|
LVIII. évfolyam 56. (16237.) sz. |
2006. március 9., csütörtök |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Más ez a március. Hatvan évvel ezelôtt világrengetô eseménynek számított a színházavató premier az akkori kisvárosban, amely hosszú-hosszú ideje küzdött azért, hogy végre állandó társulata, hivatásos színjátszása legyen. Az egész Marosvásárhelyt megmozgatta a pár esztendô alatt legendássá tekintélyesedô Székely Színház elsô bemutatója, A mosoly országa címû nagyoperett. Ma az élet játszatja az egész országra kiterjedôn az abszurdba oltott, végtelen tragikomédiát, az emberek (s még inkább a hivatali, pénzosztó illetékesek) kevéssé figyelnek az igazi színházra. Pedig hiánycikk a mosoly, nagyon ráférne mindenkire, hogy folyamatosan örüljön Thália jótéteményeinek, részese legyen a vidámsággal, könnyel, nevetéssel, lelki megtisztulással járó csodának, ami estérôl estére bekövetkezik a világot jelentô deszkákon. Mindenkinek csak használna, ha minél gyakrabban találkozna a szellem valós értékeivel.
A manapság közönyös, képtelenségekkel sem sokkolható, rohanó forgatagban megtörténik, hogy szinte észrevétlenül zajlanak le mégoly jelentôs kulturális események is. Nem tartok attól, hogy ezúttal ez Vásárhelyen bekövetkezhetne. Ha kevesebben is, szerencsére napjainkban is vannak olyanok elegen, akiket örökre rabul ejtett a színház, és sosem mondanának le e szép szenvedélyükrôl. Hiszem, hogy aki csak teheti, ott lesz az esti jubileumi gálán, hogy a Tompa Miklós Társulat egykori és mai tagjaival közösen ünnepeljenek, emlékezzenek a hôskorra, a valamikori úttörô nagyokra. A jelenlegi társulat névadójára és az alapító társra, Kemény Jánosra, a többi felejthetetlen személyiségre, színészre, rendezôre, Kovács Györgyre, Delly Ferencre, Szabó Ernôre, Borovszky Oszkárra, Kôszegi Margitra, Andrási Mártonra és sok jeles kollégájukra, akik közül néhányan hála istennek még közöttünk lehetnek. A Székely Színház csapata induláskor igen magasra emelte a mércét. Hivatásuk folytatói mindenkor megpróbáltak igényességben, teljesítményben hozzájuk igazodni. Ezzel a maiak sincsenek másképpen. De az ünnepi jókívánságok mindenképpen jól fognak ilyenkor. Kívánjunk tehát mindannyiuknak további sikereket, hogy nyújthassanak még sok-sok élményt a Nagyérdemûnek, amely nélkül visszhangtalan s örömtelen nemes szolgálatuk.
Volt! Van! Lesz! a mai mûsoruk címe. Úgy kellene megérnünk az elkövetkezô évtizedeket, hogy bármikor bizonyossággal elmondhassuk: e tömör, de sokatmondó, optimista igehármas minden tagja kellô súllyal érvényesül a színház munkájában. A múlt fénye úgy ragyogja be Thália vásárhelyi tereit, hogy a társulat mindenkori jelene és jövôje is tündöklôbb legyen tôle.
Tegnap délelôtt a megyei közlekedési rendôrség három gépkocsival különös akciót hajtott végre Marosvásárhely utcáin. A rendôri különítmény ezúttal nem bírságot, hanem virágot és baleset- megelôzésrôl szóló szórólapokat osztogatott azoknak a nôknek, akik autóikkal a fôtérre hajtottak. Több mint 300 szál fréziát, rózsát és szegfût nyújtottak át. "Csôbe futott" Lokodi Edit is, a megyei tanács elnöke, igaz ezúttal, szokásától eltérôen nem a gépkocsi kormánykerekénél ült.
Traian Basescu államfô szerdán kihirdette a korrupcióellenes fôosztályról (DNA) szóló sürgôsségi kormányrendeletet – tájékoztat közleményben az elnöki hivatal.
Miután a szenátus elutasította a rendeletet, Basescu elnök politikai konzultációkra hívta a parlamenti pártokat, amelyek megállapodtak a DNA mûködésnek szükségességérôl. A konzultációkon született kompromisszum szerint a DNA nem önálló intézményként, hanem a Legfôbb Ügyészség keretében mûködik majd. A módosított jogszabályt a képviselôház február 27-én, a szenátus pedig március 2-án fogadta el. A korrupcióellenes intézmény elnevezése ezentúl Országos Korrupcióellenes Hivatal lesz, amely egy fôügyész vezetése alatt mûködik. A DNA mûködését az állami költségvetésbôl finanszírozzák, évente kétmillió új lejjel.
A BCR bank tavaly 2002 millió eurós adózott eredményt ért el, és ezzel eddigi legjobb évét mondhatja magáénak. A bank mérleg-fôösszege 9 milliárd euróra nôtt tavaly – 40 százalékkal növekedve 2004-hez képest. Betétállománya – 2004-hez képest 31 százalékkal bôvülve – 6 milliárd eurót ért el tavaly év végén. Saját tôkéje ekkor 1,1 milliárd euró volt.
A bankot tavaly ôsszel felvásárló osztrák Erste Bank elnöke az eredmények kapcsán elmondta: a BCR román bank és az is marad, a következô egy évben a bank vezetését sem kívánja változatni az Erste, és a bank neve is megmarad, mivel ez sikeres név Romániában.
Andreas Treichl úgy vélte, hogy a BCR teljes átvétele az idén május közepére zárul le.
Az osztrák Erste Bank vitte el az egyik utolsó nagy kelet- európai privatizációs lehetôséget 3,75 milliárd euróért megvásárolva a román BCR bank részvényeinek 61,88 százalékát. Az Erste ezzel egyúttal az osztrák vállalati akvizíciók történetének legnagyobb üzletét hajtotta végre.
A kormány 36,88 százalékos pakettet értékesített. Ehhez csatlakozott a 2003 óta az EBRD és az IFC tulajdonában lévô együttesen 25 százalékos pakett. Nyolc román kereskedelmi bank együttesen 30 százalékos pakettel rendelkezi, a BCR alkalmazottai kezében pedig 8 százaléknyi részvény van.
A kormány infrastrukturális beruházások és a nyugdíjreform finanszírozására fordítja a privatizálásból befolyó összeget.
A BCR megszerzésével az Erste Bank ügyfélköre 15,3 millióra bôvült. A bank mûködési területe már Ausztia mellett Csehországot, Szlovákiát, Magyarországot, Horvátországot, Szerbiát és Romániát öleli fel.
A marosvásárhelyi tanács legutóbbi soros ülésén napirendre került egy olyan határozattervezet, amelynek elfogadásával többrendbeli törvénytelenséget legalizáltak volna. A Kovács Angela fôépítész által elôterjesztett határozattervezet indoklásában többek között az állt, hogy a mezôszabadi ortodox egyházközség templomot szeretne felhúzni a Bodonhegyszôlô utcában, s az erre vonatkozó városrendezési terv dokumentációjának a jóváhagyását kérte a tanácstól. Azonban kiderült, az épület már áll, építkezési engedély nélkül húzták fel az erdôben.
Az esetre a Pro Európa Liga emberjogi irodája is felhívta a figyelmet. Haller István irodavezetô szerint többrendbeli illegalitás történt. Az említett 1200 négyzetméter terület telekkönyvileg valóban a mezôszabadi ortodox egyházé, s mint telektulajdonos, 150 négyzetméter erdô kivágására kért és kapott engedélyt a környezetvédelmi hivataltól. A határozattervezet indoklásában pedig az szerepel, hogy mind az 1200 négyzetméter beépítésére kérnek építkezési engedélyt, amiért már 2003- ban a 9401-es számmal kibocsátották a városrendezési bizonyítványt, mivel erre a területre egy templomot kívánnak felépíteni. Ezért a polgármesteri hivatal arra kéri a tanácsot, hagyja jóvá a terület átminôsítését kültelekrôl beltelekre. Az építkezés megkezdéséhez elvi beleegyezését adta már az Aquaserv Kht., a Romtelecom Rt., a Distrigaz Nord Rt. és az Electrica Rt. Mindezen dokumentáció a marosvásárhelyi tanács rendelkezésére állt. A határozattervezetben az szerepelt, hogy a tanácsosok jóváhagyják az erre vonatkozó részletes városrendezési tervet, amelyhez mellékelik a Pantea Mihai mûépítész által elkészített terveket, ugyanakkor abba is beleegyeznek, hogy a területet beltelekké nyilvánítsák, s mint peremövezetet, a D adókategóriába sorolják.
Nos, mindebben a szépséghiba az, hogy – mint jeleztük – a mezôszabadi ortodox egyház erdôkivágási és építkezési engedély nélkül húzta fel a fából készült templomot és a melléképületeket, amint az a fénykép-felvételeinkbôl is kiderül. Minderrôl feltehetôen nem volt tudomása a tanácsosoknak, mert a határozattervezetet jogilag láttamozta (viza de legalitate) Cioban Maria, a polgármesteri hivatal jegyzôje is, s a Törzsök Sándor tanácsos által vezetett városrendezési szakbizottság is elfogadta, ehhez hasonlóan foglalt állást a Vlas Florin által vezetett közszolgáltatásokért és kereskedelemért felelôs szakbizottság s a Kirsch Attila által elnökölt tanügyi és kulturális bizottság is. A költségvetési bizottságban (elnök dr. Benedek István) ketten mellette szavaztak, egy tanácsos tartózkodott és egyvalaki ellene voksolt, míg a jogi szakbizottságban, amelynek elnöke Fekete Attila Csaba, egy tanácsos ellene volt, ketten pedig mellette szavaztak, így került a határozattervezet a plénum elé. A soros tanácsülésen a városatyák, noha tudtak a törvénytelen helyzetrôl, olyan címen halasztották el a határozattervezet elfogadását, hogy újabb okiratokat kérnek.
Dr. Benedek István, a helyi tanács RMDSZ- frakcióvezetôje lapunknak elmondta, nincs kifogásuk az építkezés ellen, csak akkor fogadhatják el a határozattervezetet, ha betartják a törvényességet. Azért halasztották el a vitát, hogy tisztább képet kapjanak arról, hogyan sikerült mindezt véghezvinni.
Erre a kérdésre még Florea Mircea, a mezôszabadi ortodox parókia papja se tudott egyértelmûen válaszolni. Lapunknak elmondta, a szóban forgó területet adományként kapták egy magánszemélytôl. Ide nem templom épült, hanem imacella. A mezôszabadi származású Calinic ortodox szerzetes fordult hozzájuk azzal a kéréssel, hogy egy olyan helyet keres, ahova elvonulhat imádkozni. Mivel nem kaptak megfelelô területet Mezôszabadon, felajánlották a Bodonhegyszôlô utcában levô helyet. Ezentúl ô foglalkozott az építkezéssel, az ügyvitellel. Florea Mircea elismerte, hogy a szerzetes a mezôszabadi parókia nevében indította meg az eljárást, amirôl idônként tájékoztatta is ôt, azonban az utóbbi idôben nem volt napirenden a történtekkel. Calinic azt is elmondta neki, megígérték, hogy minden dokumentációt elkészítenek és jóváhagynak, nem lesz gond az építkezéssel. Egyébként is a szerzetesek nem tartoznak a világi rendekhez, így nincs alárendeltségi viszonyban, nem ellenôrizheti, vizsgálhatja felül Calinic tevékenységét, aki remeteéletet szeretne folytatni a bodoni erdôben – tájékoztatott a mezôszabadi ortodox pap.
Felkerestük a helyszínen Calinic remetét, aki nem is tudta, hogy az épület ügyét napirendre tûzte a tanács. A Népújságnak kifejtette: 1988-ban, középiskolai tanulmányai után Ilie védôszent nevét viselô maroshévízi kolostorba vonult vissza a világi élettôl. 1989-ben részt vett a marosvásárhelyi forradalomban, forradalmárigazolványt is szerzett. 2000-ben kereste fel a mezôszabadi ortodox egyházközséget, támogassa ôt egy imacella megépítésében.
– Az Úristen jelölte ki ezt a helyet nekünk itt, az üreges fa mellett – mondta, s ezért kérte, hogy ide építsék fel a visszavonulásra, imádkozásra alkalmas helyiségeket.
2002-ben kérvényezte az építkezési engedélyt. 2003-ban kibocsátották a városrendezési bizonylatot (certificat de urbanism), s ezt követôen hozzáfogtak az építkezéshez. Többször járt a polgármesteri hivatalban, hogy rendezze az okiratokat és kapja meg az építkezési engedélyt, de hivatalos választ nem kapott. Calinic szerzetes (polgári nevén: Reghian Constantin) bevallotta, Dorin Florea is tudott kezdeményezésérôl és szóbeli beleegyezését is adta. Hogy kik segítették az építkezésben, nem árulta el, csupán azt hangoztatta, egy olyan faépítményrôl van szó, amely nem zavar senkit. Amikor megemlítettem, hogy illegalitás történt, hiszen nincs építkezési engedélye és kültelekre húzta fel az épületet, szabadkozott: a szomszédban levô kerti faházakra utalt, amelyekre szintén nincs engedély, s azok állhatnak sértetlenül. Calinic azt is megerôsítette: nem vágtak ki egyetlen fát sem, tisztásra építkeztek, s ezt igazolni tudja az erdészeti hivatal is.
– Olyan idôket élünk, amikor nem támogatják az egyházat, inkább azt keresik, hogyan tegyenek ellene, mint 1989 elôtt, amikor templomokat romboltak le – vélekedett, majd bemutatta a félkész építményt.
A szerzetes jelenleg egy mozgóbarakkban lakik. Egy kis imacella készült el, a különálló templomhoz hasonló épületben lesz majd az oltár, emellé egy kis konyhát és ebédlôhelyiséget képeznek ki, az emeleten pedig szûk szoba lesz.
– Aki az egyházat fenyegeti, a tûzzel játszik – mondta, majd azzal váltunk el, hogy elmegy arra a tanácsülésre, amelyen ismét napirendre tûzik a templom ügyét.
A templomügy kapcsán sok mindenre fény derült. Mindamellett, hogy valóban többrendbéli törvénysértés történt, a polgármesteri hivatal illetékesei sem végezték tisztességesen a munkájukat. A törvényeknek megfelelôen 30 napon belül választ kellett volna adniuk bármilyen megkeresésnek. Ezenkívül, amennyiben illegalitás történt, három év alatt lett volna idô törvényes mederbe terelni az ügyet. Ehelyett a helyi tanácsot – mint sok más esetben – kész tények elé állították, s e kényessé vált ügyben a döntés felelôsségét átruházták a tanácsra.
A Népújságot több panasszal is megkereste a Berek utca 7. szám alatt lakó Nagy József, aki azt nehezményezi, hogy az amúgy is keskeny, kétirányú gépkocsiforgalom számára teljesen alkalmatlan utcába nap mint nap behajtanak a tehergépkocsik, az ottlakóknak az út szélén parkoló autóit könnyen megkoccinthatják a Mobex bútorgyár felé haladó, a Berek utcán át rövidítô teherautók. A lakók egy része panaszt tett a polgármesteri hivatalnál és a rendôrségen, de érdembeli változás nem történt.
A Mobex bútorgyár felôl közelítve a Berek utcába, nagy halom szemetet észlelhet a járókelô. Balogh Tibor, aki éppen a sarokházban lakik, elmondja, hogy a gyár elôtti parkoló szemetes, csak ritkán szállítják el a hulladékot. Panaszára állítólag azt a választ kapta, hogy a Mobexnek nincs szerzôdése sem a polgármesteri hivatallal, sem a Salubriserv köztisztasági vállalattal, így aztán a börtönbeli elítéltek takarítanak itt 1-2 alkalommal évente. A parkolóban állomásozó teherautók télen járatják a motort, ami zavarja a közelben lakókat, sôt, olyan eset is volt, hogy a parkolási manôver során majdnem kiütötték a háza falát – mondja Balogh Tibor. A Berek utcába érve Nagy József mutatja a táblát. – Tiltó tábla van, 1 tonna fölötti gépkocsiknak nem volna szabad behajtaniuk, de senki nem tartja be a szabályt és senkit nem is büntetnek meg. A Mobex felé ezen a keskeny úton naponta akár óránkénti 60-70 kilométeres sebességgel is behajtanak a 3 tonnánál is nagyobb teherautók, a 30-as években épült házak falai néhol a rezgések miatt megrepedeztek. Egy év leforgása alatt mintegy 80 százalékkal nôtt itt a forgalom. A jelzôtábla idônként eltûnik, így aztán szabad a vásár. Az utcán parkoló gépkocsikat megütik, ha pedig felhajtanak a járdára, elzárják a gyalogosforgalmat – mondja. Nagy József és még néhány személy panaszt tett a polgármesteri hivatalnál, aminek eredményeként ismételten kitették az eltûnt tiltó táblát, de semmi nem változott. A panaszosunk úgy véli, a keskeny, mellesleg alap nélküli Berek utcát egyirányúsítani kellene, a gépkocsik pedig csak 1 tonnáig hajthassanak be. A Mobex viszont a Víkendtelep felôl is megközelíthetô. Nagy József felháborodottan jelentette ki: idén még megjavíttatja és újra lefesteti a ház homlokzatát, ha pedig a szabálytalan gépkocsiforgalom miatt újra megrepedezik a fal és bepiszkolódik, bepereli a polgármesteri hivatalt.
A szóban forgó közintézmény közúti szakosztályának felügyelôje, Onitiu Sever tudott a panaszról, bár szerinte csak a tábla eltûnését reklamálták a panaszosok, a többtonnás kocsik közlekedését nem. A felügyelô úgy véli, a tiltó táblákat valaki(k) szándékosan tünteti(k) el. Ôk csak annyit tehetnek, hogy ha tetten érik a táblatolvajt, megbírságolják, hatáskörükbe csak az utca javítása, a jelzôtáblák kifüggesztése tartozik. A szabálytalankodók felelôsségre vonása a közúti rendôrségre hárul. Ami pedig a falak megrepedezését illeti, ez a fél városban így van, fôleg ott, ahol az épületek régiek. A városi közúti bizottság elé terjeszti a Berek utca egyirányúsítási javaslatát, mintegy hat másik utcával együtt. A megyei közúti rendôrség parancsnoka, Viorel Cazan kérdésünkre elmondta, nincs tudomása arról, hogy a rendôrségen bárki is panaszt tett volna a Berek utcai szabálytalankodások miatt, de ellenôrizni fogják a szabályok betartását. Abban az esetben, ha az utca valóban nem megfelelô a kétirányú forgalom lebonyolítására, ô is támogatja az egyirányúsítását.
Burkhárdt Árpád alispán, dr. Dorin Florea polgármester, Morent Ilona, a Maros Megyei Nyugdíjpénztár igazgatója, Kovács Irma, a Marosvásárhelyi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke köszöntötték nônap alkalmából a meghívottakat, valamint mintegy nyolcezer nyugdíjas hölgyet, akik tagjai a szervezetnek.
Új Európa Barométer a volt szocialista országokról
Tizenegy volt szocialista országban végzett kutatás szerint a lakosságának több mint negyede demokráciapárti, nagyjából egynegyede pedig a szocializmust sírja vissza, egyharmadának meg közömbös a kérdés – tudatta a TÁRKI szerdán az MTI-vel.
A Társadalomkutatási Intézet Rt. 2005-ben végezte Magyarországon az Új Európa Barométer vizsgálatot, a kutatás során azt vizsgálták, tizenegy posztszocialista ország lakói hogyan vélekednek a szocializmusról és a mai kapitalizmus politikai rendszerérôl. A kutatás összefoglalóját szerdán juttatták el az MTI-hez.
A felmérés szerint a megkérdezettek több mint negyede – 28 százalékuk – demokráciapárti, a demokrácia egyetlen országban kapott többséget a szocializmussal szemben, mégpedig Csehországban. Észtországban vannak még az átlagnál sokkal többen demokráciapártiak, s Oroszországban vannak sokkal kevesebben ilyenek.
A megkérdezettek harmadának így is jó, meg úgy is jó – csak hagyják békén ôket. Ez a vélemény különösen népszerû a (talán) legkevésbé demokratikus Fehéroroszországban és a leginkább demokratikus Szlovéniában, de a lengyelektôl, az ukránoktól sem idegen ez az érzés, sôt az észtek, a magyarok és az oroszok körében is (ha kismértékben is) de átlag feletti az apolitikusok csoportja – olvasható az elemzésben.
Körülbelül minden hetedik megkérdezettnek – 14 százalék – így is rossz, meg úgy is rossz. Ez az érzés a románokra jellemzô kiugró mértékben, de kisebbségi véleményként az átlagnál gyakrabban van jelen ez a vélemény az egyébként demokratikus cseh és a szocializmust visszavágyó szlovák és orosz közvéleményben is.
A szocializmust közel minden negyedik megkérdezett – 24 százalék – vágyja vissza. Az így érzôk aránya a bolgárok, az oroszok és a szlovákok körében a legnagyobb.
Magyarországon a megkérdezettek 28 százaléka a demokratikus rendszert támogatja, 23 százalék a szocializmust, 13 százalék válaszolt úgy, hogy "egyiket sem", és 36 százaléknak mindegy, hogy szocialista vagy demokratikus politikai rendszerben él.
Az uniós álláspont szerint Iránnak az a döntése, amellyel korlátozta a NAÜ ellenôrzéseit, miután a szervezet kormányzótanácsa egy hónapja értesítette a világszervezetet az iráni nukleáris törekvések ügyérôl, csak fokozta az iráni szándékokkal kapcsolatban felmerült gyanúkat.
A Nyugat meggyôzôdése szerint Irán atomfegyver gyártására irányuló titkos programot valósít meg.
Állásfoglalásában az Európai Unió Teherán számára elfogadhatatlannak nevezte még az alacsony fokú urándúsítást is, megerôsítve azt a korábbi követelését, hogy Iránnak be kell szüntetnie minden, a dúsítással összefüggô tevékenységet, beleértve a kutatást és a fejlesztést is. Emellett az unió felszólította az iráni kormányt arra is, hogy haladéktalanul ratifikálja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség azon jegyzôkönyvét, amely lehetôvé teszi atomlétesítményeinek korlátozás nélküli ellenôrzését.
Az uniós nyilatkozat kilátásba helyezi, hogy ha Irán nem tesz eleget a NAÜ-kormányzótanács ismételt követeléseinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának támogatására lesz szükség azokhoz az erôfeszítésekhez, amelyek a fennálló kérdések megoldását célozzák.
A moldovai békés rendezési tárgyalásokról való kilépését jelentette be a szakadár Dnyeszter menti régió, válaszul az Ukrajna által bevezetett új vámszabályokra – adták hírül orosz tömegtájékoztató eszközök.
Oroszország, amely bírálta az ukrán lépést, tényfeltáró szakértôket küldött az Ukrajna és a Moldovától elszakadt (nemzetközileg el nem ismert, de Oroszország által pártfogolt) Dnyeszter-vidék közötti határtérségbe.
Vladimir Voronin moldovai és Viktor Juscsenko ukrán elnök a múlt hét végén közölte, hogy ki kell teljesíteni a Dnyeszter-vidék gazdasági potenciáljának törvényesítését: más szóval a szakadár régió gazdaságát Moldova joghatósága alá kell helyezni.
Az új szabályok szerint az ukrán határôrök moldovai vámbélyegzôt követelnek meg minden olyan áru szállítólevelén, amely a szakadár régióból érkezik. Ez a követelmény lényegében leállította a szállításokat ezen a határszakaszon át. A személyvonatok jelenleg a Dnyeszter-vidéket megkerülve haladnak Moldovából Ukrajnába.
Tiraspol gazdasági blokádnak minôsítette az új rendszert, és lemondta a rendezési tárgyalásokat Chisinauval. Ilyen körülmények között nincs értelme folytatni a tárgyalásokat az 5+2-es formátumban (Moldova és a Dnyeszter-vidék, illetve Ukrajna, Oroszország, az EBESZ, az EU és az Egyesült Államok) – közölte Igor Szmirnov Dnyeszter- vidéki vezetô, aki szerint Ukrajna az egyik fél (Moldova) pártjára állt a konfliktusban, s ezért nem léphet fel többé a rendezés garantálójaként Oroszország oldalán.
Ukrajna és Moldova lépéseit támogatta Javier Solana, az EU külpolitikai fôképviselôje, s a chisinaui EBESZ-misszió. Az EBESZ égisze alatt folynak a békés rendezési tárgyalások (míg az EU és az Egyesült Államok megfigyelôként van jelen).
Ezzel szemben az orosz külügyminisztérium úgy vélte, hogy Tiraspolnak hátracsavarják a karját és megadásra kényszerítik.
A helyszín nem Jeruzsálem, hanem Buenos Aires, a Rio de La Plata partja, ahol a nemzetközi repülôtértôl nem messze felépítették a Tierra Santát (Szent Föld), a vallási témájú szabadidôparkot. Bár található itt papírmasé mecset és zsinagóga is, a fô hangsúly a kereszténységé és mindenekelôtt Jézus Krisztus életéé.
A látogató részese lehet a Megváltó születésének Fauré Requiemjének hangjaira egy mûanyag gyantából készített barlangban felállított életnagyságú jászolnál, ahol semmi és senki nem hiányzik a barmoktól a három királyokig. Ennek kijáratánál már meg is lehet váltani a belépôt "Jeruzsálembe", ahol találkozhatnak a templomból kiûzött kufárokkal, akik ezúttal vendéglôsként és szuvenírárusként is mûködnek. Húsvét elôtt megelevenedik a keresztre feszítés, színészek vonszolják végig magukat a keresztúton korbácsütések alatt, de a látogatók is cipelhetik a maguk keresztjét, Jézust és a "latrokat" követve. Maria Antonia Ferro, a park igazgatónôje szerint ez utóbbi esemény különösen "megható látvány". Másokat viszont az utolsó vacsora mûanyag-változata rendít meg.
Az igazgatónô, aki korábban tornatanár volt, majd díszlettervezô lett, azt állítja, hogy a Tierra Santa "spirituális hely, ahol a lélek megnyugvást lel". Így gondolja a Buenos Aires-i érsekség is, amely minden értelemben "áldását adta" a parkra. A hívôk többsége úgy is viselkedik, mintha valóban zarándoklaton lenne. De állítólag Izrael Buenos Aires-i nagykövetének is annyira tetszett a "siratófal", hogy magával vitt egy kis darabot belôle az igazi Jeruzsálembe.
Az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége Szórvány, Szociális és Ifjúsági Fôosztályának kezdeményezésére, valamint a Communitas Alapítvány támogatásával évente mintegy 30 diák részesül majd támogatásban annak érdekében, hogy szakdolgozatuk elkészítésével megkezdjék szakmai pályafutásukat, illetve, hogy magalapozzák jövôjüket a tudományos életben.
Kovács Péter ügyvezetô alelnök úgy értékelte, ebben az életkorban a legkisebb támogatás is döntô fontosságú lehet karrier alakítása szempontjából. Szerinte fontos, hogy lehetôséget teremtsenek a hallgatóknak arra, hogy itthon kutassanak vagy folytassák kutatásaikat. – Ez a havi 100 új lej értékû összeg egy apró segítség arra, hogy ez valósággá váljon – mondta.
A fôosztály reményei szerint a kutatói ösztöndíj hozzájárul egy fiatal szakembergárda felneveléséhez, de ennek révén olyan tanulmányok, tudományos munkák is születhetnek, amelyek elôsegítik az RMDSZ önkormányzati, illetve kormányzati tisztségviselôinek munkáját.
A kutatási prioritásokat az RMDSZ ügyvezetô elnöksége a fiatal kutatókkal közösen határozza majd meg, s ezek között kiemelt fontosságúak a következôk: összehasonlító tanulmányok a helyi önkormányzatok mûködésérôl, sajtóelemzés, valamint az internetes közélet elemzése.
A kutatói ösztöndíjjal párhuzamosan az ügyvezetô elnökség támogatja végzôs diákok, önkéntesek idegennyelv-képzését is a sikeres államvizsga érdekében.
Kisebbségek közéleti szerepvállalása
Kisebbségek szerepvállalása a közéletben – a konzultatív testületek szerepe címmel került sor nemzetközi konferenciára Brassóban az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala, a Külügyminisztérium és az Európa Tanács Emberjogi Igazgatósága szervezésében.
Philippe Boillat, az Európa Tanács Emberjogi igazgatóságának vezetôje megnyitóbeszédében elmondta, hogy Európa-szerte jellemzô a közösségi és egyéni jogok közötti szakadék fokozatos eltûnése. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a Kisebbségvédelmi keretegyezmény 15. cikkelyét az országok különbözô módon, a helyi sajátosságok függvényében alkalmazzák.
Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes nyitóbeszédében kifejtette: nem tartja elegendônek az oktatási, nyelvi jogok biztosítását az oktatásban, közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, véleménye szerint az identitás megôrzéséhez nagyon fontos az, hogy a kisebbségek részt vegyenek a róluk szóló döntések meghozatalában, illetve a sajátos problémáikról maguk dönthessenek.
A szövetségi elnök szerint kihangsúlyozandó, hogy az európai szakértôk is ugyanezt az álláspontot képviselik, amely mintegy megerôsíti RMDSZ-t a kisebbségi törvénytervezet elfogadásáért folytatott erôfeszítéseiben.
Dinu Patriciu, a Rompetrol csoport elnöke szerdán azzal vádolta a hatóságokat és Traian Basescu államfôt, hogy veszélyeztetik a Rompetrol mûködését és az alkalmazottak munkahelyét az általa túlkapásnak tartott vizsgálat révén.
"Basescu elnök a fejemet akarja" – szögezte le Patriciu sajtótájékoztatón.
A Rompetrol elnöke szerint Basescu felelôs a Romániában beindult "korrupcióellenes hisztéria" miatt.
"Ez az ember véletlenül került az ország élére. Igaza volt, amikor azt mondta, hogy a román népnek két kommunista közül kell választania. Egy materialista-dialektikus kommunista, és a kollektivizáció aktivistája között. A választás az utóbbira esett. Az országot egy populista demagóg ember vezeti, akinek semmiféle megoldása nincs a romániai társadalom fejlesztésére. És újabb mandátumot akar", fogalmazott Patriciu – jelenti a Mediafax.
Arra a kérdésre, hogy milyen helyzetben lett volna a Rompetrol, ha Adrian Nastase lett volna az államfô, Patricu azt válaszolta, Basescura szavazott, mivel a párt, amelynek ô is tagja, és még hosszú ideig egyszerû tagja lesz, egy szövetség része volt.
"A Rompetrol helyzetének nem kellene attól függenie, hogy éppen ki van hatalmon. Egy civilizált országban a politika reálisan elkülönül az üzleti szférától, nem mint Romániában" – tette hozzá Patriciu.
A Rompetrol elnöke törvénytelennek és alaptalannak nevezte azt az ügyészi döntést, amely kérte annak a részvénycsomagnak a zárolását, amellyel a hollandiai Rompetrol rendelkezik a romániai Rompetrol Finomítótársaságban.
"Az intézkedés illegális, mivel egy harmadik fél ellen irányul. Ellenem és az én vagyonom ellen kellene irányulnia. Az ügyészeknek nincs miért harcolniuk a Rompetrol alkalmazottaival. Az én vagyonom kétszer- háromszor nagyobb, mint a lefoglalás értéke. Ez egy újabb megfélemlítési próbálkozás" – mondta Patriciu.
A zárolás miatt a Rompetrol Finomító részvényeinek tôzsdei tranzakcióját szerdán leállították.
Az idegenforgalom az idén várhatóan 9,2 százalékkal bôvül az országban, és a 2007-2016 idôszakban évi 7,9 százalékkal, gyorsabban, mint a román gazdaság egésze.
Ezzel Románia Montenegro, Kína és India után az Idegenforgalmi Világtanács (WTTC) adatai szerint a negyedik leggyorsabb ütemben fejlôdô idegenforgalommal rendelkezik.
Az idegenforgalom abszolút ütemû bôvülését tekintve a WTTC három másik kelet.-európai országgal – Horvátországgal, Albániával, és Lettországgal együtt – a világ elsô tíz országa között van.
Viszont a román idegenforgalom abszolút értékben csak a 65. a világon, és 162., ami az ország gazdaságához való hozzájárulás arányát illeti jelenleg.
A 2007-2016 idôszakban az ágazat már a GDP 4,8 százalékát adná, és a teljes foglalkoztatottak 5,8 százalékát foglalkoztaná.
A nemzeti turisztikai hatóság, (ANT) középtávú stratégiája szerint, a romániai idegenforgalom élénkítését tûzte ki célul: egyrészt a külföldi turisták számának növelésével és külföldi befektetôk Romániába vonzásával, illetve a hazaiak utazásainak ösztönzésével.
Tavalyelôtt 6,6 millió külföldi kereste fel Romániát, miközben 6,972 millió román állampolgár töltötte külföldön szabadságát, az ANT adatai szerint. A külföldiek 95 százaléka utazási irodák szervezésében érkezett Romániába.
A román idegenforgalom 2007-2013-as fejlesztési stratégiája szerint 2007-ben a szállodák és vendéglátóhelyek 7,3 millió turistát fogadnak majd. Az érkezôk számát 2013-ig 12,6 millióra várják nôni.
Tavalyelôtt 79 ezer személyt foglalkoztattak az idegenforgalomban, 2007-re az alkalmazottak számát 150 ezerre, 2013-ra 400 ezerre várják.
Januárban 1,77 milliárd euró értékben exportált Románia, 16,9%-kal többet, mint a tavalyi év azonos idôszakában – szögezte le Winkler Gyula kereskedelmi ügyekkel megbízott miniszter a külkereskedelmi részleg márciusi közlönyében.
Az export összetételében azon termékek részesedése növekedett a legdinamikusabban, amelyeket fejlett ipari ágazatokban állítanak elô, nagy hozzáadott értékkel rendelkeznek és magas versenyképességgel bírnak a külföldi piacokon. Ilyenek a szállításban használt eszközök, kiegészítôk (+91,8%), kôolajipari termékek (+82,1%), mûanyagipari termékek (+40%), gépek és elektronikai berendezések (+38,9%), bútor (+9,2%).
A legfontosabb külföldi piac továbbra is az Európai Unió, elsô helyen áll Olaszország (18,6% a januári export értékébôl), ezt követi Németország (15,6%), Franciaország (7,6%), Nagy-Britannia (5,0%), Magyarország (4,6%), Ausztria (3,5%). Az export tekintetében a nem EU-s piacok között elsô helyen szerepel Törökország (6,1%), majd Bulgária (3,3%), az Amerikai Egyesült Államok (3,2%).
Az import összértéke januárban 2,4 milliárd eurót ért el, ami 2005 decemberéhez viszonyítva 699,7 millió eurós csökkenést jelent.
A külkereskedelmi mérleg deficitje az év elsô hónapjában 25,8%-kal volt kisebb a 2005-ös év havi átlag deficitjénél és ugyanakkor 50,5%-kal volt kevesebb mint a tavaly decemberben elért kereskedelmi deficit.- tette hozzá a megbízott miniszter.
A közlekedési és idegenforgalmi minisztérium három év alatt 25 millió eurós beruházással építési és korszerûsítési munkálatokat kezdeményezett a vasútnál. Az elsô szakasz mintegy 45 vasúti híd felújítását öleli fel, a munkák 2008-ig tartanak. A pénzt az állami költségvetés adja.
A program két további szakasza 2008-ban, vagy 2009-ben indul és 2012-ben ér véget a tervek szerint, 32,4 millió eurós beruházással, 17 vasútvonal felújításával. Ezt részben hazai, részben külföldi fejlesztési forrásokból teremtik elô.
A harmadik felújítási szakaszban további 30 vasúti híd újul meg, 55 millió euró feletti összegbôl, de erre egyelôre külföldi befektetôket nem sikerült találni.
Februárban közölték, hogy a nemzeti vasút- üzemeltetô társaság, a CFR új elektronikus jegykiadási rendszert vezet be 350 állomáson és utazási irodánál, 25 millió dolláros összköltséggel. Az új rendszer mintegy 45 másodpercre csökkenti a jegykibocsátás átlagos idejét, megszüntetve a jegytípusok különbözôségeibôl, illetve a kivételekbôl adódó hosszas jegykiállítást.
Az elektronikus rendszert eddig 42 állomáson és utazási irodában vezették be, országos elterjesztése 2007 végéig várható.
Tavaly szeptembertôl 2007. decemberig negyedévenként reálértéken 5-7 százalékkal emelkednek a vasúti szállítási díjak. Az idôszak egészében így 50-60 százalékos tarifaemelkedés várható.
Az intézkedést a román államvasutak hosszú távú válságának elkerülésére hozták, a vasút stratégiai terve keretében. A vasúti személyszállítás díjait a közlekedési minisztérium felügyeli, és a kormány jóváhagyása nélkül a vasút üzemeltetôje nem módosíthatja azokat: saját hatáskörében csak az inflációhoz igazíthatja, ha az utolsó tarifaemelést az infláció 5 százalékkal meghaladja.
A stratégiai tervben a román vasutak helyzetével kapcsolatban megállapították: a munkaköltségek az üzemeltetési költségekben csupán 20 százalékot tesznek ki, miközben az európai átlag 40-50 százalék.
A stratégiai terv megállapításai szerint az üzemanyag, az áram és a vagonárak jelentôsen növekedtek az elmúlt évek alatt, és a hatóságok szerint ez arra vezetett, hogy a vasúti szállítás költségeihez az állami hozzájárulás aránya meghaladta az európai átlagot, míg az utasok által fizetett díjak jóval az európai átlag alatt vannak. A bevételek hiánya miatt a vasút üzemeltetôje nem tudja fizetni kötelezettségeit a vasúti infrastruktúra kezelôjének.
A Magyar Televízió hivatalosan is elküldte felajánlását az Erdélyi Magyar Televízió ügyét gondozó Janovics Jenô Alapítványnak. Rudi Zoltán, a nemzeti fôadó elnöke Nagy Zsoltnak, az alapítvány elnökének írott levelében megerôsítette, hogy az m2-n kész mûsorsávot, úgynevezett ablakot nyitni a most szervezôdô csatornának. Ismételten hangsúlyozta, hogy az önzetlen javaslatától anyagi hasznot nem remél, sôt, 151 ezer órányi anyagot tartalmazó archívumával és szakemberek képzésével támogatná a nemes kezdeményezést. Az m2 programigazgatója, Kósa Somogyi György hozzáfûzte, hogy munkatársaival készen állnak a terv megvalósítására. Felvetette, hogy a különbözô idôpontokban jelentkezô ablakokra is látna realitást. Az alapítvány kedvezô döntése estén már nyáron elindulhatna a kísérleti adás. Az MTV elnöke a felek álláspontjának tisztázása érdekében további tárgyalásokat javasol.
A mûsorszolgáltatóval szemben – hiszen alapvetô emberi jogainkban rövidít meg, amikor például minden értesítés, bocsánatkérés stb. nélkül "eltünteti" az egyetlen tekintélyes zenei csatornát, ezzel egyben mélyen alábecsüli elôfizetôit, gondolván, hogy épeszû ember nem néz komolyzenei koncertet Erdélyben... De alapvetô jogainkban sért akkor is a szolgáltató cég, amikor nem kínál lehetôséget arra, hogy magyar elôfizetôi az Eurosporton például anyanyelvû sportközvetítéseket láthassanak. Hargita megyében bekapták a nézôk a mézesmadzagot. Azt hitték, papsajt. Borbély László kollégám írta a keddi Hargita Népében: "Véget ért a téli olimpia, szûkösebben mérik a magyar szót a kábeltévén Csíkban: az Eurosport programját megint csak román nyelven hallgathatják az elôfizetôk. Két hétig úgy hittük, nemcsak a pénzünk érdekli a kábeltévé- társaságot, meghallja, meghallgatja kívánságainkat is. Tévedtünk, nem sokáig volt így. A társaság helyi megbízottja azt nyilatkozta az egyik lapnak, figyelembe kell venniük a csíkszeredai lakosság nemzetiségi összetételét, és ezért továbbítják a hálózaton az Eurosport román változatát. Nem mondta komolyan, vagy maga sem figyelt saját szavaira. Tökéletesen egyetérthetünk ugyanis kijelentésével, valóban illene szem elôtt tartaniuk a nemzetiségi arányokat. Korántsem úgy értem ezt, hogy a román változat mellôzésével halljuk az Eurosport magyar hangját, az viszont jogos elvárás, hogy a román mellett a magyar is állandóan ott legyen a csíkszeredai alapcsomagban. Aki magyar, anyanyelvén akarja hallgatni a sportközvetítéseket, ettôl még nem szeparatista, s a többségiek által rettegett székelyföldi autonómia sem valósul meg egyetlen gombnyomásra. Ha mûszaki feltételeik lehetôvé tették, hogy a téli olimpia idején mind a román, mind a magyar változatot közvetítsék, megtehetnék máskor is. Megtehetnék, ha szempont volna a tulajdonosoknak elôfizetôik meghatározó többsége óhajának figyelembevétele. Ha a szolgáltató minden politikai színezetû magyarázkodás helyett a szolgáltatását igénybe vevôk elvárásait tartaná szem elôtt. Elvégre nélkülünk, pénzünk nélkül – amibôl évrôl évre egyre többet kérnek – nem létezhetnének."
Mit mondhatnánk mi, Maros megyeiek? A mi Eurosportunk nem beszélt magyarul eddig még soha. Van-e olyan fogyasztóvédelmi, érdekvédelmi szövetség, civil szervezôdés, emberjogi szervezet, amely végre felfigyel erre az enyhén szólva fura "jelenségre", és felvállalja ezt az ügyet? Vagy a kora tavaszi nacionalista kurzus fölerôsödése miatt ajánlatosabb, ha a nyári olimpiáig szépen befogjuk a szánkat?!
Idôrôl idôre felemeljük a hangunkat, az ujjunkat, szemünket és tiltakozást jelentünk be, vigyázat, kedves Budapest (Gyôr, Debrecen, Nyékládháza – tetszôleges sor), nem kérünk a magyar közélet (politika) kellemetlen, csúnya, erkölcstelen, rettenetes, ficamos jelenségeibôl. Mi kizárólag a szépre és jóra, a nemes és emelkedett eszmékre, tettekre és bajnokokra, dívákra vagyunk kíváncsiak. Kérem, hagyanak ki, hanyagoljanak el, kalandorok, politikai pártvezérek és ostorhegyesek kíméljenek. Egyre inkább retorikai kívánalom.
Azaz szelíd óhaj marad csupán. Mert nem lehet egy cenzúrát nem ismerô, jól és többszörösen átjárható világban ennek a szelekciónak érvényt szerezni. A globalizáció egyben a magyar közélet globalizációját, integrálódását is magába foglalja. Hiába vagyunk más országban a történelem kényszere folytán, már nem helyezkedhetünk arra a kényelmes álláspontra, hogy kérem, a magyar közéleti áramlatok, vélemények és cselekvések, jogszabályok, eszmék, könyvek és újságok, tévéadások udvariasan torpanjanak meg Biharpüspökinél vagy Szatmár- peténél, Kürtösnél és Nagylak elôszobái elôtt, várják meg, míg a jóságos határszemlészek és bölcs szellemi vámbakterek átvizsgálják és megemésztik a kihívást: használ-e ez Kismagyar Kisbálintnak Kakasszent-mártonban? Hasznos, javallt amaz Tuba Ferkónak Baczkabarackoson? Vagy vissza kellene mindent fordítani, mint egykor, mert ellenkezô esetben a mi közéletkénkben is csupa kóros és ártó jelenség fogja felütni a fejét, elfonnyad a gyümölcs és nem szökik kalászba a köles a Kölesér innensô partján?
Akár akarjuk, akár nem, része(sei) vagyunk annak a magyar közéletnek, választási kampánynak, amely odaát zajlik, már abban is, ahogyan naponta kinyitjuk a rádiót és a tévét – különbözô irányzatok jönnek át a távolság és az éter közegén –, végigböngésszük a napilapokat, kíváncsiak vagyunk, mit mondanak errôl vagy arról Ôk és Ôk, vagy egyre inkább, ahogyan belenövünk észrevétlen a Mi és Ôk kettôsségébe, már nem is létezünk ellentmondások és a másik oldal nélkül.
Továbbá: évente több ízben utazunk át a fenti határállomásokon, hosszabb idôt múlatunk a Váci utcában és a különféle magyar fôtereken, hivatalokban, színházakban, lakótelepeken, bevásárló gôzfürdôkben, minden magyarnak rokona és barátai, ismerôsei, volt munka- és osztálytársai bütykölnek odaát gépet, sajtot, lantot, kardot, könyvet, fogat-ínyet és nyugdíjszelvényt, meghallgatjuk az ô véleményüket, a befolyásuk alá kerülünk (?). Amióta van hivatalos szintre segített, a határokon átnyúló kisebbségpolitikai élet, vannak testületek, pályázatok, pénzek, tanulmányok és ügyintézés, az a tünemény, hogy mi mentesek marad(t)unk a magyar közélet hullámzásától, nem valósabb, mint mondjuk az a hit, hogy a hét törpe és Hófehérke soha sem létesítettek egymással testi kapcsolatot. A vicc szerint az ellenkezôjét hét kis találat jelzi Hófehérke intimitásán.
Lehet kérni, hogy ne vonszoljanak bele szûk érdekközösségi csapdáikba. De még inkább meg kell tanulnunk válogatni, választani, ítélkezni. Önítélet, saját választás, felelôsségvállalás, ez lehet a dolgunk. Kevés és nem biztos, hogy hatásos. De legalább megpróbáltuk. Vagy elfordulunk mindentôl, amit a 21. század nyújthat a magyar–magyar kapcsolatokban, paplan alá bújunk, olykor fellapozzuk a többségi sajtót és válogatunk a rólunk szóló többségi véleménykínálatból. Az sem kimondottan édenkerti fürdôzés.
Hírt adtunk arról, hogy ünnepi kórushangversenyre készülnek a marosszentgyörgyiek. Április 23-án, vasárnap a marosvásárhelyi Kultúrpalota ad otthont a Negyven év hûség – alázat a zene és a közösség szolgálatában elnevezésû találkozónak. A hangverseny a Szentgyörgy Napok jeles eseménye. Hét kórus lép fel, nyolcadiknak vendégként a Laudate Dominum. A hétbôl hat dalkar Marosszentgyörgyön énekel. Nem mindennapi teljesítmény ez erdélyi viszonylatban. A Reménység kórus a református közösség kebelében jött létre 1986-ban, harminc-ötven tagot számlált. Vezetôje maga a lelkész, Adorjáni László. 1990-ben Bálint Jenô és Adorjáni László lelkészek az RMDSZ akkori vezetôségével ökumenikus kórust alapítanak. Vezetésére Hajdó Károly karmestert kérik fel, aki feleségével, Mária tanárnôvel együtt szakértôen vezette azt. Elsô bemutatkozásuk a II. Református Világtalálkozón volt, Magyarországon.
A kórus 1993-ban vette fel a Soli Deo Gloria nevet. Adorjáni lelkész és Adorjáni Irén asszony közremûködésével kapcsolatot teremtettek a Wierden Hoop op Zengen holland kórussal, amelyet 1995-ben vendégül is láttak. A következô esztendôben viszonozták a látogatást, majd ezt követôen 1996-ban a kórus kettészakadt.
1996 szeptemberében új fejezet kezdôdött a marosszentgyörgyi református egyház történetében. A kórus a Reménység nevet vette fel. Karvezetôje az akkori kántor, Szász Hilda. 1997 szeptemberében a kórust Kiss Árpád és Márton Zsolt vezeti. 1998 márciusában Szilágyi Barna-Bélát választják meg kántornak, ô a karnagya ma is. Még abban az évben részt vesznek a nagykôrösi és a hollandiai kórustalálkozókon. 2000-ben ott vannak a IV. Református Kórustalálkozón, fellépnek még Gödöllôn, Monoron, Gombán. Ekkor alakul ki kapcsolatuk a pomázi református egyház Psalmus kórusával; ez a kapcsolat máig tart.
A kórus 1998 óta rendszeresen jelen van a szászrégeni, marosvásárhelyi, körtvélyfájai kórustalálkozókon. A Reménység kórus taglétszáma 30. (1997-2000 között mûködött ifjúsági kórus is, Szász Hilda vezetésével.) A kórustagok egymás megbecsülésében, a karnagyra és a kórustársakra figyelésben, az áldozatos munkában találják meg a közös hangot, amely a többszólamú ének útján jut el a hallgatósághoz, a hit, remény és szeretet jegyében.
Sosem jártam Baja városában, mégis, más, hasonló európai településekkel egybevetve kapcsolatom máris intenzívnek mondható. A tavalyi erdôszentgyörgyi Szent György-napon ismerkedtem meg Tóth- Bodor Zoltánnal, aki Bodor Péter unokájának tartja magát, kályhaépítô keramikus és kitûnôen gitározik, magyar költôk általa megzenésített verseibôl meg a saját alkotásaiból adott elô, CD-jét szeretettel hallgatom ma is. Elkísérte felesége, Kovács Aranka, általuk jutottam hozzá néhány laphoz, folyóirathoz, kötethez, amelyek némi betekintést nyújtottak a város életébe. Innen "ihletôdve" közöltünk összeállítást a Múzsában bajai költôk tollából. Most kedves meglepetésként kézbesítette a posta a mûvelôdési élet egyik kovászának küldeményét, benne a városi könyvtár irodalmi köre negyedéves kiadványának példányaival és egy antológiával. Dr. Micha Ottóné Ablonczy Ágnes Budapesten született, tízgyermekes református lelkészi családban, orvos férje Baján jutott álláshoz, s ô természetesen vele jött. "Hat gyermekünk született, velük otthon maradtam sokáig, de még a nyolcvanas évek közepén sem kaptam pedagógusi állást vallásos voltom miatt – emlékezik. – Így lettem gyermekkönyvtáros. Jóféle kényszerûséggé lett, hisz szeretem a gyerekeket is, meg a könyveket is, s jöhettek körém saját gyermekeim is. Írni csak akkor kezdtem, mikor gyerekeim megnôttek, s csendesedett, üresedett a ház. Így elsô kötetem is elég sokára jelent meg. Elôbb a mesék, aztán a versek. Vállalkozó szellemû ember vagyok, bár hatvan felé közeledve kicsit csökkent már a lendület. Mikor könyvtáros lettem, szervezni kezdtem az úgynevezett olvasótáborokat, ahol tizen-, huszonévesekkel beszélgetünk egy-egy témáról. Minden napra olyan ismert elôadót hívunk, aki szívesen vall a maga életérôl, tapasztalásairól. Huszonegy év óta. Tavalyi témánk volt: Angyalok ugrókötele, mottóink: "...ne vakítsd meg a lelkemet, / néha engedd, hogy mennybe lásson" (József Attila) és "Meg kell tanulnunk olvasni a világot, mert más élni a világot és megint más olvasni benne." (Pilinszky János) Az idei témánk: Arcunk, álarcaink. Most szervezem... Az ország minden sarkából jönnek az ifjak. Többnyire egyetemisták, visszajárnak, hozzák barátaikat. Esetleg szeretettel látunk néhány ilyen érdeklôdésû marosvásárhelyi fiatalt is. Elôször a változások után, a kilencvenes évek elején vettek rá, hogy megjelenjek egy városi antológiában, s ott hangzott el, a bemutatót követô beszélgetés során, hogy az alkotók igényelnék, össze kellene gyûjteni a helyi és környékbeli írogatókat... Tíz éve alakult meg az Ady Endre Könyvtárban városi irodalmi körünk – Sugovica-parti város lévén –: a Sugó-kör. Körünkbe invitáltuk a helybeli, illetve környékbeli tollforgatókat. Hetenként találkozunk a könyvtárban, tízen-tizenöten alkalmanként. Jókat beszélgetünk, gondolkodunk a világ dolgai felôl, s közben felolvasunk – hol a magunk alkotását, hol másokét –; értelmezünk, értékelünk... Negyedévenként jelenik meg házi szerkesztésû kiadványunk, a Jelkysváros (Jelky András világutazó nevébôl, akire városunk polgárai igen büszkék). Amikor csak tehetjük, esztendô végén kiadunk egy antológiát, s lehetôséget kap évente egy valaki, hogy a Sugó- kör füzetek soron következô darabjában bemutatkozhasson az olvasóknak. Nem állítom, hogy mûködésünket a város fölöttébb méltányolja. Ha vannak is magukat mûértônek tartók, azok úgy gondolják, hogy csak "fentebb", megyeszékhelyen, fôvárosban terem igazi alkotás... Ez persze idônként kedvünket szegi, de többet jelent a jóféle összetartozás, együttgondolkodás, semhogy a szûk látókör, a nem értés miatt feladnánk. Sajnos, nagyon nem befogadó a megyei irodalmi újság sem, a kecskeméti Forrás. Még olyan szerzônktôl sem kért-közölt írást, akit a milliós díjakat osztó pályázat (Kulturális Örökség Minisztériuma) mûértô csoportja jónak értékelt, harmadik díjas volt. Persze, tudom-látom-értem: kevés a pénz, mindenki csak a maga szûkebb körét, s legfeljebb oda-vissza egymást, s az országosan ismert "nagyok" megjelenését támogatja. Pedig egy megyei támogatású irodalmi lapnak megyei merítésûnek (is) kéne lenni. A maga érdekében is. Úgy gondolom, ezen a beszûkülésen is múlik a széles körû érdektelenség."
évek óta ismét meg ismét, és írom (ezeken a hasábokon is), hogy hibásan, elferdített formában látható Marosvásárhelyt a Dózsa György utca neve. Nincs ennek a javító szándékú, helyesbítô megszólalásnak semmi eredménye.
Valamikor, nem is olyan régen, valakik kisajátító hevülettel Doja Gheorghénak keresztelték át a hajdani székely-magyar Dózsa Györgyöt, s ez a vétség ott díszeleg végig a hosszú Dózsa György út házainak falain. De nem csak itt: másutt is – román nyelvû történelmi kiadványokban, tankönyvekben, sajtóban, mindenfelé. Füle botját se mozdítja senki illetékes a régóta és vitathatatlanul szükséges helyreigazítás érdekében.
Hiába mondom – továbbá –, hogy Chinezu Pavel nevezetû személyiség soha nem élt ezeken a tájakon, de másfelé sem, tehát legalábbis botorság volt annak idején ilyen utcanevet kitalálni emitt, a Maros középsô folyása mentén. Élt azonban Magyarországon egy Kinizsi Pál nevû vitéz, aki 1479. október 13-án a már-már elvesztett kenyérmezei ütközetet a magyarok javára döntötte el, s akit Mátyás király a törökök elleni harcokban tanúsított hôsiessége jutalmául temesi bánná, majd Bihar vármegyei fôispánná emelt és számos birtokkal ajándékozott meg. Azonban errôl a Kinizsi Pálról, úgy tûnik, semmit sem tudtak, semmit sem hallottak a közelmúltbeli utcanév- ügyintézôk. Kitalálták helyette Chinezu Pavelt.
És Matei Corvin? Aki magyarul – ugye – Corvin Máté lenne. De ez a Máté történelmünkben ismeretlen. Élt azonban ama Mátyás, az igazságos, aki Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fiaként Magyarország, Csehország királya, Ausztria hercege volt annak idején (született 1440. február 23-án, Kolozsvárt). Ôrá emlékeztetne városunkban a sportpálya közeli tér neve? – kérdezheti tûnôdô csodálkozással a vándor, mikor megpillantja ezt a furcsa feliratot.
Meg aztán mit vétett szegény Varga Katalin (a kôhalomszéki Halmágy faluban, Varga János és Rozsondai Katalin leányaként született 1802. augusztus 22- én s a maga korában börtönbüntetést is szenvedett az erdélyi román jobbágyok védelmében folytatott küzdelmei miatt), hogy jelenleg Marosvásárhelyt Varga Ecaterina néven szerepel az utcanévtáblán? (Amikor – nagyon is helyénvaló módon – van hála istennek ebben a városban Borsos Tamás, Köteles Sámuel, Arany János, Bartók Béla, Márton Áron stb. utca is. (És csak itt-ott hiányzik e nevekrôl egy-egy ékezet…)
De hát minden jel szerint hiába mondom, amit mondok, és hiába írom, amit írok – újra meg újra. Teszem ezt – mégis – azzal az óhajjal, hogy illetékes beavatkozás történjék ezeknek a sértô ferdeségeknek a mielôbbi helyreigazítása érdekében. Hogy a mi Dózsa Györgyünk visszanyerje eredeti nevét – Marosvásárhelyen is. Mindenfelé. És Kinizsi Pál is. Hogy a történelmi múltat hitelesen, ferdítésektôl és kisajátításoktól mentesen jelenítsék meg az utcanevek (is) …
Mégis, minden süketség ellenére: mondom és mondom. Mert egyszer – valamikor – hátha…
Kosárlabda
Ismét az Atlassib Nagyszeben lesz a ligeti sportcsarnok vendége szombaton a férfi A-osztályos kosárlabda- bajnokságban, miután korábban barátságos mérkôzésen és a Románia-kupa keretében játszott a házigazdák ellen. Az elsô mérkôzés után azonban sok minden megváltozott, ha az elsô alkalmakkor a marosvásárhelyiek biztos áldozatokként léptek pályára, most megpróbálnak meglepetést okozni. Már a legutóbbi találkozón is csak úgy tudtak a szebeniek nyerni, hogy mindvégig az alapembereket tartották a pályán.
Terry Cooper, a hazai együttes játékirányítója, aki éppen Nagyszebenben szenvedett bokaficamot, a visszavágóra készül, s reményei szerint addigra teljesen helyrejön a bokája is. – Meggyôzôdésem, hogy képesek vagyunk a meglepetésre – nyilatkozta a Népújságnak –, csupán el kell hinnünk, hogy képesek vagyunk rá. A legnagyobb gond a BC Mures csapata estében – vélte Cooper –, hogy megijednek a lehetôségektôl, ha azonban végig azt nyújtják, amire képesek, akkor Nagyszeben ellen is gyôzhetnek. Az amerikai irányító szerint meg kell szokniuk, hogy fizikai szempontból is keményebben harcoljanak, s kifejtette: Nagyszebenben két barátja játszik, még az Egyesült Államokból, ám amikor pályára lépnek, akkor minden baráti érzelmeket félretesznek.
A BC Mures – Atlassib Nagyszeben mérkôzés szombaton 18 órakor kezdôdik a ligeti sportcsarnokban.
Nôi röplabda, A-osztály
CSU Neumarkt Marosvásárhely – CSU Metal Galac 3:2 (20, 20, -18, -22, 9)
CSU Neumarkt Gaz: Bardócz – Capatâna, Herlea, Zanfir, Hosu, Ciubuc. Libero: Rafa. Cserék: Burcea.
CSU Metal: Neaga, Onyejekwe, Ionescu, Ljulenova, Albu, Avramovics. Libero: Pristavu. Cserék: Constantinescu, Trica, Cojocaru, Dumitru.
Vezették: Nicolae Calimac (Kolozsvár), Vasile Dusa (Zilah).
CSU Metal Galac – CSU Neumarkt Gaz Marosvásárhely 1:3 (- 19, -21, 26, -14)
CSU Metal: Neaga, Ionescu, Ljulenova, Albu, Cojocaru, Dumitru. Libero: Pristavu. Cserék: Onyjejekwe, Trica, Avramovics, Alexandru.
CSU Neumarkt Gaz: Sztevanovity, Capatâna, Herlea, Zanfir, Ciubuc, Hosu. Libero: Rafa. Cserék: Bardócz, Demian.
Vezették: Vasile Dusa (Zilah), Nicolae Calimac (Kolozsvár).
Mindkét mérkôzést Marosvásárhelyen játszották a helybéli CSU Neumarkt Gaz és a CSU Metal Galac között az 5-10. értékcsoport keretében. Eredetileg szerdán délután kellett volna találkoznia a két együttesnek a ligeti sportcsarnokban, s a galaci mérkôzésre április 4-én kellett volna sort keríteni, ám olyan okokból, amelyekre nem sikerült választ kapnunk, mindkét találkozót lejátszották Marosvásárhelyen, kedden és szerdán. A legfurcsább az egészben, hogy a mérkôzéseket szinte titokban szervezték meg, sem a sajtót nem értesítették, sem plakátokkal nem hirdették meg, mi több, szerdán 12 órától játszották le a találkozót, hogy még azok sem értesülhettek róla, akik délután esetleg megnézték volna a mérkôzést. Még érthetetlenebb, és különbözô, nem feltétlenül hízelgô találgatásokra ad okot, hogy elvileg e két együttes között dôl el az 5. hely kérdése, azaz a mérkôzés(ek) rangadónak számított(ak). Akkor meg mit szándékoztak takarni ezzel a titkolózással?
Márpedig az üres csarnokban a hangulat is olyan volt, amilyen a szervezés (csak a szerdai mérkôzésrôl szólhatunk, a keddirôl ugyanis csak szerda délelôtt, véletlenül szereztünk mi is tudomást!). A két csapat a gyengénél is halványabb játékot mutatott be, kedvetlenül, elképzelés nélkül, lanyhán játszottak, még az ifjúsági bajnokságban is szégyenletes szinten. Vajon ezt akarta titkolni a klubvezetés azzal, hogy semmibe vette a nyilvánosságot, s csúfot ûzött a röplabda megmaradt kevés nézôjébôl is?
A találkozókat egyébként a házigazdák megnyerték, így nagy esélyük van arra, hogy az idén is az 5. helyen végezzenek. Nagy ünneplésre azonban a közeli ismerôsökbôl álló 30 fôs "nézôsereg" elôtt nem került sor. A nézôk sorában valódi nézôk tulajdonképpen csak a BC Mures amerikai kosárlabdázói voltak, akik onnan szereztek tudomást a mérkôzésrôl, hogy megcserélték miatta az edzési programot.
Olvastam a Csapó I. József nyílt levelérôl szóló ismertetôt (Népújság, márc. 1.), és nekem is kedvem támadt, hogy nyílt levelet írjak. Nem rajongok a divatos dolgokért, s ha most mégis a nyílt levelek divatjának hódolok, azt kényszerbôl teszem: szavam nem juthat el másként a címzetthez. Nem Csapó Józsefnek írok, hanem az Olvasóknak.
Csapó I. József az Erdélyi Magyar Kezdeményezés egyik kedvelt vesszôparipáját lovagolta meg ismét, aszongya: "Magyar állami védôhatalmi státust kér a Székelyföld felett" – Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöktôl.
Ezt az ötletet Katona Ádám dobta be elôször a köztudatba, amikor nyílt levelet küldött Magyarország politikai vezetôihez és védôhatalmi kötelezettséget kért az utódállamok magyarsága számára. (Új Magyarország, 1993. nov. 3.) Az Országházban jót derültek a próbálkozáson és félretették az aktát a Komolytalan Ötletek Iratgyûjtôjébe. Aki ismeri a székely konokságot, az jól sejti, hogy a dolognak folytatása is volt. Két évvel késôbb szintén Katona Ádám kérte a védôhatalmi státust – ugyancsak nyílt levélben, ezúttal a kolozsvári napilap hasábjain. (Szabadság, 1995. aug. 22.) A címzett a magyar kormányfô és Göncz Árpád államfô. A válasz nem Budapestrôl, hanem Kolozsvárról érkezett, Dáné Tibortól, aki türelmesen megmagyarázta, hogy a nemzetközi jog szerint ez lehetetlen. (Szabadság, 1995. szept. 7.)
Ámde: Csapó I. József is konok ember, nem veszi figyelembe a szakember véleményét (vesd össze: Csapó I. József kukoricatermesztésbôl doktorált, Katona Ádám irodalomtörténetbôl, Dáné Tibor pedig jogból) és ismét beletenyerel a közepébe – feledvén azt, hogy 1995 óta történt egy és más. Példának okáért: Magyarország és Románia aláírta (1996. szept. 16.) és ratifikálta a két ország alapszerzôdését; továbbá: elôbb a Magyar Köztársaság, majd Románia (2004. márc. 29.) is belépett a NATO-ba. Ez a két tény kizárja azt, hogy a két szomszédos állam között valami védôhatalmi ez meg az jöhessen létre. Ezt minden felelôs politikus tudja, de Csapó doktor nem tartozik közéjük, tehát nem várhatjuk el, hogy fölfigyeljen az ilyen apróságokra.
Közbevetôleg elmondanék egy korabeli eseményt, amely azt jelzi, hogy az "erdélyi polgári szárny" vezetôi korántsem értek meg a politikai szerepvállalásra. Az alábbi példa is díjat nyerne a Szertelen Ötletek Versenyén. Máris mondom: Tôkés László 1996 ôszén azt javasolta – az SZKT-ban, teljes komolysággal! –, hogy az alapszerzôdést ne Temesvárott, hanem Világoson írják alá (RMSZ, 1996. szept. 9.). Engedtessék meg, hogy egy semleges ítész, Gabriel Andreescu véleményét idézzem Tôkés politikusi képességeirôl: "Különös figyelemmel kísértem Tôkés Lászlót Atlantában. Felszólalásait mindig pátosz fûtötte. A prédikátor hangja volt ez, aki a sokasághoz intézi szavait, és nem a politikusé, aki valamilyen részletkérdésben eredményt akar elérni. – Tôkés László mindig az abszolút értékek nevében beszél. A "kompromisszum" szónak az ô szemében nincs értelme. Hallatlan erô van a hangjában. Mint annak az embernek, aki különös élvezettel törekszik a mártíromságra. Tôkés László felszólalásai semmivel sem vitték elôre a Carter- központban megtartott tárgyalásokat. Ô nem tárgyal, hanem prédikál. Hitszónok, nem pedig politikus. Atlanta jelképes személyiségéhez, Martin Luther Kinghez hasonlítható, aki egy tömegnek volt a szellemi vezetôje, de ez a tömeg nem tárgyalt pártvezérekkel, hogy jogait elismertesse, hanem elárasztotta az utcákat." (Rövidített szöveg. Háromszék, 1995. márc. 23.)
Nem is lenne semmi baj, ha Csapó doktor csak a maga nevében beszélne, mert akkor mindenki elintézné egy legyintéssel. A baj ott kezdôdik, hogy a bukaresti hatalom (vagy annak egy része) úgy kezeli az ügyet, mintha a fölvetett kérdéseket az egész erdélyi magyarság fogalmazná meg, a Szász Jenô vagy Csapó doktor által meghirdetett balgatag dolgokat máson kéri számon. Egyesek tudni vélik, hogy Csapó doktor mögött tömegek állnak. Ez merô tévedés, de haladjunk sorjában. A politikai dramaturgia szabályai szerint csak annak lehet szava a színpadon, aki mögött választók vagy párttagok állnak. Katona Ádám mögött például a nyolctagú Erdélyi Magyar Kezdeményezés.
Csapó doktor a Székely Nemzeti Tanács nevében és elnökeként írta alá nyílt levelét, de ez az alakulat csak elméletben – ha úgy tetszik: a mesékben – létezik. Nem jogi személy, nincs a cégbíróságon bejegyezve. Az egész SZNT nem több egy kispályás focimeccs közönségénél.
Annak idején leírtam és közzétettem: a Székely Nemzet Marosszéki Tanácsának megalakulása jogilag semmisnek tekinthetô. Egyrészt azért, mert csak nyolcvan-kilencven résztvevôje volt a gyûlésnek, akik mindenféle megbízólevél nélkül sereglettek össze. Másrészt azért, mert az alakuló ülésen "egy valami nem volt, pontosabban valaki: kinevezett jegyzôkönyvvezetô. Emiatt az egész gyûlés nem ért többet egy kocsmai szóváltásnál. Ugyanis a jegyzôkönyvek vezetése nem kommunista találmány, amit kerülni (sôt: üldözni) kell, hanem ôsi szabály. Vesd össze: hiteles hely, hétpecsétes okmány, birtoklevél stb. – Ennyit az amatörizmusról." (RMSZ, 2003. okt. 16.) – Írásomat azóta sem cáfolta senki, tehát amit állítok, az érvényes.
Nem tévedek tehát, amikor kijelentem: amit Csapó doktor mögött látni vélnek, az nem tömeg, hanem árnyék. (Ennek okán ô sem székely, csak árnyékszékely.) Tovább megyek: az egész nemzeti-polgári-nemzetpolgári mozgalom (Reform Tömörülés, Polgári Szövetség, Fórum-mozgalom, EMNT, SZNT stb.) nem több lelkes amatôrök gyülekezeténél. Az eszmét ("a nemzet boldogulása és épülése") határozottan pártolom, a szereplôk jó szándékát sem vonom kétségbe, egyedül a "harci" módszereik megválasztását nehezményezem. Két kötetet töltöttem meg az amatôr politikusok baklövéseinek és beletenyereléseinek példáival, most csak a legfrissebbet mesélem: a minap elballagtam a Magyar Polgári Szövetség helyi székházába – közismert, hogy ott gyûjtik a Magyar Polgári Párt alapításához szükséges aláírásokat. Kértem egy pártprogramot, hadd tudjam meg, mit is ígérnek a polgárok a jámbor választónak. Nincs program! Úgy látom, még Kiss Kálmánon is túltesznek.
Csapó doktor legutóbbi rögeszméje megkoronázza az eddigi ötlethalmazt. Március 15-re népgyûlést hívott össze Székelyudvarhelyre, Székelyföld autonómiájának kikiáltására. Az ötletet Katona Ádámtól kölcsönözte, aki 1991-ben már elôadta ezt a tréfát – nem is farsangkor, hanem szüret idején (Agyagfalva). Az ötlet akkor sem volt sikeres, most sem mutatkozik annak. Úgy vélem: a Magyar Polgári Szövetség, az EMNT, az SZNT, az EMK és a többi árnyékszékely társulat prominens vezetôi azon ügyködnek, hogy lejárassák az autonómia eszméjét, ahelyett, hogy hasznosabb dolgokkal töltenék az idejüket.
Mi is lenne a hasznosabb dolog? A Nemzeti Oldal egyik elméleti szakembere (Borbély Imre) így fogalmazta meg: "tudásközpontú nemzetfejlesztés". Ezzel maradék nélkül egyetértek, bár saját pártom (Mörfi Barátai Frakció) programja ezt más szavakkal határozza meg: "össz-nemzeti okosodás". A lényeg: olvasni, tanulni. Az önrendelkezés felé a legbiztosabb utat az önképzés jelenti. Igaz ugyan, hogy nehézkes út – nemde könnyebb kivonulni az utcára, mint elolvasni egy angol nyelvû jogi kézikönyvet –, de az eredmény garantált.
Kedves Olvasók!
Bízom benne, hogy levelem figyelmes fülekre és értô elmékre talált. Ne pártolják azokat, akik az utcán akarják megoldani az erdélyi kisebbségek gondjait – nem kívánjuk még egyszer megszenvedni 1990 márciusát. Egyet mondhatok: hallgassanak a józan eszükre!
Marosvásárhely, 2006. március 8.
Tisztelettel,
A város központja a város kulturális és történeti múltjának helye, melynek megôrzése követelmény és szükségszerûség.
Marosvásárhely polgársága (lakói) által kialakított sok évszázados városmag megóvása, polgárai által kinyilvánított vélemény (szemlélet) szerint – természetesen a szakemberek szerint is – értéket jelent a város továbbélésében.
A város központja, a "Nagypiac" a déli, illetve az északi irányban kapcsolódó terekkel és azokat lehatároló különbözô magasságú és kialakítású épületekkel jellegzetes kispolgári városképet mutat, melynek egységét és hangulatos szépségét meg kell ôrizni.
A régi városrész értékét régi stílusos épületei és városszerkezete adja. A fôtér, valamint térkapcsolatai és azokra rávezetô utcái, közei a város eredeti képét mutatják. Igaz, hogy a piactér egységes régi képét a színház építésekor megbontották, s a színház zsebszerû tere új épületeivel zavaros városképet eredményezett. A város központjának és régi utcahálózatának részbeni átalakítása városképileg rossz eredményt adna. Így a fôtér két-oldali forgalmi útját továbbra is meg kell tartani, s ha szükséges, azokon a jármûvek behajtását csökkenteni. A kereskedelmi egységeket kiszolgáló jármûvek bejáratát vagy behajtási idejét korlátozni és szigorúan ellenôrizni kell. Mindez megoldható a párhuzamos utcákba és az egyes telkek benyúló udvaraiba való behajtással, ottani árulerakodással s a kereskedelmi egységekbe való behordással. Ilyen módon nem állnának órákat a szállító gépkocsik az üzletek bejárata elôtt, illetve az áru behordása nem akadályozná a járdán közlekedô személyeket. Érzékenyen változtatná meg a városmag utcáinak kapcsolatát és a gépkocsik forgalmát az Iskola utca meghosszabbítása, betorkollása a "körútra", a Cuza Voda utcába. Sok lakóház lebontásával, kisajátításával és az új utcavonal építészeti kialakításával járna ez az elképzelés, nem beszélve az anyagiakról. Erre példaként álljon a Dózsa György utcai csomópont mai napig meg nem oldott elképzelése.
A régi városrész régi épületeinek állagbiztosítása állandó feladatot jelent a város vezetôségének és az ingatlanok tulajdonosainak. Mindez egyéni és városgazdálkodási vonalon hajtható végre. A történeti városrész együttes megóvására szükséges anyagi alap mindenkor legyen biztosítva egyéni és közalapból. A városmag megóvásának lényege az állandó minôségi és változtatás nélküli fenntartása.
Marosvásárhely városmagjának történeti részét régészeti- muzeális területnek kell tekinteni. Forgalom szempontjából sétálóutcákat, tereket vagy korlátozott forgalmú utcákat kell létrehozni, mint a nagy világvárosok keskeny utcáin, ahol egyirányú forgalmat engedélyeznek. A sétálóutcák kedveltek, az utca vendéglôinek, cukrászdáinak teraszain hangulatos társadalmi életet látnak a sétálók.
A város központjában nem állandó vásárokat, gépkocsi-bemutatókat kell rendezni, hanem naponként kulturáltan kirakni és kínálni az árut, és megszabott órában tisztán hagyva szabaddá tenni az elfoglalt térrészt.
Örvendetes lenne, ha az alkalomszerû "kirakodó vásárhelyek" nem akadályoznák a téren való sétálási lehetôséget. A fôtér sétatér volt, s legyen az ismételten sétatér, kedvezô idô esetén.
Idôsebb Gagyi Péter
Bár lassan életem alkonyához közeledem, szívemben mégis magas hôfokon ég a sport, különösen a motorsport iránti szeretet, melynek gyökerei ma is értelmet adnak életemnek. Ezen szenvedélyembôl, ragaszkodásomból kiindulva kényszerültem, hogy tintába mártsam tollam és védelmére keljek a szászrégeni motokrosszpályának. Bár nem nagy reménnyel, ha arra gondolok, hogy a hidegvölgyi pályát, egykori nemzetközi versenyek színhelyét sem tudtuk megtartani magunknak.
Hónapokkal ezelôtt egy marosvásárhelyi motorsportbarát panaszkodott az újságban egy túlbuzgó tanító nénire, hogy az illetô aláírásgyûjtésbe kezdett a régeni terepmotoros-pálya megszüntetéséért. A napokban ebben az ügyben ottani motorsportrajongó (Magyari Levente) kérte a polgármester urat (hivatalt), hogy hagyják a pályát ott. De ez mind kevés a szorgalmas tanító nénivel szemben. Feltételezem, hogy kellô befolyásos háttér, talán rokoni kapcsolat is fûzi azokhoz, akiknek hatalmában áll megszüntetni a krosszpályát. Hisz a demokrácia nem csak azt engedi meg, hogy azt csináljunk, amit akarunk, hanem arra is jogot ad, hogy ne csináljuk azt, amit nem akarunk.
Ennek a tanító néninek a lelkében van egy icipici hiba. Hiányzik a szeretet azon embertársaival szemben, akik kitartó, fáradságos, kemény munkával és nem utolsósorban támogatás nélkül, anyagi ráfordítással mertek nagyot álmodni. Nagyot álmodni azok számára, kik szenvedélyesen szeretik a sportot.
Bizonyára emlékszik, még kell emlékezzen, hiszen unokája van, hogy a "hôn szeretett" rendszerben fizetéskor a borítékba egy-két színházjegyet csúsztattak. Tetszik, nem tetszik alapon, mert a színészeknek nem volt fizetésük és nekünk, melósoknak segíteni kellett rajtuk. Ezért mi nem kezdtünk aláírásgyûjtésbe, hogy a nemzeti színházat le kell bontani. A sport ellen akkor ön most miért teszi? Hisz ezek az emberek senkitôl egy garast sem kértek.
Sajnos, a tanító nénihez hasonló túlbuzgó emberek még voltak, akikért ma nincs Szászrégennek és Marosvásárhelynek (nem oly rég még elsô osztályban játszó) futballcsapata és nincs vízipoló- és hokicsapata, és nincs semmije.
Az egykor oly kedvelt Vointa strand medencéje ma az üres sörösládáknak, kacatoknak, a motorból leengedett fáradtolajnak ad kényelmes menedéket. Miért juttatták ezt a létesítményt is ide, drága jó tanító nénik? Miért kell ma is hátba szúrni azt, aki maradandót akar alkotni?
Van egy vicc. A gólya eszi a halvát. Hol kaptad? Adj egy kicsit, mondja a társa. Ez persze nem ad neki. Kérdi hát: – miért vagy ilyen rosszféle? Válasz: – csak.
Hasonló választ tudna adni Ön is, drága jó nagymama. A sok szorgalmas, lelkiismeretes sportszakember vergôdik, a megalázás határáig is eljut (lásd úszósport), hogy átmentsék a tehetséges fiatalokat a holnapnak, hogy utánpótlás legyen, hogy szülessenek új Nagy Mikiék, Breckner Gusztiék, Simon Feriék, Incze testvérek vagy az Ön városából Aszalos Gyusziék stb. és padlásig érne a névsor. Valamit tönkretenni legkönnyebb a világon. Megtanítani az egyszeregyre, megtanítani az 5-6 éves csöppségeket, hogyan kell a megzabolázott lóerôket két keréken vízben, sárban, hóban odakényszeríteni, ahová mi akarjuk.
Ez már sokkal nehezebb, sok munkát, áldozatvállalást követel. Tapasztalatom azt sugallja, hogy a motorozás bölcsôje a krossz. Ha úgy tetszik, ez a motorsport ábécéje, a motorsport fôtere.
Aki megtanul jól krosszozni (amit nem lehet elég korán kezdeni) az a motorsport minden nemében nagy teljesítményre képes. Példák igazolják.
A szakág ellenzôi mit sem tudnak mindezekrôl. Csupán annyit, hogy meg kell szüntetni, és ehhez még harcostársakat is verbuválnak.
Polgármester úr, az ön kezében a kenyér és a kés, annak szel kenyeret és akkorát, amekkorát akar. Én biztos vagyok abban, hogy sokunk nevében kérem, vegye oltalmába a régeni motorsport híveit és a pályát ott és úgy, ahogy van.
Hátha évek múltán a tanító nénibôl totyogó nagymama lesz és kíváncsi lesz unokájára, hogy a dobogó melyik fokára küzdötte fel magát, és akkor ott a pálya, kéznyújtásnyira. Talán akkor én is ott leszek, megbékélve a sorssal és azt mondjuk: megérte. Csak ezt a pici jót, ezt a pici szeretetet kell lelkébe préselni, kedves, jó tanító néni, és utána jön a szüret, az örömök szürete. Igaz, néha könnyes lesz a szemünk, hisz a sport kudarcot is hordoz batyujában, de ott a zsebkendô segít. A szakemberek elvégzik a dolgukat, híres motorost faragnak unokájából, akkor talán úgy ébred a nap, hogy békét hoz a pirkadat.