Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Minekután a prefektúra, a törvényesség betartása fölött ôrködô intézmény a hónap elején értesítette a marosvásárhelyi tanácsot, hogy törvénytelennek tartja azt a határozatot, amelyben július 1-ig felfüggesztették a távfûtési rendszerrôl való leválást, a közgyûlés csütörtökön elvetette a fôispáni hivatal érveit és megerôsítette a saját, áprilisi döntését.

Eszerint a városi tanács meggyôzôdése, hogy törvényesen jártak-járnak el, és ezt nyilvánosan is kifejtette a testület jegyzôje, Maria Ciobanu, aki szerint amit a törvény nem tilt, azt szabad. Ebbôl a logikából kiindulva sok mindent szabad tehát a tanácsnak. Szabad például korlátozni a lakos, fogyasztó, lakástulajdonos azon jogát, hogy megválaszthassa, melyik szolgáltató szolgáltatásait veszi igénybe, szabad kényszeríteni arra, hogy eszi-nem eszi, a távhôrendszeren maradjon akkor is, ha – tegyük fel – éppenséggel szociális okok miatt válna ki és nem a kiskazánosok sorát akarja bôvíteni. Szabad stratégiát és fejlesztést ígérni a fogyasztónak, azt, hogy majd egyszer, valamikor (vajon mikor?) jó lesz ez a rendszer, tehát maradni kell rajta, szabad a közpénzekre hivatkozva a mások jogait korlátozni, másokét, akik szintén adófizetôk és pénzükkel azt a szolgáltatást vásárolják meg, amelyiket akarják.

Egy ilyen korlátozó intézkedés bevezetése egy tervben levô és majd valamikor elkészülô stratégiára hivatkozva nem éppen fair dolog. Hiszen ezt a játékot már éppen 15 éve játsszák. Mintha a tanácstestület nem a választóik érdekeit, hanem a szolgáltató és a távfûtés hasznából részesedô más cégek érdekeit képviselné, akár a szabad szolgáltató- választás jogát is sértve.

Köztudott immár, hogy a nyugatabbra levô országokban a megfelelôen üzemeltetett távfûtési rendszer kifizetôdôbb és hatékonyabb, mint az egyéni kiskazános rendszer, az ügyfeleket azonban nem a fenti módszerekkel "fogják" és tartják meg, hanem jó minôségû, olcsó szolgáltatást nyújtva. A fogyasztó ugyanis nem balek, és azt a megoldást fogja választani, amelyik számára elônyösebb. Minôség és ár szempontjából. Csak meg kell teremteni neki a választás lehetôségét. Ha a beígért stratégia (tele van ilyenekkel a padlás) olyannyira jó és gyakorlatba ültetése tényleg rövid idôn belül megtörténik, akkor nincs miért aggódnia a tanácsnak, a távhôszolgáltatónak. Az sem kizárt, hogy lesznek, akik lemondanak a saját kazánról és visszakapcsolódnak a távhôrendszerre. Ha utóbbi valóban teljesíti az ígéreteket.

Egyelôre a helyzet az, hogy a tanács kitart álláspontja mellett, másodszor is megszavazva azt, amit a prefektúra törvénytelennek nyilvánított, az ügy pedig ezek után várhatóan a közigazgatási bíróságra jut. Ahol még hónapokig elhúzódhat. Mintha csak kiszámították volna (!), éppen addig, míg eljön az ôsz, és megkezdôdik a fûtési szezon, vagyis már nem engedélyezhetik a leválást. Addig pedig a lakosság azon részét, akik a rendszerbôl kiválnának, sakkban tartják azzal a magyarázattal, hogy az ügy tisztázásra vár, és amíg nem tisztázzák, addig nincs mit tenni.

Ezt a "játékot" folytatni nem egészen tisztességes…

Marosvásárhelyen a Bartók Béla nevét viselô utcában, a zeneszerzô mellszobránál kezdôdött a Bartók-emlékrendezvények sorozata. A tegnap délutáni koszorúzáson csupán maroknyi érdeklôdô jelent meg, míg a különbözô intézmények, civil szervezetek képviselôi elhelyezték a tiszteletük, szeretetük jeleként is értelmezhetô koszorúkat. A rendezvénysorozat délután Bartók emlékkiállítás-nyitóval, majd ünnepi hangversennyel folytatódott, ma délelôtt könyvbemutató és filmvetítés jegyében emlékeznek a világhírû zeneszerzôre. Az eseményekrôl a késôbbiekben részletesen tudósítunk.

Az RMDSZ kellô súllyal volt és van jelen a kormányban, az újraszervezés után is kellô súllyal kíván jelen lenni és reális, fontos területeken óhajt felelôsséget vállalni, nyilatkozta Markó Béla államminiszter a Népújság azon kérdésére, hogy milyen kilátásai vannak az RMDSZ-nek a kormányátalakítás során.

Véleménye szerint szükség van a kormányátalakításra, mert kis módosításokkal az elôzô kormányzat struktúráját vették át. Ennek a kormánynak más programja van, az ország is lassan más helyzetbe kerül, hiszen pár hónap van az EU- csatlakozásig. A kormány felépítése is kell ezeket a változásokat tükrözze. Az azonban értelmetlen lenne, hogy már most kezdjék osztani a koncot, mielôtt még megállapítanák, mit valósítottak meg, mi maradt hátra, melyik a legmegfelelôbb struktúra a tervek megvalósítására. Ez lenne a logikus, nem fordítva, reagált azokra a hírekre, miszerint már a koncon vitatkoznak.

Markó lényeges egyszerûsítést javasol: lehetne csökkenteni a miniszterek számát, de fôleg az államtitkárokét. Mint mondta, nem is tudja pontosan, hány államtitkár van a kormányban, elég lenne belôlük minisztériumonként egy a jelenlegi hat- hét helyett. A legnagyobb probléma – amellett, hogy nagyon szövevényes és sok pénzbe kerül, s a leépítésekkel sok pénzt meg lehetne spórolni – hogy nem igazán lehet tudni, fôleg az ügynökségek és hatóságok esetében, hogy mit is csinálnak pontosan.

Arra a felvetésre, hogy a megbízott minisztereknek kifele áll a szekere rúdja, azt mondta, hogy Borbély László az egyik legjobb miniszter, és a kormányátalakítás során rá lehetne bízni például a szállításügyi tárcát, az RMDSZ felvállalná ennek a felelôsségét

A madárinfluenza-járvány körül kialakult helyzetrôl az volt a véleménye, hogy figyelemelterelô manôver, és valakik úgy akarnak kibújni a felelôsség alól, hogy ujjal mutogatnak Magyarországra és Szlovákiára. Romániában szokás, hogy komoly problémákról úgy akarják a közvélemény figyelmét elterelni, hogy etnikumközi feszültséget szítanak. A SRI-re szükség van, de milyen titkosszolgálat az, amelyik hamis információkat juttat a sajtónak? A közvélemény mérgezése ilyen komoly kérdésben ronthatja Románia és két uniós tagország kapcsolatát. Az RMDSZ komoly elemzést végez, június végére határozott álláspontjuk lesz ebben az ügyben. A SRI fantáziált, nem tényekre alapozott, jelentette ki végül.

Ha fogynak az építôanyagok, ez azt jelenti, hogy fejlôdik a gazdaság – jelentette ki Borbély László közmunkaügyi és területrendezési megbízott miniszter tegnap az ötödik alkalommal megrendezett CAMEX kiállítás megnyitóján. Romániai viszonylatban az építôipart magánosították legelôször, és azóta is a legdinamikusabban fejlôdô ágazat a környezô országokhoz képest is. A mennyiség mellett pedig egyre fontosabbá válik a minôség, ezért hasznosak az olyan rendezvények, amelyek biztosítják a tanácsadás és a választás lehetôségét.

Az elmúlt év volt az elsô, amikor az állam nem maradt adós az építôipari cégekkel szemben – ez szintén hozzájárult az iparág fejlôdéséhez – tette hozzá Borbély László, aki a lehetôségeket is felvillantotta: a lakásépítést, valamint az infrastruktúra, utak, víz- és szennyvízvezetékek kiépítését támogatja a kormány. Sok látogatót és jó üzletkötést kívánt a kiállító cégeknek, hasonlóképpen Burkhárdt Árpád alprefektus és Bárczi Gyôzô alpolgármester, aki a város lakóinak lakásfelújítási törekvései mellett kiemelte a városvezetés terveit az útkorszerûsítés terén, illetve a Belvedere lakónegyed felépítésére vonatkozóan.

A szalag átvágását követôen a látogatók is megtekinthették a múlt évinél is gazdagabb felhozatalt kínáló 160 cég ajánlatát a külsô és belsô építkezési anyagok, szerelési berendezések, kellékek, építôipari gépek, szerszámok, elektromos vezetékek, út-, híd- és vasútépítési gépek, továbbá a tervezési szolgáltatások terén. Van tehát látnivaló a kiállításon, amelyet a sportcsarnokban és környékén ma és vasárnap 10-18, hétfôn pedig délután 2 óráig lehet megtekinteni.

A múzeumok nemzetközi napja alkalmából idôzítették csütörtök délelôttre a könyvbemutatót – említette meg Bónis Johanna, a Maros Megyei Múzeum igazgatója az aznapi rendezvényen. Az intézmény Baross Gábor utcai, tûzoltóság melletti épületében méltatott kötet régi hagyomány: a Marisia évkönyv legutóbbi, frissen megjelent XXVIII. száma a néprajzzal, népi kultúrával és népmûvészettel foglalkozik. Az igazgatónô nyitóbeszédében kihangsúlyozta: a kötetbemutatón túl a nap alkalmat ad muzeológusok találkozására, egymás munkáinak megismerésére.

A Marisia évkönyv ugyanezt teszi román nyelven megjelenô lapjain, hiszen az etnográfia területén munkálkodó muzeológus szakemberek dolgozatait, tudományos munkáit tartalmazza, különösen gazdag képanyaggal – állította a méltató, Pop Valer. 1965-ös elsô megjelenése után öt évvel, az ötödik évkönyvtôl viseli a Marisia nevet. A jobb áttekinthetôség érdekében ezúttal három kötetben jelennek meg a munkák, a bemutatott néprajzi témájú az elsô a sorban.

A szóban forgó kiadvány mellett két másik kötet is bemutatásra került: a múzeum aligazgatója, dr. Virgil Pana Minoritari si majoritari în Transilvania interbelica (Kisebbségiek és többségiek a két világháború közötti Erdélyben) címû kötete tárgyilagos, politikai felhangoktól mentes, leginkább gazdasági problémákkal foglalkozó, valóban tudományos munka. Dr. Rus Dorin (szintén a Maros Megyei Múzeum munkatársa) a szászok tömeges kivándorlásának kérdésével foglalkozik Contributii de cunoasterea emigrarii sasilor reghineni in perioada 1944–1964 (Hozzájárulás a szászrégeni szászok 1944 és 1964 közötti kivándorlásának megismeréséhez) címû munkájában.

A könyvbemutató, illetve múzeumnap majálissal, közös beszélgetéssel és ebéddel ért véget.

Az elveszett gyerekek világnapja

Romániában az év elejétôl napjainkig az országos bûnügyi nyomozó osztály adatai szerint 421 kiskorú általános körözését rendelték el. 391 gyereket megtaláltak, közülük 29 tíz év alatti és 362 tíz-tizennyolc év közötti. A rendôrség jelenleg több mint háromszáz gyereket keres, akik a 2000-2006 közti idôszakban tûntek el. Ezek a gyerekek drámai helyzetben élnek, embercsempészet, szexuális és fizikai zaklatások, kizsákmányolás áldozatai.

Vészjelként fogható fel az a tény, hogy az eltûnt gyerekek száma évrôl évre nô: 2005-ben 348 bejelentés érkezett, ez 50%-kal több, mint az elôzô öt évben, és már idén május 15-ig 21%-kal több a bejelentés, mint tavaly.

Az elveszett kiskorúak számának növekedése következtében május 25-ét 1983-ban az eltûnt gyerekek világnapjának nyilvánították. Csütörtökön a Salvati Copiii – Mentsétek Meg a Gyerekeket Egyesület marosvásárhelyi fiókja a Trébely utcai elszállásolási központban kerekasztal-beszélgetést szervezett a témában, majd az önkéntesek szegfût osztogattak az eltûnt gyerekek emlékére.

– Az akció célja felhívni a közvélemény figyelmét erre az egyre súlyosbodó problémára, és közös megoldást találni – fogalmazta meg Ana Chirtes, a gyermekvédelmi egyesület marosvásárhelyi fiókjának vezetôje.

A Mentsétek Meg a Gyerekeket Egyesület az eltûnt és szexuálisan kizsákmányolt gyerekek védelmére különféle programokat indított, tanácsadást nyújtanak, az utca gyerekeinek is mûködtetnek tevékenységeket (pl. szociális gondozást).

Május 25-28-án zajlanak a Marosvásárhelyi Hegynapok az Erdélyi Kárpát Egyesület Marosvásárhelyi Osztálya és a Maros Megyei Hegyimentô-szolgálat szervezésében. Csütörtökön délután az EKE képviseletében Kovács Róbert és Begidzsán László, a hegyimentô- szolgálat vezetôje tartott sajtótájékoztatót.

A Hegynapokat Marosvásárhelyen a második alkalommal szervezték meg. A rendezvénysorozat célja, hogy bôvítsék a természetjárók körét, egyre több emberrel ismertessék meg az alpinizmus szépségeit. Kovács Róbert ismertette az EKE által szervezett tevékenységeket. Útvonalakat jelöltek ki a kirándulók számára, irányjelzô táblákat helyeztek el a megye különbözô kirándulóhelyein. A Kelemen- havasokban és Szováta környékén gyakorta szerveztek hulladékgyûjtési akciókat. Legutóbb a Maros mentét takarították, 11 kamion szemetet gyûjtöttek össze, de legalább száz kamionnyi maradt még a Maros partján. Ez arra készteti az EKE tagjait, hogy más civil szervezetekkel, iskolákkal közösen gyakrabban szervezzenek ilyen akciót. Az EKE tagjai sajnálattal tapasztalták, hogy a kirándulók egyáltalán nem kímélik a természetet, tonnányi szemetet hagynak maguk mögött, és ha netán valakire rászólnak, akkor a válasz leggyakrabban az, hogy mi közük hozzá. A jövôre vonatkozóan hároméves programot dolgoztak ki, amely keretében a Kelemen-havasokban feltérképezik és rendbe teszik az útvonalakat, ugyanis jelenleg a havasok egy részén léteznek irányjelzô táblák, más részek viszont elhagyatottak. Ugyancsak a Kelemen-havasokban kijelölnek három olyan – csorgókhoz közeli – helyet, ahol sátrak húzhatók fel, azokat ellátják tûzifával, hogy ezzel is óvják az erdôt.

Begidzsán Lászlótól, a hegyimentô- szolgálat vezetôjétôl megtudtuk, hogy a szolgálat egy éve mûködik a megyei tanács keretében, három alkalmazottal és 16 önkéntessel. Az önkéntesek a hegyi településeken laknak, legtöbbjük dolgozik. Péntek délutántól vasárnap estig végeznek felváltva, folyamatosan szolgálatot.

A Népújság kérdésére, hogy melyik volt a legkirívóbb esetük, Begidzsán László elmondta, hogy Szováta környékén két hete történt, hogy Szakadáton, a hegyen szült egy nô. A SMURD nem juthatott fel az 1000 méter körüli hegyre. A hegyimentô-szolgálatosok hozták le az anyát és a gyereket különleges kerekes hordágyon a SMURD mentôautójához. – Érdekes módon a szovátai sípályán történik a legtöbb baleset. A Kelemen-havasokba nem hívnak olyan sokszor, mint Szovátára vagy lábtörés, vagy eltévedés miatt – mondotta Begidzsán László.

A Marosvásárhelyi Hegynapok rendezvényei ma folytatódnak: 10 órakor futóverseny a Somostetôn, 11 órakor kerékpáros tájékozódási verseny kezdôdik, indulás a Május 1. strand elôl, 14 órakor mászóverseny mûfalon kezdôknek, 16 órakor mászóverseny mûfalon haladóknak a Víkendtelepen, 20 órakor rollerparti, indulás a megyei tanács épülete elôl, 23 órakor kezdôdik a diszkó a Víkenden, a Sörpatikában. Vasárnap fejezôdnek be a Marosvásárhelyi Hegyinapok az istenszéki túrával.

Oroszország és az Európai Unió aláírta az évek óta vajúdó vízumkönnyítési megállapodást egy toloncegyezménnyel együtt a csütörtökön Szocsiban tartott csúcson, amelyen az orosz elnök figyelmeztette az európaiakat: Moszkva csak akkor engedi be ôket energiaszektorába, ha megfelelô viszonzást kap tôlük saját fejlôdéséhez.

Vlagyimir Putyin – aki José Manuel Durao Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével, Javier Solanával, az EU kül- és biztonságpolitikai fôképviselôjével, valamint Wolfgang Schüssel osztrák kancellárral tárgyalt fekete-tengeri rezidenciáján – elismerte, hogy "Kína nem jelent alternatívát az orosz energiahordozók európai vásárlóival szemben".

Az orosz elnök nem zárta ki az energiacharta ratifikálását s a tranzitjegyzôkönyvéhez való csatlakozást sem, de méltányos ellentételezést követelt az európaiaktól.

"Ha európai partnereink azt várják tôlünk, hogy beengedjük ôket gazdaságunk legbelsôbb szentélyébe, az energiaágazatba, méghozzá olyan módon, ahogy ôk szeretnék, akkor mi viszonzást várunk tôlük saját fejlôdésünk kritikus irányaiban" – hangsúlyozta.

Az európai cégeknek az oroszországi kitermelésbe való beengedése fejében a Kreml azt várja európai partnereitôl, hogy biztosítsák az orosz gazdaság modernizálásához szükséges technológiát, s az orosz energiacégeket részesedésekhez engedjék az európai elosztó és értékesítô hálózatokban. Ennek vélt akadályozása miatt érzett bosszúságában nemrég az orosz állami ellenôrzésû Gazprom jövôbeni exportjának Kínába való átirányításával fenyegetôzött.

Az EU igyekszik rávenni Moszkvát az energiacharta ratifikálására. Ez megkövetelné a Gazpromtól, hogy az oroszországi független termelôknek – köztük a külföldieknek is – diszkriminációmentes hozzáférést biztosítson szabad exporthálózati kapacitásához.

Az energiapárbeszédnek "az átláthatóságon, a viszonosságon, biztonságos összeköttetéseken és a biztonságos szállításokon kell alapulnia" – hangoztatta Schüssel Szocsiban.

Schüssel jelezte, hogy ez év végén megkezdôdhetnek a tárgyalások arról az átfogó keretmegállapodásról, amely felválthatja a jövô év végén lejáró EU–orosz partnerségi és együttmûködési megállapodást. Schüssel szerint Oroszország, amely átvette az Európa Tanács miniszteri tanácsának soros elnöki tisztét, tisztában van kötelezettségeivel az emberi jogok területén.

A szandzsáki muzulmánok nemzeti tanácsa nem fogja elismerni Montenegró és Szerbia majdani határvonalát, és népszavazás megrendezésével fenyegetôzik arra az esetre, ha a nemzetközi közösség Montenegró függetlenedése után nem rendezi a két köztársaság között megosztott terület státusát.

Dzemail Suljevic, a szerbia-montenegrói Bosnyák Nemzeti Tanács (BNV), illetve a Szandzsáki Népi Mozgalom elnevezésû párt elnöke a Dan címû podgoricai napilapban pénteken megjelent interjújában hozta nyilvánosságra a BNV követeléseit. A testület csütörtökön elfogadta állásfoglalását, amely szerint a szandzsáki bosnyákok haladéktalanul a nemzetközi közösséghez fordulnak, hogy a montenegrói függetlenségi népszavazás után rendezôdjék a Szandzsák státusának kérdése.

"Nem ismerjük el a határvonalat Montenegró és Szerbia között, és nem fogadjuk el Szandzsák kettészakítását" – szögezte le Suljevic, aki szerint – amennyiben a nemzetközi közösség nem foglal állást követeléseikrôl – a szerbia-montenegrói bosnyákok népszavazást tartanak arról, mely köztársasághoz tartozzon a Szandzsák.

A jobbára bosnyákok által lakott, közel kilencezer négyzetkilométeren elterülô Szandzsákot az elsô Balkán-háború után, 1912-ben osztotta fel egymás között Szerbia és Montenegró. Népszámlálási adatok szerint a terület Szerbiához tartozó részében jelenleg közel 136 ezer bosnyák él. Montenegróban csaknem 60 ezren élnek, és ôk javarészt a köztársaság függetlenségére adták voksukat a vasárnapi népszavazáson.

A terület ma sem képez közigazgatási egységet, holott a régió vezetôi kisebb-nagyobb határozottsággal lassan 18 éve követelik a Szandzsák autonómiáját, az elmúlt hónapokban pedig azzal fenyegetôztek, hogy példát véve a vajdasági magyarokról, a nemzetközi közösség elé viszik problémáikat.

A Szandzsák azonban pártvonalak mentén erôsen megosztott: a BNV-ben tömörülô pártok követeléseit nem támogatja a Rasim Ljajic leköszönô szerbia-montenegrói emberi jogi és kisebbségügyi miniszter vezette, meghatározó befolyással rendelkezô Szandzsáki Demokrata Párt. A térségben komoly feszültséget okozott, hogy a szerb kormány április elején Ljajic ellenében feloszlatta a szandzsáki "székváros", Novi Pazar önkormányzatát. Ljajic emiatt nem hajlandó tovább vezetni a tárcát, amennyiben az ország felbomlása után a minisztérium államközösségi szintrôl átkerül szerbiai köztársasági hatáskörbe.

A katolikus tanítás hagyományaihoz való ragaszkodásra szólított fel Varsóban pénteken a 120 lengyel és külföldi bíborossal és püspökkel együtt bemutatott koncelebrációs szentmisén XVI. Benedek pápa.

Az egyházfô arra figyelmeztetett, hogy Krisztus tanítását, az evangéliumokat senki sem hamisíthatja vagy változtathatja meg azzal az indoklással, hogy e hagyomány követése a mai ember számára túlságosan fáradságos. A pápa bírálta a Szentírás interpretációjának bármiféle "relativizmusát és szubjektivizmusát".

A felhôszakadás ellenére mintegy 270 ezer ember vett részt a pápa pénteki miséjén Varsó központi terén, a Pilsudski téren, ahol II. János Pál pápa is misézett 27 évvel ezelôtti elsô lengyelországi lelkipásztori látogatásán.

XVI. Benedek pápa csütörtökön érkezett négynapos apostoli látogatásra Lengyelországba. Elsô ottani miséjét a lengyel püspöki kar tagjaival és a külföldrôl érkezett fôpapokkal közösen pénteken fél tíz órakor mutatta be. Ez volt a pápai vizit elsô csúcspontja egyben. Az oltárt egy négy méter magas emelvényre helyezték, amely mögé egy 25 méter magas keresztet állítottak. Akár egymillió ember részvételét is lehetségesnek tartották elôzetesen a szervezôk. Az utcákon, amelyeken a pápa a mise helyszínére hajtatott, emberek hosszú sora ujjongva köszöntötte ôt, közben pedig zúgtak a harangok.

Tegnap kezdôdött az a kétnapos szeminárium, amelynek témája az autonómia. A rendezvényre a Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány marosvásárhelyi székhelyén került sor. Markó Béla miniszterelnök-helyettes politikai tájékoztatóját követôen a jelenlevôk elôadásokat hallgathattak meg az Európai Parlamentrôl, illetve az Európa Tanácsról és a kisebbségi jogokról (Frunda György, az Európa Tanács monitoring bizottságának elnöke), az autonómia és régiósításról (Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke), arról, hogy a kisebbségek autonómiája veszélyforrást jelent-e a többség számára (Gabriel Andreescu politikai szakértô). Varga Attila képviselô a kisebbségi jogok modelljérôl tartott elôadást, Márton Árpád a kisebbségi törvényrôl beszélt, Markó Attila államtitkár a Kisebbségi Tanácsot mutatta be.

Megnyitóbeszédet Borbély László miniszter, a Bernády Alapítvány kuratóriumi elnöke és Kelemen Atilla képviselô, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke mondott.

Borbély László területrendezési miniszter, az alapítvány elnöke kérdésünkre, hogy miért van éppen most szükség egy ilyen tematikájú rendezvényre, kijelentette: "A téma aktualitását az adja, hogy zavar van a politikumban, hiszen egy év alatt sem sikerült véglegesíteni a kisebbségi törvényt. Véleményem szerint fontos, hogy politikusok, politikai elemzôk, a civil társadalom képviselôi üljenek össze, beszéljék meg nyugodtan a problémát és fogalmazzanak meg világos üzenetet, hogy a kisebbségek autonómiája nem veszélyezteti a többség érdekeit, hanem kiegészíti a helyi autonómiát"

Az autonómia-konferencia ma délben sajtótájékoztatóval ér véget.

A román hatóságoknak hamarabb fel kellett volna fedezniük a feketehalmi farmon történteket, nyilatkozta Jonathan Scheele, az Európai Bizottság romániai küldöttségének vezetôje a Románia RFI-nek.

Scheele rámutatott, hogy a madárinfluenza-vírus romániai megjelenését a hatóságok jól reagálták le, de a feketehalmi farmok esetében késlekedtek, hozzátéve, hogy az ország nagy erôfeszítéseket kell tegyen ami az élelmiszer- biztonságot illeti.

Elmondta, hogy a H5-ös vírus nem kizárólag Románia vagy más ország problémája. "Evidens, hogy Románia önbizalmat nyert az elsô madárinfluenza-hullám megfelelô kezelésébôl. Remélem, minél több önbizalmat nyer a második hullám után is. Volt bizonyos probléma, és a legnagyobb talán a feketehalmi farmon volt. A vírust nem fedezték fel idôben, hogy ezáltal megfékezhessék a terjedését", nyilatkozta Scheele.

Rámutatott, hogy a román hatóságok feladata, hogy megoldják a problémát, megtalálják a megoldást.

"Állandó kapcsolatban vagyok a brüsszeli hatóságokkal, de más tagországok hatóságaival is. Evidens, hogy az élelmiszerbiztonság és a humán egészségügy nagyon fontos területek", mondta Scheele.

A május 17-i országjelentés fogadtatására és az intézkedésekre reagálva Scheele elmondta: "korai azt állítani, hogy minden jól megy, de látva az utóbbi 16 hónapban elért eredményeket, én optimista maradok".

Scheele szerint a legfontosabb, hogy "Románia, a hatóságok, de a lakosság is felkészüljön a csatlakozásra".

A rossz utak miatt Romániában a hazai össztermék (GDP) 2 százaléka megy veszendôbe, ezért az infrastrukturális beruházásokat az útkorszerûsítésre kell összpontosítani – jelentette ki pénteken a román üzletemberek szövetségének, az AOAR-nak az elnöke bukaresti sajtótájékoztatóján. Utalt arra, hogy az üzleti szférának jelentôs veszteségei keletkeznek abból, hogy Romániában nem megfelelô az úthálózat színvonala.

A román közúti fuvarozók nemzeti szövetségének alelnöke arra figyelmeztetett, hogy a szállítmányozó cégeknek kilométerenként 3-4 dollár kárt okoznak a rossz utak. Miközben az Európai Unió fuvarozói évente 140 ezer kilométer tesznek meg közutakon, addig a román fuvarozók csak 80 ezret.

A fuvarozók szerint 18 milliárd eurót kellene fordítani az úthálózat korszerûsítésére, s ha a benzin fogyasztási adóját erre fordítanák, akkor jelentôsen javulhatna a helyzet.

A közlekedési miniszter éppen a héten kedden jelezte, hogy hat éven belül mintegy 1200 kilométer autópálya áll majd rendelkezésre Romániában. Ezen kívül még 3000 kilométer autóút helyreállítását is tervezik. Jelenleg 12 autópálya szakasz építése van folyamatban: Bukarest – Brassó, Brassó – Bors, Konstanca – Cernavoda, Szeben – Pitesti, Szeben – Déva, Déva – Orastie, Orastie – Lugos, Lugos – Temesvár, Temesvár – Arad, Arad – Nagylak, valamint a konstancai és aradi elkerülô utak.

Az illetékes szakminisztérium jelenleg a Bukarest–Pitesti autópálya üzemeltetési pályázatának kiírásán dolgozik, majd a Bukarest–Konstanca autópálya üzemeltetési pályázata kerül sorra.

Romániában 79 ezer kilométeres az úthálózat, ebbôl nagyjából 15 ezer kilométer van az állam kezelésében, a többi a megyék, illetve a helyi önkormányzatok tulajdonában van.

(MTI) Az MSZP és az SZDSZ hétfôn írja alá a koalíciós megállapodást, és nyújtja be a kormányprogramot a parlamentnek – közölte Gyurcsány Ferenc pénteken sajtótájékoztatón, ahol Kuncze Gábor azt is bejelentette, hogy az SZDSZ három tárca irányítását vállalja.

Tisztán liberális vezetésû lesz az informatika területével kiegészített gazdasági minisztérium, amelyet Kóka János vezet, az egészségügyi tárca, ennek élére Molnár Lajos kerül, a környezetvédelmi minisztériumot pedig továbbra is Persányi Miklós irányítja az új Gyurcsány-kormányban. Kuncze Gábor hozzátette: az államtitkárok személyérôl a döntést késôbb hozza meg az SZDSZ. A miniszterelnök kérdésre válaszolva közölte: 11 plusz egy minisztériumból (kancellária) áll majd az új kormányzat struktúrája. Mint mondta, nem lesz kormányfô- helyettesi poszt.

Kitért arra, hogy a minisztériumok szerepe jelentôsen meg fog változni, érdemben átalakul a kormányzati felelôsségbôl való részesedés mértéke, erôteljesebben jelenik meg az összkormányzati felelôsség érvényesítése. Megváltozik majd a minisztériumok irányítási szerkezete is, ennek körében érdemben átalakul a miniszterek feladatköre és az államtitkárok szerepköre, új javaslataik lesznek ebben – tette hozzá.

Jövô hét kedden a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt fogja a parlament tárgyalni, ehhez kötôdôen a hét közepén az errôl szóló részletes koncepciót bemutatják a nyilvánosságnak – tette hozzá.

Elmondta, hogy a kormányprogram egésze a jövô hét elején, a benyújtást követôen lesz megismerhetô a nyilvánosság számára. Szavai szerint a sajtó nagyobb részt helyes irányban keresi a program egyes részleteit.

Beruházásokra, fôként megkezdett munkálatok befejezésére utalt ki támogatást a kormány szerdai ülésén. Az RMDSZ javaslatára a magyarlakta megyék 16.700.000 RON támogatásban részesültek.

A kormány tartalékalapjából kiutalt pénzbôl sürgôs munkálatokat végeznek: híd- és útjavításokat, közigazgatási és egyházi intézmények épületének állagmegôrzését és felújítását, továbbá ivóvízhálózat-bôvítést és -felújítást. Jelentôs összeg jut Maros megyének, összesen 3.040.000 RON támogatás. Ebbôl Görgény-szentimrén polgármesteri hivatalt építenek, illetve korszerûsítik az utat Kásva–Görgényüvegcsûr felé. Felújítják a Székelyhodos–Ehed, a Mezôszabad–Galambod, a Kisbodon–Nyárádkarácson, a Havad–Geges, a Mezômadaras–Hidegvölgy, a Maros- vécs–Idecspatak–Erdôidecs közötti, valamint a Fehéregyházáról a Petôfi Múzeumhoz vezetô községi utat.

Bihar Megye Tanácsa és egyes önkormányzatok 2 millió RON összértékû támogatást kapnak községi útjavításra. Érmihályfalván újranyitják a városi múzeumot, Érsemlyénben pedig felújítják az általános iskolát. Hunyad megyében a Téglás Gábor Iskolacsoport 640.000 RON-ból folytathatja az építkezést. Beszterce- Naszód Megye Tanácsa 700.000 RON támogatásban részesült az RMDSZ jóvoltából az Árpástó-Magyardécse közötti 172. megyei út javítására, Brassó megyében pedig a 131-es út javítására költhetnek ugyanennyit. Kolozs megyében is útfelújításra fordítják a pénzt. Kovászna Megye Önkormányzata 2,5 millió RON támogatásban részesült. Ebbôl 500.000 RON-t a vállalkozói inkubátorház fejlesztésére fordítanak és ugyanekkora összeget szánnak Árkoson a továbbképzési központ felújítására. A fennmaradó másfél millióból megyei utakat javítanak, például Nagyajta–Bodzaforduló, Gelece–Csernáton, Mikóújfalu–Barót, Lemhény–Kézdiszentlélek között, illetve Málnásfürdô környékén. Hargita megyének 3 millió RON-t utaltak ki, egyebek között a Csíkkozmás–Lázárfalva, Oroszhegy–Székelyudvarhely, Gyergyó- csomafalva–Gyergyóújfalu–Gyergyóalfalu közötti útszakaszok felújítására.

A Duna Televízió kelet felé akar nyitni; Kelet- Európa, a Balkán és a széthullott Szovjetunió államait kívánják megcélozni – mondta el Cselényi László, a médium elnöke pénteken az MTI-nek azt követôen, hogy a tévé mûsorszolgáltatási jogosultságát tíz évvel meghosszabbították. "Kelet felé akarunk nyitni, nem megtagadva az unión belüli szerepünket és az összeurópai értékeket, (...) egy olyan piacot (...) szeretnék megszerezni, amelyet mások eddig teljesen figyelmen kívül hagytak. Ez Kelet-Európa, Balkán és a széthullott Szovjetunió államai" – mondta Cselényi László a tévé hosszabb távú célkitûzéseirôl beszélve.

Hangsúlyozta: a médium továbbra is mûvészeti és kulturális televízió kíván maradni, emellett "szeretne olyan jószolgálati közvetítô lenni, amely megérteti a határon túli magyarokkal, hogy mindig a mindenkori magyar kormánnyal kell a kapcsolatot keresni", a mindenkori magyar kormánnyal pedig azt: "nem lehet a határon túli magyarságot ciklikus bánatnak és várakozásnak kitenni".

Cselényi László elmondta: szeretnék elérni, hogy "az Autonómia csatorna központi információs bázisa legyen az európai autonómiáknak, kisnépeknek és etnikumoknak".

Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) csütörtökön hozott határoztában tíz évvel – 2006. június 27-tôl 2016. június 27-ig – hosszabbította meg a Duna Televízió Zrt. mûsorszolgálati jogosultságának érvényességét.

Cselényi László, a Népszabadság azon korábbi hírére reagálva, hogy a médiatörvény legújabb tervezetében szerepel olyan változat, amely szerint egyetlen közszolgálati mûsorszolgáltató marad, azt mondta: nem örülne neki és rossz megoldásnak tartaná, hogy a külön- külön mûködô Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Duna Televízió helyett egyetlen közszolgálati médium maradna.

Közel 80 évvel ezelôtt, 1918. november 28-án jelent meg elôször a Brassói Lapokban Tamási Áron tollából ez a cikk: Erdély békességet fog találni. Az 1848 októberében megtartott Székely Nemzeti Gyûlés 80. évfordulója alkalmával írta a szerzô, székely testvéreihez szólva: "Atyámfiai, a magyar Lelkek egységét prédikálom nektek." S a 48-as Erdély viharos történelme egyik nagy pillanatának múlhatatlan érvényû tanulságaként hangsúlyozta: "A székely nemzet testvéri vonzalommal viseltetik az itt élô népekhez, de megkívánja, hogy a román és szász is hasonló érzelemmel legyen hozzá."

A békességes Erdély eszményének megvallásával figyelmeztette Tamási kortársait – zivataros idôben – a lelkek egységének megtartó erejére. Nemigen van ennél megszívlelendôbb közügyi gondolat mai küzdelmeink (s széthúzásaink) színterein sem.

Sokatmondó azonban, hogy az alább újraközölt Tamási-publicisztika annak idején egyáltalán nem nyerte el a szemfüles cenzorok tetszését: az eredeti szöveg fontos részei maradtak ki a Brassói Lapok szóban forgó számából, s aztán az egykoron kiadott (1981- es) Tiszta beszéd címû kötetbôl is – például. Csak a késôbbi kiadványokban sikerült helyreigazítani a meg nem csonkított változatot.

Halálának 40. évfordulóján ezzel az írással emlékezünk – s emlékeztetünk – a népek békességét hirdetô, a székely–magyar lelkek mindenkori egységét óhajtó Tamási Áronra.

Nagy Pál

Tamási Áron

Székelyek, atyámfiai!

Ahogy itt ülök és kinézek az elsô leírott betû ablakán, látlak titeket, immár nem vitézi öltözetben, hanem a búbánat kardjával fejetek felett és a könnyek megszaporodott gyöngyeivel szemetek kútjában.

És megint ezt mondom: ez a mi idônk!

Látlak beléesve a gondok kövei közé, eltörött örömpoharakkal és a régi vígság megszáradt ágával. De ott lebegteti homlokotok mezején, mint egy örök zászlót, a magyar Lelket az idô.

És én azt mondom: e jelben gyôzni fogunk!

Ebben a jelben, amely minden mostani idônkben. Ebben a jelben, mely nekünk a kenyér és a fegyver, a magyar szó és a magyar erô. Hirdetem nektek, hogy ebben a jelben fogunk gyôzni és élni egyedül.

Atyámfiai, a magyar Lelkek egységét prédikálom nektek. Lássatok tisztán, hogy menni tudjatok elôre, és vágjátok széjjel, és takarítsátok el a gonoszul emelt számtalan kerítést, amely megakadályoz titeket abban, hogy elérkezzetek abba az országos táborba, amely diadallal kiáltja a jövendôbe:

– A magyar lelkek tábora ez!

Atyámfiai, székelynek nevez titeket a világ, és nem tudja, hogy a történelmen feketén végighúzódó árvaságot jelent ez a szó. És nem tudja azt, hogy azoknak az árváknak pártfogója ma ugyanvalóst nem találtatik. Hanem találtatnak olyanok, akik vállatokra állnak, hogy messzébb látszódjanak onnan: akiknek erô vagytok arra, hogy erôsítsétek ôket: akiknek szíve és vére nem kiált utánatok soha: akik kellô idôben odalesznek tôletek, hogy csak akkor jöjjenek vissza újból, amikor belôletek hatalmat venni megkívánják újra.

Szívem szerint arra kérlek ezennel titeket, hogy tisztítsátok meg magatokat minden rátok ragadott politikai bogáncstól, és szálljatok fel a magyar gondolat és az örök magyar érzés szárnyain, és jöjjetek el az agyagfalvi rétre ismét, hogy megtartsuk a székely lelkek nemzetgyûlését ottan. Mert nem szükséges odavondozni most a nyomorúságban legyengült testet s hozni magatokkal nyolcnapi élelmet, amikor alig rendeli ki az Isten a mindennapit. Úgysem a testi vitézség idejét éljük, mint ennek elôtte, hanem a szellem és a lelkek harcai csendültek fel az ôshegyek között.

Nem kell nekünk most a nagyot szóló fegyver, sem a nyakmetszô villogó kard, mert nem gyógyít, aki embertársát megöli, hanem új fájdalmat és új sírást tetéz a régi rakásra. Nem kellenek paripák sem nekünk erre a célra és semmi, ami ideig-óráig is kevélységre mereszti a magyart. Hanem fegyver helyett az értelem fényét mutogassátok, mert azzal fogjuk lemetszeni fekete fejét annak, aki játszik csupán a néppel s nem mindennek alapját látja benne. És paripák helyett a gondolatok hátán repüljetek az új Agyagfalva felé.

És ha azt kérditek, hogy itt mit tegyetek, szívem csattogva dobog értetek, és értelem is fellobog a ti fényetekben, és azt mondom nektek:

– Atyámfiai, ugyanazt tegyük lélekben, amit testi megjelenésükkel nyolcvan esztendôvel ezelôtt nyilvánították Erdélynek és rajta keresztül a világnak boldogult nagyapáink, ezen a réten.

Mert amit ôk tettek hatvanezren akkor, az bibliája az emberséges gondolatnak, a székely egyszónak és eme erdélyi föld szerelmes megbecsülésének. A nemzeti érzés, ami fellobogott ottan, nyolcvan esztendôn keresztül, idevilágít és tanúsítja, hogy embernek is nagyobb az, aki fajtáját el nem hagyja, hanem vele és általa él a világnak.

Tanúsítja azt, hogy a székely nemzet felemelt szívvel és bátran a vármegyei nyomorgatott magyarság védelmére kelt, habár mások nem védték soha ôt, hanem eszét, erejét és tömegit felhasználták, ahogy felhasználják, fájdalom, jelen idônkben is.

Sorsunk egyforma régen és most, testvéreim!

Mert ahogy társtalan szigetnek látlak e nagy világban mostan, éppen olyan társtalan, lobogó hôs tábornak látom a 48-as agyagfalvi székely sereget!

De azt mondom nektek:

– Erôsek a társtalanok! És Isten nemzetei a prófétanemzetek!

A 48-as októberi szélben is, amikor a vármegyékben már magyar vérben gázoltak felgyújtott román parasztok, amikor az urak politikája egymás ellen ugrasztotta a nép keseredett fiait, akkor is a négy vármegye mákszem nemzete volt az, amelyik kimondta és hirdette az agyagfalvi réten:

– A székely nemzet testvéri vonzalommal viseltetik a nemzetiségekhez, tiszteli jogaikat, de megkívánja, hogy a román és szász is vele szemben hasonló érzelemmel legyen. A székelység harcot nem kezd, de a megyékben lakó testvérek pusztítását nem nézheti, s éppen ezért, ha e felhívásnak sikere nem lesz, az egész székelység nemzeti hadsereggé alakul át.

Testvéreim, könyörögve kérlek, hogy észbe vegyétek: nagyapáitok szavai köteleznek, aminthogy mindnyájunkat emberiességre és önvédelemre kötelez a múlt és a jövô.

Kérlek titeket, készüljetek fel a székely lelkek agyagfalvi gyûlésére! Én ezennel megfúvom a szavaknak kürtjét, és mozduljatok lélekben valahányan. Seregbe verôdjetek ismét az agyfalvi réten és világítsátok bé ennek a földnek törvényével Erdélyt. S valamint nagyapáitok, legyetek nyílt szavúak és bátrak magatok is. Nem kell félnetek, mert aki jót akar, annak élete lesz örökké. Nem kell félnetek, mert bármi történjék is, Erdély békességet fog találni magának, különben élet, szép emberi élet itten soha nem lesz.

Repüljetek a lelkek táborába tehát, s ezen a nyolcvanéves fordulóponton mondjátok ki ismét:

– A székely nemzet testvéri vonzalommal viseltetik az itt élô népekhez, de megkívánja, hogy a román és szász is hasonló érzelemmel legyen hozzá. Harcot nem kezd, de ha vérét, vagyonát, iskoláit és nyelvét tovább ölik és nyomják, akkor az egész székelység nemzeti Lélekhadsereggé alakul át, és megvédi a szív és szellem minden fegyverével vagyonát és kultúráját, mint életének örökös várait, amelyeket Istennel, de emberi segítség nélkül maga épített.

És hiszem, hogy tiszta emberi szavatok meghallgatásra talál, s miközben székely és magyar uraitok jó része apró játékokat ûz, felíródik Erdély történelmének falára ismét:

– Ennek a népnek élnie kell!

Villámposta

Az uzsorást is lelövik, ugye, kérdezted, édesapádra utalva, kedves Messi. Lehet, megengedem, ilyen is volt már, sôt valószínûleg mind több uzsorás végzi ekképpen, ugye ezek a leszámolások. De ami az édesapád halálát illeti, egészen pontosan tudom, ôt senki sem bántotta, élete forgatókönyvét ugyan nem maga írta, de forgatás közben sokat alakíthatott rajta, lássuk be, ennyit megad nekünk, aki teremtett.

Kedves atyád oly korban nôtt fel, amikor, akárcsak ma, egyik napról a másikra szegényedtek el az emberek. Dédnagyapád kötélen vezetett két pirostarka borjadzó tehenet a nyári sokadalomra, a vásárra, átalvetôjének mindkét ágát megtöltötte a sok pénz, amit az állatokért kapott. Másnap aztán kiderült, hogy semmit sem ér a sok bankó, elvitte a teheneket az infláció.

A déd nem borult ki, sejtette, hogy különb trükköket is tartogat számára az élet, gürcölt tovább, a hatvanas évekig, amikor bekényszerítették a kollektív gazdaságba. Akkor egy kicsit elborult az elméje, mindenkit elvtársnak szólított, a saját fiát is, a te nagyapádat, aki elsônek írt alá a fiatal gazdák közül, hogy némi elônyhöz jusson. Ô lett a téesz elnöke, majd amikor kifúrta onnan az unokaöccse, boltkezelôként mûködött, míg börtönbe nem juttatta a sok hozomra árult portéka. Az ellenôrök szörnyülködve lapozgatták az adósfüzetet, nagyapád hitelbe adta az egész vegyes boltot.

A börtönben lehet igazán spórolni, mert az adósok persze törlesztenek, költekezés viszont nincs, nem részletezem, ott alapozta meg a tôkéjét. (Még az igazgató is tartozott neki.) Szabadulásakor a smasszerek szeme láttára égette el szivarpapírra rótt listáit, mégis lebuktatta azokat, akik nem fizettek, ez is egy trükk, most nem térek ki rá.

Édesapád a személyi igazolványokkal folytatta: szerencsétlen lecsúszottak hagyták zálogban a "buletinjüket", és amikor megszorultak, mert jött a pénzespostás, és igazolvány nélkül nuku lóvé, gondolhatod, valamivel többet fizettek a visszaváltásért.

Amikor apád városra költözött, már két utcányi szerencsétlen tartozott neki. Mégsem a bosszú okozta halálát, kedves Messi, hanem valami egészen más. Tudniillik még a szôrösszívû uzsorások is hisznek valamiben, hogy úgy mondjam, van valamiféle eszményük, példaképük. Édesapád nagyon hitt bennem, egykori játszópajtásában, néhányszor, ma úgy mondanók, vissza nem térítendô kölcsönnel egyengette utamat, fôiskolás koromban. Mindig mondogatta: igaz, hogy nem a diploma számít, ugye, nálatok, míg kint nem felejtetted magad Kanadában, "sikamodós pádimentom" volt a fürdôszobában, vagyis csempeborítás, és nektek "muzis rádiótok" is volt, nálatok nézték esténként a filmeket az adósok, ezért spéci nem számított fel különdíjat az apád, már akkor tudta, mi a píár, de azért sajgott a szíve, hogy nem szerzett magasabb képesítést. Azt hiszem, kiváló bankigazgató lett volna belôle.

Ritkán találkoztunk, de akkor nagyon tudtunk örülni egymásnak. Mesélgetett ezt-azt, hogy írjam csak meg. Én magam is írni szeretnék, árulta el egy boros délutánon. Tudod mit? Majd elmesélem adósaim történetét, és te megírod, ajánlotta, és kigyúlt a tekintete. Ilyen regényt, remélem, nem írt még senki. Az erdélyi adósok krimibe illô történetét.

Aztán útjaink erôsen eltértek, én pedig gyakran kerültem padlóra. Sokáig tétováztam, végül mégis hozzá fordultam segítségért. Akár ötvenszázalékos kamatra is, de nagy összegre volt szükségem, különben lelônek, mint egy kóbor kutyát.

Nem jött el a találkozóra, én elmenekültem a felhajtók elôl. Mikor ismét félelem nélkül járhattam az utcán, ô már halott volt.

Tegnap kortárstalálkozó volt a falunkban. Ô ugye nem lehetett ott, magam is éppen csak üdvözöltem az erôsen megfogyatkozott társaságot, felére sem ismertem rá, és máris indultam vissza. Akkor nyújtotta át az édesapád levelét az özvegye, ez már a harmadik feleség volt, veled egykorú lehet, nem ismerheted. Ezt önnek küldi, sóhajtotta, és könnyes lett az arcocskája.

Nos, kedves Messi, a levélben mindössze ennyi áll: "Csalódtam benned. Ha elmegyek, a te lelkeden is szárad."

Nos, azóta kiderült: rákos volt, gyógyíthatatlan beteg. De nem kétlem, hogy kétségbeesett tettét nem követi el azonnal, ha nem éppen akkor hívom fel szerencsétlen kérésemmel.

Adóskönyveit egyébként, ha voltak, senki sem találta meg.

bdomokos

A múlt héten városnapok zajlottak Szegeden. Akit az a szerencse ért, hogy éppen akkor arra járhatott, gazdagon tapasztalhatta, milyen egy valóban hangulatos, sokszínû és színvonalas, meg persze, civilizált össznépi rendezvény. A minap Európa-díjjal kitüntetett, a minden eddigi rekordot megdöntô árral heteken át küszködô település megmutatta országnak, világnak, hogy az ünneplésben, kikapcsolódásban, kultúrában, szórakozásban is a legjobbat tudja nyújtani. A nívó érzékeltetésére elég, ha a számos alkalmi kiállítás közül egynél idôzünk, a Munkácsy- válogatásnál. Nem akárhol képesek összehozni ilyen attrakciót.

A festô tavalyi budapesti gyûjteményes tárlatáról, amelyre olyan nagy tömegek zarándokoltak el a Nemzeti Galériába, mint talán még soha, írtunk már a Múzsában is. Lapunkban arról is hírt adtunk, hogy a Pákh Imre- gyûjtemény és más múzeumi ritkaságok Magyarország néhány fontos központjában, például Debrecenben is közönség elé kerültek. Most a még mindig óriásira duzzadt, de már visszahúzódóban levô folyó, a Tisza szomszédságában magasodó, patinás Móra Ferenc Múzeum vonzza a mûvészetkedvelôket. A ragyogó nyár eleji napokon is, amikor minden a szabadba csábítaná az embereket, folyamatosan népes az impozáns lépcsôfeljáró, rengetegen kíváncsiak Munkácsy Mihály festményeire, ezért ha kell, várakozni is hajlandóak a belépôjegyekre s arra, hogy nyíljon az ajtó, s a kilépôk helyébe ismét ugyanannyian mehessenek be. Mert mondanom sem kell, mindent szakszerûen oldottak meg, úgy, hogy a hatalmas érték a lehetô legkedvezôbb körülmények, kellô hômérsékleti és fényviszonyok között kerüljenek az érdeklôdôk elé, ôk pedig nyugodtan gyönyörködhessenek, elmélyülhessenek a látványban. A május 12-én lezajlott megnyitó óta ezt már sok százan megtették, a rendezôk a július 2-ára tervezett zárásig mintegy harmincezer látogatóra számítanak. Bizonyára erdélyiek, Maros megyeiek is jócskán lesznek közöttük. Legalábbis ajánlom a Szegeden megfordulóknak, hogy ne hagyják ki programjukból a kiállítást.

A két tágas teremben negyvenöt alkotás látható. A leghíresebbekbôl s a kevésbé ismertekbôl is kapnak ízelítôt a nézôk. De mindenekelôtt hangsúlyoznom kell, hogy ott van a kiállításon Munkácsy Trilógiaként ismert három lenyûgözô nagykompozíciója, a Krisztus Pilátus elôtt, a Golgota és az Ecce homo is. Nyilván nem a végleges változat a három kép, de az elôtanulmány is felmutatja mindazt az értéket, amit a festmények képviselnek alkotójuk mûvészetében. A történelmi tablók mellett portrék, kisebb zsánerképek, enteriôrök is bôven kínálják az élményt. Olyan festmények, mint Az ásító inas, a Zongoralecke, a Két család és több más remekmû. Többségük a mûgyûjtô Pákh Imre jóvoltából Amerikából érkezett haza és járja az országot, másokat képtáraktól, múzeumoktól, például a festô nevét viselô békéscsabaitól kölcsönöztek erre a tárlatra. Természetesen a Móra Ferenc Múzeum gyûjteményében is található Munkácsy- kép. Magától értetôdô, hogy a kiállításról kiözönlôk közül egynek az arcán sem lehetett csalódást felfedezni. Kisebb tárlat ez, mint a felejthetetlen budapesti, a rendezés a helyhez s a lehetôségekhez eredeti módon igazodva, félszáznyi alkotással is alkalmas az életmû teljességének érzékeltetésére.

N.M.K.

(MTI) Huszonöt éve, 1981. május 27-én hunyt el Pilinszky János Kossuth- és József Attila-díjas költô.

Budapesten született 1921. november 27-én. Ôsei apai ágon lengyel származásúak és katolikusok voltak, míg az anyai, a Baitz-ág francia eredetû, késôbb elnémetesedett, szintén katolikus család volt. Pilinszky mérnök és jogász apja harcolt az I. világháborúban, s posta- fôfelügyelôként halt meg, anyja szintén a postán dolgozott. A katonás tartású apát, az "egy tömbbôl faragott embert" irritálta fia túlérzékenysége, visszahúzódó alkata, s gyakorta megverte. Korai halála után a már- már betegesen félénk fiút csak nôk vették körül, egyik nagynénje a szervita rend fônöknôje volt, s egy lánynevelô intézetet igazgatott, így Pilinszky gyerekkora egyszerû apácák és fiatalkorú prostituáltak között telt. Innen is eredeztethetô a mûveiben is megjelenô mély katolikus hite, valamint a bûn és büntetés témájának állandó jelenléte költészetében.

Az elemi iskola után 1931-tôl a piarista gimnázium diákja lett, s már ebben az idôben az irodalom bûvkörébe került, költônek készült. Az érettségit követôen azonban apja végakaratának megfelelôen a jogra iratkozott be, majd egy év elteltével magyar-olasz- mûvészettörténet szakon folytatta tanulmányait. 1944-ben fejezte be az egyetemet, de diplomát nem szerzett. Elsô verseit még 1938-39-ben közölte a Napkelet, az Élet és a Vigilia, de ezeket késôbb nem vette fel kötetbe. 1941-tôl három éven át az Élet címû lap segédszerkesztôje volt. 1944-ben behívták katonának, s Németországba vitték. Közelrôl láthatta az emberi nem legmélyebb nyomorúságát, a koncentrációs táborok világát, s ez késôbbi költészetének alapélménye lett.

1945 ôszén hazatért, s 1946-tól az Újhold címû folyóirat társszerkesztôje volt, de szoros szellemi és személyes kapcsolat fûzte a Vigiliához és a Válaszhoz is, versei itt is megjelentek. Elsô kötetét, a mindössze 18 verset tartalmazó Trapéz és korlát címût a Szent István Társulat adta ki, s egy évvel késôbb el is nyerte érte a Baumgarten-díjat. 1947-48-ban ösztöndíjasként Rómában tartózkodott, de hazatérve "pesszimizmusa" miatt kiszorították az irodalmi életbôl, kiadói korrektorként dolgozott éveken keresztül. Az irodalomba 1957-ben tért vissza, ekkor jelent meg a verses meséket tartalmazó Aranymadár címû kötete, s ekkor lett az Új Ember címû katolikus hetilap belsô munkatársa. Haláláig nagyrészt itt jelentek meg tárcái, mûvészetkritikai írásai, filozófiai mélységû vallásos és bölcseleti elmélkedései, amelyeknek nagy részét a halála után kiadott Szög és olaj címû kötetben olvashatjuk. 1959-ben jelent meg a Harmadnapon címû kötete, amelyet számos kritikusa legjelentôsebb gyûjteményének tart. A kötet verseit a háború, az embertelenség, a holokauszt borzalmai inspirálták, a láger az emberi létezés tragikumának és a bibliai szenvedéstörténetnek vált szimbólumává, a foglyok szenvedése Jézus kálváriájának tömegméretû megismétlôdése.

A hatvanas évektôl kezdve egyre többet utazott Kelet- és Nyugat-Európában is, hosszabb idôt töltött Párizsban, a Sorbonne-on is tartott elôadást, s 1975-ben Amerikába is eljutott. Nemzetközi elismertségét kiváló fordítóknak is köszönhette, franciára Pierre Emmanuel, angolra pedig Ted Hughes fordította, s az ô meghívására Londonba is elutazhatott.

A hetvenes évektôl magyarországi népszerûsége is nôtt, 1971-ben József Attila-, 1980-ban pedig Kossuth-díjat kapott, sorra jelentek meg kötetei (Szálkák, Végkifejlet, Tér és kapcsolat, Kráter). A versek mellett egyre inkább érdekelni kezdte a színház mint kifejezési forma és a film is, Rekviem címmel forgatókönyvet is írt. Színmûvei nem könnyen elôadhatóak, sokkal inkább bölcseleti igénnyel íródtak, de az Életképek címû darabját az Egyetemi Színpadon 1980-ban bemutatták. A színházról szóló benyomásait, véleményét jól tükrözi a fiatal amerikai színésznôvel folytatott párbeszédeibôl készült Beszélgetések Sheryl Suttonnal címû kötete.

Az élete utolsó évtizedében jött hirtelen népszerûség nem változtatott alapvetôen visszahúzódó, szorongásos személyiségén. Önpusztító életet élt.

Pilinszkyt katolikus költôként szeretik definiálni, ám ezt "költô vagyok és katolikus" kijelentésével elhárította magától. Világlátásában, verseiben és egyéb írásaiban is tetten érhetô az isteni megváltásba, a kegyelembe, a szeretetbe vetett hite, a bûnösök, az elesettek iránt érzett részvéte, s ugyanakkor a rideg létbe vetettség szorongató élménye, az ember feloldhatatlan magányának érzése. Legtalányosabb, legtöbbet magyarázott verse, a Négysoros is sûrítve jeleníti meg ezt a létérzést: "Alvó szegek a jéghideg homokban.//Plakát- magányban ázó éjjelek.//Égve hagytad a folyosón a villanyt.//Ma ontják véremet."

Pilinszky János

Mindenki táplálékaként,

ahogy már írva van,

adom, mint élô eledelt,

a világnak magam.

Mert minden élô egyedûl

az elevenre éhes,

lehet a legjobb szeretôd,

végül is összevérez.

Csak hányódom hát ágyamon

és beléreszketek,

hogy kikkel is zabáltatom

a szívverésemet!

Miféle vályu ez az ágy,

ugyan miféle vályú?

S mi odalök, micsoda vágy,

tündöklô tisztaságú!

Szüntelen érkezô szivem

hogy falja föl a horda!

Eleven táplálék vagyok

dadogva és dobogva.

Eleven étketek vagyok

szüntelen és egészen;

emésszétek föl lényegem,

hogy éhségtek megértsem.

Mert aki végkép senkié,

az mindenki falatja.

Pusztíts hát szörnyû szerelem.

Ölj meg. Ne hagyj magamra.

Egymást követik mostanság a hivatalos megemlékezések a haláltáborok, gulágok, Don- kanyari harcok áldozatairól. Nekünk, irodalomkedvelôknek is emlékeznünk kell azokra a mártírokra, akik a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom jeles képviselôi, illetve a helikoni íróközösség tagjai voltak. Legtöbbjükrôl csak annyit tud az átlagember, hogy a háború áldozata lett. Szeretném ezt a következôkben, a rendelkezésemre álló néhány adattal kiegészíteni vagy pontosítani.

Kezdjük a sort P. Gulácsy Irénnel, az egyetlen nôvel a helikoniak közül, aki ártatlanul pusztult el röviddel a béke megszületése elôtt. Lexikonok, életrajzok tanúsága szerint halálának oka, dátuma: 1945. január 2-án Budapest ostrománál lakását bombatámadás érte. Hogy is történt a tragédia? Idézzük egy hölgy visszaemlékezéseit, ami a Budai Polgár címû lapban jelent meg: "Házunk elé a németek hatalmas mennyiségû lôszert helyeztek el, melynek elszállítása a légóparancsnok jó diplomáciai érzékének és nyelvtudásának volt köszönhetô. /.../ Már Budapest ostromának végnapjait éltük, mikor apámmal kimentünk a Duna-partra sétálni. Alig telt el fél óra, mikor a már elszállított lôszerszállítmányt láncbombatalálat érte, s az ott lévô házban a lakók mind elpusztultak." A késôbbi hadtörténeti kutatások szakszerû magyarázata szerint: A "házunk elé" kifejezés alatt az egybekapcsolt kettôs háznak a rakpartra nézô frontja értendô. A nagy mennyiségû lôszert tehát e síneken odavitt vasúti szerelvényen – szám szerint tíz vagonban – tárolták, és ezt tolathatta odébb egy háztömbbel az említett légóparancsnok. A köztudatban többnyire a mai Bem rakpart 37. sz. ház elôdjének a pusztulása él (ez okozta a pincéjében levô összes lakó halálát, köztük a Gulácsy Irénét). Ezt örökíti meg a ház déli falán elhelyezett emléktábla. Az ott elhunytak a Farkasréti temetôben nyugszanak a 19/1-es parcellában, nevük egy közös sírkövön olvasható.

A Helikon mártírjai között két lelkipásztor volt, egy protestáns és egy római katolikus.

A protestáns Járosi Andor a kolozsvári magyar evangélikusok esperese, írók, költôk barátja, akirôl mindenki a legnagyobb elismeréssel és szeretettel beszélt. Lám Béla, Járosi halála után 30 évvel, felteszi a kérdést: "... mi volt az, amivel leginkább hatott rám? Széles körû tudásával? Világi dolgokban való jártasságával? Akkori kisebbségi sorsunk higgadt és helyes megítélésével, amely egyaránt elutasította a haszonlesô megalázkodást, mind a nagyhangú nemzetieskedést? Irodalmi rajongásával, azzal, hogy maga Reményik Sándor volt közös barátunk, akivel minden úrvacsoraosztásnál egymás mellett térdepeltünk elôtte, és nemcsak az ostyát fogadtuk el a kezébôl, de azt a teljes sugárzást is, amely áhítat volt?"

Már javában dúlt a második világháború, mikor egy szilveszteri prédikációja után megrázó imát mondott a fasizmus áldozataiért. Ennek az idôszaknak a hangulatát adja vissza felesége: "Aztán eljött az idô, mikor éjszaka s kora hajnalban rémült szemû, sárga csillaggal bélyegzett emberek kopogtak: szüntelenül szólt a telefon, mikor ô egész nap rohant, könyörgött, intézkedni próbált, s éjszaka csak ült velem szemben az asztal mellett, mert a szomszéd szobában nyitott szemmel feküdt az egyedül maradt, rejtegetett zsidó leányka, s imádkozni kellett az övéiért. /.../ Nem volt bátor ember, megreszketett bizony, ha erôsen döngették meg a kaput, vagy az ôrjárat az ablak elôtt állt meg, de hôs volt, mert egyetlen lépéssel sem hátrált meg mégsem."

Nem az említett zsidó leányka volt az egyetlen, akit a házában rejtegetett, és nem ez volt egyetlen módszere a segítségre. Egy méltatója a Szamos-parti város Wallenbergjének nevezte, méltán. A zsidótörvények hatálya alá esô személyek megsegítésére hamis keresztleveleket állított ki. Volt, aki számára mentesítést sikerült kijárnia vagy Budapestre kijuttatni. Karácsony Benô író barátjához bement a gettóba, hogy megölelje. Érezhette, hogy utoljára teheti. Ôt nem sikerült megmentenie. Papként munkaszolgálatosokat temetett el, és a zsidók elhurcolása után visszamaradt halottakat is temetett az izraelita temetôben.

1944. október 13-án következett be a tragédia. A légvédelmi pincébôl jöttek éppen fel azon a napon leánya visszaemlékezése szerint, mikor betörtek az udvarra az oroszok, és vitték el minden magyarázat nélkül. Az elôrevonulásuk során meghalt mintegy ötezer fogoly létszámát kellett "pótolni". Így vitték el Focsani-on keresztül a szibériai Magnitogorszkba. S most újból Lám Béláé a szó: "És ha arra gondolok, hogy amikor oktalanul és kegyetlenül hajtották a halálba ostobán megtévesztett emberek, katonák, oroszok is – akiket Turgenyeven és Tolsztojon keresztül szeretett és nagyrabecsült –, meg tudja-e bocsátani nekik ezt a megtévelyedésüket – és ki tudja-e mondani azt, hogy: "Bocsáss meg nékik, Atyám, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek."

Végig az úton Szibériáig akárcsak a fogolytáborban eltöltött idô alatt is megmaradt lelkipásztornak és vitte tovább lelkigondozói munkáját.

Küne Oszkár, egykori fogolytársa levélben közölte a kolozsvári lelkészi hivatallal: "13- án 4 órakor ismét tarthatott istentiszteletet, amely alkalommal Pál Filemonhoz írt levele alapján tartott igen értékes prédikációt a szeretetrôl, de akkor már igen gyönge volt, összeesett, úgy hogy másnap a legénységi kórházba is került. A betegeket a kórházban nem lehetett meglátogatni, azonban december 24-én a német evangélikus lelkész tartott ott istentiszteletet, amelyre én – mint tolmács – elkísérhettem, s ekkor láttam az esperes urat utoljára. Amikor hozzá szóltam, már nem szólt egy szót sem, csak a fejével bólintott, és a német lelkész úrnak is csak "danke"-val köszönte meg a szolgálatát. Az esperes úr dec. 27.-én hunyt el vérhasban. A holttestek egy erre a célra készített bunkerbe kerültek és 25-ösével vitték ki ôket teherautón a közös sírba."

Járosi Andornak az sem adatott meg, hogy hamvai hazai földben pihenjenek.

A másik lelkésszel, a római katolikus Pakocs Károllyal a szekuritáté végzett. A róla szóló pontosítást Szirmai Albert brassói katolikus plébános hozta nyilvánosságra: "Hiteles adatok szerint 1956 után Dávid és Góliát címû verséért bebörtönözték. Kiszabadulása után elôbb Felsôtömösön volt lelkész, majd Bukarest mellett, Popesti-Leordeni-ben egy kolostorban kápolnalelkész. 1964-ben még megengedték neki, hogy kimehessen a II. vatikáni zsinatra. Hazatértekor Budapesten a román titkosrendôrség – a magyarral együttmûködve – letartóztatta. Ismét fogságban volt. 1966 ôszén egy késô este autó állt meg a kolostor elôtt. Mire a kolostor lakói kimentek megnézni, ki jöhetett, csak egy fekete foltot találtak az útszélen. Egy ember volt fekete kabáttal leterítve: Pakocs Károly. Összeverve, eszméletlenül. Néhány nap múlva, 1966. október 23-án meg is halt. A bukaresti Belu temetôben nyert nyughelyet. Késôbb sikerült földi maradványait hazahozni és a szatmári székesegyház kriptájába elhelyezni.’

A mártírok sorát a három zsidó származású íróval folytatjuk, elsôként Lakatos Imrét idézzük, akit Jancsó Elemér úgy jellemez, hogy a "... két világháború közötti Erdély egyik legnagyobb mûveltségû közírója volt. Gondolkodásában, érzésvilágában semmi törés, ellentmondás nem volt. Másokat megzavart, tévutakra csábított Európa válsága, a tiszta emberi érzések elárulójává tette vagy az egyéni érdek, vagy a faji gyûlölködés. Ô mindig ember maradt az embertelenségben..."

1941-ben a fajvédô törvény alapján, származása miatt, megfosztották állásától, az akkori rezsim több lapot is megszüntetett, a nyilas lapok pedig támadást indítottak a Helikon ellen is, és szinte mindenkiben kaptak valami kivetnivalót: "... különösen a vezetôség, de nem kis számban az írók között is igen sok a zsidó, a szabadkômûves, a zsidófeleség" – írja 1944-ben a Magyarság cikkírója, amit egy részletes felsorolás követ. Köztük van Lakatos is, akit még ugyanabban az évben elfogtak, Auschwitzba deportálták és annyi más ártatlan embertársával megölték. Lágeréletérôl, utolsó napjairól nincs ki meséljen.

Ligeti Ernô a következô áldozat. Az 1940-es bécsi döntés után származása miatt mellôzték és sikertelen lapalapítási kísérletek után kitelepedett Budapestre. Itt adta ki irodalomtörténeti szempontból legfontosabb mûvét, a Súly alatt a pálmát, amely a lehetô legnagyobb tárgyilagosságra törekszik az irodalmi csoportosulások és az egyes írók szerepének megítélésében.

Erdélyi barátai megszerezték számára a kivételezettséget, de ez nem menthette meg a tragikus végtôl. 1945. január 11-én a nyilasok betörtek lakására, feleségével és fiával együtt hálóruhában lehajtották a Jókai térre, ahol kivégezték. A gépfegyverek golyói fia életét csodálatos módon nem oltották ki. Reggel egy arra járó magyar tiszt kórházba vitte a gyermeket, aki így megmenekült.

"Szörnyû grimasza a sorsnak: a legnemesebb emberség melegszavú hirdetôje a legembertelenebb kegyetlenséggel pusztult el a fasiszták koncentrációs táborában" – írja Karácsony Benôrôl az emlékezô. A rendelkezésemre álló dokumentumok közül legtöbb adatom róla szól.

A ’40-es évek legelején a zsidótörvények durván beavatkoztak életébe – hisz 1941-tôl fel kellett hagynia kenyérkeresô foglalkozásával, az ügyvédi tevékenységgel. A gyermeküket menteni akaró házaspár azt a tanácsot adja fiuknak, amit ô meg is fogad, hogy térjen át a református hitre (a szülôk végig kitartottak izraelita hitük mellett). A keresztelésre 1940. szeptember 7-én került sor, az egyik keresztszülô a helikonista Járosi Andor és felesége. Sajnos, ez sem mentette meg Ferenc életét; 1944- ben Pesten szenvedett mártírhalált. Halálának körülményeirôl egyik kollégája számolt be Salamon Ernô feleségének: "a nemrég végzett építészt egy omladozó falhoz küldték a nyilasok, s ráparancsoltak, hogy ásson. A fal összedôlt, a törmelék maga alá temette és összezúzta a fiút."

Karácsony lelki egyensúlya 1944 májusában teljesen felborult, amikor a csendôrök a gettóba hurcolták. Salamon Ella elevenítette fel késôbb a gettóban töltött napok hangulatát: "Karácsony Benôvel utoljára 1944-ben voltunk naponta együtt a kolozsvári gettóban, ahová családja nélkül érkezett. Feleségét még sikerült az itteni ideggyógyászaton elhelyezni, ahol pár hét múlva elhunyt. De errôl már nem tudhatott, sem arról, hogy fiát, Petykót megölték a nyilasok. Milyen boldogan mesélte nekünk, hogy Petykó "stopperrel a kezében" végezte el a mûegyetemet, kitûnô eredménnyel. /.../ Ami Karácsony Benô hagyatékát illeti – még a gettóban történt, hogy egy nap hívták Karácsonyt a szögesdrót-kerítéshez, ahol várt rá Wass Albert. "Hol vannak a kézirataid?" – kérdezte. Erre Karácsony Benô keserû tekintettel végigmérte ôt, és válasz nélkül otthagyta.

Az utókor alig tud valamit személyes tragédiáiról, annál többet írásairól. Befejezésül idézzük a Napos oldal zárógondolatát: "Örömre és egyszerûségre születtünk. De rigolyáknak, szôrös szenvedélyeknek és vad gondolatoknak lettünk a gályarabjai. Szemfényvesztôk játszanak velünk, és mi kullogunk, torlódunk átkozott furulyájuk után, amely ostobán ravasz dallamával a vízbe csalogat, hogy ott szépen megnyuvadjunk. Baj van még velünk, nem ismerjük fel a furulya hamisságát, és a sima tükör alatt a víz fullasztó mélységét..."

E mártírok nem érték meg a béke napját. Emlékezzünk rájuk kegyelettel!

Adamovits Sándor

Kitekintô

(MTI) – Megvan a pénz is, a program pedig gazdagabb, mint valaha – hangzott el a június 8. és 17. között megrendezendô Pécsi Országos Színházi Találkozót (POSZT) megelôzô csütörtöki sajtótájékoztatón, amelyen a kulturális tárca és a város vezetése, Jordán Tamás, a POSZT szülôatyja és igazgatója valamint a szervezôk, zsûritagok és a program összeállítói tájékoztatták a sajtót az idei fesztivál programjáról.

A POSZT immár hatodszor kerül megrendezésre. Sokáig pénzhiánnyal küszködött, de az idén biztosított az anyagi háttér.

A POSZT népszerûsége is szerepet játszott abban, hogy a felpezsdülô város végül is Európa kulturális fôvárosa lehessen majd – hangsúlyozták többen is a Rátkay Mûvészklubban rendezett tájékoztatón.

A mûsort idén Márton András válogatta össze.

Néhány fontos szám és tény a találkozó kapcsán: 142 színész, 50 statiszta és zenész, 13 fellépô társulat – a határon túlról is – 6 külföldi rendezô, 28 elôadás, nívós versenyprodukciók, díjözön – amelyeket a közönség zsûri, a színész zsûri, a szakmai zsûri, a média, a tárca, az önkormányzat külön-külön ítél oda – mûhelybemutatók, fórumok, kísérô programok, felolvasóestek, zenés produkciók versenyen kívül, elôadások szabadtéren és kiállítások tucatjai.

A fôszereplô a kortárs dráma – öt magyar szerzô mûvét mutatják be – és nagyon fontos a fiatal tehetségek jelenléte és bemutatkozása – emelte ki Jordán Tamás, a POSZT Kht. egyik ügyvezetô igazgatója. Mint beszámolt róla, a gálamûsor ezúttal a 75 éves magyar filmet köszönti, régi filmslágerekkel és filmbetétekkel.

A budapesti Mûvészetek Palotája 2006. május 22- én orgonaavató gálakoncerten mutatta be Európa legújabb hangversenytermi orgonáját.

A Millenniumi Városközpont részeként felépült Mûvészetek Palotája a megnyitása óta eltelt alig 14 hónap alatt Magyarország egyik legismertebb, a zeneszeretô közönség számára talán a legelismertebb kulturális intézménye lett.

A Nemzeti Hangversenytermet ma már a világ legjobb koncerttermeként tartják számon, s most egy újabb mérföldkôhöz érkezett a Palota története. Elkészült Európa legjelentôsebb, 92 regiszteres, 5 manuálos orgonája, melynek kiváló hangzásáról 470 fasípja, 5028 ónsípja és 1214 nyelvsípja gondoskodik.

Az orgonák megalkotási gyakorlatában elsôként és egyben a világon egyedülállóan már a koncertterem építési stádiumában elkezdôdhetett a megvalósítás. Az alig 10 hónapot igénybevevô intonációt követôen megszólaló monumentális hangszer Magyarország legnagyobb – legkorszerûbb szerkezettel és hangképpel rendelkezô – mechanikus csúszkaládás orgonája, mely méltán tart majd számot nemzetközi ismertségre – reményeink szerint elismerésre.

2006. április 3. és 17. között már a nagyközönség részvételével, úgynevezett beavató koncerteken "hangolták" az instrumentumot. Kikísérletezték, hogy kamarazenekar, hangszeres és énekes szólista, szimfonikus együttes felléptekor milyen beállításokkal szól legszebben és az adott mûveknek legmegfelelôbben az orgona, amelynek lenyûgözô hangja 2006. május 22-én avatta a Zene Katedrálisává a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremet. Ezen az estén az orgonisták magyar "élcsapata" lépett föl: Baróti István, Elekes Zsuzsa, Varnus Xavér és Fassang László. Közremûködött: Prunyi Ilona, a Danubia Szimfonikus Zenekart Lukács Ervin vezényelte.

(MTI) – A jubileumi Bartók-év tiszteletére, Bartók Béla szellemiségének jegyében felvidéki néphagyományokról szóló elôadást mutatott be szerdán este az idén 55 éves Magyar Állami Népi Együttes.

Egy Bartók-trilógia elsô részével, a Kincses Felvidékkel tisztelgünk Bartók Béla emléke elôtt – számolt be a szlovák és magyar népdalokból és népi táncokból álló estet bemutató Magyar Állami Népi Együttes mûvészeti vezetôje.

"Kinyitottuk a mûfajokat" – tette hozzá Mihályi Gábor, aki a produkció rendezôjével, Kovács Gerzsonnal közösen állapította meg: szerda esti – Mûvészetek Palotája-beli premierjük "út-törônek" számít, mert "a Felvidékkel ilyen mélységekben színpadi elôadás még nem foglalkozott Magyarországon".

"Amit a múltból merítünk, az mindig a megújulás" – fogalmazott Sebô Ferenc, a népi együttesnek otthont adó Hagyományok Háza szakmai igazgatója.

A mûvész kifejtette: az idén 5. életévébe lépett Hagyományok Háza munkatársai – csakúgy mint a Magyar Állami Népi Együttes tagjai – Bartók szellemiségét és örökségét kívánják folytatni azzal, hogy a múlt hagyományait és értékeit kincsként ôrzik, és nem hagyják feledésbe merülni.

A Hagyományok Háza a jubileumi évben Bartók Béla zenegyûjtô tevékenységére kívánja felhívni a figyelmet – hangsúlyozta Sebô Ferenc.

Bartók népdalgyûjtéseivel elérte azt, amit se a politika, se a gazdaság nem tudott megteremteni: a Kárpát-medence népeinek
"szétválaszthatatlanságát". A Hagyományok Háza aprólékos, "kis lépések taktikájával" ebben a szellemiségben kívánja folytatni tevékenységét – emelte ki a szakmai igazgató.

"A következô öt évben is a ház szolgáltató imidzsét szeretnénk erôsíteni" – fogalmazott a tájékoztatón a nemrégiben újabb ötéves mandátumot szerzett fôigazgatója.

Kelemen László hangsúlyozta, hogy európai szinten egyedülálló az archívumuk, amelynek részeként XX. századi gyûjteményeket tudtak digitalizálni. "Gyakorlati kiadványainkkal a közmûvelôdés terén is nagy elôrelépést tettünk" – fûzte hozzá.

Szebb a pulyka, mint a csirke,

magyarokkal hozzák hírbe.

Futok tôled, kiscsibém,

kém vagy bizony, kicsikém.

Elvégre SRI vizsgál,

kik tojtak és mitôl híztál,

honnan jön az influenza,

vagy mindez gaz "influenta"?

Galambsereg vagy csak pár sas,

veszélyes mind, ami szárnyas.

Grippés lehet szúnyog, lepke,

ezért vagyok megrettenve.

Karanténban felnôtt, gyerek,

belebuknak miniszterek,

akkor is, ha nevük "flutur",

reáfázhatsz te is rútul.

Ne fuss, mondják öreg mámik,

túléljük, csak semmi pánik!

Járom az utat…

… az óvárosban, a száz évvel ezelôtt megnyitott Köteles Sámuel utcában, ahol a 6. szám alatt ma a sok viszontagságot átélt Színmûvészeti Egyetem mûködik.

Eredetileg ezt a városrészt a minorita rend templomához és kolostorához tartozó, gesztenyefákkal, díszbokrokkal teletûzdelt, parkosított kert ékesítette mindaddig, míg a múlt század ’50-es éveiben az állam ezt a területet ki nem sajátította. Ide építették fel a pénzügyi líceumot, majd ennek felszámolása (1954) után ide helyezték az OGYE (az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem) leánybentlakását…

1954-ben Kolozsváron felsôbb utasításra megszüntették, majd Marosvásárhelyre helyezték át a Színmûvészeti Fôiskola magyar tagozatát, anélkül hogy épületrôl, a tovább mûködtetés feltételeirôl gondoskodtak volna. Ideiglenesen a Kendeffy- (Bolyai utca 30. szám) és a Bissingen-házban (Bartók Béla u. 1. szám) lelt otthonra az intézmény, majd Szabó Lajos igazgató, Kovács György színmûvész közbenjárására, Szövérfi Zoltán tartományi párttitkár támogatásával határozat született, hogy a fôiskola a pénzügyi líceum épületében nyerjen végleges elhelyezést. A színházszeretô vásárhelyiek összefogása és segíteni akarása nyomán önerôbôl bebútorozták az épületet, s ugyanakkor hozzákezdtek az intézet hiányos felszerelésének a pótlásához, könyvtárának kibôvítéséhez, a színészképzés feltételeinek biztosításához.

Kolozsvárról neves színészek, professzorok, tanárok, Szentimrei Jenô, Kômûves Nagy Lajos, Tessitori Nóra, Éghy Gissa és a marosvásárhelyi Székely Színháztól Szabó Ernô, Delly Ferenc, Kovács György, Lantos Béla, Erdôs Irma színészek, Tompa Miklós rendezô, Molter Károly író, Chereji Ioan tanár, Zsigmond Ferenc, az intézet fôtitkára, majd ôket követôen neves színmûvésznôk &