaságát és féktelenségét, az embert borzadály fogja el, ha ilyen választási kampányra gondol... ha a választás visszhangja lesz Szerbia európai elutasításának, még egy nemzeti megaláztatásnak Koszovó vonatkozásában és még egy nemzeti szakadásnak Montenegró vonatkozásában, akkor a tüntetô szavazatok kerekednek felül a választáson. Ha Szerbia tüntetôleg szavaz, az új kormányt a radikálisok fogják megalakítani" – írja Antonic.

A politológus szerint ez még "nem lenne a világ vége", és az sem igaz, hogy a radikálisok nem találnának hozzáértô embereket az állam igazgatására. "De a radikális kormány sokak számára az állam hajójának új irányváltását fogja jelenteni. Szerbia a XX. század folyamán túl sok ilyen irányváltást élt meg. Annyi ilyen volt, hogy a külsô szemlélônek már úgy tûnt, részeg legénység irányítja a hajót" – mutat rá Antonic, aki szerint Milosevic halála után ismét olybá tûnik, hogy "a részeg legénység kezdi átvenni a kormányrudat".

Markó Béla szövetségi elnök keddi, bukaresti sajtóértekezletén gratulált Bogdan Olteanunak, a képviselôház elnökévé választása alkalmából. Véleménye szerint pozitív üzenete van a változásnak, a kül- és belpolitikában egyaránt. Az RMDSZ kezdettôl fogva a DA Szövetség jelöltjét támogatta, hangsúlyozta Markó Béla, úgy értékelve, hogy jelen pillanatban a koalíció egysége a legfontosabb.

A Konzervatív Párt a szövetségi elnök szerint, baklövést követett el azáltal, hogy saját jelöltet állított a házelnöki tisztségre. Szükség lett volna az egységes álláspontra, jó lett volna, ha mind a négy koalíciós partner egységesen egy jelöltet támogat a házelnöki választáson. "Jó hatással lehet a Parlament munkájára az, hogy a koalíció részérôl választottak elnököt, Bogdan Olteanu személye pedig garancia arra, hogy a képviselôházi munka hatékonyabbá váljon".

Az elnök ugyanakkor bejelentette azt is, hogy az elmúlt héten a kormány egy, az önkormányzatok számára rendkívül fontos sürgôsségi kormányrendeletet fogadott el: ezután a kültelki adó – a telkekre, erdôkre kiszabott adó – a helyi önkormányzatoknál marad. Ez egy rendkívül fontos decentralizációs intézkedés, amely jelentôsen hozzájárul a helyi közösségek támogatásához, hangsúlyozta a szövetségi elnök.

Az átvilágítási törvény kapcsán, újságírói kérdésre válaszolva, Markó Béla elmondta: már a ’90-es évek elejétôl az RMDSZ szabályzatában szerepel a temesvári kiáltvány 8. pontja. Ennek értelmében azok az RMDSZ-tagok, akik a kommunista nómenklatúra tagjai voltak, vagy közük volt az egykori szekuritátéhoz, nem tölthettek be vezetôi tisztséget a szövetségben. Markó Béla egyetért a kezdeményezéssel, még akkor is, ha álláspontja szerint a törvény késôn került a parlament napirendjére.

A területfejlesztési és középítkezési tárca ôsztôl beinduló 50 000 lakos alatti városok vízellátását biztosító programja kimondottan a kis- és közepes nagyságú városoknak szól – hangsúlyozta Borbély László megbízott miniszter Romániai Kis- és Közepes Városok Föderációjának március 21-i szinajai összejövetelén, melyen több mint 130 polgármester volt jelen.

A kis- és közepes nagyságú városok nehéz helyzetben vannak, eddig nem jutottak hozzá a SAPARD, valamint az ISPA-programokon keresztül lehívható alapokhoz. Az összejövetel célja a hatékony információcsere lehetôségeinek növelése – mondta a megbízott miniszter, hozzáfûzve: fontos megismertetni a polgármesterekkel a minisztérium programjait, csak így teremthetünk esélyt arra, hogy pályázzanak a települések, és pénzt kapjanak az infrastruktúra fejlesztésére.

Fontos éreztetni azt, hogy az RMDSZ tud a kormányon belül olyan helyzetbe kerülni, hogy tudja segíteni a városokat. Fontos, hogy az összejövetelen jelen levô RMDSZ-es polgármesterek érzik, tudjuk segíteni a magyarok által lakott vidékeket – összegzett Borbély László.

Lapunk március 16-i számában Kucsera Jenô nyílt levélben, több sorstársa nevében is arra kért, hassak oda, hogy módosítsák azt a törvényt, amely az 1-es munkacsoportban dolgozók, jelenleg nyugdíjas személyek nyugdíjának újraszámítására vonatkozóan méltánytalanul rendelkezik.

Az idevonatkozó jogszabály nem törvény, hanem csupán egy kormányhatározat, amely a nyugdíj- újraszámítás módszertani normáit hagyja jóvá.

A 2004. évi 1550-ös számú kormányhatározat rendelkezései szerint az évi átlagpontszám megállapításakor figyelembe veendô teljes TB járulék-fizetési idôszak (szolgálati idô) meg kell feleljen a nyugdíjba-menetelkor érvényben lévô szabályozásban elôírt, a nyugdíjazáshoz szükséges, munkában töltött teljes idôtartam nagyságával. Az említett kormányhatározat úgy rendelkezik a nyugdíjazáshoz szükséges idôtartam megállapítására vonatkozóan, hogy akik 1977. július 1. és 2001. március 31. között mentek nyugdíjba az 1977. évi 3-as számú nyugdíjtörvény alapján kell eljárni. Ebben a törvényben általános érvénnyel a nyugdíjazáshoz szükséges munkaidô 30 év volt a férfiak és 25 év a nôk számára, és ezt vették figyelembe a megyei nyugdíjpénztárak a nyugdíjak újraszámításánál. Ebbôl ered a méltánytalan eljárás azok esetében, akik 1-es és 2-es munkacsoportban dolgoztak, hiszen esetükben a nyugdíjazáshoz szükséges szolgálati idô rövidebb volt. A levélíró esetében is az évi átlagpontszám megállapításánál elônyösebb, ha a szükséges szolgálati idô 20 év lenne és nem az általános érvényû 30 év.

Az RMDSZ képviselôházi frakciója ismeri az ügyet, fôleg a bányavidékekrôl érkezô nagyszámú panaszokból. Parlamenti interpellációban jeleztük a kormánynak az említett kormányhatározat méltánytalan rendelkezéseit, kérve azoknak módosításait, hiszen kormányhatározatot kizárólag csak a kormány módosíthat.

Ezt követôen személyesen is megkerestem az Országos Nyugdíjpénztár elnökét, aki egy személyben a Munkaügyi Minisztérium társadalombiztosítási kérdésekkel foglalkozó államtitkára is, tehát a legilletékesebb az ügyben. Próbáltuk közösen megtalálni a megoldást a méltánytalanság kiküszöbölésére, sôt kérésére konkrét javaslatot is tettem megfogalmazva egy módosító határozattervezetet.

A javaslatom szerint azok esetében, akik 1977. július 1. és 2001. március 31. között mentek nyugdíjba, a nyugdíjuk újraszámításánál az évi átlagpontszám megállapításához figyelembe veendô teljes munkaidô a következô kellene legyen:

– az 1-es munkacsoportban: 20 év mind férfiak, mind nôk esetében

– a 2-es munkacsoportban: 25 év mind férfiak, mind nôk esetében

– a 3-as munkacsoportban: 30 év férfiak, 25 év nôk esetében.

Javaslatom azon alapszik, hogy a régi nyugdíjtörvény szerint (1977. július 1. és 2001. március 31. között), bár általános érvénnyel az említett 30 illetve 25 év volt a nyugdíjazáshoz szükséges munkaidô, mégis ez a jogszabály külön cikkelyekben rendelkezik a kivételekre vonatkozóan, vagyis az 1-es és 2-es munkacsoportban dolgozók nyugdíjazásához elégséges volt a 20 illetve a 25 év munkaidô. Tehát, ha az említett kivételeket a módosítandó 1550-es számú kormányhatározat tételesen elôírná, a kérdést méltányosan lehetne rendezni.

Értesüléseim szerint a Munkaügyi Minisztérium elfogadhatónak tekinti az elképzelésemet, és ha ez igaz, a levélíróval együtt én is várom a kormányhatározat mielôbbi megjelenését.

Sôt, arra is tettem javaslatot, bár ide vonatkozóan sürgôsségi kormányrendeletre lenne szükség, és nem egy hosszabb idôt igénybe vevô törvény elfogadására, hogy mindazok esetében, akiket a méltánytalan helyzet ily módon hátrányos helyzetbe hozott, vizsgálják felül az újraszámított nyugdíjat, és visszamenôleg fizessék ki a különbözetet.

A nyílt levélben jelzett méltánytalan helyzet megszüntetése nem rajtam múlik, csupán annyit tehetek, hogy állandó jelleggel sürgetem a javasolt megoldás gyakorlatba ültetését. Efelôl semmi kétsége ne legyen a levélírónak.

Kommentár

Folyik a nagy félrevezetés. Azzal kezdôdött a dolog, hogy a sógor..., pardon egyik RMDSZ-es szenátor képviselô kijelentette: Traian Basescu székelyudvarhelyi látogatásával, úgymond, legitimálta a Székely Nemzeti Tanácsot, a Magyar Polgári Szövetséget, vagy talán Szász Jenôt, az RMDSZ ellenében. E fejtegetéshez többen csatlakoztak, sôt egyesek odáig jutottak a következtetésben, hogy a Basescu-Szász Jenô parolázás az RMDSZ-t arra kényszeríti, hogy feladva eddigi SZNT-t, MPSZ-t illetô, mondjam úgy, távolságtartó magatartását, maga is szorosabbra fûzze kapcsolatait Szász Jenôvel és társaságával.

Ezzel szemben mi történt valójában? Csupán annyi, hogy Traian Basescu elment az ünnep másnapján, március 16-án (!), Székelyudvar-helyre. Szóba állt egy már létezô szervezet vezetôjével. Az állítólagos legitimizáció minden ellenkezô híreszteléssel szemben abból állt, hogy gyakorlatilag LESZERELTE a Szász Jenô-féle autonómia-lendületet. Ha a "témáról" szóló vég nélküli duma egyáltalán lendület. Tehát, akik legitimizációról filozofálnak, és mintegy pozitívumként állítják be a SZNT és MPSZ számára a Basescu-féle kiruccanás jellegét és üzenetét, tévednek. Átlátszó "tévedés", mert valójában Szász Jenô kudarcát próbálják leplezni. Ugyanis Basescu szó szerint "pofára ejtette" a SZNT-t, Szász Jenôt és a székelyföldi autonómiát. Ha már mindenáron legitimációról akarunk értekezni, akkor "legitimálta" volna esetleg – nem az MPSZ-t, SZNT-t, hiszen azok hivatalosan bejegyzett, létezô, tehát legitim szervezetek, hanem magát a népgyûlést, illetve az autonómiát, ha nem az ünnep másnapján utazik Székelyudvar-helyre, hanem – ad absurdum – március 15-én részt vett volna a népgyûlésen és ô maga is tapssal adta volna beleegyezését az autonómia kiáltványhoz. Ha egyáltalán valamit is lehet tapssal vagy közfelkiáltással "legitimálni". Ezzel szemben hogy is volt? Az elnök jött, vállon veregette a polgármestert, megitta a pálinkát, megdicsérte a töltött káposztát és a somlói galuskát, s heherészve kijelentette: fityiszt nektek székelyföldi autonómia! Annyit kaptok maximum, mint a craiovaiak! Egyébként is Románia egységes, oszthatatlan nemzetállam! Punktum.

Az autonómia iránti elkötelezettségérôl elhíresült polgármester pedig hallgatott, mint a kuka. Elfelejtette követelni "itt és most" az autonómiát, amiért oly sokszor elverte a port az RMDSZ-en. Nem. Csak állt és az elnöki koccintástól bódultan mosolygott.

Ami az RMDSZ Székely Nemzeti Tanács, illetve Magyar Polgári Szövetséggel szembeni kapcsolatát illeti, mindenekelôtt e két utóbbinak kell önmagát tárgyalóképes politikai partnerré feltornásznia. Ám addig még van, hiszen egy több ezresre összetoborzott nagygyûlés sem helyettesítheti a tényleges partneri viszonyhoz szükséges feltételeket. Például azt, hogy megtudjuk, a különbözô nemzetközi szervekhez való folyamodáson túl, milyen eszközökkel kívánják a parlamenti demokrácia körülményei között elérni behirdetett céljaikat. Nagygyûlésrôl nagygyûlésre nem megy, a nemzetközi szervezeteknél, a mégoly sikeres kilincselés, hosszadalmas és körülményes, a "valamikorra" érkezô (esetleg) támogató vélemény pedig nem sokat nyom a latban.

Így némiképp leegyszerûsítve, a SZNT-nek és az MPSZ-nek két alternatívája van: vagy elfogadja Traian Basescu "autonómia-koncepcióját" vagyis, megelégszik annyival, amennyit Craiova kap, amelynek pedig, jól tudjuk, nem a székelyföldi autonómiáért fáj a feje, vagy a ténylegesen kialakított, az eszközökrôl folyó párbeszédet folytat az RMDSZ-szel vagy bárki mással. Akár Traian Basescuval.

Addig nyelhetik a vállveregetésbe csomagolt "elnöki galuskát".

Telenézô

Kíváncsian kattintottam át, holott épp egy – élôben közvetített – kongresszus "munkálataiban" gyönyörködtem; mégiscsak inkább érdekel Marosvásárhely, mint az, hogy nemsokára húszéves garanciával önthetem betonba Magyarország sorsát. Azt ígérte a mûsorkalauz, hogy "eddig nyilvánosságra nem hozott felvételeket és vallomásokat tartalmazó dokumentumfilmet közvetít az M2 Határon Túli Szerkesztôségek mûsora, a Palackposta". Ehhez képest még azt a tízperces kazettát sem láttam (vagy ha mégis, nem mondta senki, hogy az: az!), amelyet akkor letiltott a bukaresti tévé vezetôsége – holott ha világgá szórják, ma mindenki tudná a színtiszta igazságot azokról a napokról, és talán elôvennék a vétkeseket is.

Tudjuk, a vétkeseket a velejéig korrupt hatalom sosem fogja "azonosítani". "Intézményük" sikerrel átmentette magát, újra behálózta az államvezetés, -igazgatás valamennyi "szegmentumát", az egykori "diszpécserek" fineszesebb cseleken dolgoznak, különben is tiszteletre méltó kapitalista vállalkozók, nekik fütyül sajtó és tévé, büntetlenül mennek mennybe, mert hiszen a bírói székekben családjuk vagy rokonságuk körébe tartozó ifjoncok pöffeszkednek; az új világ kitermelte saját fehér galléros/taláros maffiáját, gengsztereit. Különben is minden napra jut legalább két szaftos botrány, kit érdekel, ami '90- ben történt.

Peregnek képsorok, íródnak könyvek; átfogó, egységes "perújra-felvétel" azonban nincsen. Igazságot Marosvásárhely fekete márciusáról a történelmi idô szolgáltat, talán, nemzedékek múltán. A Simonffy Katalin nevével fémjelzett mûsor talán a magyar(országi) átlagnézônek készült, vagy csak "enyhén aktuális", kipipálásra váró "anyagként" került az igen szûk idôkeretbe? Láttunk többet s jobbat 1990 véres márciusáról, elég, ha csak a Cselényi Lászlóék filmjére utalok, a zavargást kiváltó gyógyszertári "ügyrôl". (Aki akkor kimenekítette a Duna tévéseket a lincselésre kész csürhe karmaiból, az a melós: ma is ott él a negyedben, nem kérdezik tôle, mi a helyzet...)

Azt mondja Smaranda Enache: két külön világban élnek Marosvásárhelyen magyarok és románok. A tündérkert-Erdély virtuális világ, illúzió csupán. Egyetértek, de azonnal hozzáteszem: ez a "párhuzamosság" nem 1990 márciusa után "keletkezett", megvan ez régóta, mivelhogy az együttélés nem azt jelenti, ami a szóban volna, hanem a (lehetôleg békés) egymás mellettiséget. Isten ôrizz, hogy együtt éljünk, láttam s látok elég "példát" rá.

Eminescu verses meséje jut eszembe, mikor az együttélést emlegetik. A sztori végén felvonul a lakodalmi sereg, s akkor csak elôugrik egy szószóló a "kicsik", jelesen a rovarok világából, azt hiszem, tücsök az illetô, és szertartásosan hajladozva ezt mondja: "Ne iertati boieri ca nunta / Sa-ncepem si noi alaturi." Szabadfordításban: Uraim, engedjék meg, hogy mi is elkezdjük a magunk lakodalmát.

Ezt a párhuzamos lakodalmat ott jó néven veszik – de az emberi történelem folyamán a kicsiknek akkor is kuss volt, ha a "nagyok" éppen forradalmat csináltak.

Hiszen az is blamás, hogy a román forradalmat egy magyar pap "robbantja ki", s nem Bukarestben, hanem a legnyugatibb városban, Temesvárott. Hát akkor kuss Vásárhelynek!

Nekünk nem jár lakodalom.

A fondorlatosság, a faramuciság, a képmutatás, szószegés a politika fô "erénye" – lásd a márciusi székely nagygyûlés körül kavart füstfüggönyt meg a "párt" vulkáni kúpjának a letörését – miközben "az alap: marad" (Ion Iliescu). Mi lesz, kérdem tisztelettel, a magmával?

Az sem forró? Az is valami más "anyagból" volna?

A harmadik alkalommal megrendezett Interetnikai Színházi Fesztivál utolsó napján, vasárnap délelôtt a Stúdió termében a színházi szakemberek kollokviumot tartottak, A kisebbségi színházak helye és szerepe a romániai színjátszásban témával. A fesztiválról Zsehránszky Istvánnal beszélgettünk.

– Mi a záruló fesztivál elôtörténete?

– Elôször a nemzetiségi színházi kollokviumokat sikerült felújítanunk, 2001-ben volt az elsô ilyen rendezvény. Kétévenként tartjuk ezeket a kollokviumokat és eljutottunk immár a harmadikhoz, és sikeresen túl is vagyunk rajta. A kollokviumok szünetében, ugyancsak kétévenként van a Kisebségi Színházi Fesztivál, annak vagyunk a végén, és az az érzésem, hogy ez sikerült a legjobban, legalábbis a visszajelzések azt mutatják. A város közönsége szerette a fesztivált, az elôadások minôsége jó volt, mint ahogy a mai vitán is kiderült, a szakmabelieknek is jó véleményük volt az elôadásokról.

Amikor a Kisebbségügyi Hivatalhoz kerültem, elkezdtem tanulmányozni, hol is vagyok tulajdonképpen, mi is a munkám. Meghívást kaptam egy zsûribe, ahol elbírálták azokat a pályázatokat, programokat, amelyeket a Kisebbségügyi Hivatal finanszíroz. Akkor született meg az a gondolatom, hogy a kollokviumot (amelynek annak idején Sepsiszentgyörgyön nagy sikere volt, ott is volt magyar, német és zsidó színház) is benevezzem a finanszírozandó projektek közé. Jóvá is hagyták, s így sikerült 2001-ben felújítani a kollokviumot. Ekkor azon gondolkodtam, hogy minek is várjunk két évig a következôvel, mert ennek az volt a hagyománya, a szünetben is kéne valami és milyen jó lenne, ha elhívnánk Bukarestbe a kisebbségek színházait, hogy mutassák meg az ország legnagyobb közönségének, mire képesek ôk, milyen színvonalat produkálnak. S így jött létre a Fesztivál.

– Hol rendezték meg második alkalommal?

– A bukarestit a temesvári fesztivál követte, ahol a rendezvény hatására sikerült a közönséget visszahozni a színházba, amúgy ott kicsi a magyar közösség. Telt házzal zajlottak az elôadások. Ekkor arra gondoltam, hogy a következô fesztivált Marosvásárhelyen rendezzük meg, mert azt hallottam, hogy itt lazult a színház és a közönség közötti kapcsolat. Azt reméltem, hogy jót teszünk a marosvásárhelyi közönségnek és a színháznak is, mert ha látná, hogy érdemes dolgozni, hátha feldobódna ettôl. Azt nem tudom, hogy a színháznak sikerült-e feldobódni, de egy biztos: a közönség nagyon felpezsdült. A tegnap például már én sem jutottam be a szatmáriak elôadására, mert olyan sokan voltak, hogy egy tût sem lehetett volna ledobni, annyian álltak, ülôhely szóba sem jöhetett.

– Mi volt a marosvásárhelyi fesztivál sajátossága?

– Az idei fesztiválnak az volt az egyik sajátossága, hogy megjelent egy új mûfaj: a mozgásszínház. Ezt a mûfajt a sepsiszentgyörgyiek Háromszék együttese, annak a mozgásszínházi csoportja hozta, amelyet Uray Péter vezet.

A másik sajátosság az volt, hogy sikerült a bábszínházakat is bevonni a fesztivál keretébe: a marosvásárhelyi bábszínház magyar társulatát, a kolozsvári bábszínház magyar társulatát, a szebeni bábszínház német társulatát. Fontosnak tartom kiemelni azt, hogy a marosvásárhelyi bábszínház román tagozata hozta be az elsô roma nyelvû profi színházi elôadást a fesztiválra, mint ahogy Romániában is ôk adtak elô elôször profi roma nyelvû darabot, ezenkívül a Kilyén Ilka által elôadott nagyon szép mûsorban is elhangzanak ilyen nyelvû szövegbetétek, s ezáltal is gazdagabbá vált az interetnikai fesztivál.

– Elég volt-e az anyagi költségvetés?

– Ugyanazt a költségvetési keretet engedélyezték erre a fesztiválra is, mint a temesvárira két évvel ezelôtt: másfél milliárd régi lejt. A temesváriak nem tudtak elszámolni csak egymilliárd-százhúsz milliót, s most kíváncsi vagyok, hogy a vásárhelyiek mennyit számolnak el, mert az volna jó, ha a kapott pénzt el tudnák használni. Véleményem szerint a költségvetési keret az elégséges határán van. Nagy szükség lett volna arra, hogy a társulatok tagjai itt maradjanak egy bizonyos idôre és láthassák egymás elôadásait. Ezt nem tudjuk megoldani a kirendelt költségvetésbôl, azt viszont a következôkben majd igen, hogy minden társulattól négy-öt ember a fesztiválon maradjon végig: az igazgató, a rendezô, a dramaturg, a tervezô és egy- két színész.

Azt gondolom, hogy most, ezen a fesztiválon elfogyott a kirendelt összeg, mert a Kolozsvári Opera is itt volt, amely százharminc emberbôl áll, ami egy egész hadsereg.

Ez a fesztivál mozdította ki ôket elôször otthonról, mert azáltal, hogy ilyen nagyszámú a társulat, az elôadás bevétele nem fedi a kiszállásukat, így helyhez kötöttek, bénákká váltak.

– Hogyan lehetne több operaelôadást hozni Vásárhelyre, mert a nagyszámú közönség, amely részt vett a Rigoletto címû elôadáson, azt mutatja, hogy igény lenne erre?

– Azt szeretném elérni, s ehhez kell találjak valamilyen finanszírozási lehetôséget, hogy a Kolozsvári Magyar Operának, mivel az egyetlen ilyen jellegû társulat Erdélyben, legyen miniévadja minden erdélyi magyar színházi városban. S azt hiszem, így jobban teljesítené a küldetését, mintha csak ott szomorkodna Kolozsváron.

– A kollokviumon vita tárgya volt a fesztivál megnevezése. Mi az ön véleménye, a megnevezés fedi-e a fesztivál identitását? Mik a tervei a következô fesztiválra?

– Mindenképp nem azt kell hangsúlyozni, hogy kisebbségi, hanem azt, hogy nemzetiségi, a román is egy nemzetiség, csak többség, a magyar is egy nemzetiség, csak kisebbség itt, Romániában, de ha azt mondjuk, hogy Nemzetiségi Színházi Fesztivál, akkor jelezzük azt is, hogy ez nem csak a románok vagy csak a magyarok számára van, hanem mindazok számára, akik profi színjátszással rendelkeznek ebben az országban, s ez talán megoldja a gondot.

Az Országos Ifjúsági Hatóság által meghirdetett február 21-i versenyvizsga eredményeként márciusban új igazgató foglalhatta el állását a marosvásárhelyi Egyetemisták Kultúrháza élén. Tóth B. Andrea jogot végzett, korábban a megyei tanács elnökének tanácsosa volt. Az új igazgató pénteken mutatkozott be a sajtónak.

Az Egyetemisták Kultúrháza az Országos Ifjúsági Hatósághoz tartozik, fontosabb feladata az egyetemisták kulturális, szabadidôs tevékenységének megszervezése, a különbözô egyetemek ilyen jellegû aktivitásának összehangolása. Eddig a Cununita román néptánc-, két moderntánc- és egy break dance együttes tevékenykedett a kultúrházban, illetve aerobik-tanfolyamokat tartanak. Az intézet 603 négyzetméter felületetet bérel a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal tulajdonában levô Mihai Eminescu Ifjúsági Háztól.

Tóth B. Andrea elmondta, számos rendellenességet talált az intézményben. 1996-ban lejárt a bérleti szerzôdés, azóta egyezmény alapján mûködtek, de ezt sem tiszta körülmények között kötötték meg. Gyakorlatilag három nagy teremmel rendelkeznek, a kiállító teremben s egyes irodákban folyik a víz a mennyezetrôl. A termek is inkább pincére hasonlítanak, mint egy kultúrintézmény termeire. A villamos hálózatot mûködtetni veszélyes, annyira átáztak a falak. A könyvelést is alaposan át kell vizsgálni – említette az igazgató. Nagyon nagy a fûtésszámla, annak ellenére, hogy nagykabátban kell ülni az irodákban. Januárra 70 millió lejt kellett fizetni. A volt igazgató, Daniel Bardosi, aki 2005-tôl ideiglenesen foglalta el állását Vasile Urzica nyugdíjba vonulása után, megóvta a versenyvizsga eredményét. Pénteken elutasították az óvást, így az új igazgató hozzáláthat az intézmény megújításához.

Tóth B. Andrea elmondta, olyan programokat szeretne összeállítani, amikkel alternatív szabadidôs elfoglaltságot kínálna a diákoknak. Elsô lépésként közvélemény-kutatást végez az egyetemi központokban, mire lenne igényük a diákoknak. Ami jól mûködött, azt folytatják, s ezek között említette a szatíra- és humorfesztivált, és gondolt fotókiállítások szervezésére is.

Lapunk arra volt kíváncsi, hogy amennyiben minden egyetemi, hallgatói önkormányzat megszervezi a saját életét, tevékenységeit, szükség van-e még ilyen központosított intézményre?

– Sok mindent lehetne szervezni, hiszen pályázati lehetôségek is vannak, többen érdeklôdtek már a helyiségek iránt, amit fel lehet kínálni a tevékenységek megtartására. Az egyetemi központok külön-külön szervezik meg életüket, intézményünk szeretné összehangolni ôket, kapcsolatot teremteni közöttük. Az elôzô vezetôség hiányosságai miatt eddig nem ismerték az Egyetemisták Kultúrházát, az én feladatom lesz az intézményt a klinikai halálból feléleszteni – mondta derûlátóan az új igazgató.

1990 nyarán indultak a vasárnapi ifjúsági és gyermekszentmisék. Hogy élményszerûbb legyen az együttlét, énekcsoport alakult, bejárták a közeli és távolabbi egyházközségeket is (Marosvásárhely, Nagyernye, Székelykál, Ehed, Iszló, Nyárádremete, Selye, Szôkefalva, Mikefalva, Abosfalva). Egyházi énekeket adtak elô, gitár- és orgonakísérettel. 1994-ben tizenhárman alkották a csoportot, ekkor választottak nevet is (Jubilate – Örvendjetek! – a húsvét utáni harmadik vasárnap neve, a 99. zsoltár 2. verse szerint, amellyel kezdôdik az aznapi szentmise intruitusa).

Kórusmûveket kezdtek tanulni, és a helyi mûvelôdési házban, különféle rendezvényeken (farsang, karácsony, március 15., Szent György Napok) adták elô. 1996-ban a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomban és a gyergyóditrói nagytemplomban énekelhettek. 1997-ben részt vettek a Nyárádremetén szervezett kórustalálkozón, melyet a Seprôdi János Kórusszövetség szervezett. Ugyanebben az évben több helységben bemutatták Müller–Tolcsvay Mária evangéliuma címû rockoperáját: Marosvásárhelyen (háromszor), Kolozsvárott, Ernyében, Sárpatakon, Csíkszeredában (a Hit és Fény mozgalom jótékonysági hangversenyén), Jobbágyfalván. Nyáron a csoport Ausztriában és Németországban képviselte az egyházközséget. 1998-ban a Soli Deo Gloria kórus által rendezett farsangi ünnepségen elôadták a Hófehérke címû mese zenés feldolgozását. 2000 januárjában kezdték próbálni Bródy–Szörényi István a király címû rockoperáját. Elôször Maros-szentgyörgyön mutatták be nagy sikerrel, utána bebarangolták vele a környéket (Marosvásárhely: Deus Providebit Ház, kövesdombi Szent Miklós-templom, Ady negyedi Barátok temploma; Szászrégen: Szent István és Gizella királynô szobrainak avatásán; Ivóban az országos Kolping-találkozón, Med-gyesen, Kászonban, majd Borzonton és Gyergyóalfaluban.

A Jubilate minden karácsonykor meglátogatja a megyei kórházban és a sárpataki öregotthonban a betegeket, öregeket. "Jézus születésének örömhírét visszük el nekik." 2001 áprilisában részt vettek (a többi szentgyörgyi és a vendégkórusokkal) a marosszentgyörgyi kórusmozgalom 90. évét ünneplô jubileumi kórushangversenyen, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.

A Jubilate közösségkovácsoló erejét mutatja, hogy házasságok köttettek a csoporton belül is. Gyakran látogatnak el külföldre, nevük egyre ismertebbé válik. A Jubilate vezetôje Simon Kinga kántor.

Szili Katalin, a Magyar Országgyûlés elnökének marosvásárhelyi látogatása során mutatkozott be a megyeszékhelyünkön mûködô FarmaMedia Kiadó, amely 2005-ben jött létre azzal céllal, hogy olyan kiadványokat jelentessen meg, amelyek az információ- áramlást segítik az orvosi és gyógyszerészeti szakterületen. Elsôsorban a gyógyszerészekhez, családorvosokhoz kívánnak szólni, de szándékukban áll a nagyközönségnek írott egészségügyi témájú könyveket is megjelentetni igényes, elegáns kivitelezésben.

A kiadói tevékenység mellett reklámanyagot, reklámkampányokat, fordítói szolgáltatást, szakkönyvek lektorálását és egyéb szolgáltatásokat is vállalnak – tájékoztatott Mezei Attila Péter, a kiadó ügyvezetôje. Kérdésünkre elmondta, hogy rövidtávú elképzelésként hiánypótló szakkönyvek megjelentetésére törekednek, s céljaik között szerepel a Magyarországon népszerû betegtájékoztató könyvecskék megjelentetése is, amelyek igen hasznosaknak és népszerûeknek bizonyultak.

Egyik elsô kiadványuk a Gheorghe Jurj temesvári orvos szerkesztésében megjelent Homeopátiás breviárium, ami a homeopátiás gyógymódról, az e módszerrel gyógyítható betegségekrôl, a kezelési útmutatásokról, a szereket elôállító cégekrôl és a gyógyszertárak jegyzékérôl, valamint a megvásárolható termékekrôl szól elsôsorban gyógyszerészeknek és mindazoknak, akik a hasonszôrû gyógymód iránt érdeklôdnek. A román nyelven közölt gyûjtemény mellett adták ki a Béres csepp – Kapaszkodó címû gyûjteményt, amely a Béres cseppet eredményesen használó betegek leveleit tartalmazza. A könyv, amely 15 000 példányszámban készült, és amelyet ingyenesen forgalmaznak, a magyarországi Akovita Kiadónál megjelent kötet román fordítása.

Családorvosok, szakorvosok és egyetemi hallgatók forgathatják haszonnal az antibiotikumok hatásspektrumára vonatkozó kiadványt és támogatókat keresnek a Gyógyszerek hatása a terhesség és szoptatás idején címû könyvecske megjelentetésére, amely sok meglepetést tartogat azok számára, akik bizonyos gyakran használt szereket ártalmatlannak tekintettek a terhes nôk és a kismamák számára.

Hosszabb távú terveik között szerepel a gyógyszereket és azok hatását tartalmazó Vademex román változatának kiadása, valamint gyógyszerészeti adatbázisok létrehozása és patikai információrendszerek mûködtetése is.

Április elsején 17 órától tervezik azt a tanácskozást a kelementelki kultúrotthonban, amelyen a budapesti kertészeti egyetem diákjai által az erdélyi kastélykertek feltérképezésének eredményeit elemzik. A megbeszélésen részt vesz a Fekete Albert tanár által vezetett csoport, s vendég lesz Csortán Ilona, a megyei tanács fôépítésze is. A rendezvény táncházzal zárul.

Március 21-én, a Down-kór világnapján tartották elsô rendezvényüket azok a marosvásárhelyi szülôk, akik egyesületbe tömörülnek, hogy a genetikai rendellenességgel világra jött gyerekeik érdekeit képviseljék, fejlesztésüket, társadalmi beilleszkedésüket elôsegítsék, kapcsolatba lépjenek a nemzetközi érdekvédelmi szervezettel és civil alapítványokkal, továbbá, hogy a pontos megyei adatbázist elkészítsék.

A rendezvény az édesanyák és a két- három éves Down-kóros gyerekek mûsorával kezdôdött. A kedves, mosolygós néha botladozó, máskor ügyesen mozgó, sôt az éneklésbe is bekapcsolódó gyerekek szereplése azt bizonyította, hogy az Alpha Transilvana Alapítvány Impuls Központjában eredményesen foglalkoznak a legkisebbekkel. Az idén elôször megtartott világnap jelentôségérôl Nagy Erzsébet beszélt, aki az eddig kapott és az ezután igényelt segítség fontosságáról szólt, valamint a szülôk reményérôl, hogy gyerekeik beilleszkedhetnek egészséges társaik körébe. Balogh András, akik egy 11 hónapos Down- kóros gyerek édesapja, a megalakuló egyesület céljait ismertette, a bevezetôben említettek mellett annak fontosságát, hogy a megfelelô információs anyagot mindenhova eljuttassák és a pedagógusokat felkészítsék arra, hogy a gyerektársadalom formálásával elôsegítsék ezeknek a gyerekeknek a befogadását, elfogadását. Balogh Ildikó egy Bukarestben tartott nemzetközi konferencia tanulságairól számolt be, Papp Enikô mozgásterapeuta a fogyatékkal élôk számára szervezett sportrendezvények, a paraolimpiák szerepérôl vetített képeket. Farkas Rózsika pszichopedagógus a fizikai és mentális fejlesztés fontosságáról szólt a jelenlevôkhöz, amit a szülés után azonnal el kell kezdeni. Ha a készségeket a megfelelô idôben fejlesztik, a Down-kóros gyerekek is megtanulnak írni-olvasni s speciális programok alapján egy mesterséget is elsajátíthatnak. Moldovan Angelica pszichológus a kisegítô iskola által elért eredményekrôl számolt be, valamint arról, hogy az ôsszel a Down-kóros gyerekek számára külön elsô osztályt indítanak.

Ahogy a mûsort vezetô László Tibor elmondta, az egyesület bejegyzés elôtt áll, és várják a megyében levô szülôk jelentkezését, akik Down-kóros gyermekeket nevelnek, továbbá szakembereket és más segíteni óhajtó érdeklôdôket is szívesen fogadnak soraikba. Az egyesület szeretné elérni, hogy a neonatológián pszichológus készítse fel az édesanyákat arra, hogy Down-kóros gyerekük született, hogy ez mivel jár a késôbbiekben. Ennek az lenne a célja, hogy megvigasztalja az elkeseredett szülôket és megakadályozza a fogyatékossággal született gyerekek elhagyását.

Amint dr. Bálint Ágnes családorvos kérdésünkre elmondta, a Down-kórt kromoszóma- rendellenesség okozza, aminek oka ismeretlen, a terhesség kezdetén azonban egy költséges vizsgálattal kimutatható az anya vérébôl. A rendezvényen elhangzott, hogy míg korábban a 40 éves kor fölötti anyukák esetében volt gyakoribb a Down- kórral született gyerek, most egyre jobban érinti a fiatal, huszonéves szülôket is. Ezért fontos az információ-terjesztés és a megelôzés, amit az egyesület szintén feladatának tekint, ha elkezdi mûködését.

Késôbbre halasztották a romániai Constanta és az olaszországi Trieszt közötti tervezett kôolajvezeték megépítésére vonatkozó szándéklevél aláírását a vállalkozásban részt vevô öt ország képviselôi, amíg a szlovén parlament áldását adja az ügyletre, írta keddi számában a Ziarul Financiar.

Az okmányt eredetileg kedden írták volna alá Románia, Horvátország, Szerbia-Montenegró, Szlovénia és Olaszország ipari és energiaügyi miniszterei.

A beruházás kezdeményezôi, a román, a horvát és a szerb kormány 2004. novemberben hívták meg Szlovéniát és Olaszországot a tervbe. Az építkezés még az idén elkezdôdhetne, és várhatóan jövôre elkészülhetne a vezeték, amelyen évente 60 millió tonna kôolajat juttathatnak majd el Nyugat- Európába, írta a lap. Az építési költségeket 1,9 milliárd euróra becsülik, ezenkívül az összefüggô infrastrukturális beruházásokra további 2-3 milliárd eurót számítanak.

Korábban információk jelentek meg évi 112 millió tonnás, illetve 12 millió tonnás kapacitásról is a South East European Line (SEEL) vezeték számára, amely Triesztnél csatlakozna a Trans Alpine Pipeline (TAP) vezetékhez. Hírek szerint a Konstanca–Trieszt vállalkozásba be akar kapcsolódni a kínai nemzeti olajtársaság és az osztrák OMV is. Az OMV részt vesz a Törökországot Közép- Európával összekötni tervezett Nabucco gázvezeték építési projektben is bolgár, román és magyar együttmûködô partnerek társaságában. A háromezer kilométeres vezeték kivitelezési költségei 4,4 milliárd euróra becsülhetôek.

Elindult az Európai Unió által finanszírozott magyar-román és a magyar-szerb-montenegrói Interreg program – közölte a Váti Kht. hétfôn a Gyulán tartott programindító rendezvényt követôen az MTI-vel.

A közlemény szerint az Interreg programban megvalósuló Magyarország-Románia és Magyarország-Szerbia és Montenegró Határ menti Együttmûködési Program fô célja a határon átnyúló gazdasági és szociális kapcsolatok fejlesztése.

A magyar-román és a magyar-szerb határ menti térségekre háromoldalúan kidolgozott határon átnyúló együttmûködési program finanszírozását a magyar oldalon az Interreg IIIA, a román oldalon a PHARE CBC, Szerbia és Montenegróban a CARDS program (CARDS Szomszédsági Program) biztosítja.

A program elsô pályázati körében 57 projekt jut támogatáshoz a két határrégióban, amelybôl 44 projekt a magyar-román, 13 projekt a magyar-szerb programban valósul meg.

A szerzôdéseket folyamatosan kötik meg. A magyar–román és a magyar–szerb határ menti együttmûködési programban 2004-2006 között Magyarország számára 7,4 milliárd forint fejlesztési forrás áll rendelkezésre.

A 2005. február 16-án meghirdetett elsô pályázati körben összesen 403 pályázat érkezett, összesen 24,24 milliárd forint összegû támogatási igényt nyújtottak be a pályázók.

A összesen rendelkezésre álló keret mintegy háromnegyede köthetô le az elsô pályázati körben a tervezett 50 százalék helyett. Ez mintegy 6 milliárd forintnyi támogatási keretet jelent, amelybôl több mint 4,1 milliárd forintot a Magyarország-Románia programrészre, és mintegy 1,9 milliárd forintot a Magyarország-Szerbia és Montenegró Szomszédsági Programra allokáltak.

Nemzetközi vallásközi megfigyelô bizottságot hoz létre az imámok és rabbik a békéért 2. világkongresszusa – közölték kedden a sevillai tanácskozás szervezôi. Mint a terv igazgatója, Galitt Kenan közölte, a bizottság célja, hogy egyedülálló eszközként harcoljon az iszlamofóbia, az antiszemitizmus és a keresztényellenesség ellen, és összehangolja a három vallási intoleranciával szembeni fellépést.

A testület, amely felállításának elvét már az imámok és rabbik a békéért elsô, 2005 januárjában Brüsszelben tartott világkongresszusán lefektették, pontos és megbízható adatokat kíván szolgáltatni a világban zajló vallásellenes cselekedetekrôl, és nem csupán elítéli azokat, hanem megismerteti a vallási gyûlölet ellen indított akciókat az érintett országokban.

A bizottság internetes oldalán fórumot hoznak létre a tagok számára elôször angol és francia, késôbb arab és héber nyelven is.

A ma záruló tanácskozáson éles viták is zajlottak. A gázai küldöttek napirendre akarták tûzni az izraeli megszállást, mert úgy érezték: hiábavaló oktatásról és családról beszélni, ha a palesztin területeken élôknek nincs munkájuk. A rabbik azonban azzal érveltek, hogy ki kell zárni a politikát a vallási vitákból. Marseille volt muftija szerint szükségessé vált a szent szövegek kritikai olvasata, és elítélte azokat, akik az ENSZ-hez fordultak a Mohamed-karikatúrák ügyében, míg az ISESCO-nak, az Iszlám Konferencia Szervezete kulturális tagozatának igazgatója reményét fejezte ki, hogy az ENSZ törvényt alkot mindenféle vallásgyalázás ellen. Gondot okozott a szervezôknek az is, hogy a kongresszusnak helyet adó szállodában törölni kellett a programból egy flamenco-estet, mert az Izraelbôl érkezett ortodox rabbikat sértette, hogy nôk is táncolnak.

Lassúbbnak bizonyult kirablóinál Doina Melinte. Egy Bukarest melletti benzinkútnál támadta meg három tizenéves, és ragadta el táskáját, benne hat és fél millió forintnyi készpénzzel, amely egy földterület megvétele okán volt nála. Melinte a menekülô trió után rohant, ám azok gyorsabbnak bizonyultak: nagyjából 800 méter után szem elôl tévesztette ôket.

Melinte 40 éves, de még mindig ô tartja az 1500 méteres síkfutás európarekordját. 1984-ben olimpiai aranyérmet nyert 800 méteren, 1500-on pedig ezüstöt. Most meg 6,5 milliót vesztett ugyancsak 800-on – bár lehet, hogy csak rövid távon. A rendôrség ugyanis közölte, hogy sikerült azonosítania a tetteseket, és megpróbálja elfogni ôket – feltehetôen nem gyalogos üldözéssel. Hogy mindezek alapján felfigyel-e a remekül futó trióra a Román Olimpiai Bizottság, még nem tudni.

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete szervezésében 2006. március 11-én sor került a VII. agrofórumra, amely egyben az Agrár-Európa Faluról Falura mozgalom nyitókonferenciája is volt.

A rendezvény a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központban zajlott, és Erdély 12 megyéjébôl több mint 250 gazda, vállalkozó, megyei kormányzati szervek agrárszakemberei, az RMGE megyei vezetôi, gazdakörök és más mezôgazdasági civil szervezetek vezetôi vettek részt. Megyénkbôl 19-en tisztelték meg a rendezvényt, köztük Szabó Árpád, a szaktanácsadó igazgatóság igazgatója és Suba Kálmán, a megyei állatnemesítési, szaporodásbiológiai állomás vezetôje.

A vitaindító elôadások közül felsorolnám: Az EU közösségi agrár- és vidékfejlesztési politikája; A mezôgazdasági termékek közösségi piaci szabályozása; A mezôgazdaság és vidékfejlesztés támogatási rendszere az EU-ban; Románia nemzeti vidékfejlesztési tervezete 2007–2013; Hol tart a román mezôgazdaság a felkészülésben? Milyen esélyekkel indul az erdélyi gazda?

A rendezvényt köszöntötte dr. Csávossy György, az RMGE tiszteletbeli elnöke, majd olyan rangos elôadóktól hallhattunk elôadást, mint dr. Vajda László, a magyar FVM EU-integrációs fôcsoportvezetôje, dr. Jávor András, a debreceni egyetem agrártudományi karának dékánja, Harsányi Antal, az FVM Hajdú-Bihar megyei hivatalának vezetôje, Vincze Mária, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem professzora.

Továbbá elôadást tartott Sebestyén Csaba, az RMGE elnöke, Suba Kálmán, az állatnemesítési és szaporodásbiológiai állomás igazgatója.

A több mint hatórás rendezvényen megfogalmazódtak azok a teendôk és gondok, amelyek a román mezôgazdaságra várnak, különös tekintettel a sajátos erdélyi gondokra. Úgy tûnik, hogy a csatlakozásra való felkészülés terén a mezôgazdaságban igen sok a tennivaló. Talán még nem késô, ha a hátralévô 10 hónapban orvoslásra kerülne azon teendôk zöme, amelyek jelenleg megoldatlanok.

Az agrofórum zárónyilatkozatot fogadott el, melyet eljuttat a kormányon lévô pártoknak és a Mezôgazdasági Minisztériumnak. A nyilatkozatot teljes egészében közölni fogja az Erdélyi Gazda áprilisi száma.

Az Agrár-Európa Faluról Falura program keretében Maros megyében hét helyen tervezünk gazdatalálkozót: Nyárádszeredában, Erdôszentgyörgyön, Vámosgálfalván, Mezôpanitban, Gyernyeszegen, Marosludason és Ákosfalván. Természetesen, kérésre máshol is lehet rendezvényt szervezni. Ezt közösen az önkormányzatok vezetôivel és a megyei szaktanácsadó hivatallal rendezzük. Errôl idôben a sajtó tájékoztatja majd a gazdákat.

Máthé László, RMGE-alelnök

Az 1953. évi 308-as törvény megengedte, hogy azok a földtulajdonosok, akik a rájuk kirótt gabona- valamint a húskvótát nem tudták az államnak beadni és az adójukat sem tudták kifizetni, a határon lévô földterületeiket leadhatták az államnak.

A kvótán és az állami adón kívül volt egy 90 lejes önadó, amit ôk is kötelesek voltak kifizetni. Mivel semmilyen más jövedelemmel nem rendelkeztek, a szûk megélhetôség arra kényszerítette, hogy a meglévô gazdasági melléképületeket úm. kukoricakas, ólok, gabonások stb. adják el.

Én mint közigazgatási tisztviselô utasítást kaptam a néptanács vezetôségétôl, hogy egy idôs asszonyt (akinek már semmije sem volt) arra kényszerítsem, hogy a 90 lej önadót (ami kb. egyenlô volt a mai 90 új lejjel) azonnal fizesse ki. Bekopogtattam az ajtón és köszönés közben megláttam a falon egy képet, ami az 1848-as forradalom kitörésérôl készült és amelyen Kossuth apánk, Klapka, Bem tábornok és a többi forradalmár elôtt Petôfi Sándor szavalja a Nemzeti dalt. A másik képen volt a 13 aradi vértanú, akik az orosz cár elôtt Világosnál letették a fegyvert és 1849. október 6-án kivégezték ôket.

Eszembe jutott, hogy azelôtt 10 évvel láttam ezeket a képeket, amikor a kassai dóm melletti téren, március 15-én szavaltam a Nemzeti dalt. Nem tudom, hogy mennyi ideig néztem ezeket a rég nem látott képeket, azt viszont elfelejtettem, hogy miért küldtek oda. Nagyon kértem az öregasszonyt, hogy ha valamikor eladók lesznek ezek a képek, annyit tegyen meg, hogy szóljon nekem, talán meg tudom valahogy vásárolni. Visszamentem a néptanácshoz, ahol kérdôre vontak, hogy hol voltam mostanig, és hol van a 90 lej önkéntes adó. Akkortájt a néptanácsnál a hazugság nagy divat volt, és így én is akkorát füllentettem, hogy megsajnáltak. Ez 1953 ôszén volt. Úgy tavasz felé, 1954-ben kopognak a néptanács ajtaján. Jött az öregasszony, és miután megkérdeztem, hogy mi járatban van, azt felelte, hogy Pali fiam, eladók a képek. Kérdeztem, hogy mit kér értük. Ô pedig felelt, hogy egy véka búzát és egy véka törökbúzát. Megkértem, hogy menjen haza, mert én biciklivel vagyok, és amíg hazaér, én is ott leszek a gabonával. Otthon mondtam a feleségemnek a vásárt. Aztán megkaptam a magamét, hogy ilyen-olyan képekre pazarolom a drága gabonát, amibôl nekünk is kevés van. Hát nálam is hébe-hóba az asszony hordta a kalapot, azonban akkor én tettem fel. Kitöltöttem a két véka gabonát, és mondtam, hogyha akar, jöjjön és nézze meg, amit vásároltam. A biciklire tettem a két véka gabonát, és amikor odaértem, az öregasszony már egy véka törökbúzával többet kért, mert a szomszéd annyival többet ígért. Na most mit csináljak? Szerencsémre az én asszonyom is mindenre kíváncsi, eljött, hogy megnézze, amit vásároltam. Itt megint én tettem fel a kalapot, hazaküldtem a másik véka gabonáért, én pedig a képeket ôriztem. Miután kifizettük a képeket, hazahoztuk, és most is itt vannak a falra kifüggesztve.

Ceausescu idejében, amikor nem volt szabad még a helységek nevét sem magyarul használni, elég sokszor le kellett vegyük a falról, és elrejtsük olyan helyre, hogy olyan személyek ne lássák meg, akiktôl félni kellett. Az is igaz, hogy sokan kérték, ígértek olyan árat a két képért, amivel vehettem volna egy autót. Én inkább maradtam a biciklivel és a képekkel.

A képeket minden március 15-én és október 6-án virággal kidíszítjük, lerójuk kegyeletünket az örök magyar hôsök emléke elôtt.

Sárosi Pál, Csittszentiván

Március 14-én ünnepséget rendeztünk a márciusi ifjak emlékére. Felidéztük a híres napot, és habár nem karddal, de verssel, énekkel és a forradalom napján történtek felfrissítésével mutattuk, hogy büszkék vagyunk a magyarokra, a fiatalokra, akik ki mertek állni az igazuk mellett, és amikor már minden más nép kezén lánc csörgött, akkor a haza fiai még mindig kardot tartottak a kezükben. Tisztelettel gondoltunk a 13 aradi vértanúra, akik közül néhányan nem is voltak magyarok, de annyira fontosnak tartották a szabadságot, hogy életüket áldozták érte.

Énekeltünk. Fújtuk a nótát és éltettük a magyar szabadságot, a hazát… éreztük, mit jelentett annak a sok embernek a forradalom, elképzeltük, hogyan, mikor, hol születhettek ezek az énekek. Talán tábortûz mellett vagy menetelés közben, gyôztes csata vagy a szabadságharc leverése után? A hangulatuk árulkodik errôl.

Az elôadás után olyasmi következett, ami még nem volt. A mi könyvünket mutatták be. Címe: Marosvásárhely diákszemmel. Egy olyan útikalauz, amelyben a mi személyes véleményünk is szerepel.

A tanév legelején történelem szakkört indítottunk Hajdú Zoltán tanár úr vezetésével. Úgy &