Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Holnap Székelyudvarhelyen eldôl, hogy csupán kacsa volt-e a Nagy-Románia Párt ellentüntetéssel való fenyegetése, avagy nem. Ám továbbra is bízva abban, hogy gyôz a józan ész, és a hatóságok nem csak a "fennálló alkotmányos rend", hanem Székelyudvarhely békésen ünneplô lakosai védelmében is mindent elkövetnek, mégsem lehet átsiklani az utóbbi két hét eseményein egyszerû kézlegyintéssel, hisz bevalljuk, rémálmainkban sem gondoltuk volna, hogy a szélsôséges nacionalizmus még 2006-ban is ilyen élesen hallatja a hangját, ráadásul alig egy- két hónappal a Románia EU- csatlakozásáról döntô határozat megszületése elôtt.

Anélkül, hogy rémforgatókönyvet gyártanánk, mégis felvetôdik a kérdés, hogy ugyan kinek használt ez az egész hisztéria? Ha ugyanis a Szász Jenô és elvbarátai akcióit nézzük, ezek szikrányival sem különböznek az elôzô éviektôl, s az, hogy most Székelyudvarhelyen az autonómiaigényt kinyilvánító nagygyûlés megszervezésére adták a fejüket, ugyancsak semmi újat nem hoz a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Szövetség diskurzusában. Abban sincs semmi rendkívüli, hogy a pragmatikusabb és célravezetôbb eszközöket elônyben részesítô RMDSZ elhatárolódik a rendezvénytôl, abban pedig a legkevésbé, hogy a "radikális" (az idézôjelek nem véletlenek) oldal füle botját sem mozgatja a józan érvekre.

Akkor pedig honnan ez az újabb felzúdulás? Mitôl váltak pont most, korábban viszonylag józannak ismert sajtótermékek is valótlannál valótlanabb, csupán uszítást célzó állítások szócsövévé? Miért kell például az RMDSZ-nek magyarázkodnia mások cselekedetei miatt, hogyan lehet március 20. és a bányászjárások tapasztalata után még ma is tömegekkel fenyegetôzni Romániában? Hogyan jutottunk oda, hogy egy európai csatlakozás elôtt álló országban nyomtatott kiadványokat gyûjtenek be azért, mert valamelyik rendôrfônök "alkotmányellenesnek" véli azok tartalmát?

Biztos, hogy kevesen látták, hisz a játékfilmek kínálatával aligha vehette fel a médiapiaci versenyt, azt a televíziós összefoglalót, amely a tömegek manipulálásának módszereit ismertette, s csupán csekély logikus gondolkodást igényel, hogy rájöhessünk, ezúttal sincs másként. A cui prodest? fonalán elindulva pedig arra sem nehéz rájönni, hogy itt egyáltalán nem a magyarok autonómiaigénye a tét, a magyar ügy csupán eszköz a titkosszolgálatok ellenôrzéséért – mily véletlen egybeesés! – éppen a napokban zajló hatalmi harcban. (Emlékszünk még a március 20. után az "országot érô fenyegetések kivédése céljából" létrehozott SRI-re és a Nagy-Románia Párt megjelenésére?) Arra pedig, ahogy a Funar- félék ezt az egész ügyet meglovagolták, egyrészt zsigeri, választóik szemében mindig jó pontokat jelentô nacionalizmusuk a magyarázat, másrészt pedig az EU-csatlakozás megfúrása is egész biztosan munkálkodik némelyekben, akik – bár ezt nyíltan nem merik felvállalni – privilégiumaik elveszítésétôl tartanak az unióban.

Dr. Dorin Florea polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján a Romániai Municípiumok Egyesülete vezetôsége nevében a miniszterelnökhöz címzett beadványt ismertette. A javaslatokat jövô csütörtökön az egyesület Nagyváradon tervezett vezetôségi ülésén is elôterjeszti. Ebbe – ha elnyeri kollégái tetszését – több olyan törvénymódosító javaslatot foglaltak, amelyekkel elsôsorban a helyi közigazgatási egységek vagyonát szeretnék megóvni és gazdasági mozgásterét bôvíteni.

A polgármester kifejtette, elsôsorban az Iparügyi Minisztériumhoz fordult, hogy módosítsák a nagy állami vállalatok privatizálási eljárását. Florea szerint úgy magánosítják a közszolgáltató egységeket, hogy figyelmen kívül hagyják a helyi közigazgatási egységek érdekeit. Például – fejtette ki a polgármester – a villamossági vállalat vagyonállagaként adják el a közvilágítási hálózatot is, ami tulajdonképpen a városé. Hasonlóképpen járnak el a gázvezetékekkel és az ivóvíz-, illetve lefolyóhálózattal is. A további példák sorában a marosvásárhelyi cukorgyárat említette, amelyet korábban eladtak, s az új tulajdonos kezébe kerültek olyan területek, amelyeket nem használtak a termelés során. Ilyen a labdarúgópálya is, de a város területén levô üres földterületek, amelyeket a helyi önkormányzat a város javára értékesíthetett volna. Mindez vonatkozik a sportminisztérium tulajdonában levô városi stadionra is, hiszen, bár a fenntartási költségeket nem tudják biztosítani, a városi érdekeltségû létesítményt nem akarják átadni a helyi tanácsnak. Ezzel kapcsolatos az ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvénymódosító javaslat is. Florea szerint a városok tulajdonában levô épületekért kárpótlást kellett volna fizetni, s egyszerûsíteni lehetne az erdôtulajdonnal kapcsolatos eljárásokat.

A továbbiakban Florea a földgázszolgáltató vállalattal fennálló viszonyról szólt. Elmondta, a Distrigaz Nord privatizálása után nem tudnak megegyezni az új tulajdonossal. Ezért javasolja, hogy a földgáz árából, ami tudomása szerint 35 euró 1000 köbméterenként, 10 eurót utaljanak át a helyi közigazgatási egységeknek adóként, amibôl a tanácsok fedeznék a hálózat-felújítással, - javítással keletkezô gödrök betömésének költségeit.

A havi gyógyszerfogyasztás költségeinek csökkentésével sikerült a megyei kórház dolgozóinak három részletben (két alkalommal 2005-ben valamint legutóbb 2006 februárjában) növelni a fizetését – hangzott el tegnap dr. Baila Lucian kórházigazgató (képünkön) sajtótájékoztatóján. Míg az elmúlt évben a 4800 alkalmazottat foglalkoztató intézményben a bérekre havonta átlagosan 58,65 milliárd lejt fordítottak, jelenleg ez az összeg 70,5 milliárdra emelkedett (ami az összkiadások 65 százalékát teszi ki), miközben a kórház bevételei nem változtak. A különbözetet a vezetôség elsôsorban a gyógyszerekre és elenyészô mértékben a gyógyászati segédeszközökre fordított havi összeg négymilliárd lejes csökkentésével érte el.

Az igazgató véleménye szerint ez nem azt jelenti, hogy a betegek nem kapták meg a szükséges gyógyszereket, hanem elsôsorban a gyógyszerkészlet csökkentése és olcsóbb szerek felírása révén takarékoskodtak, miközben a két komputertomográf megjavítása is 5,5 milliárd lejbe került.

Kérdésünkre Baila doktor elmondta, hogy a kórház adóssága 320 milliárd régi lej, ami nem nôtt az elmúlt idôszakban, és nem nôtt az egy páciensre, azaz a homogén betegségcsoportra jutó átlagos 12,13 millió régi lej sem, miközben vannak olyan kórházak az országban, ahol ez az összeg eléri a 19 millió lejt.

Mivel március 31-én lejár a megbízatása (amit reményei szerint a versenyvizsgáig meghosszabbítanak), az igazgató egyelôre sem hosszabb sem rövidebb távú stratégiáról nem tudott beszámolni. A Népújság kérdésére a legfontosabb célkitûzések között kettôrôl tett említést, elsôsorban azt szeretné elérni, (ami egyébként a még érvényben levô kórháztörvényben is szerepel), hogy a klinikavezetôkkel menedzseri szerzôdést kössön az igazgatóság, továbbá, hogy a szakmai berkekben megállapított kezelési elôírásokat, protokollumokat bevezessék. Az elôbbi a klinikavezetôk, az utóbbi a kezelôorvosok felelôsségének a növelésével járna – vélekedett.

Marosvásárhely nem került be abba az országos programba, amelynek keretében nyolc korszerû ökológiai hulladékégetôt építenek, amelyek ezer tonna hulladék égetésére lesznek alkalmasak, így 2007-ben a jelenlegi krematóriumot be kell zárni, és az egészségügyi intézmények által termelt hulladékot el kell majd szállítani. Az igazgató szerint a megyei kórháznak nincsen szüksége arra, hogy ilyen típusú kereskedelmi tevékenységet folytassanak.

– Milyen elképzelése van arról, hogy valamennyi klinikán hasonló rend legyen, és a jelenlegi különbségek megszûnjenek?

– Ez az épület adottságainak, a takarítás feltételeinek és a betegek viselkedésének is a függvénye, de az a szándékunk, hogy a közeljövôben speciális takarítókészülékeket vásároljunk, ami egységes tisztaságot eredményez, természetesen, ha a szigorú ellenôrzés is folyamatos.

A munkaorvostani klinika is jövedelmet kell megvalósítson ahhoz, hogy fennmaradjon, és meg kell tanulniok jelentéseket készíteni a pénztárral való kapcsolattartás érdekében. A tüdôklinikán egyelôre nem tudják megoldani a szóban forgó részleg meleg vízzel való ellátását, a megyei tanács jóváhagyta az összeget, de egy nap alatt nem lehet megvalósítani azt, ami évek óta késett. A korszerûsítés magában foglalja külön gyerekrészleg kialakítását is az egész épület korszerûsítéséig – mondotta a továbbiakban.

– Véget ért-e a kórház tevékenységének az átvilágítása, és kiderültek-e azok a rendellenességek, amelyek a volt vezetôség leváltásához vezettek?

– A szakminiszter megindokolta a korábbi vezetôség leváltását, az új igazgatótanács által elrendelt belsô ellenôrzés, amelyet egy magáncég segítségével végeztek, január közepén fejezôdött be. Ebbôl az derült ki, hogy hogyan és merre kell elindulnunk – válaszolta az igazgató.

– Milyen törvénytelenségekre derített fényt az átvilágítás?

– Olyan hiányosságokról volt szó, amelyek következtében új szerzôdéseket kellett kötnünk az alapvetô tételek beszerzésére, ami idôszakos fennakadásokhoz vezetett a gyógyszer- és segédanyag-ellátásban, amin most már lassan sikerült túljutni. Továbbra is kevés a személyzet a beszerzési osztályon, ha meggondoljuk, hogy egy 1.700 milliárd lejes költségvetésû intézményrôl van szó, ahol 17.000 tételt kell beszerezni – válaszolta.

– Eddig az anyagi vonzatokról volt szó, az új vezetôségnek van-e valamilyen terve azzal kapcsolatosan, hogy a kórházi alkalmazottak egy részének a betegekhez és a hozzátartozóikhoz való viszonya megváltozzék, például azon a klinikán is (intenzív terápia), ahol ön orvosként dolgozik?

– Országos jelenségrôl van szó. Ha azt mondom, hogy sohasem kaptam borítékot, senki sem hiszi el nekem, ha azt mondom, hogy kaptam, bilincsben visznek el innen…

A jóérzés hiányára vall az a magatartás, amely azt érezteti a beteggel, hogy adnia kell, vagy attól teszi függôvé a megfelelô ellátását, és tudom, hogy kollégáim többsége nem így jár el…

A segesvári önkormányzat legfôbb gondját a középkori vár leromlott állapotban levô falai jelentik. Dorin Danesan polgármester érdeklôdésünkre elmondta, hogy 30-40 éve egyetlen lejt sem fektettek be az állami költségvetésbôl a várfalak javításába, az önkormányzat saját büdzséjébôl elenyészô összeget költött a falak "foltozgatására". A polgármester szerint a várat három helyen fenyegeti az omlás veszélye: a Petôfi-szobor alatti falnál, a központba vezetô lépcsônél illetve a Szabók bástyájánál. A javítási munkálatok elvégzése kényes feladat, mivel bizonyos, a történelmi mûemlékekre vonatkozó jogszabályokat tiszteletben kell tartani. A helyzet visszássága, hogy éppen azok a szaktárcák, amelyeknek kitüntetô figyelemmel kellene kísérniük a néhány évvel korábban a kulturális világörökség részévé nyilvánított vár ügyét, elhanyagolják ezt. Ugyanis 2004-ben már készen kellett volna lennie a vár restaurálására vonatkozó tervnek, amin egy, a kulturális, illetve a középítkezési szaktárcák engedélyével rendelkezô tervezô "dolgozik". Dorin Danesan elmondta, hogy a terv elkészítésére jelentôs összeget fizettek elôlegként, a szerzôdést is megkötötték, csak éppen a terv nem készült még el, hiába is jártak közben a minisztériumoknál. Az önkormányzatnak 2004-ben 70 milliárd leje volt elkülönítve erre a célra, amit a restaurálási tervek hiányában más célokra kellett elkölteniük. Kérdéses tehát, hogy honnan lesz ismét pénz az akár 4-5 évig is elhúzódó felújításra, ami több száz milliárd lejt feltételez. Egy biztos: ha a munkálatokhoz hamarosan nem fognak, a várfalak egy része leomlik – mondta Segesvár polgármestere.

Március tizenötödike a világ minden magyarja számára a szabadság, egyenlôség, testvériség ünnepe. Nekünk, erdélyi magyaroknak különösen fontos ez a nap, mert számunkra március 15-e nemcsak az 1848-as forradalom, hanem az 1989 utáni közös szabadságharcunk ünnepe is. Az elmúlt 16 évben – összefogással és szolidaritással – nehéz politikai küzdelem révén sikerült visszaszereznünk a szabad és méltó ünneplés jogát, elértük azt, hogy március 15-én, de a mindennapjainkban is szabadon használhassuk nemzeti szimbólumainkat, himnuszunkat, nemzeti lobogónkat.

Március 15-e ezért a nemzeti összefogás, a szolidaritás napja is. Az elmúlt másfél évtizedben ugyanis bebizonyosodott, közösségi létünk legfôbb igazsága, megtartó ereje az egység. Bizonyossá vált, hogy amit eddig elértünk, azt csak összefogással érhettük el, és ez így lesz a jövôben is. Ezzel az egységgel, ezzel a konok összefogással ünnepeljünk március 15-én mi, magyarok Erdély- szerte. Közös felelôsségünk, hogy ez a nap minden magyar ember ünnepe maradjon, és ne engedjük, hogy ezt az ünnepet bárki is önös politikai célokra használja fel.

Összefogásra ma nagyobb szükség van, mint valaha.

Hiszen még csak részben szereztük vissza jogainkat. Még hosszú út áll elôttünk. Még meg kell teremtenünk az erdélyi magyarság mindennél fontosabb célkitûzését, az autonómia különbözô formáit, és ezt csakis egységesen valósíthatjuk meg. Meggyôzôdésünk, hogy a szabadságharc eszméi csak akkor válhatnak igazán valóra, ha a magyarság önmaga dönthet sorsáról, ha önállóan megy a maga útján.

Nemzeti ünnepünkön újból ki kell nyilvánítanunk, hogy a magyarság szabadságot, egyenlôséget, testvériséget akar a maga számára és minden nemzet számára!

Ünnepeljük március tizenötödikét az idén is ugyanúgy, ugyanolyan méltósággal, mint eddig. Legyen jelen köztünk ugyanúgy, mint eddig a nemzeti lobogó, és csendüljön fel nemzeti himnuszunk a magyar nemzet ünnepén.

Emlékezzünk együtt a magyar szabadság és a világszabadság hirdetôire, Petôfi Sándorra és társaira, a márciusi ifjakra !

Az RMDSZ Operatív Tanácsa

Marosvásárhely, 2006. március 11.

Péntek délután a Bolyai Farkas Elméleti Líceum dísztermében tanítók, tanárok és szülôk jelenlétében díjazták azokat a III – VIII. osztályosokat, akik részt vettek a Zrínyi Ilona matematikaverseny megyei döntôjében. Sebestyén Júlia, a versenyt szervezô tanárnô elmondta, a megye több általános iskolájából 1798 tanuló vett részt (III. – 301, IV. – 227, V. – 324, VI. – 317, VII. – 336, VIII. 293). A diákoknak az elôzô rendezvényhez hasonlóan matematikai feladatokat tartalmazó tesztlapokat kellett kitölteniük, amelyet számítógép segítségével értékeltek. A megyei döntôben osztályonként legjobb pontszámot elérô 10 tanulót és tanítóját, tanárát jutalmazták könyvvel, elismerô oklevéllel.

Pontszámaik alapján a 9 legjobb eredményt elért tanuló névre szóló meghívást kapott az április 12. és 14. között Kecskeméten sorra kerülô, határon átnyúló országos döntôre.

Negyedikesek anyanyelvi vetélkedôje

Az Icipici, Manócskák, Méhek, Gyöngyszemek, Napocskák csapatai találkoztak szombaton a Jókai utcai diakóniai központban Hófehérkével és a hét törpével, akikkel együtt daloltak és játszottak.

A negyedikeseknek szánt Kis nyelvmûvelôk versenyét hagyományosan immár tizedik éve, a 7-es Számú Általános Iskola tanítói közössége szervezi a megyei tanfelügyelôség támogatásával, de bekapcsolódnak a tanítóképzô fôiskolás diákok is. A hétvégi megyei vetélkedôn tizennégy háromfôs csapat mérte össze tudását, kreativitását nyolc anyanyelvi játék, olvasási és dramatizálási próba által.

A megmérettetésbôl a 2-es iskola Szószólók csapata került ki gyôztesként, a gyulakutai Szókeresôk követik ôket, míg a harmadik díj a nyárádszeredai Szólószôlôszemeknek jutott.

Maros megye az egyedüli az országban, ahol a megyei vetélkedôt megszervezik, a versenyt elismeri az oktatásügyi minisztérium. Az országos versenyen az(ok) a csapat(ok) képviseli(k) megyénket, amely(ek) a Napsugár gyermeklap versenyén sikeresen szerepelt(ek). Magánszemélyek, könyvkiadók támogatása révén a nyelvészkedô negyedikesek értékes könyvcsomagokat vehettek át.

Replika

"A rendszerrôl leválók csak nyertek!" címû március 8-án a Népújságban megjelent újságcikket olvasva szükségesnek tartom a következôket elmondani:

• Bár a személyeskedésnek a lap hasábjaiban nincs helye, megjegyzem nem szoktam olyan állításokat hangoztatni, amelyeket magam sem hiszek. Erre csak egy más közhellyel felelhetnék: az ember magából indul ki.

• Lényegesnek tartom tisztázni, hogy nem a múltra hivatkoztam a március 1-jei cikkben, hanem a jövôre. A lakosság amikor választani szeretne két rendszer között, jogosult minden elônyt és hátrányt ismerni mindkét rendszer esetében, annak érdekében, hogy tudatosan dönthessen. A pillanatnyi ár egy nyomós érv, de a kiskazán-szerelés nem kis költség és az embert érdekelheti, mi lesz jövô télen.

• Fenntartom továbbra is azt az álláspontomat, hogy nem minden tömbházlakó egyformán tájékozott. Lehet olyan személy, aki nem tudja, milyen árnövekedések vannak kilátásban 2006-2009 között, és ezek hogyan fogják módosítani a lakossági földgázárakat.

• A szociális, mûszaki, gazdasági, környezetvédelmi és politikai tényezôket véve figyelembe elmondhatom, hogy az energiahordozók drágulása, a nagyfogyasztók lehetôsége az árak lealkudására, az európai energetikai és környezetvédelmi elôírások azt jelzik, hogy valóban azok, akik egyéni fûtést választanak, veszíteni fognak.

• Ellenérvek mindig akadnak. Ezek lehetnek általános érvényûek, de könnyen elôfordulhat, hogy a saját tömbházlakásának esete nem általánosítható.

• Mint elismert környezetvédelmi szakembert felkérem ezúton, hogy tájékoztassa a város lakosságát arról, hogy a közeledô EU- csatlakozás mit jelent anyagilag és eljárási szempontból a kiskazán-tulajdonosoknak. Ugyanakkor érdemes a lakosság figyelmét arra is felhívni, milyen alternatív, olcsóbb üzemanyag égethetô egy falikazánban, milyen "zöld energia" állítható elô ilyen módon. Majd összehasonlításképpen legalább gondoljuk végig a távhô esetében ugyanezeket, ha már beszélni nem szeretnénk róla.

Meggyôzôdésem hogy Incze úr mint környezetvédelmi szakember ismeri a Kolozsváron, az Orvosi Egyetemi Könyvkiadó által 2004-ben kiadott tanulmányt, amely a kiskazánoknak az emberi szervezetre és a környezetre kifejtett negatív hatásait mutatja be. Remélem, hogy a tanulmányt szakszerûen felhasználva pártatlanul képes tájékoztatni arról a rendszerrôl, amirôl 2001-ben levált.

Jegyzet

Késésben vagyok. A csuda vigye el, megint egy fárasztó munkanap, és nincs kedvem felkelni, nincs kedvem kimenni, nincs kedvem felállni, nincs kedvem dolgozni. Pedig szeretem a munkám, mégis a reggeli felkelésnél nyûgös vagyok, de a reményt nem adom fel, hátha ez a nap más, mint a többi. Biztatom magam. Persze, hogy más, nincs két egyforma nap. De nem késtem el, a pontosság fontos, a törzsvendégek minden reggel számítanak a fincsi tejszínhabos kávéjukra. Nekem az a dolgom, hogy ne okozzak csalódást. Nem is okoztam még. Reggel nagy a forgalom, hamar telik az idô, délután körül a kevés kliens végett ásításaim száma egyenesen arányos a reggel eladott kávék számával. Várom az estét, legyen megint tömeg, az idô száguldjon. És vánszorogva telnek az órák, de végre eljön az este. A hely megtelik, munka van. Már ismerôs vendégek és új, ismeretlen ivócimborák foglalják el a foteleket és a bárszékeket. Kiszolgálok, pincérlány vagyok. Rendelnek és fogyasztanak, közben meg-megsimogatják – jobbik esetben – a kezem. Hagyom, közben arra gondolok, száradna le a kezük, tudom, nem szép ilyet még gondolni sem, de ma már ô a huszadik, enyhén szólva idegesít. Ha eldurvul a helyzet, finoman elhúzódom. A vendégnek mindig igaza van, ha kötözködnek nem szájalhatok, hallgatok, mosolygok és korrigálom az állítólagos hibáimat. Kérik a számlát s néhányan a telefonszámomat is hozzá. "Elhagytam a számom, nem adod meg a tied?" kérdik. Olcsó poén, igazán kitalálhatnának már valami újat. És akkor bejön Ô, na nem a nagy ô, mert ezt nem lehet ilyen gyorsan felmérni, mindenesetre egyetlen pillantása lyukat éget a szívembe. Barátokkal jött, leülnek. Négyes. Nem az én asztalom, megkérem kolléganômet, engedje meg, hogy kivételesen én szolgáljak ki ott. Egyetemisták, söröznek, kedvesek, nem fogdosnak. Ô mosolyog, közben sok a munka, nincs idôm cseverészni velük, pedig van ismerôsöm a baráti társaságában. Március 8. van, törzsvendégek halmazától kapom a virágokat, örülök, hogy látja, sikerem van. A gondolatok pókhálót szônek a fejemben. Egy sör a ketteshez, fél deci vodka az ötöshöz, számla az egyeshez, mosoly a négyeshez. Jó lenne, ha tudná, hogy nem "csak" egy pincérlány vagyok. Szeretném, ha tudná, hogy egyetemet végzek, nem a pincérkedés az életcélom. Sürgök-forgok, végzem a dolgom. Tekintete a hátamat simogatja miközben az üres sörösüvegeket gyûjtöm be. A számítógép képernyôje mögül rá-rá pillantok, emberi tüdôkbôl kifújt füstfelhôkön keresztül találkoznak a pillantásaink. Érzem, hogy tetszem neki, de ô nem kéri a számla mellé az elérhetôségeimet, pedig neki még az olcsó poént is megbocsátanám. De ô más, mint a többi, bizonyára azért is keltette fel az érdeklôdésem. Elmegy, utolsó mosoly, ennyi. De talán mást hoz a holnap.

Másnap találkozom vele az egyetemen, megismer (hurrá!), köszön, tüzet kér...

Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke, biztonsági és igazságügyi biztos hétfôn Bukarestben felvetette, hogy a Románia EU- csatlakozásáról szóló döntés az Európai Unió tanácsának júniusi értekezletén szülessen, az EB országjelentése alapján.

Frattini elmondta, nincsenek "vörös zászlócskái" Románia számára, de hangsúlyozta, hogy a reformokat folytatni kell, a folyamatnak megfordíthatatlanná kell válnia.

Az európai biztos hozzátette azonban, reméli, hogy Románia monitorizációja folytatódni fog, a bukaresti kormány és az EB partneri és együttmûködési kapcsolatában pedig túl kell lépni a májusi országjelentés mozzanatán.

A parlament tevékenysége kapcsán, amire egy országos napilapnak adott interjúban utalt, Frattini leszögezte, nem kíván beleavatkozni a törvényhozás dolgaiba. "Éppen amiatt, hogy nem kívánok beleavatkozni a parlament dolgaiba, mondtam, hogy a kezében van Románia jövôjének jelentôs része" – mondta az európai biztos.

Franco Frattini utalt a DNA tagjainak kinevezésrôl és visszavonásáról szóló szabályok módosítására irányuló próbálkozásra is, és kérte, hogy a nyolc- kilenc hónappal korábban elfogadott szabályokat ne módosítsák, hanem alkalmazzák. Utólag elmondta: noha az ô szempontjából "hiba lenne" a korrupcióellenes ügyészek kinevezési szabályainak megváltoztatása, errôl a kérdésrôl a parlament illetékes dönteni.

Frattini legutóbbi bukaresti látogatásán "optimistának" mondta magát, most azonban "több, mint optimistának" nevezte magát.

Ezt a fôügyész a Le Soir címû belga lap hétfôi számában nyilatkozta. Carla Del Ponte elmondta: nagyon meglepôdött a történteken, Milosevic halálán. "Soha nem hittem volna, hogy ez megtörténhet, hiszen orvosi felügyelet alatt állt, s nem voltak elôzetes jelek. Milosevic megkapta az összes olyan orvosi kezelést, amire szüksége volt" – nyilatkozta.

Egy kérdésre válaszolva elismerte, hogy mivel nem született ítélet, Milosevic jogi szempontból ártatlan emberként halt meg. Neki azonban fôügyészként, aki annyi éven át foglalkozott Milosevic ügyeivel, szilárd meggyôzôdése, hogy a volt elnök bûnös. "Részt vett különbözô bûnökben, nem a végrehajtásukban, hanem azok megszervezésében. Részt vett a tanácskozásokon, ismerte az etnikai tisztogatás gyakorlatát, s semmit sem tett ennek megakadályozására, sôt, teljesen egyetértett azzal" – nyilatkozta.

Carla Del Ponte elutasította azt a felvetést, hogy kár volt Milosevicet összes tettéért egy perben felelôsségre vonni, ha ugyanis különbontják az ügyeket, akkor legalább egy-kettôben eljut a tárgyalás az ítéletig. Mint mondta, nem lehet különbséget tenni az áldozatok között, a vádlottakat szembesíteni kell teljes felelôsségükkel. Egyébként is, szerinte már csak néhány hét kellett volna a Milosevic-per befejezéséhez.

Slobodan Milosevic szándékosan vett be olyan gyógyszert, amely hatástalanította a magas vérnyomására kapott orvosságot – közölte hétfôn egy holland toxikológus.

A néhai szerb és jugoszláv elnök vérét elemzô Ronald Uges megállapítása szerint a Hágában ôrzött Milosevic rifampicin hatóanyagú, részére nem felírt orvosságot vett be, amely semlegesítette a politikus magas vérnyomására adagolt szer hatását. Uges ezt annak a vérmintának az elemzése nyomán mutatta ki, amelyet még tavaly decemberben vettek le Milosevictôl. Az akkori vérvétel és -elemzés célja annak megállapítása volt, vajon miért magas változatlanul a vádlott vérnyomása, noha hipertóniát csökkentô gyógyszereket írtak föl neki – közölte a groningeni egyetem szakembere.

A rifampicin hatóanyagú szereket lepra és tuberkulózis (tbc) kezelésére használják a gyógyításban.

A 64 éves Milosevicet szombaton reggel holtan találták börtöncellájában, az orvos már nem tudott rajta segíteni. Öt éve húzódó perében, amelyben a balkáni háborúkért és népirtásért viselt felelôssége volt a tét, a közeli hónapokban lehetett számítani az ítélet megszületésére.

A 15 éves Ram Bahadur Bamjon tavaly május óta a Katmandutól mintegy 150 kilométerre délkeletre lévô erdô egyik fügefája alatt élt és meditált, élelem és víz nélkül.

Eltûnése óta rendôrök és a hívek tûvé tették érte az erdôt, de eddig nem akadtak a nyomára. A rendôrök szerint a fiú néhány követôjének is nyoma veszett.

A törökülésben meditáló Bamjon látványa több mint százezer zarándokot vonzott már a sûrû erdôbe. A látogatók csak ötven méterre közelíthették meg, s éjszakára hívei afféle függönnyel takartak el.

Három héttel ezelôtt zarándokok úgy látták, hogy lángok fénye árad a testét takaró lila lepelbôl. A jelenséget lefilmezték és a helyi televízióban be is mutatták – írta a La Repubblica címû olasz napilap.

A "belsô meleg" létrehozásának technikáját a Himalája barlangjaiban telelô jógik ismerik, így élik túl a nagy hideget. A titkot, amely mesterrôl tanítványra száll, kevesen ismerik. A nepáli királyi akadémia – dacolva a hívôk haragjával – orvosi vizsgálatnak akarta alávetni a fiút.

Ram családja a tibeti tamang etnikumhoz tartozik, amely a nepáli népesség több mint 30 százalékát teszi ki. Ram is, mint sokan közülük, ahhoz a tibeti buddhista iskolához tartozi, amelyet különleges pszichikai képességek kifejlesztése jellemez. 14 éves korában Ram elzarándokolt Lumpinibe, Buddha születési helyére, majd Indiába ment, a régi Szakjapa tibeti iskola egyik mesteréhez. Két évig gyakorolta a jóga- technikát, amellyel a lélegzésen útján aktivizálják a test kis, láthatatlan csatornáit, mert ezáltal szabályozni tudják az úgynevezett "prána-energiát".

Ram hat évig akart a faüregben maradni, mint ahogyan az igazi Buddha tette 2500 évvel ezelôtt az indiai Bodgajában. De már most híres lett: a helyszínen virágzik az üzlet. Ételeket, imatekercseket, szentek szobrait, életrajzát ismertetô, fotójával illusztrált CD-ket, egyéb tárgyakat árusítanak.

A hétgyermekes család harmadik fia nem az elsô ilyen "csoda" az ázsiai országban. A múlt században az indiai Andra Prádes államban egy pásztor élt sokáig teljes önmegtartóztatásban, Madhia Prádesben pedig még mindig él egy öreg, aki évtizedek óta csak "levegôn és napon él". Idônként hagyja, hogy egy klinikán megvizsgálják, és a vizsgálat 15 napja alatt sem fogyaszt semmit, csak fogmosáshoz vesz szájába néhány csepp vizet.

Március 15. a magyar nemzet egyik legjelentôsebb történelmi eseményét fémjelzi – emlékezete mélyen bevésôdött nemzeti öntudatunkba. Az 1848-49-es szabadságharc a nemzet önmagára találásának meghatározó történelmi mozzanata – üzenete és tanulsága máig ható.

A történelmi emlékezet felelôssége feleleveníteni azokat a szellemi erôvonalakat, melyek meghatározóan befolyásolták elôdeink történelemformáló döntéseit. A nemzet szabadságának eszményét józan bátorság és öntudatos vállalás acélozta. Nem feledhetjük, hogy 1848. március 15-ét megelôzte egy majdnem harmincesztendôs reformkor! A szabadságharc kitörése nem egy véletlen történelmi pillanat ötletszerû mozzanata, hanem egy jól elôkészített folyamat következménye, ami minket is józanságra és következetes vállalásban megnyilvánuló munkára int! A magyar nemzeti öntudat nem képlékeny és pillanatnyi mámoros pátoszban született, hanem józan szellemi munkában érlelôdött.

Nemzeti öntudatunk és törekvéseink ápolására ma sincs más lehetôség, mint a reformkori korszellem folytatása.

Gróf Széchényi István gondolata ma is mérvadó: "Merjünk nagyok lenni, s valóban nem oly nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!" Kisebbségi létünknek csakis bölcsesség által vértezett bátorság tud jövôt szavatolni. Bölcs belátással kell felismerni a változó idôk lehetôségeit, melyek az önkormányzati, gazdasági és társadalmi életben nyitnak távlatokat számunkra.

A felismerést bátor lépések és kitartó munka kell kövesse! Ma az európaiság jelenti számunkra az élhetô jövôt – az európaiság, ami a nemzeti identitás tiszteletében, kölcsönös megbecsülésben, együttmûködésben és a fejlôdés szabad lehetôségében nyilvánul meg. Olyan európaiság, amelyet úgy kell megéljünk, hogy ne menjen magyarságunk rovására. Az idei március 15- én ezeket a jelszavakat tûzzük zászlóinkra! Ezen gondolatok szellemében hívjuk Marosvásárhely és a megye lakosságát együtt emlékezni és ünnepelni március 15-én, du. 4 órai kezdettel a postaréti Székely Vértanúk emlékmûvéhez!

Merjünk nagyok lenni – legyünk bölcsek!

Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke

Varga László, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tiszteletbeli elnöke ezennel kijelentem, hogy lemondok tiszteletbeli elnöki tisztemrôl és kilépek a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomból. Kilépésem oka: Már régóta nem értek egyet a Mozgalom vezetôségének politikájával, így lelkiismeretem nem engedi, hogy ezt a politikát nevemmel, múltammal és tisztségemmel fedezzem. Az RMDSZ-bôl nem léphetek ki, mivel annak tagja soha nem voltam.

Kilépésem indokolását a mozgalom vezetôsége elôtt írásban részletesen kifejtettem. Nekik joguk van arra, hogy azt tetszésük szerint bármikor nyilvánosságra hozzák. Ezt magam nem teszem, mivel tizenhat éven át a Mozgalomtól mind aktív elnökként, mind tiszteletbeli elnökként megbecsülést és szeretetet kaptam, nem kutya az, amely megugatja a maga vackát. A Mozgalomnak és minden tagjának továbbra is eredményes munkát kívánok. Személyes okom volt arra, hogy kilépésemet, melyet egy hónappal ezelôtt már bejelentettem, csak most hozzam nyilvánosságra. Marosvásárhely, 2006. március 10.

Az évforduló napján, szerdán Marosvásárhelyen 11 órakor koszorúzzák a Bem-emléktáblát a Bernády téren, amelyet délután 16 órakor Maros megyei központi ünnepség követ a Székely Vértanúk obeliszkjénél.

Szintén az 1848-as forradalomra emlékeznek Gernyeszegen a református templomban, a 16 órakor kezdôdô ünnepség és templomkertben felállított emlékmûnél való koszorúzás keretén belül.

Segesváron 14 órától koszorúzás és megemlékezô ünnepség lesz a vár udvarán található Petôfi- szobornál.

Fehéregyházán 16 órai kezdettel kulturális mûsorral egybekötött ünnepséggel emlékeznek a szabadságharcra a Petôfi- emlékmûnél.

Szovátán a megemlékezés-sorozat 10.30- tól katolikus szentmisével, és 12 órától református istentisztelettel veszi kezdetét. 15 órától kulturális mûsorral egybekötött koszorúzás lesz a polgármesteri hivatal udvarán elhelyezett emlékmûnél, ahol beszédet mond Péter Ferenc polgármester, Borbély László miniszter és Szováta körzet RMDSZ-es parlamenti képviselôje. Ezt koszorúzás és kulturális mûsor követi a Petôfi-szobornál, majd este 20 órától a Petôfi Sándor negyedi játszótéren zenei kísérettel egybekötött tûzijáték zárja a megemlékezést.

Szászrégenben 14 órától a római katolikus templom udvarán elhelyezett emlékmûnél kulturális mûsorral egybekötött megemlékezô ünnepséget tartanak, amelyet 18 órától kulturális mûsor követ a helyi mûvelôdési házban.

A marosmagyarói mûvelôdési házban 16 órai kezdettel fellép a hagyományôrzô néptánccsoport és az iskola magyar tagozata tart elôadást. Beszédet mond az RMDSZ-elnök, az iskola igazgatója és a kultúrigazgató.

Nagyernyében 17 órai kezdettel megemlékezés lesz a református és római katolikus templomokban, majd koszorúzás a nagyernyei hôsök emlékmûvénél.

Erdôszentgyörgyön 14 órától a helyi iskolaközpont diákjai kulturális mûsorral egybekötött megemlékezést tartanak a kultúrotthonban.

Nyárádszeredában 11 órától kezdôdik a balatonfelvidéki Radeczky Huszár Egyesület és a maros-sárpataki Hagyományôrzô Lovascsoport toborzója, amelyet 12 órától a koszorúzás, ünnepi mûsor és köszöntô beszédek követnek a fôtéri emlékoszlopnál. Utána megkoszorúzzák Szász Károly forradalmár sírját a szeredai temetôben.

Marosludason 17 órától tartanak megemlékezô ünnepséget a helyi kultúrotthonban.

Székelykálban 18 órától koszorúzással emlékeznek a szabadságharcra a helyi kopjafánál.

Kelementelkén koszorúzás lesz a Simén- kúriában.

Marossárpatakon 15 órától veszi kezdetét a koszorúzással egybekötött kulturális rendezvény az Ifjúsági parkban.

17 órától megemlékezést tartanak Vámosgálfalván, amelyet majd március 19- én, 11 órától koszorúzás követ a templom udvarán.

Mezôpanitban 12 órai kezdettel ünnepi istentiszteletet tartanak, majd 14 órától kultúrmûsorral egybekötött koszorúzás lesz a templomkertben felállított kopjafánál.

Abosfalván 12 órától megemlékezést tartanak a Bem-szobornál.

Mezôkölpényben 15 órától megemlékezés lesz a református templomban majd kulturális mûsor a helyi kultúrotthonban.

Udvarfalván 18 órakor kulturális mûsorral egybekötött megemlékezést tartanak a helyi Ifjúsági Házban.

Mezômadarason 12.30-tól ünnepi istentisztelettel egybekötött ünnepség lesz a templomkertben felállított kopjafánál.

Mezôbándon 15 órától kultúrmûsorral egybekötött istentisztelettel emlékeznek a márciusi forradalomra.

Kulturális mûsorral egybekötött megemlékezési ünnepséget tartanak 14 órától a nagysármási mûvelôdési házban.

Haranglábon megemlékezés lesz a helyi iskolában, Székelyvéckén a székelyvéckei templomokban és Balavásáron a balavásári templomokban.

Somogyi szerint ebben egyetértés volt közte és Kostunica között. "Azok a megoldások, amelyek konkrétan a koszovói szerbekkel kapcsolatosan születhetnek, nincsenek közvetlen összefüggésben azzal, hogy a Vajdaságban hogyan rendezôdnek ezek a kérdések. Részleteiben különbözô jellegû problémákról van szó, ilyen közvetlen összekapcsolás nem mûködhet" – mondta a megbeszélés után magyar újságíróknak Somogyi Ferenc.

A vajdasági magyarokkal kapcsolatosan a két politikus megállapította, hogy a legutóbbi idôben mérséklôdtek a látványos magyarellenes megmozdulások. (Ezzel egyetértett Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is, akikkel a külügyminiszter rövid megbeszélést folytatott Magyarország belgrádi nagykövetségén.)

A magyarellenesség mérséklôdését Budapest pozitív fejleményként értékeli, de a külügyminiszter arra kérte Kostunicát, hogy a hatóságok továbbiakban is fordítsanak kiemelt figyelmet erre, mert nemcsak a kétoldalú kapcsolatokra, hanem szélesebb értelemben is kedvezô hatással lenne, ha sikerülne "egy jobb helyzetet stabilizálni".

Az évfordulós ünnepségek három napján sok szép gondolat, emlékidézés hangzott el Marosvásárhelyen. Tudósításainkban közzé is tettük egyiket-másikat. Ma Thália néhány olyan hûséges elkötelezettjét szólaltatjuk meg, akik annak idején induláskor, majd a társulat felfutása során együtt játszhattak az akkori nagyokkal, az ô szellemiségüket folytatva váltak a marosvásárhelyi színház meghatározó egyéniségeivé.

Szabó Duci: Boldog vagyok, hogy itt lehetek az ünnepi esten. Az ízületi bajaim miatt egyre nehezebb nekem a járás, mióta nyugdíjas vagyok, csak nagyon ritkán tudtam eljönni a színházba. De a mai kollégák nem engedték, hogy távol legyek a jubileumon. Több kedves színésztársammal is találkozhattam ismét, és a szeretett vásárhelyi közönség, amely ragaszkodásával évtizedeken át nem hagyta, hogy visszamenjek imádott szülôvárosomba, Kolozsvárra, bármennyire is vágytam oda vissza, újra éreztette, hogy nem felejtett el. Nagyon jól esett a vastaps. Én se tudok, nem is akarok felejteni. Utolsó színpadi szerepem óta, amely Székely János Irgalmas hazugságában volt, nem csak gondolatban idézem fel az eltelt éveket, de gyakran álmodom is róluk. Gyönyörû volt az egész pálya, de a legvarázsosabb talán az elsô idôszak volt. Tompa Miklós hívására vôlegényemmel, Andrási Marcival jöttünk el ide. Egy esztendôre gondoltunk, egy egész élet lett belôle. Nehéz volt megszoknom a kisvárost, s a Kultúrpalota akkori színes papíros színpada is megdöbbentett, de a közönség az elsô perctôl megszeretett, ha olykor sírtam is, maradtam. És nem bántam meg. Hogyan is bánhattam volna, hiszen olyan rendkívüli emberekkel szolgálhattam Tháliát, mint az alapítók aranycsapata, köztük Szabó Ernô, Kovács György, Delly Ferenc, Borovszky Oszkár, Kôszegi Margit, Lantos Béla, Váradi Rudolf, Kiss Laci és sokan mások. És persze, a késôbbiek, hiszen fél évszázad alatt, amíg mindenem volt a színház, számos kiváló színész, rendezô és más színházi ember vett körül, és tett meg mindent, hogy felejthetetlen élményt nyújtsunk a nézôknek. Jó lenne, ha a mostani fiataloknak is annyi örömöt, elégtételt adna a színpad, mint nekünk korábban.

Anatol Constantin: Több mint hatvan éve szolgálom a színházat, de más színházért valószínûleg már nem vállaltam volna ebben a téli idôben ezt a hosszú utat Izraelbôl idáig. És elsôsorban a vásárhelyi elsô öt év, az alapítástól beindított és sikerekkel teljes elsô fél évtized volt az, ami számomra felejthetetlen. Elôtte már Bukarestben játszottam, fel is figyeltek rám, de igazából itt lettem színész. Óriási ereje volt a Vásárhelyen összejött csapatnak, s mindenkinek megvolt a maga külön helye, szerepe benne. Szabó Ernô vagy Delly nélkül, Kovács György vagy Hamvay Lucy nélkül, Andrási Marci meg Kiss Laci nélkül nem lehetett volna elképzelni ezt a társulatot. És ide sorolhatnám Tamás Fricit, Szabó Ducit, Lohinszkyt is, Kiss Laci mellett az akkori fiatalokat, akikkel most nagy örömmel találkoztam újra. Nem a nosztalgia mondatja ezt velem, utána legalább annyi sikert megértem másutt is, de ami itt volt, az valami egészen rendkívüli volt. Mondják, hogy az ember fiatalsága mindent megszépít, de nem errôl van szó. Nekem nagyon nehéz ifjúkorom volt, emiatt fiatalon, de már igen éretten kerültem ide. És jó volt látni, érezni, hogy az idôsebb, nagy színészegyéniségek befogadtak, elfogadtak. Nem volt könnyû a beilleszkedés, mert ez másfajta színjátszás volt, mint amit a fôvárosban megszoktam, de hamar idomultam a magyar színházkultúrához, a vásárhelyi játékstílushoz. Nagyon hosszú idô telt el azóta, sokat játszottam románul, németül, héberül is, de még ma is emlékszem Katona József Bánk bán-jában Biberach szövegére, kívülrôl el tudom mondani sorait, pedig két próba után beugrásként kellett alakítanom Kovács György helyett, akinek Kolozsváron volt még lejátszandó szerepe. Azelôtt két szót nem mondtam magyarul színpadon, de sikerem lett. Ez volt az elsô itteni feladatom, majd jött a Váratlan vendég Dellyvel, Szabó Ernôvel, aztán a Vitézek és hôsök és így tovább. Szép volt, és igaz volt. Jól esett, hogy a mostani gálaesten engem is vastapssal köszöntött a vásárhelyi közönség.

Lohinszky Loránd: Sokan úgy említik, hogy a Székely Színház hatvanéves évfordulóját ünnepeljük-ünnepeltük, de ez így nem igaz. A Székely Színházat 1946-ban hozták létre mint elsô, állandó marosvásárhelyi társulatot. ’62-ben azonban megszûnt, ami utána volt, az már nem Székely Színház. Tompa Miklós nagyszerû szervezônek bizonyult, olyan mûvészeket hozott ide, akik a legjobbak, leghíresebbek voltak annak idején. Gondolok itt Szabó Ernôre, aki állandó rendezôje volt a társulatnak, de játszott is nemegy elôadásban, vagy Delly Ferencre, akinek a játékát sajnos nem csodálhattam sokáig. Amikor 1950-ben idekerültem, még játszott, rá két-három évre azonban megbetegedett és többet nem lépett színpadra. Kovács György az utóbbi 60-70 év legnagyobb színésze volt, nála nem csak a színpadi játék, hanem a magatartás, a dolgokhoz való viszonyulás, az egyéniség is nagyon sokat számított. De említhetném Varga Józsefet, Kôszegi Margitot, Tanay Bellát, mindannyian nagyszerû, nagyformátumú mûvészek voltak. Az én színészi alakulásom egészen bizarr fordulatokat vett Kolozsváron, ahonnan Vásárhelyre kerültem. Eleinte furcsa volt a város, hiszen kolozsvári vagyok, mégis óriási megtiszteltetésként éltem át, hogy a Székely Színház leszerzôdtetett. Boldogan jöttem, és nem is mentem el innen soha. Annak idején repülôvel érkeztem, még volt rendes repülôjárat Kolozsvár és Vásárhely között, a nagypiac viszont még a fôtéren élte vasárnapi, hangos életét... A vásárhelyi polgároknak viszont imponált, hogy híres színházuk van, és ezért nagyon nagy volt a támogatottságunk. Ennek is köszönhetô, hogy a Székely Színház azzá tudott válni, amivé lett. Legendává.

Mende Gaby: Én nem voltam alapító tag, két-három évvel azután érkeztem, ám a kollegáktól tudom, hogy milyen nehézségekkel járt a színházalapítás. De megérte, mert olyan színházzá vált, amelyben volt akitôl tanulni. Nem csak a Székely Színház keretein belül, hanem országos viszonylatban is a legjobb színészek alkották a társulatot, és a legjobb, legtehetségesebb rendezôkkel dolgozhattunk. Akikkel nem sikerült, azoknak is láttuk a munkáit, hiszen annak idején minket, a társulat tagjait ingyen vittek Bukarestbe színházat látni, a szállásunkat is biztosították. Láttunk angol, orosz elôadásokat is, nem voltunk elszigetelve. Volt akitôl tanulni, ahonnan ihletet meríteni. És ez a fôiskolán is így volt, de – sajnos – ezek az idôk már régen elmúltak. Mindig is mondtam: zenekar nincsen karmester, színház jó szakember, és elôadás rendezô nélkül. Mi annak idején, diákként, reggel kilenctôl minden színházi próbán ott voltunk. Nem azért, mert kötelezô volt, hanem mert érdekelt minket. Elég nagy volt ugyan a szigorúság, Szabó Ernô szigorú tanár volt, de igazságos, és lehengerlô, nagyon kedves modorú ember. Akárcsak Harag György, aki engem mint fiatal vásárhelyi színésznôt Nagybányára hívott egy vendégszereplés erejéig, ahol a Névtelen csillag fôszerepét játszottam. Nagyon megtisztelô volt, hogy engem választott, késôbb jó barátok lettünk, majdnem minden rendezésében szerepeltem. Ô is kitûnô tanítómesternek bizonyult. Egyéniségek voltak, igazi mûvészek, akikhez hasonlót ma már nem találni.

Tamás Ferenc: Nagy boldogsággal tölt el még most, 84 évesen is, hogy részese lehettem a Székely Színház magas mûvészi fokon elôadott produkcióinak. Én nem végeztem fôiskolát, 1941-ben érettségiztem a marosvásárhelyi Református Kollégiumban, és egészen ’45-ig magyar katonatisztnek készültem. 18 hónapi frontszolgálat után kerültem haza és az orvosi egyetemre iratkoztam be, ahol egy elsôéves rendezvényen Ady Imádság háború elôtt címû versét szavaltam. Ott látott Kemény János, aki az elôadás után nagyon baráti és emberi hangnemben meghívott az alakuló Székely Színház társulatába. Végül Kovács György gyôzött meg és rövid színpadi próba után meg is kötöttük a szerzôdést. Óriási mûvészi erô indította útjára a színházat, Szabó Ernô megtanította nekünk a színészmesterség csínját- bínját, kitûnô rendezô és nevelô volt. Kedves szerepeimmé váltak a Kinek kedvez az idô?-beli fôszerep, Caragiale Elveszett levelének Tipatescuja, amelyben Delly szerepét vettem át, valamint Móricz Úri murijának Szakhmáry Zoltánja, amely produkció 73 elôadást ért meg, és amelyben Kovács György szerepét vettem át. Amit az akkori hangulatról mondhatnék: az utóbbi idôben be-bejárogattam a színházba. Össze sem lehet hasonlítani az akkori társulattal. Lehet elcsépelten hangzik, de tényleg olyanok voltunk, mint egy nagy család. A fiatalok tiszteletteljesek, az idôsebbek pedig segítôkészek, jó tanácsadók. Négy-öt éven keresztül jártuk az országot hálókocsis turnék keretén belül Máramarostól Temesvárig és Aradtól a Székelyföldig, ez is nagyszerû összekovácsoló erônek bizonyult. Bukarestben és az 58-as magyarországi, egy hónapon keresztül tartó vendégjáték-sorozaton is (Budapest, Eger, Sopron, Tatabánya) óriási tetszést arattunk, ezek nem mondvacsinált sikerek voltak, hanem tényleges dicséretek, csodálatos sajtóvisszhanggal. Nem sajnáltam, hogy a színpadra kerültem, hiszen ötven évig, ’46- tól ’96-ig tettem a dolgomat – és megtaláltam azt, amit mindig is kerestem.

Zalaegerszeg irodalmi, mûvészeti és tudományos élete, neves személyiségek

1. Ki az a neves, Zalaegerszegen született író, irodalomtörténész, kritikus, mûfordító, miniszter, akitôl az alábbi sorokat idézzük? Sorolj fel legalább három önálló, 1967 után kiadott kötetét!

"...apám példás gondossággal és tájékozottsággal fölépített egy kiváló városi házat is. A Csány [ma Mártírok] utca sarkán és a Fô utca [Kazinczy tér] sarkán álló régi földszintes épületet a hozzátartozó tágas udvarral és melléképületekkel anyám hozományaként kapták meg. ...Egy Morandini nevû építész volt a kivitelezô, a tervezést és a munkálatokat azonban apám irányította."

[Ma e házon emléktábla van.]

"Szülôvárosom, Zalaegerszeg, számomra is így szépült az emlék, a vágy, az ifjúság fényes földjévé. A Zala-parti mezôvárosban éltünk tizennégy éves koromig. E ténynél fontosabbak az élmények, amelyek odakötnek. A kisvárosi hajnalok, rohanások az iskolában; az olajpadlószagú elemibe s a város büszkeségébe, a fôgimnáziumba, amely elôtt csodálatos vadgesztenyefasor emelkedett. Emlékezések a kisvárosi szép, hideg, vagy barátságos, városias, kispolgári vagy értelmiségi otthonokra; Bôdy néni süteményes dobozaira, amelyekbôl mindig került számunkra valami nyalánkság; a gyerekszobákra, amelyekben titkos pipaklubot vagy önnevelôk körét alakítottunk;

2. Melyik zalaegerszegi népszokásról, határjárásról írt a költô az "Állandóság a változásban" címû kötetének elsô versében? Milyen növényt tûztek puskájukra és a kalapjukra a felvonulók?

3. Kinek a mûve (köztéri alkotás) állít emléket az elôbbi népszokásnak s a török elleni harcoknak?

4. Piarista szerzetes, 1948-ban Kossuth-díjat kapott. Kinek a vallomását közvetítik az alábbi idézetek? Mi köti a Zala megyei Pákán született neves tanáregyéniség emlékét Zalaegerszeghez?

"Ôseim apai ágon kétszázötven évre visszamenôen néptanítók voltak. Talán innen, az idôk mélységébôl hoztam magammal életcélomat: szétosztani a tudás kincseit a nép között, hogy egy emberibb világot alkothasson."

"Hiszek az élôszó hatásában, a tanári magyarázat erejében. Egyszer már leírtam valahol kedvenc hasonlatomat a jerikói rózsáról. Ez egy összeszáradt, csúnya, kimúlt óriáspókhoz hasonló növény, de ha vízbe tesszük, megduzzad, kivirul, kiszínesedik, él. Ilyen száraz, csupán vázat tartalmazó valami a tankönyv is. És ezt varázsolja élô rózsává a tanár magyarázatának, ügyes módszerének csodavize. Ha a tanári magyarázat is száraz – a csoda elmarad".

"Egyszer szükséges lett volna tudnom, hogy a zongorahúrt megütô kalapácsa szilárdan van-e összekötve a mozgató szerkezettel vagy csuklósan. Megkérdeztem egy fôiskolai zongoratanárt. Nem tudta. Bevallotta, hogy sohase nézte meg a zongora szerkezetét. ...

Igaz, ahhoz, hogy valaki kezelni tudja a rádiót, a televíziót, nem szükséges ismerni szerkezetüket, mûködési módjukat. De mégis mennyire mást jelent egy eszköz annak a számára, aki ismeri mûködésüket, kialakulásának történetét, szerepét az ember életében." Budapest, 1960.

5. Milyen tudományos kiadványsorozatok jelennek meg Zalaegerszegen? Az egyiket a Zala Megyei Levéltár, a másikat a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága adja ki. Utóbbi fennhatósága alá tartozik a keszthelyi Balatoni Múzeum, a nagykanizsai Thúry György Múzeum és a zalaegerszegi Göcseji Múzeum is, melyhez a Göcseji Falumúzeum és Finnugor Néprajzi Park, valamint több kisebb kiállítóhely is tartozik.

6. A Zala Írók Egyesületének kulturális folyóirata most ünnepelte 10 éves fennállását. Mi a folyóirat neve?

7. A Hevesi Sándor Színház elôtt szerényen meghúzódik egy Táncoló nô címû szobor.

Kinek az alkotása, s milyen alkalomból került e szobor a városba?

8. A Göcseji Múzeumban látható Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrainak állandó kiállítása. Miért kötôdött Zalához? A neves szobrász melyik mûve áll a Gellérthegyen? Ki az a híres angol író, akit Ady Endre a színpad legzseniálisabb újságírójának nevezett, s akirôl Kisfaludi portrét készített, a modell legnagyobb megelégedésére?

9. Ki az a fiatalon elhunyt, zalaegerszegi születésû csillagász, akirôl a hold túlsó oldalán lévô egyik krátert elnevezték? Nevét a város egyik általános iskolája viseli, egykori szülôházát emléktábla jelöli meg. Mi volt a foglalkozása erdélyi származású édesapjának?

10. Ki az a zalai származású költô, akinek sorait idézzük Kó-fic-kó címû kötetébôl?

"Gödrös Göcsej kátyú, göcsört,

girbe-gurba utakkal.

Ráncos, gyûrött arcú a föld,

Engem mégis marasztal"

Megfejtési határidô: 2006 április 4; Forrásanyag: a Bernády Házban (9-18 óra között);

A megfejtéseket beküldeni a következô címre: Náznán B. Olga, Marosvásárhely–Zalaegerszeg vetélkedô, 540344 Tîrgu-Mures, B-dul Pandurilor nr. 6, ap. 1. (tel./fax: 0265-266-788 vagy 0743-694811).

A város vezetése általános városrendezési tervében mind az ipari zónát, mind a lakótelepeket fejlesztené, mindkettôt a Târnava negyed övezetében. Dorin Danesan polgármester szerint idén még 100 ANL-s tömbházlakást építenek Segesváron.

Újabb beruházókat várnak

Segesvár gazdaságilag az utóbbi években megerôsödött, a cégek közül kevés a hazai tôkéjû (Cesiro Kft., Siceram Kft., Târnava Kft., Artfil Kft.), leginkább román-német vegyesvállalatok mûködnek. Az ipari övezet fejlesztésével az önkormányzat újabb befektetôket szeretne idevonzani. A városnak nem szükséges ipari parkot létesítenie, hiszen az említett városrészben van közmûvesítés, ami elônyt jelent. Dorin Danesan polgármester szerint tavasszal egy vágóhidat és húsfeldolgozó üzemet létesítenek, a német Vermop cég háztartási cikkeket gyártó vállalatot indít és a Sefar svájci cég vegyipari és gyógyszeripari termékeket gyártó vállalatot alapít, mintegy 800 munkahelyet létesítve. Mindössze 2-3 hektárnyi terület marad ezek után még üresen.

Sokan igényelnek lakást

Ami a lakónegyedek bôvítését illeti, egyelôre a Târnava negyedbe tervezik még száz, az Országos Lakásalapból finanszírozott lakás építését, egy kereskedelmi valamint egy sportközpont létesítését. Segesváron így év végére mintegy 304 ANL-s lakás lesz összesen. A polgármester szerint az újabb lakásokra már elkészültek a tervek, a pénzt remélhetôleg kiutalja a szaktárca. A várólistán még így is nagyon sokan szerepelnek, közel 600 személy, s ehhez még hozzáadódik a szociális lakást igénylôk száma is. Gondot okoz a visszaszolgáltatott ingatlanokból kilakoltatott, vagy kilakoltatás elôtt álló, fôként idôskorúak helyzetének megoldása. Az önkormányzatnak ugyanis egyetlen üres szociális lakása sincsen, sem éjjeli menhelye, a gondozási központok pedig túlzsúfoltak, a kihallgatást kérôknek ezt kénytelen közölni a városvezetô. Mindössze egyetlen nappali központ van a rászorulók számára, ami nem jelent megoldást az utcára kerülô családok számára. Egyelôre nem tudják, mi lesz a megoldás, de a polgármester szerint "a kilakoltatottak nem maradnak az utcán".

Jó évet zárt a polgármesteri hivatal adóügyi szakosztálya, 2005-ben 80-90 százalékban sikerült bevételeznie a helyi adókat és illetékeket. Az épületadót 93 százalékban, a területilletéket 91, a jármûilletéket 84 százalékban fizették be a magánszemélyek. A jogi személyeknél hasonlóak az arányok: 91, 95, 84 százalék. A jármûilletékkel a gond Vaidacutan Vasile osztályvezetô szerint az, hogy sokan eladták gépkocsijukat, nem íratták át és nem fizetik az illetéket.

Az önkormányzat idénre 20 százalékkal növelte a helyi adókat és illetékeket, a március 15-e elôtt teljes egészében kifizetett adók esetében 10 százalékos kedvezményt biztosítanak a tavalyi 5 százalékhoz képest. A kifizetési értesítéseket, eltérôen például a megyeszékhelytôl, ahol nagy késéssel küldték ki, már január végén kézhez kapták a segesváriak, egy bukaresti, az értesítések elszórását profi módon végzô magáncégnek köszönhetôen. A segesvári magáncégek 5,5 milliárd lejjel adósak az önkormányzatnak, az összeg a teljes bevétel mintegy 15 százalékát képezi. Vaidacutan Vasile szerint az adóhivatal bevétele nôhet, ha a kormány idôközben módosítja a másodfokú rokkantak adókedvezményezettségére vonatkozó jogszabályt. Errôl a tervezetrôl még csak tárgyalások folynak – mondta. Jelenleg a másodfokú rokkantak mentesülnek a helyi adók és illetékek törlesztése alól, az általuk fizetendô összeg eléri a 2 milliárd lejt, ami a magánszemélyek által befizetett teljes összeg 7,5 százaléka.

Nyolc segesvári általános iskola, az 1-es és 6-os számú, az Aurel Mosora, Miron Neagu, Victor Jinga, Octavian Goga, Zaharia Boiu és Ioseph Haltrich iskolák diákjai és pedagógusai ünnepi képeslapokkal, kis ajándéktárgyakkal, díszekkel készültek március elsejére és a nôk napja megünneplésére.

A hátrányos helyzetû gyerekeket felkaroló Luminita copiilor Alapítvány és a helyi önkormányzat támogatásával a tanintézmények kicsinyei és nagyjai a Mihai Eminescu Teremben gyûltek össze a tavaszi márciuskavásárra.

A kis eladók bebizonyították, hogy a marketing terén egyáltalán nem járatlanok, van érzékük hozzá. A saját készítésû, ötletes tárgyak eladásából közel nyolcmillió lej gyûlt össze, amibôl a tanintézmények kirándulásokat szerveznek vagy különféle kellékeket vásárolnak. A márciuskavásárt a Mihai Eminescu Teremben idén elsô alkalommal szervezték meg az iskolák, jövôben – amennyiben az idô megengedi – a vásártérre szeretnék kivinni, hogy minél többen megcsodálhassák a diákok kreativitását bizonyító munkákat.

(m.r.)

Az ok egyszerû: a múlt pénteken megszervezett versenytárgyaláson egyetlen, a kóbor ebek összegyûjtésére szakosodott cég sem vett részt. Gheorghe Maior, a polgármesteri hivatal közgazdálkodási osztályának vezetôje szerint még nem döntötték el, hogy szerveznek-e második licitet, mert "lehet, hogy más stratégiára lesz szükség". Segesváron az utóbbi idôben igen megszaporodott a kóbor kutyák száma. A begyûjtött állatok egy részét állatvédô egyesületek látják el, de az ebek száma indokolttá tenné egy szakosodott cég alkalmazását.

2005 ôszén a CHF Románia Alapítvány kezdeményezésére Segesváron szerveztek egy turisztikai konferenciát a helyi önkormányzat, civil szervezetek, turisztikai vállalatok és a vendéglátóipari egységek részvételével. A találkozón, amely a város idegenforgalmának összehangolását tûzte ki célul, két turisztikai egyesület jött létre. Az egyik tagjai a város nagyobb vendéglôi, szállodái, a másik egyesület a turisztikai vállalkozásokat, kisebb vendéglátóipari egységeket, civil szervezeteket tömöríti. A polgármesteri hivatal partnerséget vállalhat az egyesületekkel.

A segesvári Gaudeamus Alapítvány háromezer kötetes könyvtárat, bentlakást mûködtet, a bentlakók a tágas, világos tanulótermet használhatják. Két számítógépterem is az érdeklôdôk rendelkezésére áll, a Sulinet programon keresztül elnyert tíz gépet internetre csatlakoztatták. Az alapítvány a további bôvítést tervezi, a munkálatok jelenleg a pályázati pénzek késése miatt szünetelnek. Az alapítvány a diákok különféle kategóriáit támogatja ösztöndíjaival. Az idei tanévben mintegy háromszázmillió lej jut a hátrányos helyzetû, ingázó vagy kiváló eredményeket elért diákoknak. A Gaudeamus Alapítvány Baráti Társasága, mely magánszemélyeket, intézményeket egyaránt köreibe vár, április 8-án 10 órakor tartja közgyûlését, amelye kiosztják a társaság ez évi füzeteit.

Idén a városi tanács 20 százalékkal emelte a helyi adókat és illetékeket. A segesváriakat arról kérdeztük, hogy milyennek tartják az idei adókat, és mi a véleményük arról, ahogyan az önkormányzat felhasználja a lakosság pénzét.

Jo Elisabeta, 50 éves: – Nagyon nagyok a helyi adók, nehezen tudjuk kifizetni, mert a nyugdíjak nagyon kicsik. Ha a fizetések, nyugdíjak nem nôttek, az adókat miért kellett növelni? Mert a lakások ugyanazok, nem változott semmi. Az életfeltételeket nem javították, de az adókat növelték. Azzal sem vagyok elégedett, ahogyan elköltik a pénzt, mert az utak rosszak. Megígérték, hogy parkot létesítenek a gyerekek számára, nem tartották be az ígéretüket. Nagyon sok hiányosság van Segesváron.

Bunta Levente, 41 éves: – Borzasztó nagyok az adók a fizetéshez képest. Nehéz a hárommilliós fizetésbôl 1 milliót kiadni, mert ennyi a házadóm, plusz még a kocsira és egyebekre. A tavalyi adót is nagyon nehezen fizettem ki, az idénit nem tudom, hogyan fogom elôteremteni. Az a 10 százalékos kedvezmény olyan kevés, hogy nem "melegít" senkit. A pénzt pedig a polgármesteri hivatal nem arra költi, amire kellene. Például a város tisztaságára kellene költeni, a csatornázásra.

Biro Carmen, 39 éves: – Nagyon nagyok az adók, a jövedelemhez képest. Amennyit tudtam, kifizettem. Idénre még nem sikerült, pedig kedvezmény van. A befolyt pénzbôl szinte semmire nem jut, bár néhány utcát azért megjavítottak, az ünnepek idején pedig szép volt a város, elismerem, de többet kellene tennie a polgármesteri hivatalnak.

Farkas Miklós, 65 éves: – Az adók alaposan megnôttek, éppen a múltkor-jában fizettem ki. Nem tudom, indokolt volt-e vagy sem az adónövelés, de nehézséget okoz az embereknek a kifizetése, még részletekben is, az bizonyos. Március 15-ig van egy tízszázalékos kedvezmény, ezt igénybe vettük, de ehhez ki kell fizetni az egész összeget, és az emberek 80 százalékának nincs pénze ahhoz, hogy kifizesse a teljes adót. Ami a pénz felhasználását illeti, az utóbbi 1 évben határozottan észrevehetô fejlôdés. Kezdve az utak, járdák minôségével. A városkép pozitív irányba változott meg.

Chira Georgeta, 54 éves: – Az adók nem nagyok az inflációhoz képest és jól költik el a befolyt pénzt. Idén például a járdákat javítják meg. Én már kifizettem az idei adót, így kedvezményt is kaptam. Sok mindent kell építeni és javítani Segesváron, mert ez egy régi város és a tanácsnak szüksége van a pénzre. Más városokhoz képest itt legalább látszik, hogy az önkormányzat sokat tesz a város érdekében.

Ezen jelszavakkal akarom gondolataimat néhány mondatban kifejezésre juttatni és az olvasó közönség figyelmébe ajánlani. Hogy miért? Észrevételem szerint március 15-e közeledtével az erdélyi magyarság köreiben igen feszült hangulat uralkodik, hisz tudomásunk van arról, hogy az SZNT épp a fent említett dátumra hívta össze Székely- udvarhelyre a nagygyûlést, amelynek legfontosabb célkitûzése a az autonómia igényének kinyilvánítása.

Kifogástalan és ellenvetés nélküli az ötlet, hisz nemzetközi szinten számos példa igazolja és mindnyájunkban lüktet a sikerélmény reménye, a gond csupán annyi, hogy a rendezvényt az SZNT vezetôsége egy más dátumra kellett volna beütemezze, mert az 1848-as szabadságharc eszménye és a március 15-i események, a megemlékezô ünnepélyek, valamint a Csapó I. József SZNT-elnök és Szász Jenô Székelyudvarhely polgármestere által március 15-re összehívott népgyûlés érdekei között semmi összefüggés nincs. Március 15-e a kegyelet, a megemlékezés ünnepe nemzetünk azon fiaiért, akik életükkel fizettek és hôsként haltak meg a szabadságharcban és a szabadságharc eszméinek folytatásáért nemzedékrôl nemzedékre, míg a március 15-re összehívott népgyûlés, mint politikai esemény jelentôsége nyilváníttatik meg a Székelyföld történetében. Vajon nem nyomja-e rá bélyegét parlamentereink munkájára és az eddig elért eredményekre, sôt az autonómia-programot is beleértve? Jó lenne együtt gondolkodni, együtt lépni, ha lassan is, de eredményesen. Ne a széthúzást keresve kapaszkodjunk, hisz jól tudjuk, hogy "Egységben az erô", mert kisebbségben élô nemzetünk csakis egységesen gondolkodva és törtetve lehet újabb sikerek kovácsa, s az önrendelkezés megvalósítója. Ha együtt érzünk: pártoljuk azokat, akiket a józan ész vezet és ünnepeljünk hûen március 15-e jegyében.

Köblös András, Marossárpatak

Közel 160 éve zengjük ilyentájt: a magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk. Sok minden változott az évek során. Vívtunk és veszítettünk, de ami a legfontosabb, hogy ígéretünket betartsuk: rabok tovább nem leszünk.

Ilyenkor a magyarok világszerte felidézik március idusának nemzetformáló cselekedeteit. Együtt érezzük át újból és újból a szabadság, egyenlôség, testvériség üzenetét.

Sajnos, manapság a politika annyira átlépte a határt, hogy a magyarok ünnepe nem csak kokárdákból, márciusi ifjakból áll. Viszont annak idején március 15-ével nem fordulhatott frontálisan szembe semmilyen áramlat. Ma már igen. Hiszen viszolyognak elegen ellene. Ebben a "túl-demokratizált" világban a sajtószabadságot azok sem becsmérelhetik, akik ma is demagógiának és destrukciónak tekintik. Bizony a cenzúra visszaállíttatott, azok után, hogy ôseink vére folyt, a "rabok többet nem leszünk" kijelentéssel harcolva. Mikor azt hittük, hogy a demokrácia eszközeivel ünnepelhetjük a szabadság napját, mikor azt hittük, hogy ismét üzen a március, mikor azt hittük, hogy a szabadság kivívott szintjérôl nincs visszalépés, akkor évtizedekkel hátrébb dobódunk az események következtében.

Nos, hadd üzenjen a március. Hadd fogjunk össze Háromszéktôl Budapestig, Nyergestetôtôl Torontóig, Kézdivásárhelytôl Sydney-ig élô magyarok. Eleink összefogtak, ezt kell tegyük mi is. Hiszen rabok tovább nem leszünk.

Boldog március 15-ét megannyi világszerte élô magyarnak.

Fazakas Sz. Zsolt, London

Mármint az életet. Mert az olyan. Tehetünk bármit, dolgozhatunk, igyekezhetünk, törekedhetünk, segíthetünk, jóindulatoskodhatunk, na és persze, tévedhetünk, hibázhatunk is, de tény, hogy kisebb- nagyobb idôközönként bemártanak, berántanak, eláztatnak, ránk húznak egy-egy kisebb- nagyobb vizes lepedôt. Emezeknél csak az marad emlékezetesebb, ha ilyenkor tiszta, segítô szándékkal, önzetlenül mellénk áll valaki.

Történt például 1991 júniusában, hogy a megyei tanfelügyelôség kemény "brigádlátogatásban" részesítette azokat az iskolákat, amelyek élére egy évvel korábban magyar nemzetiségû igazgatókat választottak. (Akkor még valóban választottak.) A Szovátára érkezett 14 tagú brigád (amelynek egyetlen magyar tagja sem volt) össztüze fôleg alulírott, a líceum akkori igazgatója ellen irányult. Védelmemet, ügyemet sem az RMDSZ, sem a magyar tanfelügyelô nem vállalta fel. Egyedül Bodolai Gyöngyi, a Népújság belsô munkatársa érkezett meg a brigádlátogatást lezáró kiértékelô gyûlésre, s azt követôen megírta emlékezetes cikksorozatát (B. Gy.: Ment a brigád Szovátára; Népújság, 1991. június 19., 20., 21.). Néhány nap múlva felkeresett a Cuvântul liber újságírója (táskájában a brigád jegyzôkönyvével), de kilátásba helyezett válaszcikke sosem jelent meg.

Történt aztán 2005-ben, hogy feleségem négy évig tartó betegsége, három operációja, hazai és külföldi kezelések sorozata után, telefonhívásomra a marosvásárhelyi onkológia azt válaszolta: ne vigyem be a feleségemet, mert amire szüksége van, azt már Szovátán is megkaphatja. Ekkor fogadta be ôt a szovátai kórházba dr. Fekete Erzsébet igazgató-fôorvos, bár nem lett volna kötelessége. Szinte egy hónapig Fekete doktornô jelentette a már inkább lelki, de nagyon-nagyon fontos támaszt mindkettônk számára.

Dr. Fekete Erzsébetet sokan ismerik és szeretik Szovátán és környékén. Az újraalakult helyi kórház sokáig hiába kereste a megfelelô vezetôt, mígnem Fekete doktornô, otthagyva a megyeközpontot, két kisiskolás lányával Szovátára költözött és elvállalta a kórház vezetését. Csakhogy ezen intézmény épületében sürgôsségi szolgálat is mûködik, amely nem tartozik a hatáskörébe, de azért szakmabeliek és laikusok is elvárják tôle, hogy azért is feleljen, ha már ott van. Viszont az egészségügyi tevékenységet is törvények szabályozzák, ezért a doktornônek nincs könnyû dolga. Így nem csoda, hogy véletlenül belekerült egy eléggé zavaros ügyet taglaló riportba (Bodolai Gyöngyi: Sok bába közt…, Népújság, 2006. január 25.). A vele kapcsolatos elsô mondat így hangzik: "Dr. Fekete Erzsébet, aki közkedvelt orvosa a szovátai kórháznak, kijelentette…", és kijelentett egy törvényes dolgot. Csakhogy Vásárhelyrôl rátelefonáltak (mint annak idején pártunk), hogy "oldja meg a helyzetet"… Irigylésre méltó helyzet, ugye?

Sokáig gondolkoztam, hogy van-e közöm ehhez az ügyhöz? Van, mert ismerem dr. Fekete Erzsébetet. És ha az ôt kevésbé ismerôk netán azt állítják: "…megjelent a kórház fôorvosa, dr. Fekete Erzsébet és kiabálni kezdett", akkor én azt mondom: – ha kiabált, akkor azt valaki nagyon megérdemelte. Ugyanis hetekig naponta bejártam a kórházba, a doktornô pedig mindenkivel rendkívül szépen, türelmesen, mosolyogva beszélt. És mint városi tanácsos tudom, hogy magáénak tekinti a "neves fürdôvárost", ahová sok megyeközponti kollégája csak üdülni, fürdeni jár ki, noha a szovátai kórháznak több szakorvosra is szüksége lenne…

Én hálás vagyok és eredményes, jó munkát kívánok neki. Bodolai Gyöngyinek szintén.

Németh János

Hangulatos farsangbúcsúztatót szervezett március 3-án a 12-es iskola III. és IV. osztálya (tanítónôk: Kiss Rozália és Baranyai Erzsébet), amelyre meghívták az I. és II. osztályosokat is.

Kipirult arcocskák, rögtönzött jelmezek, botladozó versikék jelezték, hogy nagyon közel van az Ady negyed, s a tanulók nagy része onnan jött. Nem hiányoztak a Pál atya védencei sem, akik a nagyon szép, ötletes mûsor (Bács Gizella tanítónô munkája) után boldogan kínálták a "konyhájukból" még melegen – Pál atya által személyesen – hozott finom fánkot, hûsítôt.

Nem hiányzott a zene, jókedv, móka, sok-sok játék (pánkóevô-verseny, zsákban futás, pantomimjáték) és a kis tanítványok egymás szavába vágva mesélték el élményeiket, amikor hazafelé mentek ajándékkal, oklevéllel, díjakkal, jóllakva.

Az úton dúdolva, jókedvûen mentek az otthonuk felé, amely az Ady negyedben, a Baneasa utcában vagy más közeli-távoli utcában van.

Köszönet mindazoknak, akik hozzájárultak a kipirult arcocskák, a ragyogó fekete szemek öröméhez!

Toma Irma

A marosvásárhelyi 4-es Számú Leány Középiskola 1956-ban érettségizett tanulója vagyok. 50 éves érettségi találkozóra készülünk. Az idô könyörtelen múlásában 50 év sem kis idô, fél évszázad. Néhány vásárhelyi kolléganôvel összeülve próbáljuk számba venni, felkutatni a még élô tanárainkat, kolléganôinket, a távollévôket, ittenieket, elhunytakat.

Mi is lenne az elsô dolgunk? Adjunk be egy kérvényt az iskolánk titkárságára, hogy egy osztálytermet rendelkezésünkre bocsássanak, ahol az osztályfônöki órát megtartjuk. Kérjünk engedélyt a tabló (csoportkép) lefényképezésére, mert többünknek nincs, vagy nem is volt.

Amikor öt évvel ezelôtt a 45 éves érettségi találkozóra készültünk, nem volt szerencsénk, mert azt a választ kaptuk, hogy a padláson van, és nem lehet hozzáférni. Hátha most Fortuna megsegít. Sajnos, nem így történt. A mostani válasz most már határozott, végleges. Rendeletet kaptak arra, hogy minden múlt rendszerbôl maradt tablót, lozinkát stb.-t megsemmisítsenek, az utolsó tabló 1978-ból való. Tehát ez a rendelet a mostani Unirea Nemzeti Kollégiumnak szólt, a (magyar nyelvû) volt 4- es Számú Leány Középiskolának, mert pl. a Bolyai Kollégium faláról századokra visszamenôleg tanár, tanuló ôseim néznek le rám, biztatva szeretettel.

Eltûnôdöm, milyen is ez a rendelet? Az életben mindegyikünk megállta a helyét. Vannak közöttünk tanárok, orvosok, gyógyszerészek, más foglalkozásbeliek, becsületes családanyák, nagymamák, akiknek gyerekei, unokái szintén ebbe az iskolába járnak, és örömmel ismernék fel édesanyjuk vagy nagymamájuk képét a folyosók falait díszítô csoportképeken. Nekünk, volt tanulóknak is jólesne szembenézni önmagunkkal, kedves tanárainkkal, akiket már élve nem láthatunk, de lelkünkben hordozzuk ôket, akik a legnagyobb örökséget hagyták ránk, erkölcsre, tisztességre, emberi tartásra tanítottak.

Nem marad más, mint összeszedni a még meglévô, fiókokból elôkotorászott képeket, és ezekbôl valamit összehozni. Ebbe a kevésbe kapaszkodunk. A többi elveszett? Visszaszerzése nem lehetséges? Ez megint egy fájdalmas lemondás? Vajon unokáink a "nemzedékek ôrváltásain" felnônek ahhoz, hogy igényeljék, megteremtsék maguknak a helyes utat, amin haladni kell?

Akkor ’56-ot írtak, amirôl nem beszélhettünk, talán nem is értettük, csak sejtettük, hogy ez nekünk is üzenet. Ma már ’56 is történelem. Az út visszafelé vezet elôre. Akinek nincs múltja, annak nincs hazája. Az út, amin haladni kell, fontos megtalálni, mert így maradunk meg magyarnak bárhol a nagyvilágban. Kedves debreceni költôbarátom, P. Kovács Irén írja egyik ’56-os versében, vigyázni kell, mert ha:

"Sorsunk nincs kezünkben,